Szabadon engedtek két, korrupcióért elítélt, október eleje óta előzetes letartóztatásban lévő, volt román tisztségviselőt Costa Ricán, miután egy román alkotmánybírósági döntés megkérdőjelezte kiadatási kérelmük jogalapját – közölte kedden a román média.
Elena Udrea volt turisztikai miniszter, és barátnője, Alina Bica, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) egykori vezetője büntetőpereik utolsó szakaszában menekültek a közép-amerikai országba. Udreát idén júniusban hat év börtönbüntetésre ítélték megvesztegetés elfogadása és hivatali visszaélés miatt, Bicára június végén négy év börtönbüntetést szabtak ki bűnpártolás miatt.
Bár mindketten politikai menedékjogért folyamodtak, október elején őrizetbe vették őket a Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezete (Interpol) körözése alapján. Egy novemberben hozott alkotmánybírósági döntés azonban megkérdőjelezte a kiadatási kérelem jogalapját.
A bukaresti kormány panaszának helyt adva a román alkotmánybíróság akkor megállapította, hogy a legfelsőbb bíróság már 2014 óta minden évben szabálytalanul hozta létre öttagú bírói tanácsait, amikor egy belső határozat alapján a hivatalból kinevezett elnökök mellé további négy bírót sorsolt ki véletlenszerűen, holott a tanács valamennyi tagját sorshúzással kellett volna kijelölni.
A jelentéktelen szervezési kérdésnek tűnő jogvitát először Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök személyes érintettsége miatt övezte kiemelt médiaérdeklődés, az alkotmánybírósági döntésre hivatkozva ugyanis a korrupcióváddal immár másodszor bíróság elé állított pártelnök elérte, hogy kétszer is alakítsák újra a fellebbezését tárgyaló öttagú bírói tanácsot.
Az utóbbi napokban azonban kiderült, hogy az alkotmánybírósági döntés már jogerősen lezárt nagykorrupciós ügyekben is jogalapot teremt az ítélet megkérdőjelezésére.
A taláros testület döntése így a börtönbüntetését töltő Dan Sova, Constantin Nita volt miniszter és Rudel Obreja, a román ökölvívó szövetség volt elnöke számára is megnyitotta a börtön kapuját, ugyanakkor a két Costa Ricára menekült elítélt esetében is megkérdőjelezte a kiadatás jogalapját.
A kormány által előterjesztett alkotmányossági panasz a román szociálliberális koalíció azon meggyőződésével áll összefüggésben, hogy a korrupcióellenes hadjárat ürügyén a beszervezett bírák és ügyészek közreműködésével egy – titkosszolgálati befolyás alatt álló – úgynevezett „párhuzamos állam” végzett politikai tisztogatást Romániában.
https://magyaridok.hu/kulfold/szabadon-engedtek-ket-korrupcio-miatt-elitelt-volt-roman-tisztsegviselot-costa-rican-3796970/
2018. december 26., szerda
2018. december 20., csütörtök
Vesztettek Strasbourgban a kényszernyugdíjazott magyar bírók
MG
Az Emberi jogok Európai Bírósága ma kihirdetett ítéletében úgy döntött, hogy nem volt jogsértő a bírók 2011-es kényszernyugdíjazása. A strasbourgi pert 2012-ben eredetileg 160 bíró indította (időközben sokan elálltak a követelésüktől). Szerintük a nyugdíjkorhatár leszállításának módja sérti az Emberi jogok Európai Egyezményének a tisztességes eljárásról, a diszkrimináció tilalmáról és a magántulajdon védelméről szóló cikkeit. A bíráknak ugyanis nem volt módjuk a bírói jogorvoslatra, az életkoruk alapján hátrányos megkülönböztetés érte őket és jövedelemtől estek el.
A strasbourgi bíróság még 2014-ben úgy döntött, hogy egy korábbi precedens nyomán nem ezeknek a cikkeknek a megsértését vizsgálja, hanem hogy sérült-e a kérelmezők joga a háborítatlan magánélethez. A logika az, hogy az ember életének nagyon fontos részét képezi a munkája és a munkahelyi kapcsolatai, és ha külső kényszerítő ok miatt nem dolgozhat tovább, ezek megszakadnak, így sérül a magánélethez fűződő joga.
Elsősorban ez alapján mondták ki most, hogy nem sérültek a kérelmezők jogai, ugyanakkor a döntés a többi cikk sérelmére is kitér. A strasbourgi bíróság szerint a kényszernyugdíjazás 2013-ban bevezetett szabályrendszere (lásd alább) nem sérti az Emberi jogok Európai Egyezményét.
Előzmények
A parlament 2011-ben 70-ről 62 évre szállította le a bírók kötelező nyugdíjkorhatárát. A hivatalos indoklás az volt, hogy a bírókra is az általános nyugdíjkorhatár vonatkozzon, de a bírók nyugdíjazásának kötelező jellege arra utalt, hogy a valódi cél a bírók megbüntetése lehetett, feltehetően a 2006-os rendőri megtorlások ügyeiben született ítéletekért.
A kényszernyugdíjazást annak visszaható hatálya miatt a Velencei Bizottság és az Európai Unió Bírósága is jogsértőnek nyilvánította, az Alkotmánybíróság pedig megsemmisítette.
Orbán Viktor azonban ragaszkodott a bírák nyugdíjazásához, ezért a parlament módosított formában ismét törvényt fogadott el róla.
Eszerint a bírók 65 éves kötelező nyugdíjazása csak 2023-tól vonatkozik mindenkire. Addig felmenő rendszerben, fokozatosan nyugdíjazzák a bírókat. A korábban kényszernyugíjazott bírók három opció közül választhattak: 1. a nyugdíjuk mellé a korábbi alapbérük 80 százalékához szükséges kiegészítés megkapásáért cserébe nyugdíjasként készenléti pozícióban maradhattak; 2. ismét teljes állásba kerültek a korábbi bérükért, megkapták a kiesett bérüket, de a korábbi pozíciójukat nem; 3. nyugdíjban maradtak, de kártérítésként egy évnyi fizetésüknek megfelelő összeget kaptak, valamint az igazolható egyéb vagyoni kárukat is megtérítették.
Ez elég nagy zavart okozott, mert a megsemmisített törvény nyomán időközben indult munkaügyi perekben született ítéletek nem illeszkedtek ebbe a rendbe. A bírók azt is kifogásolták, hogy a kényszernyugdíjazás miatti esetleges nem vagyoni káraikat a törvény nem engedte megtéríteni, és hogy miközben a feladatakörük és a jogállásuk hasonló, az alkotmánybírákra más nyugdíjszabályok vonatkoznak.
(Borítókép: Komka Péter / MTI)
https://index.hu/belfold/2018/12/20/strasbourg_kenyszernyugdij_birosag/
Az Emberi jogok Európai Bírósága ma kihirdetett ítéletében úgy döntött, hogy nem volt jogsértő a bírók 2011-es kényszernyugdíjazása. A strasbourgi pert 2012-ben eredetileg 160 bíró indította (időközben sokan elálltak a követelésüktől). Szerintük a nyugdíjkorhatár leszállításának módja sérti az Emberi jogok Európai Egyezményének a tisztességes eljárásról, a diszkrimináció tilalmáról és a magántulajdon védelméről szóló cikkeit. A bíráknak ugyanis nem volt módjuk a bírói jogorvoslatra, az életkoruk alapján hátrányos megkülönböztetés érte őket és jövedelemtől estek el.
A strasbourgi bíróság még 2014-ben úgy döntött, hogy egy korábbi precedens nyomán nem ezeknek a cikkeknek a megsértését vizsgálja, hanem hogy sérült-e a kérelmezők joga a háborítatlan magánélethez. A logika az, hogy az ember életének nagyon fontos részét képezi a munkája és a munkahelyi kapcsolatai, és ha külső kényszerítő ok miatt nem dolgozhat tovább, ezek megszakadnak, így sérül a magánélethez fűződő joga.
Elsősorban ez alapján mondták ki most, hogy nem sérültek a kérelmezők jogai, ugyanakkor a döntés a többi cikk sérelmére is kitér. A strasbourgi bíróság szerint a kényszernyugdíjazás 2013-ban bevezetett szabályrendszere (lásd alább) nem sérti az Emberi jogok Európai Egyezményét.
Előzmények
A parlament 2011-ben 70-ről 62 évre szállította le a bírók kötelező nyugdíjkorhatárát. A hivatalos indoklás az volt, hogy a bírókra is az általános nyugdíjkorhatár vonatkozzon, de a bírók nyugdíjazásának kötelező jellege arra utalt, hogy a valódi cél a bírók megbüntetése lehetett, feltehetően a 2006-os rendőri megtorlások ügyeiben született ítéletekért.
A kényszernyugdíjazást annak visszaható hatálya miatt a Velencei Bizottság és az Európai Unió Bírósága is jogsértőnek nyilvánította, az Alkotmánybíróság pedig megsemmisítette.
Orbán Viktor azonban ragaszkodott a bírák nyugdíjazásához, ezért a parlament módosított formában ismét törvényt fogadott el róla.
Eszerint a bírók 65 éves kötelező nyugdíjazása csak 2023-tól vonatkozik mindenkire. Addig felmenő rendszerben, fokozatosan nyugdíjazzák a bírókat. A korábban kényszernyugíjazott bírók három opció közül választhattak: 1. a nyugdíjuk mellé a korábbi alapbérük 80 százalékához szükséges kiegészítés megkapásáért cserébe nyugdíjasként készenléti pozícióban maradhattak; 2. ismét teljes állásba kerültek a korábbi bérükért, megkapták a kiesett bérüket, de a korábbi pozíciójukat nem; 3. nyugdíjban maradtak, de kártérítésként egy évnyi fizetésüknek megfelelő összeget kaptak, valamint az igazolható egyéb vagyoni kárukat is megtérítették.
Ez elég nagy zavart okozott, mert a megsemmisített törvény nyomán időközben indult munkaügyi perekben született ítéletek nem illeszkedtek ebbe a rendbe. A bírók azt is kifogásolták, hogy a kényszernyugdíjazás miatti esetleges nem vagyoni káraikat a törvény nem engedte megtéríteni, és hogy miközben a feladatakörük és a jogállásuk hasonló, az alkotmánybírákra más nyugdíjszabályok vonatkoznak.
(Borítókép: Komka Péter / MTI)
https://index.hu/belfold/2018/12/20/strasbourg_kenyszernyugdij_birosag/
2018. december 17., hétfő
Megbénult az albán alkotmánybíróság: 8-ból 7 tagot elmozdítottak
MTI2018. december 17. 16:40
Működésképtelenné vált az alkotmánybíróság Albániában, miután nyolc tagjából hetet elmozdítottak tisztségéből, köztük az elnököt, mert nem tudtak elszámolni a vagyonukkal - jelentették hírügynökségek hétfőn.
Bashkim Dedja és kollégái az e célra felállított bizottság által végzett átvilágításon buktak meg, a jelenleg az egy főből álló alkotmánybíróság így működésképtelen.
Albániában csaknem 800 bírót és ügyészt világítanak át egy két évvel ezelőtt elfogadott határozat értelmében, amelynek a célja a korrupció felszámolása.
Albániában jövőre kezdődhetnek meg az európai uniós csatlakozási tárgyalások. Az ország 2009 óta a NATO tagja.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/megbenult-az-alban-alkotmanybirosag-8-bol-7-tagot-elmozditottak.308079.html
Működésképtelenné vált az alkotmánybíróság Albániában, miután nyolc tagjából hetet elmozdítottak tisztségéből, köztük az elnököt, mert nem tudtak elszámolni a vagyonukkal - jelentették hírügynökségek hétfőn.
Bashkim Dedja és kollégái az e célra felállított bizottság által végzett átvilágításon buktak meg, a jelenleg az egy főből álló alkotmánybíróság így működésképtelen.
Albániában csaknem 800 bírót és ügyészt világítanak át egy két évvel ezelőtt elfogadott határozat értelmében, amelynek a célja a korrupció felszámolása.
Albániában jövőre kezdődhetnek meg az európai uniós csatlakozási tárgyalások. Az ország 2009 óta a NATO tagja.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/megbenult-az-alban-alkotmanybirosag-8-bol-7-tagot-elmozditottak.308079.html
2018. december 14., péntek
A Velencei Bizottság szerint el kell törölni a bevándorlási különadót
Czinkóczi Sándor
Hatályon kívül kell helyezni a civil szervezeteket érintő magyar migrációs különadóra vonatkozó szabályozást, hivatalos nevén a Stop Soros-törvénycsomagot, mert sérti a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot - jelentette ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Velencei Bizottság közös állásfoglalásában pénteken.
Az erről kiadott közlemény szerint a választások után bevezetett bevándorlási különadó, amivel a kormány a kritikus civil szervezeteket akarta befenyíteni,
sérti a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, ezért el kell törölni. A Velencei Bizottság véleménye szerint erősen kétséges a civilekre kivetett 25 százalékos különadó legitimitása. Megállapították, hogy kormány ezzel a semlegesnek tűnő intézkedéssel az általuk képviselt vélemény miatt akarja büntetni egyes egyéneket és szervezeteket. Ez pedig sérti azoknak a véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságát, akiket nem kedvelnek a hatóságok.
Ugyanakkor a különadó egyben korlátozza a civilek szabadságát, hogy meghatározzák a célokat és tevékenységeket, amelyeket támogatni akarnak.
Ugyanakkor a nyilatkozatban elismerték, hogy az államok adókat vethetnek ki bevételeik növelése céljából, valamint adók vethetők ki olyan tevékenységek visszaszorítására és büntetésére, amelyek - noha jogszerűek - nem tekinthetők közérdeknek. A szakértők hangsúlyozták azonban, hogy az adóztatást nem szabad az - Emberi Jogok Európai Egyezményében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és más nemzetközi jogi normák által szavatolt - egyesülési és véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásától való elriasztásra használni.
https://444.hu/2018/12/14/a-velencei-bizottsag-szerint-el-kell-torolni-a-bevandorlasi-kulonadot
Hatályon kívül kell helyezni a civil szervezeteket érintő magyar migrációs különadóra vonatkozó szabályozást, hivatalos nevén a Stop Soros-törvénycsomagot, mert sérti a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot - jelentette ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Velencei Bizottság közös állásfoglalásában pénteken.
Az erről kiadott közlemény szerint a választások után bevezetett bevándorlási különadó, amivel a kormány a kritikus civil szervezeteket akarta befenyíteni,
sérti a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, ezért el kell törölni. A Velencei Bizottság véleménye szerint erősen kétséges a civilekre kivetett 25 százalékos különadó legitimitása. Megállapították, hogy kormány ezzel a semlegesnek tűnő intézkedéssel az általuk képviselt vélemény miatt akarja büntetni egyes egyéneket és szervezeteket. Ez pedig sérti azoknak a véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságát, akiket nem kedvelnek a hatóságok.
Ugyanakkor a különadó egyben korlátozza a civilek szabadságát, hogy meghatározzák a célokat és tevékenységeket, amelyeket támogatni akarnak.
Ugyanakkor a nyilatkozatban elismerték, hogy az államok adókat vethetnek ki bevételeik növelése céljából, valamint adók vethetők ki olyan tevékenységek visszaszorítására és büntetésére, amelyek - noha jogszerűek - nem tekinthetők közérdeknek. A szakértők hangsúlyozták azonban, hogy az adóztatást nem szabad az - Emberi Jogok Európai Egyezményében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és más nemzetközi jogi normák által szavatolt - egyesülési és véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásától való elriasztásra használni.
https://444.hu/2018/12/14/a-velencei-bizottsag-szerint-el-kell-torolni-a-bevandorlasi-kulonadot
2018. december 7., péntek
Kiderült, amit eddig is sejtettünk: orosz propaganda fut a kormánysajtóban
2018.03.22. 13:26
Az online magyar hírportálokra gyakorolt orosz állami befolyás lehetőségét vizsgálta a Corruption Research Center. A péntek hajnalban közzétett igencsak részletes elemzéshez (amelynek magyar nyelvű változata pdf-ben itt érhető el) a kutatók a 2010-2017 közötti időszakban kilenc magyar nyelvű portál (888.hu, hidfo.ru, index.hu, lokal.hu, magyaridok.hu, mindenegyben.com, mno.hu, origo.hu és a pestisracok.hu) cikkeit töltötték le az internetről és rendezték adatbázisba.
ÖSSZESEN TÖBB MINT 1 027 653 DARAB CIKKET, ÉS 278 MILLIÓ SZÓT DOLGOZTAK FEL ÉS ELEMEZTEK.
Az elemzés során a kormányközeli portálok (888.hu, lokal.hu, magyaridok.hu és pestisracok.hu) és a kormánytól független portálok (mno.hu és index.hu valamint origo.hu) tartalmát hasonlították statisztikai eszközökkel az egyik legismertebb orosz propagandaoldal, a hidfo.ru-n megjelent cikkekhez. A kutatók az elemzésben megjegyzik, hogy "a nyelvi profilalkotás eredményei alapján a hidfo.ru cikkei orosz nyelvi sajátosságokat mutatnak és fordítások".
A kutatás négy területet vizsgált:
az orosz kormányzat vagy az orosz politika számára érzékeny, illetve negatív tartalmú témák megjelenését;
a portálokon a „migráns” és „menekült” szavak használatát;
a ”migráns” és a „terror” témák,
a ”migráns” és ”erőszak” témák összekapcsolását.
A kutatás egyik megállapítása, hogy kapott eredmények alátámasztják az orosz állami propaganda hatásának létezését a magyar online médiára, különösképpen a kormányközeli sajtóra.
A KUTATÁS EGYIK NEM VÁRT EREDMÉNYE, HOGY A FACEBOOKON NAGYON NÉPSZERŰ OLDAL, A MINDENEGYBEN.COM OROSZ TÁRGYÚ CIKKEIBEN AZ OROSZ ÁLLAMI PROPAGANDAGÉPEZET CIKKEIHEZ ÁLL NAGYON KÖZEL.
Az index.hu-n és az origo.hu-n 2010-2017 között megjelent cikkek vizsgálata arra mutat, hogy az origo.hu főszerkesztőjének politikai okokból való eltávolítása után az origo.hu erősebben kezdte használni az orosz propaganda által is alkalmazott nyelvezetet.
Mint írják, az origo.hu nyelvezete „számottevően megváltozott, miután 2014 nyarán politikai
okokból eltávolították a főszerkesztőjét. Ezek után az origo.hu kimutathatóan közeledett az orosz állami propagandagépezet által használt nyelvezethez”.
A kutatás során – a big data módszereit is felhasználva - kvantitatív és kvalitatív tartalomelemzés segítségével arra keresték a választ, hogy létezik-e, kimutatható-e tartalmi hasonlóság, vagy egyezés az orosz állami propaganda által sugárzott üzenetek és a magyar ezen belül pedig különösképpen a kormányközeli online portálok tartalma között.
A KILENC PORTÁL CIKKEINEK VIZSGÁLATA ALÁTÁMASZTJA AZT, HOGY AZ OROSZ ÁLLAMI PROPAGANDA HATÁSSAL LEHET A MAGYAR KORMÁNYKÖZELI MÉDIÁRA.
A magyar kormányhoz közelálló portálok jóval kevésbé tartalmaznak az orosz fél számára kedvezőtlen cikkeket, mint a magyar kormánytól független index.hu vagy mno.hu. Ezen túl a portálok fogalomhasználatát és a migráns és terror, valamint a migráns és erőszak kategóriák közötti összefüggéseket vizsgálva a kutatás azt állapította meg, hogy a kormány-közeli portálok közül a 888.hu és a lokal.hu statisztikailag nem térnek el szignifikánsan a hidfo.ru propaganda portáltól.
A Hidfo.ru címlapja 2018 március 22-én
Ezen túl a pestisrácok és a magyaridok.hu is jóval közelebb van a par excellence orosz hírportálhoz, a hidfo.ru-hoz minden vizsgált szempont szerint, mint az mno.hu, vagy az index.hu. A magyaridők.hu, a pestisrácok.hu, és különösen a lokal.hu valamint a 888.hu, miközben állami hirdetési kiadásokon keresztül jelentős mértékben a magyar kormány finanszírozza őket, az elemzett szempontok szerint nagyon hasonlóan működnek, mint az orosz állami propagandagépezet részének tekinthető portálok - derült ki az elemzésből.
A BECSLÉSEK SZERINT A „MIGRÁNS” SZÓ HASZNÁLATÁBAN NINCS SZIGNIFIKÁNS KÜLÖNBSÉG A HIDFO.RU ÉS A MAGYAR KORMÁNYHOZ KÖZELI 888.HU KÖZÖTT. A 888.HU E TÉREN OLYAN, MINT EGY OROSZ ÁLLAMI PROPAGANDA PORTÁL.
A cikkek hosszúságát is figyelembe véve, a kormányközeli portálok és a mindenegyben.com fogalomhasználata szignifikánsan eltér ugyan a hidfo.ru-tól, de az is igaz, hogy e portálok jóval közelebb állnak hozzá, mint a kormánytól független portálok.
Az elemzők az eredmények láttán arra jutottak: nem kizárt az orosz állami befolyás a magyar online portálokra, és ezek közül kizárólag a kormányközeli portálokra.
Kik csinálták a kutatás?
Az elemzést a CRCB Nonprofit kft., amely pártoktól és politikai irányzatoktól független tudományos elemzőközpont. Tanulmányaik elkészítésekor tényalapú kutatásokat végeznek, és nagy adatbázisokat használnak fel, írják magukról.
A magyarországi korrupció és haveri rendszer feltárásában elért eredményeiket a világsajtó rendszeresen idézi. Munkájukhoz a mostani kutatás eredményeinek közzétételével egyidejűleg kértek támogatást. Aki segítené őket, a CIB Banknál vezetett 10700079-25831300-51100005 számlára utalással vagy PayPal fizetéssel támogathatja a munkájukat.
„Ami itt érdekes és talán különleges, hogy míg más országokban az állam intézményei igyekeznek elejét venni az ilyen befolyásnak, igyekeznek korlátozni ezt, mint nem kívánatos jelenséget, addig Magyarországon nem ez a helyzet. Itt ugyanis, úgy tűnik, maga a magyar kormány nyitja tágra a kaput az orosz állami propaganda előtt. Más országokban e propaganda Facebook- vagy Twitter-felhasználók közvetítésével, spontán aktivitásával fejti ki hatását, mint például Spanyolországban a katalán népszavazások, vagy Olaszországban a legutóbbi választáskor, vagy USA-ban az elnökválasztás előtt és alatt. Magyarországon a Facebookon vagy Twitteren keresztüli befolyásról nem rendelkezünk adatokkal” – írják.
De az biztos, teszik hozzá, hogy nálunk nem a hidfo.ru a vezető portál e tekintetben (a hidfo.ru látogatottsága nagyon alacsony), hanem éppenséggel az állami hirdetéseken keresztül nagymértékben finanszírozott kormányközeli portálok. A közösségi média valószínűsíthető szerepét leszámítva ezeken keresztül érkeznek a magyar olvasóközönség szélesebb rétegeihez leginkább az orosz állami propaganda üzeneteivel ekvivalens tartalmú üzenetek.
A kutatók megnézték, hogy ha a portálok hidfo.ru-tól mért fent meghatározott távolságát Moszkvától mért földrajzi távolságokra váltják át, akkor annak mi lesz az eredménye. Eszerint a 888.hu olyan messze van Moszkvától, mint egy kis Moszkva környéki város, Dubna; a lokal.hu, mint Voronyezs; a magyaridok.hu, mint Csernobil; a pestisracok.hu, mint Zsitomir; az origo.hu pedig, mint Volgograd. A portálok között "egyedül az index.hu és az mno.hu van Magyarországon" – állapították meg.
(Borítókép: Barakonyi Szabolcs / Index)
https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/22/kiderult_amit_eddig_is_sejtettunk_orosz_propaganda_fut_a_kormanysajtoban/
Az online magyar hírportálokra gyakorolt orosz állami befolyás lehetőségét vizsgálta a Corruption Research Center. A péntek hajnalban közzétett igencsak részletes elemzéshez (amelynek magyar nyelvű változata pdf-ben itt érhető el) a kutatók a 2010-2017 közötti időszakban kilenc magyar nyelvű portál (888.hu, hidfo.ru, index.hu, lokal.hu, magyaridok.hu, mindenegyben.com, mno.hu, origo.hu és a pestisracok.hu) cikkeit töltötték le az internetről és rendezték adatbázisba.
ÖSSZESEN TÖBB MINT 1 027 653 DARAB CIKKET, ÉS 278 MILLIÓ SZÓT DOLGOZTAK FEL ÉS ELEMEZTEK.
Az elemzés során a kormányközeli portálok (888.hu, lokal.hu, magyaridok.hu és pestisracok.hu) és a kormánytól független portálok (mno.hu és index.hu valamint origo.hu) tartalmát hasonlították statisztikai eszközökkel az egyik legismertebb orosz propagandaoldal, a hidfo.ru-n megjelent cikkekhez. A kutatók az elemzésben megjegyzik, hogy "a nyelvi profilalkotás eredményei alapján a hidfo.ru cikkei orosz nyelvi sajátosságokat mutatnak és fordítások".
A kutatás négy területet vizsgált:
az orosz kormányzat vagy az orosz politika számára érzékeny, illetve negatív tartalmú témák megjelenését;
a portálokon a „migráns” és „menekült” szavak használatát;
a ”migráns” és a „terror” témák,
a ”migráns” és ”erőszak” témák összekapcsolását.
A kutatás egyik megállapítása, hogy kapott eredmények alátámasztják az orosz állami propaganda hatásának létezését a magyar online médiára, különösképpen a kormányközeli sajtóra.
A KUTATÁS EGYIK NEM VÁRT EREDMÉNYE, HOGY A FACEBOOKON NAGYON NÉPSZERŰ OLDAL, A MINDENEGYBEN.COM OROSZ TÁRGYÚ CIKKEIBEN AZ OROSZ ÁLLAMI PROPAGANDAGÉPEZET CIKKEIHEZ ÁLL NAGYON KÖZEL.
Az index.hu-n és az origo.hu-n 2010-2017 között megjelent cikkek vizsgálata arra mutat, hogy az origo.hu főszerkesztőjének politikai okokból való eltávolítása után az origo.hu erősebben kezdte használni az orosz propaganda által is alkalmazott nyelvezetet.
Mint írják, az origo.hu nyelvezete „számottevően megváltozott, miután 2014 nyarán politikai
okokból eltávolították a főszerkesztőjét. Ezek után az origo.hu kimutathatóan közeledett az orosz állami propagandagépezet által használt nyelvezethez”.
A kutatás során – a big data módszereit is felhasználva - kvantitatív és kvalitatív tartalomelemzés segítségével arra keresték a választ, hogy létezik-e, kimutatható-e tartalmi hasonlóság, vagy egyezés az orosz állami propaganda által sugárzott üzenetek és a magyar ezen belül pedig különösképpen a kormányközeli online portálok tartalma között.
A KILENC PORTÁL CIKKEINEK VIZSGÁLATA ALÁTÁMASZTJA AZT, HOGY AZ OROSZ ÁLLAMI PROPAGANDA HATÁSSAL LEHET A MAGYAR KORMÁNYKÖZELI MÉDIÁRA.
A magyar kormányhoz közelálló portálok jóval kevésbé tartalmaznak az orosz fél számára kedvezőtlen cikkeket, mint a magyar kormánytól független index.hu vagy mno.hu. Ezen túl a portálok fogalomhasználatát és a migráns és terror, valamint a migráns és erőszak kategóriák közötti összefüggéseket vizsgálva a kutatás azt állapította meg, hogy a kormány-közeli portálok közül a 888.hu és a lokal.hu statisztikailag nem térnek el szignifikánsan a hidfo.ru propaganda portáltól.
A Hidfo.ru címlapja 2018 március 22-én
Ezen túl a pestisrácok és a magyaridok.hu is jóval közelebb van a par excellence orosz hírportálhoz, a hidfo.ru-hoz minden vizsgált szempont szerint, mint az mno.hu, vagy az index.hu. A magyaridők.hu, a pestisrácok.hu, és különösen a lokal.hu valamint a 888.hu, miközben állami hirdetési kiadásokon keresztül jelentős mértékben a magyar kormány finanszírozza őket, az elemzett szempontok szerint nagyon hasonlóan működnek, mint az orosz állami propagandagépezet részének tekinthető portálok - derült ki az elemzésből.
A BECSLÉSEK SZERINT A „MIGRÁNS” SZÓ HASZNÁLATÁBAN NINCS SZIGNIFIKÁNS KÜLÖNBSÉG A HIDFO.RU ÉS A MAGYAR KORMÁNYHOZ KÖZELI 888.HU KÖZÖTT. A 888.HU E TÉREN OLYAN, MINT EGY OROSZ ÁLLAMI PROPAGANDA PORTÁL.
A cikkek hosszúságát is figyelembe véve, a kormányközeli portálok és a mindenegyben.com fogalomhasználata szignifikánsan eltér ugyan a hidfo.ru-tól, de az is igaz, hogy e portálok jóval közelebb állnak hozzá, mint a kormánytól független portálok.
Az elemzők az eredmények láttán arra jutottak: nem kizárt az orosz állami befolyás a magyar online portálokra, és ezek közül kizárólag a kormányközeli portálokra.
Kik csinálták a kutatás?
Az elemzést a CRCB Nonprofit kft., amely pártoktól és politikai irányzatoktól független tudományos elemzőközpont. Tanulmányaik elkészítésekor tényalapú kutatásokat végeznek, és nagy adatbázisokat használnak fel, írják magukról.
A magyarországi korrupció és haveri rendszer feltárásában elért eredményeiket a világsajtó rendszeresen idézi. Munkájukhoz a mostani kutatás eredményeinek közzétételével egyidejűleg kértek támogatást. Aki segítené őket, a CIB Banknál vezetett 10700079-25831300-51100005 számlára utalással vagy PayPal fizetéssel támogathatja a munkájukat.
„Ami itt érdekes és talán különleges, hogy míg más országokban az állam intézményei igyekeznek elejét venni az ilyen befolyásnak, igyekeznek korlátozni ezt, mint nem kívánatos jelenséget, addig Magyarországon nem ez a helyzet. Itt ugyanis, úgy tűnik, maga a magyar kormány nyitja tágra a kaput az orosz állami propaganda előtt. Más országokban e propaganda Facebook- vagy Twitter-felhasználók közvetítésével, spontán aktivitásával fejti ki hatását, mint például Spanyolországban a katalán népszavazások, vagy Olaszországban a legutóbbi választáskor, vagy USA-ban az elnökválasztás előtt és alatt. Magyarországon a Facebookon vagy Twitteren keresztüli befolyásról nem rendelkezünk adatokkal” – írják.
De az biztos, teszik hozzá, hogy nálunk nem a hidfo.ru a vezető portál e tekintetben (a hidfo.ru látogatottsága nagyon alacsony), hanem éppenséggel az állami hirdetéseken keresztül nagymértékben finanszírozott kormányközeli portálok. A közösségi média valószínűsíthető szerepét leszámítva ezeken keresztül érkeznek a magyar olvasóközönség szélesebb rétegeihez leginkább az orosz állami propaganda üzeneteivel ekvivalens tartalmú üzenetek.
A kutatók megnézték, hogy ha a portálok hidfo.ru-tól mért fent meghatározott távolságát Moszkvától mért földrajzi távolságokra váltják át, akkor annak mi lesz az eredménye. Eszerint a 888.hu olyan messze van Moszkvától, mint egy kis Moszkva környéki város, Dubna; a lokal.hu, mint Voronyezs; a magyaridok.hu, mint Csernobil; a pestisracok.hu, mint Zsitomir; az origo.hu pedig, mint Volgograd. A portálok között "egyedül az index.hu és az mno.hu van Magyarországon" – állapították meg.
(Borítókép: Barakonyi Szabolcs / Index)
https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/22/kiderult_amit_eddig_is_sejtettunk_orosz_propaganda_fut_a_kormanysajtoban/
2018. november 29., csütörtök
Az adócsaló csúcspolitikusoknak nincs kegyelem, a bevallást elnéző kisemberek megússzák Macronéknál
Példaértékű döntést hozott a francia alkotmánybíróság. Egy adócsalással vádolt exminiszter fordult a testülethez. Thomas Thévenoud alig tíz napig volt tagja még az előző, szocialista elnök, Francois Hollande kormányának.
A volt miniszter (képünkön) azt kifogásolta, hogy kettős büntetéssel sújtják. Egyrészt már visszafizette azt a 700 ezer eurót, ami az adócsalásából nála maradt, plusz kifizette a 20 500 eurós adminisztratív büntetését is. De emellett a bíróság, igaz csak első fokon, még 1 év felfüggesztett börtönre is ítélte. Ez a procedúra még nem zárult le, a fellebbezéssel még hosszú ideig eltarthat az eljárás. De az alkotmánybírósság állásfoglalása figyelemre méltó: a bölcsek tanácsa ugyanis társadalmilag veszélyesnek ítélte, hogy egy kiemelt pozícióban lévő parlamenti képviselő, akiből később miniszter is lett, adócsalást követ el. Tehát a „Conseil Constitutionnel” szerint indokolt a kettős büntetés. Egyébként a testület hű maradt önmagához.
Korábban a súlyos pénzügyi visszaélésekkel vádolt dúsgazdag műkereskedő, Wildentsein estében is rábólintottak a kettős szankcióra. De még érdekesebb egy ugyancsak volt szocialista miniszter, Jérome Cahuzac esete. Ő sokkal több pénzt tett zsebre az államkasszából, mint, Thévenoud, és súlyosabb végső büntetést is kap. A dolog pikantériája viszont az, hogy Thévenoud, még mezei parlamenti képviselőként, tagja volt annak a nemzetgyűlési bizottságnak, amely a Cahuzac-ügyet vizsgálta. Ez sokat elárul a francia elit morális állapotáról. De azért vannak biztató jelek. Mert miközben a francia alkotmánybíróság nem próbálja kihúzni a csávából az adócsaló politikusokat, a parlament elfogadott egy törvényt, amely elismeri a jóhiszemű adóbevallási tévedés jogát.
A francia adórendszer ezerszer bonyolultabb a magyarnál, jelenleg minden családnak egy ötven-hatvan oldalas füzetet kell kitölteni, ez az adóbevallás. Sokan elszúrják. A többség tévedésből, a profi adócsalók viszont tudatosan. De ők a kisebbség. Ezért az első menetben jóhiszeműen elrontott adóbevallás mindenfajta szankció nélkül korrigálható, miközben a rendszer ki tudja szűrni a tudatos csalókat. Akik persze csak néhány ezer euróval játszanak, miközben a profi politikusok százezrekkel, milliókkal, de legalább a francia alkotmánybíróság nem nekik kedvez. Persze ehhez az is kell, hogy a gazdasági rendőrség felderítse a sztárpolitikusok zavaros pénzügyeit. Ez vagy sikerül, vagy nem, de a rendőri akciók esélye soha nem független az adott szituációban érvényes politikai erőviszonyoktól, még Franciaországban sem. (via AFP)
https://hvg.hu/gazdasag/20181129_A_nagypalyas_adocsalo_politikusoknak_nincs_kegyelem_a_bevallast_elnezo_kisemberek_megusszak_Macroneknal
A volt miniszter (képünkön) azt kifogásolta, hogy kettős büntetéssel sújtják. Egyrészt már visszafizette azt a 700 ezer eurót, ami az adócsalásából nála maradt, plusz kifizette a 20 500 eurós adminisztratív büntetését is. De emellett a bíróság, igaz csak első fokon, még 1 év felfüggesztett börtönre is ítélte. Ez a procedúra még nem zárult le, a fellebbezéssel még hosszú ideig eltarthat az eljárás. De az alkotmánybírósság állásfoglalása figyelemre méltó: a bölcsek tanácsa ugyanis társadalmilag veszélyesnek ítélte, hogy egy kiemelt pozícióban lévő parlamenti képviselő, akiből később miniszter is lett, adócsalást követ el. Tehát a „Conseil Constitutionnel” szerint indokolt a kettős büntetés. Egyébként a testület hű maradt önmagához.
Korábban a súlyos pénzügyi visszaélésekkel vádolt dúsgazdag műkereskedő, Wildentsein estében is rábólintottak a kettős szankcióra. De még érdekesebb egy ugyancsak volt szocialista miniszter, Jérome Cahuzac esete. Ő sokkal több pénzt tett zsebre az államkasszából, mint, Thévenoud, és súlyosabb végső büntetést is kap. A dolog pikantériája viszont az, hogy Thévenoud, még mezei parlamenti képviselőként, tagja volt annak a nemzetgyűlési bizottságnak, amely a Cahuzac-ügyet vizsgálta. Ez sokat elárul a francia elit morális állapotáról. De azért vannak biztató jelek. Mert miközben a francia alkotmánybíróság nem próbálja kihúzni a csávából az adócsaló politikusokat, a parlament elfogadott egy törvényt, amely elismeri a jóhiszemű adóbevallási tévedés jogát.
A francia adórendszer ezerszer bonyolultabb a magyarnál, jelenleg minden családnak egy ötven-hatvan oldalas füzetet kell kitölteni, ez az adóbevallás. Sokan elszúrják. A többség tévedésből, a profi adócsalók viszont tudatosan. De ők a kisebbség. Ezért az első menetben jóhiszeműen elrontott adóbevallás mindenfajta szankció nélkül korrigálható, miközben a rendszer ki tudja szűrni a tudatos csalókat. Akik persze csak néhány ezer euróval játszanak, miközben a profi politikusok százezrekkel, milliókkal, de legalább a francia alkotmánybíróság nem nekik kedvez. Persze ehhez az is kell, hogy a gazdasági rendőrség felderítse a sztárpolitikusok zavaros pénzügyeit. Ez vagy sikerül, vagy nem, de a rendőri akciók esélye soha nem független az adott szituációban érvényes politikai erőviszonyoktól, még Franciaországban sem. (via AFP)
https://hvg.hu/gazdasag/20181129_A_nagypalyas_adocsalo_politikusoknak_nincs_kegyelem_a_bevallast_elnezo_kisemberek_megusszak_Macroneknal
2018. november 22., csütörtök
Az igazságszolgáltatás függetlensége miatt vívott szócsatát Trump és a legfelsőbb bíróság elnöke
Szerző: Ancsy itt: Külföld 2018.11.22 09:23
Az amerikai bírók pártatlanságán vitatkozott össze nyilvánosan Donald Trump amerikai elnök és John Roberts, az alkotmánybíróság szerepét is betöltő amerikai legfelsőbb bíróság elnöke - derül ke a CNN szerda esti tudósításából.Trump kedden azt állította: azért buknak el a számára fontos ügyek rendre a kilencedik körzeti fellebbviteli bíróságon, mert Barack Obama előző elnök embere ül a bírói székben. A még George Bush elnök által kinevezett Roberts felháborodottan utasította vissza Trump vádjait.
"Nincsenek Obama-bírák vagy Trump-bírák, Bush-bírák vagy Clinton-bírák" - szögezte le közleményében a legfelsőbb bíróság elnöke. "Ami van, az elkötelezett bírák egy kivételes csoportja. Ők tudásuk legjavát nyújtják, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak azoknak, akik megjelennek előttük. Ezért a független igazságszolgáltatásért mindannyian hálával tartozunk" - hívta fel a figyelmet.
Trump szerdán válaszolt Robertsnek, és kiállt a véleménye mellett. "Elnézést, John Roberts bíró úr, de igenis vannak Obama-bírák, és teljesen más nézőpontot képviselnek, mint azok az emberek, akik országunk biztonságáért felelnek" - írta a Twitteren. "Remek lenne, ha a kilencedik körzet valóban független bíróság lenne" - tette hozzá.
Az amerikai elnök rámutatott: túl sok határbiztonságra vonatkozó ügyet vizsgáltatnak felül a bírósággal, rendszerint sikerrel. "Kérem, nézze meg a számokat, ijesztőek!" - írta. "Védelemre és biztonságra van szükségünk, és ezek az ítéletek veszélybe sodorják országunkat! Nagyon veszélyes és botor!" - tette hozzá a döntésekre utalva.
Trump egyúttal kilátásba helyezte, hogy a kilencedik körzetet fel kellene osztani 2-3 részre, mert túl nagy. A San Franciscó-i központú körzet több nyugati államot foglal magában, köztük olyan határállamokat, mint Kalifornia és Arizona, de a csendes-óceáni Guam is ehhez a szövetségi törvényszékhez tartozik. A fellebbviteli bíróság az elnök több vitatott politikájának parancsolt megálljt. A törvényszék most azzal bőszítette fel Trumpot, hogy ideiglenesen felfüggesztette azt a rendeletet, amely megtiltja, hogy az Egyesült Államokba illegális úton érkezők menedéket kérjenek.
(Forrás: MTI)
Az amerikai bírók pártatlanságán vitatkozott össze nyilvánosan Donald Trump amerikai elnök és John Roberts, az alkotmánybíróság szerepét is betöltő amerikai legfelsőbb bíróság elnöke - derül ke a CNN szerda esti tudósításából.Trump kedden azt állította: azért buknak el a számára fontos ügyek rendre a kilencedik körzeti fellebbviteli bíróságon, mert Barack Obama előző elnök embere ül a bírói székben. A még George Bush elnök által kinevezett Roberts felháborodottan utasította vissza Trump vádjait.
"Nincsenek Obama-bírák vagy Trump-bírák, Bush-bírák vagy Clinton-bírák" - szögezte le közleményében a legfelsőbb bíróság elnöke. "Ami van, az elkötelezett bírák egy kivételes csoportja. Ők tudásuk legjavát nyújtják, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak azoknak, akik megjelennek előttük. Ezért a független igazságszolgáltatásért mindannyian hálával tartozunk" - hívta fel a figyelmet.
Trump szerdán válaszolt Robertsnek, és kiállt a véleménye mellett. "Elnézést, John Roberts bíró úr, de igenis vannak Obama-bírák, és teljesen más nézőpontot képviselnek, mint azok az emberek, akik országunk biztonságáért felelnek" - írta a Twitteren. "Remek lenne, ha a kilencedik körzet valóban független bíróság lenne" - tette hozzá.
Az amerikai elnök rámutatott: túl sok határbiztonságra vonatkozó ügyet vizsgáltatnak felül a bírósággal, rendszerint sikerrel. "Kérem, nézze meg a számokat, ijesztőek!" - írta. "Védelemre és biztonságra van szükségünk, és ezek az ítéletek veszélybe sodorják országunkat! Nagyon veszélyes és botor!" - tette hozzá a döntésekre utalva.
Trump egyúttal kilátásba helyezte, hogy a kilencedik körzetet fel kellene osztani 2-3 részre, mert túl nagy. A San Franciscó-i központú körzet több nyugati államot foglal magában, köztük olyan határállamokat, mint Kalifornia és Arizona, de a csendes-óceáni Guam is ehhez a szövetségi törvényszékhez tartozik. A fellebbviteli bíróság az elnök több vitatott politikájának parancsolt megálljt. A törvényszék most azzal bőszítette fel Trumpot, hogy ideiglenesen felfüggesztette azt a rendeletet, amely megtiltja, hogy az Egyesült Államokba illegális úton érkezők menedéket kérjenek.
(Forrás: MTI)
2018. november 21., szerda
Jogerősen felmentették az első őrizetbe vett hajléktalan nőt
TEG
2018.11.21. 13:39
Első fokon még elítélték életvitelszerű közterületi tartózkodás miatt.
A Fővárosi Bíróság másodfokon megszüntette az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt indított eljárást annak a hajléktalan nőnek az ügyében, akit, mint arról beszámoltunk, elsőként vettek őrizetbe és állítottak bíróság elé az október 15-én hatályba lépett új szabálysértési tényállás elkövetése miatt, írja az utcajogasz.hu. Ez azt jelenti, hogy a jogerős végzés szerint az Utcajogász ügyfele nem követett el szabálysértést.
Az elsőfokú bíróság még figyelmeztetésben részesítette a nőt, ami ugyan a legenyhébb szabálysértési szankció, de mégis azt jelenti, hogy a bíróság szerint szabálysértést követett el és ezért „a bíróság rosszallását fejezi ki az elkövetett cselekmény miatt és felhívja az eljárás alá vont személyt arra, hogy a jövőben tartózkodjon szabálysértés elkövetésétől”.
Fotó: Huszti István
A hajléktalan és az ügyében védőként eljáró utcajogászok fellebbeztek az elsőfokú döntés ellen, mert az volt az álláspontjuk, hogy a nő nem követett el szabálysértést. A fellebbezésben részletesen kitértek arra is, hogy miért alaptörvény-ellenes az új szabályozás, és azt kérték a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszéktől, hogy függessze fel az eljárást és az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása miatt forduljon az Alkotmánybírósághoz. Ennek az indítványnak a Fővárosi Törvényszék nem adott helyt, de megállapította, hogy a szabálysértés nem valósult meg.
A másodfokú bíróság szerint nem megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság a hajléktalan nő azon nyilatkozatait, hogy nem akar utcán élni, és tervezi, hogy albérletbe vagy egy ismerőshöz költözik. A másodfokú bíróság szerint ezt azt jelenti, hogy a nőnek szándékában áll valamilyen lakó- vagy tartózkodási helyre visszatérni, ilyen szándék mellett pedig nem lehet megvalósítani az életvitelszerű közterületi tartózkodást (az életvitelszerű közterületi tartózkodás jogszabályi definíciója szerint feltétele a tényállás megvalósításának, hogy az illető nem szándékozik lakó- vagy tartózkodási helyre, szállásra visszatérni).
Érdekes módon a másodfokú bíróság hivatkozik a korábbi hasonló szabálysértési tényállást megsemmisítő 38/2012. (XI.14.) alkotmánybírósági határozatra, és kimondja, hogy objektív tényként az elkövetői akarattól függetlenül fennálló élethelyzetet büntetni nem lehet. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás eszerint önmagában sem tevékenység, sem mulasztás hanem állapot, így a felelősség alanyi oldalát is meg kell állapítani. Ennek tisztázásához irányadó az eljárás alá vont nyilatkozata, ami ügyfelünk esetében éppen ellentétes volt az életvitelszerű közterületi tartózkodás szándékával.
Függetlenül a másodfokú bíróság döntésétől, a Szabálysértési Munkacsoport, köztük az Utcajogász Egyesület jogászai szerint mind a hajléktalanság büntetése, mind pedig az eljárási szabályok (pl. telekommunikációs eszköz indoklás nélküli használata, automatikus őrizetbe vétel, kényszermosdatás) alaptörvény-ellenesek és nemzetközi emberi jogi szabályokat sértenek. Jelenleg keresik a további jogi lépéseket az ügyben.
https://index.hu/belfold/2018/11/21/jogerosen_felmentettek_az_elso_orizetbe_vett_hajlektalan_not/
2018.11.21. 13:39
Első fokon még elítélték életvitelszerű közterületi tartózkodás miatt.
A Fővárosi Bíróság másodfokon megszüntette az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt indított eljárást annak a hajléktalan nőnek az ügyében, akit, mint arról beszámoltunk, elsőként vettek őrizetbe és állítottak bíróság elé az október 15-én hatályba lépett új szabálysértési tényállás elkövetése miatt, írja az utcajogasz.hu. Ez azt jelenti, hogy a jogerős végzés szerint az Utcajogász ügyfele nem követett el szabálysértést.
Az elsőfokú bíróság még figyelmeztetésben részesítette a nőt, ami ugyan a legenyhébb szabálysértési szankció, de mégis azt jelenti, hogy a bíróság szerint szabálysértést követett el és ezért „a bíróság rosszallását fejezi ki az elkövetett cselekmény miatt és felhívja az eljárás alá vont személyt arra, hogy a jövőben tartózkodjon szabálysértés elkövetésétől”.
Fotó: Huszti István
A hajléktalan és az ügyében védőként eljáró utcajogászok fellebbeztek az elsőfokú döntés ellen, mert az volt az álláspontjuk, hogy a nő nem követett el szabálysértést. A fellebbezésben részletesen kitértek arra is, hogy miért alaptörvény-ellenes az új szabályozás, és azt kérték a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszéktől, hogy függessze fel az eljárást és az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása miatt forduljon az Alkotmánybírósághoz. Ennek az indítványnak a Fővárosi Törvényszék nem adott helyt, de megállapította, hogy a szabálysértés nem valósult meg.
A másodfokú bíróság szerint nem megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság a hajléktalan nő azon nyilatkozatait, hogy nem akar utcán élni, és tervezi, hogy albérletbe vagy egy ismerőshöz költözik. A másodfokú bíróság szerint ezt azt jelenti, hogy a nőnek szándékában áll valamilyen lakó- vagy tartózkodási helyre visszatérni, ilyen szándék mellett pedig nem lehet megvalósítani az életvitelszerű közterületi tartózkodást (az életvitelszerű közterületi tartózkodás jogszabályi definíciója szerint feltétele a tényállás megvalósításának, hogy az illető nem szándékozik lakó- vagy tartózkodási helyre, szállásra visszatérni).
Érdekes módon a másodfokú bíróság hivatkozik a korábbi hasonló szabálysértési tényállást megsemmisítő 38/2012. (XI.14.) alkotmánybírósági határozatra, és kimondja, hogy objektív tényként az elkövetői akarattól függetlenül fennálló élethelyzetet büntetni nem lehet. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás eszerint önmagában sem tevékenység, sem mulasztás hanem állapot, így a felelősség alanyi oldalát is meg kell állapítani. Ennek tisztázásához irányadó az eljárás alá vont nyilatkozata, ami ügyfelünk esetében éppen ellentétes volt az életvitelszerű közterületi tartózkodás szándékával.
Függetlenül a másodfokú bíróság döntésétől, a Szabálysértési Munkacsoport, köztük az Utcajogász Egyesület jogászai szerint mind a hajléktalanság büntetése, mind pedig az eljárási szabályok (pl. telekommunikációs eszköz indoklás nélküli használata, automatikus őrizetbe vétel, kényszermosdatás) alaptörvény-ellenesek és nemzetközi emberi jogi szabályokat sértenek. Jelenleg keresik a további jogi lépéseket az ügyben.
https://index.hu/belfold/2018/11/21/jogerosen_felmentettek_az_elso_orizetbe_vett_hajlektalan_not/
Nem fizetnek bevándorlási különadót a civil szervezetek
2018. 09. 17.
Szeptember 17-én jár le a határidő, hogy a migránsokat segítő civil szervezetek bevallják és megfizessék a bevándorlási különadót. Az M1 több civil szervezetet is megkérdezett, hogy befizették-e már a 25 százalékos adót. Mindannyian azt válaszolták, hogy nem, mert szerintük rájuk nem vonatkoznak a szabályok.
„A Menedék nem végez olyan tevékenységet, amely a bevándorlási különadó hatálya alá tartozik” – ezt közölte a civil szervezet az M1 kérdésére, miszerint befizetik-e a bevándorlási különadót.
A jogszabály augusztus végén lépett hatályba, eszerint a bevándorlás szervezésére vonatkozó tevékenységek adókötelesek. Az első bevallást az érintett civil szervezeteknek hétfő éjfélig kell eljuttatni a hatóságoknak. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület szerint ők nem ilyenek. A szervezet ugyanakkor saját honlapján azt írja, közösségi programokkal és könyvkiadással szeretnék minél jobban elfogadtatni a társadalommal a bevándorlást.
A Migration Aid szerint nem végeztek ilyen tevékenységet
„Az aktuális bevallási időszakban az alapítvány nem végzett olyan tevékenységet, ami alapján bevándorlási különadót kellene fizetnie” – ezt írta a Migration Aid. A szervezet ugyanakkor korábban rendszeresen segítette a bevándorlókat, például akkor, amikor a Keleti pályaudvarnál ezrek árasztották el a teret. A Migration Aid korábban azt is közölte, hogy aktivistáik inkább pártot alapítanak, hogy elkerüljék a közterhet, így ugyanis nem esnek majd a jogszabály hatálya alá.
Nem fizet bevándorlási különadót az Amnesty Internatinal sem. Az a szervezet, amely a mai napig kiáll a röszkei zavargások hangadója, Ahmed H. szabadon bocsátása mellett. Az Amnesty International honlapján a bevándorlást üdvözlő kampányban emellett azt írják, céljuk, hogy a „biztonságos, legális migrációs csatornák számát növeljék”. A szervezet társelnöke szerint ennek ellenére ők sem esnek a bevándorlási különadó hatálya alá.
A Magyar Helsinki Bizottság sem fizet
Ugyanezt állítja magáról a Magyar Helsinki Bizottság is. Szerintük a közteher rájuk sem vonatkozik, mert „ügyfeleik nem minősülnek bevándorlónak az adótörvény értelmében.” A Helsinki Bizottság volt az a civil szervezet, amelyik azt a két bangladesi bevándorlót is védte, akiknek a kérelmét 2015 szeptemberében utasították el a magyar a hatóságok. A bevándorlók akkor a civil szervezet segítségével pert indítottak a magyar állam ellen, a nekik ítélt pénzért pedig a migránsok eltűnése miatt az őket képviselő Helsinki Bizottság jelentkezett.
A Helsinki Bizottság szerint ők azért sem tartoznak a bevándorlási különadó hatálya alá, mert támogatóik nem mások, mint az Európai Unió és az ENSZ, ezek az intézmények pedig mentesülnek az adófizetési kötelezettség alól. Közleményük végén azt is írják: „keresik a lehetőségét a jogszabály elleni fellépésnek.”
https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2018/09/17/nem-fizetnek-bevandorlasi-kulonadot-a-civil-szervezetek
Szeptember 17-én jár le a határidő, hogy a migránsokat segítő civil szervezetek bevallják és megfizessék a bevándorlási különadót. Az M1 több civil szervezetet is megkérdezett, hogy befizették-e már a 25 százalékos adót. Mindannyian azt válaszolták, hogy nem, mert szerintük rájuk nem vonatkoznak a szabályok.
„A Menedék nem végez olyan tevékenységet, amely a bevándorlási különadó hatálya alá tartozik” – ezt közölte a civil szervezet az M1 kérdésére, miszerint befizetik-e a bevándorlási különadót.
A jogszabály augusztus végén lépett hatályba, eszerint a bevándorlás szervezésére vonatkozó tevékenységek adókötelesek. Az első bevallást az érintett civil szervezeteknek hétfő éjfélig kell eljuttatni a hatóságoknak. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület szerint ők nem ilyenek. A szervezet ugyanakkor saját honlapján azt írja, közösségi programokkal és könyvkiadással szeretnék minél jobban elfogadtatni a társadalommal a bevándorlást.
A Migration Aid szerint nem végeztek ilyen tevékenységet
„Az aktuális bevallási időszakban az alapítvány nem végzett olyan tevékenységet, ami alapján bevándorlási különadót kellene fizetnie” – ezt írta a Migration Aid. A szervezet ugyanakkor korábban rendszeresen segítette a bevándorlókat, például akkor, amikor a Keleti pályaudvarnál ezrek árasztották el a teret. A Migration Aid korábban azt is közölte, hogy aktivistáik inkább pártot alapítanak, hogy elkerüljék a közterhet, így ugyanis nem esnek majd a jogszabály hatálya alá.
Nem fizet bevándorlási különadót az Amnesty Internatinal sem. Az a szervezet, amely a mai napig kiáll a röszkei zavargások hangadója, Ahmed H. szabadon bocsátása mellett. Az Amnesty International honlapján a bevándorlást üdvözlő kampányban emellett azt írják, céljuk, hogy a „biztonságos, legális migrációs csatornák számát növeljék”. A szervezet társelnöke szerint ennek ellenére ők sem esnek a bevándorlási különadó hatálya alá.
A Magyar Helsinki Bizottság sem fizet
Ugyanezt állítja magáról a Magyar Helsinki Bizottság is. Szerintük a közteher rájuk sem vonatkozik, mert „ügyfeleik nem minősülnek bevándorlónak az adótörvény értelmében.” A Helsinki Bizottság volt az a civil szervezet, amelyik azt a két bangladesi bevándorlót is védte, akiknek a kérelmét 2015 szeptemberében utasították el a magyar a hatóságok. A bevándorlók akkor a civil szervezet segítségével pert indítottak a magyar állam ellen, a nekik ítélt pénzért pedig a migránsok eltűnése miatt az őket képviselő Helsinki Bizottság jelentkezett.
A Helsinki Bizottság szerint ők azért sem tartoznak a bevándorlási különadó hatálya alá, mert támogatóik nem mások, mint az Európai Unió és az ENSZ, ezek az intézmények pedig mentesülnek az adófizetési kötelezettség alól. Közleményük végén azt is írják: „keresik a lehetőségét a jogszabály elleni fellépésnek.”
https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2018/09/17/nem-fizetnek-bevandorlasi-kulonadot-a-civil-szervezetek
2018. október 31., szerda
Biztos, hogy a Mohamedet pedofilnak nevező nő ügyében a szólásszabadság ütközött a vallásszabadsággal?
Herczeg Márk
A múlt héten megosztó ítéletet hozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Ötödik Szekciója, amikor úgy döntött: nem sérült egy osztrák nő szólásszabadsághoz való joga, amikor Ausztriában a bíróságok elítélték, mert pedofilnak nevezte Mohamed prófétát. A pakisztáni iszlamisták üdvözölték, az európai szekularisták elítélték az ítéletet. De sokan félreértették, és többen úgy háborodtak fel azon, hogy az EJEB nem bírálta felül Ausztria belföldi büntetőjogi döntését, hogy máskor azzal vádolják Strasbourgot, hogy megsérti egy független ország szuverenitását. Ebben a cikkben jól levezették, hogyan jutott erre a bíróság, és az ítélet mit jelent a jövőre nézve.
Sajnálatosak az ítélet politikai következményei
Szigorú jogi értelemben véve az EJEB annyit tett, hogy kimondta: az, hogy az osztrák törvénykezés bizonyos körülmények között bűncselekménnyé nyilvánítja egy vallás „becsmérlését”, nem összeegyeztethetetlen az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Az ítélet nem hozott létre európai szintű istenkáromlási törvényt, nem tiltotta be Mohamed kritizálását vagy megsértését, nem nyilvánította bűncselekménnyé, ha valaki hangot ad annak, hogy nem szereti az iszlámot, és nem is jelenti azt az ítélet, hogy az iszlám több jogot élvez más vallásoknál.
Ennek ellenére a döntésnek máris vannak rossz következményei: ahogy az várható volt, muszlim vallási fanatikusok azonnal üdvözölték az ítéletet, és erre mutogatva követelték a halálra ítélt, most is börtönben lévő 47 éves pakisztáni keresztény, Asia Bibi felakasztását, amiért állítólag sértegette Mohamedet. Éppen akkor, amikor Európában a maradék istenkáromlási törvényeket is eltörlik – a napokban éppen Írországban –, egy olyan ítélet született, ami a vallási intoleranciát táplálhatja, és egy érvet szolgáltat az iszlamistáknak: Európa úgy ítéli el a középkort idéző pakisztáni törvénykezést, hogy a legmagasabb szintű emberi jogi bírósága kimondta, az istenkáromlási törvény szükséges egy demokratikus társadalomban.
Mi történt pontosan?
Elizabeth Sabaditsch-Wolff
2008-ban és 2009-ben Elizabeth Sabaditsch-Wolff bécsi háziasszony és dzsihádellenes aktivista „Az iszlám alapjai” címmel előadást tartott az – egyébként már többször kormánykoalícióra lépő, jelenleg is a kormányban ülő – osztrák szélsőjobboldali párt, az FPÖ szabadegyetemén. Az előadásokat az FPÖ szervezte, és a honlapján is hirdette, de mindenki előtt nyitva álltak. A két előadás kb. 30 hallgatója között titokban ott volt a news.at újságírója is, aki megírta, mit mondott a nő, majd feljelentette a rendőrségen. Bár a cikk szerint Sabaditsch-Wolff súlyos dolgokkal vádolta a muszlimokat (hazudnak, ölhetnek, vallási okból erőszakolnak gyerekeket), az EJEB ítélete szerint az inkriminált részek végül csak ezek voltak:
„Az egyik legnagyobb probléma, amivel ma szemben állunk az, hogy Mohamedet úgy látják, mint az ideális férfit, a tökéletes embert, a tökéletes muszlimot. Ez azt jelenti, hogy a férfi muszlimok legmagasabb parancsolata az, hogy utánozzák Mohamedet, az ő életét éljék. Ez nem történik meg a társadalmi normáink és törvényeink szerint. Mivel hadúr volt, rengeteg nője volt, hogy úgy mondjam, és szerette gyerekekkel csinálni. És a mi normáink szerint nem volt tökéletes ember. Manapság óriási problémáink vannak azzal, hogy a muszlimok konfliktusba kerülnek a demokráciával és az értékrendünkkel…”
„A hadíszok közül a legfontosabb, amit minden jogi iskola elfogad: a legfontosabb a Száhih al-Bukhári. Ha egy hadíszt Bukhári után idéznek, az ember biztos lehet benne, hogy minden muszlim el fogja ismerni. És, sajnos, Al-Bukhárinál le van írva a dolog Ajsáról és a gyerekszexről…”
„Emlékszem a nővérem, ezt már elmondtam néhányszor, amikor [S.W.] elmondta a híres nyilatkozatát Grazban, a nővérem felíhvott, és azt kérdezte: »Az Isten szerelmére. Te mondtad [S.W.]-nek ezt?« Amire azt válaszoltam: »Nem, nem én voltam, de utánanézhetsz, nem éppen titok.« Mire ő: »Nem mondhatod ezt így!« Mire én: »Egy 56 éves és egy 6 éves? Minek nevezed ezt? Mondj egy példát! Minek nevezzük ezt, ha nem pedofília?« Ő meg: »Hát, körül kell írni, mondd diplomatikusabb módon.« A nővérem tüneteket mutat. Ezt már olyan sokszor hallottuk. »Azok másmilyen idők voltak« – ez nem volt oké akkoriban, és nem oké most sem. Pont. És még napjainkban is megtörténik. Soha nem fogadhatunk el ilyesmit. Mindannyian saját valóságot hoznak létre, mert az igazság olyan kegyetlen…”
Elizabeth Sabaditsch-Wolff arról beszélt, hogy a Mohamed életéről szóló, a muszlim vallásban elfogadott, a próféta halála után született feljegyzések szerint Mohamed 6 éves korában jegyezte el Ajsát, a legkedvesebb feleségét a 11 közül, és a kislány 9 éves korában hálták el a nászt. Ez alapján nevezte a prófétát pedofilnak.
A bíróság idióta érvelése
A nőt az osztrák bíróság a büntető törvénykönyv S.188. pontjának értelmében vallási doktrínák becsmérléséért elítélték: 480 eurós bírságra (vagy 60 nap szabadságvesztésre) és a perköltségek megfizetésére kötelezték. Az osztrák büntető törvénykönyv vonatkozó pontjában az áll, hogy „aki olyan körülmények között, amiben a viselkedése jogos felháborodást válthat ki, nyilvánosan elítél vagy sérteget egy személyt, aki/egy tárgyat, ami az országon belül működő egyház vagy vallási közösség tiszteletének tárgya, dogmája vagy törvényes szokása, intézménye, az akár hat hónap szabadságvesztésre vagy legfeljebb 360 nap után napidíj megfizetésére ítélhető”.
Az osztrák bíróság Elizabeth Sabaditsch-Wolffot felmentette a súlyosabb, akár két év börtönnel büntethető gyűlöletkeltés vádja alól, azért viszont elítélték, mert megsértett egy olyan személyt, aki „a vallási közösség tiszteletének egyik tárgya”. A bíróság úgy látta, hogy a nő „azzal vádolta egy vallás imádatának tárgyát, hogy elsődleges szexuális érdeklődést tanúsított a gyerekek teste iránt”, amit a vádlott „a gyerekkel kötött házasságából vezetett le, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a házasság folytatódott a próféta haláláig, amikor Ajsa már 18 éves volt, és túl volt a pubertáskoron”.
Ugyan lehet azt gondolni, hogy hülyeség a mai erkölcsi fogalmainkat kivetíteni 1400 évvel ezelőtti eseményekre, de az az érvelés is furcsa, hogy amikor valakit pedofíliával vádolnak, akkor meg kell jegyezni azt is, hogy az illető legtöbbször felnőttekkel áll szexuális kapcsolatban.
Ha a nő támogatta volna az erőszakot vagy diszkriminációt a muszlimokkal szemben, teljesen helyénvaló lett volna, hogy elítélik. De nem így történt, Sabaditsch-Wolffot azért helyezték vád alá, mert „indokolt felháborodást” keltett a muszlimok körében. A bíróság szerint a felháborodás részben azért is volt „jogos”, mert a nő nem mutatott rá arra, hogy amellett, hogy Mohamed feleségül vett egy kislányt, a férje maradt akkor is, amikor a lány már felnőtt volt, vagyis a pedofilként való leírása téves.
A vallási imádat tárgyai kritizálhatók, de a kritikát nem szabad „provokatív, a vallás követőinek érzéseit sértve megfogalmazni”, és a bíróság szerint ez az eset „a tolerancia szellemének rosszindulatú megsértésének” tekinthető. Az osztrák fellebbviteli bíróság helybenhagyta az ítéletet.
Bár a törvény ütközik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10., a véleménynyilvánítási szabadságot garantáló cikkével, az ütközés a bíróság szerint elfogadható, mert: „[a szólásszabadság] megengedett határait túllépték, ahol a kritika véget ért, és elkezdődött a vallásos hit vagy az istentisztelet tárgyának megsértése vagy kigúnyolása”.
Mi köze a vallásszabadsághoz Mohamednek?
Sabaditsch-Wolff fellebbezést nyújtott be az EJEB-hez azzal érvelve, hogy a szólásszabadság korlátozása nem indokolt. Az vitathatatlan, hogy a szólásszabadságát korlátozták, de a 10. cikk bizonyos esetekben kifejezetten megengedi a korlátozást: „E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.”
Az osztrák kormány az EJEB előtt úgy érvelt, hogy két dolog indokolta az ítéletet:
a zavarkeltés megakadályozása (a vallási béke megóvása), és
mások jogainak védelme (nevezetesen a vallási érzéseik védelme).
Az EJEB helybenhagyta a kormány érveit, mondván, a vallásszabadságról szóló 9. cikk alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne sértsék meg súlyosan a vallási érzéseit, bár azt sem várhatják el, hogy semmiféle kritika nem éri azokat. Az EJEB hasonló esetekben korábban kimondta: „…az általános követelmény, ami a 9. cikkben garantált jogok békés gyakorlását biztosítja azoknak, akik ilyen hiteket vallanak, beleértve azt a kötelességet, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék az istentisztelet tárgyára nézve indokolatlanul sértő és profán megnyilvánulást. Amikor az ilyen megnyilvánulások túllépik a mások vallási meggyőződésének kritikus tagadásának határát, és feltehetően vallási intoleranciára sarkallnak, például abban az esetben, ha egy vallásos tiszteletben álló tárgyat/személyt nem helyénvaló, mi több, gyalázkodó támadás ér, az állam törvényesen úgy tekinthet erre, mint ami összeférhetetlen a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának méltánylásával, és arányos mértékű korlátozó intézkedéseket hozhat.”
Az EJEB borzasztó körülményesen megfogalmazott szövegéből úgy tűnik, hogy egy finom határvonalat próbálnak felhúzni aközött, hogy fenntartják a tagállamok jogát a vallási tisztelet tárgyát érő „helytelen és bántó támadások” kriminalizálására, és aközött, hogy kijelentik, kötelességük így tenni. Vagyis eddig úgy tűnik, mintha egy óvatos bíróság megpróbálná (az amúgy bigott vallásos történelmű) Ausztriára bízni, hogy nagy mérlegelési mozgástérrel alkothassa meg a saját törvényeit. Csakhogy ez sajnos nincs így, az EJEB inkább úgy véli, a tagállamoknak kötelességük ilyen szellemben fellépni:
„Sokszor kijelentette, hogy a vallás összefüggésében a tagállamok kötelesek elfojtani bizonyos magatartásformákat vagy kifejezésmódokat, amik méltatlanul sértőek vagy szentségtörők mások számára.”
Az EJEB joggyakorlatában az istenkáromlás többször is felmerült már, leginkább a keresztény vallás védelmének érdekében ítélték elfogadhatónak a véleményszabadság korlátozását. Az EJEB úgy fogalmazott: „A Bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságok alaposan kifejtették, miért tartják úgy, hogy a felperes nyilatkozatai indokolatlan felháborodást idéztek elő, nevezetesen azért, mert nem objektív módon, a közérdekű vitához való hozzájárulásként hangzottak el, hanem hogy megmutassák, Mohamed nem méltó tárgya az istentiszteletnek (lásd a fenti 22. pontot). A Bíróság támogatja ezt az értékelést.”
Az EJEB érvelése azért is hibádzik, mert teológiailag sem pontos: a muszlimok nem Mohamedet imádják, csak Allahot lehet imádni, bár természetesen tisztelik a prófétát. Ráadásul miért lenne „szükséges egy demokratikus társadalomban” tiltani egy középkori hadúr jellemének támadását, mondván, ez azt sugallja, hogy „nem méltó arra, hogy az istentisztelet tárgya legyen”?
Az ítéletben az is áll, hogy: a nő „szubjektíven nevezte Mohamed általános szexuális preferenciájának a pedofíliát, miközben nem tudta semlegesen tájékoztatni a közönséget a történelmi háttérről, ami így nem engedett komoly vitát a kérdésben, és elegendő ténybeli alap nélkül értékítéletet hozott. Még akkor is, ha tényállítást tett, e célból nem szolgált semmilyen bizonyítékkal. Ami a felperes azon érvét illeti, ami szerint egy élő vita során el kell fogadni néhány egyedi nyilatkozatot is, nem összeegyeztethető az egyezmény 10. cikkével, a terhelő állítások más, egyébként elfogadható véleménynyilvánításba való csomagolása meghaladja a véleménynyilvánítás szabadságának megengedett határait. Ezenkívül a felperes tévedett abban a feltételezésben, hogy a vallási csoportokkal szembeni helytelen támadásokat el kell fogadni még akkor is, ha azok valótlan tényeken alapulnak. Épp ellenkezőleg, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az (alapvetően) téves tényeken alapuló megállapítások nem élvezik a 10. cikk védelmét.”
Az EJEB terme Strasbourgban 2018. január 24-én.Fotó: Frederick Florin/AFP
A vallásszabadság félreértelmezése
Az EJEB úgy látta: a bíróságok „átfogóan értékelték a felperes nyilatkozatainak szélesebb összefüggését”, és „óvatosan vetette össze a nő véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogát mások azon jogával, hogy a vallási érzelmeiket megvédve érezzék, illetve hogy a vallási béke megőrződjön az osztrák társadalomban”.
Matthew Scott jogász szerint ez jogi bűvészkedés. Az emberi jogok európai egyezménye ennyit ír a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságról:
„Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
„A vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.”
A szövegben az áll, hogy tiszteletben kell tartani másik jogát a vallásukhoz, annak gyakorlásához, de az nem szerepel, hogy olyan értelemben is tiszteletben kell tartani mások vallását, hogy azt nem sértik meg. Ezt a jogot nem garantálja a 9. cikk, és nem is kellene neki. A bíróságnak nem kellene folytatnia a két, egymással ütköző jog „mérlegelését”, sem az egyezmény, sem más koherens elv nem követeli meg, hogy a vallási érzékenységnek ki kell terjednie arra, hogy a vallást elszigeteljék a kritikától, ideértve a gúnyt és a sértést – írja Matthew Scott.
A vallásgyakorláshoz való joghoz nem kell istenkáromlási törvény, sőt az ilyesmi jobban korlátozza a vallás szabadságát, mint amennyire megvédi. Egyes evangéliumi egyházak vallásának alapvető része, hogy megpróbálják megtéríteni a pogányokat, azok viszont, akiket a térítők megszólítanak, úgy is felfoghatják, hogy nincsenek tekintettel az ő hitükre, vagyis vallási intolerancia vagy istenkáromlás áldozatai. Nem véletlen, hogy az olyan aktív térítőket, mint Iránban a bahái hit követőit vagy Pakisztánban az ahmadistákat, különösen kegyetlenül kezelték, akár istenkáromlás vagy általánosabb diszkriminatív törvényekkel.
Bár az EJEB elmondta, hogy korábbi esetekben például a brit cenzoroknak nem engedték, hogy istenkáromlás vádjával letiltsanak videókat, az EJEB-et nem kötelezi a precedens, az egyezményt gyakran „élő eszköznek” nevezik. A UKIP vezetője, Gerard Batten tehát hiába hivatkozik az Oz magazin híres, 1971-es obszcenitási perére – amiben jól érveltek az istenkáromlási törvények ellen, amiket később el is töröltek –, és mondja azt, hogy: „Oké bármit mondani Jézusra, de 47 évvel később Mohamed más kérdés.”
Az EJEB a döntése előtt – ahogyan néha szokta – kikérte különböző befolyásos nemzetközi testületek véleményét. Ezek között volt az Európai Bizottság és az Európai Parlament (amik ellenzik az istenkáromlási törvényeket), a European Centre for Law and Justice (ami szintén az istenkáromlási törvények ellen érvelt), és természetesen az ENSZ véleményét is kikérték, ami szokás szerint inkoherens álláspontot képviselt, így egyáltalán nem járul hozzá semmihez.
Bármilyen súlyos állításokat is fogalmazott meg Elizabeth Sabaditsch-Wolff az előadásain, azok valószínűleg nem a félelem/megfélemlítés légkörében zajlottak. És ugyan Ausztria nem Szaúd-Arábia, hiszen 10 év börtön és 1000 korbácsütés helyett csak 480 eurós büntetést szabtak ki, az EJEB szeret úgy tekinteni magára, mint ami felállítja az emberi jogokról szóló nemzetközi normát. Márpedig azzal, hogy az osztrák istenkáromlási törvény mellé állt, a világ elnyomóinak a segítségére sietett, míg az elnyomottakért semmit sem tett.
Még nem biztos, hogy az ügyben ez a végső szó, az EJEB Nagykamarája ugyanis elvileg még tárgyalhatja az ügyet, és felülbírálhatja a döntést. (Barristerblogger)
https://444.hu/2018/10/30/biztos-hogy-a-mohamedet-pedofilnak-nevezo-no-ugyeben-a-szolasszabadsag-utkozott-a-vallasszabadsaggal
A múlt héten megosztó ítéletet hozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Ötödik Szekciója, amikor úgy döntött: nem sérült egy osztrák nő szólásszabadsághoz való joga, amikor Ausztriában a bíróságok elítélték, mert pedofilnak nevezte Mohamed prófétát. A pakisztáni iszlamisták üdvözölték, az európai szekularisták elítélték az ítéletet. De sokan félreértették, és többen úgy háborodtak fel azon, hogy az EJEB nem bírálta felül Ausztria belföldi büntetőjogi döntését, hogy máskor azzal vádolják Strasbourgot, hogy megsérti egy független ország szuverenitását. Ebben a cikkben jól levezették, hogyan jutott erre a bíróság, és az ítélet mit jelent a jövőre nézve.
Sajnálatosak az ítélet politikai következményei
Szigorú jogi értelemben véve az EJEB annyit tett, hogy kimondta: az, hogy az osztrák törvénykezés bizonyos körülmények között bűncselekménnyé nyilvánítja egy vallás „becsmérlését”, nem összeegyeztethetetlen az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Az ítélet nem hozott létre európai szintű istenkáromlási törvényt, nem tiltotta be Mohamed kritizálását vagy megsértését, nem nyilvánította bűncselekménnyé, ha valaki hangot ad annak, hogy nem szereti az iszlámot, és nem is jelenti azt az ítélet, hogy az iszlám több jogot élvez más vallásoknál.
Ennek ellenére a döntésnek máris vannak rossz következményei: ahogy az várható volt, muszlim vallási fanatikusok azonnal üdvözölték az ítéletet, és erre mutogatva követelték a halálra ítélt, most is börtönben lévő 47 éves pakisztáni keresztény, Asia Bibi felakasztását, amiért állítólag sértegette Mohamedet. Éppen akkor, amikor Európában a maradék istenkáromlási törvényeket is eltörlik – a napokban éppen Írországban –, egy olyan ítélet született, ami a vallási intoleranciát táplálhatja, és egy érvet szolgáltat az iszlamistáknak: Európa úgy ítéli el a középkort idéző pakisztáni törvénykezést, hogy a legmagasabb szintű emberi jogi bírósága kimondta, az istenkáromlási törvény szükséges egy demokratikus társadalomban.
Mi történt pontosan?
Elizabeth Sabaditsch-Wolff
2008-ban és 2009-ben Elizabeth Sabaditsch-Wolff bécsi háziasszony és dzsihádellenes aktivista „Az iszlám alapjai” címmel előadást tartott az – egyébként már többször kormánykoalícióra lépő, jelenleg is a kormányban ülő – osztrák szélsőjobboldali párt, az FPÖ szabadegyetemén. Az előadásokat az FPÖ szervezte, és a honlapján is hirdette, de mindenki előtt nyitva álltak. A két előadás kb. 30 hallgatója között titokban ott volt a news.at újságírója is, aki megírta, mit mondott a nő, majd feljelentette a rendőrségen. Bár a cikk szerint Sabaditsch-Wolff súlyos dolgokkal vádolta a muszlimokat (hazudnak, ölhetnek, vallási okból erőszakolnak gyerekeket), az EJEB ítélete szerint az inkriminált részek végül csak ezek voltak:
„Az egyik legnagyobb probléma, amivel ma szemben állunk az, hogy Mohamedet úgy látják, mint az ideális férfit, a tökéletes embert, a tökéletes muszlimot. Ez azt jelenti, hogy a férfi muszlimok legmagasabb parancsolata az, hogy utánozzák Mohamedet, az ő életét éljék. Ez nem történik meg a társadalmi normáink és törvényeink szerint. Mivel hadúr volt, rengeteg nője volt, hogy úgy mondjam, és szerette gyerekekkel csinálni. És a mi normáink szerint nem volt tökéletes ember. Manapság óriási problémáink vannak azzal, hogy a muszlimok konfliktusba kerülnek a demokráciával és az értékrendünkkel…”
„A hadíszok közül a legfontosabb, amit minden jogi iskola elfogad: a legfontosabb a Száhih al-Bukhári. Ha egy hadíszt Bukhári után idéznek, az ember biztos lehet benne, hogy minden muszlim el fogja ismerni. És, sajnos, Al-Bukhárinál le van írva a dolog Ajsáról és a gyerekszexről…”
„Emlékszem a nővérem, ezt már elmondtam néhányszor, amikor [S.W.] elmondta a híres nyilatkozatát Grazban, a nővérem felíhvott, és azt kérdezte: »Az Isten szerelmére. Te mondtad [S.W.]-nek ezt?« Amire azt válaszoltam: »Nem, nem én voltam, de utánanézhetsz, nem éppen titok.« Mire ő: »Nem mondhatod ezt így!« Mire én: »Egy 56 éves és egy 6 éves? Minek nevezed ezt? Mondj egy példát! Minek nevezzük ezt, ha nem pedofília?« Ő meg: »Hát, körül kell írni, mondd diplomatikusabb módon.« A nővérem tüneteket mutat. Ezt már olyan sokszor hallottuk. »Azok másmilyen idők voltak« – ez nem volt oké akkoriban, és nem oké most sem. Pont. És még napjainkban is megtörténik. Soha nem fogadhatunk el ilyesmit. Mindannyian saját valóságot hoznak létre, mert az igazság olyan kegyetlen…”
Elizabeth Sabaditsch-Wolff arról beszélt, hogy a Mohamed életéről szóló, a muszlim vallásban elfogadott, a próféta halála után született feljegyzések szerint Mohamed 6 éves korában jegyezte el Ajsát, a legkedvesebb feleségét a 11 közül, és a kislány 9 éves korában hálták el a nászt. Ez alapján nevezte a prófétát pedofilnak.
A bíróság idióta érvelése
A nőt az osztrák bíróság a büntető törvénykönyv S.188. pontjának értelmében vallási doktrínák becsmérléséért elítélték: 480 eurós bírságra (vagy 60 nap szabadságvesztésre) és a perköltségek megfizetésére kötelezték. Az osztrák büntető törvénykönyv vonatkozó pontjában az áll, hogy „aki olyan körülmények között, amiben a viselkedése jogos felháborodást válthat ki, nyilvánosan elítél vagy sérteget egy személyt, aki/egy tárgyat, ami az országon belül működő egyház vagy vallási közösség tiszteletének tárgya, dogmája vagy törvényes szokása, intézménye, az akár hat hónap szabadságvesztésre vagy legfeljebb 360 nap után napidíj megfizetésére ítélhető”.
Az osztrák bíróság Elizabeth Sabaditsch-Wolffot felmentette a súlyosabb, akár két év börtönnel büntethető gyűlöletkeltés vádja alól, azért viszont elítélték, mert megsértett egy olyan személyt, aki „a vallási közösség tiszteletének egyik tárgya”. A bíróság úgy látta, hogy a nő „azzal vádolta egy vallás imádatának tárgyát, hogy elsődleges szexuális érdeklődést tanúsított a gyerekek teste iránt”, amit a vádlott „a gyerekkel kötött házasságából vezetett le, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a házasság folytatódott a próféta haláláig, amikor Ajsa már 18 éves volt, és túl volt a pubertáskoron”.
Ugyan lehet azt gondolni, hogy hülyeség a mai erkölcsi fogalmainkat kivetíteni 1400 évvel ezelőtti eseményekre, de az az érvelés is furcsa, hogy amikor valakit pedofíliával vádolnak, akkor meg kell jegyezni azt is, hogy az illető legtöbbször felnőttekkel áll szexuális kapcsolatban.
Ha a nő támogatta volna az erőszakot vagy diszkriminációt a muszlimokkal szemben, teljesen helyénvaló lett volna, hogy elítélik. De nem így történt, Sabaditsch-Wolffot azért helyezték vád alá, mert „indokolt felháborodást” keltett a muszlimok körében. A bíróság szerint a felháborodás részben azért is volt „jogos”, mert a nő nem mutatott rá arra, hogy amellett, hogy Mohamed feleségül vett egy kislányt, a férje maradt akkor is, amikor a lány már felnőtt volt, vagyis a pedofilként való leírása téves.
A vallási imádat tárgyai kritizálhatók, de a kritikát nem szabad „provokatív, a vallás követőinek érzéseit sértve megfogalmazni”, és a bíróság szerint ez az eset „a tolerancia szellemének rosszindulatú megsértésének” tekinthető. Az osztrák fellebbviteli bíróság helybenhagyta az ítéletet.
Bár a törvény ütközik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10., a véleménynyilvánítási szabadságot garantáló cikkével, az ütközés a bíróság szerint elfogadható, mert: „[a szólásszabadság] megengedett határait túllépték, ahol a kritika véget ért, és elkezdődött a vallásos hit vagy az istentisztelet tárgyának megsértése vagy kigúnyolása”.
Mi köze a vallásszabadsághoz Mohamednek?
Sabaditsch-Wolff fellebbezést nyújtott be az EJEB-hez azzal érvelve, hogy a szólásszabadság korlátozása nem indokolt. Az vitathatatlan, hogy a szólásszabadságát korlátozták, de a 10. cikk bizonyos esetekben kifejezetten megengedi a korlátozást: „E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.”
Az osztrák kormány az EJEB előtt úgy érvelt, hogy két dolog indokolta az ítéletet:
a zavarkeltés megakadályozása (a vallási béke megóvása), és
mások jogainak védelme (nevezetesen a vallási érzéseik védelme).
Az EJEB helybenhagyta a kormány érveit, mondván, a vallásszabadságról szóló 9. cikk alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne sértsék meg súlyosan a vallási érzéseit, bár azt sem várhatják el, hogy semmiféle kritika nem éri azokat. Az EJEB hasonló esetekben korábban kimondta: „…az általános követelmény, ami a 9. cikkben garantált jogok békés gyakorlását biztosítja azoknak, akik ilyen hiteket vallanak, beleértve azt a kötelességet, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék az istentisztelet tárgyára nézve indokolatlanul sértő és profán megnyilvánulást. Amikor az ilyen megnyilvánulások túllépik a mások vallási meggyőződésének kritikus tagadásának határát, és feltehetően vallási intoleranciára sarkallnak, például abban az esetben, ha egy vallásos tiszteletben álló tárgyat/személyt nem helyénvaló, mi több, gyalázkodó támadás ér, az állam törvényesen úgy tekinthet erre, mint ami összeférhetetlen a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának méltánylásával, és arányos mértékű korlátozó intézkedéseket hozhat.”
Az EJEB borzasztó körülményesen megfogalmazott szövegéből úgy tűnik, hogy egy finom határvonalat próbálnak felhúzni aközött, hogy fenntartják a tagállamok jogát a vallási tisztelet tárgyát érő „helytelen és bántó támadások” kriminalizálására, és aközött, hogy kijelentik, kötelességük így tenni. Vagyis eddig úgy tűnik, mintha egy óvatos bíróság megpróbálná (az amúgy bigott vallásos történelmű) Ausztriára bízni, hogy nagy mérlegelési mozgástérrel alkothassa meg a saját törvényeit. Csakhogy ez sajnos nincs így, az EJEB inkább úgy véli, a tagállamoknak kötelességük ilyen szellemben fellépni:
„Sokszor kijelentette, hogy a vallás összefüggésében a tagállamok kötelesek elfojtani bizonyos magatartásformákat vagy kifejezésmódokat, amik méltatlanul sértőek vagy szentségtörők mások számára.”
Az EJEB joggyakorlatában az istenkáromlás többször is felmerült már, leginkább a keresztény vallás védelmének érdekében ítélték elfogadhatónak a véleményszabadság korlátozását. Az EJEB úgy fogalmazott: „A Bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságok alaposan kifejtették, miért tartják úgy, hogy a felperes nyilatkozatai indokolatlan felháborodást idéztek elő, nevezetesen azért, mert nem objektív módon, a közérdekű vitához való hozzájárulásként hangzottak el, hanem hogy megmutassák, Mohamed nem méltó tárgya az istentiszteletnek (lásd a fenti 22. pontot). A Bíróság támogatja ezt az értékelést.”
Az EJEB érvelése azért is hibádzik, mert teológiailag sem pontos: a muszlimok nem Mohamedet imádják, csak Allahot lehet imádni, bár természetesen tisztelik a prófétát. Ráadásul miért lenne „szükséges egy demokratikus társadalomban” tiltani egy középkori hadúr jellemének támadását, mondván, ez azt sugallja, hogy „nem méltó arra, hogy az istentisztelet tárgya legyen”?
Az ítéletben az is áll, hogy: a nő „szubjektíven nevezte Mohamed általános szexuális preferenciájának a pedofíliát, miközben nem tudta semlegesen tájékoztatni a közönséget a történelmi háttérről, ami így nem engedett komoly vitát a kérdésben, és elegendő ténybeli alap nélkül értékítéletet hozott. Még akkor is, ha tényállítást tett, e célból nem szolgált semmilyen bizonyítékkal. Ami a felperes azon érvét illeti, ami szerint egy élő vita során el kell fogadni néhány egyedi nyilatkozatot is, nem összeegyeztethető az egyezmény 10. cikkével, a terhelő állítások más, egyébként elfogadható véleménynyilvánításba való csomagolása meghaladja a véleménynyilvánítás szabadságának megengedett határait. Ezenkívül a felperes tévedett abban a feltételezésben, hogy a vallási csoportokkal szembeni helytelen támadásokat el kell fogadni még akkor is, ha azok valótlan tényeken alapulnak. Épp ellenkezőleg, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az (alapvetően) téves tényeken alapuló megállapítások nem élvezik a 10. cikk védelmét.”
Az EJEB terme Strasbourgban 2018. január 24-én.Fotó: Frederick Florin/AFP
A vallásszabadság félreértelmezése
Az EJEB úgy látta: a bíróságok „átfogóan értékelték a felperes nyilatkozatainak szélesebb összefüggését”, és „óvatosan vetette össze a nő véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogát mások azon jogával, hogy a vallási érzelmeiket megvédve érezzék, illetve hogy a vallási béke megőrződjön az osztrák társadalomban”.
Matthew Scott jogász szerint ez jogi bűvészkedés. Az emberi jogok európai egyezménye ennyit ír a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságról:
„Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
„A vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.”
A szövegben az áll, hogy tiszteletben kell tartani másik jogát a vallásukhoz, annak gyakorlásához, de az nem szerepel, hogy olyan értelemben is tiszteletben kell tartani mások vallását, hogy azt nem sértik meg. Ezt a jogot nem garantálja a 9. cikk, és nem is kellene neki. A bíróságnak nem kellene folytatnia a két, egymással ütköző jog „mérlegelését”, sem az egyezmény, sem más koherens elv nem követeli meg, hogy a vallási érzékenységnek ki kell terjednie arra, hogy a vallást elszigeteljék a kritikától, ideértve a gúnyt és a sértést – írja Matthew Scott.
A vallásgyakorláshoz való joghoz nem kell istenkáromlási törvény, sőt az ilyesmi jobban korlátozza a vallás szabadságát, mint amennyire megvédi. Egyes evangéliumi egyházak vallásának alapvető része, hogy megpróbálják megtéríteni a pogányokat, azok viszont, akiket a térítők megszólítanak, úgy is felfoghatják, hogy nincsenek tekintettel az ő hitükre, vagyis vallási intolerancia vagy istenkáromlás áldozatai. Nem véletlen, hogy az olyan aktív térítőket, mint Iránban a bahái hit követőit vagy Pakisztánban az ahmadistákat, különösen kegyetlenül kezelték, akár istenkáromlás vagy általánosabb diszkriminatív törvényekkel.
Bár az EJEB elmondta, hogy korábbi esetekben például a brit cenzoroknak nem engedték, hogy istenkáromlás vádjával letiltsanak videókat, az EJEB-et nem kötelezi a precedens, az egyezményt gyakran „élő eszköznek” nevezik. A UKIP vezetője, Gerard Batten tehát hiába hivatkozik az Oz magazin híres, 1971-es obszcenitási perére – amiben jól érveltek az istenkáromlási törvények ellen, amiket később el is töröltek –, és mondja azt, hogy: „Oké bármit mondani Jézusra, de 47 évvel később Mohamed más kérdés.”
Az EJEB a döntése előtt – ahogyan néha szokta – kikérte különböző befolyásos nemzetközi testületek véleményét. Ezek között volt az Európai Bizottság és az Európai Parlament (amik ellenzik az istenkáromlási törvényeket), a European Centre for Law and Justice (ami szintén az istenkáromlási törvények ellen érvelt), és természetesen az ENSZ véleményét is kikérték, ami szokás szerint inkoherens álláspontot képviselt, így egyáltalán nem járul hozzá semmihez.
Bármilyen súlyos állításokat is fogalmazott meg Elizabeth Sabaditsch-Wolff az előadásain, azok valószínűleg nem a félelem/megfélemlítés légkörében zajlottak. És ugyan Ausztria nem Szaúd-Arábia, hiszen 10 év börtön és 1000 korbácsütés helyett csak 480 eurós büntetést szabtak ki, az EJEB szeret úgy tekinteni magára, mint ami felállítja az emberi jogokról szóló nemzetközi normát. Márpedig azzal, hogy az osztrák istenkáromlási törvény mellé állt, a világ elnyomóinak a segítségére sietett, míg az elnyomottakért semmit sem tett.
Még nem biztos, hogy az ügyben ez a végső szó, az EJEB Nagykamarája ugyanis elvileg még tárgyalhatja az ügyet, és felülbírálhatja a döntést. (Barristerblogger)
https://444.hu/2018/10/30/biztos-hogy-a-mohamedet-pedofilnak-nevezo-no-ugyeben-a-szolasszabadsag-utkozott-a-vallasszabadsaggal
2018. október 27., szombat
Ezer bíró és ügyész kéri a főügyész leváltását célzó eljárás leállítását
Krónika • 2018. október 26., 12:44
Több mint ezer bíró és ügyész kéri az igazságügy-minisztertől, hogy állítsa le a legfőbb ügyész elmozdítására irányuló procedúrát – tájékoztat a Romániai Bírák Fóruma (FJR).
Kiállnak Augustin Lazăr mellett a romániai bírák és ügyészek
A FJR közzétett egy 1030 névből álló listát, amelynek aláírói csatlakoztak a Tudorel Toader miniszterhez intézett indítványhoz.
A Romániai Bírák Fóruma és a Bírák és Ügyészek Függetlenségének Védelméért Mozgalom csütörtökön fordult Tudorel Toader igazságügy-miniszterhez, és azt kérte, hogy állítsa le a legfőbb ügyész elmozdítására irányuló eljárást.
„Ezt a procedúrát, amely gyakorlatilag megkerüli az igazságszolgáltatás függetlenségét felvigyázó Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsot (CSM), élesen bírálta a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság, valamint a korrupcióellenes államcsoport (GRECO). Az eljárás veszélybe sodorja az ország európai uniós státusát, magát a jogállamot, nem is szólva az ügyészi és bírói kar jelentős része felé küldött elbizonytalanító és negatív üzenetről” – szerepel a bírák fórumának csütörtöki közleményében.
