2019. május 11., szombat
Orbán és Trump milliárd dolláros fegyverüzletre készül, de ennek magyar civilek láthatják kárát
Panyi Szabolcs
Nemcsak a magyar kormány és az Egyesült Államok kapcsolatában ígérkezik áttörésnek, de a magyar haderő szempontjából is jelentős változásokat hozhat Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök május 13-i washingtoni találkozója – értesült a Direkt36 több amerikai és magyar diplomáciai forrásból. Információink szerint az elmúlt hónapokban nagyértékű, egymilliárd dolláros fegyverbeszerzésekről és közös energetikai projektekről folytak tárgyalások a magyar és az amerikai kormány között, melyek egy része már a hétfői találkozó után nyilvánossá válhat.
Ezekről az üzletekről David Cornstein budapesti nagykövet árult el részleteket egy pár héttel ezelőtti szűk körű előadáson, amelyet az amerikai republikánus képviselők Magyarországon tartózkodó munkatársainak tartott. A beszélgetés tartalmát több forrás is megerősítette.
Cornstein két fontosabb megállapodást említett az amerikai képviselők munkatársainak. A nagykövet azt állította, hogy Magyarország hamarosan jelentősen csökkentheti függését az orosz gázbehozataltól. Cornstein szerint ugyanis jól haladnak a tárgyalások arról, hogy Magyarország gázt vásároljon az amerikai ExxonMobil nevű cég romániai tengeri gázmezőiről, illetve a horvátországi krki tengeri terminálból is venni fogunk amerikai cseppfolyósított palagázt.
A források szerint Cornstein a gázüzleteken felül azzal is büszkélkedett, hogy a magyar kormány csillagászati árú fegyverüzletekre is készül. A nagykövet azt állította, hogy egy egymilliárd dolláros (közel 290 milliárd forint) nagyságrendű üzletet terveznek hamarosan bejelenteni, amelyet a repülőgépeket gyártó Lockheed Martin nevű céggel kötne Magyarország. Cornstein szerint azonban egy másik céggel is tárgyalások folynak egy szintén egymilliárd dollár körüli védelmi beszerzésről. A nagykövet nem nevezte meg a másik céget, de két, a magyar-amerikai védelmi beszerzésekről információval rendelkező forrásunk szerint a rakétagyártó Raytheonra utalt.
A fegyver- és gázbeszerzésekről szóló megállapodás is fordulatot jelentene a magyar-amerikai együttműködésben. A Direkt36 által korábban bemutatott diplomáciai iratok szerint Magyar Levente külügyi államtitkár tavaly év végi washingtoni tárgyalásain még főleg kritikákat kapott amerikai partnereitől amiatt, hogy a magyar kormány nem köteleződött el az amerikai gáz vásárlása mellett. A magyar fél azóta láthatóan változtatott az álláspontján, és az amerikai fegyverek vásárlására tervezett magyar összeg is emelkedni látszik (A Cornstein által említett fegyverüzlet legalábbis jóval nagyobb értékűnek tűnik annál, mint amit Mike Pompeo amerikai külügyminiszter februári látogatásakor bejelentettek.)
A Direkt36 információi szerint Cornstein nem csak a küszöbön álló üzletekről beszélt az amerikai képviselők kollégáinak, de személyes benyomásait is megosztotta velük. Többek közt azt fejtegette, hogy zsidóként úgy látja, Magyarországon nincsen antiszemitizmus. Orbánnal való kapcsolatát nagyon jónak értékelte. A saját nagyköveti időszaka alatt elért pozitív eredményeket sorolta, ami szerinte a Trump-éra pragmatikus, „tranzakcionális” megközelítésébe illeszkedik. Cornstein szerint bár Orbán „a markában tartja a kormányzatot, a parlamentet és a bírákat” is, de egy „nagyszerű pasas”, sőt, „nem is miniszterelnök, hanem államférfi”.
Az amerikai nagykövetség egyik szóvivője a Direkt36-nak annyit reagált a Cornstein kijelentéseire vonatkozó kérdéseinkre, hogy a nagykövetség nem kommentál belső megbeszéléseket és a kétoldalú kapcsolatok alakulását érintő kérdéseket. A magyar Külgazdasági- és Külügyminisztérium (KKM) nem válaszolt pénteken délután feltett kérdéseinkre.
Amerikai rakéták vagy magyar civilek
A Raytheonnal körvonalazódó üzletről már Mike Pompeo amerikai külügyminiszter februári látogatása előtt írt a Direkt36. Információink szerint egy középhatótávolságú légvédelmi rendszert vesz Magyarország, mégpedig azt az amerikai-norvég NASAMS rendszert, amit a Raytheon a norvég Kongsberg védelmi céggel közösen gyárt. A szóban forgó üzlet alakulását ismerő több forrással is beszéltünk a részletekről. Szerintük az üzlet megkötése a magyarok és az amerikaiak részéről is eldöntött tény, és már el is indult a beszerzéshez szükség amerikai jogi eljárás (az amerikai kormánynak ugyanis a fegyvereladásról tájékoztatnia kell a Kongresszust).
A megállapodás véglegesítése azonban eddig nem történt meg. Ennek oka a Direkt36 amerikai és magyar kormányzati forrásból származó információi szerint egy Magyarország és – a norvég állami többségi tulajdonban lévő, az eszköz bizonyos részeit gyártó Kongsberg miatt érintett – Norvégia közötti konfliktus, amelynek megoldásához a magyar fél az amerikaiak közbenjárását kérte. A konfliktus oka egy diplomáciai forrás szerint az, hogy a magyar kormány összekötötte a fegyverüzletet a Norvég Alap, vagyis a magyarországi civil szervezeteknek juttatott norvég támogatás kérdésével. A Norvég Alap 70 milliárd forint támogatást adna Magyarországnak, de a pénz 10 százalékát egy általuk választott független intézményen keresztül osztanák el magyarországi civil szervezeteket. A magyar kormány azonban ezt ellenzi, és beleszólást akar a teljes összeg elköltésébe. Egy magyar kormányzati forrás a Direkt36-nak megerősítette, hogy ez egy vitás pont a fegyverüzlet megkötésében, de ennél több részletet nem árult el. Pénteken délután megkérdeztük erről Norvégia budapesti nagykövetségét, de nem reagáltak a megkeresésünkre.
Magyar kormánypárti politikusok rendszeresen beszélnek arról, hogy nem az ellenzék, hanem a külföldről finanszírozott civil szervezeteket tekinti a valódi ellenfelének. Ezért indult az elmúlt években több kampány a Soros György alapítványától támogatást kapó szervezetek mellett a Norvég Alapból részesülő civilek ellen. 2014-ben például a rendőrség is átkutatta két Norvég Alapos szervezet irodáját. Később a bírósági kimondta, hogy az Ökotárs Alapítvány és partnerei székhelyén történt razzia törvénytelen volt.
A Raytheon-üzlet milliárd dolláros nagyságrendje – amiről először a Népszava írt és amit más források is megerősítettek a Direkt36-nak – is további kérdéseket vet fel. A már februárban bejelentett NASAMS-vásárlás ugyanis önmagában csak párszáz milliós tétel, vagyis az üzlet volumene egyéb nagyértékű Raytheon-eszközök beszerzésére utalhat.
Lepukkant BMW a panelház előtt
A Cornstein által zárt körben felfedett másik, szintén egymilliárd dolláros Lockheed Martin-üzlet a Direkt36 információi szerint azonban még kezdeti fázisban van. Miután a cég fő termékei a vadászgépek, Magyarország lízingszerződése pedig a magyar légierő által használt 14 darab svéd Gripenre (JAS 39) hamarosan lejár, az üzlet logikusan vagy továbbfejlesztett F-16-osokról, vagy a csúcsterméknek számító ötödik generációs vadászgépekről, F-35-ösökről szólhat majd.
„A svédek maguk alatt vágták a fát a sok magyarellenes kirohanásukkal. Elképzelhető, hogy esetleg F-35-ösöket veszünk helyette” – utalt a Gripenekre és a svéd kormányzat magyar jogállamiságot és magyarországi emberi jogi problémákat érintő kritikáira a Direkt36-nak egy magasrangú magyar kormánytisztviselő. Az F-35-ös üzlettel kapcsolatban azonban több forrás is szkeptikus volt. Egyikük szerint az F-35-ösök eleve túl fejlettek a magyar hadsereg igényeihez, amelynek feladata a légtér védelme, de nem hajt végre támadó műveleteket. Egy magyar védelempolitikai szakértő szerint az F-35-ösök beszerzése „az adófizetők szempontjából tragikus döntés lenne. Ez tipikusan a lepukkant panelház előtt álló 6-os BMW esete”. A hasonló igényekkel rendelkező Szlovákia az F-16 továbbfejlesztett változata, az F-16V vadászgépből vásárolt 14 darabot, ami jóval olcsóbb az F-35-ösnél.
A Direkt36 az olvasók hozzájárulásából működik. Csatlakozz te is a támogatói körhöz, fektess be a demokráciába!
Egy másik forrás szerint a magyar kormány csak mézesmadzagként húzogatja az üzletet tárgyalópartnerei orra előtt. A már idézett védelempolitikai szakértő szerint az amerikaikon is bukhat az üzlet: nem biztos, hogy az Egyesült Államok jó szívvel szállítana csúcstechnológiás vadászgépet a Kínával és Oroszországgal jó viszonyt ápoló Magyarországnak.
Megpróbálunk beállni Amerika és Kína közé
A Direkt36-nak több, az amerikai-magyar kapcsolatokat közelről követő forrás is megerősítette, hogy bár Washingtonban sikeresnek értékelték Mike Pompeo amerikai külügyminiszter februári budapesti látogatását és az azóta eltelt időszakot, a legfőbb problémát Kína jelenti. Pompeo közép-európai útjának fő célja az volt, hogy megpróbálja a régió kormányait az orosz és kínai befolyás visszaszorítására rávenni. Az amerikai értékelés szerint azonban a magyar kormány látványosan ellenáll Kína és a Huawei kínai technológiai óriásvállalat régiós jelenlétét korlátozni akaró törekvéseiknek. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter legutóbb egyenesen „nemzetgazdasági és stratégiai érdeknek” nevezte a jó együttműködést Magyarország és a Huawei között. Az Orbán-Trump tárgyalás előkészületeit követő források szerint miközben a CEU témája teljesen lekerült az amerikai napirendről, a Huawei ügye biztosan prioritás lesz. Donald Trump oldalán nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton is részt fog venni az Orbán-találkozón, és a Fehér Ház hivatalos közleménye is azt hangsúlyozza, hogy kiber- és nemzetbiztonsági kérdésekről is tárgyalni fognak.
A magyar kormánnyal Huawei-ügyben többek közt a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsa, valamint az amerikai külügyminisztérium részéről Robert Strayer kiberügyekért felelős helyettes államtitkár tartja a kapcsolatot és próbál nyomást gyakorolni. Strayert a Direkt36 egy telefonos sajtóbeszélgetésen kérdezte arról, hogy az amerikai kormányt zavarja-e Magyarország, illetve Kína és a Huawei viszonya és hogyan próbálják ösztönözni a magyar kormányt, hogy változtasson hozzáállásán.
Strayer válaszában távlati veszélyeket sorolt és azt mondta, hogy „hosszútávú nemzetbiztonsági és gazdasági következményekről” beszélnek partnereikkel, ugyanis, ha „egy idegen hatalom kontrollálja a hálózatot, az drámai hatással lehet a gazdaságaink jövőjére”. Strayer szerint például zavart idézhetnek elő az alapvető infrastruktúrában, szellemi tulajdont lophatnak el, személyes adatokat szívhatnak le, és ez alapjaiban hathat a magyar gazdaságra. Strayer megemlítette, hogy Nagy-Britannia „több száz sebezhető pontot” talált a Huawei szoftvereiben. „Úgyhogy arra kérjük a (szövetséges) országokat, hogy alaposan gondolják meg a kínai vállalatok ajánlatait” - tette hozzá. A helyettes államtitkár szerint az 5G hálózatot a Huawei-jel kiépíteni a fenti kockázatok miatt hosszú távon költségesebb választás, mint finn, svéd vagy dél-koreai cégekkel (Nokia, Ericsson és Samsung), és azt hangsúlyozta, egy ilyen döntésnél a beruházás teljes életciklusát kell vizsgálni.
Az amerikai diplomácia Huawei-ellenes offenzívája ugyanakkor Európában számos helyen ellenállásba ütközik. A Direkt36-nak magyar kormánytisztviselők arról beszéltek, hogy az Egyesült Államok nem tud reális alternatívát kínálni a Huawei helyett, sőt, a konkrét biztonsági fenyegetést alátámasztó bizonyítékokat sem tud mutatni, és mindig csupán jövőbeli, potenciális veszélyekről beszél. „Két külpolitikai irányt látok most, ami nekünk fontos: Kína és Amerika” - mondta a Direkt36-nak egy magas rangú magyar kormányzati tisztviselő. Szerinte a kormány úgy értékeli, hogy ezzel a két gazdasági nagyhatalommal egyszerre kell jóban lennie Magyarországnak, és bármilyen amerikai-kínai rivalizálás csak árthat Európának.
http://www.msn.com/hu-hu/hirek/newspanorama/orbán-és-trump-milliárd-dolláros-fegyverüzletre-készül-de-ennek-magyar-civilek-láthatják-kárát/ar-AABdbY9?li=BBOMZdz&ocid=iehp
2019. május 8., szerda
Pokol Béla: Az Alkotmánybíróság a tömeges akaratot korlátozza
2019. MÁJUS 8. 12:55 - SZERZŐ: BARÁT JÓZSEF
Az alkotmánybíró, az FKGP volt parlamenti képviselője szerint a jurisztokrácia akar uralkodni a demokrácia felett, az Európai Ügyészségből pedig csak a politika kriminalizása lesz. Interjú.
– Ön lényegében azt állítja könyvében, hogy a magyar Alkotmánybíróság létrehozása nem a magyar emberek érdeke volt, hanem a globalizmust képviselő amerikai elité.
– A magyar emberek érdekét az Alkotmánybíróság ügyében szóba hozni sem indokolt, mert ők akkoriban azt sem tudták, hogy ilyesmi egyáltalán létezik. Még a jogászok sem. Én ugyan írtam róla 1980-ban, amikor az ELTE-n már összehasonlító alkotmányjogot tanítottam, de az intézmény bevezetésének idején az alkotmányjogászok szűk körén kívül szinte senki sem értette, miről van szó. Tölgyessy Péterék konkrétan a német alkotmánybíráskodást vették alapul, ami persze egyértelműen amerikai telepítés volt 1948–49-ben. Ott az amerikai megszálló csapatok parancsnokának jogászai foglalkoztak a német jogrendszer felépítésével, és sokszor angol szövegek német fordításával dolgoztak. A németekre úgy tekintettek, mint Hitler népére, és olyan kontrollt akartak fölé kiépíteni, hogy még egy Hitler ne jöhessen. Ők a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején ezt a rendszert propagálták Délkelet-Ázsiától Latin-Amerikán át Kelet-Közép-Európáig. Hogy ez kinek jó, kinek nem, azt persze nem egyszerű megállapítani. De nyilvánvaló, hogy ez nem tiszta demokrácia, ezzel a jurisztokrácia milliók akaratát vette korlát alá.
Fotó: Merész Márton
– Ön bírálja azt a rendszert is, amelyben a legfelsőbb bíróságok által kialakított értelmezések kötik a bírókat, így a törvények szövege és a felsőbírósági esetjog együtt adja meg, hogy mi a jog. Azt írja, hogy az ilyen rendszer korlátozott demokrácia. Ha jól értem, akkor ön szerint a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság gyengítette és nem erősítette a demokráciát.
– Nem, én csak azt bíráltam már a kilencvenes évek eleje óta, hogy az akkori alkotmánybírák – elszakadva az alkotmányi szövegtől – maguk hoztak létre az esetjogukban egy új, láthatatlan alkotmányt, és ez alapján semmisítették meg a törvények tucatjait. Ennek révén nálunk is a legnagyobb mértékben korlátozott demokrácia jött létre. A Sólyom-féle testület pedig olyan óriási hatáskört teremtett magának, amilyet a világon korábban sehol sem élvezett, és így felerősítette a jurisztokrácia uralmát. Az új Alaptörvény legalizálta ezt az aktivista alkotmánybíráskodást, amellyel én egyáltalán nem értek egyet. Az ember ilyenkor megtehetné, hogy lemond. Vagy cselekedhet úgy, ahogyan döntöttem: alapvetően csak az alkotmányos keretek védelmével kapcsolatos határozatok mellett állok ki, és a törvényhozási többség szabadságát igyekszem védeni. Nekünk ezeket a kereteket kell őriznünk, hiszen azokat tartalommal egy olyan leváltható hatalom tölti meg, amelyet négy-, nyolc-, tizenkét évenként el lehet zavarni.
– Az ön logikájából az következik, hogy az Alkotmánybíróság akkor működik jól, ha minél ritkábban dönt. Minél kevésbé avatkozik bele abba, amit a parlamenti többség milliók felhatalmazása alapján elhatároz. Csakhogy a kétharmados többség a kereteket is évről évre változtatja.
– Ez az alkotmányos előírás. Ha a leváltható hatalom parlamenti képviselete eléri a kétharmadot, akkor megváltoztathatja az Alaptörvényt. Mindenesetre az Alkotmánybírósággal kapcsolatban az új törvény elfogadásával 2011-ben semmi sem változott, a törvényhozó hatalom ugyanolyan mértékben maradt ellenőrzés alatt, mint Sólyomék idejében. Nekünk az a jogkörünk, amit ők kiharcoltak. Én azt mondom, hogy ez túlzott, mert a demokrácia szempontjából a tömeges akaratot korlátozza. Ez a jurisztokrácia uralma a demokrácia felett.
– Azt is írja, hogy a globális jurisztokrácia részeként működik az Emberi Jogok Európai Bírósága, és az emberi jogi egyezményben rögzített jogok kikerültek a szerződő felek ellenőrzése alól, a strasbourgi bíróság lényegében szabad kezet kapott a jogok tényleges tartalmának meghatározásában. Nem értem önt: nemzetközi egyezmények betartása fölött pedig nemzetközi testületeknek kell őrködniük.
– A baj az, hogy valójában nem a kiküldött bírók – magyar részről jelenleg Paczolay Péter, korábban Sajó András – döntenek, hanem egy háromszáz fő körüli apparátus. Ez nem az emberi jogi egyezményből, hanem abból az esetjogból indul ki, amely a többszörösére bővíti ki az eredeti előírásokat. Valójában a bírák már nem is az egyezményhez vannak kötve, hanem az esetjoghoz, ami már nyolcvanezer oldal. Ezt a joganyagot a kiküldött bírák helyett már csak az apparátus tudja kezelni, és ez csorbítja a bírói függetlenséget. Az emberi jogok eredetileg az alkotmányos alapjogok garanciális alapjait jelentik. Ezek értelmezését azonban olyan módon tágították ki, hogy az lehetővé teszi például a teljes népszavazási folyamat, a teljes gyülekezési jog és a tulajdonhoz fűződő jog alapján a teljes polgári jog ellenőrzését. A 10-12 garanciális pontot kiterjesztik a jog 10-12 nagy területére. Pedig ezeket ott kellene hagyni a tagállamoknál.
– Tegyük fel, hogy bizonyos tranzitzónában bizonyos menekülteknek nem adnak enni. Az adott ország alkotmányos jogrendszere nem reagál, a strasbourgi bíróság viszont ezt nehezményezi. Ez csorbítja az állam önállóságát?
– Persze. Nem lehet ugyanis egy ügynek csak az egyik felét figyelembe venni. Hiszen a magyarországi tranzitzónában, amelynek az egyik kapuját bezárták, a másik kapun ki lehet menni Szerbia felé, és ott elsétálni a legközelebbi pékségbe. Az illető, aki mellett a bíróság kiállt, pont azért nem kapott enni, hogy végre menjen ki onnan. Ezt az ügyet úgy tálalták, hogy csak egyes aspektusokat emeltek ki belőle. Ez az eset szelektív ábrázolása, politikai célból. Azt mondták: éheztetik a menekülteket. Miközben, ha azt is a mérlegre tesszük, micsoda veszélyt jelent a tömeges migráció, különösen az iszlám migráció, rögtön érthetővé válik, miért akarták a döntéshozók, hogy az illető menjen ki onnan.
– „A globális alkotmányosság hívei – írja – a demokráciára alapozás helyett az általuk létrehozott kritikai morál igazságossági elveire igyekeznek alapozni az új rendet, félretéve a tömeges részvétel formáit.” De a tömeges részvétel elveinek felül kell-e írniuk az igazságosság elveit? Mi van, ha a többség nevében a törvényhozás úgy dönt, hogy származásuk miatt egyes fiatalokat ne vegyenek fel az egyetemre, vagy szüleiket tiltsák el bizonyos foglalkozásoktól?
– A tömeges részvétel természetesen nem írhatja felül az alkotmányos alapjogokat. Tehát ha az alkotmányban – mint Magyarországon – az alapjogok között szerepel az egyenlőség elve, az, hogy senkit sem érhet neme, származása szerint hátrányos megkülönböztetés, akkor az Alkotmánybíróság persze ilyesmit nem fogad el.
– Most. De ön nálam jobban emlékszik arra, hogy a gránitszilárdságú alkotmányt hányszor módosították.
– Hétszer, hacsak nem a nyolcadiknál tartunk már.
– Elvben bármikor módosíthatják úgy, hogy nemzetbiztonsági okból el lehessen térni az egyenlőség elvétől.
– Sólyom Lászlóval fogok válaszolni. Neki tették fel 1994-ben a kérdést, hogy az alkotmánymódosítást ellenőrzésük alá veszik-e. Ő mondta, hogy ha betennék a rabszolgatartást az alkotmányba, ő nem venné magának a bátorságot, hogy ezt ellenőrzése alá vonja, inkább lemondana. Ha olyan nyilvánvaló embertelenség kerülne az alkotmányba, amelyet az alkotmánybíró nem tud ellenőrizni, egyet tehet: lemondhat.
Fotó: Marton Meresz
– Az ön válaszában viszont megjelent a kritikai morál mint vezérlő elv, amely felülírja a többségi demokráciát.
– Nem. Ez így pontatlan. Ez nem a jogász kritikai morálja, hanem a közmorál része. Bizonyos megkülönböztetések mindenki számára elfogadhatatlanok.
– Még mindig nem értem, hogy az ön által képviselt rendszerben ki és milyen alapon őrködne azon, hogy a többség nevében ne kövessenek el jogsértést.
– Eltúlozza a problémát. Én az alkotmánybíráskodást és az emberi jogi bíráskodást bizonyos korlátok közt fontosnak tartom. Ahogyan az alkotmánybíráskodás Amerikában létrejött, szerintem helyes. Nekem a túlfokozott formával van gondom, amit a németeknél az amerikaiak bevezettek, és onnan elterjedt hozzánk is. Ez tartalmilag is korlátozza a törvényhozást, és a főhatalmat lassanként áttolja az alkotmánybíráskodásra, kiterjeszti a teljes jogra, és a demokráciát torzítva a nemzeti törvényhozásokat is ellenőrzése alá veszi.
– Önnek fenntartásai vannak az Európai Unió Bíróságával kapcsolatban is, és idéz egy olyan javaslatot, amely szerint egy-egy tagállami bíró részvételével ad hoc bíróságot állítanának fel, hogy az többségi szavazással megsemmisíthesse a luxemburgi bíróság döntéseit.
– Ezt a javaslatot nem én találtam ki, csak örültem, hogy valaki megpróbálja orvosolni azt a helyzetet, hogy a luxemburgi bíróság egyre tovább túlterjeszkedik a hatáskörén, és nincs, aki megállítsa. A tagállamok háborognak, de nem tehetnek semmit. Nyilvánvaló, hogy az unió bírósága és a bizottság összefonódott, intim viszonyban vannak egymással, a statisztikák szerint 93 százalékos a bizottság győzelme a tagállamokkal szemben. Az unióban a főhatalmat már a bizottság és az unió bíróságának tandeme gyakorolja, nem a tagállamokat tömörítő Európai Tanács.
– Tehát az idézett javaslatot ön is életképtelennek tartja?
– Átvettem, és jó lenne, ha életképes lenne, de szerintem is irreális. Megmondom őszintén: az unió szerkezete olyan, hogy az szinte reformálhatatlan. Minden a bíróságon nyugszik, és ahhoz, hogy ez változzon, az alapszerződést kellene megváltoztatni a tagállamok egyhangú döntésével. De bármit, ami a bíróságra vonatkozik, magának a bíróságnak kellene kezdeményeznie, vagy a bizottságnak a bíróság jóváhagyásával. Ezt a hatalmi szerkezetet tehát belülről nem lehet megreformálni.
– Akkor járnánk jól, ha valaki az ilyen uniót szétverné?
– Nem, dehogy. És ott kell lennünk. A könyvemben is írtam, hogy az öt verzió közül, amelyet Juncker vázolt fel az unió lehetséges jövőjével kapcsolatban, van olyan, amelyik szerintem is jól működhetne.
– Igen csodáltam is, hogy dicsérte Junckert.
– Persze a javaslatait feltehetően nem ő dolgozta ki, hanem a munkatársai. Szerintem pozitív, hogy centralizálta a szétesett bürokráciát az első elnökhelyettes és az elnökhelyettesek posztjainak bevezetésével, illetve azzal, hogy a biztosok alá rendelte az apparátust. Tavalyelőtt pedig felvázolt öt verziót az unió jövőjével kapcsolatban, és így vagy úgy, mindegyik közös Európa. Nekem az a szcenárió tetszik legjobban, amely szerint az unió közös piacként működne tovább, bizonyos szakpolitikákkal bővítve. Persze hogy nem szabad szétverni az uniót, hiszen a gazdasági együttműködés nagyon fontos minden államnak.
– Azért a könyvében megfogalmazódik a lehetőség, hogy a választások eredményeként megváltozhat az unió. Még reménykedik?
– Ha az Európai Parlament átbillenne, és a bizottság megválasztásához szükséges 353 képviselő a szuverenisták, tehát a nemzetek Európájának hívei közül kerülne ki, a parlament csak a nemzetek függetlensége mellett elkötelezett bizottságot hagyhatna jóvá. Ez 2019-ben feltehetően még nem történik meg, de 2024-ben szinte biztosan. Akkor pedig szétesik a tandem, amely ötven éve vezeti az EU-t, a főhatalmat gyakorló bíróság mellől kiáll a bizottság. Ez megállítaná azt a folyamatot, hogy az egyre szorosabb, föderalista integráció felé haladjunk.
– Nem értem, hogy egy szuverenista Európai Unió hogyan boldogulhat a globális kihívásokkal. Akár a migrációval. Tegyük fel, hogy Orbán Viktor jóslata valóra válik, és Magyarország 2030-ban az unió öt legjobb országa között lesz. Hogyan akadályozzuk meg, hogy ide özönöljenek olyan kevésbé komfortos nyugati országokból, ahová továbbra is beengedik őket? Hatályon kívül kell helyezni a schengeni egyezményt?
– Ez a legnagyobb gond azok közül, amelyeket említett, de azért a schengeni szerződést nem kell felmondani, mert például az osztrákok és a németek is le tudják zárni a határaikat hetekre, hónapokra az egyezmény megsértése nélkül. Van egy olyan, 250 millió lakosú nagy régiója az uniónak, benne Franciaországgal, Németországgal, ahol már él vagy harmincmillió iszlamista. Ezek között az enyhébb titkosszolgálati becslések szerint is 25-30 ezer terrorista beállítottságú. Ez rákos tünet, Nyugat-Európa halálos beteg. Bár kétségtelen, hogy technikailag még fejlettebb Kelet-Európánál, valójában már halálos sebet kapott. A muzulmánok nagy része ugyanis nem tud beilleszkedni a keresztény kultúrába, maximum egymás mellett tudnak élni. Ez nyilvánvaló 2015 óta, amikor állandósult a rettegés. Itt van tehát egy iszlámmentes Kelet-Európa és a súlyosan beteg Nyugat-Európa. Nagy kérdés, hogyan alakul a kettő viszonya.
Fotó: Marton Meresz
– Lehet, hogy a nyugati határokra is falat kell építeni?
– Persze hogy nem kell falat építeni. Talán azt kell tenni, amit az osztrákok csinálnak néha, amikor lezárják a határt. De ez már nem a tudós dolga, hanem a politikusé.
– Értem. De a klímaváltozás előtt nem lehet lezárni a határt. Az egyik ország nyugodtan mondhatja: én pedig annyi szénerőművet építek, amennyit csak akarok, nekem mások ne parancsolgassanak.
– Ez szerintem csak Amerikában probléma, mi erről itt, Európában meg tudunk állapodni.
– Nem fordulhat elő, hogy jön egy erős európai vezető, aki bizonyos kérdésekben megmakacsolja magát?
– Akkor azt az országot gazdasági szankciókkal lehet kényszeríteni. És itt álljunk meg egy szóra: én nem vagyok ellene annak, hogy egy visszametszett integráció fönnmaradjon. Nemzetközi szerződések alapján lehetséges az intenzív összefonódás. Én csak azt ellenzem, hogy egy föderáció keretében vegyék el a nemzetállamok szuverenitását. De a kétoldalú és multilaterális szerződésekre szükség van, persze hogy nem lehet bezárkózni egy globalizálódó világban.
– Mi a véleménye az uniós ügyészségről?
– Félek, hogy ez a politika kriminalizálása lesz. Talán emlékszik az úgynevezett tiszta kezek kampányára. Ennek ürügyével 1992-ben az olasz elit szelektív kivégzését vitték végig, átrendezték a teljes hatalmi struktúrát, és az úgynevezett tiszta kezűek közül sokan maguk ültek be különböző kulcspozíciókba. Nem tudtalak legyőzni a választói urnáknál? Elvitetlek a rendőrrel! Ilyenkor a jogi tisztaságot a politikai harc eszközévé teszik. Életveszélyesnek tartom az ügyészség ilyen alkalmazását, mert a közvádló ilyenkor óhatatlanul politikai küldetést teljesít.
– Nem hiszem, hogy az uniós adófizetők a közös ügyészség létrehozását politikai okokból követelik. Inkább azért, mert úgy gondolják, hogy az általuk befizetett pénzt nem az elmaradott térségek fejlesztésére költik, hanem a politikai elit lenyúlja.
