"Jogukban áll akár tévedni is" - interjú Semjén Zsolttal az alkotmányozásról

Hirszerzo, M. László Ferenc

A nép szava, Isten szava, és ez minden hatalom forrása, ezért egyik intézmény sem lehet előbbre valóbb, mint a parlament, amely előtt, mint a népakarat megtestesítője előtt még az Alkotmánybíróságnak is fejet kell hajtania - állítja a KDNP miniszterelnök-helyettese. Semjén Zsolt szerint okkal szavaztak tavasszal olyan sokan a két párt szövetségére: az emberek többsége új alkotmányt szeretne. A kereszténydemokraták pár hete újraválasztott elnöke a Hírszerzőnek adott interjújában arról is beszélt, hogy szerinte az állampolgársággal együtt jár a választójog, azaz a határon túli magyarok nem lehet kirekeszteni a magyarországi közéletből.

A kormánypártok kétharmados többsége 11 alkalommal kezdeményezte az alkotmány módosítását az elmúlt fél év alatt, ami igencsak szokatlan megállapodott demokráciákban. (Az interjú december 20-án délután készült az újabb alkotmánymódosítás és a médiatörvény elfogadása előtt - a szerk.) Hogy látja, biztosítottak-e a jogállami normák és a jogbiztonság ma Magyarországon?

Hát persze. Miért gondolja, hogy a mostani toldozott-foldozott alkotmány jobban garantálja a jogállamiságot, mint a nép által választott legitim többség? Személy szerint botránynak tartom, hogy a demokráciánk alapjait lefektető alkotmány 1949-es dátumozású. A Rákosi-korszak egyik legsötétebb évéről van szó, igaz, tartalmilag már átvariálták az egészet. De hogyan? A rendszerváltás paktuma szülte meg ezt az alkotmányt. Az Ellenzéki Kerekasztal legitimációja nem múlja felül a mostani parlament legitimációját. Mert a parlamentet ezzel a többséggel úgy választotta meg az ország, hogy alkotmányozó felhatalmazást kértünk és kaptunk a néptől. Ennél erősebb felhatalmazást nem lehet elképzelni, ráadásul ez az alkotmány a preambulumában önmagáról mondja ki, hogy ideiglenes, itt az idő tehát, hogy végre készítsünk egy újat.

Navracsics Tibor másfél hete egy interjúban helytelenítette, hogy „hetente egy-egy újabb hivatalt” tesz be a parlament az alkotmányba. Pár nappal később már ő is megszavazta az újabb alkotmánymódosítást. Miért kell ilyen gyakran módosítani az alaptörvényt, ha egyszer tavaszra kész lesz az új alkotmány?

Ez egy logikus felvetés, és a megoldás az lesz, hogy az új alkotmány elfogadása után már nem lesz szükség több módosításra. Azért voltunk kénytelenek többször hozzányúlni az alkotmányhoz, mert a mostani nem volt alkalmas arra, hogy a nyilvánvaló népakarat érvényre jusson. A magyar nemzet szerint vérlázítóak voltak a hatalmas végkielégítések. Minden közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a népakarattal egybecsengett az a törvény, amely kivetette a 98 százalékos különadót. Azonban az Alkotmánybíróság – amely elismerte, hogy a hatalmas végkielégítések a jó erkölcsbe ütköznek –, ám a mostani alkotmány passzusai nem tették lehetővé, hogy a népakarat érvényesüljön.

Mindenben a népakaratra hivatkoznak…

Mire lehetne vagy kellene még hivatkozni?

A hatalmi ágak kiegyensúlyozására figyelő jogállami demokráciában akadnak azért egyéb szempontok is. De hogy egy másik nézőpontból közelítsek: XVI. Benedek még pápává választása előtt a baloldali filozófussal, Jürgen Habermasszal folytatott vitájában utalt arra, hogy a népakaraton, sőt még a jogon felül is vannak bizonyos morális alapok, amiket tiszteletben kell tartani ahhoz, hogy a társadalom kohéziója megmaradjon.

Ez a mi álláspontunk, a kereszténydemokratáké: hogy az írott alkotmány, a pozitív jog felett létezik a természetjog, és mivel a természet rendje a teremtés rendjét tükrözi, ezért ebben az összefüggésben ez a végső valóság. Viszont azok a kérdések, amikről az imént beszélgettünk inkább a kormányzás technikai részéhez tartoznak. A korábbi példánál maradva: erkölcsi szempontból és a népakaratot tekintve egyértelmű volt, hogy a végkielégítéseket meg kell adóztatni, azonban technikailag az Ab döntése után nem maradt más lehetőség, mint az alkotmány módosítása. Ez a kérdés viszont nem érinti azt a természetjogi valóságot, amely szerintünk felette áll minden tételes jognak. Ez azért kulcsfontosságú, mert ha elutasítjuk a természetjog létezését, akkor valóban nem marad más szempont, mint az, hogy eljárásjogilag a parlament szabályos törvényt hozott-e vagy sem.

Láttunk már olyat a történelemben, amikor egy párt demokratikus választásokat nyert, majd eljárásjogilag szabályosan úgy módosították a törvényeket, hogy azok nyilvánvalóan ellentétesek voltak a természet rendjével. A nürnbergi perben nagyon helyesen kimondták azt, hogy a természetjoggal ellentétes tételes jogra nem lehet hivatkozni. Máskülönben nem ítélhették volna el a háborús bűnösöket, akik arra hivatkoztak, hogy ők nem szegték meg a törvényeket, hiszen a birodalmi törvények szerint jártak el. Ezért gondolják azt a kereszténydemokraták, hogy végső kérdésekben a parlament nem játszhat Istent. Ebből vezethető le például a magzatvédelemről vallott álláspontunk is. Miután az emberi élet szempontjából nincs se logika, se filozófiai, se természettudományos különbség aközött, hogy a magzat egy, négy vagy nyolc hónapos, hogy a hasfalon belül vagy kívül van, ha a magzat pusztán a kora alapján halálra ítélhető – mert a parlament eljárásjogilag szabályosan így döntött –, akkor logikailag ezen az alapon bármely emberi élet elpusztítható kora vagy egészségi állapota alapján.

Az említett vitában Joseph Ratzinger azt mondta, a közügyek intézésében „nem az erősebb jogának, hanem a jog erejének kell érvényesülnie”. A parlament elé viszont úgy kerülnek a törvényjavaslatok, hogy azokról nincs társadalmi vita, kivételnek számít, ha az ellenzék módosítói közül befogadnak valamit, a két párt képviselői pedig rendszeresen lekiabálják az ellenzéki felszólalókat. Minden arra utal, hogy önök erőből politizálnak.

Ez abból az előfeltevésből indul ki, hogy a mi oldalunkon lenne az erő, a másikon a jog.

A demokrácia kereteit adó tételes jog a hatályos törvényekben és az alkotmányban van, amit a Fidesz és a KDNP rohamtempóban ír át.

Ez meg azt a burkolt állítást tartalmazza, hogy ez nem helyes, nem igazságos, nem jogszerű.

Tény, hogy hatályos alkotmány szerint valóban megtehetik, a döntések jogszerűek: akinek kétharmada van, az átszabhatja a teljes rendszert. Csak nem méltányos.

Nem azért tesszük meg, mert megtehetjük: pont erről beszéltem az imént, amikor a természetjog jelentőségére hívtam fel a figyelmet. Meggyőződésünk, hogy ezek a törvények az igazság irányába tett szükséges és helyes lépések. Ezért tesszük meg.

Nem kéne ennek az igazságnak valamivel szélesebb bázison alapulnia? Nem kellene figyelembe venni az egyharmad igazságait is?

Miért feltételezi, hogy a frakciók létszámától függne az igazság, miért nem inkább az állampolgárok által leadott szavazatoktól?

Az ellenzéki pártok mögött álló több mint kétmillió szavazó nem számít?

Persze, hogy számít. A parlamenti játékszabályoknak és súlyuknak megfelelően.

Az Alkotmánybíróságnak ön szerint honnan van a legitimációja?

A parlamenttől.

Kizárólag? Itt már nem számít az eljárás- vagy akár a természetjog?

Miért gondolja azt, hogy az Ab felkentebb a természetjog tekintetében, mint a parlament? A koncepció, amely alapján a jelenlegi Alkotmánybíróságot létrehozták, abból a feltételezésből indul ki, hogy a nép megőrülhet, és ha ez bekövetkezik, akkor legyen még egy fórum, ami ezt megpróbálja helyrebillenteni. Ez a német modell, mellyel szemben áll az angolszász, mert ők abból indulnak ki, hogy az őrülettel szemben a legjobb védekezés a szabad választások garantálása, mert olyankor a nép korrigálhatja önmaga korábbi döntését. Teszem hozzá, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Sólyom László által lefektetett elvek alapján az Ab sokszor nem az alkotmányt értelmezte, hanem a „láthatatlan alkotmányra” hivatkozva alkotmányozott. Mi alapján állítja egy jogász, akit a parlament odatett, hogy ő valamilyen prófétai karizmát kapott, amivel látja a „láthatatlan alkotmányt”, amit a többiek nem látnak? Ugyanakkor az Ab-t nem lehet a legitimáció szempontjából szembe állítani a parlamenttel vagy a néppel. Mégiscsak a nép választja meg az Országgyűlést, a parlament meg az Ab-t. Ezért az Alkotmánybíróságnak az Országgyűlés által meghatározott jogkörben kell eljárnia. Így az imént emlegetett, az Ab jogköreit megváltoztató alkotmánymódosítás teljesen legitim, különösen alkotmányossági szempontból.

Honnan tudja - feltéve, de meg nem engedve -, hogy a nép nem őrült meg tavasszal?

Ilyen alapon honnan tudja, hogy az Alkotmánybíróság nem őrült meg?

Bocsánat, innentől kezdve minden relatívvá válik, ami a politikai cinizmusnak nyit teret. Bármilyen kormányzati döntés és annak az ellenkezője is megmagyarázható azzal, hogy egyik vagy másik intézmény megőrült, a nép nevében rendet kell rakni.

Ezért mondom azt, hogy én egyetlen végső valóságot ismerek el e tekintetben: a természetjogot. A természet rendje tükrözi a teremtés rendjét. De ez a transzcendens valóság nem fordítható le úgy, hogy ez az adott helyzetben az Alkotmánybíróság, amely abszolút módon a parlament és a nép felett áll. Ugyanígy helytelen az a felfogás, amely abszolutizálja a rendszerváltás paktumát. Mert az egy per pillanatnyi – az akkori erőviszonyokat tükröző – pártpolitikai alku eredménye volt. Ide tartozik Sólyom László azon felfogása, hogy a köztársasági elnök ellensúlyt kell képezzen. Valójában a korábbi államfő, Göncz Árpád az volt, de csak praktice és nem teoretice. Mert az akkori kormányfővel, az MDF-es Antall Józseffel úgy egyezett meg az ellenzéki SZDSZ, hogy ők adhatják a köztársasági elnököt. Ezt a rossz paktumlogikát görgettük magunk előtt egészen mostanáig. Ugyanígy az Alkotmánybíróságnak sem az a szerepe, hogy a kormánytöbbség ellensúlya legyen, erre ott van a politikai ellenzék. (...)