Az Alkotmánybíróság (AB) múlt pénteki határozata a Sólyom-korszak legaktivistább döntéseit is előzi - nyilatkozta a Népszabadságnak Gulyás Gergely.
MTI
A Fidesz jogi szakpolitikusa szerint az AB-határozat szembemegy az alaptörvény azon rendelkezésével, amely alkotmányos státuszt biztosított az átmeneti rendelkezéseknek.
Gulyás Gergely szerint az előzetes regisztráció nem ellentétes a választójoggal.
A szakpolitikus a lap hétfői számában közölt interjúban arra a kérdésre, hogy az alkotmánybírósági döntésből következik-e bármi is a választási eljárási törvényre, az előzetes regisztrációra nézve, úgy vélekedett: jogilag nem feltétlenül következne, józan ésszel viszont nehéz a mostani döntés időzítését figyelmen kívül hagyni, hiszen az AB közel egy évig tárgyalt az átmeneti rendelkezésekről, és éppen akkor hozott a regisztráció tartalmi vizsgálatát megnyitó döntést, amikor tíz napon belül a választási eljárási törvényről is határoznia kell.
"Ha nem a vak véletlen az oka annak, hogy az AB éppen most döntött az átmeneti rendelkezésekről, akkor ez - függetlenül az én jogi álláspontomtól - előre vetíti a választási eljárással kapcsolatos döntést is" - mondta. A törvény egészének a megsemmisítése azonban a politikus szerint fel sem merülhet, hiszen az eljárási törvény része egy sor olyan rendelkezés is, melynek az alkotmányosságával kapcsolatosan semmilyen kétség nem vetődött fel.
Gulyás Gergely szerint az AB határozata az alkotmányozó nyilvánvaló szándékával szemben egy alaptörvényi rendelkezés végtelenül szűkítő értelmezésével, gyakorlatilag annulálásával született. Úgy vélekedett, hogy az AB még soha olyan erős hatalmi ellensúlyként nem lépett fel a megelőző két évtizedben, mint ahogyan azt éppen a jelenlegi törvényhozással szemben teszi.
Arra a kérdésre, hogy a joguralom-népuralom vitában melyik oldalon áll, kifejtette: az Országgyűlés alkotmányozó hatalma az, melynek az Alkotmánybíróságot teljes egészében kötnie kell. "Tehát a mércét az Országgyűlés határozza meg. Ezen az alkotmányos mércén belül feladata az Alkotmánybíróságnak az alkotmányosság feltétlen érvényesítése" - fejtette ki.
Elmondta, a rendszer azáltal működőképes, hogy az AB az alkotmány rendelkezéseit juttatja érvényre, a törvényhozó pedig tiszteletben tartja az Alkotmánybíróság döntését. Ha nem ért egyet egy döntéssel, az a lehetőség fennáll, hogy az AB által kifogásolt rendelkezéseket az alkotmány részévé teszi. A törvényhozásnak, mint alkotmányozó hatalomnak ezzel az eszközzel megfontoltan kell élnie, de elszámolással nem az Alkotmánybíróságnak, hanem a választópolgároknak tartozik. Ez a parlamentáris demokrácia - jelentette ki.
2012. december 31., hétfő
2012. december 29., szombat
Elmeszelték a gazdagok 75%-os adóját
[origo]|MTI|
Alkotmányellenesnek nyilvánították a 75 százalékos személyi jövedelemadót. A szocialisták ragaszkodnak az adóhoz, ezért áttdolgozzák a törvényt.A francia Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a szocialisták által bevezetett 75 százalékos személyi jövedelemadót. A vagyonosok adójának emelése a szocialista Francois Hollande elnök egyik szimbolikus politikai döntése volt, amelyet a szeptemberben elfogadott 2013-as költségvetésbe építettek bele - írja a BBC.
Az Alkotmánybíróság szombati határozatában azt mondta ki, hogy az új adókulcs nem felel meg az egyenlő közteherviselés elvének, és nem kellően szabályosak a kiszámításához megszabott előírások sem. A személyi-jövedelemadó más formáival szemben itt egyénekre és nem háztartásokra számolták ki az adó mértékét. Például, ha egy háztartás egyik tagja több mint 1 millió eurót keres, akkor a 75 százalékos kulccsal kellene adóznia, míg ha egy kéttagú háztartás tagjai egyenként keresnek mondjuk 900 ezer eurót, akkor egyiküknek sem kellene fizetnie ilyen magas mértékű adót.
A francia kormány a döntés után úgy nyilatkozott, hogy átdolgozzák az adó szabályait, hogy 2013-ra ismét bevezethessék - immár az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően. Jean-Marc Ayrault, miniszterelnök azt mondta, hogy a kormány tudomásul veszi az Alkotmánybíróság döntését, és egy olyan új rendszert alkotnak, ami megfelel a határozatban foglalt elveknek.
Franciaországban óriási vitákat váltott ki az igazságtalannak tartott adóemelés. Gerard Depardieu, színész például nemrég bejelentette, hogy Belgiumba vándorol, hogy elkerülje az adófizetést, de más magas fizetésű emberekről is elterjedt, hogy Londonba vagy más szomszédos ország nagyvárosaiba költöznének.
Alkotmányellenesnek nyilvánították a 75 százalékos személyi jövedelemadót. A szocialisták ragaszkodnak az adóhoz, ezért áttdolgozzák a törvényt.A francia Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a szocialisták által bevezetett 75 százalékos személyi jövedelemadót. A vagyonosok adójának emelése a szocialista Francois Hollande elnök egyik szimbolikus politikai döntése volt, amelyet a szeptemberben elfogadott 2013-as költségvetésbe építettek bele - írja a BBC.
Az Alkotmánybíróság szombati határozatában azt mondta ki, hogy az új adókulcs nem felel meg az egyenlő közteherviselés elvének, és nem kellően szabályosak a kiszámításához megszabott előírások sem. A személyi-jövedelemadó más formáival szemben itt egyénekre és nem háztartásokra számolták ki az adó mértékét. Például, ha egy háztartás egyik tagja több mint 1 millió eurót keres, akkor a 75 százalékos kulccsal kellene adóznia, míg ha egy kéttagú háztartás tagjai egyenként keresnek mondjuk 900 ezer eurót, akkor egyiküknek sem kellene fizetnie ilyen magas mértékű adót.
A francia kormány a döntés után úgy nyilatkozott, hogy átdolgozzák az adó szabályait, hogy 2013-ra ismét bevezethessék - immár az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően. Jean-Marc Ayrault, miniszterelnök azt mondta, hogy a kormány tudomásul veszi az Alkotmánybíróság döntését, és egy olyan új rendszert alkotnak, ami megfelel a határozatban foglalt elveknek.
Franciaországban óriási vitákat váltott ki az igazságtalannak tartott adóemelés. Gerard Depardieu, színész például nemrég bejelentette, hogy Belgiumba vándorol, hogy elkerülje az adófizetést, de más magas fizetésű emberekről is elterjedt, hogy Londonba vagy más szomszédos ország nagyvárosaiba költöznének.
AB: Ezek nem átmeneti rendelkezések
Miklósi Gábor
2012. december 28., péntek 12:05 |
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései közül a valójában nem átmeneti szakaszokat, köztük a választási regisztrációnak megágyazót is. A testülethez Szabó Máté ombudsman fordult, Áder János beadványáról, benne a kötelező előzetes regisztrációról a jövő héten dönt érdemben a testület.
Pénteken kihirdetett határozatában az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenségre hivatkozva alkotmányellenesnek nevezte az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései (Ár.) című jogszabály több pontját. A testülettől Szabó Máté alapjogi biztos kért utólagos normakontrollt, kifogásolva az Alaptörvényhez kapcsolódó jogszabály bizonytalan jogforrási státuszát, valamint azt, hogy az Ár. nem csak átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.
Nem átmenetiek az átmeneti rendelkezések
Az ombudsman ezért kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az Ár. A kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről című preambulumát és a kommunista diktatúráról szóló első négy cikket. Ugyanígy kezdeményezte az Országos Bírói Hivatal elnökének a perek áthelyezését biztosító jogköréről, valamint az illetékestől eltérő bíróságon történő legfőbb ügyészi vádemelés lehetőségéről szóló szakaszok megsemmisítését is.
Emellett Szabó Máté az Ár. az egyházakra és a nemzetiségekre vonatkozó sarkalatos törvényekről szóló cikkeit és az Alkotmánybíróság jogkörét a költségvetési ügyekben szűkítő alaptörvényi cikk hatályának kiterjesztéséről szóló szakaszt is kifogásolta.
Kérte továbbá a kormányhivatalok bírósághoz fordulási jogköréről, az EU vagy az AB és más szervezetek döntései miatt a központi költségvetést súlyosan érintő fizetési kötelezettségek esetén bevezethető különadó lehetőségéről, a rendszerváltást megelőző kárpótlási ügyekben megállapítható új jogcímek tilalmáról és az Alaptörvény napjáról szóló rendelkezésekről szóló cikkek törlését is.
Az ombudsman azt is kezdeményezte, hogy az AB mondja ki: alkotmányellenes az a szakasz, mely szerint az Átmeneti rendelkezések az Alaptörvény részét képezik, viszont visszavonta (az Alaptörvény záró rendelkezéseinek idő közben történt módosítása miatt) azt az indítványát, hogy az ÁB mondja ki az Ár. egészének alkotmányellenességét.
Az AB tartalmi vizsgálat nélkül törölte a szakaszokat
Az Alkotmánybíróság mai döntésében kimondta, hogy az ombudsman indítványa megalapozott, és az Országgyűlés túllépett az Alaptörvényben foglalt jogalkotási felhatalmazáson, amikor az Átmeneti Rendelkezések közé olyan szabályokat is beiktatott, amelyek nem átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak.
Az Országgyűlést a határozat szerint alkotmányozóként is kötik a jogalkotási, eljárási előírások. Az ezek megsértésével hozott szabályok közjogilag érvénytelenek, ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseket, az Ár. mintegy kétharmadát e formai hiányosságok miatt megsemmisítette, a kérdéses szakaszok tartalmi vizsgálatával viszont – az eddigi gyakorlatának megfelelően – nem foglalkozott.
Az AB azt is kimondta, hogy a Alaptörvénynek a posztambulum értelmében egységes szerkezetű, koherens jogszabályt kell alkotnia, és ez a feltétel az Ár. hatályos formája mellett nem teljesül. A határozatot a teljes testület Holló András és Stumpf István párhuzamos indokolásával, valamint Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével hozta meg.
Ez így egy csúszdatörvény
Az AB olyan szakaszokat is megsemmisített, amelyek nem szerepeltek az ombudsman beadványában. Ezek közül a legfontosabb a törvénynek a választók kötelező regisztrációjáról szóló része. Az AB törölte továbbá a bírók és az ügyészek nyugdíjkorhatáráról szóló, valamint a Költségvetési Tanács elnökéről és az önkormányzati vagyon átadásáról szóló szakaszokat is.
A határozat indoklása szerint az Ár. folyamatos módosításával és kiegészítésével az Ár. egy olyan „csúszdatörvénnyé”, „hatáskörelvonó törvénnyé” (alkotmánybírósági hatáskört elvonó jogszabállyá) válhat, amelyen keresztül az Alaptörvénybe való beépülés nélkül folyamatosan újabb és újabb alaptörvényi szintre emelt rendelkezések jöhetnek létre.
Jövő héten döntenek a regisztrációról
Az AB Áder János köztársasági elnök beadványáról, benne a választási eljárásról szóló törvény alkotmányosságáról csak a jövő héten dönt. Ekkor kerül sor a regisztráció érdemi, tartalmi vizsgálatára is.
Az Alaptörvény Átmeneti rendelkezéseit 2011. december 30-án fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály létrejöttének oka elsősorban az volt, hogy a kormánytöbbség esztétikai okokból nem akarta magát az Alaptörvényt módosítani. Az új alkotmányt hatályba léptető rendelkezések mellett így az Ár.-ba kerültek a kommunista diktatúra megítéléséről szóló cikkek is.
Az alaptörvényi szintre emelni kívánt Ár.-t azonban a legtöbb kritika azért érte, mert a kormánytöbbség olyan jogszabályok alkotmányos védelmét is próbálta vele megteremteni, amelyek pusztán az Alaptörvény alapján még támadhatók lettek volna. A jogalkotó szándéka szerint azonban így már védve maradtak volna az Alkotmánybíróság vizsgálódásától.
Előre volt okos a kormánytöbbség?
Ezek a cikkek azonban épp az Ár. címében és az utóbb az Alaptörvény záró rendelkezései közé is beírt átmenetiség kritériumának nem feleltek meg. Amikor az Országgyűlés a választók kötelező regisztrációjáról szóló szakaszt idén ősszel beemelte az Ár.-ba, még nem lehetett sejteni, hogy az AB csak a kétharmados törvény valóban átmeneti rendelkezéseit tekinti majd alkotmányosnak.
Az Alaptörvény december 17-én elfogadott harmadik módosítása viszont a korábbi gyakorlattal szakítva már magába az Alaptörvénybe emelte be a földtörvény kétharmados védelmét. Ez valószínűleg annak a jele, hogy a kodifikátor a ma kihirdetett döntést nagy vonalaiban ismerve már tudta, hogy az Ár. nem nyújt elegendő alkotmányos védelmet egy átmenetinek nem tekinthető jogszabálynak.
2012. december 28., péntek 12:05 |
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései közül a valójában nem átmeneti szakaszokat, köztük a választási regisztrációnak megágyazót is. A testülethez Szabó Máté ombudsman fordult, Áder János beadványáról, benne a kötelező előzetes regisztrációról a jövő héten dönt érdemben a testület.
Pénteken kihirdetett határozatában az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenségre hivatkozva alkotmányellenesnek nevezte az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései (Ár.) című jogszabály több pontját. A testülettől Szabó Máté alapjogi biztos kért utólagos normakontrollt, kifogásolva az Alaptörvényhez kapcsolódó jogszabály bizonytalan jogforrási státuszát, valamint azt, hogy az Ár. nem csak átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.
Nem átmenetiek az átmeneti rendelkezések
Az ombudsman ezért kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az Ár. A kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről című preambulumát és a kommunista diktatúráról szóló első négy cikket. Ugyanígy kezdeményezte az Országos Bírói Hivatal elnökének a perek áthelyezését biztosító jogköréről, valamint az illetékestől eltérő bíróságon történő legfőbb ügyészi vádemelés lehetőségéről szóló szakaszok megsemmisítését is.
Emellett Szabó Máté az Ár. az egyházakra és a nemzetiségekre vonatkozó sarkalatos törvényekről szóló cikkeit és az Alkotmánybíróság jogkörét a költségvetési ügyekben szűkítő alaptörvényi cikk hatályának kiterjesztéséről szóló szakaszt is kifogásolta.
Kérte továbbá a kormányhivatalok bírósághoz fordulási jogköréről, az EU vagy az AB és más szervezetek döntései miatt a központi költségvetést súlyosan érintő fizetési kötelezettségek esetén bevezethető különadó lehetőségéről, a rendszerváltást megelőző kárpótlási ügyekben megállapítható új jogcímek tilalmáról és az Alaptörvény napjáról szóló rendelkezésekről szóló cikkek törlését is.
Az ombudsman azt is kezdeményezte, hogy az AB mondja ki: alkotmányellenes az a szakasz, mely szerint az Átmeneti rendelkezések az Alaptörvény részét képezik, viszont visszavonta (az Alaptörvény záró rendelkezéseinek idő közben történt módosítása miatt) azt az indítványát, hogy az ÁB mondja ki az Ár. egészének alkotmányellenességét.
Az AB tartalmi vizsgálat nélkül törölte a szakaszokat
Az Alkotmánybíróság mai döntésében kimondta, hogy az ombudsman indítványa megalapozott, és az Országgyűlés túllépett az Alaptörvényben foglalt jogalkotási felhatalmazáson, amikor az Átmeneti Rendelkezések közé olyan szabályokat is beiktatott, amelyek nem átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak.
Az Országgyűlést a határozat szerint alkotmányozóként is kötik a jogalkotási, eljárási előírások. Az ezek megsértésével hozott szabályok közjogilag érvénytelenek, ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseket, az Ár. mintegy kétharmadát e formai hiányosságok miatt megsemmisítette, a kérdéses szakaszok tartalmi vizsgálatával viszont – az eddigi gyakorlatának megfelelően – nem foglalkozott.
Az AB azt is kimondta, hogy a Alaptörvénynek a posztambulum értelmében egységes szerkezetű, koherens jogszabályt kell alkotnia, és ez a feltétel az Ár. hatályos formája mellett nem teljesül. A határozatot a teljes testület Holló András és Stumpf István párhuzamos indokolásával, valamint Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével hozta meg.
Ez így egy csúszdatörvény
Az AB olyan szakaszokat is megsemmisített, amelyek nem szerepeltek az ombudsman beadványában. Ezek közül a legfontosabb a törvénynek a választók kötelező regisztrációjáról szóló része. Az AB törölte továbbá a bírók és az ügyészek nyugdíjkorhatáráról szóló, valamint a Költségvetési Tanács elnökéről és az önkormányzati vagyon átadásáról szóló szakaszokat is.
A határozat indoklása szerint az Ár. folyamatos módosításával és kiegészítésével az Ár. egy olyan „csúszdatörvénnyé”, „hatáskörelvonó törvénnyé” (alkotmánybírósági hatáskört elvonó jogszabállyá) válhat, amelyen keresztül az Alaptörvénybe való beépülés nélkül folyamatosan újabb és újabb alaptörvényi szintre emelt rendelkezések jöhetnek létre.
Jövő héten döntenek a regisztrációról
Az AB Áder János köztársasági elnök beadványáról, benne a választási eljárásról szóló törvény alkotmányosságáról csak a jövő héten dönt. Ekkor kerül sor a regisztráció érdemi, tartalmi vizsgálatára is.
Az Alaptörvény Átmeneti rendelkezéseit 2011. december 30-án fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály létrejöttének oka elsősorban az volt, hogy a kormánytöbbség esztétikai okokból nem akarta magát az Alaptörvényt módosítani. Az új alkotmányt hatályba léptető rendelkezések mellett így az Ár.-ba kerültek a kommunista diktatúra megítéléséről szóló cikkek is.
Az alaptörvényi szintre emelni kívánt Ár.-t azonban a legtöbb kritika azért érte, mert a kormánytöbbség olyan jogszabályok alkotmányos védelmét is próbálta vele megteremteni, amelyek pusztán az Alaptörvény alapján még támadhatók lettek volna. A jogalkotó szándéka szerint azonban így már védve maradtak volna az Alkotmánybíróság vizsgálódásától.
Előre volt okos a kormánytöbbség?
Ezek a cikkek azonban épp az Ár. címében és az utóbb az Alaptörvény záró rendelkezései közé is beírt átmenetiség kritériumának nem feleltek meg. Amikor az Országgyűlés a választók kötelező regisztrációjáról szóló szakaszt idén ősszel beemelte az Ár.-ba, még nem lehetett sejteni, hogy az AB csak a kétharmados törvény valóban átmeneti rendelkezéseit tekinti majd alkotmányosnak.
Az Alaptörvény december 17-én elfogadott harmadik módosítása viszont a korábbi gyakorlattal szakítva már magába az Alaptörvénybe emelte be a földtörvény kétharmados védelmét. Ez valószínűleg annak a jele, hogy a kodifikátor a ma kihirdetett döntést nagy vonalaiban ismerve már tudta, hogy az Ár. nem nyújt elegendő alkotmányos védelmet egy átmenetinek nem tekinthető jogszabálynak.
2012. december 22., szombat
Kövér: Elég lenne három hetenként a plenáris ülés ("És ezzel a helyzettel nemegyszer vissza is éltek, a "láthatatlan alkotmány" nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett" - tette hozzá.)
MTI
Kövér László szerint a parlamenti képviselők létszámának csökkenése, és ezzel arányosan munkaterhük növekedése indokolja legfőképpen, hogy 2014-től a parlament háromhetes munkarendben ülésezzen.
A házelnök a készülő új házszabályról elmondta, hogy a részletes vita helyett főként egy törvényelőkészítő bizottságban zajlana a módosító javaslatok formálása és összegzése, ahol a plenáris ülések vitáinál színvonalasabb, szakszerűbb munkavégzés folyhatna.
Az új házszabály előkészítését egyelőre az Országgyűlés elnökének közvetlen munkatársai végzik, de a házelnök azt ígéri, hogy az egyeztetésbe hamarosan bekapcsolódhatnak a parlamenti frakciók képviselői is. Kövér szerint a javaslat jövő tavasszal kerülhet a Ház elé, 2014-ben az új parlament már ezen szabályok alapján működne, azaz hetente lenne interpellációs blokk az Országgyűlésben és két- vagy háromhetenkénti plenáris ülésezés.
Kövér László azt mondta: régóta az a véleménye, hogy a 386 képviselővel is a háromhetes ülésezési rend az optimális. "2014-től pedig, amikortól 199-re, tehát a jelenlegi alig több mint felére csökken számuk, a munkaterhük a duplájára nő, és nemcsak a törvényhozásban, hanem a választókerületekben is" - fogalmazott. Szerinte a parlament jelenlegi "hektikus" működési módjával ez nem tarható.
Az ellenzék az elképzelés napvilágra kerülése óta saját jogainak csorbítását hangoztatja. Kövér László erre azt mondta, örül, hogy az ellenzéki pártok a következő ciklusban is erre a szerepre készülnek, de egyelőre fantomokkal harcolnak, és a minimálisan elvárható az lenne tőlük, ha először megismernék, amiről beszélnek.
Szerinte a részletes vitának a mai formájában nem sok értelme van. "Üres, unalmas, néha személyeskedő szócséplés, szegény gyorsírókon kívül a kutya nem figyel oda, sokszor még a levezető elnök is elbóbiskol a pulpituson" - véli az Országgyűlés elnöke.
Bolhacirkusz
Kövér László elképzelései alapján egy törvényelőkészítő bizottság jönne létre átvéve a mostani alkotmányügyi bizottság idevágó funkcióját. Ez a testület létszámában, politikai súlyában is a legerősebb bizottság lenne, elnökét a mindenkori kormánypárti többség adná, és oda minden frakció a "legjobb erőit", a legfelkészültebb szakértőit delegálná.
Ez a bizottság tárgyalná meg azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg a plenáris ülésen a részletes vitában kerülnek terítékre, és rendezné koherens szöveggé azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a képviselők a különböző bizottságokon keresztül nyújtanának be. A házelnök elmondta, hogy a formálódó új szabályok szerint a képviselői véleménynyilvánításba nem férne bele semmilyen eszköz, amely túlmegy a verbalitáson.
"Minden frakció kifeszítené a maga molinóját szív küldi szívnek jegyében, üzenetként a választóknak, vagy a képviselők integethetnének a kameráknak, hogy itt vagyok, anyu!" - mondta a politikus, megjegyezve, nem megengedhető, hogy "bolhacirkuszt" csináljanak a törvényhozásból. Az Országgyűlés elnöke úgy látja, hogy eléggé megszenvedte a parlament tekintélye az elmúlt 20 évet. De mint mondta, 2010-ig akármilyen hőfokon izzott is a politika, olyan típusú megnyilatkozásokra, mint mostanában, nem volt példa az Országház falain belül.
Kövér László rövid távon nem fűz reményeket ahhoz, hogy az új szabályoktól javul a törvényhozás morális megítélése. Inkább azt tartja a legfontosabb célnak, hogy a tekintély további romlása ne következzen be. "Némely parlamenti képviselőről, különösen LMP-s és jobbikos képviselőkről, az a meggyőződésem, hogy mentálisan nem nőttek fel" - fogalmazott a politikus.