– És Kohl kancellár vajon mibe bukott bele? Ebben ugye nagy szerepet játszott a pártjának kasszája. Volt olyan francia külügyminiszter, aki a közpénzekkel kapcsolatos visszaélések miatt került börtönbe. Valójában a politika finanszírozása és a politika mögötti gazdasági csoportok összefonódása az egész világon, Nyugat-Európától mondjuk Kelet-Ázsiáig, mindenütt óriási probléma. Persze, kell harcolni ellene, de nem azon az alapon, hogy én, a tiszta kezű nyugat-európai majd ellenőrizni fogom a bűnös Keletet, mert én adtam a pénzt.
https://168ora.hu/itthon/pokol-bela-az-alkotmanybirosag-a-tomeges-akaratot-korlatozza-167804
Az alkotmánybíró, az FKGP volt parlamenti képviselője szerint a jurisztokrácia akar uralkodni a demokrácia felett, az Európai Ügyészségből pedig csak a politika kriminalizása lesz. Interjú.
– Ön lényegében azt állítja könyvében, hogy a magyar Alkotmánybíróság létrehozása nem a magyar emberek érdeke volt, hanem a globalizmust képviselő amerikai elité.
– A magyar emberek érdekét az Alkotmánybíróság ügyében szóba hozni sem indokolt, mert ők akkoriban azt sem tudták, hogy ilyesmi egyáltalán létezik. Még a jogászok sem. Én ugyan írtam róla 1980-ban, amikor az ELTE-n már összehasonlító alkotmányjogot tanítottam, de az intézmény bevezetésének idején az alkotmányjogászok szűk körén kívül szinte senki sem értette, miről van szó. Tölgyessy Péterék konkrétan a német alkotmánybíráskodást vették alapul, ami persze egyértelműen amerikai telepítés volt 1948–49-ben. Ott az amerikai megszálló csapatok parancsnokának jogászai foglalkoztak a német jogrendszer felépítésével, és sokszor angol szövegek német fordításával dolgoztak. A németekre úgy tekintettek, mint Hitler népére, és olyan kontrollt akartak fölé kiépíteni, hogy még egy Hitler ne jöhessen. Ők a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején ezt a rendszert propagálták Délkelet-Ázsiától Latin-Amerikán át Kelet-Közép-Európáig. Hogy ez kinek jó, kinek nem, azt persze nem egyszerű megállapítani. De nyilvánvaló, hogy ez nem tiszta demokrácia, ezzel a jurisztokrácia milliók akaratát vette korlát alá.
Fotó: Merész Márton
– Ön bírálja azt a rendszert is, amelyben a legfelsőbb bíróságok által kialakított értelmezések kötik a bírókat, így a törvények szövege és a felsőbírósági esetjog együtt adja meg, hogy mi a jog. Azt írja, hogy az ilyen rendszer korlátozott demokrácia. Ha jól értem, akkor ön szerint a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság gyengítette és nem erősítette a demokráciát.
– Nem, én csak azt bíráltam már a kilencvenes évek eleje óta, hogy az akkori alkotmánybírák – elszakadva az alkotmányi szövegtől – maguk hoztak létre az esetjogukban egy új, láthatatlan alkotmányt, és ez alapján semmisítették meg a törvények tucatjait. Ennek révén nálunk is a legnagyobb mértékben korlátozott demokrácia jött létre. A Sólyom-féle testület pedig olyan óriási hatáskört teremtett magának, amilyet a világon korábban sehol sem élvezett, és így felerősítette a jurisztokrácia uralmát. Az új Alaptörvény legalizálta ezt az aktivista alkotmánybíráskodást, amellyel én egyáltalán nem értek egyet. Az ember ilyenkor megtehetné, hogy lemond. Vagy cselekedhet úgy, ahogyan döntöttem: alapvetően csak az alkotmányos keretek védelmével kapcsolatos határozatok mellett állok ki, és a törvényhozási többség szabadságát igyekszem védeni. Nekünk ezeket a kereteket kell őriznünk, hiszen azokat tartalommal egy olyan leváltható hatalom tölti meg, amelyet négy-, nyolc-, tizenkét évenként el lehet zavarni.
– Az ön logikájából az következik, hogy az Alkotmánybíróság akkor működik jól, ha minél ritkábban dönt. Minél kevésbé avatkozik bele abba, amit a parlamenti többség milliók felhatalmazása alapján elhatároz. Csakhogy a kétharmados többség a kereteket is évről évre változtatja.
– Ez az alkotmányos előírás. Ha a leváltható hatalom parlamenti képviselete eléri a kétharmadot, akkor megváltoztathatja az Alaptörvényt. Mindenesetre az Alkotmánybírósággal kapcsolatban az új törvény elfogadásával 2011-ben semmi sem változott, a törvényhozó hatalom ugyanolyan mértékben maradt ellenőrzés alatt, mint Sólyomék idejében. Nekünk az a jogkörünk, amit ők kiharcoltak. Én azt mondom, hogy ez túlzott, mert a demokrácia szempontjából a tömeges akaratot korlátozza. Ez a jurisztokrácia uralma a demokrácia felett.
– Azt is írja, hogy a globális jurisztokrácia részeként működik az Emberi Jogok Európai Bírósága, és az emberi jogi egyezményben rögzített jogok kikerültek a szerződő felek ellenőrzése alól, a strasbourgi bíróság lényegében szabad kezet kapott a jogok tényleges tartalmának meghatározásában. Nem értem önt: nemzetközi egyezmények betartása fölött pedig nemzetközi testületeknek kell őrködniük.
– A baj az, hogy valójában nem a kiküldött bírók – magyar részről jelenleg Paczolay Péter, korábban Sajó András – döntenek, hanem egy háromszáz fő körüli apparátus. Ez nem az emberi jogi egyezményből, hanem abból az esetjogból indul ki, amely a többszörösére bővíti ki az eredeti előírásokat. Valójában a bírák már nem is az egyezményhez vannak kötve, hanem az esetjoghoz, ami már nyolcvanezer oldal. Ezt a joganyagot a kiküldött bírák helyett már csak az apparátus tudja kezelni, és ez csorbítja a bírói függetlenséget. Az emberi jogok eredetileg az alkotmányos alapjogok garanciális alapjait jelentik. Ezek értelmezését azonban olyan módon tágították ki, hogy az lehetővé teszi például a teljes népszavazási folyamat, a teljes gyülekezési jog és a tulajdonhoz fűződő jog alapján a teljes polgári jog ellenőrzését. A 10-12 garanciális pontot kiterjesztik a jog 10-12 nagy területére. Pedig ezeket ott kellene hagyni a tagállamoknál.
– Tegyük fel, hogy bizonyos tranzitzónában bizonyos menekülteknek nem adnak enni. Az adott ország alkotmányos jogrendszere nem reagál, a strasbourgi bíróság viszont ezt nehezményezi. Ez csorbítja az állam önállóságát?
– Persze. Nem lehet ugyanis egy ügynek csak az egyik felét figyelembe venni. Hiszen a magyarországi tranzitzónában, amelynek az egyik kapuját bezárták, a másik kapun ki lehet menni Szerbia felé, és ott elsétálni a legközelebbi pékségbe. Az illető, aki mellett a bíróság kiállt, pont azért nem kapott enni, hogy végre menjen ki onnan. Ezt az ügyet úgy tálalták, hogy csak egyes aspektusokat emeltek ki belőle. Ez az eset szelektív ábrázolása, politikai célból. Azt mondták: éheztetik a menekülteket. Miközben, ha azt is a mérlegre tesszük, micsoda veszélyt jelent a tömeges migráció, különösen az iszlám migráció, rögtön érthetővé válik, miért akarták a döntéshozók, hogy az illető menjen ki onnan.
– „A globális alkotmányosság hívei – írja – a demokráciára alapozás helyett az általuk létrehozott kritikai morál igazságossági elveire igyekeznek alapozni az új rendet, félretéve a tömeges részvétel formáit.” De a tömeges részvétel elveinek felül kell-e írniuk az igazságosság elveit? Mi van, ha a többség nevében a törvényhozás úgy dönt, hogy származásuk miatt egyes fiatalokat ne vegyenek fel az egyetemre, vagy szüleiket tiltsák el bizonyos foglalkozásoktól?
– A tömeges részvétel természetesen nem írhatja felül az alkotmányos alapjogokat. Tehát ha az alkotmányban – mint Magyarországon – az alapjogok között szerepel az egyenlőség elve, az, hogy senkit sem érhet neme, származása szerint hátrányos megkülönböztetés, akkor az Alkotmánybíróság persze ilyesmit nem fogad el.
– Most. De ön nálam jobban emlékszik arra, hogy a gránitszilárdságú alkotmányt hányszor módosították.
– Hétszer, hacsak nem a nyolcadiknál tartunk már.
– Elvben bármikor módosíthatják úgy, hogy nemzetbiztonsági okból el lehessen térni az egyenlőség elvétől.
– Sólyom Lászlóval fogok válaszolni. Neki tették fel 1994-ben a kérdést, hogy az alkotmánymódosítást ellenőrzésük alá veszik-e. Ő mondta, hogy ha betennék a rabszolgatartást az alkotmányba, ő nem venné magának a bátorságot, hogy ezt ellenőrzése alá vonja, inkább lemondana. Ha olyan nyilvánvaló embertelenség kerülne az alkotmányba, amelyet az alkotmánybíró nem tud ellenőrizni, egyet tehet: lemondhat.
Fotó: Marton Meresz
– Az ön válaszában viszont megjelent a kritikai morál mint vezérlő elv, amely felülírja a többségi demokráciát.
– Nem. Ez így pontatlan. Ez nem a jogász kritikai morálja, hanem a közmorál része. Bizonyos megkülönböztetések mindenki számára elfogadhatatlanok.
– Még mindig nem értem, hogy az ön által képviselt rendszerben ki és milyen alapon őrködne azon, hogy a többség nevében ne kövessenek el jogsértést.
– Eltúlozza a problémát. Én az alkotmánybíráskodást és az emberi jogi bíráskodást bizonyos korlátok közt fontosnak tartom. Ahogyan az alkotmánybíráskodás Amerikában létrejött, szerintem helyes. Nekem a túlfokozott formával van gondom, amit a németeknél az amerikaiak bevezettek, és onnan elterjedt hozzánk is. Ez tartalmilag is korlátozza a törvényhozást, és a főhatalmat lassanként áttolja az alkotmánybíráskodásra, kiterjeszti a teljes jogra, és a demokráciát torzítva a nemzeti törvényhozásokat is ellenőrzése alá veszi.
– Önnek fenntartásai vannak az Európai Unió Bíróságával kapcsolatban is, és idéz egy olyan javaslatot, amely szerint egy-egy tagállami bíró részvételével ad hoc bíróságot állítanának fel, hogy az többségi szavazással megsemmisíthesse a luxemburgi bíróság döntéseit.
– Ezt a javaslatot nem én találtam ki, csak örültem, hogy valaki megpróbálja orvosolni azt a helyzetet, hogy a luxemburgi bíróság egyre tovább túlterjeszkedik a hatáskörén, és nincs, aki megállítsa. A tagállamok háborognak, de nem tehetnek semmit. Nyilvánvaló, hogy az unió bírósága és a bizottság összefonódott, intim viszonyban vannak egymással, a statisztikák szerint 93 százalékos a bizottság győzelme a tagállamokkal szemben. Az unióban a főhatalmat már a bizottság és az unió bíróságának tandeme gyakorolja, nem a tagállamokat tömörítő Európai Tanács.
– Tehát az idézett javaslatot ön is életképtelennek tartja?
– Átvettem, és jó lenne, ha életképes lenne, de szerintem is irreális. Megmondom őszintén: az unió szerkezete olyan, hogy az szinte reformálhatatlan. Minden a bíróságon nyugszik, és ahhoz, hogy ez változzon, az alapszerződést kellene megváltoztatni a tagállamok egyhangú döntésével. De bármit, ami a bíróságra vonatkozik, magának a bíróságnak kellene kezdeményeznie, vagy a bizottságnak a bíróság jóváhagyásával. Ezt a hatalmi szerkezetet tehát belülről nem lehet megreformálni.
– Akkor járnánk jól, ha valaki az ilyen uniót szétverné?
– Nem, dehogy. És ott kell lennünk. A könyvemben is írtam, hogy az öt verzió közül, amelyet Juncker vázolt fel az unió lehetséges jövőjével kapcsolatban, van olyan, amelyik szerintem is jól működhetne.
