Zlinszky János volt alkotmánybíró támogatja az alkotmányozást, de a szakemberek eddiginél szélesebb körének bevonását várja, és ellenez mindenfajta sietséget, kapkodást.
MTI
A jelenlegi ideiglenes alaptörvény helyett nyilvánvalóan szükség van egy állandóra, az alkotmányozásnak pedig most vannak meg a politikai feltételei, de figyelemmel kell lenni arra, hogy az ország problémái nem elsősorban a jelenlegi alkotmány hibáiból fakadnak, sokkal inkább abból, hogy azt nem tartják be. Például a házasság intézményének és a gyermekek védelmének alkotmányos rendelkezésével szemben áll a ténylegesen megvalósuló szociálpolitika. De a jelenlegi alkotmánnyal ellentétes az a gyakorlat is, ahogy a jelzálog fejében megfosztják otthonuktól és utcára küldik az adósokat, vagy éppen ami a hajléktalanok ügyében megfigyelhető - fejtette ki a professzor.
Zlinszky János szerint a politika az elmúlt nyolc évben sorozatosan, de időnként napjainkban is túlteszi magát az alkotmányon, pedig a jelenlegi sem nevezhető sztálinistának. Sok helyeselhető rendelkezés van benne, például az emberi jogokkal, a szociális szolidaritással kapcsolatban, de erősíteni kellene többek között a köztulajdon védelmét vagy a véleménynyilvánítás szabadságát.
Kifejezetten hiányzik a jelenlegi alaptörvényből a köztisztviselői kötelességteljesítés és a közvagyonnal való gazdálkodás hatékony ellenőrzése, amire az önálló, megerősített közigazgatási bíráskodás lenne alkalmas, melyet 1949-ben megszüntették. Ezért is támogatható, hogy az új alkotmány koncepciójában szerepel ennek az intézménynek a visszaállítása - mondta a volt alkotmánybíró.
Salamon László (KDNP) személyében egy igazán megfelelő szakember irányította a koncepció kialakítását, ám az új alaptörvény szövegezésekor is a jelenleginél szélesebb körben kellene bevonni a szakembereket a munkába - hangsúlyozta Zlinszky János, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad sietni az alkotmányozással.
"Nem az a lényeg, hogy melyik napra készül el, hanem hogy jó legyen! Állítólag hosszú időre készül" - jegyezte meg az új alkotmányra célozva a professzor.
Zlinszky János arra is rámutatott, hogy a kormány számos, egyébként teljes mértékben helyeselhető elképzelése futhat zátonyra azért, mert nem veszik figyelembe kellő súllyal az alkotmányjogász szakma véleményét, holott lenne alkotmányos megoldás ezekre a kormányzati szándékokra. Ettől lehet tartani például az elmúlt nyolc év felháborítóan nagy mértékű végkielégítései, vagy a magánnyugdíjpénztárak ügyében.
A "láthatatlan alkotmányt" pedig nem kell félteni: az Alkotmánybíróság határozataiban láthatóvá vált és a jogász szakma túlnyomó többsége elfogadta azokat az alapvető elveket, amelyek a jog hierarchiájának, ellentmondásmentességének vagy az igazságosságnak a szabályait rögzítik - mondta a professzor ifjabb Lomnici Zoltán pénteki nyilatkozatára utalva, melyben az alkotmányjogász azt tette szóvá, hogy egyes volt alkotmánybírák ma megkérdőjelezik az alkotmányozást, miközben másfél évtizede egy egyhangú határozatukban szinte útmutatást adtak a szocialista-szabad demokrata többségű parlamentnek az új alaptörvény megalkotásához.
"Tőlünk nem kell félteni sem az alkotmányt, sem az alkotmányozást, mindig pozitívan szóltunk róla! Bár lenne már egy erős alkotmányos rendszer Magyarországon! Az Alkotmánybíróság pedig sosem alkotmányoz, a baj éppen az, hogy a törvényhozás sem, pedig néha kéne" - szögezte le Zlinszky János volt alkotmánybíró.
2011. február 26., szombat
Pikáns kérdések a "láthatatlan alkotmány" körül
A "láthatatlan alkotmányt" féltik egyes volt alkotmánybírák a most folyó alkotmányozástól, miközben 15 éve, a szocialista-szabad demokrata kormány idején szabad utat, mi több, útmutatást adtak egy új alaptörvény elkészítéséhez - mondta el ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász pénteken az MTI-nek.
A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy Sólyom László, az Alkotmánybíróság (Ab) első elnöke, illetve Lábady Tamás és Zlinszky János volt alkotmánybírák az utóbbi hónapokban szakmai fórumokon és a nyilvánosságban rendre védelmükbe vették a hatályos alkotmányt, és megkérdőjelezték az alkotmányozás célszerűségét, időszerűségét, mi több, legitimációját.
Sólyom László például a közelmúltban arról beszélt, hogy nincs alkotmányozási kényszer Magyarországon, a jelenlegi alkotmány esetleges hiányosságai alkotmánymódosításokkal is orvosolhatóak lennének. Lábady Tamás nem tud más indokot elképzelni mint, hogy "ez az egész az új hatalom szimbolikus tette, amivel az újrakezdést, a nagytakarítást kívánják érzékeltetni". Zlinszky János pedig úgy vélte: a tartalom nagy része megtartandó lenne, "rendre cáfolhatók az új melletti érvek".
Ifjabb Lomnici Zoltán szerint "pikáns", hogy a jelenleg vitatott kérdésekkel másfél évtizede már foglalkozott az Alkotmánybíróság, és akkor egyhangú határozatban - tehát a fenti három akkori alkotmánybíró egyetértésével -, egyenesen útmutatást adott az új alkotmány létrehozásának szabályaira nézve, holott lettek volna eszközeik ahhoz, hogy a szocialista-szabad demokrata többségű parlament alkotmányozása elé jogállami akadályokat gördítsenek. Ugyanezek az alkotmányjogászok viszont ma már védik az 1989-es alkotmányt - hívta fel a figyelmet az alkotmányjogász.
Az 1996. évi 39-es határozatában az Alkotmánybíróság elutasította a parlamenti házszabállyal kapcsolatos, alkotmány-előkészítéssel összefüggő indítványokat, és szempontokat adott az alkotmányozás menetéhez - emlékeztetett a szakember.
Ifjabb Lomnici Zoltán szerint érdekes kérdés, hogy mi lehet az oka annak a csaknem 180 fokos fordulatnak, ami egyes volt alkotmánybíráknál az alkotmányozáshoz való viszonyulásban manapság megfigyelhető 15 évvel ezelőtti álláspontjukhoz képest. Magyarázatként szerinte felmerülhet többek között: 15 éve érezhető volt, hogy nincs realitása az alkotmányozásnak, a matematikailag meglévő kétharmados parlamenti többség ellenére hiányoztak a politikai feltételek, ma azonban nem ez a helyzet - mondta a szakember, aki szerint az alkotmányozás ellen hangolhatja az alkotmányjogász szakma egy részét az Ab hatásköreinek megnyirbálása, vagy éppen a "láthatatlan alkotmány", tehát az alkotmánybírósági határozatok összességéből kiolvasható jogállami alapvetés megóvásának szándéka. Hiszen egy új alkotmány megszületése nem csak a régi alaptörvényt teszi a jogtörténet részévé, de az ahhoz fűzött alkotmánybírósági határozatok egy jelentős részét is.
"A jelenlegi alaptörvény körüli vita kapcsán a régi rend őrei és az új rend képviselői vívják harcukat" - fogalmazott ifjabb Lomnici Zoltán.
http://www.privatbankar.hu/cikk/hircentrum/pikans_kerdesek_a_lathatatlan_alkotmany_korul_41563
A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy Sólyom László, az Alkotmánybíróság (Ab) első elnöke, illetve Lábady Tamás és Zlinszky János volt alkotmánybírák az utóbbi hónapokban szakmai fórumokon és a nyilvánosságban rendre védelmükbe vették a hatályos alkotmányt, és megkérdőjelezték az alkotmányozás célszerűségét, időszerűségét, mi több, legitimációját.
Sólyom László például a közelmúltban arról beszélt, hogy nincs alkotmányozási kényszer Magyarországon, a jelenlegi alkotmány esetleges hiányosságai alkotmánymódosításokkal is orvosolhatóak lennének. Lábady Tamás nem tud más indokot elképzelni mint, hogy "ez az egész az új hatalom szimbolikus tette, amivel az újrakezdést, a nagytakarítást kívánják érzékeltetni". Zlinszky János pedig úgy vélte: a tartalom nagy része megtartandó lenne, "rendre cáfolhatók az új melletti érvek".
Ifjabb Lomnici Zoltán szerint "pikáns", hogy a jelenleg vitatott kérdésekkel másfél évtizede már foglalkozott az Alkotmánybíróság, és akkor egyhangú határozatban - tehát a fenti három akkori alkotmánybíró egyetértésével -, egyenesen útmutatást adott az új alkotmány létrehozásának szabályaira nézve, holott lettek volna eszközeik ahhoz, hogy a szocialista-szabad demokrata többségű parlament alkotmányozása elé jogállami akadályokat gördítsenek. Ugyanezek az alkotmányjogászok viszont ma már védik az 1989-es alkotmányt - hívta fel a figyelmet az alkotmányjogász.
Az 1996. évi 39-es határozatában az Alkotmánybíróság elutasította a parlamenti házszabállyal kapcsolatos, alkotmány-előkészítéssel összefüggő indítványokat, és szempontokat adott az alkotmányozás menetéhez - emlékeztetett a szakember.
Ifjabb Lomnici Zoltán szerint érdekes kérdés, hogy mi lehet az oka annak a csaknem 180 fokos fordulatnak, ami egyes volt alkotmánybíráknál az alkotmányozáshoz való viszonyulásban manapság megfigyelhető 15 évvel ezelőtti álláspontjukhoz képest. Magyarázatként szerinte felmerülhet többek között: 15 éve érezhető volt, hogy nincs realitása az alkotmányozásnak, a matematikailag meglévő kétharmados parlamenti többség ellenére hiányoztak a politikai feltételek, ma azonban nem ez a helyzet - mondta a szakember, aki szerint az alkotmányozás ellen hangolhatja az alkotmányjogász szakma egy részét az Ab hatásköreinek megnyirbálása, vagy éppen a "láthatatlan alkotmány", tehát az alkotmánybírósági határozatok összességéből kiolvasható jogállami alapvetés megóvásának szándéka. Hiszen egy új alkotmány megszületése nem csak a régi alaptörvényt teszi a jogtörténet részévé, de az ahhoz fűzött alkotmánybírósági határozatok egy jelentős részét is.
"A jelenlegi alaptörvény körüli vita kapcsán a régi rend őrei és az új rend képviselői vívják harcukat" - fogalmazott ifjabb Lomnici Zoltán.
http://www.privatbankar.hu/cikk/hircentrum/pikans_kerdesek_a_lathatatlan_alkotmany_korul_41563
2011. február 23., szerda
Visszakapja hatáskörét az AB, ha Orbán Viktor is rábólint
Visszakaphatja teljes hatáskörét az Alkotmánybíróság, de erről a politikai döntést Orbán Viktornak és a Fidesz-elnökségnek kell meghoznia. Megszűnik az „actio popularis”, nem fordulhat mindenki „csak úgy az utcáról” az AB-hez. Kérdés: a költségvetésről lehet-e előzetes normakontrollt kérni?
Csuhaj Ildikó| Népszabadság| 2011. február 23.
Semmilyen hatáskörszűkítést nem kell megtartani az Alkotmánybíróság hatáskörét illetően – erősítette meg lapunknak Gulyás Gergely. A fideszes politikus – aki az új alkotmány normaszöveg-tervezetét fogalmazó Fidesz–KDNP-bizottság tagja – tegnap reggel a Duna Televíziónak azt nyilatkozta: „Az LMP egy olyan feltételt is szabott az alkotmányozásba való visszatéréséhez, ami szerintem teljesülni is fog: ez pedig az alkotmánybírósági jogkör csorbítás előtti helyzetének visszaállítása. Úgy gondolom, arra van reális esély, hogy ne tekintsük kőbe vésettnek azt a szabályt, amit az Országgyűlés novemberben elfogadott. Ez az egyetlen tartalmi felvetése az ellenzéknek – ha garanciát nem is tudok adni rá, de jó eséllyel teljesülni fog.”
A jogkörök szűkítése egy gazdasági szükséghelyzetben hozott megoldás volt – tette hozzá. Tegnap a fi deszes politikus lapunknak nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a személyes véleményét fogalmazta meg „feltételes módban”. Az Alkotmánybíróság teljes hatáskörének a visszaállításásról a politikai döntést a Fidesz elnöksége, illetve Orbán Viktor miniszterelnök hozza meg.
Fideszes források szerint azért is van jó esély az AB hatáskörének a visszaállítására, mert az új alkotmány elfogadása az egyik legfontosabb eleme a miniszterelnök szerint Magyarország újjászervezésének. „És ki kell szűrni belőle mindent, aminek kedvezőtlen európai visszhangja lenne. Elég volt, ami a médiatörvény körül történt” – mutatott rá egyik forrásunk. Az Országgyűlés november 16-án szűkítette az AB hatáskörét azért, hogy a testület ne semmisíthesse meg másodszorra is a 98 százalékos különadótörvényt. Ezért a Fidesz–KDNP elvonta az AB döntési jogkörét a népszavazási tilalmi listán szereplő kérdésekben. Ilyen a költségvetést, az adókat és járulékokat érintő törvények, valamint a nemzetközi szerződések. Jelenleg az AB akkor vizsgálhatja a tilalmi listán lévő törvények és szerződések alkotmányosságát, ha azok alapjogokat – például az élethez, emberi méltósághoz, vallásszabadsághoz való jogot – sértenek. A felsorolásból kimaradt a magántulajdon sérthetetlensége, így az AB nem vizsgálhatta sem a végkielégítések különadójáról, sem a magánnyugdíjpénztári járulékok elvonásáról szóló törvényt.
Gulyás Gergely lapunk kérdésére elmondta, hogy természetesen figyelembe veszik az Alkotmánybíróság javaslatát is, amikor a hatásköréről döntenek. Maga az AB javasolta például, hogy ne tartozzon a hatásköréhez az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata, ez átkerül a közigazgatási bíróságokhoz. És valószínűleg a népszavazás és az Országos Választási Bizottság határozatainak felülvizsgálata sem AB-kompetencia lesz.
A fideszes politikus tájékoztatása szerint a jogszabályok utólagos normakontrollját illetően maga az AB is indokoltnak tartja, hogy ne legyen érvényes az „actio popularis”, azaz ne fordulhasson mindenki „az utcáról” Alkotmánybírósághoz, ha vélelmezi egy törvény alkotmányellenességét. Az elképzelések szerint csak konkrét jogsérelem esetén az érintettek, illetve a bíróságok fordulhatnának az Alkotmánybírósághoz. Ezt erősítette meg Szájer József, a Fidesz–KDNP alkotmányszövegező bizottságának vezetője is, a Hírszerzőnek adott interjúban.
Az előzetes normakontrollt kérők körét viszont szélesítenék, „ami egyébként hátráltathatja majd a kormány működését, hiszen lassítja a törvényalkotás ütemét” – mondta Szájer. A köztársasági elnök, a miniszterelnök, és meghatározott számú képviselő kérhetné az AB-t előzetes vizsgálatra, harmincnapos határidővel. Az egyik kompetens fideszes forrás viszont lapunknak azt mondta: amikor határoznak az AB hatásköréről, „azt mindenképpen mérlegelni kell, hogy az ellenzéknek ne legyen lehetősége előzetes normakontroll-kérelmekkel elodázni, ellehetetleníteni a költségvetési törvény elfogadását”.
Gulyás Gergely a Duna Televízióban azt is elmondta, hogy pénteken az alkotmányelőkészítő bizottság ülésén egy jobbikos módosító indítvány elfogadásával elvetették, hogy két egymást követő parlament kétharmada változtathatná csak meg az új alaptörvényt. Ezzel az ellenzék egy másik kifogása is okafogyottá vált – közölte a fideszes politikus. Erre Schiffer András, az LMP frakcióvezetője úgy reagált: két feltételnek a szempontjából egészen konstruktívnak tűnik a kormányerők jelenlegi hozzáállása, habár csak olyan ígéretet kaptak, „amely köszönő viszonyban sincs azzal, amit az LMP kért”. Ha mindhárom feltétel teljesülni fog, akkor visszatérnének az alkotmányozási folyamatba, de addig biztosan nem. Az LMP harmadik feltétele az volt, hogy az új alkotmány elfogadására csak év végén kerüljön sor. Az LMP-feltételekkel kapcsolatos javaslatokat az alkotmánykoncepcióról szóló határozati javaslathoz terjesztették elő, illetve egy alkotmánymódosító javaslatot tettek, és kezdeményezték az alkotmánybírósági törvény módosítását is.
Csuhaj Ildikó| Népszabadság| 2011. február 23.
Semmilyen hatáskörszűkítést nem kell megtartani az Alkotmánybíróság hatáskörét illetően – erősítette meg lapunknak Gulyás Gergely. A fideszes politikus – aki az új alkotmány normaszöveg-tervezetét fogalmazó Fidesz–KDNP-bizottság tagja – tegnap reggel a Duna Televíziónak azt nyilatkozta: „Az LMP egy olyan feltételt is szabott az alkotmányozásba való visszatéréséhez, ami szerintem teljesülni is fog: ez pedig az alkotmánybírósági jogkör csorbítás előtti helyzetének visszaállítása. Úgy gondolom, arra van reális esély, hogy ne tekintsük kőbe vésettnek azt a szabályt, amit az Országgyűlés novemberben elfogadott. Ez az egyetlen tartalmi felvetése az ellenzéknek – ha garanciát nem is tudok adni rá, de jó eséllyel teljesülni fog.”
A jogkörök szűkítése egy gazdasági szükséghelyzetben hozott megoldás volt – tette hozzá. Tegnap a fi deszes politikus lapunknak nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a személyes véleményét fogalmazta meg „feltételes módban”. Az Alkotmánybíróság teljes hatáskörének a visszaállításásról a politikai döntést a Fidesz elnöksége, illetve Orbán Viktor miniszterelnök hozza meg.
Fideszes források szerint azért is van jó esély az AB hatáskörének a visszaállítására, mert az új alkotmány elfogadása az egyik legfontosabb eleme a miniszterelnök szerint Magyarország újjászervezésének. „És ki kell szűrni belőle mindent, aminek kedvezőtlen európai visszhangja lenne. Elég volt, ami a médiatörvény körül történt” – mutatott rá egyik forrásunk. Az Országgyűlés november 16-án szűkítette az AB hatáskörét azért, hogy a testület ne semmisíthesse meg másodszorra is a 98 százalékos különadótörvényt. Ezért a Fidesz–KDNP elvonta az AB döntési jogkörét a népszavazási tilalmi listán szereplő kérdésekben. Ilyen a költségvetést, az adókat és járulékokat érintő törvények, valamint a nemzetközi szerződések. Jelenleg az AB akkor vizsgálhatja a tilalmi listán lévő törvények és szerződések alkotmányosságát, ha azok alapjogokat – például az élethez, emberi méltósághoz, vallásszabadsághoz való jogot – sértenek. A felsorolásból kimaradt a magántulajdon sérthetetlensége, így az AB nem vizsgálhatta sem a végkielégítések különadójáról, sem a magánnyugdíjpénztári járulékok elvonásáról szóló törvényt.
Gulyás Gergely lapunk kérdésére elmondta, hogy természetesen figyelembe veszik az Alkotmánybíróság javaslatát is, amikor a hatásköréről döntenek. Maga az AB javasolta például, hogy ne tartozzon a hatásköréhez az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata, ez átkerül a közigazgatási bíróságokhoz. És valószínűleg a népszavazás és az Országos Választási Bizottság határozatainak felülvizsgálata sem AB-kompetencia lesz.
A fideszes politikus tájékoztatása szerint a jogszabályok utólagos normakontrollját illetően maga az AB is indokoltnak tartja, hogy ne legyen érvényes az „actio popularis”, azaz ne fordulhasson mindenki „az utcáról” Alkotmánybírósághoz, ha vélelmezi egy törvény alkotmányellenességét. Az elképzelések szerint csak konkrét jogsérelem esetén az érintettek, illetve a bíróságok fordulhatnának az Alkotmánybírósághoz. Ezt erősítette meg Szájer József, a Fidesz–KDNP alkotmányszövegező bizottságának vezetője is, a Hírszerzőnek adott interjúban.
Az előzetes normakontrollt kérők körét viszont szélesítenék, „ami egyébként hátráltathatja majd a kormány működését, hiszen lassítja a törvényalkotás ütemét” – mondta Szájer. A köztársasági elnök, a miniszterelnök, és meghatározott számú képviselő kérhetné az AB-t előzetes vizsgálatra, harmincnapos határidővel. Az egyik kompetens fideszes forrás viszont lapunknak azt mondta: amikor határoznak az AB hatásköréről, „azt mindenképpen mérlegelni kell, hogy az ellenzéknek ne legyen lehetősége előzetes normakontroll-kérelmekkel elodázni, ellehetetleníteni a költségvetési törvény elfogadását”.
Gulyás Gergely a Duna Televízióban azt is elmondta, hogy pénteken az alkotmányelőkészítő bizottság ülésén egy jobbikos módosító indítvány elfogadásával elvetették, hogy két egymást követő parlament kétharmada változtathatná csak meg az új alaptörvényt. Ezzel az ellenzék egy másik kifogása is okafogyottá vált – közölte a fideszes politikus. Erre Schiffer András, az LMP frakcióvezetője úgy reagált: két feltételnek a szempontjából egészen konstruktívnak tűnik a kormányerők jelenlegi hozzáállása, habár csak olyan ígéretet kaptak, „amely köszönő viszonyban sincs azzal, amit az LMP kért”. Ha mindhárom feltétel teljesülni fog, akkor visszatérnének az alkotmányozási folyamatba, de addig biztosan nem. Az LMP harmadik feltétele az volt, hogy az új alkotmány elfogadására csak év végén kerüljön sor. Az LMP-feltételekkel kapcsolatos javaslatokat az alkotmánykoncepcióról szóló határozati javaslathoz terjesztették elő, illetve egy alkotmánymódosító javaslatot tettek, és kezdeményezték az alkotmánybírósági törvény módosítását is.
2011. február 22., kedd
Visszakaphatja jogköreit az Alkotmánybíróság!
A fideszes politikus szerint már biztosan nem kell két, egymást követő parlament jóváhagyása az új, elfogadandó alaptörvény módosításához- egyetlen parlament is módosíthat majd az új alaptörvényen
Két ponton eleget tesz az ellenzék kérésének a kormánykoalíció az alkotmányozás vonatkozásában. Jó esély van rá, hogy az Alkotmánybíróság visszakapja tavaly ősszel elvett jogköreit, illetve az új alkotmány módosításához biztosan elég lesz csupán az adott Országgyűlés kétharmados többsége, nem kötik azt két egymást követő parlament jóváhagyásához a kormányerők - derült ki Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottsága alelnökének Duna Televízióban adott kedd reggeli interjújából. A Hattól nyolcig című műsornak nyilatkozó politikus az ellenzék többi feltételéről azt mondta: azokat nem teljesítik, de szerinte már az ellenzék is azzal a céllal jelölte meg ezeket, hogy a kormányoldal ne is teljesítse őket.
“Az LMP egy olyan feltételt is szabott az alkotmányozásba való visszatéréséhez, ami szerintem teljesülni is fog: ez pedig az alkotmánybírósági jogkör csorbítás előtti helyzetének visszaállítása. Úgy gondolom, arra van reális esély, hogy ne tekintsük kőbe vésettnek azt a szabályt, amit az Országgyűlés novemberben elfogadott” – nyilatkozta Gulyás Gergely a Duna Televízió reggeli műsorában. Az ellenzéki pártok egyéb feltételeit azonban nem tudja teljesíteni a Fidesz, de ezeket az ellenzéki erők szerinte azért is szabták meg így, hogy a kormánypártok ne teljesítsék azokat.
Ez azt jelenti, hogy fontos volt a magán-nyugdíjpénztári törvény elfogadása és az is, hogy az Alkotmánybíróság ne tudja azt megvétózni, ezért szűkítették a testület jogkörét, most pedig vissza lehet adni azt? - vetette fel a Hattól nyolcig.
Úgy gondolom, hogy a jogkörök szűkítése egy gazdasági szükséghelyzetben hozott megoldás volt – reagált Gulyás Gergely, hozzátéve, szerinte a magán-nyugdíjpénztári törvény teljesen alkotmányos, és személy szerint azok közé tartozott, akik azt mondták: az AB eredeti jogköreinek megléte esetén sem kellene attól tartani, hogy a törvény lényegi részével kapcsolatban az alkotmányellenesség problémája vetődne fel.
“Ez az egyetlen tartalmi felvetése az ellenzéknek – ha garanciát nem is tudok adni rá – de jó eséllyel teljesülni fog” - mondta a fideszes képviselő az AB-jogkörök visszaállításáról. ...
http://www.vg.hu/kozelet/politika/visszakaphatja-jogkoreit-az-alkotmanybirosag-341601
Két ponton eleget tesz az ellenzék kérésének a kormánykoalíció az alkotmányozás vonatkozásában. Jó esély van rá, hogy az Alkotmánybíróság visszakapja tavaly ősszel elvett jogköreit, illetve az új alkotmány módosításához biztosan elég lesz csupán az adott Országgyűlés kétharmados többsége, nem kötik azt két egymást követő parlament jóváhagyásához a kormányerők - derült ki Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottsága alelnökének Duna Televízióban adott kedd reggeli interjújából. A Hattól nyolcig című műsornak nyilatkozó politikus az ellenzék többi feltételéről azt mondta: azokat nem teljesítik, de szerinte már az ellenzék is azzal a céllal jelölte meg ezeket, hogy a kormányoldal ne is teljesítse őket.
“Az LMP egy olyan feltételt is szabott az alkotmányozásba való visszatéréséhez, ami szerintem teljesülni is fog: ez pedig az alkotmánybírósági jogkör csorbítás előtti helyzetének visszaállítása. Úgy gondolom, arra van reális esély, hogy ne tekintsük kőbe vésettnek azt a szabályt, amit az Országgyűlés novemberben elfogadott” – nyilatkozta Gulyás Gergely a Duna Televízió reggeli műsorában. Az ellenzéki pártok egyéb feltételeit azonban nem tudja teljesíteni a Fidesz, de ezeket az ellenzéki erők szerinte azért is szabták meg így, hogy a kormánypártok ne teljesítsék azokat.
Ez azt jelenti, hogy fontos volt a magán-nyugdíjpénztári törvény elfogadása és az is, hogy az Alkotmánybíróság ne tudja azt megvétózni, ezért szűkítették a testület jogkörét, most pedig vissza lehet adni azt? - vetette fel a Hattól nyolcig.
Úgy gondolom, hogy a jogkörök szűkítése egy gazdasági szükséghelyzetben hozott megoldás volt – reagált Gulyás Gergely, hozzátéve, szerinte a magán-nyugdíjpénztári törvény teljesen alkotmányos, és személy szerint azok közé tartozott, akik azt mondták: az AB eredeti jogköreinek megléte esetén sem kellene attól tartani, hogy a törvény lényegi részével kapcsolatban az alkotmányellenesség problémája vetődne fel.
“Ez az egyetlen tartalmi felvetése az ellenzéknek – ha garanciát nem is tudok adni rá – de jó eséllyel teljesülni fog” - mondta a fideszes képviselő az AB-jogkörök visszaállításáról. ...
http://www.vg.hu/kozelet/politika/visszakaphatja-jogkoreit-az-alkotmanybirosag-341601
2011. február 21., hétfő
Semmi szükség Alkotmánybíróságra
A magyar Alkotmánybíróság semmiképpen sem adhatott volna a maga által alkotmányellenesnek minősített cselekedetre még három hónap haladékot.
http://gondola.hu/cikkek/75316-Semmi_szukseg_Alkotmanybirosagra.html
Az Alkotmánybíróság minapi döntése nyomán jutott eszembe kedves közgazdászom, Róna Péter egyik mondata, miszerint a Nemzeti Bankkal nem az a baj, hogy független, hanem hogy hülye.
Nemrégiben alkotmánybíráink még közleményben mondogattak oda jogalkotóinknak, hogy húzzanak a vérbe, mert az Alkotmánybíróság független és nem rángathatja kény-kedvre őket senki fia-borja. No, ez vagy változott azóta, vagy meghülyültek. A 2010. évi LVIII. törvény vizsgálata során a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátása kapcsán hozott verdiktjük maga a jogászati rémálom.
Először is leszögezhetjük, hogy a köztisztviselőkből kormánytisztviselőkké avanzsált munkavállalók annak idején azért választották a közszférát, és a vele járó folyamatos tanulást, meg alap-, szak-, és versenyvizsgákat, mert viszonylag kényelmes keretek között, viszonylag normális bérért, tökéletes biztonsággal tervezhették karrierjüket, életüket. Ezt a biztonságot jogalkotóink egyetlen tollvonással elvették tőlük, mert mint már Gyurcsánytól is hallottuk, a közszférában senki sem dolgozik, ezért az alkalmatlanokat el kell távolítani.
Egy huszárvágással ezt most megoldották. Természetesen joggal gondolhatunk egyoldalú szerződés módosításra a kormány részéről, hiszen amikor ezek a munkavállalók felesküdtek, akkor a biztonságukat garantálva tudták. Nagy kérdés, ha most egyik napról a másikra elvennék rendőreinktől, tűzoltóinktól az eddig biztosított korai nyugdíjba vonulás lehetőségét, vajon hányan maradnának kötelékben?
Természetesen a világ változik és a jogszabályokat a változásokhoz kell alakítani, de tegye a szívére a kezét, aki biztos abban, hogy a helycserés támadásnál valóban csak az alkalmatlanoktól szabadultak meg. Nem beszélve arról a pikáns, ám tömeges jelenségről, hogy az egyik helyről alkalmatlanság jogcímén elbocsátott kormánytisztviselőt azonnal alkalmazza egy másik kormányhivatal.
Mindenesetre az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, amelynek értelmében ezek az elbocsátások alkotmányellenesek, ezért a 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-i hatállyal megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság nyilván több szempontból is vizsgálta a kérdést és nyilván arra a következtetésre jutott, hogy óriási zűrzavart okozhat, ha visszamenőlegesen is megsemmisíti az inkriminált bekezdést. Érdekes jogászati kérdés, hogy a több éves, évtizedes törvények vizsgálatával hozott megalapozott döntésüket miért csak május 31-től léptetik hatályba, hiszen ezek a most felülvizsgált törvényi alapok már tavaly nyáron is ugyanolyan alkotmányellenességet eredményeztek volna. Ehhez képest még van három teljes hónap az immáron egészen biztosan alkotmányellenes elbocsátásokra.
Ennek lehet, hogy kormányzati berkekben örülnek, de ne tegyék, ugyanis elég valószínűtlen, hogy az imigyen elbocsátott kormányhivatalnokok ezzel az alkotmánybírósági végzéssel felvértezve, visszamenőlegesen nem vesznek elégtételt maguknak a magyar munkaügyi vagy az európai bíróságokon.
Az Alkotmánybíróságnak két lehetősége lett volna, vagy visszamenőleges hatállyal helyreállítja az alkotmányosságot, vagy alkotmányosnak nyilvánítja az ügyet. De a magyar Alkotmánybíróság semmiképpen sem adhatott volna a saját maga által alkotmányellenesnek minősített cselekedetre még három hónap haladékot. Ennyi erővel akár tíz évet is megállapíthatott volna, ezért ettől a döntéstől kezdve értelmezhetetlen fogalom az alkotmányellenesség, semmi jelentősége az Alkotmánynak, és semmi szükség Alkotmánybíróságra.
Koronics Márton
http://gondola.hu/cikkek/75316-Semmi_szukseg_Alkotmanybirosagra.html
Az Alkotmánybíróság minapi döntése nyomán jutott eszembe kedves közgazdászom, Róna Péter egyik mondata, miszerint a Nemzeti Bankkal nem az a baj, hogy független, hanem hogy hülye.
Nemrégiben alkotmánybíráink még közleményben mondogattak oda jogalkotóinknak, hogy húzzanak a vérbe, mert az Alkotmánybíróság független és nem rángathatja kény-kedvre őket senki fia-borja. No, ez vagy változott azóta, vagy meghülyültek. A 2010. évi LVIII. törvény vizsgálata során a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátása kapcsán hozott verdiktjük maga a jogászati rémálom.
Először is leszögezhetjük, hogy a köztisztviselőkből kormánytisztviselőkké avanzsált munkavállalók annak idején azért választották a közszférát, és a vele járó folyamatos tanulást, meg alap-, szak-, és versenyvizsgákat, mert viszonylag kényelmes keretek között, viszonylag normális bérért, tökéletes biztonsággal tervezhették karrierjüket, életüket. Ezt a biztonságot jogalkotóink egyetlen tollvonással elvették tőlük, mert mint már Gyurcsánytól is hallottuk, a közszférában senki sem dolgozik, ezért az alkalmatlanokat el kell távolítani.
Egy huszárvágással ezt most megoldották. Természetesen joggal gondolhatunk egyoldalú szerződés módosításra a kormány részéről, hiszen amikor ezek a munkavállalók felesküdtek, akkor a biztonságukat garantálva tudták. Nagy kérdés, ha most egyik napról a másikra elvennék rendőreinktől, tűzoltóinktól az eddig biztosított korai nyugdíjba vonulás lehetőségét, vajon hányan maradnának kötelékben?
Természetesen a világ változik és a jogszabályokat a változásokhoz kell alakítani, de tegye a szívére a kezét, aki biztos abban, hogy a helycserés támadásnál valóban csak az alkalmatlanoktól szabadultak meg. Nem beszélve arról a pikáns, ám tömeges jelenségről, hogy az egyik helyről alkalmatlanság jogcímén elbocsátott kormánytisztviselőt azonnal alkalmazza egy másik kormányhivatal.
Mindenesetre az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, amelynek értelmében ezek az elbocsátások alkotmányellenesek, ezért a 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdését 2011. május 31-i hatállyal megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság nyilván több szempontból is vizsgálta a kérdést és nyilván arra a következtetésre jutott, hogy óriási zűrzavart okozhat, ha visszamenőlegesen is megsemmisíti az inkriminált bekezdést. Érdekes jogászati kérdés, hogy a több éves, évtizedes törvények vizsgálatával hozott megalapozott döntésüket miért csak május 31-től léptetik hatályba, hiszen ezek a most felülvizsgált törvényi alapok már tavaly nyáron is ugyanolyan alkotmányellenességet eredményeztek volna. Ehhez képest még van három teljes hónap az immáron egészen biztosan alkotmányellenes elbocsátásokra.
Ennek lehet, hogy kormányzati berkekben örülnek, de ne tegyék, ugyanis elég valószínűtlen, hogy az imigyen elbocsátott kormányhivatalnokok ezzel az alkotmánybírósági végzéssel felvértezve, visszamenőlegesen nem vesznek elégtételt maguknak a magyar munkaügyi vagy az európai bíróságokon.
Az Alkotmánybíróságnak két lehetősége lett volna, vagy visszamenőleges hatállyal helyreállítja az alkotmányosságot, vagy alkotmányosnak nyilvánítja az ügyet. De a magyar Alkotmánybíróság semmiképpen sem adhatott volna a saját maga által alkotmányellenesnek minősített cselekedetre még három hónap haladékot. Ennyi erővel akár tíz évet is megállapíthatott volna, ezért ettől a döntéstől kezdve értelmezhetetlen fogalom az alkotmányellenesség, semmi jelentősége az Alkotmánynak, és semmi szükség Alkotmánybíróságra.
Koronics Márton
2011. február 20., vasárnap
Fordult a kocka: Orbán hőssé vált Nyugaton
A Der Spiegel már referenciaként használja Orbán nevét - írja blogjában Kóczián Péter.
© AFP
A liberálisnak tartott újságíró legfrissebb blogbejegyzésében arra hívja föl a figyelmet, hogy Nyugaton most azok a vezető politikusok tapsolnak legjobban Orbánnak, akik nem sokkal korábban még komolyan támadták, például a médiatörvény kapcsán.
Kóczián Péter a Der Spiegel című tekintélyes német lap írását elemezve megállapítja: az újság a magyar miniszterelnök nevét már egyenesen referenciaként használja. A hetilap a német kancellár elleni európai lázadás egyik kulcsfigurájának mondja a magyar miniszterelnököt.
A Spiegel felidézi azt az eseményt, ahol az európai jobbközép pártok vezetői és a többszáz küldött vastapssal fogadták Orbán beszédét, jelezve, hogy mennyire nem értenek egyet Merkel kancellár tervével, amely a "kétsebességes" gazdasági együttműködésről és az egész unióra érvényes makrogazdasági szabályozásról szól.
Kóczián Péter idézi a lapból, hogy Orbán még Angela Merkel politikai szövetségeseit is maga mellé tudta állítani, ráaádsul nem csak a CDU-s poltikusokagt, hanem még a kancellár pártjának a CDU-nak a tagait is.
Forrás: http://koczianpeter.blog.hu
© AFP
A liberálisnak tartott újságíró legfrissebb blogbejegyzésében arra hívja föl a figyelmet, hogy Nyugaton most azok a vezető politikusok tapsolnak legjobban Orbánnak, akik nem sokkal korábban még komolyan támadták, például a médiatörvény kapcsán.
Kóczián Péter a Der Spiegel című tekintélyes német lap írását elemezve megállapítja: az újság a magyar miniszterelnök nevét már egyenesen referenciaként használja. A hetilap a német kancellár elleni európai lázadás egyik kulcsfigurájának mondja a magyar miniszterelnököt.
A Spiegel felidézi azt az eseményt, ahol az európai jobbközép pártok vezetői és a többszáz küldött vastapssal fogadták Orbán beszédét, jelezve, hogy mennyire nem értenek egyet Merkel kancellár tervével, amely a "kétsebességes" gazdasági együttműködésről és az egész unióra érvényes makrogazdasági szabályozásról szól.
Kóczián Péter idézi a lapból, hogy Orbán még Angela Merkel politikai szövetségeseit is maga mellé tudta állítani, ráaádsul nem csak a CDU-s poltikusokagt, hanem még a kancellár pártjának a CDU-nak a tagait is.
Forrás: http://koczianpeter.blog.hu
2011. február 19., szombat
Stumpf István: Az Alkotmánybíróság kontrollja kulcsfontosságú
InfoRádió
Az Alkotmánybíróságnak a mostani időszakban továbbra is kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie - mondta Stumpf István alkotmánybíró. Az alkotmányozás dilemmái című konferencián azt mondta, a világtrend az, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összeolvad, ezért a bírói kontroll szerepe felerősödik.
Stumpf István alkotmánybíró szerint nem véletlen, hogy az alkotmányozásban az Alkotmánybíróság körül van a legnagyobb vita. Az alkotmányozás dilemmái című pénteki konferencián azt mondta, a világtrend az, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összeolvad, ezért a bírói kontroll szerepe felerősödik.
"A bírói hatalom, és benne az Alkotmánybíróság, és az általa gyakorolt kontroll szerepe, az alapjogvédő szerepe nélkülözhetetlen. Az Alkotmánybíróság a mostani időszakban továbbra is kulcsfontosságú szerepet kell hogy betöltsön. Fontos szerepe van a jogállamiság továbbépítésében, és ennek a kiolvasztásában, de ettől nem vonhatja el, nem teheti meg, hogy a törvényhozás jogkörét elvonja" - fejtette ki Stumpf István.
Azt mondta, sikerült azt a képet kialakítani, hogy a demokráciának egy fontos biztosítéka, hogy működik-e az alkotmánybíróság. Stumpf István beszélt arról is, az alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatás reformja kulcskérdés, de erre nem lát elég politikai szándékot. A 21. századi alaptörvényben a természeti kincsek megőrzéséért is felelősséget kell vállalni. Stumpf István sajnálja, hogy a politika, ahelyett, hogy a különböző felvetéseket továbbgondolná, - idézem - azon szórakozik, hogy ki vonul ki előbb az alkotmányozásból és miért.
"Nem jó, ha az alkotmányozás olyan törésvonal mentén van pusztán fölvázolva, hogy akik a 89-es alkotmány megváltoztatását akarják, azok a demokrácia ellenfelei, akik pedig meg akarják ezt tartani, akik meg meg akarják tartani, a demokrácia barátai, jogállamiság védelmezői. Szerintem nem itt húzódnak a törésvonalak" - vélekedett az alkotmánybíró.
Az új alkotmány elfogadása csak egy állomás - hiszen hátravannak a sarkalatos törvények, ezek teszik teljessé az alkotmányosságot. A kormánypártok korábban több kérdésről mondták azt, hogy az alkotmányban lényegében csak utalnának egy-egy kérdésre, és azt úgynevezett sarkalatos, kétharmados törvényekben fejtenék ki.
Windisch Judit
Az Alkotmánybíróságnak a mostani időszakban továbbra is kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie - mondta Stumpf István alkotmánybíró. Az alkotmányozás dilemmái című konferencián azt mondta, a világtrend az, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összeolvad, ezért a bírói kontroll szerepe felerősödik.
Stumpf István alkotmánybíró szerint nem véletlen, hogy az alkotmányozásban az Alkotmánybíróság körül van a legnagyobb vita. Az alkotmányozás dilemmái című pénteki konferencián azt mondta, a világtrend az, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összeolvad, ezért a bírói kontroll szerepe felerősödik.
"A bírói hatalom, és benne az Alkotmánybíróság, és az általa gyakorolt kontroll szerepe, az alapjogvédő szerepe nélkülözhetetlen. Az Alkotmánybíróság a mostani időszakban továbbra is kulcsfontosságú szerepet kell hogy betöltsön. Fontos szerepe van a jogállamiság továbbépítésében, és ennek a kiolvasztásában, de ettől nem vonhatja el, nem teheti meg, hogy a törvényhozás jogkörét elvonja" - fejtette ki Stumpf István.
Azt mondta, sikerült azt a képet kialakítani, hogy a demokráciának egy fontos biztosítéka, hogy működik-e az alkotmánybíróság. Stumpf István beszélt arról is, az alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatás reformja kulcskérdés, de erre nem lát elég politikai szándékot. A 21. századi alaptörvényben a természeti kincsek megőrzéséért is felelősséget kell vállalni. Stumpf István sajnálja, hogy a politika, ahelyett, hogy a különböző felvetéseket továbbgondolná, - idézem - azon szórakozik, hogy ki vonul ki előbb az alkotmányozásból és miért.
"Nem jó, ha az alkotmányozás olyan törésvonal mentén van pusztán fölvázolva, hogy akik a 89-es alkotmány megváltoztatását akarják, azok a demokrácia ellenfelei, akik pedig meg akarják ezt tartani, akik meg meg akarják tartani, a demokrácia barátai, jogállamiság védelmezői. Szerintem nem itt húzódnak a törésvonalak" - vélekedett az alkotmánybíró.
Az új alkotmány elfogadása csak egy állomás - hiszen hátravannak a sarkalatos törvények, ezek teszik teljessé az alkotmányosságot. A kormánypártok korábban több kérdésről mondták azt, hogy az alkotmányban lényegében csak utalnának egy-egy kérdésre, és azt úgynevezett sarkalatos, kétharmados törvényekben fejtenék ki.
Windisch Judit
Gulyás Gergely: Újabb gesztust tettünk az ellenzéknek az alkotmányozásban
InfoRádió
...Az Alkotmány-előkészítő eseti, valamint az Alkotmányügyi ügyrendi bizottság is úgy határozott, hogy az a szabály, miszerint a most elfogadandó alaptörvényt csak két egymást követő országgyűlés képviselőinek kétharmadával lehetne módosítani, kikerül a koncepcióból - mondta az InfoRádiónak Gulyás Gergely.
A kormánypártok alkotmányszövegező bizottságának tagja hozzátette: az Alkotmány módosításának és elfogadásának szabályai a jövőben ugyanazok lesznek, mint most. A fideszes politikus ezt "az ellenzék felé tett újabb gesztusként" értékelte.
... Tölgyessy Péter korábban arról beszélt egy konferencián, hogy elképzelhetőnek tartja, az Alkotmánybíróság a jövőben nem vizsgálhat kétharmados törvényeket. Gulyás Gergely azonban nyomatékosította: ez nem szerepel a tervek között.
Arról már született döntés, hogy szerencsés lenne az új alaptörvényben megemlíteni az Alkotmánybíróság hatáskörét, ha nem is teljesen - hangsúlyozta a politikus, aki kifejtette: változtatni akarnak az előzetes normakontroll beterjesztéséhez szükséges képviselők arányán úgy, hogy az ellenzéknek is lehetősége legyen arra.
Hanganyag: Windisch Judit
...Az Alkotmány-előkészítő eseti, valamint az Alkotmányügyi ügyrendi bizottság is úgy határozott, hogy az a szabály, miszerint a most elfogadandó alaptörvényt csak két egymást követő országgyűlés képviselőinek kétharmadával lehetne módosítani, kikerül a koncepcióból - mondta az InfoRádiónak Gulyás Gergely.
A kormánypártok alkotmányszövegező bizottságának tagja hozzátette: az Alkotmány módosításának és elfogadásának szabályai a jövőben ugyanazok lesznek, mint most. A fideszes politikus ezt "az ellenzék felé tett újabb gesztusként" értékelte.
... Tölgyessy Péter korábban arról beszélt egy konferencián, hogy elképzelhetőnek tartja, az Alkotmánybíróság a jövőben nem vizsgálhat kétharmados törvényeket. Gulyás Gergely azonban nyomatékosította: ez nem szerepel a tervek között.
Arról már született döntés, hogy szerencsés lenne az új alaptörvényben megemlíteni az Alkotmánybíróság hatáskörét, ha nem is teljesen - hangsúlyozta a politikus, aki kifejtette: változtatni akarnak az előzetes normakontroll beterjesztéséhez szükséges képviselők arányán úgy, hogy az ellenzéknek is lehetősége legyen arra.
Hanganyag: Windisch Judit
2011. február 16., szerda
Paczolay az értelmes alkotmányozásról
Megjelent: 2011.02. 7. 19:18
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint ismerni kell a társadalom által elfogadott értékeket.
© MTI
Az alkotmányozás nem folytatható le addig értelmesen és eredményesen, amíg nem tudjuk, melyek azok az értékek, amelyek iránt a társadalom elkötelezett - jelentette ki Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke Egerben. A bejelentett alkotmányozási ütemezés ismeretében, a rövid idő miatt a lényegre kell koncentrálni; másra amúgy sem volna idő, sőt, félő, hogy az alapfeladatra sem - közölte Paczolay, amikor megnyitotta az Agria Universitas Egyesület közéleti akadémiáját.
Ugyanakkor - tette hozzá -, miközben alkotmányozó, vagyis kétharmados többsége van a jelenlegi kormánynak, az alaptörvényben szereplő szabadságjogok arra is szolgálnak, hogy a demokratikus többség akaratát korlátozzák. Vagyis ebben nem várható döntő változás - mondta.
Paczolay Péter azzal kapcsolatban, hogy az Agria Universitas Egyesület civil kezdeményezésre jött létre, úgy vélekedett: ma sokkal előrébb tartana az ország, ha előrébb tartanánk a civil társadalom kiépítésében. Ugyanis Magyarországon a hatalom gyenge civil társadalommal "áll szemben". A sikeres részvétel a közéletben az utóbbi években egyre inkább és egyre többek számára a hatalomtechnikai eszközök hatékony alkalmazásával válik azonossá. Ez így elfogadhatatlan, mert a hatalomtechnika eszköz, és nem cél. Miközben hatalomtechnika nélkül a legnemesebb célok megvalósítása is kudarcba fullad, a hatalomtechnika önmagában nem csak értéktelen, hanem egyenesen veszélyes - jelentette ki.
Az évnyitót követő közéleti klubban az Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: nem ért egyet azzal a tézissel, hogy a jelenlegi alkotmány rossz, az új pedig tökéletes lesz. Emlékeztetett, hogy az alapjogi szabályozás kritériumait, mint a szabadság, demokrácia, emberi jogok, a jogállamiság elvei, a népszuverenitás, vagy a bírói függetlenség, nemzetközi joganyag, többi között ENSZ-határozatok tartalmazzák, illetve figyelembe kell venni az európai uniós szabályozást is. Ezek - a jelenlegihez hasonlóan - tartalmi részei lesznek az új alkotmánynak is - fűzte hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy a hosszú vagy a rövid alkotmány a megfelelő, úgy vélekedett: amennyiben egy alkotmány rövid, akkor a hézagokat a bírósági döntéseknek kell kitöltenie, alakítania. Mint mondta, magánvéleménye szerint az új alkotmány kihirdetésének időpontját szerencsésebb lett volna az április 25. helyett az 1848. április 11-én elfogadott törvények évfordulójára tenni, mint egy húsvéthétfői "folklórnaphoz" kötni, ugyanis az áprilisi törvények jelentették a modern magyar polgári jogállam megszületését - mondta Paczolay Péter.
Heteken belül megkezdi az Alkotmánybíróság a nyugdíjtörvénnyel, illetve a médiatörvénnyel kapcsolatos beadványok tárgyalását - mondta az MTI kérdésére Paczolay Péter. Mindkét ügycsoporttal kapcsolatban százas nagyságrendű beadvány érkezett. Mivel különösen a médiát érintő törvények szövege nagyon hosszú, várhatóan hónapokig kell várni az alkotmánybírósági döntésre - tette hozzá.
Forrás: MTI
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint ismerni kell a társadalom által elfogadott értékeket.
© MTI
Az alkotmányozás nem folytatható le addig értelmesen és eredményesen, amíg nem tudjuk, melyek azok az értékek, amelyek iránt a társadalom elkötelezett - jelentette ki Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke Egerben. A bejelentett alkotmányozási ütemezés ismeretében, a rövid idő miatt a lényegre kell koncentrálni; másra amúgy sem volna idő, sőt, félő, hogy az alapfeladatra sem - közölte Paczolay, amikor megnyitotta az Agria Universitas Egyesület közéleti akadémiáját.
Ugyanakkor - tette hozzá -, miközben alkotmányozó, vagyis kétharmados többsége van a jelenlegi kormánynak, az alaptörvényben szereplő szabadságjogok arra is szolgálnak, hogy a demokratikus többség akaratát korlátozzák. Vagyis ebben nem várható döntő változás - mondta.
Paczolay Péter azzal kapcsolatban, hogy az Agria Universitas Egyesület civil kezdeményezésre jött létre, úgy vélekedett: ma sokkal előrébb tartana az ország, ha előrébb tartanánk a civil társadalom kiépítésében. Ugyanis Magyarországon a hatalom gyenge civil társadalommal "áll szemben". A sikeres részvétel a közéletben az utóbbi években egyre inkább és egyre többek számára a hatalomtechnikai eszközök hatékony alkalmazásával válik azonossá. Ez így elfogadhatatlan, mert a hatalomtechnika eszköz, és nem cél. Miközben hatalomtechnika nélkül a legnemesebb célok megvalósítása is kudarcba fullad, a hatalomtechnika önmagában nem csak értéktelen, hanem egyenesen veszélyes - jelentette ki.
Az évnyitót követő közéleti klubban az Alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta: nem ért egyet azzal a tézissel, hogy a jelenlegi alkotmány rossz, az új pedig tökéletes lesz. Emlékeztetett, hogy az alapjogi szabályozás kritériumait, mint a szabadság, demokrácia, emberi jogok, a jogállamiság elvei, a népszuverenitás, vagy a bírói függetlenség, nemzetközi joganyag, többi között ENSZ-határozatok tartalmazzák, illetve figyelembe kell venni az európai uniós szabályozást is. Ezek - a jelenlegihez hasonlóan - tartalmi részei lesznek az új alkotmánynak is - fűzte hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy a hosszú vagy a rövid alkotmány a megfelelő, úgy vélekedett: amennyiben egy alkotmány rövid, akkor a hézagokat a bírósági döntéseknek kell kitöltenie, alakítania. Mint mondta, magánvéleménye szerint az új alkotmány kihirdetésének időpontját szerencsésebb lett volna az április 25. helyett az 1848. április 11-én elfogadott törvények évfordulójára tenni, mint egy húsvéthétfői "folklórnaphoz" kötni, ugyanis az áprilisi törvények jelentették a modern magyar polgári jogállam megszületését - mondta Paczolay Péter.
Heteken belül megkezdi az Alkotmánybíróság a nyugdíjtörvénnyel, illetve a médiatörvénnyel kapcsolatos beadványok tárgyalását - mondta az MTI kérdésére Paczolay Péter. Mindkét ügycsoporttal kapcsolatban százas nagyságrendű beadvány érkezett. Mivel különösen a médiát érintő törvények szövege nagyon hosszú, várhatóan hónapokig kell várni az alkotmánybírósági döntésre - tette hozzá.
Forrás: MTI
Paczolay: 190 beadvány érkezett a magánpénztárak ügyében
2011. február 16., szerda, 19:00 •
Szerző: MTI
Eddig 190 beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó jogszabályok megváltoztatása miatt. Az Alkotmánybíróság elnöke a Mathias Corvinus Collegium szerdai budapesti konferenciáján azt mondta: továbbra sem tudja megmondani, hogy ez a téma mikor kerül a testület napirendjére.
Paczolay Péter Az új alkotmány, változások és lehetőségek elnevezésű konferencián kérdésre válaszolva közölte: hasonló a helyzet a médiatörvénnyel kapcsolatban is, mert például a nap folyamán is érkeztek hozzájuk a jogszabállyal kapcsolatos újabb beadványok. Hangsúlyozta: az indítványok szaporítása nem nyomást gyakorol a testületre, hanem lassítja a munkát, de ettől függetlenül dolgoznak ezeken az ügyeken.
Paczolay Péter az új alkotmánnyal kapcsolatban úgy fogalmazott: azt szeretné, ha az Alkotmánybíróság az új alaptörvényben is önálló fejezet maradna, és a testület általános jogszabály-felülvizsgálati joggal bírna.
Szerző: MTI
Eddig 190 beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó jogszabályok megváltoztatása miatt. Az Alkotmánybíróság elnöke a Mathias Corvinus Collegium szerdai budapesti konferenciáján azt mondta: továbbra sem tudja megmondani, hogy ez a téma mikor kerül a testület napirendjére.
Paczolay Péter Az új alkotmány, változások és lehetőségek elnevezésű konferencián kérdésre válaszolva közölte: hasonló a helyzet a médiatörvénnyel kapcsolatban is, mert például a nap folyamán is érkeztek hozzájuk a jogszabállyal kapcsolatos újabb beadványok. Hangsúlyozta: az indítványok szaporítása nem nyomást gyakorol a testületre, hanem lassítja a munkát, de ettől függetlenül dolgoznak ezeken az ügyeken.
Paczolay Péter az új alkotmánnyal kapcsolatban úgy fogalmazott: azt szeretné, ha az Alkotmánybíróság az új alaptörvényben is önálló fejezet maradna, és a testület általános jogszabály-felülvizsgálati joggal bírna.
2011. február 13., vasárnap
Alkotmánytákolmány
Hétfőn kerül a parlament elé a december 20-án elfogadott alkotmánykoncepciót tartalmazó határozattervezet. ...
... "Olyannak kell lennie, hogy Sólyom László, Zlinszky János (az Ab korábbi tagja - szerk.) és Paczolay Péter (az Ab jelenlegi elnöke) is rábólintson" - fogalmazta meg a követelményeit egy fideszes képviselő a Hírszerzőnek. ...
... Talán három-négy alkotmánytervezetet versenyeztetnek, egyszerre fog tárgyalni mindegyikről a parlament, ide-oda kapkodva, pokoli hangzavarban, követhetetlenül. Mindenki mondhatja a magáét, aki lemarad, az kimarad, magára vessen. - A javaslatokat azután egy-másfél hónap alatt "összefésüljük" és április 18-án elfogadható az új alkotmány - ígérte Szájer József és Lázár János frakcióvezető.
"Nem szokás és nem illendő a kormánynak alkotmányozni" - ezt már Kövér László házelnök mondta pénteken. Ki is szerelték a kormányt az alkotmányozásból. Helyette a Fidesz-KDNP hármasa, Szájer József, Salamon László, Gulyás Gergely készíti el a végső szöveg-változatot. ...
Vasárnapi Hírek
Hírlap és hétvégi magazin, 28. évf., 7. szám
2011. február 13.
4. oldal
... "Olyannak kell lennie, hogy Sólyom László, Zlinszky János (az Ab korábbi tagja - szerk.) és Paczolay Péter (az Ab jelenlegi elnöke) is rábólintson" - fogalmazta meg a követelményeit egy fideszes képviselő a Hírszerzőnek. ...
... Talán három-négy alkotmánytervezetet versenyeztetnek, egyszerre fog tárgyalni mindegyikről a parlament, ide-oda kapkodva, pokoli hangzavarban, követhetetlenül. Mindenki mondhatja a magáét, aki lemarad, az kimarad, magára vessen. - A javaslatokat azután egy-másfél hónap alatt "összefésüljük" és április 18-án elfogadható az új alkotmány - ígérte Szájer József és Lázár János frakcióvezető.
"Nem szokás és nem illendő a kormánynak alkotmányozni" - ezt már Kövér László házelnök mondta pénteken. Ki is szerelték a kormányt az alkotmányozásból. Helyette a Fidesz-KDNP hármasa, Szájer József, Salamon László, Gulyás Gergely készíti el a végső szöveg-változatot. ...
Vasárnapi Hírek
Hírlap és hétvégi magazin, 28. évf., 7. szám
2011. február 13.
4. oldal
2011. február 10., csütörtök
Hosszas vita előzte meg az alkotmányszövegező bizottság létrejöttét
A háromtagú testület egy vitaanyagot készít a parlamentnek.
Szerző: Gótfalvai Krisztina Forrás: Híradó
Háromtagú szövegező bizottság írja meg az új alkotmány tervezetét. Ebben állapodott meg a Fidesz-KDNP frakciószövetség Siófokon, ahol kihelyezett ülést tartanak. A háromtagú testület egy vitaanyagot készít a parlamentnek. Az alaptörvény tervezetéről egyébként hosszasan vitáztak zárt körben.
Nem kormányzati, hanem parlamenti feladat az alkotmányozás - ezzel indokolta Szájer József a háromtagú testület létrejöttét. Azt mondta: szeretnének eltérni a házszabálytól, hogy párhuzamosan tárgyalhassák a pártok alkotmánytervezeteit. A menetrend sincs kőbe vésve - mondta a tervezetet kidolgozó testület elnöke. Nem tervezik az államszervezet jelentős átalakítását, ami vonatkozik az Alkotmánybíróságra is.
„Az elmúlt 20 évben nagyjából kialakult, ebben a tekintetben nincsenek komoly terv a változtatásra. Szintén fontos tartjuk az alkotmány egy fontos elemeként azt, hogy az alkotmánynak végre legyen egy preambuluma, legyen egy bevezetője” – hangoztatta.
A tervek szerint korlátokat építenének be az eladósodással szemben, szabályoznák a közpénzügyeket, és a korrupció elleni küzdelmet is az alkotmányba foglalnák. De szólna még az alaptörvény a természeti és kulturális környezet védelméről és az Európai Alapjogi Charta elveiről. Szájer József azt mondta: nem akarják alaposabban felbolygatni a köztársasági elnök és a miniszterelnök közötti közjogi viszonyt. Nem változtatnák meg a magzatvédelmi törvényt sem.
„Alkotmányos vitakeretek között ez nem jön elő a Fidesz-KDNP előterjesztésében szereplő szövegben, mert nincs különösebb indok a változtatásra" – mondta Surján László KDNP-s EP-képviselő.
A péntekig tartó, háromnapos találkozó kezdetén Orbán Viktor beszélt az ország előtt álló kihívásokról. A miniszterelnök szerint sok munkát követelő, sűrű év előtt állunk. Azt mondta: idén megkezdődik Magyarország alkotmányos átszervezése, és neki kell kezdeni az államadósság csökkentésének is.
Szerző: Gótfalvai Krisztina Forrás: Híradó
Háromtagú szövegező bizottság írja meg az új alkotmány tervezetét. Ebben állapodott meg a Fidesz-KDNP frakciószövetség Siófokon, ahol kihelyezett ülést tartanak. A háromtagú testület egy vitaanyagot készít a parlamentnek. Az alaptörvény tervezetéről egyébként hosszasan vitáztak zárt körben.
Nem kormányzati, hanem parlamenti feladat az alkotmányozás - ezzel indokolta Szájer József a háromtagú testület létrejöttét. Azt mondta: szeretnének eltérni a házszabálytól, hogy párhuzamosan tárgyalhassák a pártok alkotmánytervezeteit. A menetrend sincs kőbe vésve - mondta a tervezetet kidolgozó testület elnöke. Nem tervezik az államszervezet jelentős átalakítását, ami vonatkozik az Alkotmánybíróságra is.
„Az elmúlt 20 évben nagyjából kialakult, ebben a tekintetben nincsenek komoly terv a változtatásra. Szintén fontos tartjuk az alkotmány egy fontos elemeként azt, hogy az alkotmánynak végre legyen egy preambuluma, legyen egy bevezetője” – hangoztatta.
A tervek szerint korlátokat építenének be az eladósodással szemben, szabályoznák a közpénzügyeket, és a korrupció elleni küzdelmet is az alkotmányba foglalnák. De szólna még az alaptörvény a természeti és kulturális környezet védelméről és az Európai Alapjogi Charta elveiről. Szájer József azt mondta: nem akarják alaposabban felbolygatni a köztársasági elnök és a miniszterelnök közötti közjogi viszonyt. Nem változtatnák meg a magzatvédelmi törvényt sem.
„Alkotmányos vitakeretek között ez nem jön elő a Fidesz-KDNP előterjesztésében szereplő szövegben, mert nincs különösebb indok a változtatásra" – mondta Surján László KDNP-s EP-képviselő.
A péntekig tartó, háromnapos találkozó kezdetén Orbán Viktor beszélt az ország előtt álló kihívásokról. A miniszterelnök szerint sok munkát követelő, sűrű év előtt állunk. Azt mondta: idén megkezdődik Magyarország alkotmányos átszervezése, és neki kell kezdeni az államadósság csökkentésének is.
Még Gömbösék sem...
Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere –, írta majd kétezer éve Cicero. Az, hogy a historia valóban „tanító” lesz-e, nem a „mesteren” múlik, hanem a mindenkori utókor aktorain.
Erőss Zsolt–Vonyó József| Népszabadság| 2011. február 10.
Bizony a hatalom gyakorlói – de a döntéseiket elviselni kényszerülők is – okulhatn(án)ak a múlt tapasztalataiból. Ám a magyar politikai élet és a magyar társadalom általában nem okul.
Ezekben a hetekben a magyar és a nemzetközi sajtó, sőt a politikai világ jelentős része is a magyar sajtótörvénytől volt hangos. Érdemes hát visszapillantanunk hasonló szituációkra. Nézzünk vissza addig a miniszterelnökig, akinek díszpolgársága néhány hónapja gerjesztett vitákat – nem a sajtópolitikája okán, bár az is szóba kerülhetett volna.
Gömbös Gyula kormányfőként a „Nemzeti Egység” megteremtését tekintette legfőbb céljának. Ennek fontos eleme volt minisztere, Hóman Bálint által a kormány „Nemzeti Munkatervében” megfogalmazott elv, „az egységes magyar világnézet kialakítása”. Gömbös is majd kétharmados (63 százalékos) többséggel rendelkezett, de ez a Bethlent követő, konzervatív többség éppenséggel a legfőbb akadályt képezte a miniszterelnök előtt. Ezért szervezte át pártját (Nemzeti Egység Pártja — NEP), építette ki vidéki szervezeteit, toborzott hatalmas propagandával – gyakran manipulatív eszközökkel – tagokat, akik belépéskor aláírásukkal fogadtak hűséget a „Vezérnek”. Miként a Gömbös által személyesen kinevezett helyi és területi vezetők is. A párt dokumentumai és vezetőinek szónoklatai egyértelműen bizonyítják: csak azt tekintették becsületesnek és magyarnak, aki csatlakozott a párthoz, vagy legalább annak elveit vallotta. Gömbös persze nemcsak a párt, hanem az általa megszervezett „egész magyar nemzet” vezérének tekintette magát.
E célokat szolgálta sajtópolitikája is. A miniszterelnökség sajtóosztályának élére kinevezett Antal István – 1919 óta Gömbös személyes híve – nagy szorgalommal látott hozzá a szigorúan centralizált sajtóirányítás megteremtéséhez, a kormányt támogató laphálózat kiépítéséhez. 1932 őszén a kormány és a párt félhivatalos lapjává minősítették a Budapesti Hírlapot és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének (TESZ) hétfői lapját, a Nemzeti Figyelőt. Propagandaszerepük sikeres betöltése érdekében megemelt állami támogatásban részesültek, a kormány vidéki megbízottait, a főispánokat pedig intézményes terjesztésükre kötelezték. 1933 februárjában jelent meg a NEP hivatalos lapja, a bulvárjelleget is hordozó Függetlenség. Ehhez a hálózathoz csatlakozott 1934-ben Milotay István Új Magyarságja s a kormánypárt 1936 júniusában indított Esti Újságja.
Az országosan terjesztett budapesti lapoknál is nagyobb figyelmet fordított a NEP országos központja a vidéki sajtópropaganda hatékony megszervezésére. A helyi szervezetek rendszeresen tájékoztatták a pártközpontot az egyes újságok előfizetőinek számáról. A legnépszerűbbek feletti befolyást igyekeztek megszerezni relatíve magas állami szubvenció folyósítása révén, azzal a feltétellel, hogy a kormány, és személy szerint a „Vezér” politikáját népszerűsítik. Több helyen a NEP választókerületi vagy városi vezetői lettek e lapok főszerkesztői. Újakat is indítottak, mint pl. a Ceglédi Függetlenséget, mely nemcsak címében utalt a kormánypárt félhivatalos szócsövével való rokonságára, hanem alcímével is nyíltan deklarálta: „A Nemzeti Egység Szervezetét támogató független napilap”. A Szolnokon kiadott, a NEP helyi szervezője által alapított és szerkesztett Nemzeti Jövőnk első száma a párt elnöke, ügyvezető főtitkára s a kormányt támogató TESZ ügyvezető alelnöke által írt három cikkel, a „Nemzeti Egység kormányának” és „Vezérének” politikáját magasztaló vezércikkel, továbbá egy, A Vezér parancsol című dicsőítő verssel köszöntötte olvasóit 1932. december 11-én.
A szervezettség és az ellenőrzés biztosítása érdekében 1933-ban – a szervezet alapszabályának módosítása révén – elérték, hogy a Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesülete a NEP országos ügyvezető főtitkárát, Marton Bélát válassza elnökéül. Első ügyvezető alelnöke (operatív irányítója) Gömbös régi híve, a kormánypárt debreceni titkára, egyben a pártot támogató Debreczeni Ujság – Hajduföld főszerkesztője, Kolosváry-Borcsa Mihály, őt követően pedig a NEP propagandairodájának munkatársa, báró Zech Alfonz lett.
Az így megszer(ve)zett, befolyásuk alá vont sajtótermékektől elvárták, hogy a miniszterelnökség sajtóosztálya által megfogalmazott, s ekképpen egységes közleményekben számoljanak be minden fontos politikai eseményről. Mindenekelőtt a „Vezér” szerepléseiről, kinek beszédeit részben Antal István írta, aki aztán Gömbös spontán megnyilatkozásainak esetlenségeit is segítette elhallgattatni a közvélemény előtt az általa szerkesztett s kötelezően közlendő tudósításokban.
A NEP központja rendszeresen küldött „iránycikkeket” a vidéki szerkesztőségeknek annak érdekében, hogy az ország lakossága azonos szövegek alapján ítélje meg a párt és a kormány politikáját. Így történhetett meg, hogy 1933 szeptemberében azonos címmel – A Nemzeti Egység a magyar nép legnagyobb szervezete – jelent meg szinte minden megyei lapban Marton főtitkárnak a pártszervezés újabb kampányát beharangozó cikke.
Az erőfeszítések csak részsikereket hoztak. Többek között azért, mert nem volt törvényi hátterük, nem voltak jogszabályok, melyek szigorúan szankcionálták volna a „renitenseket”. Lapok sora saját tudósítóinak írásait közölte Antal fogalmazványai helyett. S ennek éppúgy nem volt következménye – lapbetiltás, pénzbüntetés stb. –, miként annak sem, hogy ellenzéki lapok (Az Est, 8 Órai Újság, Magyarország stb.) sorozatban közöltek a NEP-központ és vezetői törvénysértő lépéseit leleplező cikkeket, sőt a párt titkos dokumentumainak szövegeit is.
Antal és Marton – azaz a „Vezér” – törekvéseivel nem csak az ellenzéki politikai erők és nem csak az ellenzéki sajtó fordult szembe. Gömbös régi barátja, fajvédőtársa, 1935 márciusától belügyminisztere, Kozma Miklós is. Az MTI, majd a rádió elnökeként 1932 októbere után is következetesen őrködött az általa irányított intézmények függetlensége felett. Határozottan visszautasította a sajtóosztály vezetőjének kísérleteit, s az MTI, illetve a rádió szerkesztősége a saját híranyagát adta közre, akkor is, ha ezek másként fogalmaztak, mint Antal. Kozma a sajtó centralizálásában is a diktatúra bevezetésére tett kísérletet látott. A maga eszközeivel ezt éppúgy akadályozni igyekezett – sikeresen –, mint belügyminiszterként, 1935–1936 fordulóján Marton arra irányuló tervét, hogy a pártszervezetek révén totálisan szervezzék meg a társadalom egész életét – felszámolva nemcsak az ellenzéki erők befolyását, hanem a társadalom önszerveződésének, minden, a NEP-től független társadalmi kezdeményezésnek a lehetőségét is.
Mindez arra figyelmeztet minket, hogy a társadalmat veszélyeztető diktatórikus törekvéseket – kivált a maihoz hasonló erőviszonyok között – akkor lehet sikeresen megakadályozni, ha nemcsak az ellenzék és a független vagy ellenzéki sajtó, hanem a kormányzó pártnak a törvényességhez ragaszkodó, józan erői (politikusok és befolyásos értelmiségiek) is határozottan fellépnek ellene. Ha másért nem, saját pártjuk pozícióinak, társadalmi támogatottságának megőrzése érdekében.
A szerzők történészek
Erőss Zsolt–Vonyó József| Népszabadság| 2011. február 10.
Bizony a hatalom gyakorlói – de a döntéseiket elviselni kényszerülők is – okulhatn(án)ak a múlt tapasztalataiból. Ám a magyar politikai élet és a magyar társadalom általában nem okul.
Ezekben a hetekben a magyar és a nemzetközi sajtó, sőt a politikai világ jelentős része is a magyar sajtótörvénytől volt hangos. Érdemes hát visszapillantanunk hasonló szituációkra. Nézzünk vissza addig a miniszterelnökig, akinek díszpolgársága néhány hónapja gerjesztett vitákat – nem a sajtópolitikája okán, bár az is szóba kerülhetett volna.
Gömbös Gyula kormányfőként a „Nemzeti Egység” megteremtését tekintette legfőbb céljának. Ennek fontos eleme volt minisztere, Hóman Bálint által a kormány „Nemzeti Munkatervében” megfogalmazott elv, „az egységes magyar világnézet kialakítása”. Gömbös is majd kétharmados (63 százalékos) többséggel rendelkezett, de ez a Bethlent követő, konzervatív többség éppenséggel a legfőbb akadályt képezte a miniszterelnök előtt. Ezért szervezte át pártját (Nemzeti Egység Pártja — NEP), építette ki vidéki szervezeteit, toborzott hatalmas propagandával – gyakran manipulatív eszközökkel – tagokat, akik belépéskor aláírásukkal fogadtak hűséget a „Vezérnek”. Miként a Gömbös által személyesen kinevezett helyi és területi vezetők is. A párt dokumentumai és vezetőinek szónoklatai egyértelműen bizonyítják: csak azt tekintették becsületesnek és magyarnak, aki csatlakozott a párthoz, vagy legalább annak elveit vallotta. Gömbös persze nemcsak a párt, hanem az általa megszervezett „egész magyar nemzet” vezérének tekintette magát.
E célokat szolgálta sajtópolitikája is. A miniszterelnökség sajtóosztályának élére kinevezett Antal István – 1919 óta Gömbös személyes híve – nagy szorgalommal látott hozzá a szigorúan centralizált sajtóirányítás megteremtéséhez, a kormányt támogató laphálózat kiépítéséhez. 1932 őszén a kormány és a párt félhivatalos lapjává minősítették a Budapesti Hírlapot és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének (TESZ) hétfői lapját, a Nemzeti Figyelőt. Propagandaszerepük sikeres betöltése érdekében megemelt állami támogatásban részesültek, a kormány vidéki megbízottait, a főispánokat pedig intézményes terjesztésükre kötelezték. 1933 februárjában jelent meg a NEP hivatalos lapja, a bulvárjelleget is hordozó Függetlenség. Ehhez a hálózathoz csatlakozott 1934-ben Milotay István Új Magyarságja s a kormánypárt 1936 júniusában indított Esti Újságja.
Az országosan terjesztett budapesti lapoknál is nagyobb figyelmet fordított a NEP országos központja a vidéki sajtópropaganda hatékony megszervezésére. A helyi szervezetek rendszeresen tájékoztatták a pártközpontot az egyes újságok előfizetőinek számáról. A legnépszerűbbek feletti befolyást igyekeztek megszerezni relatíve magas állami szubvenció folyósítása révén, azzal a feltétellel, hogy a kormány, és személy szerint a „Vezér” politikáját népszerűsítik. Több helyen a NEP választókerületi vagy városi vezetői lettek e lapok főszerkesztői. Újakat is indítottak, mint pl. a Ceglédi Függetlenséget, mely nemcsak címében utalt a kormánypárt félhivatalos szócsövével való rokonságára, hanem alcímével is nyíltan deklarálta: „A Nemzeti Egység Szervezetét támogató független napilap”. A Szolnokon kiadott, a NEP helyi szervezője által alapított és szerkesztett Nemzeti Jövőnk első száma a párt elnöke, ügyvezető főtitkára s a kormányt támogató TESZ ügyvezető alelnöke által írt három cikkel, a „Nemzeti Egység kormányának” és „Vezérének” politikáját magasztaló vezércikkel, továbbá egy, A Vezér parancsol című dicsőítő verssel köszöntötte olvasóit 1932. december 11-én.
A szervezettség és az ellenőrzés biztosítása érdekében 1933-ban – a szervezet alapszabályának módosítása révén – elérték, hogy a Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesülete a NEP országos ügyvezető főtitkárát, Marton Bélát válassza elnökéül. Első ügyvezető alelnöke (operatív irányítója) Gömbös régi híve, a kormánypárt debreceni titkára, egyben a pártot támogató Debreczeni Ujság – Hajduföld főszerkesztője, Kolosváry-Borcsa Mihály, őt követően pedig a NEP propagandairodájának munkatársa, báró Zech Alfonz lett.
Az így megszer(ve)zett, befolyásuk alá vont sajtótermékektől elvárták, hogy a miniszterelnökség sajtóosztálya által megfogalmazott, s ekképpen egységes közleményekben számoljanak be minden fontos politikai eseményről. Mindenekelőtt a „Vezér” szerepléseiről, kinek beszédeit részben Antal István írta, aki aztán Gömbös spontán megnyilatkozásainak esetlenségeit is segítette elhallgattatni a közvélemény előtt az általa szerkesztett s kötelezően közlendő tudósításokban.
A NEP központja rendszeresen küldött „iránycikkeket” a vidéki szerkesztőségeknek annak érdekében, hogy az ország lakossága azonos szövegek alapján ítélje meg a párt és a kormány politikáját. Így történhetett meg, hogy 1933 szeptemberében azonos címmel – A Nemzeti Egység a magyar nép legnagyobb szervezete – jelent meg szinte minden megyei lapban Marton főtitkárnak a pártszervezés újabb kampányát beharangozó cikke.
Az erőfeszítések csak részsikereket hoztak. Többek között azért, mert nem volt törvényi hátterük, nem voltak jogszabályok, melyek szigorúan szankcionálták volna a „renitenseket”. Lapok sora saját tudósítóinak írásait közölte Antal fogalmazványai helyett. S ennek éppúgy nem volt következménye – lapbetiltás, pénzbüntetés stb. –, miként annak sem, hogy ellenzéki lapok (Az Est, 8 Órai Újság, Magyarország stb.) sorozatban közöltek a NEP-központ és vezetői törvénysértő lépéseit leleplező cikkeket, sőt a párt titkos dokumentumainak szövegeit is.
Antal és Marton – azaz a „Vezér” – törekvéseivel nem csak az ellenzéki politikai erők és nem csak az ellenzéki sajtó fordult szembe. Gömbös régi barátja, fajvédőtársa, 1935 márciusától belügyminisztere, Kozma Miklós is. Az MTI, majd a rádió elnökeként 1932 októbere után is következetesen őrködött az általa irányított intézmények függetlensége felett. Határozottan visszautasította a sajtóosztály vezetőjének kísérleteit, s az MTI, illetve a rádió szerkesztősége a saját híranyagát adta közre, akkor is, ha ezek másként fogalmaztak, mint Antal. Kozma a sajtó centralizálásában is a diktatúra bevezetésére tett kísérletet látott. A maga eszközeivel ezt éppúgy akadályozni igyekezett – sikeresen –, mint belügyminiszterként, 1935–1936 fordulóján Marton arra irányuló tervét, hogy a pártszervezetek révén totálisan szervezzék meg a társadalom egész életét – felszámolva nemcsak az ellenzéki erők befolyását, hanem a társadalom önszerveződésének, minden, a NEP-től független társadalmi kezdeményezésnek a lehetőségét is.
Mindez arra figyelmeztet minket, hogy a társadalmat veszélyeztető diktatórikus törekvéseket – kivált a maihoz hasonló erőviszonyok között – akkor lehet sikeresen megakadályozni, ha nemcsak az ellenzék és a független vagy ellenzéki sajtó, hanem a kormányzó pártnak a törvényességhez ragaszkodó, józan erői (politikusok és befolyásos értelmiségiek) is határozottan fellépnek ellene. Ha másért nem, saját pártjuk pozícióinak, társadalmi támogatottságának megőrzése érdekében.
A szerzők történészek
2011. február 9., szerda
A jogalkotás „elszászosodása”
Túlságosan könnyedén túllépett a közvélemény azokon a jelenségeken, amelyek azt mutatják, hogy a törvényalkotást közvetlenül és bárdolatlanul a politikai uralom alá hajtották. Nem ritkák az olyan törvényi passzusok, amelyek kizárólag egyes személyek kivételét célozzák a jogszabály hatálya alól. Gyakori a politikai töltetű ötletelést jogi formába öntő – és azt az Országgyűlésen kritikátlanul „végigzavaró” – törvénymódosítás.
Dr. Bíró Endre| Népszabadság| 2011. február 9.
Jellemzővé kezd válni a konkrét, egyedi esetek hatására bekövető azonnali jogszabálymódosítás; és az sem ritka, hogy a nyers politikai reflexek vezénylik a szakmai jogalkotást. Terjed több jogágban az eljárási korlátok (kontrollok, egyeztetési fékek, garanciális szabályok) kiiktatása, a független igazságszolgáltatási (polgári bírósági és alkotmánybírósági) hatáskörök szűkítése, felülvizsgálati lehetőségeik minimalizálása. Ezeknek egyetlen célja – a társadalmi viszonyok adekvát szabályozása helyett – az aktuális és uralkodó politikai érdek azonnali, nyers érvényre juttatása! A jogalkotás ilyetén „elszászosodása” tulajdonképpen már nem is jogi normákat eredményez, hanem utasításokat és parancsokat a legszűkebb vezetői körtől a jogalkalmazók felé, és ezek meghozatalához immáron nincsen szükség a döntéssel érintettek érdekeinek sokszínű megjelenítésére az eljárási jogokon (egyetértési jogokon, kötelező konzultációs jogokon, jogorvoslati jogokon, panaszjogon, ügyféli jogálláson, a végrehajtás felfüggeszthetőségén stb.) keresztül.
A könnyen felejtők kedvéért felidézünk egy példát a sok közül: a pénzügyi jogszabályokat módosító salátatörvény (a 2010. évi XC. tv.) – minden parlamenti egyeztetést, vitát és nyilvánosságot kikerülve, egyéni képviselői indítvány formájában, néhány nap alatt lefolytatva a teljes jogalkotási eljárást – bevezette a munkaviszonyok megszűnésekor kifizetett juttatások 98 százalékos mértékű különadóját. (Hat évre visszamenőlegesen!)
Majd egyszer csak észlelte a politikai vezetés, hogy a „pofátlan végkielégítések 98 százalékos különadójáról” nagy sietséggel elfogadott törvény néhány saját emberüket is érinti, akiknek végkielégítése nyilvánvalóan nem lehetett még a múltban sem pofátlan, hiszen fideszes kötődésű hivatalnokok kapták! Például Szász Károlyt, a PSZÁF volt és jelenlegi elnökét, aki a törvényben meghatározott határnap, 2005. január 1. után jutott a költségvetésből több mint 100 millió forint nem pofátlan összeghez a leváltását kifogásoló munkaügyi perben hozott jogerős bírósági ítélet nyomán.
Nosza, hamar megszületett a megoldás: a különadót bevezető törvénymódosítást tovább módosították (a módosítás módosítása már önmagában sem túl kultúrált jogtechnikai megoldás!); és a szintén bizottsági viták, társadalmi véleményezés, tárcaközi egyeztetés nélkül elfogadott 2010. évi CXXIV. törvény gyorsan korrigálta a korábbit a „lex Szászként” elhíresült szabállyal: a különadó alá tartozzon a ki nem vett szabadságok pénzbeni megváltása és a munkaviszony megszűnésekor kifizetett jubileumi jutalom is. (Tehát ezek a törvényesen kifizetett összegek is büntetőadó alá essenek hat évre visszamenőlegesen éppen úgy, mint a végkielégítés.)
Viszont: egyáltalán ne essenek a törvény hatálya alá a bírósági határozat alapján kifizetett pénzek. Legyen az akár végkielégítés, jubileumi jutalom vagy szabadságmegváltás. Még szigorúbb lett tehát a törvény általában, viszont Szász Károlyt kiemelte az alanyi körből és mentesítette a törvény hatálya alól! (S persze, ha van még hozzá hasonló esetkörű személy egyáltalán, aki a 2005 előtt indult munkaügyi jogvitáját megnyerve kétmillió forintnál nagyobb járandósághoz jutott a költségvetésből, akkor azt is.)
Több más példa is van a személyre szabott jogalkotásra, a kegyencek kegyelésére, például Borkai Zsolt érdekében egy kis összeférhetetlenségi szabálykorrekció, vagy a Simicska-cégeknek kedvező, a konkurenciát sújtó KRESZ-módosítás.
Legújabb példa az „elszászosodás” jelenségkörébe tartozó jogalkotásra az állami szervek és önkormányzatok által alapított közalapítványok rohamszerű (és sajnos a tevékenységük pótlását illetően is előkészítetlen!) megszüntetéséhez szükségesnek tartott bírósági eljárási szabályok módosítása. Ez nem a polgári perrendtartásban jelent meg, ahol a helye lenne ilyen típusú szabályozásnak, hanem az államháztartási törvényt módosító törvény újabb módosításában (ismét csak: a módosítás módosításában…). A 2010. évi CLIII. törvény által 2011. január 1-jétől bevezetett új szabály szerint az állami alapító benyújtja a megszüntetési kérelmét a bírósághoz, és annak 15 napon belül döntést kell hoznia. Egyszer hiányt pótoltathat 10 napos határidővel, majd ha még mindig nem szüntette meg a közalapítványt, és a bíróság vezetőjéhez benyújtott jelzés sem vezet két munkanapon belül eredményre, a törvény erejénél fogva beáll a közalapítvány megszűnése a kérelemben foglalt tartalommal!
Ez azt jelenti praktikusan, hogy vagy el tudnak intézni a bíróságok több száz közalapítvány törlése iránti kérelmet (annak összes vagyonjogi és jogutódlási vonatkozásaival együtt) a szokatlanul (és teljesen indokolatlanul!) rövid eljárási határidőn belül, vagy jogi és törvényességi kontroll nélkül történik meg az állami vagyon központosítása és a közalapítványok által ellátott valamennyi tevékenység kormány alá rendelése.
Az elmúlt fél év kormányzásának több súlyos (a törvényességet és a jogállamiságot veszélyeztető) problémája sűrűsödik a jogalkotás „elszászosodása” kifejezésben. A „lex Szászhoz” hasonló, hirtelen ötletektől vezérelt, a szokásos jogszabály-előkészítő szakmai eljárásokat kikerülő, kizárólag a szűk hatalmi elit közvetlen érdekeit megjelenítő, ad hoc típusú jogalkotás erodálja a jogot és a jogrendszer biztonságát, és a jogalkotást a politikai uralmat gyakorló legszűkebb csoport játékszerévé teszi, azáltal, hogy kiiktat a jogalkotási folyamatból minden más aktort, szempontot, eljárási kötelezettséget. Hol van az igazságügyi tárca hagyományos, a jogalkotási folyamatokat öszszehangoló funkciója?
Hogyan lehetséges, hogy pusztán 2010 novemberében és decemberében 6 (!)másik törvénymódosította a közigazgatási eljárási törvényt, a polgári perrendtartás hétszer módosult, a foglalkoztatási törvényhez szintén hétszer, az államháztartási törvényhez pedig 11 (!) alkalommal nyúlt hozzá a jogalkotó? Még az olyan hagyományosan stabil joganyagokat is, mint a büntető eljárási törvény vagy az Alkotmánybíróságról szóló törvény, négyszer (!) módosították mindössze 60 nap alatt. Ki érvényesíti e folyamatok során a jogalkotási törvényben amúgy szépen meghatározott jogállami alapelveket és a jogrendszer stabilitásának, egyszerűségének, átláthatóságának a követelményeit?
Mivé lesznek a jogalkotás szakmai alapjai és törvényességi korlátjai, például a viszszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma, vagy a bírósági jogorvoslat általánossága és e jog korlátozott korlátozhatóságának elve, ha bármilyen pillanatnyi politikai érdek – még ha oly kisszerű is, mint a politikai ellenfeleken gyakorlandó boszszúé – azonnal érdemi vagy eljárási kontrollok nélkül törvénnyé tud lenni? Mi védi meg magát a jogrendszert (és ezzel a jogállamiságot) az ellenőrizetlen, korlátlan politikai jogalkotás önkényétől?
A kétharmados parlamenti többség se nem válasz, se nem magyarázat ezekre a kérdésekre. A szavazati arányok nem pótolják a jogállami garanciákat a törvényalkotásban. Ezért aztán messze nemcsak az ellenzéki pártoknak, hanem az egész jogállam működésének alapvető problémája a jogalkotás „elszászosodása”.
A szerző jogász
Dr. Bíró Endre| Népszabadság| 2011. február 9.
Jellemzővé kezd válni a konkrét, egyedi esetek hatására bekövető azonnali jogszabálymódosítás; és az sem ritka, hogy a nyers politikai reflexek vezénylik a szakmai jogalkotást. Terjed több jogágban az eljárási korlátok (kontrollok, egyeztetési fékek, garanciális szabályok) kiiktatása, a független igazságszolgáltatási (polgári bírósági és alkotmánybírósági) hatáskörök szűkítése, felülvizsgálati lehetőségeik minimalizálása. Ezeknek egyetlen célja – a társadalmi viszonyok adekvát szabályozása helyett – az aktuális és uralkodó politikai érdek azonnali, nyers érvényre juttatása! A jogalkotás ilyetén „elszászosodása” tulajdonképpen már nem is jogi normákat eredményez, hanem utasításokat és parancsokat a legszűkebb vezetői körtől a jogalkalmazók felé, és ezek meghozatalához immáron nincsen szükség a döntéssel érintettek érdekeinek sokszínű megjelenítésére az eljárási jogokon (egyetértési jogokon, kötelező konzultációs jogokon, jogorvoslati jogokon, panaszjogon, ügyféli jogálláson, a végrehajtás felfüggeszthetőségén stb.) keresztül.
A könnyen felejtők kedvéért felidézünk egy példát a sok közül: a pénzügyi jogszabályokat módosító salátatörvény (a 2010. évi XC. tv.) – minden parlamenti egyeztetést, vitát és nyilvánosságot kikerülve, egyéni képviselői indítvány formájában, néhány nap alatt lefolytatva a teljes jogalkotási eljárást – bevezette a munkaviszonyok megszűnésekor kifizetett juttatások 98 százalékos mértékű különadóját. (Hat évre visszamenőlegesen!)
Majd egyszer csak észlelte a politikai vezetés, hogy a „pofátlan végkielégítések 98 százalékos különadójáról” nagy sietséggel elfogadott törvény néhány saját emberüket is érinti, akiknek végkielégítése nyilvánvalóan nem lehetett még a múltban sem pofátlan, hiszen fideszes kötődésű hivatalnokok kapták! Például Szász Károlyt, a PSZÁF volt és jelenlegi elnökét, aki a törvényben meghatározott határnap, 2005. január 1. után jutott a költségvetésből több mint 100 millió forint nem pofátlan összeghez a leváltását kifogásoló munkaügyi perben hozott jogerős bírósági ítélet nyomán.
Nosza, hamar megszületett a megoldás: a különadót bevezető törvénymódosítást tovább módosították (a módosítás módosítása már önmagában sem túl kultúrált jogtechnikai megoldás!); és a szintén bizottsági viták, társadalmi véleményezés, tárcaközi egyeztetés nélkül elfogadott 2010. évi CXXIV. törvény gyorsan korrigálta a korábbit a „lex Szászként” elhíresült szabállyal: a különadó alá tartozzon a ki nem vett szabadságok pénzbeni megváltása és a munkaviszony megszűnésekor kifizetett jubileumi jutalom is. (Tehát ezek a törvényesen kifizetett összegek is büntetőadó alá essenek hat évre visszamenőlegesen éppen úgy, mint a végkielégítés.)
Viszont: egyáltalán ne essenek a törvény hatálya alá a bírósági határozat alapján kifizetett pénzek. Legyen az akár végkielégítés, jubileumi jutalom vagy szabadságmegváltás. Még szigorúbb lett tehát a törvény általában, viszont Szász Károlyt kiemelte az alanyi körből és mentesítette a törvény hatálya alól! (S persze, ha van még hozzá hasonló esetkörű személy egyáltalán, aki a 2005 előtt indult munkaügyi jogvitáját megnyerve kétmillió forintnál nagyobb járandósághoz jutott a költségvetésből, akkor azt is.)
Több más példa is van a személyre szabott jogalkotásra, a kegyencek kegyelésére, például Borkai Zsolt érdekében egy kis összeférhetetlenségi szabálykorrekció, vagy a Simicska-cégeknek kedvező, a konkurenciát sújtó KRESZ-módosítás.
Legújabb példa az „elszászosodás” jelenségkörébe tartozó jogalkotásra az állami szervek és önkormányzatok által alapított közalapítványok rohamszerű (és sajnos a tevékenységük pótlását illetően is előkészítetlen!) megszüntetéséhez szükségesnek tartott bírósági eljárási szabályok módosítása. Ez nem a polgári perrendtartásban jelent meg, ahol a helye lenne ilyen típusú szabályozásnak, hanem az államháztartási törvényt módosító törvény újabb módosításában (ismét csak: a módosítás módosításában…). A 2010. évi CLIII. törvény által 2011. január 1-jétől bevezetett új szabály szerint az állami alapító benyújtja a megszüntetési kérelmét a bírósághoz, és annak 15 napon belül döntést kell hoznia. Egyszer hiányt pótoltathat 10 napos határidővel, majd ha még mindig nem szüntette meg a közalapítványt, és a bíróság vezetőjéhez benyújtott jelzés sem vezet két munkanapon belül eredményre, a törvény erejénél fogva beáll a közalapítvány megszűnése a kérelemben foglalt tartalommal!
Ez azt jelenti praktikusan, hogy vagy el tudnak intézni a bíróságok több száz közalapítvány törlése iránti kérelmet (annak összes vagyonjogi és jogutódlási vonatkozásaival együtt) a szokatlanul (és teljesen indokolatlanul!) rövid eljárási határidőn belül, vagy jogi és törvényességi kontroll nélkül történik meg az állami vagyon központosítása és a közalapítványok által ellátott valamennyi tevékenység kormány alá rendelése.
Az elmúlt fél év kormányzásának több súlyos (a törvényességet és a jogállamiságot veszélyeztető) problémája sűrűsödik a jogalkotás „elszászosodása” kifejezésben. A „lex Szászhoz” hasonló, hirtelen ötletektől vezérelt, a szokásos jogszabály-előkészítő szakmai eljárásokat kikerülő, kizárólag a szűk hatalmi elit közvetlen érdekeit megjelenítő, ad hoc típusú jogalkotás erodálja a jogot és a jogrendszer biztonságát, és a jogalkotást a politikai uralmat gyakorló legszűkebb csoport játékszerévé teszi, azáltal, hogy kiiktat a jogalkotási folyamatból minden más aktort, szempontot, eljárási kötelezettséget. Hol van az igazságügyi tárca hagyományos, a jogalkotási folyamatokat öszszehangoló funkciója?
Hogyan lehetséges, hogy pusztán 2010 novemberében és decemberében 6 (!)másik törvénymódosította a közigazgatási eljárási törvényt, a polgári perrendtartás hétszer módosult, a foglalkoztatási törvényhez szintén hétszer, az államháztartási törvényhez pedig 11 (!) alkalommal nyúlt hozzá a jogalkotó? Még az olyan hagyományosan stabil joganyagokat is, mint a büntető eljárási törvény vagy az Alkotmánybíróságról szóló törvény, négyszer (!) módosították mindössze 60 nap alatt. Ki érvényesíti e folyamatok során a jogalkotási törvényben amúgy szépen meghatározott jogállami alapelveket és a jogrendszer stabilitásának, egyszerűségének, átláthatóságának a követelményeit?
Mivé lesznek a jogalkotás szakmai alapjai és törvényességi korlátjai, például a viszszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma, vagy a bírósági jogorvoslat általánossága és e jog korlátozott korlátozhatóságának elve, ha bármilyen pillanatnyi politikai érdek – még ha oly kisszerű is, mint a politikai ellenfeleken gyakorlandó boszszúé – azonnal érdemi vagy eljárási kontrollok nélkül törvénnyé tud lenni? Mi védi meg magát a jogrendszert (és ezzel a jogállamiságot) az ellenőrizetlen, korlátlan politikai jogalkotás önkényétől?
A kétharmados parlamenti többség se nem válasz, se nem magyarázat ezekre a kérdésekre. A szavazati arányok nem pótolják a jogállami garanciákat a törvényalkotásban. Ezért aztán messze nemcsak az ellenzéki pártoknak, hanem az egész jogállam működésének alapvető problémája a jogalkotás „elszászosodása”.
A szerző jogász
2011. február 7., hétfő
Rétvári: a hatalomkoncentráció megengedhetetlen
Kikerült az alkotmánykoncepcióból az a passzus, mely szerint csak két egymást követő ciklusban, kétharmaddal lehetne módosítani az alaptörvényt - árulta el a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára a Magyar Hírlapnak
A kormány nem csökkenteni, hanem bővíteni szeretné az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács jogkörét - mondta a Magyar Hírlapnak Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára.
A kereszténydemokrata politikus elárulta: az új alkotmány tervezetében már nem szerepel a sokat kritizált passzus, amely csak két egymás utáni parlamenti ciklus kétharmadával engedte volna meg az alaptörvény jövőbeni módosítását.
Az új alkotmánnyal megváltozna a képviselők jogállásáról szóló törvény is: a következő ciklustól nem lehetne ugyanaz a politikus parlamenti képviselő és polgármester, netán megyegyűlési elnök. A hatalomkoncentrációt nem szabad megengedni - érvelt Rétvári Bence.
Forrás: hirado.hu/Magyar Hírlap
A kormány nem csökkenteni, hanem bővíteni szeretné az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács jogkörét - mondta a Magyar Hírlapnak Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára.
A kereszténydemokrata politikus elárulta: az új alkotmány tervezetében már nem szerepel a sokat kritizált passzus, amely csak két egymás utáni parlamenti ciklus kétharmadával engedte volna meg az alaptörvény jövőbeni módosítását.
Az új alkotmánnyal megváltozna a képviselők jogállásáról szóló törvény is: a következő ciklustól nem lehetne ugyanaz a politikus parlamenti képviselő és polgármester, netán megyegyűlési elnök. A hatalomkoncentrációt nem szabad megengedni - érvelt Rétvári Bence.
Forrás: hirado.hu/Magyar Hírlap
2011. február 5., szombat
Matolcsyék önkritikát várnak az IMF-től
Index
2011. február 4., péntek
(...) Az NGM közleményét szó szerint idézzük:
"2008 után egy sor politikus, nemzetközi pénzügyi szervezet és hitelminősítő intézet hitelessége kérdőjeleződött meg, amikor nem fedezték fel a nemzetközi pénzügyi szabályozás hiányosságait és nem jelezték előre időben a pénzügyi válságot. Köztük találjuk a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) is, amelynek egyébként különös felelőssége van a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásának megteremtésében.
A Valutaalap részéről Magyarország esetében indokolt lenne némi szerénység, hiszen 2009 második félévében – a 2010. évi költségvetés készítésének idején – nem hívták fel a figyelmet arra, hogy a 2010-es költségvetés hamis számokra épül.
Nem vették észre, vagy nem merték nyilvánosságra hozni azokat a tényeket, amelyek arra utaltak, hogy a bevételi oldalt felül, a kiadási oldalt pedig alultervezték. Az IMF 2009 második félévétől 2010 végéig ezzel a szakmai hibasorozattal nem nézett szembe.
2010 végére mindenki számára világossá vált, hogy a költségvetési számok meghamisítása miatt az államháztartási hiány 3,8 százalék helyett 7 százalék felett lett volna. Erről sem korábban, sem ebben a jelentésben az IMF nem tesz említést. Vagyis amennyire a Valutaalap pozitív szerepet játszott a magyar pénzügyi mentőcsomag kidolgozásában, a 2010-es költségvetés számainak megítélésében éppen olyannyira nem állt a helyzet magaslatán.
Mindezek alapján az IMF részvényeseként azt várjuk el, hogy a Valutaalap 2010-es költségvetéssel kapcsolatban gyakoroljon önkritikát.
A 2010-es költségvetéssel kapcsolatban az IMF jelentése most azt állítja, hogy a tervezett 3,8 százalék helyett a 2010-es büdzsé hiánya 4 százalékos lehet. Ezt az állítást cáfolja az a január elején nyilvánosságra hozott adat, miszerint az államháztartás helyi önkormányzatok nélküli 2010 évi pénzforgalmi hiányának alakulása – 3,2 százalék. Így a kormányzati szektor uniós módszertan (ESA'95) szerinti hiánycélja ‑ a GDP 3,8 százaléka ‑ a várakozásoknak megfelelően teljesülni fog.
Az IMF a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolását „de facto államosításnak” nevezi. Ezzel szemben az állami nyugdíjrendszerbe a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka lépett vissza. Miután ez az emberek szabad döntése alapján történt, ezért ez semmiképpen nem nevezhető államosításnak.
Az IMF a Költségvetési Tanács [3] már bekövetkezett [4] és a Monetáris Tanács várható [5] átalakítását úgy állítja be [6], mintha a magyar kormány azok gyengítésére törekedne. Ezzel szemben a Költségvetési Tanács számára példátlanul széles jogkört ad azzal, hogy biztosítja számára a költségvetés előzetes hitelességi vizsgálatát. A Monetáris Tanács tagjainak kinevezését szabályozó törvénymódosítás pedig az Európai Uniós gyakorlathoz közelít, azzal, hogy a kormány az MNB vezetését ellátó Monetáris Tanács tagjainak megválasztását a Parlament jogává teszi.
Ugyanakkor egyetértünk azzal, hogy a 2013-14-es középtávú pénzügyi egyensúlyt strukturális reformokkal kell beállítani. Ezt célozza a magyar kormány február végén bejelentésre kerülő stabilitási programja is."
2011. február 4., péntek
(...) Az NGM közleményét szó szerint idézzük:
"2008 után egy sor politikus, nemzetközi pénzügyi szervezet és hitelminősítő intézet hitelessége kérdőjeleződött meg, amikor nem fedezték fel a nemzetközi pénzügyi szabályozás hiányosságait és nem jelezték előre időben a pénzügyi válságot. Köztük találjuk a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) is, amelynek egyébként különös felelőssége van a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásának megteremtésében.
A Valutaalap részéről Magyarország esetében indokolt lenne némi szerénység, hiszen 2009 második félévében – a 2010. évi költségvetés készítésének idején – nem hívták fel a figyelmet arra, hogy a 2010-es költségvetés hamis számokra épül.
Nem vették észre, vagy nem merték nyilvánosságra hozni azokat a tényeket, amelyek arra utaltak, hogy a bevételi oldalt felül, a kiadási oldalt pedig alultervezték. Az IMF 2009 második félévétől 2010 végéig ezzel a szakmai hibasorozattal nem nézett szembe.
2010 végére mindenki számára világossá vált, hogy a költségvetési számok meghamisítása miatt az államháztartási hiány 3,8 százalék helyett 7 százalék felett lett volna. Erről sem korábban, sem ebben a jelentésben az IMF nem tesz említést. Vagyis amennyire a Valutaalap pozitív szerepet játszott a magyar pénzügyi mentőcsomag kidolgozásában, a 2010-es költségvetés számainak megítélésében éppen olyannyira nem állt a helyzet magaslatán.
Mindezek alapján az IMF részvényeseként azt várjuk el, hogy a Valutaalap 2010-es költségvetéssel kapcsolatban gyakoroljon önkritikát.
A 2010-es költségvetéssel kapcsolatban az IMF jelentése most azt állítja, hogy a tervezett 3,8 százalék helyett a 2010-es büdzsé hiánya 4 százalékos lehet. Ezt az állítást cáfolja az a január elején nyilvánosságra hozott adat, miszerint az államháztartás helyi önkormányzatok nélküli 2010 évi pénzforgalmi hiányának alakulása – 3,2 százalék. Így a kormányzati szektor uniós módszertan (ESA'95) szerinti hiánycélja ‑ a GDP 3,8 százaléka ‑ a várakozásoknak megfelelően teljesülni fog.
Az IMF a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolását „de facto államosításnak” nevezi. Ezzel szemben az állami nyugdíjrendszerbe a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka lépett vissza. Miután ez az emberek szabad döntése alapján történt, ezért ez semmiképpen nem nevezhető államosításnak.
Az IMF a Költségvetési Tanács [3] már bekövetkezett [4] és a Monetáris Tanács várható [5] átalakítását úgy állítja be [6], mintha a magyar kormány azok gyengítésére törekedne. Ezzel szemben a Költségvetési Tanács számára példátlanul széles jogkört ad azzal, hogy biztosítja számára a költségvetés előzetes hitelességi vizsgálatát. A Monetáris Tanács tagjainak kinevezését szabályozó törvénymódosítás pedig az Európai Uniós gyakorlathoz közelít, azzal, hogy a kormány az MNB vezetését ellátó Monetáris Tanács tagjainak megválasztását a Parlament jogává teszi.
Ugyanakkor egyetértünk azzal, hogy a 2013-14-es középtávú pénzügyi egyensúlyt strukturális reformokkal kell beállítani. Ezt célozza a magyar kormány február végén bejelentésre kerülő stabilitási programja is."
2011. február 3., csütörtök
Meddig bírja a szegénységet Magyarország?
Észak-Afrikában a szegénylázadások egy rendszert elsöpörtek, egyet megingattak. Itthon a devizahitelesek megoldatlan gondjai hasonló jelenségekhez vezethetnek. A probléma oka a rendkívül alacsony magyar bérszínvonal és a gyenge forint. Ebben a helyzetben a humán tényezőn spórolni gazdasági öngyilkosság. Gazdag László véleménye.
FN.HU, Gazdag László
2011. február 4. 06:30
Batsányi még Párizst jelöli meg horizontként kora magyar politikai osztályának, a nemességnek. Most mit látunk? Észak-Afrika lángokban. Elég volt egy szikra. Egy fiatalember nem felakasztotta, hanem felgyújtotta magát, reménytelen anyagi helyzetében.
Mi lesz, ha Magyarországon a százezer bedőlt devizahiteles közül valaki ezt cselekszi? Közel egymillió devizahiteles van bajban, tíz százalékuk már fizetésképtelen legalább három hónapja. Százezer ember, beszorozva a családtagokkal, vagyis 300-400 ezer ember a kétségbeesés szélén. Hányan lettek már öngyilkosok, hány család ment tönkre? Hány gyermekszületés maradt el? Akik hitelt vettek fel, többnyire meg akarták oldani lakásproblémájukat. Ha megfelelő lakáskörülmények lesznek, lesz gyerek. Hány ilyen elképzelés lett az enyészeté! Ráadásul az elárverezett lakások értéke most jóval alacsonyabb, mint a bedőlt hitelé, vagyis sok adós egyetlen értéktárgya elvesztése után is adós marad, sőt be akarják vasalni még rajta a végrehajtás több százezres költségét is. Nem sokkal jobb azoknak a családoknak a helyzete sem, amelyek még képesek akár többszörösére nőtt havi hiteltörlesztéseiket fizetni, viszont emiatt napi megélhetési gondokkal küzdenek.
Most a kormány fogadkozik, hogy senki nem kerül utcára ilyen okokból. Röpködnek az elképzelések, például az, hogy a lakás az államé lesz, de a volt tulajdonos bérelheti. A mai világban a bérleti díj nagyjából azonos a hiteltörlesztés és kamat összegével, tehát az illető csöbörből vödörbe jut.
Ki a felelős?
Először is mi az oka ennek a nagyarányú eladósodási hullámnak? A „felelőtlen” adósok maguk? Minek vették föl a kockázatos hitelt?
Nos, Magyarországon a fizetésekbe nincs beépítve a lakáshoz jutás költsége, az emberek 88 százalékának semmilyen megtakarítása sincs. Ha meg akarja oldani a lakásproblémáját valaki, el kell eladósodnia. Magyarország az egy főre jutó GDP terén az EU-átlag 62 százalékát éri el, míg a reálbérszínvonal a 22 százalékát. Megjegyzem, hogy 2002 szeptemberében, a Medgyessy-kormány 50 százalékos közalkalmazotti béremelése után ez utóbbi mutató terén az EU-átlag 40 százalékán álltunk.
Magyarország gazdasági egyensúlyának felborulása, az adósságállomány megugrása 2005 után következik be, az elhibázott kormányzati szerepvállalás következményeként. Megnyolcszorozódik az állami dotáció, eléri az évi 1600 milliárd forintot, amelynek 90 százalékát a multik kapják. Beindulnak a pénzügyileg megalapozatlan autópálya- és metróépítési programok, ráadásul ppp-konstrukcióban, ami a korrupció melegágya. Mindezek nyomán a GDP-arányos államadósság 80 százalékosra ugrik a 2004 végi 59 százalékról, míg az államháztartás GDP-arányos deficitje pedig 10 százalék fölé a 2004. végi 6,4 százalékról. Amire az adatokkal utalni szeretnék: nem a Medgyessy-kormány jövedelempolitikája (száznapos program) idézte elő az eladósodás drámai megugrását.
2006-tól elindult a reálbérszínvonal drámai romlása. Miközben az emberek kétségbeesetten igyekeztek például lakásproblémájukat megoldani, a forinthitelek kamata a magas infláció miatt elviselhetetlen volt (a 2004-es 4-ről 2007-re 8 százalék fölé kúszott az infláció). Ekkor jött a devizahitel, mint lehetőség, amely kitörési utat mutatott az eladósodott lakosságnak. Az is lehetett volna, ha racionális és erkölcsös a monetáris politika. De nem volt az.
A forint-euró árfolyam 242-ről fölszaladt 310-re 2002 és 2010 között. Aztán visszament 275-280 körüli értékre, és ott stabilizálódott. Aki eredetileg fölvett húszmillió forint értékű devizahitelt, most rádöbbent, hogy ez az adósságállomány 37 millió forintra kúszott, holott már évek óta folyt a törlesztés. Aki 2004-ben 4 millió forintnyi devizahitelt vett föl, az hatévi törlesztési után 6,7 millió forintnyi tartozást regisztrálhatott 2010-ben. 4800 milliárd forintnyi svájcifrank-alapú hitelről van szó, aminek 90 százaléka jelzáloghitel. Ez több mint duplája annak, mint amit oktatásügyre vagy egészségügyre költünk.
A forint leértékelését az exportban érdekelt nagyvállalkozói kör szorgalmazta. Valójában a devizaleértékelés, különösen Magyarország esetében igencsak kétélű fegyver a külkereskedelmi mérleg javítására. Egyrészt konzerválja az elavult exportszerkezetet, felpuhítva a hatékonysági korlátokat, másrészt erősen inflációgerjesztő hatású. A magyar gazdaság importfüggősége technikai jellegű, nem lehet visszafogni a nyersanyag-, energia- és alkatrészimportot akkor se, ha megdrágul. A magyar exportárbevétel 80-82 százaléka importtartalom. Kicsi a hozzáadott értéktartalma exportáruinknak, alacsony fokú a magyar gazdaság transzformációs képessége. Ez krónikus egyensúlyi zavaraink oka, és nem a „túlfogyasztás” meg az „osztogató kormányok”.
A forintleértékelés csupán a magyar munka leértékelését jelenti a külföld irányába, tehát nemzeti erőforrásvesztést jelent.
A leértékelés az eladósodott lakosságot kétszeresen is sújtja: egyrészt az infláción keresztül, másrészt a devizaadósság forintértékbeli növekedésén keresztül. Egy szűk, milliárdos nagyvállalkozói réteg nyer rajta csupán, amely eleve haszonélvezője mindenfajta inflációnak, másrészt exportárbevétele úgy nő, hogy semmit sem kell tennie. Ezért tartom erkölcstelennek a valutaleértékelést.
Van megoldás
A devizahitelesek kálváriája automatikusan véget ér, ha a forintot visszaerősítjük legalább 260 forint/euró fölé, valamint ha letörjük végre az inflációt 1,5 százalék alá. Azonnal átváltható valamennyi devizahitel forintalapúra, árfolyamveszteség nélkül. Ez ilyen egyszerű? Igen, ilyen egyszerű!
A forint fölértékelődése önmagában lefelé vinné az inflációt, olcsóbbá tenné a technikai jellegű termelési inputokat (nyersanyag, energia, alkatrész, gép), vagyis javítaná a magyar gazdaság versenyképességét.
Nem véletlen, hogy a nyugati közgazdasági gondolkodásban a pénzstabilitás minden más célt megelőz. Ezért tartom érthetetlennek a kormány azon megnyilatkozásait, miszerint magasabb inflációs célt is elfogadhatónak tartanak. Aki ilyet nyilatkozik, az bizony nem sokat ért a modern gazdaság működéséből, nem ismeri az elmúlt három évtized közgazdaságtani elméleti eredményeit. Közgazdaguruink, gazdaságpolitikusaink szinte semmit nem tudnak Milton Friedmanról vagy az ugyancsak Nobel-díjas Theodore Williams Schultz humántőke-elméletéről.
Mennyit ér például egy orvos?
A Pécsi Tudományegyetem orvostudományi karának dékánja nemrég arról beszélt, hogy a külföldre távozó orvosok fizessék vissza 14 millió forintnyi tanítási költségüket az államnak. Nos, egy orvos, míg eljut az érettségiig, nagyjából 30 millió forintjába kerül a társadalomnak. Erre jön a 14 milliós felsőoktatási költség. Valójában azonban a nyugati humántőkepiacon az értéke 80 millió forintnál kezdődik.
Egy orvos rezidens bére 92 ezer forint. Döbbenetes. De számomra még döbbenetesebb az, hogy a mi orvosvezetésünk nem eme arcpirító bérszínvonal emelését követeli, hanem azt, hogy „fizesse vissza képzési költségeit”. Kérem, a humán tényezőt meg kell fizetni. Miből? Ez politikai döntés kérdése. Akár például az autópálya-építési program költségeinek terhére, esetleg a gazdasági dotációk 1600 milliárd forintos tétele terhére.
Látszólag elkanyarodtam az alaptémától, pedig szó sincs róla. Amiből kiindultam a legelején: a lakosság eladósodásának alapvető, legmélyebb oka hazánkban az alacsony reálbérszínvonal, vagyis a humán tényező tragikus alulértékeltsége. Reálbér-felzárkóztatás nélkül soha nem lesz gazdasági felzárkóztatás, nem lesz sikeres modernizáció. Mellesleg akkor lesznek a lakosságnak megtakarításai, ha lesz miből megtakarítani. Merthogy állítólag alacsony a magyar lakosság megtakarítási hajlama. Nos, nem a hajlama alacsony, hanem a lehetősége. A humán tényezőn spórolni gazdasági öngyilkosság. Olcsó bérekkel és alacsony adószinttel versenybe szállni tipikusan egy gyarmati jellegű munkamegosztás felvállalásával egyenértékű, és csakis az adott ország lemaradását konzerválja.
Ezt nem értette meg a magyar közgazda társadalom és a magyar gazdaságpolitika az elmúlt három évtizedben.
(A szerző közgazdász, egyetemi docens.)
FN.HU, Gazdag László
2011. február 4. 06:30
Batsányi még Párizst jelöli meg horizontként kora magyar politikai osztályának, a nemességnek. Most mit látunk? Észak-Afrika lángokban. Elég volt egy szikra. Egy fiatalember nem felakasztotta, hanem felgyújtotta magát, reménytelen anyagi helyzetében.
Mi lesz, ha Magyarországon a százezer bedőlt devizahiteles közül valaki ezt cselekszi? Közel egymillió devizahiteles van bajban, tíz százalékuk már fizetésképtelen legalább három hónapja. Százezer ember, beszorozva a családtagokkal, vagyis 300-400 ezer ember a kétségbeesés szélén. Hányan lettek már öngyilkosok, hány család ment tönkre? Hány gyermekszületés maradt el? Akik hitelt vettek fel, többnyire meg akarták oldani lakásproblémájukat. Ha megfelelő lakáskörülmények lesznek, lesz gyerek. Hány ilyen elképzelés lett az enyészeté! Ráadásul az elárverezett lakások értéke most jóval alacsonyabb, mint a bedőlt hitelé, vagyis sok adós egyetlen értéktárgya elvesztése után is adós marad, sőt be akarják vasalni még rajta a végrehajtás több százezres költségét is. Nem sokkal jobb azoknak a családoknak a helyzete sem, amelyek még képesek akár többszörösére nőtt havi hiteltörlesztéseiket fizetni, viszont emiatt napi megélhetési gondokkal küzdenek.
Most a kormány fogadkozik, hogy senki nem kerül utcára ilyen okokból. Röpködnek az elképzelések, például az, hogy a lakás az államé lesz, de a volt tulajdonos bérelheti. A mai világban a bérleti díj nagyjából azonos a hiteltörlesztés és kamat összegével, tehát az illető csöbörből vödörbe jut.
Ki a felelős?
Először is mi az oka ennek a nagyarányú eladósodási hullámnak? A „felelőtlen” adósok maguk? Minek vették föl a kockázatos hitelt?
Nos, Magyarországon a fizetésekbe nincs beépítve a lakáshoz jutás költsége, az emberek 88 százalékának semmilyen megtakarítása sincs. Ha meg akarja oldani a lakásproblémáját valaki, el kell eladósodnia. Magyarország az egy főre jutó GDP terén az EU-átlag 62 százalékát éri el, míg a reálbérszínvonal a 22 százalékát. Megjegyzem, hogy 2002 szeptemberében, a Medgyessy-kormány 50 százalékos közalkalmazotti béremelése után ez utóbbi mutató terén az EU-átlag 40 százalékán álltunk.
Magyarország gazdasági egyensúlyának felborulása, az adósságállomány megugrása 2005 után következik be, az elhibázott kormányzati szerepvállalás következményeként. Megnyolcszorozódik az állami dotáció, eléri az évi 1600 milliárd forintot, amelynek 90 százalékát a multik kapják. Beindulnak a pénzügyileg megalapozatlan autópálya- és metróépítési programok, ráadásul ppp-konstrukcióban, ami a korrupció melegágya. Mindezek nyomán a GDP-arányos államadósság 80 százalékosra ugrik a 2004 végi 59 százalékról, míg az államháztartás GDP-arányos deficitje pedig 10 százalék fölé a 2004. végi 6,4 százalékról. Amire az adatokkal utalni szeretnék: nem a Medgyessy-kormány jövedelempolitikája (száznapos program) idézte elő az eladósodás drámai megugrását.
2006-tól elindult a reálbérszínvonal drámai romlása. Miközben az emberek kétségbeesetten igyekeztek például lakásproblémájukat megoldani, a forinthitelek kamata a magas infláció miatt elviselhetetlen volt (a 2004-es 4-ről 2007-re 8 százalék fölé kúszott az infláció). Ekkor jött a devizahitel, mint lehetőség, amely kitörési utat mutatott az eladósodott lakosságnak. Az is lehetett volna, ha racionális és erkölcsös a monetáris politika. De nem volt az.
A forint-euró árfolyam 242-ről fölszaladt 310-re 2002 és 2010 között. Aztán visszament 275-280 körüli értékre, és ott stabilizálódott. Aki eredetileg fölvett húszmillió forint értékű devizahitelt, most rádöbbent, hogy ez az adósságállomány 37 millió forintra kúszott, holott már évek óta folyt a törlesztés. Aki 2004-ben 4 millió forintnyi devizahitelt vett föl, az hatévi törlesztési után 6,7 millió forintnyi tartozást regisztrálhatott 2010-ben. 4800 milliárd forintnyi svájcifrank-alapú hitelről van szó, aminek 90 százaléka jelzáloghitel. Ez több mint duplája annak, mint amit oktatásügyre vagy egészségügyre költünk.
A forint leértékelését az exportban érdekelt nagyvállalkozói kör szorgalmazta. Valójában a devizaleértékelés, különösen Magyarország esetében igencsak kétélű fegyver a külkereskedelmi mérleg javítására. Egyrészt konzerválja az elavult exportszerkezetet, felpuhítva a hatékonysági korlátokat, másrészt erősen inflációgerjesztő hatású. A magyar gazdaság importfüggősége technikai jellegű, nem lehet visszafogni a nyersanyag-, energia- és alkatrészimportot akkor se, ha megdrágul. A magyar exportárbevétel 80-82 százaléka importtartalom. Kicsi a hozzáadott értéktartalma exportáruinknak, alacsony fokú a magyar gazdaság transzformációs képessége. Ez krónikus egyensúlyi zavaraink oka, és nem a „túlfogyasztás” meg az „osztogató kormányok”.
A forintleértékelés csupán a magyar munka leértékelését jelenti a külföld irányába, tehát nemzeti erőforrásvesztést jelent.
A leértékelés az eladósodott lakosságot kétszeresen is sújtja: egyrészt az infláción keresztül, másrészt a devizaadósság forintértékbeli növekedésén keresztül. Egy szűk, milliárdos nagyvállalkozói réteg nyer rajta csupán, amely eleve haszonélvezője mindenfajta inflációnak, másrészt exportárbevétele úgy nő, hogy semmit sem kell tennie. Ezért tartom erkölcstelennek a valutaleértékelést.
Van megoldás
A devizahitelesek kálváriája automatikusan véget ér, ha a forintot visszaerősítjük legalább 260 forint/euró fölé, valamint ha letörjük végre az inflációt 1,5 százalék alá. Azonnal átváltható valamennyi devizahitel forintalapúra, árfolyamveszteség nélkül. Ez ilyen egyszerű? Igen, ilyen egyszerű!
A forint fölértékelődése önmagában lefelé vinné az inflációt, olcsóbbá tenné a technikai jellegű termelési inputokat (nyersanyag, energia, alkatrész, gép), vagyis javítaná a magyar gazdaság versenyképességét.
Nem véletlen, hogy a nyugati közgazdasági gondolkodásban a pénzstabilitás minden más célt megelőz. Ezért tartom érthetetlennek a kormány azon megnyilatkozásait, miszerint magasabb inflációs célt is elfogadhatónak tartanak. Aki ilyet nyilatkozik, az bizony nem sokat ért a modern gazdaság működéséből, nem ismeri az elmúlt három évtized közgazdaságtani elméleti eredményeit. Közgazdaguruink, gazdaságpolitikusaink szinte semmit nem tudnak Milton Friedmanról vagy az ugyancsak Nobel-díjas Theodore Williams Schultz humántőke-elméletéről.
Mennyit ér például egy orvos?
A Pécsi Tudományegyetem orvostudományi karának dékánja nemrég arról beszélt, hogy a külföldre távozó orvosok fizessék vissza 14 millió forintnyi tanítási költségüket az államnak. Nos, egy orvos, míg eljut az érettségiig, nagyjából 30 millió forintjába kerül a társadalomnak. Erre jön a 14 milliós felsőoktatási költség. Valójában azonban a nyugati humántőkepiacon az értéke 80 millió forintnál kezdődik.
Egy orvos rezidens bére 92 ezer forint. Döbbenetes. De számomra még döbbenetesebb az, hogy a mi orvosvezetésünk nem eme arcpirító bérszínvonal emelését követeli, hanem azt, hogy „fizesse vissza képzési költségeit”. Kérem, a humán tényezőt meg kell fizetni. Miből? Ez politikai döntés kérdése. Akár például az autópálya-építési program költségeinek terhére, esetleg a gazdasági dotációk 1600 milliárd forintos tétele terhére.
Látszólag elkanyarodtam az alaptémától, pedig szó sincs róla. Amiből kiindultam a legelején: a lakosság eladósodásának alapvető, legmélyebb oka hazánkban az alacsony reálbérszínvonal, vagyis a humán tényező tragikus alulértékeltsége. Reálbér-felzárkóztatás nélkül soha nem lesz gazdasági felzárkóztatás, nem lesz sikeres modernizáció. Mellesleg akkor lesznek a lakosságnak megtakarításai, ha lesz miből megtakarítani. Merthogy állítólag alacsony a magyar lakosság megtakarítási hajlama. Nos, nem a hajlama alacsony, hanem a lehetősége. A humán tényezőn spórolni gazdasági öngyilkosság. Olcsó bérekkel és alacsony adószinttel versenybe szállni tipikusan egy gyarmati jellegű munkamegosztás felvállalásával egyenértékű, és csakis az adott ország lemaradását konzerválja.
Ezt nem értette meg a magyar közgazda társadalom és a magyar gazdaságpolitika az elmúlt három évtizedben.
(A szerző közgazdász, egyetemi docens.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)