Tölgyessy: mire jó az Alkotmánybíróság korlátozása?

180 perc - 2010.11.02. 07:18
A múlt héten az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kétmillió forintnál nagyobb végkielégítések 98 százalékos adóját. Válaszul a kormánytöbbség még aznap bejelentette: alkotmánymódosítással akarja korlátozni az Alkotmánybíróság hatáskörét. Erre a baloldali ellenzék kivonult az alkotmányozási folyamatból, a héten megmozdulások lesznek a Fidesz tervei ellen.

A hamarjában előkapott alkotmánymódosítás nem pusztán az Alkotmánybíróság egyetlen döntése ellen szól. Orbán Viktor miniszterelnök ténylegesen gazdaságpolitikájának lényegét félti az Alkotmánybíróságtól.

Tavaly tavasszal még volt, ám idén már nincs szükséghelyzet a magyar gazdaságban. A növekedés még 2010 tavaszán nekiindult, az új kormány ambiciózus, három százalékos gyarapodást alapul véve tervezte meg jövő évi költségvetését.

A valódi kérdés Orbán Viktor régi gazdasági tankönyveket sutba vágni remélő, új utakat kereső gazdaságpolitikájának sorsa. A Fidesz személyi jövedelemadó és társasági adó mérséklési elképzeléseit rendkívüli lépésekkel, a különadók rendszerével és a magán-nyugdíjpénztáraknak járó járulékok 14 hónapra szóló kölcsönvételével alapozza meg. Ezek alkotmánybírósági megsemmisítésétől tart a parlamenti többség, és ezért akarja felszámolni a gazdasági törvényhozás alkotmányosságának külső kontrollját.

Sok százados konfliktus a bírói hatalommal

A felkent uralkodó vagy újabban a szuverén népképviselet ütközése a bírói hatalommal sok százados konfliktusa a Nyugat államainak. Ki a végső törvényhozó? Mi védheti meg az országot a többség zsarnokságától? Milyen korlátokat állíthat a bírói hatalom a többségre hivatkozó törvényhozás szándékai elé? Ez a jogállamok örök vitáinak tárgya, amely polémiában bármelyik oldali túlzás veszélyes lehet.

A nyugati világban a bírói hatalom egyre több féket helyez a legfőbb szuverén akarata elé, és kétségkívül maga is módszeresen alakítja, fejleszti a jogrendszert. Milyen mértékig, és milyen értékek alapján kívánatos ez? – folyik a vita mindenfelé. Különösen az új megoldásokat kereső kormányzatok kerülhetnek konfliktusba a bírói gyakorlattal. Roosevelt elnök New Deal-je is folyvást beleütközött a legfelsőbb bíróság tilalmaiba. Bár arra is akad példa, hogy a jogfejlődés előrevivő irányát éppen a bíróságok indítják el.

A magyar Alkotmánybíróság, különösen az első éveiben, módfelett hajlott a ténylegesen jogfejlesztő, aktivista ítélkezésre. Olykor talán távoli összefüggések alapján, nem kellően megokoltan vállalt gazdaságpolitikai felelősséget a Bokros-csomag egyes pontjainak megsemmisítéséért. Ám a végkielégítésekre kirótt 98 százalékos adót megállító döntés nem ilyen. A közalkalmazotti törvény alapján adott végkielégítések brutális adója ütközik inkább a jóerkölcsbe.

Előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítás

A közvéleményt jó okkal bántotta a számos állami vállalatnál adott végkielégítés kiáltó indokolatlansága, ám erre a Fidesz a maga szokott módján egyetlen kardcsapással lehasította ezek bruttó kétmillió forint fölötti részét.

Ennek a megoldásnak a látványossága sokak irigységének tetszhetett, de ettől még nem kevés problémát eredményezett. A világ minden piacgazdasága hosszú szolgálati viszony után jelentős végkielégítést ad az állásukat önhibájukon kívül elvesztő közalkalmazottaknak. Ezen túl az indokolatlan felmondás ellen védő tetemes végkielégítés nélkül már bizonyított vezető bajosan vállal munkát, régi állását odahagyva állami vállalatnál. Kinek jó, ha kalandorok, pártkatonák és huszonéves fiatalok lesznek még nagyobb arányban állami vezetők?

A bántó végkielégítések jövőbeli megakadályozása a tulajdonos jogán kiadott szigorú belső utasításokkal is elérhető lenne, ám a közönség tapsait kereső Fidesz inkább alaptörvényt módosított, de célját mégsem érte el, mert előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítással élt.

Kiadási oldalon kevéssé újszerű a költségvetés

De amíg a végkielégítések szabályozásának költségvetési súlya elenyésző, addig a különadók rendszere és a magán-nyugdíjpénztárak lényegi elgyengítése a fundamentuma a kormány új gazdaságpolitikájának. A költségvetés jövőre csaknem ugyanannyi bevételt remél a különadókból, mint a versenyszféra egészétől beszedett társasági adóból. Így a különadó négy ágazatában a várható összes jövedelem több mint felét, a többi ágazatban viszont mindössze tíz százalékát hajtja be az állam közteherként. Ezen aránytalanság mértéke, az erőteljes megkülönböztetés ágazati megokolásának hiányossága, a különadók idei visszamenőleges hatálya mind-mind komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. De ugyanígy alkotmányosan aggályos a magántulajdont képező nyugdíjjárulék világos kártalanítás nélküli kölcsönvétele is.

Már pedig ezzel a két rendkívüli intézkedéssel, és a magán-nyugdíjpénztárakból való tömeges kilépésre való ösztönzéssel alátámasztott adócsökkentés a lényege az új gazdaságpolitikának. A különadók rendszere és az elmúlt évtized nyugdíj-megtakarításaiból való hozzávetőleg ötszázmilliárd forint felélése az alapja a három százalék alatti hiánynak, és a társasági adó valamint a magasabb jövedelműek és az adózó gyerekesek valóban jelentős köztehercsökkentésének.

A jövő évi költségvetés egyébként kiadási oldalon az utolsó öt esztendő talán legkevésbé újszerű államháztartási előterjesztése. Továbbra is marad a bázis-elvű tervezés, és néhány tízmilliárdos tételen túl alig mozog valami az utóbbi évek költségvetéseihez képest.

Jog helyett igazság – keleties plebejus demokrácia

Orbán Viktor úgy vélte: a nemzet életében hite szerint valódi fordulatot hozó gazdaságpolitikáját nem veszélyeztetheti az Alkotmánybíróság esetleg többszöri vétója. Egyébként is választóinak igazságérzete messze előbbre való, mint az ideiglenes alaptörvény szabályrendszere. Szerinte az államnak nem jogot, hanem tényleges igazságot kell szolgáltatnia az embereknek.

Csak hát mi az igazság? És főleg kinek az igazsága? A valóságos társadalmi ütközésekben csaknem mindig sokféle érvényes igazság feszül egymásnak.

A héten ismét különös erővel mutatkozott meg: a kormányfő a jogrendszert nem autonóm önmozgással bíró értékrendként tiszteli, hanem a hatalom akaratának eszközeként használja. A hatalommegosztáson, a jog uralmán alapuló nyugatos állammodell szabályos antitézisét keresi. Az alkotmányosság személytelen szabályrendszere helyett a tényleges igazságosságot ígérő erős vezető akaratát ajánlja. Nem a jog uralmát, hanem az általa hirdetett közérdeket ellenpontok nélkül közvetlenül végrehajtó keleties plebejus demokráciát javasol.

Ebbe az észjárásba viszont nehezen fér bele a közvetlenül jogszabályként hatályos Alkotmány. A tényleges igazságot kereső állam szükségképpen folyvást napi céljaihoz igazítja jogszabályait. Az új hatalom máris az alkotmányos elvek egyfajta rövid alaptörvényi katalógusát és a kétharmados törvényeknek a mindenkori politikai szükségletekhez gyorsan hozzáidomítható rendjét ajánlja.

A kevés valóban hiteles közintézmény közé tartózó Alkotmánybíróság jogkörének alapos megkurtítása ellen a jobboldalon is többen tiltakoztak. Megszólalt, olykor igencsak élesen, több alkotmányjogász. A baloldali ellenzék pártjai pedig kivonulnak az új alaptörvény elfogadásának folyamatából. Az oppozíció tábora még kicsinyke, de egyre dühösebb.

Az elmúlt húsz esztendő kudarca után érthetően nagyon sokan reménykednek a tényleges igazság győzelmében. Orbán Viktor nem csak beszél, hanem minden elszánásával az emberek vágyainak megfelelően kívánja újraformálni a magyar gazdaságot és államot. Ám máris valószínű: a miniszterelnök eddigi iránya elmozdulás az első királyaink, a reformkor nagyjai és bizony ’89 nyugatos eszméitől, és erősen kétséges, lehetséges-e tartósan eredményessé tenni hazánkat az emberek keleties érték-rendje alapján? Keleten a helybeli kultúrának megfelelő megoldások lehetnek sikeresek. Ám nekünk, magyaroknak, Közép-Európából már aligha van visszautunk keletre. A nyugattal együtt boldogulunk vagy bukunk el.

Gyors katasztrófa vagy új korszak?

Hazánk a demokratikus fordulat és a piaci átmenet élenjáró országa volt sokáig. Az új évezred kezdetétől azonban mindjobban elkanyarodott fejlődésünk a térség többi országától.

A többiek gazdasága száguldott, mi meg helyben jártunk. Sokfelé a polgári közép reformkormányai dolgoztak, nálunk meg a hideg polgárháború viaskodása végletekig irracionálissá tette közéletünket.

Mai tudásunk alapján nem tudhatjuk, bajainkat csupán a saját vétkeinkért kaptuk a nyakunkba, vagy a többi hasonló sorsú ország idővel majd követ minket?

A rettenetes huszadik században nem egyszer voltunk lényegi folyamatok úttörő országa. A proletárdiktatúrába futó első magyar tömegdemokrácia kudarca után a Horthy-rendszer egy olyan európai trend első megjelenése volt, amely később uralkodóvá vált. Az 1940 nyarán még az egy darabig jókora belső támogatottsággal bíró francia Vichy-rendszer is országa háborús vereségét a demokrácia és a piacgazdaság bajainak tudta be, és példaképet keresett a Horthy-korszak Magyarországában. Később meg Nagy Imre új szakaszával jobbára nálunk indult el, és utóbb egészen Kínáig ért a kommunizmussal szakító reform-közgazdaság.

Nem tudjuk még, hogy mi lesz a kifutása Orbán Viktor kísérletének: a külvilágon és rajtunk is sok múlik. Lehet belőle gyorsan jövő katasztrófa, de lehet a térség tartós, bár nem feltétlenül sikeres új korszakának nyitánya is – zárja elemzését Tölgyessy Péter.