A lengyel alkotmánybíróságot (Trybunal Konstytucyjny) 1985 áprilisában hozták létre háromévi heves viták után, az akkori viszonyoknak megfelelően erősen korlátozott jogkörrel - határozatai ugyanis nem voltak kötelező érvényűek, a parlament kétharmada, vagyis a kommunista párt felülbírálhatta azok túlnyomó részét. Ennek ellenére a testületnek már ekkor sikerült viszonylagos függetlenséget kiharcolnia. A helyzet sokat változott az 1997-es új alkotmány és az új alkotmánybírósági törvény elfogadásával. Ennek értelmében a bíróság önálló állami szerv, amely külön áll a bíróságok szervezetétől és nem foglalkozik egyéni ügyekkel. Független mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalomtól, feladata annak ellenőrzése, hogy a törvények összhangban vannak-e az alkotmánnyal, ellenkező esetben azok érvénytelenítése.
A testület feladata a normakontroll (ami magában foglalja az előzetes kontrollt is) mellett többek között az állami szervek közti hatásköri viták megszüntetése. Hatáskörébe tartozik a költségvetési törvények és a nemzetközi szerződések vizsgálata is. Autonómiáját erősíti, hogy a törvényhozás törvénnyel nem módosíthatja a hatáskörét. Előzetes normakontrollt azonban csak az államfő kérhet már elfogadott, de hatályba még nem lépett törvényhez. A lengyel alkotmánybíróság valamennyi döntése általánosan kötelező és végleges - mondja ki az alkotmány, vagyis az érintettek kötelessége végrehajtani azokat: ellenük fellebbezésnek helye nincs.
A testület tizenöt tagját kilenc évre választja meg a szejm, mindegyikük jogtudós vagy jogász. A testület elnökét és alelnökét a tagok ajánlása alapján nevezi ki az államfő. A bírák más munkát nem végezhetnek, nem kötődhetnek egyetlen párthoz, sem szakszervezethez. Függetlenségük védelmét szolgálja az őket megillető immunitás, az, hogy megbízatási ideje alatt a bírót a testületből kizárni nem lehet és nem választható újra.
napi gazdaság, 2011. január 11., www.napi.hu
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése