Alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erő szabadsága – hangsúlyozza Sólyom László, az előző köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke. Az e heti HVG Dosszié rovatának alaptörvény-összeállításában megjelenő írásában leszögezi: az alkotmánybírósági kontroll teljességének megcsonkítása alapvető rendszerhiba az új alaptörvényben, a parlamenti szuverenitás mindenhatóságából kiindulva pedig a kétharmados többség a politika korlátjából a szolgálójává tette.
„A parlamenti szuverenitás mindenhatósága azzal a szocialista tétellel rokon, amely szerint az Országgyűlés a legfőbb államhatalmi szerv. Az alkotmányos kultúra teljesítménye ezzel szemben a hatalom (ön)korlátozása, továbbá a hatalommegosztás alapján érzékeny egyensúlyi rendszer működtetése – a klasszikus megfogalmazás szerint a többség zsarnokságának kivédésére. Jogosítványokkal alátámasztott egyensúly a hatalmi ágak között, és azokon belül is. A hatalmi ágak elkülönülnek, az államhatalom megosztott; viszont az állami szervek együttműködése alkotmányos kötelesség – szögezte le többször is az Alkotmánybíróság” - áll Sólyom László írásában, amely teljes egészében az e heti HVG-ben olvasható.
Az előző köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke szerint „ezzel az alaptétellel nem egyeztethető össze például, ha az alkotmány alapjait érintő olyan kérdésben, mint a bírósági szervezet teljes átalakítása, a törvényhozás egyedül, azaz anélkül dönt, hogy a törvény előkészítésébe a bíróságokat bevonta volna. Még csak nem is tájékoztatta az alkotmányban is megnevezett bírósági szerveket – helyette egy érdekvédelmi egyletben gondolt legitimációt találni. Az országgyűlési többség a súlyát, a befolyását folyamatosan növeli a többi szerv kárára. Így például már a kezében van az alkotmánybíró-jelölés, az alkotmánybíróság elnökének megválasztása és az előzetes normakontroll (e jellegzetesen ellenzéki jogosítvány!) feletti döntés.
A törvényhozás eljárása – a hatástanulmányokon vagy az érintettek bevonásán túl – magán a parlamenten belül is a demokratikus akaratképzés biztosítékait írja elő. A rendes eljárással szemben is vannak alkotmányossági követelmények. Kivételesnek szánt eljárások esetén – mint az egyéni képviselő által kezdeményezett törvény – egy sor garanciális lépés kiesik. Ezt az eljárás kivételessége teszi elfogadhatóvá. Ezért az alkotmányos kultúra számára elviselhetetlen, ha a kivételt szabállyá teszik. Márpedig rendszeressé vált, hogy nemcsak tárgyuk miatt fontos, de sarkalatos törvényeket, sőt még alkotmánymódosítást is egyéni képviselői indítványként bocsátanak eljárásra, s így a rendes törvényhozás garanciáitól főszabályként megszabadulnak.
Ugyancsak rendszerré vált a visszaélés a koherenciazavarral, vagyis az érdemi módosítások bevitele a Házba a zárószavazás előtt. S ha ezt a gyakorlatot házszabályba is foglalják, attól az még nem lesz alkotmányos. Ezzel összefüggésben viszont szintén garanciális kérdés, hogy az Alkotmánybíróságnak legyen joga a házszabály vizsgálatára. A törvényhozás nem működik rendeltetésszerűen, ha a kormánytöbbség döntésére sommás eljárásban szavazzák meg a törvényeket”.
Sólyom László írásának teljes szövege a csütörtöki HVG-ben olvasható.
http://hvg.hu/itthon/20120104_solyom_laszlo_hvg
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése