Hogyan került büntetőpadra Románia?

Szerző: Sipos Zoltán

Kolozsvári szerzőnk írása a szomszédban zajló, és a magyarországira sokban hasonlító eseményekről.

Blitzkrieg, államcsíny, a jogállam lábbal tiprása; csak úgy zúdulnak a keményebbnél keményebb minősítések a romániai Ponta-kormány intézkedéssorozatára, amelynek eddigi leglátványosabb, eredménye, hogy múlt pénteken sikerült felfüggeszteni Traian Băsescu államfőt.

A Szociálliberális Szövetség (USL) egész pályás letámadása láttán a nemzetközi sajtó az Egyesült Államok külügyminisztériumával és az Unió nehézsúlyú politikusaival együtt megkongatta a vészharangot. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Victor Ponta bő egy hét alatt bezsebelhette mindazt a kritikát, amit Orbán Viktor kormánya kapott két év alatt.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke személyesen beszélt telefonon a miniszterelnökkel, Viviane Reding igazságügyi biztos egy Twitter-bejegyzésben aggodalmát fejezte ki az Alkotmánybíróságot ért támadások miatt, Herman van Rompuy, az Európa Tanács elnöke pedig arról beszélt, hogy a romániai igazságszolgáltatás függetlensége forog kockán. Az Európa Tanács egyébként felkérte a Velencei Bizottság alkotmányjogászait, vizsgálják meg a romániai intézményrendszer átalakítását. Bár Németországban hagyományosan a külügyminiszter feladatai közé tartoznak az elmarasztaló nyilatkozatok, ezúttal Guido Westerwelle szavait maga Angela Merkel kancellár nyomatékosította: elfogadhatatlan az Európai Unió alapelveinek a megsértése – áll egy, Traian Băsescuval való telefonbeszélgetés után kiadott közleményben.

De hogyan juthatott idáig az USL?

A helyhatósági választások közeledtével a Demokrata-Liberális Párt (PDL) valamint az RMDSZ által biztosított kormánytöbbség vészesen megcsappant. Ami történt, az elképzelhetetlen az ideológiai szekértáborok szerint szerveződő magyarországi pártrendszerben, ám Romániában bevett gyakorlat, hogy a kevésbé népszerű pártok honatyái egy befutó helyért, ilyen-olyan előnyökért vagy egyszerűen készpénzért „átigazolnak” egy közvélemény-kutatásokban éppen jól álló vagy kormányon levő alakulathoz. A politikai trasszeizmusnak nevezett jelenség megfékezésére a múltban több kísérletet tettek, sikertelenül. Romániában ritka az a veterán honatya, aki politikai pályafutása során nem fordul meg legalább két pártban, de könnyen lehet találni olyan politikusokat is, akiknek a CV-jében gyakorlatilag a teljes romániai politikai paletta szerepel, 1990-től mostanáig.

A romániai parlament eme rákfenéje miatt fordulhat elő az, hogy bár egy kormány megalakulásakor stabil parlamenti többséggel rendelkezik, népszerűségvesztés hatására könnyen kisebbségben találhatja magát a törvényhozásban. Így sikerült az USL-nek megbuktatnia a Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett, amúgy meglehetősen népszerűtlen (20 százalék körüli) kormányt május végén.

De miért nem hagyta az USL tovább erodálódni az október végén esedékes parlamenti választásokig a demokratákat? Erről több feltételezés is napvilágot látott. A legéletszerűbb talán az, hogy az ország viszonylagos gazdasági stabilitását kihasználva a Ponta-kabinet néhány látványos akcióval (például a közalkalmazottak bérének visszaállítása az eredeti, megszorítások előtti szintre) tervezte tovább növelni népszerűségét, és nem mellékesen csendben be szerette volna betonozni az amúgy is biztosnak tűnő őszi választási győzelmét.

A Ponta-kormány semmit nem bízott a véletlenre.

Első dolguk az volt, hogy megkíséreljék a választási törvény módosítását. Az általuk szorgalmazott „tiszta” egyéni választókerületes rendszer – melyet egyébként az Alkotmánybíróság azóta alaptörvénybe ütközőnek talált – elvileg bő kétharmados (egyes becslések szerint 75 százalékos) többséget biztosíthatott volna az USL-nek.

A parlamenti választásokra azért is készül annyira az USL, mert a pártszövetség nagyobbik pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egy rövid, egyéves kitérőt leszámítva 8 éve, Băsescu és a demokraták 2004-es győzelme óta nem volt kormányon. A pártbeli viszonyokat jól ismerők szerint a forradalom után alakult Nemzeti Megmentési Frontból (FSN) lett PDSR, majd PSD politikusai „kiéhezettek”, egyfajta „most vagy soha” hangulat uralkodik közöttük: csakis a totális győzelem jöhet szóba.

