Rövid híradásból értesülhettünk róla a minap: hatéves előkészítő munka után, a svéd Parlament áldását adta az új Alkotmányra. A jelenlévők közül 308 képviselő mondott igent, míg a nacionalista párt soraiból szeptemberben bekerült mind a 20 reprezentáns jobbnak látta elutasítani a megújított alaptörvényt. Nem is várhattunk egyebet, hiszen ők – furcsa fintora a demokráciának – jórészt éppen a társadalom rendjét jelenleg meghatározó elvek tagadása mentén jutottak mandátumhoz.
Legutóbb 1974-ben látta időszerűnek a parlament és a kormány, hogy tárgyalást kezdeményezzen a fiatal Carl XVI Gustaf királlyal az alaptörvények megváltoztatása céljából. Ugyanis a Bernadotte dinasztia alapításakor, 1809-ben írott, máig érvényben lévő alkotmány az uralkodó személyéhez kötött számos fontos hatalmi jogot. Olof Palménak valamint a Parlament elnökének és delegáltjainak, hosszas és olykor heves hangú tárgyalásokon végül sikerült meggyőznie a királyt, akinek választott uralkodói hitvallása amúgy is: 'A modern Svédországért!'...
Az 1975. január 1-én életbe lépett Alkotmány alapjaiban változtatta meg az előzőt, mely kisebb foltozásokkal több, mint 175 évig volt érvényben. A Bernadotte-ok megmaradásának ára az lett, hogy a király elfogadta hatalmának leszűkítését: azóta csupán ceremoniális szerepe van – noha részvétele a kormány bizonyos ülésein kívánatos maradt, miután államfőként a hadsereg főparancsnoka is. Az új alaptörvény szerint a trónöröklés rendje is demokratikussá vált: 1980-tól női ágon is lehetséges. Igaz, a svéd trónra lépés feltételei között meghagyták azt a kitételt, hogy a korona jogos várományosának csak az tekintheti magát, aki tagja a svéd evangélikus egyháznak, s házasságra lépése esetén bírja az államfő és a miniszterelnök hozzájárulását...
A svéd alkotmány csupán négy alappilléren nyugszik. Ezek az alapvető emberi jogokat (személyiség, vállalkozás, alkotás, tulajdon), az államformát, a hatalommegosztást s a hatalomgyakorlás átláthatóságát, és a szólás- és információs szabadságot írják le és garantálják. Svédország hatalmi struktúrájában a mindenkori király vagy királynő az államfő, azonban a hatalom a népé. Törvényalkotói joggal a hierarchia csúcsán lévő parlament elnöke valamint a képviselők testülete van felruházva. A végrehajtó hatalom a miniszterelnök és a miniszterek, valamint az állami hatóságok kezében van. A bíráskodás, természetszerűleg a három szintű bírósági rendszeré. Az adminisztratív irányítás pedig a 23 megye és a 290 önkormányzat joga és kötelessége.
A demokratikus alapelvek mentén meglévő politikai és társadalmi konszenzus elég valószínűtlenné teszi az alkotmány teljes újraszövegezését. Ám a társadalom és a világ változásai időnként szükségessé teszik új cikkek beiktatását – de így is ritkán nyúltak az alaptörvényhez. A modern svéd állam történetében néhányszor megtörtént. Például, a nők szavazati jogának megadásakor (1921), a halálbüntetés békeidőben való (1910) és teljes (1921) eltörlése miatt, s még néhány esetben.
A benyújtott, és a parlamenti többség által megvitatott és elfogadott javaslat egy nyilvános virtuális 'polcra' kerül – pihentetik, hogy a parlamenti képviselőknek és a társadalomnak is legyen módja a vitában való részvételre, annak befolyásolására.
E folyamatnak át kell ívelnie egy parlamenti választást. Ha az újonnan megválasztott képviselői testület is – változtatás nélkül!– megszavazta az előző periódusban megalkotott alkotmányi törvényjavaslatot, akkor az alaptörvények közé kerül. Tehát az alkotmányhoz kizárólag akkor és úgy lehet hozzányúlni, ha a módosító indítványról két, egymást követő parlament, egyszerű többséggel, megegyező értelmű döntést hozott (a kettő között egy parlamenti választással).
Az alkotmány módosításának útja lehet az alkotmányügyi népszavazás is, melyet egy alkotmánymódosító javaslat első elfogadása után – döntése mérlegre tételeként – írhat ki a parlament. Ez ügydöntő: az 'igen' megerősíti, a 'nem' szemétkosárba dobja a kérdéses parlamenti alkotmánymódosító törvényjavaslatot. Ez a törvény 1980. óta van érvényben, de eddig még nem használták.
1992-ben ismét időszerűvé vált az alkotmány egyik alapjának modernizálása. Így a világ első sajtótörvényéhez, az 1766-tól ma is érvényes Tryckfrihetslagenhez illesztettek egy modern alapjogot, mely az elektronikus médiumokat érinti. Eszerint minden svéd polgárnak joga hogy kifejezze véleményét, érzéseit, gondolatait a rádióban, televízióban, videofilmen, hangfelvételen az interneten és más eszközök által. Ugyanakkor semmilyen hatóságnak nincs joga, hogy a közlést megelőzően az abba való betekintést kérje. (Kivétel: a mozifilmek) A média-megjelenésben résztvevők, alkotók, adatközlők (forrásszemélyek) joga, ha úgy kívánják, anonimnak maradni.
2000. január 1-én a svéd állam az (1536-93 között államvallássá vált evangélikus hitű) svéd lutheránus egyház és az állam teljes szétválását rögzítették az alaptörvények között.
Az ország 1995-ös uniós csatlakozásának alkotmányba iktatása azonban egészen eddig váratott magára. Ezért aztán a szerdai lapok teljes joggal hozhatták az új alkotmány hírét olyan hangzatos címekkel, mint: Svédország most már törvényesen is az Európia Unió tagja.
A megújult alkotmány körül most nem zajlott túl nagy média-vita, hiszen egy hat-hét éves folyamat végére tett pontot. Az új alaptörvények elfogadása kötelező formaságnak is tekinthető, s nyugodtan elfoglalhatják helyüket az alkotmányban, hiszen az eltelt idő alatt már beépültek a mindennapjainkba. Még 2004-ben, az akkori szociáldemokrata miniszterelnök, Göran Persson nevezett ki egy bizottságot, hogy vizsgálják felül: milyen hiányosságai vannak a akkor 30 éves verziónak. Azóta tartott a javaslattevő és elvető folyamat, melyet elsősorban a parlamenti szakbizottságok (az adó-, pénz-, alkotmány-, igazság-, honvédelmi- és közlekedés-ügyi törvény-előkészítők), tartottak mozgásban.
* A svéd alaptörvények közé iktatták (15 év gyakorlat után) az ország Európa Uniós tagságát, mi több a Lisszaboni Folyamat döntéseit is.
* A szavazópolgárok az eddiginél is nagyobb szabadságot kapnak a választójogot illetően: a szavazólistákra bárkit felírhattak eddig is, s a listán szereplőket egyénileg is favorizálhatták, de legközelebb az egyéni bekerülés már nem nyolc, csupán a pártok esetében is szokásos öt százalékos szavazatrész megszerzéséhez kötött.
* Megnehezítik a hatalomban maradást is: minden parlamenti választás eredményét megerősítendő, a miniszterelnököt is újra meg kell nevezni: nem folytathatja automatikusan, akkor sem, ha pártja ismételt többséget szerzett.(Svédországban nem a király, hanem a Parlament elnöke jelöli ki az új miniszterelnököt).
* Nem lesz Alkotmánybíróság. A normakontroll (a Parlament törvényalkotó poziciójának ellensúlyaként) továbbra is minden bíróság joga és feladata marad. Továbbá: az eddigieknél is határozottabban szabályozzák a bírák kinevezését, a politika befolyásának minimalizálása érdekében.
* A személyes jogok tekintetében fontos újdonság, hogy az eddig is majdnem teljes körű, etnikumtól nem függő állampolgári jogok közé sorolták azt is, hogy származástól független legyen a védelmi szolgálatok (hadsereg, rendőrség, hírszerzés) legmagasabb pozícióiba történő kinevezés is.
* Könnyebb lesz helyi ügyekben döntő népszavazást kezdeményezni.
Figyelemre méltó, hogy csupán a szeptemberben mandátumot szerzett nacionalista párt (SD) húsz delegáltja számára jelentett gondot az új alkotmány elfogadása. Nem is várhattunk egyebet, hiszen a január 1-én érvénybe lépő új alapjogok a demokrácia erősítésének érdekében születtek: az állam és bizonyos intézményei hatalmának korlátozása, a nagyobb átláthatóság, a nagyobb nemzetközi nyitottság és elfogadás érdekében. Az SD pedig – furcsa fintora a demokráciának – többé-kevésbé ezekkel szemben deklarálja identitását, s éppen a társadalom rendjét jelenleg meghatározó elvek tagadása mentén jutottak mandátumhoz.
168óraonline, Szombat, 2010. november 27. 15:12
Dragos Erzsébet írása
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése