Kemény bejelentés az Alkotmánybíróság elnökétől

 Nem lehet vita abban, hogy az alkotmányt csak olyan többséggel lehet módosítani, ahogy azt a hatályos szabályok megengedik, továbbá abban sem, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) tagjai elmozdíthatatlanok - hangsúlyozta a testület elnöke a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Sulyok Tamást azzal kapcsolatban kérdezték, hogy kedden nyílt levélben reagált azokra "az utóbbi hónapokban egyre erősödő politikai jellegű elképzelésekre, amelyek egy kormányváltás esetén az Alaptörvény tollvonással történő eltörlését és az Alkotmánybíróság testületének feloszlatását helyezik kilátásba".

Elmondta: eddig az Ab elnöke nem került olyan helyzetbe, hogy nyílt levelet kelljen intéznie a hatalmi ágak képviselőihez e tárgyban.

Mint emlékeztetett, Magyarországon a rendszerváltás óta valamennyi politikai erő között konszenzus uralkodott "az alkotmányosság mindenáron való betartásáról". Soha, senki nem vonta kétségbe, hogy csak alkotmányos eszközökkel lehet jogszabályt módosítani és bármilyen politikai jellegű cselekvést elvégezni - fogalmazott.

Sulyok Tamás egyúttal rögzítette, hogy az alkotmánybíráskodás egész Európában két nagyon fontos cölöpön nyugszik: az alkotmánybírósági határozatoknak mindenkire kiterjedő hatállyal kell bírniuk, továbbá az alkotmánybírák hivatali idejük alatt nem mozdíthatók el semmiféle parlamenti többséggel.

"Semmilyen politikai erő el nem mozdíthatja őket, még rendkívüli jogrend esetén is biztosítani kell az Ab működését"

- szögezte le.

Hozzátette: ha az alkotmányos renden csupán egy rést is ütnek, akkor annak egésze összedől. Aki az alkotmánybírók elmozdításában gondolkodik, "az nem sakkozik, hanem felborítja a sakktáblát" - vont párhuzamot, majd azt is leszögezte, hogy a demokratikus diskurzusban nincs helye az alkotmányellenes megoldásoknak.

Kifejtette: az alkotmányos rendnek jogszerű alternatívája nincs, a másik lehetőség a bizonytalanság, a puccs, egy olyan politikai helyzet, ami nálunk soha nem fordult elő. "Azt gondolom, nem is fordulhat elő" - mondta Sulyok Tamás, és egyúttal figyelmeztetett, "minden demokratikus erőnek azon kell dolgoznia, hogy ilyen ne is fordulhasson elő".

Az alkotmány tartalmáról lehet vita, de arról nem lehet, hogy az alkotmányt csak olyan többséggel lehet módosítani, ahogy azt a hatályos szabályok megengedik, és abban sem lehet vita, hogy az Ab tagjai elmozdíthatatlanok - emelte ki Sulyok Tamás, majd úgy folytatta: a hatályos alaptörvény világosan meghatározza, hogy mely szerv jogosult alkotmányt elfogadni vagy módosítani, és azt milyen többséggel jogosult megtenni. "Ezek kőbe vésett szabályok, ezekkel nem lehet vitatkozni" - hangoztatta.

A testület elnöke kitért arra is, hogy alkotmányos szabályok alkotják a jogrend alapját: a jogrend és a jogbiztonság megingása az emberek személyi és gazdasági biztonságának sérelmével jár.

atv.hu/MTI

http://www.atv.hu/belfold/20211219-kemeny-bejelentes-az-alkotmanybirosag-elnoketol

Ajánlom

Megkongatta a vészharangot az Európai Bíróság elnöke: összeomolhat az uniós projekt

 Az utóbbi időben több tagállamban a politikusok, sőt az alkotmánybíróságok is megkérdőjelezték az Európai Bíróság joghatóságát és az uniós jog elsőbbrendűségét, ami „egy rendkívül veszélyes helyzet és a jelenlegi formájában veszélyezteti az uniós projekt fennmaradását” – jelentette ki az Európai Bíróság elnöke a Politico-nak.

 Az interjú azután született, hogy tavaly az EKB kötvényvásárlása ügyében a német, idén ősszel pedig a lengyel bírósági fegyelmi kamara ügyében a lengyel alkotmánybíróság bírálta felül a luxemburgi bíróság döntését, illetve a lengyel testület az uniós jog elsőbbrendűségét is megkérdőjelezte az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos vitában. A minap a magyar Alkotmánybíróság is ítéletet hozott egy menekültügyi kérdésben, ami bár nem kérdőjelezte meg a luxemburgi testület és az uniós jog elsőrendűségét, de a hiányosan szabályozott területeken mozgásteret nyitott a magyar kormánynak.

Koen Lenaerts a testületet érő kritikák kapcsán leszögezte: az Európai Bíróság egy bírósági, nem pedig egy politikai szereplő és

HATÁROZOTTAN VISSZAUTASÍTOTTA AZOKAT A VÁDAKAT, AMELYEK SZERINT A LUXEMBURGI TESTÜLET AZ UNIÓS LOPAKODÓ HATALOMGYAKORLÁS ESZKÖZE LENNE.

A bírósági elnök az interjúban rámutatott: nem abból származnak az igazi jogi konfliktusok mostanában az Európai Unióban, hogy miben van kompetenciája az EU-nak, és miben a tagállamoknak, mert ez világosan le van fektetve a szerződésekben. Inkább az a vita tárgya, hogy az élet különböző területein hogyan értelmezi az Európai Bíróság az uniós jogot, arra ugyanis neki van a legvégső értelmezési lehetősége.

Innen vezetik le a kritikusok azt, hogy a lopakodó uniós hatalomgyakorlásban az Európai Bíróság is segédkezik, ő viszont határozottan visszautasítja ezt és azt hangsúlyozta, hogy a bíróság csak az uniós szerződésekben lefektetett keretek alapján ítélkezik, teljesen befolyásmentesen.

Szerinte az egyetlen kérdés az, hogy a vitatott területen az EU-nak van-e kompetenciája, vagy nincs, és ennek kapcsán ne feledkezzünk el arról, hogy

A TAGÁLLAMOK AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN EGYRE TÖBB KOMPETENCIÁT RUHÁZTAK ÁT AZ EU-RA. ÉPPEN EBBŐL ERED AZ IS, HOGY AZ UNIÓS JOGOT ÉRTELMEZVE AZ EURÓPAI BÍRÓSÁGNAK IS EGYRE SZÉLESEBB KÖRŰ TÉMÁKBAN KELL ÍTÉLETET HOZNIA,

ami összességében akár társadalmilag kényes ügyeket is érint (pl. azonos neműek házassága, fejkendő viselés).

A bíróság elnöke szerint a lengyelekkel folytatott uniós vitáknak egyszerűen annyi a lényege, hogy a közvélemény szerint is független bírósági rendszert kell működtetniük, hiszen a minden tagállam által aláírt uniós alapszerződés második cikke világosan rögzíti a jogállamiság elvárását, ami a független bírósági rendszert is jelenti. Az persze ezzel együtt igaz, hogy tagállami kompetencia az igazságszolgáltatás szervezeti-intézményrendszeri kereteinek otthoni kialakítása, de a függetlenség elvárása nem sérülhet. Hozzátette: az Európai Bíróság csak ezt akarja betartatni a lengyeleknél (is), így tehát nincs semmiféle hatalmi túlterjeszkedése. Ezért szabták ki októberben a napi 1 millió eurós bírságot Lengyelországra, mivel az nem hajtja végre a lengyel bírósági kamarával kapcsolatos luxemburgi döntést.

Koen Lenaerts azt is hangsúlyozta: azért különösen veszélyes a lengyel igazságszolgáltatási rendszert érintő függetlenségi probléma, mert azzal az egész uniós igazságszolgáltatási rendszer sérül, ugyanis a tagállamok kénytelenek megbízni egymás igazságszolgáltatási hatóságaiban (a függetlenül megtörténő ügy elbírálásban), hiszen erre épül például az uniós kiadatási egyezmény is a bűncselekmények gyanúja esetén.

A bírósági elnök arra is rámutatott:

GYAKORI OKA AZ UNIÓS VITÁKNAK, HOGY A TAGÁLLAMOK VEZETŐI CSAK MENETKÖZBEN ISMERIK FEL, HOGY A KORÁBBAN AZ ORSZÁGUK ALÁÍRT CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉSNEK, ILLETVE EGYÉB UNIÓS MEGÁLLAPODÁSOKNAK PONTOSAN MILYEN KITERJEDT HATÁRAI, ILLETVE HATÁSAI VANNAK.

Ezt ahhoz hasonlította, mint amikor két magánszemély szerződik valamiről és később az egyik fél rájön, hogy nem is arra gondolt, amikor aláírta a szerződést, mint amit a másik fél elkezdett követelni tőle.

A bírósági elnök szerint egyébként a 2004-ben, vagy még később csatlakozott országoknak sokkal kevesebb indoka van azt hangoztatni, hogy az EU lopakodva alkot jogot és ez túlterjed azon, mint amit a belépéskor gondoltak, hiszen például 2004-re már egy kiterjedt joganyagot fogadtak el. Így tehát a bírósági elnök érvelése szerint az új belépők helyzete össze sem hasonlítható azon régi tagállamok helyzetével, amelyek évtizedekkel korábban az akkori joganyag alapján csatlakoztak, mert akkor még kevésbé lehetett pontosan előre látni, hogy az uniós integráció hova, milyen mélységekig fut ki.

https://www.portfolio.hu/unios-forrasok/20211215/megkongatta-a-veszharangot-az-europai-birosag-elnoke-osszeomolhat-az-unios-projekt-516280?utm_

Az Alkotmánybíróság elnöke a demokrácia elleni példátlan támadásról ír nyílt levelében

 Sereg András

Nyílt levélben reagált Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke azokra az egyre erősödő politikai jellegű elképzelésekre, amelyek kormányváltás esetén az Alaptörvény egy tollvonással történő eltörlését és az Alkotmánybíróság testületének feloszlatását helyezik kilátásba.

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke kedden nyílt levélben fordult Áder János köztársasági elnökhöz, Orbán Viktor miniszterelnökhöz és Kövér Lászlóhoz, az Országgyűlés elnökéhez. Az Alkotmánybíróság honlapján olvasható levélben Sulyok Tamás azt írja:

Az utóbbi hónapokban egyre erősödnek – és immár politikai pártok által támogatottak – azok az elképzelések, amelyek egy kormányváltás esetén az intézmény működésének megzavarására, ad absurdum az Alkotmánybíróság testületének feloszlatására irányulnak.

Az Alkotmánybíróság elnöke szerint ezek a megnyilvánulások a jogállamiság és a demokrácia elleni közvetlen és súlyos támadások, amelyek egy demokratikus jogállamban teljességgel elfogadhatatlanok. A rendszerváltozás óta példátlannak nevezi az Országgyűlés által kétharmados többséggel megválasztott alkotmánybírákkal, illetve az Alkotmánybíróság testületével szemben az elmúlt hónapokban kibontakozni látszó politikai támadást.

Sulyok Tamás hangsúlyozza, hogy az alkotmánybíróságok tagjainak elmozdíthatatlansága, illetve ezen intézmények zavartalan működése a jogállamiság, illetve a demokratikus hatalomgyakorlás záloga.

Egyes hazai politikai pártok támogatásával olyan, jogászokból álló testület jött létre, amelynek célja az Alaptörvény által teremtett alkotmányos rend megdöntésére vonatkozó koncepció kidolgozása oly módon, hogy az Alaptörvény alapján megbízatásukat elnyert közjogi tisztségviselők mandátumát semmibe veszik. Ez a magyar alkotmányos berendezkedés, a jogfolytonosság és a jogállamiság ellen intézett példátlanul súlyos támadásként értékelhető.

Sulyok Tamás a nyílt levél végén arra hívja fel a figyelmet, hogy

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG VALAMENNYI HATALMI ÁG FELETT ALKOTMÁNYOS KONTROLLT GYAKOROL, DE ZAVARTALAN MŰKÖDÉSÉT A TÖRVÉNYHOZÓ ÉS A VÉGREHAJTÓ HATALMI ÁGAK EGYÜTTESEN KÖTELESEK BIZTOSÍTANI.

Ezért a testület elnöke kéri a három közjogi méltóságot, hogy az Alkotmánybíróság zavartalan működéséért felelős hatalmi ágak megfelelő és hatékony intézkedésekkel, garanciákkal hosszú távon biztosítsák a demokratikus jogállam alappillérének, az Alkotmánybíróságnak az alkotmányos rend szerinti működőképességét.

Arról, hogy négy ismert jogász vitairatában azt ajánlotta az ellenzéknek, hogy az új Országgyűlés első ülésnapján egyszerű többséggel és az Alkotmánybíróság jogkörének átvételével mondja ki az Alaptörvény semmisségét, itt írtunk. Arról pedig, hogy eltörölhetők-e feles többséggel a kétharmados törvények, itt.

https://index.hu/belfold/2021/12/14/az-alkotmanybirosag-elnoke-a-demokracia-elleni-peldatlan-tamadasrol-ir-nyilt-leveleben/

https://www.alkotmanybirosag.hu/uploads/2021/12/nyilt_level_st.pdf

Helsinki Bizottság: az Alkotmánybíróság elbuktatta a kormány szabotálási kísérletét. Kormány: nem.

 KISS SOMA ÁBRAHÁM

péntek 14:00

Az Alkotmánybíróság (AB) döntése értelmében Magyarország kormányának eleget kell tennie az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéleteinek, legalábbis a Helsinki Bizottság értelmezése szerint – derül ki a szervezet közleményéből.

Vagyis véleményük szerint a kormánynak nem jött be a lengyel kormányéhoz hasonló trükk, vagyis hogy az Alkotmánybíróságot segítségével bújjon ki az uniós ítéletek alól.

Mint írják,

„A helyzet egyértelmű: az uniós bíróság döntését végre kell hajtani, a menedékkérőkkel szembeni embertelenségnek pedig véget kell vetni.”

Vagyis ismét bebizonyosodott, hogy a kormány jogszerűtlenül tartotta fenn a tranzitzónákat a magyar-szerb határon, ahol a menekülteket embertelen körülmények között tartották és igyekeztek minél többeket visszakényszeríteni Szerbiába. A kormány szerint a menekültek ugyanis sértik Magyarország szuverenitását azzal, hogy a területén tartózkodnak kérelmül elbírálása idejére – ami alapján a kormány feljogosítva érezte magát, hogy embertelenül bánjon a menekültekkel.

Gulyás Gergely pénteken sajtótájékoztatón reagált az AB döntésére, amiből kiderült, hogy a kormány gyökeresen eltérően értelmezi, és a Helsinkivel szemben eddigi politikájának megerősítését olvassa ki belőle.

Mindazonáltal egyetlen alkalommal sem volt hajlandó egyenes választ adni a kérdésre, hogy a kormány teljesíti-e az EUB ítéletét.

A miniszter elmondta, hogy három fontos állítást olvasnak ki az AB döntéséből, miszerint

Magyarország az Uniótól függetlenül jogosult határait „megvédeni” az illegális migrációtól,

köteles megvédeni lakosait a migráció káros hatásaitól,

valamint hogy a Magyarország népességére vonatkozó szabályozásokat nemzeti jognak tekinti, ami megelőzi az unióst – és értelmezése szerint ebbe a körbe tartozik az is, hogy az ország állampolgárai kivel élnek együtt, milyen körülmények között.

Gulyás és a kormány olvasata szerint az AB döntésében az ország népességének kultúráját megőrzendő értéknek tekinti, amit véleményük szerint veszélyeztet a migráció – ahogy az már a korábbi uszító kampányból is kiderült, melynek keretében a kormány Magyarország kultúráját féltette a menekültektől. Gulyás igyekezett a magyarországi kisebbségeknek is gesztust tenni azzal, hogy a magyar és a régóta Magyarországon élő őshonos kisebbségekről is megemlékezett, akik kiváltképp akkor fontosak a kormánynak, mikor mások elnyomatását lehet megideologizálni emlegetésükkel.

Gulyás miniszter azt is kifejtette, hogy az emberi méltósághoz való jognak az is részét képezi, hogy ki milyen keretek között éli le az életét. A közelgő állam- és kormányfői csúcstalálkozó alaphangját megadva például a francia szélsőjobboldallal összhangban kijelentette, hogy a francia állam nem tett eleget feladatának, mikor sok migránst engedett be, akik Magyarország kormányának értelmezésében veszélyeztetik az „őshonos” franciákat.

Gulyás többször kiemelte, hogy az AB döntése voltaképpen alátámasztja a kormány jelenlegi politikáját, és valójában az Európai Bizottság migrációs és menekültügyi politikája elhibázott – annak ellenére, hogy véleménye szerint az uniós állam- és kormányfők számos alkalommal felszólították, hogy változtasson rajta.

A magyar jogrend uniós jogrenddel szembeni elsőbbségét azzal indokolta, hogy amennyiben osztott hatásköre van az EU-nak és valamely tagországnak egy bizonyos kérdésben, úgy amennyiben az uniós jog nem tudja ellátni a feladatát, úgy a tagállami jog kell hogy érvényesüljön.

Azt pedig, hogy miért helyes és jogszerű a kormány jelenlegi menekültpolitikája, miszerint a menedékkérelmeket csak a belgrádi és kijevi követségeken lehet leadni, majd külföldön megvárni az elbírálásukat épp ezzel indokolta meg. Véleménye szerint ugyanis az uniós menekültpolitika működésképtelen, ugyanis a menekültstátuszt nem kapottak kétharmada az EU-ban marad, legalábbis az általa ismert és idézett statisztikák szerint.

Ezzel az értelmezéssel a kormány tulajdonképpen megteremtette a jogi alapját annak, hogy osztott hatáskör esetében ott kerülje meg az uniós jogszabályokat és bírósági ítéleteket, ahol jónak látja, hisz ahol osztott a hatáskör, ott bármikor mondhatja a jelenlegi helyzethez hasonlóan azt, hogy az uniós jog és szabályozások nem megfelelően látják el a feladatukat.

A miniszter az AB döntésének erre a részére utalt:

„Az Alkotmánybíróság az Európai Unió Bíróságának a magyar állam területén jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgárok jogállására vonatkozó ítéletével kapcsolatosan, az Alaptörvény értelmezése alapján megállapította, hogy amennyiben az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult a nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására, amíg az Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.”

Ehhez azonban azt is érdemes hozzátenni, hogy két mondattal később így fogalmaz az AB:

„Az Alkotmánybíróság egyúttal hangsúlyozta a határozatban azt is, hogy az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányulhat az EUB ítéletének felülvizsgálatára, illetve jelen ügyben az eljárás az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára sem terjed ki.”

Vagyis a Helsinki Bizottság és a kormány egyazon alkotmánybírósági döntés különböző részeit kihangsúlyozva jutottak különböző eredményekre.

Gulyás a sajtótájékoztatón a bezáratott tranzitzónákat is méltatta, mint olyan helyeket, ahol a menekültkérelmeket benyújtók megvárhatták az elbírálást. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az EUB korábbi ítélete szerint embertelenek voltak, és inkább őrizetre emlékeztettek, a két utolsó, ott fogvatartott menekült pedig két év, nyolc hónap alatt kapta meg a menekültstátuszt.

Történetük egyáltalán nem egyedülálló ebből a szempontból, ráadásul a végtelen, börtönkörülmények között töltött várakozás mellett a kormány rendszeresen éheztetéssel igyekezett jobb belátásra bírni a menekülteket.

Gulyás számos alkalommal hangoztatta, hogy a kormány álláspontja szerint a Bizottság van elmaradásban, hisz az lenne a feladata, hogy hatékony menekültpolitikát dolgozzon ki, ami a kormány olvasatában nem meglepő módon azt jelentené, hogy átveszi Magyarország korábban taglalt módszereit.

Szintén számos alkalommal tért vissza arra is, hogy az uniós jognak figyelembe kellene vennie a tagállami jogot és alkotmányos normákat, amivel vélhetőleg szintén arra kívánt utalni, hogy majd akkor cselekszik uniós jognak megfelelően a kormány, ha a saját szájíze szerinti lesz.

Noha az EUB döntésének betartására vonatkozó kérdésekre Gulyás miniszter egyetlen alkalommal sem volt hajlandó határozott igennel vagy nemmel felelni, azt jelezte, hogy Magyarországot nem fenyegeti, hogy Lengyelországhoz hasonlóan napi egymillió eurós bírságot kapjon az ítélet be nem tartása miatt.

Gulyás miniszter sajtótájékoztatóján a Magyar Hang alábbi, élőben rögzített videóján lehet visszanézni.

Reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök is elmondta, most arra várnak, hogy az Alkotmánybíróság a fizikai kerítés mellé egy „jogi kerítést” is felhúzzon a bevándorlók ellen. A beadványt még Varga Judit igazságügyi miniszter nyújtotta be, miután az Európai Bíróság kimondta, Magyarország uniós jogot sértett azzal, hogy tranzitzónákban tartotta fogva a területére beérkezett menekülteket.

A Helsinki Bizottság értelmezésében az AB döntés kimondja az uniós jog elsőbbségét, hovatovább azt is megállapítja, hogy az alapvető emberi jogokat az Alaptörvény is védi. Mint írják,

„Az EUB ítélete nem csak a menekülők jogainak, hanem a jogállam egészének védelme szempontjából fontos, mert megerősíti: egy állami hatóságnak a törvényeknek megfelelően kell bánnia a hozzá forduló emberekkel, nem pedig önkényesen. ”

Annak ellenére, hogy az EUB egy éve kimondta, hogy a tranzitzónák – amik a magyarországi menekültpolitika gerincét jelentették az elmúlt években – jogellenesek, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter októberben arról beszélt, hogy a kormány visszaállítaná őket.

Ehhez jelentett volna a kormány olvasatában jogi alapot, ha az AB megállapítja a magyar jog elsőbbségét az unióssal szemben. Magyarország kormánya Lengyelország kormányát is támogatta, mikor az ottani alkotmánybíróság hasonló ítéletet hozott, aminek következtében az Európai Parlament illegitimnek nyilvánította.

https://merce.hu/2021/12/10/helsinki-bizottsag-az-alkotmanybirosag-elbuktatta-a-kormany-kiserletet-kormany-nem/

 

Fiala az alkotmánybírósághoz fordul

 Az államfői jogkörök tisztázását fogja kérni.

2021. december 9., 11:11

Szerző: 168/MTI

Fiala az alkotmánybírósághoz fordul

Panasszal fordul az alkotmánybírósághoz, és az államfői jogkörök tisztázását fogja kérni a testülettől Petr Fiala kinevezett cseh kormányfő, amennyiben Milos Zeman elnök nem nevezi ki az általa javasolt összes személyt miniszternek – közölte Petr Fiala szerdán este a cseh közszolgálati televízióban.

Milos Zeman, aki a múlt hét óta külön-külön találkozik az egyes jelöltekkel, már korábban közölte, hogy egy jelölt ellen kifogásai vannak, s a kinevezését megvétózza. Konkrét nevet sem az államfő, sem a kormányfő eddig nem mondott, de a cseh sajtó úgy tudja, hogy Jan Lipavskyról van szó, akit a Kalózpárt jelölt a külügyminiszteri tisztségre. Fiala a televízióban megismételte: a jelöltek névsorán nem kíván változtatni.

A kinevezett miniszterelnök azzal számol, hogy kormányát a jövő hét elején nevezi ki a köztársasági elnök.

"Bízom abban, hogy az egész kormány ki lesz nevezve. Ha az elnök fenntartja kifogásait az egyik jelöltem ellen, kénytelen leszek beadvánnyal fordulni az alkotmánybírósághoz. Mégpedig azért, hogy egyszer s mindenkorra tisztázódjon, melyek az elnök, illetve a kormányfő jogkörei ebben az ügyben" – jelentette ki Petr Fiala.

A jogköri vita az államfő és a kormányfő között ebben a kérdésben nem újdonság, már Václav Havel elnöksége, illetve utódai idején is felmerült. A cseh alkotmány ugyanis nem fogalmaz egyértelműen. Az alapszabály szerint az államfő kinevezi a kormányfőt, "és annak javaslatára kinevezi a kormány többi tagját, és megbízza őket a minisztériumok, illetve más hivatalok vezetésével". Az alkotmány tehát az elnöki vétó lehetőségét konkrétan nem említi. Ennek ellenére a cseh alkotmányjogászok egy része szerint ez magától értetődő, mert az elnök nem egyszerű "aláírógép", míg mások azt vallják, az elnöknek kötelessége kinevezni a kormányfő jelöltjeit.

A múltban minden esetben a kinevezett kormányfő hátrált meg, s végül kompromisszumos megoldások születtek. Az alkotmánybírósági állásfoglalás szükségessége ugyan már többször is felmerült, de eddig egyetlen kijelölt miniszterelnök sem élt ezzel a lehetőséggel.

(Kiemelt képünk: Petr Fiala. MTI/EPA/Martin Divisek)

https://168.hu/kulfold/fiala-az-alkotmanybirosaghoz-fordul-220996

Nem alkotmányellenesek a németek alapjogait korlátozó járványügyi szabályok

 

Az alkotmánybíróság elutasította az úgynevezett szövetségi vészfékrendszerről szóló jogszabály ellen beadott panaszokat.

MTI-Népszava

Összefér a német alaptörvénnyel a koronavírus-járvány harmadik hullámának feltartóztatására Németországban tavasszal ideiglenesen bevezetett szabályozás, amely korlátozta egyes alapvető jogok gyakorlását - közölte kedden a szövetségi alkotmánybíróság Karlsruhében. A testület elutasította az úgynevezett szövetségi vészfékrendszerről szóló jogszabály ellen beadott panaszokat, kimondva, hogy járványügyi vészhelyzetben elfogadható az alapjogok ideiglenes korlátozása.

A fertőző betegségek elleni védekezés szabályait rögzítő szövetségi szintű törvény módosításaként bevezetett rendszer április 24-től június végéig működött, vagyis már öt hónapja nem hatályos. Az alkotmánybíróság ítéletének mégis kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a döntéshozók. Úgy értelmezik, hogy a testület az ítélettel a jövőre vonatkozóan is kijelöli a járvány lassítását szolgáló szabályozás alakításnak határait.

Ezt jelzi, hogy az ügyvezető szövetségi kormány és a várhatóan december elején megalakuló új kormány vezetői kedd délután telefonkonferenciát tartanak a járványügyi védekezés gyakorlati megvalósításáért felelős tartományi kormányok vezetőivel arról, hogy az alkotmánybíróság ítélete után mit lehet tenni az első háromnál sokkal erősebb negyedik hullám ellen.

A vészfékrendszer az összes tartományban egyformán kötelező szabályokat írt elő a járvány erősödésének esetére. A többi között rögzítette, hogy korlátozni kell az éjszakai kijárást és az emberek fertőzésveszéllyel járó közvetlen érintkezését, a jelenléti oktatást pedig fel kell függeszteni minden tartományban, járásban vagy városban, ahol tartósan - egymás után három nap - száz fölött van az úgynevezett hétnapi fertőzésgyakoriság, vagyis a megelőző hét napon regisztrált új fertőződések százezer lakosra vetített száma.

A panaszosok között volt a kormányzásra készülő Szabad Demokrata Párt (FDP) is, amely aránytalanul szigorúnak és az egyéni szabadságjogokat alkotmánysértő módon korlátozónak értékelte a vészfékrendszer előírásait. A jobbközép irányultságú liberális párt egyebek mellett arra hivatkozott, hogy nincs szükség az alapjogok általános korlátozására, mert mindenkinek elérhető az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta betegség (Covid-19) ellen védő oltás, és a beoltottak nem terjesztik a kórokozót.

Időközben kiderült, hogy az oltottak is fertőzhetnek, bár kevésbé, mint a nem beoltott vírushordozók. Azonban az FDP a negyedik hullám erősödésével párhuzamosan folytatott koalíciós tárgyalásokon is ellenezte az első három hullám idején alkalmazott szigorú korlátozásokat, lezárásokat. Így a fertőző betegségek elleni védekezésről szóló törvény új, októberben - a következő kormány megalakítására készülő koalíció, azaz a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és az FDP képviselőinek szavazataival - elfogadott módosítása más felfogást tükröz, a mindenkire egyformán vonatkozó korlátozások helyett az oltatlanok elszigetelésére összpontosít.

A negyedik hullám erejét jelzi, hogy a hétnapi fertőzésgyakoriság sokszorosan meghaladja a vészfékrendszerben rögzített százas határt, a Robert Koch országos közegészségügyi intézet (RKI) keddi adatai szerint 452,2-en áll. Az viszont nem várható, hogy a súlyos járványhelyzet és az alkotmánybírósági ítélet együttes hatására azonnali fordulat történik a védekezésben. Erre utal az ügyvezető kormány kancelláriaminisztere, Helge Braun egy keddi nyilatkozata, miszerint nem várhatók konkrét döntések, határozatok a szövetségi kormány és a tartományi kormányok vezetőinek tanácskozásán.

https://nepszava.hu/3139421_nem-alkotmanyellenesek-a-nemetek-alapjogait-korlatozo-jarvanyugyi-szabalyok

Nem kér az európai ítélkezésből a lengyel alkotmánybíróság

 Magyar Nemzet

A lengyel alaptörvénybe ütközőnek találta szerdán a varsói alkotmánybíróság azt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megvizsgálta és kétségbe vonta a lengyel alkotmánybírák megválasztásának jogszerűségét. A lengyel testület Zbigniew Ziobro főügyész, igazságügyi miniszter kezdeményezésére tűzte napirendre a témát. Ziobro annak felülvizsgálatát kérte, hogy az EJEB a lengyel alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény egyik előírását. Egy hozzá benyújtott ügy kapcsán az EJEB ugyanis éppen az említett előírásra hivatkozva májusban kétségbe vonta az egyik lengyel alkotmánybíró megválasztását, ennek nyomán pedig Lengyelország számára kedvezőtlen ítéletet hozott.

Szerdai ítéletében a varsói alkotmánybíróság úgy találta: az EJEB nem jogosult az alkotmánybírák függetlenségének vizsgálatára.

Lengyelország, az európai emberi jogi egyezményhez csatlakozva, lehetővé tette az alacsonyabb szintű bíróságok és a legfelsőbb bíróság döntéseinek esetleges felülvizsgálatát, az alkotmánybíróság szervezését és ítélethozatalát illetően azonban nem vállalt ilyen kötelezettséget – indokolta meg az ítéletet Wojciech Sych, az ügyben döntő öt bíró egyike.

Az alkotmánybírák függetlenségét kizárólag a lengyel alkotmány és a vonatkozó törvények alapján lehet értékelni.

Függetlenségük ráadásul nem a megválasztásuk módján múlik, hanem azon, független módon járnak-e el hivataluk betöltése során – hangsúlyozta Sych.

A szerdai ítélettel a varsói taláros testület ismételten a lengyel alkotmány előírásainak elsőbbségét mondta ki a nemzetközi bíróságok ítéleteivel szemben. Október elején a lengyel joggal összeegyeztethetetlennek minősítette az uniós alapszerződés egyes előírásainak azon értelmezését, amely korábban az Európai Unió Bírósága bizonyos, a lengyel igazságügyi reformot érintő ítéleteiben jelent meg.

Borítókép: Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter sajtótájékoztatót tart Varsóban 2021. október 18-án (Fotó: MTI/EPA/PAP/Mateusz Marek)

https://magyarnemzet.hu/kulfold/2021/11/nem-ker-az-europai-itelkezesbol-a-lengyel-alkotmanybirosag

HVG Domány András

A lengyel alkotmánybírók szerint Strasbourgnak semmi köze hozzá, hogy tagjai függetlenek és pártatlanok-e

A varsói testület azt mondta ki, hogy rá nem vonatkozik a tisztességes eljárás kötelezettsége. Ezzel az Európai Unió után az Európa Tanácsnak is hadat üzent. Durva gesztus, de érdemi jelentősége nem sok.

Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, a kisebbik, radikális jobboldali lengyel kormánypárt elnöke – Andrzej Duda köztársasági elnök támogatását is élvezve – nyáron tett panaszt az alkotmánybíróságnál az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) egyik ítélete ellen. Ez ugyanis – amelynek nincs köze az Európai Unióhoz, hanem a 47 tagú Európa Tanács strasbourgi székhelyű intézménye – a közelmúltban céges és személyes jogvitákkal kapcsolatban három ügyben is elmarasztalta a lengyel igazságszolgáltatást. Az ítélet szerint a lengyel bíróságok nem kellően függetlenek, számos bíró kinevezése hibás volt, sőt az Alkotmánybíróságnak is vannak szabálytalanul kinevezett tagjai.

Az egyezmény, amely 1950-ben született, Magyarországon pedig a rendszerváltozás után, az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdették ki, ezt mondja: Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja.” A strasbourgi bíróság egyebek közt egy olyan varsói alkotmánybírósági döntést tartott e követelménnyel ellentétesnek, amelynek meghozatalában részt vett egy szabálytalanul – a korábbi összetételű alkotmánybíróság (végre nem hajtott) határozata szerint alkotmánysértően – kinevezett alkotmánybíró is.

Az érintett testület most megállapította:

ő maga alkotmánybíróságként nem az igazságszolgáltatás része, tehát az EJEB nem vizsgálhatja, hogy független és pártatlan-e, illetve hogy tagjait szabályosan választották-e.

A fentebb idézett pont ottani értelmezése ellentétes a lengyel alkotmánnyal, tehát nem kell figyelembe venni. Nem szabad eltorzítani az emberi jogi egyezmény eredeti szándékát – érvelt Ziobro képviselője, helyettese pedig „a jogállam és a szuverenitás szép napjának” nevezte a mait. Igaz, az előadó bíró azért a vitatott pontot leszámítva méltatta is az EJEB szerepét az emberi jogok érvényesítésében.

Az Európa Tanácsnak Belarusz, Koszovó és a földrajzilag Európához sorolt Kazahsztán, valamint a csak megfigyelő Szentszék kivételével minden európai állam tagja. Az egyezmény aláírói vállalták, hogy tiszteletben tartják a strasbourgi bíróság ítéleteit – ez esetben ez még egyértelműbb, mint az Európai Uniónál, ahol a közösségi jog elsőbbségét bonyolultabb érveléssel bizonyítják. Ezen a szerdai varsói alkotmánybírósági határozat nem tud változtatni, csak még jobban szembeállítja az országot azokkal az államokkal, amelyek a jogállamiságot alapvető kérdésnek tartják.

https://hvg.hu/vilag/20211124_lengyelorszag_alkotmanybirosag_varso_ejeb

Megsértette az uniós jogot a Kúria és a legfőbb ügyész

 -KD-

A Kúria és Polt Péter legfőbb ügyész egyebek között azzal sértette meg az uniós jogot, hogy fegyelmi eljárást indítottak Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírója ellen, miután egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében szakmai kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB) még 2019-ben.

A bíró arról kérte ki az EUB véleményét, hogy vajon csorbát szenvedett-e annak a svéd gyanúsítottnak a védekezéshez való joga, akinek a magyar hatóságok nem biztosítottak tolmácsot. Csakhogy Vasvári Csaba az ügy apropóján más kérdéseket is feltett a Luxembourgban székelő testületnek – emlékeztet az EUrologus.

Vasvári arra is kíváncsi volt, összeegyeztethető-e a bírói függetlenség követelményével, ha a bírók előmenetelére és munkakörülményeire jelentős befolyással rendelkező bírósági elnököket önkényesen nevezheti ki egy, az Országgyűlés által választott és csak az Országgyűlés által számonkérhető személy.

A magyar bíró azt is aggályosnak tartotta, hogy a bírói fizetések jelentősen alacsonyabbak, mint amit az összevethető tapasztalattal rendelkező ügyészek kapnak, sőt a bírósági vezetők szabad kezet kapnak annak eldöntésében, hogy ezt az alacsony illetményt kinél egészítik ki jutalmazással.

Ez már sok volt Polt Péternek, és közbelépett. Megtámadta Vasvárit a Kúrián, a bíróság pedig a legfőbb ügyésznek adott igazat, kimondva: „az ügy eldöntése szempontjából nem releváns, az ügy kimenetelét nem érintő kérdéseket tett fel”.

A Kúria megállapította, hogy a bírói függetlenséggel kapcsolatos kérdéseket nem tartják olyannak, mint amelyek megválaszolása egy jogvita eldöntéséhez szükségesek. Sőt fegyelmi eljárást indítottak Vasvári Csaba ellen, amelyet időközben visszavontak.

Az Európai Unió Bírósága azonban pont a Kúriát marasztalta el. Megállapítása szerint

AZ UNIÓS RENDELKEZÉSEKKEL ELLENTÉTES, HA EGY NEMZETI LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG EGY ALACSONYABB FOKÚ BÍRÓSÁGNAK AZ UNIÓS BÍRÓSÁG FELÉ ELŐTERJESZTETT KÉRELMÉT AZON AZ ALAPON TÖRVÉNYSÉRTŐNEK MINŐSÍTI, HOGY AZ ELŐTERJESZTETT KÉRDÉSEK NEM RELEVÁNSAK ÉS SZÜKSÉGESEK AZ ALAPJOGVITA ELDÖNTÉSE SZEMPONTJÁBÓL.

Ennek fényében Luxembourgban megállapították:

VASVÁRI FIGYELMEN KÍVÜL HAGYHATJA A KÚRIAI DÖNTÉST, HISZEN AZ SÉRTI AZ UNIÓS JOGOT.

A fegyelmi eljárásra kitérve az Európai Unió Bírósága arra a döntésre jutott, hogy az sértheti a bírói függetlenséget, ráadásul „a fegyelmi eljárás alkalmas arra, hogy valamennyi nemzeti bíróságot visszatartsa előzetes döntéshozatal iránti kérelmek benyújtásától, ami veszélyeztethetné az uniós jog egységes alkalmazását”.

Ami magát az alapügyet illeti: az Európai Unió Bírósága osztja Vasvári Csaba aggodalmait a tolmácsolás hiányosságai kapcsán, és egyetért azzal, hogy amennyiben a tárgyalást a vádlott távollétében tartják meg, az sérti az uniós jogot.

(EUrologus)

https://index.hu/kulfold/2021/11/23/megsertette-az-unios-jogot-a-kuria-es-a-legfobb-ugyesz/

Reynders: Elfogadhatatlan, hogy az EU Bíróságának döntéseit figyelmen kívül hagyják

 

Magyari Péter

EU

november 15., hétfő 5:56

5

Didier Reynders az EU jogérvényesülésért felelős biztosa, és ilyen minőségében egyik kulcsfigurája a Magyarország elleni, jogállamisági témákat érintő uniós eljárásoknak.

A belga politikus húsz évig volt hazájában miniszter, vezette a pénzügyi, a külügyi és a védelmi tárcát is, összesen hat miniszterelnök kormányaiban.

Az ő felügyeletével készíti tavaly óta a Bizottság az úgynevezett jogállamisági jelentéseket, amelyeket minden tagállam megkap, benne az igazságügyi rendszer, a sajtószabadság, a korrupció elleni küzdelem, és a fékek és ellensúlyok intézményi helyzetének értékelésével.

A második jelentés megállapításairól tárgyalt két napon át Budapesten. Találkozott a magyar bíróságok vezetőivel, Varga Judit igazságügyi miniszterrel, Karácsony Gergely főpolgármesterrel, kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel, kormánypárti és független civil szervezetekkel, és együtt vacsorázott csütörtökön Márki-Zay Péterrel, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével.

Péntek délután, nem sokkal elutazása előtt beszélgettünk vele a Bizottság jogállamiságot illető küzdelméről. Elmondta, hogy miben különbözik a lengyelekkel folytatott vita a magyarokkal vívotthoz képest, hogy mikor jut el a Bizottság odáig, hogy pénzbírságot kérjen egy kormány ellen, és hogy miért nem hagyták jóvá a magyar újjáépítési tervet eddig Brüsszelben.

HIRDETÉS

 

        Pénteken bejelentette az Európai Bizottság, hogy pénzbüntetés kiszabását kéri az EU Bíróságától a magyar kormányra, mert nem hajtott végre egy tavalyi ítéletet, ami alapján a menekültügyi törvényt kellett volna módosítani. Sőt, Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy megtudja, tényleg végre kell-e hajtani az EU-s bíróság döntését. Ön csütörtökön tárgyalt a magyar Alkotmánybíróság elnökével és Varga Judit miniszterrel is. Ha a megbeszélései jobban sikerülnek, akkor másnap nem megy bíróságra a Bizottság?

 

Minden esetben a párbeszédet részesítjük előnyben, amikor az EU szerződéseinek betartását igyekszünk elérni. Úgyhogy nemcsak tegnap tárgyaltam erről (az interjú pénteken készült - szerk.), hanem már előtte is, számos alkalommal. Azt tegnap is világossá tettem, hogy a Bizottság számára elfogadhatatlan, hogy az EU Bíróságának döntéseit figyelmen kívül hagyják. Mindenképpen módosítani kell a törvényt, ha ezt írta elő az EU Bírósága. Ezt semmilyen nemzeti bíróság sem írhatja felül. Később azon vitatkozhatunk még, hogy a módosítás megfelelő volt-e.

Úgyhogy világossá tettem, ha nem történik semmi, akkor a Bizottság lépni fog, hiszen ez egy kötelezően végrehajtandó ítélet volt.

Ez a lépés most azt jelentette, hogy az EU Bíróságához fordultunk, hogy vessen ki naponta fizetendő pénzbüntetést. Ez az utolsó lehetőségünk, ha a tárgyalások teljesen eredménytelenek.

Nemrégiben ugyanerre jutottunk Lengyelország esetében is, hasonló helyzetben, és az EU Bírósága napi egymillió euró bírságot szabott ki akkor a lengyel kormányra.

 

 Didier Reynders, az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa.  Fotó: botost/444.hu

        Egy nappal ezelőtt még nyitott volt a pénzbüntetés kérdése? Mondhatott volna önnek olyat Varga Judit, aminek nyomán nem kérte volna a Bizottság pénzbüntetés kiszabását?

Természetesen. Ha a magyar kormány azt mondja, hogy teljesíti a Bíróság korábbi döntését, akkor nem kellene kérnünk a büntetés kiszabását. Nem azért vagyunk, hogy szankciókat vessünk ki, vagy hogy bíróságra járkáljunk, nem azért csináljuk, mert annyira akarjuk.

Van azonban két elv, amit mindenképpen be kell tartatnunk: az EU-s jog elsőbbségének elismertetése; illetve annak elismertetése, hogy az EU-s jog értelmezése kizárólag az EU bíróságának a kompetenciájába tartozik. Vagyis ha az EU Bírósága kimond valamit, akkor azt végre kell hajtani.

Tárgyaltunk tegnap az úgynevezett "gyermekvédelmi törvényről" is, amelyről meggyőződésünk, hogy egy diszkriminatív törvény, mert egyeseket szexuális orientációjuk alapján hátrányosan megkülönböztet. De elmondtam, hogy szerintünk lehetséges volna a törvényt úgy módosítani, hogy ne legyen kirekesztő, ha például a könyvekhez és bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférést nem korlátoznák benne. Elmondtam, hogyha a szükséges módosítások megtörténnek, akkor ezzel a törvénnyel nem megyünk a bíróságra.

        Ön szerint a lengyel és a magyar kormányok általában vívnak háborút az Európai Bizottsággal, amikor nem hajtják végre az EU Bíróságának a határozatait, vagy pedig ezek a konkrét ügyek tényleg annyira fontosak a számukra, hogy napi egymillió eurót is megér nekik az ellenállás?

Lengyelország esetében egy nagyon jól körülhatárolható, speciális témáról van szó: az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségéről. Ez a vita a lengyel kormánnyal már az előző (2019 előtti - szerk.) Bizottság idején megkezdődött, számos eljárás indult az ügyben már akkor, többek között a hetes cikkely szerinti eljárás is.

A lengyel bíróságok függetlenségének védelmében több esetben is az EU Bíróságához fordultunk már, számos per indult, amelyek végső soron mind ugyanerről szólnak. A problémát egyébként nemcsak mi érzékeljük, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta már, hogy Lengyelországban sérül a bírák függetlensége.

Ez a vita nemrégiben újabb fordulatot vett, amikor a lengyel alkotmánybíróság kihívást intézett az EU alapszerződése ellen. Korábban sosem fordult elő, hogy egy bíróság kimondja, hogy a nemzeti jog a szerződés felett áll.

A többi tagállammal viszont, így Magyarországgal is, különféle törvényekről vannak vitáink, amelyeket ha nem sikerül megoldanunk, akkor az EU Bíróságához fordulunk. Ezek egy része a jogállamisági ügyekhez kapcsolódik. Ilyen volt a civil szervezetek külföldi támogatásának korlátozása, vagy a külföldi egyetemek alapításának korlátozása (lex CEU - szerk.). Ezekben az ügyekben sikerült valamiféle megoldást találnunk. Az említett két példa esetében az EU bíróságának a döntése nyomán a magyar parlament módosította a kifogásolt törvényeket, és most elemezzük, hogy e módosítások megfelelnek-e az EU-s jognak, illetve a bírósági határozatnak. Összességében ezeket az eseteket pozitív kimenetelűnek tartjuk. Csak akkor kell tovább mennünk a büntetés irányába, ha nem történik semmilyen előrelépés sem, mint most a menekültügyi törvény esetében.

 

 Didier Reynders az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa.  Fotó: botost/444.hu

Jogállamisági ügyekben az összes tagállamban előfordulnak problémák. Az igazi gondot az jelenti, ha teljes ellenállásba ütközünk, és nem tudjuk elismertetni a fent említett, az EU-s jog elsőbbségét rögzítő két alapelvet.

Amikor tavaly kiadtuk az első jogállamisági jelentésünket, akkor a tagállamok nagy többsége javaslatokat, akcióterveket, reformokat készített, hogy javítsanak a feltárt problémákon. Csak akkor keresünk más eszközöket a beavatkozáshoz, ha a párbeszéd semmit sem halad.

        Sok szó van mostanában Magyarországon a Pegasus-ügyről. Ön arról beszélt a budapesti sajtótájékoztatóján, hogy tudnak arról, hogy a magyar kormány használta a kémszoftvert. Honnan tudtak erről?

Láttuk az interjút, amit a magyar parlamentben adott erről egy kormánypárti képviselő. Azt mondta, hogy a belügyminisztérium teljesen törvényesen használta a programot. Úgyhogy mi arról tárgyaltunk mindegyik oldal képviselőivel, hogy most meg kell várnunk a magyar adatvédelmi hatóság vizsgálatát. Ezt mint a GDPR-t felügyelő biztos, magam is érdeklődéssel várom. Úgy tudom, hogy már augusztus elején elindult ez a vizsgálat, úgyhogy jöhetnének már az eredmények, hogy kiderüljön, valóban törvényes volt-e a szoftver használata.

        Hogyan értékeli a jogállamisághoz kötődő, úgynevezett feltételességi mechanizmus történetét? Tavaly nyáron a Tanácsban eldőlt, hogy lesz ilyen, elvehetik a támogatást attól az országtól, ahol sérül a demokrácia. Aztán a német elnökség készített egy konkrét javaslatot, amit az EP nagyon gyengének talált, úgyhogy lett őszre egy szigorúbb változat, amit aztán magyar-lengyel nyomásra megint gyengítettek, sőt elhalasztották a bevezetését. De közben most a magyar kormány azt mondja, hogy mégis használják ellenünk, mert nem jön pénz az EU újjáépítési alapjából. Mit gondol erről a folyamatról?

Először is, szögezzük le, hogy a mechanizmus ötlete még 2018-ból, a Bizottságtól származik. A mostani Bizottság megalakulása óta két eszközt tettünk hozzá a jogállamisági eljárásokhoz:

Az egyik a minden tagállamról évente készülő jogállamisági jelentés, aminek a második kiadásának megbeszélése végett vagyok éppen Magyarországon. Ez egy nagyon hatékony eszköz, és fontos párbeszédeket indított el.

A másik pedig a feltételességi mechanizmus. Utóbbi létrejöttéhez szükség volt az Európai Parlament és az Európai Tanács megegyezésére 2020 végén. A döntés értelmében a mechanizmus érinti az újjáépítési alapot, és minden további kifizetést is.

Hogy gyengébb lett, mint az eredeti javaslat? Szerintem csak egyetlen tekintetben gyengült, a minősített többség használatának módjában. A Bizottság és a Parlament azt javasolták, hogy a mechanizmus során kivetett szankciókat a Tanácsban a tagállamok minősített többséggel blokkolhassák, ha akarják. Ehelyett azonban a szankció kivetéséhez kell a minősített többség. De ez még így is jobb, mint a hetes cikkely szerinti eljárás (ahol a szankcióhoz teljes egyetértés kell - szerk), könnyebb így döntésre jutni.

A mechanizmus hatályba lépett idén január elsején. Azóta vizsgáljuk, hogy a költségvetéshez kapcsolódóan szükséges-e intézkednünk jogállamisági problémák miatt. Ugyanakkor a tavaly decemberi tanácsülésen az is eldőlt, hogy intézkedés nem történik, amíg az EU Bírósága el nem bírálja a mechanizmus jogszerűségét.

Az szerintem egy nagyon fontos fejlemény, hogy a magyar és a lengyel kormány kikérte ebben az ügyben az EU Bíróságának a véleményét, mert ez azt mutatja, hogy bíznak a Bíróságban. A mechanizmusról szóló döntést éppen úgy be kell majd tartania minden EU-s intézménynek, ahogy Magyarországnak is be kell tartania a menekültügyi törvényről hozott döntését.

Az újjáépítési alap jelenlegi helyzete azonban egy másik történet. Ott eleve az a döntés született, hogy a tagállamoknak terveket kell benyújtaniuk a pénz elköltéséről, és e terveknek 11 kritériumnak kell megfelelniük. Ezek között van, hogy a pénzből mennyit kell klímavédelmi célokra vagy éppen digitalizációra költeni, és az a feltételek között van még, hogy olyan reformokra is költeni kell belőle, amelyek az országspecifikus ajánlásokban szerepelnek. Ezeket az ajánlásokat minden tagállam minden évben megkapja.

 

 Didier Reynders  Fotó: botost/444.hu

Sőt, a tervek jóváhagyása után mérföldköveket fektetünk le, minden ország esetében, amelyeket el kell érniük ahhoz, hogy az alapból történő kifizetések folytatódjanak. Így mérjük, hogy a megígért reformok haladnak-e.

A múlt héten Olaszországban jártam, ahol komoly vitánk van a kormánnyal, hogyan állnak a bíróságok hatékonyságának növelését célzó mérföldkő elérésével. Ott már a tervet jóváhagytuk, előleghez is hozzájutottak, de folyamatosan vizsgáljuk a kifizetések folytatásának lehetőségeit.

Magyarország esetén ott tartunk, hogy szeretnénk, ha a tervbe bekerülnének azok a reformok, amelyeket az OLAF javasolt a korrupció-ellenes fellépés érdekében, és az EU-s alapok rossz felhasználásának elkerülésére. Ilyen értelemben az alap kifizetéseinek és a jogállamisági kritériumoknak van közük egymáshoz Magyarország esetében, de ez nem az új mechanizmus miatt van, hanem ez egy évek óta tartó folyamatból következik, ami kiolvasható a korábbi, Magyarország felé megfogalmazott országspecifikus ajánlásokból. Ez is mutatja, hogy az Európai Bizottság milyen sokféleképpen foglalkozik a jogállamisággal, az új mechanizmuson kívül is.

A mechanizmus alkalmazásához ráadásul nem lenne elég az EU Bíróságának jóváhagyása sem, hiszen ha szankciót akarnánk kivetni, akkor ahhoz az Európai Tanács minősített többségének támogatása is kellene. Ha ott nincs támogatás, akkor úgy járunk, mint a hetes cikkely szerinti eljárással, hogy csak politikai nyomást tudnánk kifejteni. Éppen ezért nagyon szilárd bizonyítékokat kell felmutatnunk, ha úgy véljük, hogy egy tagállammal szemben fel kell lépnünk, főleg annak tudatában, hogy az EU intézményei közül éppen a Tanácsot a legnehezebb rávenni arra, hogy fordítson figyelmet a jogállamisági ügyekre.

        Miért ilyen fontos a Bizottságnak a jogállamisági téma, hogy újabb eszközöket kell kitalálnia, jelentéseket írnia, bizonyítékokat gyűjtenie az utóbbi években? Kifejezetten a magyar és a lengyel kormány miatt lett ez ennyire fontos?

Nem kifejezetten miattuk, sok megoldandó ügyet látunk számos tagállamban.

Sok figyelmet szenteltünk eddig a tagállami költségvetések helyzetére, a strukturális reformjaikra, de az uniós szerződések őreként a gazdasági szempontokon túl a politikaiakra is figyelnünk kell. Nem elég csak a maastrichti szerződést betartatni, a koppenhágait is be kell (előbbi 1992-ben elsősorban gazdasági, utóbbi 1993-ban jogállamisági kritériumokat írt elő a tagállamoknak - szerk.).

Az utóbbi években láttunk bizonyos feszültségeket a jogállamiság körül, és ez felerősítette a törekvésünket, hogy védjük meg polgáraink alapvető jogait.

A jogállamiság érvényesülésének első és legfontosabb kritériuma az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége. Ez konkrétan benne van az EU alapszerződésében, azaz ezt a tagállamok maguk nyilvánították ki. Az EU-ba való belépés feltétele volt ennek elfogadása.

A szabadságjogokat csak akkor lehet érvényesíteni, ha minden állampolgárnak egyforma lehetősége van elfogulatlan bíró elé kerülni. Ha egy másik polgárral, üzleti partnerrel vagy egy hatósággal problémád van, és nem bízol a bíróságban, akkor tehetetlenné válsz. A független igazságszolgáltatás a legfontosabb értéke Európának, és ezért ennyire fontos számunkra a lengyel ügy megoldása. A jövő héten Varsóba utazom, és nagyon remélem, hogy sikerül előrelépnünk, bár ennek egyelőre csak halvány jeleit látom.

        El tudja képzelni, hogy az EU fejlődése új irányt vegyen, úgy, ahogy azt Orbán Viktor idén nyáron javasolta, hogy oszlassák fel az Európai Parlamentet, illetve csökkentsék az Európai Bizottság hatalmát?

Teljesen megértem, hogy sok probléma van a szabályozások elfogadtatásával kapcsolatban. Például látszik, hogy mennyire nehéz közös szabályokat alkotni a migrációról, nagyon nehezen haladunk ezzel és más ügyekkel is. De nem tisztességes e nehézségek miatt a Bizottságot hibáztatni, hiszen mi csak a meglévő szabályokat tartatjuk be. Ha valaki ezeket a szabályokat szeretné megváltoztatni, az forduljon a kollégáihoz a Tanácsban és a Parlamentben.

De hogy mit hoz a jövő, azt nem tudhatjuk. Nemrégiben indítottuk az Európa jövőjéről szóló konferencia-sorozatot, ahol nagyon sokféleképpen lehet alakítani az EU jövőjét. Felszólítottuk tehát az európai polgárokat, hogy álljanak elő a javaslataikkal.

Egyelőre azt látjuk, hogy őket kevésbé foglalkoztatják az intézményi reformok, a többséget inkább a klímaváltozás, a közös értékek és persze a járvány elleni védekezés érdekli. De természetesen Orbán úr is megteheti a javaslatait, és próbálhat többséget teremteni melléjük, bár úgy látom, hogy az ellenkező irányba tartó javaslatok is szép számmal érkeznek, amelyek éppen az Európai Parlament megerősítésének igényével fogalmazódtak meg. Van például olyan elképzelés is, ami valódi föderációvá alakítaná az EU-t, ahol a közvetlenül választott Európai Parlament töltené be az alsóház, míg a tagállamok kormányait tömörítő Tanács a szenátus szerepét. Szóval sokféle javaslat van, kérdés az, hogy a többség melyiket támogatja majd.

https://444.hu/2021/11/15/reynders-elfogadhatatlan-hogy-az-eu-birosaganak-donteseit-figyelmen-kivul-hagyjak

A bolgár alkotmány nem ismeri el a biológiai nemtől független társadalmi nemet

 Csatári Flóra Dóra

A bolgár alkotmányban szereplő „nem” szó kizárólag a biológiai nemet jelenti, nem lehet társadalmi nemként, azaz genderként érteni, erről döntött a bolgár alkotmánybíróság az Euractiv szerint.

A bolgár legfelsőbb bíróság idén márciusban kérte fel a bolgár alkotmánybíróságot arra, hogy értelmezze a biológiai/társadalmi nem fogalmát. Erre a legfelsőbb bíróság szerint azért volt szükség, mert a bolgár bíróságok gyakorlata nem volt egységes a tekintetben, hogy az alkotmányban szereplő „nem”-et társadalmi vagy biológiai nemként értelmezték akkor, amikor transznemű emberek eseténben döntöttek a személyi igazolványukban szereplő nem megváltoztatásáról.

Az alkotmánybíróság most azt állapította meg, hogy a bolgár alkotmány nem ismer a biológiai nemtől független társadalmi nemet. Kimondták emellett azt is, hogy a bolgár alkotmányban a „nő” mint biológiai nemi kategória az anya társadalmi szerepével, a gyermekszüléssel és a szülészeti ellátással függ össze.

A döntés értelmében a bolgár intézmények nem kötelezhetők arra, hogy elfogadják azt, ha valaki a születéskor regisztrált biológiai nemétől eltérő módon azonosítja magát. Az alkotmánybíróság szerint a transznemű emberek jogi státusza a csak a jogszabályok módosításával lenne megoldható.

Bulgáriában a biológiai nem/társadalmi nem fogalma körüli jogértelmezési vita három éve kezdett elmérgesedni, amikor a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevű jobboldali párt elutasította azt az előterjesztést, amivel a családon belüli erőszak visszaszorítását célzó isztambuli egyezményt ratifikálta volna az ország, részben arra hivatkozva, hogy az egyezmény használja a gender, azaz a társadalmi nem fogalmát. (Ez a helyzet Magyarországról is ismerős lehet.) A GERB 2018-ban kampányt indított, amelyben hamisan azt állította, hogy az egyezmény lehetővé tenné az azonos neműek házasságát és bevezetné a harmadik nemet.

Arról, hogy mi is az a gender, azaz a társadalmi nem, ennek a cikkünknek a végén szereplő keretes írásunkban olvashat >>>

 https://telex.hu/kulfold/2021/10/27/a-bolgar-alkotmany-nem-ismeri-el-a-biologiai-nemtol-fuggetlen-tarsadalmi-nemet

Uniós csapás Varsóra: napi egymillió eurós bírságot kapott Lengyelország

 

A pénzbüntetést az uniós bíróság szabta ki, mivel a lengyel kormány nem függesztette fel a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának működését.

Az Európai Unió Bírósága napi egymillió eurós pénzbüntetést rótt ki Lengyelországra, mivel

a kormány, a bíróság rendelkezésével szembe menve nem függesztette fel a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának működését

- tájékoztatott szerdán a luxemburgi székhelyű uniós testület.

Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő és Orbán Viktor miniszterelnök a 2019. decemberi EU-csúcson Brüsszelben. (Fotó: Európai Tanács)Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő és Orbán Viktor miniszterelnök a 2019. decemberi EU-csúcson Brüsszelben. (Fotó: Európai Tanács)

Az Európai Unió Bírósága július közepén úgy döntött, hogy a bírói jogsértések kiküszöbölésére létrehozott lengyel fegyelmi kamara nem egyeztethető össze az uniós joggal, továbbá veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Az uniós bírói testület egyúttal elrendelte a kamara működésének felfüggesztését is, míg az Európai Bizottság szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben Varsó nem hajtja végre az ítéletet.

Az elrendelt intézkedéseket végre kell hajtani az Európai Unió jogrendjét és az unió alapját képező értékeket, különösen a jogállamiságot érintő súlyos és helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében

- áll a bíróság határozatában, amit az MTI idézett.

Az uniós bíróság a júliusi végzésével elrendelt intézkedések hatékonyságát kívánja megerősíteni a kényszerítő bírság kiszabásával, annak érdekében, hogy

Lengyelország ne késlekedjen meghozni a fegyelmi kamarák megszüntetésével kapcsolatos végső nemzeti bírósági döntést, így összhangba hozva rendelkezéseit az uniós joggal.

Az egymillió eurós napi pénzbüntetést addig kell fizetnie a varsói vezetésnek, amíg nem tesz eleget az uniós testület döntésének.

A 2018-ban létrehozott fegyelmi kamara az igazságügyi dolgozók által elkövetett, a szolgálati erkölcsöt, illetve törvényt sértő kihágásokat hivatott kezelni.

Az EU azonban úgy véli, hogy a megrovást a bírók által meghozott ítéletek miatt is alkalmazhatják, ami veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét.

A lengyel alkotmánybíróság nemrégiben olyan döntést hozott, amelyben kimondta a nemzeti alkotmány elsőbbségét az uniós joggal szemben azokon a területeken, amelyeken az utóbbinak nincs kizárólagos hatásköre, valamint azt, hogy az Európai Unióra átruházott hatáskörök csak az alaptörvénynél alacsonyabb jogszabályokra vonatkoznak.

A fegyelmi kamarával kapcsolatban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a Financial Timesnak adott interjúban azt mondta:

év végéig elkészül az a szabályozás, amely – eleget téve az uniós bíróság döntésének  – feloszlatja a bírósági fegyelmi kamarát.  

Arról is beszélt, hogy minden lehetséges eszközzel megvédik majd a jogaikat, ha az Európai Bizottság visszatartja a nekik járó pénzeket. 

https://privatbankar.hu/cikkek/makro/unios-csapas-varsora-napi-egymillio-euros-birsagot-kapott-lengyelorszag.html

Román alkotmánybírósági döntést kifogásol Brüsszel

 

PATAKY ISTVÁN (MAROSVÁSÁRHELY)

Levélben kért magyarázatot az Európai Bizottság a román kormánytól egy júniusi alkotmánybírósági határozattal kapcsolatban, amely nem ismeri el az uniós jog elsőbbségét a bukaresti döntéssel kapcsolatban. Sajtóbeszámolók szerint a brüsszeli jelzés a kötelezettségszegési eljárás megindítását készíti elő Románia ellen.

A bukaresti alkotmánybíróság júniusban döntött úgy, hogy a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló különleges ügyészség nem szüntethető meg bírósági ítélettel, az intézmény sorsáról csakis a román parlament dönthet. A taláros testület nyáron immár harmadik alkalommal nyilvánította alkotmányosnak az említett ügyészséget, holott sokan úgy értelmezték az Európai Unió Bírósága (EUB) egyik májusi döntését, hogy az felülírta a román alkotmánybíróság korábbi határozatait a kérdésben. Az EU bíróságának döntése értelmében a romániai bíróságok feladata megvizsgálni: a bírák és ügyészek által elkövetett esetleges törvénytelenségeket kivizsgáló ügyészség létrehozásakor tiszteletben tartották-e az unió alapjogi chartájában előírtakat.

Ezzel egyes elemzők szerint az EUB gyakorlatilag semmissé tette a román alkotmánybíróság jogosultságát, s a romániai bíróságok hatáskörébe helyezi az európai jog alkalmazását a parlament, a kormány vagy a taláros testület döntéseinek ellenében.

A bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló különleges ügyészség kérdése korábban élesen megosztotta az azóta felbomlott jobbközép bukaresti koalíciót. A liberális Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) a korrupcióellenes ügyészségnek (DNA) adta volna át a megszüntetendő testület hatásköreit, de ezt a megoldást Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elutasította a DNA vitatott tevékenysége miatt. A korrupcióellenes ügyészség hitelessége azután kérdőjeleződött meg, hogy kiderült: lépéseit titkosszolgálatokkal kötött együttműködési paktumok befolyásolják. Az RMDSZ szerint nem szabad visszaadni a DNA-nak a bírák és ügyészek kivizsgálásának hatáskörét, mivel csak így lehet elkerülni a múltbeli visszaélések elkerülését.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/2021/10/roman-alkotmanybirosagi-dontest-kifogasol-brusszel

Nem csitulnak az indulatok a lengyel Alkotmánybíróság döntése körül

Infostart / Fóris György

A lengyel Alkotmánybíróság csütörtöki döntése sokak vélemény szerint az EU jogi alapjainak a kikezdését jelentette. Mások viszont úgy látják, hogy csak az unió kompetenciájának akart határt szabni. A válaszhoz a részleteken át visz az út.