A júniusi helyhatósági választások teljes mértékben igazolták az előrejelzéseket: az USL egy-két nagyobb várost leszámítva gyakorlatilag lesöpörte a térképről a PDL-t. A parlamenti többség, a kormányalakítás és az azután megejtett kormányzati „tisztogatás”, illetve a látványos önkormányzati választási siker után az USL-nek elvileg már csak egyetlen személy tehet keresztbe: Traian Băsescu.

Az elnök feladatköre Romániában nem pusztán protokolláris. Kormányalakítás során például nagyon fontos szerepe van: a parlamenti pártokkal folytatott konzultáció után ő jelöli ki a miniszterelnököt. Amennyiben jelöltjének másodszorra sem szavaz bizalmat a törvényhozás, az elnöknek jogában áll feloszlatni a parlamentet.

Az USL nemcsak az elnök alkotmány által garantált jogköre miatt érezheti azt, hogy Băsescu veszélyes. Mióta 2004-ben elnökké választották, Băsescu a romániai politikai élet legnagyobb machinátora. Népszerűsége csúcsán magát „játékos elnökként” határozva meg, maga is előszeretettel feszegette az alkotmányos kereteket, hihetetlen érzékkel fordítva a maga javára teljesen reménytelennek tűnő helyzeteket. Bár Băsescu népszerűsége jelenleg alacsony (felmérések szerint a népszavazáson résztvevők kb. 60 százaléka menesztése mellett voksol majd), az USL joggal tart attól, hogy míg Băsescu az államfő, addig keresztül tudja húzni a szövetség számításait.

Băsescu persze nem csupán egyszerű politikai ellenfél: erős korrupció- és oligarchaellenes retorikával neki sikerült 2004-ben legyőznie a verhetetlennek hitt Adrian Năstase PSD-elnököt. 2008-ban nem pusztán megnyerte a választásokat, de meg is alázta a PSD elnökjelöltjét, Mircea Geoană-t, miután az exit pollok láttán Geoană elhamarkodottan ünnepelte meg a győzelmét. Azóta az „előre iszunk a medve bőrére” román megfelelője a „visszadugjuk a pezsgősüvegbe a dugót, mint Mircea Geoană”.

Nem mellékes az sem, hogy Băsescu következetesen kiállt az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. Bár sokan azzal vádolták az elnököt, hogy légből kapott korrupciós vádakkal tartja sakkban politikai ellenfeleit, egy bíróság június 20-án egész Kelet-Európában mérföldkőnek számító ítéletet hozott: letöltendő börtönbüntetésre ítélte Năstase volt miniszterelnököt egy pártfinanszírozási ügy miatt. (Hogy jobban lássuk az összefonódást: Adrian Năstase Victor Ponta politikai és szakmai mentora, annak a doktori dolgozatnak a témavezetője, mely legkevesebb 80 oldalnyi, idézőjel nélkül átvett szövegrészletet tartalmaz. Jól mutatja az USL-kormány elszántságát, hogy a Ponta-féle plágium tényét megállapító bizottságot gyűlésezés közben oszlatta fel a tanügyminiszter.)

Valóban szükségszerű Băsescu felfüggesztése?

A válasz nem egyértelmű. Az elnök jelenleg második ötéves mandátuma harmadik évében jár, az alaptörvény pedig legfeljebb két elnöki mandátumot engedélyez. Băsescu tehát 2014-től mindenképpen távozik Cotroceni-ből, és nem kizárt, hogy a politikai életből is. Az elnök kilátásai nem túl rózsásak: a Boc-kormány által levezényelt megszorítások az ő népszerűségére is kihatással voltak, és a PDL, melyhez sok szállal kötődik, várhatóan gyengén szerepel majd a parlamenti választásokon.

Nem valószínű tehát, hogy a választások után akár az elnök, akár a PDL különösebben akadályozná majd az USL kormányzását. Éppen ezért logikus és ésszerű lépés lett volna az USL részéről kerülni a nyílt konfrontációt, és kivárni, míg a „Băsescu-probléma” magától megszűnik.

Mivel az USL mégis az teljes támadást választotta, megalapozottnak tűnhet az az állítás, hogy valójában nem is az elnök a célpont. Kommentátorok szerint a felfüggesztéssel valójában egy igazán erős üzenetet szeretnének megfogalmazni az igazságszolgáltatás felé, mely – egyes USL-politikusok és USL-hez közel álló üzletemberek szerint – túlságosan is független. És nem csak Năstaseról van szó: a pártszövetség több prominens politikusának és támogatójának is van félnivalója.

Természetesen nem kizárt, hogy a felfüggesztésről szóló döntésnek van egy irracionális komponense is: az USL vezetői egyszerűen úgy érezték, elérkezett a revans ideje.

Beindul a gépezet

Még egy parlamenti többséggel rendelkező politikai alakulat számára sem túl egyszerű az államelnök felfüggesztése: a procedúrát több intézmény is megakaszthatja, arról nem is beszélve, hogy az elnök menesztéséről végül népszavazás dönt. Éppen ezért az USL egy 7 lépésből álló, meglehetősen bonyolult akciótervet készített, mely – legalábbis elméletben – garantálja a sikert.