– Igen csodáltam is, hogy dicsérte Junckert.
– Persze a javaslatait feltehetően nem ő dolgozta ki, hanem a munkatársai. Szerintem pozitív, hogy centralizálta a szétesett bürokráciát az első elnökhelyettes és az elnökhelyettesek posztjainak bevezetésével, illetve azzal, hogy a biztosok alá rendelte az apparátust. Tavalyelőtt pedig felvázolt öt verziót az unió jövőjével kapcsolatban, és így vagy úgy, mindegyik közös Európa. Nekem az a szcenárió tetszik legjobban, amely szerint az unió közös piacként működne tovább, bizonyos szakpolitikákkal bővítve. Persze hogy nem szabad szétverni az uniót, hiszen a gazdasági együttműködés nagyon fontos minden államnak.
– Azért a könyvében megfogalmazódik a lehetőség, hogy a választások eredményeként megváltozhat az unió. Még reménykedik?
– Ha az Európai Parlament átbillenne, és a bizottság megválasztásához szükséges 353 képviselő a szuverenisták, tehát a nemzetek Európájának hívei közül kerülne ki, a parlament csak a nemzetek függetlensége mellett elkötelezett bizottságot hagyhatna jóvá. Ez 2019-ben feltehetően még nem történik meg, de 2024-ben szinte biztosan. Akkor pedig szétesik a tandem, amely ötven éve vezeti az EU-t, a főhatalmat gyakorló bíróság mellől kiáll a bizottság. Ez megállítaná azt a folyamatot, hogy az egyre szorosabb, föderalista integráció felé haladjunk.
– Nem értem, hogy egy szuverenista Európai Unió hogyan boldogulhat a globális kihívásokkal. Akár a migrációval. Tegyük fel, hogy Orbán Viktor jóslata valóra válik, és Magyarország 2030-ban az unió öt legjobb országa között lesz. Hogyan akadályozzuk meg, hogy ide özönöljenek olyan kevésbé komfortos nyugati országokból, ahová továbbra is beengedik őket? Hatályon kívül kell helyezni a schengeni egyezményt?
– Ez a legnagyobb gond azok közül, amelyeket említett, de azért a schengeni szerződést nem kell felmondani, mert például az osztrákok és a németek is le tudják zárni a határaikat hetekre, hónapokra az egyezmény megsértése nélkül. Van egy olyan, 250 millió lakosú nagy régiója az uniónak, benne Franciaországgal, Németországgal, ahol már él vagy harmincmillió iszlamista. Ezek között az enyhébb titkosszolgálati becslések szerint is 25-30 ezer terrorista beállítottságú. Ez rákos tünet, Nyugat-Európa halálos beteg. Bár kétségtelen, hogy technikailag még fejlettebb Kelet-Európánál, valójában már halálos sebet kapott. A muzulmánok nagy része ugyanis nem tud beilleszkedni a keresztény kultúrába, maximum egymás mellett tudnak élni. Ez nyilvánvaló 2015 óta, amikor állandósult a rettegés. Itt van tehát egy iszlámmentes Kelet-Európa és a súlyosan beteg Nyugat-Európa. Nagy kérdés, hogyan alakul a kettő viszonya.
Fotó: Marton Meresz
– Lehet, hogy a nyugati határokra is falat kell építeni?
– Persze hogy nem kell falat építeni. Talán azt kell tenni, amit az osztrákok csinálnak néha, amikor lezárják a határt. De ez már nem a tudós dolga, hanem a politikusé.
– Értem. De a klímaváltozás előtt nem lehet lezárni a határt. Az egyik ország nyugodtan mondhatja: én pedig annyi szénerőművet építek, amennyit csak akarok, nekem mások ne parancsolgassanak.
– Ez szerintem csak Amerikában probléma, mi erről itt, Európában meg tudunk állapodni.
– Nem fordulhat elő, hogy jön egy erős európai vezető, aki bizonyos kérdésekben megmakacsolja magát?
– Akkor azt az országot gazdasági szankciókkal lehet kényszeríteni. És itt álljunk meg egy szóra: én nem vagyok ellene annak, hogy egy visszametszett integráció fönnmaradjon. Nemzetközi szerződések alapján lehetséges az intenzív összefonódás. Én csak azt ellenzem, hogy egy föderáció keretében vegyék el a nemzetállamok szuverenitását. De a kétoldalú és multilaterális szerződésekre szükség van, persze hogy nem lehet bezárkózni egy globalizálódó világban.
– Mi a véleménye az uniós ügyészségről?
– Félek, hogy ez a politika kriminalizálása lesz. Talán emlékszik az úgynevezett tiszta kezek kampányára. Ennek ürügyével 1992-ben az olasz elit szelektív kivégzését vitték végig, átrendezték a teljes hatalmi struktúrát, és az úgynevezett tiszta kezűek közül sokan maguk ültek be különböző kulcspozíciókba. Nem tudtalak legyőzni a választói urnáknál? Elvitetlek a rendőrrel! Ilyenkor a jogi tisztaságot a politikai harc eszközévé teszik. Életveszélyesnek tartom az ügyészség ilyen alkalmazását, mert a közvádló ilyenkor óhatatlanul politikai küldetést teljesít.
– Nem hiszem, hogy az uniós adófizetők a közös ügyészség létrehozását politikai okokból követelik. Inkább azért, mert úgy gondolják, hogy az általuk befizetett pénzt nem az elmaradott térségek fejlesztésére költik, hanem a politikai elit lenyúlja.
– És Kohl kancellár vajon mibe bukott bele? Ebben ugye nagy szerepet játszott a pártjának kasszája. Volt olyan francia külügyminiszter, aki a közpénzekkel kapcsolatos visszaélések miatt került börtönbe. Valójában a politika finanszírozása és a politika mögötti gazdasági csoportok összefonódása az egész világon, Nyugat-Európától mondjuk Kelet-Ázsiáig, mindenütt óriási probléma. Persze, kell harcolni ellene, de nem azon az alapon, hogy én, a tiszta kezű nyugat-európai majd ellenőrizni fogom a bűnös Keletet, mert én adtam a pénzt.
https://168ora.hu/itthon/pokol-bela-az-alkotmanybirosag-a-tomeges-akaratot-korlatozza-167804
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)