Bruxinfo.eu
A kétharmados törvények túlzott használatát, az alaptörvény „folyamatos pártpolitikai célú módosítását”, az Alkotmánybíróság ítéleteinek kikerülését és az alkotmány elfogadásának módját rója fel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé terjesztett jelentés, amellyel a megfigyelési eljárás megindítását kezdeményezi a strasbourgi székhelyű szervezet Monitoring Bizottsága.
hirdetés
Elfogadta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Monitoring Bizottsága csütörtökön azt a jelentést, amely hosszas kutatómunka, helyszíni szemle és jogszabályi vizsgálat után több ponton is aggályosnak nevezte a Magyarországon a közelmúltban kialakult politikai helyzetet. Jóllehet, az MTI-nek nyilatkozó források szerint nem 18-17 arányban fogadta el a Monitoring Bizottság a jelentést, hanem 18-18-as szavazategyenlőség alakult ki, de a strasbourgi székhelyű szervezet sajtóosztálya arról tájékoztatta a BruxInfót, hogy a testület elfogadta a dokumentumot.
A 41 oldalas jelentés arra a következtetésre jut, hogy az Európa Tanácsnak meg kell indítania a megfigyelési eljárást Magyarországgal szemben „a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének lebontásával kapcsolatos súlyos aggodalmak miatt”.
A cseh konzervatív Jana Fischerová és a svéd liberális Kerstin Lundgren által jegyzett dokumentum így az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé kerül. Az ügyet ugyanakkor bonyolítja az, hogy a cseh konzervatív képviselő – noha az aláírása ott szerepel a jelentésen – a szavazás előtt lemondott a társrapportőri tisztségéről, a részben saját maga által írt értékelő dokumentum egyoldalúsága miatt.
A csütörtök délután nyilvánosságra hozott dokumentum lényegében a már korábban megismert nemzetközi aggályokat ismétli meg, némi hangsúlyeltolódással.
A jelentés szerint problémákat vet fel, hogy az Országgyűlés az alkotmányt és a hozzá kapcsolódó sarkalatos törvényeket elhamarkodottan és nem átlátszó módon fogadta el, és a jogszabályok „nem az elérhető legszélesebb társadalmi támogatottságon alapulnak”.
A Monitoring Bizottság szerint aggályos az is, hogy a magyar jogrend túl széles körben alkalmazza a kétharmados többséget igénylő sarkalatos törvényeket, amely a testület szerint ellentmond a demokratikus elveknek.
„A kormányzó koalíció arra használta a kétharmados parlamenti többségét, hogy megkerülje az Alkotmánybíróság döntéseit” – olvasható az elfogadott jelentésben, emellett kifogásolja a Monitoring Bizottság azt is, hogy „szűk pártpolitikai érdekek mentén módosítja folyamatosan a kormány az alaptörvényt”. A jelentés készítői szerint ez aláássa az alkotmányos kerettől elvárt stabilitást.
A Monitoring Bizottság által elfogadott vélemény szerint súlyos és tartós aggályok vetődnek fel a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság legmagasabb szintű előírásaival összefüggésben, valamint azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mennyire teljesíti az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeket.
A testület sajnálja, hogy az Országgyűlés a közelmúltban megszavazta az alaptörvény negyedik módosítását „Magyarország nemzetközi partnereinek kifejezett tanácsa ellenére”, és elfogadhatatlannak találja, hogy ennek rendelkezéseit az Alkotmánybíróság korábban alaptörvénybe ütközőnek minősítette.
A jelentés készítői megjegyzik azt is, hogy a vitatott intézkedések külön-külön is olyan súlyúak, hogy indokolt lenne a Monitoring Bizottság vizsgálata, de „ami a jelen helyzetben igazán drámai, az a közelmúltbéli reformok puszta tömege, amelyek mind a legfontosabb intézmények politikai ellenőrzésének megteremtését, és ezzel párhuzamosan a fékek és ellensúlyok rendszerének gyengítését célozzák” – olvasható a dokumentumban.
A Monitoring Bizottságnak az a feladata, hogy figyelemmel kísérje, hogy az Európa Tanács tagállamai betartják-e a szervezet alapokmányában, és az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltakat. Ha ezzel összefüggésben kétségek vannak, akkor – a politikai és földrajzi egyensúly figyelembe vételével kiválasztott – két közgyűlési képviselőnek jelentést kell készítenie az érintett országról, a jelentés pedig juthat olyan következtetésre, hogy folyamatos monitorozásra van szükség.
A Monitoring Bizottság csütörtöki javaslatát júniusi plenáris ülésén vitathatja meg az Európa Tanács parlamenti közgyűlése. Szakértők szerint a közvetlen következményén túl az esetlegesen elinduló eljárásnak politikai jelentősége lehet, hiszen korábban eddig egyetlen uniós tagállam ellen sem indult ilyen eljárás.
Jelenleg Albániával, Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bosznia-Hercegovinával, Grúziával, Moldovával, Montenegróval, Oroszországgal, Szerbiával és Ukrajnával szemben folyik hasonló eljárás.
2013. április 26., péntek
2013. április 24., szerda
Semmisnek nyilvánította az alkotmánybíróság a volt guatemalai diktátor népirtási perét
José Efrain Ríos Montt ellen egyebek mellett népirtás volt a vád.
Megszüntette az alkotmánybíróság Guatemalában azt a jogi eljárást, amely emberi jogi alapon kívánta felelősségre vonni egykori tevékenységéért José Efrain Ríos Montt ex-diktátort.
A 86 éves volt vezető ellen egyebek között népirtás a vád. Azért a véres hadműveletért kell felelnie, amelynek során 1982-ben és 1983-ban 1771, a diktatúra ellen felkelő maja (ixil) indiánt öltek meg. Montt ugyanis katonai főparancsnok is volt az érintett időszakban, és vádlói szerint szemet hunyt az indiánok ellen elkövetett súlyos bűnök (köztük gyilkosság, nemi erőszak, kínzás) fölött.
Montt ellen még tavaly év elején kezdeményeztek bírósági eljárást, de védői - akik ártatlanságát hangoztatják - fellebbezésekkel és más eszközökkel többször sikeresen elérték a per halogatását. Az eljárás végül idén megkezdődött, és már majdnem el is jutott a záró vád- és védőbeszédekig.
A keddi alkotmánybírósági döntés értelmében viszont az ügy visszakerül ahhoz a bírónőhöz, Carol Patricia Floreshez, aki eredetileg foglalkozott vele, de tavaly év elején a védelem kezdeményezésére leváltották. A legfelsőbb bírói szerv egyúttal semmisnek nyilvánította mindazt, ami Flores távozása után történt az ügyben. Mint az alkotmánybíróság egy szóvivője elmondta, az eljárás így visszakerül egy olyan szakaszba, amikor a népirtás vádja még nem került szóba.
Montt lenne az első volt vezető Latin-Amerikában, akinek ezért a súlyos vádért is felelnie kell bírái előtt. Kedden az ENSZ egyik illetékese - még az alkotmánybíróság döntése előtt - azt sürgette, hogy az ügyben szolgáltassanak igazságot. Ixil indiánok egy csoportja ugyanakkor Montt mellett tüntetett, azt hangoztatva: hazugság, hogy a történteket népirtásnak minősítik.
A latin-amerikai országban 1960 és 1996 között folyt véres polgárháború, amelynek 200 ezer halálos áldozata és eltűntje volt. Ríos Montt 1982-ben puccsal került hatalomra. Egy, a múlt évszázad végén készült ENSZ-jelentés szerint a polgárháborús emberi jogsértések 90 százalékát 1978 és 1984 között követték el.
MTI
Megszüntette az alkotmánybíróság Guatemalában azt a jogi eljárást, amely emberi jogi alapon kívánta felelősségre vonni egykori tevékenységéért José Efrain Ríos Montt ex-diktátort.
A 86 éves volt vezető ellen egyebek között népirtás a vád. Azért a véres hadműveletért kell felelnie, amelynek során 1982-ben és 1983-ban 1771, a diktatúra ellen felkelő maja (ixil) indiánt öltek meg. Montt ugyanis katonai főparancsnok is volt az érintett időszakban, és vádlói szerint szemet hunyt az indiánok ellen elkövetett súlyos bűnök (köztük gyilkosság, nemi erőszak, kínzás) fölött.
Montt ellen még tavaly év elején kezdeményeztek bírósági eljárást, de védői - akik ártatlanságát hangoztatják - fellebbezésekkel és más eszközökkel többször sikeresen elérték a per halogatását. Az eljárás végül idén megkezdődött, és már majdnem el is jutott a záró vád- és védőbeszédekig.
A keddi alkotmánybírósági döntés értelmében viszont az ügy visszakerül ahhoz a bírónőhöz, Carol Patricia Floreshez, aki eredetileg foglalkozott vele, de tavaly év elején a védelem kezdeményezésére leváltották. A legfelsőbb bírói szerv egyúttal semmisnek nyilvánította mindazt, ami Flores távozása után történt az ügyben. Mint az alkotmánybíróság egy szóvivője elmondta, az eljárás így visszakerül egy olyan szakaszba, amikor a népirtás vádja még nem került szóba.
Montt lenne az első volt vezető Latin-Amerikában, akinek ezért a súlyos vádért is felelnie kell bírái előtt. Kedden az ENSZ egyik illetékese - még az alkotmánybíróság döntése előtt - azt sürgette, hogy az ügyben szolgáltassanak igazságot. Ixil indiánok egy csoportja ugyanakkor Montt mellett tüntetett, azt hangoztatva: hazugság, hogy a történteket népirtásnak minősítik.
A latin-amerikai országban 1960 és 1996 között folyt véres polgárháború, amelynek 200 ezer halálos áldozata és eltűntje volt. Ríos Montt 1982-ben puccsal került hatalomra. Egy, a múlt évszázad végén készült ENSZ-jelentés szerint a polgárháborús emberi jogsértések 90 százalékát 1978 és 1984 között követték el.
MTI
2013. április 17., szerda
Orbán Viktor: A magyar alkotmány tökéletesen európai alkotmány
Forrás: hirado.hu
Az alaptörvény negyedik módosítása nem érint lényeges kérdéseket, és nem szűkíti, hanem bővíti az Alkotmánybíróság jogkörét - mondta Orbán Viktor a Die Weltben kedden megjelent interjúban. A beszélgetés teljes szövegét itt olvashatja.
Welt: Orbán Úr, miért nem lesz jelen az Európai Parlament szerdai ülésén, ahol – Manuel Barroso EU Bizottsági elnök részvételével – többek között Magyarország negyedik alkotmánymódosításával kapcsolatos vádakról lesz szó?
Orbán: Egyfelől azon a napon lesz Margaret Thatcher állami temetése, ahol részt veszek, másfelől az EP frakcióvezetői közül hárman nem is lesznek jelen. Felhívtam tehát Martin Schulz EP-elnököt, és megkérdeztem, hogy mit tanácsol, és ő azt javasolta, hogy inkább a májusi vagy júniusi plenáris ülésre jöjjek el – annak függvényében, hogy mikor kerül bemutatásra a Tavares-jelentés. (Az EU-alapjogok magyarországi helyzetéről - a szerk.) Ezen túlmenően az EU bizottságának a negyedik alkotmánymódosításra vonatkozó jogi elemzése nyilvánvalóan nem lesz kész szerdáig; én azonban az Európai Néppártnak már korábban megígértem, hogy kedd este részt veszek a frakcióülésén, ahol szintén Magyarországról lesz szó. Ezt a kötelezettséget teljesíteni szeretném, mivel az EPP számunkra kulcstényező.
Welt: Kritikára számít?
Orbán: Inkább kérdéseket várok.
Welt: Kérdéseket mire vonatkozóan?
Orbán: A magyarországi általános helyzetre vonatkozóan, és ahogy én értem és értelmezem a Magyarországról európai szinten folyó politikai vitákat, arról, hogy mik a tapasztalatok az új alkotmánnyal: néhány ellentmondásos döntés a gazdaságpolitika területén, az energiacégek megadóztatása, az áram árának csökkentése.
Welt: Adódik még egy kérdés: vannak-e még Magyarországon bármilyen fékek és ellensúlyok?
Orbán: Vannak fékek és egyensúlyok parlament, a kormány és az igazságszolgáltatás viszonylatában. Ezek intézményekre épülnek és az alkotmány rögzíti őket. Az alkotmány már 1990 óta parlamenti rendszert határoz meg. Éppen ezért a parlament áll a középpontban. A magyar alkotmány 20 éve abból a meggyőződésből indul ki, hogy ez a demokrácia; hogy a nép által választott képviselők hoznak döntéseket, és ha a parlament meghatározza a kormányhoz és az igazságszolgáltatáshoz fűződő viszonyt, akkor be kell tartani bizonyos szabályokat. Európa számára azért sajátságos a mostani helyzet, mert a parlamentben van egy kétharmados többség. A probléma ugyan alkotmányos problémaként jelenik meg, tulajdonképpen azonban arról van szó, hogy van egy hatalmi centrum, egy kétharmados parlamenti többség. Én személy szerint ezt kifejezetten jónak tartom. Kár, hogy csak nagyon ritkán lehet ilyen viszonyokat előidézni. Magyarországon ez az elmúlt 20 éven belül kétszer sikerült; először 1994-98-ban, amikor baloldali kétharmados többség volt, most pedig, 2010, óta jobboldali kétharmados többség van.
Welt: Hogyha ez olyan ritkán fordul elő, akkor nem jelent problémát olyan dolgokat bebetonozni, amelyeket azután már nem lehet megváltoztatni? Ez nem alkotmányos válságok csírája? Ha van egy más többség, amelynek azonban nincs kétharmados többsége, és ilyenformán nem tudja keresztülvinni saját politikáját?
Orbán: Minden erőnek megvan az esélye, hogy kétharmados többséget érjen el, éppúgy, ahogy az nekünk sikerült; ha azonban nem képes erre, akkor az alkotmányos rend alapjait nem tudja megváltoztatni. Ezt azonban nem bebetonozásnak nevezném, hanem az alkotmányos rendszer stabilitásának. A stabilitás érték.
Welt: Az alkotmány számos területen sarkalatos törvényeket irányoz elő, amelyeket csak kétharmados többséggel lehet biztosítani. Ha tehát más kormányok kétharmados többség nélkül nem tudják keresztülvinni saját politikai elképzeléseiket, akkor ez mégiscsak azt jelenti, hogy az ország hosszú ideig nem kormányozható.
Orbán: A sarkalatos törvények léte és magas száma 1990 óta a magyar politika része. Az 1990. évi első választások után az akkori két nagy párt, a liberálisok és a nemzeti konzervatívok megállapodást kötöttek – ebben mi nem voltunk benne -, hogy mely törvényekhez legyen szükséges kétharmados, és melyekhez csak egyszerű többség. Az arányt tehát 1990-ben határozták meg, és ezt az arányt mi lényegében nem változtattuk meg.
Welt: Ön azonban mégiscsak új sarkalatos törvényeket vezetett be.
Orbán: Csak két vagy három területen, és jogosan. Sarkalatos törvény rangjára emeltünk egy új törvényt, amely a nemzeti vagyon védelméről szól. Ez érthető azok után, hogy az elmúlt 20 évben nemzeti vagyonunk jelentős veszteséget szenvedett. Itt van azután a gazdasági stabilitásról szóló törvény, ebben az államadósság leküzdéséről van szó; a harmadik pedig a földtörvény, ahol tulajdonképpen szintén a nemzeti vagyon védelméről van szó.
Welt: Most immáron negyedik alkalommal módosították az alkotmányt, és azt vetik a szemére, hogy ezzel kijátssza az Alkotmánybíróságot. Igaz ez?
Orbán: Nem akartunk negyedik alkotmánymódosítást. A probléma azáltal keletkezett, hogy az alkotmányt egyfelől – kis túlzással – az örökkévalóságnak írtuk; ugyanakkor azonban csináltunk egy átmeneti rendelkezéseket tartalmazó részt, amely szintén alkotmány rangot kapott. Az Alkotmánybíróság azután azt mondta, hogy az alaptörvényt nem lehet két különböző törvénybe csomagolni; ezen túlmenően pedig az átmeneti rendelkezések némelyike jellegét tekintve nem átmeneti rendelkezés. Ebben a helyiségben folytattam egy nagyon izgalmas vitát azzal az alkotmánybíróval, aki az ügy előadó bírája volt. Azzal érvelt, hogy az új alkotmányt védi, és ez csak úgy megy, hogy az átmeneti rendelkezéseket a törzsszöveggel egységes szerkezetbe foglalják. A negyedik alkotmánymódosításra ezen összevonási kötelem alapján került sor. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt még néhány olyan kérdés, amely még korábbról alkotmányjogilag tisztázatlan maradt, és úgy gondoltuk, hogy ha úgyis hozzá kell nyúlnunk, akkor rendezzük el ezeket a kérdéseket is – valamint vegyük figyelembe az Alkotmánybíróság valamennyi egyéb döntését, amelyek korábban születtek. Így jött létre ez a szokatlanul átfogó módosító csomag. Ez azonban nem érint lényeges kérdéseket. Legalábbis szerintem.
Welt: A médiában az állt, hogy a módosítás korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét.
Orbán: Az Alkotmánybíróság vonatkozásában a módosítás semmi újat nem tartalmaz, de két fontos területen az alkotmányban rögzíti a fennálló jogi helyzetet. A módosításban egyfelől az áll, hogy az Alkotmánybíróság elutasíthatja az eljárásjogilag szabálysértően elfogadott alkotmánymódosításokat, de sem az alkotmányt, sem az alkotmánymódosítást nem vizsgálhatja alkotmányosság vonatkozásában. Ezt az álláspontot hat különböző ítéletben maga a bíróság képviselte. A másik dolog az volt, hogy rögzítettük: mivel van egy új alkotmány, ezért hatályon kívül kerülnek a korábbi alkotmányon alapuló ítéletek. Más szavakkal: minden új beadványt az új alkotmány szerint kell értékelni. Ennek során a bíróság hivatkozhat korábbi ítéletekre és juthat azonos következtetésekre is, de a tisztázandó kérdés vizsgálatának az új alkotmány alapján kell történnie. Nekem mint jogásznak ez közhely, hiszen ha egy törvényt hatályon kívül helyeznek, akkor a végrehajtási rendelet is hatályát veszti. Erre sokan azt mondják, hogy korlátoztuk az Alkotmánybíróság hatáskörét. Ez nem így van. Bizonyos értelemben ennek az ellenkezője igaz, hiszen bizonyos területeken bővítettük a hatáskört. Bővítettük például azoknak a körét, akik az Alkotmánybíróság előtt támadhatnak meg törvényeket. Erre joga van a legfelsőbb bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek.
Welt: Nyugodtan várja a Velencei Bizottság – előreláthatólag nagyon kritikus – jelentését az alkotmányról?
Orbán: Több okból. Először is azért, mert a magyar alkotmány tökéletesen európai alkotmány. Másfelől azért, mert a Velencei Bizottság sohasem állhat a magyar parlament felett. Meghallgatjuk a bizottság véleményét.
Welt: Ha a parlament eljárásilag helyesen úgy döntene, hogy az alkotmányt akként kell megváltoztatni, hogy katasztrófák elkerülésére szabad embereket kínozni – nem állna ez szemben az emberi méltóság védelmének alkotmányos elvével? A bíróságnak azonban mégsem lenne lehetősége, hogy ezt a törvényt megsemmisítse?
Orbán: Ezt a törvényt nem nyilváníthatná semmisnek, megfogalmazhatná azonban ezzel kapcsolatos véleményét. Vannak az alkotmányban olyan szövegrészek is, amelyek ellentmondanak egymásnak. Az alkotmány védi például a szabad véleménynyilvánítás jogát; másfelől védi a magánszférát és az emberi méltóságot. Ez a két szempont konfliktusban áll egymással. Az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie, magának az alkotmánynak a keretein belül, hogy ez a két szempont hogyan hangolandó össze egymással. Az európai értékek konfliktusokkal terhesek. Én azonban elmondom Önnek azt, hogy mi történne akkor, ha az Ön hajmeresztő javaslatát átvenné a parlament. Legkésőbb a következő választásokkor elkergetnék, hiszen a demokrácia biztonsága nem az Alkotmánybíróságon vagy a parlamentben, hanem magán a népen nyugszik; és a magyar demokratikus nép.
Welt: Az előbb azonban azt mondta, hogy a fékek és ellensúlyok intézményekre épülnek.
Orbán: Én azonban nem gondolom, hogy a demokráciát intézményekkel kell védeni a néppel szemben. Az institucionalisták lusták. Meg akarják takarítani azt a munkát, amit nem szabad megtakarítani: a demokratikus kultúrát ápolni kell. A demokratikus közvéleményért dolgozni kell, ezért úgy gondolom, hogy a politikai munka nem pótolható intézményekkel. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy mit kell csinálnunk, ha a parlament megbolondul. Zavarjuk el.
Welt: Az Európai Parlamentben az EU Charta 7. cikkelye szerinti eljárást akarnak Magyarország ellen követelni. Ennek során arról van szó, hogy másodlagos törvényeket alkotmány rangúra emelnek, melyeket az Alkotmánybíróság tartalmilag alkotmányellenesként elutasított.
Orbán: Ilyen nem történt. Mi egy, mint ahogy Ön mondta, másodlagos törvényi szabályozásban rögzítettük, hogy a helyi önkormányzat meghatározott helyeken megtilthatja, hogy közterületen lakjanak. Az Alkotmánybíróság azonban azt mondta, hogy a helyhatóságok ilyen jogának hiányzik az alkotmányos alapja. Mi éppen ezért nem ezt a szabályozást rögzítettük az alkotmányban, hanem megteremtettük azt az alkotmányos elvet, amelynek alapján a helyhatóságnak megvan ez a joga. Ez tiszta ügy. A másik a választási hirdetésekre vonatkozik. Itt már régóta arra törekszenek Magyarországon, hogy a választási küzdelmek olcsóbbak legyenek. A választási küzdelem költségeinek legnagyobb része a magánmédiában közzétett fizetett hirdetés; ezt akarjuk a választási küzdelem eszközeként kizárni. Erre az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy egy ilyen korlátozás csak az alkotmány keretében képzelhető el, de nem egy másodlagos törvény keretein belül. Itt sem másodlagos jogot alakítottunk elsődlegessé, hanem olyan alkotmányos elvet rögzítettünk, miszerint alkotható ilyen jogi szabályozás. Éppen megküldtem Brüsszelnek a tényleges másodlagos szabályokat, hogy megmutassam, hogy nem ezek kerültek be az alkotmányba, hanem ezek továbbra is másodlagos jogként léteznek. Így tekintve a helyzet jogilag korrekt.
Welt: Újra meg újra vannak olyan beszámolók, miszerint a föld újraelosztása során előnyben részesülnek a Fidesz regionális politikusainak követői és rokonai. Egy konkrét szemrehányás az Ön szülőfaluja, Felcsút polgármesterét érinti.
Orbán: Mi nem osztunk földet; ami állami tulajdon, az állami tulajdonban marad. Az államtól csak bérelni lehet, a kérdés tehát az, hogy ki bérelhet. Ami azt a kérdést illeti, hogy ennek során előnyben részesítjük-e a Fidesz híveit: ahhoz, hogy földet lehessen bérelni az államtól, három feltételnek kell megfelelni. A lakóhely nem lehet 20 km-nél messzebb az ingatlantól. Ez azt jelenti, hogy a helyi lakosok élveznek előjogot. Ez eddig nem így volt, nagybirtokos-csoportok az egész országban szétszórtan béreltek. Másodszor aki állami földet bérel, annak ott állatokat kell tartania; a szabályozás tartalmazza hány állatot kell tartani hektáronként. Ezzel kívánjuk megakadályozni azt, hogy csak azért béreljenek földet, hogy megkapják az EU-támogatásokat; hiszen ha valaki állatokat tart, akkor a profit nagy része rá fog menni az állattartásra. Ha azonban valaki csak növényt termeszt, akkor az automatikusan járó EU-szubvenciók a magyar viszonyok között olyan magasak, hogy olyan emberek is a mezőgazdaságba mennek, akik ezzel egyáltalán nem akarnak komolyan foglalkozni. Harmadsorban, ha az ember magánbirtokos, akkor a magánbérleti vagy megvásárolt föld és az államtól bérelt terület nem haladhatja meg az 1200 hektárt. Ezek az előírások mindenkire vonatkoznak. Helyi szinten döntik el azt, hogy ki nyer azok közül, akik teljesítik ezeket a feltételeket. A Fideszhez tartozók előnyben részesítésének kérdéséről csak azt tudom mondani, hogy világos és szigorú szabályok vannak. Az én falumban – ha már Ön említette – az állami földeken egyetlenegy cég gazdálkodott. A mi új szabályaink eredményeképpen most 35 bérlő van. Szívesen hinném, hogy mindnyájan ránk szavaznak, de legjobb szándékkal sem tudhatom ezt. A helyi döntésben ez egyáltalán nem számított.
Welt: Az Ön pártbeli barátja, Bayer Zsolt ismételten olyan dolgokat mondott, amelyek azonnali kizárásához vezettek volna egy olyan pártban, amilyet én Németországból ismerek. Állatoknak nevezte a romákat, és olyan zsidó értelmiségiekről beszélt, akik tisztátalanná teszik az uszoda vizét.
Orbán: Végső soron – mint minden párttag – ő is a megnyilvánulásaiért elszámolással tartozik nekem, a párt elnökének. Nem vehető komolyan az a szemrehányás, miszerint antiszemita kijelentést tett. Én olvastam ezeket. Nem volt antiszemita, de amit a romákról írt, az cigányellenes volt. Ennyiben azt mondtam neki, hogy téved, és hogy azt kívánom, hogyha osztja a véleményemet, akkor mondja ki nyilvánosan, hogy tévedett. A romák emberek, rájuk ugyanazok a szabályok és jogok vonatkoznak, mint minden más emberre; van emberi méltóságuk, vannak alkotmányos jogaik, mint mindenki másnak, rájuk is vonatkozik az ártatlanság vélelme és sok egyéb más. Nem nevezhetők állatoknak. Arra kértem őt, hogy mindezt ismerje el nyilvánosan, és ezt meg is tette. Visszavonta.
Welt: Az alkotmánymódosítás büntetendővé teszi azt, amit ő mondott – ez nem így van?
Orbán: Ezzel eljutunk azokhoz a dolgokhoz, amelyek az én szemszögemből fontosak. Szeretném felhívni a figyelmét: amit most az Ön kérdésére válaszoltam, azzal nem azt akartam mondani, hogy ugyanazt tesszük, mint a nyugatiak. Ez az alkotmány, a gazdaságpolitikánk és más általunk hozott szabályok eltérnek attól, ami sok nyugati országban szokás. Mi nem vagyunk a mainstream, a fősodor kedves fickói. Nagyon szégyellném magam, ha ez így volna. A Fideszt a választók mindig csak akkor hívták, ha valami újat kellett csinálni, mert a régi csődbe ment, ezért van a mi közösségünkben erős küldetéstudat. Énképünkhöz tartozik, hogy az emberek csak akkor hívnak bennünket, ha az ország súlyos problémákkal küzd. Amikor például 1990-ben a kommunistákkal szembeni szabadságért és függetlenségért küzdöttünk, akkor ránk szavaztak; vagy amikor 1994-98-ban tönkretették a családtámogatási rendszert és a gazdaságpolitika egész társadalmi rétegek elől zárta el a felemelkedést, akkor minket hívtak. Amikor jól mentek a dolgok, akkor elküldtek bennünket. 2002-ben mindenki azt mondta, még a szocialisták is, hogy a dolgok most jól mennek, és akkor jöttek a mainstream fiúk. 2006-ban még mindig úgy tűnt, mintha jól mennének a dolgok, maradtak tehát a mainstream fiúk. 2010-re azonban az országban szinte minden összedőlt; akkor megint minket hívtak. Nekem tehát nem az a feladatom, hogy mainstream-politikát csináljak. Nem erre kaptam felhatalmazást, hanem a legnehezebb kérdésekkel kell konfrontálnom az országot és megoldásokat kell kínálnom.
Welt: Milyen kérdésekkel?
Orbán: Például azzal, amit az előbb Ön szóba hozott; az emberi méltóság tiszteletben tartásával. Ez Magyarországon nem kellően védett, és 2010-ig ez egyáltalán nem állt fenn. Azután: eladósodás olyan nagyságrendben, ami már adósrabszolgaságot jelent a családok, a helyhatóságok és az állam szintjén. Növekvő munkanélküliség. A negyedik probléma, hogy az igények szerinti gondolkodást teljesítményben gondolkodássá kell alakítani. Azt fogalmazom így meg, hogy a jóléti társadalomból el kell jutni a munkatársadalomig. De, hogy az emberi méltóság kérdésére visszatérjek: Európában a gyűlöletbeszéd ellen lépnek fel. Ha valaki félelmet érez azért, mert másvalaki származásáról vagy vallásáról mondott valamit, akkor felléphet ez ellen. Alkotmányunk azonban ezen túlmegy, és itt jutunk vissza az előbb említett újságíróhoz. Ha valaki mond valamit, ami alkalmas az emberi méltóság megsértésére, akkor az érintett félelem nélkül felléphet kártérítési igénye érvényesítése érdekében. Ha az az érzése, hogy emberi méltóságában sértették meg, úgy ezért anyagi jóvátételt követelhet. Az európai igazságszolgáltatásban ez teljesen új út, de a gyakorlatban fog csak megmutatkozni, hogy mi lesz belőle. Ebben a konkrét esetben, ahol az én pártom tagja azt mondja, hogy a cigányok állatok, a jövőben minden cigány, minden magyar, aki magát cigánynak tekinti és emberi méltóságában sértve érzi magát, jóvátételt követelhet. Az alkotmánymódosítás előtt ez nem volt lehetséges, mostantól azonban ez érvényes.
Welt: Az Ön gazdaságpolitikája sajátságos - de sikeres is?
Orbán: Ma olvastam az újságban, hogy az infláció legutóbb 1974-ben volt olyan alacsony, mint most. Jelenleg az EU-ban csak négy vagy öt országnak sikerült csökkentenie az államadósságot. Mi ezek közé tartozunk, és mi csökkentjük a legradikálisabban. Folyton figyelmeztetnek bennünket a költségvetési hiányra, most pedig kiderült, hogy 2012-es deficitünk csak 2% volt. Az adósságszolgálatot leszámítva az elsődleges többlet jelentős. Külkereskedelmi és fizetési mérlegünk ennek megfelelően kiemelkedő. Lassan a foglalkoztatás is nő. Jól halad annak a munkára épülő társadalomnak a felépítése, amelyről beszéltem. Van egy problémánk: a gazdasági növekedés; hogy mindezen eredményeket úgy is el lehet-e érni, hogy eközben a gazdaság is növekedjen. Londoni elemzők tegnapelőtt azt mondták, hogy Magyarországon 2013-ban növekedés is lesz.
Welt: Új társadalmat építenek?
Orbán: Új társadalmi és gazdasági modell felépítésén dolgozunk. Ez egy nagyon világos vízióra épül, amely határozott lépéseket és politikai bravúrt követel a kormánytól. Amit itt ma Európában átélünk, az a szociális és gazdasági rendszer válsága. Úgy tűnik, hogy Európa nem talál közös válaszokat ezekre a kérdésekre. A tagállamok különböző válaszokat adnak. Reméljük, hogy legalább az euróövezet tagjai közös választ találnak. Bizonyos azonban, hogy azok, akik nem tagjai az euróövezetnek, különböző válaszokat adnak. A svédek másképp reagálnak, mint az angolok. A magyar pedig másképp, mint a lengyelek. Ezek különböző nemzeti válaszok. A mi válaszunk úgy szól, hogy az európai gazdasági és szociális modell, legalábbis itt, Magyarországon, nem tartható fenn. Az igazat megvallva ez itt sohasem jött igazán létre. Ha megkérdezzük a magyarokat, hogy feladjuk-e jóléti társadalmunkat, akkor a legtöbben azt mondják majd, hogy hol volt itt jóléti állam?
Welt: A Magyarországról szóló nemzetközi vita azonban sohasem ezek körül a kérdések körül forog.
Orbán: Noha mindazon területeken, ahol az EU-ban problémák vannak, sikereket tudunk felmutatni: az államadósság, a költségvetési hiány, a külkereskedelmi mérleg, a foglalkoztatás területén, folyton olyan kérdésekkel piszkálnak bennünket, hogy miért tiltjuk meg a hajléktalanoknak azt, hogy a szabadban aludjanak, nekem pedig folyton bizonyítanom kell, hogy nem vagyok fekete bárány, és tudok késsel, villával enni. Nem várunk gratulációt, de a jelenlegi európai kísérletek között a miénk teljesen legitim kísérlet, és van esély a sikerre. Ez egy európai sikertörténet. A magyar fejlesztési források 92 vagy 93%-a uniós forrás. Magyarországon tehát közös európai siker épül. És nem értjük, hogy ha mindenütt csak kudarcokról számolnak be Ciprustól Görögországig, akkor miért nem akar senki egy sikertörténetet? Miért nincs erre vevő? Csak a kudarcokra vannak vevők Európában?
Welt: Mi az Ön receptje? Államosítás és centralizálás?
Orbán: Ez ebben a formában egy kicsit durva, finomabb formában azonban egyetértek vele. Mind a piac, mind az állam nélkülözhetetlen. A kérdés az, hogy milyen viszonyban legyenek egymással. Megváltozott világunkban már nem versenyképes az az európai modell, amely rosszul osztja el a feladatokat a piac és az állam között, és nem rendelkezik azzal az erővel, hogy a funkciókat újra elossza. Ami azonban Magyarországon működik, az nem megoldás Angliában, éppen ezért Brüsszelnek a válság idején különösen ügyelnie kellene arra, hogy kellő tiszteletet és mozgásteret adjon a nemzetállamoknak, és a különböző modellek felépítéséhez ne doktriner módon, hanem rugalmasan viszonyuljon. Ez hiányzik ma az Európai Unió kultúrájában, a tagállamok iránt nem tanúsítják a nemzetállamot megillető tiszteletet. Ez gazdaságilag is irracionális.
Welt: Tulajdonképpen nem Brüsszellel ért egyet abban, hogy a politikának több mozgástér kell a piacokkal szemben?
Orbán: Elfogadhatatlan a mai helyzet, hogy lehet spekulálni egyik vagy másik ország vagy az euró ellen, és hogy bizonyos országok kudarcára lehet fogadni, tehát shortolni lehet, és ezzel profitot lehet csinálni, és azután az így meggyengített és csődbe kergetett államok kénytelenek a veszteségeket a polgárokra terhelni. Ezt a pénzpiacok ellenében kell szabályozni. Ha történelmileg nézzük a dolgot, akkor az a 20 év, amit – bármit jelentsen is ez – neoliberalizmusnak neveznek, ahol a piac kapott prioritást és az állam fontos területeket átadott a piacnak, így nem folytatható.
Az alaptörvény negyedik módosítása nem érint lényeges kérdéseket, és nem szűkíti, hanem bővíti az Alkotmánybíróság jogkörét - mondta Orbán Viktor a Die Weltben kedden megjelent interjúban. A beszélgetés teljes szövegét itt olvashatja.
Welt: Orbán Úr, miért nem lesz jelen az Európai Parlament szerdai ülésén, ahol – Manuel Barroso EU Bizottsági elnök részvételével – többek között Magyarország negyedik alkotmánymódosításával kapcsolatos vádakról lesz szó?
Orbán: Egyfelől azon a napon lesz Margaret Thatcher állami temetése, ahol részt veszek, másfelől az EP frakcióvezetői közül hárman nem is lesznek jelen. Felhívtam tehát Martin Schulz EP-elnököt, és megkérdeztem, hogy mit tanácsol, és ő azt javasolta, hogy inkább a májusi vagy júniusi plenáris ülésre jöjjek el – annak függvényében, hogy mikor kerül bemutatásra a Tavares-jelentés. (Az EU-alapjogok magyarországi helyzetéről - a szerk.) Ezen túlmenően az EU bizottságának a negyedik alkotmánymódosításra vonatkozó jogi elemzése nyilvánvalóan nem lesz kész szerdáig; én azonban az Európai Néppártnak már korábban megígértem, hogy kedd este részt veszek a frakcióülésén, ahol szintén Magyarországról lesz szó. Ezt a kötelezettséget teljesíteni szeretném, mivel az EPP számunkra kulcstényező.
Welt: Kritikára számít?
Orbán: Inkább kérdéseket várok.
Welt: Kérdéseket mire vonatkozóan?
Orbán: A magyarországi általános helyzetre vonatkozóan, és ahogy én értem és értelmezem a Magyarországról európai szinten folyó politikai vitákat, arról, hogy mik a tapasztalatok az új alkotmánnyal: néhány ellentmondásos döntés a gazdaságpolitika területén, az energiacégek megadóztatása, az áram árának csökkentése.
Welt: Adódik még egy kérdés: vannak-e még Magyarországon bármilyen fékek és ellensúlyok?
Orbán: Vannak fékek és egyensúlyok parlament, a kormány és az igazságszolgáltatás viszonylatában. Ezek intézményekre épülnek és az alkotmány rögzíti őket. Az alkotmány már 1990 óta parlamenti rendszert határoz meg. Éppen ezért a parlament áll a középpontban. A magyar alkotmány 20 éve abból a meggyőződésből indul ki, hogy ez a demokrácia; hogy a nép által választott képviselők hoznak döntéseket, és ha a parlament meghatározza a kormányhoz és az igazságszolgáltatáshoz fűződő viszonyt, akkor be kell tartani bizonyos szabályokat. Európa számára azért sajátságos a mostani helyzet, mert a parlamentben van egy kétharmados többség. A probléma ugyan alkotmányos problémaként jelenik meg, tulajdonképpen azonban arról van szó, hogy van egy hatalmi centrum, egy kétharmados parlamenti többség. Én személy szerint ezt kifejezetten jónak tartom. Kár, hogy csak nagyon ritkán lehet ilyen viszonyokat előidézni. Magyarországon ez az elmúlt 20 éven belül kétszer sikerült; először 1994-98-ban, amikor baloldali kétharmados többség volt, most pedig, 2010, óta jobboldali kétharmados többség van.
Welt: Hogyha ez olyan ritkán fordul elő, akkor nem jelent problémát olyan dolgokat bebetonozni, amelyeket azután már nem lehet megváltoztatni? Ez nem alkotmányos válságok csírája? Ha van egy más többség, amelynek azonban nincs kétharmados többsége, és ilyenformán nem tudja keresztülvinni saját politikáját?
Orbán: Minden erőnek megvan az esélye, hogy kétharmados többséget érjen el, éppúgy, ahogy az nekünk sikerült; ha azonban nem képes erre, akkor az alkotmányos rend alapjait nem tudja megváltoztatni. Ezt azonban nem bebetonozásnak nevezném, hanem az alkotmányos rendszer stabilitásának. A stabilitás érték.
Welt: Az alkotmány számos területen sarkalatos törvényeket irányoz elő, amelyeket csak kétharmados többséggel lehet biztosítani. Ha tehát más kormányok kétharmados többség nélkül nem tudják keresztülvinni saját politikai elképzeléseiket, akkor ez mégiscsak azt jelenti, hogy az ország hosszú ideig nem kormányozható.
Orbán: A sarkalatos törvények léte és magas száma 1990 óta a magyar politika része. Az 1990. évi első választások után az akkori két nagy párt, a liberálisok és a nemzeti konzervatívok megállapodást kötöttek – ebben mi nem voltunk benne -, hogy mely törvényekhez legyen szükséges kétharmados, és melyekhez csak egyszerű többség. Az arányt tehát 1990-ben határozták meg, és ezt az arányt mi lényegében nem változtattuk meg.
Welt: Ön azonban mégiscsak új sarkalatos törvényeket vezetett be.
Orbán: Csak két vagy három területen, és jogosan. Sarkalatos törvény rangjára emeltünk egy új törvényt, amely a nemzeti vagyon védelméről szól. Ez érthető azok után, hogy az elmúlt 20 évben nemzeti vagyonunk jelentős veszteséget szenvedett. Itt van azután a gazdasági stabilitásról szóló törvény, ebben az államadósság leküzdéséről van szó; a harmadik pedig a földtörvény, ahol tulajdonképpen szintén a nemzeti vagyon védelméről van szó.
Welt: Most immáron negyedik alkalommal módosították az alkotmányt, és azt vetik a szemére, hogy ezzel kijátssza az Alkotmánybíróságot. Igaz ez?
Orbán: Nem akartunk negyedik alkotmánymódosítást. A probléma azáltal keletkezett, hogy az alkotmányt egyfelől – kis túlzással – az örökkévalóságnak írtuk; ugyanakkor azonban csináltunk egy átmeneti rendelkezéseket tartalmazó részt, amely szintén alkotmány rangot kapott. Az Alkotmánybíróság azután azt mondta, hogy az alaptörvényt nem lehet két különböző törvénybe csomagolni; ezen túlmenően pedig az átmeneti rendelkezések némelyike jellegét tekintve nem átmeneti rendelkezés. Ebben a helyiségben folytattam egy nagyon izgalmas vitát azzal az alkotmánybíróval, aki az ügy előadó bírája volt. Azzal érvelt, hogy az új alkotmányt védi, és ez csak úgy megy, hogy az átmeneti rendelkezéseket a törzsszöveggel egységes szerkezetbe foglalják. A negyedik alkotmánymódosításra ezen összevonási kötelem alapján került sor. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt még néhány olyan kérdés, amely még korábbról alkotmányjogilag tisztázatlan maradt, és úgy gondoltuk, hogy ha úgyis hozzá kell nyúlnunk, akkor rendezzük el ezeket a kérdéseket is – valamint vegyük figyelembe az Alkotmánybíróság valamennyi egyéb döntését, amelyek korábban születtek. Így jött létre ez a szokatlanul átfogó módosító csomag. Ez azonban nem érint lényeges kérdéseket. Legalábbis szerintem.
Welt: A médiában az állt, hogy a módosítás korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét.
Orbán: Az Alkotmánybíróság vonatkozásában a módosítás semmi újat nem tartalmaz, de két fontos területen az alkotmányban rögzíti a fennálló jogi helyzetet. A módosításban egyfelől az áll, hogy az Alkotmánybíróság elutasíthatja az eljárásjogilag szabálysértően elfogadott alkotmánymódosításokat, de sem az alkotmányt, sem az alkotmánymódosítást nem vizsgálhatja alkotmányosság vonatkozásában. Ezt az álláspontot hat különböző ítéletben maga a bíróság képviselte. A másik dolog az volt, hogy rögzítettük: mivel van egy új alkotmány, ezért hatályon kívül kerülnek a korábbi alkotmányon alapuló ítéletek. Más szavakkal: minden új beadványt az új alkotmány szerint kell értékelni. Ennek során a bíróság hivatkozhat korábbi ítéletekre és juthat azonos következtetésekre is, de a tisztázandó kérdés vizsgálatának az új alkotmány alapján kell történnie. Nekem mint jogásznak ez közhely, hiszen ha egy törvényt hatályon kívül helyeznek, akkor a végrehajtási rendelet is hatályát veszti. Erre sokan azt mondják, hogy korlátoztuk az Alkotmánybíróság hatáskörét. Ez nem így van. Bizonyos értelemben ennek az ellenkezője igaz, hiszen bizonyos területeken bővítettük a hatáskört. Bővítettük például azoknak a körét, akik az Alkotmánybíróság előtt támadhatnak meg törvényeket. Erre joga van a legfelsőbb bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek.
Welt: Nyugodtan várja a Velencei Bizottság – előreláthatólag nagyon kritikus – jelentését az alkotmányról?
Orbán: Több okból. Először is azért, mert a magyar alkotmány tökéletesen európai alkotmány. Másfelől azért, mert a Velencei Bizottság sohasem állhat a magyar parlament felett. Meghallgatjuk a bizottság véleményét.
Welt: Ha a parlament eljárásilag helyesen úgy döntene, hogy az alkotmányt akként kell megváltoztatni, hogy katasztrófák elkerülésére szabad embereket kínozni – nem állna ez szemben az emberi méltóság védelmének alkotmányos elvével? A bíróságnak azonban mégsem lenne lehetősége, hogy ezt a törvényt megsemmisítse?
Orbán: Ezt a törvényt nem nyilváníthatná semmisnek, megfogalmazhatná azonban ezzel kapcsolatos véleményét. Vannak az alkotmányban olyan szövegrészek is, amelyek ellentmondanak egymásnak. Az alkotmány védi például a szabad véleménynyilvánítás jogát; másfelől védi a magánszférát és az emberi méltóságot. Ez a két szempont konfliktusban áll egymással. Az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie, magának az alkotmánynak a keretein belül, hogy ez a két szempont hogyan hangolandó össze egymással. Az európai értékek konfliktusokkal terhesek. Én azonban elmondom Önnek azt, hogy mi történne akkor, ha az Ön hajmeresztő javaslatát átvenné a parlament. Legkésőbb a következő választásokkor elkergetnék, hiszen a demokrácia biztonsága nem az Alkotmánybíróságon vagy a parlamentben, hanem magán a népen nyugszik; és a magyar demokratikus nép.
Welt: Az előbb azonban azt mondta, hogy a fékek és ellensúlyok intézményekre épülnek.
Orbán: Én azonban nem gondolom, hogy a demokráciát intézményekkel kell védeni a néppel szemben. Az institucionalisták lusták. Meg akarják takarítani azt a munkát, amit nem szabad megtakarítani: a demokratikus kultúrát ápolni kell. A demokratikus közvéleményért dolgozni kell, ezért úgy gondolom, hogy a politikai munka nem pótolható intézményekkel. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy mit kell csinálnunk, ha a parlament megbolondul. Zavarjuk el.
Welt: Az Európai Parlamentben az EU Charta 7. cikkelye szerinti eljárást akarnak Magyarország ellen követelni. Ennek során arról van szó, hogy másodlagos törvényeket alkotmány rangúra emelnek, melyeket az Alkotmánybíróság tartalmilag alkotmányellenesként elutasított.
Orbán: Ilyen nem történt. Mi egy, mint ahogy Ön mondta, másodlagos törvényi szabályozásban rögzítettük, hogy a helyi önkormányzat meghatározott helyeken megtilthatja, hogy közterületen lakjanak. Az Alkotmánybíróság azonban azt mondta, hogy a helyhatóságok ilyen jogának hiányzik az alkotmányos alapja. Mi éppen ezért nem ezt a szabályozást rögzítettük az alkotmányban, hanem megteremtettük azt az alkotmányos elvet, amelynek alapján a helyhatóságnak megvan ez a joga. Ez tiszta ügy. A másik a választási hirdetésekre vonatkozik. Itt már régóta arra törekszenek Magyarországon, hogy a választási küzdelmek olcsóbbak legyenek. A választási küzdelem költségeinek legnagyobb része a magánmédiában közzétett fizetett hirdetés; ezt akarjuk a választási küzdelem eszközeként kizárni. Erre az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy egy ilyen korlátozás csak az alkotmány keretében képzelhető el, de nem egy másodlagos törvény keretein belül. Itt sem másodlagos jogot alakítottunk elsődlegessé, hanem olyan alkotmányos elvet rögzítettünk, miszerint alkotható ilyen jogi szabályozás. Éppen megküldtem Brüsszelnek a tényleges másodlagos szabályokat, hogy megmutassam, hogy nem ezek kerültek be az alkotmányba, hanem ezek továbbra is másodlagos jogként léteznek. Így tekintve a helyzet jogilag korrekt.
Welt: Újra meg újra vannak olyan beszámolók, miszerint a föld újraelosztása során előnyben részesülnek a Fidesz regionális politikusainak követői és rokonai. Egy konkrét szemrehányás az Ön szülőfaluja, Felcsút polgármesterét érinti.
Orbán: Mi nem osztunk földet; ami állami tulajdon, az állami tulajdonban marad. Az államtól csak bérelni lehet, a kérdés tehát az, hogy ki bérelhet. Ami azt a kérdést illeti, hogy ennek során előnyben részesítjük-e a Fidesz híveit: ahhoz, hogy földet lehessen bérelni az államtól, három feltételnek kell megfelelni. A lakóhely nem lehet 20 km-nél messzebb az ingatlantól. Ez azt jelenti, hogy a helyi lakosok élveznek előjogot. Ez eddig nem így volt, nagybirtokos-csoportok az egész országban szétszórtan béreltek. Másodszor aki állami földet bérel, annak ott állatokat kell tartania; a szabályozás tartalmazza hány állatot kell tartani hektáronként. Ezzel kívánjuk megakadályozni azt, hogy csak azért béreljenek földet, hogy megkapják az EU-támogatásokat; hiszen ha valaki állatokat tart, akkor a profit nagy része rá fog menni az állattartásra. Ha azonban valaki csak növényt termeszt, akkor az automatikusan járó EU-szubvenciók a magyar viszonyok között olyan magasak, hogy olyan emberek is a mezőgazdaságba mennek, akik ezzel egyáltalán nem akarnak komolyan foglalkozni. Harmadsorban, ha az ember magánbirtokos, akkor a magánbérleti vagy megvásárolt föld és az államtól bérelt terület nem haladhatja meg az 1200 hektárt. Ezek az előírások mindenkire vonatkoznak. Helyi szinten döntik el azt, hogy ki nyer azok közül, akik teljesítik ezeket a feltételeket. A Fideszhez tartozók előnyben részesítésének kérdéséről csak azt tudom mondani, hogy világos és szigorú szabályok vannak. Az én falumban – ha már Ön említette – az állami földeken egyetlenegy cég gazdálkodott. A mi új szabályaink eredményeképpen most 35 bérlő van. Szívesen hinném, hogy mindnyájan ránk szavaznak, de legjobb szándékkal sem tudhatom ezt. A helyi döntésben ez egyáltalán nem számított.
Welt: Az Ön pártbeli barátja, Bayer Zsolt ismételten olyan dolgokat mondott, amelyek azonnali kizárásához vezettek volna egy olyan pártban, amilyet én Németországból ismerek. Állatoknak nevezte a romákat, és olyan zsidó értelmiségiekről beszélt, akik tisztátalanná teszik az uszoda vizét.
Orbán: Végső soron – mint minden párttag – ő is a megnyilvánulásaiért elszámolással tartozik nekem, a párt elnökének. Nem vehető komolyan az a szemrehányás, miszerint antiszemita kijelentést tett. Én olvastam ezeket. Nem volt antiszemita, de amit a romákról írt, az cigányellenes volt. Ennyiben azt mondtam neki, hogy téved, és hogy azt kívánom, hogyha osztja a véleményemet, akkor mondja ki nyilvánosan, hogy tévedett. A romák emberek, rájuk ugyanazok a szabályok és jogok vonatkoznak, mint minden más emberre; van emberi méltóságuk, vannak alkotmányos jogaik, mint mindenki másnak, rájuk is vonatkozik az ártatlanság vélelme és sok egyéb más. Nem nevezhetők állatoknak. Arra kértem őt, hogy mindezt ismerje el nyilvánosan, és ezt meg is tette. Visszavonta.
Welt: Az alkotmánymódosítás büntetendővé teszi azt, amit ő mondott – ez nem így van?
Orbán: Ezzel eljutunk azokhoz a dolgokhoz, amelyek az én szemszögemből fontosak. Szeretném felhívni a figyelmét: amit most az Ön kérdésére válaszoltam, azzal nem azt akartam mondani, hogy ugyanazt tesszük, mint a nyugatiak. Ez az alkotmány, a gazdaságpolitikánk és más általunk hozott szabályok eltérnek attól, ami sok nyugati országban szokás. Mi nem vagyunk a mainstream, a fősodor kedves fickói. Nagyon szégyellném magam, ha ez így volna. A Fideszt a választók mindig csak akkor hívták, ha valami újat kellett csinálni, mert a régi csődbe ment, ezért van a mi közösségünkben erős küldetéstudat. Énképünkhöz tartozik, hogy az emberek csak akkor hívnak bennünket, ha az ország súlyos problémákkal küzd. Amikor például 1990-ben a kommunistákkal szembeni szabadságért és függetlenségért küzdöttünk, akkor ránk szavaztak; vagy amikor 1994-98-ban tönkretették a családtámogatási rendszert és a gazdaságpolitika egész társadalmi rétegek elől zárta el a felemelkedést, akkor minket hívtak. Amikor jól mentek a dolgok, akkor elküldtek bennünket. 2002-ben mindenki azt mondta, még a szocialisták is, hogy a dolgok most jól mennek, és akkor jöttek a mainstream fiúk. 2006-ban még mindig úgy tűnt, mintha jól mennének a dolgok, maradtak tehát a mainstream fiúk. 2010-re azonban az országban szinte minden összedőlt; akkor megint minket hívtak. Nekem tehát nem az a feladatom, hogy mainstream-politikát csináljak. Nem erre kaptam felhatalmazást, hanem a legnehezebb kérdésekkel kell konfrontálnom az országot és megoldásokat kell kínálnom.
Welt: Milyen kérdésekkel?
Orbán: Például azzal, amit az előbb Ön szóba hozott; az emberi méltóság tiszteletben tartásával. Ez Magyarországon nem kellően védett, és 2010-ig ez egyáltalán nem állt fenn. Azután: eladósodás olyan nagyságrendben, ami már adósrabszolgaságot jelent a családok, a helyhatóságok és az állam szintjén. Növekvő munkanélküliség. A negyedik probléma, hogy az igények szerinti gondolkodást teljesítményben gondolkodássá kell alakítani. Azt fogalmazom így meg, hogy a jóléti társadalomból el kell jutni a munkatársadalomig. De, hogy az emberi méltóság kérdésére visszatérjek: Európában a gyűlöletbeszéd ellen lépnek fel. Ha valaki félelmet érez azért, mert másvalaki származásáról vagy vallásáról mondott valamit, akkor felléphet ez ellen. Alkotmányunk azonban ezen túlmegy, és itt jutunk vissza az előbb említett újságíróhoz. Ha valaki mond valamit, ami alkalmas az emberi méltóság megsértésére, akkor az érintett félelem nélkül felléphet kártérítési igénye érvényesítése érdekében. Ha az az érzése, hogy emberi méltóságában sértették meg, úgy ezért anyagi jóvátételt követelhet. Az európai igazságszolgáltatásban ez teljesen új út, de a gyakorlatban fog csak megmutatkozni, hogy mi lesz belőle. Ebben a konkrét esetben, ahol az én pártom tagja azt mondja, hogy a cigányok állatok, a jövőben minden cigány, minden magyar, aki magát cigánynak tekinti és emberi méltóságában sértve érzi magát, jóvátételt követelhet. Az alkotmánymódosítás előtt ez nem volt lehetséges, mostantól azonban ez érvényes.
Welt: Az Ön gazdaságpolitikája sajátságos - de sikeres is?
Orbán: Ma olvastam az újságban, hogy az infláció legutóbb 1974-ben volt olyan alacsony, mint most. Jelenleg az EU-ban csak négy vagy öt országnak sikerült csökkentenie az államadósságot. Mi ezek közé tartozunk, és mi csökkentjük a legradikálisabban. Folyton figyelmeztetnek bennünket a költségvetési hiányra, most pedig kiderült, hogy 2012-es deficitünk csak 2% volt. Az adósságszolgálatot leszámítva az elsődleges többlet jelentős. Külkereskedelmi és fizetési mérlegünk ennek megfelelően kiemelkedő. Lassan a foglalkoztatás is nő. Jól halad annak a munkára épülő társadalomnak a felépítése, amelyről beszéltem. Van egy problémánk: a gazdasági növekedés; hogy mindezen eredményeket úgy is el lehet-e érni, hogy eközben a gazdaság is növekedjen. Londoni elemzők tegnapelőtt azt mondták, hogy Magyarországon 2013-ban növekedés is lesz.
Welt: Új társadalmat építenek?
Orbán: Új társadalmi és gazdasági modell felépítésén dolgozunk. Ez egy nagyon világos vízióra épül, amely határozott lépéseket és politikai bravúrt követel a kormánytól. Amit itt ma Európában átélünk, az a szociális és gazdasági rendszer válsága. Úgy tűnik, hogy Európa nem talál közös válaszokat ezekre a kérdésekre. A tagállamok különböző válaszokat adnak. Reméljük, hogy legalább az euróövezet tagjai közös választ találnak. Bizonyos azonban, hogy azok, akik nem tagjai az euróövezetnek, különböző válaszokat adnak. A svédek másképp reagálnak, mint az angolok. A magyar pedig másképp, mint a lengyelek. Ezek különböző nemzeti válaszok. A mi válaszunk úgy szól, hogy az európai gazdasági és szociális modell, legalábbis itt, Magyarországon, nem tartható fenn. Az igazat megvallva ez itt sohasem jött igazán létre. Ha megkérdezzük a magyarokat, hogy feladjuk-e jóléti társadalmunkat, akkor a legtöbben azt mondják majd, hogy hol volt itt jóléti állam?
Welt: A Magyarországról szóló nemzetközi vita azonban sohasem ezek körül a kérdések körül forog.
Orbán: Noha mindazon területeken, ahol az EU-ban problémák vannak, sikereket tudunk felmutatni: az államadósság, a költségvetési hiány, a külkereskedelmi mérleg, a foglalkoztatás területén, folyton olyan kérdésekkel piszkálnak bennünket, hogy miért tiltjuk meg a hajléktalanoknak azt, hogy a szabadban aludjanak, nekem pedig folyton bizonyítanom kell, hogy nem vagyok fekete bárány, és tudok késsel, villával enni. Nem várunk gratulációt, de a jelenlegi európai kísérletek között a miénk teljesen legitim kísérlet, és van esély a sikerre. Ez egy európai sikertörténet. A magyar fejlesztési források 92 vagy 93%-a uniós forrás. Magyarországon tehát közös európai siker épül. És nem értjük, hogy ha mindenütt csak kudarcokról számolnak be Ciprustól Görögországig, akkor miért nem akar senki egy sikertörténetet? Miért nincs erre vevő? Csak a kudarcokra vannak vevők Európában?
Welt: Mi az Ön receptje? Államosítás és centralizálás?
Orbán: Ez ebben a formában egy kicsit durva, finomabb formában azonban egyetértek vele. Mind a piac, mind az állam nélkülözhetetlen. A kérdés az, hogy milyen viszonyban legyenek egymással. Megváltozott világunkban már nem versenyképes az az európai modell, amely rosszul osztja el a feladatokat a piac és az állam között, és nem rendelkezik azzal az erővel, hogy a funkciókat újra elossza. Ami azonban Magyarországon működik, az nem megoldás Angliában, éppen ezért Brüsszelnek a válság idején különösen ügyelnie kellene arra, hogy kellő tiszteletet és mozgásteret adjon a nemzetállamoknak, és a különböző modellek felépítéséhez ne doktriner módon, hanem rugalmasan viszonyuljon. Ez hiányzik ma az Európai Unió kultúrájában, a tagállamok iránt nem tanúsítják a nemzetállamot megillető tiszteletet. Ez gazdaságilag is irracionális.
Welt: Tulajdonképpen nem Brüsszellel ért egyet abban, hogy a politikának több mozgástér kell a piacokkal szemben?
Orbán: Elfogadhatatlan a mai helyzet, hogy lehet spekulálni egyik vagy másik ország vagy az euró ellen, és hogy bizonyos országok kudarcára lehet fogadni, tehát shortolni lehet, és ezzel profitot lehet csinálni, és azután az így meggyengített és csődbe kergetett államok kénytelenek a veszteségeket a polgárokra terhelni. Ezt a pénzpiacok ellenében kell szabályozni. Ha történelmileg nézzük a dolgot, akkor az a 20 év, amit – bármit jelentsen is ez – neoliberalizmusnak neveznek, ahol a piac kapott prioritást és az állam fontos területeket átadott a piacnak, így nem folytatható.
2013. április 9., kedd
Scheppele visszaveri a Fidesz PR-offenzíváját
A rengeteg nemzetközi bírálatra a Fidesz PR-offenzívával válaszol, ám érvei félrevezetőek – írja legújabb blogbejegyzésében a The New York Times internetes oldalán Kim Lane Scheppele. A Princeton egyetem alkotmányjog-professzora válaszol Gulyás Gergely levelére, és közben darabokra szedi a negyedik alkotmánymódosítást.
NOL| 2013. április 9.
Kim Lane Scheppele megírta válaszát – a nyilvánosságnak – Gulyás Gergely fideszes képviselő levelére. A levél ismét Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásznak a New York Timesban vezetett, The Conscience of a Liberal című blogjában jelent meg – írja a Galamus, amely teljes terjedelmében közölte Scheppele cikkét és Krugman bevezetőjét.
„Ez princetoni kollégám, Kim Lane Scheppele újabb vendégposztja. A poszt kattintás után olvasható. Ám mielőtt még rátérnénk az írásra, engedjenek meg néhány szót Scheppeléről és erről a blogról, meg arról, hogy miért állok a munkája mellett. Nyilvánvalóan nem vagyok szakértő sem a jog, sem Magyarország kérdéseiben – ezért írja ezeket a posztokat Scheppele, és nem én! Azt viszont tudom, hogy néz ki egy komoly vizsgálódás. Scheppele és más kollégák folyamatosan tájékoztattak a munkájukról, arról, hogyan jutnak el a következtetéseikhez, és megnéztem a munkájukat alátámasztó anyagokat is. Ez az igazi, míg a kollégámat érő, gyakran durván sértő támadássorozatok nem azok.
És ezzel átadom a terepet.”
A PR-offenzíva
Kim Lane Scheppele
Princeton University
2013. április 8.
A minap levél érkezett a postafiókomba egy magyar parlamentben helyet foglaló ifjú jogásztól, aki igyekezett kiigazítani engem. Egyben, épülésemre, elküldte azt a levelet is, amelyet Martonyi János magyar külügyminiszter írt az EU-tagállamok külügyminisztereinek.
Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül. A Fidesz-kormány átfogó PR-háborút folytat, kétségbeesetten próbál rokonszenvet kelteni, miközben egyre szilárdabb vele szemben a nemzetközi közvélemény. Mivel ez az egész kommunikáció többé-kevésbé ugyanazokat a pontokat ismétli, és beteríti a címzettek postafiókjait, a lapok szerkesztőségi oldalait és a diplomáciai találkozókat Európa- és Észak-Amerika szerte, én most azzal fogok válaszolni a Fidesz PR-offenzívájára, hogy megmagyarázom, mit is mondanak valójában az ő kormányuk törvényei. A Fidesz tisztségviselői a magyar nyelv mögé bújnak, amely kicsi és nehéz (mégis szép) nyelv, ezért a kívülállók hátrányban vannak, amikor a „tényekről” szóló állításaikra válaszolnak.
Ám szerencsére én évekig éltem Magyarországon, dolgoztam a magyar igazságügyi rendszerben, évtizedekig tanulmányoztam a magyar jogot, és kiismerem magamat a magyar jogi nyelvezetben. Ez az oka annak, hogy elég komolyan vesznek ahhoz, hogy megtámadjanak. Amióta elkezdtem Magyarországról írni, a gyűlöletmailek hegyeit kaptam, megtámadtak nem egyetemi és egyetemi szintű bírálattal, és annyi életveszélyes fenyegetést kaptam, hogy védelemre van szükségem, ha Budapestre látogatok. De nem veszem ezt személyes sértésnek. Csak történetesen az útjában állok annak, amit a Fidesz akar. Könyörtelenek és hajthatatlanok – de nem buták.
Paul Krugman, aki nagylelkűen megengedi, hogy írjak a blogjába, pontosan tudja, miről van szó. Látta a bizonyítékokat arra, amit mondok, és tudja, hogy a tényeket minden bejegyzésem minden részletét, adatát ellenőriztem. Jómagam, akárcsak ő, egy „realitáson alapuló közösségben” élek (ahogy ezt itt, az Egyesült Államokban mondjuk), ahol sokat ér az elkötelezettség az elméleti szakértelem által alátámasztott részletes bizonyítékok mellett. Paul gazdasági modelljei korrektül előre jelezték a jelenlegi pénzügyi válság hullámzásait, és az én jogi elemzéseimet – amelyek kezdettől fogva azt prognosztizálták, hogy a Fidesz hajlik rá, hogy a hatalmat az önmaga által elfogadott törvények alapján centralizálja – szintén megerősítették az események.
Ezzel ellentétben, mint látni fogják, a Fidesz szóvivői és kormányzati tisztségviselői másra vállalkoztak. Olyan dolgokat mondanak, amelyek technikailag pontosak, de félrevezetőek. Ebben a posztban azt fogom megmutatni, mi mindent tesznek új PR-offenzívájukban.
Emlékeztetőül azoknak, akik csak most kapcsolódnak be a történetbe: Magyarországot sokan bírálják a minap életbe lépett negyedik alkotmánymódosítás miatt, amely három és fél év egyéb aggasztó jogi fejleményeihez adódott hozzá. Korábban is írtam a negyedik módosításról, és azóta számos kormány és emberi jogi szervezet fejezte ki súlyos aggályait a negyedik módosítás különböző aspektusairól. Ezen kívül tanúskodtam a Helsinki Bizottságban, a washingtoni törvényhozás két házának közös bizottságában nemrég tartott meghallgatáson, amely felvetette a kérdést, Magyarország vajon a demokratikus úton jár-e még.
Miért védekezik ilyen hevesen a Fidesz épp most? Azért, mert mind az Európai Parlament, mind az Európai Unió Bizottságának egyre több tagja követeli a legsúlyosabb szankciókat most, hogy a magyar alkotmány negyedik módosítása még tetézte azt a panaszlitániát, amelyet Európa Magyarországgal szemben fogalmaz meg. Az Európai Parlament április 17-i, szerdai ülésén napirendi pontként szerepel Magyarország. Az Európai Parlament LIBE (polgári szabadságjogokkal foglalkozó) bizottsága négy – összesen hamarosan öt – élesen bíráló dokumentumot készített elő a magyar helyzetről. Ezek a dokumentumok szolgálnak majd a vita alapjául, és az összes frakció aláírta őket, köztük az Európai Néppárt frakciója is, amelyhez a Fidesz tartozik. Ezek a dokumentumok kiegészítik azt a sok kritikus hangú jelentést, amelyet az Európa Tanács Velencei Bizottsága készített.
Nem csoda, hogy Magyarország megpróbál visszaütni – keményen.
Mivel védekezik tehát a Fidesz?
A Fidesz szóvivői azzal érvelnek, hogy demokratikus felhatalmazásuk van rá, hogy azt tegyék, amit tesznek, és ezért a külvilágnak békén kellene hagyni őket. Gulyás Gergely ifjú magyar parlamenti képviselő nekem írt levelében állítja, hogy a 2010–2011-es alkotmányozó folyamat nyitott volt a nagyközönség hozzászólásaira, és hogy „az alkotmányt kidolgozó bizottság” kikérte a civil társadalom és az ellenzéki pártok tanácsait. Mint a Fidesz-PR sok más megnyilatkozása, ez is igaz, ha úgy vesszük, de félrevezető.
Gulyás nem említ meg valamit, amit fontos tudni: a 2010–2011-es alkotmányírási folyamat két, egymáshoz nem kötődő szakaszból állt. Egy következményekkel nem járó nyilvános, és egy következményekkel járó titkos szakaszból. Az első szakaszban a parlament alkotmányügyi bizottsága nyílt üléseket tartott, kikérte a civil társadalom véleményét, és felállította azon elvek listáját, amelyet az alkotmány az elképzelések szerint követett volna. A parlamenti bizottság által így összeállított elveket a Fidesz parlamenti frakciója 2011. március 7-én jóváhagyta.
A második szakaszban a Fidesz-frakció szavazataival parlamenti határozatot fogadtak el 2011. március 7-én, amely a parlamenti képviselőknek pontosan egy hetet adott rá, hogy teljes alkotmánytervezetekre tegyenek javaslatot 2011. március 14-ig. De a határozat leszögezte, hogy az alkotmánytervezetet be lehet terjeszteni a felvázolt elvek „figyelembe vételével, vagy anélkül”. Röviden: az első, részvételi szakasz teljességgel el volt választva a második, titkos szakasztól. Végül soha, senki nem ellenőrizte nyilvánosan a Fidesz alkotmánytervezetét azoknak az alapvető elveknek a szempontjából, amelyeknek a kidolgozásában állítólag részt vett a köz – ez lett volna az a közösségi hozzájárulás, amelyre hivatkozva Gulyás azt állítja, hogy az alkotmányozási folyamat nyitott volt a nyilvános részvételre.
Az alkotmányozási folyamat második szakasza teljesen titkos volt. A párton kívülálló emberek még ma sem tudják, valójában ki írta az alkotmányt. A vezető szerző, Szájer József azt állítja, hogy nagy részét maga írta az iPadjén. Miközben a párt egyes tagjai azt mondták, nekik is volt részük benne, nincs hivatalos dokumentum arról, hogy pontosan ki vett részt a folyamatban, kivel konzultáltak, kinek a véleményét vették figyelembe. Mindez titkos volt, és az is maradt. A Fidesz-alkotmányt kész dokumentumként mutatták be 2011. március 14-én. És bár a Fidesz-frakció szavazataival elfogadtak néhány, a részleteket finomító módosítást, miközben az alkotmány az elfogadás felé száguldott, az alapvető struktúra érintetlen maradt.
Gulyás azt állítja, hogy a magyar társadalommal konzultáltak az új alkotmányról, mert „egy kérdőívet küldtek minden állampolgárnak Magyarországon néhány olyan nemzeti kérdésről, amely az adott időpontban még nem volt eldöntve”. Betű szerint ez is igaz – és félrevezető.
2011. február végén és március elején a Fidesz minden szavazásra jogosult magyarnak kiküldött egy „társadalmi konzultációt”, egy 12 kérdésből álló kérdőívet, amelynek célja az volt, hogy támpontokat adjon az alkotmányozási folyamathoz. A kérdések lefordítottam, itt elolvashatók, így látható, hogy egyik sem foglalkozott az alkotmány tervezésének központi kérdéseivel.
Érintette-e ez a társadalmi konzultáció az alkotmányos folyamatot? Kizárt, hogy érinthette volna. A kérdőíveket kiküldték, mielőtt az alkotmánytervezet napvilágot látott – de a válaszok nem érkeztek be időben ahhoz, hogy befolyásolhatták volna a tervezetet. Ehelyett a kérdőívek abban a szűk, egyhónapos ablakban, illetve az előtt és az után érkeztek be, amelyben az alkotmány az elfogadása előtt közszemlén volt. A társadalmi konzultáció így nem adott inputot sem a folyamathoz, sem az eredmény ratifikálásához. Emellett tény, hogy a kormány a mai napig nem tette közzé a kérdőívek eredményét, noha Gulyás az állítja, hogy közel egymillió magyar küldte vissza a kérdőíveket. Így lehetetlen megtudni, hogy az alkotmánynak van-e bármi köze a társadalmi konzultáció eredményeihez, akár csak a kérdések azon fura gyűjteménye alapján is, amelyekre a kérdőívek választ kerestek.
A társadalmi konzultációkat a Fidesz gyakran használja annak hangoztatására, hogy neki demokratikus felhatalmazása van. A párt az elmúlt három évben többször küldött ki kérdőíveket, hogy felmérje a közhangulatot. De soha nem hozza nyilvánosságra az eredményeket. Tudjuk, hogy a kérdőívek anonimitást ígérnek, de mindegyiken van egy vonalkód, amely feltárja a válaszadó nevét és címét, ha letapogatják egy közönséges mobiltelefonnal. Amikor a független adatvédelmi biztos leleplezte a kódot, tisztségét a mandátuma letelte előtt megszüntették, és hivatalát a kormány alá rendelték, ahol már nem rendelkezik strukturális függetlenséggel. Az EU-nak most van folyamatban egy kötelezettségszegési eljárása az Európai Bíróság előtt az adatvédelmi tisztségviselő függetlenségének ügyében. A magyarországi bírálók úgy vélik, hogy a kormány a társadalmi konzultációk folyamatát arra használta fel, hogy meghatározza, ki van vele, és ki van ellene – de ezt kívülről természetesen nem lehet bebizonyítani, lévén egy teljesen zárt folyamatról szó.
Gulyás és a Fidesz más szóvivői állandóan azt mondják, hogy a Fidesznek „demokratikus felhatalmazása” van. Tény, hogy a Fidesz megnyerte a 2010-ben tartott, szabad és tisztességes választásokat a pártlistákra adott szavazatok 52,7 százalékával. De a Fidesz ezt az érvet, hogy ugyanis felhatalmazása van, arra a hibás állításra használja fel – különösen, amikor kívülállókkal beszél –, hogy a párt a választási kampányban az alkotmány megváltoztatását ígérte, és szerintük ezt az ígéretet a választásokon jóváhagyták. Gulyás azt állítja a levelében, hogy „a választások előtt Orbán Viktor [miniszterelnök] többször elmondta televíziós adásokban, és különféle nyilvános fórumokon, hogy Magyarországnak új, tartós alkotmányra van szüksége”. Ez az állítás így akár még igaz is lehet, de egész biztosan félrevezető. A 2010-es választások előtt a magyar politikai színpadon töltött több mint 20 éve alatt Orbán valóban mondhatta különböző alkalmakkor, hogy egy új alkotmány jó gondolat lenne. A Fidesz természetesen részt vett az 1995–96-os alkotmányozási folyamatban, amelyben szakértő tanácsadóként vettem részt. De Orbán a 2010-es választási kampányban nem követelt új alkotmányt, mint azt Gulyás állítja.
Megvan-e még a Fidesznek az a támogatottsága, amelyet „felhatalmazásnak” lehet minősíteni? Noha a Fidesz népszerűsége az utóbbi néhány hétben valamelyest növekedett, miután a kormány a rezsiárak letörését ígérte, mégis csupán a magyar szavazók negyede szavazna rá. Mint alább látható, a Fidesz rossz közvéleménykutatási adatai ismét beigazolódtak, amikor a portfolio.hu című gazdasági hírportál a múlt héten közölte a három nagy magyar közvélemény-kutató intézet átlagolt adatait. Az eredmények megerősítik, hogy most (2013 április) közel fele nem szavazna a pártra azoknak, akik a választások idején (2010 április) azt mondták, hogy a Fideszre szavaztak.
Természetesen Magyarország politikai rendszerének a tragédiája az, hogy a pártok egyike sem népszerű. A szavazók közele fele rendszeresen azt mondja, hogy nincs a kínálatban olyan párt, amelyre szavazna. Így a Fideszé marad az a kétes hírnév, hogy a legnépszerűbb párt egy olyan politikai rendszerben, ahol a társadalom többsége egyik pártot sem kedveli. De ez aligha ok az örömre.
Az erős nemzetközi kritika miatt a Fidesz tisztségviselőinek PR-hadviselése rutinszerűen magában foglalja a védekezést amiatt, amit a magyar egyházakkal tettek, hiszen egyházak százai vesztették el hivatalos státusukat egy törvény miatt, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba. Most minden hivatalos elismerésre törekvő egyházat a parlament különleges, kétharmados szavazatával kell jóváhagyni. Amennyiben valamelyik egyház ezt nem tudja elnyerni, a civil egyesület jogi kategóriájába különítik el, nincs felmentve az adózás alól, feltéve, hogy át tud jutni a megterhelő új regisztrációs folyamaton. Az Alkotmánybíróság kétszer elutasította az egyházaknak ezt a regisztrációs rendszerét, egyszer eljárásrendi alapon (a 164/2011 [XII.20-i] alkotmánybírósági határozat), másodszor tartalmi alapon (6/2013 [III. 1]). A negyedik módosítás azonban ugyanezt az alkotmánysértő rendszer építi be ismét az alkotmányba.
A Fidesz azzal az állítással védi ezt a regisztrációt, hogy a most státusukat vesztett egyházak között sok volt a csalárd. Martonyi azonban az európai külügyminisztereknek kijelentette, hogy „a vallás gyakorlását és a hit megvallását [sic] nem korlátozza törvény”.
David Baer a texasi Lutheránus Egyetemről részletekbe menően tanulmányozta, mi történt ezekkel a törvényileg lefokozott egyházakkal, és eredményei élesen ellentmondanak Martonyi állításának. A katolikus egyház eltörölhette a pokol tornácát a hívei számára, de a magyar kormány helyreállította, méghozzá a jogbizonytalanság olyan formájában, amely közel 16 hónapon át szorongatott sok legitim egyházat. A jogi változások sokat közülük arra kényszerített, hogy elköltözzenek, bezárjanak vagy olyan feltételekbe egyezzenek bele, amelyek sértik a hitüket, hiszen olyan belső vezetési struktúrák elfogadására kényszerítették őket, amelyek a hitükkel ellentétesek.
Martonyi azonban ennek ellenére arról biztosította európai külügyminiszter kollégáit, hogy a negyedik módosítás eljárásrendi garanciákkal egészíti ki az egyházak regisztrálási folyamatát, és azt magyarázta, hogy „egy ilyen határozat egyedi felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól lehet kérni”. Ám ha alaposan szemrevételezzük a dolgot, kiderül, hogy ez a felülvizsgálat csupán egy trükk.
Hogyan működik a trükk? A negyedik módosítás (4. cikk) úgy rendelkezik, hogy „az egyházak elismerésével összefüggő sarkalatos törvények rendelkezései alkotmányos panasz tárgyát képezhetik”. Jogi nyelvezetről köznyelvire lefordítva ez azt jelenti, hogy csak törvényeket lehet megtámadni az Alkotmánybíróság előtt, és csak azok által, akiket közvetlenül érintenek, tehát csakis ők élhetnek alkotmányos panasszal.
Ám ha egy egyház parlamenti elismerésért folyamodik, a törvény csak abban az esetben módosul, ha az egyház elnyeri az elismerést. Ilyen esetben a törvény módosítják, hiszen beleírják az elismert egyházakat név szerint felsoroló listába az újonnan elismert egyházat. Ám ha a folyamodó egyház nem nyeri el az elismerést, az elutasítás parlamenti határozat formájában jön létre, nem pedig a törvény módosításaként. A parlamenti határozatokat pedig nem lehet megtámadni az Alkotmánybíróság előtt. Így tehát ha egy egyházat sikeresen beírtak a hivatalosan elismertek listájába, rendelkezésére áll jogorvoslati lehetőség – amikor nincs szüksége rá. Ám amikor egy egyház kérelmét elutasítják, és szüksége lenne jogi felülvizsgálatra, el van zárva előtte a fellebbezés lehetősége. Ez olyan trükk, amely azt a látszatot kelti, mintha a kormány megnyitott volna a jogorvoslati utat azoknak az egyházaknak, amelyek elvesztették hivatalos elismerésüket. De nem nyitotta meg.
Ennek eredményeként a negyedik módosítás állandósít egy alkotmánysértő helyzetet, mert a parlament határozhatja meg bármely egyház sorsát, szabályok nélkül, bizonyítási normák nélkül, elutasítás esetén a fellebbezés lehetősége nélkül. A módosítás egyszerűen érvényteleníti az Alkotmánybíróság néhány héttel ezelőtti döntését, amennyiben nem biztosít valós jogorvoslati lehetőséget a bíróság által meghatározott problémára, hogy ugyanis az egyházak regisztrálási folyamatából hiányoznak az eljárásrendi tisztesség értelmes normái.
Gulyás és Martonyi az új, negyedik módosítás más aspektusait is a Fidesz iránt lojális személyek válaszkórusának tagjaként védelmezik. Gulyás azt állítja, hogy a Magyar Alkotmánybíróság „külön megbízta” a parlamentet a negyedik módosítás elfogadásával, hogy rendezzen egy alkotmánysértő helyzetet. Martonyi azt mondja, a negyedik módosítás valódi célja az, hogy végrehajtsa az Alkotmánybíróság döntését.
Igaz, hogy az Alkotmánybíróság 2012 decemberében egy sor állítólagos alkotmánymódosítást megsemmisített tisztán formai alapon az Átmeneti Rendelkezésekről szóló (45/2012 [XII.28]) döntésében, mert a tartós változtatásokat nem magában az alkotmányban hajtották végre, csupán csatolták az alkotmányhoz. De az Alkotmánybíróság nem kérte, hogy az alkotmányt újra módosítsák, s ezzel beleillesszék azokat a rendelkezéseket, amelyeket már megsemmisített a testület.
Gulyás azt állítja, hogy problémát okozott volna, ha nem foglalják újra törvénybe az alkotmánysértő alkotmányos rendelkezéseket, mert „a parlamentnek alkotmányos felelőssége, hogy újraszabályozza ezeket a kérdéseket, ellenkező esetben egy ex lex állapot teljes jogbizonytalanságot teremtett volna”.
Megható az aggodalom. De megintcsak félrevezető. Gulyás elmulasztja megemlíteni, hogy az átmeneti rendelkezések szinte valamennyi megsemmisített alkotmánysértő rendelkezése duplikálva volt létező sarkalatos törvényekben, így az alkotmánymódosítások megsemmisítése lényegében nagyon keveset változtatott a dolog érdemén, és bizonyosan nem okozott jogbizonytalanságot. Ha a parlament mélyen aggódott volna a jogbizonytalanság miatt, talán nem kellett volna egyik napról a másikra megsemmisítenie több mint 20 évnyi esetjogot a negyedik módosítással, ez ugyanis valóban jogbizonytalanságot okoz.
Amióta hatályba lépett az új alkotmány, az Alkotmánybíróság egy sor más törvényt is alkotmánysértőnek minősített, mert az új alkotmány elveivel inkonzisztensnek találta, közülük kettő a most megsemmisített korábbi módosításokból való. A negyedik módosítás azonban legkevésbé sem végrehajtotta az Alkotmánybíróságnak ezeket a döntéseit, hanem egyszerűen semmibe vette őket úgy, hogy az alkotmánysértő törvényeket beemelte az alkotmányba, anélkül, hogy kijavította volna őket. Igaz, amit Martonyi mond, a kormány valóban tartózkodott attól, hogy beemelje az alkotmányba azt a követelményt, hogy minden választónak minden választás előtt újra kelljen regisztráltatni magát, miután ez a követelmény alkotmánysértőnek minősült. Elmulasztja azonban megemlíteni az európai külügyminisztereknek azt, hogy a negyedik módosítás felülírta az Alkotmánybíróság legtöbb más, fontos döntését, amely az elmúlt 16 hónapban szembement a kormánnyal: ez a tény igencsak másfajta benyomást kelt az emberben.
Íme az Alkotmánybíróság azon döntései, amelyeket kifejezetten megmásított a negyedik módosítás:
– Az alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette azt a törvényt, amely a családot úgy határozta meg, hogy az egy heteroszexuális párból és a leszármazottaiból áll (43/2012 [XII. 20.] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 1. cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette azt az eljárást, amelynek keretében a parlament szavaz minden egyház hivatalos státusáról (6/2013 [III. 1] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 4 (1) cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette a szólásszabadsághoz való jog alapján a politikai hirdetések korlátozását a választási kampányok idején (1/2013 [I.7.] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 5 (1) cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette a szabad mozgáshoz való jog alapján azt a követelményt, hogy az egyetemi hallgatókat kötelezik: amennyiben az állam fizette a tanulmányaikat, a diploma megszerzése után kizárólag Magyarországon keressenek munkahelyet (32/2012 [VII. 4.] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 7. cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette azt a törvényt, amely a hajléktalanság adminisztratív bírságolásának rendszerét teremti meg, mert sérti a nagyon szegények emberi méltóságát. Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 8. cikke.
(Arra az esetre, ha Önök ellenőrizni akarnák mindezt, itt olvasható a negyedik módosítás hivatalos angol fordítása, amely azonban csak akkor érthető teljesen, ha összevetik az alkotmánnyal, amely itt olvasható. Sajnos az Alkotmánybíróság döntései csak magyar nyelven állnak rendelkezésre.)
És természetese a negyedik módosítás válogatás nélkül megsemmisíti az ÖSSZES döntést, amelyet az Alkotmánybíróság 1990 és 2011 között hozott.
A Fidesz tisztségviselői azt mondják, hogy a bírálók eltúlozták az Alkotmánybíróság összes korábbi döntésének a megsemmisítését, mert amint Martonyi megjegyzi, a korábbi döntések „joghatása érvényben maradna”. Meg kell azonban érteni a „joghatás” értelmét ahhoz, hogy lássuk, mennyire korlátozott ez az állítás. Amikor a Magyar Alkotmánybíróság alkotmánysértőnek minősít egy törvényt, azt megsemmisítik. Martonyi bizonygatása mindössze annyit jelent, hogy a korábban megsemmisített törvények nem lépnek hatályba automatikusan, amikor a törvényt megsemmisítő döntést magát semmisítik meg. Ám minden más, ami a magyar alkotmányjog stabilitását adta, méghozzá érveléssel alátámasztott alkotmánybírósági döntésekkel – például a felhatalmazások ellenőrzésének garanciái, a jogok kidolgozottsága, illetve a magyar alkotmányjog valamint az emberi jogokról szóló európai jogszabályok viszonyának kifejtése – mind eltűnt azzal, hogy a kormány megsemmisítette az esetjogot. És ez az, amit a bírálók kifogásolnak.
Martonyi magyarázata szerint az összes korábbi eseti döntés törvényes eltűnése „erősíti az Alkotmánybíróság szabadságát és autonómiáját”, mert „az Alkotmánybíróságnak mostantól szabadságában áll, hogy válasszon: tekintetbe veszi-e saját korábbi döntéseit, hivatkozik-e rájuk, vagy egyszerűen ignorálja őket”. Pontosan. De furcsa dolog ezt előnynek nevezni.
Felteszem a kérdést azoknak az olvasóimnak, akik egy Legfelső Bíróság vagy egy Alkotmánybíróság alatt élnek Magyarországon kívül: Önök mit éreznének, ha az Önök legfelső bíróságát „szabadítanák fel” ilyen módon – úgy, hogy egyik napról a másikra, válogatás nélkül megsemmisítenék az összes korábbi döntését? Mint Janis Joplin énekelte Én és Bobby McGee című híres dalában: „A szabadság csak egy másik szó arra, ha az embernek már nincs vesztenivalója”. Amikor az Egyesült Államok elfogadta az alkotmányát, az amerikai állampolgárok jogainak többségét egyszerű törvények garantálták, amelyeket – érintetlenül – a gyarmati korból emeltek át. Valójában ez jellemző az alkotmányreformokra szerte a világon: minden pontosan ugyanúgy marad, kivéve azt a viszonylag kevés dolgot, amelyet kifejezetten megváltoztatnak. Magyarországon ez most nem így van.
A bírálók azt mondják, hogy a negyedik módosítás korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét, de a kormány kitart amellett, hogy a negyedik módosítás bővíti ezt a hatáskört, mert az alkotmány most első ízben engedi meg, amit a bíróság már eddig is tett – hogy ugyanis alkotmánymódosításokat alkotmánysértőnek minősítsen, amennyiben nem megfelelő eljárásban fogadták el őket. Lehetséges, hogy a kormány úgy gondolja, az a hatáskör bővítése, ha megad az Alkotmánybíróságnak egy olyan lehetőséget, amellyel eddig is élt, de ez a „bővítés” szónak nem a megszokott jelentése. A kormány nem tagadhatja, hogy egyben el is vesz egy felhatalmazást, amelyet az Alkotmánybíróság néhány bírája is követelt (a 45/2012 [XII. 28] sz. határozatban), nevezetesen azt, hogy az alkotmánymódosításokat a testület vizsgálhassa az alkotmányos elvekkel való tartalmi konfliktus szempontjából. Ezzel a felhatalmazással az Alkotmánybíróság még nem élt, de nyilvánvaló volt, hogy a testületen belül gyűlt a támogatás ahhoz, hogy ezt megtegye. A testület megfosztása attól a lehetőségtől, hogy az alkotmánymódosítások tartalmát vizsgálja, egyszerűen annyit jelent, hogy nincs akadálya annak, hogy a kormány teljesen ellentmondó rendelkezéseket emeljen be a szövegbe, vagy hogy a kormány felülbírálja az Alkotmánybíróság bármely döntését, amely nem tetszik neki. A kormány már mindkettőt meg is tette a negyedik módosítással.
Egy alkotmánysértő alkotmánymódosítás gondolata furcsának tűnhet. Olyan országokban, mint az Egyesült Államok és más országok, ahol az alkotmány módosításának a folyamata hosszú és végig számos ellenőrzéssel terhes, talán nem szükséges, hogy a legfelső bíróságnak lehetősége legyen a módosítások vizsgálatára. Ám amikor az alkotmányt szinte minden héten módosítják, és a kormány rendszeresen arra használja a szupertöbbségét, hogy az ellenmondásos törvényeket bármiféle ellenőrzésen kívül helyezze, valamilyen hatalomnak ellenőrizni kellene, mit tesz a kormány, ellenkező esetben a kormány egyszerűen szétrobbantja a jog uralmának kereteit. Ha a bíróságnak nincs meg ez a felhatalmazása, akkor kell lennie valahol máshol a rendszerben valami másféle ellenőrzésnek, például egy parlamenti felsőháznak vagy egy parlamenti eljárásnak, amely garantálja, hogy a többségnek figyelembe kell vennie a kisebbség aggályait – vagy az alkotmánymódosításokat népszavazással kell jóváhagyatni. Magyarországon azonban ezekből a lehetőségekből egy sincs meg. Magyarországnak egykamarás parlamenti rendszere van, más erős ellenőrzési lehetőségek nélkül. Ezért lenne szükséges, hogy az Alkotmánybíróság rendelkezzen ezzel a felhatalmazással, különben az alkotmányos rendszer komédiává válik – és most komédiává is vált.
Gulyás azt állítja, az Alkotmánybíróság kérte, hogy a hatáskörét alapjaiban korlátozzák az „actio popularis” bíráskodás megszüntetésével, amely bárki számára lehetővé tette, hogy valamely törvényt megtámadjon a testület előtt. Igaz, de félrevezető. Az alkotmánybírák a kilencvenes évek eleje óta panaszkodtak a homályos és nem a megfelelő helyre beterjesztett panaszokra, amelyeket „actio popularis” panaszként kapnak. Ám a testület bírái (az e kormány által kinevezettek érkezése előtt) soha nem mentek volna bele hatáskörük túlnyomó részének kizsigerelésébe – ez lett ugyanis az új rendszer összesített hatása. (A részleteket lásd a Helsinki Bizottság előtt tett vallomásomban. Noha a nyitott panaszrendszer nem az egyetlen módja volt annak, hogy a bíróság fel legyen hatalmazva fontos törvények vizsgálatára, ennek eltörlése megfelelő helyettesítés nélkül lyukakat vágott a bíróság alkotmányos rendről alkotott áttekintésébe.
De mindannyiunknak óvatosnak kell lenni a tekintetben, hogy mit kívánunk. Ebben a hónapban a Fidesz kétharmados szupertöbbsége által megválasztott kilencedik bíró is csatlakozik a 15 fős Alkotmánybírósághoz. (Ő azon kevesek egyike, aki több párt szavazatait elnyerte, minthogy a szélsőjobboldali Jobbik is támogatta megválasztását.) A nyolcadik a múlt hónapban csatlakozott. Most, hogy a kormány számára biztosítva van a barátságos többség, a Fidesz talán felajánlja majd, hogy helyreállít valamennyit a bíróság felhatalmazásaiból, hogy megmutassa, mennyire rugalmas. Egy Alkotmánybíróság, amelyben kilenc olyan bíró foglal helyet, aki a karrierjét egyetlen pártnak köszönheti, és akit 12 évre választottak meg, bármely nem-Fidesz kormány számára megnehezítheti a kormányzást, még akkor is, ha netán sikerülne is új kormányt választani az ellenzék elé állított új és újabb választási akadályok folyamatosan változó térképe ellenére. Igen, az alkotmánybírák hosszú mandátuma azt jelenti, hogy a Fidesz bírái függetlenek lehetnének (és függetlennek kellene is lenniük), de mindeddig a Fidesz csupán egyetlen bírája mutatott figyelemre méltó függetlenséget a Fidesz pártálláspontjaitól.
Gulyás azt mondja nekem, hogy nem lehet egyszerre állítani valamit és annak az ellenkezőjét is – ő ugyanis azt állítja, egyszerre érveltem amellett, hogy egyetlen intézmény sem tudja ellenőrizni ennek a kormánynak a hatalmát, és egyben azt is állítottam, hogy egy majdani kormányt viszont akadályozni fog majd a kormányzásban ezeknek az intézményeknek a lehetősége a kormány megbuktatására. Ám én nem ezt állítottam. A Fidesz a magyar kormány minden intézményében egy kétágú stratégiával ragadta meg a hatalmat: igyekezett megnyirbálni azoknak az intézményeknek a jogköreit, amelyeket még nem tudott ellenőrzése alá vonni – mint az Alkotmánybíróság, vagy a központi bank. Egyidejűleg pedig megnövelte azoknak az intézményeknek a hatalmát, amelyek már megbízható kezekben voltak – mint az Országos Bírói Hivatal, a Médiatanács, az ügyészség, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács.
Az eredmény: a Fidesz olyan intézmények személyi állománya felett szerez ellenőrzést, amelyeket előzőleg meggyengített, majd gyakran „kiegyezik” a bírálókkal, és újra megerősíti ezeknek az intézményeknek a felhatalmazásait. Ugyanez érvényes azokra az intézményekre is, amelyek elfoglalására, bizonyos célok elérése érdekében, csak rövid időre van szükség (mint például a bírák 10 százalékának, ezen belül a bírósági vezetők nagy részének lecserélése egyszerre). Aztán beleegyezik a központosított hatalom felosztásába. Így már a Fidesz nagyon együttműködő lehet nemzetközi partnereivel: beleegyezhet akár egy olyan hivatal hatalmának a szűkítésébe is, amelyet már nem szükséges ellenőriznie, akár egy olyan intézmény látszólagos függetlenségének a megerősítésébe, amely már biztosan a kezében van. Egyébként épp ez az, az erős felhatalmazások megbízható kezekbe helyezése, amit a kormány megvalósított. És mindaddig, amíg kellően erős hatalom van kellően megbízható kezekben, a Fidesz-szupertöbbség megzabolázhat bármely jövendő ellenzéki kormányt, amely letér a Fidesz-ösvényről. Ugyanis éppen a Fidesz által megszelídített intézmények válhatnak újra vaddá, amikor nem a Fidesz lesz hatalmon. Ahhoz, hogy az ember megértse, mit tesz ez a kormány, mindig együtt kell megnézni a hivatalok betöltőinek párthátterét és az adott hivatal felhatalmazásait. Én vagyok az, aki két ellentétes dolgot akar, vagy a Fidesz?
Ennek a fideszes PR-villámháborúnak sok más pontjával is foglalkozni kellene, és részletesen foglalkoztam is velük más írásaimban és interjúimban, amelyek itt olvashatók.
Minthogy Gulyás megkérdőjelezte a képzettségemet és a függetlenségemet, hadd magyarázzam el a hátteremet. Magyarországon éltem 1994 és 1998 között, kutatóként dolgoztam az Alkotmánybíróságon, ahol keletkezése közben ismertem meg a magyar alkotmányjogot. Részem volt az 1995–96-os alkotmányozási folyamatban, a szöveget tervező parlamenti bizottság szakértő tanácsadójaként. Voltam az Egyesült Államokban a jog professzora, politikatudós és szociológus. Szakterületem az összehasonlító alkotmányjog, amelyet több mint húsz évig tanítottam. Az Összehasonlító Jog Nemzetközi Akadémiájának választott tagja vagyok.
Noha Gulyás azzal vádolt, hogy valamelyik ellenzéki párt ügynöke lennék, soha nem fogadtam el pénzt kutatásaimért és írásaimért, kivéve tudományos vizsgálatokért vagy egyetemi kutatási alapokból. Kilencvenes évekbeli, Magyarországra vonatkozó kutatásaimat az Amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány versenyben elnyert két, szakmailag ellenőrzött ösztöndíja finanszírozta. Akkor sem, és azóta sem álltam soha semmilyen kormányzati szerv vagy politikai párt alkalmazásában Magyarországon, és egyébként semmilyen más kormányéban sem, a sajátomat is beleértve. Minden publikációm, ezen belül minden blogbejegyzésem minden tényét és állítását a lehető legalaposabban ellenőriztem, és örömmel bocsátom rendelkezésre minden kijelentésemhez az őket alátámasztó dokumentációt. Mindig beszélgettem a magyarországi politikai spektrum minden részének képviselőivel, hogy megértsem az érveiket, de mindig megőriztem a függetlenségemet bármiféle pártos szervezettől.
A Fidesz azzal próbálkozik, hogy minden bírálóját a „másik oldal” ügynökévé változtassa. Ez azonban PR-trükk. Amikor egy párt a kormány minden intézményét saját ellenőrzése alá vonja, és megtámadja a független igazságszolgáltatást, akkor már nem a normális pártpolitika világában vagyunk. Hanem olyan világban, ahol kétségessé válik magának Magyarországnak a léte a jog uralma alatt élő államként. Ez az, amiért részesévé váltam ennek az egésznek. Azt tervezem, hogy amint a magyarok visszaszerzik képességüket, hogy teljesen demokratikus társadalomban éljenek, depolitizált bíróságokkal, visszatérek a tudomány csendes világába, ahonnan jöttem.
NOL| 2013. április 9.
Kim Lane Scheppele megírta válaszát – a nyilvánosságnak – Gulyás Gergely fideszes képviselő levelére. A levél ismét Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásznak a New York Timesban vezetett, The Conscience of a Liberal című blogjában jelent meg – írja a Galamus, amely teljes terjedelmében közölte Scheppele cikkét és Krugman bevezetőjét.
„Ez princetoni kollégám, Kim Lane Scheppele újabb vendégposztja. A poszt kattintás után olvasható. Ám mielőtt még rátérnénk az írásra, engedjenek meg néhány szót Scheppeléről és erről a blogról, meg arról, hogy miért állok a munkája mellett. Nyilvánvalóan nem vagyok szakértő sem a jog, sem Magyarország kérdéseiben – ezért írja ezeket a posztokat Scheppele, és nem én! Azt viszont tudom, hogy néz ki egy komoly vizsgálódás. Scheppele és más kollégák folyamatosan tájékoztattak a munkájukról, arról, hogyan jutnak el a következtetéseikhez, és megnéztem a munkájukat alátámasztó anyagokat is. Ez az igazi, míg a kollégámat érő, gyakran durván sértő támadássorozatok nem azok.
És ezzel átadom a terepet.”
A PR-offenzíva
Kim Lane Scheppele
Princeton University
2013. április 8.
A minap levél érkezett a postafiókomba egy magyar parlamentben helyet foglaló ifjú jogásztól, aki igyekezett kiigazítani engem. Egyben, épülésemre, elküldte azt a levelet is, amelyet Martonyi János magyar külügyminiszter írt az EU-tagállamok külügyminisztereinek.
Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül. A Fidesz-kormány átfogó PR-háborút folytat, kétségbeesetten próbál rokonszenvet kelteni, miközben egyre szilárdabb vele szemben a nemzetközi közvélemény. Mivel ez az egész kommunikáció többé-kevésbé ugyanazokat a pontokat ismétli, és beteríti a címzettek postafiókjait, a lapok szerkesztőségi oldalait és a diplomáciai találkozókat Európa- és Észak-Amerika szerte, én most azzal fogok válaszolni a Fidesz PR-offenzívájára, hogy megmagyarázom, mit is mondanak valójában az ő kormányuk törvényei. A Fidesz tisztségviselői a magyar nyelv mögé bújnak, amely kicsi és nehéz (mégis szép) nyelv, ezért a kívülállók hátrányban vannak, amikor a „tényekről” szóló állításaikra válaszolnak.
Ám szerencsére én évekig éltem Magyarországon, dolgoztam a magyar igazságügyi rendszerben, évtizedekig tanulmányoztam a magyar jogot, és kiismerem magamat a magyar jogi nyelvezetben. Ez az oka annak, hogy elég komolyan vesznek ahhoz, hogy megtámadjanak. Amióta elkezdtem Magyarországról írni, a gyűlöletmailek hegyeit kaptam, megtámadtak nem egyetemi és egyetemi szintű bírálattal, és annyi életveszélyes fenyegetést kaptam, hogy védelemre van szükségem, ha Budapestre látogatok. De nem veszem ezt személyes sértésnek. Csak történetesen az útjában állok annak, amit a Fidesz akar. Könyörtelenek és hajthatatlanok – de nem buták.
Paul Krugman, aki nagylelkűen megengedi, hogy írjak a blogjába, pontosan tudja, miről van szó. Látta a bizonyítékokat arra, amit mondok, és tudja, hogy a tényeket minden bejegyzésem minden részletét, adatát ellenőriztem. Jómagam, akárcsak ő, egy „realitáson alapuló közösségben” élek (ahogy ezt itt, az Egyesült Államokban mondjuk), ahol sokat ér az elkötelezettség az elméleti szakértelem által alátámasztott részletes bizonyítékok mellett. Paul gazdasági modelljei korrektül előre jelezték a jelenlegi pénzügyi válság hullámzásait, és az én jogi elemzéseimet – amelyek kezdettől fogva azt prognosztizálták, hogy a Fidesz hajlik rá, hogy a hatalmat az önmaga által elfogadott törvények alapján centralizálja – szintén megerősítették az események.
Ezzel ellentétben, mint látni fogják, a Fidesz szóvivői és kormányzati tisztségviselői másra vállalkoztak. Olyan dolgokat mondanak, amelyek technikailag pontosak, de félrevezetőek. Ebben a posztban azt fogom megmutatni, mi mindent tesznek új PR-offenzívájukban.
Emlékeztetőül azoknak, akik csak most kapcsolódnak be a történetbe: Magyarországot sokan bírálják a minap életbe lépett negyedik alkotmánymódosítás miatt, amely három és fél év egyéb aggasztó jogi fejleményeihez adódott hozzá. Korábban is írtam a negyedik módosításról, és azóta számos kormány és emberi jogi szervezet fejezte ki súlyos aggályait a negyedik módosítás különböző aspektusairól. Ezen kívül tanúskodtam a Helsinki Bizottságban, a washingtoni törvényhozás két házának közös bizottságában nemrég tartott meghallgatáson, amely felvetette a kérdést, Magyarország vajon a demokratikus úton jár-e még.
Miért védekezik ilyen hevesen a Fidesz épp most? Azért, mert mind az Európai Parlament, mind az Európai Unió Bizottságának egyre több tagja követeli a legsúlyosabb szankciókat most, hogy a magyar alkotmány negyedik módosítása még tetézte azt a panaszlitániát, amelyet Európa Magyarországgal szemben fogalmaz meg. Az Európai Parlament április 17-i, szerdai ülésén napirendi pontként szerepel Magyarország. Az Európai Parlament LIBE (polgári szabadságjogokkal foglalkozó) bizottsága négy – összesen hamarosan öt – élesen bíráló dokumentumot készített elő a magyar helyzetről. Ezek a dokumentumok szolgálnak majd a vita alapjául, és az összes frakció aláírta őket, köztük az Európai Néppárt frakciója is, amelyhez a Fidesz tartozik. Ezek a dokumentumok kiegészítik azt a sok kritikus hangú jelentést, amelyet az Európa Tanács Velencei Bizottsága készített.
Nem csoda, hogy Magyarország megpróbál visszaütni – keményen.
Mivel védekezik tehát a Fidesz?
A Fidesz szóvivői azzal érvelnek, hogy demokratikus felhatalmazásuk van rá, hogy azt tegyék, amit tesznek, és ezért a külvilágnak békén kellene hagyni őket. Gulyás Gergely ifjú magyar parlamenti képviselő nekem írt levelében állítja, hogy a 2010–2011-es alkotmányozó folyamat nyitott volt a nagyközönség hozzászólásaira, és hogy „az alkotmányt kidolgozó bizottság” kikérte a civil társadalom és az ellenzéki pártok tanácsait. Mint a Fidesz-PR sok más megnyilatkozása, ez is igaz, ha úgy vesszük, de félrevezető.
Gulyás nem említ meg valamit, amit fontos tudni: a 2010–2011-es alkotmányírási folyamat két, egymáshoz nem kötődő szakaszból állt. Egy következményekkel nem járó nyilvános, és egy következményekkel járó titkos szakaszból. Az első szakaszban a parlament alkotmányügyi bizottsága nyílt üléseket tartott, kikérte a civil társadalom véleményét, és felállította azon elvek listáját, amelyet az alkotmány az elképzelések szerint követett volna. A parlamenti bizottság által így összeállított elveket a Fidesz parlamenti frakciója 2011. március 7-én jóváhagyta.
A második szakaszban a Fidesz-frakció szavazataival parlamenti határozatot fogadtak el 2011. március 7-én, amely a parlamenti képviselőknek pontosan egy hetet adott rá, hogy teljes alkotmánytervezetekre tegyenek javaslatot 2011. március 14-ig. De a határozat leszögezte, hogy az alkotmánytervezetet be lehet terjeszteni a felvázolt elvek „figyelembe vételével, vagy anélkül”. Röviden: az első, részvételi szakasz teljességgel el volt választva a második, titkos szakasztól. Végül soha, senki nem ellenőrizte nyilvánosan a Fidesz alkotmánytervezetét azoknak az alapvető elveknek a szempontjából, amelyeknek a kidolgozásában állítólag részt vett a köz – ez lett volna az a közösségi hozzájárulás, amelyre hivatkozva Gulyás azt állítja, hogy az alkotmányozási folyamat nyitott volt a nyilvános részvételre.
Az alkotmányozási folyamat második szakasza teljesen titkos volt. A párton kívülálló emberek még ma sem tudják, valójában ki írta az alkotmányt. A vezető szerző, Szájer József azt állítja, hogy nagy részét maga írta az iPadjén. Miközben a párt egyes tagjai azt mondták, nekik is volt részük benne, nincs hivatalos dokumentum arról, hogy pontosan ki vett részt a folyamatban, kivel konzultáltak, kinek a véleményét vették figyelembe. Mindez titkos volt, és az is maradt. A Fidesz-alkotmányt kész dokumentumként mutatták be 2011. március 14-én. És bár a Fidesz-frakció szavazataival elfogadtak néhány, a részleteket finomító módosítást, miközben az alkotmány az elfogadás felé száguldott, az alapvető struktúra érintetlen maradt.
Gulyás azt állítja, hogy a magyar társadalommal konzultáltak az új alkotmányról, mert „egy kérdőívet küldtek minden állampolgárnak Magyarországon néhány olyan nemzeti kérdésről, amely az adott időpontban még nem volt eldöntve”. Betű szerint ez is igaz – és félrevezető.
2011. február végén és március elején a Fidesz minden szavazásra jogosult magyarnak kiküldött egy „társadalmi konzultációt”, egy 12 kérdésből álló kérdőívet, amelynek célja az volt, hogy támpontokat adjon az alkotmányozási folyamathoz. A kérdések lefordítottam, itt elolvashatók, így látható, hogy egyik sem foglalkozott az alkotmány tervezésének központi kérdéseivel.
Érintette-e ez a társadalmi konzultáció az alkotmányos folyamatot? Kizárt, hogy érinthette volna. A kérdőíveket kiküldték, mielőtt az alkotmánytervezet napvilágot látott – de a válaszok nem érkeztek be időben ahhoz, hogy befolyásolhatták volna a tervezetet. Ehelyett a kérdőívek abban a szűk, egyhónapos ablakban, illetve az előtt és az után érkeztek be, amelyben az alkotmány az elfogadása előtt közszemlén volt. A társadalmi konzultáció így nem adott inputot sem a folyamathoz, sem az eredmény ratifikálásához. Emellett tény, hogy a kormány a mai napig nem tette közzé a kérdőívek eredményét, noha Gulyás az állítja, hogy közel egymillió magyar küldte vissza a kérdőíveket. Így lehetetlen megtudni, hogy az alkotmánynak van-e bármi köze a társadalmi konzultáció eredményeihez, akár csak a kérdések azon fura gyűjteménye alapján is, amelyekre a kérdőívek választ kerestek.
A társadalmi konzultációkat a Fidesz gyakran használja annak hangoztatására, hogy neki demokratikus felhatalmazása van. A párt az elmúlt három évben többször küldött ki kérdőíveket, hogy felmérje a közhangulatot. De soha nem hozza nyilvánosságra az eredményeket. Tudjuk, hogy a kérdőívek anonimitást ígérnek, de mindegyiken van egy vonalkód, amely feltárja a válaszadó nevét és címét, ha letapogatják egy közönséges mobiltelefonnal. Amikor a független adatvédelmi biztos leleplezte a kódot, tisztségét a mandátuma letelte előtt megszüntették, és hivatalát a kormány alá rendelték, ahol már nem rendelkezik strukturális függetlenséggel. Az EU-nak most van folyamatban egy kötelezettségszegési eljárása az Európai Bíróság előtt az adatvédelmi tisztségviselő függetlenségének ügyében. A magyarországi bírálók úgy vélik, hogy a kormány a társadalmi konzultációk folyamatát arra használta fel, hogy meghatározza, ki van vele, és ki van ellene – de ezt kívülről természetesen nem lehet bebizonyítani, lévén egy teljesen zárt folyamatról szó.
Gulyás és a Fidesz más szóvivői állandóan azt mondják, hogy a Fidesznek „demokratikus felhatalmazása” van. Tény, hogy a Fidesz megnyerte a 2010-ben tartott, szabad és tisztességes választásokat a pártlistákra adott szavazatok 52,7 százalékával. De a Fidesz ezt az érvet, hogy ugyanis felhatalmazása van, arra a hibás állításra használja fel – különösen, amikor kívülállókkal beszél –, hogy a párt a választási kampányban az alkotmány megváltoztatását ígérte, és szerintük ezt az ígéretet a választásokon jóváhagyták. Gulyás azt állítja a levelében, hogy „a választások előtt Orbán Viktor [miniszterelnök] többször elmondta televíziós adásokban, és különféle nyilvános fórumokon, hogy Magyarországnak új, tartós alkotmányra van szüksége”. Ez az állítás így akár még igaz is lehet, de egész biztosan félrevezető. A 2010-es választások előtt a magyar politikai színpadon töltött több mint 20 éve alatt Orbán valóban mondhatta különböző alkalmakkor, hogy egy új alkotmány jó gondolat lenne. A Fidesz természetesen részt vett az 1995–96-os alkotmányozási folyamatban, amelyben szakértő tanácsadóként vettem részt. De Orbán a 2010-es választási kampányban nem követelt új alkotmányt, mint azt Gulyás állítja.
Megvan-e még a Fidesznek az a támogatottsága, amelyet „felhatalmazásnak” lehet minősíteni? Noha a Fidesz népszerűsége az utóbbi néhány hétben valamelyest növekedett, miután a kormány a rezsiárak letörését ígérte, mégis csupán a magyar szavazók negyede szavazna rá. Mint alább látható, a Fidesz rossz közvéleménykutatási adatai ismét beigazolódtak, amikor a portfolio.hu című gazdasági hírportál a múlt héten közölte a három nagy magyar közvélemény-kutató intézet átlagolt adatait. Az eredmények megerősítik, hogy most (2013 április) közel fele nem szavazna a pártra azoknak, akik a választások idején (2010 április) azt mondták, hogy a Fideszre szavaztak.
Természetesen Magyarország politikai rendszerének a tragédiája az, hogy a pártok egyike sem népszerű. A szavazók közele fele rendszeresen azt mondja, hogy nincs a kínálatban olyan párt, amelyre szavazna. Így a Fideszé marad az a kétes hírnév, hogy a legnépszerűbb párt egy olyan politikai rendszerben, ahol a társadalom többsége egyik pártot sem kedveli. De ez aligha ok az örömre.
Az erős nemzetközi kritika miatt a Fidesz tisztségviselőinek PR-hadviselése rutinszerűen magában foglalja a védekezést amiatt, amit a magyar egyházakkal tettek, hiszen egyházak százai vesztették el hivatalos státusukat egy törvény miatt, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba. Most minden hivatalos elismerésre törekvő egyházat a parlament különleges, kétharmados szavazatával kell jóváhagyni. Amennyiben valamelyik egyház ezt nem tudja elnyerni, a civil egyesület jogi kategóriájába különítik el, nincs felmentve az adózás alól, feltéve, hogy át tud jutni a megterhelő új regisztrációs folyamaton. Az Alkotmánybíróság kétszer elutasította az egyházaknak ezt a regisztrációs rendszerét, egyszer eljárásrendi alapon (a 164/2011 [XII.20-i] alkotmánybírósági határozat), másodszor tartalmi alapon (6/2013 [III. 1]). A negyedik módosítás azonban ugyanezt az alkotmánysértő rendszer építi be ismét az alkotmányba.
A Fidesz azzal az állítással védi ezt a regisztrációt, hogy a most státusukat vesztett egyházak között sok volt a csalárd. Martonyi azonban az európai külügyminisztereknek kijelentette, hogy „a vallás gyakorlását és a hit megvallását [sic] nem korlátozza törvény”.
David Baer a texasi Lutheránus Egyetemről részletekbe menően tanulmányozta, mi történt ezekkel a törvényileg lefokozott egyházakkal, és eredményei élesen ellentmondanak Martonyi állításának. A katolikus egyház eltörölhette a pokol tornácát a hívei számára, de a magyar kormány helyreállította, méghozzá a jogbizonytalanság olyan formájában, amely közel 16 hónapon át szorongatott sok legitim egyházat. A jogi változások sokat közülük arra kényszerített, hogy elköltözzenek, bezárjanak vagy olyan feltételekbe egyezzenek bele, amelyek sértik a hitüket, hiszen olyan belső vezetési struktúrák elfogadására kényszerítették őket, amelyek a hitükkel ellentétesek.
Martonyi azonban ennek ellenére arról biztosította európai külügyminiszter kollégáit, hogy a negyedik módosítás eljárásrendi garanciákkal egészíti ki az egyházak regisztrálási folyamatát, és azt magyarázta, hogy „egy ilyen határozat egyedi felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól lehet kérni”. Ám ha alaposan szemrevételezzük a dolgot, kiderül, hogy ez a felülvizsgálat csupán egy trükk.
Hogyan működik a trükk? A negyedik módosítás (4. cikk) úgy rendelkezik, hogy „az egyházak elismerésével összefüggő sarkalatos törvények rendelkezései alkotmányos panasz tárgyát képezhetik”. Jogi nyelvezetről köznyelvire lefordítva ez azt jelenti, hogy csak törvényeket lehet megtámadni az Alkotmánybíróság előtt, és csak azok által, akiket közvetlenül érintenek, tehát csakis ők élhetnek alkotmányos panasszal.
Ám ha egy egyház parlamenti elismerésért folyamodik, a törvény csak abban az esetben módosul, ha az egyház elnyeri az elismerést. Ilyen esetben a törvény módosítják, hiszen beleírják az elismert egyházakat név szerint felsoroló listába az újonnan elismert egyházat. Ám ha a folyamodó egyház nem nyeri el az elismerést, az elutasítás parlamenti határozat formájában jön létre, nem pedig a törvény módosításaként. A parlamenti határozatokat pedig nem lehet megtámadni az Alkotmánybíróság előtt. Így tehát ha egy egyházat sikeresen beírtak a hivatalosan elismertek listájába, rendelkezésére áll jogorvoslati lehetőség – amikor nincs szüksége rá. Ám amikor egy egyház kérelmét elutasítják, és szüksége lenne jogi felülvizsgálatra, el van zárva előtte a fellebbezés lehetősége. Ez olyan trükk, amely azt a látszatot kelti, mintha a kormány megnyitott volna a jogorvoslati utat azoknak az egyházaknak, amelyek elvesztették hivatalos elismerésüket. De nem nyitotta meg.
Ennek eredményeként a negyedik módosítás állandósít egy alkotmánysértő helyzetet, mert a parlament határozhatja meg bármely egyház sorsát, szabályok nélkül, bizonyítási normák nélkül, elutasítás esetén a fellebbezés lehetősége nélkül. A módosítás egyszerűen érvényteleníti az Alkotmánybíróság néhány héttel ezelőtti döntését, amennyiben nem biztosít valós jogorvoslati lehetőséget a bíróság által meghatározott problémára, hogy ugyanis az egyházak regisztrálási folyamatából hiányoznak az eljárásrendi tisztesség értelmes normái.
Gulyás és Martonyi az új, negyedik módosítás más aspektusait is a Fidesz iránt lojális személyek válaszkórusának tagjaként védelmezik. Gulyás azt állítja, hogy a Magyar Alkotmánybíróság „külön megbízta” a parlamentet a negyedik módosítás elfogadásával, hogy rendezzen egy alkotmánysértő helyzetet. Martonyi azt mondja, a negyedik módosítás valódi célja az, hogy végrehajtsa az Alkotmánybíróság döntését.
Igaz, hogy az Alkotmánybíróság 2012 decemberében egy sor állítólagos alkotmánymódosítást megsemmisített tisztán formai alapon az Átmeneti Rendelkezésekről szóló (45/2012 [XII.28]) döntésében, mert a tartós változtatásokat nem magában az alkotmányban hajtották végre, csupán csatolták az alkotmányhoz. De az Alkotmánybíróság nem kérte, hogy az alkotmányt újra módosítsák, s ezzel beleillesszék azokat a rendelkezéseket, amelyeket már megsemmisített a testület.
Gulyás azt állítja, hogy problémát okozott volna, ha nem foglalják újra törvénybe az alkotmánysértő alkotmányos rendelkezéseket, mert „a parlamentnek alkotmányos felelőssége, hogy újraszabályozza ezeket a kérdéseket, ellenkező esetben egy ex lex állapot teljes jogbizonytalanságot teremtett volna”.
Megható az aggodalom. De megintcsak félrevezető. Gulyás elmulasztja megemlíteni, hogy az átmeneti rendelkezések szinte valamennyi megsemmisített alkotmánysértő rendelkezése duplikálva volt létező sarkalatos törvényekben, így az alkotmánymódosítások megsemmisítése lényegében nagyon keveset változtatott a dolog érdemén, és bizonyosan nem okozott jogbizonytalanságot. Ha a parlament mélyen aggódott volna a jogbizonytalanság miatt, talán nem kellett volna egyik napról a másikra megsemmisítenie több mint 20 évnyi esetjogot a negyedik módosítással, ez ugyanis valóban jogbizonytalanságot okoz.
Amióta hatályba lépett az új alkotmány, az Alkotmánybíróság egy sor más törvényt is alkotmánysértőnek minősített, mert az új alkotmány elveivel inkonzisztensnek találta, közülük kettő a most megsemmisített korábbi módosításokból való. A negyedik módosítás azonban legkevésbé sem végrehajtotta az Alkotmánybíróságnak ezeket a döntéseit, hanem egyszerűen semmibe vette őket úgy, hogy az alkotmánysértő törvényeket beemelte az alkotmányba, anélkül, hogy kijavította volna őket. Igaz, amit Martonyi mond, a kormány valóban tartózkodott attól, hogy beemelje az alkotmányba azt a követelményt, hogy minden választónak minden választás előtt újra kelljen regisztráltatni magát, miután ez a követelmény alkotmánysértőnek minősült. Elmulasztja azonban megemlíteni az európai külügyminisztereknek azt, hogy a negyedik módosítás felülírta az Alkotmánybíróság legtöbb más, fontos döntését, amely az elmúlt 16 hónapban szembement a kormánnyal: ez a tény igencsak másfajta benyomást kelt az emberben.
Íme az Alkotmánybíróság azon döntései, amelyeket kifejezetten megmásított a negyedik módosítás:
– Az alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette azt a törvényt, amely a családot úgy határozta meg, hogy az egy heteroszexuális párból és a leszármazottaiból áll (43/2012 [XII. 20.] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 1. cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette azt az eljárást, amelynek keretében a parlament szavaz minden egyház hivatalos státusáról (6/2013 [III. 1] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 4 (1) cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette a szólásszabadsághoz való jog alapján a politikai hirdetések korlátozását a választási kampányok idején (1/2013 [I.7.] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 5 (1) cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette a szabad mozgáshoz való jog alapján azt a követelményt, hogy az egyetemi hallgatókat kötelezik: amennyiben az állam fizette a tanulmányaikat, a diploma megszerzése után kizárólag Magyarországon keressenek munkahelyet (32/2012 [VII. 4.] sz. határozat). Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 7. cikke.
– Az Alkotmánybíróság döntése alkotmánysértőnek minősítette azt a törvényt, amely a hajléktalanság adminisztratív bírságolásának rendszerét teremti meg, mert sérti a nagyon szegények emberi méltóságát. Ezt a döntést azonban felülírta a negyedik módosítás 8. cikke.
(Arra az esetre, ha Önök ellenőrizni akarnák mindezt, itt olvasható a negyedik módosítás hivatalos angol fordítása, amely azonban csak akkor érthető teljesen, ha összevetik az alkotmánnyal, amely itt olvasható. Sajnos az Alkotmánybíróság döntései csak magyar nyelven állnak rendelkezésre.)
És természetese a negyedik módosítás válogatás nélkül megsemmisíti az ÖSSZES döntést, amelyet az Alkotmánybíróság 1990 és 2011 között hozott.
A Fidesz tisztségviselői azt mondják, hogy a bírálók eltúlozták az Alkotmánybíróság összes korábbi döntésének a megsemmisítését, mert amint Martonyi megjegyzi, a korábbi döntések „joghatása érvényben maradna”. Meg kell azonban érteni a „joghatás” értelmét ahhoz, hogy lássuk, mennyire korlátozott ez az állítás. Amikor a Magyar Alkotmánybíróság alkotmánysértőnek minősít egy törvényt, azt megsemmisítik. Martonyi bizonygatása mindössze annyit jelent, hogy a korábban megsemmisített törvények nem lépnek hatályba automatikusan, amikor a törvényt megsemmisítő döntést magát semmisítik meg. Ám minden más, ami a magyar alkotmányjog stabilitását adta, méghozzá érveléssel alátámasztott alkotmánybírósági döntésekkel – például a felhatalmazások ellenőrzésének garanciái, a jogok kidolgozottsága, illetve a magyar alkotmányjog valamint az emberi jogokról szóló európai jogszabályok viszonyának kifejtése – mind eltűnt azzal, hogy a kormány megsemmisítette az esetjogot. És ez az, amit a bírálók kifogásolnak.
Martonyi magyarázata szerint az összes korábbi eseti döntés törvényes eltűnése „erősíti az Alkotmánybíróság szabadságát és autonómiáját”, mert „az Alkotmánybíróságnak mostantól szabadságában áll, hogy válasszon: tekintetbe veszi-e saját korábbi döntéseit, hivatkozik-e rájuk, vagy egyszerűen ignorálja őket”. Pontosan. De furcsa dolog ezt előnynek nevezni.
Felteszem a kérdést azoknak az olvasóimnak, akik egy Legfelső Bíróság vagy egy Alkotmánybíróság alatt élnek Magyarországon kívül: Önök mit éreznének, ha az Önök legfelső bíróságát „szabadítanák fel” ilyen módon – úgy, hogy egyik napról a másikra, válogatás nélkül megsemmisítenék az összes korábbi döntését? Mint Janis Joplin énekelte Én és Bobby McGee című híres dalában: „A szabadság csak egy másik szó arra, ha az embernek már nincs vesztenivalója”. Amikor az Egyesült Államok elfogadta az alkotmányát, az amerikai állampolgárok jogainak többségét egyszerű törvények garantálták, amelyeket – érintetlenül – a gyarmati korból emeltek át. Valójában ez jellemző az alkotmányreformokra szerte a világon: minden pontosan ugyanúgy marad, kivéve azt a viszonylag kevés dolgot, amelyet kifejezetten megváltoztatnak. Magyarországon ez most nem így van.
A bírálók azt mondják, hogy a negyedik módosítás korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét, de a kormány kitart amellett, hogy a negyedik módosítás bővíti ezt a hatáskört, mert az alkotmány most első ízben engedi meg, amit a bíróság már eddig is tett – hogy ugyanis alkotmánymódosításokat alkotmánysértőnek minősítsen, amennyiben nem megfelelő eljárásban fogadták el őket. Lehetséges, hogy a kormány úgy gondolja, az a hatáskör bővítése, ha megad az Alkotmánybíróságnak egy olyan lehetőséget, amellyel eddig is élt, de ez a „bővítés” szónak nem a megszokott jelentése. A kormány nem tagadhatja, hogy egyben el is vesz egy felhatalmazást, amelyet az Alkotmánybíróság néhány bírája is követelt (a 45/2012 [XII. 28] sz. határozatban), nevezetesen azt, hogy az alkotmánymódosításokat a testület vizsgálhassa az alkotmányos elvekkel való tartalmi konfliktus szempontjából. Ezzel a felhatalmazással az Alkotmánybíróság még nem élt, de nyilvánvaló volt, hogy a testületen belül gyűlt a támogatás ahhoz, hogy ezt megtegye. A testület megfosztása attól a lehetőségtől, hogy az alkotmánymódosítások tartalmát vizsgálja, egyszerűen annyit jelent, hogy nincs akadálya annak, hogy a kormány teljesen ellentmondó rendelkezéseket emeljen be a szövegbe, vagy hogy a kormány felülbírálja az Alkotmánybíróság bármely döntését, amely nem tetszik neki. A kormány már mindkettőt meg is tette a negyedik módosítással.
Egy alkotmánysértő alkotmánymódosítás gondolata furcsának tűnhet. Olyan országokban, mint az Egyesült Államok és más országok, ahol az alkotmány módosításának a folyamata hosszú és végig számos ellenőrzéssel terhes, talán nem szükséges, hogy a legfelső bíróságnak lehetősége legyen a módosítások vizsgálatára. Ám amikor az alkotmányt szinte minden héten módosítják, és a kormány rendszeresen arra használja a szupertöbbségét, hogy az ellenmondásos törvényeket bármiféle ellenőrzésen kívül helyezze, valamilyen hatalomnak ellenőrizni kellene, mit tesz a kormány, ellenkező esetben a kormány egyszerűen szétrobbantja a jog uralmának kereteit. Ha a bíróságnak nincs meg ez a felhatalmazása, akkor kell lennie valahol máshol a rendszerben valami másféle ellenőrzésnek, például egy parlamenti felsőháznak vagy egy parlamenti eljárásnak, amely garantálja, hogy a többségnek figyelembe kell vennie a kisebbség aggályait – vagy az alkotmánymódosításokat népszavazással kell jóváhagyatni. Magyarországon azonban ezekből a lehetőségekből egy sincs meg. Magyarországnak egykamarás parlamenti rendszere van, más erős ellenőrzési lehetőségek nélkül. Ezért lenne szükséges, hogy az Alkotmánybíróság rendelkezzen ezzel a felhatalmazással, különben az alkotmányos rendszer komédiává válik – és most komédiává is vált.
Gulyás azt állítja, az Alkotmánybíróság kérte, hogy a hatáskörét alapjaiban korlátozzák az „actio popularis” bíráskodás megszüntetésével, amely bárki számára lehetővé tette, hogy valamely törvényt megtámadjon a testület előtt. Igaz, de félrevezető. Az alkotmánybírák a kilencvenes évek eleje óta panaszkodtak a homályos és nem a megfelelő helyre beterjesztett panaszokra, amelyeket „actio popularis” panaszként kapnak. Ám a testület bírái (az e kormány által kinevezettek érkezése előtt) soha nem mentek volna bele hatáskörük túlnyomó részének kizsigerelésébe – ez lett ugyanis az új rendszer összesített hatása. (A részleteket lásd a Helsinki Bizottság előtt tett vallomásomban. Noha a nyitott panaszrendszer nem az egyetlen módja volt annak, hogy a bíróság fel legyen hatalmazva fontos törvények vizsgálatára, ennek eltörlése megfelelő helyettesítés nélkül lyukakat vágott a bíróság alkotmányos rendről alkotott áttekintésébe.
De mindannyiunknak óvatosnak kell lenni a tekintetben, hogy mit kívánunk. Ebben a hónapban a Fidesz kétharmados szupertöbbsége által megválasztott kilencedik bíró is csatlakozik a 15 fős Alkotmánybírósághoz. (Ő azon kevesek egyike, aki több párt szavazatait elnyerte, minthogy a szélsőjobboldali Jobbik is támogatta megválasztását.) A nyolcadik a múlt hónapban csatlakozott. Most, hogy a kormány számára biztosítva van a barátságos többség, a Fidesz talán felajánlja majd, hogy helyreállít valamennyit a bíróság felhatalmazásaiból, hogy megmutassa, mennyire rugalmas. Egy Alkotmánybíróság, amelyben kilenc olyan bíró foglal helyet, aki a karrierjét egyetlen pártnak köszönheti, és akit 12 évre választottak meg, bármely nem-Fidesz kormány számára megnehezítheti a kormányzást, még akkor is, ha netán sikerülne is új kormányt választani az ellenzék elé állított új és újabb választási akadályok folyamatosan változó térképe ellenére. Igen, az alkotmánybírák hosszú mandátuma azt jelenti, hogy a Fidesz bírái függetlenek lehetnének (és függetlennek kellene is lenniük), de mindeddig a Fidesz csupán egyetlen bírája mutatott figyelemre méltó függetlenséget a Fidesz pártálláspontjaitól.
Gulyás azt mondja nekem, hogy nem lehet egyszerre állítani valamit és annak az ellenkezőjét is – ő ugyanis azt állítja, egyszerre érveltem amellett, hogy egyetlen intézmény sem tudja ellenőrizni ennek a kormánynak a hatalmát, és egyben azt is állítottam, hogy egy majdani kormányt viszont akadályozni fog majd a kormányzásban ezeknek az intézményeknek a lehetősége a kormány megbuktatására. Ám én nem ezt állítottam. A Fidesz a magyar kormány minden intézményében egy kétágú stratégiával ragadta meg a hatalmat: igyekezett megnyirbálni azoknak az intézményeknek a jogköreit, amelyeket még nem tudott ellenőrzése alá vonni – mint az Alkotmánybíróság, vagy a központi bank. Egyidejűleg pedig megnövelte azoknak az intézményeknek a hatalmát, amelyek már megbízható kezekben voltak – mint az Országos Bírói Hivatal, a Médiatanács, az ügyészség, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács.
Az eredmény: a Fidesz olyan intézmények személyi állománya felett szerez ellenőrzést, amelyeket előzőleg meggyengített, majd gyakran „kiegyezik” a bírálókkal, és újra megerősíti ezeknek az intézményeknek a felhatalmazásait. Ugyanez érvényes azokra az intézményekre is, amelyek elfoglalására, bizonyos célok elérése érdekében, csak rövid időre van szükség (mint például a bírák 10 százalékának, ezen belül a bírósági vezetők nagy részének lecserélése egyszerre). Aztán beleegyezik a központosított hatalom felosztásába. Így már a Fidesz nagyon együttműködő lehet nemzetközi partnereivel: beleegyezhet akár egy olyan hivatal hatalmának a szűkítésébe is, amelyet már nem szükséges ellenőriznie, akár egy olyan intézmény látszólagos függetlenségének a megerősítésébe, amely már biztosan a kezében van. Egyébként épp ez az, az erős felhatalmazások megbízható kezekbe helyezése, amit a kormány megvalósított. És mindaddig, amíg kellően erős hatalom van kellően megbízható kezekben, a Fidesz-szupertöbbség megzabolázhat bármely jövendő ellenzéki kormányt, amely letér a Fidesz-ösvényről. Ugyanis éppen a Fidesz által megszelídített intézmények válhatnak újra vaddá, amikor nem a Fidesz lesz hatalmon. Ahhoz, hogy az ember megértse, mit tesz ez a kormány, mindig együtt kell megnézni a hivatalok betöltőinek párthátterét és az adott hivatal felhatalmazásait. Én vagyok az, aki két ellentétes dolgot akar, vagy a Fidesz?
Ennek a fideszes PR-villámháborúnak sok más pontjával is foglalkozni kellene, és részletesen foglalkoztam is velük más írásaimban és interjúimban, amelyek itt olvashatók.
Minthogy Gulyás megkérdőjelezte a képzettségemet és a függetlenségemet, hadd magyarázzam el a hátteremet. Magyarországon éltem 1994 és 1998 között, kutatóként dolgoztam az Alkotmánybíróságon, ahol keletkezése közben ismertem meg a magyar alkotmányjogot. Részem volt az 1995–96-os alkotmányozási folyamatban, a szöveget tervező parlamenti bizottság szakértő tanácsadójaként. Voltam az Egyesült Államokban a jog professzora, politikatudós és szociológus. Szakterületem az összehasonlító alkotmányjog, amelyet több mint húsz évig tanítottam. Az Összehasonlító Jog Nemzetközi Akadémiájának választott tagja vagyok.
Noha Gulyás azzal vádolt, hogy valamelyik ellenzéki párt ügynöke lennék, soha nem fogadtam el pénzt kutatásaimért és írásaimért, kivéve tudományos vizsgálatokért vagy egyetemi kutatási alapokból. Kilencvenes évekbeli, Magyarországra vonatkozó kutatásaimat az Amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány versenyben elnyert két, szakmailag ellenőrzött ösztöndíja finanszírozta. Akkor sem, és azóta sem álltam soha semmilyen kormányzati szerv vagy politikai párt alkalmazásában Magyarországon, és egyébként semmilyen más kormányéban sem, a sajátomat is beleértve. Minden publikációm, ezen belül minden blogbejegyzésem minden tényét és állítását a lehető legalaposabban ellenőriztem, és örömmel bocsátom rendelkezésre minden kijelentésemhez az őket alátámasztó dokumentációt. Mindig beszélgettem a magyarországi politikai spektrum minden részének képviselőivel, hogy megértsem az érveiket, de mindig megőriztem a függetlenségemet bármiféle pártos szervezettől.
A Fidesz azzal próbálkozik, hogy minden bírálóját a „másik oldal” ügynökévé változtassa. Ez azonban PR-trükk. Amikor egy párt a kormány minden intézményét saját ellenőrzése alá vonja, és megtámadja a független igazságszolgáltatást, akkor már nem a normális pártpolitika világában vagyunk. Hanem olyan világban, ahol kétségessé válik magának Magyarországnak a léte a jog uralma alatt élő államként. Ez az, amiért részesévé váltam ennek az egésznek. Azt tervezem, hogy amint a magyarok visszaszerzik képességüket, hogy teljesen demokratikus társadalomban éljenek, depolitizált bíróságokkal, visszatérek a tudomány csendes világába, ahonnan jöttem.
2013. április 8., hétfő
Milliárdokat kaszálhatnának a magyar bankbetéteken
2013.03.18. 13:25
Cipruson minden tizedik eurót leemeli a kormány az emberek számláiról. Ha nálunk is bevezetnék, milliárdokat buknánk rajta.
Kilométeres sorokban vártak az emberek a bankautomaták előtt a hétvégén Cipruson, miután kiderült, hogy a bajba jutott kormány az uniós segélycsomagért cserébe 10 százalékos adót vet ki a bankbetétekre.
A feltételekből körülbelül az derül ki, hogy az adóval a ciprusi offshore számlákon parkoló pénzeket akarták bevonni a közteherviselésbe: a 100 ezer euró feletti betétekre vetik ki a 9,9 százalékos adót. „Azt mondtuk: azoknak az embernek is hozzá kell járulniuk Ciprus megmentéséhez, akik ottani bankokban tartják a pénzüket” – magyarázta az unió követelésének hátterét Angela Merkel német kancellár.
Az adó bevezetésének hírére az európai befektetők is sokkot kaptak. Nem véletlenül: precedenst teremthet más bajban lévő országok számára is, ami kiszámíthatatlanná teszi, hogy mennyi pénzt lehet a pénzzel keresni. (Egyebek között emiatt dőlt be már megint a forint is.)
Mi jól állunk
Magyarország pillanatnyilag nincs a nagy bajban lévő országok között, mivel már eladott annyi dollárkötvényt, ami az ország idei pénzügyi stabilitásához nagyjából elég lehet (sok forintkötvény kibocsátása mellett). Ráadásul már most is van adó a bankszámlákon, tranzakciós illetéknek hívják.
De vajon mi történne, ha a kormány úgy döntene, hogy itt is egy hasonló adóra van szükség, s tíz százalékos adót vetne ki a 30 millió forint feletti bankbetétekre, például a kiterjedt feketegazdaságra hivatkozva?
Durva összegek
Az biztos, hogy sok pénzre tehetne szert. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének előzetes adatai szerint Magyarországon összesen 14,6 ezer milliárd forintnyi bankbetét volt tavaly év végén.
De ennek mekkora része lehetett 30 millió forint feletti?
A betétek zöme nyilván 30 millió forint alatti. A német Allianz biztosító Global Wealth Reportja szerint Magyarországon az egy főre jutó pénzügyi vagyon 3 millió forint alatt van (ami a felét sem éri el a globális átlagnak.) Ám a bankok becslései szerint több százezer olyan háztartás van Magyarországon, amelynek 5-50 millió forint közötti, pénzben tartott (tehát nem például ingatlanban fekvő) vagyona van.
Ha azonban csak a leggazdagabbakat (a private banking ügyfeleket) nézzük, a bankok becslései szerint akkor is több ezer emberről beszélhetünk, az Erste szerint körülbelül 2 ezer milliárd forintnyi vagyonnal.
Tehát ha csak ezt adóztatná meg a kormány, akkor 200 milliárd forintnyi bevételre tenne szert, s „csupán” pár ezer ember felbőszítésével. Ez bőven elég lenne a milliókat sújtó tranzakciós adó kiváltására.
Hangsúlyozzuk: ez csak egy elvi számítás, nem mondta sem a kormány, sem más, hogy lenne ilyen terv Magyarországon.
Forrás: FN24
Cipruson minden tizedik eurót leemeli a kormány az emberek számláiról. Ha nálunk is bevezetnék, milliárdokat buknánk rajta.
Kilométeres sorokban vártak az emberek a bankautomaták előtt a hétvégén Cipruson, miután kiderült, hogy a bajba jutott kormány az uniós segélycsomagért cserébe 10 százalékos adót vet ki a bankbetétekre.
A feltételekből körülbelül az derül ki, hogy az adóval a ciprusi offshore számlákon parkoló pénzeket akarták bevonni a közteherviselésbe: a 100 ezer euró feletti betétekre vetik ki a 9,9 százalékos adót. „Azt mondtuk: azoknak az embernek is hozzá kell járulniuk Ciprus megmentéséhez, akik ottani bankokban tartják a pénzüket” – magyarázta az unió követelésének hátterét Angela Merkel német kancellár.
Az adó bevezetésének hírére az európai befektetők is sokkot kaptak. Nem véletlenül: precedenst teremthet más bajban lévő országok számára is, ami kiszámíthatatlanná teszi, hogy mennyi pénzt lehet a pénzzel keresni. (Egyebek között emiatt dőlt be már megint a forint is.)
Mi jól állunk
Magyarország pillanatnyilag nincs a nagy bajban lévő országok között, mivel már eladott annyi dollárkötvényt, ami az ország idei pénzügyi stabilitásához nagyjából elég lehet (sok forintkötvény kibocsátása mellett). Ráadásul már most is van adó a bankszámlákon, tranzakciós illetéknek hívják.
De vajon mi történne, ha a kormány úgy döntene, hogy itt is egy hasonló adóra van szükség, s tíz százalékos adót vetne ki a 30 millió forint feletti bankbetétekre, például a kiterjedt feketegazdaságra hivatkozva?
Durva összegek
Az biztos, hogy sok pénzre tehetne szert. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének előzetes adatai szerint Magyarországon összesen 14,6 ezer milliárd forintnyi bankbetét volt tavaly év végén.
De ennek mekkora része lehetett 30 millió forint feletti?
A betétek zöme nyilván 30 millió forint alatti. A német Allianz biztosító Global Wealth Reportja szerint Magyarországon az egy főre jutó pénzügyi vagyon 3 millió forint alatt van (ami a felét sem éri el a globális átlagnak.) Ám a bankok becslései szerint több százezer olyan háztartás van Magyarországon, amelynek 5-50 millió forint közötti, pénzben tartott (tehát nem például ingatlanban fekvő) vagyona van.
Ha azonban csak a leggazdagabbakat (a private banking ügyfeleket) nézzük, a bankok becslései szerint akkor is több ezer emberről beszélhetünk, az Erste szerint körülbelül 2 ezer milliárd forintnyi vagyonnal.
Tehát ha csak ezt adóztatná meg a kormány, akkor 200 milliárd forintnyi bevételre tenne szert, s „csupán” pár ezer ember felbőszítésével. Ez bőven elég lenne a milliókat sújtó tranzakciós adó kiváltására.
Hangsúlyozzuk: ez csak egy elvi számítás, nem mondta sem a kormány, sem más, hogy lenne ilyen terv Magyarországon.
Forrás: FN24
2013. április 6., szombat
Alkotmánymódosítás - Schöpflin György válasza Guy Verhofstadt bírálatára
Schöpflin György fideszes európai parlamenti (EP-) képviselő a magyar alkotmánymódosítás szövegét idézte, hogy cáfolja az EP liberális frakcióját vezető Guy Verhofstadtnak az alkotmánymódosítással kapcsolatban kifejtett elítélő nézeteit. Az EUObserver brüsszeli hírportálon megjelent pénteki írásában tévesnek nevezi az európai alapértékek súlyos magyarországi veszélyeztetettségére vonatkozó állítást.
mti
A magyar néppárti EP-képviselő válaszcikket jelentetett meg az uniós témákkal foglalkozó brüsszeli hírportálon, amelyen március 21-én Guy Verhofstadt fejtette ki a magyar alkotmánymódosítással kapcsolatos - és az azt megelőző napon az EP plenáris ülésén is hangoztatott - elítélő nézeteit.
Verhofstadt szerint Magyarország ellen meg kell indítani az uniós szerződés hetes cikke szerinti eljárást, amit az európai alapértékek súlyos veszélyeztetettsége indokolhat, és ami azzal járhat, hogy az eljárás alá vont tagállam szavazati jogát felfüggesztik az EU-ban.
Schöpflin szerint a liberális politikus - volt belga miniszterelnök - politikai töltetű állításai nem tartalmaznak bizonyítékot. Verhofstadt több vádpontjával az elfogadott alkotmánymódosítás idézeteit állította szembe.
Verhofstadt szerint a módosítás például lehetővé teszi a hajléktalanság kriminalizálását, restriktív módon határozza meg a család fogalmát, szigorú állami ellenőrzést valósít meg az egyházi intézmények fölött, korlátozza a kereskedelmi médiában a politikai hirdetéseket, valamint megnyirbálja az Alkotmánybíróság jogkörét.
Schöpflin ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy nincs szó támadásról a hajléktalanok ellen, a módosítás nem zárja ki a férfi-nő kapcsolattól eltérő alapú családmodell védelmét, az egyházi intézményeket az állam nem ellenőrzi, hanem támogatja, a kampányszabályozás "aligha" értelmezhető tilalomként, az alkotmánybíróság jogkörének szabályozása pedig - a költségvetési kérdések felülvizsgálhatóságának tilalmát leszámítva - nem tartalmaz korlátozást.
mti
A magyar néppárti EP-képviselő válaszcikket jelentetett meg az uniós témákkal foglalkozó brüsszeli hírportálon, amelyen március 21-én Guy Verhofstadt fejtette ki a magyar alkotmánymódosítással kapcsolatos - és az azt megelőző napon az EP plenáris ülésén is hangoztatott - elítélő nézeteit.
Verhofstadt szerint Magyarország ellen meg kell indítani az uniós szerződés hetes cikke szerinti eljárást, amit az európai alapértékek súlyos veszélyeztetettsége indokolhat, és ami azzal járhat, hogy az eljárás alá vont tagállam szavazati jogát felfüggesztik az EU-ban.
Schöpflin szerint a liberális politikus - volt belga miniszterelnök - politikai töltetű állításai nem tartalmaznak bizonyítékot. Verhofstadt több vádpontjával az elfogadott alkotmánymódosítás idézeteit állította szembe.
Verhofstadt szerint a módosítás például lehetővé teszi a hajléktalanság kriminalizálását, restriktív módon határozza meg a család fogalmát, szigorú állami ellenőrzést valósít meg az egyházi intézmények fölött, korlátozza a kereskedelmi médiában a politikai hirdetéseket, valamint megnyirbálja az Alkotmánybíróság jogkörét.
Schöpflin ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy nincs szó támadásról a hajléktalanok ellen, a módosítás nem zárja ki a férfi-nő kapcsolattól eltérő alapú családmodell védelmét, az egyházi intézményeket az állam nem ellenőrzi, hanem támogatja, a kampányszabályozás "aligha" értelmezhető tilalomként, az alkotmánybíróság jogkörének szabályozása pedig - a költségvetési kérdések felülvizsgálhatóságának tilalmát leszámítva - nem tartalmaz korlátozást.
2013. április 5., péntek
Megszorításokat fúrtak meg az alkotmánybírák
Megvétózta a portugál alkotmánybíróság a kormány által tervbe vett megszorító intézkedések egy részét, így Pedro Passos Coelho miniszterelnöknek más módot kell találnia a költségvetési hiány lefaragására. A döntés nyomán szombaton rendkívüli ülést tart a kormány.
Az alkotmánybíróság péntek késő este ismertté vált ítéletében a megszorító csomag néhány eleméről mondta ki, hogy alkotmányellenes, de az ötmilliárd eurós megszorító csomag fontosabb elemeihez nem nyúlt hozzá. Az ország vezetésének így 860 milliós, más források szerint viszont ennél nagyobb, 1,2-1,3 milliárd eurós lyukat kell betömnie más intézkedések révén.
A bírák több mint három hónapig tárgyalták az ügyet, a testület végül úgy határozott, alkotmányellenes megvonni a közalkalmazottak és a köztisztviselők 14. havi fizetését, mint ahogy alkotmányellenesnek találták a már nyugalmazott közalkalmazottak 14. havi nyugdíjának eltörlését. Törvénytelen a munkanélkülieknek járó juttatások 6 százalékos, valamint a betegszabadság idejére járó összeg 5 százalékos csökkentése is. A 2013-as évre szóló költségvetésben szereplő megszorítások közül így összesen négy pontot találtak alkotmányellenesnek. A bírák döntése visszamenőleges hatállyal bír.
Portugália 2011-ben 78 milliárd eurós hitelcsomagot kapott a "trojkától", azaz az Európai Központi Banktól, az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Ennek fejében a dél-európai állam az államháztartási hiány lefaragását célzó drasztikus intézkedések mellett kötelezte el magát Brüsszel felé.
Az alkotmánybíróság tavaly a 2012-es költségvetésben szereplő takarékossági intézkedések között is talált alkotmányellenes pontokat. A kormány idén még szigorúbb intézkedéseket akart foganatosítani, ami ellen nemcsak a baloldali ellenzék, hanem a kormányfővel egy pártban, a konzervatív-liberális Szociáldemokrata Pártban (PSD) politizáló Anibal Cavaco Silva államfő is tiltakozott. Ő volt az, aki az alkotmánybírósághoz fordult a megszorítások vizsgálatát kérve.
MTI
Az alkotmánybíróság péntek késő este ismertté vált ítéletében a megszorító csomag néhány eleméről mondta ki, hogy alkotmányellenes, de az ötmilliárd eurós megszorító csomag fontosabb elemeihez nem nyúlt hozzá. Az ország vezetésének így 860 milliós, más források szerint viszont ennél nagyobb, 1,2-1,3 milliárd eurós lyukat kell betömnie más intézkedések révén.
A bírák több mint három hónapig tárgyalták az ügyet, a testület végül úgy határozott, alkotmányellenes megvonni a közalkalmazottak és a köztisztviselők 14. havi fizetését, mint ahogy alkotmányellenesnek találták a már nyugalmazott közalkalmazottak 14. havi nyugdíjának eltörlését. Törvénytelen a munkanélkülieknek járó juttatások 6 százalékos, valamint a betegszabadság idejére járó összeg 5 százalékos csökkentése is. A 2013-as évre szóló költségvetésben szereplő megszorítások közül így összesen négy pontot találtak alkotmányellenesnek. A bírák döntése visszamenőleges hatállyal bír.
Portugália 2011-ben 78 milliárd eurós hitelcsomagot kapott a "trojkától", azaz az Európai Központi Banktól, az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Ennek fejében a dél-európai állam az államháztartási hiány lefaragását célzó drasztikus intézkedések mellett kötelezte el magát Brüsszel felé.
Az alkotmánybíróság tavaly a 2012-es költségvetésben szereplő takarékossági intézkedések között is talált alkotmányellenes pontokat. A kormány idén még szigorúbb intézkedéseket akart foganatosítani, ami ellen nemcsak a baloldali ellenzék, hanem a kormányfővel egy pártban, a konzervatív-liberális Szociáldemokrata Pártban (PSD) politizáló Anibal Cavaco Silva államfő is tiltakozott. Ő volt az, aki az alkotmánybírósághoz fordult a megszorítások vizsgálatát kérve.
MTI
2013. április 3., szerda
Hajléktalanügy: összekülönbözött a kormány az ENSZ-szel
A kormány visszautasítja az ENSZ jelentéstevőinek a magyar alaptörvénynek a hajléktalanügyhöz kapcsolatos módosítására vonatkozó "alaptalan bírálatát" - közölte a Külügyminisztérium szerdán az MTI-vel. A tárca egyúttal tudatta azt is, hogy a megfogalmazott aggályokra a kabinet részletes választ készít.
Közleményében a Külügyminisztérium arra reagált, hogy az ENSZ két megbízott jelentéstevője bírálta a magyar alaptörvény módosítását, azt állítva, hogy "kriminalizálja" a mintegy 30 ezer hajléktalant.
Magdalena Sepúlveda, a világszervezet rendkívüli szegénységgel foglalkozó jelentéstevője úgy vélekedett, hogy "a kormány intézményesíti a hajléktalanok kriminalizálását és előmozdítja a megbélyegzésüket". Szerinte a módosítás előítéleteket szít, és megakadályozza a hajléktalanokat abban, hogy éljenek alapvető jogaikkal.
A méltó lakhely ügyében illetékes jelentéstevő, Raquel Rolnik felhívta a figyelmet, hogy "ellenkezik az egyenlőség és a nem diszkriminálás emberi jogával" a közterületen való alvás tilalma, mivel korlátozottak a szálláslehetőségek a hajléktalanok és a szűkös forrásokkal rendelkezők számára.
A külügyi kommüniké hangsúlyozza: a szegénység és hajléktalanság globális probléma, és megszüntetése mellett valamennyi felelős kormány, köztük a magyar is elkötelezett. Magyarországon több kormányzati intézkedést tettek az ellátórendszer fejlesztésére és hatékonyabbá tételére. Jelenleg több ellátóhely van, mint hajléktalan - teszik hozzá.
Rámutatnak: az alaptörvény alkotmányos kötelezettségként írja elő az államnak és az önkormányzatoknak, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit mindenkinek biztosítsa, ennek érdekében az állam és a helyi önkormányzatok törekednek arra, hogy valamennyi hajlék nélkül élő embernek szállást adjanak.
A tárca idézi az alaptörvény vonatkozó rendelkezését, amely felhatalmazást ad arra, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális értékek védelméért törvényben vagy önkormányzati rendeletben korlátozni lehessen az életvitelszerű tartózkodást a közterület meghatározott részén, és feljogosítja a hatóságot arra, hogy a korlátozott övezetből távozásra szólítson fel. Hangsúlyozzák, az alaptörvény erre ad felhatalmazást, nem pedig arra, hogy büntethetővé tegyék a hajléktalanok életvitelét. "Nem igaz tehát az állítás, hogy Magyarország kriminalizálná a hajléktalanságot" - írják.
Kitérnek arra is: a kormány nyitott az érdemi együttműködésre az ENSZ emberi jogi rendszerével, beleértve az ENSZ megbízott jelentéstevőit, valamint folyamatos párbeszédet folytat az emberi jogi főbiztos hivatalával is, hogy tényszerű tájékoztatást adjon a magyar jogrendszer alapvető átalakításáról.
A Külügyminisztérium diplomáciai csatornákon keresztül jelezte a két ENSZ-jelentéstevőnek: az általuk felvetett aggályokra a kormány részletes választ készít - olvasható a közleményben.
A nap folyamán a Fidesz is közleményben reagált az ENSZ jelentéstevőinek a hajléktalanügyhöz kapcsolódó bírálatára. A kormánypárt egyebek között hangsúlyozta: az alaptörvény a rendszerváltás óta először tartalmaz a hajléktalan emberek ellátását ösztönző rendelkezést, és - összhangban az Európai Parlament előírásával - törekszik a közterületi hajléktalanság felszámolására.
MTI
Közleményében a Külügyminisztérium arra reagált, hogy az ENSZ két megbízott jelentéstevője bírálta a magyar alaptörvény módosítását, azt állítva, hogy "kriminalizálja" a mintegy 30 ezer hajléktalant.
Magdalena Sepúlveda, a világszervezet rendkívüli szegénységgel foglalkozó jelentéstevője úgy vélekedett, hogy "a kormány intézményesíti a hajléktalanok kriminalizálását és előmozdítja a megbélyegzésüket". Szerinte a módosítás előítéleteket szít, és megakadályozza a hajléktalanokat abban, hogy éljenek alapvető jogaikkal.
A méltó lakhely ügyében illetékes jelentéstevő, Raquel Rolnik felhívta a figyelmet, hogy "ellenkezik az egyenlőség és a nem diszkriminálás emberi jogával" a közterületen való alvás tilalma, mivel korlátozottak a szálláslehetőségek a hajléktalanok és a szűkös forrásokkal rendelkezők számára.
A külügyi kommüniké hangsúlyozza: a szegénység és hajléktalanság globális probléma, és megszüntetése mellett valamennyi felelős kormány, köztük a magyar is elkötelezett. Magyarországon több kormányzati intézkedést tettek az ellátórendszer fejlesztésére és hatékonyabbá tételére. Jelenleg több ellátóhely van, mint hajléktalan - teszik hozzá.
Rámutatnak: az alaptörvény alkotmányos kötelezettségként írja elő az államnak és az önkormányzatoknak, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit mindenkinek biztosítsa, ennek érdekében az állam és a helyi önkormányzatok törekednek arra, hogy valamennyi hajlék nélkül élő embernek szállást adjanak.
A tárca idézi az alaptörvény vonatkozó rendelkezését, amely felhatalmazást ad arra, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális értékek védelméért törvényben vagy önkormányzati rendeletben korlátozni lehessen az életvitelszerű tartózkodást a közterület meghatározott részén, és feljogosítja a hatóságot arra, hogy a korlátozott övezetből távozásra szólítson fel. Hangsúlyozzák, az alaptörvény erre ad felhatalmazást, nem pedig arra, hogy büntethetővé tegyék a hajléktalanok életvitelét. "Nem igaz tehát az állítás, hogy Magyarország kriminalizálná a hajléktalanságot" - írják.
Kitérnek arra is: a kormány nyitott az érdemi együttműködésre az ENSZ emberi jogi rendszerével, beleértve az ENSZ megbízott jelentéstevőit, valamint folyamatos párbeszédet folytat az emberi jogi főbiztos hivatalával is, hogy tényszerű tájékoztatást adjon a magyar jogrendszer alapvető átalakításáról.
A Külügyminisztérium diplomáciai csatornákon keresztül jelezte a két ENSZ-jelentéstevőnek: az általuk felvetett aggályokra a kormány részletes választ készít - olvasható a közleményben.
A nap folyamán a Fidesz is közleményben reagált az ENSZ jelentéstevőinek a hajléktalanügyhöz kapcsolódó bírálatára. A kormánypárt egyebek között hangsúlyozta: az alaptörvény a rendszerváltás óta először tartalmaz a hajléktalan emberek ellátását ösztönző rendelkezést, és - összhangban az Európai Parlament előírásával - törekszik a közterületi hajléktalanság felszámolására.
MTI
Elutasították az ESM elleni alkotmányossági panaszt Ausztriában
Az osztrák alkotmánybíróság döntése szerint nem ellentétes az osztrák alaptörvénnyel az ESM-szerződés.
A testület szerdán kihirdetett határozatában elutasította az euróövezeti tagországok pénzügyi megsegítését célzó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), illetve az ahhoz való csatlakozás elleni alkotmányossági panaszt, amelyet a korábbi karintiai tartományi kormány nyújtott be. A bíróság kimondta, hogy az ESM-szerződés nem ellentétes az osztrák alaptörvénnyel.
Az osztrák parlament tavaly júliusban több hónapos belpolitikai vitát követően hagyta jóvá a csatlakozást az ESM-hez.
Az alkotmánybíróság most egyebek között megállapította, hogy a szerződés nem jár az állam szuverenitását érintő jogok meg nem engedett átruházásával, és a beadvány szerzőinek véleményével ellentétben korlátlan utólagos hozzájárulásra sem kötelezi az osztrák államot. Az ESM-hez való hozzájárulást a szerződés 19,4 milliárd euróban állapítja meg.
A karintiai beadvány - állt a bíróság közleményében - lényegében azt az állítást tartalmazza, hogy helyesebb lett volna más politikai megoldás, mint amit a szövetségi kormány és a parlament az ESM megszavazásával választott. Ez azonban jogpolitikai kérdés, és ezért kívül esik az alkotmánybíróság hatáskörén - szögezte le a testület.
Az ESM ratifikálásához szükséges kétharmados szavazatarányt a kormányzó koalíció szavazatai mellett egy kis ellenzéki párt, a Zöldek szinte az utolsó pillanatban elnyert támogatása biztosította Ausztriában.
A Zöldek azzal a feltétellel álltak a szociáldemokrata-konzervatív (SPÖ-ÖVP) kormány által aláírt ESM-szerződés mögé, hogy a parlament több beleszólást kap az ESM-et érintő jövőbeli változtatásokba, és hogy a kormány határozottan kiáll a tranzakciós adó mellett az EU-ban.
A Karintiában akkor kormányon lévő Karintiai Szabadságpárttal (FPK) pártszövetséget alkotó Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) az ESM ellen szavazott.
A márciusi tartományi választások után hárompárti, SPÖ-ÖVP-Zöld kormány alakult Karintiában.
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/04/03/13/Elutasitottak_az_ESM_elleni_alkotmanyossagi_panaszt_Ausztriaban_.aspx?
A testület szerdán kihirdetett határozatában elutasította az euróövezeti tagországok pénzügyi megsegítését célzó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), illetve az ahhoz való csatlakozás elleni alkotmányossági panaszt, amelyet a korábbi karintiai tartományi kormány nyújtott be. A bíróság kimondta, hogy az ESM-szerződés nem ellentétes az osztrák alaptörvénnyel.
Az osztrák parlament tavaly júliusban több hónapos belpolitikai vitát követően hagyta jóvá a csatlakozást az ESM-hez.
Az alkotmánybíróság most egyebek között megállapította, hogy a szerződés nem jár az állam szuverenitását érintő jogok meg nem engedett átruházásával, és a beadvány szerzőinek véleményével ellentétben korlátlan utólagos hozzájárulásra sem kötelezi az osztrák államot. Az ESM-hez való hozzájárulást a szerződés 19,4 milliárd euróban állapítja meg.
A karintiai beadvány - állt a bíróság közleményében - lényegében azt az állítást tartalmazza, hogy helyesebb lett volna más politikai megoldás, mint amit a szövetségi kormány és a parlament az ESM megszavazásával választott. Ez azonban jogpolitikai kérdés, és ezért kívül esik az alkotmánybíróság hatáskörén - szögezte le a testület.
Az ESM ratifikálásához szükséges kétharmados szavazatarányt a kormányzó koalíció szavazatai mellett egy kis ellenzéki párt, a Zöldek szinte az utolsó pillanatban elnyert támogatása biztosította Ausztriában.
A Zöldek azzal a feltétellel álltak a szociáldemokrata-konzervatív (SPÖ-ÖVP) kormány által aláírt ESM-szerződés mögé, hogy a parlament több beleszólást kap az ESM-et érintő jövőbeli változtatásokba, és hogy a kormány határozottan kiáll a tranzakciós adó mellett az EU-ban.
A Karintiában akkor kormányon lévő Karintiai Szabadságpárttal (FPK) pártszövetséget alkotó Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) az ESM ellen szavazott.
A márciusi tartományi választások után hárompárti, SPÖ-ÖVP-Zöld kormány alakult Karintiában.
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/04/03/13/Elutasitottak_az_ESM_elleni_alkotmanyossagi_panaszt_Ausztriaban_.aspx?
Ausztria korlátozza a DNS-adatok rendőrségi használatát
Túlságosan megengedő az osztrák szabályozás a DNS-adatok bűnügyi nyomozásban való felhasználása terén - állapította meg az osztrák alkotmánybíróság egy szerdán közzétett határozatában.
A testület egyrészt egyértelműnek találta, hogy a DNS-profil alapján való nyomozás hasznos a bűnüldözésben. Alkotmányellenesnek minősítette viszont, hogy a jelenlegi osztrák jogszabályi rendelkezések kisebb súlyú, vagyon elleni bűncselekmények gyanúja esetén is lehetővé teszik, hogy a bűnüldöző szervek a DNS-adatok alapján is kutassanak az elkövetők után. "A DNS-profil különlegesen érzékeny adat, ezért az ilyen eljárás túllépi az alkotmányosság kereteit" - fogalmaztak az alkotmánybíróság sajtóközleményében.
Az érzékeny adat esetében a törvényhozónak "pontosabban és korlátozott jelleggel" kell meghatároznia a felhasználás körét - mondta Gerhart Holzinger, az alkotmánybíróság elnöke egy sajtótájékoztatón. A testület alkotmányellenesnek minősítette és hatályon kívül helyezte a bűnügyi rendőrségről szóló törvény egyes részeit és jövő év júniusának végéig adott időt a parlamentnek a szükséges törvénymódosításra.
http://www.sg.hu/cikkek/96445/ausztria_korlatozza_a_dns_adatok_rendorsegi_hasznalatat
A testület egyrészt egyértelműnek találta, hogy a DNS-profil alapján való nyomozás hasznos a bűnüldözésben. Alkotmányellenesnek minősítette viszont, hogy a jelenlegi osztrák jogszabályi rendelkezések kisebb súlyú, vagyon elleni bűncselekmények gyanúja esetén is lehetővé teszik, hogy a bűnüldöző szervek a DNS-adatok alapján is kutassanak az elkövetők után. "A DNS-profil különlegesen érzékeny adat, ezért az ilyen eljárás túllépi az alkotmányosság kereteit" - fogalmaztak az alkotmánybíróság sajtóközleményében.
Az érzékeny adat esetében a törvényhozónak "pontosabban és korlátozott jelleggel" kell meghatároznia a felhasználás körét - mondta Gerhart Holzinger, az alkotmánybíróság elnöke egy sajtótájékoztatón. A testület alkotmányellenesnek minősítette és hatályon kívül helyezte a bűnügyi rendőrségről szóló törvény egyes részeit és jövő év júniusának végéig adott időt a parlamentnek a szükséges törvénymódosításra.
http://www.sg.hu/cikkek/96445/ausztria_korlatozza_a_dns_adatok_rendorsegi_hasznalatat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)