Új Magyar Szó
2012. augusztus 23., csütörtök
Az utóbbi években jelentősen megnőtt az alkotmánybíróság szerepe, a hatalmi és ellenzéki pártok igen gyakran fordultak a talárosokhoz vitás ügyeik rendezése céljából. Politikai megfigyelők szerint mindennek következtében jelenleg akár az is elmondható, hogy az alkotmánybírák kormányozzák az országot.
Pártközi egyensúly
Most talán eddigi legfontosabb döntésüket hozták a Traian Băsescu államfői tisztségéből történő menesztésére összehívott népszavazás érvényességének ügyében. A döntés – a referendum kvórumhiány miatti érvénytelenítése – borítékolható volt, az Alkotmánybíróság tagjait ugyanis a parlamenti pártok, illetve az államfő választja, nyilvánvalóan politikai szempontok alapján.
A parlament két háza, illetve az államfő három-három személyt nevezhet ki a kilenctagú testületbe. Ily módon a taláros testület – jóllehet hivatalosan az igazságszolgáltatási rendszer részét képezi – politikai szervnek tekinthető, a politikai hatalom éppen azzal a céllal hozta létre, hogy számára kedvező ítéleteket hozzon, szükség esetén pedig érvénytelenítse az igazságszolgáltatás, a kormány vagy akár a törvényhozás döntéseit. Így született meg a politikai osztály és az igazságszolgáltatási rendszer között közvetítő testület, amely azonban mindkettő fölött áll.
A kilenctagú taláros testületben politikai szempontból jelenleg teljes az egyensúly: a demokrata liberálisok és a szociál-liberálisok egyaránt 4-4 alkotmánybírával rendelkeznek (utóbbiak esetében három alkotmánybíró a szociáldemokraták egy pedig a nemzeti liberálisok színeit képviseli). A mérleg nyelvét ily módon az RMDSZ által kinevezett Puskás Bálint tölti be.
A taláros testület elnökét, Augustin Zegreant Traian Băsescu javaslatára nevezték ki 2007-ben. Ugyancsak az államfő nevesítette Petre Lăzăroiut is. Mircea Mihnea a demokrata liberálisok színeit képviseli, akárcsak Iulia Antoanella Motoc. A szociáldemokraták ajánlották a testületbe Aspazia Cojocarut és Ion Predescut, Acsinte Gaspart pedig az egykori államfő, Ion Iliescu küldte az alkotmánybírák közé. A nemzeti liberálisok egyetlen alkotmánybírája Tudorel Toader, Puskás Bálintot pedig az RMDSZ nevesítette.
Hatáskörök
Az Alkotmánybíróság az egyetlen alkotmányos igazságszolgáltatási hatóság. A testület teljes mértékben független minden közhatóságtól, fő feladata az alaptörvény fennhatóságának szavatolása. Így dönthet a törvények alkotmányosságáról, még azok kihirdetése előtt; úgyszintén véleményt mondhat nemzetközi szerződések, más megállapodások, a parlamenti szabályzatok alkotmányosságáról.
Hatáskörébe tartozik a közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogi viták megoldása, felügyeli az államfő-választások jogszerűségét, jóváhagyja a szavazás eredményét. Egyszersmind megállapítja az államfői hatásköri ideiglenes beöltését lehetővé tevő körülményeket, konzultatív érvénnyel jóváhagyja az államfő tisztségéből történő felfüggesztését, ellenőrzi a népszavazás megszerezésének és lebonyolításának törvényességét, szentesíti annak eredményét, és úgyszintén határozhat a valamely politikai párt alkotmányosságát vitató beadványok ügyében.
Az alkotmánybírák valamennyi döntését közzé teszik a Hivatalos Közlönyben, azok azonban elérhetők az Alkotmánybíróság internetes honlapján is
Kilenc évre szóló eskü
Az alkotmánybíróság tagjait kilenc évre szóló mandátummal választják meg, ez az idő nem hosszabbítható meg, aminthogy a mandátum sem újítható meg ugyannak a személynek az esetében.
Az alkotmánybírák egyharmadát háromévenként megújítják – ezt az teszi lehetővé, hogy a testület legelső tagjait három, hat, illetve kilenc évre nevezték ki. A kinevezésnél az egyetlen kritérium az, hogy a jelölt legalább 18 éve dolgozzék az igazságszolgáltatásban. A kinevezéskor leteendő eskü szövege rövid: „Esküszöm, hogy tiszteletben tartom és megvédem az alkotmányt, jóhiszeműen és pártatlanul teszek eleget az alkotmánybíróság bírájaként rám háruló kötelezettségeknek. Isten engem úgy segítsen!"
Az alkotmánybírák fölött senki sem gyakorolhat ellenőrzést, döntéseikkel szemben nem lehet fellépni, azokat nem támadhatja meg és nem is módosíthatja, egyetlen más intézmény sem. A talárosokat kizárólag a képviselőház vagy a szenátus vezetősége, illetve az államfői hivatal jóváhagyásával tartóztathatják le, állíthatják bíróság elé.
Az „áruló"
A taláros testület a szükséges kétharmados kvórummal, 6:3 arányban érvénytelenítette a Traian Băsescu államfői tisztségéből történő menesztéséről dönteni hivatott referendumot, ami azt jelentette, hogy volt egy „áruló" a szociál-liberálisok alkotmánybírái között. Bár a szavazás titkos, tudni lehet, hogy az átszavazó a szociáldemokraták által javasolt Aspazia Cojocaru volt. Cojocaru asszony több botrány kapcsán is a közvélemény figyelmének középpontjába került.
A Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanács 2007-ben egyértelműen a Securitate besúgójának nyilvánította, a volt politikai rendőrség számára 1984-ben Ana fedőnéven írt két „tájékoztató jelentése" alapján. Cojocaru ekkor kényszerre hivatkozott, megtámadta az átvilágítók ítéletét, akik röviddel később visszavonták állításukat.
Legutóbb, éppen aznap, amikor az alkotmánybíróságnak véleményt kellett volna nyilvánítania Traian Băsescu államfői tisztségből történő felfüggesztéséről, azt állította, hogy közvetlenül a vita megkezdése előtt halállal fenyegették meg. De akkor is előtérbe került, amikor azt állította, a népszavazást semmisnek kell nyilvánítani, mivel hamis adatok alapján szervezték meg.
Az alkotmánybíró neve azonban ott szerepel egy csaknem 40 évvel ezelőtti dossziéban is. A bukaresti bíróság által összeállított ügycsomó szerint Aspazia Cojocaru nagybátyjával, a Bukaresti Egyetem jogi karának keretében működő felvételiztető bizottság titkárával, továbbá férjével, illetve egyik nagynénjével együtt vaskos csúszópénzekért felvételi dolgozatokat hamisított meg 1969 és 1975 között. A csoport tagjait 13 évi szabadságvesztésre ítélték, ám végül is Nicolae Ceauşescu kegyelemben részesítette őket, hírek szerint a Securitate közbenjárására.
Lehetséges módosítások
Ilyen körülmények között Victor Ponta kormányfő gyökeresen változtatni akar a taláros tagjainak kinevezési rendszerén. Szerinte ugyanis az alkotmánybíróság jelenleg a parlament amolyan harmadik házává változott, ami megengedhetetlen. Elképzelésének megfelelően oly módon módosítanák az erre vonatkozó sarkalatos törvényt, hogy az elkövetkezőkben a kilenc alkotmánybírát ne politikai pártok és erők, hanem a Legfelsőbb Bíróság nevezze ki a Legfelsőbb Igazságügyi és Semmítőszék magas rangú igazságszolgáltatási tisztségviselőinek soraiból.
Ők ugyanis régóta dolgoznak a rendszerben, tisztségüket tudásuk alapján nyerték el és nem voltak semmiféle politikai párt tagjai. Ez szavatolná a jövőben az Alkotmánybíróság semlegességét, azt, hogy a talárosok minden körülmények között, politikai és másfajta nyomástól menetesen, valóban eleget tesznek legfőbb feladatuknak: az alkotmányosság védelmének.
2012. augusztus 25., szombat
2012. augusztus 16., csütörtök
Sólyom László: Bizonytalanná váltak az ország működésének alapjai
Forrás: MTI | 2012. augusztus 16. csütörtök 10:57 |
A volt államfő szerint a kormányzat és a törvényhozás lerombolta az alkotmányos kultúrát; a törvényhozás rajtaütésszerű, a legtöbb intézkedés előkészítés és indokolás nélküli.
Sólyom László szerint Magyarország működésének alapjai bizonytalanná váltak azzal, hogy az alkotmány a "napi hadműveletek puszta eszközévé lett", a kormányzat és a törvényhozás lerombolta az alkotmányos kultúrát; a volt köztársasági elnök erről a Heti Válasz című lapnak adott interjújában beszélt.
A lap csütörtökön megjelent számában Sólyom László kifejtette: az ország szempontjából tévedés volt a "háborúzás", amely "a rajtaütésszerű törvényhozásban, az előkészítés és indokolás nélküli intézkedésekben" valósult meg.
"Háborúban senki sincs biztonságban. A jogbiztonság hiányát nem csak a gazdasági élet panaszolja és sínyli meg. Az igazi baj az, hogy az ország működésének alapjai is bizonytalanná váltak, amikor az alkotmány a napi hadműveletek puszta eszközévé lett" - fogalmazta meg véleményét a volt államfő, akit a lap az augusztus eleji aszófői falunapon tartott beszédével kapcsolatban kérdezett.
"Az eredmények nem igazolják a háborús módszert"
Sólyom László szerint az eddigi eredmények nem igazolják a háborús módszert. "A legnagyobb ellentmondás az, hogy valójában nincs is háború" - tette hozzá.
Mint magyarázta, az eurózóna országai is alkalmaznak szokatlan módszereket, kierőszakolnak áldozatokat, de nem rombolták le alkotmányos rendszerüket. Példaként említette, hogy Cseh- és Lengyelország, valamint Szlovákia úgy kezelte a válságot, hogy megőrizte alkotmányos kultúráját. "A magyar kormányzat, a magyar törvényhozás pedig lerombolta" - jelentette ki Sólyom László.
"Az ellenzék csak piszkálódik"
A volt államfő szerint azonban az alaptalan rágalmazást, amely "lopakodó fasizmust, diktatúrát kiált", vissza kell utasítani, mert az megnehezíti a tárgyilagos kritikát. Megjegyezte azt is, hogy az ellenzéknek "a napi piszkálódásoknál többre eddig nem futotta".
Arra a kérdésre, miért baj, ha élnek azzal, hogy a kétharmados többséggel alkotmányosan át lehet írni az alkotmányt, Sólyom László azt válaszolta: a kultúra önkorlátozást jelent: "megfogjuk a kést, a villát, holott a törvény nem tiltja, hogy kézzel együnk".
"A tudatlan kocsmatöltelék sem zárható ki a választásból"
A Fidesz előzetes feliratkozásról szóló választójogi terveivel kapcsolatban kifejtette, hogy az aszófői falunapon kimondott "sarkos megfogalmazás" - miszerint az alkotmányellenes ötlet - a nyilatkozatokból kivehető indokoknak és szándékoknak szólt. "Ezek pedig korlátozzák az általános választójogot, amely ugyebár történeti alkotmányunk vívmánya, és nem a hanyatló Nyugat tévedése volt" - fogalmazott a volt államfő.
Kifejtette, egy működő választói névjegyzék mellett további aktivitás megkövetelése a választáson résztvevők csökkenéséhez vezet, "ráadásul a kampánykezdettel mint jogvesztő határidővel nehezen állná ki a jogkorlátozás szükségességének és arányosságának próbáját". Hozzátette: ráadásul az alapjogok mindenkit megilletnek.
"A tudatlan kocsmatöltelék sem zárható ki, márpedig az ötlet éppen egy alkotmányosan igazolhatatlan közéleti tudatossági cenzus" - fogalmazott Sólyom László.
A volt államfő szerint tanácsos lenne, hogy a kormány vagy az Országgyűlés elnökének indítványára a törvényhozás előzetes normakontrollt kérjen az Alkotmánybíróságtól. "A következő választások legitimitása és tisztasága tekintetében a legcsekélyebb alkotmányos kétely sem maradhat" - szögezte le Sólyom László.
Szerinte az előzetes feliratkozás ötletére "az eretnekség gyanúja vetül", és az erről szóló vita az Orbán-éra egyik legfontosabb vitája lesz.
"Van hová visszavonulni"
Az aszófői beszédében elmondott, a romániai alkotmányellenességek és a magyar gyakorlat közötti összehasonlítás kapcsán feltett kérdésre válaszolva Sólyom László a lapnak azt mondta: "amikor itthon egyéni indítvánnyal lefejezik a bírói hatalmi ágat, ahogy eltávolították a Legfelsőbb Bíróság vezetőjét, az semmivel sem különb a Basescu menesztésére tett kísérletnél".
Sólyom László kitért arra, hogy az aszófői beszédében szólt szükséges, "sőt örvendetes" kezdeményezésekről, azonban közülük több folytatás nélkül maradt. Ezek között említette a nyugdíjügyet és a teljes középosztály - nemcsak a felső tized - erősítését.
A volt államfő felszabadítónak nevezte a kettős állampolgárság lehetőségének megadását, de - mint mondta - "a nemzet az elmúlt két évben sem forrt jobban egybe". Szerinte hiányzik annak a belátása, hogy a magyarság ma már több központú, a határon túli nemzetrészek kilencvenéves történelemmel rendelkeznek; hagyományokkal, együttélési formákkal. "Senki sem irányíthatja őket bábjátékosként Budapestről" - hangoztatta Sólyom László.
A volt államfő az interjú végén kiemelte a helyi közösségek mint "az igazság helyei" fontosságát, valamint azt, hogy "létezik" az Alkotmánybíróság, "dolgozik az ombudsman", továbbá "működnek példamutató, hatékony" civil szervezetek. Van tehát hová visszavonulni - mondta.
Sólyom László kijelentette: "Az alkotmányos kultúrának sok intézménye és hordozója maradt. Elsősorban persze minden öntudatos ember, aki tudja: ő maga a hatalom forrása."
A volt államfő szerint a kormányzat és a törvényhozás lerombolta az alkotmányos kultúrát; a törvényhozás rajtaütésszerű, a legtöbb intézkedés előkészítés és indokolás nélküli.
Sólyom László szerint Magyarország működésének alapjai bizonytalanná váltak azzal, hogy az alkotmány a "napi hadműveletek puszta eszközévé lett", a kormányzat és a törvényhozás lerombolta az alkotmányos kultúrát; a volt köztársasági elnök erről a Heti Válasz című lapnak adott interjújában beszélt.
A lap csütörtökön megjelent számában Sólyom László kifejtette: az ország szempontjából tévedés volt a "háborúzás", amely "a rajtaütésszerű törvényhozásban, az előkészítés és indokolás nélküli intézkedésekben" valósult meg.
"Háborúban senki sincs biztonságban. A jogbiztonság hiányát nem csak a gazdasági élet panaszolja és sínyli meg. Az igazi baj az, hogy az ország működésének alapjai is bizonytalanná váltak, amikor az alkotmány a napi hadműveletek puszta eszközévé lett" - fogalmazta meg véleményét a volt államfő, akit a lap az augusztus eleji aszófői falunapon tartott beszédével kapcsolatban kérdezett.
"Az eredmények nem igazolják a háborús módszert"
Sólyom László szerint az eddigi eredmények nem igazolják a háborús módszert. "A legnagyobb ellentmondás az, hogy valójában nincs is háború" - tette hozzá.
Mint magyarázta, az eurózóna országai is alkalmaznak szokatlan módszereket, kierőszakolnak áldozatokat, de nem rombolták le alkotmányos rendszerüket. Példaként említette, hogy Cseh- és Lengyelország, valamint Szlovákia úgy kezelte a válságot, hogy megőrizte alkotmányos kultúráját. "A magyar kormányzat, a magyar törvényhozás pedig lerombolta" - jelentette ki Sólyom László.
"Az ellenzék csak piszkálódik"
A volt államfő szerint azonban az alaptalan rágalmazást, amely "lopakodó fasizmust, diktatúrát kiált", vissza kell utasítani, mert az megnehezíti a tárgyilagos kritikát. Megjegyezte azt is, hogy az ellenzéknek "a napi piszkálódásoknál többre eddig nem futotta".
Arra a kérdésre, miért baj, ha élnek azzal, hogy a kétharmados többséggel alkotmányosan át lehet írni az alkotmányt, Sólyom László azt válaszolta: a kultúra önkorlátozást jelent: "megfogjuk a kést, a villát, holott a törvény nem tiltja, hogy kézzel együnk".
"A tudatlan kocsmatöltelék sem zárható ki a választásból"
A Fidesz előzetes feliratkozásról szóló választójogi terveivel kapcsolatban kifejtette, hogy az aszófői falunapon kimondott "sarkos megfogalmazás" - miszerint az alkotmányellenes ötlet - a nyilatkozatokból kivehető indokoknak és szándékoknak szólt. "Ezek pedig korlátozzák az általános választójogot, amely ugyebár történeti alkotmányunk vívmánya, és nem a hanyatló Nyugat tévedése volt" - fogalmazott a volt államfő.
Kifejtette, egy működő választói névjegyzék mellett további aktivitás megkövetelése a választáson résztvevők csökkenéséhez vezet, "ráadásul a kampánykezdettel mint jogvesztő határidővel nehezen állná ki a jogkorlátozás szükségességének és arányosságának próbáját". Hozzátette: ráadásul az alapjogok mindenkit megilletnek.
"A tudatlan kocsmatöltelék sem zárható ki, márpedig az ötlet éppen egy alkotmányosan igazolhatatlan közéleti tudatossági cenzus" - fogalmazott Sólyom László.
A volt államfő szerint tanácsos lenne, hogy a kormány vagy az Országgyűlés elnökének indítványára a törvényhozás előzetes normakontrollt kérjen az Alkotmánybíróságtól. "A következő választások legitimitása és tisztasága tekintetében a legcsekélyebb alkotmányos kétely sem maradhat" - szögezte le Sólyom László.
Szerinte az előzetes feliratkozás ötletére "az eretnekség gyanúja vetül", és az erről szóló vita az Orbán-éra egyik legfontosabb vitája lesz.
"Van hová visszavonulni"
Az aszófői beszédében elmondott, a romániai alkotmányellenességek és a magyar gyakorlat közötti összehasonlítás kapcsán feltett kérdésre válaszolva Sólyom László a lapnak azt mondta: "amikor itthon egyéni indítvánnyal lefejezik a bírói hatalmi ágat, ahogy eltávolították a Legfelsőbb Bíróság vezetőjét, az semmivel sem különb a Basescu menesztésére tett kísérletnél".
Sólyom László kitért arra, hogy az aszófői beszédében szólt szükséges, "sőt örvendetes" kezdeményezésekről, azonban közülük több folytatás nélkül maradt. Ezek között említette a nyugdíjügyet és a teljes középosztály - nemcsak a felső tized - erősítését.
A volt államfő felszabadítónak nevezte a kettős állampolgárság lehetőségének megadását, de - mint mondta - "a nemzet az elmúlt két évben sem forrt jobban egybe". Szerinte hiányzik annak a belátása, hogy a magyarság ma már több központú, a határon túli nemzetrészek kilencvenéves történelemmel rendelkeznek; hagyományokkal, együttélési formákkal. "Senki sem irányíthatja őket bábjátékosként Budapestről" - hangoztatta Sólyom László.
A volt államfő az interjú végén kiemelte a helyi közösségek mint "az igazság helyei" fontosságát, valamint azt, hogy "létezik" az Alkotmánybíróság, "dolgozik az ombudsman", továbbá "működnek példamutató, hatékony" civil szervezetek. Van tehát hová visszavonulni - mondta.
Sólyom László kijelentette: "Az alkotmányos kultúrának sok intézménye és hordozója maradt. Elsősorban persze minden öntudatos ember, aki tudja: ő maga a hatalom forrása."
2012. augusztus 3., péntek
Hihetetlen alkotmánybírósági döntés: Románia veszélyben
Pap Szilárd István
2012. augusztus 3., péntek, KITEKINTO.HU
Szeptember 12-ére napolta a román alkotmánybíróság a hétvégi népszavazás érvényességéről szóló döntését, és ezzel újabb negyven nappal meghosszabbította a politikai válságot. A Traian Băsescu államfő eltávolításáról szóló referendumtól mindenki az ország helyzetének normalizálását várta, ám az állóháborút nem sikerült felszámolni, a politikai szekértáboroknak pedig még a voksolás végeredményéről sem sikerült megegyezniük. Románia napról napra inkább hasonlít egy szétesésben lévő banánköztársasághoz, mint egy Európai Uniós tagállamhoz.
Július 29-én a román állampolgárok 46,24 százaléka, közel nyolc és fél millió ember azért járult a szavazóurnák elé, hogy véleményt mondjon a köztársasági elnök, Traian Băsescu parlament általi felfüggesztéséről, és ezzel eldöntse az országot nyolc éve vezető politikus sorsát. Az eseményt egy több hetes villámháború előzte meg, amely során a jobboldali elnök ellenfelei, a kormányon lévő baloldali Szociálliberális Unió (USL) képviselői a jogállami normákra fittyet hányva próbálták kivitelezni az elnök teljes megsemmisítését. A meglepően komoly nemzetközi felháborodást kiváltó egészpályás letámadás maximálisra emelte a román társadalmon belüli feszültséget és polarizációt, és ezzel visszadobta Romániát a korai kilencvenes évekre emlékeztető állapotok közé.
A népszavazás győztese: a patthelyzet
A várakozással ellentétben a referendum nem hozta meg az óhajtott normalizációt, ugyanis nem született egyértelmű eredmény. Bár az urnákhoz járulók nyolcvanhét és fél százaléka az államfő lemondása mellett foglalt állást, ám a forduló érvényességéhez szükséges, az alkotmánybíróság által előírt ötven plusz egy százalékos részvételi arány nem teljesült. Formális értelemben a népszavazás így érvénytelen, Băsescu pedig – aki távolmaradásra buzdította híveit – visszatérhet az elnöki palotába.
A szociálliberálisok – akik már szinte minden létező demokratikus normát megsértettek ahhoz, hogy megszabaduljanak gyűlölt ellenfelüktől – azonban nem adják ilyen könnyen fel. Már a referendum másnapján több, a fantázia birodalmába tartozó eredeti megoldással előrukkoltak, de végül is amellett döntöttek, meggyőzik az alkotmánybíróságot, hogy nyilvánítsa érvényessé a voksolást. A taláros testület hatáskörébe tartozik, hogy közjogi értelemben érvényesítse vagy érvénytelenítse az országban lezajló mindenféle szavazást. A bíráknak elméletileg könnyű dolguk van, hiszen a vasárnapi forduló nem lépi meg az általuk néhány héttel korábban felállított ötven százalékos érvényességi küszöböt, ám a rájuk nehezedő politikai nyomás szinte elképzelhetetlenül nagy.
A balliberális kormányerők szerint az alkotmánybíróság nem veheti semmibe azt a közel hét és félmillió állampolgárt, akik Băsescu távozása mellett tették le a garast. Annál is inkább, mert 2009-es újraválasztásakor az államfő csak alig több mint ötmillió szavazatot gyűjtött be. Az USL azzal is érvel, hogy a választási listák teljesen pontatlanok, és ma már nem létezik az a 18.292.514 választásra jogosult polgár, akik a korábbi listákon szerepelnek. Érveik alátámasztásául a Statisztikai Hivatalból kiszivárgott nem hivatalos adatokat lobogtatják, amelyek szerint milliós nagyságrendekkel kevesebb a tizennyolc év fölöttiek száma, s így az ötvenszázalékos határ is sokkal lejjebb helyezkedik el, mint azt a régi adatok sugallják.
Băsescu nem adja fel
Szerda és csütörtöki ülésére az alkotmánybíróság bekérette az Országos Választási Iroda, a belügyminisztérium és a statisztikai hivatal adatait, amelyekből kiderül, a tizennyolcmilliós szám az egyedüli, amely hivatalosan is létezik. A statisztikai hivatal szerint a népszámlálás hivatalos eredményére 2013 második feléig kell válni, a választási iroda és belügyminisztérium listáin pedig még mindig a régi szám szerepel. A felfüggesztett elnökhöz közel állók azt is hangsúlyozták, hogy elfogadhatatlan a játékszabályok utólagos módosítása, erre az álláspontra helyezkedtek az európai vezetők is. Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője is elismerte Băsescu visszatéréshez való jogát.
Az alkotmánybíróságnak mindazonáltal nem sikerült döntenie a népszavazás érvényességéről, döntését szeptember 12-ig napolta el. Egyúttal felkérte a kormányt, augusztus végéig küldje el a frissített választási listákat, hogy hiteles képet kaphasson a választók valós számáráról. Az elkövetkezendő egy hónapban a Victor Ponta vezette szociálliberális kormány és a közigazgatás éjt nappallá téve fogja keresztüljárni az országot, és fogja aktualizálni a kérdéses lajstromokat. Persze a helyzet itt sem oldódik meg, hiszen Băsescu és a hozzá közel álló Demokrata-Liberális Párt (PDL) valószínűleg lépten-nyomon csalásokról fog beszámolni, s így az egész folyamat hitelessége tovább fog csökkenni.
Banánköztársaság a szakadék szélén
A bírák mai nem-döntése igen káros lesz mindenki számára. A politikai válság elhúzódása semmi jót nem hozhat sem a demokrácia minősége, sem pedig az ország stabilitása tekintetében. Szeptemberig továbbra is két elnöke lesz Romániának, egy felfüggesztett és egy ideiglenes. Az ideiglenes elnöki funkciót Crin Antonescu nemzeti liberális pártvezér, az USL társelnöke tölti be, akit elemzők a radikálisan Băsescu-ellenes táborba sorolnak. Antonescunak eddig sikerült érvényre juttatnia álláspontját mérsékelt szövetségeseivel szemben, ám az egyértelművé vált mindenki számára, hogy elnöki ambíciói egyre eszelősebb ámokfutásra késztetik a politikust, így ma már az sem világos, meddig maradhat egyben az államfőellenes unió.
Crin Antonescu és Victor Ponta: ambició és rombolás
A válság elhúzódása tovább rontja a már amúgy is elképzelhetetlenül ordenáré politikai beszédmódot, és tovább polarizálja a román társadalmat. Az államfő felfüggesztése és főként annak jogsértő mikéntje már eddig is meglehetősen szétfeszítették az eltérő véleményű embereket. A referendum nem egyértelmű kimenetelét követően a politikusok tovább hergelték egymás ellen a különböző szociális kategóriákat. A Szociálliberális Unió képviselői, és maga Victor Ponta kormányfő is többször vádolta a romániai magyarokat, amiért „hallgattak Orbán Viktor szavára" és nem mentek el szavazni. Mások az erdélyieket vádolták, akik szintén nagyobb számban maradtak távol. A felfüggesztett államfő támogatói választási csalásokkal vádolják a Kárpátokon kívül élő megyék vezetőit, ahol az esti órákban igen furcsa módon akár nyolc-tíz százalékkal is megugrott a részvételi arány.
A politikai közösség széthullása mellett a gazdaság is megsínyli a káoszt. Az elmúlt hetekben, amelyek során külföldi össztűz alá is került a bukaresti kormány, a lej példátlan mélyrepülésbe kezdett, az euró és a dollár árfolyama pedig történelmi rekordokat döntögetett minden nap. A Nemzeti Bank elnöke szerint a folyamatosan romló nemzetközi gazdasági helyzetben elengedhetetlen lenne a politikai stabilitás, ám erre az elkövetkezendő negyven napban semmi esély nincsen.
Románia posztkommunista történelmének legnagyobb válságát éli. A felelőtlen politikusok ambícióiból és korrupt politikusok igazságszolgáltatástól való félelméből létrejött Szociálliberális Unió kihasználja a korábbi Băsescu-éra tagadhatatlan hibáit, és ezekre támaszkodva szemmel látható sebességgel rombol szét mindent, ami az elmúlt két évtizedben felépült. A válság szeptember 12-én sem ér véget, hisz bárhogy is döntsön az alkotmánybíróság, a pártok már a novemberi parlamenti választásokra gyúrnak. Az viszont már kérdéses, hogy decemberre marad-e valami, amit majd a győztesek kormányozhatnak.
2012. augusztus 3., péntek, KITEKINTO.HU
Szeptember 12-ére napolta a román alkotmánybíróság a hétvégi népszavazás érvényességéről szóló döntését, és ezzel újabb negyven nappal meghosszabbította a politikai válságot. A Traian Băsescu államfő eltávolításáról szóló referendumtól mindenki az ország helyzetének normalizálását várta, ám az állóháborút nem sikerült felszámolni, a politikai szekértáboroknak pedig még a voksolás végeredményéről sem sikerült megegyezniük. Románia napról napra inkább hasonlít egy szétesésben lévő banánköztársasághoz, mint egy Európai Uniós tagállamhoz.
Július 29-én a román állampolgárok 46,24 százaléka, közel nyolc és fél millió ember azért járult a szavazóurnák elé, hogy véleményt mondjon a köztársasági elnök, Traian Băsescu parlament általi felfüggesztéséről, és ezzel eldöntse az országot nyolc éve vezető politikus sorsát. Az eseményt egy több hetes villámháború előzte meg, amely során a jobboldali elnök ellenfelei, a kormányon lévő baloldali Szociálliberális Unió (USL) képviselői a jogállami normákra fittyet hányva próbálták kivitelezni az elnök teljes megsemmisítését. A meglepően komoly nemzetközi felháborodást kiváltó egészpályás letámadás maximálisra emelte a román társadalmon belüli feszültséget és polarizációt, és ezzel visszadobta Romániát a korai kilencvenes évekre emlékeztető állapotok közé.
A népszavazás győztese: a patthelyzet
A várakozással ellentétben a referendum nem hozta meg az óhajtott normalizációt, ugyanis nem született egyértelmű eredmény. Bár az urnákhoz járulók nyolcvanhét és fél százaléka az államfő lemondása mellett foglalt állást, ám a forduló érvényességéhez szükséges, az alkotmánybíróság által előírt ötven plusz egy százalékos részvételi arány nem teljesült. Formális értelemben a népszavazás így érvénytelen, Băsescu pedig – aki távolmaradásra buzdította híveit – visszatérhet az elnöki palotába.
A szociálliberálisok – akik már szinte minden létező demokratikus normát megsértettek ahhoz, hogy megszabaduljanak gyűlölt ellenfelüktől – azonban nem adják ilyen könnyen fel. Már a referendum másnapján több, a fantázia birodalmába tartozó eredeti megoldással előrukkoltak, de végül is amellett döntöttek, meggyőzik az alkotmánybíróságot, hogy nyilvánítsa érvényessé a voksolást. A taláros testület hatáskörébe tartozik, hogy közjogi értelemben érvényesítse vagy érvénytelenítse az országban lezajló mindenféle szavazást. A bíráknak elméletileg könnyű dolguk van, hiszen a vasárnapi forduló nem lépi meg az általuk néhány héttel korábban felállított ötven százalékos érvényességi küszöböt, ám a rájuk nehezedő politikai nyomás szinte elképzelhetetlenül nagy.
A balliberális kormányerők szerint az alkotmánybíróság nem veheti semmibe azt a közel hét és félmillió állampolgárt, akik Băsescu távozása mellett tették le a garast. Annál is inkább, mert 2009-es újraválasztásakor az államfő csak alig több mint ötmillió szavazatot gyűjtött be. Az USL azzal is érvel, hogy a választási listák teljesen pontatlanok, és ma már nem létezik az a 18.292.514 választásra jogosult polgár, akik a korábbi listákon szerepelnek. Érveik alátámasztásául a Statisztikai Hivatalból kiszivárgott nem hivatalos adatokat lobogtatják, amelyek szerint milliós nagyságrendekkel kevesebb a tizennyolc év fölöttiek száma, s így az ötvenszázalékos határ is sokkal lejjebb helyezkedik el, mint azt a régi adatok sugallják.
Băsescu nem adja fel
Szerda és csütörtöki ülésére az alkotmánybíróság bekérette az Országos Választási Iroda, a belügyminisztérium és a statisztikai hivatal adatait, amelyekből kiderül, a tizennyolcmilliós szám az egyedüli, amely hivatalosan is létezik. A statisztikai hivatal szerint a népszámlálás hivatalos eredményére 2013 második feléig kell válni, a választási iroda és belügyminisztérium listáin pedig még mindig a régi szám szerepel. A felfüggesztett elnökhöz közel állók azt is hangsúlyozták, hogy elfogadhatatlan a játékszabályok utólagos módosítása, erre az álláspontra helyezkedtek az európai vezetők is. Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője is elismerte Băsescu visszatéréshez való jogát.
Az alkotmánybíróságnak mindazonáltal nem sikerült döntenie a népszavazás érvényességéről, döntését szeptember 12-ig napolta el. Egyúttal felkérte a kormányt, augusztus végéig küldje el a frissített választási listákat, hogy hiteles képet kaphasson a választók valós számáráról. Az elkövetkezendő egy hónapban a Victor Ponta vezette szociálliberális kormány és a közigazgatás éjt nappallá téve fogja keresztüljárni az országot, és fogja aktualizálni a kérdéses lajstromokat. Persze a helyzet itt sem oldódik meg, hiszen Băsescu és a hozzá közel álló Demokrata-Liberális Párt (PDL) valószínűleg lépten-nyomon csalásokról fog beszámolni, s így az egész folyamat hitelessége tovább fog csökkenni.
Banánköztársaság a szakadék szélén
A bírák mai nem-döntése igen káros lesz mindenki számára. A politikai válság elhúzódása semmi jót nem hozhat sem a demokrácia minősége, sem pedig az ország stabilitása tekintetében. Szeptemberig továbbra is két elnöke lesz Romániának, egy felfüggesztett és egy ideiglenes. Az ideiglenes elnöki funkciót Crin Antonescu nemzeti liberális pártvezér, az USL társelnöke tölti be, akit elemzők a radikálisan Băsescu-ellenes táborba sorolnak. Antonescunak eddig sikerült érvényre juttatnia álláspontját mérsékelt szövetségeseivel szemben, ám az egyértelművé vált mindenki számára, hogy elnöki ambíciói egyre eszelősebb ámokfutásra késztetik a politikust, így ma már az sem világos, meddig maradhat egyben az államfőellenes unió.
Crin Antonescu és Victor Ponta: ambició és rombolás
A válság elhúzódása tovább rontja a már amúgy is elképzelhetetlenül ordenáré politikai beszédmódot, és tovább polarizálja a román társadalmat. Az államfő felfüggesztése és főként annak jogsértő mikéntje már eddig is meglehetősen szétfeszítették az eltérő véleményű embereket. A referendum nem egyértelmű kimenetelét követően a politikusok tovább hergelték egymás ellen a különböző szociális kategóriákat. A Szociálliberális Unió képviselői, és maga Victor Ponta kormányfő is többször vádolta a romániai magyarokat, amiért „hallgattak Orbán Viktor szavára" és nem mentek el szavazni. Mások az erdélyieket vádolták, akik szintén nagyobb számban maradtak távol. A felfüggesztett államfő támogatói választási csalásokkal vádolják a Kárpátokon kívül élő megyék vezetőit, ahol az esti órákban igen furcsa módon akár nyolc-tíz százalékkal is megugrott a részvételi arány.
A politikai közösség széthullása mellett a gazdaság is megsínyli a káoszt. Az elmúlt hetekben, amelyek során külföldi össztűz alá is került a bukaresti kormány, a lej példátlan mélyrepülésbe kezdett, az euró és a dollár árfolyama pedig történelmi rekordokat döntögetett minden nap. A Nemzeti Bank elnöke szerint a folyamatosan romló nemzetközi gazdasági helyzetben elengedhetetlen lenne a politikai stabilitás, ám erre az elkövetkezendő negyven napban semmi esély nincsen.
Románia posztkommunista történelmének legnagyobb válságát éli. A felelőtlen politikusok ambícióiból és korrupt politikusok igazságszolgáltatástól való félelméből létrejött Szociálliberális Unió kihasználja a korábbi Băsescu-éra tagadhatatlan hibáit, és ezekre támaszkodva szemmel látható sebességgel rombol szét mindent, ami az elmúlt két évtizedben felépült. A válság szeptember 12-én sem ér véget, hisz bárhogy is döntsön az alkotmánybíróság, a pártok már a novemberi parlamenti választásokra gyúrnak. Az viszont már kérdéses, hogy decemberre marad-e valami, amit majd a győztesek kormányozhatnak.
2012. augusztus 2., csütörtök
Paczolay: Az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezők
Nagy horderejű ügyekben nem remélhető konszenzusos döntés?
"Az Alkotmánybíróság a bírói nyugdíj ügyében minden korábbinál megosztottabb volt, és mára nem is tartható az elnökségem első két évében nyilvánvalóvá tett törekvésem, amely szerint a nagy horderejű ügyekben konszenzusos döntést kell hozni" – nyilatkozta lapunknak Paczolay Péter, a testület elnöke, aki szerint az új hatásköri szabályok okozta átmeneti félév után igen intenzív őszre van szükség az AB-n.
Lencsés Károly| NOL| 2012. július 29.
– „Elhárult egy fenyegető alkotmányos válság veszélye. Jó oka volt az OVB-nek, hogy végre tudomásul vegye, Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye” – jelentette ki Orbán Viktor a szociális népszavazás kapcsán még 2007-ben. Most viszont a bírák idő előtti nyugdíjazására vonatkozó rendelkezések kapcsán azt hangoztatja, hogy a rendszer marad, a kormány pedig a kitűzött céljait el fogja érni. Ön szerint melyik üzenet érvényes?
– Én azt gondolom, hogy az első, hiszen az AB döntései mindenkire nézve kötelező érvényűek. Azt persze, hogy az egyes határozatokból milyen következtetéseket vonnak le, már nagyrészt a törvényhozó hatalmon múlik. A testület most is tartózkodott attól, hogy tanácsokat adjon, illetve előírásokat szabjon meg arra vonatkozóan, miként kell a bírói függetlenséget csorbító, így nyilvánvalóan alkotmányellenes helyzetet orvosolni, amire a döntésünk irányul.
– És annak mi az üzenete, hogy július első napjaiban – amikor már sejteni lehetett, hogy az AB hamarosan határozatot hirdet – a köztársasági elnök sietve aláírta azoknak a bíráknak a felmentési határozatát is, akik idén töltik be a 62. életévüket, tehát december 31-ével kell nyugdíjba vonulniuk? Egyébként a kormány nem először fut versenyt az alkotmánybírákkal, hiszen a magánnyugdíjpénztárak vagy az egyházügyi törvény ügyében is valami hasonló történt.
HIRDETÉS
– Valóban, mire a testület a döntést meghozta, az érintett bírák egy részét – akik 62 évnél idősebbek voltak – már felmentették. Az AB határozata erre az egyetlen lehetséges választ adta: a nyugdíjkorhatár leszállításáról szóló rendelkezéseket azok hatályba lépésének napjára visszamenőleg megsemmisítette. A testület ezzel olyan jogkövetkezményt alkalmazott, amellyel az elmúlt bő két évtizedben is csak elvétve, különösen súlyos indokok esetén élt. Meggyőződésem, hogy mi ennél többet nem tehettünk. Most azokon a sor, akiknek jogállami kötelessége, hogy saját hatáskörben az AB döntése szerint járjanak el.
– De ha a végrehajtó hatalom azt a megoldást választja, amire többször is volt példa, hogy az alaptörvény módosításával írják felül az AB határozatát, sejteni lehet, mi lesz a kényszernyugdíjazott bírák sorsa.
– Ezt a gyakorlatot korábban már több alkalommal is bíráltam, mert nem felel meg az alkotmányosság követelményeinek. Ugyanakkor reményemet fejeztem ki, hogy az új alaptörvény hatályba lépése után szakítanak ezzel a módszerrel. Most egyébként annyiban más a helyzet, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása kapcsán kötelezettségszegési eljárás keretében vizsgálódik az Európai Unió Bírósága, míg a strasbourgi emberi jogi bíróság az érintettek beadványa alapján jár majd el. Fontosnak tartom, hogy ilyen helyzetben először idehaza, a magyar jog keretein belül keressünk és találjunk megoldást. Bízom benne, hogy a mostani határozatunk nem arra ad majd újabb alkalmat, hogy a „ki az erősebb” kérdés jegyében kezeljék az ügyet, hanem az alkotmányos és a nemzetközileg is elfogadott elveknek megfelelő szabályozás születik.
– A bírák már tavaly az AB-hez fordultak, de mire a testület döntött, több mint kétszáz főt menesztettek. A mostani verdikt eső után köpönyeg…
– A megsemmisítés visszamenőleges hatálya miatt semmiképpen sem az. A helyzetünket nehezítette, hogy a szabályozás vizsgálata közben átalakult a jogszabályi környezet, s ezzel együtt változtak az AB hatáskörei. Ezért a bírák tavalyi beadványát – amely eredetileg absztrakt normakontrollra irányult, amelynek kezdeményezésére idén már nem jogosultak – alkotmányjogi panaszként ismét be kellett nyújtani. Ráadásul – ez a sajtóban is megjelent – változott az előadó alkotmánybíró személye is. Mindezek után előadó bíróként és elnökként is a lehető legrövidebb időn belül, még a nyári szünet előtt próbáltam a dolgot döntésre vinni. De hadd tegyem hozzá azt is: az AB ilyen bonyolult, nagy horderejű ügyekben három-négy hónap alatt korábban sem hozott határozatot. A visszamenőleges megsemmisítéssel pedig az AB éppen azt biztosította, hogy a már felmentett bírák is jogorvoslatot kapjanak. Ezzel a megoldással ráadásul azt is egyértelművé kívántuk tenni, hogy a döntésünk nemcsak azt a nyolcvan embert érinti, aki hozzánk fordult, hanem mindenkit, akit a megsemmisített szabályok alapján mentettek föl.
– Ami persze dodonai döntés: a jogalkalmazókra bízza, hogy a bírák jogállásáról szóló törvény alapján rendezzék a helyzetet, miközben egyes vélemények szerint az AB-határozatban rendelkezni kellett volna a menesztett emberek visszahelyezéséről.
– Határozott meggyőződésem, hogy az AB a rendelkezésére álló legszigorúbb szankciót alkalmazta ebben az ügyben, amivel minden tőle telhetőt megtett a jogsérelmek orvoslása érdekében. A testület a normakontroll-eljárásban a felmentések alapjául szolgáló törvényt vizsgálta, és értelemszerűen a jogkövetkezmény is ehhez igazodott. Nincs például törvényi alapja annak, hogy az AB a köztársasági elnök egyedi felmentő aktusainak semmisségéről rendelkezzék. A törvény visszamenőleges hatályú megsemmisítése volt az az eszköz, amellyel az AB valamennyi bíró, köztük a már felmentettek számára is biztosítani tudta sérelmeik orvoslását. Ez akkor is így van, ha ehhez további lépésekre van most szükség. Az érintettek ügyében azonban innentől kezdve a döntésünknek megfelelően kell eljárni, vagyis a jogellenes felmentéseket orvosolni kell.
– Ha késve is, de a bírák nyugdíjazása ügyében mindenképpen olyan döntés született, amely azt bizonyítja, hogy a testület – amelynek tevékenységét sokan kritizálják, és egyes tagjait gyakran politikai elfogultsággal is vádolják – képes szakmai alapon dönteni. Másfelől a határozatból kitűnik, hogy az AB soha ennyire nem volt megosztott, hiszen a határozatot hét alkotmánybíró elfogadta, hét elutasította, s csak az elnök szavazata döntött. Politikai vagy szakmai törésvonalak mentén vált két csapatra a testület?
– Az elemzések általában azt a feltételezést próbálják erősíteni, hogy egyértelműen politikai törésvonalak mentén született döntésről van szó. Azonban a tavaly szeptember óta – amikor az AB öt új, kizárólag a kormánypártok által jelölt taggal egészült ki (a Szerk.) – hozott határozatokhoz fűzött különvélemények és párhuzamos indoklások alapján ezek a törésvonalak nem nagyon igazolhatók. Tény ugyanakkor, hogy a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében a testület minden korábbinál megosztottabbá vált, és mára nem is tartható az elnökségem első két évében nyilvánvalóvá tett törekvésem, amely szerint a nagy horderejű ügyekben konszenzusos döntést kell hozni. Az elmúlt időszakban ez egyre nehezebbé vált, lassította a döntéshozatalt, ma pedig már világos, hogy bizonyos ügyekben teljesen reménytelen. Minden fanyalgó vélekedés dacára is úgy érzem azonban, hogy az AB bizonyítani tudta: kényes kérdésekben is a törvényhozás kontrollját jelentheti.
– Bizonyára sokan szeretnék úgy értékelni a kialakult helyzetet, hogy a bírák nem pártpolitikai szempontok, hanem saját – adott esetben konzervatív vagy liberális – értékrendjük alapján értelmezik különbözőképpen az alaptörvényt. De szakmai szempontok alapján lehetséges ugyanazt feketének vagy fehérnek látni?
– Az egyes ügyekben sokszor megbicsaklik az a logika, amely azon alapul, hogy az egyes alkotmánybírákat mely pártok jelölték. Most is volt olyan alkotmánybíró, akit korábban a Fidesz jelölt, és mégis támogatta a bírák előrehozott nyugdíjára vonatkozó szabályozás megsemmisítését. Ha pedig elolvassa a különvéleményeket, akkor azokban két alkotmánybíró szintén egyetértett a bírói függetlenség sérelmének megállapításával, és csak az alkalmazott jogkövetkezmény miatt nem támogatta a döntést. Más különvélemények a bírói függetlenség eltérő felfogása alapján érvelnek. Az én szakmai meggyőződésem az, hogy a bírák idő előtti menesztése – miután a nyugdíjkorhatárt átmeneti idő nélkül nyolc évvel csökkentették – sérti a függetlenséget. Az viszont nem lenne helyes, ha az eltérő megközelítéseket itt értékelném.
– Az AB legutóbbi határozata azért is érdekes, mert talán első alkalommal próbálta értelmezni a történeti alkotmány vívmányait, hiszen a bírói függetlenségnek már a XIX. század második felében megfogalmazott elveire figyelemmel hozta meg a döntését.
– Ez az ügy váratlan alkalmat kínált arra, hogy a már korábban sokak által megfogalmazott kérdésre választ adjunk: miként lehet azt a rejtélyes lehetőséget kihasználnunk, hogy a történeti alkotmány értelmezésének segítségével találjunk megoldást valamilyen aktuális alapjogi problémára. Közös gondolkodás eredményeként jutottunk arra a következtetésre, hogy hívjuk fel az 1869. évi IV. törvénycikket, amely rögzíti a bírói függetlenség alapelveit, amelyek – a történeti alkotmány egyik vívmányaként – máig érvényesnek tekinthetők. Én egyébként a kilencvenes években egy dolgozat erejéig foglalkoztam a történeti alkotmánnyal, és már akkor úgy gondoltam, hogy annak értékei most is aktuálisak. A testület jogtörténész tagja, Balogh Elemér tevőlegesen is segített nekem e rész kidolgozásában. Ez a hivatkozás egyébként nem jogalapja a kifogásolt rendelkezések megsemmisítésének, inkább csak az értelmezést segítette egy olyan helyzetben, amikor két jogszabály közötti ellentmondást, illetve alaptörvény-ellenességet kellett feloldanunk. Ehhez pedig segítségül hívtuk azt az 1869-es törvénycikket, amelyből kitűnik, hogy a bírói függetlenségnek – amelynek része volt az elmozdíthatatlanság és a hetvenéves nyugdíjkorhatár is – csaknem másfél évszázada élő hagyománya van Magyarországon.
– Pokol Béla viszont különvéleményében arra figyelmeztetett, hogy a történeti alkotmányra hivatkozással veszélyes precedenst teremtett az AB.
– Már korábban is vitát váltott ki, hogy ilyen nehezen definiálható, nem pontosan körülhatárolható tartalmú fogalom bekerüljön-e egy korszerű alaptörvénybe, s talán a jogalkotók sem hittek abban, hogy ezt értelmes tartalommal sikerül majd kitölteni. Azt hiszem, hogy a történeti alkotmány nem lesz gyakori hivatkozási alap, de most ezt mindenképpen helyénvalónak láttam. Nem gondolom, hogy ezzel a lehetőséggel a beadványozók a későbbiekben túl gyakran élhetnének majd, hiszen a történeti alkotmányra hivatkozással jogszabály megsemmisítését önmagában nem lehet megalapozni, s a történeti alkotmányhoz nem térhetünk vissza, legfeljebb annak a mai jogfelfogás szerint is értelmezhető néhány vívmányát értékelhetjük. A bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság kétségkívül ilyen vívmány.
– A közelmúltban meghozott határozatok azt is mutatják, hogy az AB esetenként a kifogásolt rendelkezéseket formai okokra hivatkozással semmisítette meg, miközben a jogszabályok érdemét tekintve tartózkodott az állásfoglalástól. Ez történt az egyházügyi törvény, illetve az egyetemi hallgatók röghöz kötéséről szóló kormányrendelet esetében is. Egyes vélemények szerint elgyávult a testület. Tényleg így van?
– Mindkét említett ügyben nagyon szorított minket az idő, és a formai hibák megállapítása gyors, a jogszabályok hatálybalépése előtti döntést eredményezhetett. Emellett egyes ügyekben a testület megosztottsága is kétségkívül oda vezetett, hogy az előadó alkotmánybírák számoltak azzal: könnyebb konszenzust teremteni, illetve megszerezni a döntéshez szükséges többséget, ha a beadványok kapcsán csak formai kifogásokat fogalmaznak meg. A kérdésben szereplő két esetben ezért valóban itt megálltunk, de a bírák nyugdíjazása ügyében érdemben is megállapítottuk a szabályozás alkotmányellenességét.
– Januártól új szabályok alapján működik az alkotmánybíróság, például megszűnt a mindenki által kezdeményezhető utólagos normakontroll, az actio popularis, jött viszont a bírói döntések felülvizsgálatára is kiterjedő alkotmányjogi panasz.
– Valóban ez az egyik leglátványosabb és leginkább vitatott változás, s a lehetséges következményeket mi sem láttuk előre. Annyi már bizonyos, hogy a tavaly 1600 körüli folyamatban levő ügy jelentős része a törvény erejénél fogva megszűnt. Az utólagos normakontrollra irányuló beadványokat, amennyiben valaki bizonyítani tudta a személyes érintettségét, március végéig alkotmányjogi panaszként ismét be lehetett terjeszteni, s csaknem háromszázan éltek ezzel a lehetőséggel. Folyamatosan döntünk ezek befogadhatóságáról. Érkezett emellett körülbelül háromszáz új alkotmányjogi panasz, és bár a törvény nem tartalmaz ilyet, a befogadási eljárásra határidőket szabtunk meg. Érdemi döntés viszont az alkotmánybírósági törvény értelmében csak azokban az esetekben várható majd, amikor a panaszban kiemelkedő jelentőségű alkotmányossági kérdés merül fel, illetve ha az érintettnek a kifogásolt bírósági döntés az ügy érdemére kiható jogsérelmet okozott.
– Utólagos normakontrollt ma csak a kormány, a képviselők legalább negyede, illetve az alapvető jogok biztosa indítványozhat. A kabinet vagy a parlament ilyet nem fog kezdeményezni, magánszemély, illetve társadalmi szervezet pedig nem is jogosult rá. Nem kell attól tartani, hogy emiatt hatályban maradhatnak alkotmányellenes törvények?
– A félreértések eloszlatása érdekében ezúttal is hangsúlyozom, hogy az actio popularis elvesztése nem jelenti azt, hogy utólagos normakontrollra ne lenne lehetőség. Alkotmányjogi panaszt ugyanis nemcsak bírói ítélet kapcsán, hanem akkor is be lehet nyújtani, ha valakinek az alkotmányos jogait valamilyen törvény közvetlenül, bírói döntés nélkül is sérti. Ez a helyzet például az egyházügyi törvény esetében, amikor egyértelműen kimutatható az egyéni érintettség. A bírák nyugdíjazására vonatkozó szabályok felülvizsgálatára ugyancsak az adott lehetőséget, hogy a törvény egy bizonyos kör alapvető jogait csorbította, s ennek megállapítása érdekében nem kellett előbb bírósághoz fordulni. Egy-egy fontos ügyben pedig már az is látszik, hogy a civil jogvédők sem tekintik magukat eszköztelennek az AB-hoz fordulás terén. Az egyházügyi törvény esetében a jogsérelmet szenvedettek képviselőjeként, a terrorelhárítási központ titkos adatszerzésével kapcsolatban pedig közvetlen érintettként fordultak hozzánk. Az is bebizonyosodott, hogy az ombudsman indítványozói joga kulcseleme az új szabályozásnak: az alapvető jogok biztosa eddig húsz ügyben nyújtott be indítványt utólagos normakontrollra, az utóbbi hetekben például a családjogi törvény, a hallgatók röghöz kötése, a nemzetiségi törvény, a választási törvény és az alkotmánybírósági törvény miatt is hozzánk fordult. Összességében tehát egyértelműen adottak a feltételek ahhoz, hogy az AB a jövőben is eltávolítsa a jogrendből az alkotmányellenes törvényeket.
– Okozott-e zavart, hogy az év első néhány hónapja tulajdonképpen átmeneti időszak volt, amikor mindenkinek tanulnia kellett az új szabályokat?
– Az AB első félévi tevékenységét éppen az átmeneti jelleg miatt nehéz értékelni, hiszen az első három hónap részben a korábbi ügyek megszüntetésével, részben az utólagos normakontrollra irányuló korábbi beadványok alkotmányjogi panaszként történő érkeztetésével, szignálásával telt el. S hogy ez valóban tanulóidőszak volt, az is jelzi, hogy az egyes ügyek befogadhatóságáról szeptemberig nem öttagú tanácsokban, hanem teljes ülésen döntünk. Ennek célja az, hogy egyebek mellett a személyes érintettség tekintetében egységes követelményrendszert alakítsunk ki. Ez tehát egy csonka félév volt, és mérleget csak az esztendő végén tudunk vonni. De ahhoz, hogy 2012-t eredményes időszaknak tekinthessük majd, az ősszel igen intenzív munkára, számos érdemi határozat meghozatalára lesz szükség.
– Ősztől tehát már csak öt bírón múlik, hogy a testület érdemben mely ügyekben jár majd el? Ez jelentheti azt, hogy az egyes beadványok sorsa a tanácsok összetételétől függően esetlegessé válik?
– Szó sincs erről, mert az alkotmánybíráknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy az ügy teljes ülés előtt való tárgyalását kérjék. Azt gondolom, hogy a fontosabb ügyekben élni fogunk ezzel a lehetőséggel.
– A személyes érintettség megítélése alapvető kérdésnek tűnik, mert például a Szabadság és Reform Intézet beadványát ennek hiányában utasították el, miközben a panaszban arra hivatkoztak, hogy a Fidesznek a hatalom kizárólagos megszerzésére és gyakorlására irányuló törekvéseinek mindenki az áldozatává válhat.
– A testület egyhangúan döntött arról, hogy a személyes érintettségnek azt a rendkívül tág értelmezését, amelyre a beadványt alapozták, nem fogadhatjuk el. Az alkotmányjogi panasz szerint önmagában az, hogy bizonyos intézmények vezetőit vagy testületek tagjait a kormány érdemi egyeztetés nélkül neveztetheti ki, a hatalom kizárólagos gyakorlására irányul, és válogatás nélkül mindenkit érint. Ezzel az AB nem értett egyet, és ennél konkrétabb érintettséget vár el, de kétségtelen, hogy a befogadási kritériumrendszer még alakulóban van. Visszatérve az eredeti kérdésre: felfigyeltünk arra, hogy a magunk szabta határidőket esetenként nem tudjuk tartani, mert sokszor hiánypótlásra van szükség, és emiatt a bírónak már alig marad ideje a döntés előkészítésére. Ez azt jelzi, hogy a panaszosoknak – illetve jogi képviselőiknek – is tanulniuk kell az új szabályokat, miközben máris látszik: egyes ügyvédek, illetve jogvédő szervezetek nyilvánvalóan szakosodni kívánnak, s több, igen színvonalas beadvánnyal is találkoztam. Viszont nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy bizonyos ügyekben – azt gondolva, hogy ezzel nagyobb nyomatékot adnak az adott indítványnak – számos panasz érkezett, mivel ez csak lassítja a folyamatot, a beadványokat egyenként számba kell venni. Erre semmi szükség, hiszen például a bírák esetében a döntésünk nemcsak azt a nyolcvan embert érinti, aki hozzánk fordult, hanem mindenkit. Mindemellett állást kellett foglalnunk például arról, hogy mi legyen a korábbi határozatok sorsa. Végül konszenzusos döntés született a testületen belül: az alaptörvény elfogadása előtt született határozatok – amennyiben az alkotmányos rendelkezések ma is azonosak vagy hasonlók – tovább élnek, és az azoktól való esetleges eltérést indokolni kell majd.
– Az eddigi tapasztalatok alapján látni-e már, hogy milyen jellegű ügyekben nyújtanak be alkotmányjogi panaszt?
– Számomra meglepetést okozott, hogy többnyire nem büntetőügyekben fordulnak hozzánk, miközben az alapjogokat leginkább az ilyen eljárásokban korlátozzák. Ezzel szemben az indítványok zöme polgári jogi és gazdasági ügyben érkezik, aminek persze lehet egy egészen nyilvánvaló magyarázata: egy gazdálkodó szervezet könnyebben fizeti meg az ügyvédet, mint egy gyanúsított, akinek a jogi segítségnyújtásról szóló törvény szerint alkotmányjogi panasz esetén nem jár ingyenes jogi képviselet. Az ombudsman egyébként ezt a rendelkezést is megtámadta.
"Az Alkotmánybíróság a bírói nyugdíj ügyében minden korábbinál megosztottabb volt, és mára nem is tartható az elnökségem első két évében nyilvánvalóvá tett törekvésem, amely szerint a nagy horderejű ügyekben konszenzusos döntést kell hozni" – nyilatkozta lapunknak Paczolay Péter, a testület elnöke, aki szerint az új hatásköri szabályok okozta átmeneti félév után igen intenzív őszre van szükség az AB-n.
Lencsés Károly| NOL| 2012. július 29.
– „Elhárult egy fenyegető alkotmányos válság veszélye. Jó oka volt az OVB-nek, hogy végre tudomásul vegye, Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye” – jelentette ki Orbán Viktor a szociális népszavazás kapcsán még 2007-ben. Most viszont a bírák idő előtti nyugdíjazására vonatkozó rendelkezések kapcsán azt hangoztatja, hogy a rendszer marad, a kormány pedig a kitűzött céljait el fogja érni. Ön szerint melyik üzenet érvényes?
– Én azt gondolom, hogy az első, hiszen az AB döntései mindenkire nézve kötelező érvényűek. Azt persze, hogy az egyes határozatokból milyen következtetéseket vonnak le, már nagyrészt a törvényhozó hatalmon múlik. A testület most is tartózkodott attól, hogy tanácsokat adjon, illetve előírásokat szabjon meg arra vonatkozóan, miként kell a bírói függetlenséget csorbító, így nyilvánvalóan alkotmányellenes helyzetet orvosolni, amire a döntésünk irányul.
– És annak mi az üzenete, hogy július első napjaiban – amikor már sejteni lehetett, hogy az AB hamarosan határozatot hirdet – a köztársasági elnök sietve aláírta azoknak a bíráknak a felmentési határozatát is, akik idén töltik be a 62. életévüket, tehát december 31-ével kell nyugdíjba vonulniuk? Egyébként a kormány nem először fut versenyt az alkotmánybírákkal, hiszen a magánnyugdíjpénztárak vagy az egyházügyi törvény ügyében is valami hasonló történt.
HIRDETÉS
– Valóban, mire a testület a döntést meghozta, az érintett bírák egy részét – akik 62 évnél idősebbek voltak – már felmentették. Az AB határozata erre az egyetlen lehetséges választ adta: a nyugdíjkorhatár leszállításáról szóló rendelkezéseket azok hatályba lépésének napjára visszamenőleg megsemmisítette. A testület ezzel olyan jogkövetkezményt alkalmazott, amellyel az elmúlt bő két évtizedben is csak elvétve, különösen súlyos indokok esetén élt. Meggyőződésem, hogy mi ennél többet nem tehettünk. Most azokon a sor, akiknek jogállami kötelessége, hogy saját hatáskörben az AB döntése szerint járjanak el.
– De ha a végrehajtó hatalom azt a megoldást választja, amire többször is volt példa, hogy az alaptörvény módosításával írják felül az AB határozatát, sejteni lehet, mi lesz a kényszernyugdíjazott bírák sorsa.
– Ezt a gyakorlatot korábban már több alkalommal is bíráltam, mert nem felel meg az alkotmányosság követelményeinek. Ugyanakkor reményemet fejeztem ki, hogy az új alaptörvény hatályba lépése után szakítanak ezzel a módszerrel. Most egyébként annyiban más a helyzet, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása kapcsán kötelezettségszegési eljárás keretében vizsgálódik az Európai Unió Bírósága, míg a strasbourgi emberi jogi bíróság az érintettek beadványa alapján jár majd el. Fontosnak tartom, hogy ilyen helyzetben először idehaza, a magyar jog keretein belül keressünk és találjunk megoldást. Bízom benne, hogy a mostani határozatunk nem arra ad majd újabb alkalmat, hogy a „ki az erősebb” kérdés jegyében kezeljék az ügyet, hanem az alkotmányos és a nemzetközileg is elfogadott elveknek megfelelő szabályozás születik.
– A bírák már tavaly az AB-hez fordultak, de mire a testület döntött, több mint kétszáz főt menesztettek. A mostani verdikt eső után köpönyeg…
– A megsemmisítés visszamenőleges hatálya miatt semmiképpen sem az. A helyzetünket nehezítette, hogy a szabályozás vizsgálata közben átalakult a jogszabályi környezet, s ezzel együtt változtak az AB hatáskörei. Ezért a bírák tavalyi beadványát – amely eredetileg absztrakt normakontrollra irányult, amelynek kezdeményezésére idén már nem jogosultak – alkotmányjogi panaszként ismét be kellett nyújtani. Ráadásul – ez a sajtóban is megjelent – változott az előadó alkotmánybíró személye is. Mindezek után előadó bíróként és elnökként is a lehető legrövidebb időn belül, még a nyári szünet előtt próbáltam a dolgot döntésre vinni. De hadd tegyem hozzá azt is: az AB ilyen bonyolult, nagy horderejű ügyekben három-négy hónap alatt korábban sem hozott határozatot. A visszamenőleges megsemmisítéssel pedig az AB éppen azt biztosította, hogy a már felmentett bírák is jogorvoslatot kapjanak. Ezzel a megoldással ráadásul azt is egyértelművé kívántuk tenni, hogy a döntésünk nemcsak azt a nyolcvan embert érinti, aki hozzánk fordult, hanem mindenkit, akit a megsemmisített szabályok alapján mentettek föl.
– Ami persze dodonai döntés: a jogalkalmazókra bízza, hogy a bírák jogállásáról szóló törvény alapján rendezzék a helyzetet, miközben egyes vélemények szerint az AB-határozatban rendelkezni kellett volna a menesztett emberek visszahelyezéséről.
– Határozott meggyőződésem, hogy az AB a rendelkezésére álló legszigorúbb szankciót alkalmazta ebben az ügyben, amivel minden tőle telhetőt megtett a jogsérelmek orvoslása érdekében. A testület a normakontroll-eljárásban a felmentések alapjául szolgáló törvényt vizsgálta, és értelemszerűen a jogkövetkezmény is ehhez igazodott. Nincs például törvényi alapja annak, hogy az AB a köztársasági elnök egyedi felmentő aktusainak semmisségéről rendelkezzék. A törvény visszamenőleges hatályú megsemmisítése volt az az eszköz, amellyel az AB valamennyi bíró, köztük a már felmentettek számára is biztosítani tudta sérelmeik orvoslását. Ez akkor is így van, ha ehhez további lépésekre van most szükség. Az érintettek ügyében azonban innentől kezdve a döntésünknek megfelelően kell eljárni, vagyis a jogellenes felmentéseket orvosolni kell.
– Ha késve is, de a bírák nyugdíjazása ügyében mindenképpen olyan döntés született, amely azt bizonyítja, hogy a testület – amelynek tevékenységét sokan kritizálják, és egyes tagjait gyakran politikai elfogultsággal is vádolják – képes szakmai alapon dönteni. Másfelől a határozatból kitűnik, hogy az AB soha ennyire nem volt megosztott, hiszen a határozatot hét alkotmánybíró elfogadta, hét elutasította, s csak az elnök szavazata döntött. Politikai vagy szakmai törésvonalak mentén vált két csapatra a testület?
– Az elemzések általában azt a feltételezést próbálják erősíteni, hogy egyértelműen politikai törésvonalak mentén született döntésről van szó. Azonban a tavaly szeptember óta – amikor az AB öt új, kizárólag a kormánypártok által jelölt taggal egészült ki (a Szerk.) – hozott határozatokhoz fűzött különvélemények és párhuzamos indoklások alapján ezek a törésvonalak nem nagyon igazolhatók. Tény ugyanakkor, hogy a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében a testület minden korábbinál megosztottabbá vált, és mára nem is tartható az elnökségem első két évében nyilvánvalóvá tett törekvésem, amely szerint a nagy horderejű ügyekben konszenzusos döntést kell hozni. Az elmúlt időszakban ez egyre nehezebbé vált, lassította a döntéshozatalt, ma pedig már világos, hogy bizonyos ügyekben teljesen reménytelen. Minden fanyalgó vélekedés dacára is úgy érzem azonban, hogy az AB bizonyítani tudta: kényes kérdésekben is a törvényhozás kontrollját jelentheti.
– Bizonyára sokan szeretnék úgy értékelni a kialakult helyzetet, hogy a bírák nem pártpolitikai szempontok, hanem saját – adott esetben konzervatív vagy liberális – értékrendjük alapján értelmezik különbözőképpen az alaptörvényt. De szakmai szempontok alapján lehetséges ugyanazt feketének vagy fehérnek látni?
– Az egyes ügyekben sokszor megbicsaklik az a logika, amely azon alapul, hogy az egyes alkotmánybírákat mely pártok jelölték. Most is volt olyan alkotmánybíró, akit korábban a Fidesz jelölt, és mégis támogatta a bírák előrehozott nyugdíjára vonatkozó szabályozás megsemmisítését. Ha pedig elolvassa a különvéleményeket, akkor azokban két alkotmánybíró szintén egyetértett a bírói függetlenség sérelmének megállapításával, és csak az alkalmazott jogkövetkezmény miatt nem támogatta a döntést. Más különvélemények a bírói függetlenség eltérő felfogása alapján érvelnek. Az én szakmai meggyőződésem az, hogy a bírák idő előtti menesztése – miután a nyugdíjkorhatárt átmeneti idő nélkül nyolc évvel csökkentették – sérti a függetlenséget. Az viszont nem lenne helyes, ha az eltérő megközelítéseket itt értékelném.
– Az AB legutóbbi határozata azért is érdekes, mert talán első alkalommal próbálta értelmezni a történeti alkotmány vívmányait, hiszen a bírói függetlenségnek már a XIX. század második felében megfogalmazott elveire figyelemmel hozta meg a döntését.
– Ez az ügy váratlan alkalmat kínált arra, hogy a már korábban sokak által megfogalmazott kérdésre választ adjunk: miként lehet azt a rejtélyes lehetőséget kihasználnunk, hogy a történeti alkotmány értelmezésének segítségével találjunk megoldást valamilyen aktuális alapjogi problémára. Közös gondolkodás eredményeként jutottunk arra a következtetésre, hogy hívjuk fel az 1869. évi IV. törvénycikket, amely rögzíti a bírói függetlenség alapelveit, amelyek – a történeti alkotmány egyik vívmányaként – máig érvényesnek tekinthetők. Én egyébként a kilencvenes években egy dolgozat erejéig foglalkoztam a történeti alkotmánnyal, és már akkor úgy gondoltam, hogy annak értékei most is aktuálisak. A testület jogtörténész tagja, Balogh Elemér tevőlegesen is segített nekem e rész kidolgozásában. Ez a hivatkozás egyébként nem jogalapja a kifogásolt rendelkezések megsemmisítésének, inkább csak az értelmezést segítette egy olyan helyzetben, amikor két jogszabály közötti ellentmondást, illetve alaptörvény-ellenességet kellett feloldanunk. Ehhez pedig segítségül hívtuk azt az 1869-es törvénycikket, amelyből kitűnik, hogy a bírói függetlenségnek – amelynek része volt az elmozdíthatatlanság és a hetvenéves nyugdíjkorhatár is – csaknem másfél évszázada élő hagyománya van Magyarországon.
– Pokol Béla viszont különvéleményében arra figyelmeztetett, hogy a történeti alkotmányra hivatkozással veszélyes precedenst teremtett az AB.
– Már korábban is vitát váltott ki, hogy ilyen nehezen definiálható, nem pontosan körülhatárolható tartalmú fogalom bekerüljön-e egy korszerű alaptörvénybe, s talán a jogalkotók sem hittek abban, hogy ezt értelmes tartalommal sikerül majd kitölteni. Azt hiszem, hogy a történeti alkotmány nem lesz gyakori hivatkozási alap, de most ezt mindenképpen helyénvalónak láttam. Nem gondolom, hogy ezzel a lehetőséggel a beadványozók a későbbiekben túl gyakran élhetnének majd, hiszen a történeti alkotmányra hivatkozással jogszabály megsemmisítését önmagában nem lehet megalapozni, s a történeti alkotmányhoz nem térhetünk vissza, legfeljebb annak a mai jogfelfogás szerint is értelmezhető néhány vívmányát értékelhetjük. A bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság kétségkívül ilyen vívmány.
– A közelmúltban meghozott határozatok azt is mutatják, hogy az AB esetenként a kifogásolt rendelkezéseket formai okokra hivatkozással semmisítette meg, miközben a jogszabályok érdemét tekintve tartózkodott az állásfoglalástól. Ez történt az egyházügyi törvény, illetve az egyetemi hallgatók röghöz kötéséről szóló kormányrendelet esetében is. Egyes vélemények szerint elgyávult a testület. Tényleg így van?
– Mindkét említett ügyben nagyon szorított minket az idő, és a formai hibák megállapítása gyors, a jogszabályok hatálybalépése előtti döntést eredményezhetett. Emellett egyes ügyekben a testület megosztottsága is kétségkívül oda vezetett, hogy az előadó alkotmánybírák számoltak azzal: könnyebb konszenzust teremteni, illetve megszerezni a döntéshez szükséges többséget, ha a beadványok kapcsán csak formai kifogásokat fogalmaznak meg. A kérdésben szereplő két esetben ezért valóban itt megálltunk, de a bírák nyugdíjazása ügyében érdemben is megállapítottuk a szabályozás alkotmányellenességét.
– Januártól új szabályok alapján működik az alkotmánybíróság, például megszűnt a mindenki által kezdeményezhető utólagos normakontroll, az actio popularis, jött viszont a bírói döntések felülvizsgálatára is kiterjedő alkotmányjogi panasz.
– Valóban ez az egyik leglátványosabb és leginkább vitatott változás, s a lehetséges következményeket mi sem láttuk előre. Annyi már bizonyos, hogy a tavaly 1600 körüli folyamatban levő ügy jelentős része a törvény erejénél fogva megszűnt. Az utólagos normakontrollra irányuló beadványokat, amennyiben valaki bizonyítani tudta a személyes érintettségét, március végéig alkotmányjogi panaszként ismét be lehetett terjeszteni, s csaknem háromszázan éltek ezzel a lehetőséggel. Folyamatosan döntünk ezek befogadhatóságáról. Érkezett emellett körülbelül háromszáz új alkotmányjogi panasz, és bár a törvény nem tartalmaz ilyet, a befogadási eljárásra határidőket szabtunk meg. Érdemi döntés viszont az alkotmánybírósági törvény értelmében csak azokban az esetekben várható majd, amikor a panaszban kiemelkedő jelentőségű alkotmányossági kérdés merül fel, illetve ha az érintettnek a kifogásolt bírósági döntés az ügy érdemére kiható jogsérelmet okozott.
– Utólagos normakontrollt ma csak a kormány, a képviselők legalább negyede, illetve az alapvető jogok biztosa indítványozhat. A kabinet vagy a parlament ilyet nem fog kezdeményezni, magánszemély, illetve társadalmi szervezet pedig nem is jogosult rá. Nem kell attól tartani, hogy emiatt hatályban maradhatnak alkotmányellenes törvények?
– A félreértések eloszlatása érdekében ezúttal is hangsúlyozom, hogy az actio popularis elvesztése nem jelenti azt, hogy utólagos normakontrollra ne lenne lehetőség. Alkotmányjogi panaszt ugyanis nemcsak bírói ítélet kapcsán, hanem akkor is be lehet nyújtani, ha valakinek az alkotmányos jogait valamilyen törvény közvetlenül, bírói döntés nélkül is sérti. Ez a helyzet például az egyházügyi törvény esetében, amikor egyértelműen kimutatható az egyéni érintettség. A bírák nyugdíjazására vonatkozó szabályok felülvizsgálatára ugyancsak az adott lehetőséget, hogy a törvény egy bizonyos kör alapvető jogait csorbította, s ennek megállapítása érdekében nem kellett előbb bírósághoz fordulni. Egy-egy fontos ügyben pedig már az is látszik, hogy a civil jogvédők sem tekintik magukat eszköztelennek az AB-hoz fordulás terén. Az egyházügyi törvény esetében a jogsérelmet szenvedettek képviselőjeként, a terrorelhárítási központ titkos adatszerzésével kapcsolatban pedig közvetlen érintettként fordultak hozzánk. Az is bebizonyosodott, hogy az ombudsman indítványozói joga kulcseleme az új szabályozásnak: az alapvető jogok biztosa eddig húsz ügyben nyújtott be indítványt utólagos normakontrollra, az utóbbi hetekben például a családjogi törvény, a hallgatók röghöz kötése, a nemzetiségi törvény, a választási törvény és az alkotmánybírósági törvény miatt is hozzánk fordult. Összességében tehát egyértelműen adottak a feltételek ahhoz, hogy az AB a jövőben is eltávolítsa a jogrendből az alkotmányellenes törvényeket.
– Okozott-e zavart, hogy az év első néhány hónapja tulajdonképpen átmeneti időszak volt, amikor mindenkinek tanulnia kellett az új szabályokat?
– Az AB első félévi tevékenységét éppen az átmeneti jelleg miatt nehéz értékelni, hiszen az első három hónap részben a korábbi ügyek megszüntetésével, részben az utólagos normakontrollra irányuló korábbi beadványok alkotmányjogi panaszként történő érkeztetésével, szignálásával telt el. S hogy ez valóban tanulóidőszak volt, az is jelzi, hogy az egyes ügyek befogadhatóságáról szeptemberig nem öttagú tanácsokban, hanem teljes ülésen döntünk. Ennek célja az, hogy egyebek mellett a személyes érintettség tekintetében egységes követelményrendszert alakítsunk ki. Ez tehát egy csonka félév volt, és mérleget csak az esztendő végén tudunk vonni. De ahhoz, hogy 2012-t eredményes időszaknak tekinthessük majd, az ősszel igen intenzív munkára, számos érdemi határozat meghozatalára lesz szükség.
– Ősztől tehát már csak öt bírón múlik, hogy a testület érdemben mely ügyekben jár majd el? Ez jelentheti azt, hogy az egyes beadványok sorsa a tanácsok összetételétől függően esetlegessé válik?
– Szó sincs erről, mert az alkotmánybíráknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy az ügy teljes ülés előtt való tárgyalását kérjék. Azt gondolom, hogy a fontosabb ügyekben élni fogunk ezzel a lehetőséggel.
– A személyes érintettség megítélése alapvető kérdésnek tűnik, mert például a Szabadság és Reform Intézet beadványát ennek hiányában utasították el, miközben a panaszban arra hivatkoztak, hogy a Fidesznek a hatalom kizárólagos megszerzésére és gyakorlására irányuló törekvéseinek mindenki az áldozatává válhat.
– A testület egyhangúan döntött arról, hogy a személyes érintettségnek azt a rendkívül tág értelmezését, amelyre a beadványt alapozták, nem fogadhatjuk el. Az alkotmányjogi panasz szerint önmagában az, hogy bizonyos intézmények vezetőit vagy testületek tagjait a kormány érdemi egyeztetés nélkül neveztetheti ki, a hatalom kizárólagos gyakorlására irányul, és válogatás nélkül mindenkit érint. Ezzel az AB nem értett egyet, és ennél konkrétabb érintettséget vár el, de kétségtelen, hogy a befogadási kritériumrendszer még alakulóban van. Visszatérve az eredeti kérdésre: felfigyeltünk arra, hogy a magunk szabta határidőket esetenként nem tudjuk tartani, mert sokszor hiánypótlásra van szükség, és emiatt a bírónak már alig marad ideje a döntés előkészítésére. Ez azt jelzi, hogy a panaszosoknak – illetve jogi képviselőiknek – is tanulniuk kell az új szabályokat, miközben máris látszik: egyes ügyvédek, illetve jogvédő szervezetek nyilvánvalóan szakosodni kívánnak, s több, igen színvonalas beadvánnyal is találkoztam. Viszont nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy bizonyos ügyekben – azt gondolva, hogy ezzel nagyobb nyomatékot adnak az adott indítványnak – számos panasz érkezett, mivel ez csak lassítja a folyamatot, a beadványokat egyenként számba kell venni. Erre semmi szükség, hiszen például a bírák esetében a döntésünk nemcsak azt a nyolcvan embert érinti, aki hozzánk fordult, hanem mindenkit. Mindemellett állást kellett foglalnunk például arról, hogy mi legyen a korábbi határozatok sorsa. Végül konszenzusos döntés született a testületen belül: az alaptörvény elfogadása előtt született határozatok – amennyiben az alkotmányos rendelkezések ma is azonosak vagy hasonlók – tovább élnek, és az azoktól való esetleges eltérést indokolni kell majd.
– Az eddigi tapasztalatok alapján látni-e már, hogy milyen jellegű ügyekben nyújtanak be alkotmányjogi panaszt?
– Számomra meglepetést okozott, hogy többnyire nem büntetőügyekben fordulnak hozzánk, miközben az alapjogokat leginkább az ilyen eljárásokban korlátozzák. Ezzel szemben az indítványok zöme polgári jogi és gazdasági ügyben érkezik, aminek persze lehet egy egészen nyilvánvaló magyarázata: egy gazdálkodó szervezet könnyebben fizeti meg az ügyvédet, mint egy gyanúsított, akinek a jogi segítségnyújtásról szóló törvény szerint alkotmányjogi panasz esetén nem jár ingyenes jogi képviselet. Az ombudsman egyébként ezt a rendelkezést is megtámadta.
2012. július 22., vasárnap
Paczolay: az Ab döntéseit végre kell hajtania a törvényhozónak
Az Alkotmánybíróság (Ab) döntéseit meg kell valósítania a törvényhozónak, ez a jogállamiság egyik legfontosabb kritériuma - mondta Paczolay Péter, a testület elnöke az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című reggeli műsorában csütörtökön a bírák nyugdíjazási szabályainak alkotmányellenességéről szóló Ab-határozat kapcsán.
Paczolay Péter elmondta: a testület többsége számára a bírói szolgálati viszonyból való felmentés kapcsán a korábbi 70 éves korhatár radikális, 62-65 évre csökkentése, és az intézkedés gyorsasága volt alkotmányellenes.
(Paczolay volt az ügy előadó bírája, ő készítette elő a megsemmisitést kimondó határozatot, majd az ő szavazatával ment át a testületen a döntés. A 15 tagú Alkotmánybíróságból 14-en szavaztak, 7-en ellene voltak és az alkotmánybíróságról szóló törvény szerint ebben az esetben az elnöknek, azaz Paczolaynak kell döntenie - a szerk).
Arra a felvetésre, hogy a határozat nagyon kis többséggel született, ugyanis az egyik alkotmánybíró betegsége nyomán a 15 fős testületben 7-7-es szavazatarány alakult ki, ahol az elnök lett a "mérleg nyelve", Paczolay Péter elmondta: a bíróságok gyakran hoznak szoros döntéseket. Ő személy szerint jobban örült volna egy konszenzusosabb testületi állásfoglalásnak. Arról pedig állandó vita folyik - tette hozzá -, hogy helyes-e a különvélemények nyilvánosságra hozása. A rendes bíróságoknál például ez nem történik meg.
Az Ab döntésének következményeiről szólva az elnök hangsúlyozta, hogy a nyugdíjazás folytán távozó bírákat nem kell automatikusan visszavenni, hiszen az Ab erről nem foglalt állást, csupán a nyugdíjazási szabályokat semmisítette meg.
Ugyanakkor Paczolay Péter leszögezte: fontosnak tartja, hogy a kormány és a törvényhozás ne hagyja figyelmen kívül az alkotmánybírósági határozatban foglaltakat, hiszen a "közelmúltban is" előfordult, hogy mintegy "versenyfutásszerűen" próbálták megelőzni, vagy különböző megoldásokkal megkerülni azokat. Ezúttal a konkrét döntést és annak szellemiségét is meg kell valósítania a törvényhozásnak, ez a jogállamiság egyik legfontosabb kritériuma.
Az elnök a kitért arra is, hogy amennyiben a közelmúltban formai okból megsemmisített felsőoktatással kapcsolatos rendeleti szabályozás törvénybe foglalt elemeit is megtámadják az Ab előtt, akkor már tartalmilag is vizsgálniuk kell azt. Arra a kérdésre, hogy a korábban 11 fős testület 15 tagúvá bővülése mit jelent az Ab életében, az elnök úgy válaszolt: a teljes üléseket nehezebb koordinálni, moderálni, de ősztől már a 3-5 tagú tanácsok is megkezdik munkájukat.
Paczolay Péter elmondta, hogy több mint 400 egyedi bírói döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz érkezett az első félévben, ezen kívül mintegy 20 alkalommal fordult a testülethez az ombudsman, és közvetlenül civil szervezetek is kezdeményeztek alkotmánybírósági eljárásokat.
A halálbüntetés visszaállításával kapcsolatban az Ab elnöke elmondta: ezt közvetve kizárja az új alaptörvény, és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak is ellentmondana. Az Ab hétfőn kimondta, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentésének szabályozása formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket, ezért az erre vonatkozó szabályokat visszaható hatállyal megsemmisítette.
Orbán Viktor miniszterelnök még hétfőn, az alkotmánybírósági döntés nyilvánosságra hozása után néhány órával kijelentette: marad a bírák nyugdíjazásának új rendszere. A kormány a tervek szerint még a hét vége előtt javaslatot tesz a parlamentnek az alaptörvény, a bíróságokról szóló jogszabály és a nyugdíjtörvény közötti összhang megteremtésére, ami többféleképpen is megvalósítható.
HVG/MTI
Paczolay Péter elmondta: a testület többsége számára a bírói szolgálati viszonyból való felmentés kapcsán a korábbi 70 éves korhatár radikális, 62-65 évre csökkentése, és az intézkedés gyorsasága volt alkotmányellenes.
(Paczolay volt az ügy előadó bírája, ő készítette elő a megsemmisitést kimondó határozatot, majd az ő szavazatával ment át a testületen a döntés. A 15 tagú Alkotmánybíróságból 14-en szavaztak, 7-en ellene voltak és az alkotmánybíróságról szóló törvény szerint ebben az esetben az elnöknek, azaz Paczolaynak kell döntenie - a szerk).
Arra a felvetésre, hogy a határozat nagyon kis többséggel született, ugyanis az egyik alkotmánybíró betegsége nyomán a 15 fős testületben 7-7-es szavazatarány alakult ki, ahol az elnök lett a "mérleg nyelve", Paczolay Péter elmondta: a bíróságok gyakran hoznak szoros döntéseket. Ő személy szerint jobban örült volna egy konszenzusosabb testületi állásfoglalásnak. Arról pedig állandó vita folyik - tette hozzá -, hogy helyes-e a különvélemények nyilvánosságra hozása. A rendes bíróságoknál például ez nem történik meg.
Az Ab döntésének következményeiről szólva az elnök hangsúlyozta, hogy a nyugdíjazás folytán távozó bírákat nem kell automatikusan visszavenni, hiszen az Ab erről nem foglalt állást, csupán a nyugdíjazási szabályokat semmisítette meg.
Ugyanakkor Paczolay Péter leszögezte: fontosnak tartja, hogy a kormány és a törvényhozás ne hagyja figyelmen kívül az alkotmánybírósági határozatban foglaltakat, hiszen a "közelmúltban is" előfordult, hogy mintegy "versenyfutásszerűen" próbálták megelőzni, vagy különböző megoldásokkal megkerülni azokat. Ezúttal a konkrét döntést és annak szellemiségét is meg kell valósítania a törvényhozásnak, ez a jogállamiság egyik legfontosabb kritériuma.
Az elnök a kitért arra is, hogy amennyiben a közelmúltban formai okból megsemmisített felsőoktatással kapcsolatos rendeleti szabályozás törvénybe foglalt elemeit is megtámadják az Ab előtt, akkor már tartalmilag is vizsgálniuk kell azt. Arra a kérdésre, hogy a korábban 11 fős testület 15 tagúvá bővülése mit jelent az Ab életében, az elnök úgy válaszolt: a teljes üléseket nehezebb koordinálni, moderálni, de ősztől már a 3-5 tagú tanácsok is megkezdik munkájukat.
Paczolay Péter elmondta, hogy több mint 400 egyedi bírói döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz érkezett az első félévben, ezen kívül mintegy 20 alkalommal fordult a testülethez az ombudsman, és közvetlenül civil szervezetek is kezdeményeztek alkotmánybírósági eljárásokat.
A halálbüntetés visszaállításával kapcsolatban az Ab elnöke elmondta: ezt közvetve kizárja az új alaptörvény, és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak is ellentmondana. Az Ab hétfőn kimondta, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentésének szabályozása formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket, ezért az erre vonatkozó szabályokat visszaható hatállyal megsemmisítette.
Orbán Viktor miniszterelnök még hétfőn, az alkotmánybírósági döntés nyilvánosságra hozása után néhány órával kijelentette: marad a bírák nyugdíjazásának új rendszere. A kormány a tervek szerint még a hét vége előtt javaslatot tesz a parlamentnek az alaptörvény, a bíróságokról szóló jogszabály és a nyugdíjtörvény közötti összhang megteremtésére, ami többféleképpen is megvalósítható.
HVG/MTI
2012. július 16., hétfő
Beintett az Ab a kormánynak: nem lehet kényszernyugdíjazni a bírákat
Az Alkotmánybíróság elnöke mondta ki a végső szót a kényszernyugdíjazás ügyében, miután szavazategyenlőség alakult ki. Összességében a taláros testület formai és tartalmi szempontból is aggályosnak találta a jogszabályt, ami nagyban sértette a bírák függetlenségét.
Alkotmányellenes a bírák nyugdíjazásának szabályozása, ezért azt a hatálybalépésének napjára visszaható hatállyal megsemmisítette az Alkotmánybíróság hétfőn. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új szabályozás formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket.
A bírák nyugdíjkorhatárának 70 évről 62 évre csökkentését, amely 2900 fős bírói karból már idén összesen 274 főt érint. Az Alkotmánybíróság az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok alapján vizsgálta a bírák jogállásáról szóló törvény módosult szabályait, és megállapította, hogy az új szabályozás formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket.
Formai szempontból garanciális jelentősége van annak, hogy a bírói hivatás gyakorlásának időtartamát, vagyis azt a felső korhatárt, amelynek az eléréséig a bírák elmozdíthatatlanok, sarkalatos törvény határozza meg. Márpedig az Alaptörvény és az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szóhasználatától a bírák jogállásáról szóló törvény eltér. Továbbá a vizsgált szabályozás lehetőséget ad olyan értelmezésre, amely a korhatár meghatározását nem sarkalatos törvény körébe utalja. És bizony ez is történt: a bírói felső korhatár mértékét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, nem sarkalatos törvény életkortól függő, mozgó korhatárával azonosították.
Tartalmi szempontból a vizsgált szabályok alkalmazása azzal jár, hogy az érintett bírákat rövid időn belül, adott esetben három hónap alatt elmozdítják hivatalukból, és ügyeik más bírákhoz kerülnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírák szolgálati viszonyának felső korhatárát az alkotmányozó vagy sarkalatos törvény alkotója viszonylag szabadon állapíthatja meg. Az Alaptörvényből konkrét életkor nem vezethető le, az azonban igen, hogy a felső korhatár csökkentésével járó új korhatárt csak fokozatosan, kellő átmeneti idő alatt, a bírák elmozdíthatatlansága elvének sérelme nélkül lehet bevezetni. Minél távolabb van az új korhatár a bírói szolgálati viszony korábbi felső korhatárától, a 70. életévtől, annál hosszabb időre van szükség a bevezetéséhez, ellenkező esetben sérül a bírói függetlenség lényeges elemét jelentő elmozdíthatatlanság követelménye. (Az AB határozat szerint 2012-ben csak a Fővárosi Bíróságon, valamint a Pest Megyei Bíróságon a bírák nyugdíjba vonulása miatt közel 14 ezer ügy kényszerű átosztására kerülne sor. 228 bíró szolgálati jogviszonya 2012 júniusáig, további 46 bíróé pedig az év végéig szűnne meg.)
A 14 tagból heten különvéleményt fűztek az indokláshoz - tehát nemmel voksoltak a határozatról -, az AB-ról szóló törvény szerint pedig ilyenkor az elnök szavazata dönt, aki egyben az ügy előadóbírája volt, azaz Paczolay Péter készítette a határozattervezetet is. (A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Stumpf István, Szalay Péter és Szívós Mária prezentált különvéleményt - közülük 5-en (kormánypárti jelöléssel) tavaly szeptemberben lettek a testület tagjai, amikor a T. Ház az AB létszámát 14-re duzzasztotta.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírák kapásból visszamehetnek ítélkezni: az Országos Bírói Hivatal elnöke az InfoRádiónak adott csütörtöki interjújában mindenestre előrevetítette, hogy ha az AB meg is semmisíti a nyugdíjkorhatár csökkentését, az idő előtt nyugdíjazott bírók nem kapják vissza automatikusan az állásukat, hanem a munkaügyi bírósághoz kell fordulniuk.
A kényszernyugdíjazást nemcsak az AB vette egyébként, hanem a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság és a luxembourgi székhelyű uniós bíróság is vizsgálja. Utóbbi a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság az Európai Bizottság Magyarország ellen januárban indított kötelezettségszegési eljárása részeként foglalkozik a kérdéssel, miután a magyar kormány a procedúra több hivatalos lépcsőjében sem volt hajlandó elállni a bírói korhatár leszállításától.
A bizottság az életkoron alapuló diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja az intézkedést, és úgy látja, hogy a magyar kormány semmilyen objektív magyarázatot nem adott arra, miért kényszeríti a bírákra a kötelező nyugdíjba vonulást, amikor egyébként a nyugdíjkorhatár emelését tervezi. A májusban újabb szakaszába lépett kötelezettségszegési eljárásban az Európai Bizottság gyorsított ítélkezésre kérte az Európai Bíróságot, amely éppen pénteken jelentette be, hogy már szeptemberben tárgyalást tarthat az idő előtti nyugdíjazása ügyében.
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=569909
Alkotmányellenes a bírák nyugdíjazásának szabályozása, ezért azt a hatálybalépésének napjára visszaható hatállyal megsemmisítette az Alkotmánybíróság hétfőn. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új szabályozás formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket.
A bírák nyugdíjkorhatárának 70 évről 62 évre csökkentését, amely 2900 fős bírói karból már idén összesen 274 főt érint. Az Alkotmánybíróság az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok alapján vizsgálta a bírák jogállásáról szóló törvény módosult szabályait, és megállapította, hogy az új szabályozás formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket.
Formai szempontból garanciális jelentősége van annak, hogy a bírói hivatás gyakorlásának időtartamát, vagyis azt a felső korhatárt, amelynek az eléréséig a bírák elmozdíthatatlanok, sarkalatos törvény határozza meg. Márpedig az Alaptörvény és az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szóhasználatától a bírák jogállásáról szóló törvény eltér. Továbbá a vizsgált szabályozás lehetőséget ad olyan értelmezésre, amely a korhatár meghatározását nem sarkalatos törvény körébe utalja. És bizony ez is történt: a bírói felső korhatár mértékét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, nem sarkalatos törvény életkortól függő, mozgó korhatárával azonosították.
Tartalmi szempontból a vizsgált szabályok alkalmazása azzal jár, hogy az érintett bírákat rövid időn belül, adott esetben három hónap alatt elmozdítják hivatalukból, és ügyeik más bírákhoz kerülnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírák szolgálati viszonyának felső korhatárát az alkotmányozó vagy sarkalatos törvény alkotója viszonylag szabadon állapíthatja meg. Az Alaptörvényből konkrét életkor nem vezethető le, az azonban igen, hogy a felső korhatár csökkentésével járó új korhatárt csak fokozatosan, kellő átmeneti idő alatt, a bírák elmozdíthatatlansága elvének sérelme nélkül lehet bevezetni. Minél távolabb van az új korhatár a bírói szolgálati viszony korábbi felső korhatárától, a 70. életévtől, annál hosszabb időre van szükség a bevezetéséhez, ellenkező esetben sérül a bírói függetlenség lényeges elemét jelentő elmozdíthatatlanság követelménye. (Az AB határozat szerint 2012-ben csak a Fővárosi Bíróságon, valamint a Pest Megyei Bíróságon a bírák nyugdíjba vonulása miatt közel 14 ezer ügy kényszerű átosztására kerülne sor. 228 bíró szolgálati jogviszonya 2012 júniusáig, további 46 bíróé pedig az év végéig szűnne meg.)
A 14 tagból heten különvéleményt fűztek az indokláshoz - tehát nemmel voksoltak a határozatról -, az AB-ról szóló törvény szerint pedig ilyenkor az elnök szavazata dönt, aki egyben az ügy előadóbírája volt, azaz Paczolay Péter készítette a határozattervezetet is. (A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Stumpf István, Szalay Péter és Szívós Mária prezentált különvéleményt - közülük 5-en (kormánypárti jelöléssel) tavaly szeptemberben lettek a testület tagjai, amikor a T. Ház az AB létszámát 14-re duzzasztotta.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírák kapásból visszamehetnek ítélkezni: az Országos Bírói Hivatal elnöke az InfoRádiónak adott csütörtöki interjújában mindenestre előrevetítette, hogy ha az AB meg is semmisíti a nyugdíjkorhatár csökkentését, az idő előtt nyugdíjazott bírók nem kapják vissza automatikusan az állásukat, hanem a munkaügyi bírósághoz kell fordulniuk.
A kényszernyugdíjazást nemcsak az AB vette egyébként, hanem a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság és a luxembourgi székhelyű uniós bíróság is vizsgálja. Utóbbi a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság az Európai Bizottság Magyarország ellen januárban indított kötelezettségszegési eljárása részeként foglalkozik a kérdéssel, miután a magyar kormány a procedúra több hivatalos lépcsőjében sem volt hajlandó elállni a bírói korhatár leszállításától.
A bizottság az életkoron alapuló diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja az intézkedést, és úgy látja, hogy a magyar kormány semmilyen objektív magyarázatot nem adott arra, miért kényszeríti a bírákra a kötelező nyugdíjba vonulást, amikor egyébként a nyugdíjkorhatár emelését tervezi. A májusban újabb szakaszába lépett kötelezettségszegési eljárásban az Európai Bizottság gyorsított ítélkezésre kérte az Európai Bíróságot, amely éppen pénteken jelentette be, hogy már szeptemberben tárgyalást tarthat az idő előtti nyugdíjazása ügyében.
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=569909
2012. július 12., csütörtök
Dagad a németországi fitymabotrány
MTI
A holokauszt óta a legsúlyosabb támadás a zsidók ellen a fiúgyermekek vallási indíttatású körülmetélését tiltó németországi bírósági ítélet - mondta csütörtökön Berlinben a Európai Rabbik Konferenciája (CER) elnöke.
Pinchas Goldschmidt elmondta: a kölni tartományi bíróság döntése a vallási kisebbségek elleni támadások sorába illeszkedik a svájci minaretépítési tilalom, a franciaországi burkaviselési tilalom és az állatok rituális vágásának hollandiai tilalma mellé.
A bíróság indoklása szerint a fiúgyermekek körülmetélésének zsidók és muzulmánok körében gyakorolt vallási szokása sérti az egyén önrendelkezési jogát, amely előbbre való a vallásszabadságnál. Goldschmidt ezzel kapcsolatban megjegyezte: az antiszemiták újabban a politikai korrektség nyelvét alkalmazzák és az emberi jogokra hivatkozva bélyegzik meg a zsidókat.
A CER vezetője a szervezet berlini értekezletét követően a kölni ítélet miatt összehívott rendkívüli sajtótájékoztatón kifejtette: arra számít, hogy az ítélet által kiváltott vita révén végül jogszabályban rögzítik majd a fiúgyermekek vallási indíttatású körülmetélésének lehetőségét. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet súlyos kockázatokkal terhes, az egész németországi zsidóság jövője veszélybe kerülhet, ha a döntés jogerőre emelkedik.
Hozzátette: a rituális vágás betiltása a náci korszak kezdetén sok zsidó számára azt jelezte, hogy ki kell vándorolni Németországból, a körülmetélés tiltása pedig sokkal erősebb jelzés, mert a szokásnak nagyobb a vallási jelentősége.
Pinchas Goldschmidt hangsúlyozta: a fiúgyermekek körülmetélése a zsidó önazonosság egyik alapvető eleme. A beavatkozást a születés utáni nyolcadik napon kell végrehajtani, és ezen az előíráson nem lehet változtatni. Az ősi szokáshoz valamennyi vallási irányzat ragaszkodik, a kérdésben a lehető legnagyobb egyetértés van az irányzatok között. Ennélfogva Németországban nincsen lehetőség arra, hogy bevárják a felsőbb bírói fórumok döntését.
Avichai Apel, a németországi ortodox zsidó rabbik konferenciájának vezetője hozzátette: "nem tudunk arra várni, hogy a karlsruhei alkotmánybíróság is állást foglaljon a kérdésben". A mohélek - a fiúgyermekek körülmetélést elvégző szakemberek - tovább folytatják munkájukat a zsinagógákban - szögezte le.
A kölni bíróság egy muzulmán orvos ügyében ítélkezett. Az illető egy négyéves fiún végzett rituális körülmetélést. A beavatkozás komplikációkkal járt, a gyerek kórházba került, az illetékes ügyészség pedig értesült az esetről és perbe fogta az orvost testi sértés miatt.
A vádlottat első fokon felmentették, arra hivatkozva, hogy a szülők beleegyezésével hajtotta végre a beavatkozást. A kölni tartományi bíróság másodfokú ítéletében helyben hagyta az ítéletet, de az indokláson változtatott: az orvost azért mentették fel, mert nem tudott arról, hogy cselekedete jogellenes.
Szakértők szerint a kölni döntés nem kötelező érvényű más bíróságok számára, de ezentúl már senki nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a fiúgyermekek vallási indíttatású körülmetélésének tilalmáról.
A holokauszt óta a legsúlyosabb támadás a zsidók ellen a fiúgyermekek vallási indíttatású körülmetélését tiltó németországi bírósági ítélet - mondta csütörtökön Berlinben a Európai Rabbik Konferenciája (CER) elnöke.
Pinchas Goldschmidt elmondta: a kölni tartományi bíróság döntése a vallási kisebbségek elleni támadások sorába illeszkedik a svájci minaretépítési tilalom, a franciaországi burkaviselési tilalom és az állatok rituális vágásának hollandiai tilalma mellé.
A bíróság indoklása szerint a fiúgyermekek körülmetélésének zsidók és muzulmánok körében gyakorolt vallási szokása sérti az egyén önrendelkezési jogát, amely előbbre való a vallásszabadságnál. Goldschmidt ezzel kapcsolatban megjegyezte: az antiszemiták újabban a politikai korrektség nyelvét alkalmazzák és az emberi jogokra hivatkozva bélyegzik meg a zsidókat.
A CER vezetője a szervezet berlini értekezletét követően a kölni ítélet miatt összehívott rendkívüli sajtótájékoztatón kifejtette: arra számít, hogy az ítélet által kiváltott vita révén végül jogszabályban rögzítik majd a fiúgyermekek vallási indíttatású körülmetélésének lehetőségét. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet súlyos kockázatokkal terhes, az egész németországi zsidóság jövője veszélybe kerülhet, ha a döntés jogerőre emelkedik.
Hozzátette: a rituális vágás betiltása a náci korszak kezdetén sok zsidó számára azt jelezte, hogy ki kell vándorolni Németországból, a körülmetélés tiltása pedig sokkal erősebb jelzés, mert a szokásnak nagyobb a vallási jelentősége.
Pinchas Goldschmidt hangsúlyozta: a fiúgyermekek körülmetélése a zsidó önazonosság egyik alapvető eleme. A beavatkozást a születés utáni nyolcadik napon kell végrehajtani, és ezen az előíráson nem lehet változtatni. Az ősi szokáshoz valamennyi vallási irányzat ragaszkodik, a kérdésben a lehető legnagyobb egyetértés van az irányzatok között. Ennélfogva Németországban nincsen lehetőség arra, hogy bevárják a felsőbb bírói fórumok döntését.
Avichai Apel, a németországi ortodox zsidó rabbik konferenciájának vezetője hozzátette: "nem tudunk arra várni, hogy a karlsruhei alkotmánybíróság is állást foglaljon a kérdésben". A mohélek - a fiúgyermekek körülmetélést elvégző szakemberek - tovább folytatják munkájukat a zsinagógákban - szögezte le.
A kölni bíróság egy muzulmán orvos ügyében ítélkezett. Az illető egy négyéves fiún végzett rituális körülmetélést. A beavatkozás komplikációkkal járt, a gyerek kórházba került, az illetékes ügyészség pedig értesült az esetről és perbe fogta az orvost testi sértés miatt.
A vádlottat első fokon felmentették, arra hivatkozva, hogy a szülők beleegyezésével hajtotta végre a beavatkozást. A kölni tartományi bíróság másodfokú ítéletében helyben hagyta az ítéletet, de az indokláson változtatott: az orvost azért mentették fel, mert nem tudott arról, hogy cselekedete jogellenes.
Szakértők szerint a kölni döntés nem kötelező érvényű más bíróságok számára, de ezentúl már senki nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a fiúgyermekek vallási indíttatású körülmetélésének tilalmáról.
2012. július 11., szerda
Hogyan került büntetőpadra Románia?
Szerző: Sipos Zoltán
Kolozsvári szerzőnk írása a szomszédban zajló, és a magyarországira sokban hasonlító eseményekről.
Blitzkrieg, államcsíny, a jogállam lábbal tiprása; csak úgy zúdulnak a keményebbnél keményebb minősítések a romániai Ponta-kormány intézkedéssorozatára, amelynek eddigi leglátványosabb, eredménye, hogy múlt pénteken sikerült felfüggeszteni Traian Băsescu államfőt.
A Szociálliberális Szövetség (USL) egész pályás letámadása láttán a nemzetközi sajtó az Egyesült Államok külügyminisztériumával és az Unió nehézsúlyú politikusaival együtt megkongatta a vészharangot. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Victor Ponta bő egy hét alatt bezsebelhette mindazt a kritikát, amit Orbán Viktor kormánya kapott két év alatt.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke személyesen beszélt telefonon a miniszterelnökkel, Viviane Reding igazságügyi biztos egy Twitter-bejegyzésben aggodalmát fejezte ki az Alkotmánybíróságot ért támadások miatt, Herman van Rompuy, az Európa Tanács elnöke pedig arról beszélt, hogy a romániai igazságszolgáltatás függetlensége forog kockán. Az Európa Tanács egyébként felkérte a Velencei Bizottság alkotmányjogászait, vizsgálják meg a romániai intézményrendszer átalakítását. Bár Németországban hagyományosan a külügyminiszter feladatai közé tartoznak az elmarasztaló nyilatkozatok, ezúttal Guido Westerwelle szavait maga Angela Merkel kancellár nyomatékosította: elfogadhatatlan az Európai Unió alapelveinek a megsértése – áll egy, Traian Băsescuval való telefonbeszélgetés után kiadott közleményben.
De hogyan juthatott idáig az USL?
A helyhatósági választások közeledtével a Demokrata-Liberális Párt (PDL) valamint az RMDSZ által biztosított kormánytöbbség vészesen megcsappant. Ami történt, az elképzelhetetlen az ideológiai szekértáborok szerint szerveződő magyarországi pártrendszerben, ám Romániában bevett gyakorlat, hogy a kevésbé népszerű pártok honatyái egy befutó helyért, ilyen-olyan előnyökért vagy egyszerűen készpénzért „átigazolnak” egy közvélemény-kutatásokban éppen jól álló vagy kormányon levő alakulathoz. A politikai trasszeizmusnak nevezett jelenség megfékezésére a múltban több kísérletet tettek, sikertelenül. Romániában ritka az a veterán honatya, aki politikai pályafutása során nem fordul meg legalább két pártban, de könnyen lehet találni olyan politikusokat is, akiknek a CV-jében gyakorlatilag a teljes romániai politikai paletta szerepel, 1990-től mostanáig.
A romániai parlament eme rákfenéje miatt fordulhat elő az, hogy bár egy kormány megalakulásakor stabil parlamenti többséggel rendelkezik, népszerűségvesztés hatására könnyen kisebbségben találhatja magát a törvényhozásban. Így sikerült az USL-nek megbuktatnia a Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett, amúgy meglehetősen népszerűtlen (20 százalék körüli) kormányt május végén.
De miért nem hagyta az USL tovább erodálódni az október végén esedékes parlamenti választásokig a demokratákat? Erről több feltételezés is napvilágot látott. A legéletszerűbb talán az, hogy az ország viszonylagos gazdasági stabilitását kihasználva a Ponta-kabinet néhány látványos akcióval (például a közalkalmazottak bérének visszaállítása az eredeti, megszorítások előtti szintre) tervezte tovább növelni népszerűségét, és nem mellékesen csendben be szerette volna betonozni az amúgy is biztosnak tűnő őszi választási győzelmét.
A Ponta-kormány semmit nem bízott a véletlenre.
Első dolguk az volt, hogy megkíséreljék a választási törvény módosítását. Az általuk szorgalmazott „tiszta” egyéni választókerületes rendszer – melyet egyébként az Alkotmánybíróság azóta alaptörvénybe ütközőnek talált – elvileg bő kétharmados (egyes becslések szerint 75 százalékos) többséget biztosíthatott volna az USL-nek.
A parlamenti választásokra azért is készül annyira az USL, mert a pártszövetség nagyobbik pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egy rövid, egyéves kitérőt leszámítva 8 éve, Băsescu és a demokraták 2004-es győzelme óta nem volt kormányon. A pártbeli viszonyokat jól ismerők szerint a forradalom után alakult Nemzeti Megmentési Frontból (FSN) lett PDSR, majd PSD politikusai „kiéhezettek”, egyfajta „most vagy soha” hangulat uralkodik közöttük: csakis a totális győzelem jöhet szóba.
A júniusi helyhatósági választások teljes mértékben igazolták az előrejelzéseket: az USL egy-két nagyobb várost leszámítva gyakorlatilag lesöpörte a térképről a PDL-t. A parlamenti többség, a kormányalakítás és az azután megejtett kormányzati „tisztogatás”, illetve a látványos önkormányzati választási siker után az USL-nek elvileg már csak egyetlen személy tehet keresztbe: Traian Băsescu.
Az elnök feladatköre Romániában nem pusztán protokolláris. Kormányalakítás során például nagyon fontos szerepe van: a parlamenti pártokkal folytatott konzultáció után ő jelöli ki a miniszterelnököt. Amennyiben jelöltjének másodszorra sem szavaz bizalmat a törvényhozás, az elnöknek jogában áll feloszlatni a parlamentet.
Az USL nemcsak az elnök alkotmány által garantált jogköre miatt érezheti azt, hogy Băsescu veszélyes. Mióta 2004-ben elnökké választották, Băsescu a romániai politikai élet legnagyobb machinátora. Népszerűsége csúcsán magát „játékos elnökként” határozva meg, maga is előszeretettel feszegette az alkotmányos kereteket, hihetetlen érzékkel fordítva a maga javára teljesen reménytelennek tűnő helyzeteket. Bár Băsescu népszerűsége jelenleg alacsony (felmérések szerint a népszavazáson résztvevők kb. 60 százaléka menesztése mellett voksol majd), az USL joggal tart attól, hogy míg Băsescu az államfő, addig keresztül tudja húzni a szövetség számításait.
Băsescu persze nem csupán egyszerű politikai ellenfél: erős korrupció- és oligarchaellenes retorikával neki sikerült 2004-ben legyőznie a verhetetlennek hitt Adrian Năstase PSD-elnököt. 2008-ban nem pusztán megnyerte a választásokat, de meg is alázta a PSD elnökjelöltjét, Mircea Geoană-t, miután az exit pollok láttán Geoană elhamarkodottan ünnepelte meg a győzelmét. Azóta az „előre iszunk a medve bőrére” román megfelelője a „visszadugjuk a pezsgősüvegbe a dugót, mint Mircea Geoană”.
Nem mellékes az sem, hogy Băsescu következetesen kiállt az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. Bár sokan azzal vádolták az elnököt, hogy légből kapott korrupciós vádakkal tartja sakkban politikai ellenfeleit, egy bíróság június 20-án egész Kelet-Európában mérföldkőnek számító ítéletet hozott: letöltendő börtönbüntetésre ítélte Năstase volt miniszterelnököt egy pártfinanszírozási ügy miatt. (Hogy jobban lássuk az összefonódást: Adrian Năstase Victor Ponta politikai és szakmai mentora, annak a doktori dolgozatnak a témavezetője, mely legkevesebb 80 oldalnyi, idézőjel nélkül átvett szövegrészletet tartalmaz. Jól mutatja az USL-kormány elszántságát, hogy a Ponta-féle plágium tényét megállapító bizottságot gyűlésezés közben oszlatta fel a tanügyminiszter.)
Valóban szükségszerű Băsescu felfüggesztése?
A válasz nem egyértelmű. Az elnök jelenleg második ötéves mandátuma harmadik évében jár, az alaptörvény pedig legfeljebb két elnöki mandátumot engedélyez. Băsescu tehát 2014-től mindenképpen távozik Cotroceni-ből, és nem kizárt, hogy a politikai életből is. Az elnök kilátásai nem túl rózsásak: a Boc-kormány által levezényelt megszorítások az ő népszerűségére is kihatással voltak, és a PDL, melyhez sok szállal kötődik, várhatóan gyengén szerepel majd a parlamenti választásokon.
Nem valószínű tehát, hogy a választások után akár az elnök, akár a PDL különösebben akadályozná majd az USL kormányzását. Éppen ezért logikus és ésszerű lépés lett volna az USL részéről kerülni a nyílt konfrontációt, és kivárni, míg a „Băsescu-probléma” magától megszűnik.
Mivel az USL mégis az teljes támadást választotta, megalapozottnak tűnhet az az állítás, hogy valójában nem is az elnök a célpont. Kommentátorok szerint a felfüggesztéssel valójában egy igazán erős üzenetet szeretnének megfogalmazni az igazságszolgáltatás felé, mely – egyes USL-politikusok és USL-hez közel álló üzletemberek szerint – túlságosan is független. És nem csak Năstaseról van szó: a pártszövetség több prominens politikusának és támogatójának is van félnivalója.
Természetesen nem kizárt, hogy a felfüggesztésről szóló döntésnek van egy irracionális komponense is: az USL vezetői egyszerűen úgy érezték, elérkezett a revans ideje.
Beindul a gépezet
Még egy parlamenti többséggel rendelkező politikai alakulat számára sem túl egyszerű az államelnök felfüggesztése: a procedúrát több intézmény is megakaszthatja, arról nem is beszélve, hogy az elnök menesztéséről végül népszavazás dönt. Éppen ezért az USL egy 7 lépésből álló, meglehetősen bonyolult akciótervet készített, mely – legalábbis elméletben – garantálja a sikert.
Első lépésként „saját” emberükre cserélték az ombudsmant. Ez azért fontos, mert a nép ügyvédje az Alkotmánybíróságon megtámadhatja a kormány által kiadott rendeleteket. Márpedig a Ponta-kormány kormányrendelettel tervezte az Alkotmánybíróság jogköreit csorbítani. Ennek értelmében a taláros testület ezentúl csak véleményezi a parlament határozatait – észrevételeit nem kötelező figyelembe venni. Így az Alkotmánybíróság a felfüggesztési procedúrába érdemben nem tud beleszólni. Ez a lépés azért verte ki a biztosítékot, mert az Alaptörvény szerint sürgősségi kormányrendelettel nem, hanem csak parlamenti szavazással lehet az alkotmányos törvényeket és az állam alapvető intézményeinek jogállását megváltoztatni.
Az USL ezután lecserélt két, összeférhetetlenséggel vádolt – feltehetőleg „kontrollálhatatlan” – alkotmánybírót. Így az Alkotmánybíróság sem akadályozhatja meg az elnök felfüggesztését. Következett a két, PDL-s házelnök leváltása. A terv szempontjából főként a szenátus elnöke kulcsfontosságú: az Alkotmány szerint ő veszi át ideiglenesen az elnöki funkciót, ha az államelnököt felfüggesztik.
Mindezzel párhuzamosan a népszavazásról szóló törvényt is módosították: kivették az érvényességi küszöbre (a választói névjegyzékben szereplő polgárok több, mint fele) vonatkozó kitételt, így egyszerű többség dönthet arról, hogy az elnököt leváltják-e vagy sem.
A helyzet persze nem ennyire egyszerű.
Kedden az Alkotmánybíróság úgy döntött, a népszavazási törvényből nem lehet kivenni az érvényességi küszöböt, az erről szóló parlamenti határozat tehát nincsen összhangban az Alkotmánnyal. Jelenleg Bukarestben parázs vita folyik arról, hogy a népszavazást érvényességi küszöbbel vagy anélkül szervezik meg.
A tét azért hatalmas, mert a július végi időpont és az általános érdektelenség alacsony, 50 százalék alatti részvételt valószínűsít. Tehát ha az érvényességi küszöb marad, akkor nagy esélye van annak, hogy a népszavazás érvénytelen lesz – Traian Băsescu pedig a rá jellemző öblös kacajjal visszatér a Controceni-palotába.
A Ponta-kormány stratégiája a nemzetközi kritikák kivédésére sok szempontból hasonlít a magyar kormány reakcióira. Rágalmaknak, rosszindulatú gyanúsítgatásoknak és félreértéseknek nevezik a kritikákat, azt állítva, hogy a kritikusok valójában nem ismerik a romániai helyzetet. Victor Ponta szerdán és csütörtökön Brüsszelbe utazik, és gyakorlatilag végigkilincseli az uniós döntéshozókat: találkozik Martin Schultz EP-elnökkel, Herman Van Rompuy-jal, az Európa Tanács elnökével illetve José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével.
Jelen pillanatban nehéz megjósolni, mi lesz az események végkifejlete. Nagy kérdés, hogy sikerül-e Băsescut meneszteni, milyen törvény alapján szervezik meg az őszi parlamenti választásokat, és hogy a választásokon hogyan szerepel az USL. Középtávon pedig nem tudni, meddig tart a PSD-PNL kényszerházasság: ha a választások után szakad a pártszövetség, az teljesen átrendezheti az erőviszonyokat.
A hazai belpolitikai bizonytalanság azonnali kihatással van a lej árfolyamára: jelenleg a rekordnak számító 4,5 lej körül alakul egy euró. Ugyanakkor úgy tűnik, az USL nem kíván gazdasági szabadságharcba bonyolódni: nem rúgják fel az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodásokat. Igaz, az IMF-fel való májusi tárgyalások során a Ponta-kormány ellenezte egy sor, állami tulajdonban levő vállalat privatizációját, így az IMF-megállapodás ezen részét megpróbálják újratárgyalni.
Jelenleg valószínűleg a schengeni csatlakozás további halasztása az európai közösség egyedüli igazán hatékony eszköze a Ponta-kormány ellenőrzésére. Viviane Reding igazságügyi biztos máris kilátásba helyezte, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek valamint az ombudsmannak a visszaállítása nélkül csökkennek Románia esélyei a schengeni csatlakozásra.
A nagy kérdés persze az, hogy miképpen akadályozhatja meg az Európai Unió azt, hogy a perifériáján levő tagállamokban olyan ámokfutók kerüljenek hatalomra, akik az „aki nincs velünk, az ellenünk van” filozófiája jegyében totális támadást indítanak az állam alapvető intézményei ellen?
(A szerző a Transindex munkatársa)
Kolozsvári szerzőnk írása a szomszédban zajló, és a magyarországira sokban hasonlító eseményekről.
Blitzkrieg, államcsíny, a jogállam lábbal tiprása; csak úgy zúdulnak a keményebbnél keményebb minősítések a romániai Ponta-kormány intézkedéssorozatára, amelynek eddigi leglátványosabb, eredménye, hogy múlt pénteken sikerült felfüggeszteni Traian Băsescu államfőt.
A Szociálliberális Szövetség (USL) egész pályás letámadása láttán a nemzetközi sajtó az Egyesült Államok külügyminisztériumával és az Unió nehézsúlyú politikusaival együtt megkongatta a vészharangot. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Victor Ponta bő egy hét alatt bezsebelhette mindazt a kritikát, amit Orbán Viktor kormánya kapott két év alatt.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke személyesen beszélt telefonon a miniszterelnökkel, Viviane Reding igazságügyi biztos egy Twitter-bejegyzésben aggodalmát fejezte ki az Alkotmánybíróságot ért támadások miatt, Herman van Rompuy, az Európa Tanács elnöke pedig arról beszélt, hogy a romániai igazságszolgáltatás függetlensége forog kockán. Az Európa Tanács egyébként felkérte a Velencei Bizottság alkotmányjogászait, vizsgálják meg a romániai intézményrendszer átalakítását. Bár Németországban hagyományosan a külügyminiszter feladatai közé tartoznak az elmarasztaló nyilatkozatok, ezúttal Guido Westerwelle szavait maga Angela Merkel kancellár nyomatékosította: elfogadhatatlan az Európai Unió alapelveinek a megsértése – áll egy, Traian Băsescuval való telefonbeszélgetés után kiadott közleményben.
De hogyan juthatott idáig az USL?
A helyhatósági választások közeledtével a Demokrata-Liberális Párt (PDL) valamint az RMDSZ által biztosított kormánytöbbség vészesen megcsappant. Ami történt, az elképzelhetetlen az ideológiai szekértáborok szerint szerveződő magyarországi pártrendszerben, ám Romániában bevett gyakorlat, hogy a kevésbé népszerű pártok honatyái egy befutó helyért, ilyen-olyan előnyökért vagy egyszerűen készpénzért „átigazolnak” egy közvélemény-kutatásokban éppen jól álló vagy kormányon levő alakulathoz. A politikai trasszeizmusnak nevezett jelenség megfékezésére a múltban több kísérletet tettek, sikertelenül. Romániában ritka az a veterán honatya, aki politikai pályafutása során nem fordul meg legalább két pártban, de könnyen lehet találni olyan politikusokat is, akiknek a CV-jében gyakorlatilag a teljes romániai politikai paletta szerepel, 1990-től mostanáig.
A romániai parlament eme rákfenéje miatt fordulhat elő az, hogy bár egy kormány megalakulásakor stabil parlamenti többséggel rendelkezik, népszerűségvesztés hatására könnyen kisebbségben találhatja magát a törvényhozásban. Így sikerült az USL-nek megbuktatnia a Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett, amúgy meglehetősen népszerűtlen (20 százalék körüli) kormányt május végén.
De miért nem hagyta az USL tovább erodálódni az október végén esedékes parlamenti választásokig a demokratákat? Erről több feltételezés is napvilágot látott. A legéletszerűbb talán az, hogy az ország viszonylagos gazdasági stabilitását kihasználva a Ponta-kabinet néhány látványos akcióval (például a közalkalmazottak bérének visszaállítása az eredeti, megszorítások előtti szintre) tervezte tovább növelni népszerűségét, és nem mellékesen csendben be szerette volna betonozni az amúgy is biztosnak tűnő őszi választási győzelmét.
A Ponta-kormány semmit nem bízott a véletlenre.
Első dolguk az volt, hogy megkíséreljék a választási törvény módosítását. Az általuk szorgalmazott „tiszta” egyéni választókerületes rendszer – melyet egyébként az Alkotmánybíróság azóta alaptörvénybe ütközőnek talált – elvileg bő kétharmados (egyes becslések szerint 75 százalékos) többséget biztosíthatott volna az USL-nek.
A parlamenti választásokra azért is készül annyira az USL, mert a pártszövetség nagyobbik pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egy rövid, egyéves kitérőt leszámítva 8 éve, Băsescu és a demokraták 2004-es győzelme óta nem volt kormányon. A pártbeli viszonyokat jól ismerők szerint a forradalom után alakult Nemzeti Megmentési Frontból (FSN) lett PDSR, majd PSD politikusai „kiéhezettek”, egyfajta „most vagy soha” hangulat uralkodik közöttük: csakis a totális győzelem jöhet szóba.
A júniusi helyhatósági választások teljes mértékben igazolták az előrejelzéseket: az USL egy-két nagyobb várost leszámítva gyakorlatilag lesöpörte a térképről a PDL-t. A parlamenti többség, a kormányalakítás és az azután megejtett kormányzati „tisztogatás”, illetve a látványos önkormányzati választási siker után az USL-nek elvileg már csak egyetlen személy tehet keresztbe: Traian Băsescu.
Az elnök feladatköre Romániában nem pusztán protokolláris. Kormányalakítás során például nagyon fontos szerepe van: a parlamenti pártokkal folytatott konzultáció után ő jelöli ki a miniszterelnököt. Amennyiben jelöltjének másodszorra sem szavaz bizalmat a törvényhozás, az elnöknek jogában áll feloszlatni a parlamentet.
Az USL nemcsak az elnök alkotmány által garantált jogköre miatt érezheti azt, hogy Băsescu veszélyes. Mióta 2004-ben elnökké választották, Băsescu a romániai politikai élet legnagyobb machinátora. Népszerűsége csúcsán magát „játékos elnökként” határozva meg, maga is előszeretettel feszegette az alkotmányos kereteket, hihetetlen érzékkel fordítva a maga javára teljesen reménytelennek tűnő helyzeteket. Bár Băsescu népszerűsége jelenleg alacsony (felmérések szerint a népszavazáson résztvevők kb. 60 százaléka menesztése mellett voksol majd), az USL joggal tart attól, hogy míg Băsescu az államfő, addig keresztül tudja húzni a szövetség számításait.
Băsescu persze nem csupán egyszerű politikai ellenfél: erős korrupció- és oligarchaellenes retorikával neki sikerült 2004-ben legyőznie a verhetetlennek hitt Adrian Năstase PSD-elnököt. 2008-ban nem pusztán megnyerte a választásokat, de meg is alázta a PSD elnökjelöltjét, Mircea Geoană-t, miután az exit pollok láttán Geoană elhamarkodottan ünnepelte meg a győzelmét. Azóta az „előre iszunk a medve bőrére” román megfelelője a „visszadugjuk a pezsgősüvegbe a dugót, mint Mircea Geoană”.
Nem mellékes az sem, hogy Băsescu következetesen kiállt az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. Bár sokan azzal vádolták az elnököt, hogy légből kapott korrupciós vádakkal tartja sakkban politikai ellenfeleit, egy bíróság június 20-án egész Kelet-Európában mérföldkőnek számító ítéletet hozott: letöltendő börtönbüntetésre ítélte Năstase volt miniszterelnököt egy pártfinanszírozási ügy miatt. (Hogy jobban lássuk az összefonódást: Adrian Năstase Victor Ponta politikai és szakmai mentora, annak a doktori dolgozatnak a témavezetője, mely legkevesebb 80 oldalnyi, idézőjel nélkül átvett szövegrészletet tartalmaz. Jól mutatja az USL-kormány elszántságát, hogy a Ponta-féle plágium tényét megállapító bizottságot gyűlésezés közben oszlatta fel a tanügyminiszter.)
Valóban szükségszerű Băsescu felfüggesztése?
A válasz nem egyértelmű. Az elnök jelenleg második ötéves mandátuma harmadik évében jár, az alaptörvény pedig legfeljebb két elnöki mandátumot engedélyez. Băsescu tehát 2014-től mindenképpen távozik Cotroceni-ből, és nem kizárt, hogy a politikai életből is. Az elnök kilátásai nem túl rózsásak: a Boc-kormány által levezényelt megszorítások az ő népszerűségére is kihatással voltak, és a PDL, melyhez sok szállal kötődik, várhatóan gyengén szerepel majd a parlamenti választásokon.
Nem valószínű tehát, hogy a választások után akár az elnök, akár a PDL különösebben akadályozná majd az USL kormányzását. Éppen ezért logikus és ésszerű lépés lett volna az USL részéről kerülni a nyílt konfrontációt, és kivárni, míg a „Băsescu-probléma” magától megszűnik.
Mivel az USL mégis az teljes támadást választotta, megalapozottnak tűnhet az az állítás, hogy valójában nem is az elnök a célpont. Kommentátorok szerint a felfüggesztéssel valójában egy igazán erős üzenetet szeretnének megfogalmazni az igazságszolgáltatás felé, mely – egyes USL-politikusok és USL-hez közel álló üzletemberek szerint – túlságosan is független. És nem csak Năstaseról van szó: a pártszövetség több prominens politikusának és támogatójának is van félnivalója.
Természetesen nem kizárt, hogy a felfüggesztésről szóló döntésnek van egy irracionális komponense is: az USL vezetői egyszerűen úgy érezték, elérkezett a revans ideje.
Beindul a gépezet
Még egy parlamenti többséggel rendelkező politikai alakulat számára sem túl egyszerű az államelnök felfüggesztése: a procedúrát több intézmény is megakaszthatja, arról nem is beszélve, hogy az elnök menesztéséről végül népszavazás dönt. Éppen ezért az USL egy 7 lépésből álló, meglehetősen bonyolult akciótervet készített, mely – legalábbis elméletben – garantálja a sikert.
Első lépésként „saját” emberükre cserélték az ombudsmant. Ez azért fontos, mert a nép ügyvédje az Alkotmánybíróságon megtámadhatja a kormány által kiadott rendeleteket. Márpedig a Ponta-kormány kormányrendelettel tervezte az Alkotmánybíróság jogköreit csorbítani. Ennek értelmében a taláros testület ezentúl csak véleményezi a parlament határozatait – észrevételeit nem kötelező figyelembe venni. Így az Alkotmánybíróság a felfüggesztési procedúrába érdemben nem tud beleszólni. Ez a lépés azért verte ki a biztosítékot, mert az Alaptörvény szerint sürgősségi kormányrendelettel nem, hanem csak parlamenti szavazással lehet az alkotmányos törvényeket és az állam alapvető intézményeinek jogállását megváltoztatni.
Az USL ezután lecserélt két, összeférhetetlenséggel vádolt – feltehetőleg „kontrollálhatatlan” – alkotmánybírót. Így az Alkotmánybíróság sem akadályozhatja meg az elnök felfüggesztését. Következett a két, PDL-s házelnök leváltása. A terv szempontjából főként a szenátus elnöke kulcsfontosságú: az Alkotmány szerint ő veszi át ideiglenesen az elnöki funkciót, ha az államelnököt felfüggesztik.
Mindezzel párhuzamosan a népszavazásról szóló törvényt is módosították: kivették az érvényességi küszöbre (a választói névjegyzékben szereplő polgárok több, mint fele) vonatkozó kitételt, így egyszerű többség dönthet arról, hogy az elnököt leváltják-e vagy sem.
A helyzet persze nem ennyire egyszerű.
Kedden az Alkotmánybíróság úgy döntött, a népszavazási törvényből nem lehet kivenni az érvényességi küszöböt, az erről szóló parlamenti határozat tehát nincsen összhangban az Alkotmánnyal. Jelenleg Bukarestben parázs vita folyik arról, hogy a népszavazást érvényességi küszöbbel vagy anélkül szervezik meg.
A tét azért hatalmas, mert a július végi időpont és az általános érdektelenség alacsony, 50 százalék alatti részvételt valószínűsít. Tehát ha az érvényességi küszöb marad, akkor nagy esélye van annak, hogy a népszavazás érvénytelen lesz – Traian Băsescu pedig a rá jellemző öblös kacajjal visszatér a Controceni-palotába.
A Ponta-kormány stratégiája a nemzetközi kritikák kivédésére sok szempontból hasonlít a magyar kormány reakcióira. Rágalmaknak, rosszindulatú gyanúsítgatásoknak és félreértéseknek nevezik a kritikákat, azt állítva, hogy a kritikusok valójában nem ismerik a romániai helyzetet. Victor Ponta szerdán és csütörtökön Brüsszelbe utazik, és gyakorlatilag végigkilincseli az uniós döntéshozókat: találkozik Martin Schultz EP-elnökkel, Herman Van Rompuy-jal, az Európa Tanács elnökével illetve José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével.
Jelen pillanatban nehéz megjósolni, mi lesz az események végkifejlete. Nagy kérdés, hogy sikerül-e Băsescut meneszteni, milyen törvény alapján szervezik meg az őszi parlamenti választásokat, és hogy a választásokon hogyan szerepel az USL. Középtávon pedig nem tudni, meddig tart a PSD-PNL kényszerházasság: ha a választások után szakad a pártszövetség, az teljesen átrendezheti az erőviszonyokat.
A hazai belpolitikai bizonytalanság azonnali kihatással van a lej árfolyamára: jelenleg a rekordnak számító 4,5 lej körül alakul egy euró. Ugyanakkor úgy tűnik, az USL nem kíván gazdasági szabadságharcba bonyolódni: nem rúgják fel az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodásokat. Igaz, az IMF-fel való májusi tárgyalások során a Ponta-kormány ellenezte egy sor, állami tulajdonban levő vállalat privatizációját, így az IMF-megállapodás ezen részét megpróbálják újratárgyalni.
Jelenleg valószínűleg a schengeni csatlakozás további halasztása az európai közösség egyedüli igazán hatékony eszköze a Ponta-kormány ellenőrzésére. Viviane Reding igazságügyi biztos máris kilátásba helyezte, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek valamint az ombudsmannak a visszaállítása nélkül csökkennek Románia esélyei a schengeni csatlakozásra.
A nagy kérdés persze az, hogy miképpen akadályozhatja meg az Európai Unió azt, hogy a perifériáján levő tagállamokban olyan ámokfutók kerüljenek hatalomra, akik az „aki nincs velünk, az ellenünk van” filozófiája jegyében totális támadást indítanak az állam alapvető intézményei ellen?
(A szerző a Transindex munkatársa)
Ausztria jogosan tiltja meg a vasárnapi nyitva tartást
Elutasította az osztrák alkotmánybíróság az üzletek vasárnapi nyitva tartását megtiltó törvény elleni beadványt, a testület szerdán kihirdetett ítéletében a hétvégi pihenőidőről szóló törvényi előírással indokolta állásfoglalását.
Az osztrák munkaügyi törvények szerint minden munkavállalónak joga van heti egy alkalommal megszakítás nélküli 36 óra pihenésre, amelybe bele kell esnie a vasárnapi napnak.
"Még ha társadalmi változás zajlik is, a tilalmat még mindig indokolja a hétvégi pihenés megőrzéséhez fűződő közérdek" - állapította meg a bíróság. Az a körülmény, hogy a kereskedelemben bizonyos hétvégéken erős kereslet mutatkozik az üzletek nyitva tartására, nem teszi aránytalanná a vállalkozás szabadságába való törvényi beavatkozást, vagyis a nyitva tartás tilalmát. A bíróság rámutatott, hogy a 36 órás pihenőidő ellenére is lehetőség van arra, hogy szombati napokon 18 óráig nyitva legyenek az üzletek.
Üzletemberek egy csoportja, köztük Richard Lugner ismert osztrák vállalkozó kezdeményezte, hogy legalább évi öt-hat vasárnapon legyen lehetőség a nyitva tartásra. Ennek az álláspontnak elsősorban a bécsi belvárosban vannak szószólói, ahol nagyon sok külföldi turista megfordul. A nyitva tartási lehetőség kiterjesztése mellett érvelők attól tartanak, hogy a rendelkezésre álló vásárlóerő külföldre vándorol.
Törekvésükkel kisebbségben vannak a befolyásos Osztrák Gazdasági Kamarán belül. A többség szerint nem hozna nagyobb bevételt, ha vasárnap is kinyithatnának, és hátrányos helyzetbe hozná a kevésbé jó elhelyezkedésű üzleteket.
Ellenzi a vasárnapi nyitva tartást az egyik vezető érdekképviseleti szervezet, a Munkáskamara, valamint a katolikus egyház is.
Az osztrák törvények szerint hétköznapokon reggel hat és este kilenc, szombati napokon reggel hat és este hat óra között lehetnek nyitva az üzletek, egy héten összesen legfeljebb 72 órán át.
Az általános tilalom alól kivételt jelentenek például a vendéglátóhelyek, a benzinkutak, piacok, valamint a pályaudvarokon, repülőtereken működő üzletek.
Forrás: MTI | STOP
Az osztrák munkaügyi törvények szerint minden munkavállalónak joga van heti egy alkalommal megszakítás nélküli 36 óra pihenésre, amelybe bele kell esnie a vasárnapi napnak.
"Még ha társadalmi változás zajlik is, a tilalmat még mindig indokolja a hétvégi pihenés megőrzéséhez fűződő közérdek" - állapította meg a bíróság. Az a körülmény, hogy a kereskedelemben bizonyos hétvégéken erős kereslet mutatkozik az üzletek nyitva tartására, nem teszi aránytalanná a vállalkozás szabadságába való törvényi beavatkozást, vagyis a nyitva tartás tilalmát. A bíróság rámutatott, hogy a 36 órás pihenőidő ellenére is lehetőség van arra, hogy szombati napokon 18 óráig nyitva legyenek az üzletek.
Üzletemberek egy csoportja, köztük Richard Lugner ismert osztrák vállalkozó kezdeményezte, hogy legalább évi öt-hat vasárnapon legyen lehetőség a nyitva tartásra. Ennek az álláspontnak elsősorban a bécsi belvárosban vannak szószólói, ahol nagyon sok külföldi turista megfordul. A nyitva tartási lehetőség kiterjesztése mellett érvelők attól tartanak, hogy a rendelkezésre álló vásárlóerő külföldre vándorol.
Törekvésükkel kisebbségben vannak a befolyásos Osztrák Gazdasági Kamarán belül. A többség szerint nem hozna nagyobb bevételt, ha vasárnap is kinyithatnának, és hátrányos helyzetbe hozná a kevésbé jó elhelyezkedésű üzleteket.
Ellenzi a vasárnapi nyitva tartást az egyik vezető érdekképviseleti szervezet, a Munkáskamara, valamint a katolikus egyház is.
Az osztrák törvények szerint hétköznapokon reggel hat és este kilenc, szombati napokon reggel hat és este hat óra között lehetnek nyitva az üzletek, egy héten összesen legfeljebb 72 órán át.
Az általános tilalom alól kivételt jelentenek például a vendéglátóhelyek, a benzinkutak, piacok, valamint a pályaudvarokon, repülőtereken működő üzletek.
Forrás: MTI | STOP
Az "agresszív" koldulást kivéve Alkotmányellenes a koldulás tiltása - Ausztriában
Alkotmánysértőnek találta az osztrák alkotmánybíróság a koldulás általánosságban való betiltását egy szerdán kihirdetett ítéletében, megengedhetőnek minősítette ezzel szemben az úgynevezett "agresszív" koldulás tilalmát.
2012.07.11 14:19MTI
Az olyan tiltás, amely kivétel nélkül büntetést helyez kilátásba a kéregetés minden formájára, így a "csendes kéregetésre" - például táblával, vagy jelképesen egy kalappal való kéregetésre - is, egy demokratikus társadalomban nem indokolt és ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével - mondta ki a legfelsőbb osztrák bírói testület.
Nem sérti az alkotmányt ezzel szemben az olyan koldulási tilalom, amely a kéregetés bizonyos formáját tiltja, így például az "agresszív", a kisgyermekkel való vagy az üzletszerű kéregetést.
Ausztriában az elmúlt néhány évben egyre több tartományban vezették be a kéregetési tilalom valamilyen formáját. Különösen a stájer tartományi székhelyen, Grazban keltett vitát a kéregetők kiszorítása a közterekről.
Az általános tiltás a bíróság szerint az emberi jogi egyezmény tízedik, a véleménynyilvánítás szabadságát kimondó cikkelyét sérti. A bíróság kimondta, hogy nem alkalmas a közrend megzavarására az olyan kéregetés, amelyhez nem társul például tolakodó vagy agresszív magatartás. "Az, hogy az ilyen jellegű közléseket egyesek terheseknek, zavarónak vagy megrázónak találhatják, nem változtat az egyezmény 10. cikkelyében védett kommunikációs magatartásforma védelmén, ahogy az sem, ha az ilyen magatartásnak elsősorban pénzügyi oka van" - szögezte le a testület. Kimondta azt is, hogy a kéregetést kivétel nélkül megtiltani egy demokratikus társadalomban nem szükséges.
A bíróság konkrét eseteket vizsgálva megsemmisítette a kéregetés minden formáját betiltó salzburgi rendeletet. Csak ősszel dönt azonban a - szintén általános - grazi, valamint az üzletszerű kéregetést tiltó bécsi szabályok ügyében.
