"A magyarok helyében befagyasztanám a nyugdíjrendszert"

Az elhúzódó gazdasági válság a nyugdíjrendszerekre is nyomást gyakorol, egyetlen pillér sem tudta magát függetleníteni, ami azt jelenti, hogy mind az állami, mind a tőkésített magánpillérben változtatásokra van szükség. Az ONYF-EISS közös nyugdíjkonferenciáján Laurence Kotlikoff az amerikai állami rendszer gyengeségeire koncentrált, mint elmondta, a piramisjáték a végéhez közelít, beavatkozás hiányában pedig össze is fog omlani, mert hatalmas hiányt termel a kormányok számára. Véleménye szerint a legjobb az lenne, ha a tőkefedezeti pillérek irányába mozdulnának el, a nyugdíj alapját az egyéni számlákon összegyűlt vagyon jelentené. Egy következő előadásban Michael Orszag, a Watson Wyatt vezető elemzője beszélt, mint kifejtette, a tőkefedezeti pillérekben lévő bizalom is meggyengült a válság alatt, mert a pénz- és tőkepiaci eséseket az emberek az egyéni számlák leértékelődése által a saját bőrükön érezték. Véleménye szerint nincs egyelten jó megoldás a problémákra, a válság tanulságait le kell vonni, és annak megfelelően megváltoztatni a struktúrákat.

Az állami nyugdíjrendszerek kihívások elé néznek sok országban, a baby boomer generáció nyugdíjba vonulásával a befizetések és a kifizetések közötti egyensúly fokozatosan megbomlik. Az állami nyugdíjrendszerek többletkiadásait a költségvetések egyre kevésbé tudják állni, reformokra van szükség, annál is inkább, mert az alacsony gazdasági növekedés és az elbocsátások (magas munkanélküliség) oda vezettek, hogy a rendszerben meglévő feszültségek megsokszorozódtak. A nyugdíjrendszerek többi pillére sem tudja magát függetleníteni a válság alól, a foglalkoztatói nyugdíjprogramok és az egyéb tőkefedezeti pillérek sorsa is nehéz, mert a rövid távú pénz- és tőkepiaci folyamatok az emberek egyéni számláját értékelte le, vagy éppen a nyugdíjprogramok fenntartóinak (vállalatoknak, önkormányzatoknak) okozott problémákat. Pontosan ezért az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és Európai Társadalombiztosítási Intézet (EISS) éves konferenciájának is a témája az, hogy a nyugdíjrendszerek miként tudnak a válságra reagálni - mondta el bevezetőjében az EISS elnöke, Dr. Jos Berghman.

Bajban van az állami nyugdíjrendszer

A nyugdíjrendszerek domináns pillérének, az állami felosztó-kirovó rendszernek a problémáira hívta fel a figyelmet Laurence J Kotlikoff, a Boston Egyetem professzora. A szakember már többször is hangsúlyozta, hogy a piramisjátékként működő állami pillér egyre nehezebben működik, hiszen a mindenkori munkavállalók tartják el befizetéseikkel az éppen aktív nyugdíjasokat, a demográfiai folyamatok miatt azonban egyre nagyobb hiány alakul ki a rendszerben. Ezt az államok a legtöbb esetben kompenzálják, ami viszont magasabb költségvetési hiányhoz és államadóssághoz vezet. A válságban éppen ez utóbbi tényezőkre helyeződött a hangsúly, pedig véleménye szerint ez nagy hiba, hiszen azokat a jövőbeli költségvetési hiányokat is figyelembe kellene venni, amelyek éppen nem láthatóak (implicit államadósság), azonban a rendszerbe vannak kódolva.

Amerikai példán keresztül mutatta be Kotlikoff, hogy milyen nagy különbség is van a két szemléletmód között. Már önmagában az amerikai kimutatott (értékpapírosított) adósság sem alacsony (a GDP 100 százaléka körül van), azonban ennek a többszörösét jelenti az az adósság, amely nem látható, viszont az állam jövőbeli kötelezettséget vállalt a kifizetésükre. Mint bemutatta a hivatalos statisztikákkal ellentétben a költségvetési hiányokat a jövőben összegezve a jövőbeli GDP-k jelenértékének 12 százalékát teszi ki a hiány (222 000 milliárd dollárt), amely magasabb mint a görögöknél. Ezt a hiányt csak úgy lehetne kezelni, ha azonnal megemelnék az összes szövetségi adót 64 százalékkal, vagy a szövetségi kiadások mértékét 40 százalékkal csökkentenék.

Lényeg a lényegben, hogy a rendszer Amerikában sem tartható fenn, az egyre kevesebb befizető miatt egyre több pénzt kellene elvenni a fiataloktól, hogy a nyugdíj jellegű kiadásokat ki lehessen fizetni. Az utóbbi évtizedek gazdaságpolitikája oda vezetett, hogy az amerikai belső megtakarítások lecsökkentek, a fizetési mérleg hiányát a külföldiek finanszírozták, az államadósság egyre magasabbra emelkedett. Ennek természetesen más kellemetlen hatásai is voltak, ha megnézzük a béreket, és azt az inflációval korrigáljuk, valamint eltekintünk az egyéb juttatásoktól, akkor nem keres most többet reálértelemben egy amerikai, mint 1964-ben. Az amerikai álom az utóbbi évtizedben politikájának köszönhetően meghalt, amit most csinálunk, az pedig nem más, mint hogy tönkretesszük a gyermekeink jövőjét - tette hozzá Kotlikoff.

A közgazdász elmondta, hogy Magyarország sincs jó helyzetben, túl alacsony az aktívak száma, miközben a nyugdíjasok száma nagyon magas, viszont az a módszer, amelyet kidolgozott, az Magyarország számára is alkalmazható lenne. Kotlikoff megoldása drasztikus, az állami nyugdíjrendszer dominanciáját visszavágná, és nagyobb teret engedne a magán-megtakarításoknak. Elgondolása szerint a jelenlegi rendszer be kellene fagyasztani, a már megadott juttatások nem változnának, viszont a fiatalok számára egy új rendszer indulna el. A fiatalok a befizetéseik alapján kapnának nyugdíjat, a munkabérük 8 százalékát kötelezően egy egyéni nyugdíjszámlára kellene utalni, amit az állam a szegények esetében kiegészítene. A befizetéseket egy globális vegyes indexalapba fektetnék be, és ezzel a hozammal növelt összeget lehetne a nyugdíjban megkapni életjáradékként. Az állam garanciát vállalna, hogy legalább az inflációs hozamot megkapják a nyugdíjasok, miközben aki nem tudott elég pénzt megtakarítani, annak az egyenlegét a szolidaritás jegyében ki lehetne egészíteni.

Ismerős és új elemek a gazdasági válságban

Provokatív előadást tartott Michael Orszag, a Watson Wyatt vezető elemzője. Véleménye szerint a mostani válság igaz sok tekintetben különbözik a korábbi válságoktól, azonban vannak olyan közös pontok, amelyek mégis hasonlatossá teszik például a 2001-es visszaeséshez. A fő probléma az, hogy a gazdaság egyes szektoraiban ciklikusan felépülnek feszültségek, amelyek csak egy nagyobb változás hatására tudnak rendeződni. A mostani válság sajátossága, hogy az ingatlanpiacról indult, és hogy viszonylag gyorsan globálissá vált. Magunkban kell keresni az okokat, a válságok azért tudnak kialakulni, mert a lakosság nem tud a negatív tapasztalatokból tanulni.

A szakértő szerint a gazdaságban nagyon sok olyan fő trend van, amely alapvető változással van a világra, sajnálatosan viszont a válság túlságosan rövidlátóvá tette az embereket és a szakértőket. Orszag kiemelte a munkaerőpiaci váltást, ami az 1990-es években indult el. A nagy globális vállalatok ekkortól kezdték el a termelésüket kihelyezni a feltörekvő piacokra, hiszen ott olyan bérstruktúra volt, amelyhez jóval alacsonyabb költség társult, mint például a fejlett országokban. Ez már önmagában hozzájárult a globális egyensúlytalanságok kialakulásához, az utóbbi 20 év pedig elég volt ahhoz, hogy a feltörekvő piacokon is például megjelenjen az igény az emberek részéről az állami társadalombiztosítási szolgáltatásokra.

Azt viszont kevesen látják át, hogy ez a trend már nem sokáig tudja tartani magát, a fejlett országokban már most is csökken a munkaerő, viszont ez a tendencia a fejlődő országokra is át fog ragadni. A 2020-as években fog ez a folyamat kicsúcsosodni, gyakorlatilag Indián kívül mindenhol csökkeni fog a munkaerő nagysága, ami számos kérdést vet fel, többek között a társadalombiztosításra vonatkozóan is. A munkaerőhiányt valamilyen módon orvosolni kell majd, a technológiának ezért nagyon nagy jelentősége lesz, hogy mennyire tudja az emberi munkát majd kiváltani, vagy éppen kiegészíteni. A szakértő szerint azonban sok jóra nem kell számítani, rövid távon változhatnak a dolgok, viszont hosszú távon visszatérünk a korábbi kerékvágásba, amely újabb válságba sodorja a világot.

A Watson Wyatt szakértője előadásában kiemelte, hogy jelen helyzetben a legfontosabb feladat, hogy le tudjuk vonni a válság tanulságait, és tanuljunk belőle. Az egyik ilyen tanulság, hogy nem szabad alulbecsülni a háttérkockázatokat, sokkal nagyobb figyelmet kell erre fordítani. Csak egy példa, senki sem láthatta előre, hogy milyen változások alakulnak ki az autóiparban, és például mi lesz a General Motors sorsa. Mivel a munkaerőpiac teremti meg a fő kapcsolatot a nyugdíjrendszerrel, ezért nagyon fontos azt is látni, hogy a rendszer felülvizsgálata a külső okok miatt elkerülhetetlen.

Az egészen biztos a szakértő szerint, hogy nincs egy általános érvényű, és minden problémát megoldó módszer. Az emberek jól láthatóan csalódtak a nyugdíjrendszerek összes pillérében, a szolgáltatás meghatározott és a befizetés meghatározott programok hátrányai is jól megmutatkoztak. A tőkefedezeti pillérek igaz feltőkésítettek, azonban a pénz- és tőkepiacokra való utaltságuk miatt maguk is megszenvedik a válságokat. Elengedhetetlen, hogy ezeket a programokat és modelleket kijavítsuk, mivel az emberek szükségleteit ki kell elégíteni. A legnagyobb probléma ezzel, hogy az adósságválságban a rövid távú szemlélet terjedt el, a hosszabb távon jelentkező, de nagy változást okozó folyamatok kevésbé foglalkoztatják a politikusokat. Igaz több esetben megtörtént a beavatkozás és elkezdődött a gondolkodás, azonban valós megoldást, csak a struktúrák átalakításával, valamint tudatos tervezéssel lehet kapni.
https://www.portfolio.hu/befektetesi_alapok/ongondoskodas/a_magyarok_helyeben_befagyasztanam_a_nyugdijrendszert.173096.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox