Kukorelli István és Majtényi László az AB jogkörének korlátozásáról
Az Alkotmánybíróság határozata, amelyben kimondta, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, kompromisszumkereső szellemben íródott. Ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa, megláthatja benne a segítő szándékot – véli Kukorelli István alkotmányjogász. A volt alkotmánybíró szerint a Fidesz lépése nem jogállami válasz, s visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához. Majtényi László szerint az AB okozhat még meglepetéseket. Matalin Dóra kérdezte őket.
KUKORELLI ISTVÁN, volt alkotmánybíró, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal egyik idei kitüntetettje: „Az Alkotmánybíróság határozatából, amelyben kimondták, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, világosan kiderül, hogy a bírák nem a célt, csupán az eszközt vitatták.
A szakma álláspontja egyértelmű: a kérdés jogállami eszközökkel megoldható, csakhogy Lázár János javaslata nem jogállami válasz. Ezzel tulajdonképpen visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához, amely szerint a szuverenitásból eredő összes jogot a parlament gyakorolja és nincs olyan testület, amely felülbírálhatná. Holott az AB intézményét épp azért hozták létre Európában – először 1920-ban Ausztriában –, hogy legyen bírája a hatalom gyakorlóinak. Nem véletlen, hogy azóta szinte mindenütt elterjedt, sőt az ezredfordulón valóságos reneszánszát élte ez az intézmény.
Az alkotmánybíráskodás legfőbb eleme az utólagos normakontroll, a törvények alkotmányosságának megítélése, és ha kell, a törvények megsemmisítése. Döntéseinek túlnyomó többségét ez adja. Ezt a lehetőséget elvenni a bíróságtól az intézmény ellehetetlenítésével azonos. Épp a lényegi hatásköre veszne el, miszerint ő a hatalom bírája.
Az pedig, hogy amit a nép nem tehet meg, azt az Alkotmánybíróság se tehesse, óriási demagógia és csúsztatás. Természetesen a költségvetéssel összefüggésben vannak kényszerhelyzetek, a kapkodó alkotmányozást nyilván ez is motiválja. De ebben az esetben ki kellene állni és kimondani, hogy alkotmányjogilag gazdasági szükséghelyzet van. Ezt alaposan meg kellene indokolni, és ennek fényében alkotmányosan eljárni.
Ahogy annak az állításnak is igazolást kellene nyernie, miszerint történetileg már nincs szükség ilyen széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróságra. Mert igaz ugyan, hogy az Alkotmánybíróságnak egyetlen főnöke van, az alkotmányozó hatalom, de ez így nem elegáns és nem jogállami. Nem vagyok szigorú vizsgáztató, de ha egy diákom azzal az alkotmányjogilag elfogadhatatlan érveléssel állna elő, amivel a benyújtott javaslatban találkoztam, visszaadnám az indexét.
Teljesen igazuk van azoknak a kollégáimnak, akik azt mondják, hogy az Alkotmánybíróságnak még a módosítás elfogadása esetén is maradna mozgástere. Elkezdődhet egy értelmezési állóháború, csakhogy ez jelentősen megingatná a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy egy jogállamban az összes intézménynek együttműködően és jóhiszeműen kell gyakorolnia hatásköreit.
Az AB ominózus határozata is ebben a kompromisszumkereső szellemben íródott. A csütörtöki közleményük keményebb hangja, amelyre még nem volt példa a magyar alkotmánybíráskodás történetében, csak reakció a kormány szándékaira. Ennek ellenére azt mondom –a célt magam sem vitatva –, hogy még mindig van megoldási lehetőség, ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa az AB határozatát, a párhuzamos indokolásokat, meglátja benne a segítő szándékot és ennek megfelelően reagál.”
MAJTÉNYI LÁSZLÓ, volt adatvédelmi biztos, az ORTT korábbi elnöke: „Mélységesen felháborít az Alkotmánybíróság hatáskörének lehetséges korlátozása. Ez nem világnézeti kérdés, politikai meggyőződésétől függetlenül mindenkit, aki szereti ezt a szabad országot, felháboríthatja. Már évekkel ezelőtt – hangsúlyozva, hogy a harmadik sorszámú köztársaság elkötelezett híve vagyok – azt mondtam és írtam, hogy a Harmadik Köztársaság valószínűleg elbukott. Ez azonban nem jelent egyet a jogállam bukásával. Annak a kijelentésnek az igazságát, hogy egy ország jogállam-e, bonyolult társadalmi folyamatok szerkesztik, mégis határozottan tudjuk, hogy melyik ország jogállam és melyik nem az. Oroszország nem jogállam, Olaszország viszont jogállam, hiába tesz meg a miniszterelnöke mindent, hogy ne legyen az. Biztos, hogy ha valahol a sajtó nem szabad, ott nincs jogállam. Szerintem ma Magyarországon a sajtó, ideértve természetesen internetes részét, egészében még szabad, de az elektronikus sajtó már inkább nem az.
Az is bombabiztos kijelentés, hogy jogállamban nincs korlátlan hatalom. Ha valaki korlátlan hatalmat akar, akkor nem akar jogállamban élni. Ha valakinek sikerül szert tennie a korlátlan hatalomra, akkor a jogállamnak vége. Ma Magyarországon a korlátlan hatalom megszerzésének egyik legfőbb akadálya az Alkotmánybíróság. Ha a Fidesz terve megvalósul, az Magyarországot alkotmányos tekintetben nagyjából a földrajzi Kelet-Európába helyezi át, ami a jogállamiságot illeti. Ráadásul az, hogy az AB ne dönthessen olyan kérdésekben, melyekben a közvetlen (vagy közvetett) népakarat nem érvényesül, éktelen butaság, hiszen éppen erre van kitalálva. Ezt éles fénybe vonva mutatja meg az a fenti okoskodásból fakadó segédbutaság, amely ugyancsak kivenné az AB hatásköréből a nemzetközi szerződések felülvizsgálatát, ami par excellence alkotmánybírósági feladat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az AB okozhat még meglepetéseket. Egyrészt, speciális eseteket meghatározva, felülvizsgálhatja azt a korábbi doktrínáját, mely szerint nem vizsgál alkotmánymódosítást, hiszen ilyen alkotmánymódosítással még nem találkozott. Másrészt megvannak azok a technikák, amelyekkel az alkotmánybíróságok a hatáskörüket bővítik, ami elméletileg akár válasz lehet a hatáskörszűkítésre. Ezt tulajdonképpen mindaddig folytathatják, amíg a Fidesz le nem cseréli az egész Alkotmánybíróságot vagy többségét.
Azt az illúziót azonban, hogy lenne olyan nemzetközi intézmény, amely meg tudja akadályozni az AB hatáskörének módosítását, szeretném eloszlatni. Ezt egyedül nekünk, magyaroknak kell megoldanunk, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek nemzetközi következmények. Egy megtűrt státuszba kerülő országot sokféle hátrány érhet.”
Matalin Dóra| Népszabadság| 2010. október 30.
2010. október 29., péntek
Magyarországon a demokratikus intézmények teszik a maguk dolgát
2010. október 29. 20:07
Schmitt Pál szerint az Alkotmánybíróságnak joga és kötelessége volt döntését meghozni az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, az Országgyűlés ugyanakkor a választópolgárok akaratának igyekszik eleget tenni a 98 százalékos különadóról szóló jogszabállyal. A köztársasági elnök a Magyar Televízióban péntek este elmondott nyilatkozatában úgy fogalmazott, Magyarországon működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát.Az államfő azt mondta, bizakodással tölti el, hogy egy nehéz pillanatban, amikor komoly dilemma elé került az ország, mindenki azt teszi, amire a megbízatása kötelezi. Nagyon fontosnak nevezte, hogy "ne bizonytalanodjunk el a nehéz pillanatokban".
Az Alkotmánybíróság (Ab) kedden alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót; ezután Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette: kezdeményezte az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Ab hatásköréből. A 98 százalékos különadóról szóló törvényt változatlan tartalommal terjesztette be újra a parlamentnek.
Schmitt Pál azt mondta: az Alkotmánybíróság saját törvényi keretein belül hozta meg a döntését az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, ez a testület joga és kötelessége volt. Ugyanakkor - folytatta - az Országgyűlés demokratikusan megválasztott képviselőitől sem vitathatja el senki azt a jogot, hogy éljenek a választóktól kapott felhatalmazással, és mandátumukat a választók akaratának érvényesítésére használják. Ez nem csak joga, hanem kötelessége is a választott képviselőknek - fűzte hozzá.
Az államfő úgy látja, hogy a parlamenti képviselők az említett törvénnyel kapcsolatban, a választópolgárok akaratának igyekeznek eleget tenni. Mindez azt jelenti - emelte ki -, hogy "Magyarországon működik a demokrácia, működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát".
Felhívta a figyelmet arra, ha el akarjuk érni közös célunkat, "nem érdemes az új szabályokat a régi szabályok tükrében nézni". Az új szabályokat a közös cél tükrében kell nézni, mindig azt a kérdést érdemes feltenni, hogy a közös cél felé segítenek-e, vagy sem.
Schmitt Pál szerint "mindannyiunk számára fontos tanulság ebben az esetben is, hogy a régi szabályok nehezítik az előrejutást". Ezért bízik abban - zárta nyilatkozatát az államfő -, hogy az új alkotmányban feloldhatók lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.
Az MSZP és az LMP frakcióvezetője szerdán jelentette be, hogy közösen fordulnak Schmitt Pálhoz a Fidesz legújabb alkotmánymódosítási javaslata miatt; mint Schiffer András és Mesterházy Attila elmondta, nyílt levélben azt kérik az államfőtől, "vesse latba tekintélyét és emelje fel szavát a jogállamiságot ért támadások ellen".
MTI
Schmitt Pál szerint az Alkotmánybíróságnak joga és kötelessége volt döntését meghozni az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, az Országgyűlés ugyanakkor a választópolgárok akaratának igyekszik eleget tenni a 98 százalékos különadóról szóló jogszabállyal. A köztársasági elnök a Magyar Televízióban péntek este elmondott nyilatkozatában úgy fogalmazott, Magyarországon működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát.Az államfő azt mondta, bizakodással tölti el, hogy egy nehéz pillanatban, amikor komoly dilemma elé került az ország, mindenki azt teszi, amire a megbízatása kötelezi. Nagyon fontosnak nevezte, hogy "ne bizonytalanodjunk el a nehéz pillanatokban".
Az Alkotmánybíróság (Ab) kedden alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót; ezután Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette: kezdeményezte az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Ab hatásköréből. A 98 százalékos különadóról szóló törvényt változatlan tartalommal terjesztette be újra a parlamentnek.
Schmitt Pál azt mondta: az Alkotmánybíróság saját törvényi keretein belül hozta meg a döntését az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, ez a testület joga és kötelessége volt. Ugyanakkor - folytatta - az Országgyűlés demokratikusan megválasztott képviselőitől sem vitathatja el senki azt a jogot, hogy éljenek a választóktól kapott felhatalmazással, és mandátumukat a választók akaratának érvényesítésére használják. Ez nem csak joga, hanem kötelessége is a választott képviselőknek - fűzte hozzá.
Az államfő úgy látja, hogy a parlamenti képviselők az említett törvénnyel kapcsolatban, a választópolgárok akaratának igyekeznek eleget tenni. Mindez azt jelenti - emelte ki -, hogy "Magyarországon működik a demokrácia, működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát".
Felhívta a figyelmet arra, ha el akarjuk érni közös célunkat, "nem érdemes az új szabályokat a régi szabályok tükrében nézni". Az új szabályokat a közös cél tükrében kell nézni, mindig azt a kérdést érdemes feltenni, hogy a közös cél felé segítenek-e, vagy sem.
Schmitt Pál szerint "mindannyiunk számára fontos tanulság ebben az esetben is, hogy a régi szabályok nehezítik az előrejutást". Ezért bízik abban - zárta nyilatkozatát az államfő -, hogy az új alkotmányban feloldhatók lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.
Az MSZP és az LMP frakcióvezetője szerdán jelentette be, hogy közösen fordulnak Schmitt Pálhoz a Fidesz legújabb alkotmánymódosítási javaslata miatt; mint Schiffer András és Mesterházy Attila elmondta, nyílt levélben azt kérik az államfőtől, "vesse latba tekintélyét és emelje fel szavát a jogállamiságot ért támadások ellen".
MTI
2010. október 27., szerda
Orbán számolt az AB-regulázás hatásaival
* spirk
Index.hu
2010. október 27., szerda 13:11
Nagy végkielégítés-ügyi PR kampánnyal igyekszik majd elsimítani az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálásával kiváltott politikai hullámokat a Fidesz. A kormánypárt már a keddi alkotmánymódosítási javaslat bejelentés előtt kialakította stratégiáját arra, hogy a 98 százalékos különadó elmeszelését követő retorzióval komoly muníciót ad az ellenzék kezébe.
Nem érte váratlanul a Fidesz vezetését, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítését kezdeményező javaslatuk óriási felzúdulást [1] okozott az ellenzéki pártok és a jogállamiság kérdéseivel foglalkozó szakértők köreiben.
Az Index információi szerint az Orbán Viktor vezetésével megalkotott stratégia eleve kalkulált azzal, hogy a 98 százalékos különadó alkotmányellenességét kimondó AB-határozatra adott válasznak erősen negatív sajtója lesz, és a következmények kezelésére is felkészültek. (Nemcsak a baloldalon háborodtak fel, szokatlan módon a mai Magyar Nemzet is bírálta [2] a Fideszt.)
A miniszterelnök és a pártvezetők szűkebb köre már egy nappal a bejelentés előtt, hétfőn ismerte a testület döntésének tartalmát, így Lázár János frakcióvezető még aznap kész ellentervvel állhatott a Fidesz frakcióelnökségi ülés résztvevői elé. Lázár a Moldovában tartózkodó Orbán személyes döntéseként prezentálta, hogy kedden az első alkotmányossági bukta sima elkönyvelése helyett erődemonstráció lesz a párt következő lépése.
hirdetés
A Fideszben sokan már a kormányváltás demonstratív döntései közé sorolható 98 százalékos különadóról szóló biztosak törvény elfogadásakor biztosak voltak abban, hogy az nem állja ki az alkotmányossági próbát, de a miniszterelnök stratégiáját nem vitatta senki.
A miniszterelnök kitartott amellett, hogy az előző kormányok idején megalkotott szabályok, és létrehozott szerződések alapján a közszférában kifizetett végkielégítések elvonása fontos döntés volt. Így a különadóról szóló törvényt az AB megsemmisítése ellenére is meg kell tartani, ami csak akkor lehetséges, ha a testület jogköreinek megvonása után változatlan formában újra benyújtják a parlamentnek.
Ezt a folyamatot, amíg a parlamenten átviszik az AB-re vonatkozó szabályok módosítását, a párt erős végkielégítés elleni kampánnyal kíséri majd. Úgy tudjuk, hogy a következő két hétben újra előkerülnek majd a kiemelkedően magas kifizetések nevekkel, összegekkel együtt. A párt azt reméli, hogy a közönség nagyobb része ezekre az ügyekre érzékenyebb lesz, mint az AB jövőjét féltő ellenzéki megnyilvánulásokra.
Index.hu
2010. október 27., szerda 13:11
Nagy végkielégítés-ügyi PR kampánnyal igyekszik majd elsimítani az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálásával kiváltott politikai hullámokat a Fidesz. A kormánypárt már a keddi alkotmánymódosítási javaslat bejelentés előtt kialakította stratégiáját arra, hogy a 98 százalékos különadó elmeszelését követő retorzióval komoly muníciót ad az ellenzék kezébe.
Nem érte váratlanul a Fidesz vezetését, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítését kezdeményező javaslatuk óriási felzúdulást [1] okozott az ellenzéki pártok és a jogállamiság kérdéseivel foglalkozó szakértők köreiben.
Az Index információi szerint az Orbán Viktor vezetésével megalkotott stratégia eleve kalkulált azzal, hogy a 98 százalékos különadó alkotmányellenességét kimondó AB-határozatra adott válasznak erősen negatív sajtója lesz, és a következmények kezelésére is felkészültek. (Nemcsak a baloldalon háborodtak fel, szokatlan módon a mai Magyar Nemzet is bírálta [2] a Fideszt.)
A miniszterelnök és a pártvezetők szűkebb köre már egy nappal a bejelentés előtt, hétfőn ismerte a testület döntésének tartalmát, így Lázár János frakcióvezető még aznap kész ellentervvel állhatott a Fidesz frakcióelnökségi ülés résztvevői elé. Lázár a Moldovában tartózkodó Orbán személyes döntéseként prezentálta, hogy kedden az első alkotmányossági bukta sima elkönyvelése helyett erődemonstráció lesz a párt következő lépése.
hirdetés
A Fideszben sokan már a kormányváltás demonstratív döntései közé sorolható 98 százalékos különadóról szóló biztosak törvény elfogadásakor biztosak voltak abban, hogy az nem állja ki az alkotmányossági próbát, de a miniszterelnök stratégiáját nem vitatta senki.
A miniszterelnök kitartott amellett, hogy az előző kormányok idején megalkotott szabályok, és létrehozott szerződések alapján a közszférában kifizetett végkielégítések elvonása fontos döntés volt. Így a különadóról szóló törvényt az AB megsemmisítése ellenére is meg kell tartani, ami csak akkor lehetséges, ha a testület jogköreinek megvonása után változatlan formában újra benyújtják a parlamentnek.
Ezt a folyamatot, amíg a parlamenten átviszik az AB-re vonatkozó szabályok módosítását, a párt erős végkielégítés elleni kampánnyal kíséri majd. Úgy tudjuk, hogy a következő két hétben újra előkerülnek majd a kiemelkedően magas kifizetések nevekkel, összegekkel együtt. A párt azt reméli, hogy a közönség nagyobb része ezekre az ügyekre érzékenyebb lesz, mint az AB jövőjét féltő ellenzéki megnyilvánulásokra.
2010. október 25., hétfő
Az alkotmányozás őszintesége
„Régi és súlyos adósságot törleszt majd az új alkotmány. Bár 1989-ben nagyon is indokoltan keletkezett ez a tartozás, idővel óriásira nőtt a súlya. S ha most örömmel és a megszabadulás ősi érzésével széttépjük az adósságlevelet, mégis tisztáznunk kell, mitől is szabadulunk meg? Vajon a hatályos alkotmányunkat is széjjel kell tépnünk? Avagy értékeit, amelyek emberi méltóságunk, szabadságunk és európaiságunk értékei is, beillesztjük a magyar alkotmányos hagyományba, s így a most születő alaptörvény a „történelmi alkotmány” egészének értékeit teljesíti ki. Másként fogalmazva: az alkotmány új lesz, az alkotmányosság tovább épül.” – kezdi írását Sólyom László.
Sólyom László szerint akkor kerülhető el, hogy az új alkotmány szimbolikus adóssággal induljon, ha "az őszinteség és világosság" lesz jellemző a mostani alkotmányozás indítékait, új voltát, alkotmányos hagyományainkhoz való viszonyát, a gyors alkotmányozás technikai lehetőségeit és az alaptörvénnyel kapcsolatos várakozásokat illetően. A HVG csütörtöki számában megjelent esszéjében a volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke azt írja, az új rendelkezéseknek meg kell nehezíteniük az alkotmánymódosítást, és rendkívüli feltételekhez kell kötni egy új alkotmány létrehozását is.
"A legfontosabb, hogy ne csináljunk újabb adósságot. Ennek feltétele az alkotmányozás őszintesége. Őszinteség az új alkotmány indítékait, továbbá a mostani alkotmányozás természetét és lehetőségeit illetően. Ezen múlik az új alkotmány legitimitása, de egyben technikai sikere is" - fogalmaz esszéjében Sólyom László. Szerinte az új alkotmánnyal "a rendszerváltás szimbolikus adósságát törlesztjük"; a tartalom és forma közötti összhang helyreállítása mellett célszerű ezt az alkalmat felhasználni a sokszor módosított alkotmány "konszolidáló áttekintésére" és a szükséges, megalapozott változtatásokra is.
"Az alkotmányosság eszméjétől szinte függetlenül a politika akadálytalanul, szükségletei szerint módosította az alkotmányt" - írja, és rámutat arra, hogy a rendszerváltás óta történt harminc módosítás közül számos az alapintézményeket érintette. Mint fogalmaz, szükséges időnként hozzáilleszteni az alaptörvényt a kor követelményeihez, de "elgondolkoztató az a könnyedség (...), ahogy hozzányúltak". Ez az alkotmány puszta instrumentális szemléletéről árulkodik - értékeli Sólyom László. Esszéjében rámutat: 1989/90-ben világos volt, hogy az akkori rendszerrel és alkotmányával szemben új alaptörvényt kell alkotni, ma ezzel a helyzettel azonban nem vonható párhuzam, "nincs mi ellen alkotmányozni", a szimbolikus megújulás igénye mellett nincs az alkotmány konkrét rendelkezéseit tartalmilag érintő alkotmányozási kényszer.
Azt írja, hogy "lehet az agyonmódosított szöveget kitisztítani", a rendszert egységesebbé tenni, de ez elmélyült, hosszú kritikai munkát igényelne, ami nem fér bele sem az alkotmányozásra szánt mintegy féléves időkeretbe, sem "a gyors újdonság szimbolikájába". Arra azonban van lehetőség, hogy az alkotmányosság meglévő értékeit méltóképpen kiemeljük, pontosabban megfogalmazzuk, konkrét megjelenésüket esetleg ki is egészítsük - folytatja Sólyom László, hozzátéve: a rendszerváltás adósságának törlesztésére és az újrakezdés közérthető kifejezésére elsősorban a preambulum kínálkozik.
A lehetséges újítások között felveti egyebek között, hogy megjelenhetne az alkotmányban az életfeltételek fenyegető romlására adott válasz, a fenntartható fejlődés követelménye, a jövő nemzedékek iránti felelősség; a rendelkezéseknek lépést kellene tartaniuk azzal, hogy az informatika viharos gyorsasággal változtatja a társadalmat. Szerinte az élettudományok, a genetika, a biológia beavatkozási lehetőségei az emberi életbe és személyiségbe az alkotmány emberképének új megfogalmazását vetik fel, és szimbolikus jelentősége volna a magyar állam és a kulturális nemzetként felfogott teljes magyar nemzet viszonya meghatározásának. Ennek tükörképe a hazai kisebbségek jogállásának újrafogalmazása - sorolja Sólyom László, aki szerint kívánatos a költségvetés alkotmányos korlátainak beemelése az alaptörvénybe.
Jelzi, hogy a jelenlegi kétharmados kormánytöbbség éppen az ellentettje az 1989-es alkotmányozás erőviszonyainak, amikor egyik fél sem tudhatta, megnyeri-e a választásokat, ezért akkor az ellenzéki pozíció maximális biztosítékaiban egyeztek meg, amelyek a normális kormányzást is akadályozták; ezt korrigálta az 1990-es parlament. "Egyszeri, bármilyen valóságos, de mégis rendkívüli politikai helyzetet alkotmányba foglalni azonban hosszabb távon akadálya lehet a normális kormányzásnak, és nehezen egyeztethető össze alkotmányos hagyományunkkal" - teszi hozzá.
Sólyom László rögzíti, hogy az új rendelkezéseknek meg kell nehezíteniük az alkotmánymódosítást, és új alkotmány létrehozását is sokkal szigorúbb, rendkívüli feltételekhez kell kötni. Utal arra, hogy az idő szorításából egyre többen látnak kiutat abban, hogy az alkotmány a lehető legrövidebb legyen, irányelveket tartalmazzon az egyes jogok és intézmények későbbi szabályozása számára, amely majd kétharmados törvények formájában valósul meg; szerinte azonban a "magalkotmány" nem kiút, hanem zsákutca. "Az új alkotmányt is majd befejezett volta, szilárdsága, tényleges érvényesülése, a rá épülő gyakorlat és az alkotmányosság folyamatosságában gyökerező bizalom és hit fogja legitimálni. Ez a jövőben sem lesz független az egész politikai rendszer helyzetétől, sőt lelkiállapotától sem" - írja a HVG-ben megjelent esszéjében Sólyom László.
Sólyom László esszéje a HVG csütörtöki számában olvasható.
Sólyom László szerint akkor kerülhető el, hogy az új alkotmány szimbolikus adóssággal induljon, ha "az őszinteség és világosság" lesz jellemző a mostani alkotmányozás indítékait, új voltát, alkotmányos hagyományainkhoz való viszonyát, a gyors alkotmányozás technikai lehetőségeit és az alaptörvénnyel kapcsolatos várakozásokat illetően. A HVG csütörtöki számában megjelent esszéjében a volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke azt írja, az új rendelkezéseknek meg kell nehezíteniük az alkotmánymódosítást, és rendkívüli feltételekhez kell kötni egy új alkotmány létrehozását is.
"A legfontosabb, hogy ne csináljunk újabb adósságot. Ennek feltétele az alkotmányozás őszintesége. Őszinteség az új alkotmány indítékait, továbbá a mostani alkotmányozás természetét és lehetőségeit illetően. Ezen múlik az új alkotmány legitimitása, de egyben technikai sikere is" - fogalmaz esszéjében Sólyom László. Szerinte az új alkotmánnyal "a rendszerváltás szimbolikus adósságát törlesztjük"; a tartalom és forma közötti összhang helyreállítása mellett célszerű ezt az alkalmat felhasználni a sokszor módosított alkotmány "konszolidáló áttekintésére" és a szükséges, megalapozott változtatásokra is.
"Az alkotmányosság eszméjétől szinte függetlenül a politika akadálytalanul, szükségletei szerint módosította az alkotmányt" - írja, és rámutat arra, hogy a rendszerváltás óta történt harminc módosítás közül számos az alapintézményeket érintette. Mint fogalmaz, szükséges időnként hozzáilleszteni az alaptörvényt a kor követelményeihez, de "elgondolkoztató az a könnyedség (...), ahogy hozzányúltak". Ez az alkotmány puszta instrumentális szemléletéről árulkodik - értékeli Sólyom László. Esszéjében rámutat: 1989/90-ben világos volt, hogy az akkori rendszerrel és alkotmányával szemben új alaptörvényt kell alkotni, ma ezzel a helyzettel azonban nem vonható párhuzam, "nincs mi ellen alkotmányozni", a szimbolikus megújulás igénye mellett nincs az alkotmány konkrét rendelkezéseit tartalmilag érintő alkotmányozási kényszer.
Azt írja, hogy "lehet az agyonmódosított szöveget kitisztítani", a rendszert egységesebbé tenni, de ez elmélyült, hosszú kritikai munkát igényelne, ami nem fér bele sem az alkotmányozásra szánt mintegy féléves időkeretbe, sem "a gyors újdonság szimbolikájába". Arra azonban van lehetőség, hogy az alkotmányosság meglévő értékeit méltóképpen kiemeljük, pontosabban megfogalmazzuk, konkrét megjelenésüket esetleg ki is egészítsük - folytatja Sólyom László, hozzátéve: a rendszerváltás adósságának törlesztésére és az újrakezdés közérthető kifejezésére elsősorban a preambulum kínálkozik.
A lehetséges újítások között felveti egyebek között, hogy megjelenhetne az alkotmányban az életfeltételek fenyegető romlására adott válasz, a fenntartható fejlődés követelménye, a jövő nemzedékek iránti felelősség; a rendelkezéseknek lépést kellene tartaniuk azzal, hogy az informatika viharos gyorsasággal változtatja a társadalmat. Szerinte az élettudományok, a genetika, a biológia beavatkozási lehetőségei az emberi életbe és személyiségbe az alkotmány emberképének új megfogalmazását vetik fel, és szimbolikus jelentősége volna a magyar állam és a kulturális nemzetként felfogott teljes magyar nemzet viszonya meghatározásának. Ennek tükörképe a hazai kisebbségek jogállásának újrafogalmazása - sorolja Sólyom László, aki szerint kívánatos a költségvetés alkotmányos korlátainak beemelése az alaptörvénybe.
Jelzi, hogy a jelenlegi kétharmados kormánytöbbség éppen az ellentettje az 1989-es alkotmányozás erőviszonyainak, amikor egyik fél sem tudhatta, megnyeri-e a választásokat, ezért akkor az ellenzéki pozíció maximális biztosítékaiban egyeztek meg, amelyek a normális kormányzást is akadályozták; ezt korrigálta az 1990-es parlament. "Egyszeri, bármilyen valóságos, de mégis rendkívüli politikai helyzetet alkotmányba foglalni azonban hosszabb távon akadálya lehet a normális kormányzásnak, és nehezen egyeztethető össze alkotmányos hagyományunkkal" - teszi hozzá.
Sólyom László rögzíti, hogy az új rendelkezéseknek meg kell nehezíteniük az alkotmánymódosítást, és új alkotmány létrehozását is sokkal szigorúbb, rendkívüli feltételekhez kell kötni. Utal arra, hogy az idő szorításából egyre többen látnak kiutat abban, hogy az alkotmány a lehető legrövidebb legyen, irányelveket tartalmazzon az egyes jogok és intézmények későbbi szabályozása számára, amely majd kétharmados törvények formájában valósul meg; szerinte azonban a "magalkotmány" nem kiút, hanem zsákutca. "Az új alkotmányt is majd befejezett volta, szilárdsága, tényleges érvényesülése, a rá épülő gyakorlat és az alkotmányosság folyamatosságában gyökerező bizalom és hit fogja legitimálni. Ez a jövőben sem lesz független az egész politikai rendszer helyzetétől, sőt lelkiállapotától sem" - írja a HVG-ben megjelent esszéjében Sólyom László.
Sólyom László esszéje a HVG csütörtöki számában olvasható.
2010. október 24., vasárnap
Az 1989-es értékeket védő alkotmányozásnak vagyok a híve
Az új alkotmány tervezése közben mértéktartóan vigyázni kell az alaptörvény azon elemeire, amelyek 1989-ben kerültek bele - mondta az InfoRádiónak Kukorelli István volt alkotmánybíró, akit a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal polgári tagozatával tüntettek ki. Hozzátette: a változások nem veszélyeztethetik az alkotmányos rendszer stabilitását.
A kitüntetés átadásakor több dolgot kiemeltek önnel kapcsolatban, az alkotmányos rend védelmét, az oktatást, törvénykezést. Mire a legbüszkébb, és ön szerint ezek közül miért kapta ezt az elismerést, és mit jelent önnek?
Nagyon nagy megtiszteltetés, ezzel tudom kezdeni. Talán az van ebben az érdemességi feltételben, ahogy a törvény mondja, és ezt nyilván nem nekem kellett megítélni, hogy nemcsak taníthattam az alkotmányjogot, nemcsak részt vehettem az alkotmányos rend kialakításában. Ez óriási nagy szerencséje a sorsnak, és hogy egy alkotmányjogász megérte a rendszerváltozást, ráadásul védhettem is közel egy évtizeden keresztül. Ez így együtt, gondolom, hogy benne lehet ebben az elismerésben, amire nagyon büszke vagyok.
Szükség van-e ön szerint új Alkotmányra?
Ez húsz éve kérdés, azt tudom mondani, és nagyon sokan a kollégák közül, az alkotmányjog-tudományból már húsz éve annak a híve vagyunk - természetesen különböző skálán elhelyezkedve -, hogy valamikor meg kéne állni és egy komoly revízió alá kellene venni az Alkotmányt. Az, hogy ki mit ért új Alkotmány alatt, az természetesen már személyes vélemény. Én sem vagyok híve a rendszerváltó típusú alkotmányozásnak, viszont nagyon sok olyan intézménye, olyan része van az alkotmányos rendszernek, ahol lépni kéne.
Melyek ezek?
Hosszasan lehetne sorolni a példákat. Van, amiben már megtörtént a lépés, húszéves kérdés volt, hogy kisebb legyen a parlament, ahol most állunk. Ezt lehet folytatni egy jó, ha van ilyen, igazságos választási rendszer, inkább azt mondanám, hogy arányos választási rendszer létrehozatalával. Sorba lehetne venni az intézményeket is. Például hadd legyen az Alkotmánybíróság a példa, ahol húsz éve kihordta azt, hogy hol kellene, hol lehetne változtatni hatáskörében. Megint egy konkrét példa, nincs jó helyen a népszavazás ügye. Ugye ez a cunami megérkezett népszavazás címén az Alkotmánybírósághoz. Egyszerűen, szinte ellehetetleníti a munkáját, mert minden harmadik-negyedik aktánk, amikor még ott szolgálhattam, az népszavazás volt, ezzel álmodtunk. Tehát ott is lépni kéne valamit. Most volt szerdán egy konferencia preambulumról. Európában szokatlan, hogy húsz éve ideiglenes a preambulum, ez rontja az Alkotmány hitelét, az erejét. A cél az, hogy ne rontsunk, és két dolgot szoktam mindig nagyon fontosnak tartani, hogy a változtatás ne veszélyeztesse az alkotmányos rendszer stabilitását. Tehát ez nagyon lényeges kérdés, erre oda kell figyelni, és az újdonságot is tisztázni kell, hogy azokat az értékeket, alapelveket, amelyeket 1989-ben belevittünk az Alkotmányba, mondjam így, társtettesként, elkövetőként, azokat nem szabad kidobni a hajóból. Tehát egy nyugodt, higgadt, mértéktartó, és 1989-et védő alkotmányozásnak a híve vagyok személy szerint.
Hanganyag: Szabó Gergő
A kitüntetés átadásakor több dolgot kiemeltek önnel kapcsolatban, az alkotmányos rend védelmét, az oktatást, törvénykezést. Mire a legbüszkébb, és ön szerint ezek közül miért kapta ezt az elismerést, és mit jelent önnek?
Nagyon nagy megtiszteltetés, ezzel tudom kezdeni. Talán az van ebben az érdemességi feltételben, ahogy a törvény mondja, és ezt nyilván nem nekem kellett megítélni, hogy nemcsak taníthattam az alkotmányjogot, nemcsak részt vehettem az alkotmányos rend kialakításában. Ez óriási nagy szerencséje a sorsnak, és hogy egy alkotmányjogász megérte a rendszerváltozást, ráadásul védhettem is közel egy évtizeden keresztül. Ez így együtt, gondolom, hogy benne lehet ebben az elismerésben, amire nagyon büszke vagyok.
Szükség van-e ön szerint új Alkotmányra?
Ez húsz éve kérdés, azt tudom mondani, és nagyon sokan a kollégák közül, az alkotmányjog-tudományból már húsz éve annak a híve vagyunk - természetesen különböző skálán elhelyezkedve -, hogy valamikor meg kéne állni és egy komoly revízió alá kellene venni az Alkotmányt. Az, hogy ki mit ért új Alkotmány alatt, az természetesen már személyes vélemény. Én sem vagyok híve a rendszerváltó típusú alkotmányozásnak, viszont nagyon sok olyan intézménye, olyan része van az alkotmányos rendszernek, ahol lépni kéne.
Melyek ezek?
Hosszasan lehetne sorolni a példákat. Van, amiben már megtörtént a lépés, húszéves kérdés volt, hogy kisebb legyen a parlament, ahol most állunk. Ezt lehet folytatni egy jó, ha van ilyen, igazságos választási rendszer, inkább azt mondanám, hogy arányos választási rendszer létrehozatalával. Sorba lehetne venni az intézményeket is. Például hadd legyen az Alkotmánybíróság a példa, ahol húsz éve kihordta azt, hogy hol kellene, hol lehetne változtatni hatáskörében. Megint egy konkrét példa, nincs jó helyen a népszavazás ügye. Ugye ez a cunami megérkezett népszavazás címén az Alkotmánybírósághoz. Egyszerűen, szinte ellehetetleníti a munkáját, mert minden harmadik-negyedik aktánk, amikor még ott szolgálhattam, az népszavazás volt, ezzel álmodtunk. Tehát ott is lépni kéne valamit. Most volt szerdán egy konferencia preambulumról. Európában szokatlan, hogy húsz éve ideiglenes a preambulum, ez rontja az Alkotmány hitelét, az erejét. A cél az, hogy ne rontsunk, és két dolgot szoktam mindig nagyon fontosnak tartani, hogy a változtatás ne veszélyeztesse az alkotmányos rendszer stabilitását. Tehát ez nagyon lényeges kérdés, erre oda kell figyelni, és az újdonságot is tisztázni kell, hogy azokat az értékeket, alapelveket, amelyeket 1989-ben belevittünk az Alkotmányba, mondjam így, társtettesként, elkövetőként, azokat nem szabad kidobni a hajóból. Tehát egy nyugodt, higgadt, mértéktartó, és 1989-et védő alkotmányozásnak a híve vagyok személy szerint.
Hanganyag: Szabó Gergő
2010. október 22., péntek
Alkotmány-koncepció tervezet javaslata az Ab-ről
http://www.parlament.hu/biz/aeb/resz/iv.pdf
A végleges koncepció-tervezet:
ALKOTMÁNYVÉDELEM, BÍRÓI HATALOM, IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
1.
Az Országgyűlés által, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával megválasztott alkotmánybírákból álló Alkotmánybíróság az Alkotmány érvényesülése és az alkotmányos jogok védelme érdekében felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. Alkotmányellenesség esetén megállapítja annak jogkövetkezményeit. Az alkotmánybírák nem lehetnek tagjai pártnak, és a Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak. Jelölésükre az Alkotmányban meghatározott módon kerül sor. Az Alkotmánybíróság szervezetéről, hatásköréről és működéséről sarkalatos törvény rendelkezik.
2.
A bíróságok a bírói hatalom gyakorlása útján, jogalkalmazási tevékenységük során az Alkotmány és az alkotmányos jog szabályai érvényesítésével védik és fenntartják az alkotmányos rendet, védik a természetes személyek és más jogalanyok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit, elbírálják a jogvitákat. A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen és kötelező erővel döntenek. Ítélkező tevékenységük mellett, annak csorbítása nélkül ellátják a törvényben előírt más feladatokat.
3.
A közigazgatási bíróságok a közigazgatás törvény alá rendelésének fenntartása érdekében felülvizsgálják működésének és cselekményeinek törvényességét és célszerűségét. Biztosítják a helyi önkormányzatok jogainak védelmét, elbírálják a közigazgatási jogvitákat és ennek során a törvényben előírt módon hatékony jogvédelmet biztosítanak. Sarkalatos törvényben rögzített módon gyakorolják a helyi önkormányzati rendeletek és más normatív döntések törvényessége feletti felülvizsgálatot.
4.
A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. A hivatásos bírákat a köztársasági elnök nevezi ki, illetőleg menti fel. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehessen elmozdítani és áthelyezni, ugyanilyen törvény szabályozza jogállásuk és függetlenségük egyéb alapvető garanciáit. Továbbra is szükséges, hogy más személyek (nem hivatásos bírák - ülnök, fogalmazó, titkár) ítélkezésben való részvételére az Alkotmány adjon felhatalmazást.
5.
A bírósági szervezet élén a jogegység biztosítását is ellátó Kúria áll, elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával választja. Az alkotmánynak szabályoznia kell azt, hogy a közigazgatási bíróság hogyan illeszkedik az igazságszolgáltatás rendszerébe, illetve vezetője megbízatásának keletkezését.
6.
A bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el a bírói önkormányzati szervek részvételével. A bíróságok szervezetéről - ideértve a fórumrendszer tagozódását is - és igazgatásáról sarkalatos törvény rendelkezik.
7.
A legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntető igényét érvényesíti, közvádló. Gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait, az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban. Felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett és a közérdek védelmezőjeként ellátja a törvény által rá ruházott más feladatokat. A legfőbb ügyész, akit a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választ az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával, az Országgyűlésnek közjogi felelősséggel tartozik, és működéséről köteles beszámolni. A legfőbb ügyész helyettest a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, kinevezi az ügyészeket, akik nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. Az ügyészségre, valamint a legfőbb ügyész és az ügyészek jogállására vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény szabályozza.
8.
Törvény a bírósági eljáráshoz való jog csorbítása nélkül igazságszolgáltatási feladatokat ruházhat a közjegyzőkre. Törvény szabályozza az igazságszolgáltatásban közreműködő ügyvédek jogállását és feladatait.
http://www.kommunista.net/hir/az-alkotmanykoncepcio-szovege-teljes-terjedelmeben
http://linkszalon.vandal.hu/az-alkotm%C3%A1ny-szab%C3%A1lyoz%C3%A1si-elvei-az-%C3%BAj-alkotm%C3%A1ny-koncepci%C3%B3
A végleges koncepció-tervezet:
ALKOTMÁNYVÉDELEM, BÍRÓI HATALOM, IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
1.
Az Országgyűlés által, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával megválasztott alkotmánybírákból álló Alkotmánybíróság az Alkotmány érvényesülése és az alkotmányos jogok védelme érdekében felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. Alkotmányellenesség esetén megállapítja annak jogkövetkezményeit. Az alkotmánybírák nem lehetnek tagjai pártnak, és a Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak. Jelölésükre az Alkotmányban meghatározott módon kerül sor. Az Alkotmánybíróság szervezetéről, hatásköréről és működéséről sarkalatos törvény rendelkezik.
2.
A bíróságok a bírói hatalom gyakorlása útján, jogalkalmazási tevékenységük során az Alkotmány és az alkotmányos jog szabályai érvényesítésével védik és fenntartják az alkotmányos rendet, védik a természetes személyek és más jogalanyok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit, elbírálják a jogvitákat. A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen és kötelező erővel döntenek. Ítélkező tevékenységük mellett, annak csorbítása nélkül ellátják a törvényben előírt más feladatokat.
3.
A közigazgatási bíróságok a közigazgatás törvény alá rendelésének fenntartása érdekében felülvizsgálják működésének és cselekményeinek törvényességét és célszerűségét. Biztosítják a helyi önkormányzatok jogainak védelmét, elbírálják a közigazgatási jogvitákat és ennek során a törvényben előírt módon hatékony jogvédelmet biztosítanak. Sarkalatos törvényben rögzített módon gyakorolják a helyi önkormányzati rendeletek és más normatív döntések törvényessége feletti felülvizsgálatot.
4.
A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. A hivatásos bírákat a köztársasági elnök nevezi ki, illetőleg menti fel. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehessen elmozdítani és áthelyezni, ugyanilyen törvény szabályozza jogállásuk és függetlenségük egyéb alapvető garanciáit. Továbbra is szükséges, hogy más személyek (nem hivatásos bírák - ülnök, fogalmazó, titkár) ítélkezésben való részvételére az Alkotmány adjon felhatalmazást.
5.
A bírósági szervezet élén a jogegység biztosítását is ellátó Kúria áll, elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával választja. Az alkotmánynak szabályoznia kell azt, hogy a közigazgatási bíróság hogyan illeszkedik az igazságszolgáltatás rendszerébe, illetve vezetője megbízatásának keletkezését.
6.
A bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el a bírói önkormányzati szervek részvételével. A bíróságok szervezetéről - ideértve a fórumrendszer tagozódását is - és igazgatásáról sarkalatos törvény rendelkezik.
7.
A legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntető igényét érvényesíti, közvádló. Gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait, az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban. Felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett és a közérdek védelmezőjeként ellátja a törvény által rá ruházott más feladatokat. A legfőbb ügyész, akit a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választ az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával, az Országgyűlésnek közjogi felelősséggel tartozik, és működéséről köteles beszámolni. A legfőbb ügyész helyettest a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, kinevezi az ügyészeket, akik nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. Az ügyészségre, valamint a legfőbb ügyész és az ügyészek jogállására vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény szabályozza.
8.
Törvény a bírósági eljáráshoz való jog csorbítása nélkül igazságszolgáltatási feladatokat ruházhat a közjegyzőkre. Törvény szabályozza az igazságszolgáltatásban közreműködő ügyvédek jogállását és feladatait.
http://www.kommunista.net/hir/az-alkotmanykoncepcio-szovege-teljes-terjedelmeben
http://linkszalon.vandal.hu/az-alkotm%C3%A1ny-szab%C3%A1lyoz%C3%A1si-elvei-az-%C3%BAj-alkotm%C3%A1ny-koncepci%C3%B3
2010. október 18., hétfő
Anno: Dinasztiát alapítottak a Kaukázusban, kirgiz Ab, kazah Ab...
HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
A posztszovjet térségben megköttetett az első dinasztikus házasság. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök legkisebb lánya örök hűséget esküdött Aszkar Akajev kirgiz államfő legidősebb fiának. A kirgiz elnök azt kívánta 23 esztendős fia, Ajdar és annak 18 esztendős arája, Alija esküvőjén, hogy a két nép hozzájuk hasonlóan örökre váljon eggyé. Az elnöki utódok esküvője újjáéleszti a régi közép-ázsiai hagyományt, mely szerint a politikai kapcsolatokat családi kötelékekkel kell megerősíteni.
A házasság nyilvánvalóan hosszú távú politikai célokat szolgál. A kirgiz államfő fia, Ajdar Akajev a kazah elnök vejeként a kazah közvélemény szemében a helyi politikai elit legitim alakjává vált, s ez lehetővé teszi számára, hogy hamarosan aktívan részt vegyen a hatalom gyakorlásában.
Nurszultan Nazarbajev kazah elnöknek három leánya van, fiúgyermeke azonban nincs. Hosszú időn át úgy tűnt, hogy „örököse” a két idősebb nővér egyikének a férje lesz. Az utóbbi másfél év eseményei azonban azt mutatják, hogy a kirgiz Akajev fog célba érni. Bár egyelőre még senki nem beszél a két szomszédos testvéri állam uniójáról, gyakran utalnak azonban arra, hogy 1920 és 1936 között Kazahsztán és Kirgizisztán egy autonóm köztársaságot alkotott.
Az események politikai jelentőségét húzza alá a kirgiz alkotmánybíróság döntése is, mely szerint Aszkar Akajev kirgiz államfő, Ajdar apja 2000-ben is indulhat az elnökválasztáson. Az új alkotmány ugyan legfeljebb két elnöki periódust engedélyez egy személynek, de ezen alaptörvény alapján Akajevet még csak egyszer, 1995-ben választották meg államfővé. Bár Aszkar Akajev 1990 óta áll a kirgiz köztársaság élén, akkor még a szovjet törvények voltak érvényben, s ezeknek megfelelően választották elnökké - indokolta döntését a bíróság. Hasonló megoldást fontolgatnak Kazahsztánban is. Nurszultan Nazarbajev is a szovjet törvények alapján lett elnök 1991-ben, s 2000-ben ő is a harmadik elnöki mandátumáért szállna harcba. Mivel három éve feloszlatta az alkotmánybíróságot, feltehetően népszavazással fognak államfőt választani a kazahok. Bárhogy is végződik azonban az elnöki székért folytatott küzdelem, Alija és Ajdar házassága mindenképpen tovább erősíti a kazah elnöki család vezető pozícióit. A népes kazah Nazarbajev família irányította eddig is az adóhatóságokat, a televíziót, a befektetési és pénzügyi politikát, de közvetlen kapcsolatban áll a csillagászati jövedelmeket biztosító olajüzlettel is.
A posztszovjet térségben megköttetett az első dinasztikus házasság. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök legkisebb lánya örök hűséget esküdött Aszkar Akajev kirgiz államfő legidősebb fiának. A kirgiz elnök azt kívánta 23 esztendős fia, Ajdar és annak 18 esztendős arája, Alija esküvőjén, hogy a két nép hozzájuk hasonlóan örökre váljon eggyé. Az elnöki utódok esküvője újjáéleszti a régi közép-ázsiai hagyományt, mely szerint a politikai kapcsolatokat családi kötelékekkel kell megerősíteni.
A házasság nyilvánvalóan hosszú távú politikai célokat szolgál. A kirgiz államfő fia, Ajdar Akajev a kazah elnök vejeként a kazah közvélemény szemében a helyi politikai elit legitim alakjává vált, s ez lehetővé teszi számára, hogy hamarosan aktívan részt vegyen a hatalom gyakorlásában.
Nurszultan Nazarbajev kazah elnöknek három leánya van, fiúgyermeke azonban nincs. Hosszú időn át úgy tűnt, hogy „örököse” a két idősebb nővér egyikének a férje lesz. Az utóbbi másfél év eseményei azonban azt mutatják, hogy a kirgiz Akajev fog célba érni. Bár egyelőre még senki nem beszél a két szomszédos testvéri állam uniójáról, gyakran utalnak azonban arra, hogy 1920 és 1936 között Kazahsztán és Kirgizisztán egy autonóm köztársaságot alkotott.
Az események politikai jelentőségét húzza alá a kirgiz alkotmánybíróság döntése is, mely szerint Aszkar Akajev kirgiz államfő, Ajdar apja 2000-ben is indulhat az elnökválasztáson. Az új alkotmány ugyan legfeljebb két elnöki periódust engedélyez egy személynek, de ezen alaptörvény alapján Akajevet még csak egyszer, 1995-ben választották meg államfővé. Bár Aszkar Akajev 1990 óta áll a kirgiz köztársaság élén, akkor még a szovjet törvények voltak érvényben, s ezeknek megfelelően választották elnökké - indokolta döntését a bíróság. Hasonló megoldást fontolgatnak Kazahsztánban is. Nurszultan Nazarbajev is a szovjet törvények alapján lett elnök 1991-ben, s 2000-ben ő is a harmadik elnöki mandátumáért szállna harcba. Mivel három éve feloszlatta az alkotmánybíróságot, feltehetően népszavazással fognak államfőt választani a kazahok. Bárhogy is végződik azonban az elnöki székért folytatott küzdelem, Alija és Ajdar házassága mindenképpen tovább erősíti a kazah elnöki család vezető pozícióit. A népes kazah Nazarbajev família irányította eddig is az adóhatóságokat, a televíziót, a befektetési és pénzügyi politikát, de közvetlen kapcsolatban áll a csillagászati jövedelmeket biztosító olajüzlettel is.
2010. október 16., szombat
Alkotmányozási kényszer vagy kényszeralkotmány
„Nem egyszerűen a hatodik magyar parlament, hanem alkotmányozó nemzetgyűlés és rendszeralapító parlament is vagyunk” – jelentette ki nemrég Orbán Viktor miniszterelnök országgyűlési expozéjában, és azóta alkotmányoznak is. De vajon ennek ez a megszokott módja? A válasz érdekében áttekintettük, miként születtek az első, máig mintaként szolgáló alaptörvények, s mikor, milyen történelmi feltételek között alkották meg az alaptörvény-jelentőségű magyar történelmi dokumentumokat. Mindezek tükrében: mi történik most?
Az alkotmány alaptörvény, a jogrend meghatározó forrása, s legalább az államszervezet felépítését, illetve a polgárok és az állam viszonyát szabályozza. Ebben az értelemben minden államban kell lennie valamilyen alkotmánynak, akkor is, ha az nem jelenik meg írásos formában. A szaknyelv ez utóbbit materiális alkotmánynak hívja. Ebből az értelmezésből pedig az következik, hogy Magyarországon a Szent István-i államnak – amely igazából inkább csak az 1100-as évekre alakult ki – már kétségkívül rendelkeznie kellett egyfajta materiális értelemben felfogott alkotmánnyal.
A magyar alkotmányosság kezdeteinek mégis inkább az 1222-ben kibocsátott, a rendi társadalmat megerősítő Aranybullát, illetve az idők során sokat csiszolódó Szent Korona-tant tekinti Lövétei István alkotmányjogász. Az Aranybulla – amit később több másik követett – alapvetően az erős, központosított hűbéri rendszer stabilizálását szolgálta azzal, hogy deklarálta a királyi szolgálók kiváltságait. Ugyanakkor azt is elrendelte, hogy a bírói jogkörben eljáró nádor „országunk minden embere felett különbség nélkül ítélkezzék”, s minden hatalmaskodó ispánt „csúfosan fosszák meg tisztségétől”. E tekintetben előremutató „alkotmánynak” is tekinthető, miközben a köznépről igazából szót sem ejtett, az idegeneket pedig hátrányos helyzetbe hozta, például leszögezte: „izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek”.
A Szent Korona-tan ugyancsak a rendiség kifejeződése: rögzíti, hogy nem egyedül az uralkodó testesíti meg az államot, hanem támaszkodnia kell a társadalom más tagjaira, elsősorban a főnemességre – hangsúlyozza Lövétei. Ha pedig a király megsértené a törvényeket, a nemeseket megillette az ellenállás joga. Ez mintha a hatalommegosztás felvilágosodás korában megfogalmazott elvének korai előfutára lenne, s a magyar rendek mindvégig ragaszkodtak is ehhez a – később az ország modernizálását akadályozó – kiváltságukhoz.
Werbőczy István 1514-ben készült el a szokásjogi törvénykönyvével, a Tripartitummal, melynek első magyar fordítása 1565-ben jelent meg Debrecenben
Szent Korona – szó sincs a nemzetről
A király személye és az államiság lényegileg elvált egymástól, s ez utóbbit az államhatalmat szimbolizáló Szent Korona testesítette meg. Így vált különösen fontossá a korona, amely sok értelmezés szerint tényleges uralkodó nélkül is alkalmas arra, hogy kifejezésre juttassa a nemzet egységét és az állam folytonosságát. Lövétei viszont úgy véli, hogy eredetileg szó sem volt nemzetről, hiszen a korona inkább az uralkodó és az alattvalók viszonyát határozta meg, függetlenül attól, hogy ki-ki milyen nációhoz tartozott. A Szent Korona fennhatóságát – vagyis a hozzá tartozó országok körét – elsősorban az határozta meg, hogy annak birtoklója a tényleges hatalomgyakorlást mely területekre volt képes kiterjeszteni. Az alkotmányjogász szerint ezt mutatja Trianon szomorú példája is.
A részben írott törvényekből álló, részben a szokásjogon alapuló magyar történeti alkotmány folyamatosan alakult, s nem egy „alkotmányos erejű” változáson esett át. Ez történt a törökök kiűzetése után, amikor a magyar rendek nem mondtak ugyan le teljesen a szabad királyválasztás jogáról, ám hálájuk kifejezése gyanánt deklarálták, hogy a Habsburg-házból választanak uralkodót. A Pragmatica Sanctio 1723-as elfogadásával pedig nemcsak az mondatott ki, hogy a korona női ágon örökölhető, hanem Magyarország és az osztrák örökös tartományok együtt birtoklása is. Ez hosszú időre meghatározta Ausztria és Magyarország államjogi viszonyait.
Hasonlóképpen értékelhetők az 1848. évi áprilisi törvények, amelyek elfogadása a rendi állam végét – s egyben a Bécshez fűződő kapcsolatok újraszabályozását – jelentette: létrejött a független és felelős magyar kormány, s a közteherviselés elfogadásával, az ősiség Aranybulla óta érvényes elvének eltörlésével megszűntek a nemesi kiváltságok. Pozsonyban a „tekintetes karok és rendek” egy új alkotmánnyal felérő törvénycsomagra adták az áldásukat, amely a király, az országgyűlés és a kormány viszonyának meghatározásával teljesen új közjogi berendezkedés alapjait vetette meg. V. Ferdinánd király – leginkább az Európán végigsöprő forradalmi hullám hatására – kényszerűen elfogadta a magyar követeléseket. Bécs utóbb azonban revánsot vett, és a magyar forradalom vérbe fojtása után kegyetlen bosszút állt.
A következő stáció a kiegyezés, amelynek eredményeként Ausztria és Magyarország viszonyát többé-kevésbé az 1848-as törvényeknek megfelelőn szabályozták. Lövétei szerint ez megint csak egyfajta „alkotmányozással” ért fel, bár nem egészen fél évszázadra szólt. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után ugyanis a történeti alkotmány megint új elemekkel gazdagodott, hiszen Magyarország visszanyerte önállóságát, IV. Károlyt megfosztották királyi címétől, s megszűnt a Habsburg-ház trónörökösödési joga is.
A ma hatályos alkotmányunk első változatát Rákosi Mátyás terjesztette az Országgyűlés elé 1949. augusztus 17-én
A király nélküli, kormányzó vezette királyság és a Szent Korona-tan azonban tovább élt – egészen 1946-ig, a köztársaság kikiáltásáig. Akkor megint csak született egy már-már írott alkotmánnyal felérő törvény, amely Magyarország államformájáról szólt. Ebben kétségkívül felismerhetők egy klasszikus alaptörvény elemei, hiszen – bár sporadikus formában – megjelenik a hatalommegosztás elve, s legalább részlegesen lefektetik az állampolgárokat megillető „természetes és elidegeníthetetlen” jogokat, mint a személyes szabadsághoz, az elnyomatás és félelem nélküli élethez való jogot.
A sors különös fintora, hogy az ország első írott, 1949-ben kibocsátott alkotmánya viszont nem felelt meg az alkotmányosság általános elvei szerinti alkotmánynak – állítja Lövétei. Az alkotmány feladata ugyanis elsősorban az, hogy megteremtse a fékek és ellensúlyok olyan sajátos rendszerét, amely kizárja a hatalom önkényes gyakorlásának lehetőségét. Az 1949-es magyar konstitúció a legkevésbé erre volt alkalmas. A valódi alkotmányra még negyven évig várni kellett.
Függetlenségi háború, forradalom és a minta
A ma ismert alkotmányok nem társadalmi szerződéseken alapulnak. Többnyire valamilyen rendkívül helyzetben születtek. Az első írott alkotmánynak tekinthető dokumentum a XVI. századból való, amikor is Németalföld elszakadt Spanyolországtól, és a függetlenné vált tartományok egymással megállapodást kötnek.
A mai értelemben alaptörvénynek minősíthető első alkotmány jóval később, 1789-ben az Egyesült Államokban született meg. Az előzmény a németalföldi példához hasonló: Anglia gyarmatai elszakadtak a koronától, és egymással léptek szövetségre. A konstitúció ezúttal is krízishelyzet eredménye, mindazonáltal szokatlanul időtállónak bizonyult: jóval kevesebb alkalommal módosították, mint az 1989-ben alaposan átdolgozott magyar alkotmányt az utóbbi húsz esztendőben.
Alig két év múlva elkészült a jelen kor követelményeinek is maradéktalanul megfelelő alkotmány Franciaországban, ahol ehhez forradalomra volt szükség. Az 1791-ben elfogadott dokumentum részletesen szabályozza az államszervezet működését, tartalmazza a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elválasztását – a fékek és ellensúlyok klasszikus rendszerét –, s nem feledkezik meg az alapvető állampolgári jogok deklarálásáról sem. Az Egyesült Államok törvényhozása pedig – ahol korábban elmulasztották ezt – gyorsan reagál, és az emberi jogokat beemeli az amerikai alkotmányba.
A minta tehát több mint kétszáz éve rendelkezésre áll, és a francia alkotmány számos pontja – például a Montesquieu-i hatalommegosztás e lve, az állampolgári jogok meghatározása – valamilyen formában a modern alaptörvények szinte mindegyikében fellelhető. A történelem később annyiban is ismétli önmagát, hogy egy-egy államban az első írott alkotmány elkészítését – vagy a korábbi teljes revízióját – többnyire rendkívüli helyzet kényszeríti ki.
Sólyom, Bihari, Tölgyessy: Ne!
Ferenc József fejére csak azután kerülhetett a Szent Korona, hogy elismerte az 1848-as törvényeket – Deák Ferenc állította helyre az uralkodó és a nemzet kapcsolatát
Kérdéses, hogy most van-e ilyen Magyarországon. Többek véleménye szerint nincs. E körbe tartozik az 1989-ben elfogadott alkotmánymódosítás előkészítésében nagy szerepet vállaló Sólyom László egykori alkotmánybírósági elnök és államfő, valamint Bihari Mihály alkotmánybíró, aki szintén állt az Alkotmánybíróság élén. Szkeptikus a rendszerváltozás emblematikus fi gurája, Tölgyessy Péter is, aki azt mondta valahol: most kevés az esély arra, hogy a politikai közösség egésze által elfogadott alkotmány szülessék.
Szakmailag nem tekinthető rossznak a jelenlegi alaptörvény, ám a számos módosítás során hiányzott az egységes koncepció, így toldozott-foldozott benyomást kelt – ezt Cservák Csaba alkotmányjogász, a Független Jogászfórum korábbi elnöke, a Köztársasági Elnöki Hivatal egyik jelenlegi hivatalvezetője nyilatkozta korábban. Ő nem változtatna semmit, „amit nem nagyon muszáj”.
De ha már alkotmányozunk, akkor hogyan? S mit kezdjünk a Szent Korona-tannal, a történeti alkotmánnyal? Egyes vélemények szerint a jogfolytonosságról nem szabad megfeledkezni, s a magyar államiságot megtestesítő koronára való utalás nem maradhat el. Ez Pokol Béla alkotmányjogász szerint „a magyarság és a vele társult más népek egészének életterét és ennek határait” jelölte ki Európában. „Isten, áldd meg a magyart!” – a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes Semjén Zsolt ezzel a mondattal kezdené az alkotmányt. De hogy mi legyen az alaptörvény tartalma, arról egyelőre alig esik szó, pedig az Országgyűlés eseti bizottsága hét munkacsoportjának már egy hete sincs arra, hogy az első írásos anyagokat letegye az asztalra.
Nincs egyetértés abban sem, miként készítsék elő az alaptörvényt. Azt senki nem vitatja, hogy az nem lehet az Országgyűlés privilégiuma, be kell vonni a polgárokat is. Ennek egyik lehetséges módja, amit az alkotmány-előkészítő bizottság követett: interneten bárki elküldhette véleményét, és a javaslatokat a grémium a honlapján nyilvánosságra is hozta. Más kérdés, mit kezd az észrevételekkel.
A kereszténydemokrata Salamon László egy korábban publikált tanulmányban továbbment ennél. Szerinte az alkotmányozás és a törvényhozás folyamatát akár el is lehetne választani egymástól, mert „a törvényalkotási tevékenység és az azt megvalósító parlament közvetlen politikai szerepe útjában állhat a napi politikai érdekeken túlmutató alkotmányos értékek alkotmányozás során szükséges megfelelő mérlegelésében és szem előtt tartásában”.
A valóságban most nem különül el az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom, hiszen a mai parlament – szemben az amerikai vagy francia elődjével – nem rendkívüli és egyszeri felhatalmazással bíró nemzetgyűlésként jött létre. Ezért Pokol azt veti fel, hogy az alkotmánymódosításokat a megyei önkormányzatok képviselőinek bevonásával kellene elfogadni. A gondolat emlékeztet a nemrégiben elhunyt Kulcsár Kálmán akadémikus szavaira. Ő még 1994-ben fogalmazta meg, hogy a szabályozási elvekről kérjék ki „a szakmai jellegű köztestületek és szervezetek, esetleg (…) az önkormányzatok képviselőiből összehív ott nem nagy létszámú testület” véleményét, az alaptörvényre pedig egy ez alkalomra létrehozott második kamara is adja az áldását.
Abban sincs egyetértés, erősítse-e meg népszavazás egy új alkotmány elfogadását. Erre a világon alig akadt példa, mindazonáltal a szokatlan – politikailag egyoldalú – helyzetre való tekintettel a szocialistákmost emellett vannak, míg a Fidesz úgy látja, ez felesleges. Többek szerint pedig nem a végleges normaszöveget, hanem az alternatívákat tartalmazó szabályozási elveket kellene referendumra bocsátani. A vita persz elméleti: a Fidesz a kétharmados többség birtokában alkotmányozni fog.
Amivel nem szabad kísérletezni
Két alkotmányozási folyamatnak is részese Hack Péter jogász, egykori szabad demokrata parlamenti képviselő. A rendszerváltozás idején kényszerhelyzet volt: az 1949-ben elfogadott alaptörvény az ország demokratikus átalakulásának gátjává vált, és azonnali átalakításra szorult – emlékszik. Az eredeti szándék szerint az alkotmányt csak a lehető legszűkebb körben módosították volna, s a munka befejezése az új, szabadon választott parlamentre várt. Ám amikor az ellenzéknek az emberi jogi garanciákra, illetve a demokratikus intézményrendszer kialakítására vonatkozó javaslatait a Nemzeti Kerekasztal elfogadta, gyakorlatilag új, bár ideiglenesnek szánt alaptörvény született, amit az 1990-es választáson a szavazók több mint nyolcvan százaléka legitimált.
– Nyilván ennek tudható be – véli Hack –,hogy a kilencvenes évek elején az alkotmányozásról már nem folyt különösebb vita, hiszen a gyakorlatban igazolódott: az ország kormányozható, az alapvető jogok pedig maradéktalanul érvényesülnek. Az 1994-es választási kampányban mégis szinte az összes párt új alkotmányt ígért. Felvetődött a köztársasági elnök közvetlen választásának kérdése, a második kamara felállítása vagy a szociális jogok – például a lakhatás jogának – garantálása. Ebben a helyzetben az MSZP–SZDSZ-koalícó nehezen kerülhette volna meg ezt a kérdést.
Hack emlékeztetett rá: a kormánypártok a 72 százalékos országgyűlési többség birtokában „saját ízlés szerinti” alkotmányt is készíthettek volna, ám úgy vélekedtek: ne két párté, hanem a nemzeté legyen az új alaptörvény.
A koncepció kidolgozására létrehozott parlamenti bizottságba a hat frakció egy-egy tagot delegálhatott, s ha közülük legalább öt – beleértve az egymagában abszolút parlamenti többséggel rendelkező MSZP-t – nem támogatott egy javaslatot, az lekerült a napirendről. A szándék az volt, hogy a politikai pártok közötti csaknem teljes konszenzus nélkül semmi ne változzék. További garanciális elemet jelentett, hogy az alkotmány normaszövegének elfogadását négyötödös parlamenti többséghez kötötték, amit végül nem sikerült megszerezni.
Hack úgy véli, az ország jelenlegi problémái közül egyetlenegy sem vezethető vissza az alaptörvény hiányosságaira, ezért nincs alkotmányozási kényszerhelyzet. Érti ugyan a kormánypártok sietségét, hiszen a kétharmados többség törékeny lehet, ám óvatosságra int: az alkotmánnyal nem lehet kísérletezni.
Lencsés Károly| Népszabadság| 2010. október 16.
Az alkotmány alaptörvény, a jogrend meghatározó forrása, s legalább az államszervezet felépítését, illetve a polgárok és az állam viszonyát szabályozza. Ebben az értelemben minden államban kell lennie valamilyen alkotmánynak, akkor is, ha az nem jelenik meg írásos formában. A szaknyelv ez utóbbit materiális alkotmánynak hívja. Ebből az értelmezésből pedig az következik, hogy Magyarországon a Szent István-i államnak – amely igazából inkább csak az 1100-as évekre alakult ki – már kétségkívül rendelkeznie kellett egyfajta materiális értelemben felfogott alkotmánnyal.
A magyar alkotmányosság kezdeteinek mégis inkább az 1222-ben kibocsátott, a rendi társadalmat megerősítő Aranybullát, illetve az idők során sokat csiszolódó Szent Korona-tant tekinti Lövétei István alkotmányjogász. Az Aranybulla – amit később több másik követett – alapvetően az erős, központosított hűbéri rendszer stabilizálását szolgálta azzal, hogy deklarálta a királyi szolgálók kiváltságait. Ugyanakkor azt is elrendelte, hogy a bírói jogkörben eljáró nádor „országunk minden embere felett különbség nélkül ítélkezzék”, s minden hatalmaskodó ispánt „csúfosan fosszák meg tisztségétől”. E tekintetben előremutató „alkotmánynak” is tekinthető, miközben a köznépről igazából szót sem ejtett, az idegeneket pedig hátrányos helyzetbe hozta, például leszögezte: „izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek”.
A Szent Korona-tan ugyancsak a rendiség kifejeződése: rögzíti, hogy nem egyedül az uralkodó testesíti meg az államot, hanem támaszkodnia kell a társadalom más tagjaira, elsősorban a főnemességre – hangsúlyozza Lövétei. Ha pedig a király megsértené a törvényeket, a nemeseket megillette az ellenállás joga. Ez mintha a hatalommegosztás felvilágosodás korában megfogalmazott elvének korai előfutára lenne, s a magyar rendek mindvégig ragaszkodtak is ehhez a – később az ország modernizálását akadályozó – kiváltságukhoz.
Werbőczy István 1514-ben készült el a szokásjogi törvénykönyvével, a Tripartitummal, melynek első magyar fordítása 1565-ben jelent meg Debrecenben
Szent Korona – szó sincs a nemzetről
A király személye és az államiság lényegileg elvált egymástól, s ez utóbbit az államhatalmat szimbolizáló Szent Korona testesítette meg. Így vált különösen fontossá a korona, amely sok értelmezés szerint tényleges uralkodó nélkül is alkalmas arra, hogy kifejezésre juttassa a nemzet egységét és az állam folytonosságát. Lövétei viszont úgy véli, hogy eredetileg szó sem volt nemzetről, hiszen a korona inkább az uralkodó és az alattvalók viszonyát határozta meg, függetlenül attól, hogy ki-ki milyen nációhoz tartozott. A Szent Korona fennhatóságát – vagyis a hozzá tartozó országok körét – elsősorban az határozta meg, hogy annak birtoklója a tényleges hatalomgyakorlást mely területekre volt képes kiterjeszteni. Az alkotmányjogász szerint ezt mutatja Trianon szomorú példája is.
A részben írott törvényekből álló, részben a szokásjogon alapuló magyar történeti alkotmány folyamatosan alakult, s nem egy „alkotmányos erejű” változáson esett át. Ez történt a törökök kiűzetése után, amikor a magyar rendek nem mondtak ugyan le teljesen a szabad királyválasztás jogáról, ám hálájuk kifejezése gyanánt deklarálták, hogy a Habsburg-házból választanak uralkodót. A Pragmatica Sanctio 1723-as elfogadásával pedig nemcsak az mondatott ki, hogy a korona női ágon örökölhető, hanem Magyarország és az osztrák örökös tartományok együtt birtoklása is. Ez hosszú időre meghatározta Ausztria és Magyarország államjogi viszonyait.
Hasonlóképpen értékelhetők az 1848. évi áprilisi törvények, amelyek elfogadása a rendi állam végét – s egyben a Bécshez fűződő kapcsolatok újraszabályozását – jelentette: létrejött a független és felelős magyar kormány, s a közteherviselés elfogadásával, az ősiség Aranybulla óta érvényes elvének eltörlésével megszűntek a nemesi kiváltságok. Pozsonyban a „tekintetes karok és rendek” egy új alkotmánnyal felérő törvénycsomagra adták az áldásukat, amely a király, az országgyűlés és a kormány viszonyának meghatározásával teljesen új közjogi berendezkedés alapjait vetette meg. V. Ferdinánd király – leginkább az Európán végigsöprő forradalmi hullám hatására – kényszerűen elfogadta a magyar követeléseket. Bécs utóbb azonban revánsot vett, és a magyar forradalom vérbe fojtása után kegyetlen bosszút állt.
A következő stáció a kiegyezés, amelynek eredményeként Ausztria és Magyarország viszonyát többé-kevésbé az 1848-as törvényeknek megfelelőn szabályozták. Lövétei szerint ez megint csak egyfajta „alkotmányozással” ért fel, bár nem egészen fél évszázadra szólt. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után ugyanis a történeti alkotmány megint új elemekkel gazdagodott, hiszen Magyarország visszanyerte önállóságát, IV. Károlyt megfosztották királyi címétől, s megszűnt a Habsburg-ház trónörökösödési joga is.