A lengyel alkotmánybírók állásfoglalása, és a nyomában támadt reakciók sokasága minimum négy alapvető dologra hívta fel a figyelmet.

Mindenekelőtt, exponálta azt a tényt, hogy az EU-jog elsőbbsége a nemzeti joghoz képest – jóllehet, az esetjog szintjén az elmúlt évtizedekben jóformán mindig érvényesült – az alapszerződés szintjén sohasem lett kimondva. Ez a helyzet pedig eddig többfajta hallgatólagos értelmezésre adott módot.

A lengyel Alkotmánybíróság most

annyiból tett egy fontos lépést, hogy a maga részéről hangosan kimondott egy konkrét, és az eddigi többségi közvélekedéstől eltérő értelmezést.

A másik, hogy mindezzel Varsóban lépéskényszerbe hozták az uniós képlet többi szereplőjét. Az ebből valószínűleg kinövő jövőbeni véleményütközések sora éppen úgy vezethet majd végső tisztázáshoz, mint egy folyton eszkalálódó, EU-intézmények és tagállamok között mélyülő konfliktushoz. (Katasztrófa-megközelítésben: az uniós keretek szétveréséhez. Ennek sokat emlegetett lehetséges B-verziója a lengyel EU-kilépés a végkifejleteben. Jelenleg igazából mindkettő felettébb valószínűtlen. De elméletileg kizárni sem lehet.)

A harmadik, hogy az EU kettős (hibrid) természete (a nemzetek közötti és a nemzetek feletti szabályok, hatáskörök, intézményi struktúrák, döntési mechanizmusok ötvözése) fontos szürke zónákat hagyott joghatályos értelmezés nélkül, politikai egyetértésre hagyva ezek kezelését.

Alaphelyzetben (széles körű politikai nézetazonosság esetén) ez viszonylag szabad – merthogy jogi megkötések nélküli – mozgásteret hagyott a politikának. De közben magában hordta az (előre lefektetett szabályok nélküli) ütközések lehetőségét is, a politikai prioritások szétcsúszásakor.

Sokak szerint ez zajlik most.

Végül pedig, a negyedik tanulság, hogy minderre olyan kommunikációs (média és politikai) térben került/kerül most sor, amelyet jobbára teljesen áthat a különböző szereplők egymással szembeni növekvő előítélete, és amit éppen ezért a bizalmatlanság, illetve a negatív forgatókönyvek kölcsönös feltételezése jellemez. Ami önmagában is megnehezíti újabb közös nevezők rögzítését.

Mindehhez érdemes lehet hozzátenni még azt is, hogy a jelen szakaszban mit nem jelent a múlt heti fejlemény. Ugyanúgy nem jelentett lengyel kilépési szándéknyilatkozatot, miként annak deklarációjáról sem volt szó, hogy Lengyelországnak mostantól nem kell végrehajtania az EU-jogszabályokat.

A bírósági értelmezés nem erre, hanem

arra vonatkozott, hogy a lengyel alkotmánybírók mit tartanak a – tehát továbbra is végrehajtandó - EU-szerződés és az EU jogszabályi keretek közé tartozónak, és mit nem.

A lengyel igazságügyi rendszer reformját, miként általában az alkotmányozással és hatalomszervezéssel összefüggő kérdéseket, láthatóan nem tartják annak. Itt tehát – megítélésük szerint – az EU-szintű értelmezéseknek sem lehet relevanciája.

Az uniós jog elsődlegességének sajátosságai

Az EU-jog elsődlegességének kérdése valahol végig kísérte az Európai Unió – hajdani közös piac, majd Európai Közösségek – teljes történetét. Aminek alapvető oka, hogy éppen erről a kérdésről a közösségi jogban nincs teljes körűen kifejtett és mindenki által egységes elfogadott és alkalmazott közös rendelkezés.

Az, hogy közös szerződésnek csak akkor van értelme, ha az abban foglaltakat mindenütt egységesen értelmezik és végrehajtják, önmagában evidencia. Ha minden közös szabályt utóbb nemzeti értelmezések felülírhatnának, akkor hamar értelmét veszítené az egész közös szabályozás is.

Érdekes módon azonban az Európai Unióban – a hajdani közös piacon, EK-ban... – a közösségi uniós jog effajta elsőbbsége alapítás óta

esetjogi bírósági döntéseken, nem pedig valamennyi tagországban deklarált jogi általános kötelezettségvállaláson alapul.

Más kérdés, hogy e tekintetben a nemzeti bírósági döntések eddig többnyire következetesen mindig visszanyúltak az uniós joghoz. Kivételt korábban – kevésbé látványos ügyekben – egy dániai és egy csehországi eset jelentett, majd ezt tetőzte be a tavaly májusi, Európai Központi Bank kapcsán hozott karlsruhei ítélet, ami éppen ezért is keltett akkora feltűnést. (Néhány hónappal később az utóbbi német ügy okafogyottá vált és a bíróság is ejtette azt.)

Blutman László és Choronowksi Nóra már egy 2007-es közös tanulmányukban – az EU-tagsággal létrejövő „alkotmányjogi paradoxon”-ként – utaltak arra a helyzetre, hogy „a tagállami alkotmány felhatalmazást ad a csatlakozásra egy olyan nemzetközi rendszerhez, amelynek normái feltétlen érvényesülést kívánnak a tagállam belső jogával, így a felhatalmazást adó alkotmányának szabályaival szemben is. Ezt a feltétlen érvényesülést a közösségi jog elsőbbségének fogalmával szokták jelölni. Ez az elsőbbségi igény konfliktusban áll azzal, a tagállami alkotmányos rendszerekben általában érvényesülő axiómával, hogy a belső jogrendszer csúcsán maga az alkotmány áll, amelyből a belső jogrendszer összes normájának érvényessége eredeztethető. A csatlakozással a belső jogrendszerbe beengedett közösségi jog ezt az axiómát kérdőjelezi meg.”

Igazából,

alaphelyzetben nem lenne történhetne meg, hogy diszharmónia keletkezzen a nemzeti és az uniós jog között.

Az EU-szabályozás ugyanis nem önmagában áll, hanem valamilyen formában mindenkor valamennyi tagállam jogrendjébe is átültetik. Ha közösségi szinten úgynevezett rendeletként fogadták el, akkor valamennyi országban azonos szöveggel, a nemzeti nyelvre lefordítva, egyforma tartalommal válik nemzeti joggá. Ha irányelvként fogadják el közösségi szinten, akkor a tartalmi célok megőrzésével, a helyi specifikumok figyelembevételével azt adaptálni kell.

Normál körülmények között mindkét esetben – elviekben – kizárt, hogy a végeredmény összeütközésbe kerüljön a nemzeti alkotmánnyal, vagy ha és ahol mégis, ott az érintett tagállam általában módot és időt kér az alkotmány előzetes módosítására.

Voltak már kísérletek

A kép teljességéhez tartozik, hogy ennek ellenére voltak kísérletek az EU-jog elsőbbségi státuszának szerződésben történő rögzítésére. Az Alkotmányos Szerződés (elfogadva, aláírva 2004-ben) alapszerződésbe emelve deklarálta volna az EU-jog elsődlegességét a nemzeti jog felett, ez azonban a szerződés ratifikációjának sikertelenségével (a 2005-ös francia és holland népszavazások kudarcai nyomán) maga is semmibe veszett.

Utóbb a 2007-ben elfogadott Lisszaboni Szerződés sok mindent átmentett a megbukott Alkotmányos Szerződésből, de éppen ezt például nem. E helyett egy rövid Nyilatkozatot fogadtak el (a 17. Számú Nyilatkozat) arról, hogy „… az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek.

A Konferencia továbbá úgy határozott, hogy a Tanács Jogi Szolgálatának az európai uniós jog elsőbbségéről szóló, a 11197/07 (JUR 260) dokumentumban foglalt véleményét csatolja e záróokmányhoz”

Ez utóbbi a maga részéről látszólag még egyértelműbben fogalmazott, midőn leszögezte, hogy

„… (az Európai) Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a közösségi jog elsőbbsége a közösségi jog egyik alapelve.

A Bíróság szerint ez az elv az Európai Közösség sajátos természetéből fakad. E megszilárdult ítélkezési gyakorlat első ítélete (a 6/64. sz. Costa kontra ENEL ügyben hozott 1964. július 15-i ítélet) meghozatalának idején a Szerződésben nem volt említés az elsőbbségre vonatkozóan. Ma ugyanez a helyzet. Az a tény, hogy az elsőbbség elvét a jövőbeli szerződés sem fogja tartalmazni, semmiképpen sem változtat az elv meglétén és a Bíróság meglévő ítélkezési gyakorlatán.”

Mindezzel „csak” az volt a gond, hogy ez már nem az alapszerződés része, hanem egy azt kiegészítő közös nyilatkozat, ami jogilag nem kötelező, és így híján van annak az egységes kötelezettségnek, ami a joghatállyal bíró szerződés velejárója. Erre mondta azt utóbb Blutman László, hogy

„a tagállamok tudomásul vették a Bíróságnak az uniós jog elsőbbségére vonatkozó gyakorlatát, de ezt nem kívánták kőbe vésni.

Az elsőbbség elve a Bíróság gyakorlatán nyugodott, és ezt a tagállamok bíróságai általánosan követik is, azonban alkotmányaik védelmére irányuló elvi fenntartásokkal…”

Ráadásul a Lisszaboni Szerződés bizonyos fokig még elvi ellenpontokat is rögzített, amelyek „elvileg korlátot jelenthetnek az uniós jog elsőbbségének érvényesítésénél. Ezek az ellenpontok elsősorban a tagállamok alkotmányos berendezkedését és a magasabb szintű tagállami alapjogvédelmet érintik… Így az EU-Szerződés 4. cikk (2) bekezdése szerint az Unió többek között tiszteletben tartja a tagállamok „nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének”, valamint az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Ebből egyértelműen következik, hogy az Unió nem változtathatja meg, illetve nem sértheti egyoldalúan az egyes tagállamok alkotmányos berendezkedését és alapvető állami funkcióit” – emlékeztet elemzésében Blutman.