Kövér: Sólyomnak is van felelőssége benne
Nyilatkozatában a házelnök kitért Sólyom László volt államfő és egykori alkotmánybírósági elnöknek az alkotmányos kultúra hanyatlását megfogalmazó kijelentésre. Mint mondta, "óvatos stílusra intve magát" úgy fogalmaz: abban, hogy 2010-re alkotmányos szempontból is a csőd szélére jutott az ország, Sólyom Lászlónak is, aki szemlátomást nehezen viseli köztársasági elnöki tisztségének elvesztését, van felelőssége.
Szerinte alkotmánybírósági elnökként Sólyom volt az, aki úgy honosította meg a testület működését, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, kvázi fellebbviteli fóruma lett az Országgyűlésnek, úgy, hogy az alkotmánybírók a képviselőkkel és a kormány tagjaival ellentétben senkinek sem tartoznak elszámolással. "És ezzel a helyzettel nemegyszer vissza is éltek, a "láthatatlan alkotmány" nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett" - tette hozzá.
"Hogy hanyatlik-e az alkotmányos kultúra vagy sem, és ha igen, ennek mi az oka, ezt én differenciáltabban látom, mint a tisztelt volt köztársasági elnök úr, és helyes lenne, ha mindenki önkritikusan számolna el az elmúlt 20 évével" - jelentette ki az Országgyűlés elnöke.
Kövér László szerint a parlamenti képviselők létszámának csökkenése, és ezzel arányosan munkaterhük növekedése indokolja legfőképpen, hogy 2014-től a parlament háromhetes munkarendben ülésezzen.
A házelnök a készülő új házszabályról elmondta, hogy a részletes vita helyett főként egy törvényelőkészítő bizottságban zajlana a módosító javaslatok formálása és összegzése, ahol a plenáris ülések vitáinál színvonalasabb, szakszerűbb munkavégzés folyhatna.
Az új házszabály előkészítését egyelőre az Országgyűlés elnökének közvetlen munkatársai végzik, de a házelnök azt ígéri, hogy az egyeztetésbe hamarosan bekapcsolódhatnak a parlamenti frakciók képviselői is. Kövér szerint a javaslat jövő tavasszal kerülhet a Ház elé, 2014-ben az új parlament már ezen szabályok alapján működne, azaz hetente lenne interpellációs blokk az Országgyűlésben és két- vagy háromhetenkénti plenáris ülésezés.
Kövér László azt mondta: régóta az a véleménye, hogy a 386 képviselővel is a háromhetes ülésezési rend az optimális. "2014-től pedig, amikortól 199-re, tehát a jelenlegi alig több mint felére csökken számuk, a munkaterhük a duplájára nő, és nemcsak a törvényhozásban, hanem a választókerületekben is" - fogalmazott. Szerinte a parlament jelenlegi "hektikus" működési módjával ez nem tarható.
Az ellenzék az elképzelés napvilágra kerülése óta saját jogainak csorbítását hangoztatja. Kövér László erre azt mondta, örül, hogy az ellenzéki pártok a következő ciklusban is erre a szerepre készülnek, de egyelőre fantomokkal harcolnak, és a minimálisan elvárható az lenne tőlük, ha először megismernék, amiről beszélnek.
Szerinte a részletes vitának a mai formájában nem sok értelme van. "Üres, unalmas, néha személyeskedő szócséplés, szegény gyorsírókon kívül a kutya nem figyel oda, sokszor még a levezető elnök is elbóbiskol a pulpituson" - véli az Országgyűlés elnöke.
Bolhacirkusz
Kövér László elképzelései alapján egy törvényelőkészítő bizottság jönne létre átvéve a mostani alkotmányügyi bizottság idevágó funkcióját. Ez a testület létszámában, politikai súlyában is a legerősebb bizottság lenne, elnökét a mindenkori kormánypárti többség adná, és oda minden frakció a "legjobb erőit", a legfelkészültebb szakértőit delegálná.
Ez a bizottság tárgyalná meg azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg a plenáris ülésen a részletes vitában kerülnek terítékre, és rendezné koherens szöveggé azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a képviselők a különböző bizottságokon keresztül nyújtanának be. A házelnök elmondta, hogy a formálódó új szabályok szerint a képviselői véleménynyilvánításba nem férne bele semmilyen eszköz, amely túlmegy a verbalitáson.
"Minden frakció kifeszítené a maga molinóját szív küldi szívnek jegyében, üzenetként a választóknak, vagy a képviselők integethetnének a kameráknak, hogy itt vagyok, anyu!" - mondta a politikus, megjegyezve, nem megengedhető, hogy "bolhacirkuszt" csináljanak a törvényhozásból. Az Országgyűlés elnöke úgy látja, hogy eléggé megszenvedte a parlament tekintélye az elmúlt 20 évet. De mint mondta, 2010-ig akármilyen hőfokon izzott is a politika, olyan típusú megnyilatkozásokra, mint mostanában, nem volt példa az Országház falain belül.
Kövér László rövid távon nem fűz reményeket ahhoz, hogy az új szabályoktól javul a törvényhozás morális megítélése. Inkább azt tartja a legfontosabb célnak, hogy a tekintély további romlása ne következzen be. "Némely parlamenti képviselőről, különösen LMP-s és jobbikos képviselőkről, az a meggyőződésem, hogy mentálisan nem nőttek fel" - fogalmazott a politikus.
Kövér: Sólyomnak is van felelőssége benne
Nyilatkozatában a házelnök kitért Sólyom László volt államfő és egykori alkotmánybírósági elnöknek az alkotmányos kultúra hanyatlását megfogalmazó kijelentésre. Mint mondta, "óvatos stílusra intve magát" úgy fogalmaz: abban, hogy 2010-re alkotmányos szempontból is a csőd szélére jutott az ország, Sólyom Lászlónak is, aki szemlátomást nehezen viseli köztársasági elnöki tisztségének elvesztését, van felelőssége.
Szerinte alkotmánybírósági elnökként Sólyom volt az, aki úgy honosította meg a testület működését, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, kvázi fellebbviteli fóruma lett az Országgyűlésnek, úgy, hogy az alkotmánybírók a képviselőkkel és a kormány tagjaival ellentétben senkinek sem tartoznak elszámolással. "És ezzel a helyzettel nemegyszer vissza is éltek, a "láthatatlan alkotmány" nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett" - tette hozzá.
"Hogy hanyatlik-e az alkotmányos kultúra vagy sem, és ha igen, ennek mi az oka, ezt én differenciáltabban látom, mint a tisztelt volt köztársasági elnök úr, és helyes lenne, ha mindenki önkritikusan számolna el az elmúlt 20 évével" - jelentette ki az Országgyűlés elnöke.
2012. december 21., péntek
Tíz év alatt csökkentenék a bírák nyugdíjkorhatárát
WA
Forrás: MTI
Tíz év alatt, fokozatosan csökkentenék 70-ről 65 évre a bírák, az ügyészek és a közjegyzők nyugdíjkorhatárát.
Fokozatosan, tíz év alatt csökkenhet 70-ről 65 évre a bírák, az ügyészek és a közjegyzők nyugdíjkorhatára, ha a parlament elfogadja a kormány erre vonatkozó törvényjavaslatát, amelyet pénteken terjesztett a Ház elé és amely rendelkezik arról is, milyen megoldásokat kínálnak azoknak a bíráknak, akiket az Alkotmánybíróság által korábban megsemmisített jogszabály alapján nyugdíjaztak.
Az Ab júliusban semmisítette meg azt a szabályozást, amely a bírák nyugdíjkorhatárát a korábbi 70 évről az általános öregségi nyugdíjhoz igazítva 62 évre szállította le, és ehhez kötelező felmentést kapcsolt. A kormány ezt követően új javaslatot terjesztett a parlament elé, és 65 évben határozta meg a felső korhatárt, ezt az előterjesztést azonban októberben átdolgozásra visszavonták.
Répássy Róbert igazságügyi államtitkár pénteken elmondta: a Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter által most benyújtott indítványban a korábban visszavont előterjesztéshez képest annyi lényeges változás van, hogy – az Európai Bíróság határozatával is összhangban – fokozatosan lesz 65 év az egységes felső korhatára az igazságszolgáltatás közhatalmat gyakorló szereplőinek.
A javaslat értelmében tíz év alatt, fokozatosan csökkentenék 70-ről 65 évre a bírák, az ügyészek és a közjegyzők szolgálati viszonyának felső korhatárát, amely így 2023. január 1-jétől lenne egységesen 65 év.
Minden szempontból megfelel az Ab és az Európai Bíróság szempontjainak
Ez minden szempontból megfelel az Ab és az Európai Bíróság szempontjainak – közölte Répássy Róbert, aki elmondta, az indítvány hatálya az Ab által megsemmisített jogszabály alapján felmentett bírákra is érvényes lesz, rögzítve egyúttal, hogy nekik milyen megoldásokat kínál a kabinet.
Eszerint az érintett bírák kérhetnék szolgálati jogviszonyuk visszaállítását és az eredeti beosztásukba való visszahelyezésüket. A bírósági vezetői tisztségek ugyanakkor továbbra is pályázat alapján nyerhetők el – hívta fel a figyelmet az államtitkár.
A másik lehetőségük, hogy nem tényleges, hanem rendelkezési állományba kerülnek vissza, amelynek ideje alatt az illetményük 80 százalékát kapnák meg, és háromévente két év munkavégzésre lennének kötelezhetők.
Akik ezzel sem kívánnak élni, azok választhatják az átalány-kártérítést, amely maximum egyévnyi illetményük összegével lehet egyenlő – ismertette Répássy Róbert.
Huzavona a bírák nyugdíjazása kapcsán
Ismert, az Európai Bíróság november elején közölte, szerinte a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik a magyar bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre való leszállítása. Magyarország arra számított, hogy az Európai Bizottság eláll a keresetétől a bírák nyugdíjazásának ügyében – jelentette ki korábban a Lánchíd Rádióban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Rétvári Bence emlékeztetett: az EB annak ellenére tart ki álláspontja mellett, hogy a magyar Alkotmánybíróság időközben visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre leszállító intézkedéseket. Rétvári szerint az Európai Bizottság döntésének rossz üzenete van.
Forrás: MTI
Tíz év alatt, fokozatosan csökkentenék 70-ről 65 évre a bírák, az ügyészek és a közjegyzők nyugdíjkorhatárát.
Fokozatosan, tíz év alatt csökkenhet 70-ről 65 évre a bírák, az ügyészek és a közjegyzők nyugdíjkorhatára, ha a parlament elfogadja a kormány erre vonatkozó törvényjavaslatát, amelyet pénteken terjesztett a Ház elé és amely rendelkezik arról is, milyen megoldásokat kínálnak azoknak a bíráknak, akiket az Alkotmánybíróság által korábban megsemmisített jogszabály alapján nyugdíjaztak.
Az Ab júliusban semmisítette meg azt a szabályozást, amely a bírák nyugdíjkorhatárát a korábbi 70 évről az általános öregségi nyugdíjhoz igazítva 62 évre szállította le, és ehhez kötelező felmentést kapcsolt. A kormány ezt követően új javaslatot terjesztett a parlament elé, és 65 évben határozta meg a felső korhatárt, ezt az előterjesztést azonban októberben átdolgozásra visszavonták.
Répássy Róbert igazságügyi államtitkár pénteken elmondta: a Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter által most benyújtott indítványban a korábban visszavont előterjesztéshez képest annyi lényeges változás van, hogy – az Európai Bíróság határozatával is összhangban – fokozatosan lesz 65 év az egységes felső korhatára az igazságszolgáltatás közhatalmat gyakorló szereplőinek.
A javaslat értelmében tíz év alatt, fokozatosan csökkentenék 70-ről 65 évre a bírák, az ügyészek és a közjegyzők szolgálati viszonyának felső korhatárát, amely így 2023. január 1-jétől lenne egységesen 65 év.
Minden szempontból megfelel az Ab és az Európai Bíróság szempontjainak
Ez minden szempontból megfelel az Ab és az Európai Bíróság szempontjainak – közölte Répássy Róbert, aki elmondta, az indítvány hatálya az Ab által megsemmisített jogszabály alapján felmentett bírákra is érvényes lesz, rögzítve egyúttal, hogy nekik milyen megoldásokat kínál a kabinet.
Eszerint az érintett bírák kérhetnék szolgálati jogviszonyuk visszaállítását és az eredeti beosztásukba való visszahelyezésüket. A bírósági vezetői tisztségek ugyanakkor továbbra is pályázat alapján nyerhetők el – hívta fel a figyelmet az államtitkár.
A másik lehetőségük, hogy nem tényleges, hanem rendelkezési állományba kerülnek vissza, amelynek ideje alatt az illetményük 80 százalékát kapnák meg, és háromévente két év munkavégzésre lennének kötelezhetők.
Akik ezzel sem kívánnak élni, azok választhatják az átalány-kártérítést, amely maximum egyévnyi illetményük összegével lehet egyenlő – ismertette Répássy Róbert.
Huzavona a bírák nyugdíjazása kapcsán
Ismert, az Európai Bíróság november elején közölte, szerinte a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik a magyar bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre való leszállítása. Magyarország arra számított, hogy az Európai Bizottság eláll a keresetétől a bírák nyugdíjazásának ügyében – jelentette ki korábban a Lánchíd Rádióban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Rétvári Bence emlékeztetett: az EB annak ellenére tart ki álláspontja mellett, hogy a magyar Alkotmánybíróság időközben visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre leszállító intézkedéseket. Rétvári szerint az Európai Bizottság döntésének rossz üzenete van.
2012. december 20., csütörtök
Már készül a kormányzati kommunikáció az Ab-döntésre
Szerző: hvg.hu
Már készül a kormányzati kommunikáció arra, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti a választási eljárási törvényt. A hvg.hu információi szerint a kormánypártok a két ünnep közti napokra várják a határozatot, de azt még nem lehet tudni, milyen mélyen érinti a döntés a jogszabályt, illetve érinti-e az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Utóbbit az ombudsman és Sólyom László volt államfő is ellentétesnek tartja magával az alaptörvénnyel.
Kész tényként kezelik a kormányoldalon, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) alkotmányellenesnek találja az előzetes regisztrációt bevezető választási eljárási törvényt, amelyet Áder János köztársasági elnök küldött előzetes normakontrollra. A hvg.hu kormánypárti forrásból úgy értesült, már zajlik a kommunikációs stáb felkészülése a bejelentésre, amelyet a két ünnep közti két munkanap valamelyikére várnak.
Kormánypárti forrásunk egyelőre nem tudta megmondani, milyen mélységben érinti az Ab várható döntése a választási eljárási törvényt, azaz hogy az egész jogszabályt, vagy csak egy-egy részét semmisítenék meg, illetve érinti-e az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Utóbbiba a kormánypárti többség belefoglalta a regisztráció lehetőségét, épp azért, hogy azt az Ab ne vizsgálhassa. A testület ugyanakkor – Szabó Máté ombudsman indítványára – vizsgálja az átmeneti rendelkezések alkotmányosságát is.
Az Origo korábbi értesülése szerint az alkotmánybírók várhatóan megsemmisítik az átmeneti rendelkezések több cikkét is. Hasonló információk terjednek alkotmányjogászok közt, a hvg.hu információi szerint is megszületett a lényegi döntés, de titoktartásra kötelezték az alkotmánybírákat, és csak a két ünnep közt akarják kihirdetni a határozatot.
Szabó Máté mellett korábban Sólyom László volt államfő, az Ab első elnöke is aggályait fogalmazta meg. Novemberben megjelent cikkében azt írta: az átmeneti rendelkezésekben lefektetett egyes részletszabályok ellentmondásban vannak magával az alaptörvénnyel. A volt államfő szerint a regisztráció, illetve az átmeneti rendelkezések ügyében hozott döntés az Ab, illetve a magyar alkotmányosság jövőjét is meghatározzák majd.
Az Alkotmánybíróság pénteken is ülést tart, amelynek napirendjén egyetlen ügy, a választási eljárási törvény szerepel. Sereg András, az Ab szóvivője a hvg.hu kérdésére nem tudta megerősíteni, hogy döntés született volna, csak azt közölte: pénteken is tárgyalják a határozattervezetet, illetve a testület nem tart ítélkezési szünetet, így a két ünnep közt is tarthatnak ülést. A testületnek a törvény értelmében január 5-ig kell döntést hoznia Áder indítványáról.
Az Ab tavaly decemberben is ülésezett a két ünnep közt. Akkor az utolsó pillanatig tárgyaltak a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításáról, de végül határozatot nem hoztak, a törvényi változások miatt pedig idén már nem foglalkozhattak a korábbi beadványokkal, mert a magánszemélyek által indított eljárások legnagyobb része megszűnt.
Az a két állítás, hogy megszületett a döntés, illetve még tárgyalnak róla, csak látszólag mond ellent egymásnak. Az Ab munkarendje szerint az előadó bíró kész határozattervezetet visz a testület elé, amit aztán akár heteken keresztül vitathat a teljes ülés. A kiszivárgó információk azt jelezhetik, hogy a határozattervezetben a jogszabály megsemmisítése szerepel, és az alkotmánybírók többsége a lényegét tekintve nem, legfeljebb részleteiben vitatja azt.
Már készül a kormányzati kommunikáció arra, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti a választási eljárási törvényt. A hvg.hu információi szerint a kormánypártok a két ünnep közti napokra várják a határozatot, de azt még nem lehet tudni, milyen mélyen érinti a döntés a jogszabályt, illetve érinti-e az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Utóbbit az ombudsman és Sólyom László volt államfő is ellentétesnek tartja magával az alaptörvénnyel.
Kész tényként kezelik a kormányoldalon, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) alkotmányellenesnek találja az előzetes regisztrációt bevezető választási eljárási törvényt, amelyet Áder János köztársasági elnök küldött előzetes normakontrollra. A hvg.hu kormánypárti forrásból úgy értesült, már zajlik a kommunikációs stáb felkészülése a bejelentésre, amelyet a két ünnep közti két munkanap valamelyikére várnak.
Kormánypárti forrásunk egyelőre nem tudta megmondani, milyen mélységben érinti az Ab várható döntése a választási eljárási törvényt, azaz hogy az egész jogszabályt, vagy csak egy-egy részét semmisítenék meg, illetve érinti-e az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Utóbbiba a kormánypárti többség belefoglalta a regisztráció lehetőségét, épp azért, hogy azt az Ab ne vizsgálhassa. A testület ugyanakkor – Szabó Máté ombudsman indítványára – vizsgálja az átmeneti rendelkezések alkotmányosságát is.
Az Origo korábbi értesülése szerint az alkotmánybírók várhatóan megsemmisítik az átmeneti rendelkezések több cikkét is. Hasonló információk terjednek alkotmányjogászok közt, a hvg.hu információi szerint is megszületett a lényegi döntés, de titoktartásra kötelezték az alkotmánybírákat, és csak a két ünnep közt akarják kihirdetni a határozatot.
Szabó Máté mellett korábban Sólyom László volt államfő, az Ab első elnöke is aggályait fogalmazta meg. Novemberben megjelent cikkében azt írta: az átmeneti rendelkezésekben lefektetett egyes részletszabályok ellentmondásban vannak magával az alaptörvénnyel. A volt államfő szerint a regisztráció, illetve az átmeneti rendelkezések ügyében hozott döntés az Ab, illetve a magyar alkotmányosság jövőjét is meghatározzák majd.
Az Alkotmánybíróság pénteken is ülést tart, amelynek napirendjén egyetlen ügy, a választási eljárási törvény szerepel. Sereg András, az Ab szóvivője a hvg.hu kérdésére nem tudta megerősíteni, hogy döntés született volna, csak azt közölte: pénteken is tárgyalják a határozattervezetet, illetve a testület nem tart ítélkezési szünetet, így a két ünnep közt is tarthatnak ülést. A testületnek a törvény értelmében január 5-ig kell döntést hoznia Áder indítványáról.
Az Ab tavaly decemberben is ülésezett a két ünnep közt. Akkor az utolsó pillanatig tárgyaltak a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításáról, de végül határozatot nem hoztak, a törvényi változások miatt pedig idén már nem foglalkozhattak a korábbi beadványokkal, mert a magánszemélyek által indított eljárások legnagyobb része megszűnt.
Az a két állítás, hogy megszületett a döntés, illetve még tárgyalnak róla, csak látszólag mond ellent egymásnak. Az Ab munkarendje szerint az előadó bíró kész határozattervezetet visz a testület elé, amit aztán akár heteken keresztül vitathat a teljes ülés. A kiszivárgó információk azt jelezhetik, hogy a határozattervezetben a jogszabály megsemmisítése szerepel, és az alkotmánybírók többsége a lényegét tekintve nem, legfeljebb részleteiben vitatja azt.
2012. december 19., szerda
Újabb pofon a kormánynak az Alkotmánybíróságtól
Az Alkotmánybíróság (Ab) megsemmisítette a jogi segítségnyújtásról szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely kizárta, hogy a rászorulók alkotmányjogi panasz-eljárásban jogi tanácsot, képviseletet kaphassanak - közölte a taláros testület.
A jogi segítségnyújtásról szóló törvény szerint az állam támogatást nyújt a szociálisan hátrányos helyzetben levőknek ahhoz, hogy jogaik érvényesítésére szakszerű jogi tanácsot és jogi képviseletet kapjanak. Az alapvető jogok biztosa annak a rendelkezésnek az alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságon, amely alkotmányjogi panasz-eljárásokban kizárta az ilyen típusú támogatás lehetőségét.
Az Ab kedden meghozott döntése szerint miután az alkotmányjogi panasz-eljárásban kötelező a jogi képviselet, a rosszabb anyagi helyzetben levők - akik nem vagy csak aránytalan áldozattal képesek megfizetni az ügyvédi költségeket - nem tudnak élni az alkotmányjogi panasz nyújtotta jogorvoslat lehetőségével, ami ezáltal vagyoni helyzeten alapuló megkülönböztetést eredményez.
Az alaptörvény tartalmazza, hogy Magyarország az alapvető jogokat - többek között - vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül biztosítja, az alkotmányjogi panasz pedig az alapvető jogok védelmére szolgál. Az alapjogokban való egyenlőség a kötelező jogi képviselet mellett tehát csak akkor biztosítható, ha az alkotmányjogi panasszal mindenki egyenlően érvényesítheti jogait - tudatta közleményében az Ab, amely szerint az alaptörvénnyel ellentétes a jogi segítségnyújtásról szóló törvény vizsgált rendelkezése, és ezért azt megsemmisítette.
Az Ab döntése értelmében tehát alkotmányjogi panasz esetén is részesülhetnek állami támogatásban a szociálisan hátrányos helyzetűek ahhoz, hogy jogaik érvényesítésére szakszerű jogi tanácsot és jogi képviseletet kapjanak.
http://www.penzcentrum.hu/ongondoskodas/ujabb_pofon_a_kormanynak_az_alkotmanybirosagtol.1034941.html
A jogi segítségnyújtásról szóló törvény szerint az állam támogatást nyújt a szociálisan hátrányos helyzetben levőknek ahhoz, hogy jogaik érvényesítésére szakszerű jogi tanácsot és jogi képviseletet kapjanak. Az alapvető jogok biztosa annak a rendelkezésnek az alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságon, amely alkotmányjogi panasz-eljárásokban kizárta az ilyen típusú támogatás lehetőségét.
Az Ab kedden meghozott döntése szerint miután az alkotmányjogi panasz-eljárásban kötelező a jogi képviselet, a rosszabb anyagi helyzetben levők - akik nem vagy csak aránytalan áldozattal képesek megfizetni az ügyvédi költségeket - nem tudnak élni az alkotmányjogi panasz nyújtotta jogorvoslat lehetőségével, ami ezáltal vagyoni helyzeten alapuló megkülönböztetést eredményez.
Az alaptörvény tartalmazza, hogy Magyarország az alapvető jogokat - többek között - vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül biztosítja, az alkotmányjogi panasz pedig az alapvető jogok védelmére szolgál. Az alapjogokban való egyenlőség a kötelező jogi képviselet mellett tehát csak akkor biztosítható, ha az alkotmányjogi panasszal mindenki egyenlően érvényesítheti jogait - tudatta közleményében az Ab, amely szerint az alaptörvénnyel ellentétes a jogi segítségnyújtásról szóló törvény vizsgált rendelkezése, és ezért azt megsemmisítette.
Az Ab döntése értelmében tehát alkotmányjogi panasz esetén is részesülhetnek állami támogatásban a szociálisan hátrányos helyzetűek ahhoz, hogy jogaik érvényesítésére szakszerű jogi tanácsot és jogi képviseletet kapjanak.
http://www.penzcentrum.hu/ongondoskodas/ujabb_pofon_a_kormanynak_az_alkotmanybirosagtol.1034941.html
A magyarok 87 százalékának nincs megtakarítása
Index
2012. december 14.
Bizonytalanság, rendkívül alacsony hitelfelvételi kedv, csökkenő megtakarítási képesség és nem túl intenzív folyószámla-használat jellemzi a magyar lakosság bankhasználati szokásait és attitűdjét, derül ki a PwC Magyarország megbízásából a Scale Research által végzett, 2012 első félévére vonatkozó lakossági bankhasználati szokásokat felmérő reprezentatív Bankindex kutatásából. A PwC szakértői szerint a kiutat csak a költséghatékonyság következetes javítása, valamint az ügyfelek magasabb színvonalú és differenciáltabb kezelése jelentheti. ...
A kutatás 2012 első félévére vonatkozó felmérése egyértelműen alátámasztja azt, hogy a válság mára mélyrehatóan kiterjedt a lakossági ügyfelek bankhasználatára is. A felmérés szerint a lakosság mindössze 13 százaléka rendelkezik megtakarítással, és még a legfelsőbb (havi 200 ezer forint feletti) jövedelmi kategóriába tartozóknak is csak alig egyötöde takarít meg. A banki ügyfelek jövőjüket tekintve borúlátóak: az ügyfelek 85 százaléka gondolja azt, hogy a következő 1 évben kevesebbet engedhet meg magának és kevesebbet tud megtakarítani. ...
http://index.hu/gazdasag/2012/12/14/a_magyarok_87_szazalekanak_nincs_megtakaritasa/
2012. december 14.
Bizonytalanság, rendkívül alacsony hitelfelvételi kedv, csökkenő megtakarítási képesség és nem túl intenzív folyószámla-használat jellemzi a magyar lakosság bankhasználati szokásait és attitűdjét, derül ki a PwC Magyarország megbízásából a Scale Research által végzett, 2012 első félévére vonatkozó lakossági bankhasználati szokásokat felmérő reprezentatív Bankindex kutatásából. A PwC szakértői szerint a kiutat csak a költséghatékonyság következetes javítása, valamint az ügyfelek magasabb színvonalú és differenciáltabb kezelése jelentheti. ...
A kutatás 2012 első félévére vonatkozó felmérése egyértelműen alátámasztja azt, hogy a válság mára mélyrehatóan kiterjedt a lakossági ügyfelek bankhasználatára is. A felmérés szerint a lakosság mindössze 13 százaléka rendelkezik megtakarítással, és még a legfelsőbb (havi 200 ezer forint feletti) jövedelmi kategóriába tartozóknak is csak alig egyötöde takarít meg. A banki ügyfelek jövőjüket tekintve borúlátóak: az ügyfelek 85 százaléka gondolja azt, hogy a következő 1 évben kevesebbet engedhet meg magának és kevesebbet tud megtakarítani. ...
http://index.hu/gazdasag/2012/12/14/a_magyarok_87_szazalekanak_nincs_megtakaritasa/
Egyre több a házasságon kívül született gyermek
2012. augusztus 27., hétfő 10:03 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk
KASSA. A Kassai kerületben az újszülöttek 43,8 százaléka, összesen 4 409 kis jövevény házasságon kívül született a tavalyi évben. Máshol is emelkedő ez a mutató. A rendszerváltás óta folyamatosan nő a házasságon kívül született gyermekek száma Szlovákiában.
A Statisztikai Hivatal adatai szerint a legtöbb házasságon kívül született gyermeket a Kassai kerületben tartják nyilván. Tavaly az itteni újszülöttek 43,8 százaléka, azaz 4 409 csecsemő tartozott ebbe a kategóriába. Ez is utal a társadalomban végbement változásra: a közfelfogás egyre inkább arra felé hajlik, hogy ósdi, fölösleges intézmény a házasság.
Orémus Zoltán kassai református esperes a Hírek.sk-nak elmondta: az említett tendenciát maga is érzékeli. Tapasztalja, hogy a fiatalabbak körében egyre gyakoribb a házasságkötés nélküli együttélés. Örömmel nyugtázta azonban, hogy körükben is sokan megkereszteltetik a gyermeküket. Ezt tette az élettársi kapcsolatban élő katolikus Slezáková Alena és a református Borissza József is.
Az édesapa portálunknak elmondta, hogy a református templomban kereszteltették meg a kislányukat. Úgy döntöttek, nyitva hagyják számára a lehetőséget, hogy felnőtt korában eldönthesse, mennyire fontos az ő életében a vallás. József Alenával hangsúlyozza: már hét éve boldogan élnek együtt. József úgy véli, nem a formaságok, hanem a kölcsönös szeretet és a tolerancia fontos egy kapcsolatban. Nem tartja meghatározó fontosságúnak a házasság intézményét. Az sem jelent gondot számára, hogy kiválasztottja szlovák katolikus, ő pedig magyar református, mert szeretik egymást. Közös gyermeküknek - elmondása szerint - megadják mindazt az érzelmi-anyagi biztonságot, amit a házasságban született gyermekek élvezhetnek. Alena korábban már élt házasságban, a válás pedig nagyon megviselte. Emiatt nem akar újabb házasságot kötni.
Valamennyi házasságon kívül született gyermekek azonban nem rendelkezik az említetthez hasonló, biztos érzelmi-anyagi háttérrel. Fazekas Éva pszichológus portálunknak elmondta: „rizikósabbak azok a párkapcsolatok, amelyekben a felek érzelmileg nem készültek fel arra, hogy gyermekeket is neveljenek“. A szakember szerint egyes fiatalok esetében csak "megtörténnek a dolgok", amint összeköltöztek, ripsz-ropsz, megérkezik körükbe az új jövevény. Idejük sem marad arra, hogy megismerjék egymást és felelősségteljesen, közösen készüljenek fel a gyermeknevelésre. Később pedig, ahogy szaporodnak a gondok, nő a partnerek között az ellentét, ami akár szétköltözéshez vezethet. A környezete által gyakran ma is megbélyegzett lányanya pedig egyedül marad a „zabigyerekével“ és a halmozódó gondjaival - figyelmeztet a pszichológus az ún. vadházasság veszélyeire.
Szakemberek úgy vélik: az illetékes szaktárcának foglalkoznia kellene ezzel a társadalmi jelenséggel, mert nem mindegy, hogy a jövő nemzedék életkörülményei miként alakulnak, s milyen alapokon nyugszanak.
KASSA. A Kassai kerületben az újszülöttek 43,8 százaléka, összesen 4 409 kis jövevény házasságon kívül született a tavalyi évben. Máshol is emelkedő ez a mutató. A rendszerváltás óta folyamatosan nő a házasságon kívül született gyermekek száma Szlovákiában.
A Statisztikai Hivatal adatai szerint a legtöbb házasságon kívül született gyermeket a Kassai kerületben tartják nyilván. Tavaly az itteni újszülöttek 43,8 százaléka, azaz 4 409 csecsemő tartozott ebbe a kategóriába. Ez is utal a társadalomban végbement változásra: a közfelfogás egyre inkább arra felé hajlik, hogy ósdi, fölösleges intézmény a házasság.
Orémus Zoltán kassai református esperes a Hírek.sk-nak elmondta: az említett tendenciát maga is érzékeli. Tapasztalja, hogy a fiatalabbak körében egyre gyakoribb a házasságkötés nélküli együttélés. Örömmel nyugtázta azonban, hogy körükben is sokan megkereszteltetik a gyermeküket. Ezt tette az élettársi kapcsolatban élő katolikus Slezáková Alena és a református Borissza József is.
Az édesapa portálunknak elmondta, hogy a református templomban kereszteltették meg a kislányukat. Úgy döntöttek, nyitva hagyják számára a lehetőséget, hogy felnőtt korában eldönthesse, mennyire fontos az ő életében a vallás. József Alenával hangsúlyozza: már hét éve boldogan élnek együtt. József úgy véli, nem a formaságok, hanem a kölcsönös szeretet és a tolerancia fontos egy kapcsolatban. Nem tartja meghatározó fontosságúnak a házasság intézményét. Az sem jelent gondot számára, hogy kiválasztottja szlovák katolikus, ő pedig magyar református, mert szeretik egymást. Közös gyermeküknek - elmondása szerint - megadják mindazt az érzelmi-anyagi biztonságot, amit a házasságban született gyermekek élvezhetnek. Alena korábban már élt házasságban, a válás pedig nagyon megviselte. Emiatt nem akar újabb házasságot kötni.
Valamennyi házasságon kívül született gyermekek azonban nem rendelkezik az említetthez hasonló, biztos érzelmi-anyagi háttérrel. Fazekas Éva pszichológus portálunknak elmondta: „rizikósabbak azok a párkapcsolatok, amelyekben a felek érzelmileg nem készültek fel arra, hogy gyermekeket is neveljenek“. A szakember szerint egyes fiatalok esetében csak "megtörténnek a dolgok", amint összeköltöztek, ripsz-ropsz, megérkezik körükbe az új jövevény. Idejük sem marad arra, hogy megismerjék egymást és felelősségteljesen, közösen készüljenek fel a gyermeknevelésre. Később pedig, ahogy szaporodnak a gondok, nő a partnerek között az ellentét, ami akár szétköltözéshez vezethet. A környezete által gyakran ma is megbélyegzett lányanya pedig egyedül marad a „zabigyerekével“ és a halmozódó gondjaival - figyelmeztet a pszichológus az ún. vadházasság veszélyeire.
Szakemberek úgy vélik: az illetékes szaktárcának foglalkoznia kellene ezzel a társadalmi jelenséggel, mert nem mindegy, hogy a jövő nemzedék életkörülményei miként alakulnak, s milyen alapokon nyugszanak.
Ellentmondások az AB hétfői határozatában
Ellentmondások az AB hétfői határozatában
Nem ért egyet a családvédelmi törvényre vonatkozó alkotmánybírósági (AB) határozattal Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, aki szerint a megsemmisített passzusok az alaptörvénybe foglalt elvek végrehajtási szabályai voltak. Az Országgyűlés hétfőn elfogadta azokat a Ptk.-módosításokat, amelyek alapján az élettársi kapcsolatnak lesznek családjogi hatásai.
Meglepetést okozott Tersztyánszky-né Vasadi Éva volt alkotmánybírónak az AB hétfői határozata, és bár tiszteletben tartja azt, a többségi döntéssel nem, Balsay István és Dienes-Oehm Egon különvéleményével viszont egyetért. Felhívta a figyelmet, hogy a határozat az AB korábbi alaphatározatát ismerteti, amely levezeti, mit jelent a házasság és a család alkotmányos védelme.
„Tudomásul kell venni, hogy ezzel az AB és az alaptörvény meglévő és működő értékeket véd. A házasság hosszú távra vállalt kötelezettség a felek részéről, amelyet hűség, bizalom, együttműködés jellemez. Ezek a tartalmi elemek azok, amelyek tartós kapcsolattá minősítik a házasságot, és az ebben rejlő stabilitás a nemzet védelmének alapja” – hangsúlyozta a volt alkotmánybíró, s rámutatott, hogy a családjogi törvény megsemmisített passzusa ennek az alkotmányos elvnek a végrehajtási szabálya, egy keretszabályozás.
Az AB-határozat és az alaptörvény is elismer más együttélési formákat, de azokat nem alkotmányos, hanem jogi védelemben részesíti. Az eltérő élethelyzet eltérő szabályozása ugyanis nem jelent diszkriminációt – hívta fel a figyelmet. Az AB határozata azt is kimondta, hogy olyan törvényi helyzet nem állhat elő, amelyben a házasság intézményét jogelvonás éri. Ezt a mostani határozat indokolásának első része is tartalmazza. A döntés végső konklúziója azonban az, hogy az alkotmányos védelem annyira összemosódik a jogi védelemmel, hogy egyéb kapcsolatokhoz a házassággal egyenértékű jogkövetkezményeket rendeljenek. Az AB hétfői határozatának megsemmisítő rendelkezése következtében most nincs meghatározott családfogalom. A helyzet rendezése a jogalkotóra vár.
A Magyar Hírlap úgy értesült, egyes KDNP-s képviselők azt javasolják, hogy a családvédelmi törvényben definiált családdefiníciót emeljék be az alaptörvénybe.
A családokat érintik a Ptk. hétfőn elfogadott módosításai is. Eszerint a kódexben az élettársi kapcsolat fogalmáról és az élettársak vagyoni viszonyairól szóló rendelkezések átkerülnek a kötelmi jogi szabályok közé. A Ház döntése alapján azonban az élettársi kapcsolatnak lesznek családjogi hatásai. Így az életközösség megszűnése esetén akkor követelhető tartás a korábbi élettárstól, ha a legalább egy évig fennálló kapcsolatból gyermek született. Az élettársi kapcsolat megszűnése után a bíróság a volt élettársat kérelmére feljogosíthatja a közösen használt lakás további használatára, ha a gyermek érdekében ez indokolt.
Az AB döntése ellen fáklyás felvonulásra hívja a Családháló internetes portál közössége csütörtökön délután fél hatra a Batthyány térre a családokat és mindazokat, akik számára fontos a család. A felvonulás az Alkotmánybíróság Donáti utcai épülete elé vonul majd.
Magyar Hírlap
Nem ért egyet a családvédelmi törvényre vonatkozó alkotmánybírósági (AB) határozattal Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, aki szerint a megsemmisített passzusok az alaptörvénybe foglalt elvek végrehajtási szabályai voltak. Az Országgyűlés hétfőn elfogadta azokat a Ptk.-módosításokat, amelyek alapján az élettársi kapcsolatnak lesznek családjogi hatásai.
Meglepetést okozott Tersztyánszky-né Vasadi Éva volt alkotmánybírónak az AB hétfői határozata, és bár tiszteletben tartja azt, a többségi döntéssel nem, Balsay István és Dienes-Oehm Egon különvéleményével viszont egyetért. Felhívta a figyelmet, hogy a határozat az AB korábbi alaphatározatát ismerteti, amely levezeti, mit jelent a házasság és a család alkotmányos védelme.
„Tudomásul kell venni, hogy ezzel az AB és az alaptörvény meglévő és működő értékeket véd. A házasság hosszú távra vállalt kötelezettség a felek részéről, amelyet hűség, bizalom, együttműködés jellemez. Ezek a tartalmi elemek azok, amelyek tartós kapcsolattá minősítik a házasságot, és az ebben rejlő stabilitás a nemzet védelmének alapja” – hangsúlyozta a volt alkotmánybíró, s rámutatott, hogy a családjogi törvény megsemmisített passzusa ennek az alkotmányos elvnek a végrehajtási szabálya, egy keretszabályozás.
Az AB-határozat és az alaptörvény is elismer más együttélési formákat, de azokat nem alkotmányos, hanem jogi védelemben részesíti. Az eltérő élethelyzet eltérő szabályozása ugyanis nem jelent diszkriminációt – hívta fel a figyelmet. Az AB határozata azt is kimondta, hogy olyan törvényi helyzet nem állhat elő, amelyben a házasság intézményét jogelvonás éri. Ezt a mostani határozat indokolásának első része is tartalmazza. A döntés végső konklúziója azonban az, hogy az alkotmányos védelem annyira összemosódik a jogi védelemmel, hogy egyéb kapcsolatokhoz a házassággal egyenértékű jogkövetkezményeket rendeljenek. Az AB hétfői határozatának megsemmisítő rendelkezése következtében most nincs meghatározott családfogalom. A helyzet rendezése a jogalkotóra vár.
A Magyar Hírlap úgy értesült, egyes KDNP-s képviselők azt javasolják, hogy a családvédelmi törvényben definiált családdefiníciót emeljék be az alaptörvénybe.
A családokat érintik a Ptk. hétfőn elfogadott módosításai is. Eszerint a kódexben az élettársi kapcsolat fogalmáról és az élettársak vagyoni viszonyairól szóló rendelkezések átkerülnek a kötelmi jogi szabályok közé. A Ház döntése alapján azonban az élettársi kapcsolatnak lesznek családjogi hatásai. Így az életközösség megszűnése esetén akkor követelhető tartás a korábbi élettárstól, ha a legalább egy évig fennálló kapcsolatból gyermek született. Az élettársi kapcsolat megszűnése után a bíróság a volt élettársat kérelmére feljogosíthatja a közösen használt lakás további használatára, ha a gyermek érdekében ez indokolt.
Az AB döntése ellen fáklyás felvonulásra hívja a Családháló internetes portál közössége csütörtökön délután fél hatra a Batthyány térre a családokat és mindazokat, akik számára fontos a család. A felvonulás az Alkotmánybíróság Donáti utcai épülete elé vonul majd.
Magyar Hírlap
2012. december 18., kedd
A Fidesz egybevárja az AB döntéseit
"Egybevárja" a Fidesz azokat a döntéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság hoz a közeljövőben az előtte fekvő fontos ügyekben, és utána jelenti be ezekkel kapcsolatos terveit – közölte Rogán Antal hétfői sajtótájékoztatóján.
MTI|
Az AB hétfőn nyilvánosan kihirdetett határozatával megsemmisítette a családvédelmi törvény egyes, az öröklési szabályokkal, valamint a család fogalmával összefüggő rendelkezéseit. Rogán Antalt, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetőjét ezzel kapcsolatban kérdezte az MTI.
Rogán Antal reagálásában kifejtette: az AB asztalán több olyan fontos téma is fekszik, amelyről a közeljövőben döntés várható. "Egybe fogjuk várni ezeket a döntéseket", és amint megszületnek, a Fidesz tájékoztatja a nyilvánosságot arról, milyen lépéseket tervez ezekkel kapcsolatban – mondta.
A frakcióvezető jelezte ugyanakkor, hogy ez már a februárban kezdődő parlamenti időszakra tartozik.
MTI|
Az AB hétfőn nyilvánosan kihirdetett határozatával megsemmisítette a családvédelmi törvény egyes, az öröklési szabályokkal, valamint a család fogalmával összefüggő rendelkezéseit. Rogán Antalt, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetőjét ezzel kapcsolatban kérdezte az MTI.
Rogán Antal reagálásában kifejtette: az AB asztalán több olyan fontos téma is fekszik, amelyről a közeljövőben döntés várható. "Egybe fogjuk várni ezeket a döntéseket", és amint megszületnek, a Fidesz tájékoztatja a nyilvánosságot arról, milyen lépéseket tervez ezekkel kapcsolatban – mondta.
A frakcióvezető jelezte ugyanakkor, hogy ez már a februárban kezdődő parlamenti időszakra tartozik.
Sólyom: Nincs értelme egy puhány Alkotmánybíróságnak
Dull Szabolcs
Az alkotmányos kultúra hanyatlásáról és az elvi rendcsinálás szükségességéről is beszélt az [origo]-nak hétfőn Veszprémben Sólyom László volt köztársasági elnök, aki borúsnak látja a jelenlegi alkotmányos helyzetet. Szerinte nem jó gyakorlat, hogy aktív politikust választanak alkotmánybírónak, mint most a KDNP-s Salamon Lászlót, és úgy látja, ha a testület átengedi a választási regisztrációt, "nincs sok értelme a létezésének".
"Az egyszínű alkotmánybíró-jelölés nem helyes" - jelentette ki az [origo]-nak Sólyom László volt köztársasági elnök Veszprémben arról, hogy Salamon László KDNP-s képviselőt jelölték a kormánypártok alkotmánybírónak. A volt államfő Veszprémben az úgynevezett pokoli torony felújítását nézte meg, mivel a köztársasági elnöki keretéből 30 millió forinttal támogatja a ház rehabilitálását végző Magyar Máltai Szeretetszolgálatot.
Sólyom a felújított és még felújításra váró lakások megtekintése mellett az [origo]-nak az Alkotmánybíróságot érintő kérdésekre is válaszolt. Szerinte rossz gyakorlat, hogy aktív politikusok lesznek alkotmánybírók (mint például tavaly a fideszes Balsai István, most a KDNP-s Salamon László), és szerinte egy időben a mostani kormánypártok is ezen az állásponton voltak. "Például a jobboldal kifogásolta az MSZP-s képviselő Bihari Mihály alkotmánybíróvá választását, de ugyanez a helyzet a másik oldalon, a szocialistáknak nem tetszett valakinek a jelölése, mert írt egy tanulmányt a KDNP-nek" - emlékeztetett rá Sólyom.
Sólyom László szerint a választási regisztrációról, illetve az átmeneti intézkedésekről szóló alkotmánybírósági döntés "meghatározza a magyar alkotmányosság és az Alkotmánybíróság sorsát"
A volt államfő, aki a rendszerváltás után az Alkotmánybíróság első elnöke volt, azt mondta, hogy két fontos döntés előtt áll a testület, és különösen fontos, hogy dönt az AB a választási eljárási törvényről, elsősorban a regisztrációról, illetve az átmeneti rendelkezésekről, mert "ez meghatározza a magyar alkotmányosság és az Alkotmánybíróság sorsát". A választási eljárási törvényt azért vizsgálja az AB, mert Áder János államfő az aggályai miatt normakontrollt kért, az átmeneti rendelkezések megsemmisítését pedig Szabó Máté ombudsman kérte. Az [origo] információi szerint az AB az átmeneti rendelkezések több passzusát is megsemmisítette, de erről később tájékoztatják a nyilvánosságot.
Sólyom szerint ez a két döntés, hogy megsemmisíti-e ezeket a törvényeket, az AB szerepét tekintve "az utolsó határ, az Alkotmánybíróság vagy felvállalja az igazi hivatását, vagy nincs sok értelme a létezésének". A volt államfő hozzátette: "Borúsnak látom a helyzetet, ez nem titok, az alkotmányos kultúra hanyatlásáról beszélek minden megnyilvánulásomban." Szerinte, mivel a kormánytöbbség "szinte naponta változtatja az alkotmányt, és rendeletekbe illő apróságokkal, rendelkezésekkel tölti fel, akkor elvi rendcsinálásra volna szükség az Alkotmánybíróság részéről".
Sólyom a jelenlegi elfoglaltságairól azt mondta, hogy támogatja a Máltai Szeretetszolgálat több programját és fiatal tehetségeket, és igyekszik nyomon követni a programok és a tehetségek sorsát. A jelenlegi köztársasági elnökkel nem tartja a kapcsolatot, Áder Jánossal a beiktatása után találkozott, és - mint fogalmazott "egy beható beszélgetést folytatunk, de azóta nincs kommunikáció közöttünk". Sólyom ugyanakkor elárulta, hogy küldött Ádernek egy képeslapot karácsonyra.
Az alkotmányos kultúra hanyatlásáról és az elvi rendcsinálás szükségességéről is beszélt az [origo]-nak hétfőn Veszprémben Sólyom László volt köztársasági elnök, aki borúsnak látja a jelenlegi alkotmányos helyzetet. Szerinte nem jó gyakorlat, hogy aktív politikust választanak alkotmánybírónak, mint most a KDNP-s Salamon Lászlót, és úgy látja, ha a testület átengedi a választási regisztrációt, "nincs sok értelme a létezésének".
"Az egyszínű alkotmánybíró-jelölés nem helyes" - jelentette ki az [origo]-nak Sólyom László volt köztársasági elnök Veszprémben arról, hogy Salamon László KDNP-s képviselőt jelölték a kormánypártok alkotmánybírónak. A volt államfő Veszprémben az úgynevezett pokoli torony felújítását nézte meg, mivel a köztársasági elnöki keretéből 30 millió forinttal támogatja a ház rehabilitálását végző Magyar Máltai Szeretetszolgálatot.
Sólyom a felújított és még felújításra váró lakások megtekintése mellett az [origo]-nak az Alkotmánybíróságot érintő kérdésekre is válaszolt. Szerinte rossz gyakorlat, hogy aktív politikusok lesznek alkotmánybírók (mint például tavaly a fideszes Balsai István, most a KDNP-s Salamon László), és szerinte egy időben a mostani kormánypártok is ezen az állásponton voltak. "Például a jobboldal kifogásolta az MSZP-s képviselő Bihari Mihály alkotmánybíróvá választását, de ugyanez a helyzet a másik oldalon, a szocialistáknak nem tetszett valakinek a jelölése, mert írt egy tanulmányt a KDNP-nek" - emlékeztetett rá Sólyom.
Sólyom László szerint a választási regisztrációról, illetve az átmeneti intézkedésekről szóló alkotmánybírósági döntés "meghatározza a magyar alkotmányosság és az Alkotmánybíróság sorsát"
A volt államfő, aki a rendszerváltás után az Alkotmánybíróság első elnöke volt, azt mondta, hogy két fontos döntés előtt áll a testület, és különösen fontos, hogy dönt az AB a választási eljárási törvényről, elsősorban a regisztrációról, illetve az átmeneti rendelkezésekről, mert "ez meghatározza a magyar alkotmányosság és az Alkotmánybíróság sorsát". A választási eljárási törvényt azért vizsgálja az AB, mert Áder János államfő az aggályai miatt normakontrollt kért, az átmeneti rendelkezések megsemmisítését pedig Szabó Máté ombudsman kérte. Az [origo] információi szerint az AB az átmeneti rendelkezések több passzusát is megsemmisítette, de erről később tájékoztatják a nyilvánosságot.
Sólyom szerint ez a két döntés, hogy megsemmisíti-e ezeket a törvényeket, az AB szerepét tekintve "az utolsó határ, az Alkotmánybíróság vagy felvállalja az igazi hivatását, vagy nincs sok értelme a létezésének". A volt államfő hozzátette: "Borúsnak látom a helyzetet, ez nem titok, az alkotmányos kultúra hanyatlásáról beszélek minden megnyilvánulásomban." Szerinte, mivel a kormánytöbbség "szinte naponta változtatja az alkotmányt, és rendeletekbe illő apróságokkal, rendelkezésekkel tölti fel, akkor elvi rendcsinálásra volna szükség az Alkotmánybíróság részéről".
Sólyom a jelenlegi elfoglaltságairól azt mondta, hogy támogatja a Máltai Szeretetszolgálat több programját és fiatal tehetségeket, és igyekszik nyomon követni a programok és a tehetségek sorsát. A jelenlegi köztársasági elnökkel nem tartja a kapcsolatot, Áder Jánossal a beiktatása után találkozott, és - mint fogalmazott "egy beható beszélgetést folytatunk, de azóta nincs kommunikáció közöttünk". Sólyom ugyanakkor elárulta, hogy küldött Ádernek egy képeslapot karácsonyra.
2012. december 17., hétfő
Alkotmányellenes a család fogalma
origo
Megsemmisíti az Alkotmánybíróság a család védelméről szóló tavaly elfogadott törvény több pontját. A probléma a család fogalmával és az öröklési szabályokkal van.
Megsemmisítette a családvédelmi törvény egyes, az öröklési szabályokkal, valamint a család fogalmával összefüggő rendelkezéseit az Alkotmánybíróság (AB) hétfőn. Az AB a család törvényben szereplő definícióját kifogásolja, mert a bírák úgy ítélték meg, hogy indokolatlanul szűkíti a család fogalmát.
Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa a tavaly elfogadott családvédelmi törvény egyes - a család fogalmáról, valamint a törvényes öröklés rendjéről szóló - szabályait diszkriminatívnak találta, és június elején kezdeményezte alkotmánybírósági vizsgálatukat. A hétfői határozathirdetésen jelen volt az indítványozó, Szabó Máté ombudsman is.
Az AB szerint a törvény szűkre szabta a család fogalmát
Az AB megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések alaptörvénybe ütköznek, és ezért megsemmisítette őket. Indoklása szerint a családjogi törvény túlságosan szűkre szabta a család fogalmát, amikor azt egy férfi és egy nő házasságára, az egyenesági rokoni kapcsolatra vagy családba befogadó, gyámságra épülő kapcsolatrendszerként határozta meg. Továbbá kimondta azt is: az alaptörvényből nem következik, hogy az azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségekre - például az egymás gyermekeiről gondoskodó és őket felnevelő élettársakra - ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége.
"Ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelezettségeket megállapítani, akkor azoktól a személyektől, akik a családalapítást házasságkötés nélkül, más tartós érzelmi és gazdasági életközösségben kívánják megvalósítani, jogokat nem vonhat vissza, a társkapcsolati forma meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti" - rögzítette a testület.
Az új életet kell oltalmazni
A határozat kitér arra is: az alaptörvényből fakadó követelmény, hogy a házasságot és a családot érintő intézményvédelmi kötelezettség nem eredményezheti a gyermekek bármilyen közvetlen vagy közvetett jellegű hátrányos megkülönböztetését azon az alapon, hogy szüleik házasságban vagy más típusú életközösségben nevelik őket. A családvédelmi törvény családfogalma azonban az alaptörvényhez képest leszűkítő, nem képes eleget tenni a szélesebb körű állami intézményvédelmi kötelezettségnek.
Az Ab leszögezte, hogy a családokat megillető alaptörvényi védelem kiterjed azokra a tartós jellegű társkapcsolatokra is, amelyekből közös gyermek származik. Ebben az esetben az állam intézményvédelmi kötelezettségének az a vonása került előtérbe, amely a keletkezett új életet hivatott oltalmazni - attól függetlenül, hogy az a jogalkotó által milyen szinten szabályozott vagy esetleg nem szabályozott együttélési formából származik.
Azonos neműek tartós párkapcsolatának védelme
Az Ab korábbi gyakorlatából felidézte, hogy az azonos neműek tartós párkapcsolatának védelme nem a házasság és a család védelmét előíró intézményvédelmi kötelezettségből vezethető le, esetükben az elismerés és a védelem igénye az emberi méltósághoz való jogból, az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, valamint a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból következik.
Az Ab következetes gyakorlata a különböző tartós életközösségi formák típusainak a megkülönböztetését nem olyan módon ismeri el, hogy valamely ideáltípus előnyben részesítése érdekében más életközösségi típusokat korlátoz vagy tilt, hanem úgy, hogy az azonos védelem kötelezettségének érvényesítése mellett az alaptörvénnyel összhangban elismeri az állam előnyöket juttató, különböző családtámogatási intézményekben megnyilvánuló eszközrendszerét.
Az öröklési szabályok
Az öröklési szabályokkal kapcsolatban pedig kimondta, hogy a törvényes öröklés rendjének egyértelműnek kell lennie, a vizsgált rendelkezések viszont olyan mértékben mondanak ellen a polgári törvénykönyvben rögzítetteknek, hogy ez jogalkalmazói jogértelmezéssel már nem oldható fel, így sértik a jogbiztonságot.
A polgári törvénykönyv (Ptk.) öröklési rendje szerint a bejegyzett élettárs a házastárssal azonos szinten örököl, a családvédelmi törvény ezzel szemben következetesen mellőzi a bejegyzett élettársra való utalást, kizárva ezzel őt a törvényes örökösök rendjéből. Az Ab megkeresésére az igazságügyi miniszter válaszában elismerte, hogy a jogalkotás során ez az ellentmondás felszínre került, de a "feloldásához szükséges lépéseket végül nem tette meg a jogalkotó" - tartalmazza a határozat.
KDNP: társadalomellenes a család fellazítása
Harrach Péter, a családvédelmi törvényt kidolgozó Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetője szerint az öröklésre vonatkozó - hétfőn megsemmisített passzusok - az új polgári törvénykönyve elfogadásával rendeződni fognak. Harrach elmondta: a KDNP határozottan és erőteljesen szeretné megvédeni a házasság és család intézményét, és azt vallják, hogy ennek mindenféle fellazítása társadalomellenes cselekmény. Harrach elmondta, hogy az élettársi kapcsolat egy szabadon választott életforma, az azonos nemű élettársakról pedig külön törvény rendelkezik.
A családvédelmi törvény örökléssel kapcsolatos rendelkezését az ombudsman június elejei indítványa nyomán néhány héten belül, még a törvény július elsejei hatályba lépése előtt felfüggesztette az AB. A testület ekkor élt először az új alkotmánybírósági törvényben biztosított jogkörével, amelynek alapján egy törvényi rendelkezés hatálybalépését vizsgálata idejére felfüggesztheti. Az Ab döntését már akkor azzal indokolta, hogy a törvényes öröklés kérdésében a Ptk. és a családvédelmi törvény nincs összhangban, és ez súlyos bizonytalanságot okoz, továbbá kimondta, hogy "a vizsgált rendelkezés alaptörvény-ellenessége valószínűsíthető az alaptörvényben rögzített jogállamiság elve és a belőle levezethető jogbiztonság követelménye alapján".
A határozathoz Holló András és Lévay Miklós a rendelkező részt alátámasztó, de a többségi véleménytől eltérő párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla pedig a rendelkező részt elutasító különvéleményt fűzött. A többségi véleményt az elnök és kilenc alkotmánybíró támogatta.
Megsemmisíti az Alkotmánybíróság a család védelméről szóló tavaly elfogadott törvény több pontját. A probléma a család fogalmával és az öröklési szabályokkal van.
Megsemmisítette a családvédelmi törvény egyes, az öröklési szabályokkal, valamint a család fogalmával összefüggő rendelkezéseit az Alkotmánybíróság (AB) hétfőn. Az AB a család törvényben szereplő definícióját kifogásolja, mert a bírák úgy ítélték meg, hogy indokolatlanul szűkíti a család fogalmát.
Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa a tavaly elfogadott családvédelmi törvény egyes - a család fogalmáról, valamint a törvényes öröklés rendjéről szóló - szabályait diszkriminatívnak találta, és június elején kezdeményezte alkotmánybírósági vizsgálatukat. A hétfői határozathirdetésen jelen volt az indítványozó, Szabó Máté ombudsman is.
Az AB szerint a törvény szűkre szabta a család fogalmát
Az AB megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések alaptörvénybe ütköznek, és ezért megsemmisítette őket. Indoklása szerint a családjogi törvény túlságosan szűkre szabta a család fogalmát, amikor azt egy férfi és egy nő házasságára, az egyenesági rokoni kapcsolatra vagy családba befogadó, gyámságra épülő kapcsolatrendszerként határozta meg. Továbbá kimondta azt is: az alaptörvényből nem következik, hogy az azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségekre - például az egymás gyermekeiről gondoskodó és őket felnevelő élettársakra - ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége.
"Ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelezettségeket megállapítani, akkor azoktól a személyektől, akik a családalapítást házasságkötés nélkül, más tartós érzelmi és gazdasági életközösségben kívánják megvalósítani, jogokat nem vonhat vissza, a társkapcsolati forma meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti" - rögzítette a testület.
Az új életet kell oltalmazni
A határozat kitér arra is: az alaptörvényből fakadó követelmény, hogy a házasságot és a családot érintő intézményvédelmi kötelezettség nem eredményezheti a gyermekek bármilyen közvetlen vagy közvetett jellegű hátrányos megkülönböztetését azon az alapon, hogy szüleik házasságban vagy más típusú életközösségben nevelik őket. A családvédelmi törvény családfogalma azonban az alaptörvényhez képest leszűkítő, nem képes eleget tenni a szélesebb körű állami intézményvédelmi kötelezettségnek.
Az Ab leszögezte, hogy a családokat megillető alaptörvényi védelem kiterjed azokra a tartós jellegű társkapcsolatokra is, amelyekből közös gyermek származik. Ebben az esetben az állam intézményvédelmi kötelezettségének az a vonása került előtérbe, amely a keletkezett új életet hivatott oltalmazni - attól függetlenül, hogy az a jogalkotó által milyen szinten szabályozott vagy esetleg nem szabályozott együttélési formából származik.
Azonos neműek tartós párkapcsolatának védelme
Az Ab korábbi gyakorlatából felidézte, hogy az azonos neműek tartós párkapcsolatának védelme nem a házasság és a család védelmét előíró intézményvédelmi kötelezettségből vezethető le, esetükben az elismerés és a védelem igénye az emberi méltósághoz való jogból, az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, valamint a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból következik.
Az Ab következetes gyakorlata a különböző tartós életközösségi formák típusainak a megkülönböztetését nem olyan módon ismeri el, hogy valamely ideáltípus előnyben részesítése érdekében más életközösségi típusokat korlátoz vagy tilt, hanem úgy, hogy az azonos védelem kötelezettségének érvényesítése mellett az alaptörvénnyel összhangban elismeri az állam előnyöket juttató, különböző családtámogatási intézményekben megnyilvánuló eszközrendszerét.
Az öröklési szabályok
Az öröklési szabályokkal kapcsolatban pedig kimondta, hogy a törvényes öröklés rendjének egyértelműnek kell lennie, a vizsgált rendelkezések viszont olyan mértékben mondanak ellen a polgári törvénykönyvben rögzítetteknek, hogy ez jogalkalmazói jogértelmezéssel már nem oldható fel, így sértik a jogbiztonságot.
A polgári törvénykönyv (Ptk.) öröklési rendje szerint a bejegyzett élettárs a házastárssal azonos szinten örököl, a családvédelmi törvény ezzel szemben következetesen mellőzi a bejegyzett élettársra való utalást, kizárva ezzel őt a törvényes örökösök rendjéből. Az Ab megkeresésére az igazságügyi miniszter válaszában elismerte, hogy a jogalkotás során ez az ellentmondás felszínre került, de a "feloldásához szükséges lépéseket végül nem tette meg a jogalkotó" - tartalmazza a határozat.
KDNP: társadalomellenes a család fellazítása
Harrach Péter, a családvédelmi törvényt kidolgozó Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetője szerint az öröklésre vonatkozó - hétfőn megsemmisített passzusok - az új polgári törvénykönyve elfogadásával rendeződni fognak. Harrach elmondta: a KDNP határozottan és erőteljesen szeretné megvédeni a házasság és család intézményét, és azt vallják, hogy ennek mindenféle fellazítása társadalomellenes cselekmény. Harrach elmondta, hogy az élettársi kapcsolat egy szabadon választott életforma, az azonos nemű élettársakról pedig külön törvény rendelkezik.
A családvédelmi törvény örökléssel kapcsolatos rendelkezését az ombudsman június elejei indítványa nyomán néhány héten belül, még a törvény július elsejei hatályba lépése előtt felfüggesztette az AB. A testület ekkor élt először az új alkotmánybírósági törvényben biztosított jogkörével, amelynek alapján egy törvényi rendelkezés hatálybalépését vizsgálata idejére felfüggesztheti. Az Ab döntését már akkor azzal indokolta, hogy a törvényes öröklés kérdésében a Ptk. és a családvédelmi törvény nincs összhangban, és ez súlyos bizonytalanságot okoz, továbbá kimondta, hogy "a vizsgált rendelkezés alaptörvény-ellenessége valószínűsíthető az alaptörvényben rögzített jogállamiság elve és a belőle levezethető jogbiztonság követelménye alapján".
A határozathoz Holló András és Lévay Miklós a rendelkező részt alátámasztó, de a többségi véleménytől eltérő párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla pedig a rendelkező részt elutasító különvéleményt fűzött. A többségi véleményt az elnök és kilenc alkotmánybíró támogatta.
2012. december 16., vasárnap
Egyiptom: az első fordulóban megszavazták az úl alkotmányt
Forrás: MTI |
Az egyiptomiak szűk többsége igennel szavazott az új alkotmányra népszavazás első fordulójában - közölte a Muzulmán Testvériség pártja.
A Mohamed Murszi államfő iszlamista szövetségesei által kidolgozott és a liberális, valamint baloldali ellenzék által hevesen bírált alaptörvényre szerinte a népszavazáson részt vett polgárok 56,5 százaléka szavazott igennel. A Muzulmán Testvériségnek az összes szavazóhelyiségben volt képviselője abban a nyolc tartományban, illetve Kairóban és Alexandriában, ahol szombaton lebonyolították a népszavazást. A párt a szavazóhelyiségek több mint 99 százalékában összesített voksok alapján közölte az eredményt.
Az ellenzék egyik képviselője is elismerte, hogy a referendum első fordulója valószínűleg az iszlamisták javára dőlt el. A második fordulót a jövő héten tartják meg az ország többi részében. Ha a többség nemmel szavazna, új alkotmányozó gyűlést kellene összehívni, amelynek új alaptörvényt kellene kidolgoznia. Az idő azonban szorít: amíg nem fogadják el az új alkotmányt, addig nem lehet megtartani a parlamenti választásokat Egyiptomban.
Megfigyelők szerint az új alkotmány sok szempontból hasonlít az 1971-es alaptörvényre, amelynek a helyébe lép. Ugyanúgy kimondja, hogy "a saría elvei a törvényhozás fő forrásai". Marad az elnöki rendszer, a kétkamarás törvényhozás, a független bíróságok. A 234 cikkből álló szöveg tartalmazza a fékek és ellensúlyok rendszerét, és legfeljebb két egymást követő mandátumot engedélyez az államfőnek.
A kormányzó Muzulmán Testvériség világi ellenzéke, a liberálisok, baloldaliak és jogvédők szerint az alkotmány fenyegetést jelent az egyéni szabadságjogokra nézve, csak korlátozott védelmet nyújt az állami túlhatalommal szemben. A szöveget egy színtiszta iszlamista alkotmányozó testület fogadta el, miután a bizottság keresztény tagjai és liberális közéleti személyiségek tiltakozásul bojkottálták a munkát.
Az egyiptomi ellenzék szerint választási csalások történtek
Az egyiptomi ellenzék szerint választási csalások történtek az új alkotmány tervezetéről szombaton megkezdett referendumon, illetve a szavazatszámlálás során. A baloldali, továbbá a keresztény és liberális ellenzék több képviselője ugyanakkor azzal vádolta a Mohamed Murszi államfő mögött felsorakozó Muzulmán Testvériséget, hogy meghamisították az első eredményeket.
A hatalmon lévő iszlamista párt vasárnapra virradó éjjel azt állította, hogy a szavazók mintegy 70 százaléka a tervezet mellett voksolt. Az ellenzék azonban cáfolta ezeket az állításokat, adatai szerint az első forduló előzetes eredményei azt tükrözik, hogy az egyiptomiak 66 százaléka elutasította az iszlám előírásain alapuló alkotmánytervezetet.
Az ellenzék fő szervezetének számító Nemzeti Megmentés Frontja ugyanakkor arról is beszámolt, hogy már a szavazás során is történtek csalások. A szervezet szerint az országban több helyütt igyekeztek befolyásolni a szavazókat, a szavazóurnák pedig több helyütt nem voltak lepecsételve. "A választási manipulációk mértéke egyértelműen azt bizonyította, hogy a Muzulmán Testvériség a választók akaratának meghamisítására és a saját kézjegyét viselő tervezet elfogadtatására törekedett" - állította a Nemzeti Megmentés Frontja.
Az alkotmánytervezet szövegét egy olyan testület fogadta el, amelyben az iszlamisták jelentős többségben voltak, az ellenzék javaslatait pedig szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyták.
A referendum első fordulóját nyolc tartományban, valamint Kairóban és Alexandriában rendezték. A második fordulót a jövő héten tartják az ország többi részében.
Iszlamisták támadták meg egy ellenzéki párt központját
A támadás a népszavazáson leadott szavazatok összeszámlálásának kezdetekor érte a párt központját. Házem Abu Iszmaíl ultrakonzervatív szalafista hitszónok több tucat híve megpróbált betörni az egyik legrégebbi egyiptomi liberális politikai szervezet, az Új Vafd Párt belvárosi székházába, és gyújtópalackokat, illetve petárdákat hajított az épületre. Egyes hírek szerint a szélsőségesek megtámadták a Vafd pártlapjának szerkesztőségét is, amely a pártközpont tőszomszédságában található.
Az ott tartózkodó rendőrök könnygázgránátokat vetettek be a dühöngő szalafisták ellen, és csak nehezen sikerült feloszlatniuk a tömeget. Egyes hírek szerint a támadók lőfegyvert is használtak.
Az összetűzésben négyen megsebesültek, közöttük Fuad Badravi párttitkár.
Az egyiptomiak szűk többsége igennel szavazott az új alkotmányra népszavazás első fordulójában - közölte a Muzulmán Testvériség pártja.
A Mohamed Murszi államfő iszlamista szövetségesei által kidolgozott és a liberális, valamint baloldali ellenzék által hevesen bírált alaptörvényre szerinte a népszavazáson részt vett polgárok 56,5 százaléka szavazott igennel. A Muzulmán Testvériségnek az összes szavazóhelyiségben volt képviselője abban a nyolc tartományban, illetve Kairóban és Alexandriában, ahol szombaton lebonyolították a népszavazást. A párt a szavazóhelyiségek több mint 99 százalékában összesített voksok alapján közölte az eredményt.
Az ellenzék egyik képviselője is elismerte, hogy a referendum első fordulója valószínűleg az iszlamisták javára dőlt el. A második fordulót a jövő héten tartják meg az ország többi részében. Ha a többség nemmel szavazna, új alkotmányozó gyűlést kellene összehívni, amelynek új alaptörvényt kellene kidolgoznia. Az idő azonban szorít: amíg nem fogadják el az új alkotmányt, addig nem lehet megtartani a parlamenti választásokat Egyiptomban.
Megfigyelők szerint az új alkotmány sok szempontból hasonlít az 1971-es alaptörvényre, amelynek a helyébe lép. Ugyanúgy kimondja, hogy "a saría elvei a törvényhozás fő forrásai". Marad az elnöki rendszer, a kétkamarás törvényhozás, a független bíróságok. A 234 cikkből álló szöveg tartalmazza a fékek és ellensúlyok rendszerét, és legfeljebb két egymást követő mandátumot engedélyez az államfőnek.
A kormányzó Muzulmán Testvériség világi ellenzéke, a liberálisok, baloldaliak és jogvédők szerint az alkotmány fenyegetést jelent az egyéni szabadságjogokra nézve, csak korlátozott védelmet nyújt az állami túlhatalommal szemben. A szöveget egy színtiszta iszlamista alkotmányozó testület fogadta el, miután a bizottság keresztény tagjai és liberális közéleti személyiségek tiltakozásul bojkottálták a munkát.
Az egyiptomi ellenzék szerint választási csalások történtek
Az egyiptomi ellenzék szerint választási csalások történtek az új alkotmány tervezetéről szombaton megkezdett referendumon, illetve a szavazatszámlálás során. A baloldali, továbbá a keresztény és liberális ellenzék több képviselője ugyanakkor azzal vádolta a Mohamed Murszi államfő mögött felsorakozó Muzulmán Testvériséget, hogy meghamisították az első eredményeket.
A hatalmon lévő iszlamista párt vasárnapra virradó éjjel azt állította, hogy a szavazók mintegy 70 százaléka a tervezet mellett voksolt. Az ellenzék azonban cáfolta ezeket az állításokat, adatai szerint az első forduló előzetes eredményei azt tükrözik, hogy az egyiptomiak 66 százaléka elutasította az iszlám előírásain alapuló alkotmánytervezetet.
