Ezzel visszatértünk a sztálinista alkotmány koncepciójához

Kukorelli István és Majtényi László az AB jogkörének korlátozásáról
Az Alkotmánybíróság határozata, amelyben kimondta, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, kompromisszumkereső szellemben íródott. Ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa, megláthatja benne a segítő szándékot – véli Kukorelli István alkotmányjogász. A volt alkotmánybíró szerint a Fidesz lépése nem jogállami válasz, s visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához. Majtényi László szerint az AB okozhat még meglepetéseket. Matalin Dóra kérdezte őket.

KUKORELLI ISTVÁN, volt alkotmánybíró, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal egyik idei kitüntetettje: „Az Alkotmánybíróság határozatából, amelyben kimondták, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, világosan kiderül, hogy a bírák nem a célt, csupán az eszközt vitatták.

A szakma álláspontja egyértelmű: a kérdés jogállami eszközökkel megoldható, csakhogy Lázár János javaslata nem jogállami válasz. Ezzel tulajdonképpen visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához, amely szerint a szuverenitásból eredő összes jogot a parlament gyakorolja és nincs olyan testület, amely felülbírálhatná. Holott az AB intézményét épp azért hozták létre Európában – először 1920-ban Ausztriában –, hogy legyen bírája a hatalom gyakorlóinak. Nem véletlen, hogy azóta szinte mindenütt elterjedt, sőt az ezredfordulón valóságos reneszánszát élte ez az intézmény.

Az alkotmánybíráskodás legfőbb eleme az utólagos normakontroll, a törvények alkotmányosságának megítélése, és ha kell, a törvények megsemmisítése. Döntéseinek túlnyomó többségét ez adja. Ezt a lehetőséget elvenni a bíróságtól az intézmény ellehetetlenítésével azonos. Épp a lényegi hatásköre veszne el, miszerint ő a hatalom bírája.

Az pedig, hogy amit a nép nem tehet meg, azt az Alkotmánybíróság se tehesse, óriási demagógia és csúsztatás. Természetesen a költségvetéssel összefüggésben vannak kényszerhelyzetek, a kapkodó alkotmányozást nyilván ez is motiválja. De ebben az esetben ki kellene állni és kimondani, hogy alkotmányjogilag gazdasági szükséghelyzet van. Ezt alaposan meg kellene indokolni, és ennek fényében alkotmányosan eljárni.

Ahogy annak az állításnak is igazolást kellene nyernie, miszerint történetileg már nincs szükség ilyen széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróságra. Mert igaz ugyan, hogy az Alkotmánybíróságnak egyetlen főnöke van, az alkotmányozó hatalom, de ez így nem elegáns és nem jogállami. Nem vagyok szigorú vizsgáztató, de ha egy diákom azzal az alkotmányjogilag elfogadhatatlan érveléssel állna elő, amivel a benyújtott javaslatban találkoztam, visszaadnám az indexét.

Teljesen igazuk van azoknak a kollégáimnak, akik azt mondják, hogy az Alkotmánybíróságnak még a módosítás elfogadása esetén is maradna mozgástere. Elkezdődhet egy értelmezési állóháború, csakhogy ez jelentősen megingatná a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy egy jogállamban az összes intézménynek együttműködően és jóhiszeműen kell gyakorolnia hatásköreit.

Az AB ominózus határozata is ebben a kompromisszumkereső szellemben íródott. A csütörtöki közleményük keményebb hangja, amelyre még nem volt példa a magyar alkotmánybíráskodás történetében, csak reakció a kormány szándékaira. Ennek ellenére azt mondom –a célt magam sem vitatva –, hogy még mindig van megoldási lehetőség, ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa az AB határozatát, a párhuzamos indokolásokat, meglátja benne a segítő szándékot és ennek megfelelően reagál.”

MAJTÉNYI LÁSZLÓ, volt adatvédelmi biztos, az ORTT korábbi elnöke: „Mélységesen felháborít az Alkotmánybíróság hatáskörének lehetséges korlátozása. Ez nem világnézeti kérdés, politikai meggyőződésétől függetlenül mindenkit, aki szereti ezt a szabad országot, felháboríthatja. Már évekkel ezelőtt – hangsúlyozva, hogy a harmadik sorszámú köztársaság elkötelezett híve vagyok – azt mondtam és írtam, hogy a Harmadik Köztársaság valószínűleg elbukott. Ez azonban nem jelent egyet a jogállam bukásával. Annak a kijelentésnek az igazságát, hogy egy ország jogállam-e, bonyolult társadalmi folyamatok szerkesztik, mégis határozottan tudjuk, hogy melyik ország jogállam és melyik nem az. Oroszország nem jogállam, Olaszország viszont jogállam, hiába tesz meg a miniszterelnöke mindent, hogy ne legyen az. Biztos, hogy ha valahol a sajtó nem szabad, ott nincs jogállam. Szerintem ma Magyarországon a sajtó, ideértve természetesen internetes részét, egészében még szabad, de az elektronikus sajtó már inkább nem az.

Az is bombabiztos kijelentés, hogy jogállamban nincs korlátlan hatalom. Ha valaki korlátlan hatalmat akar, akkor nem akar jogállamban élni. Ha valakinek sikerül szert tennie a korlátlan hatalomra, akkor a jogállamnak vége. Ma Magyarországon a korlátlan hatalom megszerzésének egyik legfőbb akadálya az Alkotmánybíróság. Ha a Fidesz terve megvalósul, az Magyarországot alkotmányos tekintetben nagyjából a földrajzi Kelet-Európába helyezi át, ami a jogállamiságot illeti. Ráadásul az, hogy az AB ne dönthessen olyan kérdésekben, melyekben a közvetlen (vagy közvetett) népakarat nem érvényesül, éktelen butaság, hiszen éppen erre van kitalálva. Ezt éles fénybe vonva mutatja meg az a fenti okoskodásból fakadó segédbutaság, amely ugyancsak kivenné az AB hatásköréből a nemzetközi szerződések felülvizsgálatát, ami par excellence alkotmánybírósági feladat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az AB okozhat még meglepetéseket. Egyrészt, speciális eseteket meghatározva, felülvizsgálhatja azt a korábbi doktrínáját, mely szerint nem vizsgál alkotmánymódosítást, hiszen ilyen alkotmánymódosítással még nem találkozott. Másrészt megvannak azok a technikák, amelyekkel az alkotmánybíróságok a hatáskörüket bővítik, ami elméletileg akár válasz lehet a hatáskörszűkítésre. Ezt tulajdonképpen mindaddig folytathatják, amíg a Fidesz le nem cseréli az egész Alkotmánybíróságot vagy többségét.

Azt az illúziót azonban, hogy lenne olyan nemzetközi intézmény, amely meg tudja akadályozni az AB hatáskörének módosítását, szeretném eloszlatni. Ezt egyedül nekünk, magyaroknak kell megoldanunk, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek nemzetközi következmények. Egy megtűrt státuszba kerülő országot sokféle hátrány érhet.”
Matalin Dóra| Népszabadság| 2010. október 30.