Mint arról beszámoltunk, Klaus Johannis államfő „teljességgel helytelennek” tartja az Augustin Lazăr legfőbb ügyész leváltására irányuló javaslatot, az elnök szerint a döntés bizalmatlanságot szül a rendszerrel szemben, az európai partnerekben pedig újabb aggodalmakat kelt. Az államfő úgy véli, Tudorel Toadernek haladéktalanul távoznia kell az igazságügyi tárca éléről.(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/belfold/ezer-biro-es-ugyesz-keri-a-legfobb-ugyesz-elmozditasat-celzo-eljaras-leallitasat)
Több mint ezer bíró és ügyész kéri az igazságügy-minisztertől, hogy állítsa le a legfőbb ügyész elmozdítására irányuló procedúrát – tájékoztat a Romániai Bírák Fóruma (FJR).
Kiállnak Augustin Lazăr mellett a romániai bírák és ügyészek
A FJR közzétett egy 1030 névből álló listát, amelynek aláírói csatlakoztak a Tudorel Toader miniszterhez intézett indítványhoz.
A Romániai Bírák Fóruma és a Bírák és Ügyészek Függetlenségének Védelméért Mozgalom csütörtökön fordult Tudorel Toader igazságügy-miniszterhez, és azt kérte, hogy állítsa le a legfőbb ügyész elmozdítására irányuló eljárást.
„Ezt a procedúrát, amely gyakorlatilag megkerüli az igazságszolgáltatás függetlenségét felvigyázó Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsot (CSM), élesen bírálta a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság, valamint a korrupcióellenes államcsoport (GRECO). Az eljárás veszélybe sodorja az ország európai uniós státusát, magát a jogállamot, nem is szólva az ügyészi és bírói kar jelentős része felé küldött elbizonytalanító és negatív üzenetről” – szerepel a bírák fórumának csütörtöki közleményében.
Mint arról beszámoltunk, Klaus Johannis államfő „teljességgel helytelennek” tartja az Augustin Lazăr legfőbb ügyész leváltására irányuló javaslatot, az elnök szerint a döntés bizalmatlanságot szül a rendszerrel szemben, az európai partnerekben pedig újabb aggodalmakat kelt. Az államfő úgy véli, Tudorel Toadernek haladéktalanul távoznia kell az igazságügyi tárca éléről.(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/belfold/ezer-biro-es-ugyesz-keri-a-legfobb-ugyesz-elmozditasat-celzo-eljaras-leallitasat)
2018. október 24., szerda
Kimondták, hogy nem büntethető, ha valaki önzetlenül segít az illegális bevándorlóknak
szerző
narancs.hu
publikálva 2018. júl. 06., 15:07
De itthon még a szórólapozásért is eljárás indulhat.
A francia alkotmánytanács megállapította, hogy a testvériség alkotmányos elvét alapul véve, az illegális bevándorlók érdek nélküli segítése nem vonhat maga után eljárást – adta hírül az MTI.
A testület Cédric Herrou, egy dél-franciaországi gazda kérésére foglalt állást a kérdésben, aki a francia–olasz határon a menekültek segítésének egyik jelképévé vált, s aki ellen „szolidaritási szabálysértés” címén több eljárás is indult az elmúlt hónapokban. Egy másik aktivistát szintén elítélt a bíróság, amiért külföldiek „illegális tartózkodását segítette” Franciaországban.
Pénteki határozatában az alkotmánytanács arra emlékeztetett, hogy a francia köztársaságnak az alkotmányba foglalt jelszava a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, s az alkotmány egy „közös eszmére” hivatkozik.
„A testvériség elvéből fakad a mások humanitárius célból történő segítésének szabadsága, tekintet nélkül arra, hogy a másik szabályosan tartózkodik-e az országban” – hangsúlyozta az alkotmánytanács.
A testület ezért elrendelte a külföldiek franciaországi tartózkodására vonatkozó jogszabály módosítását, hogy a migránsok tartózkodását és mozgását szolgáló minden humanitárius segítséget vonjon ki a büntethetőség hatálya alól, de a Franciaországba történő „szabálytalan belépés segítése” továbbra is szankcionálható.
Ezzel szemben a magyar kormány egyre durvább módszerekkel próbálja ellehetetleníteni a civil szervezeteket, a szigorított Stop Soros-törvénycsomag értelmében büntethetővé válik az, aki menedékjogi eljárás kezdeményezését teszi lehetővé olyan személynek, akinek a közvetlen üldöztetéstől való félelme nem megalapozott, akit határmegfigyelés szervezésén kapnak, vagy akit információs anyagok terjesztése miatt találnak bűnösnek. Bűncselekmény lesz a jogellenes bevándorlás szervezésére irányuló hálózat építése vagy működtetése is, és a Btk.-ba kerül az is, ha valaki pénzt vagy más segítséget szolgáltat jogellenes bevándorlás elősegítéséhez.
Közben az Európai Parlament is nekiment a törvénycsomagnak, állásfoglalásuk szerint az európai uniós tagországoknak biztosítaniuk kellene, hogy ne minősüljön bűncselekménynek a menekülteknek nyújtott humanitárius segítség.
https://m.magyarnarancs.hu/kulpol/a-francia-alkotmany-tanacs-kimondta-nem-buntetheto-ha-valaki-onzetlenul-segit-az-illegalis-bevandorloknak-112245
Nekiment a Stop Sorosnak az Európai Parlament
szerző
narancs.hu
publikálva 2018. júl. 05., 19
A menekültek humanitárius megsegítését szorgalmazzák.
Az európai uniós tagországoknak biztosítaniuk kellene, hogy ne minősüljön bűncselekménynek a menekülteknek nyújtott humanitárius segítség – áll az Európai Parlament (EP) csütörtöki állásfoglalásában.
A strasbourgi plenáris ülésen kézfeltartással elfogadott állásfoglalás mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy a vonatkozó uniós irányelv értelmében a tagállamok kötelesek büntetőjogi szankciókat bevezetni azok ellen, akik migránsok szabálytalan belépését, átutazását vagy tartózkodását segítik elő. Ugyanakkor ez az irányelv kivételként rögzíti azt is, hogy a humanitárius segítségnyújtás külön kategóriaként kezelendő, akkor is, ha ezt az uniós országok csak nagyon korlátozott mértékben ültették át jogrendjükbe. Márpedig ez a rendelkezés azt biztosítja, hogy ne vonják büntetőeljárás alá a bevándorlókat humanitárius okokból segítő egyéneket és civil szervezeteket.
És bár egy szóval nem hangzott el, hogy a Stop Soros! törvényről lenne szó, csak az nem veszi észre, hogy az állásfoglalás többek között Magyarországnak is szól (meg az olaszoknak stb.), aki nem akarja.
A szavazáson részt vevő képviselők a humanitárius kivételről szóló rendelkezés mihamarabbi átültetésére szólították fel a tagállamokat, az Európai Bizottságot pedig iránymutatás megfogalmazására arról, hogy a segítségnyújtásnak mely formáit nem lenne szabad büntetni.
https://magyarnarancs.hu/kulpol/nekiment-a-stop-sorosnak-az-europai-parlament-112232
narancs.hu
publikálva 2018. júl. 06., 15:07
De itthon még a szórólapozásért is eljárás indulhat.
A francia alkotmánytanács megállapította, hogy a testvériség alkotmányos elvét alapul véve, az illegális bevándorlók érdek nélküli segítése nem vonhat maga után eljárást – adta hírül az MTI.
A testület Cédric Herrou, egy dél-franciaországi gazda kérésére foglalt állást a kérdésben, aki a francia–olasz határon a menekültek segítésének egyik jelképévé vált, s aki ellen „szolidaritási szabálysértés” címén több eljárás is indult az elmúlt hónapokban. Egy másik aktivistát szintén elítélt a bíróság, amiért külföldiek „illegális tartózkodását segítette” Franciaországban.
Pénteki határozatában az alkotmánytanács arra emlékeztetett, hogy a francia köztársaságnak az alkotmányba foglalt jelszava a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, s az alkotmány egy „közös eszmére” hivatkozik.
„A testvériség elvéből fakad a mások humanitárius célból történő segítésének szabadsága, tekintet nélkül arra, hogy a másik szabályosan tartózkodik-e az országban” – hangsúlyozta az alkotmánytanács.
A testület ezért elrendelte a külföldiek franciaországi tartózkodására vonatkozó jogszabály módosítását, hogy a migránsok tartózkodását és mozgását szolgáló minden humanitárius segítséget vonjon ki a büntethetőség hatálya alól, de a Franciaországba történő „szabálytalan belépés segítése” továbbra is szankcionálható.
Ezzel szemben a magyar kormány egyre durvább módszerekkel próbálja ellehetetleníteni a civil szervezeteket, a szigorított Stop Soros-törvénycsomag értelmében büntethetővé válik az, aki menedékjogi eljárás kezdeményezését teszi lehetővé olyan személynek, akinek a közvetlen üldöztetéstől való félelme nem megalapozott, akit határmegfigyelés szervezésén kapnak, vagy akit információs anyagok terjesztése miatt találnak bűnösnek. Bűncselekmény lesz a jogellenes bevándorlás szervezésére irányuló hálózat építése vagy működtetése is, és a Btk.-ba kerül az is, ha valaki pénzt vagy más segítséget szolgáltat jogellenes bevándorlás elősegítéséhez.
Közben az Európai Parlament is nekiment a törvénycsomagnak, állásfoglalásuk szerint az európai uniós tagországoknak biztosítaniuk kellene, hogy ne minősüljön bűncselekménynek a menekülteknek nyújtott humanitárius segítség.
https://m.magyarnarancs.hu/kulpol/a-francia-alkotmany-tanacs-kimondta-nem-buntetheto-ha-valaki-onzetlenul-segit-az-illegalis-bevandorloknak-112245
Nekiment a Stop Sorosnak az Európai Parlament
szerző
narancs.hu
publikálva 2018. júl. 05., 19
A menekültek humanitárius megsegítését szorgalmazzák.
Az európai uniós tagországoknak biztosítaniuk kellene, hogy ne minősüljön bűncselekménynek a menekülteknek nyújtott humanitárius segítség – áll az Európai Parlament (EP) csütörtöki állásfoglalásában.
A strasbourgi plenáris ülésen kézfeltartással elfogadott állásfoglalás mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy a vonatkozó uniós irányelv értelmében a tagállamok kötelesek büntetőjogi szankciókat bevezetni azok ellen, akik migránsok szabálytalan belépését, átutazását vagy tartózkodását segítik elő. Ugyanakkor ez az irányelv kivételként rögzíti azt is, hogy a humanitárius segítségnyújtás külön kategóriaként kezelendő, akkor is, ha ezt az uniós országok csak nagyon korlátozott mértékben ültették át jogrendjükbe. Márpedig ez a rendelkezés azt biztosítja, hogy ne vonják büntetőeljárás alá a bevándorlókat humanitárius okokból segítő egyéneket és civil szervezeteket.
És bár egy szóval nem hangzott el, hogy a Stop Soros! törvényről lenne szó, csak az nem veszi észre, hogy az állásfoglalás többek között Magyarországnak is szól (meg az olaszoknak stb.), aki nem akarja.
A szavazáson részt vevő képviselők a humanitárius kivételről szóló rendelkezés mihamarabbi átültetésére szólították fel a tagállamokat, az Európai Bizottságot pedig iránymutatás megfogalmazására arról, hogy a segítségnyújtásnak mely formáit nem lenne szabad büntetni.
https://magyarnarancs.hu/kulpol/nekiment-a-stop-sorosnak-az-europai-parlament-112232
2018. október 21., vasárnap
Vasárnap reggelig már 385 ügyvéd követeli a bíráktól, hogy ne tárgyalják a hajléktalanok elleni pereket
Magyari Péter
Vasárnap reggel 9 óráig már 385 ügyvéd írta alá azt a petíciót, ami a hajléktalanok elleni eljárások leállítását követeli. A petíciót Ésik Sándor kezdeményezte, aki 2016-ban feljelentette Csepel két alpolgármesterét rémhírtejesztésért (a politikusok azzal ijesztgettek, hogy illegális migránsokat költöztetnek az önkormányzati lakásokba, ha életbe lép a kötelező kvótáról szóló EU-s szabály).
A mostani tiltakozás szerint
"A hajléktalanság nem bűn és nem szabálysértés. A hajléktalanság a legszörnyűbb helyzetek egyike, amelybe ember kerülhet. A szegénység és a reménytelenség végső állapota, ahonnan számtalan embernek már nincs visszaút. A jogrendszer legfeljebb keretet adhat ahhoz, hogy ezeket az embereket a talpra állásban segítse és ez nem korlátozódhat arra, hogy száz évvel ezelőtti elvek szerint egy kényszermosdatással és a zsúfolt szállókra zsuppolással “oldja meg” a dolgot."
A petícióban követelik a hajléktalanok elleni ügyek tárgyalásának felfüggesztését.
"A jogállamot nemcsak akkor kell védeni, amikor az Országos Bírói Tanács törvényes működéséről van szó. Akkor is védeni kell, amikor majd embereket ítélnek elzárásra, mert szegények."
Azt követelik, hogy a bírók kérjenek állásfoglalást az Alkotmánybíróságtól, és addig ne legyen több tárgyalás. Kilátásba helyezik, hogy az ügyvédek bojkottálják majd e pereket, ha a bírók nem lépnek.
"Bíró kollégák, most rajtatok a sor. Ne jussunk el odáig, hogy az ügyvédeknek bojkottott kelljen hirdetni. Jogászok vagyunk, mindannyian, kivétel nélkül arra esküdtünk, hogy a Törvény útján fogunk járni. De az eskünkben szó van az Igazságról is."
A petíció szövege itt olvasható.
https://444.hu/2018/10/21/vasarnap-reggelig-mar-385-ugyved-koveteli-a-biraktol-hogy-ne-targyaljak-a-hajlektalanok-elleni-pereket
Vasárnap reggel 9 óráig már 385 ügyvéd írta alá azt a petíciót, ami a hajléktalanok elleni eljárások leállítását követeli. A petíciót Ésik Sándor kezdeményezte, aki 2016-ban feljelentette Csepel két alpolgármesterét rémhírtejesztésért (a politikusok azzal ijesztgettek, hogy illegális migránsokat költöztetnek az önkormányzati lakásokba, ha életbe lép a kötelező kvótáról szóló EU-s szabály).
A mostani tiltakozás szerint
"A hajléktalanság nem bűn és nem szabálysértés. A hajléktalanság a legszörnyűbb helyzetek egyike, amelybe ember kerülhet. A szegénység és a reménytelenség végső állapota, ahonnan számtalan embernek már nincs visszaút. A jogrendszer legfeljebb keretet adhat ahhoz, hogy ezeket az embereket a talpra állásban segítse és ez nem korlátozódhat arra, hogy száz évvel ezelőtti elvek szerint egy kényszermosdatással és a zsúfolt szállókra zsuppolással “oldja meg” a dolgot."
A petícióban követelik a hajléktalanok elleni ügyek tárgyalásának felfüggesztését.
"A jogállamot nemcsak akkor kell védeni, amikor az Országos Bírói Tanács törvényes működéséről van szó. Akkor is védeni kell, amikor majd embereket ítélnek elzárásra, mert szegények."
Azt követelik, hogy a bírók kérjenek állásfoglalást az Alkotmánybíróságtól, és addig ne legyen több tárgyalás. Kilátásba helyezik, hogy az ügyvédek bojkottálják majd e pereket, ha a bírók nem lépnek.
"Bíró kollégák, most rajtatok a sor. Ne jussunk el odáig, hogy az ügyvédeknek bojkottott kelljen hirdetni. Jogászok vagyunk, mindannyian, kivétel nélkül arra esküdtünk, hogy a Törvény útján fogunk járni. De az eskünkben szó van az Igazságról is."
A petíció szövege itt olvasható.
https://444.hu/2018/10/21/vasarnap-reggelig-mar-385-ugyved-koveteli-a-biraktol-hogy-ne-targyaljak-a-hajlektalanok-elleni-pereket
2018. október 15., hétfő
„Sosem adjuk meg önként magunkat” – beszélgetés Paczolay Péterrel
2018. október 15. 09:28
Paczolay Péter szerint a Velencei Bizottságnak hangsúlyosan ügyelnie kell arra, hogy jogi elvek, ne pedig politikai szempontok mentén működjön. Strasbourgban is vannak nemzeti szempontokat figyelembe vevő bírák, de a markáns jogvédő háttérrel érkezők hajlamosak föderalista álláspontot felvenni. Az Alkotmánybíróság volt elnökével, a Velencei Bizottság tiszteletbeli elnökével, az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírájával Orbán Balázs rovatvezető, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára folytatja megkezdett sorozatát, amelyben a Precedensen beszélget jogászokkal kötetlenül jogról, politikáról, közéletről.
Orbán Balázs: Azt lehet mondani, hogy egy kis diplomáciai kitérő után csöbörből vödörbe kerültél, hiszen a magyar Alkotmánybíróság után következett Strasbourg és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ha most kimondottan szociológiai értelemben nézzük a két testületet, a magyar Alkotmánybíróságot és az Emberi Jogok Európai Bíróságát, akkor milyen különbségeket és hasonlóságokat vélsz felfedezni a két szervezet működésében?
Paczolay Péter: Abban a hitben érkeztem Strasbourgba, hogy az Alkotmánybíróságon eltöltött évtizedek után én már nem sok újat fogok tapasztalni. Magyarországon végigjártam a hivatali ranglétrát. Dolgoztam már az apparátusban, voltam bíró és elnök is. Bő egy év után azonban rájöttem, hogy a hasonlóságok ellenére rendkívül nagy különbségek is vannak a két szervezet között. Az egyik az a történelmi és intézményi háttér alapvető különbözősége. A magyarországi Alkotmánybíróságot mi raktuk össze 1989–90-ben. Az Alkotmánybíróság egyáltalán nem amatőr szervezet, hanem egy kisméretű és rendkívül hatékony apparátus. Nyilván nem is lehet összehasonlítani mondjuk egy óriási minisztériummal vagy egy olyan hatalmas bírósággal, mint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Strasbourgot azonban legelőször is történetileg kell megérteni. Kontextusba kell helyezni a hatáskörök kialakulását és az apparátus felépítését. Ez egy olyan bíróság volt, amelyet 1959-ben hoztak létre, borzasztó nagy ellenállás mellett. Fontos megjegyezni, hogy a viszontagságok és a korai ellenérzések ellenére 1960 és 1998 között 870 ítéletet hozott az Emberi Jogi Bíróság. 1998-ban azonban lezajlott egy paradigmaváltás.
Az új szabályozás a Bírósághoz való egyéni hozzáférést közvetlenül tette lehetővé.
Állandó bíróságot állítottak fel. A jogász apparátus tagjai a mai napig nem tudtak hozzászokni ahhoz, hogy a bírók nap mint nap ott vannak. [nevet]
O. B.: Ez pozitív vagy negatív az ő szempontjukból?
P. P.: Kinek pozitív, kinek negatív. [nevet] Tehát ahogy említettem, teljesen másképp kezdett működni a Bíróság 1998 után. 2000 óta 800–1500 ítélet születik évente(!). Nagyrészt emiatt is változott meg a tagállamok megítélése, az állampolgárok nézete a Bíróságról, illetve maga az eljárás is nagyrészt ezen okok miatt különbözik a régitől. A legnagyobb különbség egy nemzeti alkotmánybíróság és az Emberi Jogi Bíróság között az, hogy 47 különböző nemzet bírójából áll össze a testület. Azt jól tudjuk, hogy még a klasszikus nyugati jogrendszeren belül is mekkora radikális különbségek vannak. Ha ezt kiterjesztjük a volt szovjet tagállamokra, a közép-európai és balkáni országokra, valamint a miniállamokra, egy olyan sokszínű közösséget kapunk, amelynek alkotóelemeit a különböző országokból érkező bírók jelentik. A strasbourgi közösségbe mindenki behozza a sajátos jogi tradícióit, hagyományait, pont ettől olyan izgalmas és pozitív a testület működése.
O. B.: Vannak szakmai blokkok a bírók között? Olyan törésvonalak, amelyeket azonosítani lehet? Például a jogcsaládok mentén, a regionális vagy egyszerűen a jogi háttér alapján van differencia?
P. P.: Igen, ezt lassan ismeri meg az ember. Azt látom, hogy nagyon elmosódottan, de különböző csoportok azért vannak. Például az egyik ilyen csoport – ez a hazai Alkotmánybíróságban is megvolt – a tudományos, professzori háttérrel érkezők, illetve a gyakorló jogászok tömbje. A másik különbség – részben ennek mentén – az elméleti gondolkodók és a szigorúan pozitivisták köre közötti ellentétes elképzelések között van. Hiszen az Emberi Jogok Európai Bírósága elméletileg nem ténybíróság, a tények feltárását elvileg meg kellene hagynunk a nemzeti bíróságoknak. Ennek ellenére egyes bírák hajlamosak megkérdőjelezni a nemzeti bíróságok munkáját, és olyan alapossággal kezdenek neki a tények feltárásának, mintha első fokon tárgyalnánk az adott ügyet. Harmadik ilyen törésvonalnak pedig a filozófiai megközelítések különbözőségét említeném. Ezt kifejtve: sokan vannak azok a bírók, akik emberi jogi, nemzetközi jogi háttérrel érkeznek. Az ő esetükben pedig nem is kérdéses – egyébként nem is tagadják –, hogy a nemzeti szuverenitás helyett a nemzetközi intézményeket, egyezményeket részesítik előnyben.
O. B.: Jakab András azt írja könyvében, hogy Strasbourg az új Vatikán, aminek új papjai is vannak, ezek pedig a bírák. Szerinted is érzékelhető ilyen fundamentalista, kicsit fanatikus, nemzetek feletti bírói gondolat? Én úgy látom, hogy egyre több a konfrontáció a szupranacionális és a nemzetállami hatáskörök megosztása körül. A felszínen látható összeütközés mögött alapvetően hatásköri konfliktus áll?
P. P.: Őszintén szólva nagyon foglalkoztat ez a kérdés, de úgy érzem, hogy az eltelt idő nem volt elegendő ennek a témakörnek a teljeskörű megválaszolására. A viták során ennyire direkt módon még nem exponálták a kérdést, noha biztos, hogy ott van a levegőben. Volt alkalmam magánbeszélgetést folytatni számos bírával. El kell mondanom, sokan vannak azok is, akik komolyan veszik, hogy a strasbourgi bíróság működésének alapja a szubszidiaritás. Egyrészt azért, mert a helyi bíróságok férnek hozzá leginkább a tényekhez, sokkal jobban ismerik a helyi jogot, másrészt viszont a nemzeti alkotmányoknak elvileg sokkal szélesebb jogvédelmet kellene garantálniuk az állampolgáraik számára, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye.
O. B.: Na jó, de egyik bíróság se szereti, ha ügyek tömegével árasztják el. Emiatt lehet hajlamos Strasbourg is inkább a nemzetállamokra hagyni az ügyek megoldását, miközben azt persze elvárja, hogy az Emberi Jogi Bíróságon kialakult jogértelmezés szellemében működjenek a nemzeti bíróságok is. Úgy tűnik, mintha Strasbourg formai értelemben a szubszidiaritás talaján állna, tartalmilag azonban a saját értelmezési gyakorlatának akar primátust szerezni.
P. P.: Tartalmi értelemben azt szokták mondani, hogy nem vagyunk negyedfokú bíróság. De ez a vita szinte minden ügyben feljön. Valahogy ösztönösen belefolyunk a nemzeti szinten hozott ítéletekbe, és sokszor előfordult már, hogy az első fokon meghozott döntéssel értettünk egyet. Összességében azt látom, hogy megvan bennünk az a fajta hajlam, hogy kijelöljük az utat, hogy egy adott jogot hogyan kell értelmezni. Még annak is oda kell figyelnie, hogy ne lépjen fel a nemzeti bíróságokkal szemben, aki egyébként saját természetéből fakadóan tiszteletben tartja a nemzeti bíróságok hatásköreit.
Persze vannak olyan államok, amelyek hajlamosabbak konfrontálódni. Ilyen például az Egyesült Királyság, Oroszország, de akár az északi államokat is említhetjük.
Az elhíresült koppenhágai nyilatkozat is éppen ennek a jele volt, amely bár végül meglehetősen visszafogott szövegezésű lett, de annak első verziója határozott lépéseket sürgetett a strasbourgi bírósággal szemben. A kritikák kiváltó oka éppen a migráció kérdése volt, hiszen Dánia azt nehezményezte, hogy bár az északi államok mindent megtesznek a migrációs helyzet rendezése érdekében, a Bíróság mégis folyamatos jogsértéseket állapít meg az északi államok esetén is.
O. B.: Egy másik szemszögből megközelítve a kérdést: az eléggé egyértelmű, hogy a tagállami alkotmánybíróságokon nagyjából egálban vannak azok az ügyek, amelyek államszervezeti, hatalommegosztási kérdéseket, és azok, amelyek inkább alapjogi összefüggést érintenek. Nekem az a munkahipotézisem, hogy alapvetően az az egészséges, ha ennek következtében a bíróságon kialakul egy szemléletbeli egyensúly az államszervezeti és az alapjogi megközelítés között. Nem okoz-e az problémát Strasbourgban, hogy az államszervezeti láb teljes mértékben hiányzik? Tehát a bírák csak az alapjogi kérdésekre fókuszálnak. Nem válik emiatt egyoldalúvá az ítélkezési gyakorlat?
P. P.: A bíróknak egy jelentős része tisztában van azzal, hogy az egyes konkrét eseteket, személyes jogok sérülését nem lehet elválasztani attól a kontextustól, amelyben Európa jelenleg értelmezhető. Ez a kontextus pedig a válságok halmozódása: gazdasági válság, migrációs válság, terrorizmus, valamint vannak azok a válságok, amelyekkel szemben az EU mindeddig tehetetlennek bizonyult. Van olyan probléma is, amely a jogállam hagyományos intézményrendszerével kapcsolatos változásokra utal.
O. B.: Említenék még egy számomra érdekes törésvonalat: a nemzetközi bíróságok egymáshoz fűződő viszonya. Ebből a nézőpontból Luxemburg (az Európai Unió Bírósága) és Strasbourg között különös viszony alakult ki. Számomra úgy tűnik, hogy a két bíróság között komoly „iszapbirkózás” zajlik. Talán lehetne ezt szebben is mondani, de ez a kifejezés adja vissza legjobban a két szervezet közötti viták komplexitását. Ez a vita elsősorban hatásköri természetű, arról szól, hogy ki mondja ki a végső szót. Strasbourgi bíróként érzékelhető ez a törésvonal mindennapokban?
P. P.: Én magam is gondolkodtam azon, hogy részt veszek a két bíróság közötti intézményi kapcsolattartásban, hiszen anno magam is jelen voltam a luxemburgi bírák kiválasztási folyamatánál. De végül nem így alakult, a bíróság elnökei és alelnökei felelősek a két bíróság közötti kapcsolatok alakításáért. Amennyire én rálátok a területre, az egyértelmű, hogy folyamatos a dialógus két fél között. Bár én önmagában mindig a bíróságok közötti párbeszéd híve voltam, el kell ismerni, hogy a dialógus kifejezés jelen esetben is a nyilvánosságnak szóló címke, egyfajta eufemizmusa a tényleges harcnak. A meglévő párbeszédi formák ellenére a külvilág is érzékeli azt a tendenciát, hogy elég sok területen alakult ki párhuzamos hatáskör a két bíróság tekintetében. Ez ma már konkrét ügyek mentén is felmerül, ilyen például a migráció vagy a ne bis in idem elve, de minkét bíróság foglalkozik például az egynemű házasság kérdésével is. Ezekben mindkét bíróság saját hatáskörben hoz döntéseket.
Itt szeretném felhívni a figyelmet egyfajta paradoxonra. Korábban valamiféle konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy az emberi jogok védelmének a sokszorozódása emelni fogja a védelem színvonalát. De én már korábban is kételkedtem ebben, mert szerintem éppen a hatásköri viták miatt „összekuszálódnak az emberi jogok védelmének szálai”. Ezt persze próbáljuk elkerülni. De azzal, hogy eldőlt, hogy az Európai Unió nem csatlakozik az Európa Tanácshoz, egyértelművé vált az is, hogy párhuzamos hatáskörök alakulnak ki a két bíróság között.
O. B.: Ezek után talán provokatív a felvetés, de egyre elterjedtebb vélemény, hogy a két bíróságnak és a két testület bíráinak alapvetően más a karaktere. Luxemburg – eredetileg nem alapjogi gondolkodásból indult – hajlamosabb azt is mérlegelni, hogy egy-egy bírói döntésnek milyen politikai és gazdasági következményei lehetnek. Ezzel szemben Strasbourg már a kezdetektől fogva alapjogi logika mentén szerveződött meg. Ennek következtében az itteni ítéletek sokkal kevésbé pragmatikusak, mint a Luxemburgi Bíróság ítéletei. A menekültügyi, migrációs döntések kapcsán ez a különbség markánsan látszik. Érzékelhető az, amit mondok, vagy ez a kép csak a politikusok fejében alakult így?
P. P.: A két bíróság között már csak a munkamódszereket tekintve is nagy eltérések vannak. Strasbourgban olyan működési modell alakult ki az évek során, amely eleve szokatlan egy nemzeti bíró számára. Az egyes bírók csak az apparátus előkészítő munkája után találkoznak a konkrét esetekkel, ráadásul egy-egy ügyre vonatkozólag mindig egy új összetételű jogászcsapat szerveződik. Ezzel szemben Luxemburgban egy-egy bírónak bejáratott munkatársi köre van. Ezen túl az Európai Unió Bírósága csak 28 tagállam ügyeivel foglalkozik, és egy egységes és önálló jogrendszert értelmez.
A migráció ügyében a Strasbourgi Bíróság már évtizedekkel korábban kialakított egy esetjogi gyakorlatot, még abból az időből, amikor a fejlett nyugati államokba főleg Kelet-Európa országaiból érkeztek menekültek.
Ezekre a körülményekre a menekültek számára rendkívül kedvező joggyakorlat és rendszer alakult ki. De újabban természetesen felmerült a kérdés, hogy az elmúlt években tapasztalható tömeges bevándorlás mellett fenntartható-e ez a joggyakorlat. A luxemburgi bíróság ezzel szemben még nem alakított ki ilyen menekültügyi gyakorlatot, hiszen a hidegháború idején nem foglalkozott ilyen kérdésekkel. Pont ezért sokkal rugalmasabban is tudja kezelni a kérdést.
O. B.: Akkor szerinted ennek a különbségnek az oka, hogy Luxemburgnak nem egy megcsontosodott dogmatikán kell változtatnia?
P. P.: Ez a szempont már régebb óta nyilvánvalóvá vált számomra. Még alkotmánybíróként feltűnt, hogy a strasbourgi bírók hivatásszerűen és magas színvonalon próbálják követni az esetjogot. Ez azonban néha korlátként jelenik meg, hiszen így mi nem mehetünk a korábbi gyakorlattal szembe. Ezt lehet problémaként is értelmezni, de ez egy adottság.
O. B.: Beszéljünk egy kicsit a Velencei Bizottságról! Ha megengeded, elmesélném egy saját emlékemet. Persze ez politikailag kicsit érzékeny téma, de szükséges ahhoz, hogy egy elvi kérdésről is tudjunk beszélgetni. Én akkor jártam először a Velencei Bizottság ülésén, amikor megkaptam a kinevezésemet. A Velencei Bizottság éppen Stop Soros-törvénycsomagot tárgyalta. Ennek kapcsán volt alkalmam Magyarországon találkozni a Velencei Bizottság raportőreivel, ami egy nagyon kellemes, józan, szakmai beszélgetés volt. Utána mentem csak ki Velencébe, az ülésére. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy jót beszélgettünk a raportőrökkel, akikkel politikai beállítottságtól függetlenül meg lehetett találni a közös hangot. Ezek után olvastam az általuk készített jelentéstervezetet, amelyben persze voltak kritikus pontok, olyanok, amikben nem értettünk egyet, de az egy józan, szakmailag megalapozott tervezet volt. Ezek után vettem részt a VB ülésén Velencében, abban a gyönyörű teremben, ahol az ülés közben – de már az ülést megelőzően is – az általam ismert jelentéstervezet teljesen átalakult és egyértelműen politikai jellegű állásfoglalássá vált. Ez igaz volt a jelentés nyelvezetére, fordulataira, a hivatkozásokra, azokra az új összefüggésekre, amelyek az utolsó pillanatban belekerültek. Ezért kénytelenek voltunk eszkalálni a vitát, hiszen jól látszódott, hogy nem a kompromisszumkeresés szándéka vezette a jelentés végső változatának elkészítőit. Én magam – alkotmányjoggal foglalkozóként – azt gondolom, hogy a Velencei Bizottság egy komoly szakmai testület, amelyik nem politikai „agenda" mentén dolgoznak, mint az Európai Parlament. Valahogy nekem mégis úgy tűnt, hogy a Velencei Bizottság is belekerült az Európai Unió jövőjéről szóló tektonikus léptékű vitákba, amely vitában egyre inkább politikai szerepet vesz fel. Még az sem elképzelhetetlen, hogy mindezt az egyes tagok vagy raportőrök akarata ellenére teszi. Hogyan látod ezt a folyamatot?
P. P.: Erre én magam is felhívtam a figyelmet korábban: a Velencei Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy az eljárásai és a véleményei sokszor a korábbiakhoz képest lényegesen eltérő kontextusba helyeződnek. Természetesen én bíróként a testület érdemi munkájában nem veszek részt, hiszen az összeférhetetlen lenne, de a tiszteletbeli elnöki címem ettől függetlenül él. A ’90-es évek eleje óta veszek részt a testület munkájában, és úgy látom, közben ez a testület is átalakult. Eleinte a testület célja az új demokráciáknak szánt jó szándékú segítségnyújtás volt, de semmiképpen sem a felettük történő ítélkezés. Ezt váltotta fel egy olyan gyakorlat, amely az ítélkezés irányába tolódott el.
Ez azért is sajátos, mert eredetileg az egyes államok kérték fel a Bizottságot, hogy egy készülő tervezetről mondjon véleményt, vajon az megfelel-e az európai sztenderdeknek. Viszont az Európa Tanács Parlamenti Közösségének bizottságai egyre inkább hajlamosak saját hatáskörben ilyen vizsgálatokat kezdeményezni, ami messzemenőkig eltér a korábbi gyakorlattól. Így a Bizottság állásfoglalásai már inkább egyfajta ítéletekként értelmeződnek a tagállamok fölött, ami egész más optikát ad a testület működésének. Arról nem is beszélve, hogy a testület véleményeit átveszi az Európai Unió, amely eredetileg teljesen más alapokon szerveződő közösség.
Én is azt gondolom ugyanakkor, hogy a raportőrök valóban kellő empátiával végzik a munkájukat. Hiszen egy adott ország jogszabályi környezetét megérteni rendkívül nehéz: nemcsak nyelvismeretre van szükség, hanem érteni kell az adott ország társadalmi jellemzőit, történelmét is. Ennek ellenére, mire a Bizottság ülése elé kerül egy jelentés, azok határozottan politikai súlyú dokumentumokká válnak, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző. Ez azért van, mert bár egy jelentéstervezet megalkotását hosszas párbeszéd előzi meg, a tervezet végső szövegének sorsa a Velencei Bizottság illetékes szakbizottságában dől el.
O. B.: Vajon a mai nemzetközi szervezetek és az európai jogi kultúra fel vannak-e készülve egy esetleges paradigmaváltásra? Az teljesen egyértelmű, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati világ nagyjából egy irányvonalat követett. S ez igaz attól teljesen függetlenül, hogy ezt az irányvonalat minek nevezzük vagy hogyan értékeljük. Utalnak viszont arra jelek, hogy ennek a paradigmának egyfajta antitézise kezd megfogalmazódni. Persze lehet, hogy ez az antitézis korán elhal, az is lehet, hogy meg fog erősödni, vagy a két irány akár egyfajta szintézisre is juthat. Az azonban biztos, hogy most először vált realitássá bármilyen paradigmaváltás . Erre a folyamatra általában az alkotmányjogi gondolkodásnak, de konkrétabban az alkotmányjogi logikával működő nemzetközi szervezeteknek is tudniuk kell reagálni, különben az „ancien régime" képviselőiként teljesen elveszíthetik legitimitásukat. Szerinted ezek az intézmények képesek erre, megvan a távlatos gondolkodás képessége az európai jogászságban?
P. P.: Nagy kihívás lesz, ha erre szükség lesz, mivel a második világháború utáni jogi fejlődés egyik unikuma volt a nemzetközi bíróságok megjelenése, hiszen ilyenfajta bíróságok mindig szerepeltek a nagy európai békeutópiákban. Korábban is voltak hasonló kísérletek, de ilyen kezdeményezés először Luxemburgban, majd Strasbourgban valósult meg. Ennek a két bíróságnak úttörő szerepe volt a nemzetközi együttműködés kialakításában.
Azzal szerintem magánemberként minden bíró tisztában van, hogy az általam korábban említett válságegyüttes milyen hatással van az európai együttműködésre, annak ellenére, hogy nem ismerjük a válság politikai kimenetelét. Éppen most jelent meg a strasbourgi Nagykamara Olaszországot elmarasztaló ítélete, amelyhez a portugál bíró ötvenoldalas, könyvméretű különvéleményt csatolt. A bíró ebben a különvéleményben nyíltan taglalja azt a problémát, hogy a nemzetközi jogban kidolgozott értékrendszert meg kell-e és meg lehet-e őrizni.
O. B.: Mi a különvélemény konklúziója?
P. P.: Alapvetően az, hogy meg kell őrizni a jelenlegi nemzetközi rendszert, és a kérdésben megfogalmazott kritikák sokszor nem elég megalapozottak. De azt gondolom, éppen ezért érdemes beszélni Strasbourgról, hogy ne csak az egyébként akár jogos kritikák jelenjenek meg a közbeszédben. Azt egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy ezek a nemzetközi bíróságok a politikai változásban úttörő szerepet játszanak. Ez nem életszerű.
Egyébként szerintem a szuverenitás és a föderalizmus vitája valóban nem feloldhatatlan, erre utal különvéleményében a portugál kolléga is. Magam is írtam már esetleges megoldásként a többszintű alkotmányosság koncepciójáról mint megoldásról. Ez az elképzelés elfogadja azt a tényt, hogy létezik egy nemzetek feletti alkotmányossági szint, de egyben kiemelt hangsúlyt fektet a nemzeti alkotmányok védelmére is. Egyszerre lehet így megőrizni az európai együttműködés értékeit és a – számomra is kulcsfontosságú – nemzeti alkotmányok szuverenitását.
Sose adhatjuk meg önként magunkat.
De a szuverenitás mint érték mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a strasbourgi bíróság azért jött létre, hogy az Európára korábban jellemző rendszeres háborúskodás helyett legyen alternatíva. Ez is olyan érték, amelyet érdemes megőrizni.
http://precedens.mandiner.hu/cikk/20181015_sosem_adjuk_meg_onkent_magunkat_beszelgetes_paczolay_peterrel
Paczolay Péter szerint a Velencei Bizottságnak hangsúlyosan ügyelnie kell arra, hogy jogi elvek, ne pedig politikai szempontok mentén működjön. Strasbourgban is vannak nemzeti szempontokat figyelembe vevő bírák, de a markáns jogvédő háttérrel érkezők hajlamosak föderalista álláspontot felvenni. Az Alkotmánybíróság volt elnökével, a Velencei Bizottság tiszteletbeli elnökével, az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírájával Orbán Balázs rovatvezető, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára folytatja megkezdett sorozatát, amelyben a Precedensen beszélget jogászokkal kötetlenül jogról, politikáról, közéletről.
Orbán Balázs: Azt lehet mondani, hogy egy kis diplomáciai kitérő után csöbörből vödörbe kerültél, hiszen a magyar Alkotmánybíróság után következett Strasbourg és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ha most kimondottan szociológiai értelemben nézzük a két testületet, a magyar Alkotmánybíróságot és az Emberi Jogok Európai Bíróságát, akkor milyen különbségeket és hasonlóságokat vélsz felfedezni a két szervezet működésében?
Paczolay Péter: Abban a hitben érkeztem Strasbourgba, hogy az Alkotmánybíróságon eltöltött évtizedek után én már nem sok újat fogok tapasztalni. Magyarországon végigjártam a hivatali ranglétrát. Dolgoztam már az apparátusban, voltam bíró és elnök is. Bő egy év után azonban rájöttem, hogy a hasonlóságok ellenére rendkívül nagy különbségek is vannak a két szervezet között. Az egyik az a történelmi és intézményi háttér alapvető különbözősége. A magyarországi Alkotmánybíróságot mi raktuk össze 1989–90-ben. Az Alkotmánybíróság egyáltalán nem amatőr szervezet, hanem egy kisméretű és rendkívül hatékony apparátus. Nyilván nem is lehet összehasonlítani mondjuk egy óriási minisztériummal vagy egy olyan hatalmas bírósággal, mint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Strasbourgot azonban legelőször is történetileg kell megérteni. Kontextusba kell helyezni a hatáskörök kialakulását és az apparátus felépítését. Ez egy olyan bíróság volt, amelyet 1959-ben hoztak létre, borzasztó nagy ellenállás mellett. Fontos megjegyezni, hogy a viszontagságok és a korai ellenérzések ellenére 1960 és 1998 között 870 ítéletet hozott az Emberi Jogi Bíróság. 1998-ban azonban lezajlott egy paradigmaváltás.
Az új szabályozás a Bírósághoz való egyéni hozzáférést közvetlenül tette lehetővé.
Állandó bíróságot állítottak fel. A jogász apparátus tagjai a mai napig nem tudtak hozzászokni ahhoz, hogy a bírók nap mint nap ott vannak. [nevet]
O. B.: Ez pozitív vagy negatív az ő szempontjukból?
P. P.: Kinek pozitív, kinek negatív. [nevet] Tehát ahogy említettem, teljesen másképp kezdett működni a Bíróság 1998 után. 2000 óta 800–1500 ítélet születik évente(!). Nagyrészt emiatt is változott meg a tagállamok megítélése, az állampolgárok nézete a Bíróságról, illetve maga az eljárás is nagyrészt ezen okok miatt különbözik a régitől. A legnagyobb különbség egy nemzeti alkotmánybíróság és az Emberi Jogi Bíróság között az, hogy 47 különböző nemzet bírójából áll össze a testület. Azt jól tudjuk, hogy még a klasszikus nyugati jogrendszeren belül is mekkora radikális különbségek vannak. Ha ezt kiterjesztjük a volt szovjet tagállamokra, a közép-európai és balkáni országokra, valamint a miniállamokra, egy olyan sokszínű közösséget kapunk, amelynek alkotóelemeit a különböző országokból érkező bírók jelentik. A strasbourgi közösségbe mindenki behozza a sajátos jogi tradícióit, hagyományait, pont ettől olyan izgalmas és pozitív a testület működése.
O. B.: Vannak szakmai blokkok a bírók között? Olyan törésvonalak, amelyeket azonosítani lehet? Például a jogcsaládok mentén, a regionális vagy egyszerűen a jogi háttér alapján van differencia?
P. P.: Igen, ezt lassan ismeri meg az ember. Azt látom, hogy nagyon elmosódottan, de különböző csoportok azért vannak. Például az egyik ilyen csoport – ez a hazai Alkotmánybíróságban is megvolt – a tudományos, professzori háttérrel érkezők, illetve a gyakorló jogászok tömbje. A másik különbség – részben ennek mentén – az elméleti gondolkodók és a szigorúan pozitivisták köre közötti ellentétes elképzelések között van. Hiszen az Emberi Jogok Európai Bírósága elméletileg nem ténybíróság, a tények feltárását elvileg meg kellene hagynunk a nemzeti bíróságoknak. Ennek ellenére egyes bírák hajlamosak megkérdőjelezni a nemzeti bíróságok munkáját, és olyan alapossággal kezdenek neki a tények feltárásának, mintha első fokon tárgyalnánk az adott ügyet. Harmadik ilyen törésvonalnak pedig a filozófiai megközelítések különbözőségét említeném. Ezt kifejtve: sokan vannak azok a bírók, akik emberi jogi, nemzetközi jogi háttérrel érkeznek. Az ő esetükben pedig nem is kérdéses – egyébként nem is tagadják –, hogy a nemzeti szuverenitás helyett a nemzetközi intézményeket, egyezményeket részesítik előnyben.
O. B.: Jakab András azt írja könyvében, hogy Strasbourg az új Vatikán, aminek új papjai is vannak, ezek pedig a bírák. Szerinted is érzékelhető ilyen fundamentalista, kicsit fanatikus, nemzetek feletti bírói gondolat? Én úgy látom, hogy egyre több a konfrontáció a szupranacionális és a nemzetállami hatáskörök megosztása körül. A felszínen látható összeütközés mögött alapvetően hatásköri konfliktus áll?
P. P.: Őszintén szólva nagyon foglalkoztat ez a kérdés, de úgy érzem, hogy az eltelt idő nem volt elegendő ennek a témakörnek a teljeskörű megválaszolására. A viták során ennyire direkt módon még nem exponálták a kérdést, noha biztos, hogy ott van a levegőben. Volt alkalmam magánbeszélgetést folytatni számos bírával. El kell mondanom, sokan vannak azok is, akik komolyan veszik, hogy a strasbourgi bíróság működésének alapja a szubszidiaritás. Egyrészt azért, mert a helyi bíróságok férnek hozzá leginkább a tényekhez, sokkal jobban ismerik a helyi jogot, másrészt viszont a nemzeti alkotmányoknak elvileg sokkal szélesebb jogvédelmet kellene garantálniuk az állampolgáraik számára, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye.
O. B.: Na jó, de egyik bíróság se szereti, ha ügyek tömegével árasztják el. Emiatt lehet hajlamos Strasbourg is inkább a nemzetállamokra hagyni az ügyek megoldását, miközben azt persze elvárja, hogy az Emberi Jogi Bíróságon kialakult jogértelmezés szellemében működjenek a nemzeti bíróságok is. Úgy tűnik, mintha Strasbourg formai értelemben a szubszidiaritás talaján állna, tartalmilag azonban a saját értelmezési gyakorlatának akar primátust szerezni.
P. P.: Tartalmi értelemben azt szokták mondani, hogy nem vagyunk negyedfokú bíróság. De ez a vita szinte minden ügyben feljön. Valahogy ösztönösen belefolyunk a nemzeti szinten hozott ítéletekbe, és sokszor előfordult már, hogy az első fokon meghozott döntéssel értettünk egyet. Összességében azt látom, hogy megvan bennünk az a fajta hajlam, hogy kijelöljük az utat, hogy egy adott jogot hogyan kell értelmezni. Még annak is oda kell figyelnie, hogy ne lépjen fel a nemzeti bíróságokkal szemben, aki egyébként saját természetéből fakadóan tiszteletben tartja a nemzeti bíróságok hatásköreit.
Persze vannak olyan államok, amelyek hajlamosabbak konfrontálódni. Ilyen például az Egyesült Királyság, Oroszország, de akár az északi államokat is említhetjük.
Az elhíresült koppenhágai nyilatkozat is éppen ennek a jele volt, amely bár végül meglehetősen visszafogott szövegezésű lett, de annak első verziója határozott lépéseket sürgetett a strasbourgi bírósággal szemben. A kritikák kiváltó oka éppen a migráció kérdése volt, hiszen Dánia azt nehezményezte, hogy bár az északi államok mindent megtesznek a migrációs helyzet rendezése érdekében, a Bíróság mégis folyamatos jogsértéseket állapít meg az északi államok esetén is.
O. B.: Egy másik szemszögből megközelítve a kérdést: az eléggé egyértelmű, hogy a tagállami alkotmánybíróságokon nagyjából egálban vannak azok az ügyek, amelyek államszervezeti, hatalommegosztási kérdéseket, és azok, amelyek inkább alapjogi összefüggést érintenek. Nekem az a munkahipotézisem, hogy alapvetően az az egészséges, ha ennek következtében a bíróságon kialakul egy szemléletbeli egyensúly az államszervezeti és az alapjogi megközelítés között. Nem okoz-e az problémát Strasbourgban, hogy az államszervezeti láb teljes mértékben hiányzik? Tehát a bírák csak az alapjogi kérdésekre fókuszálnak. Nem válik emiatt egyoldalúvá az ítélkezési gyakorlat?
P. P.: A bíróknak egy jelentős része tisztában van azzal, hogy az egyes konkrét eseteket, személyes jogok sérülését nem lehet elválasztani attól a kontextustól, amelyben Európa jelenleg értelmezhető. Ez a kontextus pedig a válságok halmozódása: gazdasági válság, migrációs válság, terrorizmus, valamint vannak azok a válságok, amelyekkel szemben az EU mindeddig tehetetlennek bizonyult. Van olyan probléma is, amely a jogállam hagyományos intézményrendszerével kapcsolatos változásokra utal.
O. B.: Említenék még egy számomra érdekes törésvonalat: a nemzetközi bíróságok egymáshoz fűződő viszonya. Ebből a nézőpontból Luxemburg (az Európai Unió Bírósága) és Strasbourg között különös viszony alakult ki. Számomra úgy tűnik, hogy a két bíróság között komoly „iszapbirkózás” zajlik. Talán lehetne ezt szebben is mondani, de ez a kifejezés adja vissza legjobban a két szervezet közötti viták komplexitását. Ez a vita elsősorban hatásköri természetű, arról szól, hogy ki mondja ki a végső szót. Strasbourgi bíróként érzékelhető ez a törésvonal mindennapokban?
P. P.: Én magam is gondolkodtam azon, hogy részt veszek a két bíróság közötti intézményi kapcsolattartásban, hiszen anno magam is jelen voltam a luxemburgi bírák kiválasztási folyamatánál. De végül nem így alakult, a bíróság elnökei és alelnökei felelősek a két bíróság közötti kapcsolatok alakításáért. Amennyire én rálátok a területre, az egyértelmű, hogy folyamatos a dialógus két fél között. Bár én önmagában mindig a bíróságok közötti párbeszéd híve voltam, el kell ismerni, hogy a dialógus kifejezés jelen esetben is a nyilvánosságnak szóló címke, egyfajta eufemizmusa a tényleges harcnak. A meglévő párbeszédi formák ellenére a külvilág is érzékeli azt a tendenciát, hogy elég sok területen alakult ki párhuzamos hatáskör a két bíróság tekintetében. Ez ma már konkrét ügyek mentén is felmerül, ilyen például a migráció vagy a ne bis in idem elve, de minkét bíróság foglalkozik például az egynemű házasság kérdésével is. Ezekben mindkét bíróság saját hatáskörben hoz döntéseket.
Itt szeretném felhívni a figyelmet egyfajta paradoxonra. Korábban valamiféle konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy az emberi jogok védelmének a sokszorozódása emelni fogja a védelem színvonalát. De én már korábban is kételkedtem ebben, mert szerintem éppen a hatásköri viták miatt „összekuszálódnak az emberi jogok védelmének szálai”. Ezt persze próbáljuk elkerülni. De azzal, hogy eldőlt, hogy az Európai Unió nem csatlakozik az Európa Tanácshoz, egyértelművé vált az is, hogy párhuzamos hatáskörök alakulnak ki a két bíróság között.
O. B.: Ezek után talán provokatív a felvetés, de egyre elterjedtebb vélemény, hogy a két bíróságnak és a két testület bíráinak alapvetően más a karaktere. Luxemburg – eredetileg nem alapjogi gondolkodásból indult – hajlamosabb azt is mérlegelni, hogy egy-egy bírói döntésnek milyen politikai és gazdasági következményei lehetnek. Ezzel szemben Strasbourg már a kezdetektől fogva alapjogi logika mentén szerveződött meg. Ennek következtében az itteni ítéletek sokkal kevésbé pragmatikusak, mint a Luxemburgi Bíróság ítéletei. A menekültügyi, migrációs döntések kapcsán ez a különbség markánsan látszik. Érzékelhető az, amit mondok, vagy ez a kép csak a politikusok fejében alakult így?
P. P.: A két bíróság között már csak a munkamódszereket tekintve is nagy eltérések vannak. Strasbourgban olyan működési modell alakult ki az évek során, amely eleve szokatlan egy nemzeti bíró számára. Az egyes bírók csak az apparátus előkészítő munkája után találkoznak a konkrét esetekkel, ráadásul egy-egy ügyre vonatkozólag mindig egy új összetételű jogászcsapat szerveződik. Ezzel szemben Luxemburgban egy-egy bírónak bejáratott munkatársi köre van. Ezen túl az Európai Unió Bírósága csak 28 tagállam ügyeivel foglalkozik, és egy egységes és önálló jogrendszert értelmez.
A migráció ügyében a Strasbourgi Bíróság már évtizedekkel korábban kialakított egy esetjogi gyakorlatot, még abból az időből, amikor a fejlett nyugati államokba főleg Kelet-Európa országaiból érkeztek menekültek.
Ezekre a körülményekre a menekültek számára rendkívül kedvező joggyakorlat és rendszer alakult ki. De újabban természetesen felmerült a kérdés, hogy az elmúlt években tapasztalható tömeges bevándorlás mellett fenntartható-e ez a joggyakorlat. A luxemburgi bíróság ezzel szemben még nem alakított ki ilyen menekültügyi gyakorlatot, hiszen a hidegháború idején nem foglalkozott ilyen kérdésekkel. Pont ezért sokkal rugalmasabban is tudja kezelni a kérdést.
O. B.: Akkor szerinted ennek a különbségnek az oka, hogy Luxemburgnak nem egy megcsontosodott dogmatikán kell változtatnia?
P. P.: Ez a szempont már régebb óta nyilvánvalóvá vált számomra. Még alkotmánybíróként feltűnt, hogy a strasbourgi bírók hivatásszerűen és magas színvonalon próbálják követni az esetjogot. Ez azonban néha korlátként jelenik meg, hiszen így mi nem mehetünk a korábbi gyakorlattal szembe. Ezt lehet problémaként is értelmezni, de ez egy adottság.
O. B.: Beszéljünk egy kicsit a Velencei Bizottságról! Ha megengeded, elmesélném egy saját emlékemet. Persze ez politikailag kicsit érzékeny téma, de szükséges ahhoz, hogy egy elvi kérdésről is tudjunk beszélgetni. Én akkor jártam először a Velencei Bizottság ülésén, amikor megkaptam a kinevezésemet. A Velencei Bizottság éppen Stop Soros-törvénycsomagot tárgyalta. Ennek kapcsán volt alkalmam Magyarországon találkozni a Velencei Bizottság raportőreivel, ami egy nagyon kellemes, józan, szakmai beszélgetés volt. Utána mentem csak ki Velencébe, az ülésére. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy jót beszélgettünk a raportőrökkel, akikkel politikai beállítottságtól függetlenül meg lehetett találni a közös hangot. Ezek után olvastam az általuk készített jelentéstervezetet, amelyben persze voltak kritikus pontok, olyanok, amikben nem értettünk egyet, de az egy józan, szakmailag megalapozott tervezet volt. Ezek után vettem részt a VB ülésén Velencében, abban a gyönyörű teremben, ahol az ülés közben – de már az ülést megelőzően is – az általam ismert jelentéstervezet teljesen átalakult és egyértelműen politikai jellegű állásfoglalássá vált. Ez igaz volt a jelentés nyelvezetére, fordulataira, a hivatkozásokra, azokra az új összefüggésekre, amelyek az utolsó pillanatban belekerültek. Ezért kénytelenek voltunk eszkalálni a vitát, hiszen jól látszódott, hogy nem a kompromisszumkeresés szándéka vezette a jelentés végső változatának elkészítőit. Én magam – alkotmányjoggal foglalkozóként – azt gondolom, hogy a Velencei Bizottság egy komoly szakmai testület, amelyik nem politikai „agenda" mentén dolgoznak, mint az Európai Parlament. Valahogy nekem mégis úgy tűnt, hogy a Velencei Bizottság is belekerült az Európai Unió jövőjéről szóló tektonikus léptékű vitákba, amely vitában egyre inkább politikai szerepet vesz fel. Még az sem elképzelhetetlen, hogy mindezt az egyes tagok vagy raportőrök akarata ellenére teszi. Hogyan látod ezt a folyamatot?
P. P.: Erre én magam is felhívtam a figyelmet korábban: a Velencei Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy az eljárásai és a véleményei sokszor a korábbiakhoz képest lényegesen eltérő kontextusba helyeződnek. Természetesen én bíróként a testület érdemi munkájában nem veszek részt, hiszen az összeférhetetlen lenne, de a tiszteletbeli elnöki címem ettől függetlenül él. A ’90-es évek eleje óta veszek részt a testület munkájában, és úgy látom, közben ez a testület is átalakult. Eleinte a testület célja az új demokráciáknak szánt jó szándékú segítségnyújtás volt, de semmiképpen sem a felettük történő ítélkezés. Ezt váltotta fel egy olyan gyakorlat, amely az ítélkezés irányába tolódott el.
Ez azért is sajátos, mert eredetileg az egyes államok kérték fel a Bizottságot, hogy egy készülő tervezetről mondjon véleményt, vajon az megfelel-e az európai sztenderdeknek. Viszont az Európa Tanács Parlamenti Közösségének bizottságai egyre inkább hajlamosak saját hatáskörben ilyen vizsgálatokat kezdeményezni, ami messzemenőkig eltér a korábbi gyakorlattól. Így a Bizottság állásfoglalásai már inkább egyfajta ítéletekként értelmeződnek a tagállamok fölött, ami egész más optikát ad a testület működésének. Arról nem is beszélve, hogy a testület véleményeit átveszi az Európai Unió, amely eredetileg teljesen más alapokon szerveződő közösség.
Én is azt gondolom ugyanakkor, hogy a raportőrök valóban kellő empátiával végzik a munkájukat. Hiszen egy adott ország jogszabályi környezetét megérteni rendkívül nehéz: nemcsak nyelvismeretre van szükség, hanem érteni kell az adott ország társadalmi jellemzőit, történelmét is. Ennek ellenére, mire a Bizottság ülése elé kerül egy jelentés, azok határozottan politikai súlyú dokumentumokká válnak, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző. Ez azért van, mert bár egy jelentéstervezet megalkotását hosszas párbeszéd előzi meg, a tervezet végső szövegének sorsa a Velencei Bizottság illetékes szakbizottságában dől el.
O. B.: Vajon a mai nemzetközi szervezetek és az európai jogi kultúra fel vannak-e készülve egy esetleges paradigmaváltásra? Az teljesen egyértelmű, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati világ nagyjából egy irányvonalat követett. S ez igaz attól teljesen függetlenül, hogy ezt az irányvonalat minek nevezzük vagy hogyan értékeljük. Utalnak viszont arra jelek, hogy ennek a paradigmának egyfajta antitézise kezd megfogalmazódni. Persze lehet, hogy ez az antitézis korán elhal, az is lehet, hogy meg fog erősödni, vagy a két irány akár egyfajta szintézisre is juthat. Az azonban biztos, hogy most először vált realitássá bármilyen paradigmaváltás . Erre a folyamatra általában az alkotmányjogi gondolkodásnak, de konkrétabban az alkotmányjogi logikával működő nemzetközi szervezeteknek is tudniuk kell reagálni, különben az „ancien régime" képviselőiként teljesen elveszíthetik legitimitásukat. Szerinted ezek az intézmények képesek erre, megvan a távlatos gondolkodás képessége az európai jogászságban?
P. P.: Nagy kihívás lesz, ha erre szükség lesz, mivel a második világháború utáni jogi fejlődés egyik unikuma volt a nemzetközi bíróságok megjelenése, hiszen ilyenfajta bíróságok mindig szerepeltek a nagy európai békeutópiákban. Korábban is voltak hasonló kísérletek, de ilyen kezdeményezés először Luxemburgban, majd Strasbourgban valósult meg. Ennek a két bíróságnak úttörő szerepe volt a nemzetközi együttműködés kialakításában.
Azzal szerintem magánemberként minden bíró tisztában van, hogy az általam korábban említett válságegyüttes milyen hatással van az európai együttműködésre, annak ellenére, hogy nem ismerjük a válság politikai kimenetelét. Éppen most jelent meg a strasbourgi Nagykamara Olaszországot elmarasztaló ítélete, amelyhez a portugál bíró ötvenoldalas, könyvméretű különvéleményt csatolt. A bíró ebben a különvéleményben nyíltan taglalja azt a problémát, hogy a nemzetközi jogban kidolgozott értékrendszert meg kell-e és meg lehet-e őrizni.
O. B.: Mi a különvélemény konklúziója?
P. P.: Alapvetően az, hogy meg kell őrizni a jelenlegi nemzetközi rendszert, és a kérdésben megfogalmazott kritikák sokszor nem elég megalapozottak. De azt gondolom, éppen ezért érdemes beszélni Strasbourgról, hogy ne csak az egyébként akár jogos kritikák jelenjenek meg a közbeszédben. Azt egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy ezek a nemzetközi bíróságok a politikai változásban úttörő szerepet játszanak. Ez nem életszerű.
Egyébként szerintem a szuverenitás és a föderalizmus vitája valóban nem feloldhatatlan, erre utal különvéleményében a portugál kolléga is. Magam is írtam már esetleges megoldásként a többszintű alkotmányosság koncepciójáról mint megoldásról. Ez az elképzelés elfogadja azt a tényt, hogy létezik egy nemzetek feletti alkotmányossági szint, de egyben kiemelt hangsúlyt fektet a nemzeti alkotmányok védelmére is. Egyszerre lehet így megőrizni az európai együttműködés értékeit és a – számomra is kulcsfontosságú – nemzeti alkotmányok szuverenitását.
Sose adhatjuk meg önként magunkat.
De a szuverenitás mint érték mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a strasbourgi bíróság azért jött létre, hogy az Európára korábban jellemző rendszeres háborúskodás helyett legyen alternatíva. Ez is olyan érték, amelyet érdemes megőrizni.
http://precedens.mandiner.hu/cikk/20181015_sosem_adjuk_meg_onkent_magunkat_beszelgetes_paczolay_peterrel
2018. október 12., péntek
Alkotmánysértőnek bizonyultak Romániában az új büntetőeljárás egyes rendelkezései
Alaptörvénybe ütközőnek minősítette a román alkotmánybíróság a parlament által júniusban elfogadott új büntetőeljárási törvénykönyv (Betk.) több cikkelyét - tudta meg pénteken a román média.
Az alkotmánybíróság egyhangúlag hozta meg döntését.
A perrendtartást a szociálliberális kormánykoalíció és az RMDSZ szavazataival módosították, arra hivatkozva, hogy ki kell igazítani a korábban alkotmánysértőnek bizonyult cikkelyeket. A módosítás másik indoka az volt, hogy érvényt kell szerezni az ártatlanság vélelméről szóló európai uniós irányelvnek. A kezdeményezők nem titkolták: mindettől azt remélik, hogy gátat szabhatnak az "ügyészállami túlkapásoknak és visszaéléseknek", hogy senki se kerülhessen ártatlanul börtönbe.
A jobbközép ellenzék és az igazságügyi reform ellen rendszeresen tüntető civilek szerint a kormánypártok valójában korrupt politikusaik elszámoltatását próbálják akadályozni, az új perrendtartás pedig a bűnözőt, és nem áldozatát védi.
A Betk. módosítási ellen a jobboldali Klaus Iohannis államfő és a parlamenti ellenzék is alkotmányossági óvást emelt. Beadványukban azt állítják, hogy a Betk.-módosítás több mint 50 cikkelye zavaros, és legalább 25 ellentmond más jogszabályoknak.
Az államfő szerint a törvénykönyv módosítása messze túlmutat az indoklásban szereplő célokon, hiszen nem csak a korábban alkotmányellenesnek bizonyult 18 cikkelyt és az uniós irányelvvel kapcsolatos 35 módosítást eszközölték benne: a Betk. csaknem 200 ponton módosult.
Az új perrendtartásba egyebek között bekerült, hogy csak azokkal a feljelentőkkel köthető vádalku, akik az elkövetéstől számított fél éven belül tanúskodnak egy bűncselekményről, a fellebbviteli bíróság pedig nem marasztalhat el egy első fokon felmentett vádlottat, csak akkor, ha új bizonyítékok merülnek fel vagy megismétli a bizonyítási eljárást.
Az új kódex előírja, hogy az ügyészségeknek automatikusan le kell zárniuk minden olyan ismeretlen tettes ellen indított bűnvádi eljárást, amelynél egy éven belül nem sikerült senkit meggyanúsítaniuk. A módosítás során a román médiában folyamatosan jelen lévő "bilincscsörgésnek" is megpróbáltak gátat szabni a törvényhozók azzal, hogy az eljárásjog korlátozná a sajtó hozzáférését bizonyos információkhoz a bűnvádi eljárás során, amennyiben pedig közérdekű volta miatt mégis nyilvánosságra hozzák egy részleteit, az ügyészségek számára tilos lesz, hogy bűnösként állítsanak be egy gyanúsítottat a jogerős ítélet előtt.
Az RMDSZ egyebek mellett azzal indokolta a kormánytöbbségnek nyújtott támogatást, hogy az új kódex bevezeti az eljárásba az alapvető nyelvi jogokat. Az RMDSZ kiemelte: az új Betk. alapján nem lehet már nemzetbiztonsági lehallgatás során szerzett bizonyítékokat más perekben felhasználni, és a kódex nemcsak a gyanúsítottnak és a vádlottnak, hanem a tanúnak is jogot biztosít a tolmácshoz.
Az alkotmányellenes cikkelyek kijavítását célzó Bekt.-módosítás most visszakerül a parlamentbe, hogy a törvényhozók kijavítsák az újonnan bevezetett alkotmánysértő rendelkezéseket.
https://infostart.hu/kulfold/2018/10/12/alkotmanysertonek-bizonyultak-romaniaban-az-uj-buntetoeljaras-egyes-rendelkezesei
Az alkotmánybíróság egyhangúlag hozta meg döntését.
A perrendtartást a szociálliberális kormánykoalíció és az RMDSZ szavazataival módosították, arra hivatkozva, hogy ki kell igazítani a korábban alkotmánysértőnek bizonyult cikkelyeket. A módosítás másik indoka az volt, hogy érvényt kell szerezni az ártatlanság vélelméről szóló európai uniós irányelvnek. A kezdeményezők nem titkolták: mindettől azt remélik, hogy gátat szabhatnak az "ügyészállami túlkapásoknak és visszaéléseknek", hogy senki se kerülhessen ártatlanul börtönbe.
A jobbközép ellenzék és az igazságügyi reform ellen rendszeresen tüntető civilek szerint a kormánypártok valójában korrupt politikusaik elszámoltatását próbálják akadályozni, az új perrendtartás pedig a bűnözőt, és nem áldozatát védi.
A Betk. módosítási ellen a jobboldali Klaus Iohannis államfő és a parlamenti ellenzék is alkotmányossági óvást emelt. Beadványukban azt állítják, hogy a Betk.-módosítás több mint 50 cikkelye zavaros, és legalább 25 ellentmond más jogszabályoknak.
Az államfő szerint a törvénykönyv módosítása messze túlmutat az indoklásban szereplő célokon, hiszen nem csak a korábban alkotmányellenesnek bizonyult 18 cikkelyt és az uniós irányelvvel kapcsolatos 35 módosítást eszközölték benne: a Betk. csaknem 200 ponton módosult.
Az új perrendtartásba egyebek között bekerült, hogy csak azokkal a feljelentőkkel köthető vádalku, akik az elkövetéstől számított fél éven belül tanúskodnak egy bűncselekményről, a fellebbviteli bíróság pedig nem marasztalhat el egy első fokon felmentett vádlottat, csak akkor, ha új bizonyítékok merülnek fel vagy megismétli a bizonyítási eljárást.
Az új kódex előírja, hogy az ügyészségeknek automatikusan le kell zárniuk minden olyan ismeretlen tettes ellen indított bűnvádi eljárást, amelynél egy éven belül nem sikerült senkit meggyanúsítaniuk. A módosítás során a román médiában folyamatosan jelen lévő "bilincscsörgésnek" is megpróbáltak gátat szabni a törvényhozók azzal, hogy az eljárásjog korlátozná a sajtó hozzáférését bizonyos információkhoz a bűnvádi eljárás során, amennyiben pedig közérdekű volta miatt mégis nyilvánosságra hozzák egy részleteit, az ügyészségek számára tilos lesz, hogy bűnösként állítsanak be egy gyanúsítottat a jogerős ítélet előtt.
Az RMDSZ egyebek mellett azzal indokolta a kormánytöbbségnek nyújtott támogatást, hogy az új kódex bevezeti az eljárásba az alapvető nyelvi jogokat. Az RMDSZ kiemelte: az új Betk. alapján nem lehet már nemzetbiztonsági lehallgatás során szerzett bizonyítékokat más perekben felhasználni, és a kódex nemcsak a gyanúsítottnak és a vádlottnak, hanem a tanúnak is jogot biztosít a tolmácshoz.
Az alkotmányellenes cikkelyek kijavítását célzó Bekt.-módosítás most visszakerül a parlamentbe, hogy a törvényhozók kijavítsák az újonnan bevezetett alkotmánysértő rendelkezéseket.
https://infostart.hu/kulfold/2018/10/12/alkotmanysertonek-bizonyultak-romaniaban-az-uj-buntetoeljaras-egyes-rendelkezesei
2018. október 3., szerda
EGY HORVÁT ALKOTMÁNYBÍRÓ ELMAGYARÁZTA, NÁLUK MIÉRT NEM KELL TÖMEGESEN UTCÁRA TENNI A DEVIZÁSOKAT
Mato Arlović, a horvát alkotmánybíróság tagja és a horvát parlament volt alelnöke a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a Fiatal Értelmiségi Klub szervezésében tartott keddi előadást arról, hogyan sikerülhetett a horvátoknak az, ami nálunk a mai napig is csak a propaganda és üres hitegetés szintjén fogalmazódott meg: a svájci frankban eladósodott devizahitelesek érdekképviselete, igazságos kárpótlása és a bankok nyilvánvaló felelősségének kimondása.
Mato Arlović előadásából világosan kiderült, hogy Horvátországban azért zajlik megnyugtató módon a devizahitel-károsultak ügyeinek rendezése, mert a horvát alkotmánybíróság nem pártérdekeket és egyéni ambíciókat szolgál, mint Magyarországon, hanem egészen más szempontokat tart szem előtt.
ELKÉPZELHETETLEN TERHEK
Arlović hangsúlyozta, hogy bár az alkotmánybíróság nem a hagyományos bírósági struktúra alárendeltje, de az alkotmányosságon keresztül a jogállamot és a legalapvetőbb szabadságjogokat védi, és bár ítéleteket nem hoz, a rendes bíróságoknak kötelezően be kell tartaniuk a testület állásfoglalásaiban megfogalmazottakat.
A devizások ügyére rátérve úgy fogalmazott: azok, akiknek nem voltak hasonló tartozási, el sem tudják képzelni, milyen terhet jelentenek egy-egy magánszemély vagy vállalkozás számára ezek a tartozások. Hozzátette: ma már nyilvánvaló, hogy 2002-2003 környékén a bankok maguk kezdtek el manipulálni a svájci frank, addig viszonylag alacsony árfolyamával.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
Az ennek következtében kialakult hitelválság Horvátországban nagyjából 60 ezer embert érint, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a helyzet az adósok családját is reménytelen helyzetbe hozza, inkább
240-250 ezer embert jelent, ami kirívóan magas arány a mindössze 4,4 milliós országban.
MIRE JÓK A SOKAT KÁRHOZTATOTT ALAPJOGOK?
Arlović kiemelte, hogy a horvát alkotmányban rögzített egyik legfontosabb alapvető érték az egyenlőség (ezt a magyar kormány nemhogy nem veszi komolyan, de egyenesen tagadja és támadja - a szerk.), amely nem csak a természetes személyekre, hanem
a piaci viszonyokra is vonatkozik.
Ez a definíció kulcsszerepet játszott a probléma megoldásában, ami Horvátországban is amiatt robbant ki, hogy az adósok terhei a mesterségesen előidézett árfolyam- és kamatváltozások miatt hirtelen a többszörösére emelkedtek.
ÉS A MEGÁLLÍTANDÓ EURÓPAI UNIÓ?
A horvát kisemberek, ahogy Magyarországon is, először a jogorvoslat első lépcsőit, a polgári bíróságokat rohanták meg panaszaikkal, ám ezek rendre a bankoknak adtak igazat, de a közélet más szereplőinél is rendre zárt ajtókkal találkoztak. Ugyanakkor európai szinten is beindult az állampolgárok jogérvényesítési törekvése, melynek eredménye egyrészt egy piaci viszonyokat szabályozó uniós rendelet, másrészt - egy magyar vonatkozású pernek köszönhetően - az Európai Unió Bíróságának egy olyan ítélete lett. Ezek lényege az volt, hogy
az adósok részére a hitelszerződésekben átlátható és egyértelmű módon el kell magyarázni a kamatváltozás okait és következményeit (ezt az általános kereskedelmi forgalomban is érvényesíteni kell).
Mato Arlović rámutatott, hogy erre azért volt szükség, hogy a hitelért folyamodók előre tervezhessék a velük szemben a jövőben érvényesülő gazdasági-pénzügyi következményeket.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
A horvát alkotmánybíró szerint ezekből egyértelműen levezethető, hogy az ügyfelek pénzügyi tranzakciókhoz fűződő jogai súlyosan sérültek azzal, hogy
a bankok tudatosan hozták őket olyan helyzetbe, amelyben nem rendelkezett a megfelelő döntésekhez szükséges információkkal.
Hozzátette: ezt tovább súlyosbítja, hogy az ügyfél eleve mindig kiszolgáltatott helyzetben van a bankkal szemben, hiszen ő kér szívességet a pénzintézettől és nem fordítva, a várható helyzetről pedig csak a bank rendelkezik releváns tudással. Arlović arra is kitért, hogy
már a római szerződésben rögzítették azokat az alapvető emberi és szabadságjogokat, melyek az embereken kívül többek között a vállalkozásokat is megilletik.
Arlović szerint az Európai Unió Bírósága egyértelműen kimondta, hogy a bankok visszaéltek ezekkel az alapvető emberi szabadságjogokkal, amikor úgy írattak alá szerződéseket az ügyfelekkel, hogy nem olvastatták el velük ezek apró betűs részeit, melyekben a kockázatokról volt szó, és ezeket nem magyarázták el a hitelkérelmezőknek, holott ez kötelességük lett volna.
AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY
Arlović elárulta, hogy Horvátországban sem ment egyszerűen, mire érvényt szereztek a devizahitelesek igazának.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
Miután az adósok jogsérelmeikkel megrohanták a polgári bíróságokat, ám ott nem adtak nekik igazat, a legfelsőbb bíróságon folytatódott a harc, ám ott is a bankok kerekedtek felül, mert
az az érvelés győzött, miszerint az ügyfél felelőssége tüzetesen elolvasni és értelmezni a szerződést.
Ezt követően került a horvát alkotmánybíróság elé a kérdés, ami megállapította, hogy a bankok gyakorlata túllépett a horvát alkotmányos kereteken, és nem a kötelezettségeiknek megfelelően jártak el, amikor megsértették az egyéni és a tulajdonra vonatkozó szabadságjogokat.
MINDENKINEK MEGVOLT A MAGA FELELŐSSÉGE
Arlović szerint a jogvita szereplői elkövették azt a hibát, hogy nem vitték tovább az ügyet az Európai Bíróságra, hanem a saját jogalkotási folyamatukat tartották perdöntőnek a dologban.
"Ha ezt megteszik, elkerülhetőek lettek volna az adósokat ért jogsértések"
- tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az alkotmánybíróság eljárásának hála Horvátországban ma már első fokon megszűnnek a devizahitelek károsultjaival szemben indított eljárások. Ennek okai, hogy
az alkotmánybíróság határozatai minden bíróságra kötelező érvénnyel vonatkoznak;
a horvát legfelsőbb bíróság hozott egy olyan határozatot, amely magyarázattételi kötelezettséget ír elő a bankok számára.
Azt is kiemelte ugyanakkor, hogy ezt a gyakorlatot nem lehet minden adósra azonnal egyformán érvényesíteni, mert voltak olyan bankok, melyek tényleg elmagyarázták az adósoknak a hitelkockázatokat, ezek így nem vehetők egy kalap alá a törvénysértő eljárásokkal. A bíróságokon azonban a bankoknak kell megfelelően, utólag is ellenőrizhető, rögzített formában igazolnia, hogy eleget tettek a tájékoztatási kötelezettségüknek.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
Arlović azt is hangsúlyozta, hogy a válság kialakulásában ugyanakkor mindkét félnek van felelőssége, még akkor is, ha ez nem egyenlő mértékben oszlik meg, és a bankok sokkal felelőtlenebbül jártak el, mint az ügyfelek, akiknek a jogai a horvát alkotmánybíróság szemében elsőbbséget élveznek.
Az alkotmánybíró azt is hozzátette, hogy a horvát adósok ugyanakkor többnyire nem a szerződések semmissé tételéért szállnak síkra, hiszen, mint fogalmazott:
"az adós nem azért kért kölcsön, hogy a párnája alá tegye a pénzt, hanem hogy megoldja a saját vagy vállalkozása problémáit".
(Fotók: Béli Balázs / Alfahír)
Orbán szeme előtt zajlik: hazudtak a bankok, 437 milliárd forintot kapnak vissza a devizahitelesek Horvátországban
Míg itthon a devizahitelesek kimentése is csak kommunikációs szinten zajlott le, Horvátországban igazi kárpótlások zajlanak. A távirati iroda szerint ugyanis semmissé nyilvánította a svájci frank alapú jelzáloghitelt a horvát legfelsőbb kereskedelmi bíróság arra hivatkozva, hogy a bankok 2004 és 2008 között nem tájékoztatták ügyfeleiket az ilyen devizahitelek magas kockázatáról.
https://alfahir.hu/2018/10/03/horvatorszag_mato_arlovic_devizahitelek_devizahitel_karosultak_bankok_alkotmanybirosag
Mato Arlović előadásából világosan kiderült, hogy Horvátországban azért zajlik megnyugtató módon a devizahitel-károsultak ügyeinek rendezése, mert a horvát alkotmánybíróság nem pártérdekeket és egyéni ambíciókat szolgál, mint Magyarországon, hanem egészen más szempontokat tart szem előtt.
ELKÉPZELHETETLEN TERHEK
Arlović hangsúlyozta, hogy bár az alkotmánybíróság nem a hagyományos bírósági struktúra alárendeltje, de az alkotmányosságon keresztül a jogállamot és a legalapvetőbb szabadságjogokat védi, és bár ítéleteket nem hoz, a rendes bíróságoknak kötelezően be kell tartaniuk a testület állásfoglalásaiban megfogalmazottakat.
A devizások ügyére rátérve úgy fogalmazott: azok, akiknek nem voltak hasonló tartozási, el sem tudják képzelni, milyen terhet jelentenek egy-egy magánszemély vagy vállalkozás számára ezek a tartozások. Hozzátette: ma már nyilvánvaló, hogy 2002-2003 környékén a bankok maguk kezdtek el manipulálni a svájci frank, addig viszonylag alacsony árfolyamával.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
Az ennek következtében kialakult hitelválság Horvátországban nagyjából 60 ezer embert érint, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a helyzet az adósok családját is reménytelen helyzetbe hozza, inkább
240-250 ezer embert jelent, ami kirívóan magas arány a mindössze 4,4 milliós országban.
MIRE JÓK A SOKAT KÁRHOZTATOTT ALAPJOGOK?
Arlović kiemelte, hogy a horvát alkotmányban rögzített egyik legfontosabb alapvető érték az egyenlőség (ezt a magyar kormány nemhogy nem veszi komolyan, de egyenesen tagadja és támadja - a szerk.), amely nem csak a természetes személyekre, hanem
a piaci viszonyokra is vonatkozik.
Ez a definíció kulcsszerepet játszott a probléma megoldásában, ami Horvátországban is amiatt robbant ki, hogy az adósok terhei a mesterségesen előidézett árfolyam- és kamatváltozások miatt hirtelen a többszörösére emelkedtek.
ÉS A MEGÁLLÍTANDÓ EURÓPAI UNIÓ?
A horvát kisemberek, ahogy Magyarországon is, először a jogorvoslat első lépcsőit, a polgári bíróságokat rohanták meg panaszaikkal, ám ezek rendre a bankoknak adtak igazat, de a közélet más szereplőinél is rendre zárt ajtókkal találkoztak. Ugyanakkor európai szinten is beindult az állampolgárok jogérvényesítési törekvése, melynek eredménye egyrészt egy piaci viszonyokat szabályozó uniós rendelet, másrészt - egy magyar vonatkozású pernek köszönhetően - az Európai Unió Bíróságának egy olyan ítélete lett. Ezek lényege az volt, hogy
az adósok részére a hitelszerződésekben átlátható és egyértelmű módon el kell magyarázni a kamatváltozás okait és következményeit (ezt az általános kereskedelmi forgalomban is érvényesíteni kell).
Mato Arlović rámutatott, hogy erre azért volt szükség, hogy a hitelért folyamodók előre tervezhessék a velük szemben a jövőben érvényesülő gazdasági-pénzügyi következményeket.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
A horvát alkotmánybíró szerint ezekből egyértelműen levezethető, hogy az ügyfelek pénzügyi tranzakciókhoz fűződő jogai súlyosan sérültek azzal, hogy
a bankok tudatosan hozták őket olyan helyzetbe, amelyben nem rendelkezett a megfelelő döntésekhez szükséges információkkal.
Hozzátette: ezt tovább súlyosbítja, hogy az ügyfél eleve mindig kiszolgáltatott helyzetben van a bankkal szemben, hiszen ő kér szívességet a pénzintézettől és nem fordítva, a várható helyzetről pedig csak a bank rendelkezik releváns tudással. Arlović arra is kitért, hogy
már a római szerződésben rögzítették azokat az alapvető emberi és szabadságjogokat, melyek az embereken kívül többek között a vállalkozásokat is megilletik.
Arlović szerint az Európai Unió Bírósága egyértelműen kimondta, hogy a bankok visszaéltek ezekkel az alapvető emberi szabadságjogokkal, amikor úgy írattak alá szerződéseket az ügyfelekkel, hogy nem olvastatták el velük ezek apró betűs részeit, melyekben a kockázatokról volt szó, és ezeket nem magyarázták el a hitelkérelmezőknek, holott ez kötelességük lett volna.
AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY
Arlović elárulta, hogy Horvátországban sem ment egyszerűen, mire érvényt szereztek a devizahitelesek igazának.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
Miután az adósok jogsérelmeikkel megrohanták a polgári bíróságokat, ám ott nem adtak nekik igazat, a legfelsőbb bíróságon folytatódott a harc, ám ott is a bankok kerekedtek felül, mert
az az érvelés győzött, miszerint az ügyfél felelőssége tüzetesen elolvasni és értelmezni a szerződést.
Ezt követően került a horvát alkotmánybíróság elé a kérdés, ami megállapította, hogy a bankok gyakorlata túllépett a horvát alkotmányos kereteken, és nem a kötelezettségeiknek megfelelően jártak el, amikor megsértették az egyéni és a tulajdonra vonatkozó szabadságjogokat.
MINDENKINEK MEGVOLT A MAGA FELELŐSSÉGE
Arlović szerint a jogvita szereplői elkövették azt a hibát, hogy nem vitték tovább az ügyet az Európai Bíróságra, hanem a saját jogalkotási folyamatukat tartották perdöntőnek a dologban.
"Ha ezt megteszik, elkerülhetőek lettek volna az adósokat ért jogsértések"
- tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az alkotmánybíróság eljárásának hála Horvátországban ma már első fokon megszűnnek a devizahitelek károsultjaival szemben indított eljárások. Ennek okai, hogy
az alkotmánybíróság határozatai minden bíróságra kötelező érvénnyel vonatkoznak;
a horvát legfelsőbb bíróság hozott egy olyan határozatot, amely magyarázattételi kötelezettséget ír elő a bankok számára.
Azt is kiemelte ugyanakkor, hogy ezt a gyakorlatot nem lehet minden adósra azonnal egyformán érvényesíteni, mert voltak olyan bankok, melyek tényleg elmagyarázták az adósoknak a hitelkockázatokat, ezek így nem vehetők egy kalap alá a törvénysértő eljárásokkal. A bíróságokon azonban a bankoknak kell megfelelően, utólag is ellenőrizhető, rögzített formában igazolnia, hogy eleget tettek a tájékoztatási kötelezettségüknek.
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
Arlović azt is hangsúlyozta, hogy a válság kialakulásában ugyanakkor mindkét félnek van felelőssége, még akkor is, ha ez nem egyenlő mértékben oszlik meg, és a bankok sokkal felelőtlenebbül jártak el, mint az ügyfelek, akiknek a jogai a horvát alkotmánybíróság szemében elsőbbséget élveznek.
Az alkotmánybíró azt is hozzátette, hogy a horvát adósok ugyanakkor többnyire nem a szerződések semmissé tételéért szállnak síkra, hiszen, mint fogalmazott:
"az adós nem azért kért kölcsön, hogy a párnája alá tegye a pénzt, hanem hogy megoldja a saját vagy vállalkozása problémáit".
(Fotók: Béli Balázs / Alfahír)
Orbán szeme előtt zajlik: hazudtak a bankok, 437 milliárd forintot kapnak vissza a devizahitelesek Horvátországban
Míg itthon a devizahitelesek kimentése is csak kommunikációs szinten zajlott le, Horvátországban igazi kárpótlások zajlanak. A távirati iroda szerint ugyanis semmissé nyilvánította a svájci frank alapú jelzáloghitelt a horvát legfelsőbb kereskedelmi bíróság arra hivatkozva, hogy a bankok 2004 és 2008 között nem tájékoztatták ügyfeleiket az ilyen devizahitelek magas kockázatáról.
https://alfahir.hu/2018/10/03/horvatorszag_mato_arlovic_devizahitelek_devizahitel_karosultak_bankok_alkotmanybirosag
2018. október 2., kedd
Ha marad az Európai Néppártban, akkor Orbán belülről, szélsőséges platformról gyarmatosíthatja azt
Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje
2018. szeptember 30. - nickgrabowszki
Szétveri a tagállamok közti bizalmat, ha Magyarország és Lengyelország felszámolja a bíróság függetlenségét - mondja a német Alkotmánybíróság elnöke;
Az osztrák GYOSZ elnöke arra figyelmeztet, hogy Ausztriának nem szabad átvennie azt, ami a magyaroknál megy a sajtószabadság ügyében;
Már sokszor tűnt úgy, hogy a liberális demokrácia a padlón van, azután mégis összeszedte magát és felülkerekedett.
Die Zeit
A német Alkotmánybíróság elnöke úgy érzékeli, hogy nem csupán Magyarországon és Lengyelországban, hanem Németországban is erősödnek a kételyek a jog jelentőségét és az igazságszolgáltatás szerepét illetően, ám a jogállam megerősítéséhez új bizalomra van szükség. Voßkuhle Lipcsében a Jogász Kongresszuson tartott előadásában kihangsúlyozta, hogy demokrácia és jogállam szorosan összetartozik, és ez a kettő német földön nem csupán az egyik legliberálisabb államot tette lehetővé a náci rémuralom után Európában, hanem igen magas jólétről, illetve társadalmi egyenlőségről is gondoskodott. Viszont ha megbomlik az összhang közöttük, akkor a következmények jól láthatóak a magyaroknál és a lengyeleknél. De a németeknél is fokozott nyomás alá kerül a jogállam.
A magyar és a lengyel fejlemények azért nyugtalanítóak a német állam számára is, mivel az európai jogrend a kölcsönös bizalmon alapszik, vagyis hogy a tagok kölcsönösen elfogadják a másik jogi döntéseit. Viszont működési zavarok lépnek fel, ha ez nem így van. Azon kívül azért sem lehet elfogadni, ha valahol belenyúlnak a bíróságok függetlenségébe, mert az a jogállamiság alapjait érinti. Ám ha nem egységes a történtek megítélése, amint azt Budapest és Varsó esetében tapasztaljuk, akkor gyorsan hatástalanná válnak az EU eszközei. Végül pedig azért aggasztó, ami a két uniós tagországban történik, mert kérdés, hogy itt az érintett hatalom csupán a saját uralmát igyekszik középtávon bebiztosítani, vagy netán már általános kulturkampfnak vagyunk szemtanúi az igazságszolgáltatás szerepe ügyében?
És a magyar, illetve lengyel alkotmányos gondok gyorsan átterjedhetnek máshová is, a populisták bárhol megvádolhatják a bírákat, hogy azok a saját érdekeiket követik és nincsenek tekintettel a többség akaratára. Ettől már nincs messze a jog és a végrehajtására szolgáló állami intézmények lejáratása. Főként ott hullik az ilyesmi termékeny talajra, ahol egyre radikálisabbak a politikai viták, ahol a kompromisszum helyett inkább az ellenfél lejáratására törekszenek, és ahol megkérdőjelezik a társadalmi rendezőelveket. A jelek szerint inog az emberek bizalma, amikor arról van szó, hogy a jogszabályok mennyire jelentenek támaszt a napi politika céljai által megszabott válságkezelés során. A jogtalanság akkor kerekedik felül, amikor következetesen figyelmen kívül hagyják a jogot. Pedig csak utóbbi révén lehet elérni, hogy a kisebbségből adott esetben többség legyen, hogy egy kormányt le lehessen váltani. Aki nem bízik a jogban, az gyorsan áldozatul esik a populista mozgalmak patkányfogóinak. Ezért amikor a jogállamba invesztálunk, akkor a demokráciát erősítjük vele.
https://b1.blog.hu/2018/09/30/ha_marad_az_europai_neppartban_akkor_orban_belulrol_szelsoseges_platformrol_gyarmatosithatja_azt_111
2018. szeptember 30. - nickgrabowszki
Szétveri a tagállamok közti bizalmat, ha Magyarország és Lengyelország felszámolja a bíróság függetlenségét - mondja a német Alkotmánybíróság elnöke;
Az osztrák GYOSZ elnöke arra figyelmeztet, hogy Ausztriának nem szabad átvennie azt, ami a magyaroknál megy a sajtószabadság ügyében;
Már sokszor tűnt úgy, hogy a liberális demokrácia a padlón van, azután mégis összeszedte magát és felülkerekedett.
Die Zeit
A német Alkotmánybíróság elnöke úgy érzékeli, hogy nem csupán Magyarországon és Lengyelországban, hanem Németországban is erősödnek a kételyek a jog jelentőségét és az igazságszolgáltatás szerepét illetően, ám a jogállam megerősítéséhez új bizalomra van szükség. Voßkuhle Lipcsében a Jogász Kongresszuson tartott előadásában kihangsúlyozta, hogy demokrácia és jogállam szorosan összetartozik, és ez a kettő német földön nem csupán az egyik legliberálisabb államot tette lehetővé a náci rémuralom után Európában, hanem igen magas jólétről, illetve társadalmi egyenlőségről is gondoskodott. Viszont ha megbomlik az összhang közöttük, akkor a következmények jól láthatóak a magyaroknál és a lengyeleknél. De a németeknél is fokozott nyomás alá kerül a jogállam.
A magyar és a lengyel fejlemények azért nyugtalanítóak a német állam számára is, mivel az európai jogrend a kölcsönös bizalmon alapszik, vagyis hogy a tagok kölcsönösen elfogadják a másik jogi döntéseit. Viszont működési zavarok lépnek fel, ha ez nem így van. Azon kívül azért sem lehet elfogadni, ha valahol belenyúlnak a bíróságok függetlenségébe, mert az a jogállamiság alapjait érinti. Ám ha nem egységes a történtek megítélése, amint azt Budapest és Varsó esetében tapasztaljuk, akkor gyorsan hatástalanná válnak az EU eszközei. Végül pedig azért aggasztó, ami a két uniós tagországban történik, mert kérdés, hogy itt az érintett hatalom csupán a saját uralmát igyekszik középtávon bebiztosítani, vagy netán már általános kulturkampfnak vagyunk szemtanúi az igazságszolgáltatás szerepe ügyében?
És a magyar, illetve lengyel alkotmányos gondok gyorsan átterjedhetnek máshová is, a populisták bárhol megvádolhatják a bírákat, hogy azok a saját érdekeiket követik és nincsenek tekintettel a többség akaratára. Ettől már nincs messze a jog és a végrehajtására szolgáló állami intézmények lejáratása. Főként ott hullik az ilyesmi termékeny talajra, ahol egyre radikálisabbak a politikai viták, ahol a kompromisszum helyett inkább az ellenfél lejáratására törekszenek, és ahol megkérdőjelezik a társadalmi rendezőelveket. A jelek szerint inog az emberek bizalma, amikor arról van szó, hogy a jogszabályok mennyire jelentenek támaszt a napi politika céljai által megszabott válságkezelés során. A jogtalanság akkor kerekedik felül, amikor következetesen figyelmen kívül hagyják a jogot. Pedig csak utóbbi révén lehet elérni, hogy a kisebbségből adott esetben többség legyen, hogy egy kormányt le lehessen váltani. Aki nem bízik a jogban, az gyorsan áldozatul esik a populista mozgalmak patkányfogóinak. Ezért amikor a jogállamba invesztálunk, akkor a demokráciát erősítjük vele.
https://b1.blog.hu/2018/09/30/ha_marad_az_europai_neppartban_akkor_orban_belulrol_szelsoseges_platformrol_gyarmatosithatja_azt_111
2018. július 8., vasárnap
Gulyás Gergely: Sztálini alapokon áll a román igazságszolgáltatás
A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint restitúciós ügyekben sztálini alapokon áll a román igazságszolgáltatás. Gulyás Gergely a Mandinernek adott interjújában a Bánffy-perben, a szovátai polgármester horribilis büntetése ügyében, valamint a terrorizmus vádjával 5 évre elítélt két erdélyi fiatal ügyében hozott ítéletre reagálva úgy fogalmazott, Románia ma demokrácia, de nem jogállam.
Újra a román államé lett az erdélyi nemesi család földbirtoka
A Giurgiu megyei törvényszék szerdán hozott ítélete szerint az erdélyi Ratosnya, Gödemesterháza és Palotailva környékén levő erdők, amelyeket 2007-ben visszaszolgáltattak Bánffy Dániel volt magyar földművelésügyi miniszter örököseinek, most ismét a román állam tulajdonába kerülnek.
Az örökösök szerint a giurgiui törvényszék egy koncepciós per alapján kiadott, a kommunista diktatúra szellemét tükröző 1952-es bírói ítéletet használt fel. A bukaresti törvényszék 1952. december 3-án hozott büntetőjogi ítélete szerint Bánffy Dánielt 8 év kényszermunkára és 10 év polgári jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték 1940 és 1944 között emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.FORRÁS: MTI/MÓNUS MÁRTON
Gulyás Gergely a Mandinernek azt mondta, nagyon szomorú folyamatként lehet tekinteni arra, ami a román igazságszolgáltatásnál az elmúlt években tapasztalható, és ennek "egy fontos állomása" a mostani ítélet.
Mindez kezdődött azzal, hogy egy korrupcióellenesnek nevezett, de valójában politikai célokra, köztük magyarok elleni inkvizícióra felhasznált ügyészség koncepciós eljárásokat indított a magyar közösség számos politikai vezetője ellen"
- fejtette ki, hozzátéve, ezek a perek évek óta tartanak, és az eljárások már önmagukban sokak pályáját tették tönkre, és sok helyen nehezítették a magyar politikai közösségépítést.
Megítélése szerint, ami a Bánffy-ügyben történt, "nem kevésbé felháborító, csak sokkal látványosabb".
Egy sztálini diktatúra alatti koncepciós perben kimondott ítéletre hivatkozva veszik vissza a földeket
Ezzel az ítélettel a román igazságszolgáltatás odáig jutott - mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter -, hogy miközben a bíróság egy restitúciós ügyben a tulajdonjog visszaszolgáltatása összes feltételének fennállását megállapítja, a korábbi tulajdonosnak,
Bánffy Dánielnek a sztálini diktatúra alatti koncepciós eljárásban kimondott háborús bűnösségére hivatkozással zárja ki a tulajdonjog visszaadását.
Gulyás Gergely emlékeztetett: a második világháború után a román bíróságok a magyar nemesi családok leszármazottait tömegesen ítélték el Bánffy Dánieltől Wass Albert írón át Bethlen Béla jogász, politikusig.
A miniszter kiemelte: Bánffy Dánielnél az ítélet képtelenségét jól szemlélteti, hogy Erdélyben 1944 őszén fegyverszünetet követelt, amiért a nácik halálra ítélték. Ez sem volt akadálya annak, hogy a sztálini önkény háborús bűnösnek nyilvánítsa.
Az viszont hihetetlen, hogy "a román igazságszolgáltatás mai napig ezen az alapon áll a visszaszolgáltatási ügyekben". A fideszes politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a román uniós csatlakozás egyik feltétele volt a restitúciós törvény megalkotása. "Ez azonban nagyon sok esetben holt betű maradt" - tette hozzá.
Nem egyedi a magyarokkal szembeni, igazságtalan bírósági döntés Romániában
Arra a felvetésre, hogy a múlt héten több bírósági ítélet is megütközést keltett az erdélyi magyarság körében, a miniszter emlékeztetett: Péter Ferenc korábbi szovátai polgármesternek, a Maros Megyei Tanács jelenlegi elnökének bírósági ítélet eredményeképpen hárommillió forintnyi bírságot kell fizetnie, mert nem vette le a székely zászlót a szovátai polgármesteri hivatalról, illetve az utolsó tárgyalási nap utáni - új bizonyítékok nélküli - vádmódosítás után magyar fiatalokat öt év végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek terrorizmus vádjával.
Ezek alapján "jól látható, hogy nem elszigetelt esetekről van szó" - mondta.
Az ókori Róma jogállam volt, de nem volt demokrácia. Románia ma demokrácia, de nem jogállam" - jelentette ki.
Gulyás Gergely szerint a román igazságszolgáltatás működésének "halk és érdemi intézkedéseket nélkülöző uniós kritikája" jól bizonyítja, hogy az Európai Unió mai vezetésének szemében a jogállamiságnak tartalmi kritériumai nincsenek, a fogalom számukra "valódi értelmet akkor nyer csupán, ha valamely neki nem szimpatikus tagállammal szemben politikai fegyverként használhatja".
http://www.origo.hu/itthon/20180708-gulyas-gergely-kritizalta-roman-igazsagszolgaltatas-magyarellenes-gyakorlatat.html
Újra a román államé lett az erdélyi nemesi család földbirtoka
A Giurgiu megyei törvényszék szerdán hozott ítélete szerint az erdélyi Ratosnya, Gödemesterháza és Palotailva környékén levő erdők, amelyeket 2007-ben visszaszolgáltattak Bánffy Dániel volt magyar földművelésügyi miniszter örököseinek, most ismét a román állam tulajdonába kerülnek.
Az örökösök szerint a giurgiui törvényszék egy koncepciós per alapján kiadott, a kommunista diktatúra szellemét tükröző 1952-es bírói ítéletet használt fel. A bukaresti törvényszék 1952. december 3-án hozott büntetőjogi ítélete szerint Bánffy Dánielt 8 év kényszermunkára és 10 év polgári jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték 1940 és 1944 között emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.FORRÁS: MTI/MÓNUS MÁRTON
Gulyás Gergely a Mandinernek azt mondta, nagyon szomorú folyamatként lehet tekinteni arra, ami a román igazságszolgáltatásnál az elmúlt években tapasztalható, és ennek "egy fontos állomása" a mostani ítélet.
Mindez kezdődött azzal, hogy egy korrupcióellenesnek nevezett, de valójában politikai célokra, köztük magyarok elleni inkvizícióra felhasznált ügyészség koncepciós eljárásokat indított a magyar közösség számos politikai vezetője ellen"
- fejtette ki, hozzátéve, ezek a perek évek óta tartanak, és az eljárások már önmagukban sokak pályáját tették tönkre, és sok helyen nehezítették a magyar politikai közösségépítést.
Megítélése szerint, ami a Bánffy-ügyben történt, "nem kevésbé felháborító, csak sokkal látványosabb".
Egy sztálini diktatúra alatti koncepciós perben kimondott ítéletre hivatkozva veszik vissza a földeket
Ezzel az ítélettel a román igazságszolgáltatás odáig jutott - mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter -, hogy miközben a bíróság egy restitúciós ügyben a tulajdonjog visszaszolgáltatása összes feltételének fennállását megállapítja, a korábbi tulajdonosnak,
Bánffy Dánielnek a sztálini diktatúra alatti koncepciós eljárásban kimondott háborús bűnösségére hivatkozással zárja ki a tulajdonjog visszaadását.
Gulyás Gergely emlékeztetett: a második világháború után a román bíróságok a magyar nemesi családok leszármazottait tömegesen ítélték el Bánffy Dánieltől Wass Albert írón át Bethlen Béla jogász, politikusig.
A miniszter kiemelte: Bánffy Dánielnél az ítélet képtelenségét jól szemlélteti, hogy Erdélyben 1944 őszén fegyverszünetet követelt, amiért a nácik halálra ítélték. Ez sem volt akadálya annak, hogy a sztálini önkény háborús bűnösnek nyilvánítsa.
Az viszont hihetetlen, hogy "a román igazságszolgáltatás mai napig ezen az alapon áll a visszaszolgáltatási ügyekben". A fideszes politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a román uniós csatlakozás egyik feltétele volt a restitúciós törvény megalkotása. "Ez azonban nagyon sok esetben holt betű maradt" - tette hozzá.
Nem egyedi a magyarokkal szembeni, igazságtalan bírósági döntés Romániában
Arra a felvetésre, hogy a múlt héten több bírósági ítélet is megütközést keltett az erdélyi magyarság körében, a miniszter emlékeztetett: Péter Ferenc korábbi szovátai polgármesternek, a Maros Megyei Tanács jelenlegi elnökének bírósági ítélet eredményeképpen hárommillió forintnyi bírságot kell fizetnie, mert nem vette le a székely zászlót a szovátai polgármesteri hivatalról, illetve az utolsó tárgyalási nap utáni - új bizonyítékok nélküli - vádmódosítás után magyar fiatalokat öt év végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek terrorizmus vádjával.
Ezek alapján "jól látható, hogy nem elszigetelt esetekről van szó" - mondta.
Az ókori Róma jogállam volt, de nem volt demokrácia. Románia ma demokrácia, de nem jogállam" - jelentette ki.
Gulyás Gergely szerint a román igazságszolgáltatás működésének "halk és érdemi intézkedéseket nélkülöző uniós kritikája" jól bizonyítja, hogy az Európai Unió mai vezetésének szemében a jogállamiságnak tartalmi kritériumai nincsenek, a fogalom számukra "valódi értelmet akkor nyer csupán, ha valamely neki nem szimpatikus tagállammal szemben politikai fegyverként használhatja".
http://www.origo.hu/itthon/20180708-gulyas-gergely-kritizalta-roman-igazsagszolgaltatas-magyarellenes-gyakorlatat.html
2018. július 6., péntek
Francia alkotmánytanács: nem büntethető az illegális bevándorlók érdek nélküli segítése
Boros Juli
KÜLFÖLD
A francia alkotmánytanács pénteken megállapította, hogy a testvériség alkotmányos elvét alapul véve,
az illegális bevándorlók érdek nélküli segítése nem vonhat maga után eljárást.
A testület Cédric Herrou, egy dél-franciaországi gazda kérésére foglalt állást a kérdésben, aki a francia-olasz határon a menedékkérők segítésének egyik jelképévé vált, és aki ellen „szolidaritási szabálysértés” címén több eljárás is indult az elmúlt hónapokban. Egy másik aktivistát szintén elítélt egy bíróság, amiért külföldiek „illegális tartózkodását segítette” Franciaországban.
Pénteki határozatában az alkotmánytanács arra emlékeztetett, hogy a francia köztársaságnak az alkotmányba foglalt jelszava a Szabadság, Egyenlőség,
Testvériség,
és az alkotmány egy „közös eszmére” hivatkozik. „A testvériség elvéből fakad a mások humanitárius célból történő segítésének szabadsága, tekintet nélkül arra, hogy a másik szabályosan tartózkodik-e az országban” - hangsúlyozta az alkotmánytanács.
A testület ezért elrendelte a külföldiek franciaországi tartózkodására vonatkozó jogszabály módosítását, miután azt alkotmányellenesnek ítélte meg. A külföldiek illegális belépésének, tartózkodásának és mozgásának elősegítése jelenleg maximálisan öt év szabadságvesztéssel és 30 ezer eurós pénzbüntetéssel sújtható.
Az alkotmánytanács szerint a jogalkotó a törvény megalkotásakor nem tartotta tiszteltben a testvériség elve és a közrend megóvása közötti egyensúlyt, ezért felszólítja, hogy a migránsok tartózkodását és mozgását szolgáló minden humanitárius segítséget vonjon ki a büntethetőség hatálya alól. A bevándorlók Franciaországba történő „szabálytalan belépésének segítése” azonban továbbra is szankcionálható.
Magyarországon nem sokkal a kormány megalakulása után fogadták el a Stop Soros törvénycsomagot, e szerint hazánkban már a menekültek tájékoztatását és segítését is szabadságvesztéssel büntetné a magyar kormány.
(via MTI)
KÜLFÖLD
A francia alkotmánytanács pénteken megállapította, hogy a testvériség alkotmányos elvét alapul véve,
az illegális bevándorlók érdek nélküli segítése nem vonhat maga után eljárást.
A testület Cédric Herrou, egy dél-franciaországi gazda kérésére foglalt állást a kérdésben, aki a francia-olasz határon a menedékkérők segítésének egyik jelképévé vált, és aki ellen „szolidaritási szabálysértés” címén több eljárás is indult az elmúlt hónapokban. Egy másik aktivistát szintén elítélt egy bíróság, amiért külföldiek „illegális tartózkodását segítette” Franciaországban.
Pénteki határozatában az alkotmánytanács arra emlékeztetett, hogy a francia köztársaságnak az alkotmányba foglalt jelszava a Szabadság, Egyenlőség,
Testvériség,
és az alkotmány egy „közös eszmére” hivatkozik. „A testvériség elvéből fakad a mások humanitárius célból történő segítésének szabadsága, tekintet nélkül arra, hogy a másik szabályosan tartózkodik-e az országban” - hangsúlyozta az alkotmánytanács.
A testület ezért elrendelte a külföldiek franciaországi tartózkodására vonatkozó jogszabály módosítását, miután azt alkotmányellenesnek ítélte meg. A külföldiek illegális belépésének, tartózkodásának és mozgásának elősegítése jelenleg maximálisan öt év szabadságvesztéssel és 30 ezer eurós pénzbüntetéssel sújtható.
Az alkotmánytanács szerint a jogalkotó a törvény megalkotásakor nem tartotta tiszteltben a testvériség elve és a közrend megóvása közötti egyensúlyt, ezért felszólítja, hogy a migránsok tartózkodását és mozgását szolgáló minden humanitárius segítséget vonjon ki a büntethetőség hatálya alól. A bevándorlók Franciaországba történő „szabálytalan belépésének segítése” azonban továbbra is szankcionálható.
Magyarországon nem sokkal a kormány megalakulása után fogadták el a Stop Soros törvénycsomagot, e szerint hazánkban már a menekültek tájékoztatását és segítését is szabadságvesztéssel büntetné a magyar kormány.
(via MTI)
2018. június 28., csütörtök
Trócsányi: Az ügyvédi világból érkezem, ott nincsenek komcsik
"Én az ügyvédi világból érkezem, ahol nincsenek komcsik. Számos nagyon komoly bírót is ismerek, aki szintén nem komcsi" – mondta Trócsányi László az atv.hu-nak adott interjúban. Az igazságügyminisztert megkérdeztük, hogy 2013-ban, amikor párizsi nagykövet volt, mondta-e neki Orbán Viktor, hogy az Alkotmánybíróságot a Kúriába kell olvasztani? Azért lett ismét igazságügyminiszter, mert itt a történelmi lehetőség az 1949-ben megszüntetett Közigazgatási Felsőbíróság felállítására. Nem cáfolta, hogy (a "bírságbajnok") Patyi András lehet az új bíróság elnöke, "kiváló közigazgatási jogász, a diákom volt" – mondta róla. Nyilvánvaló tévedés – válaszolt arra, hogy 5 milliós fizetése lenne.
Trócsányi: Az ügyvédi világból érkezem, ott nincsenek komcsik Fotó: atv.hu/Szabados Attila
Diadalmaskodhatnak a bevándorlás ellenzői a mai és a holnapi EU-csúcson, lekerülhet a napirendről a kötelező kvóta? Orbán Viktor és a V4-ek álláspontja érvényre juthat?
- A tagállamok közötti eltérő nézetek nem hiszem, hogy lehetővé teszik, hogy ma végleges döntések szülessenek. Így véleményem szerint a kötelező kvóta ügyében nem lehet döntés. Egyes nyugat-európai országok a kötelező szétosztásban érdekeltek, a visegrádi országok pedig ezt határozottan ellenzik. Az Európai Tanácsnak kell meghatároznia az EU általános politikai irányait és prioritásait. A migráció vonatkozásában a politikai irányok még nem határozhatóak meg, noha az EU külső határai védelmének kérdésében kezd konszenzus kialakulni. Ez azonban nem mondható el a kvóta ügyében. A rossz tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy amennyiben az Európai Tanácsnak nem sikerülne megállapodásra jutnia a migráció kérdésében, akkor a Juncker által vezetett Bizottság a belügyminiszterek tanácsi formációján keresztül, minősített többséggel érvényre juttathatja akaratát. Ez történt 2015-ben is, amikor júniusban az Európai Tanácson az állam és kormányfők az önkéntes kvótában tudtak megállapodni, de szeptemberben a belügyi tanácsülésen már kötelező kvótát fogadtak el. Ez az eljárás az én személyes véleményem szerint akkor is antidemokratikus volt és nagyon remélem, hogy mégegyszer nem próbálkoznak vele.
A Visegrádi országokat azzal vádolják, hogy nem szolidáriasak. Nem lehet cinikusan élvezni az EU-ban csak az előnyöket – hangoztatja rendre Merkel és Macron is.
-Nézze, a felelősség érzete egyfajta koncentrikus körökhöz hasonlítható. Mi elsősorban a nemzetünkért vagyunk felelősek, ezt követően a szomszédos országokért, majd a balkáni térségért. Szolidaritásunknak ezer módon adtunk és adunk bizonyságot, ezért erről kár is beszélni. Az egykori gyarmattartó országok ma szembesülnek azzal, hogy a folyamat megfordult, korábbi érdekövezeteikből a migránsok a volt gyarmatosító országok irányába indultak meg. Közép-és Kelet Európa országainak felelősségérzete ezen országok irányába nyilván más, mint az egyfajta lelkiismeret furdalással rendelkező nyugat-európai országoké. Mi a már említett koncentrikus körökben érezzük felelősségeinket.
A Merkel-Macron páros nyomást tud gyakorolni a V4-re, Budapestre? Orbán Viktor hamarosan Berlinbe utazik, Angela Merkel meghívására.
- A német-magyar politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiválóak, azt is mondhatjuk, hogy prioritást élveznek. A migrációt illetően vannak véleménykülönbségek, a magas szintű politikai konzultációk hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy előrelépés történjen a vitás kérdések feloldásában. De a magyar kormány senki részéről nem fogad el nyomásgyakorlást, szuverén ország vagyunk, alkotmányos önazonosságunk védelmezése most már alaptörvényi kötelezettségünk. Elvi kérdésekben nem szoktunk engedni.
A populizmus szitokszóvá vált
Stop Soros: Ön is úgy tudja, hogy visszakozik a kormány? Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke Strasbourgban nyilatkozta: tanulmányozni fogja a kormány a Velencei Bizottság frissen nyilvánosságra hozott állásfoglalását a Stop Sorossal kapcsolatban, és ha az tartalmaz olyan javaslatokat, melyeket fel lehet használni a jogszabályalkotás során, akkor megteszi.
- A magyar kormány mindig körültekintően jár el. Így tettünk akkor is, amikor a külföldről támogatott szervezetek pénzügyi támogatásáról fogadtunk el jogszabályt, bevártuk a Velencei Bizottság véleményét, sőt abból több ajánlást is el tudtunk fogadni. Visszakozásról biztos nem beszélhetünk, legfeljebb megfontolásokról.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
A Velencei Bizottság erősen kritizálja a Stop Soros törvényt, Ön 2005-ben tagja volt a Bizottságnak. Mi a véleménye a testületről?
- A Velencei Bizottság egy nagyon érdekes szakértői testület. Amikor az 1990-es évek elején létrehozták, a cél az volt, hogy segítséget nyújtson a rendszerváltó országok számára egyfajta alkotmányjogi mérnökösödés révén. Nemzetközileg is jegyzett professzorok voltak a testület tagjai. Közel harminc évvel később ezen szervezet feladata megváltozott, és most már vegytiszta, steril viszonyok között mindenhol érvényre juttatandó elvárásokat kíván megfogalmazni. A nemzeti sajátosságok vagy a globális kihívásokra adandó speciális nemzeti válaszok háttérbe szorulnak. Az is nagyon figyelemreméltó, hogy a Velencei Bizottság döntő mértékben Közép-és Kelet Európa országainak jogszabályaival foglalkozik, és elvétve vannak jelentések nyugat-európai országok jogi normáiról. Ez azért sokat elárul. Különösen ma, amikor egyfajta vita alakult ki Európa különböző részei között. Közép- és Kelet-Európa országainak önálló hangja lett,számos kérdésben másként látják a világot, mint egyes nyugat-európai országok. A vegytiszta nemzetközi standardok a globális válság időszakában nem működnek megfelelően, az új kihívások innovatív gondolkodást, megoldásokat követelnek. Franciaországban a terrortámadások miatt hosszú hónapokon keresztül felfüggesztették az Emberi Jogok Európai Egyezményének alkalmazását és érdekes módon ez az Európa Tanács és a Velencei Bizottság ingerküszöbét sem érte el. A migrációt támogató szervezetekkel szembeni elvárások megfogalmazása nem tekinthető magyar ügynek, miután ez ugyanígy aktuális a Földközi-tenger országainak esetében is. Nem véletlen, hogy magatartási kódexeket fogadnak el a nemzetközi NGO-k vonatkozásában. Az egyes megoldásokról természetesen lehetnek eltérő vélemények, különösen politikusok részéről. Erre utal Macron elnök legutóbbi nyilatkozata is...
A populizmus úgy terjed az Európai Unióban "mint a lepra"?
- Igen. A populizmus mára szitokszóvá vált, tartalma kiüresedett. Bármikor, bármely politikusra rásüthető, hogy populista, különösen ha a népet említi, vagy a népre hivatkozik, illetve a nép véleményére népszavazás megtartása útján kíváncsi.
Legyen szíves, válaszoljon egyértelműen: ha holnap a kormány által "Soros-szervezetnek" titulált Helsinki Bizottság ügyvédei, emberi-jogi aktivistái a szerb-magyar határzónában információs anyagot osztanak a határt átlépőknek, - arról például, hogy hogyan kell a menedékjogi kérelmet benyújtani -, őket elzárással fogják büntetni ? Vagy súlyosabb esetben börtön?
- Az ügyvédi tevékenység nem korlátozható. Ez történeti alkotmányunkból is következik. Nem tekinthető azonban jogi képviseleti tevékenységnek az, ha valaki, aktivistaként arról tájékoztatja a Magyarországra bejutni szándékozókat, hogy milyen, akár valótlan állításokkal könnyíthetik meg a menekült státusz megnyerését.
Azért nem "illegális bevándorlás" szerepel a Stop Sorosban, mert jogilag nincs értelme?
- Az illegálisról nekem az illegális kommunisták jutnak eszembe. Tehát jogellenes bevándorlás, ez a Btk.-tényállás.
A Stop Soros 25 százalékos büntető-illetékét miért szervezték ki az adótörvényekbe 25 százalékos "bevándorlási adó" címen? Hogy a Velencei Bizottság ne tudja támadni a Stop Sorost ?
- Bár az adótörvények elkészítése nem az Igazságügyi Minisztérium feladata, mindazonáltal a cél az, hogy a migrációt anyagilag támogatók járuljanak hozzá a határvédelem költségeihez is. Emlékezzünk vissza, amikor korábbiakban bevezettünk a különadókat, a cél az volt, hogy a költségvetési deficit csökkentésében ne csak az egyszerű állampolgárok vegyenek részt, hanem meghatározott gazdasági szektorok jelentős társaságai. Aki a migrációt jónak és azt anyagilag támogatandónak tartja, az jogosan fizethet be különadót a határvédelemre is. Ha lesz erről jogi vita, akkor azt, az illetékes fórumok előtt meg fogjuk vitatni.
Elképzelhető, hogy egy módosítóval kiveszik a 25 százalékos bevándorlási adót?
- Ezt valószínűtlennek tartom.
Apropó, visszakozás: Lesz megállapodás a CEU-val a nyáron, mit tud erről? Az új amerikai nagykövet, David Corrnstein megérkezése Budapestre előmozdíthatja az aláírást?
- A miniszterelnök úrnak a napokban az Országgyűlésben adott válaszát tartom ebben a kérdésben irányadónak. Az Igazságügyi Minisztérium képviseli a magyar államot a luxemburgi Európai Bíróság előtt e tárgyban folyó eljárás során, érdeklődéssel várjuk a jogi érvek csatájának alakulását.
"Számos komoly bírót ismerek, és nem komcsik"
Orbán Viktor 2013 május 27-én - amikor négyszemközt az alkotmányos hatalom korlátairól beszélgettek -, tényleg felvetette, hogy az Alkotmánybíróságot meg kellene szüntetni, pontosabban a Kúria legyen az AB? Ön akkor párizsi nagykövet volt, és visszaemlékezésében, a Párizsi Napló című könyvében, ami most áprilisban jelent meg, valami ilyesmit ír.
- Ez így soha nem hangzott el. Legfeljebb egyes szakmai körökben 2010-ben felvetődött, hogy a két testület akár össze is vonható. De ezt a koncepciót az élet túlhaladta.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
És a Kúriát beolvasztják az Alkotmánybíróságba?
- Én ilyen tervről nem tudok.
Az ön személyes véleménye szerint?
- Az én személyes véleményem szerint nem. A két bíróság funkciója teljesen eltérő. A rendes bíróságok jogvitákat döntenek el, ezzel szemben az Alkotmánybíróság az alkotmányosság őre. A két bíróság között természetesen van kapcsolat, a rendes bíróság döntését alkotmányjogi panasszal lehet megtámadni az Alkotmánybíróság előtt. A magyar megoldás a német megoldást veszi alapul és jól is működik.
Budai Gyula emlékezetes megnyilatkozása: "a bírák mind komcsik".
- Már korábban is megkaptam ezt a kérdést. A válaszom: én az ügyvédi világból érkezem, ahol nincsenek komcsik. Számos nagyon komoly bírót is ismerek, aki szintén nem komcsi.
A miniszterelnök válasza viszont úgy hangzott: "a teljes bírói kar nem komcsi".
- A politikusok és a bírók között természetesek a viták, ezt párizsi nagyköveti éveim alatt is megtapasztalhattam. Később jó példa volt erre amikor Fillon köztársasági elnök jelölt választási esélyeit a bírók lehetetlenítették el. Majd ezt követően szép csendesen ellaposodott az ügy, és még ma sincs döntés arról, hogy Fillon felesége végzett-e munkát parlamenti asszisztensként vagy sem.
Orbán Viktor szerint a Kúrián a bírák "intellektuálisan nem nőttek fel a feladathoz". A miniszterelnök azzal vádolta a Kúriát, hogy súlyosan beavatkoztak a választásokba, a levélszavazatokról szóló döntéssel április 8-a után elvettek egy parlamenti mandátumot a Fidesztől.
- Miniszterelnök úr olvasta az Alkotmánybíróság döntését.
Az AB nem döntött az ügyben.
- Az Alkotmánybíróság döntésének indokolása e tárgyban egyértelmű volt, a miniszterelnök ezen indokolásra hivatkozott. A politikusok természetszerű, hogy véleményt nyilvánítanak egyes bírói döntésekről. Más a helyzet az igazságügyminiszter esetében. Neki nagyon óvatosnak kell lennie, hogy még a látszatát is kerülje annak, hogy beavatkozna az igazságszolgáltatás konkrét ítélkezésébe. Én a magam részéről ezért bírói döntést nem kommentálok. Egy kivétel van, a Biszku-ügyben megszólaltam, és azt mondtam, hogy úgy tűnik, az ügyet nem a bírák, hanem az élet fogja megoldani. Így is történt, Biszku meghalt a bírói ítélet előtt.
A kormánypárti sajtóban listázzák a Kúria bíráit...
- Én nem tudok ilyen listázásról.
Figyelő, Magyar Idők, Demokrata-cikkek össztüzet zúdítanak azokra a Kúria- bírákra, akik például a Laborcz-ügyben, vagy a már említett ügyben ítélkeztek. Darák Péter elnöknek pedig azt róják fel, hogy korábban meghívta a Kúriára előadást tartani a CEU egyik professzorát, Rév Istvánt, aki korábban a The New York Times-ban támadó cikket írt Orbán Viktorról.
- Én ezt az össztűzt nem érzem. A Kúria elismert bírókból álló testületként van számon tartva. Vannak vitatható döntések, amivel esetleg nem ért egyet egy politikus, legyen az akár kormánypárti vagy ellenzéki és ennek hangot is ad. A sajtóban a bírókról megjelentek pedig legfeljebb tényismertetések, melyekkel együtt kell élni. Az, hogy ez valakinek tetszik vagy sem, az egyéni ízlés dolga. Én például nagyon furcsállottam, amikor Franciaországban arról írtak a lapok, hogy egyes bírák mely politikushoz állnak közel.
A Handó Tünde vezette Országos Bírói Hivatalt be kell olvasztani az igazságügyi tárcába ?
- Erről nincs szó. Az igazságszolgáltatásnak a külső igazgatása bonyolult és összetett kérdés. Európában különböző modellek vannak. Miniszterelnök úr arra kért fel, hogy az Alaptörvényben foglalt bírósági igazgatási modell értékelését végezzem el. Ezt a feladatot tágabb összefüggésben értelmezem. A rendszerváltozás óta háromfajta igazgatási modell létezett és mindegyik alkotmányos volt. 1997-ig az igazságügyi minisztériumnak – hasonlóan a legtöbb nyugat-európai országokhoz - voltfeladata a bíróságok külső igazgatásában, de működtek bírósági önkormányzati szervek is. 1997-ben Solt Pál javaslatára az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jött létre, amelynek élén a Kúria elnöke állt és az OIT hivatala játszott jelentős szerepet az igazgatás napi teendőinek ellátásában. 2011-től az Országos Bírói Hivatal és annak elnöke játszik meghatározó szerepet a bírósági igazgatást illetően és az Országos Bírói Tanácsnak vannak ellenőrzési jogosítványai. E három modell működésének tapasztalatiról fogunk jelentést készíteni. A jelenetés elkészítésében természetesen együttműködünk az OBH elnökével is.
Handó Tünde a Vasárnapi újságban lényegében hazaárulóknak nevezte az Országos Bírói Tanács ( OBT ) bíráit, akik Brüsszelbe "szaladnak" a tervezett közigazgatási bíróságok létrehozása miatt. Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatáról van szó, és a testület elnökéről, vele konzultáltak a bírák.
- A hálózat elnöke hozzám is bejelentkezett és fogok vele találkozni, a dialógusnak vagyok a híve. Azonban a hazai viták külföldre “exportálásának” magam se vagyok híve.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
Patyi András kiváló jogász, a diákom volt
Mi a garancia arra, hogy a Közigazgatási Felsőbíróság nem Orbán Viktor különbírósága lesz ?
- Amit Ön megfogalmaz az önálló közigazgatási bíráskodás kapcsán az a jelenlegi ellenzéki narratíva. Az önálló közigazgatási bíráskodás bevezetését más célok vezérlik, amelyeket a magam részéről 2014. június 6-i kinevezésem óta hangoztatok.
Az OBH még tavaly készített egy értékelést, és üdvözlendőnek nevezték a Közigazgatási Felsőbíróság felállítását. De akkor 32 pontban aggályokat fogalmaztak meg: korrupciós, de "politikai faktort" is jelent szerintük, ha a végrehajtói hatalomból a bírói hatalomhoz átmenő lojális kormánytisztviselőkkel, államigazgatási szakemberrel...
- Ne is folytassa, mert ismerem az összes kérdést!
A hatalom számára fontos kérdések, közbeszerzések, médiaügyek, választási kérdések mind ezen az új bíróságon dőlnek majd el. Ha Mészáros Lőrinc nem fog nyerni például egy közbeszerzésen...
- Így nehéz, így nem fogunk tudni beszélgetni. Azért nem tudunk így beszélgetni, mert ez nem a jog nyelve. Bizonytalan politikai félelmekkel nem kívánok foglalkozni. Szakmai alapon dolgozom ebben a minisztériumban, és valamit elvállaltam 2014. június 6-án, és 2018-ban azt meg is fogom csinálni. 2018-ban azért is vállaltam el a felkérést az igazságügyminiszteri posztra, mert azt mondtam, hogy történelmi lehetőség az 1949-ben megszüntetett Közigazgatási Felsőbíróság ismételt felállítása. Nyilván tudja, 1949-ig Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság működött. A munkát tisztességgel fogom elvégezni, nem foglalkozom a politikai taktikából származó sokszor sértő mondatokkal, feltételezgetésekkel. Egy komoly szakmai bizottság segít a munkámban, a bizottságot Kiss György akadémikus vezeti, tagjai között pedig bírók és egyetemi oktatók találhatóak. Élmény velük együtt dolgozni, érződik a szakmai felelősség.
A Közigazgatási Felsőbíróság bírói álláshelyeire úgy hogy lehet majd egyenlő eséllyel pályázni, ha az igazságügyminiszteri rendelet szerint ha egy bírósági titkár - aki 6-9 évet már eltöltött a bíróságon - 6 pontot kap, egy hatósági jogi előadó, aki szintén bíró akar lenni, a dupláját, azaz 12 pontot 6 év után?
- Tessék a megszerezhető összes pontot figyelembe venni. A cél az esélyegyenlőség megteremtése volt. A jelen pontozási rendszer ezt biztosítani tudja.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke, Kopinja Maria is kívülről, a NAV-tól jött, tehát az adóhatóságtól, de ő volt bírósági titkár is. A szakszerűség és a jogszerűség más és más...
- A közigazgatási bírósságok összetételénél az arányokra figyelni kell. Ausztriában a bírói létszám egyharmadának kell a közigazgatásból érkezni, Franciaországban is nagyszámban érkeznek a közigazgatásból. Nagyon sok országban egyetemi oktatók és ügyvédek is be tudnak kerülni a bíróságokra. Nagy Britanniában elismert ügyvédek gyakran kerülnek be a bírói karba. Mintha egy kicsit fetisizálnánk azt, hogy csak az lehet jó bíró, aki rögtön az egyetem után fogalmazóként kerül a bíróságra, majd titkár lesz és ezt követően bíró. Magam részéről azt a véleményt osztom ebben a kérdésben, hogy fontos a bíróságokon az életpálya modell, amely vonzóvá tesz egy egész életre szóló bírói karriert. Azonban a belterjesség kialakulásának megelőzése céljából, szellemileg frissítőileg hat a bíróságokra, ha a bíróságok különböző szintjeire korábban más szakterületeken dolgozó jó képességű jogászok is bekerülnek. Amiről ebben a kérdésben vitatkozni érdemes, az az arányok kérdése. Ez különösen igaz a közigazgatási bíráskodás esetében.
De a brit sztárügyvédek nyilván nem kormányalkalmazottak voltak.
- Nem. Ne becsüljük le a közigazgatási dolgozót. Mikor azt mondjuk, hogy minden közigazgatási ember pártkatona, akkor elnézést kérek, az sértés a számomra és számukra is, mert a közigazgatásban dolgozik több tízezer ember, akik tisztességesek, becsületesek és nagy szakmai alázattal és kvalitással dolgoznak. Az Igazságügyi Minisztériumban is nagyon sok komoly szaktudású jogász dolgozik, szerencsére.
A lojalitás nem alapfeltétel?
- A lojalitás számomra egy pozitív fogalom. Egy tisztességes szakember amikor bírói esküt tesz, akkor onnantól a lojalitásának tárgya a bírói függetlenség kell hogy legyen.
A közigazgatási bíróság 250 fős lesz, és körülbelül 40 százalék lesz, aki kívülről, a közigazgatásból érkezik ?
- Nem tudok és nem is akarok konkrét számokat mondani. A szakmai bizottság is tárgyalni fogja ezt a kérdést, hasonlóan más elvi kérdésekhez. Végleges álláspontomat a megfogalmazott szakmai javaslatok alapján fogom kialakítani.
Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora lesz a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke? Orbán Viktor a humoros kampányvideójában többször is "bírságbajnoknak" szólította Patyi Andrást, mert a választási bizottság elnökeként ő is megszavazta, hogy a miniszterelnök fizessen 300 ezer forintos büntetést, mert óvodában, óvodásokkal kampányolt.
- Patyi András kiváló közigazgatási jogász, volt diákom a Szegedi Tudományegyetemen. Arról, hogy ki lesz a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke nem az igazságügyi miniszternek kell döntenie, az Alaptörvény értelmében a döntést az Országgyűlés fogja meghozni. Erről csak a törvény elfogadását követően érdemes beszélni. Addig maradnak a találgatások.
Tévedés az 5 milliós fizetés
A ciklus közepén már nem is valószínű, hogy Ön Budapesten lesz, azt hallani hogy Brüsszelbe kap feladatot, uniós intézményben, biztosi poszton vagy a luxemburgi bíróságon.
- Láthatja, hogy nagyon sok feladatom van, munkáimra koncentrálok. Nem mindegy, hogy a feladatoknak milyen színvonalon tudok eleget tenni. Munkám minősége egyrészt a magyar kormány presztízséről másrészt a saját presztízsemről is szól. Az más kérdés, hogy 2000-2004 között amikor Belgiumban nagykövet lehettem, nagyon sok barátra találtam ebben az országban. A Louvain-i Katolikus Egyetem professzoraival a mai napig szoros kapcsolatot ápolok, ők a Szegedi Egyetemen immáron nemzetközileg is jegyzett francia nyelvű mester képzés meghívott oktatói.
Tényleg 5 milliós lesz a miniszteri fizetése, Önnek egyedül ? Ez hangzott el egy hete, a Kormányinfón.
- Ez nyilvánvaló tévedés.
A miniszterelnök a parlamentben kijelentette, hazugság, hogy 5 milliós miniszteri fizetések lesznek. Később azt mondta, "ha odakerülünk, megfontolom".
- Ez elvi kérdés. Azt gondolom, hogy a társadalomban elfoglalt pozícióhoz, a presztízshez nyilván igazodni kell egy miniszteri fizetésnek. De ez nem lehet eltúlzott. Ugyanakkor a miniszteri fizetés összefüggésben áll az apparátusban dolgozók fizetésével is. Az államnak az az érdeke, hogy színvonalas, hozzáértő szakemberek dolgozzanak a minisztériumokban, akik képesek komoly feladatokat elvégezni. Egy minisztériumnak komoly szellemi műhelynek kell lennie. Ha túl nagy a fizetések közötti különbség a magánszektor és a közszektor relációjában, akkor nehéz megtartani a színvonalas munkaerőt a központi közigazgatásban. Ez számomra fontosabb kérdés, mint a miniszteri fizetés.
http://www.atv.hu/belfold/20180628-trocsanyi-interju/
Trócsányi: Az ügyvédi világból érkezem, ott nincsenek komcsik Fotó: atv.hu/Szabados Attila
Diadalmaskodhatnak a bevándorlás ellenzői a mai és a holnapi EU-csúcson, lekerülhet a napirendről a kötelező kvóta? Orbán Viktor és a V4-ek álláspontja érvényre juthat?
- A tagállamok közötti eltérő nézetek nem hiszem, hogy lehetővé teszik, hogy ma végleges döntések szülessenek. Így véleményem szerint a kötelező kvóta ügyében nem lehet döntés. Egyes nyugat-európai országok a kötelező szétosztásban érdekeltek, a visegrádi országok pedig ezt határozottan ellenzik. Az Európai Tanácsnak kell meghatároznia az EU általános politikai irányait és prioritásait. A migráció vonatkozásában a politikai irányok még nem határozhatóak meg, noha az EU külső határai védelmének kérdésében kezd konszenzus kialakulni. Ez azonban nem mondható el a kvóta ügyében. A rossz tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy amennyiben az Európai Tanácsnak nem sikerülne megállapodásra jutnia a migráció kérdésében, akkor a Juncker által vezetett Bizottság a belügyminiszterek tanácsi formációján keresztül, minősített többséggel érvényre juttathatja akaratát. Ez történt 2015-ben is, amikor júniusban az Európai Tanácson az állam és kormányfők az önkéntes kvótában tudtak megállapodni, de szeptemberben a belügyi tanácsülésen már kötelező kvótát fogadtak el. Ez az eljárás az én személyes véleményem szerint akkor is antidemokratikus volt és nagyon remélem, hogy mégegyszer nem próbálkoznak vele.
A Visegrádi országokat azzal vádolják, hogy nem szolidáriasak. Nem lehet cinikusan élvezni az EU-ban csak az előnyöket – hangoztatja rendre Merkel és Macron is.
-Nézze, a felelősség érzete egyfajta koncentrikus körökhöz hasonlítható. Mi elsősorban a nemzetünkért vagyunk felelősek, ezt követően a szomszédos országokért, majd a balkáni térségért. Szolidaritásunknak ezer módon adtunk és adunk bizonyságot, ezért erről kár is beszélni. Az egykori gyarmattartó országok ma szembesülnek azzal, hogy a folyamat megfordult, korábbi érdekövezeteikből a migránsok a volt gyarmatosító országok irányába indultak meg. Közép-és Kelet Európa országainak felelősségérzete ezen országok irányába nyilván más, mint az egyfajta lelkiismeret furdalással rendelkező nyugat-európai országoké. Mi a már említett koncentrikus körökben érezzük felelősségeinket.
A Merkel-Macron páros nyomást tud gyakorolni a V4-re, Budapestre? Orbán Viktor hamarosan Berlinbe utazik, Angela Merkel meghívására.
- A német-magyar politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiválóak, azt is mondhatjuk, hogy prioritást élveznek. A migrációt illetően vannak véleménykülönbségek, a magas szintű politikai konzultációk hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy előrelépés történjen a vitás kérdések feloldásában. De a magyar kormány senki részéről nem fogad el nyomásgyakorlást, szuverén ország vagyunk, alkotmányos önazonosságunk védelmezése most már alaptörvényi kötelezettségünk. Elvi kérdésekben nem szoktunk engedni.
A populizmus szitokszóvá vált
Stop Soros: Ön is úgy tudja, hogy visszakozik a kormány? Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke Strasbourgban nyilatkozta: tanulmányozni fogja a kormány a Velencei Bizottság frissen nyilvánosságra hozott állásfoglalását a Stop Sorossal kapcsolatban, és ha az tartalmaz olyan javaslatokat, melyeket fel lehet használni a jogszabályalkotás során, akkor megteszi.
- A magyar kormány mindig körültekintően jár el. Így tettünk akkor is, amikor a külföldről támogatott szervezetek pénzügyi támogatásáról fogadtunk el jogszabályt, bevártuk a Velencei Bizottság véleményét, sőt abból több ajánlást is el tudtunk fogadni. Visszakozásról biztos nem beszélhetünk, legfeljebb megfontolásokról.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
A Velencei Bizottság erősen kritizálja a Stop Soros törvényt, Ön 2005-ben tagja volt a Bizottságnak. Mi a véleménye a testületről?
- A Velencei Bizottság egy nagyon érdekes szakértői testület. Amikor az 1990-es évek elején létrehozták, a cél az volt, hogy segítséget nyújtson a rendszerváltó országok számára egyfajta alkotmányjogi mérnökösödés révén. Nemzetközileg is jegyzett professzorok voltak a testület tagjai. Közel harminc évvel később ezen szervezet feladata megváltozott, és most már vegytiszta, steril viszonyok között mindenhol érvényre juttatandó elvárásokat kíván megfogalmazni. A nemzeti sajátosságok vagy a globális kihívásokra adandó speciális nemzeti válaszok háttérbe szorulnak. Az is nagyon figyelemreméltó, hogy a Velencei Bizottság döntő mértékben Közép-és Kelet Európa országainak jogszabályaival foglalkozik, és elvétve vannak jelentések nyugat-európai országok jogi normáiról. Ez azért sokat elárul. Különösen ma, amikor egyfajta vita alakult ki Európa különböző részei között. Közép- és Kelet-Európa országainak önálló hangja lett,számos kérdésben másként látják a világot, mint egyes nyugat-európai országok. A vegytiszta nemzetközi standardok a globális válság időszakában nem működnek megfelelően, az új kihívások innovatív gondolkodást, megoldásokat követelnek. Franciaországban a terrortámadások miatt hosszú hónapokon keresztül felfüggesztették az Emberi Jogok Európai Egyezményének alkalmazását és érdekes módon ez az Európa Tanács és a Velencei Bizottság ingerküszöbét sem érte el. A migrációt támogató szervezetekkel szembeni elvárások megfogalmazása nem tekinthető magyar ügynek, miután ez ugyanígy aktuális a Földközi-tenger országainak esetében is. Nem véletlen, hogy magatartási kódexeket fogadnak el a nemzetközi NGO-k vonatkozásában. Az egyes megoldásokról természetesen lehetnek eltérő vélemények, különösen politikusok részéről. Erre utal Macron elnök legutóbbi nyilatkozata is...
A populizmus úgy terjed az Európai Unióban "mint a lepra"?
- Igen. A populizmus mára szitokszóvá vált, tartalma kiüresedett. Bármikor, bármely politikusra rásüthető, hogy populista, különösen ha a népet említi, vagy a népre hivatkozik, illetve a nép véleményére népszavazás megtartása útján kíváncsi.
Legyen szíves, válaszoljon egyértelműen: ha holnap a kormány által "Soros-szervezetnek" titulált Helsinki Bizottság ügyvédei, emberi-jogi aktivistái a szerb-magyar határzónában információs anyagot osztanak a határt átlépőknek, - arról például, hogy hogyan kell a menedékjogi kérelmet benyújtani -, őket elzárással fogják büntetni ? Vagy súlyosabb esetben börtön?
- Az ügyvédi tevékenység nem korlátozható. Ez történeti alkotmányunkból is következik. Nem tekinthető azonban jogi képviseleti tevékenységnek az, ha valaki, aktivistaként arról tájékoztatja a Magyarországra bejutni szándékozókat, hogy milyen, akár valótlan állításokkal könnyíthetik meg a menekült státusz megnyerését.
Azért nem "illegális bevándorlás" szerepel a Stop Sorosban, mert jogilag nincs értelme?
- Az illegálisról nekem az illegális kommunisták jutnak eszembe. Tehát jogellenes bevándorlás, ez a Btk.-tényállás.
A Stop Soros 25 százalékos büntető-illetékét miért szervezték ki az adótörvényekbe 25 százalékos "bevándorlási adó" címen? Hogy a Velencei Bizottság ne tudja támadni a Stop Sorost ?
- Bár az adótörvények elkészítése nem az Igazságügyi Minisztérium feladata, mindazonáltal a cél az, hogy a migrációt anyagilag támogatók járuljanak hozzá a határvédelem költségeihez is. Emlékezzünk vissza, amikor korábbiakban bevezettünk a különadókat, a cél az volt, hogy a költségvetési deficit csökkentésében ne csak az egyszerű állampolgárok vegyenek részt, hanem meghatározott gazdasági szektorok jelentős társaságai. Aki a migrációt jónak és azt anyagilag támogatandónak tartja, az jogosan fizethet be különadót a határvédelemre is. Ha lesz erről jogi vita, akkor azt, az illetékes fórumok előtt meg fogjuk vitatni.
Elképzelhető, hogy egy módosítóval kiveszik a 25 százalékos bevándorlási adót?
- Ezt valószínűtlennek tartom.
Apropó, visszakozás: Lesz megállapodás a CEU-val a nyáron, mit tud erről? Az új amerikai nagykövet, David Corrnstein megérkezése Budapestre előmozdíthatja az aláírást?
- A miniszterelnök úrnak a napokban az Országgyűlésben adott válaszát tartom ebben a kérdésben irányadónak. Az Igazságügyi Minisztérium képviseli a magyar államot a luxemburgi Európai Bíróság előtt e tárgyban folyó eljárás során, érdeklődéssel várjuk a jogi érvek csatájának alakulását.
"Számos komoly bírót ismerek, és nem komcsik"
Orbán Viktor 2013 május 27-én - amikor négyszemközt az alkotmányos hatalom korlátairól beszélgettek -, tényleg felvetette, hogy az Alkotmánybíróságot meg kellene szüntetni, pontosabban a Kúria legyen az AB? Ön akkor párizsi nagykövet volt, és visszaemlékezésében, a Párizsi Napló című könyvében, ami most áprilisban jelent meg, valami ilyesmit ír.
- Ez így soha nem hangzott el. Legfeljebb egyes szakmai körökben 2010-ben felvetődött, hogy a két testület akár össze is vonható. De ezt a koncepciót az élet túlhaladta.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
És a Kúriát beolvasztják az Alkotmánybíróságba?
- Én ilyen tervről nem tudok.
Az ön személyes véleménye szerint?
- Az én személyes véleményem szerint nem. A két bíróság funkciója teljesen eltérő. A rendes bíróságok jogvitákat döntenek el, ezzel szemben az Alkotmánybíróság az alkotmányosság őre. A két bíróság között természetesen van kapcsolat, a rendes bíróság döntését alkotmányjogi panasszal lehet megtámadni az Alkotmánybíróság előtt. A magyar megoldás a német megoldást veszi alapul és jól is működik.
Budai Gyula emlékezetes megnyilatkozása: "a bírák mind komcsik".
- Már korábban is megkaptam ezt a kérdést. A válaszom: én az ügyvédi világból érkezem, ahol nincsenek komcsik. Számos nagyon komoly bírót is ismerek, aki szintén nem komcsi.
A miniszterelnök válasza viszont úgy hangzott: "a teljes bírói kar nem komcsi".
- A politikusok és a bírók között természetesek a viták, ezt párizsi nagyköveti éveim alatt is megtapasztalhattam. Később jó példa volt erre amikor Fillon köztársasági elnök jelölt választási esélyeit a bírók lehetetlenítették el. Majd ezt követően szép csendesen ellaposodott az ügy, és még ma sincs döntés arról, hogy Fillon felesége végzett-e munkát parlamenti asszisztensként vagy sem.
Orbán Viktor szerint a Kúrián a bírák "intellektuálisan nem nőttek fel a feladathoz". A miniszterelnök azzal vádolta a Kúriát, hogy súlyosan beavatkoztak a választásokba, a levélszavazatokról szóló döntéssel április 8-a után elvettek egy parlamenti mandátumot a Fidesztől.
- Miniszterelnök úr olvasta az Alkotmánybíróság döntését.
Az AB nem döntött az ügyben.
- Az Alkotmánybíróság döntésének indokolása e tárgyban egyértelmű volt, a miniszterelnök ezen indokolásra hivatkozott. A politikusok természetszerű, hogy véleményt nyilvánítanak egyes bírói döntésekről. Más a helyzet az igazságügyminiszter esetében. Neki nagyon óvatosnak kell lennie, hogy még a látszatát is kerülje annak, hogy beavatkozna az igazságszolgáltatás konkrét ítélkezésébe. Én a magam részéről ezért bírói döntést nem kommentálok. Egy kivétel van, a Biszku-ügyben megszólaltam, és azt mondtam, hogy úgy tűnik, az ügyet nem a bírák, hanem az élet fogja megoldani. Így is történt, Biszku meghalt a bírói ítélet előtt.
A kormánypárti sajtóban listázzák a Kúria bíráit...
- Én nem tudok ilyen listázásról.
Figyelő, Magyar Idők, Demokrata-cikkek össztüzet zúdítanak azokra a Kúria- bírákra, akik például a Laborcz-ügyben, vagy a már említett ügyben ítélkeztek. Darák Péter elnöknek pedig azt róják fel, hogy korábban meghívta a Kúriára előadást tartani a CEU egyik professzorát, Rév Istvánt, aki korábban a The New York Times-ban támadó cikket írt Orbán Viktorról.
- Én ezt az össztűzt nem érzem. A Kúria elismert bírókból álló testületként van számon tartva. Vannak vitatható döntések, amivel esetleg nem ért egyet egy politikus, legyen az akár kormánypárti vagy ellenzéki és ennek hangot is ad. A sajtóban a bírókról megjelentek pedig legfeljebb tényismertetések, melyekkel együtt kell élni. Az, hogy ez valakinek tetszik vagy sem, az egyéni ízlés dolga. Én például nagyon furcsállottam, amikor Franciaországban arról írtak a lapok, hogy egyes bírák mely politikushoz állnak közel.
A Handó Tünde vezette Országos Bírói Hivatalt be kell olvasztani az igazságügyi tárcába ?
- Erről nincs szó. Az igazságszolgáltatásnak a külső igazgatása bonyolult és összetett kérdés. Európában különböző modellek vannak. Miniszterelnök úr arra kért fel, hogy az Alaptörvényben foglalt bírósági igazgatási modell értékelését végezzem el. Ezt a feladatot tágabb összefüggésben értelmezem. A rendszerváltozás óta háromfajta igazgatási modell létezett és mindegyik alkotmányos volt. 1997-ig az igazságügyi minisztériumnak – hasonlóan a legtöbb nyugat-európai országokhoz - voltfeladata a bíróságok külső igazgatásában, de működtek bírósági önkormányzati szervek is. 1997-ben Solt Pál javaslatára az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jött létre, amelynek élén a Kúria elnöke állt és az OIT hivatala játszott jelentős szerepet az igazgatás napi teendőinek ellátásában. 2011-től az Országos Bírói Hivatal és annak elnöke játszik meghatározó szerepet a bírósági igazgatást illetően és az Országos Bírói Tanácsnak vannak ellenőrzési jogosítványai. E három modell működésének tapasztalatiról fogunk jelentést készíteni. A jelenetés elkészítésében természetesen együttműködünk az OBH elnökével is.
Handó Tünde a Vasárnapi újságban lényegében hazaárulóknak nevezte az Országos Bírói Tanács ( OBT ) bíráit, akik Brüsszelbe "szaladnak" a tervezett közigazgatási bíróságok létrehozása miatt. Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatáról van szó, és a testület elnökéről, vele konzultáltak a bírák.
- A hálózat elnöke hozzám is bejelentkezett és fogok vele találkozni, a dialógusnak vagyok a híve. Azonban a hazai viták külföldre “exportálásának” magam se vagyok híve.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
Patyi András kiváló jogász, a diákom volt
Mi a garancia arra, hogy a Közigazgatási Felsőbíróság nem Orbán Viktor különbírósága lesz ?
- Amit Ön megfogalmaz az önálló közigazgatási bíráskodás kapcsán az a jelenlegi ellenzéki narratíva. Az önálló közigazgatási bíráskodás bevezetését más célok vezérlik, amelyeket a magam részéről 2014. június 6-i kinevezésem óta hangoztatok.
Az OBH még tavaly készített egy értékelést, és üdvözlendőnek nevezték a Közigazgatási Felsőbíróság felállítását. De akkor 32 pontban aggályokat fogalmaztak meg: korrupciós, de "politikai faktort" is jelent szerintük, ha a végrehajtói hatalomból a bírói hatalomhoz átmenő lojális kormánytisztviselőkkel, államigazgatási szakemberrel...
- Ne is folytassa, mert ismerem az összes kérdést!
A hatalom számára fontos kérdések, közbeszerzések, médiaügyek, választási kérdések mind ezen az új bíróságon dőlnek majd el. Ha Mészáros Lőrinc nem fog nyerni például egy közbeszerzésen...
- Így nehéz, így nem fogunk tudni beszélgetni. Azért nem tudunk így beszélgetni, mert ez nem a jog nyelve. Bizonytalan politikai félelmekkel nem kívánok foglalkozni. Szakmai alapon dolgozom ebben a minisztériumban, és valamit elvállaltam 2014. június 6-án, és 2018-ban azt meg is fogom csinálni. 2018-ban azért is vállaltam el a felkérést az igazságügyminiszteri posztra, mert azt mondtam, hogy történelmi lehetőség az 1949-ben megszüntetett Közigazgatási Felsőbíróság ismételt felállítása. Nyilván tudja, 1949-ig Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság működött. A munkát tisztességgel fogom elvégezni, nem foglalkozom a politikai taktikából származó sokszor sértő mondatokkal, feltételezgetésekkel. Egy komoly szakmai bizottság segít a munkámban, a bizottságot Kiss György akadémikus vezeti, tagjai között pedig bírók és egyetemi oktatók találhatóak. Élmény velük együtt dolgozni, érződik a szakmai felelősség.
A Közigazgatási Felsőbíróság bírói álláshelyeire úgy hogy lehet majd egyenlő eséllyel pályázni, ha az igazságügyminiszteri rendelet szerint ha egy bírósági titkár - aki 6-9 évet már eltöltött a bíróságon - 6 pontot kap, egy hatósági jogi előadó, aki szintén bíró akar lenni, a dupláját, azaz 12 pontot 6 év után?
- Tessék a megszerezhető összes pontot figyelembe venni. A cél az esélyegyenlőség megteremtése volt. A jelen pontozási rendszer ezt biztosítani tudja.
fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke, Kopinja Maria is kívülről, a NAV-tól jött, tehát az adóhatóságtól, de ő volt bírósági titkár is. A szakszerűség és a jogszerűség más és más...
- A közigazgatási bírósságok összetételénél az arányokra figyelni kell. Ausztriában a bírói létszám egyharmadának kell a közigazgatásból érkezni, Franciaországban is nagyszámban érkeznek a közigazgatásból. Nagyon sok országban egyetemi oktatók és ügyvédek is be tudnak kerülni a bíróságokra. Nagy Britanniában elismert ügyvédek gyakran kerülnek be a bírói karba. Mintha egy kicsit fetisizálnánk azt, hogy csak az lehet jó bíró, aki rögtön az egyetem után fogalmazóként kerül a bíróságra, majd titkár lesz és ezt követően bíró. Magam részéről azt a véleményt osztom ebben a kérdésben, hogy fontos a bíróságokon az életpálya modell, amely vonzóvá tesz egy egész életre szóló bírói karriert. Azonban a belterjesség kialakulásának megelőzése céljából, szellemileg frissítőileg hat a bíróságokra, ha a bíróságok különböző szintjeire korábban más szakterületeken dolgozó jó képességű jogászok is bekerülnek. Amiről ebben a kérdésben vitatkozni érdemes, az az arányok kérdése. Ez különösen igaz a közigazgatási bíráskodás esetében.
De a brit sztárügyvédek nyilván nem kormányalkalmazottak voltak.
- Nem. Ne becsüljük le a közigazgatási dolgozót. Mikor azt mondjuk, hogy minden közigazgatási ember pártkatona, akkor elnézést kérek, az sértés a számomra és számukra is, mert a közigazgatásban dolgozik több tízezer ember, akik tisztességesek, becsületesek és nagy szakmai alázattal és kvalitással dolgoznak. Az Igazságügyi Minisztériumban is nagyon sok komoly szaktudású jogász dolgozik, szerencsére.
A lojalitás nem alapfeltétel?
- A lojalitás számomra egy pozitív fogalom. Egy tisztességes szakember amikor bírói esküt tesz, akkor onnantól a lojalitásának tárgya a bírói függetlenség kell hogy legyen.
A közigazgatási bíróság 250 fős lesz, és körülbelül 40 százalék lesz, aki kívülről, a közigazgatásból érkezik ?
- Nem tudok és nem is akarok konkrét számokat mondani. A szakmai bizottság is tárgyalni fogja ezt a kérdést, hasonlóan más elvi kérdésekhez. Végleges álláspontomat a megfogalmazott szakmai javaslatok alapján fogom kialakítani.
Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora lesz a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke? Orbán Viktor a humoros kampányvideójában többször is "bírságbajnoknak" szólította Patyi Andrást, mert a választási bizottság elnökeként ő is megszavazta, hogy a miniszterelnök fizessen 300 ezer forintos büntetést, mert óvodában, óvodásokkal kampányolt.
- Patyi András kiváló közigazgatási jogász, volt diákom a Szegedi Tudományegyetemen. Arról, hogy ki lesz a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke nem az igazságügyi miniszternek kell döntenie, az Alaptörvény értelmében a döntést az Országgyűlés fogja meghozni. Erről csak a törvény elfogadását követően érdemes beszélni. Addig maradnak a találgatások.
Tévedés az 5 milliós fizetés
A ciklus közepén már nem is valószínű, hogy Ön Budapesten lesz, azt hallani hogy Brüsszelbe kap feladatot, uniós intézményben, biztosi poszton vagy a luxemburgi bíróságon.
- Láthatja, hogy nagyon sok feladatom van, munkáimra koncentrálok. Nem mindegy, hogy a feladatoknak milyen színvonalon tudok eleget tenni. Munkám minősége egyrészt a magyar kormány presztízséről másrészt a saját presztízsemről is szól. Az más kérdés, hogy 2000-2004 között amikor Belgiumban nagykövet lehettem, nagyon sok barátra találtam ebben az országban. A Louvain-i Katolikus Egyetem professzoraival a mai napig szoros kapcsolatot ápolok, ők a Szegedi Egyetemen immáron nemzetközileg is jegyzett francia nyelvű mester képzés meghívott oktatói.
Tényleg 5 milliós lesz a miniszteri fizetése, Önnek egyedül ? Ez hangzott el egy hete, a Kormányinfón.
- Ez nyilvánvaló tévedés.
A miniszterelnök a parlamentben kijelentette, hazugság, hogy 5 milliós miniszteri fizetések lesznek. Később azt mondta, "ha odakerülünk, megfontolom".
- Ez elvi kérdés. Azt gondolom, hogy a társadalomban elfoglalt pozícióhoz, a presztízshez nyilván igazodni kell egy miniszteri fizetésnek. De ez nem lehet eltúlzott. Ugyanakkor a miniszteri fizetés összefüggésben áll az apparátusban dolgozók fizetésével is. Az államnak az az érdeke, hogy színvonalas, hozzáértő szakemberek dolgozzanak a minisztériumokban, akik képesek komoly feladatokat elvégezni. Egy minisztériumnak komoly szellemi műhelynek kell lennie. Ha túl nagy a fizetések közötti különbség a magánszektor és a közszektor relációjában, akkor nehéz megtartani a színvonalas munkaerőt a központi közigazgatásban. Ez számomra fontosabb kérdés, mint a miniszteri fizetés.
http://www.atv.hu/belfold/20180628-trocsanyi-interju/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)