Az ellenzék fő szervezetének számító Nemzeti Megmentés Frontja ugyanakkor arról is beszámolt, hogy már a szavazás során is történtek csalások. A szervezet szerint az országban több helyütt igyekeztek befolyásolni a szavazókat, a szavazóurnák pedig több helyütt nem voltak lepecsételve. "A választási manipulációk mértéke egyértelműen azt bizonyította, hogy a Muzulmán Testvériség a választók akaratának meghamisítására és a saját kézjegyét viselő tervezet elfogadtatására törekedett" - állította a Nemzeti Megmentés Frontja.
Az alkotmánytervezet szövegét egy olyan testület fogadta el, amelyben az iszlamisták jelentős többségben voltak, az ellenzék javaslatait pedig szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyták.
A referendum első fordulóját nyolc tartományban, valamint Kairóban és Alexandriában rendezték. A második fordulót a jövő héten tartják az ország többi részében.
Iszlamisták támadták meg egy ellenzéki párt központját
A támadás a népszavazáson leadott szavazatok összeszámlálásának kezdetekor érte a párt központját. Házem Abu Iszmaíl ultrakonzervatív szalafista hitszónok több tucat híve megpróbált betörni az egyik legrégebbi egyiptomi liberális politikai szervezet, az Új Vafd Párt belvárosi székházába, és gyújtópalackokat, illetve petárdákat hajított az épületre. Egyes hírek szerint a szélsőségesek megtámadták a Vafd pártlapjának szerkesztőségét is, amely a pártközpont tőszomszédságában található.
Az ott tartózkodó rendőrök könnygázgránátokat vetettek be a dühöngő szalafisták ellen, és csak nehezen sikerült feloszlatniuk a tömeget. Egyes hírek szerint a támadók lőfegyvert is használtak.
Az összetűzésben négyen megsebesültek, közöttük Fuad Badravi párttitkár.
2012. december 15., szombat
Egy elit romkocsmában elbukott a tandíj
Szalai Bálint,
Joób Sándor
Néhány héttel a jelentkezések leadása előtt teljes a káosz a felsőoktatás jövőjéről. Szombat délutánig úgy tűnhetett, a képzést jövő ősszel kezdők túlnyomó többsége tandíjat fizet majd, aztán Orbán Viktor szombaton elment egy romkocsmába, és most már úgy tűnik, hogy mindenkinek ingyenes lesz a felsőoktatás, aki eléri a 240 pontot és Magyarországon akar dolgozni. Döntés szerdára várható, de a legtöbb jel szerint teljességgel összecsapott lesz az új felsőoktatási szabályozás és annak finanszírozási rendszere is, bárhogyan határoz majd a kormány. Úgy tűnik, semmilyen háttértanulmányt nem készítettek a változásoknak az oktatás minőségére, a diplomások számára vagy épp a mobilitásra gyakorolt hatásairól.
Lesz tandíj vagy nem lesz tandíj, kiknek mennyit kell majd fizetniük, lesznek-e keretszámok vagy sem, mire lesz jó a diákhitel? – néhány héttel a felsőoktatási felvételi jelentkezések előtt ezekre a kérdésekre még nincs egyértelmű válaszok. A kormány már tavaly is eljátszotta azt, hogy jelentősen átalakította a felsőoktatás rendszerét szintén nem sokkal a felvételi jelentkezések előtt, a mostani helyzet azonban kaotikusabb annál.
Szombat délutánig úgy tűnt, hogy a mostani tanévben érettségizők túlnyomó többsége jövő szeptembertől fizetni fog, hogy tanulhasson. A kiszivárgott és nem cáfolt, a fiatalok látványos utcai tiltakozásait, komoly felháborodását kiváltó hírek arról szóltak: a magyar állam gyakorlatilag általánossá teszi a tandíjat. Úgy tűnt, mindössze tízezer hallgató költségét állják (alap- és osztatlan képzésben) teljes mértékben az idei 37 000 helyett, egész egyetemek és képzési ágak lesznek önköltségesek. Minden jel arra mutatott, hogy a két hónap múlva jelentkező diákoknak már az új finanszírozás szerint kell újratervezniük a következő éveiket.
Aztán szombaton Orbán Viktor egy elegáns budapesti belvárosi romkocsmában egyeztetett néhány középiskolással és egyetemistával – hogy kikkel, arról nem beszélnek, az biztos, hogy a HÖOK és a Hallgatói Hálózat sem tudott a megbeszélésről. A miniszterelnök által ezek után elmondott szűk két és félperces videónyilatkozat gyökeres fordulatról árulkodik.
Ott volt az ismerőse?
A kormányfő sajtófőnöke nem válaszolt arra a kérdésünkre, kik voltak azok a diákok, akiknek meghívására a Brüsszelből péntek este hazaérkezett Orbán Viktor szombat délután elment az Ötkert nevű romkocsmába. A kormányfő a velük való találkozó után jelentette be a váratlan fordulatot a kormány felsőoktatási koncepciójában. Ha az itt látható képen felismer valakit, vagy részt vett a találkozón, kérjük írjon nekünk erre a címre. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a részt vevő fiatalok milyen szervezethez tartoznak, neveket és személyes adatokat nem adunk ki.
A miniszterelnök azt mondta, jövőre mindenkit felvesznek, aki teljesíti a bekerüléshez szükséges minimális ponthatárt (jelenleg 240 pont) és itthon akar dolgozni. A bejutást tehát szabaddá teszik, de a diákok által sokat bírált "röghöz kötés" megmarad. Azt egyelőre nem tudni, milyen technikával fizettetnék vissza az állami támogatást azokkal, akik diplomájuk megszerzése után külföldre mennek. Elképzelhető egy olyan megoldás, hogy a diák tanulmányára fordított állami kiadásokat egy virtuális számlán tartják nyilván, és akik később nem Magyarországon fizetnek adót, azokat kötelezik törlesztésre.
A kormányfő bejelentése szerint a következő tanévben nem lesznek keretszámok. Ezek ugyanis egyrészt elveszik a bejutási lehetőséget azoktól, akik tanulni akarnak, másrészt bonyolultak, átláthatatlanok, ezért kiszámíthatatlanná teszik a fiatalok jövőjét. A keretszámok megállapítására jelenleg nincs átlátható módszertan, és az szinte biztos: nem az a legjobb megoldás, hogy a kormány évente ad hoc módon dönt, ráadásul nem sokkal a jelentkezések leadása előtt.
A rendszert tehát leegyszerűsítik: aki eléri az egyetemre kerüléshez szükséges minimális követelményt, az ingyenesen tanulhat. A keretszámok eltörlése viszont a rendszernek nemcsak korrekcióját, hanem teljes átalakítását jelent. A mai rendszer szerint az állam minden felvételi időszak előtt közzéteszi, hány diák juthat be térítésmentesen a kétéves felsőfokú szakképzésekre, a 3-4 éves alap-, az 5-6 éves osztatlan képzésekre, valamint az 1-2 éves mesterképzésekre és a doktori képzésekre.
Ezeket a helyeket töltik fel a felvételi eredmények alapján. A keretszámok eltörlése a rendszer megfordítását jelentené, mondta kérdésünkre egy oktatási szakértő. Azt határoznák meg, milyen felvételi eredményt kellene elérni a tandíjmentes helyekhez. Ez igazságos rendszer, az állam számára azonban előre nem kalkulálható, hogy egy felvételi időszakban hány diák képzését kell finanszírozni és ez mekkora állami kiadással jár. Orbán ugyanakkor azt mondta, van erre olyan megoldás, amely nem növeli az államadósságot.
Másként látta
A felsőoktatás körüli mostani kormányzati káoszhoz hosszú út vezetett. „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – mondta Orbán egy éve Pokorni Zoltán szakmai érveire válaszként egy oktatáspolitikával foglalkozó frakcióülésen. A kormányfő nemrég már arról beszélt, hogy „önfenntartó felsőoktatást” akar, ami nemcsak elképesztően unortodox, de legalább ennyire átgondolatlan ötlet is: a világon sehol sincs ilyen, mert akkor legjobb esetben is csak a leggazdagabbak tudnának tanulni. Az unortodoxia Dux László volt felsőoktatási helyettes államtitkártól sem állt távol: az ő példája szerint pedig az államnak nem kell finanszírozni a magánszférában dolgozó, így „adóelkerülésből elő” közgazdászok oktatását.
Az ilyen és ezekhez hasonló jelzések és a nyilvános megalapozó tanulmányok hiánya alapján lehet attól tartani, hogy jelenleg nincs elfogadható színvonalon átgondolt és hosszú távra szóló oktatáspolitikai koncepció. Ezért inkább csak politikai vagy a költségvetés kiadásait rövid távon minimalizáló ötletek alapján születhetnek döntések.
Ezt támasztja alá, hogy a tandíj kapcsán sem érkezett indoklás egy sor rendszerszinten felmerülő kérdésre. A legkézenfekvőbb kérdés az volt, hogy a tervezett tandíj a diákhitel-konstrukciókkal együtt hogyan fogja érintené az oktatás minőségét, hogy milyen hatással lesz a változás a diplomások számára vagy a hazai társadalmi mobilitásra. Bár számítások egyelőre nincsenek, fontos végiggondolni, hogy mire számíthatunk – akár lesz tandíj, akár keretszám nélküli, lényegében ingyenes lesz az átalakuló finanszírozású felsőoktatás.
Derült égből valami zavaros dolog
A tandíj, a tanulási költségeknek, de az egész felsőoktatásnak a finanszírozása sokkal összetettebb kérdés a diákok egyszerű jelszavainál, de az ezzel kapcsolatos „mindenkinek jó lesz – mindenkinek rossz lesz”, vagy éppen az eddigi legszebb, „nem is lesz" szintű politikai kommunikációnál. Annál is inkább mert a tandíj, más néven a költségtérítés eddig is létezett, ráadásul a hallgatóknak majdnem a fele ilyen formában tanult.
A rendszerváltás óta a felsőoktatásban tanulók aránya ugrásszerűen megemelkedett. Az 1990-es évek elején még 24-25 ezer diplomát adtak ki egy évben, ez a kétezres évekre 50 ezer fölé emelkedett. Ugyanakkor az elmaradás az OECD és az uniós országok átlagától az elmúlt 10 évben még így is nőtt. Az, ha egy ország több diplomás van, alapvetően jó dolog: képzettebb munkaerőt jelent, ami egyértelműen versenyképesebb gazdaságot, nagyobb növekedést eredményez.
Most tehát nincs diplomás-túlképzés: az OECD 2010-es adatai alapján 20 százalék körül van hazánkban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg az átlag 31 százalék. A helyzetet tovább rontja, hogy a fiatalok között még nagyobb a lemaradásunk. További érv a minél több egyetemista képzése mellett, hogy nálunk a legnagyobb az oktatás hozama, ugyanis egy diplomás átlagosan több mint kétszer annyit keres, mint egy érettségizett.
A diplomások elhelyezkedési esélyei is nagyon jónak számítottak nálunk, bár a 2008 óta válság az ő helyzetüket is rontotta. A kétezres évek első felének gazdasági növekedése idején 2 százalék körül volt a diplomás munkanélküliek aránya, ami a válság évei során csúszott fel 5-7 százalékra. De ez még mindig bőven az országos munkanélküliségi ráta alatt van, ami most épp 10,5 százalék. A valóság tehát erősen különbözik a romkocsmákban merengő diplomások orbáni víziójától, a munkaadók igencsak lelkesednek a diplomásokért. Ha valaki azzal érvel, hogy a nem-diplomás fiatalok között viszont magas a munkanélküliség, az valójában szintén ezt támasztja alá.
Ha ingyen van, nem fontos
A szinte teljesen államilag finanszírozott felsőoktatás viszont nem biztos, hogy a leghatékonyabb megoldás a kevés diplomásra. Az uniós átlagnál többen lépnek be a felsőoktatásba, de ennél sokkal kevesebben szereznek diplomát. Varga Júlia, a Corvinus Egyetem docense szerint a magyar hallgatók 30 százaléka morzsolódik le, ami soknak tűnik, de megfelel az európai átlagnak. Ez egyrészt az egyetemek, főiskolák hatékonysági problémáját mutatja, másrészt azt, hogy az állami finanszírozás nem sarkallja különösebben a diákokat a diploma megszerzésére.
De a kormány által jelzett másik probléma is valós: tényleg sok milliós veszteség az országnak, ha valaki itthon tanul, aztán külföldön telepedik le. Pontos adat erről nincs, de a kivándorlás biztosan erősödött, és erősödni is fog, ha igaz, hogy minden hetedik magyar fiatal külföldre készül. Arról, hogy a majd Magyarországon dolgozók képzése fontos az államnak, most is beszélt a videóban Orbán Viktor, hiszen egyértelművé tette: azok kaphatnak ingyen diplomát, akik később itthon helyezkednek majd el.
Nincs bizalom
A felsőoktatás alapproblémái összességében jól láthatók. A kormánynak ezek felismerésével egy olyan megoldást kellett volna az asztalra tennie, ami a fenti bajokat úgy orvosolja, hogy közben nem csökken, sőt, nő a felsőoktatásba jelentkezők száma, méghozzá úgy, hogy a diákok az iskolát be is fejezik, és utána minél többen Magyarországon vállalnak munkát. Mit oldhatnak meg a most kissé képlékenynek tűnő kormányzati tervek a felsoroltakból?
Önmagában a tandíjtól nem kellene félni, az ugyanis inkább javítja a felsőoktatás minőségét. Ha tandíjat fizetnek, akkor lényegében vásárlói pozícióba kerülnek a diákok: pénzt költenek azért, hogy tanulhassanak. Így elvileg felelősségteljesebben állnak hozzá a képzéshez, és gyorsabban igyekeznek előrehaladni. Viszont ezt a hatást nagyban gyengíti, hogy a tandíjjal együtt megindult a forráskivonás, ami folyamatos bizonytalanságot okoz, ez pedig a szereplőknek lehetetlenné teszi tervezést. A diákok ugyanis nem fognak jelentkezni arra az egyetemre vagy szakra, ami nem biztos, hogy két év múlva is működni fog.
A bizonytalansághoz kapcsolódik, hogy a nyugodtan tandíjhitelnek is hívható Diákhitel 2-t sem fogják felvenni (diákhitel-kalkulátorunkért ide kattintson), ha például nem hiszik el, hogy tényleg két százalék marad a kamat. A kormány ugyanis a saját kőbe vésett szabályait is szereti megszegni, ha kell a pénz. Ezért a tandíjhitelre kötött szerződés betartására sincs nagyobb garancia, mint mondjuk a magán-nyugdíjpénztárira. Kevesen is vették igénybe eddig, alig ötezren, miközben sokkal drágább, most 8 százalékos régi diákhitelt (ezt nem csak a tandíjra, bármire el lehet költeni) idén több mint hétezren, az évek alatt összesen több mint 320 ezren igényelték.
Elbocsátó, csúf üzenet
A bevezetett – más olvasatban: általánossá tett – tandíj megemelheti a külföldön tanulók arányát. Nyugat-Európában ugyanis bőven vannak ingyenes képzések, a fizetős képzések pedig a miénkhez hasonlóan magas árfekvésben a legtöbb területen messze magasabb színvonalon működnek, mint itthon a legjobb egyetemeken. A jó külföldi képzés után pedig jó állást is kaphatnak a fiataljaink, így nagyobb eséllyel maradnak külföldön a legjobb magyar diákok, ezzel kevesebb jó szakember marad itthon.
Ez egyébként nem is lenne egyértelműen baj. Az elvándorlások ugyanis ösztönözhetik a hazai intézményeket, hogy jobb képzéssel próbálják megtartani tehetséges diákokat, erősíthetik a nemzetközi kapcsolatrendszereket is. És azzal is nagyon sokat nyerünk, ha a fiatalok külföldön tanulnak, és aztán visszajönnek. Ha visszajönnek.
Az a baj, hogy nem tudjuk, számolt-e ezekkel a hatásokkal a kormány, és ha igen, akkor meddig jutott a gondolkodásban? Ezek elég komoly dolgok, amik hosszú időre tönkre vághatják a hazai felsőoktatást, ezért jól lenne tudni, hogy mire alapozva gondolták mégis bevezethetőnek a jellemzően több százezer forintos félévenkénti tandíjat.
Mit old meg a diákhitel?
A gyorsan bevezetett tandíj a társadalmi mobilitásnak sem tesz túl jót, hiszen sokan a diákhitellel együtt sem fogják kifizetni a korábban államilag finanszírozott képzési költségeket.
A tandíjak bevezetésének az egyik legfontosabb probléma ugyanis az, hogy milyen támogatási rendszer egészíti ki. Ha nem elég jó, akkor a felsőoktatáshoz való hozzáférés kerül komoly veszélybe, ha nem is olyan apokaliptikus módon, mint ahogy Hoffmann Rózsa 2006-ban tartott egy a jelenleginél jóval kevésbé brutális koncepciótól.
Erre még éppen ráér
A jómódú diákok kevésbé árérzékenyek, ezért sok országban nem általános, hanem célzott támogatásokat találnak ki a szegényebbeknek. Az itteni diákhitel viszont általános, ráadásul a szegényebbek kevésbé tudatosak és tájékozottak a pénzügyekben, így jó eséllyel arányaiban sokkal kevésbé fogják kihasználni. Ha egyáltalán eljutnak az egyetemi képzésekig. Mindezek vizsgálata is részét kellene képezze egy végiggondolt átalakításnak, aminek a minőségében joggal kételkedhetünk, miután Orbán Viktor úgy nyilatkozott: a felsőoktatás átalakítása még éppen belefér a heti programjába.
A kormány a nagy sietségben azt sem tisztázta, hogyan képzeli el az alulfinanszírozott egyetemek felelős gazdálkodását, ha az iskolák a finanszírozott helyek után sem kapják meg a pénzt. Abszurdnak tűnik, hogy komplex problémákat próbálnak megoldani, de az egyetemek fűtésére nincs 7,3 milliárd forint, miközben az E.On komoly problémákkal küzdő gázüzletágának államosítására 85 milliárd forint is akad?
Az ösztöndíj is fontos lenne
Ha már diákhitel és tandíj, akkor ne menjünk el az ösztöndíjrendszer mellett sem. A kormány ehhez is hozzányúlt, megvágta a keretet, pedig a tapasztalat pont azt mutatja, hogy az ösztöndíjak csökkentése komolyan visszaveti a beiratkozásokat. Tehát ez sem támasztja alá, hogy az átalakítás egy végiggondolt koncepció mentén történt.
Amerikai mérések szerint a szegényebb, különösen az etnikai kisebbségekhez tartozó diákokat távol tartja az egyetemtől az „árcédulán szereplő ár”, vagyis az, hogy mekkora az adott szakra meghirdetett tandíj támogatások nélkül. Az országnak elképesztően fontos lenne, hogy például a cigány fiatalok a jelenleginél sokkal nagyobb arányban jussanak be az egyetemekre – ami komoly eszköz lenne a szegregáció csökkentésére –, szóval erre is ki kéne találni valami megoldást. És ezen a ponton visszajutottunk oda, ahonnan indultunk: a társadalmi mobilitás kérdéséhez.
A nemzeti átok: a sok közgazdász és jogász
A felsőoktatás átalakításáról sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy a közgazdász és a jogászképzésre mindenképp rá fog járni a rúd. A kormány már a Széll Kálmán-tervben megfogalmazta, hogy szerintük nem megfelelő az összhang a munkaerő-kereslet és a felsőoktatás képzési kínálata között (ami sok esetben igaz), ezért a műszaki és természettudományi képzéseket akarták kiemelten támogatni.
A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy hiába próbálkoznak, nem tehetnek igazán sokat azért, hogy a képzési szerkezet a munkaerőpiaci igényeknek megfelelőbben alakuljon. Az a baj ugyanis, hogy a jelenből vannak jelzéseink, hogy mondjuk mennyi portugál nyelvtanárra vagy aneszteziológusra lenne kereslet, viszont gyorsan változik a világ. Ezért nem tudjuk jól előrejelezni, hogy kikre lehet szükség 10-20 év múlva: elég belegondolni, hogy húsz-huszonöt éve még senki nem képzelt volna el olyan képzési rendszert, amiben a webdizájnereknek fontos szerep jutott. Ezt nem a rendszer végéről lehet okosan változtatni, hanem az elejéről, ha például kevesebb gyerek utálja meg 10 éves korára véglegesen a matekot, akkor többen akarnak majd természettudományokat tanulni, csak ennek elérése persze több időt és gondolkodást igényel.
Ráadásul azt is veszélyes állandóan mondogatni, hogy mondjuk egy villamosmérnök értékesebb az országnak, mint egy régész. Egyrészt ugyanis az emberek jellemzően azokban a hivatásokban tudnak sikeresek lenni, amiért igazán lelkesednek, másrészt jó esetben a képzés után is lehet alkalmazkodni a gazdaság igényeihez. Tehát a rátermett fizikusból simán lehet pénzügyes, vagy a bölcsészből programozó.
Joób Sándor
Néhány héttel a jelentkezések leadása előtt teljes a káosz a felsőoktatás jövőjéről. Szombat délutánig úgy tűnhetett, a képzést jövő ősszel kezdők túlnyomó többsége tandíjat fizet majd, aztán Orbán Viktor szombaton elment egy romkocsmába, és most már úgy tűnik, hogy mindenkinek ingyenes lesz a felsőoktatás, aki eléri a 240 pontot és Magyarországon akar dolgozni. Döntés szerdára várható, de a legtöbb jel szerint teljességgel összecsapott lesz az új felsőoktatási szabályozás és annak finanszírozási rendszere is, bárhogyan határoz majd a kormány. Úgy tűnik, semmilyen háttértanulmányt nem készítettek a változásoknak az oktatás minőségére, a diplomások számára vagy épp a mobilitásra gyakorolt hatásairól.
Lesz tandíj vagy nem lesz tandíj, kiknek mennyit kell majd fizetniük, lesznek-e keretszámok vagy sem, mire lesz jó a diákhitel? – néhány héttel a felsőoktatási felvételi jelentkezések előtt ezekre a kérdésekre még nincs egyértelmű válaszok. A kormány már tavaly is eljátszotta azt, hogy jelentősen átalakította a felsőoktatás rendszerét szintén nem sokkal a felvételi jelentkezések előtt, a mostani helyzet azonban kaotikusabb annál.
Szombat délutánig úgy tűnt, hogy a mostani tanévben érettségizők túlnyomó többsége jövő szeptembertől fizetni fog, hogy tanulhasson. A kiszivárgott és nem cáfolt, a fiatalok látványos utcai tiltakozásait, komoly felháborodását kiváltó hírek arról szóltak: a magyar állam gyakorlatilag általánossá teszi a tandíjat. Úgy tűnt, mindössze tízezer hallgató költségét állják (alap- és osztatlan képzésben) teljes mértékben az idei 37 000 helyett, egész egyetemek és képzési ágak lesznek önköltségesek. Minden jel arra mutatott, hogy a két hónap múlva jelentkező diákoknak már az új finanszírozás szerint kell újratervezniük a következő éveiket.
Aztán szombaton Orbán Viktor egy elegáns budapesti belvárosi romkocsmában egyeztetett néhány középiskolással és egyetemistával – hogy kikkel, arról nem beszélnek, az biztos, hogy a HÖOK és a Hallgatói Hálózat sem tudott a megbeszélésről. A miniszterelnök által ezek után elmondott szűk két és félperces videónyilatkozat gyökeres fordulatról árulkodik.
Ott volt az ismerőse?
A kormányfő sajtófőnöke nem válaszolt arra a kérdésünkre, kik voltak azok a diákok, akiknek meghívására a Brüsszelből péntek este hazaérkezett Orbán Viktor szombat délután elment az Ötkert nevű romkocsmába. A kormányfő a velük való találkozó után jelentette be a váratlan fordulatot a kormány felsőoktatási koncepciójában. Ha az itt látható képen felismer valakit, vagy részt vett a találkozón, kérjük írjon nekünk erre a címre. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a részt vevő fiatalok milyen szervezethez tartoznak, neveket és személyes adatokat nem adunk ki.
A miniszterelnök azt mondta, jövőre mindenkit felvesznek, aki teljesíti a bekerüléshez szükséges minimális ponthatárt (jelenleg 240 pont) és itthon akar dolgozni. A bejutást tehát szabaddá teszik, de a diákok által sokat bírált "röghöz kötés" megmarad. Azt egyelőre nem tudni, milyen technikával fizettetnék vissza az állami támogatást azokkal, akik diplomájuk megszerzése után külföldre mennek. Elképzelhető egy olyan megoldás, hogy a diák tanulmányára fordított állami kiadásokat egy virtuális számlán tartják nyilván, és akik később nem Magyarországon fizetnek adót, azokat kötelezik törlesztésre.
A kormányfő bejelentése szerint a következő tanévben nem lesznek keretszámok. Ezek ugyanis egyrészt elveszik a bejutási lehetőséget azoktól, akik tanulni akarnak, másrészt bonyolultak, átláthatatlanok, ezért kiszámíthatatlanná teszik a fiatalok jövőjét. A keretszámok megállapítására jelenleg nincs átlátható módszertan, és az szinte biztos: nem az a legjobb megoldás, hogy a kormány évente ad hoc módon dönt, ráadásul nem sokkal a jelentkezések leadása előtt.
A rendszert tehát leegyszerűsítik: aki eléri az egyetemre kerüléshez szükséges minimális követelményt, az ingyenesen tanulhat. A keretszámok eltörlése viszont a rendszernek nemcsak korrekcióját, hanem teljes átalakítását jelent. A mai rendszer szerint az állam minden felvételi időszak előtt közzéteszi, hány diák juthat be térítésmentesen a kétéves felsőfokú szakképzésekre, a 3-4 éves alap-, az 5-6 éves osztatlan képzésekre, valamint az 1-2 éves mesterképzésekre és a doktori képzésekre.
Ezeket a helyeket töltik fel a felvételi eredmények alapján. A keretszámok eltörlése a rendszer megfordítását jelentené, mondta kérdésünkre egy oktatási szakértő. Azt határoznák meg, milyen felvételi eredményt kellene elérni a tandíjmentes helyekhez. Ez igazságos rendszer, az állam számára azonban előre nem kalkulálható, hogy egy felvételi időszakban hány diák képzését kell finanszírozni és ez mekkora állami kiadással jár. Orbán ugyanakkor azt mondta, van erre olyan megoldás, amely nem növeli az államadósságot.
Másként látta
A felsőoktatás körüli mostani kormányzati káoszhoz hosszú út vezetett. „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – mondta Orbán egy éve Pokorni Zoltán szakmai érveire válaszként egy oktatáspolitikával foglalkozó frakcióülésen. A kormányfő nemrég már arról beszélt, hogy „önfenntartó felsőoktatást” akar, ami nemcsak elképesztően unortodox, de legalább ennyire átgondolatlan ötlet is: a világon sehol sincs ilyen, mert akkor legjobb esetben is csak a leggazdagabbak tudnának tanulni. Az unortodoxia Dux László volt felsőoktatási helyettes államtitkártól sem állt távol: az ő példája szerint pedig az államnak nem kell finanszírozni a magánszférában dolgozó, így „adóelkerülésből elő” közgazdászok oktatását.
Az ilyen és ezekhez hasonló jelzések és a nyilvános megalapozó tanulmányok hiánya alapján lehet attól tartani, hogy jelenleg nincs elfogadható színvonalon átgondolt és hosszú távra szóló oktatáspolitikai koncepció. Ezért inkább csak politikai vagy a költségvetés kiadásait rövid távon minimalizáló ötletek alapján születhetnek döntések.
Ezt támasztja alá, hogy a tandíj kapcsán sem érkezett indoklás egy sor rendszerszinten felmerülő kérdésre. A legkézenfekvőbb kérdés az volt, hogy a tervezett tandíj a diákhitel-konstrukciókkal együtt hogyan fogja érintené az oktatás minőségét, hogy milyen hatással lesz a változás a diplomások számára vagy a hazai társadalmi mobilitásra. Bár számítások egyelőre nincsenek, fontos végiggondolni, hogy mire számíthatunk – akár lesz tandíj, akár keretszám nélküli, lényegében ingyenes lesz az átalakuló finanszírozású felsőoktatás.
Derült égből valami zavaros dolog
A tandíj, a tanulási költségeknek, de az egész felsőoktatásnak a finanszírozása sokkal összetettebb kérdés a diákok egyszerű jelszavainál, de az ezzel kapcsolatos „mindenkinek jó lesz – mindenkinek rossz lesz”, vagy éppen az eddigi legszebb, „nem is lesz" szintű politikai kommunikációnál. Annál is inkább mert a tandíj, más néven a költségtérítés eddig is létezett, ráadásul a hallgatóknak majdnem a fele ilyen formában tanult.
A rendszerváltás óta a felsőoktatásban tanulók aránya ugrásszerűen megemelkedett. Az 1990-es évek elején még 24-25 ezer diplomát adtak ki egy évben, ez a kétezres évekre 50 ezer fölé emelkedett. Ugyanakkor az elmaradás az OECD és az uniós országok átlagától az elmúlt 10 évben még így is nőtt. Az, ha egy ország több diplomás van, alapvetően jó dolog: képzettebb munkaerőt jelent, ami egyértelműen versenyképesebb gazdaságot, nagyobb növekedést eredményez.
Most tehát nincs diplomás-túlképzés: az OECD 2010-es adatai alapján 20 százalék körül van hazánkban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg az átlag 31 százalék. A helyzetet tovább rontja, hogy a fiatalok között még nagyobb a lemaradásunk. További érv a minél több egyetemista képzése mellett, hogy nálunk a legnagyobb az oktatás hozama, ugyanis egy diplomás átlagosan több mint kétszer annyit keres, mint egy érettségizett.
A diplomások elhelyezkedési esélyei is nagyon jónak számítottak nálunk, bár a 2008 óta válság az ő helyzetüket is rontotta. A kétezres évek első felének gazdasági növekedése idején 2 százalék körül volt a diplomás munkanélküliek aránya, ami a válság évei során csúszott fel 5-7 százalékra. De ez még mindig bőven az országos munkanélküliségi ráta alatt van, ami most épp 10,5 százalék. A valóság tehát erősen különbözik a romkocsmákban merengő diplomások orbáni víziójától, a munkaadók igencsak lelkesednek a diplomásokért. Ha valaki azzal érvel, hogy a nem-diplomás fiatalok között viszont magas a munkanélküliség, az valójában szintén ezt támasztja alá.
Ha ingyen van, nem fontos
A szinte teljesen államilag finanszírozott felsőoktatás viszont nem biztos, hogy a leghatékonyabb megoldás a kevés diplomásra. Az uniós átlagnál többen lépnek be a felsőoktatásba, de ennél sokkal kevesebben szereznek diplomát. Varga Júlia, a Corvinus Egyetem docense szerint a magyar hallgatók 30 százaléka morzsolódik le, ami soknak tűnik, de megfelel az európai átlagnak. Ez egyrészt az egyetemek, főiskolák hatékonysági problémáját mutatja, másrészt azt, hogy az állami finanszírozás nem sarkallja különösebben a diákokat a diploma megszerzésére.
De a kormány által jelzett másik probléma is valós: tényleg sok milliós veszteség az országnak, ha valaki itthon tanul, aztán külföldön telepedik le. Pontos adat erről nincs, de a kivándorlás biztosan erősödött, és erősödni is fog, ha igaz, hogy minden hetedik magyar fiatal külföldre készül. Arról, hogy a majd Magyarországon dolgozók képzése fontos az államnak, most is beszélt a videóban Orbán Viktor, hiszen egyértelművé tette: azok kaphatnak ingyen diplomát, akik később itthon helyezkednek majd el.
Nincs bizalom
A felsőoktatás alapproblémái összességében jól láthatók. A kormánynak ezek felismerésével egy olyan megoldást kellett volna az asztalra tennie, ami a fenti bajokat úgy orvosolja, hogy közben nem csökken, sőt, nő a felsőoktatásba jelentkezők száma, méghozzá úgy, hogy a diákok az iskolát be is fejezik, és utána minél többen Magyarországon vállalnak munkát. Mit oldhatnak meg a most kissé képlékenynek tűnő kormányzati tervek a felsoroltakból?
Önmagában a tandíjtól nem kellene félni, az ugyanis inkább javítja a felsőoktatás minőségét. Ha tandíjat fizetnek, akkor lényegében vásárlói pozícióba kerülnek a diákok: pénzt költenek azért, hogy tanulhassanak. Így elvileg felelősségteljesebben állnak hozzá a képzéshez, és gyorsabban igyekeznek előrehaladni. Viszont ezt a hatást nagyban gyengíti, hogy a tandíjjal együtt megindult a forráskivonás, ami folyamatos bizonytalanságot okoz, ez pedig a szereplőknek lehetetlenné teszi tervezést. A diákok ugyanis nem fognak jelentkezni arra az egyetemre vagy szakra, ami nem biztos, hogy két év múlva is működni fog.
A bizonytalansághoz kapcsolódik, hogy a nyugodtan tandíjhitelnek is hívható Diákhitel 2-t sem fogják felvenni (diákhitel-kalkulátorunkért ide kattintson), ha például nem hiszik el, hogy tényleg két százalék marad a kamat. A kormány ugyanis a saját kőbe vésett szabályait is szereti megszegni, ha kell a pénz. Ezért a tandíjhitelre kötött szerződés betartására sincs nagyobb garancia, mint mondjuk a magán-nyugdíjpénztárira. Kevesen is vették igénybe eddig, alig ötezren, miközben sokkal drágább, most 8 százalékos régi diákhitelt (ezt nem csak a tandíjra, bármire el lehet költeni) idén több mint hétezren, az évek alatt összesen több mint 320 ezren igényelték.
Elbocsátó, csúf üzenet
A bevezetett – más olvasatban: általánossá tett – tandíj megemelheti a külföldön tanulók arányát. Nyugat-Európában ugyanis bőven vannak ingyenes képzések, a fizetős képzések pedig a miénkhez hasonlóan magas árfekvésben a legtöbb területen messze magasabb színvonalon működnek, mint itthon a legjobb egyetemeken. A jó külföldi képzés után pedig jó állást is kaphatnak a fiataljaink, így nagyobb eséllyel maradnak külföldön a legjobb magyar diákok, ezzel kevesebb jó szakember marad itthon.
Ez egyébként nem is lenne egyértelműen baj. Az elvándorlások ugyanis ösztönözhetik a hazai intézményeket, hogy jobb képzéssel próbálják megtartani tehetséges diákokat, erősíthetik a nemzetközi kapcsolatrendszereket is. És azzal is nagyon sokat nyerünk, ha a fiatalok külföldön tanulnak, és aztán visszajönnek. Ha visszajönnek.
Az a baj, hogy nem tudjuk, számolt-e ezekkel a hatásokkal a kormány, és ha igen, akkor meddig jutott a gondolkodásban? Ezek elég komoly dolgok, amik hosszú időre tönkre vághatják a hazai felsőoktatást, ezért jól lenne tudni, hogy mire alapozva gondolták mégis bevezethetőnek a jellemzően több százezer forintos félévenkénti tandíjat.
Mit old meg a diákhitel?
A gyorsan bevezetett tandíj a társadalmi mobilitásnak sem tesz túl jót, hiszen sokan a diákhitellel együtt sem fogják kifizetni a korábban államilag finanszírozott képzési költségeket.
A tandíjak bevezetésének az egyik legfontosabb probléma ugyanis az, hogy milyen támogatási rendszer egészíti ki. Ha nem elég jó, akkor a felsőoktatáshoz való hozzáférés kerül komoly veszélybe, ha nem is olyan apokaliptikus módon, mint ahogy Hoffmann Rózsa 2006-ban tartott egy a jelenleginél jóval kevésbé brutális koncepciótól.
Erre még éppen ráér
A jómódú diákok kevésbé árérzékenyek, ezért sok országban nem általános, hanem célzott támogatásokat találnak ki a szegényebbeknek. Az itteni diákhitel viszont általános, ráadásul a szegényebbek kevésbé tudatosak és tájékozottak a pénzügyekben, így jó eséllyel arányaiban sokkal kevésbé fogják kihasználni. Ha egyáltalán eljutnak az egyetemi képzésekig. Mindezek vizsgálata is részét kellene képezze egy végiggondolt átalakításnak, aminek a minőségében joggal kételkedhetünk, miután Orbán Viktor úgy nyilatkozott: a felsőoktatás átalakítása még éppen belefér a heti programjába.
A kormány a nagy sietségben azt sem tisztázta, hogyan képzeli el az alulfinanszírozott egyetemek felelős gazdálkodását, ha az iskolák a finanszírozott helyek után sem kapják meg a pénzt. Abszurdnak tűnik, hogy komplex problémákat próbálnak megoldani, de az egyetemek fűtésére nincs 7,3 milliárd forint, miközben az E.On komoly problémákkal küzdő gázüzletágának államosítására 85 milliárd forint is akad?
Az ösztöndíj is fontos lenne
Ha már diákhitel és tandíj, akkor ne menjünk el az ösztöndíjrendszer mellett sem. A kormány ehhez is hozzányúlt, megvágta a keretet, pedig a tapasztalat pont azt mutatja, hogy az ösztöndíjak csökkentése komolyan visszaveti a beiratkozásokat. Tehát ez sem támasztja alá, hogy az átalakítás egy végiggondolt koncepció mentén történt.
Amerikai mérések szerint a szegényebb, különösen az etnikai kisebbségekhez tartozó diákokat távol tartja az egyetemtől az „árcédulán szereplő ár”, vagyis az, hogy mekkora az adott szakra meghirdetett tandíj támogatások nélkül. Az országnak elképesztően fontos lenne, hogy például a cigány fiatalok a jelenleginél sokkal nagyobb arányban jussanak be az egyetemekre – ami komoly eszköz lenne a szegregáció csökkentésére –, szóval erre is ki kéne találni valami megoldást. És ezen a ponton visszajutottunk oda, ahonnan indultunk: a társadalmi mobilitás kérdéséhez.
A nemzeti átok: a sok közgazdász és jogász
A felsőoktatás átalakításáról sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy a közgazdász és a jogászképzésre mindenképp rá fog járni a rúd. A kormány már a Széll Kálmán-tervben megfogalmazta, hogy szerintük nem megfelelő az összhang a munkaerő-kereslet és a felsőoktatás képzési kínálata között (ami sok esetben igaz), ezért a műszaki és természettudományi képzéseket akarták kiemelten támogatni.
A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy hiába próbálkoznak, nem tehetnek igazán sokat azért, hogy a képzési szerkezet a munkaerőpiaci igényeknek megfelelőbben alakuljon. Az a baj ugyanis, hogy a jelenből vannak jelzéseink, hogy mondjuk mennyi portugál nyelvtanárra vagy aneszteziológusra lenne kereslet, viszont gyorsan változik a világ. Ezért nem tudjuk jól előrejelezni, hogy kikre lehet szükség 10-20 év múlva: elég belegondolni, hogy húsz-huszonöt éve még senki nem képzelt volna el olyan képzési rendszert, amiben a webdizájnereknek fontos szerep jutott. Ezt nem a rendszer végéről lehet okosan változtatni, hanem az elejéről, ha például kevesebb gyerek utálja meg 10 éves korára véglegesen a matekot, akkor többen akarnak majd természettudományokat tanulni, csak ennek elérése persze több időt és gondolkodást igényel.
Ráadásul azt is veszélyes állandóan mondogatni, hogy mondjuk egy villamosmérnök értékesebb az országnak, mint egy régész. Egyrészt ugyanis az emberek jellemzően azokban a hivatásokban tudnak sikeresek lenni, amiért igazán lelkesednek, másrészt jó esetben a képzés után is lehet alkalmazkodni a gazdaság igényeihez. Tehát a rátermett fizikusból simán lehet pénzügyes, vagy a bölcsészből programozó.
2012. december 9., vasárnap
Most az egyszer legalább ne szavazz a Fideszre – Majtényi László a 2014-es választás üzenetéről
Szerző: Nagy Szilvia | Megjelent a 2012. december 09.-i lapszámban
...Majtényi László 1950-ben született. ...1990-tól 1995-ig az Alkotmánybíróság tudományos munkatársa, majd főtanácsosa. ...
Nagy Szilvia: - Tegyük fel, hogy túljutnak a politikai megosztottságon, létrejön az összefogás, győznek a választásokon, de a hogyan továbbról is eltérőek a vélemények. Vörös Imre jogászprofesszor, volt alkotmánybíró szerint a Fidesz kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvése miatt feles többséggel is megsemmisítheti az Országgyűlés a demokráciát korlátozó törvényeket. Ön szerint kétharmad kell. Ki dönti el, hogy kinek van igaza? Mert ha a jelenlegi összetételű Alkotmánybíróság, vagy a köztársasági elnök, akkor nem jósolok nagy jövőt a szép céloknak.
– Egy szabad világban az embereknek vitáik vannak egymással. Okos vita hozza ki a relatíve jó megoldásokat. Mindennek van előnye és hátránya. Vonzó megállapítani, hogy feles törvénnyel ki lehet válogatni a kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvést szolgáló jogszabályokat, és hatályon kívül helyezhetőek. A kérdés, hogy mennyire tekinthető ez legitimnek. Mennyire lehet tartós az eredménye?
– Mitől lesz az?
– De facto a Fidesz látszik a jobboldal politikai képviselőjének, de valójában a Fidesz a politikai, konzervatív jobboldal sokszorosan tagolt magyarországi világát egyáltalán nem képviseli. Még konzervatív pártnak sem lehet nevezni: egy populista, a belső vitákat elnyomó, szabad embereket nem tűrő képződmény. Nincs politikai képviselete a konzervatív jobboldalnak. Problematikus, hogy a választásokig ilyen hiteles politikai képviselet létrejön-e. Mégis, a hosszú távú időhorizonton egyszerűen nincs más lehetőség, mint az alkotmányos erők összefogása – egy rövid időre: amíg az alkotmányosságot helyreállítják. Lehet azt mondani, hogy ennek nincs politikai realitása, de a politika realitássá akkor válhat, ha erről beszélünk. A turulokrácia, a bankok elleni küzdelem, a szabadságharc a világ ellen, a felsőoktatás lenullázása – mind szavakból lettek valósággá.
– Mi a megoldás?
– A választási győzelem után meg lehet kérni a nagy öregeket: Kis Jánost, Sólyom Lászlót és Vitányi Ivánt például, hogy ők készítsék el az 1989-es alapokon nyugvó, új Alkotmány tervezetét. Olyan megoldás kell, ami nem azt jelenti, hogy az ország egyik fele revansot vesz az ország másik felén. Tartós alkotmányt úgy lehet csak elképzelni, hogy a politikai közösség egészének az értékeit fejezi ki: olyan végleges alkotmányt kell megalkotni, amely egy modern, élhető, versenyképes Magyarország közjogi alapzata és szabadságjogainak foglalata évtizedekre. Ehhez pedig nyilvánvaló, hogy egy olyan eljárásmódra van szükség, amely biztosítja, hogy az Alkotmányt tisztelő jobb és baloldal közös műve legyen.
– A Fidesz mindent megtesz majd annak érdekében, hogy ez ne így legyen.
– Akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy így legyen.
– Széles legitimációról beszél, de nyilvánvaló, hogy a Fidesznek esze ágában sincs asszisztálni Orbán életművének lebontásához.
– Akkor ki kell zárni ebből a folyamatból, persze ha a választók ezt engedélyezik. A végső szót a választók mondják ki.
– Ettől függetlenül lehetséges, hogy egy nagyon hangos, ha nem is feltétlenül hatalmas tömeg fog majd hidakat foglalni és autókat felgyújtani.
– Persze előjöhet Satu és Debil, de hányan mennek utánuk? Ennek az ellenszere az olyan politika, amely nem a revansra törekszik.
– Hogy lehet nem a revansra törekedni? Mondana egy olyan állami intézményt, amit jelenleg demokratikusnak, függetlennek, szakmainak tart?
– Nem akarok névsorolvasást tartani. De az meggyőződésem, hogy az alkotmányos magyar köztársaság vezetői körében nem maradhatnak meg azok, akik csúfot űztek az alkotmányosságból és hagyták magukat dróton rángatni. Az egyik legnagyobb veszélynek éppenséggel azt tartom, hogy egyesek felajánlják szolgálataikat az alkotmányos Magyarországnak, azaz a lakáj új gazdát keres. Ugyanakkor nem világos előttem, hogy melyikkel mit lehet kezdeni. Az elmúlt húsz év közjogi mozgásai azt mutatják, hogy a független intézmények vezetőinek egy jelentős része hirtelen eltűnik. Ez a demokrácia gyengesége.
– Akkor mi a mérce?
– Nem tartom legitimnek, ha mindazt a bűnt, ami történt, feles többséggel hozzuk helyre, sőt, még a kétharmadossal is lesznek problémák, mert mindenképpen el kell kerülni azt, amit a Fidesz csinált a kétharmaddal. Vannak például alkotmánybírák, akiket az alkotmányosság és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jogszabályait megsértve választottak, lehet alkotmányos megoldás, hogy az ilyeneket elküldjük. Óvatosan kell mindenesetre eljárni. ...
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/most_az_egyszer_legalabb_ne_szavazz_a_fideszre_majtenyi_laszlo_a_2014es_valasztas_uzeneterol
...Majtényi László 1950-ben született. ...1990-tól 1995-ig az Alkotmánybíróság tudományos munkatársa, majd főtanácsosa. ...
Nagy Szilvia: - Tegyük fel, hogy túljutnak a politikai megosztottságon, létrejön az összefogás, győznek a választásokon, de a hogyan továbbról is eltérőek a vélemények. Vörös Imre jogászprofesszor, volt alkotmánybíró szerint a Fidesz kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvése miatt feles többséggel is megsemmisítheti az Országgyűlés a demokráciát korlátozó törvényeket. Ön szerint kétharmad kell. Ki dönti el, hogy kinek van igaza? Mert ha a jelenlegi összetételű Alkotmánybíróság, vagy a köztársasági elnök, akkor nem jósolok nagy jövőt a szép céloknak.
– Egy szabad világban az embereknek vitáik vannak egymással. Okos vita hozza ki a relatíve jó megoldásokat. Mindennek van előnye és hátránya. Vonzó megállapítani, hogy feles törvénnyel ki lehet válogatni a kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvést szolgáló jogszabályokat, és hatályon kívül helyezhetőek. A kérdés, hogy mennyire tekinthető ez legitimnek. Mennyire lehet tartós az eredménye?
– Mitől lesz az?
– De facto a Fidesz látszik a jobboldal politikai képviselőjének, de valójában a Fidesz a politikai, konzervatív jobboldal sokszorosan tagolt magyarországi világát egyáltalán nem képviseli. Még konzervatív pártnak sem lehet nevezni: egy populista, a belső vitákat elnyomó, szabad embereket nem tűrő képződmény. Nincs politikai képviselete a konzervatív jobboldalnak. Problematikus, hogy a választásokig ilyen hiteles politikai képviselet létrejön-e. Mégis, a hosszú távú időhorizonton egyszerűen nincs más lehetőség, mint az alkotmányos erők összefogása – egy rövid időre: amíg az alkotmányosságot helyreállítják. Lehet azt mondani, hogy ennek nincs politikai realitása, de a politika realitássá akkor válhat, ha erről beszélünk. A turulokrácia, a bankok elleni küzdelem, a szabadságharc a világ ellen, a felsőoktatás lenullázása – mind szavakból lettek valósággá.
– Mi a megoldás?
– A választási győzelem után meg lehet kérni a nagy öregeket: Kis Jánost, Sólyom Lászlót és Vitányi Ivánt például, hogy ők készítsék el az 1989-es alapokon nyugvó, új Alkotmány tervezetét. Olyan megoldás kell, ami nem azt jelenti, hogy az ország egyik fele revansot vesz az ország másik felén. Tartós alkotmányt úgy lehet csak elképzelni, hogy a politikai közösség egészének az értékeit fejezi ki: olyan végleges alkotmányt kell megalkotni, amely egy modern, élhető, versenyképes Magyarország közjogi alapzata és szabadságjogainak foglalata évtizedekre. Ehhez pedig nyilvánvaló, hogy egy olyan eljárásmódra van szükség, amely biztosítja, hogy az Alkotmányt tisztelő jobb és baloldal közös műve legyen.
– A Fidesz mindent megtesz majd annak érdekében, hogy ez ne így legyen.
– Akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy így legyen.
– Széles legitimációról beszél, de nyilvánvaló, hogy a Fidesznek esze ágában sincs asszisztálni Orbán életművének lebontásához.
– Akkor ki kell zárni ebből a folyamatból, persze ha a választók ezt engedélyezik. A végső szót a választók mondják ki.
– Ettől függetlenül lehetséges, hogy egy nagyon hangos, ha nem is feltétlenül hatalmas tömeg fog majd hidakat foglalni és autókat felgyújtani.
– Persze előjöhet Satu és Debil, de hányan mennek utánuk? Ennek az ellenszere az olyan politika, amely nem a revansra törekszik.
– Hogy lehet nem a revansra törekedni? Mondana egy olyan állami intézményt, amit jelenleg demokratikusnak, függetlennek, szakmainak tart?
– Nem akarok névsorolvasást tartani. De az meggyőződésem, hogy az alkotmányos magyar köztársaság vezetői körében nem maradhatnak meg azok, akik csúfot űztek az alkotmányosságból és hagyták magukat dróton rángatni. Az egyik legnagyobb veszélynek éppenséggel azt tartom, hogy egyesek felajánlják szolgálataikat az alkotmányos Magyarországnak, azaz a lakáj új gazdát keres. Ugyanakkor nem világos előttem, hogy melyikkel mit lehet kezdeni. Az elmúlt húsz év közjogi mozgásai azt mutatják, hogy a független intézmények vezetőinek egy jelentős része hirtelen eltűnik. Ez a demokrácia gyengesége.
– Akkor mi a mérce?
– Nem tartom legitimnek, ha mindazt a bűnt, ami történt, feles többséggel hozzuk helyre, sőt, még a kétharmadossal is lesznek problémák, mert mindenképpen el kell kerülni azt, amit a Fidesz csinált a kétharmaddal. Vannak például alkotmánybírák, akiket az alkotmányosság és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jogszabályait megsértve választottak, lehet alkotmányos megoldás, hogy az ilyeneket elküldjük. Óvatosan kell mindenesetre eljárni. ...
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/most_az_egyszer_legalabb_ne_szavazz_a_fideszre_majtenyi_laszlo_a_2014es_valasztas_uzeneterol
2012. december 8., szombat
Elfogadták a keretszámcsökkentést
Keretszámcsökkenést és tandíjat hozott a Mikulás. Jók voltatok az idén?
ELTE Online Csapat2012. december 5.
2010 és 2012 között 56000-ről 31 750 főre csökkentette a kormány az állami ösztöndíjas helyek számát, a december 5-i kormányülésen pedig elfogadták, hogy a 2013-as felvételi eljárásban már csak 10 000 államilag finanszírozott férőhelyet biztosítanak.
A megállapított létszámkeretből az Emmi javaslata szerint jövőre 10 480-an teljes ösztöndíjas, 46 330-an pedig részösztöndíjas felsőoktatási szakképzésben, alapképzésben és osztatlan képzésben kezdhetnék meg tanulmányaikat.
Tavaly ugyanilyen kevés idővel a jelentkezési határidő előtt derült ki a tervezett keretszámmészárlás, és hogy a jogász és gazdasági képzési területekre jelentkezők a 2012-es év legnagyobb tandíjesélyesei.
http://elteonline.hu/rovidhirek/2012/12/05/elfogadtak-a-keretszamcsokkentest/
ELTE Online Csapat2012. december 5.
2010 és 2012 között 56000-ről 31 750 főre csökkentette a kormány az állami ösztöndíjas helyek számát, a december 5-i kormányülésen pedig elfogadták, hogy a 2013-as felvételi eljárásban már csak 10 000 államilag finanszírozott férőhelyet biztosítanak.
A megállapított létszámkeretből az Emmi javaslata szerint jövőre 10 480-an teljes ösztöndíjas, 46 330-an pedig részösztöndíjas felsőoktatási szakképzésben, alapképzésben és osztatlan képzésben kezdhetnék meg tanulmányaikat.
Tavaly ugyanilyen kevés idővel a jelentkezési határidő előtt derült ki a tervezett keretszámmészárlás, és hogy a jogász és gazdasági képzési területekre jelentkezők a 2012-es év legnagyobb tandíjesélyesei.
http://elteonline.hu/rovidhirek/2012/12/05/elfogadtak-a-keretszamcsokkentest/
retro: Drasztikus keretszámcsökkentés a felsőoktatásban
Mihájlovits Klára
2012. január 26., csütörtök
Budapesti tudósítónktól
Valószínűleg nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy a végzős középiskolás diákok és szüleik meglehetősen nyugtalan heteket éltek át az utóbbi időben. S valószínűleg akkor sem tévedünk, ha azt állítjuk: nem nyugodhattak meg azt követően sem, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkársága a múlt héten közzétette a felsőoktatási felvételi tájékoztató kiegészítését, amely intézményekre és képzésekre lebontva tartalmazza azt, hogy az egyes egyetemek egyes karain hány hallgató tanulhat állami finanszírozású és hány önköltséges formában.
Az adatokat látva megállapítható: ingyenesen, azaz teljes állami támogatással az előző évekhez viszonyítva sokkal kevesebben, összesen 27 150-en tanulhatnak tovább, 15 550-an pedig részösztöndíjat kaphatnak, azaz a teljes költség felét kell fizetniük. Ez jelentős szűkítés a tavalyi adatokhoz viszonyítva, amikor 53 400 diák egyetemi tanulmányait támogatta teljes mértékben az állam. A drasztikus létszámcsökkentést az oktatási államtitkárság illetékesei a gazdasági válsággal és demográfiai mutatókkal indokolják.
Hogy a felsőoktatási szabályozás változása hogyan érinti a határon túli magyar diákokat, egyelőre nem tudjuk. Annyi biztos, hogy államilag támogatott vagy résztámogatott képzésre jelentkezhetnek azok a határon túli magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgárok, akik megfelelnek a felvételi feltételeknek, és elérik a megállapított ponthatárt. Ők pályázhatnak a nemzeti erőforrás miniszter által adható ösztöndíjra is. Állami pénzből természetesen csak azokon az egyetemeken tanulhatnak a határon túliak is, ahol egyáltalán meghirdettek ilyen képzési formát.
A közzétett keretszámokat látva megállapítható, hogy az államilag támogatott közgazdász- és jogászképzésben tapasztalható a legnagyobb létszámcsökkentés. Ugyanis míg a korábbi években megközelítőleg 4500 majdani közgazdász és mintegy 800 reménybeli jogász tanulhatott az állam pénzén, addig az idén az előbbiek száma alig teszi ki a 250-et, utóbbiaké pedig a 100-at. Jogászokat csak Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen képeznek államilag támogatott formában. A Budapesti Corvinus Egyetem összesen 625 államilag finanszírozott helyet kapott, ebből a legnépszerűbb gazdaságtudományi képzésekre csak 75 állami ösztöndíjas hallgatót vehet fel. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) 2730 teljes állami helyet kapott, ebből a műszaki terület 2200, az informatika 400, a gazdaságtudományok 30 helyet, részben állami támogatással 2725-en folytathatnak tanulmányokat. A már említett ELTE-n 3410 állami hely van, ebből a bölcsészeknek 1050, az informatikának 400, a pedagógusképzésre 530, a természettudományokra 1140 hely jutott. Ugyanitt, az ország egyik legnépszerűbb egyetemén 1400-an résztámogatással tanulhatnak. A Semmelweis Egyetem 1085 állami ösztöndíjat kapott és további 740 helyet egységes, osztatlan képzésben teljes támogatással. A Szegedi Tudományegyetem 2495 hallgatót vehet fel teljes támogatással, közülük 900 természettudományos, 230-an orvosi alapképzésben vehetnek részt, 270-en az informatikai területeken.
Az egyetemek meglehetősen értetlenül figyelik a helyzetet. A Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese, Jávor András például azt nyilatkozta a sajtónak: meglátása szerint szakmailag nem támasztható alá az államilag támogatott felsőoktatási helyek keretszámának megállapítása, az sem a diákok érdekeit, sem a piaci igényeket nem szolgálja. Korábban a Magyar Rektori Konferencia azt javasolta: a felsőoktatásban az államilag támogatott képzések létszámkereteit 2012-ben és azt követően úgy határozzák meg, hogy egyetlen keretszám vonatkozásában se legyen az előző évihez képest 25 százaléknál nagyobb az eltérés. A közzétett adatokból nyilvánvaló, hogy a tárca nem fogadta el az indítványt.
A majdani hallgatókat és szüleiket így tehát az a kérdés foglalkoztatja a leginkább mostanság, hogyan tudják kifizetni az igencsak borsos önköltséget, amennyiben a diáknak nem sikerül bejutni az olyannyira vágyott, államilag támogatott képzésre. Az önköltség egyetemenként, karonként eltérő: a Corvinuson például a magyar nyelvű gazdálkodás és menedzsment szakon félévente 295 ezer forintot kell fizetni, kertészmérnöki képzésért 215 ezret, de aki építésznek tanulna a BME-n, annak bizony 365 ezret kell félévenként fizetnie. Ezzel szemben az ELTE néprajz szakán már 150 ezer forintért is képeznek szakembereket. Ha viszont valaki a Semmelweis Egyetemen tanulna orvosnak, akkor bizony egymillió-húszezer forintot kell szemeszterenként befizetni…
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint azzal, hogy drasztikusan csökkentik az ingyenes egyetemi és főiskolai helyek számát, nem lesz nehezebb a diákoknak, ugyanis vehetnek fel diákhitelt, és állami ösztöndíjakra is pályázhatnak. A diákok azonban meglehetős ellenérzést tanúsítanak a kizárólag az egyetemi képzés költségeire fordítható, úgynevezett Diákhitel 2 iránt, mondván, nem szeretnék az életüket több millió forintos adósság törlesztésével kezdeni.
A diákok és szülők helyzetét nehezíti, hogy február 15-éig el kell dönteni, hova adja be a reménybeli hallgató a jelentkezési lapját. Mindezt úgy, hogy közben legalább 240 pontot kell elérnie a jelentkezőnek ahhoz, hogy egyáltalán pályázhasson az egyetemi képzési helyre.
http://www.magyarszo.com/fex.page:2012-01-26_Drasztikus_keretszamcsokkentes_a_felsooktatasban.xhtml
2012. január 26., csütörtök
Budapesti tudósítónktól
Valószínűleg nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy a végzős középiskolás diákok és szüleik meglehetősen nyugtalan heteket éltek át az utóbbi időben. S valószínűleg akkor sem tévedünk, ha azt állítjuk: nem nyugodhattak meg azt követően sem, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkársága a múlt héten közzétette a felsőoktatási felvételi tájékoztató kiegészítését, amely intézményekre és képzésekre lebontva tartalmazza azt, hogy az egyes egyetemek egyes karain hány hallgató tanulhat állami finanszírozású és hány önköltséges formában.
Az adatokat látva megállapítható: ingyenesen, azaz teljes állami támogatással az előző évekhez viszonyítva sokkal kevesebben, összesen 27 150-en tanulhatnak tovább, 15 550-an pedig részösztöndíjat kaphatnak, azaz a teljes költség felét kell fizetniük. Ez jelentős szűkítés a tavalyi adatokhoz viszonyítva, amikor 53 400 diák egyetemi tanulmányait támogatta teljes mértékben az állam. A drasztikus létszámcsökkentést az oktatási államtitkárság illetékesei a gazdasági válsággal és demográfiai mutatókkal indokolják.
Hogy a felsőoktatási szabályozás változása hogyan érinti a határon túli magyar diákokat, egyelőre nem tudjuk. Annyi biztos, hogy államilag támogatott vagy résztámogatott képzésre jelentkezhetnek azok a határon túli magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgárok, akik megfelelnek a felvételi feltételeknek, és elérik a megállapított ponthatárt. Ők pályázhatnak a nemzeti erőforrás miniszter által adható ösztöndíjra is. Állami pénzből természetesen csak azokon az egyetemeken tanulhatnak a határon túliak is, ahol egyáltalán meghirdettek ilyen képzési formát.
A közzétett keretszámokat látva megállapítható, hogy az államilag támogatott közgazdász- és jogászképzésben tapasztalható a legnagyobb létszámcsökkentés. Ugyanis míg a korábbi években megközelítőleg 4500 majdani közgazdász és mintegy 800 reménybeli jogász tanulhatott az állam pénzén, addig az idén az előbbiek száma alig teszi ki a 250-et, utóbbiaké pedig a 100-at. Jogászokat csak Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen képeznek államilag támogatott formában. A Budapesti Corvinus Egyetem összesen 625 államilag finanszírozott helyet kapott, ebből a legnépszerűbb gazdaságtudományi képzésekre csak 75 állami ösztöndíjas hallgatót vehet fel. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) 2730 teljes állami helyet kapott, ebből a műszaki terület 2200, az informatika 400, a gazdaságtudományok 30 helyet, részben állami támogatással 2725-en folytathatnak tanulmányokat. A már említett ELTE-n 3410 állami hely van, ebből a bölcsészeknek 1050, az informatikának 400, a pedagógusképzésre 530, a természettudományokra 1140 hely jutott. Ugyanitt, az ország egyik legnépszerűbb egyetemén 1400-an résztámogatással tanulhatnak. A Semmelweis Egyetem 1085 állami ösztöndíjat kapott és további 740 helyet egységes, osztatlan képzésben teljes támogatással. A Szegedi Tudományegyetem 2495 hallgatót vehet fel teljes támogatással, közülük 900 természettudományos, 230-an orvosi alapképzésben vehetnek részt, 270-en az informatikai területeken.
Az egyetemek meglehetősen értetlenül figyelik a helyzetet. A Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese, Jávor András például azt nyilatkozta a sajtónak: meglátása szerint szakmailag nem támasztható alá az államilag támogatott felsőoktatási helyek keretszámának megállapítása, az sem a diákok érdekeit, sem a piaci igényeket nem szolgálja. Korábban a Magyar Rektori Konferencia azt javasolta: a felsőoktatásban az államilag támogatott képzések létszámkereteit 2012-ben és azt követően úgy határozzák meg, hogy egyetlen keretszám vonatkozásában se legyen az előző évihez képest 25 százaléknál nagyobb az eltérés. A közzétett adatokból nyilvánvaló, hogy a tárca nem fogadta el az indítványt.
A majdani hallgatókat és szüleiket így tehát az a kérdés foglalkoztatja a leginkább mostanság, hogyan tudják kifizetni az igencsak borsos önköltséget, amennyiben a diáknak nem sikerül bejutni az olyannyira vágyott, államilag támogatott képzésre. Az önköltség egyetemenként, karonként eltérő: a Corvinuson például a magyar nyelvű gazdálkodás és menedzsment szakon félévente 295 ezer forintot kell fizetni, kertészmérnöki képzésért 215 ezret, de aki építésznek tanulna a BME-n, annak bizony 365 ezret kell félévenként fizetnie. Ezzel szemben az ELTE néprajz szakán már 150 ezer forintért is képeznek szakembereket. Ha viszont valaki a Semmelweis Egyetemen tanulna orvosnak, akkor bizony egymillió-húszezer forintot kell szemeszterenként befizetni…
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint azzal, hogy drasztikusan csökkentik az ingyenes egyetemi és főiskolai helyek számát, nem lesz nehezebb a diákoknak, ugyanis vehetnek fel diákhitelt, és állami ösztöndíjakra is pályázhatnak. A diákok azonban meglehetős ellenérzést tanúsítanak a kizárólag az egyetemi képzés költségeire fordítható, úgynevezett Diákhitel 2 iránt, mondván, nem szeretnék az életüket több millió forintos adósság törlesztésével kezdeni.
A diákok és szülők helyzetét nehezíti, hogy február 15-éig el kell dönteni, hova adja be a reménybeli hallgató a jelentkezési lapját. Mindezt úgy, hogy közben legalább 240 pontot kell elérnie a jelentkezőnek ahhoz, hogy egyáltalán pályázhasson az egyetemi képzési helyre.
http://www.magyarszo.com/fex.page:2012-01-26_Drasztikus_keretszamcsokkentes_a_felsooktatasban.xhtml
2012. december 3., hétfő
Ítélni sem mer az alkotmánybíróság
Egyiptom lesz az új Irán? – tették fel a kérdést az egyiptomi ellenzék tagjai, miután megismerték az alkotmányozó gyűlés által szombaton nyilvánosságra hozott, iszlamista ihletésű alkotmánytervezetet. Vasárnap az alkotmánybíróságon elhalasztották a döntést a szöveg törvényességéről, és minden más munkát is felfüggesztettek, miután az testületnek otthont adó épület előtt Mohamed Murszi elnök több ezer híve tüntetett.
NOL| 2012. december 2.
Tüntetők az egyiptomi alkotmánybíróság előtt. Pszichikai nyomás újratöltve
Reuters - Amr Abdallah Dalsh
Amint várható volt, a testület konzervatívjai olyan alkotmányt szerkesztettek, amely az iszlám jogrend (saría) fő elveire hivatkozik, s korlátozza a szólásszabadságot és a nők jogait. (A százfőnyi gyűlésben alig tucatnyi keresztény képviselőnek jutott hely, de tiltakozásul ők is távol maradtak a szavazástól.) Mohamed Murszi államfőt azonban kevéssé zavarja az ellenzék félelme, miszerint az új alkotmánytervezet nagy lépés a politikai iszlám felé vezető úton, s a dokumentumot alkalmasnak találta arra, hogy december 15-én népszavazásra tűzzék.
Tüntetés és ellentüntetés előzte meg az alkotmányozó gyűlés sebtében elvégzett munkáját, amelynek legitimitását amúgy is sokan kétségbe vonják Egyiptomban. A Mubarak megdöntésében főszerepet játszó kairói Tahrir téren tízezrek gyűltek össze pénteken, tiltakozván az új alkotmánytervezet és az államfő jogköreit kiszélesítő rendelet ellen. Erre válaszul szombaton Murszi hívei vonultak utcára, éltetve a Muzulmán Testvériség által az államfői székbe juttató elnököt és az új alkotmánytervezetet. A kairói egyetem előtt a zászlókat lengető tömeg azt skandálta, hogy „a nép Isten törvényének alkalmazását akarja”. A demonstrációt a Muzulmán Testvériség szervezte, s a tömeg nagy részét vidékről autóbuszokkal szállították a fővárosba. A megmozdulás hangulatát minősítette úgy az ellenzék, hogy „Teherán költözött a Nílus partjára”.
De a tüntetések és ellentüntetések már nem csupán az utca képét formálják, hanem a politikára is hatással vannak. Vasárnap az egyiptomi legfelsőbb bíróság kénytelen volt elhalasztani ülését, mert az épület előtt Murszi elnök több ezer híve tüntetett. Ebben a hangulatban a testület nem merte vállalni a döntést a parlament felsőházának és az alkotmányozó gyűlésnek a törvényességéről. A legfelsőbb bíróságnak – ha következetes – ki kellett volna mondania, hogy mind az alkotmányozó gyűlés, mind a parlament felsőháza törvénytelenül működik, mindkettőt fel kellene oszlatni. Annyi kurázsi azért volt a testületben, hogy közleményt adjon ki, amely szerint ilyen „pszichikai nyomás” alatt nem tud dolgozni. Ez az egyiptomi igazságszolgáltatás legfeketébb napja – ítélte el az iszlamista tüntetőket a bíróság.
Hasonló dolog történt júniusban, amikor az alkotmánybíróság döntése nyomán a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa feloszlatta a parlament alsóházát. Az alkotmányellenesség oka az volt, hogy a képviselők egyharmadát törvénytelenül választották, s a függetlenek számára fenntartott helyeken is a pártok, főképp a Muzulmán Testvériség jelöltjei jutottak be a törvényhozásba. Ugyanezt a törvénytelenséget kellett volna megállapítania vasárnap a legfelsőbb bíróságnak a felsőház, illetve az alkotmányozó gyűlés vonatkozásában, de a feldühödött tömeg a döntést megakadályozta.
Murszi november 22-én rendeleti úton a saját kezében összpontosította a hatalmat, arra hivatkozva, hogy nem engedheti meg a főleg a régi rezsim kiszolgálóiból álló igazságszolgáltatásnak a demokratikus átmenet hátráltatását. Egyiptomban addig nem rendezhetnek parlamenti választásokat, amíg az új alkotmány hatályba nem lép. Erre a december 15-i népszavazás után kerülhet sor.
NOL| 2012. december 2.
Tüntetők az egyiptomi alkotmánybíróság előtt. Pszichikai nyomás újratöltve
Reuters - Amr Abdallah Dalsh
Amint várható volt, a testület konzervatívjai olyan alkotmányt szerkesztettek, amely az iszlám jogrend (saría) fő elveire hivatkozik, s korlátozza a szólásszabadságot és a nők jogait. (A százfőnyi gyűlésben alig tucatnyi keresztény képviselőnek jutott hely, de tiltakozásul ők is távol maradtak a szavazástól.) Mohamed Murszi államfőt azonban kevéssé zavarja az ellenzék félelme, miszerint az új alkotmánytervezet nagy lépés a politikai iszlám felé vezető úton, s a dokumentumot alkalmasnak találta arra, hogy december 15-én népszavazásra tűzzék.
Tüntetés és ellentüntetés előzte meg az alkotmányozó gyűlés sebtében elvégzett munkáját, amelynek legitimitását amúgy is sokan kétségbe vonják Egyiptomban. A Mubarak megdöntésében főszerepet játszó kairói Tahrir téren tízezrek gyűltek össze pénteken, tiltakozván az új alkotmánytervezet és az államfő jogköreit kiszélesítő rendelet ellen. Erre válaszul szombaton Murszi hívei vonultak utcára, éltetve a Muzulmán Testvériség által az államfői székbe juttató elnököt és az új alkotmánytervezetet. A kairói egyetem előtt a zászlókat lengető tömeg azt skandálta, hogy „a nép Isten törvényének alkalmazását akarja”. A demonstrációt a Muzulmán Testvériség szervezte, s a tömeg nagy részét vidékről autóbuszokkal szállították a fővárosba. A megmozdulás hangulatát minősítette úgy az ellenzék, hogy „Teherán költözött a Nílus partjára”.
De a tüntetések és ellentüntetések már nem csupán az utca képét formálják, hanem a politikára is hatással vannak. Vasárnap az egyiptomi legfelsőbb bíróság kénytelen volt elhalasztani ülését, mert az épület előtt Murszi elnök több ezer híve tüntetett. Ebben a hangulatban a testület nem merte vállalni a döntést a parlament felsőházának és az alkotmányozó gyűlésnek a törvényességéről. A legfelsőbb bíróságnak – ha következetes – ki kellett volna mondania, hogy mind az alkotmányozó gyűlés, mind a parlament felsőháza törvénytelenül működik, mindkettőt fel kellene oszlatni. Annyi kurázsi azért volt a testületben, hogy közleményt adjon ki, amely szerint ilyen „pszichikai nyomás” alatt nem tud dolgozni. Ez az egyiptomi igazságszolgáltatás legfeketébb napja – ítélte el az iszlamista tüntetőket a bíróság.
