Retro: XVI. Benedek pápa a jogalkotásról beszélt a Bundestagban

2011. szeptember 23, péntek
A Szentatya nagy érdeklődéssel várt beszédére 22-én, csütörtökön délután került sor a német országgyűlés képviselőinek jelenlétében. XVI. Benedek az alkalomnak megfelelően politikai és jogi szempontokra világított rá felszólalásában, utalással a pozitivista és a keresztény világnézetre. Túlmutatva Németország határain, elemezte az egész Európát jellemző aktuális helyzetet.

Megállapította: a politika legyen elkötelezettség az igazságosságra és ezáltal teremtse meg a béke alapvető feltételeit. A politikus rendelje alá személyes sikerét az igazságosság szempontjának, törekedjen a jog gyakorlati megvalósítására. A siker lehet egyfajta kísértés is, amely megnyitja az utat a jog meghamisítása, az igazságosság felszámolása felé. Ebben a történelmi pillanatban, amikor az ember mindezidáig elképzelhetetlenül nagy hatalomra tett szert, az igazságosság megvalósítása különösen sürgető feladattá vált.Az embernek ugyanis hatalmában áll a világ elpusztítása.
A pápa feltette a kérdést: hogyan tehetünk különbséget a jó és a rossz, a valódi és a látszólagos jog között? Számtalan esetben elegendő kritérium lehet a többség véleménye. A jog alapvető kérdéseiben, amelyekben szerepet játszik az ember és az emberiség méltósága, nem elegendő a többség elve. Az ellenállók, akik a nácizmus és más totalitárius rezsimek ellen harcoltak, a jogot és az egész emberiséget szolgálták. Azonban az, hogy mi a helyes és milyen jog léphet életbe az alapvető antropológiai kérdéseket illetően, ma egyáltalán nem önmagától értődő. Ma ez a kérdés még bonyolultabbá vált – hangsúlyozta a Bundestagban mondott beszédében a Szentatya.

A történelem során a kereszténység soha nem kényszerített az államra és a társadalomra egy olyan jogrendszert, amely a kinyilatkoztatásból származik. Ehelyett a természetre és az értelemre, mint a jog valódi forrásaira hivatkozott. Felhívta a figyelmet az objektív és szubjektív értelem közötti összhangra, amely azonban feltételezi, hogy mindkettő a teremtő Isten Értelmén alapul. Ebben az összefüggésben született meg a nyugati világ jogi kultúrája, amely mind a mai napig az emberiség jogkultúrájának döntő fontosságú részét alkotja.

A jog és a filozófia kereszténység előtti kapcsolatából indul ki az az út, amely a keresztény középkoron át elvezet a jog fejlődéséhez a felvilágosodás korában, egészen az Emberi Jogok Nyilatkozatáig és a német alaptörvényig. Ezzel a német nép 1949-ben elismerte, hogy minden emberi közösség, a béke és a világban megvalósuló igazságosság alapja az emberi jogok sérthetetlensége és elidegeníthetetlensége.

Az utóbbi fél évszázadban a helyzet drámai módon megváltozott. A természetjogot olyan sajátos katolikus tanításnak tekintik, amelyről nem érdemes katolikus körökön kívül beszélni, már szinte szégyellik megemlíteni magát a kifejezést is.

A Szentatya beszédében rámutatott: a ma uralkodó pozitivista felfogás a természetet pusztán funkcionális szempontból tekinti, amely nem épít hidat az ethosz és a jog felé. A pozitivisták szerint az értelem jelentheti az egyedüli tudományos világnézet alapját. Mindaz, ami nem verifikálható, nem igazolható, nem tartozik szorosan véve az értelem körébe. Ma ez jellemzi a legtöbb esetben a köztudatot. Olyan drámai helyzetről van szó, amely mindenkit érint, ezért nyilvános vitát kell tartani a kérdésről. Ennek a beszédnek is alapvető célkitűzése, hogy erre a közéleti vitára serkentsen.

A pozitivista világnézet a maga egészében az emberi ismeret nagyszerű része, amelyről nem mondhatunk le. Azonban nem jelent egy olyan kultúrát, amely kielégítő választ ad az emberiség nagy kérdéseire, sőt inkább korlátozza az ember nagyságát, fenyegeti humanizmusát.
Európában számos területen csak a pozitivizmust ismerik el, mint kultúrát, és mint a jogalkotás alapját. Az egyéb nézeteket szubkultúrának tekintik. Ezáltal Európa a világ többi kultúrájával szemben hiányos kultúraként jelenik meg. Ugyanakkor szélsőséges és radikális irányzatok tűnnek fel. A pozitivista gondolkodás, amely kizárólagosnak tartja magát, nem képes arra, hogy megsejtsen valamint a funkcionálison túl. Olyan vasbeton épülethez hasonlítható, amelynek nincsenek ablakai – állapította meg XVI. Benedek pápa a Bundestagban mondott beszédében.

Ismét szélesre kell tárnunk az ablakokat, hogy felfedezzük a világ hatalmas kiterjedését, az eget és a földet, és megtanuljunk helyesen gazdálkodni a teremtett világgal.
Az anyag, a matéria magában hordozza méltóságát, és követnünk kell útmutatásait. A környezetvédelem ma már vitán felüli kérdés. Azonban létezik egy emberi ökológia is. Az ember lélek és akarat, de egyben természet is. Akarata akkor helyes, ha hallgat természetére, azt tiszteletben tartja és elfogadja önmagát, vagyis azt, hogy nem saját maga teremtése. Csak így lehet megvalósítani a valódi emberi szabadságot.

Európa kulturális öröksége azt mutatja, hogy az emberi jogok, a törvény előtti egyenlőség, a minden egyes ember sérthetetlen méltósága olyan elvek, amelyek a teremtő Isten létezését hirdető meggyőződés alapján fejlődtek ki. Az európai kultúra Jeruzsálem, Athén és Róma találkozásából született meg. Találkozott egymással az Izrael Istenébe vetett hit, a görög filozófia és a római jog. Ez a hármas találkozás alakította ki Európa önazonosságát. Ez a találkozás leszögezte a jog kritériumait, amelyek védelme nagy feladatunk ebben a történelmi pillanatban – állapította meg a Bundestagban mondott beszédében XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió
2011. szeptember 23, péntek