A ma hatályos alkotmányunk első változatát Rákosi Mátyás terjesztette az Országgyűlés elé 1949. augusztus 17-én
A király nélküli, kormányzó vezette királyság és a Szent Korona-tan azonban tovább élt – egészen 1946-ig, a köztársaság kikiáltásáig. Akkor megint csak született egy már-már írott alkotmánnyal felérő törvény, amely Magyarország államformájáról szólt. Ebben kétségkívül felismerhetők egy klasszikus alaptörvény elemei, hiszen – bár sporadikus formában – megjelenik a hatalommegosztás elve, s legalább részlegesen lefektetik az állampolgárokat megillető „természetes és elidegeníthetetlen” jogokat, mint a személyes szabadsághoz, az elnyomatás és félelem nélküli élethez való jogot.
A sors különös fintora, hogy az ország első írott, 1949-ben kibocsátott alkotmánya viszont nem felelt meg az alkotmányosság általános elvei szerinti alkotmánynak – állítja Lövétei. Az alkotmány feladata ugyanis elsősorban az, hogy megteremtse a fékek és ellensúlyok olyan sajátos rendszerét, amely kizárja a hatalom önkényes gyakorlásának lehetőségét. Az 1949-es magyar konstitúció a legkevésbé erre volt alkalmas. A valódi alkotmányra még negyven évig várni kellett.
Függetlenségi háború, forradalom és a minta
A ma ismert alkotmányok nem társadalmi szerződéseken alapulnak. Többnyire valamilyen rendkívül helyzetben születtek. Az első írott alkotmánynak tekinthető dokumentum a XVI. századból való, amikor is Németalföld elszakadt Spanyolországtól, és a függetlenné vált tartományok egymással megállapodást kötnek.
A mai értelemben alaptörvénynek minősíthető első alkotmány jóval később, 1789-ben az Egyesült Államokban született meg. Az előzmény a németalföldi példához hasonló: Anglia gyarmatai elszakadtak a koronától, és egymással léptek szövetségre. A konstitúció ezúttal is krízishelyzet eredménye, mindazonáltal szokatlanul időtállónak bizonyult: jóval kevesebb alkalommal módosították, mint az 1989-ben alaposan átdolgozott magyar alkotmányt az utóbbi húsz esztendőben.
Alig két év múlva elkészült a jelen kor követelményeinek is maradéktalanul megfelelő alkotmány Franciaországban, ahol ehhez forradalomra volt szükség. Az 1791-ben elfogadott dokumentum részletesen szabályozza az államszervezet működését, tartalmazza a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elválasztását – a fékek és ellensúlyok klasszikus rendszerét –, s nem feledkezik meg az alapvető állampolgári jogok deklarálásáról sem. Az Egyesült Államok törvényhozása pedig – ahol korábban elmulasztották ezt – gyorsan reagál, és az emberi jogokat beemeli az amerikai alkotmányba.
A minta tehát több mint kétszáz éve rendelkezésre áll, és a francia alkotmány számos pontja – például a Montesquieu-i hatalommegosztás e lve, az állampolgári jogok meghatározása – valamilyen formában a modern alaptörvények szinte mindegyikében fellelhető. A történelem később annyiban is ismétli önmagát, hogy egy-egy államban az első írott alkotmány elkészítését – vagy a korábbi teljes revízióját – többnyire rendkívüli helyzet kényszeríti ki.
Sólyom, Bihari, Tölgyessy: Ne!
Ferenc József fejére csak azután kerülhetett a Szent Korona, hogy elismerte az 1848-as törvényeket – Deák Ferenc állította helyre az uralkodó és a nemzet kapcsolatát
Kérdéses, hogy most van-e ilyen Magyarországon. Többek véleménye szerint nincs. E körbe tartozik az 1989-ben elfogadott alkotmánymódosítás előkészítésében nagy szerepet vállaló Sólyom László egykori alkotmánybírósági elnök és államfő, valamint Bihari Mihály alkotmánybíró, aki szintén állt az Alkotmánybíróság élén. Szkeptikus a rendszerváltozás emblematikus fi gurája, Tölgyessy Péter is, aki azt mondta valahol: most kevés az esély arra, hogy a politikai közösség egésze által elfogadott alkotmány szülessék.
Szakmailag nem tekinthető rossznak a jelenlegi alaptörvény, ám a számos módosítás során hiányzott az egységes koncepció, így toldozott-foldozott benyomást kelt – ezt Cservák Csaba alkotmányjogász, a Független Jogászfórum korábbi elnöke, a Köztársasági Elnöki Hivatal egyik jelenlegi hivatalvezetője nyilatkozta korábban. Ő nem változtatna semmit, „amit nem nagyon muszáj”.
De ha már alkotmányozunk, akkor hogyan? S mit kezdjünk a Szent Korona-tannal, a történeti alkotmánnyal? Egyes vélemények szerint a jogfolytonosságról nem szabad megfeledkezni, s a magyar államiságot megtestesítő koronára való utalás nem maradhat el. Ez Pokol Béla alkotmányjogász szerint „a magyarság és a vele társult más népek egészének életterét és ennek határait” jelölte ki Európában. „Isten, áldd meg a magyart!” – a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes Semjén Zsolt ezzel a mondattal kezdené az alkotmányt. De hogy mi legyen az alaptörvény tartalma, arról egyelőre alig esik szó, pedig az Országgyűlés eseti bizottsága hét munkacsoportjának már egy hete sincs arra, hogy az első írásos anyagokat letegye az asztalra.
Nincs egyetértés abban sem, miként készítsék elő az alaptörvényt. Azt senki nem vitatja, hogy az nem lehet az Országgyűlés privilégiuma, be kell vonni a polgárokat is. Ennek egyik lehetséges módja, amit az alkotmány-előkészítő bizottság követett: interneten bárki elküldhette véleményét, és a javaslatokat a grémium a honlapján nyilvánosságra is hozta. Más kérdés, mit kezd az észrevételekkel.
A kereszténydemokrata Salamon László egy korábban publikált tanulmányban továbbment ennél. Szerinte az alkotmányozás és a törvényhozás folyamatát akár el is lehetne választani egymástól, mert „a törvényalkotási tevékenység és az azt megvalósító parlament közvetlen politikai szerepe útjában állhat a napi politikai érdekeken túlmutató alkotmányos értékek alkotmányozás során szükséges megfelelő mérlegelésében és szem előtt tartásában”.
A valóságban most nem különül el az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom, hiszen a mai parlament – szemben az amerikai vagy francia elődjével – nem rendkívüli és egyszeri felhatalmazással bíró nemzetgyűlésként jött létre. Ezért Pokol azt veti fel, hogy az alkotmánymódosításokat a megyei önkormányzatok képviselőinek bevonásával kellene elfogadni. A gondolat emlékeztet a nemrégiben elhunyt Kulcsár Kálmán akadémikus szavaira. Ő még 1994-ben fogalmazta meg, hogy a szabályozási elvekről kérjék ki „a szakmai jellegű köztestületek és szervezetek, esetleg (…) az önkormányzatok képviselőiből összehív ott nem nagy létszámú testület” véleményét, az alaptörvényre pedig egy ez alkalomra létrehozott második kamara is adja az áldását.
Abban sincs egyetértés, erősítse-e meg népszavazás egy új alkotmány elfogadását. Erre a világon alig akadt példa, mindazonáltal a szokatlan – politikailag egyoldalú – helyzetre való tekintettel a szocialistákmost emellett vannak, míg a Fidesz úgy látja, ez felesleges. Többek szerint pedig nem a végleges normaszöveget, hanem az alternatívákat tartalmazó szabályozási elveket kellene referendumra bocsátani. A vita persz elméleti: a Fidesz a kétharmados többség birtokában alkotmányozni fog.
Amivel nem szabad kísérletezni
Két alkotmányozási folyamatnak is részese Hack Péter jogász, egykori szabad demokrata parlamenti képviselő. A rendszerváltozás idején kényszerhelyzet volt: az 1949-ben elfogadott alaptörvény az ország demokratikus átalakulásának gátjává vált, és azonnali átalakításra szorult – emlékszik. Az eredeti szándék szerint az alkotmányt csak a lehető legszűkebb körben módosították volna, s a munka befejezése az új, szabadon választott parlamentre várt. Ám amikor az ellenzéknek az emberi jogi garanciákra, illetve a demokratikus intézményrendszer kialakítására vonatkozó javaslatait a Nemzeti Kerekasztal elfogadta, gyakorlatilag új, bár ideiglenesnek szánt alaptörvény született, amit az 1990-es választáson a szavazók több mint nyolcvan százaléka legitimált.
– Nyilván ennek tudható be – véli Hack –,hogy a kilencvenes évek elején az alkotmányozásról már nem folyt különösebb vita, hiszen a gyakorlatban igazolódott: az ország kormányozható, az alapvető jogok pedig maradéktalanul érvényesülnek. Az 1994-es választási kampányban mégis szinte az összes párt új alkotmányt ígért. Felvetődött a köztársasági elnök közvetlen választásának kérdése, a második kamara felállítása vagy a szociális jogok – például a lakhatás jogának – garantálása. Ebben a helyzetben az MSZP–SZDSZ-koalícó nehezen kerülhette volna meg ezt a kérdést.
Hack emlékeztetett rá: a kormánypártok a 72 százalékos országgyűlési többség birtokában „saját ízlés szerinti” alkotmányt is készíthettek volna, ám úgy vélekedtek: ne két párté, hanem a nemzeté legyen az új alaptörvény.
A koncepció kidolgozására létrehozott parlamenti bizottságba a hat frakció egy-egy tagot delegálhatott, s ha közülük legalább öt – beleértve az egymagában abszolút parlamenti többséggel rendelkező MSZP-t – nem támogatott egy javaslatot, az lekerült a napirendről. A szándék az volt, hogy a politikai pártok közötti csaknem teljes konszenzus nélkül semmi ne változzék. További garanciális elemet jelentett, hogy az alkotmány normaszövegének elfogadását négyötödös parlamenti többséghez kötötték, amit végül nem sikerült megszerezni.
Hack úgy véli, az ország jelenlegi problémái közül egyetlenegy sem vezethető vissza az alaptörvény hiányosságaira, ezért nincs alkotmányozási kényszerhelyzet. Érti ugyan a kormánypártok sietségét, hiszen a kétharmados többség törékeny lehet, ám óvatosságra int: az alkotmánnyal nem lehet kísérletezni.
Lencsés Károly| Népszabadság| 2010. október 16.
2010. október 12., kedd
A konkurens alkotmányozó
Harminc-negyven év lenne az átfutási idő az Alkotmánybíróságon – írja cikkében Kulcsár Anna.
Az alkotmánybírák a Salamon Lászlónak megküldött javaslatukban a többi között saját kilencéves szolgálati idejük meghosszabbítását kezdeményezik. Nem új felvetés ez. A testület korábbi tagjai is úgy látták volna jónak, ha nem 9, hanem 12 évre választják meg őket. A jelenlegi kilenc év helyett legalább tizenkét évig szeretnék betölteni pozíciójukat az Alkotmánybíróság (AB) tagjai. Szerintük ez növelné az intézmény stabilitását és a bírák függetlenségét. Nem szeretnék ironizálni, nem kérdezem meg, hogyan lehet az, hogy fontos posztokon az emberek csak akkor érzik magukat függetlennek, ha nyolcmilliós havi fizetést kapnak, mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke, vagy legalább 12 évig tart a megbízatásuk. Úgy látszik, nem gondolnak arra, hogy hatalmuk nem saját személyükből ered, hanem a választók szavazataiból. A bírák mindannyian kiváló jogászok. Elolvasva azonban a többi észrevételüket is, annyit mondhatok, tudatában vannak saját fontosságuknak. Csak azt nem értem, mit jelent a legalább kifejezés. Mennyi ideig tarthatna az alkotmánybírói megbízatás? A 70 éves kor betöltéséig vagy az idők végezetéig? A 11 tagú bírói testület abból az alkalomból fogalmazta meg elképzeléseit, hogy az Országgyűlés idén tavasszal alkotmányozásba kezdett. Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke levélben kereste meg az államhatalom, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás vezetőit, az egyetemeket és a tudományos fórumokat: közöljék, mit kellene a jelenlegi alaptörvényből elhagyni és az új alkotmányba beiktatni. Az alkotmánybírák a Salamon Lászlónak megküldött javaslatukban a többi között saját kilencéves szolgálati idejük meghosszabbítását kezdeményezik. Nem új felvetés ez. A testület korábbi tagjai is úgy látták volna jónak, ha nem 9, hanem 12 évre választja meg őket az Országgyűlés. Ehhez akkoriban is hozzátartozott az az ellenvetés, amelyet most szintén megemlítettek, hogy 12 évig dolgoznának ugyan, de nem lehetne őket újraválasztani. Második alkalommal is alkotmánybírónak választották meg az eddigiek közül Holló Andrást és Kiss Lászlót, legutóbb pedig Bihari Mihályt. Az alkotmánybíráskodás a közfelfogás szerint is a jogászi tevékenység csúcsa. Bárki szívesen öltené magára a talárt. A felmérések szerint a testület tekintélye nagy, az AB rendszerint a népszerűségi listák élén található. Ennek persze számos magyarázata van. A legkézenfekvőbb, hogy nem döntenek közvetlen, személyes perpatvarokban, senkit sem ítélnek pénzbírságra vagy börtönbüntetésre. Tanúkat, vádlottakat, al- és felpereseket nem idéznek be. Elegáns, elit munkát végeznek. Megvizsgálják, és ha kell, megsemmisítik az Országgyűlés döntéseit – ezek olykor nagyon kellemetlen, hátrányos törvények. Különös érdeklődés kíséri egy ideje az adóügyekben megfogalmazott, megsemmisítő bírói határozatokat. A törvények eltörlése általában amúgy is a közönség megelégedésére szolgál, hiszen az országgyűlési képviselők nem örvendenek nagy népszerűségnek. Az AB húszéves története mindemellett egészében véve sikertörténet, még akkor is, ha tudjuk, hogy az alkotmánybíráskodást a hazaihoz hasonló formában a kevéssé demokratikus országokban alkalmazzák. Az alkotmánybírák most szeretnének túllépni működésük eddigi keretein és az újítások többségét az alkotmányba iktatnák be. Ezek közül egy érdemel különös figyelmet. A Paczolay Péter által aláírt levél szerint a bírák megreformálnák az alkotmányjogi panasz intézményét. A bíróságokon pereskedő személyek eddig is megkereshették ugyan panaszukkal az AB-t, de nem kérhették az ítéletek felülvizsgálatát. Csupán azt javasolhatták: semmisítse meg a testület azt a jogszabályt, amely alapján a bíróság a számukra kedvezőtlen döntést meghozta. Ha a passzust törölték, az ítéletnek sem volt tovább értelme. Sólyom László idején egy apasági ügyben alkalmazták ezt, de az anyakönyvi hivatal semmibe vette a határozatot. Az AB most azt indítványozza: német mintára vezessék be a törvényhozók a valódi alkotmányjogi panaszt. Ezzel jobban érvényesülnének az állampolgárok alapjogai. Valódi az a panasz lenne, amely megadná a jogot az AB-nek, hogy kizárólag alkotmányjogi szempontból ugyan, de mégiscsak felülbírálhassa az igazságszolgáltatás döntéseit. Elismerik: az új hatáskör szükségessé tenné az AB szervezeti, működési és eljárási rendjének módosítását is. Ha ezt lefordítjuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy többszörösére kellene növelni az alkotmánybírák, a szakértők és a tisztviselők létszámát. Talán még az is előfordulhatna, hogy a jövőben az AB ügyfeleket hallgatna meg, idézne be a tárgyalásaira. Hatalmas apparátusról lenne szó, különösen mivel az AB-nek hosszú idő óta tetemes ügyhátraléka van. Ugyanakkor nem emiatt kellene erősen megfontolni a javaslat elfogadását. Annál kevésbé, mert a testület néhány ügycsoportot az új alkotmánnyal kiiktatna a feladatköréből. Nem kíván például népszavazási ügyekkel foglalkozni. Az úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz természetéről, mibenlétéről akkor alkothatunk képet magunknak, ha felidézzük Kilényi Géza professzornak, az AB egykori tagjának nemrégiben elmondott felszólalását. Kilényi a Magyar Tudományos Akadémián szeptember 14-én azt mondta: a német szövetségi alkotmánybíróság szuper bíróságként működik, mert alkotmányossági szempontból felülbírálhatja és megsemmisítheti a rendes – szavai szerint a fapados – bíróságok ítéleteit. Az alkotmánybírósági ügyek 95 százalékát Németországban az ilyen ügyek teszik ki. A mi Alkotmánybíróságunk viszont túlnyomórészt a jogszabályok felülvizsgálatával foglalkozik. A két alkotmányvédő szervezet profilja ezért olyan távol van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől – állítja a professzor. Kilényi Géza felidézte az AB megalakulásának húsz évvel ezelőtti időszakát, amikor is a testület még csak öt tagból állt. Egyikük Kilényi volt. Közlése szerint Sólyom László, a testület első, nagyra becsült elnökének dédelgetett álma volt a német típusú alkotmányjogi panasz átültetése a magyar anyaföldbe. „Én viszont kénytelen voltam tudtára adni – mondta Kilényi –, hogy alkotmánybírónak szegődtem, nem szuper büntetőbírónak vagy szuper polgári bírónak.” Kilényi úgy vélte, idehaza az alkotmány érvényre juttatása minden hatóságnak kötelessége. Szerinte elegendő, ha az AB csak a jogszabályok vizsgálatával foglalkozik. Emellett úgy véli, hogy a magyar mentalitás kizárja a német modell bevezetését, mert ez az AB halálát okozná. Minden olyan ügy, amelyben a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést szabna ki, az AB-n landolna, de ugyanitt kötne ki az öt négyzetméteres terület elbirtoklásáért indított polgári ügy is. Hozzátette: a Postabank-ügy, a brókerügy, a Tocsik-ügy iratait teherautóval szállítják, az akták súlyát nem kilóban, hanem mázsában mérik. Egy-egy ilyen ügyirat alapos tanulmányozása akár egy-két évre is lekötné az előadó alkotmánybíró teljes munkaidejét. Az AB-nek most van nyolcéves ügye is. A német alkotmányjogi panasz bevezetése után az átfutási idő 30-40 év lenne a magyar Alkotmánybíróságon. Jelenleg Sólyom László nem tagja az Alkotmánybíróságnak, felfogása azonban tovább él. Az AB szeretné ellenőrzése alá vonni a teljes igazságszolgáltatást. Ezzel azonban nem éri be. Nem is csoda, hiszen a mostani elnök, Paczolay Péter hajdan Sólyom titkárságvezetője, munkatársa volt. Sólyom szelleme, a láthatatlan alkotmány elmélete jut kifejezésre az AB-nek abban a másik okfejtésében is, amely szerint hiába alkotna az Országgyűlés kétharmados többsége új alaptörvényt, az AB elmúlt 20 évben elfogadott határozatai lényegében ezután is érvényben maradnának. Az új alkotmányozó többség kezét megköti az 1989-ben módosított 1949. évi alkotmányhoz fűzött bírói értelmezés. Vagyis Sólyom életműve. Tényleg nem közömbös, hány évre szól az alkotmánybírói megbízatás.
Magyar Nemzet, 2010. október 12.
Az alkotmánybírák a Salamon Lászlónak megküldött javaslatukban a többi között saját kilencéves szolgálati idejük meghosszabbítását kezdeményezik. Nem új felvetés ez. A testület korábbi tagjai is úgy látták volna jónak, ha nem 9, hanem 12 évre választják meg őket. A jelenlegi kilenc év helyett legalább tizenkét évig szeretnék betölteni pozíciójukat az Alkotmánybíróság (AB) tagjai. Szerintük ez növelné az intézmény stabilitását és a bírák függetlenségét. Nem szeretnék ironizálni, nem kérdezem meg, hogyan lehet az, hogy fontos posztokon az emberek csak akkor érzik magukat függetlennek, ha nyolcmilliós havi fizetést kapnak, mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke, vagy legalább 12 évig tart a megbízatásuk. Úgy látszik, nem gondolnak arra, hogy hatalmuk nem saját személyükből ered, hanem a választók szavazataiból. A bírák mindannyian kiváló jogászok. Elolvasva azonban a többi észrevételüket is, annyit mondhatok, tudatában vannak saját fontosságuknak. Csak azt nem értem, mit jelent a legalább kifejezés. Mennyi ideig tarthatna az alkotmánybírói megbízatás? A 70 éves kor betöltéséig vagy az idők végezetéig? A 11 tagú bírói testület abból az alkalomból fogalmazta meg elképzeléseit, hogy az Országgyűlés idén tavasszal alkotmányozásba kezdett. Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke levélben kereste meg az államhatalom, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás vezetőit, az egyetemeket és a tudományos fórumokat: közöljék, mit kellene a jelenlegi alaptörvényből elhagyni és az új alkotmányba beiktatni. Az alkotmánybírák a Salamon Lászlónak megküldött javaslatukban a többi között saját kilencéves szolgálati idejük meghosszabbítását kezdeményezik. Nem új felvetés ez. A testület korábbi tagjai is úgy látták volna jónak, ha nem 9, hanem 12 évre választja meg őket az Országgyűlés. Ehhez akkoriban is hozzátartozott az az ellenvetés, amelyet most szintén megemlítettek, hogy 12 évig dolgoznának ugyan, de nem lehetne őket újraválasztani. Második alkalommal is alkotmánybírónak választották meg az eddigiek közül Holló Andrást és Kiss Lászlót, legutóbb pedig Bihari Mihályt. Az alkotmánybíráskodás a közfelfogás szerint is a jogászi tevékenység csúcsa. Bárki szívesen öltené magára a talárt. A felmérések szerint a testület tekintélye nagy, az AB rendszerint a népszerűségi listák élén található. Ennek persze számos magyarázata van. A legkézenfekvőbb, hogy nem döntenek közvetlen, személyes perpatvarokban, senkit sem ítélnek pénzbírságra vagy börtönbüntetésre. Tanúkat, vádlottakat, al- és felpereseket nem idéznek be. Elegáns, elit munkát végeznek. Megvizsgálják, és ha kell, megsemmisítik az Országgyűlés döntéseit – ezek olykor nagyon kellemetlen, hátrányos törvények. Különös érdeklődés kíséri egy ideje az adóügyekben megfogalmazott, megsemmisítő bírói határozatokat. A törvények eltörlése általában amúgy is a közönség megelégedésére szolgál, hiszen az országgyűlési képviselők nem örvendenek nagy népszerűségnek. Az AB húszéves története mindemellett egészében véve sikertörténet, még akkor is, ha tudjuk, hogy az alkotmánybíráskodást a hazaihoz hasonló formában a kevéssé demokratikus országokban alkalmazzák. Az alkotmánybírák most szeretnének túllépni működésük eddigi keretein és az újítások többségét az alkotmányba iktatnák be. Ezek közül egy érdemel különös figyelmet. A Paczolay Péter által aláírt levél szerint a bírák megreformálnák az alkotmányjogi panasz intézményét. A bíróságokon pereskedő személyek eddig is megkereshették ugyan panaszukkal az AB-t, de nem kérhették az ítéletek felülvizsgálatát. Csupán azt javasolhatták: semmisítse meg a testület azt a jogszabályt, amely alapján a bíróság a számukra kedvezőtlen döntést meghozta. Ha a passzust törölték, az ítéletnek sem volt tovább értelme. Sólyom László idején egy apasági ügyben alkalmazták ezt, de az anyakönyvi hivatal semmibe vette a határozatot. Az AB most azt indítványozza: német mintára vezessék be a törvényhozók a valódi alkotmányjogi panaszt. Ezzel jobban érvényesülnének az állampolgárok alapjogai. Valódi az a panasz lenne, amely megadná a jogot az AB-nek, hogy kizárólag alkotmányjogi szempontból ugyan, de mégiscsak felülbírálhassa az igazságszolgáltatás döntéseit. Elismerik: az új hatáskör szükségessé tenné az AB szervezeti, működési és eljárási rendjének módosítását is. Ha ezt lefordítjuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy többszörösére kellene növelni az alkotmánybírák, a szakértők és a tisztviselők létszámát. Talán még az is előfordulhatna, hogy a jövőben az AB ügyfeleket hallgatna meg, idézne be a tárgyalásaira. Hatalmas apparátusról lenne szó, különösen mivel az AB-nek hosszú idő óta tetemes ügyhátraléka van. Ugyanakkor nem emiatt kellene erősen megfontolni a javaslat elfogadását. Annál kevésbé, mert a testület néhány ügycsoportot az új alkotmánnyal kiiktatna a feladatköréből. Nem kíván például népszavazási ügyekkel foglalkozni. Az úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz természetéről, mibenlétéről akkor alkothatunk képet magunknak, ha felidézzük Kilényi Géza professzornak, az AB egykori tagjának nemrégiben elmondott felszólalását. Kilényi a Magyar Tudományos Akadémián szeptember 14-én azt mondta: a német szövetségi alkotmánybíróság szuper bíróságként működik, mert alkotmányossági szempontból felülbírálhatja és megsemmisítheti a rendes – szavai szerint a fapados – bíróságok ítéleteit. Az alkotmánybírósági ügyek 95 százalékát Németországban az ilyen ügyek teszik ki. A mi Alkotmánybíróságunk viszont túlnyomórészt a jogszabályok felülvizsgálatával foglalkozik. A két alkotmányvédő szervezet profilja ezért olyan távol van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől – állítja a professzor. Kilényi Géza felidézte az AB megalakulásának húsz évvel ezelőtti időszakát, amikor is a testület még csak öt tagból állt. Egyikük Kilényi volt. Közlése szerint Sólyom László, a testület első, nagyra becsült elnökének dédelgetett álma volt a német típusú alkotmányjogi panasz átültetése a magyar anyaföldbe. „Én viszont kénytelen voltam tudtára adni – mondta Kilényi –, hogy alkotmánybírónak szegődtem, nem szuper büntetőbírónak vagy szuper polgári bírónak.” Kilényi úgy vélte, idehaza az alkotmány érvényre juttatása minden hatóságnak kötelessége. Szerinte elegendő, ha az AB csak a jogszabályok vizsgálatával foglalkozik. Emellett úgy véli, hogy a magyar mentalitás kizárja a német modell bevezetését, mert ez az AB halálát okozná. Minden olyan ügy, amelyben a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést szabna ki, az AB-n landolna, de ugyanitt kötne ki az öt négyzetméteres terület elbirtoklásáért indított polgári ügy is. Hozzátette: a Postabank-ügy, a brókerügy, a Tocsik-ügy iratait teherautóval szállítják, az akták súlyát nem kilóban, hanem mázsában mérik. Egy-egy ilyen ügyirat alapos tanulmányozása akár egy-két évre is lekötné az előadó alkotmánybíró teljes munkaidejét. Az AB-nek most van nyolcéves ügye is. A német alkotmányjogi panasz bevezetése után az átfutási idő 30-40 év lenne a magyar Alkotmánybíróságon. Jelenleg Sólyom László nem tagja az Alkotmánybíróságnak, felfogása azonban tovább él. Az AB szeretné ellenőrzése alá vonni a teljes igazságszolgáltatást. Ezzel azonban nem éri be. Nem is csoda, hiszen a mostani elnök, Paczolay Péter hajdan Sólyom titkárságvezetője, munkatársa volt. Sólyom szelleme, a láthatatlan alkotmány elmélete jut kifejezésre az AB-nek abban a másik okfejtésében is, amely szerint hiába alkotna az Országgyűlés kétharmados többsége új alaptörvényt, az AB elmúlt 20 évben elfogadott határozatai lényegében ezután is érvényben maradnának. Az új alkotmányozó többség kezét megköti az 1989-ben módosított 1949. évi alkotmányhoz fűzött bírói értelmezés. Vagyis Sólyom életműve. Tényleg nem közömbös, hány évre szól az alkotmánybírói megbízatás.
Magyar Nemzet, 2010. október 12.