Hasonló dolog történt júniusban, amikor az alkotmánybíróság döntése nyomán a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa feloszlatta a parlament alsóházát. Az alkotmányellenesség oka az volt, hogy a képviselők egyharmadát törvénytelenül választották, s a függetlenek számára fenntartott helyeken is a pártok, főképp a Muzulmán Testvériség jelöltjei jutottak be a törvényhozásba. Ugyanezt a törvénytelenséget kellett volna megállapítania vasárnap a legfelsőbb bíróságnak a felsőház, illetve az alkotmányozó gyűlés vonatkozásában, de a feldühödött tömeg a döntést megakadályozta.
Murszi november 22-én rendeleti úton a saját kezében összpontosította a hatalmat, arra hivatkozva, hogy nem engedheti meg a főleg a régi rezsim kiszolgálóiból álló igazságszolgáltatásnak a demokratikus átmenet hátráltatását. Egyiptomban addig nem rendezhetnek parlamenti választásokat, amíg az új alkotmány hatályba nem lép. Erre a december 15-i népszavazás után kerülhet sor.
2012. december 2., vasárnap
Egyharmadot szereztek a síiták Kuvaitban
MTI
A síita kisebbség jelöltjei a képviselői helyek közel egyharmadát szerezték meg a hét végi kuvaiti parlamenti választásokon, amelyet az ellenzék bojkottált.
A vasárnap reggel közölt hivatalos eredmények szerint a lakosság harmadát képező síiták az 50 választható parlamenti helyből 15-öt szereztek meg, eddig csak 7 képviselőjük volt. Az ellenzék a választási szabályok megváltoztatása miatt bojkottot hirdetett meg, és így a szunnita iszlamista erők a jövőben mindössze négy hellyel rendelkeznek majd az eddigi 25 helyett. Az ellenzék tiltakozó akciója miatt már a szavazás előtt tudni lehetett, hogy szinte kizárólag a kormányt támogató jelölteket fognak megválasztani.
A hivatalos közlés szerint a részvételi arány megközelítette a 39 százalékot, de a távolmaradást hirdető politikai erők egy képviselője szerint valójában ennél jóval alacsonyabb, kevesebb mint 27 százalékos volt.
Kuvaitban az uralkodó, Szabah el-Ahmed el-Dzsábir asz-Szabah emír közvetlenül a választás előtt, októberben megváltoztatta a választási szabályokat, így a szavazók most már a korábbi négy helyett csak egyetlen jelöltet jelölhettek meg. Az ellenzék szerint - amelyben radikális iszlamista erőtől kezdve nyugat-barát liberálisig több különböző csoport van (pártok nem működhetnek az országban) - ez a rendszer a kormányt támogató jelölteknek kedvez, ráadásul az állami tisztségviselők könnyebben tudják befolyásolni az eredményt. Az emír viszont azt állítja, hogy a változtatásra nemzetbiztonsági okokból és a stabilitás fenntartása érdekében volt szükség. Az egykamarás, 66 tagú Nemzetgyűlés 50 tagját négy évre közvetlenül választják, és hivatalból tagja a kormány 16 minisztere is.
Hat év alatt ez volt az ötödik választás az országban, és ugyanebben az időszakban kilenc kormány mondott le.
A síita kisebbség jelöltjei a képviselői helyek közel egyharmadát szerezték meg a hét végi kuvaiti parlamenti választásokon, amelyet az ellenzék bojkottált.
A vasárnap reggel közölt hivatalos eredmények szerint a lakosság harmadát képező síiták az 50 választható parlamenti helyből 15-öt szereztek meg, eddig csak 7 képviselőjük volt. Az ellenzék a választási szabályok megváltoztatása miatt bojkottot hirdetett meg, és így a szunnita iszlamista erők a jövőben mindössze négy hellyel rendelkeznek majd az eddigi 25 helyett. Az ellenzék tiltakozó akciója miatt már a szavazás előtt tudni lehetett, hogy szinte kizárólag a kormányt támogató jelölteket fognak megválasztani.
A hivatalos közlés szerint a részvételi arány megközelítette a 39 százalékot, de a távolmaradást hirdető politikai erők egy képviselője szerint valójában ennél jóval alacsonyabb, kevesebb mint 27 százalékos volt.
Kuvaitban az uralkodó, Szabah el-Ahmed el-Dzsábir asz-Szabah emír közvetlenül a választás előtt, októberben megváltoztatta a választási szabályokat, így a szavazók most már a korábbi négy helyett csak egyetlen jelöltet jelölhettek meg. Az ellenzék szerint - amelyben radikális iszlamista erőtől kezdve nyugat-barát liberálisig több különböző csoport van (pártok nem működhetnek az országban) - ez a rendszer a kormányt támogató jelölteknek kedvez, ráadásul az állami tisztségviselők könnyebben tudják befolyásolni az eredményt. Az emír viszont azt állítja, hogy a változtatásra nemzetbiztonsági okokból és a stabilitás fenntartása érdekében volt szükség. Az egykamarás, 66 tagú Nemzetgyűlés 50 tagját négy évre közvetlenül választják, és hivatalból tagja a kormány 16 minisztere is.
Hat év alatt ez volt az ötödik választás az országban, és ugyanebben az időszakban kilenc kormány mondott le.
2012. december 1., szombat
Más ez a zsidózás – interjú Ormos Mária történésszel
Szerző: Krausz Viktória | Megjelent a 2012. december 02.-i lapszámban
Ez az antiszemitizmus nem ugyanaz, mint a két világháború közötti. Megfér ugyanabban a kosárban, de nem ugyanaz a tojás – mondja Ormos Mária történész. Hiszi, hogy a mai Magyarországon célt téveszt a rideg politikai számításból gerjesztett zsidógyűlölet. Hogy valóban így legyen, ahhoz azért a kormánypártok és a Jobbik közötti hatalomtechnikai kacérkodásnak is véget kellene vetni.
ORMOS MÁRIA 1930-ban született, Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyar és egyetemes történelem neves kutatója, fő területe az európai szélsőjobboldal története. 1984 és 1992 között a pécsi egyetem rektora, 1996 és 2000 között a Bölcsészettudományi Kar megbízott dékánja. Közel kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.
– A parlamentben ülő zsidók összeírásáról beszélt a Jobbik egyik képviselője az Országgyűlésben. Hol a határ?
OM:– Mögöttünk. Már rég átléptük. Sokkal hamarabb és sokkal határozottabban kellett volna mondani: állj, ne tovább!
– Kinek a dolga lett volna?
OM:– Nem egy emberé. Többeké. Talán mindannyiunké. Az egész politikai garnitúra felelős, élén a jelenlegi kormánnyal. De lett volna ezzel tennivalója a régebbi kormányoknak is.
– És miért nem teszik? Miért nem tették?
OM:– Talán a mindenkori magyar politikát jellemző naivitás miatt. A magyar vezetők ugyanis minden alap nélkül bíznak és hisznek. Rákóczi XIV. Lajosban, az 1849- es hősök Nyugat-Európa támogatásában, Károlyi Mihály francia segítségben. Az az általános nézet, hogy Magyarországon „ilyen úgysem történhet”. Hogy nem lehet antiszemita gyilkos szövegeket mondogatni a parlamentben. Hogy nem lehet megtámadni, felgyújtani a köztelevíziót. Aztán lám, dehogynem lehet. Hogy az uszításnak nem szabtak világos törvényi gátat, abban szerepe lehet ennek a lila ködös naivitásnak is.
– Pedig lenne kitől tanulni…
OM:– …Németországtól például, ahol hazai bíróságok előtt zajlottak a náci bűnösök perei, aztán megtörtént a kormány bocsánatkérése, rengeteg tanulmány és könyv született a témában, a médiában is számos vita zajlott a kérdésről, bekerült az iskolai tananyagok közé, tehát sok tényezőből állt össze az egyértelmű és világos állítás: Németország soha többé nem kér a nácikból. Nálunk viszont csak a motyogás megy. Sokan vagyunk ebben hibásak.
– A történészek is?
OM:– Lehet, hogy mi is, mert nem voltunk talán elég hangosak, meggyőzőek vagy népszerűek. Bár a szakma azért sokat tett a feltárások ügyében: már az ’50-es évek végén a munkaszolgálatos köteteken dolgoztam, amelyek meg is jelentek, sokan levéltári adatokkal foglalkoztunk, pedig meg kellett küzdeni cenzúraszervezetekkel, hogy mindezt engedélyezzék. És nem volt könnyű megszervezni az első holokausztkonferenciát sem a pécsi egyetemen a ’80-as évek közepén, ugyanis a minisztérium igencsak ellenezte.
– Mi a különbség és van-e hasonlóság az 1930-as évek antiszemita beszédmódja és a mostani megnyilvánulások között?
OM:– A legfontosabb, hogy akkor nem lehetett még Izraelre hivatkozni, hiszen nem is létezett, tehát egy az egyben szidták a zsidókat. Ma, aki a zsidókra gondol, gyakran Izraelről beszél, így kódolja az antiszemita szöveget. Pontosabban ez múlt időbe tehető, hiszen a zsidó meg van nevezve megint. A kódoláson túl vagyunk már, ezt a határt is átlépték. De az akkori, a ’30-as évekbeli szövegszerkezet más volt. Akkor minden lehetséges anomáliáért felelőssé tették „a zsidót”, most ez lehetetlen lenne. Ami most van, az szerintem a rideg politikai számítás. Eddig a cigánygyűlölettől remélt szavazatokat a szélsőjobb, ám most azzal kalkulálnak, hogy a cigányellenes hisztériával csak a vidék meghatározott részét érhetik el, a várost a hagyományos antiszemita szlogenekkel jobban meg lehet szólítani.
– Hagyományos lenne az antiszemitizmus?
OM:– A bűnbakképzés olyan régi, mint maga az ember. A zsidóknak évezredek óta ez a sorsuk: mindig a bűnbakszerep jut nekik – maga a szó is az Ószövetségből ered –, mindig van egy közeg, amely őket találja meg. Rájuk fogták anno, hogy megmérgezték a kutat, és azért van járvány, ők csórták el az államkincstár vagyonát, holott csak kezelték. Majd a német és magyar hadsereg hátba támadóinak kiáltották ki őket a liberálisokkal, demokratákkal együtt. Most megint ezzel próbálkoznak, de szerintem ez ma Magyarországon célt téveszt.
– Miből gondolja?
OM:– Az antiszemitizmust az első világháború után könnyű volt széles körben elterjeszteni itthon: lehetett mutogatni azokra a kereskedőkre, szállítókra, akik rossz minőségű katonai felszereléssel látták el a hadsereget. Aztán lehetett mutogatni a zsidó népbiztosokra, akik szerepet vállaltak a Tanácsköztársaság idején, de azt elhallgatták, hogy nem csak zsidók voltak közöttük, hanem például Kodály, Bartók, Dohnányi és számos író is. Voltak spontán zsidóverések a budapesti utcákon, aztán amikor csillapodott az őrjöngés, akkor egy fiatal gárda az egyetemeken kezdte kiszorítani a zsidó hallgatókat, professzorokat, de nem elégedtek meg a numerus claususszal, atrocitások is zajlottak. Akkor, a második világháború előtt valóban lehetett irigykedni a zsidókra: jó pozíciókban dolgoztak, bár voltak, akik a földet túrták, de a többségük jól élt. Ma már ez nem így van. A túlélők és leszármazottaik ma nem multimilliomosok, nincs kimagasló szerepük, ezért van szükség Izrael- és multiellenes jelszavakra, így jön a képbe az amerikai zsidó maffia, amely szerintük szorongatja a magyar népet, és a többi blődség. Tudom, hogy a Jobbiknak körülbelül hét-nyolc százalék a támogatottsága, ami ugyan nem kevés, de az 1939-es nyilas pártok támogatottságához képest eltörpül. A dolgok ismétlődnek ugyan, de nem ugyanúgy. Ez az antiszemitizmus nem ugyanaz, mint az akkori. Megfér ugyanabban a kosárban, de nem ugyanaz a tojás.
– Pedig van utánpótlás: a Jobbik támogatói között felülreprezentáltak a fiatalok.
OM:– Mert minden radikális megmozdulás mögött fiatalok állnak. Lehet, hogy az élén nem, ahogyan Hitler sem volt fiatal, amikor kancellár lett, de a követőtábor zöme mindig fiatal, általában 16-26 évesek. A futballhuligánok sem nagypapák, ugyebár. Megjegyzem, a szélsőbaloldalon ugyanez ez a helyzet. A fiatalok meg általában elégedetlenek, irigyek, türelmetlenek, de nem biztos, hogy életükben láttak zsidót, vagy tudták róla, hogy az. Időnként – látjuk – magukról sem tudják. Én nem ismerek olyan embert, aki jóváhagyná a mostani történéseket. Józan eszű fiatalokkal találkozom csak, akik undorodnak az ilyen Gyöngyösi-féle beszédektől. Lehet persze, hogy csak érzéki csalódás az enyém: a szélsőségesek nem keresik a társaságomat. De ha most a magyar állam, a politika szereplői és a társadalom tényleg a sarkára áll, akkor biztos, hogy ezek a józan gondolkodású fiatalok lesznek többen.
– Kin múlik?
OM:– Rajtam. És önön. Mindenkin múlik. Ha van józan esze a politikai mozgástérben lévő pártoknak, személyeknek, akkor azt mondják: elég! Lehet törvényes módszerekkel is, de nem úgy, hogy a parlamenti zsidózásért 30 ezret kell fizetni. Ez nevetséges. A legtöbb országban állami szabályozás nélkül is megy: nagyon hangosan és látványosan azt mondták, hogy nem. Prágában például az összes párt és egyházi vezető a náci felvonulók elé állt, amikor azok masírozni vagy szobrot ledönteni készültek.
– Itthon is sokan várnának többet a kormánytól annál, mint hogy egy korábbi közlemény frissített változatával reagáljon a jobbikos képviselő mondataira.
OM:– Én is többet várok. Azt, hogy véget vessenek ennek a hatalomtechnikai kacérkodásnak a szélsőjobbal. A jelenlegi vezetők mindent feladtak már abból, amit valaha képviseltek. Hogy ez meddig megy el, megjósolhatatlan. Történészként mondhatom, hogy néha a múltba se látunk jól, a jövőbe meg pláne nem. De azért várjuk meg, mit mond ma Rogán Antal a tüntetésen. Nem mindegy, hogy egy lagymatag ejnye-bejnyét vagy egy határozott elutasítást. Az is jó lenne, bár nem elég, ha a társadalom egy jelentős része azt mondaná, hogy állj. A legfontosabb persze az lenne, ha a kormány is ezt mondaná végre.
Vasárnapi Hírek
Ez az antiszemitizmus nem ugyanaz, mint a két világháború közötti. Megfér ugyanabban a kosárban, de nem ugyanaz a tojás – mondja Ormos Mária történész. Hiszi, hogy a mai Magyarországon célt téveszt a rideg politikai számításból gerjesztett zsidógyűlölet. Hogy valóban így legyen, ahhoz azért a kormánypártok és a Jobbik közötti hatalomtechnikai kacérkodásnak is véget kellene vetni.
ORMOS MÁRIA 1930-ban született, Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyar és egyetemes történelem neves kutatója, fő területe az európai szélsőjobboldal története. 1984 és 1992 között a pécsi egyetem rektora, 1996 és 2000 között a Bölcsészettudományi Kar megbízott dékánja. Közel kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.
– A parlamentben ülő zsidók összeírásáról beszélt a Jobbik egyik képviselője az Országgyűlésben. Hol a határ?
OM:– Mögöttünk. Már rég átléptük. Sokkal hamarabb és sokkal határozottabban kellett volna mondani: állj, ne tovább!
– Kinek a dolga lett volna?
OM:– Nem egy emberé. Többeké. Talán mindannyiunké. Az egész politikai garnitúra felelős, élén a jelenlegi kormánnyal. De lett volna ezzel tennivalója a régebbi kormányoknak is.
– És miért nem teszik? Miért nem tették?
OM:– Talán a mindenkori magyar politikát jellemző naivitás miatt. A magyar vezetők ugyanis minden alap nélkül bíznak és hisznek. Rákóczi XIV. Lajosban, az 1849- es hősök Nyugat-Európa támogatásában, Károlyi Mihály francia segítségben. Az az általános nézet, hogy Magyarországon „ilyen úgysem történhet”. Hogy nem lehet antiszemita gyilkos szövegeket mondogatni a parlamentben. Hogy nem lehet megtámadni, felgyújtani a köztelevíziót. Aztán lám, dehogynem lehet. Hogy az uszításnak nem szabtak világos törvényi gátat, abban szerepe lehet ennek a lila ködös naivitásnak is.
– Pedig lenne kitől tanulni…
OM:– …Németországtól például, ahol hazai bíróságok előtt zajlottak a náci bűnösök perei, aztán megtörtént a kormány bocsánatkérése, rengeteg tanulmány és könyv született a témában, a médiában is számos vita zajlott a kérdésről, bekerült az iskolai tananyagok közé, tehát sok tényezőből állt össze az egyértelmű és világos állítás: Németország soha többé nem kér a nácikból. Nálunk viszont csak a motyogás megy. Sokan vagyunk ebben hibásak.
– A történészek is?
OM:– Lehet, hogy mi is, mert nem voltunk talán elég hangosak, meggyőzőek vagy népszerűek. Bár a szakma azért sokat tett a feltárások ügyében: már az ’50-es évek végén a munkaszolgálatos köteteken dolgoztam, amelyek meg is jelentek, sokan levéltári adatokkal foglalkoztunk, pedig meg kellett küzdeni cenzúraszervezetekkel, hogy mindezt engedélyezzék. És nem volt könnyű megszervezni az első holokausztkonferenciát sem a pécsi egyetemen a ’80-as évek közepén, ugyanis a minisztérium igencsak ellenezte.
– Mi a különbség és van-e hasonlóság az 1930-as évek antiszemita beszédmódja és a mostani megnyilvánulások között?
OM:– A legfontosabb, hogy akkor nem lehetett még Izraelre hivatkozni, hiszen nem is létezett, tehát egy az egyben szidták a zsidókat. Ma, aki a zsidókra gondol, gyakran Izraelről beszél, így kódolja az antiszemita szöveget. Pontosabban ez múlt időbe tehető, hiszen a zsidó meg van nevezve megint. A kódoláson túl vagyunk már, ezt a határt is átlépték. De az akkori, a ’30-as évekbeli szövegszerkezet más volt. Akkor minden lehetséges anomáliáért felelőssé tették „a zsidót”, most ez lehetetlen lenne. Ami most van, az szerintem a rideg politikai számítás. Eddig a cigánygyűlölettől remélt szavazatokat a szélsőjobb, ám most azzal kalkulálnak, hogy a cigányellenes hisztériával csak a vidék meghatározott részét érhetik el, a várost a hagyományos antiszemita szlogenekkel jobban meg lehet szólítani.
– Hagyományos lenne az antiszemitizmus?
OM:– A bűnbakképzés olyan régi, mint maga az ember. A zsidóknak évezredek óta ez a sorsuk: mindig a bűnbakszerep jut nekik – maga a szó is az Ószövetségből ered –, mindig van egy közeg, amely őket találja meg. Rájuk fogták anno, hogy megmérgezték a kutat, és azért van járvány, ők csórták el az államkincstár vagyonát, holott csak kezelték. Majd a német és magyar hadsereg hátba támadóinak kiáltották ki őket a liberálisokkal, demokratákkal együtt. Most megint ezzel próbálkoznak, de szerintem ez ma Magyarországon célt téveszt.
– Miből gondolja?
OM:– Az antiszemitizmust az első világháború után könnyű volt széles körben elterjeszteni itthon: lehetett mutogatni azokra a kereskedőkre, szállítókra, akik rossz minőségű katonai felszereléssel látták el a hadsereget. Aztán lehetett mutogatni a zsidó népbiztosokra, akik szerepet vállaltak a Tanácsköztársaság idején, de azt elhallgatták, hogy nem csak zsidók voltak közöttük, hanem például Kodály, Bartók, Dohnányi és számos író is. Voltak spontán zsidóverések a budapesti utcákon, aztán amikor csillapodott az őrjöngés, akkor egy fiatal gárda az egyetemeken kezdte kiszorítani a zsidó hallgatókat, professzorokat, de nem elégedtek meg a numerus claususszal, atrocitások is zajlottak. Akkor, a második világháború előtt valóban lehetett irigykedni a zsidókra: jó pozíciókban dolgoztak, bár voltak, akik a földet túrták, de a többségük jól élt. Ma már ez nem így van. A túlélők és leszármazottaik ma nem multimilliomosok, nincs kimagasló szerepük, ezért van szükség Izrael- és multiellenes jelszavakra, így jön a képbe az amerikai zsidó maffia, amely szerintük szorongatja a magyar népet, és a többi blődség. Tudom, hogy a Jobbiknak körülbelül hét-nyolc százalék a támogatottsága, ami ugyan nem kevés, de az 1939-es nyilas pártok támogatottságához képest eltörpül. A dolgok ismétlődnek ugyan, de nem ugyanúgy. Ez az antiszemitizmus nem ugyanaz, mint az akkori. Megfér ugyanabban a kosárban, de nem ugyanaz a tojás.
– Pedig van utánpótlás: a Jobbik támogatói között felülreprezentáltak a fiatalok.
OM:– Mert minden radikális megmozdulás mögött fiatalok állnak. Lehet, hogy az élén nem, ahogyan Hitler sem volt fiatal, amikor kancellár lett, de a követőtábor zöme mindig fiatal, általában 16-26 évesek. A futballhuligánok sem nagypapák, ugyebár. Megjegyzem, a szélsőbaloldalon ugyanez ez a helyzet. A fiatalok meg általában elégedetlenek, irigyek, türelmetlenek, de nem biztos, hogy életükben láttak zsidót, vagy tudták róla, hogy az. Időnként – látjuk – magukról sem tudják. Én nem ismerek olyan embert, aki jóváhagyná a mostani történéseket. Józan eszű fiatalokkal találkozom csak, akik undorodnak az ilyen Gyöngyösi-féle beszédektől. Lehet persze, hogy csak érzéki csalódás az enyém: a szélsőségesek nem keresik a társaságomat. De ha most a magyar állam, a politika szereplői és a társadalom tényleg a sarkára áll, akkor biztos, hogy ezek a józan gondolkodású fiatalok lesznek többen.
– Kin múlik?
OM:– Rajtam. És önön. Mindenkin múlik. Ha van józan esze a politikai mozgástérben lévő pártoknak, személyeknek, akkor azt mondják: elég! Lehet törvényes módszerekkel is, de nem úgy, hogy a parlamenti zsidózásért 30 ezret kell fizetni. Ez nevetséges. A legtöbb országban állami szabályozás nélkül is megy: nagyon hangosan és látványosan azt mondták, hogy nem. Prágában például az összes párt és egyházi vezető a náci felvonulók elé állt, amikor azok masírozni vagy szobrot ledönteni készültek.
– Itthon is sokan várnának többet a kormánytól annál, mint hogy egy korábbi közlemény frissített változatával reagáljon a jobbikos képviselő mondataira.
OM:– Én is többet várok. Azt, hogy véget vessenek ennek a hatalomtechnikai kacérkodásnak a szélsőjobbal. A jelenlegi vezetők mindent feladtak már abból, amit valaha képviseltek. Hogy ez meddig megy el, megjósolhatatlan. Történészként mondhatom, hogy néha a múltba se látunk jól, a jövőbe meg pláne nem. De azért várjuk meg, mit mond ma Rogán Antal a tüntetésen. Nem mindegy, hogy egy lagymatag ejnye-bejnyét vagy egy határozott elutasítást. Az is jó lenne, bár nem elég, ha a társadalom egy jelentős része azt mondaná, hogy állj. A legfontosabb persze az lenne, ha a kormány is ezt mondaná végre.
Vasárnapi Hírek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)