Németország elvesztette a szüzességét menekültügyben

Joób Sándor
Az eddigiekhez képest 180 fokos fordulat következett be Németország és Ausztria menekültpolitikájában? Átgondolták ők ezt? Következetesen cselekszenek, vagy tényleg egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és lépéseket tesznek, miközben kétségbeesetten improvizálnak? Az elmúlt két hét történéseit nézve próbálják ezt most minden oldalról megfejteni és magyarázni elemzők, és mi is.

Egy biztos, Németország és Ausztria is elveszítette a szüzességét menekültügyben. Az igaz és örök szerelemről szóló költemények sem mindig igazolódnak a férfiak és nők bonyolult világában. Úgy látszik, a menekültválság is sokkal összetettebb annál, mint hogy az Európai Unió alapértékeire, a genfi egyezményre, a dublini rendeletre való rutinszerű hivatkozással és a légkondicionált brüsszeli és berlini irodákban kidolgozott kvótarendszer belengetésével megoldható lenne.

Persze Magyarországon most mindenkiből előtör a káröröm: lám-lám, a minket bíráló németek és osztrákok is szembesülnek végre a valósággal. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az európai értékek fölöslegesek lennének: a helyzet tényleg csak európai összefogással oldható meg, de az eddig felhozott ideologikus érvek most kevésnek bizonyulnak ehhez. Nézzük meg, mennyi ellentmondás merült fel csak az elmúlt néhány hónapban.
Őrültség? Vicc?

A válságban reflektorfénybe került és azonnal igencsak szerény politikusi képességeket mutató osztrák kancellárral ellentétben Angela Merkelről nem mondható el, hogy összevissza beszélne. Merkel tavasz óta következetesen a menekültek és a velük járó terhek tagállamok közötti elosztását, azaz a kvótarendszert próbálja áterőltetni az EU-n, és most is újra és újra ezt ismételgeti. Elvben teljesen igaza van abban, hogy ez a helyzet csak közös fellépéssel oldható meg.

A kvótarendszert azonban Orbán nem ideológia alapon, hanem nagyon is gyakorlati megközelítés alapján nevezte már májusban őrültségnek. Tényleg, hogy lehet úgy elosztani a menekülteket, amíg azokról nem tudjuk, hogy kicsodák, és amíg azok mindenféle akadály és ellenőrzés nélkül léphetnek be az EU területére? Mostanra már a Spiegel is azt írja, hogy ha a kvótarendszert egyáltalán bevezetik valaha, az nem lesz más, mint egy vicc. A menekülteket kötözzék le Prágában vagy Budapesten, hogy ne menjenek oda, ahol nekik a legjobban tetszik? – tette fel a kérdést a lap publicistája (a német javaslat abból a szempontból azért nem teljesen földtől elrugaszkodott, hogy a befogadott menekültek csak abban az országban kapnák meg a szociális támogatást, amelyben kijelölték számukra a helyet).
Amit szabad Jupiternek

Németország az elmúlt hónapokban folyamatosan arra figyelmeztette Magyarországot és minden uniós tagállamot, hogy ne próbálkozzanak egyedi megoldásokkal a menekültügyben: a menekültek befogadását leíró dublini rendelet mindenkire érvényes, mindenki köteles betartani azt, mert az valóban csak így működőképes. Bár Görögország ekkor már régóta nem regisztrálta a menekülteket az EU külső határán, a fókusz itt is gyorsan Magyarországra helyeződött. Pedig Magyarország június végén csak annyit jelentett be, hogy „kapacitások hiányában” nem tudjuk visszafogadni a hozzánk visszaküldött menekülteket. Épp eléggé el vagyunk foglalva ugyanis a beérkező menekülttömegek regisztrációjával, amit mint uniós kötelezettségünket, ezután is akkurátusan teljesíteni akarunk.
Számozott karszalagokkal jelölik meg a menekülteket a német határnál

Ausztria azonnal a rendelet betartására szólította fel Magyarországot, holott két héttel azelőtt épp ők rendelték el, hogy csak a már beadott menedékkérelmeket bírálják el, az újonnan beadottakra ugyanis nekik sem volt elég emberük. A kapacitáshiányról ekkor már a németeknek is lehetett fogalmuk: a német Szövetségi Bevándorlási és Migrációs Hivatal már ekkor 250 ezer menekültkérelem elbírásával volt adós.

A magyar–német és a magyar–osztrák viszonyt a nyár végén még nem terhelték különösebb konfliktusok. Merkel augusztusban a heidenaui menekültellenes zavargásokkal volt elfoglalva, zéró toleranciát hirdetett az addig már több tucat menekülttábort megtámadó neonácik ellen. A német kancellár ekkor még meg is dicsérte Magyarországot, hogy következetesen regisztrálja a menekülteket, de ismét figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a dublini rendelettől nem térhet el. A rendelet betartásához az osztrákok is segítséget ajánlottak fel nekünk.
Egy egyedi német megoldás

Az osztrák kancellár, Werner Faymann augusztus 27-én még az embercsempészek elleni fellépést tartotta a legfontosabbnak a nyugat-balkáni konferencián. Erre az egy dologra véletlenül ráérzett. Épp aznap fedezték fel az osztrák autópályán azt a hűtőkamiont, amelyben 71 szír menekült fulladt meg. Ez a borzalmas katasztrófa azonban (amelynél csak az azt megelőző hetekben több, ennél nagyobb számú halálos áldozattal járó tragédia is történt a Földközi-tengeren), elfedett egy még nagyobb hatású, német intézkedést.
Menekülteket szállító embercsempészeket fogtak német rendőrök egy ellenőrzésen

Egy olyan egyedi megoldást, amelytől épp a németek óvtak mindenkit. Augusztus 24-én a német menekültügyi hivatal egy körlevélben azt az utasítást adta ki, hogy a túlterheltség miatt a Szíriából érkezők esetében nem alkalmazzák a dublini rendeletet, azaz nem küldik vissza őket abba az uniós országba, ahol először regisztrálták őket. Ez az intézkedés, illetve az ebből származó félreértés robbantotta fel aztán a már Európa határain belül ketyegő menekültügyi pokolgépet.
Az időzített bomba

Hiába magyarázták később a németek, hogy ez a döntés csak azokra vonatkozik, akik már Németországban várnak kérelmük elbírálására, a balkáni útvonalakon Nyugat-Európa felé igyekvők, a Röszkén és a Keleti pályaudvaron rostokoló menekültek ezt úgy értették: Németország minden szírt befogad. Hiába mondta azt Merkel szinte kezdettől fogva, hogy a háborús övezetekből érkezőket be kell fogadni, de a „gazdasági bevándorlóknak” nincs helyük az EU-ban, ebből mindenki csak a mondat első felét hallotta meg. Hiába mondta aztán a német belügyminiszter, hogy a dublini rendelet továbbra is érvényes, a dolog félreértelmezése pedig csak a haszonleső embercsempészek propagandája, a folyamat megállíthatatlan volt. Tovább tetézte a dolgot a német menekültügyi hivatal vezetőjének szerencsétlen nyilatkozata arról, hogy nincs felső határ, Németország bármennyi menekültet képes integrálni. A hivatal elnöke ma le is mondott.

Magyarország innentől hiába próbálta végrehajtani a törvényes regisztrációt, mindenki azonnal Németországba akart menni. Ebben a felfokozott hangulatban aztán se a német, se az osztrák politika és média nem volt képes megérteni, miért nem engedi ki a szívtelen magyar kormány a Németországba tartó menekülteket. Miért nem? Mert a törvények világosan előírják, hogy a menedékkérők nem utazhatnak egyik EU-tagállamból a másikba.

A Keleti pályaudvarnál tartott tüntetés és az autópályán végiggyalogló menekültmenet láttán végül egy osztrák–német megállapodással oldották meg a dolgot: Magyarország engedje ki a menekülteket. Orbán azóta is sértődötten emlegeti a német bátorítást, „Merkel meghívólevelét”, amely onnantól, a menekültek együttműködésének hiányában lehetetlenné tette a regisztrációt. Faymann jobb híján azzal tudott visszavágni, hogy Orbán átverte őt, mert legfeljebb 4 ezer menekültet ígért, de egy hétvége alatt legalább 13 ezer menekültet ömlesztett Ausztriára. Merkel és Fayman ezt a német belpolitikában is éles támadásokat kiváltó lépést most azzal magyarázza, hogy egy humanitárius katasztrófával fenyegető helyzetben kellett meghozni ezt a kivételes döntést.
Wilkommenskultur

A németek és osztrákok egyébként ha a regisztrációért addig néha meg is simogatták Magyarország fejét, a menekültek embertelen körülményei miatt már korábban is keményen bírálták a magyarokat. Németország és Ausztria ezután elsősorban azt igyekezett demonstrálni, hogyan lehet emberséges és európai módon fogadni az érkezőket. Ezt a kompenzációra amúgy is hajlamos Németországban talán túlzásba is vitték: az érkező menekülteket lelkesen megtapsolták és szabályos sztárokként üdvözölték. Szép új német fogalom is született: a fogadás és a befogadás kultúrája (Willkommenskultur).
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Fotó: Christof Stache / AFP

Ausztria és Németország ezután kezdett csak szembesülni a probléma igazi természetével és összetettségével. Ilyen mennyiségű és ilyen sebességgel érkező menekülttömeg elhelyezése és ellátása hatalmas, szinte megoldhatatlan logisztikai feladat. München hamar megtelt, és azt látta: az összefogás nemhogy európai szinten, de a német tartományok között sem működik igazán. A bajor fővárost magára hagyták, a többi tartomány és Berlin csak ímmel-ámmal segített.

Egyre több biztonsági problémával kapcsolatos jelzés is érkezett. Fabrice Leggeri, a Frontex, az EU határvédelmi támogató ügynökségének vezetője arra figyelmeztetett, hogy szíriai útleveleket hamisító hálózat működik Törökországban, hogy segítse a migránsok bejutását az Európai Unióba. Egyre többször merült fel Németországban is, hogy a menedékkérők között hány, az Iszlám Állammal szimpatizáló ember lehet. Az igazi probléma az, hogy ezt senki sem tudja pontosan megmondani, hiszen az érkezők személyazonosságát senki sem ellenőrizte.
Bajor, Orbán két jó barát

Nem véletlen, hogy a fordulat Németország menekültpolitikájában éppen Münchenből indult el. A váltást a Bajorországban erős keresztényszociális unió (CSU) indukálta, amely kis pártként szoros szimbiózisban él Merkel kereszténydemokratáival. (Bárki is próbálkozna, alig lehet párhuzamot vonni az egyik leggazdagabb német tartományt több évtizede kormányzó CSU és a magyar KDNP között.)

A CSU elnöke, Horst Seehofer győzte meg Merkelt arról, hogy nincs más út, mint a határellenőrzés bevezetése. A CSU vezetői nemcsak hogy meghívták Orbánt Münchenbe, de a tőle már ismerős érveket sorakoztatták fel a kancellárnak is. Mintha rájuk jobban hallgatott volna (igaz, a Bild szerint még erősebb érvként a koalícióból való kilépésüket is meglebegtették).

A CSU szerint a menekültek korlátlan beengedése a komoly biztonsági problémákon túl szívóhatást fejt ki, újabb tömegeket sarkall indulásra. A bajorok arra is figyelmeztetettek, hogy ha a bevándorlók száma meghaladja a születések számát, az megváltoztatja egy társadalom „kulturális statikáját”. Egy hét alatt több mint 70 ezer ember érkezett Münchenbe, a bajor tartományban pedig a születések száma évi 109 ezer. Árulkodó, hogy vasárnap délután a német határellenőrzésről szóló rendkívül fajsúlyos bejelentést végül nem Merkel, hanem belügyminisztere, Thomas de Maziere tette meg.

A németek azóta számos új jelenséggel szembesültek. Egy német rendőr például arra panaszkodott a Spiegelnek, hogy a határellenőrzés nem sokat ér. Meglepetten ecsetelte, hogy a határon érdekes módon szinte mindenki szírnek vallja magát, nekik pedig ebben csak akkor van okuk kételkedni, ha ezt nyilvánvalóan egy Fekete-Afrikából érkezett ember mondja nekik.

Nem illik bele a menekülteket övező heroikus hangulatba az a furcsa esemény sem, ami hétfőn történt. Egy Berlinbe tartó, menekültekkel megrakott különvonat vészfékjét többször is meghúzták, majd több mint száz ember ugrált le a szerelvényről, és tűnt el a semmibe. A Merkel mint megmentő nevét korábban hangosan skandáló menekültek egyszerűen nem akartak Berlinbe kerülni. Sokan még a német regisztrációt is ki akarják kerülni, mert inkább a menekültügyben lazább szabályokat alkalmazó Svédországba vagy más skandináv országba akarnak eljutni. Árnyalhatná a menekültekről kialakult képet a röszkei határállomásnál kitört zavargás is, bár a német médiában erről szerdán javarészt annyi jött le, hogy a magyar rendőrség „könnygázzal és vízágyúval támadt a menekültekre, köztük gyerekekre és nőkre”.
Egy is egy politikusi teljesítmény

Röviden szót kell ejteni az Ausztriát 2008 óta irányító, szociáldemokrata kancellár politikai teljesítményéről is. A közelgő bécsi önkormányzati választásokra kampányoló és nagykoalíciós partnerével pártpolitikai csatákat vívó Werner Faymann többször keményen nekitámadt Magyarországnak, és sorozatosan egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. Faymann kezdettől uniós és humanitárius kötelezettségeire figyelmeztette Magyarországot, sőt egyenesen a holokauszthoz hasonlította a magyar hatóságok eljárását, de mint azóta kiderült, Ausztriában sem mondják meg a menekülteknek, hogy nem viszik el őket Németországba.
Kutyás rendőrök a röszkei menekülttábor bejáratánál

Ausztria közben mintha végig kivételezett helyzetben lett volna: tudva, hogy a menekültek között elvétve akad, aki ott szeretne maradni, nem is regisztrálta a hozzá érkezőket, és szinte csak a Németországba való továbbításukban vállalt szerepet. Faymann az ügyben teljesen a németek mögé állt, és velük együtt onnan sürget most közös európai megoldást. Faymann folyamatosan patetikus nyilatkozatokat tett a Nobel-békedíjas Európai Unió menekültekkel szembeni humanitárius kötelezettségeiről. Magyar Levente, külügyi államtitkár ugyanakkor arra utalt, hogy a menekültek megmentőjeként tetszelgő Faymann a színfalak mögött nyomást gyakorolt más államokra, így Magyaroszágra is, hogy minden eszközzel tartsák vissza az Ausztria felé igyekvőket.

Az M1-esen Ausztria felé gyalogló menekültek ügyében szeptember 4-én Lázár János hiába várt hivatalos álláspontot, az osztrák kancellár azt mondta: ezzel a kérdéssel csak másnap reggel tud foglalkozni. Ehhez képest végül mégis aznap éjszaka a Facebookon jelentette be, hogy beengedik a menekülteket. A legnagyobb blamázs, hogy a német határellenőrzés bevezetése után Faymann cáfolta, hogy Ausztria is hasonló lépésre készülne, miközben Sebastian Kurz, a nagykoalíciós osztrák kormány néppárti külügyminisztere már aznap sürgette ezt. A teljes arcvesztés elkerülésére végül Faymann csak azt jelentette be, hogy a katonaságot is bevetik a rendőrség kisegítésére. Akárcsak Merkelnél, a határellenőrzés bevezetéséről szóló bejelentést ott is más tette meg: Reinhold Mitterlehner néppárti alkancellár.

Faymann láthatólag még most sem érti a valóságot. Kedden este azt mondta: lesz ugyan határellenőrzés, de nem lehet mindenkit maradéktalanul ellenőrizni. „Ha például háromezer ember érkezik, és sürgősen gyógyszerre van szükségük, akkor őket teljes mértékben nem tudják ellenőrizni a hatóságok” – mondta. Az osztrák kancellár valószínűleg még nem hallott a szerb–magyar határon a menekültek egyik stratégiájáról. Bevárják egymást, nagyobb csoportokat alkotnak, mert tudják, hogy ha egyszerre sokan lépnek be, nem tudják rendesen regisztrálni vagy ellenőrizni őket.
Ébredés

A német nyilvánosságban most mintha egyfajta ébredés zajlana. Az addigi fekete-fehér kép nem tartható fenn tovább a menekültügyben. Persze Németországnak demográfiai és gazdasági okokból elvileg jól jönne sok százezer munkaképes korú és képzett fiatalember. Csakhogy maga a német munkaügyi miniszter, a szociáldemokrata Andrea Nahles mondta, hogy a menekültek kevesebb mint tíz százalékának van olyan végzettsége, amivel azonnal el tudna helyezkedni Németországban, a német belügyminiszter szerint pedig akár 15-20 százalékos is lehet körükben az analfabéták aránya. Tehát nem a szír orvosok jelentik az átlagot.
Menekültszállóvá alakított csarnok a berlini Olimpiai Parkban

Azt senki sem szeretné, hogy ezt a témát a neonácik a maguk egyszerű eszközeivel, nevezetesen menekülttáborokra dobott Molotov-koktélokkal tematizálják. Az IfD reprezentatív közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a legtöbb európai országgal ellentétben a németek 70 százalékának nincs ellenére a bevándorlás. Ez nem csak a politikán múlik, a lakosság is segítőkészséggel fordul a menekültek felé. Ebben azért jelentős eltérés van nyugati és a keleti tartományok között: míg nyugaton 74 százalék támogatja a menekültek befogadását, a volt NDK területén csak 53 százalék.

Az Emnid által az N24 televíziónak szeptember elején készített felmérés szerint 56 százalékuk szerint a menekültek tudnak majd integrálódni a német társadalomba, 31 százalékuk szerint nem. 65 százalék szerint ezzel megállíthatják a társadalom veszélyes mértéket öltő elöregedését. Ugyanakkor 66 százalékuk szerint ez súlyos teher lesz a német szociális rendszerre, 64 százalékuk szerint pedig új konfliktusokat szülhet a szírek befogadása. Az IfD kutatása arra utal, hogy bár sok emberben van aggodalom a menekültek befogadásával járó problémák miatt, ez Németország nagy részén nem jelent sem idegenellenességet, sem radikalizálódást, azaz nem a szélsőjobboldali pártokat erősíti.

A menekültügyet Merkel eddig a racionális és az érzelmi megközelítés elegyével kezelte. Sokszor világosan kijelentette, hogy aki nem háborús veszély elől menekül, azt Németország nem fogadja be. A kancellár ezzel együtt menekülttáborokba látogatott, menekültekkel szelfizett, és közvetlen tanácsokat is adott a menekültként érkező nőknek. A dolog racionális és érzelmi kettőssége talán a legjobban akkor látszott, amikor egy tévéműsorban vigasztalni próbált egy sírdogáló palesztin lányt, akire a kitoloncolás várt, de kancellárként nem mondhatott mást: aki nem menekült, az nem maradhat Németországban. A kancellár fő üzenete Németország és a világ felé az volt, hogy Németország kötelessége segíteni, az ország pedig erős, és ezt a válságot is képes lesz kezelni.

Elemzők szerint a német politika mostani irányváltásával Merkel nem került ellentmondásba önmagával, legfeljebb az eddigi politika korrekciójáról van szó. A dolgok még most is következetesnek tűnnek: a rend és a biztonság is fontos, ezért kell ellenőrizni a határokat, de az igazi menekülteket ezután is befogadhatják, sőt, így jobban kiszűrhetik a menekültstátuszra nem jogosultakat.

A Spiegel publicistája szerint az euróválságot és a klímaválságot sikeresen menedzselő Merkel szinte mindig hasonló stratégiát követ. Nagyszabású terveket soha nem vázol fel előre, a teendőket apró részfeladatokra bontja, és csak kis lépésekben halad. Ez lehetővé teszi számára, hogy ha a szükség úgy kívánja, nagyobb kanyarokat is beiktathasson politikájába. A fukusimai atomkatasztrófa előtt például még az atomerőművek élettartamának meghosszabbítás mellett érvelt, utána azonban az atomerőművek teljes kiváltását hirdette meg 2022-re. Most is szükség lesz néhány egy újabb kanyarra.
http://index.hu/kulfold/2015/09/17/angela_merkel_werner_faymann_nemetorszag_ausztria_menekultek_csu_menekultvalsag/

Európa öngyilkos liberalizmusáról

Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.

„Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.

Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.

Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás. (...)

Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen elmondanám a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az Unió egyes országai beszűkülnek. A várható törvények ellentétben állnak az Unió alkotmányával, másrészt ki tagadná alapvető fontosságukat. Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne. Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy, mondjuk, Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.”

(Kertész Imre: A végső kocsma. Magvető, 2014, 224-25.; 289-90. o.)
http://mandiner.hu/cikk/20150907_kertesz_imre_europa_ongyilkos_liberalizmusarol
_______________________________________________________________
Muszlimbiztos gépkarabélyt tervezett egy amerikai fegyvergyártó
Olyan gépkarabélyt tervezett egy floridai fegyvergyártó, amelyet nem érinthet meg az Iszlám Állam harcosa. A fegyverre ugyanis bibliai idézetet és a templomos lovagok keresztjét vésték. Máris kiváltotta vele az amerikai muszlim csoportok haragját.
Az AR-15-öst az apopkai Spike’s Tactical nevű cég gyártja. A fegyverre a Zsoltárok könyve 144. fejezetének első mondatát írták fel: „Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.”
Emellett szerepel rajta a templomos lovagok keresztje is – a keresztes hadjáratok szimbóluma.
A fegyveren három állás van: béke, háború és Isten akarata.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20150906-muszlimbiztos-gepkarabelyt-tervezett-egy-amerikai-fegyvergyarto.html
______________________________________________________________________
Ferenc pápa: Minden európai plébánia fogadjon be egy menekült családot
Ferenc pápa vasárnap arra hívta föl az összes európai plébániát, hogy fogadjanak be egy-egy menekült családot a szolidaritás jegyében. A felszólítás minden vallási közösségnek, kolostornak és rendháznak is szól.
"Magukhoz a lelkipásztorokhoz, testvéreimhez, az európai püspökökhöz fordulok most, és arra kérem őket, hogy támogassák felhívásomat minden egyházközségben" - mondta Ferenc. Megígérte, hogy példát mutat: két vatikáni plébánia már a napokban így tesz majd.
A pápa az úrangyala imádság (Angelus) előtt a római Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívő előtt azt mondta, hogy ezt a konkrét gesztust a decemberben kezdődő szentév, az irgalmasság éve előkészítésének jegyében tegyék meg a vallási közösségek, írja az MTI.
"Annak a több tízezer menedékkérőnek a tragédiájával kapcsolatban, aki a halál elől menekül, háború és éhínség áldozata, vagy úton van egy reménybeli szebb élet felé, az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a leginkább magukra hagyottaknak, adjunk nekik kézzelfogható reményt" - mondta a pápa, aki szerint nem elég, ha csak bátorságra, türelemre biztatjuk őket: harcolni kell a remény beteljesítéséért.
Amikor a párok, a családok, a közösségek, a plébániák, az országok bezárkóznak, ez belőlünk jön, és semmi köze Istenhez - fogalmazott.
A pápa egy héttel ezelőtt hatékony nemzetközi együttműködést sürgetett a migránsok védelmében, és az osztrák autósztrádán holtan talált 71 menekültért imádkozott.
http://index.hu/kulfold/2015/09/06/ferenc_papa_minden_europai_egyhazkozseg_fogadjon_be_egy_menekult_csaladot/

A jog van az emberért és nem az ember a jogért!

Pál Edith

Beszélgetés Dr. Lenkovics Barnabással, az Alkotmánybíróság elnökével.

►Az Országgyűlés választása alapján 2015. február 25-ei hatállyal az Alkotmánybíróság elnökeként folytathatja munkáját. Alkotmánybíróként és ombudsmanként is mi az ars poeticája?

Azt vallom, hogy a jog van az emberért és nem az ember a jogért. Akár ombudsmanként, akár alkotmánybíróként védelmeztem az emberi jogokat, mindig arra törekedtem: úgy próbáljam a jogot értelmezni és sajátos jogalkalmazáson keresztül érvényesíteni, hogy az az ember életét, szabadságát, boldogulását mozdítsa elő. Örömömre szolgál, hogy tudományos kutatóként a nyugati szakirodalomból is visszaolvasom: az emberi jogok központi kérdése nem a jog, hanem az ember. A jognak mint jogtudománynak és mint tételes jogrendszernek a sajátossága az absztrakció, aminek a veszélye a túlabsztrahálódás, az elszakadás az embertől. Manapság az emberi jogizmus egyfajta ideológiává kezd válni, amiből az következik, hogy a jog parancsaival és szankciókkal kényszerít embereket az általa elképzelt idealizált emberképnek való megfelelésre.

►Ez a 22-es csapdája?

Az emberi jogok az emberért vannak, de szembefordíthatók az emberrel, ha paranccsal, kényszerrel és szankciókkal, büntetésekkel erőszakolja az ideálisnak vélt ember- és társadalomképet. A globalizációnak is ez a nagy csapdája, hogy vajon uniformizálhatja-e a világot a globális méretű szabad „magántulajdon”, ami egyenlő a szabad tőkeáramlással és a szabad profitszerzéssel. A munkaerő szabad áramlása pedig egyenlő a bérmunkás szabad vándorlásával az alacsonyabb bérű országokból a gazdagabb országok felé, ami komoly migrációs, szociális és családi problémákat okoz. David C. Korten már a ’90-es évek elején leírta a tőkés társaságok világuralmát, a multinacionális és transznacionális cégek gazdasági hatalmát a világ felett, ami azt jelenti, hogy a nemzetállamok vagy teljesítik az ezek által diktált feltételeket, vagy „büntetést” kapnak. Itt felvetődik: melyik a fő hatalom, a gazdasági-pénzügyi vagy a nemzetállami szuverén hatalom?

►Ez egy óriási konfliktus?

A világ – nemcsak Magyarország – keresi önmagát: ki hogyan tudja megőrizni a saját identitását, autonómiáját, hogy elkerülje valami nagy „tégelybe való beolvadást” és a homogenizálódást. Súlyos problémának tartom, hogy ez a globalizálódó, gerjesztett fogyasztói világ olyan méreteket ölt, és főleg az emberben olyan lelkületet eredményez, mely állandó növekedéskényszeres és fenntarthatatlan. Az emberiség a javak termelése és fogyasztása terén átlépte azt a mértéket, amit a Föld mint élő ökológiai rendszer képes elviselni és az okozott sérelmeket regenerálni. Az ember és a természet konfliktusa, a fenntarthatatlanság a mai világ elsődleges problémája, ehhez járul a folyton növekvő termelés, a profithajsza, a kényszeres fogyasztás, ami morálisan is fenntarthatatlan. A súlyos válságtünetek visszahatnak az egyes emberek személyes életére is azzal, hogy a természetes értékrendjük eltűnik vagy felborul. Szladits Károly magánjogász a polgári jog lényegét még abban látta, hogy annak központi alakja az önálló munkájával saját gazdaságot működtető, autonóm tulajdoni alapokon álló és önmagáról, családjáról gondoskodó polgár.

►Autonóm embernek az tekinthető, aki materiális javaiban független mindenkitől?

Igen. Ebből az emberképből rajzolódik ki a köztársaság, ami a tulajdonosok demokratikus közössége, és ez alkot magának államot, ami a biztonságát, a létfenntartás feltételeit garantálja, a közbiztonságot biztosítja, őrködik a közegészség, a közművelődés felett, és mindezt a polgár közteherviselőként finanszírozza. Ebből alakult ki egy kicsit bővített körben a jóléti nyugati állam.

A szocialista országokban tudatosan kiirtották a polgár ideált és ezáltal megszűnt a szabadság társadalmi méretekben is. Közben a túlállamosított, túltársadalmasított gazdaság teljes hozamát visszaosztották egy paternalista gondoskodás keretében, mintegy kárpótlásul az elvett szabadságért. A rendszerváltás azt a hitet ébresztette az emberekben, hogy visszatérünk az eredeti alapokra, de nem ez történt. Társadalmi méretekben az emberek nem váltak újra tulajdonosokká, a saját gazdasági teljesítményükre és az önfenntartás képességére nem kaptak esélyt, miközben a társadalmi tulajdon, melynek a hasznait szét lehetett osztani, eltűnt. A beáramló tőke kiviszi az országból a profitot és leszorítja a munkabért, ezért a magyar munkás elmegy nyugatra, mert ott korábbi bére háromszorosát keresi meg, miközben a jogosultságok, amelyeket a szocialista állam finanszírozott, itt maradtak papíron, kvázi „fedezet nélküli hamis váltóként.” Nem marad más lehetőség, mint a hitelfelvétel, melyből nem lehet se jogállamot, se jólétet finanszírozni.

Ez a folyamat óriási csalódást és kiábrándulást hozott az egész rendszerváltásból. A rendszerváltó politikai elitnek és az azokból szerveződő politikai pártoknak a megbüntetése zajlott eddig, mindig az éppen aktuális kormányt buktatták meg, bűnössé téve a negatív folyamatokért, de közben egy átfogó, hosszabb távra szóló, működőképes társadalmi stratégia mind a mai napig hiányzik. Pillanatnyi válságkezelés folyik, annak az eszköztárát vitatják, mert a tagadás mindig könnyebb, mint az előremutató kritika, de olyan ötletekkel, gondolatokkal, programokkal nem találkozom, ami a fenntarthatatlanságból, akár morális, akár gazdasági-pénzügyi téren az országot kihúzná a kátyúból és előre vinné valamilyen fenntartható irányba. Amikor előadó bíróként a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos törvényhozói erőfeszítéseket vizsgáltam, ott volt a szemem előtt az a több százezer megtévedt, eladósodott, „adósrabszolgaságba taszított” család, akiket a kilakoltatás, a hajléktalanság és a méltóságot sértő állapot veszélye fenyegetett. Nem a jogi dogmatikát védtem velük szemben, hanem őket védtem egy olyan korábbi, ideálisnak tételezett jogi dogmatikával szemben, aminek a keretében ez az állapot kialakulhatott. Albert Einstein mondta azt, hogy „Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amely a problémát előidézte”.

Nagynevű polgári jogász professzorom, Dr. Eörsi Gyula kidolgozta az „autonóm struktúra” elméletet, amiről azt mondta, hogy „Az önállóság és az anyagi érdekeltség nem a kommunizmus üzemanyaga, de abba az irányba húz.” Ilyen furfangos elméleti indokolással kellett megvédeni és ezáltal megtartani és átmenteni egy olyan kategóriát mint az autonómia – ha föllapozzuk a nyugat-európai jogi tankönyvek magánjogi részét, mindenütt alapvető fogalmi elem a privát autonómia. Még inkább ilyen volt Világhy Miklós áruviszony-elmélete, aki visszacsempészte a szocializmusba az árutermelést és az áruviszonyok jelentőségét.

Ők egymással látszólag tudományos síkon vitatkoztak, de elméleteik két lényegi kemény magja egyezett, mert az áruviszonyok alanyainak autonómiája nélkül nincs piac és nincs piaci gazdálkodás. 1996-ban Dr. Bíró György miskolci tanszékvezető professzor kollégámmal jogtörténetként írtuk bele az „Általános tanok”-ba ezt a két elméletet és alapkategóriát.

►A magyar Alkotmánybíróságot kezdetektől hosszú ideig a professzorok alkotmánybíróságának tartották. Ez most is így van?

A professzoroktól teljesen természetes és igazolható, hogy egy tudományosan igényes, minőségi jogállamban gondolkodjanak és a jövő számára ezt ajánlják modellként egy ideális és eszményi tökéletességre törekedve. Volt olyan német jogtudós, aki ezt „fogalom mennyországnak” nevezte, a jogtudomány feladata pedig a „fogalomelemzés” volt.

Most azonban a globális és az európai uniós válság folyamatosan tart, keresve a járható utat. Számunkra a közelebbi kérdés az, hogy mi is az az EU? Egy erős központi hatalommal és központi kormányzással rendelkező föderáció, vagy egység a sokszínűségben? Az egységet és a sokszínűséget, az uniós hatásköröket és a tagállami szuverenitást kellene harmóniába hozni, hogy ne essenek szét a nemzetállamok, ne bomoljon fel a rend és a nemzeti jogrendszer, ami gazdasági, politikai káoszhoz vezet. Az „európai” és a „nemzeti” (alkotmányos) identitás nem egymást kizáró kategóriák.

►A globalizáció paradoxonjait is érdemes átgondolni.

Nagyon hiányolom a globális bankfelügyeletet. Szigorodtak a szabályok, de inkább a nemzeti jogalkotás szintjén. Korábban Magyarországon több fázisban is bank-konszolidalizációról beszéltünk, felelőtlenül gazdálkodó, eladósodó, csődbe menő bankok állami segítséget kaptak közpénzből, de a legnagyobb veszteséget a kisbankokba betétjeiket elhelyező egyszerű emberek viselték. Érdemes lenne az állam gazdasági szerepvállalását újraértékelni ezen a téren. Hiszen a pénzügyi szektor a gazdaságnak a motorja, központi ösztönzője, a fejlesztés anyagi biztosítója. Magyarország túlállamosított szocialista gazdaságból túlprivatizált piacgazdaságba ment át, és az állam most nem tesz mást, mint egy normális egyensúlyt keres. A korábbi AB gyakorlat által is tükrözött liberális közhatalom felfogással nem egyeztethető össze, hogy belenyúl a gazdaság ágazataiba és átalakít, közpénzeket von ki egyes extra jövedelmekből. Az Alkotmánybíróság kivételes és nehéz szerepe az, hogy az Alaptörvény szellemében és értékrendjét érvényesítve új mércéket találjon, új korlátokat, határokat jelöljön ki az állam mozgástere számára is. A 2/3-os választási győzelem nem csak a parlamenti többséget jelentette, hanem alkotmányozó hatalmat is, mely kiterjedt a jogállam szervezeti rendszerének átalakítására is az új alkotmány keretében, valamint arra is, hogy a hatalommegosztás korábbi egyensúlyait az alkotmányozó hatalom átrendezze.

►Így ez érintette az AB hatáskörét is.

Én úgy látom, hogy a folyamatok ezt indokolttá tették. Az más kérdés, hogy korlátlan hatalom egy jogállamban nem lehetséges. Az AB-re változatlanul nehéz feladat hárul, mert szélsőséges esetekre fent kell tartania azt a jogát (sőt ez a kötelessége is), amikor megálljt parancsol, illetőleg azt mondja, hogy egy megoldás alkotmányellenes. Másfelől az AB-nek a korábban kimunkált emberi jogi, emberközpontú értékrendjét is őriznie kell.

►Az Alkotmánybírósági hatáskör új területe az alkotmányjogi panasz, amely magába foglalja a bírói kezdeményezést a közvetlen hatályosuló jogszabállyal szemben, az érintett panaszát, a bírói ítéletben alkalmazott jogszabállyal szembeni vagy magával a bírói jogértelmezéssel, ítélettel szembeni panaszt. Ez teljesen új hatáskörrel ruházta fel az AB-t?

Az AB most már nemcsak a törvényhozás „bírája”, illetve kontrolja, hanem a bíróságoké, az igazságszolgáltatásé is, azt vizsgálva, hogy az adott ítélet vagy az adott alkalmazott jogszabály összhangban van-e az alkotmányos értékrenddel. Nem eseti igazságszolgáltatást végzünk, az változatlanul a rendes bíróságok hatásköre. Ha a törvények alkotmányosak, akkor az alkotmányosság érvényesítése minden egyes bírónak kötelessége, ellentmondó gyakorlat esetében a jogegységet a Kúria biztosítja. Az AB mindkét vonatkozásban a rendes bíróságok ítéleteivel vagy a Kúria felülvizsgálati vagy jogegységi határozataival kapcsolatban is csak az alkotmányossági szempontot vizsgálja, hogy az kellő súllyal érvényesült-e.

Ez a terület legalább annyira nehéz, mint az absztrakt normakontroll, de nekem tetszik abból a szempontból, hogy ez a valóságos életben, azaz a horizontális viszonyokban, a magánfelek, vagy az állam és vádlott relációjában közvetlenül kéri számon az alkotmányos értékek, az emberi jogi értékek érvényesülését. Ebben az új hatáskörben esetről esetre rajzolódik ki a határvonal az alapjogvédő alkotmánybíráskodás és az alanyi jogvédő rendes bíráskodás között. Hol mi mondjuk, hogy a norma vagy az ítélet nem érte el az alkotmányos szintet, vagy hiány van és hibás, hol fordítva: ők kritizálják az AB-t, hogy eseti vagy konkrét bíráskodást folytat egy-egy döntésben, egy-egy konkrét határozatban. Azt hiszem, egy jóhiszemű és jóindulatú szakmai együttműködés ezt a problémát meg fogja oldani.

Ezek azok a gondolati hátterek és problémák, amelyek az Alkotmánybíróság elnöki funkcióját betöltve útkeresésre kényszerítenek. Ezen értékszemlélettel próbálom azt a saját arculatot megőrizni, ami nekem mindig is volt, csak annak a tényleges átvitele, érvényesítési módja a kérdéses, különösen, ha óriási ellenerők fújnak szembeszélként. De feladni nem lehet, mert a gyökereim szilárdak és azokat nem akarom eltépni.

►Az életszerűség változatlanul fő motívum a gondolkodásában.

Az emberért való gondolkodásra késztet a két felnőtt gyerekem sorsa, meg a négy unokám jövője, a jövő generációk joga, melynek háttere az a „zöld” ideológia, hogy a világ nem a miénk, csak az unokáinktól kaptuk kölcsön, és tovább kell adni, méghozzá az ő választási lehetőségüket, szabadságukat is biztosítva, azaz ne vigyük bele őket egy olyan „zsákutcába”, amiből nincs kiút. Ilyen értelemben ezt a személyes és családi elkötelezettséget kivetítem mindenki másra.

►Tanárként ragaszkodott ahhoz, hogy a jog, a jogi absztrakció és a konkrét életszerűség ne szakadjon el egymástól?

Mélyről jövő, paraszti sorból származó első generációs értelmiségiként tanári pályára készültem, ami a jogászi hivatással ötvöződött. Egy évig voltam katona előfelvételisként, ami jót tett fizikailag is, meg fontos közösségteremtő hely volt, ami erősítette a csapatszellemet, nem beszélve arról, hogy a kollégiumban életre szóló barátságok születtek. 1969–1974 között végeztem a jogi kart, Sárándi Imre professzorhoz, későbbi tanszéki kollégámhoz a gazdasági verseny jogi kérdéseiről írtam a szakdolgozatomat. 1968 a magyar új gazdasági mechanizmus éve volt, a vállalati önállóság és a háztáji- és kisegítő gazdaságok esélyével és lehetőségével. Szorgalmas látogatója voltam a Polgári Jogi Diákkörnek, mert a polgári jog volt az, a maga tulajdoni, szerződési, öröklési, családi viszonyaival, amelyek számomra a legkedvesebbek voltak az életszerűségük miatt. Az absztrakt jogi kategóriákat mindig konkrét példákon keresztül tanultuk, a példák a valós életből jöttek, és ott nem szakadt el olyan mértékben a jog a valóságtól, mint az elvontabb elméleti tárgyaknál. A későbbi tevékenységemben a jegyzeteimbe mindig életszerű példákat is beleírtam, hogy a hallgató tudja a jogot az élethez kötni. Ebben nagy példát adott nekem Dr. Brósz Róbert, aki ez első évfolyamon a római jogot tanította és minden egyes jogintézményt valóságos példákon keresztül magyarázott el. Az emberi jogoknak is az a végső lényege, hogy jobbá, tisztességesebbé, tartalmasabbá, értékesebbé próbáljuk alakítani, formálni az embert.

►Az egyetemi évek alatt 3 évig folytatott szakszervezeti jogsegélyszolgálatot, de nem vonzotta az ügyvédi pálya. A családjában viszont két ügyvéd is van.

A nagyobbik lányom jelenleg szünetelteti ügyvédi tevékenységét, mert egy gyermekvédelmi szakszolgálatnál törvényes gyám. Bár méltatlanul keveset keres, munkája erkölcsi értéke sokszorosa a materiális elismerésének. A férje is gyakorló ügyvéd, tehát közvetlen tapasztalatom van az ügyvédségről. Arról nem is beszélve, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott panaszok jelentős hányadát ügyvédek készítik és ők nyújtják be, így mondhatom, hogy a hivatásrenddel napi munkakapcsolatban állunk. Kellemes pillanatok azok, amikor szakmai rendezvényeken volt tanítványaim vagy akik a jegyzeteimből tanultak, tanárukként üdvözölnek.

Dr. Lenkovics Barnabás
1974-ben az ELTE ÁJK-n végzett summa cum laude minősítéssel. 2012 augusztusáig egyetemi oktatói pozíciót töltött be az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén: 1976-ig tudományos ösztöndíjas gyakornok, 1982-ig tanársegéd, 1991-ig adjunktus, 1999-ig docens, 2000-től egyetemi tanár. 1995-től részt vett az ELTE-SZIF Oktatási Intézet és azon belül a Civilisztikai Tanszék megalapításában, a győri jogászképzés újraindításában. 1996-tól 2015. 07. 26-áig a győri Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári- és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője. 2001. július 1-jétől 2007. április 20-áig az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. 1992-ben szerzett kandidátusi fokozatot, 1999-ben habilitált, habilitációs előadásának témája „A tulajdon társadalmasítása és magánosítása” volt. Írt egyetemi tankönyvet (Dologi jog) és jegyzetet (Polgári jogi alapok) önállóan és társszerzővel is: Magyar polgári jog. Általános tanok (Bíró Györggyel) és a Személyi jog vázlata (Székely Lászlóval). Közel száz további publikáció szerzője. Gyűjteményes könyve „Ember és tulajdon” címmel 2013-ban jelent meg. Szakterülete a polgári jog, kutatási területe a dologi jog, különösen a tulajdonjog és az emberi jogok. Szabadidejében kertészkedik.
http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/a-jog-van-az-emberert-es-nem-az-ember-a-jogert

Német államfő: Ennél már sokkal nagyobb menekülthullámot is kibírtunk

Joachim Gauck szerint Németország erős, kibírja a menekülthullámot. Azokra büszke, akik segítik a menekülteket.

Németország a jelenleginél sokkal nagyobb menekülthullámokkal is megküzdött már, és az újabb menekültválsággal is meg tud birkózni, mondta a német államfő szerdán Berlinben.

Joachim Gauck egy menedékkérőket befogadó berlini állomáson azt mondta, hogy Németország elutasítja a szélsőjobboldali gyűlölködőket, a gyújtogatókat és az idegenellenes uszítókat.

"Ti nem képviseltek minket, és nem fogjuk eltűrni, hogy törvényszegők lépjenek fel nyitott és segítőkész országunk nevében" - mondta a szövetségi elnök.

Joachim Gauck méltatta a menedékkérők ellátását társadalmi munkában segítő emberek munkáját. Az önkéntesek "meg akarják mutatni, hogy van egy fényes Németország, amely túlragyogja a sötét Németországot", amelynek képe a menedékkérők szállásai elleni támadások és az idegenellenes megnyilvánulások nyomán bontakozik ki.

A német államfő szerint a "politikai és gazdasági értelemben markos, széles vállú" Németország megbirkózik a menekültválság kihívásaival.

Az országnak "nehéz időkben, lerombolva, koldusszegényen jóval nagyobb menekülthullámokat kellett elviselnie", mégsem vallott kudarcot - mondta Gauck.

Hasonlóan beszélt Norbert Lammert, a törvényhozás alsóházának (Bundestag) elnöke is, aki egy szerdai rádióinterjúban azt mondta, hogy Németország be tud fogadni évente 800 ezer menedékkérőt.

"Amennyiben közös humanitárius kötelezettségként fogjuk fel a feladatot, kétség sem fér hozzá, hogy közösen megbirkózunk vele" - mondta Lammert a Bayern 2 bajor közszolgálati rádiónak.

Angela Merkel szerdán felkeresi a szászországi Heidenauban működő menekültszállást, amelynél a múlt héten zavargások voltak. A kancellár első alkalommal jár menedékkérőket ellátó intézményben, a látogatással azt kívánja kifejezni, hogy elítéli az idegenellenességet és a rasszizmust.

Merkelt számos bírálat érte, amiért nem szólalt meg korábban a zavargások ügyében és még egyetlen befogadóállomáson sem járt.

A kancellár hétfőn ítélte el a történteket, hangsúlyozta, hogy "visszataszító a szélsőjobboldaliak és neonácik" gyűlölködése, és "szégyenletes, ahogy polgárok, még gyerekes családok is" nyíltan támogatják őket.

Heidenauban egy üresen álló barkácsáruházban 600 menedékkérőnek alakítanak ki szállást. Az első csoportot csak rendőri biztosítás mellett tudták elhelyezni péntek éjjel, mert a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) felhívására összegyűlt tüntetők több száz fős csoportja a demonstráció után barikádot emelt az épülethez vezető úton, és rárontott a rendőrökre. A zavargások szombat éjjel is folytatódtak, és vasárnap éjjel is előfordult dulakodás menekültellenes tüntetők és ellentüntetők között. Az összecsapásokban több mint 30 rendőr megsebesült.
http://www.hir24.hu/belfold/2015/08/26/nemet-allamfo-ennel-mar-sokkal-nagyobb-menekulthullamot-is-kibirtunk/

Unterkünfte für Kriegsflüchtlinge

Hunderte Kriegsflüchtlinge, die in den letzten Wochen nach Österreich gekommen sind, haben kein Dach über dem Kopf. Das Innenministerium startete am 4. Juli 2015 einen Aufruf an die Bevölkerung, Unterkünfte bereitzustellen.

Im ersten Halbjahr 2015 kamen insgesamt etwa 28.000 Menschen nach Österreich, die um Asyl angesucht haben – so viele wie im gesamten Jahr 2014. Die meisten sind aus den Kriegsgebieten in Syrien, Afghanistan und im Irak geflüchtet. Allein im Mai wurden 6.420 Asylanträge in Österreich gestellt.
Die zunehmende Zahl an Asylsuchenden bringt ein Unterbringungsproblem mit sich. Allein in den letzten zwölf Monaten haben Bund und Länder insgesamt 17.000 neue Unterkunftsplätze geschaffen. Die Kapazitäten des Bundes wurden mehr als verdreifacht; jene der Länder wurden um zwei Drittel gesteigert.

Notmaßnahmen

Im Mai 2015 wurden Notmaßnahmen eingeleitet. Beginnend mit 15. Mai 2015, wurden an vier Standorten Zelte aufgebaut: Jeweils zwölf Zelte für bis zu 96 Menschen in Thalham, Salzburg und Linz sowie sechzig Zelte für maximal 480 Menschen in Traiskirchen. Am 15. Mai 2015 wurde die Bundesbetreuungseinrichtung Wien-Erdberg wiedereröffnet.
Die Lage spitzt sich besonders in Traiskirchen zu. Dort sind derzeit rund 3.000 Menschen untergebracht. Hunderte haben kein Dach über dem Kopf.

Quartiersuche

Aus diesem Grund und um in Zukunft ausreichend feste Quartiere vorhaltig zu haben, startete das Innenministerium einen Aufruf an Österreicherinnen und Österreicher, die Unterkünfte für Asylsuchende zur Verfügung stellen können. Darunter fallen Gasthöfe, Hotels, aber auch Privatwohnungen oder Hallen, die entweder in ihrer Gesamtheit angemietet oder in denen schutzsuchende Menschen untergebracht werden können. Unterkunftsgeber, die sich melden, sollten Eigentümer des angebotenen Objekts sein; sie sollten berücksichtigen, dass keine Maklerprovisionen bezahlt werden; es sollten alle behördlichen Bewilligungen vorliegen (z. B. Baubewilligung, Betriebsanlagenbewilligung usw.); und die angebotenen Gebäude sollten nicht sanierungsbedürftig sein. Alles Weitere können Interessenten der Checkliste unten entnehmen.

Interessenten können sich kostenlos aus allen Netzen unter 0800-23 00 90 oder per E-Mail unter quartiersuche@bmi.gv.at an das Bundesministerium für Inneres wenden.
Weiterführende Dokumente:
Angebot Quartier für die Unterbringung von Asylwerbern

http://www.bmi.gv.at/cms/bmi/_news/bmi.aspx?id=5937366E4A303765737A6B3D&page=0&view=1

OROSZORSZÁG SAJÁT JOGRENDSZERÉT AZ EURÓPAI BÍRÓSÁGI DÖNTÉSEK FÖLÉ HELYEZI

Az Orosz Alkotmánybíróság úgy döntött: Oroszországnak nem kell végrehajtania az európai bíróságok ítéleteit, ha azok összeütközésbe kerülnek az orosz alkotmánnyal.
Oroszországot kötik az Európai Emberi Jogok Egyezményének előírásai. Az Orosz Alkotmánybíróság azonban úgy döntött, hogy Oroszország „visszaléphet ebből eredő kötelezettségeiből", ha ez az egyetlen mód arra, hogy elkerülje saját alkotmányának megsértését.
Oroszország nem ért egyet az Emberi Jogok Bíróságának azzal az ítéletével, amely arra kötelezte, hogy kártérítést fizessen az egykori olajipari óriás, a Yukos részvényesei számára.

Az Európa Tanács (CoE), amely figyelemmel kíséri az Egyezmény és az ECHR döntéseinek megvalósulását, aggodalmának adott hangot az orosz döntéssel kapcsolatban.
A CoE főtitkára, Thorbjorn Jagland leszögezte: „Oroszország tudomásul vette, hogy az ECHR ítéletei kötelező jellegűek. A mai döntésben megfogalmazott megszorítás azonban, amely kivételeket enged meg ez alól a szabály alól, számos kérdést és aggályt vet fel. Szakértőink elemzik az orosz döntést és meg fogom keresni az ügyben a legmagasabb szintű orosz hatóságokat."

A kedden megszületett orosz bírósági döntés szerint az ECHR ítéletei „nem írhatják felül az Alkotmány elsőbbségét az orosz jogi rendszerben."

Az ECHR egy 2014 júliusi ítélete kimondta, hogy Oroszországnak 1,9 milliárd euró kártérítést kell fizetnie a Yukos részvényesei részére.

Az ECHR úgy ítélte meg, hogy Oroszország megsértette az Egyezmény első fejezetének első cikkelyét, amely a magánszemélyek vagyonát védelem alá helyezi.
http://figyelo.hu/cikkek/421433-oroszorszag-sajat-jogrendszeret-az-europai-birosagi-dontesek-fole-helyezi

A Fidesz a holdudvarából ültetett embereket az Alkotmánybíróságba, na és?

FT
Hosszú és alapvetően jogelméleti interjút készített a Mandiner Lenkovics Barnabással, az Alkotmánybíróság elnökével. Van azonban néhány érdekes kijelentés, amit most kiragadnék két érdekességet a beszélgetésből.

Hogy a Fidesz saját politikai holdudvarából is beültetett néhány embert alkotmánybírói székbe? Ez igaz. De ahogy beül, onnantól kezdve alkotmánybíró és nem fideszes.

Ez az idézet még a beszélgetés elejéről származik, itt még Lenkovics védte mindenkori gránitszilárdságú alkotmánybíró becsületét, azonban később már kicsit később megengedőbb, ha úgy tetszik, diplomatikusabb, politikusibb választ adott arra, hogy megtöri-e az Ab iránti bizalmat, ha az emberek azt gondolják, hogy pártkatonák ülnek ott:

ha valaki magára ölti a talárt, a testületbe beül és ott szavaz, akkor már a szakmai, erkölcsi, általános emberi hitele a tét, és eszerint cselekszik nagyobb súllyal. Hogy a mögötte meghúzódó politikai érvekből mit milyen mértékben vesz figyelembe, az ebben a keretben értelmezendő. Nem mondom, hogy nem érződik a változás.

Szóval valamilyen változás mégis van, Lenkovicsból azonban nem sikerült kihúzni, egész pontosan mit is ért ezalatt. Viszont további, az utóbbi időben igen aktuális érdekesség, hogy a melegházasság Európában és az USA-ban is hasít, az Ab elnöke pedig megerősíti, amiről az Index is beszámolt néhány napja:
Magyarországon is lehet melegházasság.
http://index.hu/belfold/2015/07/13/a_fidesz_a_holdudvarabol_ultetett_embereket_az_alkotmanybirosagba_na_es/

Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól

szerző: Veczán Zoltán, forrás: MNO,
Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól
George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök a hidegháborút lezáró máltai konferencián
Europress/AFP

Évtizedes aprólékos munkával, több mint ezer, többségében amerikai levéltári forrás felhasználásával készült el Borhi László mítoszrombolásra is kifejezetten alkalmas könyve, a Nagyhatalmi érdekek hálójában: Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata a második világháborútól a rendszerváltásig című könyve. A kötet hiteles és első kézből szerzett információkból felépítve zúzza porrá a közkedvelt legendákat Magyarország hányattatott évtizedeiről.

Arra a kötetet bemutató Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója is rávilágított, hogy Magyarország méretéből fakadóan valóban ki volt téve a nagyhatalmak kénye-kedvének, és ahogy a birodalmi központ és provincia viszonya tetten érhető a szovjet–magyar, úgy később az amerikai–magyar viszonylatban is. Mindeközben az 1943–44 után következő négy évtizedben szinte alig volt bármi ráhatásunk ezen kapcsolatok alakítására, azokat a szovjet–amerikai viszony határozta meg.

Az eseményen elhangzott: az USA preferenciái évtizedről évtizedre változtak: az ötvenes években Lengyelország, a hatvanas években Románia, a hetvenes évektől pedig Magyarország volt a „kedvenc” Kelet-Európában, a nyolcvanas évek közepére már egyértelműen: nyugati konzulátusok és kereskedelmi központok nyíltak, és a keleti embargót megkerülve technológiát is kaphattunk Amerikától. Lehet, hogy éppen az ország „kísérleti laboratóriumi” mérete miatt engedte Moszkva az ilyen próbálkozásokat.
Más szabadságán vett stabilitás

Mint Borhi, az Indianai Egyetem professzora elmondta, már a Kállay-kormány háborúból való, 1943–44-es kiugrási kísérlete sem volt más, mint a nyugatiak elterelő hadművelete, amely kiprovokálta a német megszállást, így százezernyi katona elvonását a frontról – velünk akkor sem számoltak, hiába volt a magyar kormány szándéka őszinte (Kállay rettegett attól, hogy a vereség esetén újra a Trianon utáni határok mögé szorulunk, a németeket ráadásul nagyon utálta).

