„Magyarországot a parlamentáris demokrácia logikája szerint kormányozhatatlan közjogi helyzetben adták át a kommunisták”
Lázin Miklós András – 2015.11.25. 01:41
Akik az alkotmánybírósági hatásköröket keveslik, nincsenek tisztában azzal, hogy az Alkotmánybíróságról szóló eredeti szabályozás nem adta meg a testületnek a jogszabályok megsemmisítési jogát, csupán azok felfüggesztésének lehetőségét, de törvények esetén még erről sem lehetett szó – mondta lapunknak Szmodis Jenő.
A jogfilozófus emlékeztetett, az Alkotmánybíróság az Antall-kormány idején igen határozott és önálló jogpolitikát folytatott. Hozzátette, meggyőződése, hogy az egyes alkotmányos értékek közötti arányok és hangsúlyok kialakítása, tehát a jogpolitika alakítása nem az Alkotmánybíróság feladata.
– Az Alkotmánybíróság több mint negyedszázados működése során számos elismerést és kritikát kapott. Az utóbbi időben a kritikák egy része a testület hatáskörét kevesli, más része „kormánybarátságot” vet a testület szemére.
– Először is, bár az Alkotmánybíróság huszonhat éve jogfolytonos, a munkája mégsem egynemű folyamat. Három jól elkülöníthető korszakát különböztetem meg. Az első a testület megalakulásától az első szabadon választott országgyűlés mandátumának végéig tart, a második a Horn-kormány megalakulásától az Alkotmánybíróság 2012-es újraszabályozásáig, a harmadik pedig egészen napjainkig tart.
– Melyek a főbb jellemzői e korsza-koknak?
– Az első két korszak nem közjogi szempontból, hanem az Alkotmánybíróság szerepfelfogásának változása alapján különül el. Fontos, hogy az Alkotmánybíróságot még az első szabad választás előtt hozták létre, az első öt alkotmánybírát az utolsó kommunista országgyűlés választotta meg a nemzeti kerekasztal-tárgyalások személyi egyeztetése nyomán. A demokratikus parlament további öt alkotmánybírát választott. Négyet a még üres helyekre, egyet pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöki székébe távozó Solt Pál helyére. Az első testületnek tagja volt a kommunizmus időszakának egyik utolsó igazságügyminiszter-helyettese, valamint az MDF színeiben tárgyaló egyik szakértő. A hatalmi ágak elválasztásának logikája alapján elvi szinten megkérdőjelezhető, hogy akik egy intézmény jogi kereteinek kialakításában aktívan részt vettek, vajon közreműködhetnek-e ezen intézmény működtetésében. Ugyancsak fontos tény, hogy a különböző személyek hátteréről, elköteleződéséről egyedül a hatalmon lévők, az MSZMP tárgyalói rendelkeztek megbízható információkkal. Általánosságban elmondható, hogy bármilyen személyi egyeztetésben azok vannak behozhatatlan helyzeti előnyben, akik több, pontosabb személyi információval rendelkeznek. Az MSZMP, valamint a titkosszolgálatok dokumentumaiból tudható, hogy a békés átmenet folyamatait a hatalmon lévők egyáltalán nem bízták a véletlenre. Ilyen körülmények között különösen indokolt lett volna, hogy minden súlyos személyi döntés meghozatalára kizárólag a demokratikus választásokat követően, azonos információs feltételek mellett kerüljön sor.
– Mit tekint az Alkotmánybíróság első jelentős döntésének?
– Az látszólag egy adójogszabályról szólt, ám valójában az egész átalakulás felemásságát vetítette előre. Magyarországot a parlamentáris demokrácia logikája szerint kormányozhatatlan közjogi helyzetben adták át a kommunisták a demokratikusan megválasztott többségnek. Az 1989. október 23-i alkotmány szerint kétharmados kényszer állt fenn, ami gyakorlatilag még a költségvetés elfogadásához is kétharmados parlamenti többséget követelt meg. Ez tette szükségessé az MDF–SZDSZ-paktumot. A helyzetet Tölgyessy Péter egy 2011-es előadásban „kodifikációs hibának” nevezi, ám Tőkés Rudolf Széchenyi-díjas politológus legutóbbi könyvében az elit alkujáról beszél. Tölgyessy így emlékezett a kormányozhatatlanságot okozó szabályra: „Bekerült az alkotmány elején egy utaló szabály, nem én írtam bele, én éppen szabadságon voltam, de utána nem vettem észre, hogy mi lesz a következménye, ami nevezetesen úgy szólt, hogy a kétharmados törvényekre egy tág kör volt, és benne volt, hogy az állampolgári kötelezettségekre is kétharmad vonatkozik.” Sólyom László egy 2003-as nyilatkozatában napra pontosan megjelöli a rendszerváltozást fékező szabály előkerülésének időpontját. Mint mondja: „az előírás, amely szerint alapvető jogokra vonatkozó szabályokat kizárólag alkotmányerejű törvény állapíthat meg, 1989. szeptember 4-től kezdve jelent meg munkaanyagként szolgáló minisztériumi szövegtervezetekben, anélkül, hogy a változás a kerekasztal-tárgyalásokon szóba került volna.”
– Később azonban nagyon is szóba került.
– És éppen a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság tette nyilvánvalóvá a közjogi helyzetet a kamatadóról szóló döntésével. Ez a népszerű – mivel kötelezettséget eltörlő – döntés tudatosította szélesebb körben, hogy még egy adótörvény megváltoztatásához is kétharmados többség szükséges. Ami különösen érdekes, hogy a döntést 1990. március 14-én, nagyjából tíz nappal a választások első fordulója, március 25. előtt hozta meg a testület, a Magyar Közlönyben való közzétételére április 9-én, éppen a választás második fordulóját követő napon került sor. Az Alkotmánybíróság tehát a választások idején figyelmeztetett: a demokratikusan megválasztott többség hatalma erősen korlátozott, a parlamentáris kormányzásra alkalmatlan. Mindaz, ami az igazságtétel és a kárpótlás ügyében történt, folytatása volt az 1990 tavaszán hozott határozatnak. Magyarországon – szemben Romániával – nem lehetett szó reprivatizációról, vagy – szemben Németországgal – szó sem lehetett a kommunizmus bűneinek számonkéréséről.
– Mi a mérlege az Alkotmánybíróság első korszakának?
– Az Alkotmánybíróság az Antall-kormány idején igen határozott és önálló jogpolitikát folytatott. Első korszaka az egyéni szabadságjogok bővebb kifejtése mellett arról szólt, hogyan lehet a demokratikus többség legitim törekvéseit korlátozni. Ez a korlátozás pedig egyértelműen a bukott rendszer képviselőinek kedvezett egyfelől a felelősségre vonás elmaradásával, másrészt a tulajdonviszonyok a reprivatizáció helyett a privatizáció irányába való terelésével, amit különös színezetűvé tett a kárpótlási jegyek rendszere.
– Mi jellemezte a testület második korszakát? Hová kerültek a hangsúlyok?
– A Horn-kormánytól kezdve nem hárultak az Alkotmánybíróságra a múlt viszonyait érintő olyan súlyú kérdések, mint az Antall-kormány idején. Így nem is volt alkalom arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányos ideáját olyan határozottan artikulálja, mint korábban. Az egyéni szabadságjogok hangsúlyozása mellett – és részben helyett – megjelentek azonban a szociális szempontok. Erre különösen a Bokros-csomag adott módot. Az Alkotmánybíróság 1994–95-től egyre inkább kezdett megfelelni annak a szerepnek, ami a létét egyáltalán indokolhatja. Ez pedig a társadalom alkotmányos védelme. Az Alkotmánybíróság mintha azon kezdett volna munkálkodni, hogyha az ország múltját már elvették, legalább a jövője részesüljön némi alkotmányos védelemben a fiskális éhséggel szemben. Ez a szemlélet szinte töretlenül végigkísérte az AB munkáját a 2008-as szociális népszavazásig. Az 1994-től 2012-ig tartó korszak erényei közé tartozik, hogy a testület nem csupán a jogelvek igazi jelentőségét ismerte fel, hanem azt is, hogy az alapvető jogelvek az egész jogrendszerre érvényesek, tehát nem csupán az egyes jogágakon belül.
– Visszatérve az utóbbi időszak kritikáira, azokat megalapozottaknak látja?
– Akik az alkotmánybírósági hatásköröket keveslik, nincsenek tisztában azzal, hogy az Alkotmánybíróságról szóló eredeti szabályozás nem adta meg a testületnek a jogszabályok megsemmisítési jogát, csupán azok felfüggesztésének lehetőségét, de törvények esetén még erről sem lehetett szó. Az erősebb jogkör ötlete a kerekasztal-tárgyalások folyamán érlelődhetett meg az MSZMP-ben. Az Alkotmánybíróság hatáskörei nemzetközi összehasonlításban még most is szélesnek mondhatók. Másfelől nagy súlya lehet pusztán annak is, ha egy tekintélyes állami szerv, az Alkotmánybíróság aggályait fejezi ki valamely normával kapcsolatban. Ami a „kormánybarátság” kritikáját illeti, az sem jogfilozófiai, sem alkotmányjogi szempontból nem értelmezhető. Arról lehet vitatkozni, hogy az Alkotmánybíróságnak önálló, az Országgyűlésétől és a kormányétól független jogpolitikát kell-e folytatnia. Meggyőződésem szerint azonban az egyes alkotmányos értékek közötti arányok és hangsúlyok kialakítása, tehát a jogpolitika alakítása nem az Alkotmánybíróság feladata. Ellenkező esetben kérdésessé válna a négyévenkénti választás értelme és létjogosultsága.
http://magyarhirlap.hu/cikk/41151/Az_Alkotmanybirosag_harom_korszaka
2015. november 27., péntek
2015. november 22., vasárnap
Újraválasztják a lengyel alkotmánybírókat
Újra kell választani az előző parlamenti ciklus végén megválasztott lengyel alkotmánybírókat azon törvénymódosítás értelmében, melyet pénteken a parlament felsőháza, majd ezt követően Andrzej Duda államfő is jóváhagyott; a törvénymódosítás ugyanakkor éles bírálatokat váltott ki.
Az elnöki hivatal honlapján megjelent közlemény szerint Duda péntek délután írta alá a jogszabályt, miután a parlament mindkét házában megszavazták.
A parlamenti alsó- és felsőházában a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) abszolút többséggel rendelkezik. A 460 fős alsóház, a szejm még csütörtök este megszavazta az intézkedést, 268 képviselő szavazott rá, köztük az abszolút parlamenti többséggel rendelkező PiS mellett a vegyes összetételű, de jobboldalinak minősített Kukiz´15 mozgalom képviselőinek nagy része is. A csütörtöki szavazás előtt a többi párt, köztük az ellenzéki jobbközép liberális Polgári Platform (PO) képviselői elhagyták a termet.
Az alkotmánybíróságról szóló törvényen utoljára az októberi parlamenti választások előtt két hónappal, augusztusban módosított a szejm, melyben az akkor kormányzó PO és a Lengyel Parasztpárt (PSL) volt többségben. Az augusztusi módosítás lehetővé tette, hogy a 15 tagú alkotmánybíróság két tagját, akiknek hivatali ciklusa csak decemberben ér véget, még az előző parlament válassza meg októberben. A PO-PSL többségű szejmnek eredetileg csak három új alkotmánybírót kellett volna választania, akiknek november elején, még az új szejm nyitóülése előtt járt le a mandátumuk.
Andrzej Duda elnök megtagadta mind az öt októberben megválasztott bíró kinevezését, azzal érvelve, hogy megválasztásukkor a távozó kormánypárt megsértette a demokrácia elveit.
Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy a lengyel alkotmánybíróság a PO-nak köszönhetően "nemcsak politikai, hanem egyszerűen pártpolitikai intézménnyé lett", a törvénymódosítást a PiS "a lengyelek óriási többségének érdekében hajtotta végre".
Elzbieta Witek kormányszóvivő újságíróknak elmondta: a PO nyáron "alkotmánybírósági puccsot hajtott végre", az új törvénymódosítás pedig "normális állapotot állít vissza, hogy az alkotmánybíróság szabályosan működhessen".
A szenátusi szavazást követően a PO nevében nyilatkozó Bogdan Borusewicz volt szenátusi elnök, jelenlegi felsőházi elnökhelyettes úgy ítélte: a törvénymódosítással a PiS szerkezeti változást hajt végre egy abszolút, nem pedig alkotmányos többséggel elfogadott törvény révén. Úgy ítélte meg: a törvénymódosítás arra vall, hogy a PiS a három hatalmi ág (a végrehajtói, a törvényhozói és a bírói) szétválasztása elvének megsértésére készül.
A PO, valamint a szintén ellenzéki liberális Nowoczesna párt képviselői kilátásba helyezték, hogy jövő héten panaszt tesznek az alkotmánybíróságon. A jelenlegi alkotmánybíróság 12 aktív tagja közül 9-et a PO kormányzása idején választották meg.
A lengyel alkotmánybíróság tagjait 9 évre választja meg a szejm, és az államfő iktatja be őket hivatalukba.
MTI
http://gondola.hu/hirek/180265-Ujravalasztjak_a_lengyel_alkotmanybirokat_.html
Az elnöki hivatal honlapján megjelent közlemény szerint Duda péntek délután írta alá a jogszabályt, miután a parlament mindkét házában megszavazták.
A parlamenti alsó- és felsőházában a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) abszolút többséggel rendelkezik. A 460 fős alsóház, a szejm még csütörtök este megszavazta az intézkedést, 268 képviselő szavazott rá, köztük az abszolút parlamenti többséggel rendelkező PiS mellett a vegyes összetételű, de jobboldalinak minősített Kukiz´15 mozgalom képviselőinek nagy része is. A csütörtöki szavazás előtt a többi párt, köztük az ellenzéki jobbközép liberális Polgári Platform (PO) képviselői elhagyták a termet.
Az alkotmánybíróságról szóló törvényen utoljára az októberi parlamenti választások előtt két hónappal, augusztusban módosított a szejm, melyben az akkor kormányzó PO és a Lengyel Parasztpárt (PSL) volt többségben. Az augusztusi módosítás lehetővé tette, hogy a 15 tagú alkotmánybíróság két tagját, akiknek hivatali ciklusa csak decemberben ér véget, még az előző parlament válassza meg októberben. A PO-PSL többségű szejmnek eredetileg csak három új alkotmánybírót kellett volna választania, akiknek november elején, még az új szejm nyitóülése előtt járt le a mandátumuk.
Andrzej Duda elnök megtagadta mind az öt októberben megválasztott bíró kinevezését, azzal érvelve, hogy megválasztásukkor a távozó kormánypárt megsértette a demokrácia elveit.
Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy a lengyel alkotmánybíróság a PO-nak köszönhetően "nemcsak politikai, hanem egyszerűen pártpolitikai intézménnyé lett", a törvénymódosítást a PiS "a lengyelek óriási többségének érdekében hajtotta végre".
Elzbieta Witek kormányszóvivő újságíróknak elmondta: a PO nyáron "alkotmánybírósági puccsot hajtott végre", az új törvénymódosítás pedig "normális állapotot állít vissza, hogy az alkotmánybíróság szabályosan működhessen".
A szenátusi szavazást követően a PO nevében nyilatkozó Bogdan Borusewicz volt szenátusi elnök, jelenlegi felsőházi elnökhelyettes úgy ítélte: a törvénymódosítással a PiS szerkezeti változást hajt végre egy abszolút, nem pedig alkotmányos többséggel elfogadott törvény révén. Úgy ítélte meg: a törvénymódosítás arra vall, hogy a PiS a három hatalmi ág (a végrehajtói, a törvényhozói és a bírói) szétválasztása elvének megsértésére készül.
A PO, valamint a szintén ellenzéki liberális Nowoczesna párt képviselői kilátásba helyezték, hogy jövő héten panaszt tesznek az alkotmánybíróságon. A jelenlegi alkotmánybíróság 12 aktív tagja közül 9-et a PO kormányzása idején választották meg.
A lengyel alkotmánybíróság tagjait 9 évre választja meg a szejm, és az államfő iktatja be őket hivatalukba.
MTI
http://gondola.hu/hirek/180265-Ujravalasztjak_a_lengyel_alkotmanybirokat_.html
2015. november 21., szombat
Az alkotmánybíróság „megszelídítésével" kezdik az orbáni átalakítást
Miklós Gábor
A jobboldali többségű új lengyel parlament megváltoztatta az alkotmánybíróságról szóló törvényt. Sokak szerint ez az első lépés az illiberális állam felé vezető úton. – Orbánhoz hasonlóan Kaczynskiék is kisöpörnék a végrehajtó hatalom korlátait – véli Aleksander Smolar lengyel politológus.
Sokszor mondják azt, hogy Lengyelország Orbán Viktor illiberális útját követi – véli Aleksander Smolar. A lengyel elemző szerint a helyzet azonban mégsem azonos, mert a szejmben a Polgári Platform (PO) erős liberális ellenzéke a többségi jobboldalnak. Az alkotmánybírósági törvény módosításakor a jobboldal kihasználta a PO-többség korábbi hibás lépését.
Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) vezére Orbánhoz hasonlóan megszüntetné a végrehajtó hatalmat korlátozó intézményeket, elsőként is az alkotmánybíróságot. Egyelőre saját tagok bevitelével „háziasítja" az intézményt.
Andrzej Duda elnöki kegyelmet adott Mariusz Kaminskinak, akit első fokon három évre ítéltek és megfosztottak a közügyek gyakorlásától, mert az első PiS-kormány alatt (2005–2007) a korrupcióellenes ügynökség élén törvénysértéseket követett el. Most Kaminski megkapta a titkosszolgálatok felügyeletét.
A helyzetre jellemző – mondta Smolar –, hogy parlamenti expozéjában Beata Szydlo kormányfő mindössze egy mondatot szólt a külpolitikáról. (Szydlót „vidéki színvonalúnak" mondta, Dudáról egy éve még semmit sem lehetett tudni – jegyezte meg.) Ígért viszont a kormányfő családipótlék-emelést, a nyugdíjkorhatár visszaállítását a nőknek 60, a férfiaknak 65 évre, az szja-mentes sáv emelését. Smolar szerint eközben a lengyelek 80 százaléka elégedett a gazdasági helyzetével – csak az eddig 3,5 százalékos éves GDP-növekedést produkáló országot látja rossz állapotban.
A védelmi tárcát a radikális Anton Macierewiczre, a szmolenszki mítosz fő ápolójára bízta Kaczynski.
Zbigniew Ziobro, aki a korábbi jobboldali kormányban igazságügyi miniszterként több politikai hátterű kampányt vezényelt, újra megkapta e posztot. (Az állami média felügyelője Jacek Kurski lett, akit Kaczysnki pitbulljának nevez a lengyel sajtó.)
Ami a külpolitikát illeti, Smolar most visszafogott hangnemet tapasztalt orosz viszonylatban is, kivéve az idegengyűlöletet és a bevándorlóellenességet.
Mintha tanultak volna az előző periódusból, amikor elszigetelődtek az EU-ban, és konfliktusba kerültek Németországgal. A PiS-kormány még ütközhet az EU-val az energiaügyek, különösen a jelentős szénfelhasználás miatt. Lengyelország korábban elért jelentősége esni fog – jósolt borúsan Smolar.
Az ellenzéki erők közül a liberális PO vezetői válsággal küzd, Donald Tusknak nincs utódja. A baloldal kiesett a szejmből. Biztatónak a liberális Nowoczesna.pl (Korszerű Lengyelország) párt megjelenését látja. A PiS szövetségese a szejmben Pawel Kukiz volt rockzenész populista pártja, amelynek frakciójában tíz szélsőjobboldali, „jobbikos" ideológiát követő személy ül.
Aleksander Smolar
Az 1940-ben született politológus, publicista hosszú évekig a rendszerellenes lengyel ellenzék egyik szereplője, majd emigrációja után külföldi képviselője volt. 1990-ben hazatért, politikai szerepet vállalt több kormányban, és a Soros György által alapított Bátory István Alapítvány igazgatóságának elnöke lett.
http://nol.hu/kulfold/az-alkotmanybirosag-megszeliditesevel-kezdik-az-orbani-atalakitast-1576181
A jobboldali többségű új lengyel parlament megváltoztatta az alkotmánybíróságról szóló törvényt. Sokak szerint ez az első lépés az illiberális állam felé vezető úton. – Orbánhoz hasonlóan Kaczynskiék is kisöpörnék a végrehajtó hatalom korlátait – véli Aleksander Smolar lengyel politológus.
Sokszor mondják azt, hogy Lengyelország Orbán Viktor illiberális útját követi – véli Aleksander Smolar. A lengyel elemző szerint a helyzet azonban mégsem azonos, mert a szejmben a Polgári Platform (PO) erős liberális ellenzéke a többségi jobboldalnak. Az alkotmánybírósági törvény módosításakor a jobboldal kihasználta a PO-többség korábbi hibás lépését.
Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) vezére Orbánhoz hasonlóan megszüntetné a végrehajtó hatalmat korlátozó intézményeket, elsőként is az alkotmánybíróságot. Egyelőre saját tagok bevitelével „háziasítja" az intézményt.
Andrzej Duda elnöki kegyelmet adott Mariusz Kaminskinak, akit első fokon három évre ítéltek és megfosztottak a közügyek gyakorlásától, mert az első PiS-kormány alatt (2005–2007) a korrupcióellenes ügynökség élén törvénysértéseket követett el. Most Kaminski megkapta a titkosszolgálatok felügyeletét.
A helyzetre jellemző – mondta Smolar –, hogy parlamenti expozéjában Beata Szydlo kormányfő mindössze egy mondatot szólt a külpolitikáról. (Szydlót „vidéki színvonalúnak" mondta, Dudáról egy éve még semmit sem lehetett tudni – jegyezte meg.) Ígért viszont a kormányfő családipótlék-emelést, a nyugdíjkorhatár visszaállítását a nőknek 60, a férfiaknak 65 évre, az szja-mentes sáv emelését. Smolar szerint eközben a lengyelek 80 százaléka elégedett a gazdasági helyzetével – csak az eddig 3,5 százalékos éves GDP-növekedést produkáló országot látja rossz állapotban.
A védelmi tárcát a radikális Anton Macierewiczre, a szmolenszki mítosz fő ápolójára bízta Kaczynski.
Zbigniew Ziobro, aki a korábbi jobboldali kormányban igazságügyi miniszterként több politikai hátterű kampányt vezényelt, újra megkapta e posztot. (Az állami média felügyelője Jacek Kurski lett, akit Kaczysnki pitbulljának nevez a lengyel sajtó.)
Ami a külpolitikát illeti, Smolar most visszafogott hangnemet tapasztalt orosz viszonylatban is, kivéve az idegengyűlöletet és a bevándorlóellenességet.
Mintha tanultak volna az előző periódusból, amikor elszigetelődtek az EU-ban, és konfliktusba kerültek Németországgal. A PiS-kormány még ütközhet az EU-val az energiaügyek, különösen a jelentős szénfelhasználás miatt. Lengyelország korábban elért jelentősége esni fog – jósolt borúsan Smolar.
Az ellenzéki erők közül a liberális PO vezetői válsággal küzd, Donald Tusknak nincs utódja. A baloldal kiesett a szejmből. Biztatónak a liberális Nowoczesna.pl (Korszerű Lengyelország) párt megjelenését látja. A PiS szövetségese a szejmben Pawel Kukiz volt rockzenész populista pártja, amelynek frakciójában tíz szélsőjobboldali, „jobbikos" ideológiát követő személy ül.
Aleksander Smolar
Az 1940-ben született politológus, publicista hosszú évekig a rendszerellenes lengyel ellenzék egyik szereplője, majd emigrációja után külföldi képviselője volt. 1990-ben hazatért, politikai szerepet vállalt több kormányban, és a Soros György által alapított Bátory István Alapítvány igazgatóságának elnöke lett.
http://nol.hu/kulfold/az-alkotmanybirosag-megszeliditesevel-kezdik-az-orbani-atalakitast-1576181
2015. november 7., szombat
Csata az államfő és a házelnök között
Hamarosan döntésképtelenné válhat a szlovák alkotmánybíróság, mivel már másfél éve dúl a harc az új bírák kinevezéséről Andrej Kiska államfő és Peter Pellegríni házelnök között.
Tavaly májusban a kormánypárti Smer-SD kényelmes képviselőházi többségét érvényesítve hat jelöltet nevezett meg a taláros testületbe. Közülük a vonatkozó törvény alapján az államfőnek hármat kellett volna kineveznie a megüresedő helyekre. Andrej Kiska azonban csak egyet választott, mert indoklása szerint a többi szakmai felkészültségét és eddigi tevékenységét nem találta meggyőzőnek. A lényeget viszont a volt igazságügy-miniszter mondta ki, aki szerint a tágabb listán igazi szaktekintélyek, morálisan feddhetetlen személyek is voltak. „Csak hát egyikük sem a Smer-SD holdudvarából érkezett", mondta Lucia Zitnanská.
Az államfő felkérte a házelnököt, hogy szavazzanak újabb jelöltekről, ám erre ő máig nem volt hajlandó.
Tessék a megmaradt ötből még két személyt választani – üzente meg neki többször is. Ezért idén tavasszal Kiska a taláros testülethez fordult jogkörének pontos értelmezését, ezzel pedig a patthelyzet feloldását kérve. Vajon köteles-e kinevezni a hat jelölt közül hármat, vagy kellő indokkal nemet mondhat a törvényhozásnak, amelytől új neveket kérhet.
Beadványában az alkotmánybíróság egyik korábbi döntésére hivatkozott. Még 2011 júniusában a pozsonyi parlament – akkor a többségben levő jobbközép pártok képviselői révén – Jozef Centést választotta meg a legfőbb ügyész megüresedett posztjára. Ivan Gasparovic elnök azonban másfél évig nem lépett, majd pedig közölte: ameddig ő van tisztségben, nem nevezi ki ezt a személyt. Elsősorban a közvélemény nyomására azért normakontrollt kért a taláros testülettől, amelyhez jogorvoslatért a hoppon maradt Centés is fordult.
Mindeközben Iveta Radicová kabinetjének bukását és az előre hozott választásokat követően újra hatalomra került Smer-SD honatyái viszont nem várták meg egyik verdiktet sem, hanem 2013 júniusában Robert Fico egykori évfolyamtársát és kebelbarátját, Jaromír Ciznárt választották meg a két évig betöltetlen tisztségbe, akit Gasparovic néhány napon belül ki is nevezett. Miután lejárt a megbízatási ideje, az addig tétlen alkotmánybíróság is lépett. Országos felháborodást keltve, mindkét személynek igazat adott.
Az egyik verdikt szerint az elnöknek kellő indoklással joga volt visszautasítani Jozef Centest. Néhány hónappal később viszont a testület törvénytelennek minősítette Gasparovic elutasító álláspontját, amellyel megsértette a legfőbbügyész-jelölt alkotmányos jogát arra, hogy kinevezzék olyan tisztségbe, amelybe törvényesen megválasztották. Kártérítésként 60 ezer eurót is megítéltek neki. Ezt az összeget a morális győztes jótékony célokra fordította. Mégsem avanzsált legfőbb ügyésszé, mert Ciznár nem volt hajlandó lemondani a posztjáról, Fico pártjának parlamenti képviselői pedig nem óhajtották visszahívni.
Mindezek után aligha meglepő, hogy Andrej Kiska is kétféle választ kapott beadványára. Az egyik szerint Centés esete nem lehet precedensértékű. Ugyanakkor a taláros testület nem tartotta magát illetékesnek arról dönteni, vajon pontosan mire és meddig terjed az államfő jogköre.
Az elnöknek még nem kézbesítették a salamoninak aligha nevezhető álláspont indoklását, ezért egyelőre csupán közleményben minősítette súlyosnak a belpolitikai helyzetet, hiszen az a testület nem tudott vagy nem akart egyértelmű véleményt mondani, amelynek alapvető feladata a törvényesség megőrzése. Tárgyilagos szakértők is osztják Andrej Kiska aggodalmát, ők is úgy vélik, hogy a taláros testület magatartását egyre inkább nem a szakmai érvek, hanem a pártszimpátiák határozzák meg.
http://nol.hu/kulfold/csata-az-allamfo-es-a-hazelnok-kozott-1573107
Tavaly májusban a kormánypárti Smer-SD kényelmes képviselőházi többségét érvényesítve hat jelöltet nevezett meg a taláros testületbe. Közülük a vonatkozó törvény alapján az államfőnek hármat kellett volna kineveznie a megüresedő helyekre. Andrej Kiska azonban csak egyet választott, mert indoklása szerint a többi szakmai felkészültségét és eddigi tevékenységét nem találta meggyőzőnek. A lényeget viszont a volt igazságügy-miniszter mondta ki, aki szerint a tágabb listán igazi szaktekintélyek, morálisan feddhetetlen személyek is voltak. „Csak hát egyikük sem a Smer-SD holdudvarából érkezett", mondta Lucia Zitnanská.
Az államfő felkérte a házelnököt, hogy szavazzanak újabb jelöltekről, ám erre ő máig nem volt hajlandó.
Tessék a megmaradt ötből még két személyt választani – üzente meg neki többször is. Ezért idén tavasszal Kiska a taláros testülethez fordult jogkörének pontos értelmezését, ezzel pedig a patthelyzet feloldását kérve. Vajon köteles-e kinevezni a hat jelölt közül hármat, vagy kellő indokkal nemet mondhat a törvényhozásnak, amelytől új neveket kérhet.
Beadványában az alkotmánybíróság egyik korábbi döntésére hivatkozott. Még 2011 júniusában a pozsonyi parlament – akkor a többségben levő jobbközép pártok képviselői révén – Jozef Centést választotta meg a legfőbb ügyész megüresedett posztjára. Ivan Gasparovic elnök azonban másfél évig nem lépett, majd pedig közölte: ameddig ő van tisztségben, nem nevezi ki ezt a személyt. Elsősorban a közvélemény nyomására azért normakontrollt kért a taláros testülettől, amelyhez jogorvoslatért a hoppon maradt Centés is fordult.
Mindeközben Iveta Radicová kabinetjének bukását és az előre hozott választásokat követően újra hatalomra került Smer-SD honatyái viszont nem várták meg egyik verdiktet sem, hanem 2013 júniusában Robert Fico egykori évfolyamtársát és kebelbarátját, Jaromír Ciznárt választották meg a két évig betöltetlen tisztségbe, akit Gasparovic néhány napon belül ki is nevezett. Miután lejárt a megbízatási ideje, az addig tétlen alkotmánybíróság is lépett. Országos felháborodást keltve, mindkét személynek igazat adott.
Az egyik verdikt szerint az elnöknek kellő indoklással joga volt visszautasítani Jozef Centest. Néhány hónappal később viszont a testület törvénytelennek minősítette Gasparovic elutasító álláspontját, amellyel megsértette a legfőbbügyész-jelölt alkotmányos jogát arra, hogy kinevezzék olyan tisztségbe, amelybe törvényesen megválasztották. Kártérítésként 60 ezer eurót is megítéltek neki. Ezt az összeget a morális győztes jótékony célokra fordította. Mégsem avanzsált legfőbb ügyésszé, mert Ciznár nem volt hajlandó lemondani a posztjáról, Fico pártjának parlamenti képviselői pedig nem óhajtották visszahívni.
Mindezek után aligha meglepő, hogy Andrej Kiska is kétféle választ kapott beadványára. Az egyik szerint Centés esete nem lehet precedensértékű. Ugyanakkor a taláros testület nem tartotta magát illetékesnek arról dönteni, vajon pontosan mire és meddig terjed az államfő jogköre.
Az elnöknek még nem kézbesítették a salamoninak aligha nevezhető álláspont indoklását, ezért egyelőre csupán közleményben minősítette súlyosnak a belpolitikai helyzetet, hiszen az a testület nem tudott vagy nem akart egyértelmű véleményt mondani, amelynek alapvető feladata a törvényesség megőrzése. Tárgyilagos szakértők is osztják Andrej Kiska aggodalmát, ők is úgy vélik, hogy a taláros testület magatartását egyre inkább nem a szakmai érvek, hanem a pártszimpátiák határozzák meg.
http://nol.hu/kulfold/csata-az-allamfo-es-a-hazelnok-kozott-1573107
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)