2010. október 4., hétfő
Nyílt levél Majtényitól alkotmánnyal foglalkozóknak
„A kormánytöbbség arra készül, hogy kétharmados többsége birtokában néhány hónapon belül új alkotmányt fogadtasson el. A választási kampányban nem esett szó új alkotmányról, és erről a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség választási programja sem tett említést. A választások után beszélt a kormányfő először az új alkotmány szükségességéről, ám ekkor még a 2012-es év második felét jelölte meg az elfogadás kívánatos dátumaként. Röviddel ezután, 2010. június 2-án Lázár János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője és Balsai István képviselő országgyűlési határozati javaslatot terjesztettek be, amely már 2011. június 30-át szabta határidőként a tervezett új alkotmány „alapvető elveinek” kidolgozására, ami a normaszöveg kidolgozása és a társadalmi vita időigényét figyelembe véve 2011. végi vagy 2012. eleji elfogadást valószínűsített. Öt nappal később, június 7-én, Mátrai Márta képviselő (Fidesz) módosító indítványt nyújtott be az országgyűlési határozati javaslathoz, amellyel 2010. december 31-ére hozta előre az alapelvek kidolgozásának befejezését, ez a módosítás 2011. nyári elfogadásra engedett következtetni. Szeptember elején pedig a miniszterelnök arról beszélt, hogy az új alkotmányt 2011. kora tavaszán (bizonyos sajtóbeszámolók szerint március 15-ig) el kell fogadni. Ez a menetrend már nem ad lehetőséget a nyilvános társadalmi vitára, hiszen az alapelvek ez év december végéig készülnek el, és a normaszöveg megírása értelemszerűen csak ezután kezdődik. Az Eötvös Károly Intézet közérdekű adatigénylésére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Rétvári Bence azt a tájékoztatást adta, hogy jelenleg „sem a kormány, sem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nem lát el semmilyen feladatot az alkotmány koncepciójának előkészítésében”, ami ugyancsak arra utal, hogy a szövegezés csak az „alapelvek” elfogadása után kezdődik, jelenleg pedig a közigazgatásban semmiféle érdemi munka az alkotmányozás tárgyában nem folyik. Ez, amellett hogy egyéb problémákat is felvet, az érdemi nyilvános vitát önmagában is kizárja. A kormánytöbbség semmilyen indokot nem adott az alkotmányozó folyamat többszöri lerövidítésére, az pedig elfogadhatatlan, hogy az alkotmányozás valamely politikai csoport vagy politikus pillanatnyi érdekének rendelődjék alá, de a többszöri határidő-változtatásra más magyarázat nem látszik. Miközben az alkotmányozásra szánt idő pár hónapra rövidül, nem kap figyelmet az a kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e az alkotmányos rendszer és a mögötte álló elvi alapvetések, azaz a hatályos alkotmány leváltása. Az 1989-es alkotmány alapkérdéseiben az akkor meghatározó pártok egyetértettek, ezért is szolgálhatott húsz évig a magyar demokratikus politika alapzataként. A jogok és a közhatalmi működés mércéjéül szolgáló alkotmány mindig több az alkotmány szövegénél, az időmúlás önmagában is erősíti legitimitását, az alkotmány az időben változik, magába foglalja az értelmezések és a gyakorlat újabb és újabb rétegeit. A most tervezett alkotmányt a kormánypárt akarja rákényszeríteni mindenki másra, ezért a politikai harc középpontjába kerül, így esélye sem lehet arra, hogy integráló szerepét betöltse, nem lehet a politikai közösség közös műve. Önök pedig, ha részt vesznek az alkotmányt előkészítő bizottság(ok) munkájában, valamint a majdani parlamenti vitában, legitimálnak egy olyan új alkotmányt, amelynek tartalmára – a kormánypártok által választott döntési technikák következtében – semmilyen érdemi hatásuk nem lehet. Felkérjük ezért Önöket, hogy legyenek hűek a hatályos alkotmányhoz, és maradjanak távol az új alkotmány előkészítésétől. Így mentesülhetnek attól a morális tehertől, hogy részt vesznek a két évtizede működő, a szabadság és a méltóság elvein alapuló, a hatalommegosztást és az alapjogok védelmét megfelelően biztosító alkotmányos szerkezet lebontásában, és a helyébe lépő, bizonytalan alapokra építkező új rendszer kialakításában.”
Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, 2010. IX. 27.
Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, 2010. IX. 27.
2010. október 3., vasárnap
Választás
A Fidesz megnyerte az összes megyei közgyűlési választást. A nagy skalpok között van Miskolc, Nyíregyháza és Budapest is. Orbán Viktor szerint most egységes Magyarország, és ebből számos következtetést vont le, többek között az alkotmánymódosítás támogatását.
2010. október 2., szombat
Milyen alkotmányt tart Orbán Viktor kívánatosnak?
2010. október 2., szombat 14:07 InfoRádió
Egy világos, a magyar történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, egyszerű, sok értelmezésre nem szoruló, évtizedek múlva is alaptörvényként szolgáló alkotmányt tartok kívánatosnak - nyilatkozta Orbán Viktor az InfoRádió Aréna című műsorában. A kormányfő szólt arról is, hogy szerinte kiválóan dolgoznak kormányának tagjai. Magyarország EU elnökségével kapcsolatban a miniszterelnök beszélt egyebek arról, hogy az európai cigány közösségek számára készített hosszú távú javaslatot is el kell készíteni.
Mikorra fogadhatják el az új alkotmányt?
Tavasszal.
Március, április? Május? Még az is tavasz.
Legyen megértőbb velem szemben. Tehát valamikor a tavasz során.
Mit tekint benne a legvitatottabb kérdésnek?
Egyelőre nem látok hevesebb vitákat. Olvasgatom, amennyire itt ez a kampány megengedi, azokat az előterjesztéseket, amelyeket benyújtottak a különböző civil szervezetek meg szakmai érdekképviseletek. Legutóbb a Nemzeti Bank is, meg a Legfelsőbb Bíróság elnöke is elküldte már az észrevételeit, tehát formálódik az a nemzeti konzultáció, amelynek az eredményeképpen leszűrhetjük a lényeget és megszövegezhetjük az alkotmányt. A parlamenti bizottság, úgy látom, hogy jó tempóban dolgozik. Mi igyekszünk, a miniszterelnök mellett működő tanácsadó testület igyekszik követni a parlamenti bizottság tempóját, ezért mondtam, hogy szerintem reális célkitűzés a tavaszi alkotmányozás.
Milyen alkotmányt tart ön személy szerint kívánatosnak?
Egy világos, a magyar történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, egyszerű, sok értelmezésre nem szoruló, a későbbi, utánunk következő jó néhány parlament számára alaptörvényként szolgáló alkotmányt tartok kívánatosnak. Lehetőleg egy olyan alkotmányt, amely katalógusszerűen megnevezi a sarkalatos törvényeket is. Tehát azokat a kétharmados vagy négyötödös törvényeket, amelyek az alkotmánnyal együtt rajzolják ki a teljes magyar közjogi berendezkedést, a teljes magyar jogrendszer kontúrjait.
Intézményeket szabályozni kíván az alkotmányban? Kívánatosnak tartja ezt?
Azt gondolom, hogy miután az alkotmányos szabályozás adja a legerősebb garanciát, ezért néhány intézmény esetében néhány alapállítás rögzítése az alkotmányban kívánatosnak látszik. Ez egybevág a rendszerváltás hagyományával, és egybeesik az európai alkotmányos szokásokkal is. És aztán egy-egy intézményre vonatkozó, ugyan fontos, de nem alapvető szabályokat pedig kétharmados, sarkalatos törvényekben illendő megfogalmazni.
Az új alkotmány szellemisége, preambuluma, az a nemzeti együttműködés rendszerének tükre lesz, csak alkotmányos formában?
Kicsit elegánsabbnak kell lennie, levegősebbnek vagy távlatosabbnak, perspektivikusabbnak, hiszen ott azért egy ezeréves magyar államiságnak, legalább ezer éves magyar államiságnak az elismerését is ki kell fejeznie. Tehát emelkedettebb szövegre lesz szükség, mint az a parlamenti határozat, amely most iránymutatás szempontjából vagy értékek szempontjából pótolja a hiányzó alkotmányos előszót, vagy preambulumot.
De mégis pontosabb szövegre? Merthogy intézmények is lesznek benne írva.
Az a második rész. Tehát szerintem először egy preambulumnak kell következni, amely arra a kérdésre ad választ, hogy mégis, miért élünk mi egy országban, mi köt bennünket össze? Mik azok a dolgok, amikről hasonló módon gondolkodunk, mik azok a legnemesebb emberi tulajdonságok, amelyeket mindannyian tisztelünk? Ezt kell összefoglalni egy alkotmány előszavában, legalábbis Európában ez így szokás, az európai alkotmányokat, ha olvassa az ember, akkor ilyen példákat lát maga előtt, és utána következnek a rendelkező részek. Itt már megkezdődnek a szakmai viták, technikai viták, melyik kérdéskörrel foglalkozzon először az alkotmány, az alapvető emberi és szabadságjogok előre kerüljenek vagy hátrébb, az intézmények kerüljenek előre vagy azok hátrébb, de hát ezek már azok a technikai-szakmai viták, amelyek ugyan fontosak, de talán kisebb érdeklődésre tartanak számot. (...)
Az alkotmány elfogadása nem jó alkalom a kormány teljesítményének értékelésére?
Egy alkotmány az sokkal többről szól, mint egy kormány. Tehát kormányok jönnek-mennek, miniszterelnököt hol így hívják, hol úgy, az Alkotmány, az pedig egy komoly dolog, az beleépül az ezeréves magyar államiság testébe, tehát az a törzséhez tartozik, tehát az nem egy cserélhető végtag vagy sapka, hogy hol így, hol úgy viseli az ember a kalapját. Az Alkotmány, az a test része. Tehát az egy sokkal komolyabb dolog, mint az adott kormány teljesítményének értékelése. (...)
Egy világos, a magyar történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, egyszerű, sok értelmezésre nem szoruló, évtizedek múlva is alaptörvényként szolgáló alkotmányt tartok kívánatosnak - nyilatkozta Orbán Viktor az InfoRádió Aréna című műsorában. A kormányfő szólt arról is, hogy szerinte kiválóan dolgoznak kormányának tagjai. Magyarország EU elnökségével kapcsolatban a miniszterelnök beszélt egyebek arról, hogy az európai cigány közösségek számára készített hosszú távú javaslatot is el kell készíteni.
Mikorra fogadhatják el az új alkotmányt?
Tavasszal.
Március, április? Május? Még az is tavasz.
Legyen megértőbb velem szemben. Tehát valamikor a tavasz során.
Mit tekint benne a legvitatottabb kérdésnek?
Egyelőre nem látok hevesebb vitákat. Olvasgatom, amennyire itt ez a kampány megengedi, azokat az előterjesztéseket, amelyeket benyújtottak a különböző civil szervezetek meg szakmai érdekképviseletek. Legutóbb a Nemzeti Bank is, meg a Legfelsőbb Bíróság elnöke is elküldte már az észrevételeit, tehát formálódik az a nemzeti konzultáció, amelynek az eredményeképpen leszűrhetjük a lényeget és megszövegezhetjük az alkotmányt. A parlamenti bizottság, úgy látom, hogy jó tempóban dolgozik. Mi igyekszünk, a miniszterelnök mellett működő tanácsadó testület igyekszik követni a parlamenti bizottság tempóját, ezért mondtam, hogy szerintem reális célkitűzés a tavaszi alkotmányozás.
Milyen alkotmányt tart ön személy szerint kívánatosnak?
Egy világos, a magyar történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, egyszerű, sok értelmezésre nem szoruló, a későbbi, utánunk következő jó néhány parlament számára alaptörvényként szolgáló alkotmányt tartok kívánatosnak. Lehetőleg egy olyan alkotmányt, amely katalógusszerűen megnevezi a sarkalatos törvényeket is. Tehát azokat a kétharmados vagy négyötödös törvényeket, amelyek az alkotmánnyal együtt rajzolják ki a teljes magyar közjogi berendezkedést, a teljes magyar jogrendszer kontúrjait.
Intézményeket szabályozni kíván az alkotmányban? Kívánatosnak tartja ezt?
Azt gondolom, hogy miután az alkotmányos szabályozás adja a legerősebb garanciát, ezért néhány intézmény esetében néhány alapállítás rögzítése az alkotmányban kívánatosnak látszik. Ez egybevág a rendszerváltás hagyományával, és egybeesik az európai alkotmányos szokásokkal is. És aztán egy-egy intézményre vonatkozó, ugyan fontos, de nem alapvető szabályokat pedig kétharmados, sarkalatos törvényekben illendő megfogalmazni.
Az új alkotmány szellemisége, preambuluma, az a nemzeti együttműködés rendszerének tükre lesz, csak alkotmányos formában?
Kicsit elegánsabbnak kell lennie, levegősebbnek vagy távlatosabbnak, perspektivikusabbnak, hiszen ott azért egy ezeréves magyar államiságnak, legalább ezer éves magyar államiságnak az elismerését is ki kell fejeznie. Tehát emelkedettebb szövegre lesz szükség, mint az a parlamenti határozat, amely most iránymutatás szempontjából vagy értékek szempontjából pótolja a hiányzó alkotmányos előszót, vagy preambulumot.
De mégis pontosabb szövegre? Merthogy intézmények is lesznek benne írva.
Az a második rész. Tehát szerintem először egy preambulumnak kell következni, amely arra a kérdésre ad választ, hogy mégis, miért élünk mi egy országban, mi köt bennünket össze? Mik azok a dolgok, amikről hasonló módon gondolkodunk, mik azok a legnemesebb emberi tulajdonságok, amelyeket mindannyian tisztelünk? Ezt kell összefoglalni egy alkotmány előszavában, legalábbis Európában ez így szokás, az európai alkotmányokat, ha olvassa az ember, akkor ilyen példákat lát maga előtt, és utána következnek a rendelkező részek. Itt már megkezdődnek a szakmai viták, technikai viták, melyik kérdéskörrel foglalkozzon először az alkotmány, az alapvető emberi és szabadságjogok előre kerüljenek vagy hátrébb, az intézmények kerüljenek előre vagy azok hátrébb, de hát ezek már azok a technikai-szakmai viták, amelyek ugyan fontosak, de talán kisebb érdeklődésre tartanak számot. (...)
Az alkotmány elfogadása nem jó alkalom a kormány teljesítményének értékelésére?
Egy alkotmány az sokkal többről szól, mint egy kormány. Tehát kormányok jönnek-mennek, miniszterelnököt hol így hívják, hol úgy, az Alkotmány, az pedig egy komoly dolog, az beleépül az ezeréves magyar államiság testébe, tehát az a törzséhez tartozik, tehát az nem egy cserélhető végtag vagy sapka, hogy hol így, hol úgy viseli az ember a kalapját. Az Alkotmány, az a test része. Tehát az egy sokkal komolyabb dolog, mint az adott kormány teljesítményének értékelése. (...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)