Roosevelt a következő háborúk elkerülése végett odaengedte Kelet-Európát Moszkvának, ezzel megadva Sztálinnak azt, amit Hitler nem tudott – az amerikaiak egyébként, ha más nemzetek szuverenitása és a stabilitás között kellett dönteni, mindig az előbbi rovására döntöttek az utóbbi javára. Valamit kezdeniük kellett ezzel a német–orosz köztes Európával, ez volt a britek szándéka is az 1938-as müncheni egyezmény során, amikor Csehszlovákia feldarabolása mellett döntöttek.
Nem ’45-ben kerültünk kalapács alá

Az a Jalta-legenda viszont, miszerint 1945-ben adták el Kelet-Európát a Szovjetuniónak, ebben a formában nem volt igaz, addig csak ad hoc akaratérvényesítés folyt Moszkva részéről.
A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor
A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor
Fotó: Europress/AFP

Egészen 1956-ig kellett várni, hogy világossá váljon ez a felosztás. Amerika szempontjából mindig elsődleges volt a biztonság és a stabilitás, miután 1956 kapcsán rájött, hogy a régiót nem fogja tudni fellazítással elszakítani és feladta a „felszabadítás” doktrínáját. Sőt az 1960–70-es évektől Washington egyre inkább úgy gondolta, jobb is, ha Moszkva gyeplőn tartja Kelet-Európát, mert különben a két világháború közötti adok-kapok tér vissza a német–orosz köztes térség népeinek marakodása miatt.
A forradalmi legendák

1956 kapcsán még egy közkedvelt mítoszt zúzott szét Borhi: mint elhangzott, a magyar forradalommal összefüggésben említés sem esett semmiféle nyugati katonai beavatkozásról, mivel hazánk méretéből fakadóan nem tudott volna ellenállást kifejteni; de még a harmincmilliós Lengyelország esetén is azzal zárták le a felvetést, hogy nagyhatalmak közötti háborút, ergo teljes pusztulást okozna, ezért az ötlet elvetendő. Nagy Imrét is totálisan félreértették, ahogy az a dokumentumokból kiderült: egyértelműen elutasították, még a nagyköveti akkreditációt is a kormány bukásáig halogatták.

Borhi mindezt az MNO-nak még kiegészítette néhány igen komoly adalékkal: cáfolta azt a legendát, hogy Francisco Franco spanyol jobboldali diktátor százezernyi önkéntest akart volna küldeni a forradalmárok megsegítésére – valójában csak fegyvert küldött volna amerikai repülőkön, ezzel pedig csak a harc húzódott volna el és még többen meghalnak. Végül az osztrákok nem engedték át a légterükön a gépeket, mert rettegtek attól, hogy az alig egy éve kivonult szovjetek visszatérnek.
Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november 12-én
Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november 12-én
Fotó: Europress/AFP
Atomot a szovjetekre

Az igaz, hogy a CIA kiképzett kelet-európai emigránsokat, de ezeket az embereket végül sosem vetették be. Washington ugyanis tudta, hogy az oroszok a világháborúig is elmennek Magyarország megtartásáért, hiszen ha Magyarország elveszik, az egész tömb felbomlik, és több helyütt nem biztos, hogy kiállta volna a próbát a friss Varsói Szerződés. A világháború pedig akár az orosz nukleáris arzenál bevetését is jelenthette volna. Bár a CIA igazgatóhelyettesének volt egy „elvadult” javaslata – ahogy Borhi portálunknak fogalmazott – arról, hogy atombombát dobjanak az orosz utánpótlási vonalakra, de Eisenhower elnök azt mondta a magyarokra utalva, hogy „nem akarhatjuk megölni azokat, akiket meg akarunk menteni”. Borhi szerint a be nem avatkozással nagyon jó döntést hoztak, hiszen máskülönben Magyarország területén vívták volna meg a harmadik világháborút.

Borhi azt is elmondta nekünk, hogy a szovjet csapatok kivonásának ötlete még az 1955-ös osztrák államszerződés idején felmerült Genfben, de az oroszok kerek perec megmondták, hogy erről tárgyalni sem hajlandóak. A finnekéhez hasonló – oroszbarát, de nem kommunista egypártrendszerű – berendezkedés akkor merült fel először, de az ötvenes években ez korai volt még; aztán 1989-ben újra előkerült a javaslat, ekkor viszont a Kelet-Európán végigsöprő rendszerváltás okafogyottá tette az egészet.
Lassabban, elvtársak!

Az amerikaiak az 1989–90-es „rendszerátigazítási hullámot” egyébként az 1945-ös fordulatok inverzeként képzelték el, de a rendszerváltás egyáltalán nem volt lefutott meccs. Amerika maga óvott a gyors reformoktól, fokozatos piacosodást javasolt, de sem a szocialista berendezkedést, sem a Varsói Szerződést nem akarta felrúgni, és ezt meg is üzenték Budapestre. A nyugatnémetek, osztrákok is azt üzenték: Nicht ugribugri! Mi több: Bushék igazából a reformkommunistáknak drukkoltak, megengedőbben talán egy MSZP–MDF nagykoalíciónak, amely fokozatosan viszi véghez az átalakítást. Paradox módon talán éppen a be nem avatkozásukkal tettek jót, mert így az oroszok nem próbálták meg menteni a menthetőt.
Büszkék lehetünk

A lengyel és magyar rendszerátalakítás ugyanakkor gyorsan zajlott le és sokkal radikálisabb volt, mint ahogy magukat a reformokat egyáltalán lehetővé tévő Gorbacsov elképzelte, de túltett a nyugati és amerikai szándékokon is. Borhi szerint ez egy olyan pontja volt a magyar történelemnek, amelyre büszkék lehetünk, hiszen hazánk és a régió nemzetközi helyzetének változásait a mi belpolitikai változtatásaink indították el, kár ehelyett a pápának vagy Reagan elnöknek „ajánlani” a diadalt.
Ezerarcú külpolitika

Amit fontos észben tartani, hogy bármennyire tűnik is központosítottnak egy-egy ország külpolitikája, az mindig különböző felek erőviszonyaitól függ. Ezért tett minden hivatalos elnöki álláspont mellé Borhi egy-egy „belső használatra szánt” dokumentumot, a külügyminisztérium, a CIA, az Amerika Hangja vagy a Szabad Európa Rádió álláspontját; míg magyar részről ez Kádár álláspontja mellett az MSZMP külügyi bizottsága és a Belügyminisztérium elképzeléseit jelentette. A nyitást jellemzően mindig a kereskedelmi és külügyi, a bezárkózást a védelmi tárca szorgalmazta.

Sokszor ezért tűnik úgy, hogy egy-egy ország külpolitikája teljesen következetlen. Hiába tudják például negyven éve, hogy Kuba elzárása káros, Obama csak most tudta legyőzni a floridai lobbit és meglépni egy 1961-es Kennedy-féle kelet-európai nyitáshoz hasonló doktrínát. Rákosiék már 1951-ben tudták, hogy a ránk erőltetett gazdasági modell működésképtelen, és feloldották volna az elzárkózást. Az, hogy nem volt igazi mozgásterünk, nem jelentette azt, hogy nem lehetett jó vagy nagyon buta külpolitikát folytatni, Borhi mindkettőre mondott példát. Rákosiéknak a nyitás nem sikerült, mert addigra annyira összevesztek aamerikaiakkal , hogy csak 1972-re tudták rendezni a viszonyt, amikor már Kádárék tudták, hogy hitel nélkül összeomlik a rendszer, és kölcsönt csak Washington jóváhagyásával szerezhettek. Utána viszont ügyesen sikerült a kedvenc szovjet csatlósállammá válnunk az USA szemében (ez addig, illetve amíg Ceausescu „meg nem bolondult”, Románia volt).

A helyzet némiképp skizofrén volt persze, hiszen miközben Amerika-ellenes cikkek garmadája jelent meg a magyar sajtóban, a külügy naponta kilincselt a követségen pénzért, a Szent Korona visszaadásáért vagy a Mindszenty-ügy megoldásáért koldulva. Amiben viszont ügyesek voltak, az a jó zsaru, rossz zsaru szerepjáték, hiszen a diktatúra sajátja volt, hogy az amerikaiak sosem tudták, valódi autoritással tárgyalnak-e. Miközben Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes álláspontja az volt, hogy minél több amerikai hullik el Vietnamban, annál jobb, Kádár az oroszokat szidta az amerikaiaknak. Ezt viszont ügyesen csinálták, ennek köszönhetően is lett Magyarország Amerika kedvenc szovjet-csatlósa.
http://mno.hu/tudomany/amerika-rettegett-a-magyar-rendszervaltastol-1294726

Piketty szerint épp a németek azok, akik soha nem fizették vissza az adósságukat

horváthbence
A francia közgazdászsztár, aki a növekvő társadalmi különbségek dinamikájáról írt könyvével lett világhírű, most a német Die Zeitnek adott interjút, elsősorban persze a görög helyzetről. Ebben Thomas Piketty egyrészt kikezdi a németetek általa vélt erkölcsi felsőbbrendűség-tudatát, másrészt pedig javaslattal is előáll, hogyan lehetne kezelni az Európai Unió gazdasági nehézségeit. Piketty szerint a hasonló tartozások története tele van iróniával, és ezek az esetek alig követik mindazt, ami mi igazságként vagy rendként értelmezünk.

Amikor hallom, hogy a németek egy erős morális alapállásról beszélnek és erősen hisznek benne, hogy a hiteleket vissza kell fizetni, csak arra tudok gondolni, hogy ez mekkora vicc. Németország az az ország, ami soha nem fizette vissza a hiteleit. Nincs alapjuk arra, hogy más országokat leckéztessenek.

- mondja Piketty, aki azt idézi fel, amikor 1945 után a németek adóssága a GDP 200 százalékára nőtt, tíz évvel később pedig a nagy része felszívódott, mindössze 20 százaléknyira zsugorodott. Hasonló változás ment végbe Franciaországban is ebben az időben. És ehhez a változáshoz semmi köze nem volt olyasmi fiskális fegyelemnek, amit ma a görögöknek ajánlanak. De ott van például az 1953-as londoni hitelmegállapodás, aminek keretében a németeknek adott külföldi hitel 60 százalékát elengedték, a belföldi hiteleket pedig átstrukturálták.

Ha mi akkor azt mondtuk volna a németeknek az ötvenes éveknek, hogy nem pontosan ismertétek fel a hibáitokat, még mindig a hiteleiteket fizetnétek vissza. Szerencsére mi intelligensebbek voltunk ennél.

- mondja Piketty, aki azzal sem ért egyet, hogy Németország eddig különösebben nagylelkűen bánt volna a görögökkel, mivel épp a németek profitáltak a helyzetből: a lejárt hitelek után járó viszonylag magas kamatlábak miatt. És hogy mit kezdene Piketty a kialakult helyzettel Európában? Egy olyan konferenciát szeretne, mint amilyet a második világháború után is rendeztek: minden hitel újrastrukturálásával. Nem csak Görögországban, de számos európai országban. Szerinte ez elkerülhetetlen, de jelenleg mégsem ez történik, épp most vesztettünk el újabb hat hónapot azzal, hogy egyáltalán nem átlátható módon zajlott a vita Athénnal. Pedig a görögök ugysem fogják tudni visszafizetni ezt a tartozást, jut valami olyasmire a francia közgazdász, amire az IMF is jutott pár napja kiszivárgott jelentésükben.

A görög helyzet kialakulásának megértéséhez ezt a korábbi cikkünket ajánljuk még mindig.

Az interjú németül itt, angolul pedig itt olvasható. (via Quartz)
http://444.hu/2015/07/06/piketty-szerint-epp-a-nemetek-azok-akik-soha-nem-fizettek-vissza-az-adossagukat/

A „totális jogállamtól” óv Varga Zs. András alkotmánybíró

Írta: bakó.bea
Eszményből bálvány lett a jogállamiság, aminek a fogalmába jóformán bármit bele lehet szuszakolni akár Magyarországon, akár Európában – állítja Varga Zs. András alkotmánybíró, a Pázmány jogi karának dékánja a joguralom dogmatikájáról írott Eszményből bálvány? című könyvében. Varga Zs. szerint a jogállamiság felduzzasztott – vagy éppen kiüresített? – fogalmát adu ászként lehet felhasználni; nem csak az általa kárhoztatott aktivista alkotmánybíróságok részéről, de akár európai szintű politikai vitákban is, mint ahogy történt ez például Magyarország és a Tavares-jelentés esetében. A korrekt alapállás ellenére a könyv tartogat néhány olyan érvelési fordulatot, amelyek különösen meredeken hangzanak egy – kizárólag a kormánypártok támogatásával megszavazott – alkotmánybírótól, és sajnos a szekértábor-logikát sem igazán sikerül meghaladni.

Varga Zs. András könyve jogi megalapozottsága ellenére most, a magyar közjogi rendszer átalakítása utáni években jelentős közéleti-politikai aktualitást hordoz, amit az is jelez, hogy a múlt heti könyvbemutatón többek között Szájer József fideszes EP-képviselő méltatta a könyvet: szemrebbenés nélkül beszélt például arról, hogy az ellenőrzés nélküli hatalom hogyan torzíthatja el a legjobb szándékot. A bemutatón Orbán Balázs, a Századvég kutatási igazgatója is mondott egy programbeszédet az emberi jogi dogmatika hanyatlásáról, ami után a jogállamiság lesz a következő évtizedek „rising star-ja”. A kutatási igazgató a magyar nyelvű szakirodalom körében „hiánypótlónak” nevezte Varga Zs. jogállamiságról szóló könyvét, amit érdekes kontextusba helyezett, hogy a rendezvényen szintén felszólalt Varga Csaba, a Pázmány jogi karának professzor emeritusa, aki az utóbbi évtizedekben rendszeresen publikált jogelméleti igénnyel a jogállamiságról – magyarul is. Bizonyára ez elkerülte Orbán Balázs figyelmét.

Varga Csaba a jogállamiság „rising star-járól” azt mondta: a rendszerváltáskor ráerőltették a volt szocialista országokra a nyugati/amerikai modellt, holott nincs egységes jogállamiság; mégpedig azért, mert nincs egységes történelmi tapasztalat sem. Szerinte a saját jogállami rendszerét minden népnek magának kell felépítenie a történelmi kihívásokra adott válaszaival – ezt, a józan észre hagyatkozást próbálja meg visszahozni az Alaptörvény és preambuluma, a Nemzeti Hitvallás. A professzor nagyon jól megfogalmazta Varga Zs. könyvének legfőbb műfaji jellemzőjét is, amikor kifejtette: ennek egy elméleti megalapozása akar lenni a könyv, „esszéisztikus levezetése egy intuíciószerű meglátásnak”.

A szerző Varga Zs. András a bemutatón a magyar Alkotmánybíróság aktivista első éveiről és az európai birodalomépítésről beszélt: könyvének alapvető párhuzama ugyanis, hogy európai szinten úgy válik most tisztázatlan tartalmú ütőkártyává a jogállamiság, mint annak idején az Alkotmánybíróság gyakorlatában, amely számos, az akkori alkotmány és a meglévő jogszabályok által megoldatlan jogi kérdést a jogállamiság elvének kiterjesztő és normatív értelmezésével oldott meg – erre a jelenségre használja Varga Zs. a „totális joguralom” kifejezést. Például ezen logika alapján kaszálta el a híres-hírhedt Zétényi-Takács féle igazságtételi törvényt az Alkotmánybíróság 1992-ben, aminek máig ható társadalmi feszültségeket köszönhetünk. Varga Zs. szerint az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatában a jogállamiság fogalma tautologikus, nincs elkülönült tartalma, így pedig adu ászként bármire ráhúzható – ezzel pedig a testület korlátlan hatalmat biztosított magának a törvényhozó hatalom felett.

Ez az érvelés persze jól ismert és egyáltalán nem új a jogi szakirodalomban, a fentebb idézett Varga Csaba professzor is hasonlóképp vélekedik az alkotmánybíróságról. Az újdonság inkább az, hogy most egy alkotmánybírótól halljuk ugyanezt. És nem csak a könyvben. Az utóbbi években felduzzasztott, kormánypárti többségűvé vált alkotmánybíróságban nem Varga Zs. András az egyetlen, aki a testület háttérbe szorulását szorgalmazza a parlamenttel szemben: például Pokol Bélától és Salamon Lászlótól is lehetett ilyesmiket olvasni párhuzamos indokolások, különvélemények formájában – de nincs is ezzel semmi gond.

Varga Zs. szerepfelfogásának visszásságai inkább ott mutatkoznak meg, ahol az Alkotmánybíróságnak már az új Alaptörvényre vonatkozó gyakorlatát elemzi. Úgy látja, hogy az AB újabb gyakorlata alkalmas lehet arra, hogy gátat szabjon a „jogállami önkénynek”, vagyis helyre tegye az alkotmánybíróság és a jogalkotó viszonyát. Igaz, hogy korábban, de inkább még a kilencvenes években az Alkotmánybíróság valóban többször túlterjeszkedett a hatáskörén; de azért azt is látni kell, hogy valahogy meg kellett oldani a rendszerváltással felmerülő jogi kihívásokat – ennek ez egy módja volt; az persze lehet, hogy nem a legjobb. Mindenesetre Varga Zs. érvelésével beleáll abba a logikába, hogy valaki feltétlenül önkényes: esetében az Alkotmánybíróság (az Alkotmánybíróság-pártiak pedig ugye a jogalkotót tartják annak). Ha nem túl aktivista, de azért működőképes, a feladatának ellátására alkalmas Alkotmánybíróságot akarunk, akkor talán nem ártana az AB-önkény és parlament-önkény skálájának a két végpontjától kicsit elvonatkoztatni.

Az új Alaptörvény alapján folytatott AB-gyakorlattal kapcsolatban a legmeredekebb állítás a könyvben az alkotmány átmeneti rendelkezéseivel függ össze. Bizonyára emlékszik az olvasó, hogy a parlament néhány nappal az új alkotmány 2012. január 1-i hatályba lépése előtt fogadta el az átmeneti rendelkezéseket: ebben voltak például a kommunista szervezetek és utódaik felelősségére vonatkozó rendelkezések és még egy sor, tartalmilag nem „átmeneti” rendelkezés. Ami a legproblémásabb volt viszont, az az, hogy az átmeneti rendelkezés, mint törvény saját magát alkotmányos szintre helyezte, ezzel pedig sértette a jogforrási hierarchiát. Az alkotmánybíróság aztán az átmeneti rendelkezéseket megsemmisítette, a jogalkotó pedig később ezen rendelkezések jó részét a negyedik alkotmánymódosítással beleírta az Alaptörvénybe.

Varga Zs. szerint az Alkotmánybíróság az átmeneti rendelkezéseket megsemmisítő döntését pontosan a jogállamiság fent leírt adu ász-felfogására alapította, ami azért önkényes, mert ennyi erővel pontosan az ellenkezőjére is juthatott volna. A szerző úgy következtet: a sokat vitatott negyedik alkotmánymódosítást – amellyel a korábban alkotmányellenesnek ítélt „átmeneti” rendelkezéseket illesztették az alkotmányba – tulajdonképpen az Alkotmánybíróság kényszerítette ki (!) azzal, hogy megsemmisítette az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Sajnálatos alkotmánybírói szereptévesztésnek tűnik ez. Önmagában az teljesen rendben van, hogy egy alkotmánybíró maga a testülete visszafogottságának a híve. De ez azon nem változtat, hogy az Alkotmánybíróság arra hivatott, hogy a jogrendszer alkotmányossága felett őrködjön − ha pedig egy alkotmányellenes törvényt megsemmisít, akkor nem alkotmánymódosításra kényszeríti a jogalkotót (ideális esetben), hanem önmérsékletre inti. Ezzel az erénnyel nem csak az alkotmánybíróknak, de a jogalkotó politikusoknak is tudniuk kellene élni olykor.

Az alkotmánybíróságihoz hasonló jogállamiság-aduász van kialakulóban az Európai Unióban is a szerző szerint, és ezzel a megállapítással valóban nehéz lenne vitatkozni. A Magyarország helyzetéről és az uniós alapértékek állítólagos megsértéséről szóló Tavares-jelentés is sűrűn dobálózik a jogállam fogalmával, anélkül, hogy lenne erre Európa-szerte elfogadott egységes definíció. Miután a hírhedt 7-es cikket nem alkalmazták végül hazánkkal szemben, az Európai Bizottság egy „jogállami keret” megalkotásáról döntött, ami gyakorlatilag formális levelezgetésből áll a Bizottság és az érintett tagállam közt a jórészt meghatározhatatlan tartalmú „rendszerszintű jogállamsértések” esetén. A szöveg szintjén elég ártalmatlan, legfeljebb politikai nyomásgyakorlásra alkalmas eszköznek tűnik ez, Varga Zs. szerint azonban a keret a tagállami alkotmányokkal szembeni „normakontroll-eljárást” rejt magában. Például azért, mert a keret előírja, hogy a tagállami alkotmánybíráskodás – ahol van – nem fenyegethető új jogalkotás útján; holott semmilyen uniós jogszabály nem szól arról, hogy a tagállamoknak kötelező lenne alkotmánybíróságot működtetniük.

S hogy miért lett bálvány a joguralom? Varga Zs. ezt az európai „birodalomépítés” eszközének látja: mivel a korábbi társadalmi kötőerők – a szokás és a kultusz – „kiűzettek a közéletből”, a jogot kellett alkalmassá tenni erre a funkcióra. Ez Varga Zs. szerint egy önigazolásos folyamat, ami végül az eredeti céllal ellenkezően pont az önkényes hatalomgyakorlás eszközévé válhat. Ugyanennek az önigazolásnak a része az emberi jogok joguralomra hivatkozással történő szakadatlan bővítése is – teszi hozzá. Mindezen következtetések valóban megfontolandók: csak az a kár, hogy a könyv nem mozdul ki, és valószínűleg a rá adott válaszok is kevéssé fognak kimozdulni az abszolút jogállamot dicsőítő és az abszolút jogalkotói (illetve tagállami) szuverenitást hirdető két ellentétes kánon szigorú keretei közül.
http://mandiner.blog.hu/2015/07/04/a_totalis_jogallamtol_ov_varga_zs_andras_alkotmanybiro

Tíz érv a melegházasság ellen

anarki
jog
ma 21:01
A hét végén ünnepelt a világ, ünnepeltek a melegek, ünnepeltek a jobb érzésű nem melegek, szivárványszínbe öltözött a Facebook: az USA kilenctagú Legfelső Bírósága minimális többséggel bár, de úgy döntött, hogy mostantól az ország összes tagállamában legális az azonos neműek házassága. Az eset, ami megannyi viszontagság után végül Obergefell v. Hodges néven vonul be a történelembe, jelentősége ahhoz hasonlítható, mint amikor 1967-ben ugyanez a Legfelső Bíróság, persze más tagokkal, kimondta, hogy az Egyesült Államokban egy fekete férfi törvényesen elvehet feleségül egy fehér nőt, és viszont. Nem is volt olyan régen.

A bíróság múlt pénteken 5-4 arányban szavazott a melegházasság engedélyezése mellett. A többségi véleményt Anthony Kennedy fogalmazta meg, ehhez csatlakoztak az igennel szavazó többiek: Stephen Breyer, Ruth Bader Ginsburg, Elena Kagan és Sonia Sotomayor. Az USA Legfelső Bírósága hagyományosan nemcsak nagyszerű jogászokból, hanem nagyszerű rétorokból is áll: Oliver Wendell Holmes és Louis Brandeis ítéletindoklás címén olyan hatásos szövegeket adtak ki a kezükből, hogy az iskolákban tanítják őket, mint nálunk Cicerót meg Kossuthot.

Az aktuális Legfelső Bíróság melegházasságügyben megfogalmazott többségi véleménye (pdf) követi ezeket a nemes hagyományokat, nem spórol a pátosszal, mégis a ráció nyelvén szól a házasság intézményéről és arról, miért jár ez a jog mindenkinek:

“Egyetlen szövetség sem mélyebb a házasságnál, hiszen a szerelem, a hűség, az odaadás, az áldozat és a család legmagasztosabb eszméit testesíti meg. Azzal, hogy házastársi szövetségre lép, két ember többé válik, mint azelőtt volt. Ahogy azt a felmerült esetekben egyes felperesek bizonyítják, a házasság olyan szerelmet testesít meg, ami még a halált is túléli. Félreértenénk ezeket a férfiakat és nőket, ha azt mondanánk, hogy nem tartják tiszteletben a házasság eszméjét. Kérelmük lényege, hogy igenis tisztelik; olyan mélyen tisztelik, hogy szeretnék maguk is megvalósítani. Azt remélik, hogy nem ítéltetnek egyedüllétre úgy, hogy kizáratnak a civilizáció egyik legrégebbi intézményéből. Egyenlő méltóságot kérnek a törvény előtt. Az Alkotmány biztosítja nekik ezt a jogot.” (Anthony Kennedy és a többség véleménye)

A többségi vélemény a mellékletekkel együtt 34 oldalas (igaz, mint Stephen Colbert megjegyezte, lehetett volna keskenyebb margóval kímélni a környezetet). A kisebbségi, a melegházasságot elutasító véleményt maga a főbíró, John Roberts jegyzi, és az ő véleményéhez a többi ellenző is csatlakozott. Samuel Alito, Antonin Scalia és Clarence Thomas emellett egytől egyig külön ellenvéleményt is megfogalmazott – így történt, hogy az ellenzők véleménye kétszer olyan hosszúra sikerült, mint a támogatóké.

Íme tíz érv, amivel a kisebbségben maradt bírák indokolták, miért ellenzik a melegházasságot.
1. John Roberts: Nem ránk tartozik

“(…) Ez a bíróság nem törvényhozó testület. Nem kellene azzal foglalkoznunk, hogy jó ötlet-e az azonos neműek házassága. Az alkotmány értelmében a bíráknak arra van módjuk, hogy megmondják, mi a törvény, nem arra, hogy mi legyen. Az alkotmány jóváhagyói arra hatalmazták fel a bíróságokat, hogy ne gyakoroljanak »sem erőt, sem akaratot, pusztán ítéletet«.”
2. John Roberts: Akkor mostantól már bármit lehet?