A jelentős részben külföldi - köztük szlovákiai, romániai, illetve magyarországi - romákat érintő grazi rendeletet emberi jogi és emberiességi szempontból élesen bírálták helyi egyházi és civil segélyszervezetek. A tilalmat megszavazó városi vezetők álláspontja ezzel szemben az, hogy Grazban jelentős részben szervezett kéregetés zajlik, és az a bűnözéssel is összefüggésbe hozható, ami ellen fel kell lépni.
2012.07.11 14:19MTI
Az olyan tiltás, amely kivétel nélkül büntetést helyez kilátásba a kéregetés minden formájára, így a "csendes kéregetésre" - például táblával, vagy jelképesen egy kalappal való kéregetésre - is, egy demokratikus társadalomban nem indokolt és ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével - mondta ki a legfelsőbb osztrák bírói testület.
Nem sérti az alkotmányt ezzel szemben az olyan koldulási tilalom, amely a kéregetés bizonyos formáját tiltja, így például az "agresszív", a kisgyermekkel való vagy az üzletszerű kéregetést.
Ausztriában az elmúlt néhány évben egyre több tartományban vezették be a kéregetési tilalom valamilyen formáját. Különösen a stájer tartományi székhelyen, Grazban keltett vitát a kéregetők kiszorítása a közterekről.
Az általános tiltás a bíróság szerint az emberi jogi egyezmény tízedik, a véleménynyilvánítás szabadságát kimondó cikkelyét sérti. A bíróság kimondta, hogy nem alkalmas a közrend megzavarására az olyan kéregetés, amelyhez nem társul például tolakodó vagy agresszív magatartás. "Az, hogy az ilyen jellegű közléseket egyesek terheseknek, zavarónak vagy megrázónak találhatják, nem változtat az egyezmény 10. cikkelyében védett kommunikációs magatartásforma védelmén, ahogy az sem, ha az ilyen magatartásnak elsősorban pénzügyi oka van" - szögezte le a testület. Kimondta azt is, hogy a kéregetést kivétel nélkül megtiltani egy demokratikus társadalomban nem szükséges.
A bíróság konkrét eseteket vizsgálva megsemmisítette a kéregetés minden formáját betiltó salzburgi rendeletet. Csak ősszel dönt azonban a - szintén általános - grazi, valamint az üzletszerű kéregetést tiltó bécsi szabályok ügyében.
A jelentős részben külföldi - köztük szlovákiai, romániai, illetve magyarországi - romákat érintő grazi rendeletet emberi jogi és emberiességi szempontból élesen bírálták helyi egyházi és civil segélyszervezetek. A tilalmat megszavazó városi vezetők álláspontja ezzel szemben az, hogy Grazban jelentős részben szervezett kéregetés zajlik, és az a bűnözéssel is összefüggésbe hozható, ami ellen fel kell lépni.
2012. július 10., kedd
Német alkotmánybíróság: az alaptörvényt válság idején is be kell tartani
MTI 2012. július 10., kedd 14:59
Rendkívüli helyzetekben is érvényesek az alaptörvény előírásai, a szabályokat válság idején is be kell tartani - fejtette ki kedden Karlsruhéban a német alkotmánybíróság elnöke a fiskális paktum és az euróövezeti állandó válságkezelő rendszer (ESM) ratifikációját kifogásoló beadványok ügyében indult eljárás első ülésén.
Andreas Voßkuhle elmondta: az eljárás első szakaszában nem azt vizsgálják, hogy a fiskális paktum és az ESM összeegyeztethető-e az alaptörvénnyel, hanem sürgősségi kérelmekről döntenek, amelyekben arra kérik az alkotmánybíróságot, hogy az eljárás végéig tiltsa meg az államfőnek a ratifikációról rendelkező törvények aláírását.
Számos tényezőt kell mérlegelni. Így például válság idején a "békeidőben" megszokottnál nagyobb mozgásteret kell adni a politikának, mert a sürgős megoldásra váró problémák is rendkívüliek, az alaptörvényt azonban semmilyen válság nem írhatja felül. A törvények hatályba lépését eredményező államfői aláírás engedélyezése mellett szól az is, hogy a jogszabályokat kétharmados többséggel fogadták el a törvényhozás mindkét házában. Ugyanakkor az aláírás révén Németország nemzetközi szerződések részes államává válna, és az ebből fakadó kötelezettségeknek akkor is eleget kellene tenni, ha a jogszabályok végül mégis alkotmányellenesnek bizonyulnak - mutatta be az alkotmánybíróság előtt álló dilemmát a testület vezetője.
Az első ülésnapon a felek szóban fejtették ki álláspontjukat. A ratifikációt szorgalmazó kormány képviseletében Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter kiemelte, hogy "jelentősen felerősödhetnek a válságjelenségek" az euróövezetben, ha kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Németország alkotmányjogi szempontból "alkalmas és hajlandó az övezet stabilitását fenyegető veszélyek elhárítására". A válságkezelő rendszer elindulásának esetleges késedelme "beláthatatlan következményekkel" járhat, például fokozhatja az egyes államok távozására vonatkozó piaci spekulációt, ami még tovább drágíthatja a válságba került tagországok finanszírozását.
A ratifikáció ellenzői nevében Peter Gauweiler, a konzervatív CSU parlamenti képviselője hangsúlyozta, a két szerződés megnyitja az utat az adósságok törlesztése feletti közösségi kezességvállalás és a jövedelmek közösségi szintű újraelosztásának uniója - a "kezességvállalási- és transzferunió" - felé, ami nem fér össze a német alaptörvénnyel. Németország csak akkor vehet részt az integrációnak ebben a formájában, ha népszavazáson erősítik meg a politikusok döntését. Gregor Gysi, az egyik alkotmányos panaszt benyújtó reformkommunista Baloldal parlamenti frakcióvezetője hozzátette: a két szerződés szétfeszíti az alkotmány kereteit, ezért új alaptörvényt kellene alkotni, amelyet aztán népszavazáson kellene megerősíteni.
Az úgynevezett ideiglenes rendelkezésre vonatkozó sürgősségi kérelmekről az alkotmánybíróság várhatóan július végéig dönt, a szerződések ellen beadott alkotmányjogi panaszokat pedig az év végéig bírálja el.
A fiskális paktum legfontosabb előírása az, hogy a konjunkturális változások hatásától megtisztított deficitet a hazai össztermék (GDP) 0,5 százalékára, a GDP-arányos államadósságot pedig 60 százalék alá kell szorítani. Az Európai Bizottság ellenőrizheti a kötelezettségek teljesítését és akár pénzbüntetést is kiszabhat.
Az ESM pénzalapjába Németországnak 22 milliárd eurót kell befizetni, további 168 milliárd euró értékben pedig kezességet - garanciát - kell vállalnia a rendszer keretében a rászoruló euróövezeti tagállamoknak nyújtott hitelek törlesztésére.
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=149457:nemet-alkotmanybirosag-az-alaptoervenyt-valsag-idejen-is-be-kell-tartani&catid=77:kuelfoeldi-hirek&Itemid=114
Rendkívüli helyzetekben is érvényesek az alaptörvény előírásai, a szabályokat válság idején is be kell tartani - fejtette ki kedden Karlsruhéban a német alkotmánybíróság elnöke a fiskális paktum és az euróövezeti állandó válságkezelő rendszer (ESM) ratifikációját kifogásoló beadványok ügyében indult eljárás első ülésén.
Andreas Voßkuhle elmondta: az eljárás első szakaszában nem azt vizsgálják, hogy a fiskális paktum és az ESM összeegyeztethető-e az alaptörvénnyel, hanem sürgősségi kérelmekről döntenek, amelyekben arra kérik az alkotmánybíróságot, hogy az eljárás végéig tiltsa meg az államfőnek a ratifikációról rendelkező törvények aláírását.
Számos tényezőt kell mérlegelni. Így például válság idején a "békeidőben" megszokottnál nagyobb mozgásteret kell adni a politikának, mert a sürgős megoldásra váró problémák is rendkívüliek, az alaptörvényt azonban semmilyen válság nem írhatja felül. A törvények hatályba lépését eredményező államfői aláírás engedélyezése mellett szól az is, hogy a jogszabályokat kétharmados többséggel fogadták el a törvényhozás mindkét házában. Ugyanakkor az aláírás révén Németország nemzetközi szerződések részes államává válna, és az ebből fakadó kötelezettségeknek akkor is eleget kellene tenni, ha a jogszabályok végül mégis alkotmányellenesnek bizonyulnak - mutatta be az alkotmánybíróság előtt álló dilemmát a testület vezetője.
Az első ülésnapon a felek szóban fejtették ki álláspontjukat. A ratifikációt szorgalmazó kormány képviseletében Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter kiemelte, hogy "jelentősen felerősödhetnek a válságjelenségek" az euróövezetben, ha kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Németország alkotmányjogi szempontból "alkalmas és hajlandó az övezet stabilitását fenyegető veszélyek elhárítására". A válságkezelő rendszer elindulásának esetleges késedelme "beláthatatlan következményekkel" járhat, például fokozhatja az egyes államok távozására vonatkozó piaci spekulációt, ami még tovább drágíthatja a válságba került tagországok finanszírozását.
A ratifikáció ellenzői nevében Peter Gauweiler, a konzervatív CSU parlamenti képviselője hangsúlyozta, a két szerződés megnyitja az utat az adósságok törlesztése feletti közösségi kezességvállalás és a jövedelmek közösségi szintű újraelosztásának uniója - a "kezességvállalási- és transzferunió" - felé, ami nem fér össze a német alaptörvénnyel. Németország csak akkor vehet részt az integrációnak ebben a formájában, ha népszavazáson erősítik meg a politikusok döntését. Gregor Gysi, az egyik alkotmányos panaszt benyújtó reformkommunista Baloldal parlamenti frakcióvezetője hozzátette: a két szerződés szétfeszíti az alkotmány kereteit, ezért új alaptörvényt kellene alkotni, amelyet aztán népszavazáson kellene megerősíteni.
Az úgynevezett ideiglenes rendelkezésre vonatkozó sürgősségi kérelmekről az alkotmánybíróság várhatóan július végéig dönt, a szerződések ellen beadott alkotmányjogi panaszokat pedig az év végéig bírálja el.
A fiskális paktum legfontosabb előírása az, hogy a konjunkturális változások hatásától megtisztított deficitet a hazai össztermék (GDP) 0,5 százalékára, a GDP-arányos államadósságot pedig 60 százalék alá kell szorítani. Az Európai Bizottság ellenőrizheti a kötelezettségek teljesítését és akár pénzbüntetést is kiszabhat.
Az ESM pénzalapjába Németországnak 22 milliárd eurót kell befizetni, további 168 milliárd euró értékben pedig kezességet - garanciát - kell vállalnia a rendszer keretében a rászoruló euróövezeti tagállamoknak nyújtott hitelek törlesztésére.
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=149457:nemet-alkotmanybirosag-az-alaptoervenyt-valsag-idejen-is-be-kell-tartani&catid=77:kuelfoeldi-hirek&Itemid=114
Döntöttek Strasbourgban: kártérítést kap egy kirúgott magyar közszolga
Elmarasztalta Magyarországot a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága és igazat adott annak a magyar kormánytisztviselőnek, akit indoklás nélkül bocsátottak el állásából 2010 szeptemberében egy olyan jogszabály alapján, amelyet később az Alkotmánybíróság megsemmisített. Az államnak hatezer eurós nem vagyoni kártérítést és háromezer eurós eljárási költséget kell fizetnie.
Igazat adott az Emberi Jogok Európai Bírósága annak a 39 éves magyar kormánytisztviselőnek, aki tavaly márciusban perelte be a magyar államot, mert indoklás nélküli elbocsátása ellen nem tudott valódi ellenlépéseket tenni a magyar bíróságon - derül ki a döntésről kiadott közleményből.
A kirúgott kormánytisztviselőt a Magyar Helsinki Bizottság képviselte Strasbourgban. A bíróság hatezer euró kártérítést ítélt meg a felperesnek, emellett háromezer euró perköltséget is meg kell fizetnie a magyar államnak.
A bírósági döntés ismertette az ügy részleteit is. A magyar nőt - akinek a nevét a bíróság saját kérésére nem tette közzé - a kormánytisztviselők jogállásáról szóló, 2010-ben életbe lépett törvény alapján indoklás nélkül rúgták ki 2010 szeptemberében.
Az állami hivatalban dolgozó panaszos nem fellebbezett a döntés ellen magyar bíróságon, mert úgy ítélte meg, elbocsátásának indoklása nélkül a perben nehezen érhetne el sikert volt munkáltatója ellen.
Tavaly februárban az Alkotmánybíróság (Ab) aztán két döntésében is alkotmánysértőnek és európai uniós jogba ütközőnek ítélte, majd megsemmisítette a 2010-es törvény idevágó jogszabályait. A kormánytisztviselők esetében az alkotmányellenességet megállapító Ab döntés után még több mint 3 hónapig lehetett indokolás nélkül elbocsátani alkalmazottakat.
Az Alkotmánybíróság azonban hatáskör hiányában a munkaviszonyokat nem állíthatta helyre és kártérítést sem ítélhetett meg. A panaszos szerint az, hogy nem indokolták meg elbocsátását, hátráltatta abban, hogy a magyar bíróságon támadhassa meg a döntést.
Az európai bíróság a mostani döntésével igazat adott neki, a magyar államot pedig kártérítés megfizetésére kötelezte, mondván, hogy az indokolás nélküli elbocsátás megfosztotta a panaszost a valódi jogorvoslat lehetőségétől.
Mindazok, akik az elbocsátásuktól számított hat hónapon belül a bírósághoz fordultak, a Magyar Helsinki Bizottság szerint hasonló döntésre számíthatnak.
A jogvédő szervezet további 8 ügyfelet képvisel ugyanilyen ügyben a strasbourgi bíróság előtt, akik a mostani döntés fényében alappal számíthatnak a magyar államot elmarasztaló, számukra kedvező döntésre.
http://hvg.hu/vilag/20120710_kozszolga_kirugasok#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2012_7_10
Igazat adott az Emberi Jogok Európai Bírósága annak a 39 éves magyar kormánytisztviselőnek, aki tavaly márciusban perelte be a magyar államot, mert indoklás nélküli elbocsátása ellen nem tudott valódi ellenlépéseket tenni a magyar bíróságon - derül ki a döntésről kiadott közleményből.
A kirúgott kormánytisztviselőt a Magyar Helsinki Bizottság képviselte Strasbourgban. A bíróság hatezer euró kártérítést ítélt meg a felperesnek, emellett háromezer euró perköltséget is meg kell fizetnie a magyar államnak.
A bírósági döntés ismertette az ügy részleteit is. A magyar nőt - akinek a nevét a bíróság saját kérésére nem tette közzé - a kormánytisztviselők jogállásáról szóló, 2010-ben életbe lépett törvény alapján indoklás nélkül rúgták ki 2010 szeptemberében.
Az állami hivatalban dolgozó panaszos nem fellebbezett a döntés ellen magyar bíróságon, mert úgy ítélte meg, elbocsátásának indoklása nélkül a perben nehezen érhetne el sikert volt munkáltatója ellen.
Tavaly februárban az Alkotmánybíróság (Ab) aztán két döntésében is alkotmánysértőnek és európai uniós jogba ütközőnek ítélte, majd megsemmisítette a 2010-es törvény idevágó jogszabályait. A kormánytisztviselők esetében az alkotmányellenességet megállapító Ab döntés után még több mint 3 hónapig lehetett indokolás nélkül elbocsátani alkalmazottakat.
Az Alkotmánybíróság azonban hatáskör hiányában a munkaviszonyokat nem állíthatta helyre és kártérítést sem ítélhetett meg. A panaszos szerint az, hogy nem indokolták meg elbocsátását, hátráltatta abban, hogy a magyar bíróságon támadhassa meg a döntést.
Az európai bíróság a mostani döntésével igazat adott neki, a magyar államot pedig kártérítés megfizetésére kötelezte, mondván, hogy az indokolás nélküli elbocsátás megfosztotta a panaszost a valódi jogorvoslat lehetőségétől.
Mindazok, akik az elbocsátásuktól számított hat hónapon belül a bírósághoz fordultak, a Magyar Helsinki Bizottság szerint hasonló döntésre számíthatnak.
A jogvédő szervezet további 8 ügyfelet képvisel ugyanilyen ügyben a strasbourgi bíróság előtt, akik a mostani döntés fényében alappal számíthatnak a magyar államot elmarasztaló, számukra kedvező döntésre.
http://hvg.hu/vilag/20120710_kozszolga_kirugasok#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2012_7_10
Felmentette a Kúria Fratanolot
Felülvizsgálati eljárásban a Kúria felmentette Fratanolo Jánost, akit korábban vörös csillag nyilvános viselése miatt megrovásban részesítettek. A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság hazánkat elmarasztaló ítéletére hivatkozva a védő és az ügyész is a vádlott felmentését kérte.
Bűncselekmény hiányában felmentette a Kúria Fratanolo Jánost, a Munkáspárt 2006 korábbi elnökét az önkényuralmi jelkép használatának vétsége alól.
A vád és védelem egyaránt az ügyben született strasbourgi döntésre hivatkozva kérte a felmentő ítéletet, utalva arra, hogy Fratanolo János elmarasztalása nemzetközi szerződésbe ütközik.
Az ügy előzménye, hogy Fratanolo János egy 2004. május 1-jei pécsi szakszervezeti rendezvényen a zakója hajtókáján egy ötágú vöröscsillaggal vonult fel, majd ezért a Pécsi Ítélőtábla önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt megrovásban részesítette. Eközben Fratanolo János a strasbourgi bírósághoz fordult, amelynek ítélete szerint Magyarország megsértette a Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnökének szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, ezért kártérítésre kötelezte a magyar államot.
http://mandiner.hu/cikk/20120710_az_ugyesz_is_felmentest_ker_frantolora
Bűncselekmény hiányában felmentette a Kúria Fratanolo Jánost, a Munkáspárt 2006 korábbi elnökét az önkényuralmi jelkép használatának vétsége alól.
A vád és védelem egyaránt az ügyben született strasbourgi döntésre hivatkozva kérte a felmentő ítéletet, utalva arra, hogy Fratanolo János elmarasztalása nemzetközi szerződésbe ütközik.
Az ügy előzménye, hogy Fratanolo János egy 2004. május 1-jei pécsi szakszervezeti rendezvényen a zakója hajtókáján egy ötágú vöröscsillaggal vonult fel, majd ezért a Pécsi Ítélőtábla önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt megrovásban részesítette. Eközben Fratanolo János a strasbourgi bírósághoz fordult, amelynek ítélete szerint Magyarország megsértette a Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnökének szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, ezért kártérítésre kötelezte a magyar államot.
http://mandiner.hu/cikk/20120710_az_ugyesz_is_felmentest_ker_frantolora
2012. július 9., hétfő
Érvényes az egyiptomi parlament feloszlatása
Kiállt a parlament feloszlatása mellett az egyiptomi alkotmánybíróság, miután Mohamed Murszi egyiptomi elnök vasárnap a parlament újbóli összehívására szólított föl.
Az egyiptomi alkotmánybíróság szerint hatályos a parlamentet feloszlató döntése - közölte a brit BBC szerdán. Az alkotmánybíróság indoklása szerint minden döntése kötelező érvényű és hatályos, így a parlament feloszlatása is.
Az egyiptomi elnök vasárnap semmisnek nyilvánította az egyiptomi alkotmánybíróság egy hónappal ezelőtti, a parlamentet feloszlató határozatát. Murszi vasárnapi sajtóközleménye szerint előrehozott választásokra is sort kell keríteni, mégpedig hatvan nappal az új alkotmányról szóló referendum, valamint a parlament jogairól szóló új törvény elfogadása után.
Az alkotmánybíróság korábbi döntése szerint a képviselői helyek egyharmadára alkotmányellenesen választották meg a képviselőket. A parlamenti választásokra tavaly november és idén február között, több fordulóban került sor. A törvényhozás legnagyobb politikai ereje, a képviselői helyek közel felével rendelkező Muzulmán Testvériség nem ismeri el a feloszlatásra vonatkozó döntést, Mohamed Murszi az ő jelöltjük volt.
A BBC szerint Murszi vasárnapi döntése nyílt kihívás a hadsereggel szemben, amely az alkotmánybíróság korábbi döntése értelmében jelenleg is irányítja Egyiptomot. Murszi megválasztása előtt a hadsereg olyan törvényeket hozott, hogy az egyiptomi szabad választások nyertese, vagyis Murszi nem bír hatalommal felettük. Murszi vasárnapi bejelentése után az egyiptomi hadsereg vezetői válságtanácskozást tartottak, de egyelőre nem tudni, hogy milyen döntéseket hoztak.
[origo]
Az egyiptomi alkotmánybíróság szerint hatályos a parlamentet feloszlató döntése - közölte a brit BBC szerdán. Az alkotmánybíróság indoklása szerint minden döntése kötelező érvényű és hatályos, így a parlament feloszlatása is.
Az egyiptomi elnök vasárnap semmisnek nyilvánította az egyiptomi alkotmánybíróság egy hónappal ezelőtti, a parlamentet feloszlató határozatát. Murszi vasárnapi sajtóközleménye szerint előrehozott választásokra is sort kell keríteni, mégpedig hatvan nappal az új alkotmányról szóló referendum, valamint a parlament jogairól szóló új törvény elfogadása után.
Az alkotmánybíróság korábbi döntése szerint a képviselői helyek egyharmadára alkotmányellenesen választották meg a képviselőket. A parlamenti választásokra tavaly november és idén február között, több fordulóban került sor. A törvényhozás legnagyobb politikai ereje, a képviselői helyek közel felével rendelkező Muzulmán Testvériség nem ismeri el a feloszlatásra vonatkozó döntést, Mohamed Murszi az ő jelöltjük volt.
A BBC szerint Murszi vasárnapi döntése nyílt kihívás a hadsereggel szemben, amely az alkotmánybíróság korábbi döntése értelmében jelenleg is irányítja Egyiptomot. Murszi megválasztása előtt a hadsereg olyan törvényeket hozott, hogy az egyiptomi szabad választások nyertese, vagyis Murszi nem bír hatalommal felettük. Murszi vasárnapi bejelentése után az egyiptomi hadsereg vezetői válságtanácskozást tartottak, de egyelőre nem tudni, hogy milyen döntéseket hoztak.
[origo]
2012. július 8., vasárnap
Az egyiptomi elnök semmisnek nyilvánította parlament feloszlatását
Mohamed Murszi, az új egyiptomi elnök vasárnap semmisnek nyilvánította az alkotmánybíróságnak a parlament feloszlatására vonatkozó döntését - jelentette a MENA hivatalos egyiptomi hírügynökség.
"Murszi elnök rendeletében semmisnek nyilvánította a parlament feloszlatására vonatkozó június 15-i döntést, és felszólította a képviselőházat: ismét üljön össze és tegyen eleget feladatának" - áll a hírügynökségi jelentésben.
MTI
"Murszi elnök rendeletében semmisnek nyilvánította a parlament feloszlatására vonatkozó június 15-i döntést, és felszólította a képviselőházat: ismét üljön össze és tegyen eleget feladatának" - áll a hírügynökségi jelentésben.
MTI
Ahol alkotmányellenes a 13. és 14. havi közalkalmazotti bér eltörlése
Alkotmányellenes a közalkalmazottak 13. és 14. havi bérének, valamint a 13. és 14. havi nyugdíjnak az eltörlése a portugál alkotmánybíróság döntése szerint. Ezeket a megszorító intézkedéseket a nemzetközi pénzügyi segélycsomagért cserébe vezette be az ország.
Az alkotmánybíróság indoklása szerint ezek a megvonások "sértik az egyenlőség elvét", mert "olyan áldozatot követelnek a közalkalmazottaktól és a nyugdíjasoktól, amelyet a többi állampolgártól nem".
Mégis a testület szerint ezeknek az intézkedéseknek az idén még érvényben kell maradniuk, mert "ha már most érvényesítenék az alkotmánybírósági határozatot, akkor az veszélybe sodorná a költségvetés idei hiánycélját".
Portugália az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól 2011 májusában kapott 78 milliárd eurós segélycsomagért cserébe vállalta, hogy az idei költségvetési hiányt 4,5 százalékosra, a jövő évit pedig 3 százalékosra csökkenti le. Ennek teljesítése érdekében a jobbközép kormány nagyon szigorú megszorításokat tartalmazó költségvetési tervet fogadott el 2012-re.
Ennek keretében törölték el a 13. és 14. havi fizetést, illetve nyugdíjat azon közalkalmazottak és nyugdíjasok esetében, akik több mint ezer eurót kapnak havonta. Ez utóbbi intézkedéseket a baloldali ellenzék támadta meg januárban az alkotmánybíróságon.
InfoRádió / MTI
Az alkotmánybíróság indoklása szerint ezek a megvonások "sértik az egyenlőség elvét", mert "olyan áldozatot követelnek a közalkalmazottaktól és a nyugdíjasoktól, amelyet a többi állampolgártól nem".
Mégis a testület szerint ezeknek az intézkedéseknek az idén még érvényben kell maradniuk, mert "ha már most érvényesítenék az alkotmánybírósági határozatot, akkor az veszélybe sodorná a költségvetés idei hiánycélját".
Portugália az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól 2011 májusában kapott 78 milliárd eurós segélycsomagért cserébe vállalta, hogy az idei költségvetési hiányt 4,5 százalékosra, a jövő évit pedig 3 százalékosra csökkenti le. Ennek teljesítése érdekében a jobbközép kormány nagyon szigorú megszorításokat tartalmazó költségvetési tervet fogadott el 2012-re.
Ennek keretében törölték el a 13. és 14. havi fizetést, illetve nyugdíjat azon közalkalmazottak és nyugdíjasok esetében, akik több mint ezer eurót kapnak havonta. Ez utóbbi intézkedéseket a baloldali ellenzék támadta meg januárban az alkotmánybíróságon.
InfoRádió / MTI
2012. július 3., kedd
Megszüntette az Ab a röghöz kötést
Formai okokra hivatkozva megsemmisítette az Alkotmánybíróság az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés lényeges tartalmát szabályozó kormányrendeletet. A testület szerint a hallgatói szerződéseket törvényben kell szabályozni.
Alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette az Alkotmánybíróság az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés lényeges tartalmát szabályozó kormányrendeletet.
Az Alkotmánybíróság indoklásában egyrészt megállapította, hogy a hallgatói szerződések szabályozása közvetlen hatással van az érintett hallgatók felsőoktatásban való részvételhez fűződő jogára, és a felsőoktatás állami támogatásának is lényeges elemét jelenti. Másrészt a testület azt is kifejtette, hogy a hazai munkaviszonyra kötelezés közvetlenül érinti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogot, ideértve a munkavállalók szabad mozgásához való jogot is. Ugyanakkor formai okokra hivatkozva semmisítette meg a kormányrendeletet, mivel a testület szerint a hallgatói szerződésekre vonatkozó szabályokat törvényben kell meghatározni.
A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Balsai István, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.
Szabó Máté kezdeményezte a vizsgálatot
A röghöz kötésről szóló jogszabály vizsgálatát még márciusban kezdeményezte az alapjogi biztos. Szabó Máté úgy vélte, hogy a röghöz kötés aránytalanul korlátozza az egyetemi, főiskolai hallgatók önrendelkezési jogát, továbbá a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogát. Ezért kéri a kormányrendelet hatályba lépésének haladéktalan felfüggesztését, valamint a taláros testület állásfoglalását.
A szabályok szerint ugyanis az a hallgató, aki az állam pénzén tanul, annak a végzés után 20 éven belül a támogatott idő kétszereséig itthon kell munkát vállalnia.
Azaz például aki 3 évig vett részt állami ösztöndíjjal támogatott képzésen, akkor hat évet kell Magyarországon dolgoznia. Ha ezt nem teljesíti, ki kell fizetnie a képzés költségeit.
MTI
Alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette az Alkotmánybíróság az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés lényeges tartalmát szabályozó kormányrendeletet.
Az Alkotmánybíróság indoklásában egyrészt megállapította, hogy a hallgatói szerződések szabályozása közvetlen hatással van az érintett hallgatók felsőoktatásban való részvételhez fűződő jogára, és a felsőoktatás állami támogatásának is lényeges elemét jelenti. Másrészt a testület azt is kifejtette, hogy a hazai munkaviszonyra kötelezés közvetlenül érinti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogot, ideértve a munkavállalók szabad mozgásához való jogot is. Ugyanakkor formai okokra hivatkozva semmisítette meg a kormányrendeletet, mivel a testület szerint a hallgatói szerződésekre vonatkozó szabályokat törvényben kell meghatározni.
A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Balsai István, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.
Szabó Máté kezdeményezte a vizsgálatot
A röghöz kötésről szóló jogszabály vizsgálatát még márciusban kezdeményezte az alapjogi biztos. Szabó Máté úgy vélte, hogy a röghöz kötés aránytalanul korlátozza az egyetemi, főiskolai hallgatók önrendelkezési jogát, továbbá a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogát. Ezért kéri a kormányrendelet hatályba lépésének haladéktalan felfüggesztését, valamint a taláros testület állásfoglalását.
A szabályok szerint ugyanis az a hallgató, aki az állam pénzén tanul, annak a végzés után 20 éven belül a támogatott idő kétszereséig itthon kell munkát vállalnia.
Azaz például aki 3 évig vett részt állami ösztöndíjjal támogatott képzésen, akkor hat évet kell Magyarországon dolgoznia. Ha ezt nem teljesíti, ki kell fizetnie a képzés költségeit.
MTI
2012. július 2., hétfő
TASZ kontra Ab: elutasította a tábla a jogvédők keresetét
A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú, jogerős ítéletével teljes egészében elutasította a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Alkotmánybírósággal (Ab) szemben, közérdekű adatok nyilvánossága miatt benyújtott keresetét - tudatta az Ab hétfői közleményében, mely kitér arra is, hogy a testület elkötelezett a transzparens működés mellett.
A TASZ azért fordult a bírósághoz, mert az Ab nem adott ki részére zárt ülésekre szóló meghívókat, valamint zárt ülésekről készült emlékeztetőket. A Fővárosi Ítélőtábla azonban megállapította, hogy az Ab teljes üléseinek minden alkalommal közzétett napirendjén túl, a belső használatra szánt meghívó az előkészítő iratokhoz közvetlenül kapcsolódó tartalmat hordozhat, és olyan belső információkat, amelyeknek nyilvánossága korlátozott - közölte az Ab.
"A kérdéses iratok megismerése sajtónyomást generálhat, ami az Alkotmánybíróság pártatlan és törvényes rendnek megfelelő működését akadályozhatja" - fogalmaz a jogerős ítéletre hivatkozva az Ab közleménye, mely rögzíti azt is: az Ab jogszerűen vonta mérlegelési jogkörébe a kért adatok kiadását.
A május 31-ei keltezésű jogerős, másodfokú ítélet indoklása szerint a meghívókból nyilvánvalóan levonható olyan következtetés, hogy ki az adott ügy előadója, az ügy tárgyalásával kapcsolatosan a különvéleményekre, párhuzamos véleményekre, esetleges fenntartásokra is lehetnek utalások, amelyek egyes alkotmánybírókhoz is köthetők. Az egyes alkotmánybíráknak az adott ügyhöz való viszonyulásának akár részbeni megismerése pedig az Ab törvényes működési rendjét és feladatának külső befolyástól mentes ellátását mindenképpen veszélyezteti, csakúgy mint az egyes megváltoztatott álláspontokkal való szembesítés is érintheti a más ügyekben való befolyásmentes állásfoglalást.
Az Ab közleményében az ügy kapcsán kitért arra, hogy "elkötelezett a transzparens működés mellett, és a jövőben is mindig a lehető legrészletesebb tájékoztatást adja tevékenységéről, az ülések napirendjéről, határozatairól".
A nyilvánosság biztosítását szolgálja az Ab megújult honlapja, amely a korábbinál gazdagabb tartalommal, részletes, naprakész információkkal várja az érdeklődőket - tartalmazza a testület közleménye, mely emlékeztet arra, hogy tavasszal hackerek törték fel a honlapot.
A Fővárosi Törvényszék márciusban kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítéletében még kisebb részben, de helyt adott a civilszervezet keresetének.
A TASZ a tényleges életfogytiglannal kapcsolatos alkotmánybírósági eljárás 2010-es üléseiről készült emlékeztetőket és meghívókat, valamint a 2004-es droghatározattal kapcsolatos ülések emlékeztetőit és hangfelvételeit kérte kiadni. Ezek közül az elsőfokú bíróság mindössze két, tényleges életfogytiglannal kapcsolatos ülés meghívójának kiadását rendelte el, egyebekben viszont elutasította a keresetet. Többek között azzal az indokkal, hogy a döntéselőkészítésre vonatkozó iratok tíz évig nem nyilvánosak. Az ügy fellebbezések folytán került másodfokon a táblára.
A TASZ kereseti kérelmének egyik része azokra, a 2004-es droghatározattal kapcsolatos ülésekre vonatkozott, amely határozat kapcsán a TASZ Strasbourgig vitte a közérdekű adatok nyilvánosságának ügyét, és a magyar bíróságokkal szemben az Európai Emberi Jogi Bíróság adott igazat a magyar jogvédőknek. Hende Csaba - korábbi MDF-es, az idő tájt fideszes parlamenti képviselő, jelenleg honvédelmi miniszter - a szocialista-szabaddemokrata kormány által a droggal kapcsolatban bevezetett enyhébb büntetőjogi szabályokat ugyanis az Ab-n támadta meg, részben sikerrel, ám amikor a TASZ az Ab döntése előtt a politikus indítványának kiadását kérte annak érdekében, hogy a kérdés társadalmi vitája minél szélesebb körű, és nyíltabb legyen, az Ab megtagadta a jogvédők kérésének teljesítését.
A TASZ perben kérte erre kötelezni az Ab-t, ám a magyar bíróságok első fokon, illetve jogerősen másodfokon is, elutasították a jogvédők keresetét, többek között olyan indokok alapján, hogy az indítvány nem adat. A strasbourgi bíróság azonban 2009-ben a TASZ-nak adott igazat, elmarasztalta Magyarországot az Ab eljárása miatt, és kimondta, hogy a büntető jogszabályok alkotmányos felülvizsgálata - kiváltképpen, ha azt egy képviselő kezdeményezi - kétséget kizáróan közügynek minősül. A strasbourgi bíróság akkor megállapította, hogy a magyar Alkotmánybíróság "információs monopóliumával visszaélve cenzúrát gyakorolt, és megakadályozta a TASZ-t társadalmi küldetésének betöltésében".
MTI
A TASZ azért fordult a bírósághoz, mert az Ab nem adott ki részére zárt ülésekre szóló meghívókat, valamint zárt ülésekről készült emlékeztetőket. A Fővárosi Ítélőtábla azonban megállapította, hogy az Ab teljes üléseinek minden alkalommal közzétett napirendjén túl, a belső használatra szánt meghívó az előkészítő iratokhoz közvetlenül kapcsolódó tartalmat hordozhat, és olyan belső információkat, amelyeknek nyilvánossága korlátozott - közölte az Ab.
"A kérdéses iratok megismerése sajtónyomást generálhat, ami az Alkotmánybíróság pártatlan és törvényes rendnek megfelelő működését akadályozhatja" - fogalmaz a jogerős ítéletre hivatkozva az Ab közleménye, mely rögzíti azt is: az Ab jogszerűen vonta mérlegelési jogkörébe a kért adatok kiadását.
A május 31-ei keltezésű jogerős, másodfokú ítélet indoklása szerint a meghívókból nyilvánvalóan levonható olyan következtetés, hogy ki az adott ügy előadója, az ügy tárgyalásával kapcsolatosan a különvéleményekre, párhuzamos véleményekre, esetleges fenntartásokra is lehetnek utalások, amelyek egyes alkotmánybírókhoz is köthetők. Az egyes alkotmánybíráknak az adott ügyhöz való viszonyulásának akár részbeni megismerése pedig az Ab törvényes működési rendjét és feladatának külső befolyástól mentes ellátását mindenképpen veszélyezteti, csakúgy mint az egyes megváltoztatott álláspontokkal való szembesítés is érintheti a más ügyekben való befolyásmentes állásfoglalást.
Az Ab közleményében az ügy kapcsán kitért arra, hogy "elkötelezett a transzparens működés mellett, és a jövőben is mindig a lehető legrészletesebb tájékoztatást adja tevékenységéről, az ülések napirendjéről, határozatairól".
A nyilvánosság biztosítását szolgálja az Ab megújult honlapja, amely a korábbinál gazdagabb tartalommal, részletes, naprakész információkkal várja az érdeklődőket - tartalmazza a testület közleménye, mely emlékeztet arra, hogy tavasszal hackerek törték fel a honlapot.
A Fővárosi Törvényszék márciusban kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítéletében még kisebb részben, de helyt adott a civilszervezet keresetének.
A TASZ a tényleges életfogytiglannal kapcsolatos alkotmánybírósági eljárás 2010-es üléseiről készült emlékeztetőket és meghívókat, valamint a 2004-es droghatározattal kapcsolatos ülések emlékeztetőit és hangfelvételeit kérte kiadni. Ezek közül az elsőfokú bíróság mindössze két, tényleges életfogytiglannal kapcsolatos ülés meghívójának kiadását rendelte el, egyebekben viszont elutasította a keresetet. Többek között azzal az indokkal, hogy a döntéselőkészítésre vonatkozó iratok tíz évig nem nyilvánosak. Az ügy fellebbezések folytán került másodfokon a táblára.
A TASZ kereseti kérelmének egyik része azokra, a 2004-es droghatározattal kapcsolatos ülésekre vonatkozott, amely határozat kapcsán a TASZ Strasbourgig vitte a közérdekű adatok nyilvánosságának ügyét, és a magyar bíróságokkal szemben az Európai Emberi Jogi Bíróság adott igazat a magyar jogvédőknek. Hende Csaba - korábbi MDF-es, az idő tájt fideszes parlamenti képviselő, jelenleg honvédelmi miniszter - a szocialista-szabaddemokrata kormány által a droggal kapcsolatban bevezetett enyhébb büntetőjogi szabályokat ugyanis az Ab-n támadta meg, részben sikerrel, ám amikor a TASZ az Ab döntése előtt a politikus indítványának kiadását kérte annak érdekében, hogy a kérdés társadalmi vitája minél szélesebb körű, és nyíltabb legyen, az Ab megtagadta a jogvédők kérésének teljesítését.
A TASZ perben kérte erre kötelezni az Ab-t, ám a magyar bíróságok első fokon, illetve jogerősen másodfokon is, elutasították a jogvédők keresetét, többek között olyan indokok alapján, hogy az indítvány nem adat. A strasbourgi bíróság azonban 2009-ben a TASZ-nak adott igazat, elmarasztalta Magyarországot az Ab eljárása miatt, és kimondta, hogy a büntető jogszabályok alkotmányos felülvizsgálata - kiváltképpen, ha azt egy képviselő kezdeményezi - kétséget kizáróan közügynek minősül. A strasbourgi bíróság akkor megállapította, hogy a magyar Alkotmánybíróság "információs monopóliumával visszaélve cenzúrát gyakorolt, és megakadályozta a TASZ-t társadalmi küldetésének betöltésében".
MTI
2012. július 1., vasárnap
40 fokban tüntettek a fogyatékosok
MTI
Több százan vettek részt a rokkantak, fogyatékkal élők, az idősek és az elesettek jogaiért tartott vasárnapi demonstráción, amit civilek szerveztek a fővárosi Hősök terén.
A csaknem 40 fokos hőségben a felszólalók a volt rokkantnyugdíjasokat, súlyos betegeket, fogyatékosságokkal élőket sújtó kormányzati intézkedésekre kívánták felhívni a közvélemény figyelmét.
A demonstráció résztvevői azt sérelmezték, hogy a kormány csalónak állította be a rokkantnyugdíjasokat, miközben – álláspontjuk szerint – a számukat illetően is félrevezette a társadalmat. A demonstrálók elfogadhatatlannak nevezték a rokkant nyugdíjak eltörlését, hiszen így a rászorulók sok esetben csak 28 ezer forint támogatást kapnak.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és más civil szervezetek képviselői arra kérték a kormányt és a törvényhozókat, hogy módosítsák a megváltozott munkaképességűek ellátásról szóló törvényt, és biztosítsák számukra az emberhez méltó életfeltételeket.
A MEOSZ és a civil szervezetek a következő napokban fórumokat szereznek, ahová meghívták az országgyűlés szakbizottságainak tagjait. A szervezet támogatásával ezen a héten több magánszemély fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához a rokkant nyugdíj eltörlése miatt.
A rendezvényen felszólaló Iványi Gábor metodista lelkész beszédében visszautasította, hogy aki segítségre szorul, ezt méltatlanul várná el. A lelkész tiltakozott a tehetősebbek támogatása és a mozgásukban korlátozottaknak járó kedvezmények megvonása ellen is.
Seres Mária, a Civil Mozgalom elnöke bejelentette, hogy csatlakozik ahhoz az éhségsztrájkhoz, amelyet a demonstráción több fogyatékkal élő kezdeményezett. Mint elmondta, „éhséglánc” szervezésébe kezdenek, amihez országszerte bárki csatlakozhat.
A vasárnapi demonstrációt – amit a MEOSZ és a Civil Mozgalom mellett a Szövetség az Egységes Magyarországért, a Tiszta Kezek Mozgalom és más civil szervezetek, illetve magánszemélyek szerveztek – szolidaritásáról biztosította a 4K! párt is.
A 4K! álláspontja szerint a mozgáskorlátozottak újabb olyan csoportnak számítanak, amely áldozatul esett a kormány „elemi társadalmi szolidaritást felmondó” politikájának. A párt közleményben szólította fel a kormányt, hogy vonja vissza a törvényt, és kezelje a mozgáskorlátozottakat a magyar társadalom egyenrangú polgáraiként.
Több százan vettek részt a rokkantak, fogyatékkal élők, az idősek és az elesettek jogaiért tartott vasárnapi demonstráción, amit civilek szerveztek a fővárosi Hősök terén.
A csaknem 40 fokos hőségben a felszólalók a volt rokkantnyugdíjasokat, súlyos betegeket, fogyatékosságokkal élőket sújtó kormányzati intézkedésekre kívánták felhívni a közvélemény figyelmét.
A demonstráció résztvevői azt sérelmezték, hogy a kormány csalónak állította be a rokkantnyugdíjasokat, miközben – álláspontjuk szerint – a számukat illetően is félrevezette a társadalmat. A demonstrálók elfogadhatatlannak nevezték a rokkant nyugdíjak eltörlését, hiszen így a rászorulók sok esetben csak 28 ezer forint támogatást kapnak.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és más civil szervezetek képviselői arra kérték a kormányt és a törvényhozókat, hogy módosítsák a megváltozott munkaképességűek ellátásról szóló törvényt, és biztosítsák számukra az emberhez méltó életfeltételeket.
A MEOSZ és a civil szervezetek a következő napokban fórumokat szereznek, ahová meghívták az országgyűlés szakbizottságainak tagjait. A szervezet támogatásával ezen a héten több magánszemély fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához a rokkant nyugdíj eltörlése miatt.
A rendezvényen felszólaló Iványi Gábor metodista lelkész beszédében visszautasította, hogy aki segítségre szorul, ezt méltatlanul várná el. A lelkész tiltakozott a tehetősebbek támogatása és a mozgásukban korlátozottaknak járó kedvezmények megvonása ellen is.
Seres Mária, a Civil Mozgalom elnöke bejelentette, hogy csatlakozik ahhoz az éhségsztrájkhoz, amelyet a demonstráción több fogyatékkal élő kezdeményezett. Mint elmondta, „éhséglánc” szervezésébe kezdenek, amihez országszerte bárki csatlakozhat.
A vasárnapi demonstrációt – amit a MEOSZ és a Civil Mozgalom mellett a Szövetség az Egységes Magyarországért, a Tiszta Kezek Mozgalom és más civil szervezetek, illetve magánszemélyek szerveztek – szolidaritásáról biztosította a 4K! párt is.
A 4K! álláspontja szerint a mozgáskorlátozottak újabb olyan csoportnak számítanak, amely áldozatul esett a kormány „elemi társadalmi szolidaritást felmondó” politikájának. A párt közleményben szólította fel a kormányt, hogy vonja vissza a törvényt, és kezelje a mozgáskorlátozottakat a magyar társadalom egyenrangú polgáraiként.
2012. június 30., szombat
A román miniszterelnök plagizált
Román akadémikusok egy csoportja megállapította, hogy a román kormányfő, Victor Ponta plagizált – közölte a Reuters.
A román, diplomákat vizsgáló nemzeti bizottság arra az eredményre jutott, hogy Ponta kandidátusi disszertációjából 85 oldalt hivatkozások nélkül másolt. A kormányfőt akár meg is foszthatják tudományos fokozatától.
Ponta, aki ígértet tett, hogy lemond, amennyiben a vádak beigazolódnak, kijelentette, hogy a vizsgálat eredménye politikailag motivált és törvényellenes, így nem hajlandó lemondani. Továbbá azzal vádolta meg a bizottságot, hogy az ellenfele, Traian Basescu érdekeit képviseli.
http://hungarian.ruvr.ru/2012_06_30/79811003/
A román, diplomákat vizsgáló nemzeti bizottság arra az eredményre jutott, hogy Ponta kandidátusi disszertációjából 85 oldalt hivatkozások nélkül másolt. A kormányfőt akár meg is foszthatják tudományos fokozatától.
Ponta, aki ígértet tett, hogy lemond, amennyiben a vádak beigazolódnak, kijelentette, hogy a vizsgálat eredménye politikailag motivált és törvényellenes, így nem hajlandó lemondani. Továbbá azzal vádolta meg a bizottságot, hogy az ellenfele, Traian Basescu érdekeit képviseli.
http://hungarian.ruvr.ru/2012_06_30/79811003/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)