Varsó letér a hallgatólagos értelmezésről

Végeredményben, az EU-országok vezetői több, mint fél évszázadon át úgy viszonyultak tehát az EU-jog elsőbbségének kérdéséhez, hogy azt csendben tudomásul vették, de hangosan inkább nem beszéltek róla. Úgy vélték, hogy a közös játékszabály-rendszert vernék szét – és ezzel együttműködésük átlátható és kiszámítható alapját szüntetnék meg –, ha hagynák, hogy a nemzeti értelmezés utólag írjon felül közösen elfogadott szándékokat, szabályokat. Úgyhogy szinte mindenhol nemzeti bírósági értelmezésre hagyták, ha valamely esetben a közösségi és a nemzeti jog összeütközésbe kerülni látszott, és soha nem csináltak politikai kérdést abból, hogy ilyenkor a nemzeti bíróságok az EU-joghoz igazodtak.

De közben láthatóan tartottak tőle, hogy aránytalanul nagy energiát igénylő meggyőző, tájékoztató munkát kellene (kellett volna) elvégezniük, ha nyíltan beismerik, hogy mindez azért történik így, mert a nemzeti szuverenitás – EU-tagságból következő – megosztásával bizonyos játékszabályok meghatározása immár közös kritériumok mentén alakul. És hogy

ebben a képletben, egyes előre megbeszélt témákban (nem mindenben), a közös játékszabály (annak közös elfogadása után) felülírhatja az egyedit.

Az addigi nemzetit. És hogy ezt mi indokolhatja.

Azzal, hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök idén márciusban annak tisztázást kérte a lengyel alkotmánybíróságtól, vajon kimondható-e az, hogy egyes területeken a nemzeti alkotmányból levezetett nemzeti jog elsőbbséget kell, hogy élvezzen az európai uniós joghoz képest, sokak szemében eretnek lépésre szánta el magát. Addig a tagállami politika tudomásul vette az uniós elsődlegességet, de nem beszélt róla, emellett néhány (nagyon kivételes) esetben még ellent is mondott neki. De ezek egyszeri, esetek voltak. Most viszont egy tagállami alkotmánybíróság már előzetesen, ügyek bizonyos körére lehetőséget kapott, hogy általában a nemzeti jog elsődlegességét demonstratívan deklarálja. Ami megközelítésében az említett vélemények szerint felér egy nyílt hadüzenettel.

Valójában a lengyel kormány mindenekelőtt az Európai Bíróság Lengyelországot ismételten elmarasztaló ítéletei ellen kívánta felvértezni hazája jogi rendszerét. Csakhogy eközben egyúttal a fenti többé évtizedes jogi rendezetlenséget is exponálta.

A „szürke zónák” bosszúja

Mint tudjuk, a végső dilemma az, hogy az EU mindaz (de csak az), amivel az uniót alkotó tagállamok szerződésben rögzítetten megbízzák, és amire intézményeit és tisztviselőit felhatalmazzák.

A múlt heti varsói alkotmánybírósági állásfoglalás pedig ezennel beazonosított néhány területet, amelyek megítélésük szerint nem tartoznak ezek közé.

Ez, ha úgy tetszik szerződés-értelmezési kérdés, ha úgy tetszik, a közösségi és a nemzeti hatáskörök elválasztásának egyfajta nemzeti/tagállami olvasata. (Hogy nemcsak a lengyeleké, arra látható példa volt, ahogy a magyar kormány 48 órán belül maga is külön határozatban állt ki a vonatkozó lengyel alkotmánybírósági állásfoglalás mellett.)

A válaszul született első reakciók némelyike mindezt az uniós jogszabályok általános megkérdőjelezéseként értelmezte, ami – ha így volna – az unió létének és működésének a szerződés-alapúságát lehetetlenítené el.

Mások annyival árnyalták véleményüket a döntésről, hogy bár az csak részterületekre vonatkozik, ez azonban

már önmagában is rést üt a közös szabályalapúság rendszerén.

Ami – ha teret nyer és állandósul – fokozatosan minden mást is elbizonytalanító kiszámíthatatlanságot hozhat a rendszerbe. És mint ilyen, éppen úgy kártékony.

Itt kap szerepet a bevezetőben említett harmadik és negyedik „figyelmet érdemlő” pont. Az előbbi az uniót alkotó tagországok együttműködési rendszerében a nemzetek (kormányok) közötti, illetve a tagállamok (kormányok) feletti (közösségi) jelleg kezdettől fogva szándékolt és tudatos ötvözésének az adottsága.

Szándékolt és tudatos annyiból, hogy ha az EU életében mindent nemzetek feletti eszközökkel, szabályokkal és intézményekkel intéznének, akkor az egyet jelentene a nemzetállamok felolvadásával egy legalábbis föderális (esetleg konföderális) közös államforma keretein belül. Ha viszont csak kormányok közötti egyeztetésen alapulna minden, akkor az – huszonhétféle tagállami érdek és vélemény ütközése mellett – szakértők szerint rövid időn belül ellehetetlenítené a belső piaci működését. A lényeg tehát mindenkor a helyes arányok megtalálásában van a közösségi ügyek kezelésének a kétféle módja között.

Ami mindebből már ránézésre is problémák forrása lehet, hogy

mivel a rendszer – ha úgy tetszik rendszerelméleti vonatkozásban – nem homogén, ezért a kétféle mechanizmus találkozásánál szabályozási szempontból kialakulnak bizonyos szürke zónák.

Például amikor közösen (vagy közel egyformán) tesznek valamit, de mindez nem valamennyiük fölé ácsolt jogilag kötelező és végrehajtásában részletezett közös szabályból fakad, hanem politikai alapon bevállalt, és csak elvi szándékok szintjén rögzített önkéntes (amúgy egyéni, tagállami) igazodáson.

Az utóbbi fenntartása önmagában is gyakran vet fel napi egyeztetési nehézségeket. Hát még ha időközben kialakul a negyedik pontként említett kölcsönös bizalmatlanság és előítélet is a tagok, valamint a tagok és az ügyeiket menedzselő intézmények között!

A kölcsönös bizalmatlanság közegének tipikus példája, amikor a nemzeti prioritást követő megközelítés „lopakodó közösségi hatáskörbővítést” vélelmez abban, ha mondjuk valamely tagállami igazságügyi szabályt vagy intézményrendszert megkérdőjelez a közösségi értelmezés.

Cserébe a közösségi érdekek védelmezője pedig az egységes piacon a közösségi pénzek azonos jogértelmezés szerinti felhasználását látja kockáztatva például azzal, ha a helyi nemzetállami igazságügyi rendszer működtetése eltér egy megszokott trendtől.

Az előbbi szerint a szuverén nemzeti alkotmány helyi értelmezése és végrehajtása az, ha és ahogyan például a honi bíróságok működését szabályozzák (lengyel példa). Az utóbbi szerint a túl hangsúlyos nemzetállami értelmezés a közösségi működési környezet (például a belső egységes piac) „lopakodó rombolását” eredményezheti.

A kétféle megközelítés és olvasat forrása azonos:

a konkrét helyzet teljes körű (az elsődleges mellett a másodlagos jogban is testet öltő) közösségi szintű szabályozásának a hiánya.

Ami persze nem véletlen, vagy feledékenység. Maguk a tagországok nem akarták, hogy ezek vonatkozásában részletszabályokkal megkössék a kezüket.

Mint mondtuk, ezek azok a „szürke zónák” amelyeknél az uniót alkotó tagországok bizonyos elvi premisszákat közösen még lefektettek, de ezek végrehajtását már megtartották tagállami értelmezés alatt (például a média-szabályozásnál). Vélelmezve (és remélve) az „úgyis” azonos (vagy közelin hasonló) politikai prioritásokból történő kiindulást.

Az utóbbi öt-tíz évben azonban mind érzékelhetőbb módon éppen a politikai megközelítésben történt és zajlik most is egy nem csekély értelmezésbeli különbség és eltolódás egyes tagországok, illetve tagországok és uniós intézmények között.

A szertefoszló politikai nézetazonosság egyre problematikusabbá teszi a jogilag nem teljes mértékben kodifikált területek politikai egyetértésen alapuló megítélését.

És helyére a mind kiélezettebbé váló politikai ütközés és szembenállás lép.

Mi sülhet ki ebből?

A múlt heti varsói alkotmánybírósági állásfoglalás utóélete ebben a közegben és e jellemzők közepette fog majd alakulni. Amelynek várható lépései egy bizonyos pontig kiszámíthatóak: az Európai Bizottság, úgyis, mint a szerződés „őre”, vitatni fogja (már jelezte, hogy vitatja, csak még nem a hivatalos formában tette) a varsói értelmezést a közösségi joganyag kompetenciáját illetően. Varsó nyilván vitatni fogja a bizottsági elutasítást. A Bizottság válaszul formális eljárást indít majd (kötelezettségszegési eljárás), aminek a végpontján az európai bírósági „feljelentés” (egy ottani eljárás kezdeményezése) következik.

A luxembourgi EU-bírák előtt ebben a helyzetben nem kisebb feladat áll majd, mint az imént emlegetett „szürke zóna” utólagos közösségi szintű jogértelmezése.

Mindennek várható kimenetele ma legalábbis kétesélyes. Azzal a megszorítással, hogy éppen a lengyel-ügyekben eddig született luxembourgi ítéletek azt sejtetik, hogy megítélésük valószínűleg a bizottsági megközelítés felé hajlik majd. Ami persze újabb ütközést, még mélyebb konfliktust vetíthet előre Varsó és az uniós intézménye között.

Mindez azonban önmagában továbbra sem Lengyelország végső kilépését prognosztizálja, főként, hogy a lengyel lakosság 80 százaléka erőteljesen tagság-párti. Annál inkább valószínűsíthető, hogy a Varsó-Brüsszel (vagy éppen a Varsó-Luxembourg) jogfelfogásbéli különbséget

mindinkább kiegészítheti egy elmérgesedő politikai vita egyes – a lengyel, illetve az EU-intézményi állásponttal azonosuló – tagállami véleménycsoportok között is.

És ez az a pont, aminek lehetséges kimenetelét ma végkép lehetetlen és fölösleges is megbecsülni. Mint mondtuk, a dolog éppen úgy hozhat végső tisztázást – egy korábban jogilag nem teljes körűen szabályozott terület közmegegyezés szerinti újra értelmezését -, mint több oldalú szembenállások elmérgesedését és állandósulását. El, akár az ellehetetlenülésig is.

Pillanatnyilag alighanem be kell érni annyival, hogy már pusztán az odáig való eljutás is nagy valószínűséggel temérdek vitát és feszültséget eredményezhet még. Amúgy pedig jelenleg csak az ténykérdés, hogy a csütörtöki varsói döntéssel a

Pandóra-szelencét megnyitották.

Továbbá az, hogy az unión belüli politikai megosztottság immár végletes módon exponálja ennek következményeit. Minden, ami utána jön, már feltételezés.

 https://infostart.hu/kulfold/2021/10/10/nem-csitulnak-az-indulatok-a-lengyel-alkotmanybirosag-dontese-korul#