Első lépésként „saját” emberükre cserélték az ombudsmant. Ez azért fontos, mert a nép ügyvédje az Alkotmánybíróságon megtámadhatja a kormány által kiadott rendeleteket. Márpedig a Ponta-kormány kormányrendelettel tervezte az Alkotmánybíróság jogköreit csorbítani. Ennek értelmében a taláros testület ezentúl csak véleményezi a parlament határozatait – észrevételeit nem kötelező figyelembe venni. Így az Alkotmánybíróság a felfüggesztési procedúrába érdemben nem tud beleszólni. Ez a lépés azért verte ki a biztosítékot, mert az Alaptörvény szerint sürgősségi kormányrendelettel nem, hanem csak parlamenti szavazással lehet az alkotmányos törvényeket és az állam alapvető intézményeinek jogállását megváltoztatni.

Az USL ezután lecserélt két, összeférhetetlenséggel vádolt – feltehetőleg „kontrollálhatatlan” – alkotmánybírót. Így az Alkotmánybíróság sem akadályozhatja meg az elnök felfüggesztését. Következett a két, PDL-s házelnök leváltása. A terv szempontjából főként a szenátus elnöke kulcsfontosságú: az Alkotmány szerint ő veszi át ideiglenesen az elnöki funkciót, ha az államelnököt felfüggesztik.

Mindezzel párhuzamosan a népszavazásról szóló törvényt is módosították: kivették az érvényességi küszöbre (a választói névjegyzékben szereplő polgárok több, mint fele) vonatkozó kitételt, így egyszerű többség dönthet arról, hogy az elnököt leváltják-e vagy sem.

A helyzet persze nem ennyire egyszerű.

Kedden az Alkotmánybíróság úgy döntött, a népszavazási törvényből nem lehet kivenni az érvényességi küszöböt, az erről szóló parlamenti határozat tehát nincsen összhangban az Alkotmánnyal. Jelenleg Bukarestben parázs vita folyik arról, hogy a népszavazást érvényességi küszöbbel vagy anélkül szervezik meg.

A tét azért hatalmas, mert a július végi időpont és az általános érdektelenség alacsony, 50 százalék alatti részvételt valószínűsít. Tehát ha az érvényességi küszöb marad, akkor nagy esélye van annak, hogy a népszavazás érvénytelen lesz – Traian Băsescu pedig a rá jellemző öblös kacajjal visszatér a Controceni-palotába.

A Ponta-kormány stratégiája a nemzetközi kritikák kivédésére sok szempontból hasonlít a magyar kormány reakcióira. Rágalmaknak, rosszindulatú gyanúsítgatásoknak és félreértéseknek nevezik a kritikákat, azt állítva, hogy a kritikusok valójában nem ismerik a romániai helyzetet. Victor Ponta szerdán és csütörtökön Brüsszelbe utazik, és gyakorlatilag végigkilincseli az uniós döntéshozókat: találkozik Martin Schultz EP-elnökkel, Herman Van Rompuy-jal, az Európa Tanács elnökével illetve José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével.

Jelen pillanatban nehéz megjósolni, mi lesz az események végkifejlete. Nagy kérdés, hogy sikerül-e Băsescut meneszteni, milyen törvény alapján szervezik meg az őszi parlamenti választásokat, és hogy a választásokon hogyan szerepel az USL. Középtávon pedig nem tudni, meddig tart a PSD-PNL kényszerházasság: ha a választások után szakad a pártszövetség, az teljesen átrendezheti az erőviszonyokat.

A hazai belpolitikai bizonytalanság azonnali kihatással van a lej árfolyamára: jelenleg a rekordnak számító 4,5 lej körül alakul egy euró. Ugyanakkor úgy tűnik, az USL nem kíván gazdasági szabadságharcba bonyolódni: nem rúgják fel az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodásokat. Igaz, az IMF-fel való májusi tárgyalások során a Ponta-kormány ellenezte egy sor, állami tulajdonban levő vállalat privatizációját, így az IMF-megállapodás ezen részét megpróbálják újratárgyalni.

Jelenleg valószínűleg a schengeni csatlakozás további halasztása az európai közösség egyedüli igazán hatékony eszköze a Ponta-kormány ellenőrzésére. Viviane Reding igazságügyi biztos máris kilátásba helyezte, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek valamint az ombudsmannak a visszaállítása nélkül csökkennek Románia esélyei a schengeni csatlakozásra.

A nagy kérdés persze az, hogy miképpen akadályozhatja meg az Európai Unió azt, hogy a perifériáján levő tagállamokban olyan ámokfutók kerüljenek hatalomra, akik az „aki nincs velünk, az ellenünk van” filozófiája jegyében totális támadást indítanak az állam alapvető intézményei ellen?

(A szerző a Transindex munkatársa)