Nyílt levél Majtényitól alkotmánnyal foglalkozóknak

„A kormánytöbbség arra készül, hogy kétharmados többsége birtokában néhány hónapon belül új alkotmányt fogadtasson el. A választási kampányban nem esett szó új alkotmányról, és erről a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség választási programja sem tett említést. A választások után beszélt a kormányfő először az új alkotmány szükségességéről, ám ekkor még a 2012-es év második felét jelölte meg az elfogadás kívánatos dátumaként. Röviddel ezután, 2010. június 2-án Lázár János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője és Balsai István képviselő országgyűlési határozati javaslatot terjesztettek be, amely már 2011. június 30-át szabta határidőként a tervezett új alkotmány „alapvető elveinek” kidolgozására, ami a normaszöveg kidolgozása és a társadalmi vita időigényét figyelembe véve 2011. végi vagy 2012. eleji elfogadást valószínűsített. Öt nappal később, június 7-én, Mátrai Márta képviselő (Fidesz) módosító indítványt nyújtott be az országgyűlési határozati javaslathoz, amellyel 2010. december 31-ére hozta előre az alapelvek kidolgozásának befejezését, ez a módosítás 2011. nyári elfogadásra engedett következtetni. Szeptember elején pedig a miniszterelnök arról beszélt, hogy az új alkotmányt 2011. kora tavaszán (bizonyos sajtóbeszámolók szerint március 15-ig) el kell fogadni. Ez a menetrend már nem ad lehetőséget a nyilvános társadalmi vitára, hiszen az alapelvek ez év december végéig készülnek el, és a normaszöveg megírása értelemszerűen csak ezután kezdődik. Az Eötvös Károly Intézet közérdekű adatigénylésére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Rétvári Bence azt a tájékoztatást adta, hogy jelenleg „sem a kormány, sem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nem lát el semmilyen feladatot az alkotmány koncepciójának előkészítésében”, ami ugyancsak arra utal, hogy a szövegezés csak az „alapelvek” elfogadása után kezdődik, jelenleg pedig a közigazgatásban semmiféle érdemi munka az alkotmányozás tárgyában nem folyik. Ez, amellett hogy egyéb problémákat is felvet, az érdemi nyilvános vitát önmagában is kizárja. A kormánytöbbség semmilyen indokot nem adott az alkotmányozó folyamat többszöri lerövidítésére, az pedig elfogadhatatlan, hogy az alkotmányozás valamely politikai csoport vagy politikus pillanatnyi érdekének rendelődjék alá, de a többszöri határidő-változtatásra más magyarázat nem látszik. Miközben az alkotmányozásra szánt idő pár hónapra rövidül, nem kap figyelmet az a kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e az alkotmányos rendszer és a mögötte álló elvi alapvetések, azaz a hatályos alkotmány leváltása. Az 1989-es alkotmány alapkérdéseiben az akkor meghatározó pártok egyetértettek, ezért is szolgálhatott húsz évig a magyar demokratikus politika alapzataként. A jogok és a közhatalmi működés mércéjéül szolgáló alkotmány mindig több az alkotmány szövegénél, az időmúlás önmagában is erősíti legitimitását, az alkotmány az időben változik, magába foglalja az értelmezések és a gyakorlat újabb és újabb rétegeit. A most tervezett alkotmányt a kormánypárt akarja rákényszeríteni mindenki másra, ezért a politikai harc középpontjába kerül, így esélye sem lehet arra, hogy integráló szerepét betöltse, nem lehet a politikai közösség közös műve. Önök pedig, ha részt vesznek az alkotmányt előkészítő bizottság(ok) munkájában, valamint a majdani parlamenti vitában, legitimálnak egy olyan új alkotmányt, amelynek tartalmára – a kormánypártok által választott döntési technikák következtében – semmilyen érdemi hatásuk nem lehet. Felkérjük ezért Önöket, hogy legyenek hűek a hatályos alkotmányhoz, és maradjanak távol az új alkotmány előkészítésétől. Így mentesülhetnek attól a morális tehertől, hogy részt vesznek a két évtizede működő, a szabadság és a méltóság elvein alapuló, a hatalommegosztást és az alapjogok védelmét megfelelően biztosító alkotmányos szerkezet lebontásában, és a helyébe lépő, bizonytalan alapokra építkező új rendszer kialakításában.”
Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, 2010. IX. 27.