“Ha egy azonos nemű párnak alkotmányos joga van összeházasodni, mert különben gyermekeik »attól a stigmától szenvednének, hogy tudják: az ő családjuk valamilyen módon alsóbbrendű«, miért nem alkalmazható ugyanez az érvelés egy olyan családra, ahol hárman vagy többen nevelik a gyerekeket?”
3. Antonin Scalia: Beleszarok

“Számomra nem bír különösebb jelentőséggel, hogy mit mond a törvény a házasságról. Ugyanakkor kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ki az, aki fölöttem uralkodik. A mai döntés szerint az én Uralkodóm, és 320 millió amerikai Uralkodója az egyik parttól a másikig, a Legfelső Bíróság kilenc jogászának többsége. Az ezekben az ügyekben alkotott vélemény az elképzelhető legtávolabbi kiterjesztése a bíróság állítólagos jogkörének arra, hogy olyan »szabadságjogokat« hozzon létre, amelyeket az alkotmány és annak kiegészítései elfelejtenek megemlíteni. Az alkotmányos revíziónak ez a kilenctagú, nem választott bizottság általi gyakorlása, amit mindig (ahogyan ma is) a szabadság szertelen dicsőítése kísér, megfosztja a Népet attól a legfontosabb szabadságjogtól, amelyet a Függetlenségi nyilatkozatban fejezett ki, és az 1776-os Forradalomban nyert el: az önnön kormányzásához fűződő jogot.”
4. Clarence Thomas: Kétszáz éve se volt melegházasság

“Jóval az 1787 előtti idők óta a szabadságon az állami beavatkozástól való mentességet értjük, nem pedig az állami juttatásokra való jogosultságot. A többségi véleményt megfogalmazók mégis olyan »szabadságjog« nevében idézik meg az Alkotmányt, amit annak megfogalmazói nem ismertek volna el, és egy olyan szabadságjogot sértenek, amit védelmezni szándékoztak. Mindeközben a bírák többsége elveti azt a Függetlenségi nyilatkozatban szereplő gondolatot, miszerint a méltóság vele született az emberrel, és ehelyett azt sugallja, mintha az az államtól érkezne.”
5. Samuel Alito: Ráerőltetik az országra

“A mai döntés elbitorolja az emberek alkotmányos jogát ahhoz, hogy eldöntsék: megtartják vagy megváltoztatják a házasság hagyományos jelentését. A döntést arra fogják használni, hogy gyalázzák azokat az amerikaiakat, akik nem hajlandók jóváhagyni az új ortodoxiát. Ha bírák puszta többsége feltalálhat egy újfajta jogot, és ezt a jogot ráerőlteti az országra, a jövőbeli többség cselekedeteit valójában csak az korlátozhatja, hogy érzésük szerint mit tolerálnak a politikai hatalom és a kulturális befolyás birtokosai.”
6. John Roberts: Ellopták az emberektől a melegházasságot!

“Az azonos neműek közötti házasság támogatói – a demokratikus folyamatok által – figyelemre méltó sikerrel győzték meg polgártársaikat arról, hogy elfogadják nézeteiket. Öt jogász lezárta a vitát, és alkotmányban rögzített törvénnyé változtatta saját, házasságról alkotott elképzeléseit. Az, hogy ezt a témát ellopták az emberektől, hosszú ideig árnyat vet majd az azonos neműek közötti házasságra, ami még inkább megnehezíti a drámai mértékű társadalmi változás elfogadását.”
7. John Roberts: Mégis, mit képzelünk magunkról?

“A bíróság érvényteleníti az ország államai több mint felének házasságra vonatkozó törvényeit, és olyan társadalmi intézmény megváltoztatását rendeli el, ami évezredek óta az emberi társadalom alapját képezi, a kalahári busmanoktól a han kínaiakig, a karthágóiakig és az aztékokig. Mégis, mit képzelünk magunkról?”
8. John Roberts: Ha nincs ilyen intézmény, ne is legyen

“Nem áll szándékomban minden szempontból egyenlőségjelet tenni az azonos nemű párok és a többnejűség között. Könnyen lehet, hogy léteznek releváns különbségek, amelyek eltérő jogelemzést kívánnak. De ha léteznek, a kérelmezők egyetlen egyre sem mutattak rá. Amikor a szóbeli érvek bemutatásakor a többnejűségről kérdezték őket, azt állították, hogy az Államban »nincs ilyen intézmény«. És pontosan ez a lényeg: a szóban forgó Államokban az azonos neműek házasságának intézménye sem létezik.”
9. John Roberts: Beszennyezték az Alkotmányt

“Legyen meg a szórakozásuk, de épp most szennyezték be az Alkotmányt. Ha valaki azon amerikaiak közé tartozik – bármilyen legyen is a nemi orientációja –, aki az azonos neműek házasságának kiterjesztésének pártján áll, mindenképpen ünnepelje meg a mai döntést. Ünnepelje meg a kívánt cél elérését. Ünnepelje meg a partnere iránti elkötelezettségének új kifejezési módját. Ünnepelje meg, hogy új juttatásokhoz fér hozzá. De ne ünnepelje az Alkotmányt. Az Alkotmánynak ehhez semmi köze.”
10. Antonin Scalia: Épp most tettük tönkre a demokráciát

“Egy olyan kormányzati rendszer, ami a Népet egy kilenc, nem választott jogászból álló bizottság alárendeltjévé teszi, nem érdemli meg, hogy demokráciának nevezzék. A mostani társadalmi felfordulás ügyében szavazó testület feltűnően nem reprezentatív jellege lényegtelen volna, ha bírákként működnének, választ adva arra a kérdésre, hogy az amerikaiak jóváhagytak-e valaha olyan alkotmányos rendelkezést, ami nyilvánvalóan törvényen kívül helyezte a házasság hagyományos definícióját. De a ma többséget alkotó bírák persze nem ezen az alapon szavaznak; azt mondják, hogy nem. És megengedni, hogy az azonos neműek közötti házasságra vonatkozó politikai kérdést egy kiválasztott, patrícius, kifejezetten nem reprezentatív kilenctagú testület vegye fontolóra és döntse el, annyi, mint megsérteni az elvet, ami még annál is alapvetőbb, mint hogy képviselet nélkül nincs adóztatás: nevezetesen, hogy képviselet nélkül nincs társadalmi változás.”
http://444.hu/2015/06/29/tiz-erv-a-meleghazassag-ellen/

Egész Amerikában legális lett a melegházasság

A meleg pároknak alkotmányos joga, hogy a törvény előtt házasságot köthessenek - határozott pénteken az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága. A döntés értelmében ezentúl a meleg párok az egyes államok szabályozásától függetlenül az egész országban legálisan köthetnek házasságot. A legfelsőbb bíróság döntésével a korszak egyik legnagyobb polgári joga harca ért véget, írja a CNN.

A történelmi döntést, amelyet a melegek több évtizednyi egyenjogúsági küzdelme előzött meg, 5-4 arányban hozták meg a bírák, írja az LA Times. A meleg és leszbikus párok egybekelése az 50-ből 37 államban, valamint Washingtonban, a fővárosban eddig is legális volt. A CNN hírtelevízió által pénteken ismertetett közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 63 százaléka helyesli, 33 százaléka pedig ellenzi az egynemű párok házasságát, írja az MTI.

"A házassághoz való jog minden ember alapvető, elidegeníthetetlen joga, és az alkotmány egyenlő bánásmódról szóló klauzulája szerint ezt a meleget nem lehet megfosztani ettől a jogtól" - írta indoklásában Anthony Kennedy, az egyik bíró, aki a melegházasság legalizálása mellett szavazott. "A házasság két ember legmélyebb köteléke, amelyben a szeretet, a hűség, az odaadás, a család és az önfeláldozás a legmagasabb szinten testesül meg" - írta Kennedy.

"Ha azok közé a számos amerikai közé tartoznak - legyen bármilyen a szexuális orientációjuk - akik egyet értenek a melegházasság a legalizálásával, akkor ünnepeljék meg ezt a mai döntést. Ünnepeljék meg, hogy elérték a kívánt célt, és ünnepeljék meg, hogy most már ilyen módon is kifejezheti az egymás iránti elkötelezettségét két meleg ember. De ne ünnepeljék az alkotmányt, annak ehhez semmi köze nincs" - mondta a döntéssel kapcsolatban a legfelsőbb bíróság vezetője, John Roberts.

Antonin Scalia konzervatív bíró a döntéshez csatolt ellenvéleményében pedig azt fejtette ki, hogy a melegházasság legalizálása az amerikai demokráciát fenyegeti. "A mai döntés személyesen nem különösebben fontos nekem. De ami megdöbbent, az az önhittség, ami ebből a bírósági puccsból árad" - írta.

Az Egyesült Államok a 21. ország a világon, ahol legalizálták a melegházasságot. A egynemű házaspároknak ezután egész Amerikában járni fognak azok a kedvezmények és támogatások, amely a heteroszexuális házaspároknak is, és a házasságkötés ténye megjelenik majd a születési anyakönyvi kivonatukban és a halotti bizonyítványukban is.

A döntés nem okozott nagy meglepetést, mivel az elmúlt hónapokban több szövetségi bíró, állami bíróság is a melegházasság legalizálása mellett döntött, miközben sok képviselő és a választók is kiálltak a melegek egyenlő jogai mellett. Azért persze a legfelsőbb bíróság döntését nagy éljenzés fogadta az épület előtt, sokan órák óta vártak a bejelentésre.

"Ma nagy lépést tettünk az egyenlőség felé. A homoszexuális és leszbikus pároknak mostantól ugyanúgy joguk van összeházasodni, mint mindenki másnak" - írta Barack Obama elnök a Twitterén. A Fehér Ház hivatalos Twitter oldalán egyébként szivárvány színűre cserélték a képet a bejelentés után.

Obama a bejelentés után nem sokkal egy meghatott beszédben is üdvözölte a bíróság döntését. "Nemzetünk azon a sziklaszilárd alapelven nyugszik, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett. Az már az egymást követő generációk feladata, hogy ezeket a szavakat a változó idők valóságával összekössék. Nem mindig könnyű ezt megvalósítani. Néha egy lépést lépünk előre aztán kettőt hátra, de az elkötelezett polgárok erőfeszítése fenntartja a haladást. És néha vannak olyan napok, mint ez a mai is, amikor egy villamcsapás hirtelenségével érik be a kitartó erőfeszítések gyümölcse" - mondta.

A 2016-os demokrata elnökjelöltség legesélyesebb várományosa, Hillary Clinton történelmi győzelemnek nevezte a döntést, és méltatta az LGBT amerikaiak bátorságát és eltökéltségét, amivel ezt lehetővé tették.

Természetesen a meleg (és nem meleg) hírességek is nagyon örülnek a döntésnek, Ian McKellen például ezt posztolta a Vine-ra:

Ugyanakkor több vallási konzervatív republikánus támadta a döntést. "Ellen kell állnunk, és el kell utasítanunk a bírói zsarnokságot, nem szabad meghátrálnunk" - mondta Mike Huckabee volt arkansas-i kormányzó, aki 2008 után jövőre is indul a republikánus elnökjelöltségért.

A republikánus elnökjelöltségért szintén induló Jeb Bush, George W. Bush öccse azt mondta, hogy ő a hagyományos házasságban hisz, és úgy véli, hogy a legfelsőbb bíróságnak az egyes államok hatáskörében kellett volna hagynia, hogy döntsenek ebben a kérdésben.
http://index.hu/kulfold/2015/06/26/egesz_amerikaban_legalis_lett_a_meleghazassag/

Szájer József: ha egy demokratikus rendszer nem hatékony, elveszti az emberek bizalmát

Belföld, 2015.06.25
Ha egy de­mok­ra­ti­kus rend­szer nem ha­té­kony, nem nyújt ren­det, biz­ton­sá­got, el­ve­szí­ti az em­be­rek bi­zal­mát - mond­ta Szájer József, a Fidesz Európai Parlament kép­vi­se­lő­je Varga Zs. András al­kot­mány­bí­ró jog­ál­lam­ról szó­ló köny­vé­nek be­mu­ta­tó­ján Budapesten csü­tör­tö­kön.
A rend­szer­vál­tás nyo­mán a kor­mány el­len­őr­zé­se vált hang­sú­lyos­sá pe­dig vál­sá­gos idők­ben szük­ség van bá­tor cse­lek­vés­re. Nem cso­da, ha az em­be­rek idő­vel csa­lód­tak - fej­tet­te ki a kor­mány­pár­ti po­li­ti­kus.

Tisztelet a jog­ál­la­mot meg­ala­po­zó jo­gá­szok­nak, köz­tük is el­ső­sor­ban Sólyom Lászlónak, az Alkotmánybíróság el­ső el­nö­ké­nek - mond­ta Szájer József. Hozzátette ugyan­ak­kor, hogy az új alap­tör­vény meg­pró­bál vé­get vet­ni a po­li­ti­kai és al­kot­má­nyos patt­hely­ze­tek­nek, a jog­biz­ton­ság el­vét el­túl­zó meg­kö­ze­lí­tés­nek.

Az Európai Néppárt kép­vi­se­lő­cso­port­já­nak al­el­nö­ke mint de­mok­ra­ta, jo­gász, a pol­gá­ri jo­gok el­kö­te­le­zett­je és eu­ró­pai pol­gár fi­gyel­mez­te­tett a ha­tás­kö­re­it túl­lé­pő, ga­ran­ci­ák nél­kü­li eu­ró­pai fö­de­ra­liz­mus túl­haj­tá­sa­i­ra.

Mint mond­ta: Varga Zs. András kö­te­te nyug­ta­la­ní­tó kér­dé­se­ket vet fel a jog­ura­lom és a de­mok­rá­cia, a jog­ura­lom és a ha­té­kony­ság di­lem­má­i­val, a jog­ura­lom dog­ma­ti­kus bál­vánnyá vá­lá­sá­val kap­cso­lat­ban.

Varga Zs. András a könyv­be­mu­ta­tón el­mond­ta: ki­in­du­ló­pont­ja az a kér­dés volt, hogy az al­kot­má­nyos ér­té­kek mennyi­re te­kint­he­tők ál­ta­lá­nos­nak, il­let­ve mennyi­re hely­hez, idő­höz kö­tő­dő­nek. Magyarországon pél­dá­ul egy tö­rés­pont­hoz, a rend­szer­vál­tás­hoz kap­cso­lód­tak az al­kot­má­nyos ér­té­kek. Akkor az Alkotmánybíróság "sza­bad­kár­tyát ka­pott" és az el­ső né­hány év­ben el­dőlt, hogy mi­lyen jog­ál­lam lesz Magyarországon.

Az al­kot­mány­bí­ró en­nek kap­csán fel­hív­ta a fi­gyel­met a bí­rói túl­ha­ta­lom ve­szé­lye­i­re.

Varga Csaba jo­gász pro­fesszor elő­adá­sá­ban azt emel­te ki: nincs min­de­nütt, min­den idő­ben egy­sé­ges jog­ál­la­mi­ság, hi­szen az egyes or­szá­gok tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­la­tai el­té­rő­ek. A jog­ál­lam sok­kal in­kább egy adott he­lyen és idő­ben je­lent­ke­ző ki­hí­vá­sok­ra adott vá­lasz, egy fo­lya­ma­tos, so­ha vé­get nem érő ta­nu­lá­si fo­lya­mat.

Hozzátette: a könyv új­don­sá­ga, hogy be­mu­tat­ja, mi­ként hasz­nál­ják a jog­ál­la­mi­ság fo­gal­mát nem­zet­kö­zi nyo­más­gya­kor­lás­ra.

Az ál­la­mi szer­vek­ben szét­por­ladt a köz­ügye­kért va­ló fe­le­lős­ség. Ha va­la­mi ki­sik­lott a jog­ál­lam­ban ak­kor, azért a jog­ál­lam szín­pa­dát be­ren­de­ző jo­gá­szok a fe­le­lő­sek - fej­tet­te ki Varga Csaba, aki sze­rint a jog­ál­la­mi­ság fo­gal­ma ki­üre­se­dett.

Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány ku­ta­tá­si igaz­ga­tó­ja a könyv­be­mu­ta­tón el­mond­ta: a jog­ál­lam fo­gal­mát a po­li­ti­kai sze­rep­lők esz­mény­ből bál­vánnyá tet­ték. A jog­ál­la­mi­ság ter­je­dé­se csak ak­kor le­het mű­kö­dő­ké­pes, ha ob­jek­tív, nem csu­pán for­mai, ha­nem tar­tal­mi kö­ve­tel­mé­nye­ken ala­pul.

A szak­em­ber sze­rint a kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek a jog­ál­lam­ról fog­nak szól­ni.

Varga Zs. András Eszményből bál­vány? A jog­ura­lom dog­ma­ti­ká­ja cí­mű kö­te­tét a Századvég Kiadó je­len­tet­te meg. A könyv be­ve­ze­tő gon­do­la­tai sze­rint a jog­ál­lam­nak is le­het­sé­ges olyan fel­fo­gá­sa, amely­ben az em­be­rek egy­re ke­vés­bé sza­ba­dok, egy­re in­kább ki­szol­gál­ta­tot­tak. A jog­ál­lam is le­het zsar­no­ki, to­tá­lis.
(Fotó)
(MTI)
http://webradio.hu/hirek/belfold/szajer_jozsef_ha_egy_demokratikus_rendszer_nem_hatekony_elveszti_az_emberek_bizalmat

Magyarország felfüggeszti a menekültek visszafogadását

Joób Sándor
spirk
Halmos Máté
2015.06.23. 16:59 Módosítva: 2015-06-23 19:49:45
Magyarország egyoldalúan felfüggeszti a Dublin III. rendelet alkalmazását, azaz nem fogadjuk vissza a Nyugat-Európából hozzánk visszaküldött menekülteket. A Belügyminisztérium közleménye szerint Magyarországnak nincs kapacitása több menekült fogadására. A döntés ideiglenes, ha javulnak a feltételek, újra fogadunk menekülteket. A Die Presse szerint magyar lépés láncreakciót indíthat el, várhatóan Olaszország is hasonló döntést hoz. Az osztrák külügy bekérette a bécsi magyar nagykövetet.

Magyarország egyoldalúan felfüggeszti a Dublin III. rendelet alkalmazását, írja az osztrák Die Presse. A lap szerint erről tájékoztatta kedden kora délután az osztrák külügyminisztériumot Perényi János, Magyarország bécsi nagykövete. Kovács Zoltán kormányszóvivő és Perényi János az Indexnek megerősítette a Dublin III. felfüggesztését.

A Dublin III. felmondásával Magyarországra nem lehet visszatoloncolni azokat a menekülteket, akik rajtunk keresztül jutottak el Ausztriába, Németországba vagy az EU más tagállamába.

Megtelt a hajó

Perényi János nagykövet közleménye szerint a Dublin III. felfüggesztésére "technikai okok" miatt van szükség, írja a lap. Kovács Zoltán kormányszóvivő ezt Bécsben azzal egészítette ki, hogy "mindannyian európai megoldást szeretnénk, de védenünk kell a magyar érdekeket és a magyar lakosságot is". Magyarországnak 2500 menekült befogadására van kapacitása, és már így is 3000-et fogadtunk be, mondta Kovács. A hajó megtelt, magyarázta a lapnak, Magyarország képtelen több tízezer ide visszatoloncolt migráns ellátni. Budapest döntése csak ideiglenes, hangsúlyozta Kovács.

Sikerült elérnünk Perényi János bécsi nagykövetet. Ő az Indexnek azt mondta: kedden sajtóbeszélgetésen fogadták az osztrák újságírókat a bécsi nagykövetség épületében. Itt Kovács Zoltán a megjelent újságíróknak azt mondta: a magyar kormányzat megítélése szerint az ország befogadóképessége nem bír el több menekültet, ezért függesztjük fel ideiglenesen a Dublin III-t.
Bécs: Be kell tartani a schengeni határokat

Az osztrák lap szerint a magyar lépés láncreakciót indíthat el. Várhatóan hamarosan Olaszország is ideiglenesen felfüggeszti a Dublin III. alkalmazását. A Die Presse szerint Magyarország ezzel a lépéssel nyomást akar gyakorolni a csütörtöki EU-csúcsra.

Az osztrák külügy kedden délután bekérette a bécsi magyar nagykövetet. Johanna Mikl-Leitner az APA osztrák hírügynökségnek azt mondta: aki továbbra is határok nélküli Európát akar, annak be kell tartani a schengeni határokat, s ugyanez vonatkozik a dublini rendeletre is. Az osztrák belügyminiszter elmondta: Ausztria kész segíteni Magyarországnak a nehéz helyzetben. Negyven rendőrt küldenek a szerb-magyar határhoz, egyértelmű, hogy egy ilyen segítség nem szabad, hogy egyoldalú maradjon.

Felkerestük az Európai Bizottságot is, hogy reagáljon a történtekre. A válaszukból kitűnik, hogy a magyar lépés váratlanul érte az EU-s végrehajtó testületet. A magyar kormány nem küldött nekik előzetes figyelmeztetést, az EB a többi érintett tagállamtól értesült róla, hogy a magyar hatóságok nem fogadnak több menedékkérőt.

Natasha Bertaud, az EB bevándorlási ügyekért felelős szóvivője kérdésünkre azt írta: Az Európai Bizottságot több EU-s tagállam is értesítette arról, hogy Magyarország mától felfüggesztette a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a Dublin rendelet alapján történő Magyarországra szállítását. A többi tagállam által a Bizottságnak eljuttatott információk alapján Magyarország technikai szinten tájékoztatta őket, hogy a felfüggesztést technikai okok miatt, előre nem látható időre vezetik be. A Bizottság felvette a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, hogy tisztázza, mik ezek az okok. Mivel a Dublin rendelet nem tartalmaz előírásokat arra az esetre, ha a fogadó állam felfüggeszti a transzfereket, a Bizottság arra kérte Magyarországot, hogy haladéktalanul tisztázza, milyen természetű problémáról van szó, mennyire súlyos a helyzet, és közölje, hogy milyen lépéseket tesz annak megoldására.
BM: Nem fogadjuk a dublini transzfereket

Kedden este fél hétkor a Belügyminisztérium az MTI-ben közleményt adott ki. Eszerint:

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal a DubliNet rendszeren keresztül tájékoztatta Ausztria; Belgium; Csehország; Dánia; Egyesült Királyság; Finnország; Franciaország; Lengyelország; Luxemburg; Németország; Norvégia; Olaszország, Svédország és Szlovákia hatóságait, hogy 2015. június 23-ától technikai okokból, határozatlan ideig a folyamatban lévő ügyekben felfüggeszti a Magyarországra irányuló dublini transzferek fogadását.

Az indoklás szerint Magyarország menekültügyi rendszere túlterhelt, az illegális migrációval érintett uniós tagállamok közül a legleterheltebb. Magyarország erején felül veszi ki részét az illegális migráció okozta helyzet kezeléséből. A magyar rendőrség 2015. június 22-ig Magyarország schengeni külső határain 60 620 embert – ezen belül a magyar-szerb határszakaszon 60 089 embert – fogott el tiltott határátlépés miatt.

A BM közleménye szerint Magyarország a rendelkezésére álló kapacitásokat kimerítette. A helyzet gyors cselekvést kíván, a kialakult eszkalálódott helyzetben Magyarországnak lépnie kell az Európai Unió döntései előtt.

Mindaddig, amíg a folyamatban lévő intézkedések eredményeképpen a magyarországi kapacitások nem bővülnek, a dublini transzfereket Magyarország nem fogadja

- áll a közleményben.

Magyarország ezért az uniós szolidarítás jegyében arra kérte a dublini rendszer tagállamait, hogy ne indítsák el az előre tervezett transzfereket, illetve újabbak indítását egyelőre ne tervezzék. A magyar hatóságok dolgoznak a kapacitások bővítésén, ez időt vesz igénybe.
Mi az a Dublin III.?

A Dublin III. Rendelet (egész pontosan a 2013. június 26-án kelt 604/2013/EU Parlamenti és Tanácsi Rendelet) azt írja le, melyik tagállamnak kell lefolytatni egy migráns esetében a menekültügyi eljárást. Az alapelv az, hogy abban az országban kell elbírálni a menekültkérelmet, ahol azt benyújtották. Aki tehát Magyarország területén lép be az EU-ba, menekültkérelmet nyújt be nálunk, de azonnal továbbutazik Ausztriába vagy Németországba, azt visszaküldhetik ide az eljárás lefolytatására. Az eljárást azonban nem minden esetben ott kell lefolytatni, ahol az illető menekültkérelmet nyújtott be. Ha például a család a menekülés során szétszakadt és különböző európai államokban nyújtanak be menedékkérelmet, családegyesítésre kerülhet sor, és a családtagok menekültkérelmét együtt bírálják el.

A BM közleménye szerint Magyarország mindenben eleget tett a nemzetközi szerződésekben vállalat kötelezettségeinek: regisztrálta a dublini eljárás kérelmezőit, levette ujjlenyomataikat. Miután az uniós kötelezettségszegési eljárásban Magyarországnak meg kellett szüntetnie az idegenrendészeti őrizetbe vétel lehetőségét, "a Magyarországról továbbutazó illegális migránsok tekintetében Magyarország vált az Eurodac-rendszer (a tagállamok területén illegálisan tartózkodó vagy oda illegálisan belépő személyek ujjlenyomatainak összehasonlítását végző rendszer) alkalmazójaként azonosíthatóvá, mint olyan ország, ahol az illegális migráns elsőként lépte át jogellenesen a határt".

A BM szerint mindeközben elég egy pillantást vetni bármely földrajzi atlaszra ahhoz, hogy belássuk: Szíriából, Afganisztánból legkevesebb négy állam határát kellett – szintén jogellenesen – átlépnie a Magyarországon kérelmet előterjesztőnek ahhoz, hogy egyáltalán előterjeszthesse kérelmét a magyar bevándorlási hatóságnál.
160-200 ezer embert kellene visszafogadnunk?

Nemrégiben a német és osztrák hatóságok azt jelentették be, hogy 15 ezer menekültet küldenek vissza Magyarországra. Német statisztikák szerint 2015 első negyedévében Németország 2952 menedékkérőt próbált visszaküldeni Magyarországra azért, mert először itt nyújtották be a kérelmüket. Magyarország 2304 esetben elismerte felelősségét.

Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter nemrég azt mondta: a folyamatban lévő 1300 "dublini esetet" gyorsított eljárásban dolgozzák fel. Az év eleje óta Ausztriából 620 menekültet küldtek vissza a Dublini rendelet alapján másik EU-tagállamba.

Az osztrák belügyminisztérium adatai szerint az ottani menekültek körülbelül egynegyede számít "dublini esetnek", akik Magyarországról vagy Olaszországból érkeznek. Ausztria jelenleg Görögországba nem toloncol vissza menekülteket, mert azt nem tartja biztonságos országnak, ahol a menekültek megfelelő ellátást kapnak.

„Most már potenciálisan 160 ezer és 200 ezer közé tehető azoknak a száma, akiket nekünk vissza kellene fogadnunk. Csak a nyár folyamán egy tucat charterjárat érkezését jelentették be a német, svájci, francia hatóságok, amiben Magyarországon nyilvántartásba vett menekültek fognak ide érkezni” – mondta Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a Mokka június 4-i adásában.

A Helsinki Bizottság szerint mégis összesen 42 menedékkérő érkezett ténylegesen vissza Németországból. Ráadásul nemcsak Németországban működik nyögvenyelősen a menekültek visszaküldésére szolgáló dublini rendszer. Tavaly az uniós tagállamokból összesen 827 menedékkérőt küldtek vissza hozzánk. Idén sincs kiugró növekedés eddig: az első négy hónapban összesen 522 visszavétel történt. Ez összevetve a 2014-ben nálunk regisztrált 43 ezer menedékkérővel elenyésző.

A Helsinki Bizottság szerint a dublini rendszer egész Európában gyengén működik: a hatékonyságukról ismert német hatóságok visszaküldési eredményessége Bulgáriába is csak 3 százalék volt, de még a szomszédos Ausztriába is csak a lehetséges esetek 16 százalékában sikerült a visszaküldés az első negyedévben. Erről is írtunk a menekülthullámról szóló öszefoglaló cikkünkben.
60 millióan vannak, és mind ide tartanak?
Miben vagyunk elsők, és miben utolsók az EU-ban? Tényleg minket sújt a legnagyobb menekülthullám? 60 millió menekült él a világon, köztük 30 millió gyerek. Menekültügy a számok tükrében.
Tovább

http://index.hu/kulfold/2015/06/23/magyarorszag_kitette_a_megtelt_tablat/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201506