A konkurens alkotmányozó

Harminc-negyven év lenne az átfutási idő az Alkotmánybíróságon – írja cikkében Kulcsár Anna.
Az alkotmánybírák a Salamon Lászlónak megküldött javaslatukban a többi között saját kilencéves szolgálati idejük meghosszabbítását kezdeményezik. Nem új felvetés ez. A testület korábbi tagjai is úgy látták volna jónak, ha nem 9, hanem 12 évre választják meg őket. A jelenlegi kilenc év helyett legalább tizenkét évig szeretnék betölteni pozíciójukat az Alkotmánybíróság (AB) tagjai. Szerintük ez növelné az intézmény stabilitását és a bírák függetlenségét. Nem szeretnék ironizálni, nem kérdezem meg, hogyan lehet az, hogy fontos posztokon az emberek csak akkor érzik magukat függetlennek, ha nyolcmilliós havi fizetést kapnak, mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke, vagy legalább 12 évig tart a megbízatásuk. Úgy látszik, nem gondolnak arra, hogy hatalmuk nem saját személyükből ered, hanem a választók szavazataiból. A bírák mindannyian kiváló jogászok. Elolvasva azonban a többi észrevételüket is, annyit mondhatok, tudatában vannak saját fontosságuknak. Csak azt nem értem, mit jelent a legalább kifejezés. Mennyi ideig tarthatna az alkotmánybírói megbízatás? A 70 éves kor betöltéséig vagy az idők végezetéig? A 11 tagú bírói testület abból az alkalomból fogalmazta meg elképzeléseit, hogy az Országgyűlés idén tavasszal alkotmányozásba kezdett. Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke levélben kereste meg az államhatalom, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás vezetőit, az egyetemeket és a tudományos fórumokat: közöljék, mit kellene a jelenlegi alaptörvényből elhagyni és az új alkotmányba beiktatni. Az alkotmánybírák a Salamon Lászlónak megküldött javaslatukban a többi között saját kilencéves szolgálati idejük meghosszabbítását kezdeményezik. Nem új felvetés ez. A testület korábbi tagjai is úgy látták volna jónak, ha nem 9, hanem 12 évre választja meg őket az Országgyűlés. Ehhez akkoriban is hozzátartozott az az ellenvetés, amelyet most szintén megemlítettek, hogy 12 évig dolgoznának ugyan, de nem lehetne őket újraválasztani. Második alkalommal is alkotmánybírónak választották meg az eddigiek közül Holló Andrást és Kiss Lászlót, legutóbb pedig Bihari Mihályt. Az alkotmánybíráskodás a közfelfogás szerint is a jogászi tevékenység csúcsa. Bárki szívesen öltené magára a talárt. A felmérések szerint a testület tekintélye nagy, az AB rendszerint a népszerűségi listák élén található. Ennek persze számos magyarázata van. A legkézenfekvőbb, hogy nem döntenek közvetlen, személyes perpatvarokban, senkit sem ítélnek pénzbírságra vagy börtönbüntetésre. Tanúkat, vádlottakat, al- és felpereseket nem idéznek be. Elegáns, elit munkát végeznek. Megvizsgálják, és ha kell, megsemmisítik az Országgyűlés döntéseit – ezek olykor nagyon kellemetlen, hátrányos törvények. Különös érdeklődés kíséri egy ideje az adóügyekben megfogalmazott, megsemmisítő bírói határozatokat. A törvények eltörlése általában amúgy is a közönség megelégedésére szolgál, hiszen az országgyűlési képviselők nem örvendenek nagy népszerűségnek. Az AB húszéves története mindemellett egészében véve sikertörténet, még akkor is, ha tudjuk, hogy az alkotmánybíráskodást a hazaihoz hasonló formában a kevéssé demokratikus országokban alkalmazzák. Az alkotmánybírák most szeretnének túllépni működésük eddigi keretein és az újítások többségét az alkotmányba iktatnák be. Ezek közül egy érdemel különös figyelmet. A Paczolay Péter által aláírt levél szerint a bírák megreformálnák az alkotmányjogi panasz intézményét. A bíróságokon pereskedő személyek eddig is megkereshették ugyan panaszukkal az AB-t, de nem kérhették az ítéletek felülvizsgálatát. Csupán azt javasolhatták: semmisítse meg a testület azt a jogszabályt, amely alapján a bíróság a számukra kedvezőtlen döntést meghozta. Ha a passzust törölték, az ítéletnek sem volt tovább értelme. Sólyom László idején egy apasági ügyben alkalmazták ezt, de az anyakönyvi hivatal semmibe