Nem jogállami az új alkotmány tervezete

MG Index

A hétfőn benyújtott alkotmánytervezet nem felel meg azoknak az ígéreteknek, amelyekkel azt a kormánytöbbség az utolsó hetekben beharangozta. Az a szöveg, amit benyújtottak, a meglévő köztársasági alkotmányt nem véglegesíti, hanem alapjaiban forgatja fel. Az sem igaz, hogy nem változik az állam közjogi struktúrája. Erről Kis János filozófus, az SZDSZ egykori elnöke beszélt kedd délelőtt a Nyílt Társadalom Intézet Archívumának épületében.

Az új alkotmány tervezetéről szóló vita eddigi legkritikusabb kommentárját Kis János filozófus fejtette ki. Előadásából az derült ki, hogy a koalíciós alkotmányjavaslat antidemokratikus, és nem jogállami.
Kinek a nevében készül?

Kis szerint a készülő alkotmányt négy szempontból érdemes vizsgálni. Az első az, hogy kinek a nevében készül, kik azok, akik az államot közösen birtokolják.
hirdetés

Az alaptörvény Alapvetés című fejezete azt mondja, hogy a hatalom forrása a nép. Ez a népszuverenitás elvének tükrében azt jelenti, hogy a nép a törvények és az államhatalom hatálya alatt élők összessége, amelynek minden országlakos egyenlően tagja. A nép politikai fogalom, az állam és az alávetett egyének politikai viszonyát jelöli ki.

A kérdés az, hogy kinek a nevében folyik az alkotmányozás – mondja Kis. A Nemzeti hitvallás – mint mondta – nem a politikai, hanem az etnikai nemzetet jelöli meg az alkotmányozás alanyaként. Nem a magyar állam hatálya alatt élők összességéről, nem is a magyar állampolgárok közösségéréről beszél ugyanis, hanem a részekre szakadt nemzet egészéről. Az alapvetés D. cikkében leírt egységes nemzet fogalma mindenkire kiterjed, aki etnikailag magyar. Ők szellemi és lelki egységet alkotnak, legyenek bármilyen állampolgárságúak.

A preambulum Kis szerint elválaszthatatlanul összekapcsolja az alkotmányozó etnikai nemzetet a vallásossággal. Mindenkitől elvárja, hogy a szöveg élén álló fohásszal, a Himnusz első sorával is azonosuljon. Kis szerint azonban a himnusz olyan időben íródott, amikor a nyilvánosság nyelve a vallásosság volt, ezért akkor is és ma is mindenki számára elfogadható. Közel 200 évvel a Himnusz születése után egy világi állam új alkotmányának elején azonban ez a szöveg a szekularizáció tagadását jelenti. Olyan alkotmányt hoznak létre, amivel tudatosan megosztják a népet: az egyik részére szabják, a másikra viszont rákényszerítik.
Mit folytat az új alkotmány?

Minden alkotmány új, de ez a mostani mihez képest új, mit folytat és mivel szakít, mi az identitása? – ismertette a második, az alkotmány vizsgálatakor felmerülő szempontot Kis. A filozófus szerint jelentős különbség, hogy a törvénytervezet úgy szól: Magyarország államformája köztársaság. Ez a hatályos megfogalmazással ("Magyarország köztársaság") szemben már nem azt jelenti, hogy az ország szabad és egyenlő polgárok politikai közössége, hanem pusztán annyit, hogy a Sándor-palotában ülő úr történetesen éppen nem király.

Kis arra is felhívta a figyelmet, hogy a Nemzeti hitvallás megfogalmazása, értékrendje és fogalomrendszere azon Magyarország iránt fejez ki vonzalmat, amelyet a reformkor óta az ország progresszív erői igyekeznek meghaladni. Amikor az alaptörvény Magyarországról beszél, az a köztársaság előtti egész alkotmányos történelem folytatását jelenti – mondja Kis. Az alaptörvény szakít a hatályos köztársasági alkotmány történelemszemléletével, és a történeti alkotmányba illeszkedő alkotásként definiálja magát. Nem csatlakozik az 1944-ben (a német megszállással) véget ért korszak lezárásához, hanem azzal jelent be folytonosságot.

Az alaptörvény megalkotói nem törődnek azzal, hogy az e folytonosság jelképévé tett Szent Korona a nemesi alkotmány jelképe volt, az urak és szolgák Magyarországának szimbóluma – mondja Kis. Kis szerint is probléma, hogy a törzsszöveget az alapvetés Q. cikke szerint a preambulummal és a történelmi alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Nem tudni azonban, mely vívmányokra gondolnak. Az sem tisztázott – véli a filozófus –, hogy az alaptörvény hogyan viszonyul az Alkotmánybíróság 1990–2010 közötti döntéseihez és az elmúlt húsz évben létrejött alkotmányos kultúrához.
Alapjogok és korlátozások

Az alkotmány készítői azt állítják, hogy az alapjogi rész készítésekor az Európai Unió Alapjogi Chartáját tekintették alapnak – kezdte Kis az új alaptörvény értelmezését a harmadik szempont alapján. Ez azt vizsgálja, hogy milyen közös elvek alapján rendeződik az állam, hogyan kell az egyénekkel bánni, és mit mond az alaptörvény a közhatalom forrásáról, a hatalomgyakorlás céljairól és korlátairól.

Kis szerint az alaptörvény alapjogi fejezete nem ezt a gondolkodást tükrözi: olyan alapvető kötelességeket vezet be, amiknek nincs helyük az alkotmányban. Ilyen a gyerekek taníttatása vagy a szülőkről való gondoskodás kötelessége: az alkotmány legitimálja az erre képtelenek majdani hatósági vegzálását. A Charta szellemében az alapvető jogaink eleve megilletnek bennünket, mivel erkölcsi státusszal rendelkező emberek vagyunk, és e jogok nem tehetők függővé attól, hogy teljesítjük-e alkotmányos kötelességeinket – mondja Kis.

Szerinte azzal, hogy a magzati élet védelmét az alkotmányba foglalták, az alapvető emberi jogokról szóló vita egyik legfontosabb (az abortuszról szóló) pontját az alaptörvény keretein belül rendezik. Csakhogy ez egyrészt szokatlan eljárás, másrészt a magzatok jogairól szóló politikai vita itthon még le sem zajlott, így elsietett és antidemokratikus az alkotmányos becikkelyezés. Ráadásul csak a legnaivabbak gondolhatják, hogy ezt az alkotmányos tételt a későbbiekben a (mostani vagy egy következő) jogalkotó nem fogja az abortuszt tiltó törvényi szabályozás alapjául használni.

Kis szerint érdekes, hogy az alaptörvény készítői mit hagytak ki az Alapjogi Chartából, és mit tettek hozzá. Kimaradt, hogy az alkotmány tiltja a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést, bekerült viszont, hogy a házasság csak férfi és nő életközössége lehet.
Demokratikus-e az államrend?

A negyedik szempont az, hogy az államszerkezet megfelel-e az alkotmányban rögzített céloknak, megfelelően korlátozza-e a hatalom birtokosait, szolgálja-e valamelyik hatalmi csoport érdekeit. Kis úgy látja, hogy az új alaptörvény alapjaiban kezdi ki a köztársasági berendezkedést.

Szerinte a kormánytöbbség szisztematikusan elbontja a hatalmának intézményes fékeit és ellensúlyait, amivel betetőzi a háromnegyed éve tartó munkáját. Szabad kezet adtak maguknak, hogy a saját embereikkel töltsék be a kormányhatalom ellenőrzésre, korlátozására és ellensúlyául szolgáló szervek tisztségeit. Törölték az alkotmány előkészítéséhez szükséges négyötödös parlamenti többség korlátját, átírták az alkotmánybírók jelölési szabályait.

Most ez kiegészül azzal, hogy drasztikusan szűkítik az alkotmányossági vizsgálat kezdeményezésének lehetőségét. A három ellenzéki párt már csak együtt kérhet utólagos normakontrollt az Ab-től, és ezzel párhuzamosan megszűnt az actio popularis lehetősége, vagyis hogy bárki az Ab-hez fordulhat. Ez Kis szerint az alkotmányos kultúra fontos része lett.

A filozófus biztos benne, hogy az igazságszolgáltatás átalakításával (az Országos Igazságszolgáltatási Tanács megszüntetésével és a Legfelsőbb Bíróság Kúriává nevezésével, valamint vezetőjének 9 évre meghosszabbított mandátumával) a kormánytöbbség a bírói ág élére is a saját emberét készül kinevezni. Kritizálta továbbá az adatvédelmi ombudsman intézményének független hatósággá alakítását is. Az ellenzék gyengül, a kormány intézményes és demokratikus kontrollja megszűnik - fogalmazott összefoglalólag Kis.
Veszélyek

A filozófus arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy a független szervezetek élére hosszú időre kinevezett, a mostani hatalomhoz hű vezetők egy kormányváltás után akár az új többség ellen is mozgósíthatók lesznek. Ennek legékesebb példája az, ha a Költségvetési Tanács addig vétózza a költségvetést, amíg alapot nem teremt ahhoz, hogy a köztársasági elnök feloszlathassa a parlamentet.

Kis elismerte, ez rosszhiszemű olvasat, de szerinte az alkotmányozás klasszikusai szerint az alkotmányokat mindig rossz hiszemben kell megalkotni, mert aki óriási hatalmi csábítást érez, nem biztos hogy jóhiszeműen fog eljárni. A nemrég kinevezett, de a hivatalt korábban már betöltött legfőbb ügyésszel kapcsolatos tapasztalat alapján van okunk a kételkedésre – mondta Kis, aki szerint az alkotmányozási folyamat értékelésével meg kell várni a sarkalatos törvények megalkotását, amelyek majd tartalommal töltik meg az alkotmányozást.

Kis szerint az új alkotmány tervezete megosztó, drasztikusan leszállítja az alapvető jogok védelmi szintjét, mentesíti a hatalom gyakorlóit a kontrolltól, és roppant hatalmat ad a kezükbe.
Szebb jövő

A filozófus a sötét kép felrajzolása után mégis optimista hangnemben fejezte be előadását. Szerinte a magyar társadalom sokkal modernebb, felvilágosultabb és pluralistább, és nem lehet az alaptörvényből felsejlő ásatag konstrukcióba gyömöszölni. Az alkotmánynak nem lesz tekintélye, és azt nem a nemzet, hanem Orbán alkotmányának fogják tekinteni. A például a büntetőadók által keltett és állandósuló jogbizonytalanság elbizonytalanítja a befektetőket, munkavállalókat, fogyasztókat, senki nem fogja tudni, hogy mire számítson. A kormány magát fosztja meg a lehetőségtől, hogy rendet tegyen.

Kis szerint hiába tűnnek népszerűnek az eddigi intézkedések, a társadalom számára nem közömbös az alkotmányosság, "mely nélkül nincs se szabadság, se kenyér". Kis úgy véli, hogy az Orbán-alkotmány "nemcsak tőlünk idegen", a jobboldalon is van egy egyelőre szűk réteg, amely viszolyog az orbáni társadalomképtől és hatalomgyakorlástól.

Abban kell megegyezni – mondja Kis –, hogy a demokratikus jogállam elutasítása vagy elfogadása alapvetőbb törésvonal, mint a bal- és jobboldalt elválasztó. A lelkekért folyó kulturális küzdelmet ki kell vonni az alkotmányos berendezkedés alapjaiért folytatott küzdelemből. Ha sikerül ide eljutni, olyan széles lehet egy Orbán utáni kormány társadalmi alapja, amit az alaptörvény trükkjeivel nem lehet majd szétverni – rajzolt fel egy optimista jövőképet, majd "Éljen a köztársaság" felkiáltással zárta előadását.