vette a határozatot. Az AB most azt indítványozza: német mintára vezessék be a törvényhozók a valódi alkotmányjogi panaszt. Ezzel jobban érvényesülnének az állampolgárok alapjogai. Valódi az a panasz lenne, amely megadná a jogot az AB-nek, hogy kizárólag alkotmányjogi szempontból ugyan, de mégiscsak felülbírálhassa az igazságszolgáltatás döntéseit. Elismerik: az új hatáskör szükségessé tenné az AB szervezeti, működési és eljárási rendjének módosítását is. Ha ezt lefordítjuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy többszörösére kellene növelni az alkotmánybírák, a szakértők és a tisztviselők létszámát. Talán még az is előfordulhatna, hogy a jövőben az AB ügyfeleket hallgatna meg, idézne be a tárgyalásaira. Hatalmas apparátusról lenne szó, különösen mivel az AB-nek hosszú idő óta tetemes ügyhátraléka van. Ugyanakkor nem emiatt kellene erősen megfontolni a javaslat elfogadását. Annál kevésbé, mert a testület néhány ügycsoportot az új alkotmánnyal kiiktatna a feladatköréből. Nem kíván például népszavazási ügyekkel foglalkozni. Az úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz természetéről, mibenlétéről akkor alkothatunk képet magunknak, ha felidézzük Kilényi Géza professzornak, az AB egykori tagjának nemrégiben elmondott felszólalását. Kilényi a Magyar Tudományos Akadémián szeptember 14-én azt mondta: a német szövetségi alkotmánybíróság szuper bíróságként működik, mert alkotmányossági szempontból felülbírálhatja és megsemmisítheti a rendes – szavai szerint a fapados – bíróságok ítéleteit. Az alkotmánybírósági ügyek 95 százalékát Németországban az ilyen ügyek teszik ki. A mi Alkotmánybíróságunk viszont túlnyomórészt a jogszabályok felülvizsgálatával foglalkozik. A két alkotmányvédő szervezet profilja ezért olyan távol van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől – állítja a professzor. Kilényi Géza felidézte az AB megalakulásának húsz évvel ezelőtti időszakát, amikor is a testület még csak öt tagból állt. Egyikük Kilényi volt. Közlése szerint Sólyom László, a testület első, nagyra becsült elnökének dédelgetett álma volt a német típusú alkotmányjogi panasz átültetése a magyar anyaföldbe. „Én viszont kénytelen voltam tudtára adni – mondta Kilényi –, hogy alkotmánybírónak szegődtem, nem szuper büntetőbírónak vagy szuper polgári bírónak.” Kilényi úgy vélte, idehaza az alkotmány érvényre juttatása minden hatóságnak kötelessége. Szerinte elegendő, ha az AB csak a jogszabályok vizsgálatával foglalkozik. Emellett úgy véli, hogy a magyar mentalitás kizárja a német modell bevezetését, mert ez az AB halálát okozná. Minden olyan ügy, amelyben a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést szabna ki, az AB-n landolna, de ugyanitt kötne ki az öt négyzetméteres terület elbirtoklásáért indított polgári ügy is. Hozzátette: a Postabank-ügy, a brókerügy, a Tocsik-ügy iratait teherautóval szállítják, az akták súlyát nem kilóban, hanem mázsában mérik. Egy-egy ilyen ügyirat alapos tanulmányozása akár egy-két évre is lekötné az előadó alkotmánybíró teljes munkaidejét. Az AB-nek most van nyolcéves ügye is. A német alkotmányjogi panasz bevezetése után az átfutási idő 30-40 év lenne a magyar Alkotmánybíróságon. Jelenleg Sólyom László nem tagja az Alkotmánybíróságnak, felfogása azonban tovább él. Az AB szeretné ellenőrzése alá vonni a teljes igazságszolgáltatást. Ezzel azonban nem éri be. Nem is csoda, hiszen a mostani elnök, Paczolay Péter hajdan Sólyom titkárságvezetője, munkatársa volt. Sólyom szelleme, a láthatatlan alkotmány elmélete jut kifejezésre az AB-nek abban a másik okfejtésében is, amely szerint hiába alkotna az Országgyűlés kétharmados többsége új alaptörvényt, az AB elmúlt 20 évben elfogadott határozatai lényegében ezután is érvényben maradnának. Az új alkotmányozó többség kezét megköti az 1989-ben módosított 1949. évi alkotmányhoz fűzött bírói értelmezés. Vagyis Sólyom életműve. Tényleg nem közömbös, hány évre szól az alkotmánybírói megbízatás.
Magyar Nemzet, 2010. október 12.