Interjú Aleksandr Dugin professzorral, orosz filozófussal, szociológussal és politológussal, aki a Nemzetközi Eurázsiai Mozgalom vezetője és az eurázsianizmus ideológiájának egyik alap gondolkodója.
- Január 1-jén kezdte meg hivatalosan működését az euro-atlanti gazdasági hatalom ellensúlyozására megalakult Eurázsiai Gazdasági Unió Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország részvételével. Sikeresebbnek látja-e ennek a szövetségnek a jövőjét, mint az Európai Unióét? Mennyire stabil és megbízható partnerei Vladimir Putyinnak Aleksandr Lukasenko fehérorosz államfő és Nursultan Nazarbajev kazah elnök, nem lehetnek ők az Egyesült Államok következő narancsos forradalmának a célpontjai?
- Az Eurázsiai Unió a többpólusú világ prototípusaként jött létre. Természetesen ez nem alternatívája az Európai Uniónak, hanem egy kísérlet arra, hogy a hasonló politikai és gazdasági rendszerű államok között létrejöhessen egy különleges gazdasági és stratégiai zóna. A Nyugat dominanciája és manipulációja teremtette feltételek mellett, főleg a kiépített hálózati rendszerét tekintve, megbízható partnerek már nem léteznek senki számára sem. Az Eurázsiai Unió minden egyes országában, így Kazahsztánban és Fehéroroszországban is, de valószínűleg leginkább Oroszországban tevékenykednek olyan nagy befolyású hálózatrendszerek, amiknek pusztán annyi a feladatuk, hogy szabotálják ezt az új, eurázsiai kezdeményezést. Mindezt figyelembe véve ahhoz, hogy az Eurázsiai Unió jövője sikeres legyen, komoly küzdelmeket kell még megvívnia. Ami a narancsos forradalmakat illeti, úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok most már magára Oroszországra fogja az erejét összpontosítani. A Nyugat egyszerűen már nem tudja nem észrevenni Moszkva kilengéseit Novorosszijával kapcsolatban, és azt egyszerűen gyengeségnek fogja fel. Így számukra éppen alkalmas az idő arra, hogy csapást mérjenek Oroszországra. De természetesen nem zárnék ki ugyanilyen csapást a Nyugat részéről Minszkre, vagy éppen Asztanára.
- A Magyarországot is régóta sújtó "cordon sanitaire" nyugati koncepciójának kiiktatása kapcsán "A geopolitika alapjai" című művében "az új állami formációk teljes újrafelosztásáról" beszél "tisztán geopolitikai tényezők alapján". Idézem: "Csak föderációk vagy néhány állam létrehozásáról lehet szó ezeknek az államoknak a helyén." A Trianonban területe és lakossága kétharmadától megfosztott Magyarországnak milyen szerepe lenne, vagy lehetne ebben az új geopolitikai stratégiában?
- Őszintén hiszem, hogy a nemzetállamok kora lejárt. Jóval több etnikum létezik, mint nemzet, és maguk a nemzeti határvonalak ebből kifolyólag mindig igazságtalanok. Ezért van újra itt az ideje a Birodalmak létrehozásának. Vagy egy Birodalom – egy nyugati, amerikai, vagy több Birodalom létrehozásáról lehet szó. Éppen ennek az eldöntésére kell megkeresni a választ. Ha több Birodalom jönne létre, akkor azokból az egyik az Eurázsiai lenne, egy másik pedig az Európai. A "cordon sanitaire" országai Európa és Eurázsia között maguk kell, hogy létrehozzanak egy közös területi egységet, mondjuk a Hatalmas Kelet-Európát, kihasználva azt a kettősséggel jellemezhető szuperpozícióját, hogy részben eurázsiai, részben európai terület. De ebben az esetben sem látom helyét a nemzeti törekvéseknek. Ha mondjuk Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, meg talán a Volinyi terület és Ausztria is egységessé válna, akkor az magába gyűjtené az összes magyart, vagyis etnikailag minden visszaállna a Trianon előtti időkre. Mindez például nemzetállam keretében szerintem nem lenne lehetséges, éppen azért nem, mert maga a nemzetállam létezése is lehetetlen. Más, ennél fontosabb tényezőket is figyelembe kell vennünk, az például, hogy milyen jövőképpel rendelkezünk. A globalizmusban az olyan értékek, mint az etnosz, vallás, kultúra, szakrális tudás teljesen elvesznek és maradnak csak az egyének tömegei, a hálózatok és a kozmopolita, mechanikus állományokba tömörült vándorló atomok. Itt már nemcsak Oroszországról, Magyarországról, vagy Ukrajnáról van szó, hanem arról, hogy ha az emberiség csak egy lépést tesz még a nyugati világ felé, az egynemű házasságok, a modernizáció és az elnyugatosítás, egy szóval a tiszta nihilizmus irányába, egyszerűen el fog tűnni a föld felszínéről. Vagy felnyitjuk végre a szemünket és közösen: oroszok, magyarok, szlávok, románok, szerbek, németek, franciák és spanyolok szembeszállunk a Nyugattal, vagy szép lassan, egyesével eltűnünk.
- Az antitradicionális háttérhatalmak régóta teljes világuralomra törekszenek. Mit tesz Oroszország az orosz-ukrán konfliktus kapcsán az eszkalálódás, egy esetleges III. világháború elkerülése érdekében? Ön szerint reális veszély egy újabb egész világot érintő háború kitörése?
- Véleményem szerint szinte már realizált totális világdiktatúra fenyegetettségével állunk szemben. Ez a diktatúra a háborút, mint eszközt bevetheti, de gyakorlatilag már e nélkül is létezik. Összeuszítja a népeket – így Oroszországot és Ukrajnát, mint ahogy a rendőrség beépített emberei uszítják egymásra a bűnbandákat belülről. Oroszország arra törekszik, hogy a világpolitika meghatározó tényezője legyen, de egyelőre ez nem túl jól sikerül neki. Valami sikerül, valami nem. Ezért is olyan reaktív Oroszország politikai tevékenysége Ukrajnában: minden esélyét ostobán elmulasztottunk, hogy Ukrajnát a saját oldalunkra állítsuk. Ez a mi sajátos reaktív politikánk, akkor reagálunk, amikor már nem lehet nem reagálni. Ez így nem jó.
- Zbigniew Brzezinski, a posztszovjet terület szabadkőműves stratégája arról beszélt, hogy a volt Szovjetunió területét minél több utódállamra kell felosztani, hogy ezek bármikor egymás ellen lehessen fordítani őket, s így ez a terület, mint rivális hatalmi tényező, kikapcsolható legyen a világhatalmi törekvések köréből. Nem gondolja, hogy a mostani orosz-ukrán konfliktus is ennek a csapdahelyzetnek a része?
- De, valószínűleg így van. Brzezinski emberei, hálózatai és pártfogoltjai jelenleg is az orosz kormány vezetőségében jelen vannak. Az orosz politika számos területét irányítják. S ők azok, akik szabotálják azt a politikát, amelyet Novorosszijával kapcsolatban kellene folytatni, ezzel előkészítve magának Oroszországnak a szétesését.
- A nyár végén a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem rektora példa nélküli és egyben méltatlan döntést hozva elbocsátotta tanári pozíciójából. Hogyan ítéli ezt meg, s Ön szerint kik állhatnak a háttérben? Ismeretes jó viszonya az orosz vezetéssel, vajon miért nem álltak ki Ön mellett? Gondolja hogy ez még megtörténhet?
- Azt nem tudom, de úgy látszik, már csak egy dolog maradt számukra, hogy megöljenek engem. Az tény, hogy ellenem és minden hazafi ellen szörnyű támadások sora zajlik. Krím után megijedtek, hogy a hatalom fejet hajt az eseményekhez való hazafias hozzáállásunk előtt, és pokoli üldöztetés kezdődött meg az eurázsianizmus ellen az egész világon, így Oroszországon belül is. Nem olyan régen az Egyesült Államokban az összes televíziós csatornán bemutattak egy felvételt Glenn Beckkel, amelyben azt állította, hogy én vagyok az emberiség első számú ellensége. Oroszországban az atlantista elkötelezettségű hálózatokhoz tartozó személyek mindent megtesznek, hogy hiteltelenítsék az eurázsianizmust az orosz vezetőség szemében, erre hatalmas erőket fordítanak. Az internet tele van több százezer hamis anyaggal, ez példátlan támadásnak minősíthető. Jelenleg egyébként Oroszországban minden befagyott, a tanácsadók próbálják meggyőzni a Kremlt, hogy adja fel Novorossziját Krímért cserébe. De ez csapda, hiszen ha feladjuk Novorossziját, elveszítjük nemcsak Krímet, hanem egész Oroszországot. Ezt én mindig nyíltan ki mertem mondani, ezért is lett ennyi ellenségem. Az MGIMO rektorának ehhez semmi köze. Ahhoz, hogy olyan döntés szülessen, amely minden szabályt áthág, kellett egy felülről jövő politikai utasítás. Mindenesetre ez nagyon rossz jel, azt az üzenetet közvetíti, hogy Oroszországot nem azok irányítják, akiknek fontosak a mi nemzeti érdekeink.
- Hogyan ítéli meg Vladimir Putyin orosz elnök politikáját? Ön szerint milyen kormányzati stratégiai döntések várhatóak a jövőben az ukrán válság megoldásával kapcsolatban? Milyen esélyt lát a a konfliktus rendezésére?
- A Krímmel és Novorosszija támogatásával kapcsolatos politika helyes, viszont az ezt követő lassuló folyamatok helytelenek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Oroszország Ukrajnával mostanáig úgy viselkedett, mint mindenki mással, elengedte a kezét és csak a gázvezetékeken és magánmegbeszéléseken keresztül tárgyalt vele. Semmi rendszer nem volt a kapcsolattartásban. Ukrajnával kapcsolatban egyébként semmilyen döntés nem születik, ebben a kérdésben teljes a kábulat, így értékelni sincs benne mit. A minszki megbeszélések teljes kudarccal zárultak, hogy mi lesz a továbbiakban, nem tudnám megmondani. Úgy tűnik, az időzítés folyamata most az amerikaiak kezében van, hiszen amint Kijevet sikerül a végső támadás felé lökniük, akkor el is dől minden. Ehhez biztosnak kell lenniük abban, hogy a Kreml nem fog reagálni. E nélkül túl nagy lenne a kockázat, de amint megérzik, hogy kontrollálják Moszkvát a beépített hálózataikon keresztül, azonnal döntő csapást fognak mérni rá.
- Már többször találkozott a Jobbik elnökével. Hogyan értékeli a párt tevékenységét? A Jobbik a nagy európai pártok közül talán a legszívélyesebb viszonyt ápolja Oroszországgal és Törökországgal. Ön szerint mik a perspektívái egy ilyen külpolitikának?
- Úgy gondolom, ez egy rendkívül ígéretes párt a jövőre nézve. A mai világban a politika nem más, mint egy szemétdomb. Ezzel szemben a Jobbiknak és vezetőjének reális filozófiai és geopolitikai horizontjai vannak. Jelenleg elengedhetetlen, hogy egy pártnak értékei legyenek, és nekik ezek megvannak. Ráadásul ezek olyan helyes értékek, mint a tradíció, a szakrális tudás, az igazságosság, az etnosz, kultúra, vagy a nem korlátolt geopolitika, tagadva a nihilista liberalizmust és az amerikai hegemónia pénzügyi diktatúráját. A párt elnöke, Vona Gábor egy fiatal és intellektuális vezető, illetve a párt vezetősége is erősen ideológiailag motivált emberekből áll. Senkitől és semmitől sem szabad félni, csak menni előre!
- Az utóbbi időben egyre erősödnek az Európai Unióval szembeni kritikus hangok. Az integráció jövőjével kapcsolatos kétségeket immár a legutóbbi EP-választások is alátámasztani látszanak. Hogyan látja az Európai Unió jövőjét?
- Valóban, egyértelműen nő az euroszkeptikusok száma. Úgy látom, hogy az Európai Unió teljes összeomlása nagyon közel van és elkerülhetetlen, hiszen a mai Európának nincsenek elképzelései a jövőt illetően, nincsenek céljai, összességében nincs stratégiája. Az Európai Unió az USA értelmetlen és hanyatló perifériája. Egy ilyesfajta Európa nem tud létezni és nem is fog. Másfajta Európára van szükség, egy európai Európára, amely folytatja az igaz európai tradíciók művelését, ezen belül is a legfontosabbat: a kereszténységet, amelyből jóformán semmi sem maradt a nagy modern világ kezdete óta. Európa jelenleg egy temető, melyből minden, ami élő, igyekszik elmenekülni. Alapvetően a teljes „Új idő” egy kudarc, az ígéretek nem teljesültek, hiszen a szabadság rabszolgasággá vált, a demokrácia diktatúrává, a többségi hatalom a legundorítóbb és leghitványabb kisebbség szuverenitásává, a felvirágzás kizsákmányolássá, a lélek pedig elveszett a materializmus szakadékában. Az „Új idő” egyben ítélet is. Európa a legszerencsétlenebb és legpusztítóbb álmának terhe alatt hal meg, és ez az álom nem más, mint a Felvilágosodás. Itt az ideje beismerni, hogy ez nagy hiba volt. A középkorban semmilyen körülmények között nem lett volna szabad feladni a kereszténységet, a lovagiasságot és a népi, etnikai kultúrát, e mellett viszont nem lett volna szabad eltörölni az uzsoraság tiltását. Ezzel Európa megnyitotta a pokol kapuit, az eredmény pedig egyáltalán nem meglepő, sőt logikusnak mondható.
Szaniszló Adrienn, Magvasi Adrián
http://www.welt.de/politik/ausland/article136928614/Putin-Ideologe-Dugin-will-Oesterreich-aufloesen.html
2015. január 29., csütörtök
2015. január 28., szerda
Ab-elnök - Lenkovics: az alapjogok és az alkotmányosság védelme kötelezett arra, hogy vállaljam
Retró:
Az alapjogok és az alkotmányosság védelme miatt vállalta az Alkotmánybíróság (Ab) elnöki posztját Lenkovics Barnabás, az Ab 2015. február 25-ei hatállyal megválasztott elnöke, aki erről eskütételét követően nyilatkozott újságíróknak hétfőn az Országházban.
Lenkovics Barnabás 2007. április 21. óta tagja az Ab-nek, megbízatása 2016. április 21-ig szól.
Az elnöki tisztség Ab-mandátumhoz kötött és azzal együtt lejár - ismertette, hozzátéve: ezt a rövid időt próbaidőnek, útkeresésnek tekinti.
Felidézte, hogy 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök javasolta ombudsmannak, ezt megelőzően az oktatásnak és a tudománynak élt. Az alapjogvédelmi, alkotmányvédelmi funkciót megszerette, beletanult, s talán ennek is köszönhető, hogy nyolcadik éve alkotmánybíró - magyarázta, kifejtve: mindez arra kötelezte, hogy vállalja a jelöltséget az elnöki posztra.
Lenkovics Barnabás kitért arra: örül, hogy sikeres volt a parlamenti szavazás, mert 2006 és 2010 között többször tapasztalta, hogy valaki nem kapta meg a kétharmados támogatást. Az ilyen eljárásokat méltatlannak, megalázónak tartja, és azt mondta, "a politika természetét és jelenlegi helyzetet ismerve" most is számolt ezzel. Utódainak azt kívánta: alakuljon úgy Magyarországon a politikai kultúra, hogy nem lesznek ilyen szituációknak kitéve.
Lenkovics Barnabás kérdésre kijelentette azt is: személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az Alkotmánybíróság működését érintő korlátozások. Ennek részleteiről hivatalba lépését követően kíván beszélni, ugyanakkor méltatta, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter megnyilatkozása szerint is eljött az idő a felülvizsgálatra. Ez nemzetközileg is jó fényt vetne Magyarországra és az Ab-re - fejtette ki.
Értékelése szerint külön tudományos és politikai vitakérdés, hogy vissza kellett-e venni a hatalmi bíráskodásból. Az Ab hatáskörének "nehéz fegyverzeteként" beszélt a megsemmisítésről, hozzátéve: nem kell mindig azzal élni, például puhább hatásköri megoldás egy szignalizáció, egy részletesálláspont-kifejté s esetleg ajánlásokkal.
A szavazást firtató kérdésre sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a Jobbik, az MSZP és a DK nem vett részt abban magát. Szólt arról is, hogy saját kezdeményezése volt, hogy találkozzon a frakcióvezetőkkel, hogy a szavazás ne egy névről szóljon, hanem arccal, véleménnyel is társuljon.
Az Országgyűlés hétfőn titkos szavazáson, a szükséges kétharmados többséghez elegendő 132 igen szavatattal választotta meg az Ab következő elnökévé Lenkovics Barnabást Kövér László házelnök javaslatára.
Forrás: MTI
Az alapjogok és az alkotmányosság védelme miatt vállalta az Alkotmánybíróság (Ab) elnöki posztját Lenkovics Barnabás, az Ab 2015. február 25-ei hatállyal megválasztott elnöke, aki erről eskütételét követően nyilatkozott újságíróknak hétfőn az Országházban.
Lenkovics Barnabás 2007. április 21. óta tagja az Ab-nek, megbízatása 2016. április 21-ig szól.
Az elnöki tisztség Ab-mandátumhoz kötött és azzal együtt lejár - ismertette, hozzátéve: ezt a rövid időt próbaidőnek, útkeresésnek tekinti.
Felidézte, hogy 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök javasolta ombudsmannak, ezt megelőzően az oktatásnak és a tudománynak élt. Az alapjogvédelmi, alkotmányvédelmi funkciót megszerette, beletanult, s talán ennek is köszönhető, hogy nyolcadik éve alkotmánybíró - magyarázta, kifejtve: mindez arra kötelezte, hogy vállalja a jelöltséget az elnöki posztra.
Lenkovics Barnabás kitért arra: örül, hogy sikeres volt a parlamenti szavazás, mert 2006 és 2010 között többször tapasztalta, hogy valaki nem kapta meg a kétharmados támogatást. Az ilyen eljárásokat méltatlannak, megalázónak tartja, és azt mondta, "a politika természetét és jelenlegi helyzetet ismerve" most is számolt ezzel. Utódainak azt kívánta: alakuljon úgy Magyarországon a politikai kultúra, hogy nem lesznek ilyen szituációknak kitéve.
Lenkovics Barnabás kérdésre kijelentette azt is: személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az Alkotmánybíróság működését érintő korlátozások. Ennek részleteiről hivatalba lépését követően kíván beszélni, ugyanakkor méltatta, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter megnyilatkozása szerint is eljött az idő a felülvizsgálatra. Ez nemzetközileg is jó fényt vetne Magyarországra és az Ab-re - fejtette ki.
Értékelése szerint külön tudományos és politikai vitakérdés, hogy vissza kellett-e venni a hatalmi bíráskodásból. Az Ab hatáskörének "nehéz fegyverzeteként" beszélt a megsemmisítésről, hozzátéve: nem kell mindig azzal élni, például puhább hatásköri megoldás egy szignalizáció, egy részletesálláspont-kifejté s esetleg ajánlásokkal.
A szavazást firtató kérdésre sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a Jobbik, az MSZP és a DK nem vett részt abban magát. Szólt arról is, hogy saját kezdeményezése volt, hogy találkozzon a frakcióvezetőkkel, hogy a szavazás ne egy névről szóljon, hanem arccal, véleménnyel is társuljon.
Az Országgyűlés hétfőn titkos szavazáson, a szükséges kétharmados többséghez elegendő 132 igen szavatattal választotta meg az Ab következő elnökévé Lenkovics Barnabást Kövér László házelnök javaslatára.
Forrás: MTI
2015. január 20., kedd
RTL-műsor a paranoid, skizoid magyar diktátorokról
A XX. század két, legsötétebbnek tartott figurája pszichés zavarokkal küzdött – írja a XXI. század című műsor alapján a Blikk.
Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás ideológiája sokban nem egyezett, de az elmeorvosok szerint mindketten pszichés gondokkal küzdöttek.
A „nemzetvezető” vizsgálatát 1939-ben végezte el Bakody Aurél. A lipótmezei elmegyógyintézet főorvosa Szálasi 1935-ös írása, a Cél és követelések alapján jutott arra, hogy a nyilas politikus skizoid pszichopata (életidegen kóros személyiség) volt. Légvárakat épített, nem tudta reálisan felmérni a helyzetet. Szálasi új szavakat gyártó, mondatokat pufogtató, bizarr logikájú ember volt, „jelentéktelen tartalmú bölcsességeket” pátoszosan adott elő. Légvárakat épített. Ez számos esetben mutatkozott meg: 1945 márciusában – a főváros szovjet kézre kerülése után – is töretlenül hitt a német győzelemben.
„Államcél és államélet egymást szervesen ki kell egészítsék, egymással párhuzamosan kell haladniuk. Ennek a szervezett párhuzamnak élőszóban meghatározott, ésszerűen és célirányosan alkotott törvénye, az állam munkaruhája: az alkotmány. Ezen az alapon épül az államösszesség dicsőségének, nagyságának és boldogságának háza.
Az államban csak egy politikus van: a vezetőpolitikus, aki egyetemlegesen intézi az államéletet az állam célkövetelései szerint. A többi szakember. A vezetőpolitikus az állam első szolgája, az államcélra való törekvés első munkása. Ő tervezi, szerkeszti és állítja munkába az államgépezetet”. (Szálasi Ferenc - Cél és követelések, részlet)
Rákosi Mátyásról csellel készült egy Rorschach-teszt, amikor Illyés Gyulánál és feleségénél, Kozmutza Flóra pszichológusnál vendégeskedett. „Flóra néni mondta, hogy ő ilyen teszteket gyűjt, és álljon már kötélnek” – mesélte egykori tanáráról, a XXI. századnak Bagdy Emőke professor emeritus. Kozmutza Flóra a tesztről elfeledkezett, csak a kilencvenes évek elején küldte el a lipótmezei elmegyógyintézetbe. Bagdy Emőke azt mondta, a sztálinista diktátor ugyan nem volt elmebeteg, de egy nagyon erőszakos paranoid személyiség volt. Problémáinak alapja a paranoiája, túlzott gyanakvása volt, jó képességei ellenére sem érezte elég okosnak magát. Gyanakodott az őt túlszárnyalókra, a jobb képességű – vagy annak vélt – embereket kíméletlenül megsemmisítette szavakban, tettekben is. A rögeszmés üldözési mánia miatt szüksége volt ellenségre, és ha éppen nem volt, keresett. További részletek az RTL Klub kedd esti, XXI. század című műsorában.
Rákosiról a teszt egyébként azt is igazolta, hogy a látszólag erős diktátor maga is félt, szorongott. A történészek szerint érzelmeivel nem lehetett megfogni, egyéniségét saját családjában is álcázta, A családban csak ő maradt Rákosi, testvérei Birók lettek, és a nyilvánosság előtt ”Rákosi elvtárs“ volt a titulusa. A kultúra napja előtt érdekes arról is megemlékezni, hogy az ötvenes években Rákosi Mátyás átiratta volna a Himuszt Illyés Gyulával, új nemzeti verset akart, de a költőfejedelem nem vállalta a feladatot.
A paranoia olyan téves eszmerendszert takar, ahol a tünetek kizárólag a gondolkodás tartalmi zavaraiban nyilvánulnak meg. A betegség leggyakrabban a 30–40-es életévekben lappangva keletkezik, fejlődik ki. A beteg kóros következtetések logikusan felépített rendszerét alakítja ki, amely egy bizonyos témakörben befolyásolhatatlan meggyőződéssé válik. A „nagy embereknél” ez az értetlenség gyakorta vezetett pszichotikus depresszióhoz. Költőkről, politikusokról ma már tudható, mit okozott, hogy felerősödött másokkal szembeni gyanakvásuk, bizalmatlanságuk, saját igazságukba vetett hitük. Ez csak addig nem kóros, amíg nem kapcsolódik hozzá megszállottság.
A téveszme lényege ugyanis, hogy minden felett álló. Sem ellenérv, sem bizonyíték nem ingathatja meg. Attól kóros, hogy a vita, a kétség nem gyengíti, hanem erősíti, rendszerré terebélyesíti. Szinte mindenki alkalmas a paranoiditásra, a dolgok „látszata mögötti igazság felismerésére”. Ezzel szemben a paranoiás körömszakadtáig védi elméletét. Akkor is, amikor annak téves volta már nyilvánvaló. A betegség kizárólagos tünete a gondolkodás tartalmi zavara. A beteg külseje, magatartása, beszédmodora nem különbözik az egészségestől. Legfeljebb túlzott magabiztossága, szenvedélyessége kelthetne gyanút, hiszen a paranoiás olyan, mintha. Gondolkodása azonban szélsőségesen katatímiás.
A paranoiás világa kerek. Ilyen személyiségű emberből nagyon sok van, de csak kevesen lesznek közülük betegek. A nyilvánvaló betegséget leggyakrabban pszichogén ártalom — vélt vagy valós sérelem — indítja el. A paranoia viszonylag ritka betegség. A betegek nagy része soha nem kerül pszichiátriára. Környezetük legfeljebb megszállottnak tartja őket, nem elmebetegnek, ami vonzó főleg a kevésbé iskolázott, befolyásolható emberek között. A hatalmi struktúra belső törvényszerűségei révén könnyen lehet hangadó tekintélyes körökben is. Mivel azonban minden cselekedetét, minden megnyilvánulását továbbra is meglevő kóros meggyőződése irányítja, ez a felemelkedés rendkívül veszélyes lehet, mivel a paranoia fertőző. Néha már szinte megállapíthatatlan, hogy egy közösségen belül ki a valódi beteg. A „fertőződés” szerencsére csak látszat, a többiek nem válnak igazán beteggé, és az igazi beteg kiemelése után hamarosan korrigálják is hibás meggyőződésüket.
http://www.hir24.hu/kultura/2015/01/20/rtl-musor-a-paranoid-skizoid-magyar-diktatorokrol/
Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás ideológiája sokban nem egyezett, de az elmeorvosok szerint mindketten pszichés gondokkal küzdöttek.
A „nemzetvezető” vizsgálatát 1939-ben végezte el Bakody Aurél. A lipótmezei elmegyógyintézet főorvosa Szálasi 1935-ös írása, a Cél és követelések alapján jutott arra, hogy a nyilas politikus skizoid pszichopata (életidegen kóros személyiség) volt. Légvárakat épített, nem tudta reálisan felmérni a helyzetet. Szálasi új szavakat gyártó, mondatokat pufogtató, bizarr logikájú ember volt, „jelentéktelen tartalmú bölcsességeket” pátoszosan adott elő. Légvárakat épített. Ez számos esetben mutatkozott meg: 1945 márciusában – a főváros szovjet kézre kerülése után – is töretlenül hitt a német győzelemben.
„Államcél és államélet egymást szervesen ki kell egészítsék, egymással párhuzamosan kell haladniuk. Ennek a szervezett párhuzamnak élőszóban meghatározott, ésszerűen és célirányosan alkotott törvénye, az állam munkaruhája: az alkotmány. Ezen az alapon épül az államösszesség dicsőségének, nagyságának és boldogságának háza.
Az államban csak egy politikus van: a vezetőpolitikus, aki egyetemlegesen intézi az államéletet az állam célkövetelései szerint. A többi szakember. A vezetőpolitikus az állam első szolgája, az államcélra való törekvés első munkása. Ő tervezi, szerkeszti és állítja munkába az államgépezetet”. (Szálasi Ferenc - Cél és követelések, részlet)
Rákosi Mátyásról csellel készült egy Rorschach-teszt, amikor Illyés Gyulánál és feleségénél, Kozmutza Flóra pszichológusnál vendégeskedett. „Flóra néni mondta, hogy ő ilyen teszteket gyűjt, és álljon már kötélnek” – mesélte egykori tanáráról, a XXI. századnak Bagdy Emőke professor emeritus. Kozmutza Flóra a tesztről elfeledkezett, csak a kilencvenes évek elején küldte el a lipótmezei elmegyógyintézetbe. Bagdy Emőke azt mondta, a sztálinista diktátor ugyan nem volt elmebeteg, de egy nagyon erőszakos paranoid személyiség volt. Problémáinak alapja a paranoiája, túlzott gyanakvása volt, jó képességei ellenére sem érezte elég okosnak magát. Gyanakodott az őt túlszárnyalókra, a jobb képességű – vagy annak vélt – embereket kíméletlenül megsemmisítette szavakban, tettekben is. A rögeszmés üldözési mánia miatt szüksége volt ellenségre, és ha éppen nem volt, keresett. További részletek az RTL Klub kedd esti, XXI. század című műsorában.
Rákosiról a teszt egyébként azt is igazolta, hogy a látszólag erős diktátor maga is félt, szorongott. A történészek szerint érzelmeivel nem lehetett megfogni, egyéniségét saját családjában is álcázta, A családban csak ő maradt Rákosi, testvérei Birók lettek, és a nyilvánosság előtt ”Rákosi elvtárs“ volt a titulusa. A kultúra napja előtt érdekes arról is megemlékezni, hogy az ötvenes években Rákosi Mátyás átiratta volna a Himuszt Illyés Gyulával, új nemzeti verset akart, de a költőfejedelem nem vállalta a feladatot.
A paranoia olyan téves eszmerendszert takar, ahol a tünetek kizárólag a gondolkodás tartalmi zavaraiban nyilvánulnak meg. A betegség leggyakrabban a 30–40-es életévekben lappangva keletkezik, fejlődik ki. A beteg kóros következtetések logikusan felépített rendszerét alakítja ki, amely egy bizonyos témakörben befolyásolhatatlan meggyőződéssé válik. A „nagy embereknél” ez az értetlenség gyakorta vezetett pszichotikus depresszióhoz. Költőkről, politikusokról ma már tudható, mit okozott, hogy felerősödött másokkal szembeni gyanakvásuk, bizalmatlanságuk, saját igazságukba vetett hitük. Ez csak addig nem kóros, amíg nem kapcsolódik hozzá megszállottság.
A téveszme lényege ugyanis, hogy minden felett álló. Sem ellenérv, sem bizonyíték nem ingathatja meg. Attól kóros, hogy a vita, a kétség nem gyengíti, hanem erősíti, rendszerré terebélyesíti. Szinte mindenki alkalmas a paranoiditásra, a dolgok „látszata mögötti igazság felismerésére”. Ezzel szemben a paranoiás körömszakadtáig védi elméletét. Akkor is, amikor annak téves volta már nyilvánvaló. A betegség kizárólagos tünete a gondolkodás tartalmi zavara. A beteg külseje, magatartása, beszédmodora nem különbözik az egészségestől. Legfeljebb túlzott magabiztossága, szenvedélyessége kelthetne gyanút, hiszen a paranoiás olyan, mintha. Gondolkodása azonban szélsőségesen katatímiás.
A paranoiás világa kerek. Ilyen személyiségű emberből nagyon sok van, de csak kevesen lesznek közülük betegek. A nyilvánvaló betegséget leggyakrabban pszichogén ártalom — vélt vagy valós sérelem — indítja el. A paranoia viszonylag ritka betegség. A betegek nagy része soha nem kerül pszichiátriára. Környezetük legfeljebb megszállottnak tartja őket, nem elmebetegnek, ami vonzó főleg a kevésbé iskolázott, befolyásolható emberek között. A hatalmi struktúra belső törvényszerűségei révén könnyen lehet hangadó tekintélyes körökben is. Mivel azonban minden cselekedetét, minden megnyilvánulását továbbra is meglevő kóros meggyőződése irányítja, ez a felemelkedés rendkívül veszélyes lehet, mivel a paranoia fertőző. Néha már szinte megállapíthatatlan, hogy egy közösségen belül ki a valódi beteg. A „fertőződés” szerencsére csak látszat, a többiek nem válnak igazán beteggé, és az igazi beteg kiemelése után hamarosan korrigálják is hibás meggyőződésüket.
http://www.hir24.hu/kultura/2015/01/20/rtl-musor-a-paranoid-skizoid-magyar-diktatorokrol/
2015. január 18., vasárnap
Alkotmánybíróság: TOP 10!
A tavalyi év tíz legjelentősebb határozata. Az idei esztendő sem ígérkezik csendesebbnek. Íme a legközelebbi ülés témái.
2015. január 18. 10:50
Mozgalmas esztendőn van túl az Alkotmánybíróság. Ezernyi indítvány masírozott előttük, tucatjával zörgettek az ajtójukon a soron kívül mérlegelendő választási kampánnyal kapcsolatos vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, miközben a „hagyományos” sérelmek sem fogyatkoztak. Hengereltek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Számos nagy horderejű ügyben hoztak döntést. Sereg Andrása Taláros Testület sajtófőnöke, kérésünkre, a tavalyi esztendő határozataiból toplistát készített. Nem lehetett könnyű. Lehet vitatni, de megtisztelő, és fölöttébb figyelemre méltó a választása. Íme.
TOP 10!
1. A közszereplők bírálhatóságáról.
Az Alkotmánybíróság március 3-án hozott határozatában megállapította: sérti az Alaptörvény IX. cikkében foglalt szólás- és sajtószabadságot, hogy az új Ptk. a közügyek vitatásakor a közéleti szereplők szélesebb körű bírálhatóságát „méltányolható közérdek” igazolásához köti. Az alaptörvény-ellenesnek ítélt törvényi feltételt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, így az új Ptk. 2:44. §-a anélkül lépett hatályba 2014. március 15-én. (7/2014. (III. 7.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/DCAE82809F3037D2C1257BBF001BABA1?OpenDocument.)
2. A nemzetbiztonsági ellenőrzésről.
Az Alkotmánybíróság március 17-én hozott határozatában megállapította, hogy alaptörvény-ellenes a nemzetbiztonsági törvénynek az a módosítása, amely szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonya fennállása alatt folyamatosan nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt áll, és ennek során vele szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést is lehet folytatni. (9/2014. (III. 21.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/EA9EE167708980F2C1257CA5004ACF42?OpenDocument.)
3. A töredékszavazatok szabályozásáról.
Az Alkotmánybíróság május 5-én hozott határozatában megállapította, hogy nem sérti a választójog egyenlőségére vonatkozó alkotmányossági követelményeket az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénynek a töredékszavazatra vonatkozó rendelkezése. Az indítványozók alkotmányjogi panaszban kérték az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont vizsgálatát. (3141/2014. (V. 9.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/6EF7470F49B0A567C1257CC90033F3C7?OpenDocument.)
4. Az élettársak családi pótlékjáról.
Az Alkotmánybíróság május 5-én – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben nem rendelkezett arról, hogy a közös háztartásban, együtt nevelt gyermekek után azonos mértékű családi pótlék járjon akkor is, ha az őket nevelő szülők házasságban, és akkor is, ha élettársi kapcsolatban élnek egymással.(14/2014. (V. 13.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/9C157DC3CB5A7265C1257ADA00524ADF?OpenDocument.)
5. A várandós nők felmondási védelméről.
Az Alkotmánybíróság május 27-én hozott határozatában alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 65. § (5) bekezdésének azt a szövegrészét, amely szerint a várandós, illetve az emberi reprodukciós eljárásban résztvevő nőt csak akkor illeti meg a felmondási védelem, ha állapotáról a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta a munkáltatóját. (17/2014. (V. 30.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/869799353AB65B33C1257ADC002103AE?OpenDocument.)
6. A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról.
Az Alkotmánybíróság június 30-án hozott határozatában elbírálta a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvényt támadó alkotmányjogi panaszokat: a törvény egészének alaptörvény-ellenességét állító indítványokat elutasította, a törvény két rendelkezését megsemmisítette, míg egy további rendelkezéshez alkotmányos követelményt állapított meg. (20/2014. (VII. 3.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/AA42F88F8E53EB84C1257BBF001BACF4?OpenDocument.
7. A halmazati büntetés súlyosításáról.
Az Alkotmánybíróság július 7-én hozott határozatában megállapította, hogy a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazandó szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezés alaptörvény-ellenes, ezért Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdését hatálybalépésére (2013. július 1-jére) visszaható hatállyal megsemmisítette. (23/2014. (VII. 15.) AB határozat:http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/9915E5E66E00F15FC1257B4A001BA360?OpenDocument.)
8. A fővárosi közgyűlés tagjainak választásáról.
Az Alkotmánybíróság július 21-én hozott határozatában megállapította: alaptörvény-ellenes, hogy a fővárosi közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok a kompenzációs listás mandátumszerzés körében a szavazatok súlyozott számítását írják elő. A testület alaptörvény-ellenesnek ítélte azt is, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást. (26/2014. (VII. 23.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/B8C4308899929142C1257D0100507FF0?OpenDocument.)
9. A rendőri intézkedésről készült fotók nyilvánosságáról.
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án hozott határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.656/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A határozat indokolása szerint a nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik. (28/2014. (IX. 29.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/0E56D3CAD2A42323C1257B91001BAA15?OpenDocument.)
10. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekről.
Az Alkotmánybíróság a november 11-én hozott határozatában elutasította a Fővárosi Törvényszék eljáró bírái által benyújtott indítványokat, és megállapította, hogy nem alaptörvény-ellenesek a banki kölcsönszerződéseket egyoldalúan módosító tisztességtelen kikötések alkalmazásának következményeit meghatározó törvény támadott rendelkezései. (34/2014. (XI. 14.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/67436C6B4C143CD3C1257D4D004746AB?OpenDocument.)
LEGFRISSEBB DÖNTÉS
Az Alkotmánybíróság év elejei határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.16/2013/5. számú ítélete az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése tekintetében alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
Az indítványozó mint magánvádló ismeretlen személy ellen tett feljelentése nyomán indult bírósági eljárásban rágalmazás vétsége elkövetésével vádolta az elkövetőt, aki az internet útján elérhető iwiw közösségi alkalmazáshoz tartozó felhasználói adatlapján a személyes adatok állatok rovatában a „Zizi, a gyönyörű magyarvizsla leány és X. Y. (teljes névvel kiírva) ügyvédutánzat” bejegyzést tette.
Az első fokú bíróság megállapította az iwiw felhasználói adatlap tulajdonosának bűnösségét egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében, és ezért három évre próbára bocsátotta. A vádlott fellebbezése nyomán, a másodfokon eljáró törvényszék az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat az ellene emelt két rendbeli becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiányában – felmentette. A harmadfokú bíróság a felmentő ítélettel más jogi indokok alapján egyetértett: a vádlott felmentését bűncselekmény hiányára tekintettel állapította meg, mivel az ügyvéd olyan közszereplőnek tekintendő, aki tűrni köteles az ügyben szereplő és ahhoz hasonló kifejezéseket.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján megvizsgálta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e a jó hírnév védelméhez való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyát. A határozat indokolása szerint a panaszos sem közhatalmat gyakorló személynek, sem közszereplő politikusnak nem minősült, így nem volt alkotmányos indoka annak, hogy az egyébként büntetendő cselekmény a sértett-magánvádló ügyvédi minőségére tekintettel ne lett volna szankcionálandó. Az Alkotmánybíróság szerint az ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenesen terjesztette ki a véleménynyilvánítás szabadságát, mely révén a panaszosnak az emberi méltósága, és jó hírnévhez való joga szükségtelenül csorbult. (AB határozat: IV/141/2014.)A határozathoz Lévay Miklós, Paczolay Péter, Stumpf István és Sulyok Tamás alkotmánybírók párhuzamos indoklást csatoltak. (...)
http://gondola.hu/cikkek/94503-Alkotmanybirosag__TOP_10_.html
2015. január 18. 10:50
Mozgalmas esztendőn van túl az Alkotmánybíróság. Ezernyi indítvány masírozott előttük, tucatjával zörgettek az ajtójukon a soron kívül mérlegelendő választási kampánnyal kapcsolatos vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, miközben a „hagyományos” sérelmek sem fogyatkoztak. Hengereltek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Számos nagy horderejű ügyben hoztak döntést. Sereg Andrása Taláros Testület sajtófőnöke, kérésünkre, a tavalyi esztendő határozataiból toplistát készített. Nem lehetett könnyű. Lehet vitatni, de megtisztelő, és fölöttébb figyelemre méltó a választása. Íme.
TOP 10!
1. A közszereplők bírálhatóságáról.
Az Alkotmánybíróság március 3-án hozott határozatában megállapította: sérti az Alaptörvény IX. cikkében foglalt szólás- és sajtószabadságot, hogy az új Ptk. a közügyek vitatásakor a közéleti szereplők szélesebb körű bírálhatóságát „méltányolható közérdek” igazolásához köti. Az alaptörvény-ellenesnek ítélt törvényi feltételt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, így az új Ptk. 2:44. §-a anélkül lépett hatályba 2014. március 15-én. (7/2014. (III. 7.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/DCAE82809F3037D2C1257BBF001BABA1?OpenDocument.)
2. A nemzetbiztonsági ellenőrzésről.
Az Alkotmánybíróság március 17-én hozott határozatában megállapította, hogy alaptörvény-ellenes a nemzetbiztonsági törvénynek az a módosítása, amely szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonya fennállása alatt folyamatosan nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt áll, és ennek során vele szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést is lehet folytatni. (9/2014. (III. 21.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/EA9EE167708980F2C1257CA5004ACF42?OpenDocument.)
3. A töredékszavazatok szabályozásáról.
Az Alkotmánybíróság május 5-én hozott határozatában megállapította, hogy nem sérti a választójog egyenlőségére vonatkozó alkotmányossági követelményeket az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénynek a töredékszavazatra vonatkozó rendelkezése. Az indítványozók alkotmányjogi panaszban kérték az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont vizsgálatát. (3141/2014. (V. 9.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/6EF7470F49B0A567C1257CC90033F3C7?OpenDocument.)
4. Az élettársak családi pótlékjáról.
Az Alkotmánybíróság május 5-én – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben nem rendelkezett arról, hogy a közös háztartásban, együtt nevelt gyermekek után azonos mértékű családi pótlék járjon akkor is, ha az őket nevelő szülők házasságban, és akkor is, ha élettársi kapcsolatban élnek egymással.(14/2014. (V. 13.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/9C157DC3CB5A7265C1257ADA00524ADF?OpenDocument.)
5. A várandós nők felmondási védelméről.
Az Alkotmánybíróság május 27-én hozott határozatában alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 65. § (5) bekezdésének azt a szövegrészét, amely szerint a várandós, illetve az emberi reprodukciós eljárásban résztvevő nőt csak akkor illeti meg a felmondási védelem, ha állapotáról a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta a munkáltatóját. (17/2014. (V. 30.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/869799353AB65B33C1257ADC002103AE?OpenDocument.)
6. A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról.
Az Alkotmánybíróság június 30-án hozott határozatában elbírálta a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvényt támadó alkotmányjogi panaszokat: a törvény egészének alaptörvény-ellenességét állító indítványokat elutasította, a törvény két rendelkezését megsemmisítette, míg egy további rendelkezéshez alkotmányos követelményt állapított meg. (20/2014. (VII. 3.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/AA42F88F8E53EB84C1257BBF001BACF4?OpenDocument.
7. A halmazati büntetés súlyosításáról.
Az Alkotmánybíróság július 7-én hozott határozatában megállapította, hogy a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazandó szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezés alaptörvény-ellenes, ezért Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdését hatálybalépésére (2013. július 1-jére) visszaható hatállyal megsemmisítette. (23/2014. (VII. 15.) AB határozat:http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/9915E5E66E00F15FC1257B4A001BA360?OpenDocument.)
8. A fővárosi közgyűlés tagjainak választásáról.
Az Alkotmánybíróság július 21-én hozott határozatában megállapította: alaptörvény-ellenes, hogy a fővárosi közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok a kompenzációs listás mandátumszerzés körében a szavazatok súlyozott számítását írják elő. A testület alaptörvény-ellenesnek ítélte azt is, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást. (26/2014. (VII. 23.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/B8C4308899929142C1257D0100507FF0?OpenDocument.)
9. A rendőri intézkedésről készült fotók nyilvánosságáról.
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án hozott határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.656/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A határozat indokolása szerint a nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik. (28/2014. (IX. 29.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/0E56D3CAD2A42323C1257B91001BAA15?OpenDocument.)
10. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekről.
Az Alkotmánybíróság a november 11-én hozott határozatában elutasította a Fővárosi Törvényszék eljáró bírái által benyújtott indítványokat, és megállapította, hogy nem alaptörvény-ellenesek a banki kölcsönszerződéseket egyoldalúan módosító tisztességtelen kikötések alkalmazásának következményeit meghatározó törvény támadott rendelkezései. (34/2014. (XI. 14.) AB határozat: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/67436C6B4C143CD3C1257D4D004746AB?OpenDocument.)
LEGFRISSEBB DÖNTÉS
Az Alkotmánybíróság év elejei határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.16/2013/5. számú ítélete az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése tekintetében alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.
Az indítványozó mint magánvádló ismeretlen személy ellen tett feljelentése nyomán indult bírósági eljárásban rágalmazás vétsége elkövetésével vádolta az elkövetőt, aki az internet útján elérhető iwiw közösségi alkalmazáshoz tartozó felhasználói adatlapján a személyes adatok állatok rovatában a „Zizi, a gyönyörű magyarvizsla leány és X. Y. (teljes névvel kiírva) ügyvédutánzat” bejegyzést tette.
Az első fokú bíróság megállapította az iwiw felhasználói adatlap tulajdonosának bűnösségét egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében, és ezért három évre próbára bocsátotta. A vádlott fellebbezése nyomán, a másodfokon eljáró törvényszék az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat az ellene emelt két rendbeli becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiányában – felmentette. A harmadfokú bíróság a felmentő ítélettel más jogi indokok alapján egyetértett: a vádlott felmentését bűncselekmény hiányára tekintettel állapította meg, mivel az ügyvéd olyan közszereplőnek tekintendő, aki tűrni köteles az ügyben szereplő és ahhoz hasonló kifejezéseket.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján megvizsgálta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e a jó hírnév védelméhez való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyát. A határozat indokolása szerint a panaszos sem közhatalmat gyakorló személynek, sem közszereplő politikusnak nem minősült, így nem volt alkotmányos indoka annak, hogy az egyébként büntetendő cselekmény a sértett-magánvádló ügyvédi minőségére tekintettel ne lett volna szankcionálandó. Az Alkotmánybíróság szerint az ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenesen terjesztette ki a véleménynyilvánítás szabadságát, mely révén a panaszosnak az emberi méltósága, és jó hírnévhez való joga szükségtelenül csorbult. (AB határozat: IV/141/2014.)A határozathoz Lévay Miklós, Paczolay Péter, Stumpf István és Sulyok Tamás alkotmánybírók párhuzamos indoklást csatoltak. (...)
http://gondola.hu/cikkek/94503-Alkotmanybirosag__TOP_10_.html
2015. január 14., szerda
Az osztrák alkotmánybíróság döntése után már az azonos nemű párok is fogadhatnak örökbe gyermeket
horváthbence
Eszerint mostantól nem vérszerinti gyermek közös örökbefogadására is lesz lehetőség. Azonos nemű párok eddig csak vérszerinti gyermeket fogadhattak örökbe.
A határozatot Gerhart Holzinger, az alkotmánybíróság elnöke azzal indokolta, hogy a kizárólag szexuális irányultság alapján meghatározott szabályozás megléte indokolatlan volt. A mostani döntés alapjául az Emberi Jogok Európai Egyezményének, a magánélet és családi élet tiszteletben tartásárról szóló cikkelye szolgált.
Azonos nemű párok 2013 óta fogadhatják örökbe partnerük vérszerinti gyermekét Ausztriában, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság jogsértőnek mondta ki ennek tiltását, hiszen a heteroszexuális, nem összeházasodott párok előtt nyitva állt ez a lehetőség. A strasbourgi bíróság akkori határozata szerint az osztrák szabályozás hátrányosan megkülönbözteti a heteroszexuális párokkal szemben a homoszexuálisokat, s ezzel sérül az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14., a diszkrimináció tilalmáról szóló cikke, valamint a magán- és a családi élet tiszteletben tartásáról szóló 8. cikk.
A téma megosztotta az osztrák kormánykoalíciót, hiszen az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) az örökbefogadási jog azonos nemű párokra való kiterjesztését szorgalmazta, míg az Osztrák Néppárt (ÖVP) ezt elutasította.
A szociáldemokrata Gabriele Heinisch-Hosek nőügyi miniszter a homoszexuálisok jogaiért való küzdelem egyik fontos lépésének nevezte a mai döntést. Az ÖVP elnöke, Reinhold Mitterlehner, alkancellár hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartják és elfogadják a döntést. Leszögezte azonban azt is, hogy a néppárt továbbra is a hagyományos családi modellt támogatja.
A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) szerint az örökbefogadási tilalom feloldása a gyerekek fekete napja.
Homoszexuális párok polgári házasságot Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Izlandon, Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban köthetnek. Ezekben az országokban egyes információk szerint Portugália kivételével örökbe fogadásra is jogosultak az azonos nemű párok.
Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata Ausztriában, Svájcban, Liechtensteinben, Németországban, Csehországban, Magyarországon, Szlovéniában, Észtországban és Írországban engedélyezett. (Standard/MTI)
http://444.hu/2015/01/14/az-osztrak-alkotmanybirosag-feloldotta-az-azonos-nemu-parok-orokbefogadasanak-tilalmat/
Eszerint mostantól nem vérszerinti gyermek közös örökbefogadására is lesz lehetőség. Azonos nemű párok eddig csak vérszerinti gyermeket fogadhattak örökbe.
A határozatot Gerhart Holzinger, az alkotmánybíróság elnöke azzal indokolta, hogy a kizárólag szexuális irányultság alapján meghatározott szabályozás megléte indokolatlan volt. A mostani döntés alapjául az Emberi Jogok Európai Egyezményének, a magánélet és családi élet tiszteletben tartásárról szóló cikkelye szolgált.
Azonos nemű párok 2013 óta fogadhatják örökbe partnerük vérszerinti gyermekét Ausztriában, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság jogsértőnek mondta ki ennek tiltását, hiszen a heteroszexuális, nem összeházasodott párok előtt nyitva állt ez a lehetőség. A strasbourgi bíróság akkori határozata szerint az osztrák szabályozás hátrányosan megkülönbözteti a heteroszexuális párokkal szemben a homoszexuálisokat, s ezzel sérül az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14., a diszkrimináció tilalmáról szóló cikke, valamint a magán- és a családi élet tiszteletben tartásáról szóló 8. cikk.
A téma megosztotta az osztrák kormánykoalíciót, hiszen az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) az örökbefogadási jog azonos nemű párokra való kiterjesztését szorgalmazta, míg az Osztrák Néppárt (ÖVP) ezt elutasította.
A szociáldemokrata Gabriele Heinisch-Hosek nőügyi miniszter a homoszexuálisok jogaiért való küzdelem egyik fontos lépésének nevezte a mai döntést. Az ÖVP elnöke, Reinhold Mitterlehner, alkancellár hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartják és elfogadják a döntést. Leszögezte azonban azt is, hogy a néppárt továbbra is a hagyományos családi modellt támogatja.
A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) szerint az örökbefogadási tilalom feloldása a gyerekek fekete napja.
Homoszexuális párok polgári házasságot Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Izlandon, Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban köthetnek. Ezekben az országokban egyes információk szerint Portugália kivételével örökbe fogadásra is jogosultak az azonos nemű párok.
Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata Ausztriában, Svájcban, Liechtensteinben, Németországban, Csehországban, Magyarországon, Szlovéniában, Észtországban és Írországban engedélyezett. (Standard/MTI)
http://444.hu/2015/01/14/az-osztrak-alkotmanybirosag-feloldotta-az-azonos-nemu-parok-orokbefogadasanak-tilalmat/
2015. január 5., hétfő
Huszonöt éves az AB: több tag, kevesebb jogkör
Lengyel Tibor
Mit adott nekünk az Alkotmánybíróság az elmúlt 25 évben? Köztársasági elnököt, a halálbüntetés tilalmát és egy sor megsemmisített jogszabályt. Utóbbiak egy részét a Fidesz visszacsempészte a joganyagba, sőt jelentősen csorbította a testület jogkörét is. Az új elnök reménykedik a változásban.
25 éves, de az igény régebbi
Huszonöt éve, 1990. január elsején kezdte meg működését a magyar Alkotmánybíróság (AB) mint az alkotmány védelmének legfőbb szerve. Erre hivatott testület az 1989 előtti évtizedekben nem létezett, bár 1949-ig Közigazgatási Bíróság néven működött hasonló feladatkörű intézmény.
hirdetés
Az osztrák mintára 1897. január elsejétől működő testület a bírósági hierarchia legfelsőbb fokán megszervezett, egyetlen fokú, központi közigazgatási bíróság volt, amely előtt bármely állami vagy önkormányzati hatóság törvénysértőnek vélt döntése megtámadható volt.
Az igényt Kossuth Lajos amúgy már az 1850-es években írt alkotmánytervezetében megfogalmazta: a „jogok biztosítása tekintetében egy alkotmányőrszék leszen felállítandó, mely a törvények kihirdetése előtt azokat alkotmányos szempontból átnézi s kijelenti, alkotmányosak-e, vagy sem”.
Egyetértés, majd konszenzushiány
Az alkotmányőrszéktől elvárt egyik feladat 150 év múltán is ez volt. Az 1989 nyarán kezdődött, a békés politikai átmenet feltételeit kidolgozó nemzeti kerekasztal-tárgyalások sarkalatos pontja volt az addigi alkotmány módosítása. Az Országgyűlés október 17-én megszavazta az alkotmánymódosítást.
Az Alkotmánybíróság első öt tagjának eskütétele 1989-ben
Forrás: mkab.hu
A törvény a demokrácia garanciáját jelentő szervezetként létrehozta az Alkotmánybíróságot. A képviselők november 23-án megválasztották a testület első öt tagját, akiket hatpárti – MSZP, Fidesz, KDNP, MDF, Magyar Néppárt, SZDSZ – jelölőbizottság javasolt konszenzussal.
Az MSZP és az ellenzéki pártok két-két, a függetlenek egy tagot jelöltek. Eredetileg három időpontban öt-öt, összesen tizenöt bírót választottak volna. 1990 júliusában többpárti konszenzussal öt újabb bírót választottak, majd még egyet, mert időközben Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett.
Az AB határozathozatala 1993-ban, háttal Göncz Árpád köztársasági elnök áll
Forrás: mkab.hu
1993. május 31-én tízről kilencre csökkent a létszám, miután Herczegh Géza a hágai Nemzetközi Bíróság tagja lett. Ezután a törvényhozás 11-re csökkentette a bírák számát. Ám konszenzus hiányában a két üres helyre sem tudtak tagot választani, így az AB 1997-ig kilencfős, foghíjas maradt.
hirdetés
Elnökből államfő, majd kritikus
Az AB első körös tagja és 1990–1998 közötti első elnöke Sólyom László volt. Elnöksége alatt ítélték alkotmányellenesnek egyebek mellett a halálbüntetést. Bírói mandátumának lejárta után Sólyom László egyetemi tanári munkája mellett szerepet vállalt a Védegylet nevű zöldszervezetben is: tiltakozott például a Zengőre tervezett NATO-lokátor felépítése ellen.
Sólyom László köztársasági elnökként is sokat törődött a természetvédelemmel
Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
Mádl Ferenc köztársasági elnök mandátumának 2005-ös lejártakor a Védegylet Sólyom Lászlót jelölte, és támogatására kérte a pártokat. A jogtudóst végül harmadik körben választotta meg az Országgyűlés. Elnökként vihart kavart a 2006. őszi zavargásokkal kapcsolatos kijelentése éppúgy, mint döntése, hogy '56-os szerepére hivatkozva visszautasította Horn Gyula állami kitüntetését.
Elnöki tisztsége alatt Sólyom László több törvényt is visszaküldött megfontolásra az Országgyűlésnek, a 2009. tavaszi kormányválság idején pedig többször kijelentette, hogy előrehozott választásra lenne szükség. Ugyan 2010-ben aláírásgyűjtés indult újbóli jelöléséért, Orbán Viktor Fidesz-elnökként inkább az alelnökét, Schmitt Pált ajánlotta a Fidesz figyelmébe, és az Országgyűlés meg is választotta.
A volt államfő többször is élesen bírálta az Orbán-kormány lépéseit
Fotó: Origo
Ezt követően Sólyom László aktív maradt a közéletben, sőt több alkalommal nyilvánosan is bírálta az Orbán-kormánynak az Alkotmánybíróságot és a jogállamiságot szerinte csorbító terveit, döntéseit. Kifejtette például, hogy a Fidesz az alkotmányt eszközként használja a napi politikai játszmákban, továbbá a kormány hitelességi válságáról és az erőtlen ellenzékről beszélt.
Húsz év után csorbultak a jogkörök
Eközben a 90-es évek végétől hosszú ideig zökkenőmentes volt az AB tagjainak cseréje, kivéve 2005-öt, amikor csupán nyolcfős volt a testület. A második Orbán-kormány és a Fidesz 2010 óta jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy az AB ne legyen a kormány és a parlament erős kontrollja.
Határozatot hirdet az Alkotmánybíróság 2006-ban
Forrás: mkab.hu
A kormányváltás után a kétharmados kormánypárti parlamenti többség már az előző alkotmányban, majd pedig az alaptörvényben és később az új alkotmánybírósági törvényben is jelentősen csorbította az AB jogköreit.
Volt, hogy a Fidesz jogalkotási ellenlépéssel válaszolt az AB kritikáira
Forrás: MTI/Kovács Attila
A 2010 őszén kormánypárti javaslatra elfogadott változtatás miatt az AB már nem bírálhat el olyan törvényeket, amelyek a költségvetést érintik. A javaslat az után készült, hogy az AB megsemmisítette a 98 százalékos különadóról szóló, egy évre visszamenőleges hatályú törvényt.
Új tagok, újabb korlátozások
Átalakították 2010-ben az alkotmánybírók jelölési rendjét is; így a Fidesz egyedül is képessé vált jelölni és megválasztani tagokat a testületbe. Így lett még abban az évben az AB tagja az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István is.
A 15 tagú Alkotmánybíróság
Forrás: mkab.hu
Egy évvel később, 2011-ben az Orbán-kormány javaslatára 15-re emelték az AB létszámát, és választottak is öt új tagot. Köztük volt a fideszes országgyűlési képviselő, a 2006 őszi rendőri túlkapásokat vizsgáló miniszterelnöki megbízott, Balsai István. Egyúttal 9-ről 12 évre emelték a tagok mandátumát.
A testület időközben megosztottá vált: volt, hogy 7:7 arányban szavaztak egy kérdésben, és végül az elnök voksa döntött. A kétharmados kormánypárti többség 2012 nyarán újból korlátozta az AB jogkörét: egy sor kérdést az alaptörvényben rögzítettek, így ezeket az AB már nem vizsgálhatta.
Orbán Viktor miniszterelnök és Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke megbeszélést folytat a bíróság épületében
Forrás: Miniszterelnökség/Botár Gergely
Ráadásul 2012-től már nem fordulhat bárki bármely jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálata érdekében a testülethez, csak a saját ügyével összefüggésben, az őt ért jogsérelem miatt, alkotmányjogi panasz formájában.
Paczolay Péter alkotmánybírói és egyben elnöki mandátuma február 24-én jár le
Fotó: Origo
Később, 2013 végén újabb – sorrendben az ötödik – alaptörvény-módosítással állt elő a Fidesz. A változtatások egyike eltörölte az AB tagjainak a 70. életévhez kötött felső korhatárát. Így, bár 70 évnél idősebb új tag már nem választható, többen e fölött is kitölthetik a mandátumukat.
Visszafordítható a folyamat?
Az AB tavaly december 1-jén – immár Kövér László házelnök javaslatára – megválasztott, február 25-én hivatalba lépő új elnöke, Lenkovics Barnabás első nyilatkozata szerint a személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az AB működését érintő korlátozások.
Lenkovics Barnabás az Alkotmánybíróság megválasztott, leendő elnöke
Forrás: MTI/Kovács Attila
Lenkovics Barnabásnak még a régi, kilencéves alkotmánybírói mandátuma van, így 2016 márciusában lejár a megbízatása. Noha a törvényi kritériumok alapján Lenkovicsot 2016-ban újra lehetne választani, lehet, hogy a Fidesznek akkor már nem lesz kétharmados többsége.
Mit adott nekünk az Alkotmánybíróság az elmúlt 25 évben? Köztársasági elnököt, a halálbüntetés tilalmát és egy sor megsemmisített jogszabályt. Utóbbiak egy részét a Fidesz visszacsempészte a joganyagba, sőt jelentősen csorbította a testület jogkörét is. Az új elnök reménykedik a változásban.
25 éves, de az igény régebbi
Huszonöt éve, 1990. január elsején kezdte meg működését a magyar Alkotmánybíróság (AB) mint az alkotmány védelmének legfőbb szerve. Erre hivatott testület az 1989 előtti évtizedekben nem létezett, bár 1949-ig Közigazgatási Bíróság néven működött hasonló feladatkörű intézmény.
hirdetés
Az osztrák mintára 1897. január elsejétől működő testület a bírósági hierarchia legfelsőbb fokán megszervezett, egyetlen fokú, központi közigazgatási bíróság volt, amely előtt bármely állami vagy önkormányzati hatóság törvénysértőnek vélt döntése megtámadható volt.
Az igényt Kossuth Lajos amúgy már az 1850-es években írt alkotmánytervezetében megfogalmazta: a „jogok biztosítása tekintetében egy alkotmányőrszék leszen felállítandó, mely a törvények kihirdetése előtt azokat alkotmányos szempontból átnézi s kijelenti, alkotmányosak-e, vagy sem”.
Egyetértés, majd konszenzushiány
Az alkotmányőrszéktől elvárt egyik feladat 150 év múltán is ez volt. Az 1989 nyarán kezdődött, a békés politikai átmenet feltételeit kidolgozó nemzeti kerekasztal-tárgyalások sarkalatos pontja volt az addigi alkotmány módosítása. Az Országgyűlés október 17-én megszavazta az alkotmánymódosítást.
Forrás: mkab.hu
A törvény a demokrácia garanciáját jelentő szervezetként létrehozta az Alkotmánybíróságot. A képviselők november 23-án megválasztották a testület első öt tagját, akiket hatpárti – MSZP, Fidesz, KDNP, MDF, Magyar Néppárt, SZDSZ – jelölőbizottság javasolt konszenzussal.
Az MSZP és az ellenzéki pártok két-két, a függetlenek egy tagot jelöltek. Eredetileg három időpontban öt-öt, összesen tizenöt bírót választottak volna. 1990 júliusában többpárti konszenzussal öt újabb bírót választottak, majd még egyet, mert időközben Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett.
Forrás: mkab.hu
1993. május 31-én tízről kilencre csökkent a létszám, miután Herczegh Géza a hágai Nemzetközi Bíróság tagja lett. Ezután a törvényhozás 11-re csökkentette a bírák számát. Ám konszenzus hiányában a két üres helyre sem tudtak tagot választani, így az AB 1997-ig kilencfős, foghíjas maradt.
hirdetés
Elnökből államfő, majd kritikus
Az AB első körös tagja és 1990–1998 közötti első elnöke Sólyom László volt. Elnöksége alatt ítélték alkotmányellenesnek egyebek mellett a halálbüntetést. Bírói mandátumának lejárta után Sólyom László egyetemi tanári munkája mellett szerepet vállalt a Védegylet nevű zöldszervezetben is: tiltakozott például a Zengőre tervezett NATO-lokátor felépítése ellen.
Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
Mádl Ferenc köztársasági elnök mandátumának 2005-ös lejártakor a Védegylet Sólyom Lászlót jelölte, és támogatására kérte a pártokat. A jogtudóst végül harmadik körben választotta meg az Országgyűlés. Elnökként vihart kavart a 2006. őszi zavargásokkal kapcsolatos kijelentése éppúgy, mint döntése, hogy '56-os szerepére hivatkozva visszautasította Horn Gyula állami kitüntetését.
Elnöki tisztsége alatt Sólyom László több törvényt is visszaküldött megfontolásra az Országgyűlésnek, a 2009. tavaszi kormányválság idején pedig többször kijelentette, hogy előrehozott választásra lenne szükség. Ugyan 2010-ben aláírásgyűjtés indult újbóli jelöléséért, Orbán Viktor Fidesz-elnökként inkább az alelnökét, Schmitt Pált ajánlotta a Fidesz figyelmébe, és az Országgyűlés meg is választotta.
Fotó: Origo
Ezt követően Sólyom László aktív maradt a közéletben, sőt több alkalommal nyilvánosan is bírálta az Orbán-kormánynak az Alkotmánybíróságot és a jogállamiságot szerinte csorbító terveit, döntéseit. Kifejtette például, hogy a Fidesz az alkotmányt eszközként használja a napi politikai játszmákban, továbbá a kormány hitelességi válságáról és az erőtlen ellenzékről beszélt.
Húsz év után csorbultak a jogkörök
Eközben a 90-es évek végétől hosszú ideig zökkenőmentes volt az AB tagjainak cseréje, kivéve 2005-öt, amikor csupán nyolcfős volt a testület. A második Orbán-kormány és a Fidesz 2010 óta jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy az AB ne legyen a kormány és a parlament erős kontrollja.
Forrás: mkab.hu
A kormányváltás után a kétharmados kormánypárti parlamenti többség már az előző alkotmányban, majd pedig az alaptörvényben és később az új alkotmánybírósági törvényben is jelentősen csorbította az AB jogköreit.
Forrás: MTI/Kovács Attila
A 2010 őszén kormánypárti javaslatra elfogadott változtatás miatt az AB már nem bírálhat el olyan törvényeket, amelyek a költségvetést érintik. A javaslat az után készült, hogy az AB megsemmisítette a 98 százalékos különadóról szóló, egy évre visszamenőleges hatályú törvényt.
Új tagok, újabb korlátozások
Átalakították 2010-ben az alkotmánybírók jelölési rendjét is; így a Fidesz egyedül is képessé vált jelölni és megválasztani tagokat a testületbe. Így lett még abban az évben az AB tagja az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István is.
Forrás: mkab.hu
Egy évvel később, 2011-ben az Orbán-kormány javaslatára 15-re emelték az AB létszámát, és választottak is öt új tagot. Köztük volt a fideszes országgyűlési képviselő, a 2006 őszi rendőri túlkapásokat vizsgáló miniszterelnöki megbízott, Balsai István. Egyúttal 9-ről 12 évre emelték a tagok mandátumát.
A testület időközben megosztottá vált: volt, hogy 7:7 arányban szavaztak egy kérdésben, és végül az elnök voksa döntött. A kétharmados kormánypárti többség 2012 nyarán újból korlátozta az AB jogkörét: egy sor kérdést az alaptörvényben rögzítettek, így ezeket az AB már nem vizsgálhatta.
Forrás: Miniszterelnökség/Botár Gergely
Ráadásul 2012-től már nem fordulhat bárki bármely jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálata érdekében a testülethez, csak a saját ügyével összefüggésben, az őt ért jogsérelem miatt, alkotmányjogi panasz formájában.
Fotó: Origo
Később, 2013 végén újabb – sorrendben az ötödik – alaptörvény-módosítással állt elő a Fidesz. A változtatások egyike eltörölte az AB tagjainak a 70. életévhez kötött felső korhatárát. Így, bár 70 évnél idősebb új tag már nem választható, többen e fölött is kitölthetik a mandátumukat.
Visszafordítható a folyamat?
Az AB tavaly december 1-jén – immár Kövér László házelnök javaslatára – megválasztott, február 25-én hivatalba lépő új elnöke, Lenkovics Barnabás első nyilatkozata szerint a személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az AB működését érintő korlátozások.
Forrás: MTI/Kovács Attila
Lenkovics Barnabásnak még a régi, kilencéves alkotmánybírói mandátuma van, így 2016 márciusában lejár a megbízatása. Noha a törvényi kritériumok alapján Lenkovicsot 2016-ban újra lehetne választani, lehet, hogy a Fidesznek akkor már nem lesz kétharmados többsége.
2014. december 19., péntek
Privilegierung des Betriebsvermögens bei der Erbschaftsteuer ist in ihrer derzeitigen Ausgestaltung nicht in jeder Hinsicht mit der Verfassung vereinbar
Pressemitteilung Nr. 116/2014 vom 17. Dezember 2014
Urteil vom 17. Dezember 2014
1 BvL 21/12
Mit heute verkündetem Urteil hat der Erste Senat des Bundesverfassungsgerichts §§ 13a und 13b und § 19 Abs. 1 des Erbschaftsteuer‑ und Schenkungsteuergesetzes (ErbStG) für verfassungswidrig erklärt. Die Vorschriften sind zunächst weiter anwendbar; der Gesetzgeber muss bis 30. Juni 2016 eine Neuregelung treffen. Zwar liegt es im Entscheidungsspielraum des Gesetzgebers, kleine und mittlere Unternehmen, die in personaler Verantwortung geführt werden, zur Sicherung ihres Bestands und zur Erhaltung der Arbeitsplätze steuerlich zu begünstigen. Die Privilegierung betrieblichen Vermögens ist jedoch unverhältnismäßig, soweit sie über den Bereich kleiner und mittlerer Unternehmen hinausgreift, ohne eine Bedürfnisprüfung vorzusehen. Ebenfalls unverhältnismäßig sind die Freistellung von Betrieben mit bis zu 20 Beschäftigten von der Einhaltung einer Mindestlohnsumme und die Verschonung betrieblichen Vermögens mit einem Verwaltungsvermögensanteil bis zu 50 %. §§ 13a und 13b ErbStG sind auch insoweit verfassungswidrig, als sie Gestaltungen zulassen, die zu nicht zu rechtfertigenden Ungleichbehandlungen führen. Die genannten Verfassungsverstöße haben zur Folge, dass die vorgelegten Regelungen insgesamt mit Art. 3 Abs. 1 GG unvereinbar sind. Die Entscheidung ist im Ergebnis und in der Begründung einstimmig ergangen; davon unberührt bleibt das von den Richtern Gaier und Masing sowie der Richterin Baer abgegebene Sondervotum.
Sachverhalt und Verfahrensgang:
Der Kläger des Ausgangsverfahrens ist Miterbe des 2009 verstorbenen Erblassers. Der Nachlass setzte sich aus Guthaben bei Kreditinstituten und einem Steuererstattungsanspruch zusammen. Das Finanzamt setzte die Erbschaftsteuer mit einem Steuersatz von 30 % nach Steuerklasse II fest. Der Kläger macht geltend, die nur für das Jahr 2009 vorgesehene Gleichstellung von Personen der Steuerklasse II und III sei verfassungswidrig. Einspruch und Klage, mit denen er eine Herabsetzung der Steuer erreichen wollte, blieben erfolglos. Im Revisionsverfahren hat der Bundesfinanzhof mit Beschluss vom 27. September 2012 dem Bundesverfassungsgericht die Frage vorgelegt, ob § 19 Abs. 1 ErbStG in der 2009 geltenden Fassung in Verbindung mit §§ 13a und 13b ErbStG wegen Verstoßes gegen Art. 3 Abs. 1 GG verfassungswidrig ist. Die Gleichstellung von Personen der Steuerklassen II und III in § 19 Abs. 1 ErbStG sei zwar verfassungsrechtlich hinzunehmen, jedoch sei diese Vorschrift in Verbindung mit den Steuervergünstigungen der §§ 13a und 13b ErbStG gleichheitswidrig. Ergänzend wird hierzu auf die Pressemitteilung Nr. 53/2014 vom 12. Juni 2014 verwiesen.
Wesentliche Erwägungen des Senats:
1. Die Vorlage des Bundesfinanzhofs ist im Wesentlichen zulässig. Art. 3 Abs. 1 GG verleiht Steuerpflichtigen keinen Anspruch auf verfassungsrechtliche Kontrolle steuerrechtlicher Regelungen, die Dritte gleichheitswidrig begünstigen, das eigene Steuerrechtsverhältnis aber nicht betreffen. Anderes gilt jedoch, wenn Steuervergünstigungen die gleichheitsgerechte Belastung durch die Steuer insgesamt in Frage stellen. Für das Ausgangsverfahren kommt es zwar nicht unmittelbar auf die Auslegung und Anwendung der §§ 13a und 13b ErbStG an. Dennoch durfte der Bundesfinanzhof von ihrer Entscheidungserheblichkeit für das Ausgangsverfahren ausgehen. Die vom Bundesfinanzhof geltend gemachten Gleichheitsverstöße sind so erheblich, dass sie die erbschaftsteuerrechtliche Begünstigung für betriebliches Vermögen insgesamt erfassen; zudem ist die Privilegierung betrieblichen Vermögens in der Summe von solchem Gewicht, dass im Falle ihrer Verfassungswidrigkeit die Besteuerung nichtbetrieblichen Vermögens davon nicht unberührt bleiben könnte.
2. Für die vorgelegten Normen besteht eine Gesetzgebungskompetenz des Bundes nach Art. 105 Abs. 2 GG in Verbindung mit Art. 72 Abs. 2 GG. Im gesamtstaatlichen Interesse erforderlich im Sinne des Art. 72 Abs. 2 GG ist eine bundesgesetzliche Regelung nicht erst dann, wenn sie unerlässlich für die Rechts- oder Wirtschaftseinheit ist. Es genügt vielmehr, dass der Bundesgesetzgeber problematische Entwicklungen für die Rechts- und Wirtschaftseinheit erwarten darf. Ob diese Voraussetzungen gegeben sind, prüft das Bundesverfassungsgericht, wobei dem Gesetzgeber eine Einschätzungsprärogative im Hinblick auf diese Bedingungen einer bundesgesetzlichen Regelung und deren Erforderlichkeit im gesamtstaatlichen Interesse zusteht. Im vorliegenden Fall durfte der Bundesgesetzgeber davon ausgehen, dass ohne bundesgesetzliche Regelung eine Rechtszersplitterung mit nicht unerheblichen Nachteilen für Erblasser und Erwerber betrieblichen Vermögens wie auch für die Finanzverwaltung zu befürchten wäre.
3. Die erbschaftsteuerliche Begünstigung des Übergangs betrieblichen Vermögens verstößt in Teilen gegen Art. 3 Abs. 1 GG.
a) Der Gleichheitssatz belässt dem Gesetzgeber im Steuerrecht einen weit reichenden Entscheidungsspielraum sowohl bei der Auswahl des Steuergegenstands als auch bei der Bestimmung des Steuersatzes. Abweichungen von der einmal getroffenen Belastungsentscheidung müssen sich ebenfalls am Gleichheitssatz messen lassen. Sie bedürfen eines besonderen sachlichen Grundes, für den die Anforderungen an die Rechtfertigung mit Umfang und Ausmaß der Abweichung steigen.
Der Gesetzgeber ist nicht gehindert, mit Hilfe des Steuerrechts außerfiskalische Förderziele zu verfolgen. Er verfügt über einen großen Spielraum bei der Einschätzung, welche Ziele er für förderungswürdig hält und welche Verschonungen von der Steuer er zur Erreichung dieser Ziele vorsieht. Allerdings bleibt er auch hier an den Gleichheitssatz gebunden. Je nach Intensität der Ungleichbehandlung kann dies zu einer strengeren Kontrolle der Förderziele durch das Bundesverfassungsgericht führen.
b) Die Verschonungsregelung als solche ist im Grundsatz mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar, bedarf beim Übergang großer Unternehmensvermögen aber der Korrektur.
aa) Die Verschonungsregelung führt zu Ungleichbehandlungen der Erwerber betrieblichen und nichtbetrieblichen Vermögens, die ein enormes Ausmaß erreichen können. Nach §§ 13a und 13b ErbStG bleiben 85 % oder 100 % des Wertes von Betriebsvermögen, von land- und forstwirtschaftlichem Vermögen und von bestimmten Anteilen an Kapitalgesellschaften außer Ansatz, wenn die im Gesetz hierfür vorgesehenen weiteren Voraussetzungen erfüllt werden. Hinzu kommen Abschläge gemäß § 13a Abs. 2 ErbStG sowie die generelle Anwendung der günstigeren Steuerklasse gemäß § 19a ErbStG.
bb) Der Gesetzgeber unterliegt einer strengeren Kontrolle am Maßstab der Verhältnismäßigkeit, weil die Unterscheidung zwischen begünstigtem und nicht begünstigtem Vermögen nicht nur einen Randbereich erfasst, denn mehr als ein Drittel des in den Jahren 2009 bis 2012 unentgeltlich übertragenen Vermögens wurde über §§ 13a und 13b ErbStG von der Erbschaftsteuer befreit. Außerdem haben die Erwerber vielfach nur geringen Einfluss darauf, ob das ihnen geschenkte oder von ihnen ererbte Vermögen dem förderungswürdigen Vermögen zuzuordnen ist.
cc) Die Verschonungsregelung soll vor allem Unternehmen schützen, die durch einen besonderen personalen Bezug des Erblassers oder des Erben zum Unternehmen geprägt sind, wie es für Familienunternehmen typisch ist. Steuerlich begünstigt werden soll ihr produktives Vermögen, um den Bestand des Unternehmens und seiner Arbeitsplätze nicht durch steuerbedingte Liquiditätsprobleme zu gefährden. An der Legitimität dieser Zielsetzung bestehen aus verfassungsrechtlicher Sicht keine Zweifel.
dd) Die §§ 13a und 13b ErbStG sind geeignet und im Grundsatz auch erforderlich, um die mit ihnen verfolgten Ziele zu erreichen. Der Gesetzgeber verfügt insoweit über einen weiten Einschätzungs- und Prognosespielraum. Vor diesem Hintergrund ist es ausreichend, dass er eine ernsthafte Gefahr von Liquiditätsproblemen bei der Besteuerung des unentgeltlichen Übergangs von Unternehmen vertretbar und plausibel diagnostiziert hat; eines empirischen Nachweises von Unternehmensgefährdungen nicht nur im Ausnahmefall bedarf es nicht. Die Verschonung von einer Bedürfnisprüfung abhängig zu machen, wäre schon deswegen nicht als milderes Mittel anzusehen, weil sie - insbesondere aufgrund von Bewertungsfragen - Erschwernisse bei der Erhebung der Erbschaftsteuer mit sich brächte. Auch die Stundung erwiese sich nicht als gleich wirksames milderes Mittel.
ee) Die durch die Verschonungsregelung bewirkte Ungleichbehandlung ist im Grundsatz verhältnismäßig im engeren Sinne, auch soweit sie eine Steuerverschonung von 100% ermöglicht. Der Gesetzgeber ist weitgehend frei in seiner Entscheidung, welche Instrumente er dafür einsetzt, eine zielgenaue Förderung sicherzustellen. In Anbetracht des erheblichen Ausmaßes der Ungleichbehandlung stünde es nicht mit Art. 3 Abs. 1 GG in Einklang, eine umfassende Verschonung ohne jegliche Bedingungen zu gewähren.
Unverhältnismäßig ist die Privilegierung betrieblichen Vermögens, soweit sie über kleine und mittlere Unternehmen ohne eine Bedürfnisprüfung hinausgreift. Hier erreicht die Ungleichbehandlung schon wegen der Höhe der steuerbefreiten Beträge ein Maß, das ohne die konkrete Feststellung der Verschonungsbedürftigkeit des erworbenen Unternehmens mit einer gleichheitsgerechten Besteuerung nicht mehr in Einklang zu bringen ist. Es ist Aufgabe des Gesetzgebers, präzise und handhabbare Kriterien zur Bestimmung der Unternehmen festzulegen, für die eine Verschonung ohne Bedürfnisprüfung nicht mehr in Betracht kommt.
c) Die Verschonungsregelung der §§ 13a und 13b ErbStG verstößt auch in Teilen ihrer Ausgestaltung gegen Art. 3 Abs. 1 GG.
aa) Nicht zu beanstanden ist allerdings die Festlegung der begünstigten Vermögensarten. Die Mindestbeteiligung von über 25 % bei Kapitalgesellschaften scheidet bloße Geldanlagen aus. Bei einer Beteiligung von über 25 % durfte der Gesetzgeber von einer unternehmerischen Einbindung des Anteilseigners in den Betrieb ausgehen; im Übrigen ist die Festlegung einer Mindestbeteiligung durch die Typisierungs- und Vereinfachungsbefugnis des Gesetzgebers gedeckt. Sie ist auch nicht verfassungsrechtlichen Bedenken ausgesetzt, weil das Gesetz auf die Verhältnisse beim Erblasser abstellt und auf Erwerberseite kein personaler Einfluss auf das Unternehmen mehr vorhanden sein muss. Der Gesetzgeber darf an einer übergreifenden Systematik, die insgesamt gute Gründe hat, auch dort festhalten, wo auf andere Weise bessere Lösungen möglich sind.
Die generelle Begünstigung des Erwerbs von Anteilen an Personengesellschaften ist mit dem Gleichheitssatz vereinbar. Sie findet ihre Grundlage in der unterschiedlichen zivilrechtlichen Behandlung des Vermögens von Personen- und Kapitalgesellschaften; der Gesetzgeber bewegt sich insoweit im Rahmen seines Einschätzungs- und Typisierungsspielraums. Auch bei land- und forstwirtschaftlichen Betrieben durfte der Gesetzgeber von einer unternehmerischen Einbindung jeglicher Beteiligung ausgehen; diese Betriebe werden zudem in besonders hohem Maße als Familienbetriebe ohne größere Kapitaldecke geführt.
bb) Die Lohnsummenregelung ist im Grundsatz mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar, nicht jedoch die Freistellung von Betrieben mit nicht mehr als 20 Beschäftigten. Sie verfolgt das legitime Ziel, Arbeitsplätze zu erhalten. Die Entscheidung des Gesetzgebers für die Lohnsummenregelung anstelle einer strikten Bindung an den Erhalt der konkreten Arbeitsplätze liegt innerhalb seines Gestaltungsspielraums.
Die Freistellung von Betrieben mit nicht mehr als 20 Beschäftigten verstößt jedoch gegen Art. 3 Abs. 1 GG. Die Regelung verfolgt insbesondere das Ziel der Verwaltungsvereinfachung. Erwerber von Betrieben mit bis zu 20 Beschäftigten werden jedoch unverhältnismäßig privilegiert. Nach den Ausführungen des Bundesfinanzhofs weisen weit über 90 % aller Betriebe in Deutschland nicht mehr als 20 Beschäftigte auf. Betriebe können daher fast flächendeckend die steuerliche Begünstigung ohne Rücksicht auf die Erhaltung von Arbeitsplätzen beanspruchen, obwohl der mit dem Nachweis und der Kontrolle der Mindestlohnsumme verbundene Verwaltungsaufwand nicht so hoch ist wie teilweise geltend gemacht wird. Die Grenze einer zulässigen Typisierung wird überschritten, da das Regel-Ausnahme-Verhältnis der gesetzgeberischen Entlastungsentscheidung faktisch in sein Gegenteil verkehrt wird. Sofern der Gesetzgeber an dem gegenwärtigen Verschonungskonzept festhält, wird er die Freistellung von der Lohnsummenpflicht auf Betriebe mit einigen wenigen Beschäftigten begrenzen müssen.
cc) Die Behaltensfrist von fünf oder sieben Jahren ist im Grundsatz mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar, zumal sie durch Lohnsummenregelung und Verwaltungsvermögenstest angemessen ergänzt wird.
dd) Die Regelung über das Verwaltungsvermögen ist nicht mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar. Die Ziele des Gesetzgebers, nur produktives Vermögen zu fördern und Umgehungen durch steuerliche Gestaltung zu unterbinden, sind zwar legitim und auch angemessen. Dies gilt jedoch nicht, soweit begünstigtes Vermögen mit einem Anteil von bis zu 50 % Verwaltungsvermögen insgesamt in den Genuss der steuerlichen Privilegierung gelangt. Ein tragfähiger Rechtfertigungsgrund für eine derart umfangreiche Einbeziehung von Vermögensbestandteilen, die das Gesetz eigentlich nicht als förderungswürdig ansieht, ist nicht erkennbar. Das Ziel, steuerliche Gestaltungsmöglichkeiten zu unterbinden, kann die Regelung kaum erreichen; im Gegenteil dürfte sie die Verlagerung von privatem in betriebliches Vermögen eher begünstigen. Auch ein spürbarer Verwaltungsvereinfachungseffekt ist nicht erkennbar, denn der Anteil des Verwaltungsvermögens ist auch für die Anwendung der 50 %-Regel zu ermitteln. Schließlich ist die Regelung nicht mit der Typisierung des § 13b Abs. 4 ErbStG in Einklang zu bringen, nach der jedes Unternehmen über nicht begünstigungsfähiges Verwaltungsvermögen im Umfang von 15 % des gesamten Betriebsvermögens verfügen soll.
ee) Ein Steuergesetz ist verfassungswidrig, wenn es - über den atypischen Einzelfall hinaus - Gestaltungen zulässt, mit denen Steuerentlastungen erzielt werden können, die es nicht bezweckt und die gleichheitsrechtlich nicht zu rechtfertigen sind. Dies ist der Fall bei Gestaltungen, welche die Lohnsummenpflicht durch Betriebsaufspaltungen umgehen, welche die 50 %-Regel in Konzernstrukturen nutzen und bei sogenannten Cash-Gesellschaften.
(1) Da bereits die Freistellung von Betrieben mit bis zu 20 Beschäftigten von der Pflicht zur Einhaltung der Mindestlohnsumme eine unverhältnismäßige Privilegierung darstellt, gilt dies erst recht für Gestaltungen, die die unentgeltliche Übertragung von Betrieben mit mehr als 20 Beschäftigten ohne Einhaltung der Lohnsummenvorschrift ermöglichen. Der Bundesfinanzhof führt als Gestaltungsbeispiel an, dass ein Betrieb mit mehr als 20 Beschäftigten in eine Besitzgesellschaft und eine Betriebsgesellschaft aufgespalten wird. Indem § 13a Abs. 1 Satz 4 ErbStG es zulässt, dass die Bindung an die Lohnsumme auf diese Weise umgangen wird, verstößt er gegen Art. 3 Abs. 1 GG.
(2) Da der Verwaltungsvermögenstest dem „Alles-oder-Nichts-Prinzip“ folgt, ist die Beteiligung an einer Gesellschaft insgesamt nicht dem Verwaltungsvermögen zuzuordnen, wenn ihr Anteil an Verwaltungsvermögen 50 % oder weniger beträgt. Bei mehrstufigen Konzernstrukturen kann dies zu einem Kaskadeneffekt führen. Bei einer Beteiligung auf unterer Stufe mit einem Verwaltungsvermögen von bis zu 50 % entsteht dort insgesamt begünstigtes Vermögen, das auf der nächsthöheren Beteiligungsstufe vollständig als begünstigtes Vermögen gewertet wird, obwohl bei einer Gesamtbetrachtung des Konzerns der Verwaltungsvermögensanteil überwiegt. Indem die Vorschrift des § 13b Abs. 2 Satz 2 Nr. 3 ErbStG solche Konzerngestaltungen zulässt, verstärkt sie den ohnehin bereits im Hinblick auf die Grundform der 50 %-Regel festgestellten Gleichheitsverstoß.
(3) Eine „Cash-GmbH“ ist eine Gesellschaft mit beschränkter Haftung, deren Vermögen ausschließlich aus Geldforderungen besteht. Bis zum 7. Juni 2013 rechneten Geldforderungen nicht zum Verwaltungsvermögen. Für die steuerliche Privilegierung von Geldvermögen in einer ausschließlich vermögensverwaltenden „Cash-Gesellschaft“ sprechen offensichtlich keine Gründe von solchem Gewicht, dass sie eine vollständige und in der Höhe unbegrenzte Besserstellung gegenüber sonstigem nicht betrieblichem Geldvermögen oder sonstigem Verwaltungsvermögen tragen könnten.
4. Die festgestellten Gleichheitsverstöße erfassen die §§ 13a und 13b ErbStG insgesamt; dies gilt für die Ursprungsfassung des Erbschaftsteuerreformgesetzes vom 24. Dezember 2008 und alle Folgefassungen. Aufgrund der festgestellten Gleichheitsverstöße erweisen sich wichtige Elemente der §§ 13a und 13b ErbStG als verfassungswidrig. Ohne sie können die restlichen ‑ nicht beanstandeten ‑ Bestandteile nicht mehr sinnvoll angewandt werden. Auch § 19 Abs. 1 ErbStG, der die Besteuerung begünstigten wie nicht begünstigten Vermögens gleichermaßen betrifft, ist in der Verbindung mit §§ 13a und 13b ErbStG für unvereinbar mit Art. 3 Abs. 1 GG zu erklären. Die genannten Normen gelten bis 30. Juni 2016 fort; der Gesetzgeber ist verpflichtet, bis spätestens zu diesem Zeitpunkt eine Neuregelung zu treffen. Die Fortgeltung der verfassungswidrigen Normen begründet keinen Vertrauensschutz gegenüber einer bis zur Urteilsverkündung rückwirkenden Neuregelung, die einer exzessiven Ausnutzung der gleichheitswidrigen §§ 13a und 13b ErbStG die Anerkennung versagt.
Abweichende Meinung der Richter Gaier und Masing sowie der Richterin Baer:
Wir stimmen der Entscheidung zu, sind aber der Ansicht, dass zu ihrer Begründung ein weiteres Element gehört: das Sozialstaatsprinzip des Art. 20 Abs. 1 GG. Es sichert die Entscheidung weiter ab und macht ihre Gerechtigkeitsdimension erst voll sichtbar. Die Erbschaftsteuer dient nicht nur der Erzielung von Steuereinnahmen, sondern ist zugleich ein Instrument des Sozialstaats, um zu verhindern, dass Reichtum in der Folge der Generationen in den Händen weniger kumuliert und allein aufgrund von Herkunft oder persönlicher Verbundenheit unverhältnismäßig anwächst. Dass hier auch in Blick auf die gesellschaftliche Wirklichkeit eine Herausforderung liegt, zeigt die Entwicklung der tatsächlichen Vermögensverteilung. Verwies schon Böckenförde in seinem Sondervotum zur Vermögensteuer für das Jahr 1993 darauf, dass 18,4 % der privaten Haushalte über 60 % des gesamten Nettogeldvermögens verfügten, lag dieser Anteil bereits im Jahr 2007 in den Händen von nur noch 10 %. Die Schaffung eines Ausgleichs sich sonst verfestigender Ungleichheiten liegt in der Verantwortung der Politik ‑ nicht aber in ihrem Belieben. Wie der Senat schon für die Gleichheitsprüfung betont, belässt die Verfassung dem Gesetzgeber dabei einen weiten Spielraum. Aufgrund seiner Bindung an Art. 20 Abs. 1 GG ist er aber besonderen Rechtfertigungsanforderungen unterworfen, je mehr von dieser Belastung jene ausgenommen werden, die unter marktwirtschaftlichen Bedingungen leistungsfähiger sind als andere. Die in der Entscheidung entwickelten Maßgaben tragen dazu bei, dass Verschonungsregelungen nicht zur Anhäufung und Konzentration größter Vermögen in den Händen Weniger führen.
Urteil vom 17. Dezember 2014
1 BvL 21/12
Mit heute verkündetem Urteil hat der Erste Senat des Bundesverfassungsgerichts §§ 13a und 13b und § 19 Abs. 1 des Erbschaftsteuer‑ und Schenkungsteuergesetzes (ErbStG) für verfassungswidrig erklärt. Die Vorschriften sind zunächst weiter anwendbar; der Gesetzgeber muss bis 30. Juni 2016 eine Neuregelung treffen. Zwar liegt es im Entscheidungsspielraum des Gesetzgebers, kleine und mittlere Unternehmen, die in personaler Verantwortung geführt werden, zur Sicherung ihres Bestands und zur Erhaltung der Arbeitsplätze steuerlich zu begünstigen. Die Privilegierung betrieblichen Vermögens ist jedoch unverhältnismäßig, soweit sie über den Bereich kleiner und mittlerer Unternehmen hinausgreift, ohne eine Bedürfnisprüfung vorzusehen. Ebenfalls unverhältnismäßig sind die Freistellung von Betrieben mit bis zu 20 Beschäftigten von der Einhaltung einer Mindestlohnsumme und die Verschonung betrieblichen Vermögens mit einem Verwaltungsvermögensanteil bis zu 50 %. §§ 13a und 13b ErbStG sind auch insoweit verfassungswidrig, als sie Gestaltungen zulassen, die zu nicht zu rechtfertigenden Ungleichbehandlungen führen. Die genannten Verfassungsverstöße haben zur Folge, dass die vorgelegten Regelungen insgesamt mit Art. 3 Abs. 1 GG unvereinbar sind. Die Entscheidung ist im Ergebnis und in der Begründung einstimmig ergangen; davon unberührt bleibt das von den Richtern Gaier und Masing sowie der Richterin Baer abgegebene Sondervotum.
Sachverhalt und Verfahrensgang:
Der Kläger des Ausgangsverfahrens ist Miterbe des 2009 verstorbenen Erblassers. Der Nachlass setzte sich aus Guthaben bei Kreditinstituten und einem Steuererstattungsanspruch zusammen. Das Finanzamt setzte die Erbschaftsteuer mit einem Steuersatz von 30 % nach Steuerklasse II fest. Der Kläger macht geltend, die nur für das Jahr 2009 vorgesehene Gleichstellung von Personen der Steuerklasse II und III sei verfassungswidrig. Einspruch und Klage, mit denen er eine Herabsetzung der Steuer erreichen wollte, blieben erfolglos. Im Revisionsverfahren hat der Bundesfinanzhof mit Beschluss vom 27. September 2012 dem Bundesverfassungsgericht die Frage vorgelegt, ob § 19 Abs. 1 ErbStG in der 2009 geltenden Fassung in Verbindung mit §§ 13a und 13b ErbStG wegen Verstoßes gegen Art. 3 Abs. 1 GG verfassungswidrig ist. Die Gleichstellung von Personen der Steuerklassen II und III in § 19 Abs. 1 ErbStG sei zwar verfassungsrechtlich hinzunehmen, jedoch sei diese Vorschrift in Verbindung mit den Steuervergünstigungen der §§ 13a und 13b ErbStG gleichheitswidrig. Ergänzend wird hierzu auf die Pressemitteilung Nr. 53/2014 vom 12. Juni 2014 verwiesen.
Wesentliche Erwägungen des Senats:
1. Die Vorlage des Bundesfinanzhofs ist im Wesentlichen zulässig. Art. 3 Abs. 1 GG verleiht Steuerpflichtigen keinen Anspruch auf verfassungsrechtliche Kontrolle steuerrechtlicher Regelungen, die Dritte gleichheitswidrig begünstigen, das eigene Steuerrechtsverhältnis aber nicht betreffen. Anderes gilt jedoch, wenn Steuervergünstigungen die gleichheitsgerechte Belastung durch die Steuer insgesamt in Frage stellen. Für das Ausgangsverfahren kommt es zwar nicht unmittelbar auf die Auslegung und Anwendung der §§ 13a und 13b ErbStG an. Dennoch durfte der Bundesfinanzhof von ihrer Entscheidungserheblichkeit für das Ausgangsverfahren ausgehen. Die vom Bundesfinanzhof geltend gemachten Gleichheitsverstöße sind so erheblich, dass sie die erbschaftsteuerrechtliche Begünstigung für betriebliches Vermögen insgesamt erfassen; zudem ist die Privilegierung betrieblichen Vermögens in der Summe von solchem Gewicht, dass im Falle ihrer Verfassungswidrigkeit die Besteuerung nichtbetrieblichen Vermögens davon nicht unberührt bleiben könnte.
2. Für die vorgelegten Normen besteht eine Gesetzgebungskompetenz des Bundes nach Art. 105 Abs. 2 GG in Verbindung mit Art. 72 Abs. 2 GG. Im gesamtstaatlichen Interesse erforderlich im Sinne des Art. 72 Abs. 2 GG ist eine bundesgesetzliche Regelung nicht erst dann, wenn sie unerlässlich für die Rechts- oder Wirtschaftseinheit ist. Es genügt vielmehr, dass der Bundesgesetzgeber problematische Entwicklungen für die Rechts- und Wirtschaftseinheit erwarten darf. Ob diese Voraussetzungen gegeben sind, prüft das Bundesverfassungsgericht, wobei dem Gesetzgeber eine Einschätzungsprärogative im Hinblick auf diese Bedingungen einer bundesgesetzlichen Regelung und deren Erforderlichkeit im gesamtstaatlichen Interesse zusteht. Im vorliegenden Fall durfte der Bundesgesetzgeber davon ausgehen, dass ohne bundesgesetzliche Regelung eine Rechtszersplitterung mit nicht unerheblichen Nachteilen für Erblasser und Erwerber betrieblichen Vermögens wie auch für die Finanzverwaltung zu befürchten wäre.
3. Die erbschaftsteuerliche Begünstigung des Übergangs betrieblichen Vermögens verstößt in Teilen gegen Art. 3 Abs. 1 GG.
a) Der Gleichheitssatz belässt dem Gesetzgeber im Steuerrecht einen weit reichenden Entscheidungsspielraum sowohl bei der Auswahl des Steuergegenstands als auch bei der Bestimmung des Steuersatzes. Abweichungen von der einmal getroffenen Belastungsentscheidung müssen sich ebenfalls am Gleichheitssatz messen lassen. Sie bedürfen eines besonderen sachlichen Grundes, für den die Anforderungen an die Rechtfertigung mit Umfang und Ausmaß der Abweichung steigen.
Der Gesetzgeber ist nicht gehindert, mit Hilfe des Steuerrechts außerfiskalische Förderziele zu verfolgen. Er verfügt über einen großen Spielraum bei der Einschätzung, welche Ziele er für förderungswürdig hält und welche Verschonungen von der Steuer er zur Erreichung dieser Ziele vorsieht. Allerdings bleibt er auch hier an den Gleichheitssatz gebunden. Je nach Intensität der Ungleichbehandlung kann dies zu einer strengeren Kontrolle der Förderziele durch das Bundesverfassungsgericht führen.
b) Die Verschonungsregelung als solche ist im Grundsatz mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar, bedarf beim Übergang großer Unternehmensvermögen aber der Korrektur.
aa) Die Verschonungsregelung führt zu Ungleichbehandlungen der Erwerber betrieblichen und nichtbetrieblichen Vermögens, die ein enormes Ausmaß erreichen können. Nach §§ 13a und 13b ErbStG bleiben 85 % oder 100 % des Wertes von Betriebsvermögen, von land- und forstwirtschaftlichem Vermögen und von bestimmten Anteilen an Kapitalgesellschaften außer Ansatz, wenn die im Gesetz hierfür vorgesehenen weiteren Voraussetzungen erfüllt werden. Hinzu kommen Abschläge gemäß § 13a Abs. 2 ErbStG sowie die generelle Anwendung der günstigeren Steuerklasse gemäß § 19a ErbStG.
bb) Der Gesetzgeber unterliegt einer strengeren Kontrolle am Maßstab der Verhältnismäßigkeit, weil die Unterscheidung zwischen begünstigtem und nicht begünstigtem Vermögen nicht nur einen Randbereich erfasst, denn mehr als ein Drittel des in den Jahren 2009 bis 2012 unentgeltlich übertragenen Vermögens wurde über §§ 13a und 13b ErbStG von der Erbschaftsteuer befreit. Außerdem haben die Erwerber vielfach nur geringen Einfluss darauf, ob das ihnen geschenkte oder von ihnen ererbte Vermögen dem förderungswürdigen Vermögen zuzuordnen ist.
cc) Die Verschonungsregelung soll vor allem Unternehmen schützen, die durch einen besonderen personalen Bezug des Erblassers oder des Erben zum Unternehmen geprägt sind, wie es für Familienunternehmen typisch ist. Steuerlich begünstigt werden soll ihr produktives Vermögen, um den Bestand des Unternehmens und seiner Arbeitsplätze nicht durch steuerbedingte Liquiditätsprobleme zu gefährden. An der Legitimität dieser Zielsetzung bestehen aus verfassungsrechtlicher Sicht keine Zweifel.
dd) Die §§ 13a und 13b ErbStG sind geeignet und im Grundsatz auch erforderlich, um die mit ihnen verfolgten Ziele zu erreichen. Der Gesetzgeber verfügt insoweit über einen weiten Einschätzungs- und Prognosespielraum. Vor diesem Hintergrund ist es ausreichend, dass er eine ernsthafte Gefahr von Liquiditätsproblemen bei der Besteuerung des unentgeltlichen Übergangs von Unternehmen vertretbar und plausibel diagnostiziert hat; eines empirischen Nachweises von Unternehmensgefährdungen nicht nur im Ausnahmefall bedarf es nicht. Die Verschonung von einer Bedürfnisprüfung abhängig zu machen, wäre schon deswegen nicht als milderes Mittel anzusehen, weil sie - insbesondere aufgrund von Bewertungsfragen - Erschwernisse bei der Erhebung der Erbschaftsteuer mit sich brächte. Auch die Stundung erwiese sich nicht als gleich wirksames milderes Mittel.
ee) Die durch die Verschonungsregelung bewirkte Ungleichbehandlung ist im Grundsatz verhältnismäßig im engeren Sinne, auch soweit sie eine Steuerverschonung von 100% ermöglicht. Der Gesetzgeber ist weitgehend frei in seiner Entscheidung, welche Instrumente er dafür einsetzt, eine zielgenaue Förderung sicherzustellen. In Anbetracht des erheblichen Ausmaßes der Ungleichbehandlung stünde es nicht mit Art. 3 Abs. 1 GG in Einklang, eine umfassende Verschonung ohne jegliche Bedingungen zu gewähren.
Unverhältnismäßig ist die Privilegierung betrieblichen Vermögens, soweit sie über kleine und mittlere Unternehmen ohne eine Bedürfnisprüfung hinausgreift. Hier erreicht die Ungleichbehandlung schon wegen der Höhe der steuerbefreiten Beträge ein Maß, das ohne die konkrete Feststellung der Verschonungsbedürftigkeit des erworbenen Unternehmens mit einer gleichheitsgerechten Besteuerung nicht mehr in Einklang zu bringen ist. Es ist Aufgabe des Gesetzgebers, präzise und handhabbare Kriterien zur Bestimmung der Unternehmen festzulegen, für die eine Verschonung ohne Bedürfnisprüfung nicht mehr in Betracht kommt.
c) Die Verschonungsregelung der §§ 13a und 13b ErbStG verstößt auch in Teilen ihrer Ausgestaltung gegen Art. 3 Abs. 1 GG.
aa) Nicht zu beanstanden ist allerdings die Festlegung der begünstigten Vermögensarten. Die Mindestbeteiligung von über 25 % bei Kapitalgesellschaften scheidet bloße Geldanlagen aus. Bei einer Beteiligung von über 25 % durfte der Gesetzgeber von einer unternehmerischen Einbindung des Anteilseigners in den Betrieb ausgehen; im Übrigen ist die Festlegung einer Mindestbeteiligung durch die Typisierungs- und Vereinfachungsbefugnis des Gesetzgebers gedeckt. Sie ist auch nicht verfassungsrechtlichen Bedenken ausgesetzt, weil das Gesetz auf die Verhältnisse beim Erblasser abstellt und auf Erwerberseite kein personaler Einfluss auf das Unternehmen mehr vorhanden sein muss. Der Gesetzgeber darf an einer übergreifenden Systematik, die insgesamt gute Gründe hat, auch dort festhalten, wo auf andere Weise bessere Lösungen möglich sind.
Die generelle Begünstigung des Erwerbs von Anteilen an Personengesellschaften ist mit dem Gleichheitssatz vereinbar. Sie findet ihre Grundlage in der unterschiedlichen zivilrechtlichen Behandlung des Vermögens von Personen- und Kapitalgesellschaften; der Gesetzgeber bewegt sich insoweit im Rahmen seines Einschätzungs- und Typisierungsspielraums. Auch bei land- und forstwirtschaftlichen Betrieben durfte der Gesetzgeber von einer unternehmerischen Einbindung jeglicher Beteiligung ausgehen; diese Betriebe werden zudem in besonders hohem Maße als Familienbetriebe ohne größere Kapitaldecke geführt.
bb) Die Lohnsummenregelung ist im Grundsatz mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar, nicht jedoch die Freistellung von Betrieben mit nicht mehr als 20 Beschäftigten. Sie verfolgt das legitime Ziel, Arbeitsplätze zu erhalten. Die Entscheidung des Gesetzgebers für die Lohnsummenregelung anstelle einer strikten Bindung an den Erhalt der konkreten Arbeitsplätze liegt innerhalb seines Gestaltungsspielraums.
Die Freistellung von Betrieben mit nicht mehr als 20 Beschäftigten verstößt jedoch gegen Art. 3 Abs. 1 GG. Die Regelung verfolgt insbesondere das Ziel der Verwaltungsvereinfachung. Erwerber von Betrieben mit bis zu 20 Beschäftigten werden jedoch unverhältnismäßig privilegiert. Nach den Ausführungen des Bundesfinanzhofs weisen weit über 90 % aller Betriebe in Deutschland nicht mehr als 20 Beschäftigte auf. Betriebe können daher fast flächendeckend die steuerliche Begünstigung ohne Rücksicht auf die Erhaltung von Arbeitsplätzen beanspruchen, obwohl der mit dem Nachweis und der Kontrolle der Mindestlohnsumme verbundene Verwaltungsaufwand nicht so hoch ist wie teilweise geltend gemacht wird. Die Grenze einer zulässigen Typisierung wird überschritten, da das Regel-Ausnahme-Verhältnis der gesetzgeberischen Entlastungsentscheidung faktisch in sein Gegenteil verkehrt wird. Sofern der Gesetzgeber an dem gegenwärtigen Verschonungskonzept festhält, wird er die Freistellung von der Lohnsummenpflicht auf Betriebe mit einigen wenigen Beschäftigten begrenzen müssen.
cc) Die Behaltensfrist von fünf oder sieben Jahren ist im Grundsatz mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar, zumal sie durch Lohnsummenregelung und Verwaltungsvermögenstest angemessen ergänzt wird.
dd) Die Regelung über das Verwaltungsvermögen ist nicht mit Art. 3 Abs. 1 GG vereinbar. Die Ziele des Gesetzgebers, nur produktives Vermögen zu fördern und Umgehungen durch steuerliche Gestaltung zu unterbinden, sind zwar legitim und auch angemessen. Dies gilt jedoch nicht, soweit begünstigtes Vermögen mit einem Anteil von bis zu 50 % Verwaltungsvermögen insgesamt in den Genuss der steuerlichen Privilegierung gelangt. Ein tragfähiger Rechtfertigungsgrund für eine derart umfangreiche Einbeziehung von Vermögensbestandteilen, die das Gesetz eigentlich nicht als förderungswürdig ansieht, ist nicht erkennbar. Das Ziel, steuerliche Gestaltungsmöglichkeiten zu unterbinden, kann die Regelung kaum erreichen; im Gegenteil dürfte sie die Verlagerung von privatem in betriebliches Vermögen eher begünstigen. Auch ein spürbarer Verwaltungsvereinfachungseffekt ist nicht erkennbar, denn der Anteil des Verwaltungsvermögens ist auch für die Anwendung der 50 %-Regel zu ermitteln. Schließlich ist die Regelung nicht mit der Typisierung des § 13b Abs. 4 ErbStG in Einklang zu bringen, nach der jedes Unternehmen über nicht begünstigungsfähiges Verwaltungsvermögen im Umfang von 15 % des gesamten Betriebsvermögens verfügen soll.
ee) Ein Steuergesetz ist verfassungswidrig, wenn es - über den atypischen Einzelfall hinaus - Gestaltungen zulässt, mit denen Steuerentlastungen erzielt werden können, die es nicht bezweckt und die gleichheitsrechtlich nicht zu rechtfertigen sind. Dies ist der Fall bei Gestaltungen, welche die Lohnsummenpflicht durch Betriebsaufspaltungen umgehen, welche die 50 %-Regel in Konzernstrukturen nutzen und bei sogenannten Cash-Gesellschaften.
(1) Da bereits die Freistellung von Betrieben mit bis zu 20 Beschäftigten von der Pflicht zur Einhaltung der Mindestlohnsumme eine unverhältnismäßige Privilegierung darstellt, gilt dies erst recht für Gestaltungen, die die unentgeltliche Übertragung von Betrieben mit mehr als 20 Beschäftigten ohne Einhaltung der Lohnsummenvorschrift ermöglichen. Der Bundesfinanzhof führt als Gestaltungsbeispiel an, dass ein Betrieb mit mehr als 20 Beschäftigten in eine Besitzgesellschaft und eine Betriebsgesellschaft aufgespalten wird. Indem § 13a Abs. 1 Satz 4 ErbStG es zulässt, dass die Bindung an die Lohnsumme auf diese Weise umgangen wird, verstößt er gegen Art. 3 Abs. 1 GG.
(2) Da der Verwaltungsvermögenstest dem „Alles-oder-Nichts-Prinzip“ folgt, ist die Beteiligung an einer Gesellschaft insgesamt nicht dem Verwaltungsvermögen zuzuordnen, wenn ihr Anteil an Verwaltungsvermögen 50 % oder weniger beträgt. Bei mehrstufigen Konzernstrukturen kann dies zu einem Kaskadeneffekt führen. Bei einer Beteiligung auf unterer Stufe mit einem Verwaltungsvermögen von bis zu 50 % entsteht dort insgesamt begünstigtes Vermögen, das auf der nächsthöheren Beteiligungsstufe vollständig als begünstigtes Vermögen gewertet wird, obwohl bei einer Gesamtbetrachtung des Konzerns der Verwaltungsvermögensanteil überwiegt. Indem die Vorschrift des § 13b Abs. 2 Satz 2 Nr. 3 ErbStG solche Konzerngestaltungen zulässt, verstärkt sie den ohnehin bereits im Hinblick auf die Grundform der 50 %-Regel festgestellten Gleichheitsverstoß.
(3) Eine „Cash-GmbH“ ist eine Gesellschaft mit beschränkter Haftung, deren Vermögen ausschließlich aus Geldforderungen besteht. Bis zum 7. Juni 2013 rechneten Geldforderungen nicht zum Verwaltungsvermögen. Für die steuerliche Privilegierung von Geldvermögen in einer ausschließlich vermögensverwaltenden „Cash-Gesellschaft“ sprechen offensichtlich keine Gründe von solchem Gewicht, dass sie eine vollständige und in der Höhe unbegrenzte Besserstellung gegenüber sonstigem nicht betrieblichem Geldvermögen oder sonstigem Verwaltungsvermögen tragen könnten.
4. Die festgestellten Gleichheitsverstöße erfassen die §§ 13a und 13b ErbStG insgesamt; dies gilt für die Ursprungsfassung des Erbschaftsteuerreformgesetzes vom 24. Dezember 2008 und alle Folgefassungen. Aufgrund der festgestellten Gleichheitsverstöße erweisen sich wichtige Elemente der §§ 13a und 13b ErbStG als verfassungswidrig. Ohne sie können die restlichen ‑ nicht beanstandeten ‑ Bestandteile nicht mehr sinnvoll angewandt werden. Auch § 19 Abs. 1 ErbStG, der die Besteuerung begünstigten wie nicht begünstigten Vermögens gleichermaßen betrifft, ist in der Verbindung mit §§ 13a und 13b ErbStG für unvereinbar mit Art. 3 Abs. 1 GG zu erklären. Die genannten Normen gelten bis 30. Juni 2016 fort; der Gesetzgeber ist verpflichtet, bis spätestens zu diesem Zeitpunkt eine Neuregelung zu treffen. Die Fortgeltung der verfassungswidrigen Normen begründet keinen Vertrauensschutz gegenüber einer bis zur Urteilsverkündung rückwirkenden Neuregelung, die einer exzessiven Ausnutzung der gleichheitswidrigen §§ 13a und 13b ErbStG die Anerkennung versagt.
Abweichende Meinung der Richter Gaier und Masing sowie der Richterin Baer:
Wir stimmen der Entscheidung zu, sind aber der Ansicht, dass zu ihrer Begründung ein weiteres Element gehört: das Sozialstaatsprinzip des Art. 20 Abs. 1 GG. Es sichert die Entscheidung weiter ab und macht ihre Gerechtigkeitsdimension erst voll sichtbar. Die Erbschaftsteuer dient nicht nur der Erzielung von Steuereinnahmen, sondern ist zugleich ein Instrument des Sozialstaats, um zu verhindern, dass Reichtum in der Folge der Generationen in den Händen weniger kumuliert und allein aufgrund von Herkunft oder persönlicher Verbundenheit unverhältnismäßig anwächst. Dass hier auch in Blick auf die gesellschaftliche Wirklichkeit eine Herausforderung liegt, zeigt die Entwicklung der tatsächlichen Vermögensverteilung. Verwies schon Böckenförde in seinem Sondervotum zur Vermögensteuer für das Jahr 1993 darauf, dass 18,4 % der privaten Haushalte über 60 % des gesamten Nettogeldvermögens verfügten, lag dieser Anteil bereits im Jahr 2007 in den Händen von nur noch 10 %. Die Schaffung eines Ausgleichs sich sonst verfestigender Ungleichheiten liegt in der Verantwortung der Politik ‑ nicht aber in ihrem Belieben. Wie der Senat schon für die Gleichheitsprüfung betont, belässt die Verfassung dem Gesetzgeber dabei einen weiten Spielraum. Aufgrund seiner Bindung an Art. 20 Abs. 1 GG ist er aber besonderen Rechtfertigungsanforderungen unterworfen, je mehr von dieser Belastung jene ausgenommen werden, die unter marktwirtschaftlichen Bedingungen leistungsfähiger sind als andere. Die in der Entscheidung entwickelten Maßgaben tragen dazu bei, dass Verschonungsregelungen nicht zur Anhäufung und Konzentration größter Vermögen in den Händen Weniger führen.
Visszaadna néhány jogkört az Alkotmánybíróságnak a fideszes Gulyás
Szerző: MTI
Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke szerint már nincs szükség rohanó jogalkotásra, személyes véleménye szerint pedig vissza kellene adni az Alkotmánybíróságnak néhány elvett jogkört. Stumpf István alkotmánybíró a kétharmados parlamenti többség gyakorlatára utalva azt mondta: szeretné megóvni az országot és az alkotmányozó hatalmat attól, hogy a visszaélésszerű, úgynevezett felülalkotmányozás tankönyvi példájává váljon.
A neoliberális államfelfogás megbukott, állami hatáskörökre van szükség a piaci szabályozók hatékony működtetése érdekében, az új jogkörökhöz viszont új biztosítékokra is szükség van – mondta Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke Stumpf István alkotmánybíró új könyvének bemutatóján.
Gulyás Gergely szerint miután a gazdaság jobb helyzetben van, mint négy éve, már nincs szükség a korábbi rohanó jogalkotásra, megfontoltabb eljárásban pedig idővel javul a törvényalkotás minősége. Személyes véleménye szerint a gazdasági helyzet javulása nyomán érdemes megfontolni az Alkotmánybíróság gazdasági tárgykörökkel kapcsolatos, 2010-ben elvett hatásköreinek visszaadását. Ugyanakkor a fideszes politikus úgy vélekedett: a kormányzati hatalom növekedése az alaptörvényben szerény mértékű, az Ab pedig nem kényszerült paradigmaváltásra 2010 után.
A könyvbemutatón felvetődött, hogy a demokrácia, a fékek és ellensúlyok, a hatalommegosztás rendszere nem feltétlenül sikeres, legalábbis gazdasági értelemben, amire a nemzetközi szakirodalom Kína és India példáját hozza fel. A Föld legnépesebb országában ugyanis az autoriter politikai berendezkedéshez dinamikus gazdasági növekedés társul, míg a másik hasonlóan nagy lélekszámú, ám demokratikus intézményeket működtető ázsiai ország nem büszkélkedhet a kínaihoz hasonló gazdasági eredményekkel. Ezzel kapcsolatban Gulyás arra hívta fel a figyelmet, hogy a mintegy 300 milliós lélekszámú Egyesült Államok vagy a 80 milliós Németország az 1,3 milliárdos Kínához viszonyított gazdasági teljesítménye alapján nem kétséges, hogy "az alkotmányos demokrácia nem rossz táptalaja a gazdasági sikereknek".
Stumpf: egyensúly kell az állami hedonizmus és piaci fundamentalizmus között
Stumpf István alkotmánybíró, a Századvég Alapítvány egyik létrehozója, a Századvég Kiadónál megjelent könyv szerzője is azt hangoztatta: mára megbukott az egy évtizede még szinte mindenki által lelkesen támogatott világbanki koncepció a minimális államról és az állami feladatok kiszervezéséről. A 2008-as nagy gazdasági válság nyomán még az Egyesült Államok is kénytelen volt felismerni, hogy bizonyos területeken, többek között a pénzpiacokon, a bankszférában szükség van hatékony állami szabályozásra. Nem feltétlenül nagy, de erős, intelligens, alkotmányosan korlátozott államra van szükség, meg kell találni az "állami hedonizmus és piaci fundamentalizmus" közötti arany középutat – mondta.
Az állam soha nem lehet csak egy üzleti vállalkozás. Az állam egy "nemzeti szolidaritásközösség" is, melynek feladata a közjó szolgálata – tette hozzá. Az erős miniszterelnöki hatalommal kapcsolatban az alkotmányjogász – aki az 1998-2002 közötti első Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt – azt fejtegette: Magyarországon mindig is volt hagyománya, a gyors, cselekvőképes, hatékony, haladásra képes kormányzatnak, alkotmányos korlátokkal.
Az alkotmánybíró a fékek és ellensúlyok problémakörében arra hívta fel a figyelmet, hogy sokáig alapjogi fundamentalisták uralták Európát és elharapódzott a választott politikusok, a parlament hatásköreit veszélyeztető alkotmánybírósági aktivizmus. Ebből Stumpf István szerint "vissza kéne venni". Az alkotmánybíró szerint a nagy gazdasági, társadalompolitikai átalakítások idején az Ab-nek szűkebb a mozgástere – már csak azért is, mert hiányzik a szakapparátusa az ilyen problémák gazdasági, társadalmi hátterének feltárásához –, ugyanakkor az alapjogi, egyéni szabadságjogokkal kapcsolatos kérdésekben bátrabban léphet.
Stumpf István a kétharmados parlamenti többség gyakorlatára utalva – arra, hogy a neki nem tetsző alkotmánybírósági döntéseket rendre alkotmánymódosítással írja felül – elmondta: szeretné megóvni az országot és az alkotmányozó hatalmat attól, hogy a visszaélésszerű, úgynevezett felülalkotmányozás tankönyvi példájává váljon.
Kukorelli: fejlődőképes az ember
Kukorelli István alkotmányjogász, tanszékvezető egyetemi tanár, volt alkotmánybíró a 20. századi tapasztalatokra emlékeztetve figyelmeztetett az erős állam és a liberális állam veszélyeire is, és a "funkciójára szorított igazolható jogkörökkel" rendelkező, hatékony, közjót szolgáló állam felé való elmozdulást szorgalmazta. A szakember rámutatott: a magyar alaptörvény deklarálja a hatalommegosztást, ami fontos, ám ennek tényleges megvalósulása teszi csak alkotmányos renddé az államot. Ne legyen ellenőrizhetetlen hatalom az állami struktúrában – fogalmazott a volt alkotmánybíró.
Kukorelli István a felülalkotmányozás problémájáról szólva úgy fogalmazott: nemcsak hogy nem elegáns, de nem is jogállami, ha a alkotmánybírósági határozatokat felülírja a parlament. A jogászprofesszor az alkotmánybírósági döntések tiszteletére intett, majd hozzáfűzte: "fejlődőképes az ember".
Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke szerint már nincs szükség rohanó jogalkotásra, személyes véleménye szerint pedig vissza kellene adni az Alkotmánybíróságnak néhány elvett jogkört. Stumpf István alkotmánybíró a kétharmados parlamenti többség gyakorlatára utalva azt mondta: szeretné megóvni az országot és az alkotmányozó hatalmat attól, hogy a visszaélésszerű, úgynevezett felülalkotmányozás tankönyvi példájává váljon.
A neoliberális államfelfogás megbukott, állami hatáskörökre van szükség a piaci szabályozók hatékony működtetése érdekében, az új jogkörökhöz viszont új biztosítékokra is szükség van – mondta Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke Stumpf István alkotmánybíró új könyvének bemutatóján.
Gulyás Gergely szerint miután a gazdaság jobb helyzetben van, mint négy éve, már nincs szükség a korábbi rohanó jogalkotásra, megfontoltabb eljárásban pedig idővel javul a törvényalkotás minősége. Személyes véleménye szerint a gazdasági helyzet javulása nyomán érdemes megfontolni az Alkotmánybíróság gazdasági tárgykörökkel kapcsolatos, 2010-ben elvett hatásköreinek visszaadását. Ugyanakkor a fideszes politikus úgy vélekedett: a kormányzati hatalom növekedése az alaptörvényben szerény mértékű, az Ab pedig nem kényszerült paradigmaváltásra 2010 után.
A könyvbemutatón felvetődött, hogy a demokrácia, a fékek és ellensúlyok, a hatalommegosztás rendszere nem feltétlenül sikeres, legalábbis gazdasági értelemben, amire a nemzetközi szakirodalom Kína és India példáját hozza fel. A Föld legnépesebb országában ugyanis az autoriter politikai berendezkedéshez dinamikus gazdasági növekedés társul, míg a másik hasonlóan nagy lélekszámú, ám demokratikus intézményeket működtető ázsiai ország nem büszkélkedhet a kínaihoz hasonló gazdasági eredményekkel. Ezzel kapcsolatban Gulyás arra hívta fel a figyelmet, hogy a mintegy 300 milliós lélekszámú Egyesült Államok vagy a 80 milliós Németország az 1,3 milliárdos Kínához viszonyított gazdasági teljesítménye alapján nem kétséges, hogy "az alkotmányos demokrácia nem rossz táptalaja a gazdasági sikereknek".
Stumpf: egyensúly kell az állami hedonizmus és piaci fundamentalizmus között
Stumpf István alkotmánybíró, a Századvég Alapítvány egyik létrehozója, a Századvég Kiadónál megjelent könyv szerzője is azt hangoztatta: mára megbukott az egy évtizede még szinte mindenki által lelkesen támogatott világbanki koncepció a minimális államról és az állami feladatok kiszervezéséről. A 2008-as nagy gazdasági válság nyomán még az Egyesült Államok is kénytelen volt felismerni, hogy bizonyos területeken, többek között a pénzpiacokon, a bankszférában szükség van hatékony állami szabályozásra. Nem feltétlenül nagy, de erős, intelligens, alkotmányosan korlátozott államra van szükség, meg kell találni az "állami hedonizmus és piaci fundamentalizmus" közötti arany középutat – mondta.
Az állam soha nem lehet csak egy üzleti vállalkozás. Az állam egy "nemzeti szolidaritásközösség" is, melynek feladata a közjó szolgálata – tette hozzá. Az erős miniszterelnöki hatalommal kapcsolatban az alkotmányjogász – aki az 1998-2002 közötti első Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt – azt fejtegette: Magyarországon mindig is volt hagyománya, a gyors, cselekvőképes, hatékony, haladásra képes kormányzatnak, alkotmányos korlátokkal.
Az alkotmánybíró a fékek és ellensúlyok problémakörében arra hívta fel a figyelmet, hogy sokáig alapjogi fundamentalisták uralták Európát és elharapódzott a választott politikusok, a parlament hatásköreit veszélyeztető alkotmánybírósági aktivizmus. Ebből Stumpf István szerint "vissza kéne venni". Az alkotmánybíró szerint a nagy gazdasági, társadalompolitikai átalakítások idején az Ab-nek szűkebb a mozgástere – már csak azért is, mert hiányzik a szakapparátusa az ilyen problémák gazdasági, társadalmi hátterének feltárásához –, ugyanakkor az alapjogi, egyéni szabadságjogokkal kapcsolatos kérdésekben bátrabban léphet.
Stumpf István a kétharmados parlamenti többség gyakorlatára utalva – arra, hogy a neki nem tetsző alkotmánybírósági döntéseket rendre alkotmánymódosítással írja felül – elmondta: szeretné megóvni az országot és az alkotmányozó hatalmat attól, hogy a visszaélésszerű, úgynevezett felülalkotmányozás tankönyvi példájává váljon.
Kukorelli: fejlődőképes az ember
Kukorelli István alkotmányjogász, tanszékvezető egyetemi tanár, volt alkotmánybíró a 20. századi tapasztalatokra emlékeztetve figyelmeztetett az erős állam és a liberális állam veszélyeire is, és a "funkciójára szorított igazolható jogkörökkel" rendelkező, hatékony, közjót szolgáló állam felé való elmozdulást szorgalmazta. A szakember rámutatott: a magyar alaptörvény deklarálja a hatalommegosztást, ami fontos, ám ennek tényleges megvalósulása teszi csak alkotmányos renddé az államot. Ne legyen ellenőrizhetetlen hatalom az állami struktúrában – fogalmazott a volt alkotmánybíró.
Kukorelli István a felülalkotmányozás problémájáról szólva úgy fogalmazott: nemcsak hogy nem elegáns, de nem is jogállami, ha a alkotmánybírósági határozatokat felülírja a parlament. A jogászprofesszor az alkotmánybírósági döntések tiszteletére intett, majd hozzáfűzte: "fejlődőképes az ember".
2014. december 17., szerda
Felháborodás a német örökösödési adó miatt
retró:
2008. 11. 10.
Élesen kritizálták a német törvényhozás felsőháza, a Bundesrat által is jóváhagyott új örökösödésiadó-törvényt a családi tulajdonban lévő középvállalkozások. A cégtulajdonosok szerint több százezer munkahely kerülhet veszélybe Németországban a jogszabály miatt, amely túlságosan nagy terhet ró a közel 40 ezer öröklődésre váró vállalkozásra.
Az új rend szerint a cégvagyon 15 százalékát kell befizetnie az örökösnek, aki legalább hét éven keresztül tovább működteti a társaságot, illetve fenntart egy bizonyos bérszintet a dolgozói számára – ismerteti a Handelsblatt. Teljes adómentességet csak az kaphat, aki legalább tíz éven keresztül viszi tovább a céget, és az előző esetnél még szigorúbb foglalkoztatási előírásoknak tesz eleget.
A tulajdonosok igen rossz kompromisszumnak tartják a törvényben foglaltakat, hiszen a foglalkoztatási kötelezettség megnehezíti az egyes részek szabad értékesítését, miközben a fenyegető recesszió miatt számos cég likviditása veszélybe kerülhet. Brunhagen Hennerkes, a német és európai családi vállalkozások alapítványának (Stiftung Familienunternehmen) elnöke szerint az új jogszabály zavaros és betarthatatlan, és ez többeket kibúvók keresésére sarkall majd.
Különösen sokat ronthat a helyzeten az új törvény recesszió esetén, hiszen a megszorult helyzete miatt leépítésre kényszerülő társaság nem képes betartani az adómentességhez szükséges foglalkoztatási kötelezettségét, az örökösödési adó kifizetése pedig a gyenge pénzügyi helyzet miatt könnyen csődbe viheti a vállalkozást – mutat rá egy neves adójogász.
Szakértők szerint a német alaptörvényt is sérti az új jogszabály, mivel az örökösödési adó alóli mentesülés lehetőségéből kizárja az ingatlan-bérbeadással foglalkozó cégeket. A karlsruhei alkotmánybíróság 1995-ös döntése értelmében ugyanis a mentesség lehetősége minden, a „közjót” valamilyen módon szolgáló vállalkozást megilleti, az új törvény kritikusai szerint pedig a lakásokat birtokló és bérbe adó cégek munkája közhaszonnal jár.
Szerző: VG-összefoglaló
2008. 11. 10.
Élesen kritizálták a német törvényhozás felsőháza, a Bundesrat által is jóváhagyott új örökösödésiadó-törvényt a családi tulajdonban lévő középvállalkozások. A cégtulajdonosok szerint több százezer munkahely kerülhet veszélybe Németországban a jogszabály miatt, amely túlságosan nagy terhet ró a közel 40 ezer öröklődésre váró vállalkozásra.
Az új rend szerint a cégvagyon 15 százalékát kell befizetnie az örökösnek, aki legalább hét éven keresztül tovább működteti a társaságot, illetve fenntart egy bizonyos bérszintet a dolgozói számára – ismerteti a Handelsblatt. Teljes adómentességet csak az kaphat, aki legalább tíz éven keresztül viszi tovább a céget, és az előző esetnél még szigorúbb foglalkoztatási előírásoknak tesz eleget.
A tulajdonosok igen rossz kompromisszumnak tartják a törvényben foglaltakat, hiszen a foglalkoztatási kötelezettség megnehezíti az egyes részek szabad értékesítését, miközben a fenyegető recesszió miatt számos cég likviditása veszélybe kerülhet. Brunhagen Hennerkes, a német és európai családi vállalkozások alapítványának (Stiftung Familienunternehmen) elnöke szerint az új jogszabály zavaros és betarthatatlan, és ez többeket kibúvók keresésére sarkall majd.
Különösen sokat ronthat a helyzeten az új törvény recesszió esetén, hiszen a megszorult helyzete miatt leépítésre kényszerülő társaság nem képes betartani az adómentességhez szükséges foglalkoztatási kötelezettségét, az örökösödési adó kifizetése pedig a gyenge pénzügyi helyzet miatt könnyen csődbe viheti a vállalkozást – mutat rá egy neves adójogász.
Szakértők szerint a német alaptörvényt is sérti az új jogszabály, mivel az örökösödési adó alóli mentesülés lehetőségéből kizárja az ingatlan-bérbeadással foglalkozó cégeket. A karlsruhei alkotmánybíróság 1995-ös döntése értelmében ugyanis a mentesség lehetősége minden, a „közjót” valamilyen módon szolgáló vállalkozást megilleti, az új törvény kritikusai szerint pedig a lakásokat birtokló és bérbe adó cégek munkája közhaszonnal jár.
Szerző: VG-összefoglaló
2014. december 11., csütörtök
Súlyos milliárdokat buknak a Széchenyi Bank betétesei
31,5 milliárd forintba kerül az Országos Betétbiztosítási Alapnak (OBA) a Széchenyi Bank, a Széchenyi Hitelszövetkezet és a Tisza Takarékszövetkezet betéteseinek kártalanítása. Karácsonyig a biztosított értékhatárig minden biztosított betétes megkapja a pénzét, mint kiderült azonban, a Széchenyi Banknál 7,5 milliárdot buknak a nagybetétesek. Az OBA vagyona becslésünk szerint így mégsem fogy el teljesen: 10 milliárd forint körüli szintre csökken.
A Széchenyi István Hitelszövetkezet, valamint a Széchenyi Kereskedelmi Bank már zajló kifizetései összesen 4043 ügyfelet érintenek - közölte az OBA a Portfolio-val. A Tisza Takarékszövetkezettel együtt a három egymással párhuzamosan zajló kártalanításban az OBA fizetési kötelezettsége mintegy 31,5 milliárd forint. Az OBA rendelkezik a gyors kifizetésekhez szükséges forrásokkal - közölték. Becslésünk szerint mintegy 10 milliárd vagyona marad még az OBA-nak, nem fogy el teljesen.
Tisza Takarékszövetkezet: kezdődik a kártalanítás
Az OBA a mai napon elindítja és 20 munkanapon belül, legkésőbb 2015. január 13-ig befejezi a Tisza Takarékszövetkezet betéteseinek a kártalanítását, miután a Magyar Nemzeti Bank tegnap elrendelte a takarékszövetkezet végelszámolását. A pontos adatokat e takarék esetében még nem közölték, de karácsonyig megkapják pénzüket a biztosítottak. Részletek:
Széchenyi István Hitelszövetkezet: 8,9 milliárd forintot fizet az OBA
A Széchenyi István Hitelszövetkezet 2705 kártalanítható betétesének 8,9 milliárd forintot fizet az OBA. A betétesek 74%-a magánszemély, a betétek átlagos nagysága 3,2 millió forint. A hitelszövetkezet esetében az OBA kártalanítási értékhatárát, azaz a 30.688.000 forint összeget 5 betétes haladja meg, a számukra ki nem fizethető összeg összesen 16,58 millió forint.
Széchenyi Kereskedelmi Bank: 14 milliárd forint összegű a kártalanítás
A Széchenyi Kereskedelmi Bank betéteseinek kártalanítása 1338 ügyfelet érint 14 milliárd forint értékben. A Széchenyi Bank esetében az érintett ügyfelek 77%-a magánszemély. A bank esetében a betétek átlagos nagysága 13,7 millió forint (az országos átlag 1,2 millió forint). A Széchenyi Bank esetében az OBA kártalanítási értékhatárát, azaz a 30.705.000 forint összeget 107 betétes haladja meg, a számukra ki nem fizethető összeg összesen 7,4 milliárd forint.
A Széchenyi István Hitelszövetkezet, valamint a Széchenyi Kereskedelmi Bank már zajló kifizetései összesen 4043 ügyfelet érintenek - közölte az OBA a Portfolio-val. A Tisza Takarékszövetkezettel együtt a három egymással párhuzamosan zajló kártalanításban az OBA fizetési kötelezettsége mintegy 31,5 milliárd forint. Az OBA rendelkezik a gyors kifizetésekhez szükséges forrásokkal - közölték. Becslésünk szerint mintegy 10 milliárd vagyona marad még az OBA-nak, nem fogy el teljesen.
Tisza Takarékszövetkezet: kezdődik a kártalanítás
Az OBA a mai napon elindítja és 20 munkanapon belül, legkésőbb 2015. január 13-ig befejezi a Tisza Takarékszövetkezet betéteseinek a kártalanítását, miután a Magyar Nemzeti Bank tegnap elrendelte a takarékszövetkezet végelszámolását. A pontos adatokat e takarék esetében még nem közölték, de karácsonyig megkapják pénzüket a biztosítottak. Részletek:
Széchenyi István Hitelszövetkezet: 8,9 milliárd forintot fizet az OBA
A Széchenyi István Hitelszövetkezet 2705 kártalanítható betétesének 8,9 milliárd forintot fizet az OBA. A betétesek 74%-a magánszemély, a betétek átlagos nagysága 3,2 millió forint. A hitelszövetkezet esetében az OBA kártalanítási értékhatárát, azaz a 30.688.000 forint összeget 5 betétes haladja meg, a számukra ki nem fizethető összeg összesen 16,58 millió forint.
Széchenyi Kereskedelmi Bank: 14 milliárd forint összegű a kártalanítás
A Széchenyi Kereskedelmi Bank betéteseinek kártalanítása 1338 ügyfelet érint 14 milliárd forint értékben. A Széchenyi Bank esetében az érintett ügyfelek 77%-a magánszemély. A bank esetében a betétek átlagos nagysága 13,7 millió forint (az országos átlag 1,2 millió forint). A Széchenyi Bank esetében az OBA kártalanítási értékhatárát, azaz a 30.705.000 forint összeget 107 betétes haladja meg, a számukra ki nem fizethető összeg összesen 7,4 milliárd forint.
2014. december 10., szerda
Lengyelországban alkotmányellenes a kóser vágás betiltása
Alkotmányellenesen tiltották meg az állatoknak a zsidó és muszlim vallási előírásoknak megfelelő levágását Lengyelországban - mondta ki szerdai ülésén a lengyel alkotmánybíróság, megváltoztatva ezzel saját korábbi döntését, amelyet állatvédelmi aggályok miatt hozott.
Az ítélet hivatalos közzététele után ezzel az állatok rituális - zsidó elnevezés szerint kóser - levágása engedélyezetté válik, és nem lesz büntetendő cselekmény Lengyelországban.
A két vallás étkezési szabályai tiltják a haszonállat elkábítását levágás előtt, az állatot ki kell véreztetni a nyaki ér átvágásával. 2012 végén állatvédő csoportok nyomására és Andrzej Seremet lengyel főügyész kezdeményezésére az alkotmányozó testület úgy határozott: mivel az országban kötelező a vágóállatok elkábítása, ezért ellenkezik az alkotmánnyal, hogy a kormány rituális okokból kivételt tegyen.
A döntés ellen tiltakozott a lengyel és az európai zsidó hitközségek szövetsége is. Arra hivatkoztak, hogy ezzel a döntéssel megsértették a vallásszabadságot, amely alapvető emberi jog. Érvelésük szerint igazolt tény az is, hogy a kóser vágás során az állat nem érez fájdalmat.
A lengyel kormány a vita megoldása céljából 2013-ban törvénymódosító javaslatot terjesztett a parlament elé a kóser mészárszékek engedélyezéséről, mivel számításaik szerint a tilalom miatt hatezer munkahely szűnt meg, miközben az országban a munkaképes lakosság 13 százalékának nincs munkája. A húsipar adatai szerint az exportált lengyel baromfihús tíz, míg a marhahús több mint harminc százaléka készült kóser vágással. A javaslatot azonban elutasította a képviselők többsége.
Mostani ítéletében az alkotmánybíróság - a testület 14 tagja közül 5 különvéleményt fogalmazott meg - arra hivatkozott, hogy a lengyel törvények nem következetesek, amikor például a levágás előtti elkábítás kötelezettségét nem terjesztik ki az állatokkal végzett tudományos kísérletekre vagy a vadászatra, halászatra. A testület hangsúlyozta, hogy az EU-tagállamok döntő többségében megengedett az állatok rituális levágása.
Az Európai Unióban általános szabály, hogy az állatot a levágás előtt el kell kábítani, ez alól azonban lehetséges a kivétel vallási okokból. Több európai országban - így Svédországban, Hollandiában, valamint a nem EU-tag Izlandon, Norvégiában és Svájcban is - elvben tiltott a kóser vágás.
http://inforadio.hu/hirek/kulfold/hir-688052
Az ítélet hivatalos közzététele után ezzel az állatok rituális - zsidó elnevezés szerint kóser - levágása engedélyezetté válik, és nem lesz büntetendő cselekmény Lengyelországban.
A két vallás étkezési szabályai tiltják a haszonállat elkábítását levágás előtt, az állatot ki kell véreztetni a nyaki ér átvágásával. 2012 végén állatvédő csoportok nyomására és Andrzej Seremet lengyel főügyész kezdeményezésére az alkotmányozó testület úgy határozott: mivel az országban kötelező a vágóállatok elkábítása, ezért ellenkezik az alkotmánnyal, hogy a kormány rituális okokból kivételt tegyen.
A döntés ellen tiltakozott a lengyel és az európai zsidó hitközségek szövetsége is. Arra hivatkoztak, hogy ezzel a döntéssel megsértették a vallásszabadságot, amely alapvető emberi jog. Érvelésük szerint igazolt tény az is, hogy a kóser vágás során az állat nem érez fájdalmat.
A lengyel kormány a vita megoldása céljából 2013-ban törvénymódosító javaslatot terjesztett a parlament elé a kóser mészárszékek engedélyezéséről, mivel számításaik szerint a tilalom miatt hatezer munkahely szűnt meg, miközben az országban a munkaképes lakosság 13 százalékának nincs munkája. A húsipar adatai szerint az exportált lengyel baromfihús tíz, míg a marhahús több mint harminc százaléka készült kóser vágással. A javaslatot azonban elutasította a képviselők többsége.
Mostani ítéletében az alkotmánybíróság - a testület 14 tagja közül 5 különvéleményt fogalmazott meg - arra hivatkozott, hogy a lengyel törvények nem következetesek, amikor például a levágás előtti elkábítás kötelezettségét nem terjesztik ki az állatokkal végzett tudományos kísérletekre vagy a vadászatra, halászatra. A testület hangsúlyozta, hogy az EU-tagállamok döntő többségében megengedett az állatok rituális levágása.
Az Európai Unióban általános szabály, hogy az állatot a levágás előtt el kell kábítani, ez alól azonban lehetséges a kivétel vallási okokból. Több európai országban - így Svédországban, Hollandiában, valamint a nem EU-tag Izlandon, Norvégiában és Svájcban is - elvben tiltott a kóser vágás.
http://inforadio.hu/hirek/kulfold/hir-688052
2014. december 9., kedd
Paczolay: nem lehet új lapot kezdeni
Szabadságban élünk
Az emberi jogok világnapja alkalmából tartott konferenciát a Polgári Magyarországért Alapítvány
A jogállami alkotmányvédelemben nem lehet új lapot kezdeni, s kívánom, hogy ez a jövőben is így legyen - mondta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke a Szabadság és felelősség elnevezésű, emberi jogok világnapja alkalmából rendezett konferencián kedden Budapesten.
Paczolay Péter hangsúlyozta: az Ab a legtöbb alapjog tekintetében az utóbbi időben megerősítette korábban lefektetett elveit. Hozzátette, hogy tudna ugyan olyan határozatokat említeni, amelyek nem részesítik olyan védelmében az alapjogokat, amennyire szeretné, de ez természetes, hiszen a világon mindenütt lehet eltérő az alkotmánybírák véleménye. Az Ab döntéseinek első kritikája már a testület különvéleményeiben megjelenik.
Paczolay Péter hosszan sorolta azokat a területeket, ahol álláspontja szerint az Ab védte a polgárok jogait, így többek között a szólás- és sajtószabadság, az információszabadság, a vallásszabadság, a büntetőjog vagy éppen a családjog, családi kapcsolatok szférájában.
Gulyás Gergely fideszes politikus, az Országgyűlés alelnöke, a konferenciát szervező Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója előadásában azt emelte ki: a rendszerváltás minden csalódása ellenére értékelni kell, hogy azóta szabadságban élhet az ország, 1990 óta az alaptörvény szerint is folyamatos Magyarországon a demokrácia, a közéletben azonban szükség lenne kompromisszumra és dialóguskészségre.
Gulyás Gergely szerint az Ab költségvetési kérdésekkel kapcsolatos hatáskörének korlátozása vitatható megoldás volt, jogos igény ennek megszüntetése.Gulyás kiemelte: senki nem akar szakítani a 19. századi liberalizmus által megfogalmazott alapvető szabadságjogokkal, az emberi méltóság vagy a véleménynyilvánítás szabadsága azt is megilleti, aki semmilyen állampolgári kötelezettségének nem tesz eleget.
Gulyás Gergely hallgatósága figyelmébe ajánlotta John Fitzgerald Kennedy fél évszázaddal ezelőtti amerikai demokrata elnök szavait, amelyek szerint "ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért!".
A Polgári Magyarországért Alapítvány és a Hanns Seidel Alapítvány által évek óta megrendezett konferencia az emberi jogok világnapjához kapcsolódik. Az ENSZ Közgyűlése 1954-ben nyilvánította december 10-ét az emberi jogok napjává annak emlékére, hogy 1948-ban ezen a napon fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ebben a dokumentumban foglalták össze az úgynevezett klasszikus politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a világ összes állama ratifikálta. A fideszes politikus állítása szerint az új alkotmány nem megváltoztatta, hanem megszilárdította a közjogi berendezkedést, az intézményrendszer stabil maradt, csak kisebb módosításokat hajtottak végre rajta.
Gulyás Gergely szerint a 2006. őszi eseményeket leszámítva nagyobb alapjogsértések nem voltak, az akkor történtek azonban nemcsak azért elfogadhatatlanok, mert a békés tüntetők gyülekezési jogát, sőt emberi méltóságát vették semmibe, hanem azért is, mert a teljes jogállami intézményrendszer csődöt mondott, beleértve az ügyészséget és a bíróságot.
Ettől eltekintve a jogállamiság és a demokrácia nem szenvedett csorbát, a kormány ellen ma is lehet tüntetni, és mi sem jelzi jobban, hogy demokrácia van, mint hogy ezt is szabadon lehet vitatni - jegyezte meg a kormánypárti politikus.
Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke előadásában a fideszes politikus szavaira reagálva jelezte, hogy aggasztó a kétharmados kormánytöbbség kinevezési gyakorlata. A civil jogvédő szóvá tette, hogy a kétharmados kormánytöbbség a mandátumának lejárta előtt átalakította az Országos Választási Bizottságot, eltávolította hivatalából Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és Jóri András adatvédelmi biztost.
A norvég civil alap ügyében Kádár András Kristóf megjegyezte, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal bizonyítékok nélkül indított eljárásokat. Egy megindított büntetőeljárásban pedig "aki keres, az talál" - fűzte hozzá a jogvédő szervezet társelnöke.
Forrás: MTI
Az emberi jogok világnapja alkalmából tartott konferenciát a Polgári Magyarországért Alapítvány
A jogállami alkotmányvédelemben nem lehet új lapot kezdeni, s kívánom, hogy ez a jövőben is így legyen - mondta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke a Szabadság és felelősség elnevezésű, emberi jogok világnapja alkalmából rendezett konferencián kedden Budapesten.
Paczolay Péter hangsúlyozta: az Ab a legtöbb alapjog tekintetében az utóbbi időben megerősítette korábban lefektetett elveit. Hozzátette, hogy tudna ugyan olyan határozatokat említeni, amelyek nem részesítik olyan védelmében az alapjogokat, amennyire szeretné, de ez természetes, hiszen a világon mindenütt lehet eltérő az alkotmánybírák véleménye. Az Ab döntéseinek első kritikája már a testület különvéleményeiben megjelenik.
Paczolay Péter hosszan sorolta azokat a területeket, ahol álláspontja szerint az Ab védte a polgárok jogait, így többek között a szólás- és sajtószabadság, az információszabadság, a vallásszabadság, a büntetőjog vagy éppen a családjog, családi kapcsolatok szférájában.
Gulyás Gergely fideszes politikus, az Országgyűlés alelnöke, a konferenciát szervező Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója előadásában azt emelte ki: a rendszerváltás minden csalódása ellenére értékelni kell, hogy azóta szabadságban élhet az ország, 1990 óta az alaptörvény szerint is folyamatos Magyarországon a demokrácia, a közéletben azonban szükség lenne kompromisszumra és dialóguskészségre.
Gulyás Gergely szerint az Ab költségvetési kérdésekkel kapcsolatos hatáskörének korlátozása vitatható megoldás volt, jogos igény ennek megszüntetése.Gulyás kiemelte: senki nem akar szakítani a 19. századi liberalizmus által megfogalmazott alapvető szabadságjogokkal, az emberi méltóság vagy a véleménynyilvánítás szabadsága azt is megilleti, aki semmilyen állampolgári kötelezettségének nem tesz eleget.
Gulyás Gergely hallgatósága figyelmébe ajánlotta John Fitzgerald Kennedy fél évszázaddal ezelőtti amerikai demokrata elnök szavait, amelyek szerint "ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy te mit tehetsz a hazádért!".
A Polgári Magyarországért Alapítvány és a Hanns Seidel Alapítvány által évek óta megrendezett konferencia az emberi jogok világnapjához kapcsolódik. Az ENSZ Közgyűlése 1954-ben nyilvánította december 10-ét az emberi jogok napjává annak emlékére, hogy 1948-ban ezen a napon fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ebben a dokumentumban foglalták össze az úgynevezett klasszikus politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a világ összes állama ratifikálta. A fideszes politikus állítása szerint az új alkotmány nem megváltoztatta, hanem megszilárdította a közjogi berendezkedést, az intézményrendszer stabil maradt, csak kisebb módosításokat hajtottak végre rajta.
Gulyás Gergely szerint a 2006. őszi eseményeket leszámítva nagyobb alapjogsértések nem voltak, az akkor történtek azonban nemcsak azért elfogadhatatlanok, mert a békés tüntetők gyülekezési jogát, sőt emberi méltóságát vették semmibe, hanem azért is, mert a teljes jogállami intézményrendszer csődöt mondott, beleértve az ügyészséget és a bíróságot.
Ettől eltekintve a jogállamiság és a demokrácia nem szenvedett csorbát, a kormány ellen ma is lehet tüntetni, és mi sem jelzi jobban, hogy demokrácia van, mint hogy ezt is szabadon lehet vitatni - jegyezte meg a kormánypárti politikus.
Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke előadásában a fideszes politikus szavaira reagálva jelezte, hogy aggasztó a kétharmados kormánytöbbség kinevezési gyakorlata. A civil jogvédő szóvá tette, hogy a kétharmados kormánytöbbség a mandátumának lejárta előtt átalakította az Országos Választási Bizottságot, eltávolította hivatalából Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és Jóri András adatvédelmi biztost.
A norvég civil alap ügyében Kádár András Kristóf megjegyezte, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal bizonyítékok nélkül indított eljárásokat. Egy megindított büntetőeljárásban pedig "aki keres, az talál" - fűzte hozzá a jogvédő szervezet társelnöke.
Forrás: MTI
2014. december 5., péntek
Orbán Viktor elmondta, mi a magyar érdek
Orbán: Nem leszek idegen állam megbízásából alkirály Magyarországon
2014. december 5., péntek, forrás: MTI, szerző: MNO
Orbán Viktor elmondta, mi a magyar érdek
Koszticsák Szilárd / MTI
A Déli Áramlat gázvezeték-dossziéja bezárult, a magyar érdek azonban továbbra is az, hogy „legyen olyan gázvezeték, amely Magyarországra jön, és elkerüli Ukrajnát” – közölte Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A kormányfő úgy fogalmazott: ha az oroszok úgy látják, a Déli Áramlat lehetősége elment, akkor „nekünk nem érdemes pitizni” azért, hogy nem lehetne-e mégis megvalósítani. Mint mondta, a Nabucco, majd a Déli Áramlat meghiúsulása után most egy harmadik lehetőséget kell kidolgozni, és ennek munkálatait meg is kezdték. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett a Magyarország és Azerbajdzsán közötti stratégiai megállapodásra, amely lehetőségeket jelent Magyarországnak, és most ennek „aprópénzre váltása” a feladat.
Nem épül a Déli Áramlat
Ismert, Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn jelentette be, hogy nem kezdik meg a Déli Áramlat kiépítését. „Figyelembe véve azt, hogy mindeddig nem kaptunk engedélyt Bulgáriától, úgy tartjuk, hogy Oroszország ilyen körülmények között nem képes folytatni az adott projekt megvalósítását, vagyis e gázvezetékrendszer Fekete-tengerben való kiépítését” – közölte.
Orbán Viktor hangsúlyozta: a jövőben egy-egy ország versenyképességét a korábbinál sokkal nagyobb erővel határozza majd meg, hogy milyen árú energiát tud biztosítani a gazdaságnak. Megjegyezte, egyébként arra számít, hogy a magyar rezsicsökkentést újra meg kell majd védeni a hónap második felében esedékes brüsszeli miniszterelnöki csúcstalálkozón.
Arra a felvetésre, van-e forgatókönyve arra, hogy ha esetleg a paksi atomerőmű bővítéséből is kiszállnának az oroszok, a miniszterelnök azt válaszolta: minden nemzetközi szerződést legalább ketten írnak alá, és ha az egyik fél eláll szándékától, akkor az nem valósul meg. A szerződések azt is tartalmazzák, milyen következményei vannak, ha valamelyik fél eláll a szándékától – tette hozzá.
McCain kijelentései szélsőségesek
Orbán Viktor John McCain amerikai republikánus szenátor kijelentéseiről is beszélt, szélsőségesnek nevezve azokat. A kormányfő szerint az ominózus mondatok a gazdájukat minősítik, hozzátette ugyanakkor, hogy neki nem kell semmilyen szélsőséges megnyilvánulással foglalkoznia, mert „az elterelné a figyelmünket”.
A kormány visszautasítja McCain szavait
A magyar kormány elfogadhatatlannak tartja és határozottan visszautasítja McCain szavait – közölte szerdán Magyar Levente. Aznap a szenátor kijelentéseire Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Kovács Zoltán kormányszóvivő is reagált.
Azt is mondta, hogy meglátása szerint Magyarország nemzeti függetlensége áll támadás alatt, neki pedig az a legfontosabb feladata, hogy az ország függetlenségét megvédje. „Nem vagyunk hajlandóak arra, én személy szerint sem, hogy valamelyik idegen külföldi állam megbízásából legyek alkirály Magyarországon” – fogalmazott Orbán Viktor.
Közölte: a nemzeti függetlenség békeidőben három dolgot jelent: energia-, pénzügyi és kereskedelmi függetlenséget. „Ez nem tetszik azoknak, akik eddig haszonélvezői voltak annak – 2010 előtti időkről beszélek –, hogy Magyarország nem volt független állam, lehetett nyerészkedni a magyarokon” – mondta a miniszterelnök.
Leegyszerűsödni látszik a helyzet
A pénteki rádióinterjúban szóba került az Egyesült Államokkal kapcsolatos másik aktuális ügy, a beutazási tilalom kérdése is. Orbán Viktor kifejtette: leegyszerűsödni látszik a helyzet, mert az amerikaiak a minap egyértelmű nyilatkozatot tettek, azt mondták, az adóhivatal elnöke korrupciós bűncselekményt követett el.
A miniszterelnök egyetlen feladatot lát és vár el a jelenlegi helyzetben – erről csütörtökön beszélt is Vida Ildikóval, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökével –, mégpedig azt, hogy azonnal jogi útra kell terelni a vitát, „élni kell a lehetőséggel, hogy ebből a ködös és zűrös hablatyolásból az egész ügy végre a jog tiszta mezejére és tiszta nyelvezetébe került át”. Pert kell indítani – „rágalmazás, jó hírnévhez való jog: a magyar jogrendszer megadja a lehetőséget, hogy ilyenkor egy magyar állampolgár védekezzen, ezt várom el minden állami vezetőtől ilyen helyzetben” – mondta.
Arra, hogy mi a helyzet, ha bebizonyosodik a korrupció, a kormányfő azt válaszolta: ha korrupciós bűncselekmény bizonyosodik be, „akkor az embert Magyarországon bezárják”. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy válaszul a beutazási tilalmi ügyre magyar kitiltási proklamáció készülne, Orbán Viktor azt felelte: „úgy fogunk majd eljárni, ahogy egy nemzeti függetlenségére büszke országnak el kell járnia”.
Vasárnapi nyitva tartás
A kormány által is támogatott vasárnapi pihenőnapról szólva közölte: hosszú ideig tartott a vita, amelyben neki a legerősebb érv az osztrák és a német rendszer volt. A kormányfő fontosnak nevezte a törekvést arra, hogy „senkit ne lehessen vasárnap dolgoztatni”, ami legegyszerűbben a kereskedelemben oldható meg. A törvény sem üzletek bezárásáról szól, hanem arról, hogy senkit se lehessen dolgoztatni a hét utolsó napján – magyarázta. Arra a kérdésre – utalva egy évekkel ezelőtti, a vasárnapi zárva tartást akkor még elutasító nyilatkozatára –, hogy ma már meg lehet-e élni heti ötnapi munkából, azt felelte: „hatból talán már igen”.
Nem cél egy állami tulajdonú mamut
A Budapest Bank csütörtökön bejelentett megvásárlását is kommentálta a miniszterelnök, és azt mondta: az ország akkor halad a nemzeti függetlenség felé, ha a bankrendszer legalább 50 százaléka nemzeti tulajdonban van. Tájékoztatása szerint a Budapest Bank megvételével a magyar tulajdoni arány a bankrendszerben jóval 50 százalék fölé ment, „nagyjából biztonságban érezhetjük magunkat”. Megerősítette ugyanakkor, hogy a kabinetnek nem áll szándékában „egy hatalmas többségi állami tulajdonú mamutnak a kiépítése”.
A jövő évi költségvetésről Orbán Viktor úgy fogalmazott: a büdzsé elementáris erejű bizonyíték arra, hogy a nemzeti függetlenség nemcsak jó, hanem gazdasági értelemben hasznos is. Megemlítette a teljes foglalkoztatottságot, amely szerinte akár korábban is megvalósulhat, mint azt tervezték.
Nincs jelentősége a kétharmadnak
A miniszterelnök a veszprémi időközi országgyűlési választás kapcsán közölte, a Fidesz elnöksége már jóváhagyta a párt képviselőjelöltjére vonatkozó személyi javaslatot. Elmondta, Navracsics Tibort, Veszprém korábbi fideszes országgyűlési képviselőjét kérték fel arra, tegyen javaslatot a fideszes jelölt személyére. Ő ezt megtette, a Fidesz elnöksége pedig jóváhagyta a jelöltet – tájékoztatott a kormányfő. Arra a kérdésre, hogy a sajtóban emlegetett Ovádi Péter – veszprémi fidesz–KDNP-s önkormányzati képviselő, helyi frakcióvezető – lesz-e a jelölt, Orbán Viktor nemmel válaszolt, azt azonban egyelőre nem árulta el, kit indítanak. A jelöltet „a dolgok szokásos rendje szerint” fogják bejelenteni – fogalmazott.
A veszprémi időközi választás valódi tétjét, benne a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többségének sorsát firtató kérdésre a pártelnök-miniszterelnök úgy reagált, a voksolás tétjét majd a veszprémiek eldöntik. Szerinte azonban a kétharmadnak a mostani helyzetben nincs jelentősége, nem ismer ugyanis olyan problémát, amelyet 2010–2014 között ne oldottak volna meg az akkori kétharmaddal. „Persze az a jó, ha minél nagyobb arányú egy többség a parlamentben, de én nem a kétharmadot látom a legfontosabbnak” – mondta a kormányfő. A legfontosabb kérdés szerinte, hogy lesz-e a veszprémieknek és a város környékén élőknek olyan parlamenti képviselőjük, aki el tud intézni nekik fontos ügyeket.
2014. december 5., péntek, forrás: MTI, szerző: MNO
Orbán Viktor elmondta, mi a magyar érdek
Koszticsák Szilárd / MTI
A Déli Áramlat gázvezeték-dossziéja bezárult, a magyar érdek azonban továbbra is az, hogy „legyen olyan gázvezeték, amely Magyarországra jön, és elkerüli Ukrajnát” – közölte Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A kormányfő úgy fogalmazott: ha az oroszok úgy látják, a Déli Áramlat lehetősége elment, akkor „nekünk nem érdemes pitizni” azért, hogy nem lehetne-e mégis megvalósítani. Mint mondta, a Nabucco, majd a Déli Áramlat meghiúsulása után most egy harmadik lehetőséget kell kidolgozni, és ennek munkálatait meg is kezdték. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett a Magyarország és Azerbajdzsán közötti stratégiai megállapodásra, amely lehetőségeket jelent Magyarországnak, és most ennek „aprópénzre váltása” a feladat.
Nem épül a Déli Áramlat
Ismert, Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn jelentette be, hogy nem kezdik meg a Déli Áramlat kiépítését. „Figyelembe véve azt, hogy mindeddig nem kaptunk engedélyt Bulgáriától, úgy tartjuk, hogy Oroszország ilyen körülmények között nem képes folytatni az adott projekt megvalósítását, vagyis e gázvezetékrendszer Fekete-tengerben való kiépítését” – közölte.
Orbán Viktor hangsúlyozta: a jövőben egy-egy ország versenyképességét a korábbinál sokkal nagyobb erővel határozza majd meg, hogy milyen árú energiát tud biztosítani a gazdaságnak. Megjegyezte, egyébként arra számít, hogy a magyar rezsicsökkentést újra meg kell majd védeni a hónap második felében esedékes brüsszeli miniszterelnöki csúcstalálkozón.
Arra a felvetésre, van-e forgatókönyve arra, hogy ha esetleg a paksi atomerőmű bővítéséből is kiszállnának az oroszok, a miniszterelnök azt válaszolta: minden nemzetközi szerződést legalább ketten írnak alá, és ha az egyik fél eláll szándékától, akkor az nem valósul meg. A szerződések azt is tartalmazzák, milyen következményei vannak, ha valamelyik fél eláll a szándékától – tette hozzá.
McCain kijelentései szélsőségesek
Orbán Viktor John McCain amerikai republikánus szenátor kijelentéseiről is beszélt, szélsőségesnek nevezve azokat. A kormányfő szerint az ominózus mondatok a gazdájukat minősítik, hozzátette ugyanakkor, hogy neki nem kell semmilyen szélsőséges megnyilvánulással foglalkoznia, mert „az elterelné a figyelmünket”.
A kormány visszautasítja McCain szavait
A magyar kormány elfogadhatatlannak tartja és határozottan visszautasítja McCain szavait – közölte szerdán Magyar Levente. Aznap a szenátor kijelentéseire Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Kovács Zoltán kormányszóvivő is reagált.
Azt is mondta, hogy meglátása szerint Magyarország nemzeti függetlensége áll támadás alatt, neki pedig az a legfontosabb feladata, hogy az ország függetlenségét megvédje. „Nem vagyunk hajlandóak arra, én személy szerint sem, hogy valamelyik idegen külföldi állam megbízásából legyek alkirály Magyarországon” – fogalmazott Orbán Viktor.
Közölte: a nemzeti függetlenség békeidőben három dolgot jelent: energia-, pénzügyi és kereskedelmi függetlenséget. „Ez nem tetszik azoknak, akik eddig haszonélvezői voltak annak – 2010 előtti időkről beszélek –, hogy Magyarország nem volt független állam, lehetett nyerészkedni a magyarokon” – mondta a miniszterelnök.
Leegyszerűsödni látszik a helyzet
A pénteki rádióinterjúban szóba került az Egyesült Államokkal kapcsolatos másik aktuális ügy, a beutazási tilalom kérdése is. Orbán Viktor kifejtette: leegyszerűsödni látszik a helyzet, mert az amerikaiak a minap egyértelmű nyilatkozatot tettek, azt mondták, az adóhivatal elnöke korrupciós bűncselekményt követett el.
A miniszterelnök egyetlen feladatot lát és vár el a jelenlegi helyzetben – erről csütörtökön beszélt is Vida Ildikóval, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökével –, mégpedig azt, hogy azonnal jogi útra kell terelni a vitát, „élni kell a lehetőséggel, hogy ebből a ködös és zűrös hablatyolásból az egész ügy végre a jog tiszta mezejére és tiszta nyelvezetébe került át”. Pert kell indítani – „rágalmazás, jó hírnévhez való jog: a magyar jogrendszer megadja a lehetőséget, hogy ilyenkor egy magyar állampolgár védekezzen, ezt várom el minden állami vezetőtől ilyen helyzetben” – mondta.
Arra, hogy mi a helyzet, ha bebizonyosodik a korrupció, a kormányfő azt válaszolta: ha korrupciós bűncselekmény bizonyosodik be, „akkor az embert Magyarországon bezárják”. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy válaszul a beutazási tilalmi ügyre magyar kitiltási proklamáció készülne, Orbán Viktor azt felelte: „úgy fogunk majd eljárni, ahogy egy nemzeti függetlenségére büszke országnak el kell járnia”.
Vasárnapi nyitva tartás
A kormány által is támogatott vasárnapi pihenőnapról szólva közölte: hosszú ideig tartott a vita, amelyben neki a legerősebb érv az osztrák és a német rendszer volt. A kormányfő fontosnak nevezte a törekvést arra, hogy „senkit ne lehessen vasárnap dolgoztatni”, ami legegyszerűbben a kereskedelemben oldható meg. A törvény sem üzletek bezárásáról szól, hanem arról, hogy senkit se lehessen dolgoztatni a hét utolsó napján – magyarázta. Arra a kérdésre – utalva egy évekkel ezelőtti, a vasárnapi zárva tartást akkor még elutasító nyilatkozatára –, hogy ma már meg lehet-e élni heti ötnapi munkából, azt felelte: „hatból talán már igen”.
Nem cél egy állami tulajdonú mamut
A Budapest Bank csütörtökön bejelentett megvásárlását is kommentálta a miniszterelnök, és azt mondta: az ország akkor halad a nemzeti függetlenség felé, ha a bankrendszer legalább 50 százaléka nemzeti tulajdonban van. Tájékoztatása szerint a Budapest Bank megvételével a magyar tulajdoni arány a bankrendszerben jóval 50 százalék fölé ment, „nagyjából biztonságban érezhetjük magunkat”. Megerősítette ugyanakkor, hogy a kabinetnek nem áll szándékában „egy hatalmas többségi állami tulajdonú mamutnak a kiépítése”.
A jövő évi költségvetésről Orbán Viktor úgy fogalmazott: a büdzsé elementáris erejű bizonyíték arra, hogy a nemzeti függetlenség nemcsak jó, hanem gazdasági értelemben hasznos is. Megemlítette a teljes foglalkoztatottságot, amely szerinte akár korábban is megvalósulhat, mint azt tervezték.
Nincs jelentősége a kétharmadnak
A miniszterelnök a veszprémi időközi országgyűlési választás kapcsán közölte, a Fidesz elnöksége már jóváhagyta a párt képviselőjelöltjére vonatkozó személyi javaslatot. Elmondta, Navracsics Tibort, Veszprém korábbi fideszes országgyűlési képviselőjét kérték fel arra, tegyen javaslatot a fideszes jelölt személyére. Ő ezt megtette, a Fidesz elnöksége pedig jóváhagyta a jelöltet – tájékoztatott a kormányfő. Arra a kérdésre, hogy a sajtóban emlegetett Ovádi Péter – veszprémi fidesz–KDNP-s önkormányzati képviselő, helyi frakcióvezető – lesz-e a jelölt, Orbán Viktor nemmel válaszolt, azt azonban egyelőre nem árulta el, kit indítanak. A jelöltet „a dolgok szokásos rendje szerint” fogják bejelenteni – fogalmazott.
A veszprémi időközi választás valódi tétjét, benne a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többségének sorsát firtató kérdésre a pártelnök-miniszterelnök úgy reagált, a voksolás tétjét majd a veszprémiek eldöntik. Szerinte azonban a kétharmadnak a mostani helyzetben nincs jelentősége, nem ismer ugyanis olyan problémát, amelyet 2010–2014 között ne oldottak volna meg az akkori kétharmaddal. „Persze az a jó, ha minél nagyobb arányú egy többség a parlamentben, de én nem a kétharmadot látom a legfontosabbnak” – mondta a kormányfő. A legfontosabb kérdés szerinte, hogy lesz-e a veszprémieknek és a város környékén élőknek olyan parlamenti képviselőjük, aki el tud intézni nekik fontos ügyeket.
2014. december 4., csütörtök
Erdő Péter bíboros félti az állam felekezeti semlegességét
A katolikus egyház vezetését nem vonták be az előkészítésbe, külföldről tudták meg, hogy a 2011-ben megalkotott helyett új egyházi törvény készül. Erdő Péter bíboros a püspöki konferencia után fakadt ki a kormányzati lépések miatt: későn tudták meg, hogy mire készül a kormány. A bíboros szerint a kormány közben „erőnek erejével” ragaszkodik egy az egyházaknak hátrányos számítási módszerhez az egyszázalékos felajánlásoknál, közben a bíboros szerint alkotmányos elvek sérülhetnek az állami intézmények tömeges átadásával.
Megrettenve tapasztaltuk, hogy egy teljesen új törvényt akarnak már megint hozni a vallásszabadságról és az egyházakról, pedig két évvel ezelőtt fogadták el az előzőt.
Erdő Péter bíboros a katolikus püspöki konferencia téli ülése után szokatlan nyíltsággal szólította fel a kormányt, hogy ne kezdjen megint egy teljesen új jogi struktúra kiépítésébe, mert az súlyosan megzavarná a vallásszabadság gyakorlását és az intézmények működését.
A bíboros bejelentése azért is érdekes, mert eddig a kormány sem jelezte, hogy az előző ciklus közepén elfogadott, sok hazai és nemzetközi kritikát és támadást kiváltó egyházi törvény helyett egy új megalkotásán dolgozik.
A bíboros szerint a kormányzat képviselői Németországba mentek, hogy ott érdeklődjenek állami szerveknél, hogyan épül fel a német egyházak jogi szabályozása, mert át kívánják venni. A német partnerek figyelmeztették őket, hogy vonják be a magyar püspöki kart is az előkészítő munkába, ennek ellenére csak nagyon későn jött létre egy találkozó Trócsányi László igazságügyi miniszterrel. Erdő Péter elmondta, hogy Trócsányitól tudta meg, hogy készül az új törvény.
Hiba lenne ismét véghez vinni egy ilyen alapvető terület újraszabályozását úgy, hogy az érintetteket már megint nem vonják be az előkészítésbe – jelentette ki a bíboros.
Erdő Péter szerint a jelenlegi törvényt érintő strasbourgi kifogások miatt érthető, hogy módosítani kell, de nem szabad, hogy egy teljesen új struktúra kiépítése kezdődjön.
A bíboros arról is beszélt, hogy „bizonyos összegek” hiányoznak a költségvetés egyházi részéből. Az egyszázalékos felajánlások, a felajánlók számának növekedése ellenére egyre kevesebb, ami részben azért van, mert az állam egy szűkített számítási módot használ. 2002 és 2006 között betartották a Semjén Zsolt és a korábbi pápai nuncius által kidolgozott megállapodást, később azonban az állami oldal ettől eltért, és a szűkebb értelmezésű számítási módszert vezettek be. 2013-ban erről voltak tárgyalások és megállapodás is született, de a bíboros szerint a kormányzat továbbra is „erőnek erejével” ragaszkodik a kisebb összeghez.
Erdő Péter súlyosan aggályosnak nevezete azt a szándékot is, hogy az ország szociális intézményeinek nagy részét egyházi fenntartásba akarják adni. Ez ugyanis szerinte ellenkezne az állam alapvető alkotmányos felekezeti semlegességi elvével.
Az előző ciklusig az oktatási intézményeket azok az egyházak kapták vissza, akiké volt, vagy a vallásszabadság jegyében mindenki alapíthatott új intézményeket. Az azonban, hogy önkormányzati vagy állami intézményeket – akár ingyenes használatba, akár ajándékba – az állam által önkényesen meghatározott egyházaknak adjanak, ellenkezik az állam világnézeti semlegességi alapelvével. Az átadott intézményeket az egyházak kötelesek saját vallásuk alapján működtetni, nem lehet semleges. Ez azt jelenti, hogy az állam vagy önkormányzat önkényes döntése szabja meg, hogy emberek tömegei milyen vallási környezetben kénytelenek szolgáltatásokat igénybe venni.
http://index.hu/belfold/2014/12/04/megint_uj_egyhazi_torvenyt_tervez_a_kormany/
Megrettenve tapasztaltuk, hogy egy teljesen új törvényt akarnak már megint hozni a vallásszabadságról és az egyházakról, pedig két évvel ezelőtt fogadták el az előzőt.
Erdő Péter bíboros a katolikus püspöki konferencia téli ülése után szokatlan nyíltsággal szólította fel a kormányt, hogy ne kezdjen megint egy teljesen új jogi struktúra kiépítésébe, mert az súlyosan megzavarná a vallásszabadság gyakorlását és az intézmények működését.
A bíboros bejelentése azért is érdekes, mert eddig a kormány sem jelezte, hogy az előző ciklus közepén elfogadott, sok hazai és nemzetközi kritikát és támadást kiváltó egyházi törvény helyett egy új megalkotásán dolgozik.
A bíboros szerint a kormányzat képviselői Németországba mentek, hogy ott érdeklődjenek állami szerveknél, hogyan épül fel a német egyházak jogi szabályozása, mert át kívánják venni. A német partnerek figyelmeztették őket, hogy vonják be a magyar püspöki kart is az előkészítő munkába, ennek ellenére csak nagyon későn jött létre egy találkozó Trócsányi László igazságügyi miniszterrel. Erdő Péter elmondta, hogy Trócsányitól tudta meg, hogy készül az új törvény.
Hiba lenne ismét véghez vinni egy ilyen alapvető terület újraszabályozását úgy, hogy az érintetteket már megint nem vonják be az előkészítésbe – jelentette ki a bíboros.
Erdő Péter szerint a jelenlegi törvényt érintő strasbourgi kifogások miatt érthető, hogy módosítani kell, de nem szabad, hogy egy teljesen új struktúra kiépítése kezdődjön.
A bíboros arról is beszélt, hogy „bizonyos összegek” hiányoznak a költségvetés egyházi részéből. Az egyszázalékos felajánlások, a felajánlók számának növekedése ellenére egyre kevesebb, ami részben azért van, mert az állam egy szűkített számítási módot használ. 2002 és 2006 között betartották a Semjén Zsolt és a korábbi pápai nuncius által kidolgozott megállapodást, később azonban az állami oldal ettől eltért, és a szűkebb értelmezésű számítási módszert vezettek be. 2013-ban erről voltak tárgyalások és megállapodás is született, de a bíboros szerint a kormányzat továbbra is „erőnek erejével” ragaszkodik a kisebb összeghez.
Erdő Péter súlyosan aggályosnak nevezete azt a szándékot is, hogy az ország szociális intézményeinek nagy részét egyházi fenntartásba akarják adni. Ez ugyanis szerinte ellenkezne az állam alapvető alkotmányos felekezeti semlegességi elvével.
Az előző ciklusig az oktatási intézményeket azok az egyházak kapták vissza, akiké volt, vagy a vallásszabadság jegyében mindenki alapíthatott új intézményeket. Az azonban, hogy önkormányzati vagy állami intézményeket – akár ingyenes használatba, akár ajándékba – az állam által önkényesen meghatározott egyházaknak adjanak, ellenkezik az állam világnézeti semlegességi alapelvével. Az átadott intézményeket az egyházak kötelesek saját vallásuk alapján működtetni, nem lehet semleges. Ez azt jelenti, hogy az állam vagy önkormányzat önkényes döntése szabja meg, hogy emberek tömegei milyen vallási környezetben kénytelenek szolgáltatásokat igénybe venni.
http://index.hu/belfold/2014/12/04/megint_uj_egyhazi_torvenyt_tervez_a_kormany/
2014. november 30., vasárnap
Külön(ös) vélemények az alkotmányosságról
Retró 2012-12-31
Az alapvető jogok biztosának kezdeményezésére, az Alkotmánybíróság megvizsgálta Magyarország Alaptörvénye (amely 2012. január elsején lépett az egykori Magyar Köztársaság alkotmányának helyébe) Átmeneti rendelkezéseinek alkotmányosságát, és azokat alkotmányellenesnek találta.
A megsemmisített rendelkezések között található többek között a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló rész, a bíróságok önkényes kijelöléséről, a bírák és ügyészek nyugdíjazásáról, az egyházak elismerésével kapcsolatos országgyűlési joghatóságról, a rendkívüli állapot kihirdetéséről szóló törvény. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egykori alkotmány helyébe lépő alaptörvénynek, az átmeneti rendelkezésékbe emelt 2. módosítását is, amely a választás politikai alapjogát szűkítette az úgynevezett regisztrációs kötelezettség bevezetésével.
Az Alkotmánybíróság többségi határozatához többen, köztük dr. Balsai István és dr. Lenkovics Barnabás, különvéleményt fűztek. Balsai visszautasítja azt a feltételezést, hogy az alkotmánynak komolyan veendő egységes szövegnek kell lennie.
Abszurdnak tartja – és mivel az úgynevezett alaptörvény kidolgozásában aktív szerepet vállalt, annak elfogadásakor az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke volt, tudja, hogy mit beszél –, hogy az Alkotmánybíróság következtetéseket von le az alkotmány szövegéből: „A többségi határozat az alaptörvény egységességére vonatkozóan, annak utolsó mondatának („Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”) egységességre utaló fordulatából von le messzemenő következtetéseket.
Álláspontom szerint a fenti szófordulat bármilyen irányú értelmezéséhez azt kellett volna tisztázni, hogy a mondat egyáltalán az alaptörvény részének tekinthető-e. Az „egységes” kifejezés nyelvtanilag csupán az alaptörvény egyik jelzőjeként jelenik meg. E mondatra a megsemmisítést kimondó határozatban hivatkozni abszurd. Dr. Balsai szerint tehát nevetséges komolyan venni a leírt, kétharmaddal megszavazott alkotmányos szöveget. Az alkotmány egységes szövegére utaló kitétel stilisztikai fordulat csupán, ahogyan az alaptörvényből levezetett jog is csak fikció, „hivatkozni rá, majdnem annyira abszurd, mintha a… »Legyen béke, szabadság és egyetértés« szimbolikus zárszót” venné bárki is komolyan.
Balsai szerint, mi sem bizonyítja jobban a szöveg komolytalanságát, mint a zárszó semmire sem kötelező hamissága, hiszen nem béke van, nem szabadság és nincs egyetértés, de állandó politikai, ideológiai háború, egyet nem értés és alávetettség Isten és ember előtt.
Dr. Lenkovics különvéleményében kifejti: „Jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy szemben állnak egymással, különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működhetnek, hanem éppen a demokratikus jogállam és az alkotmányosság megvalósulása és kiteljesedése érdekében – tiszteletben tartva egymás hatáskörét – kötelesek együttműködni is.”
Lenkovics szerint, az alkotmánybíró, az alkotmánybíróság feladata nem az akadékoskodás, az okvetetlenkedés, mint írja, „válságos időkben”, a folyamatok lassítása, a jogalkotó és a végrehajtó hatalom intézkedéseinek alkotmányos ellenőrzése, ellenkezőleg, támogatni azokat a „válságjogi, azaz átmeneti jellegű megoldásokat”, amelyek „akár alkotmányos szintű jogi megoldásokat újra és újra indokolhatnak”. A nem sportügyi, de jogi doktorátussal rendelkező Lenkovics úgy gondolkodik a hatalommegosztás elvéről, ahogyan a posztjáról viharosan távozó dr. Schmitt vélekedett: a köztársasági elnöknek nem a törvényalkotás fékjének, de annak motorjának kell lennie. Ahogyan 2012 márciusában adott interjújában az elnöki funkciójában rövid életű Schmitt Pál felpanaszolta, sorsát is e felfogás drámai következményének látta: „Valószínű, az, hogy most, 20 évvel a dolgozat megírása után kerül elő az ügy, annak köszönhető, hogy megpróbáltam segíteni a kormány munkáját, és a törvényalkotásban inkább motor voltam,mintsem fék.
Inkább a határidők betartását, és a rendteremtés időzítését, mélységét segítettem elő”. Dr. Lenkovics úgy gondolja, hogy az Alkotmánybíróság feladata megtalálni, mint fogalmazott: „az alkotmánytól és a jogállamiságtól elvárt stabilitás (jogbiztonság, közjogi érvényesség) és a kényszerű kormányzati intézkedések, a gyors és hatékony változtatások, módosítások közötti határvonalat és egyensúlyt.” Nem az a dolga tehát, hogy védje az alkotmányt, az alkotmányosságot, az állampolgár alkotmányos jogait, akár a jogalkotóval, a végrehajtó hatalommal, az államigazgatás túlkapásaival, törvénytelen, jogszerűtlen intézkedéseivel szemben, mert ezt „a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet.
Ez bizonyos mércék dogmává merevedését eredményezné, a törvényhozás, a kormányzás, sőt a jogállam egészének működését bénítaná, vagy szükségtelenül, vagy aránytalanul lassítaná, minek következtében a válság kezelését lehetetlenné tenné, illetve egyes területeken a válság további mélyülését eredményezné”. Az Alkotmánybíróság funkciója, ebben a védhetetlenül félreértelmezett szerepfelfogásban, a válság és a bizonytalanság körülményei között, nem a jogbiztonság és a centralizáló hatalomnak mind kiszolgáltatottabb állampolgár védelme, hanem a kormány zavartalan munkájának segítése.
Saját intézményének érdekeivel szemben is a kormány ellensúlyokat félresöprő intézkedéseit védelmezi Lenkovics Barnabás. Azt állítja, hogy a válság elleni gyors kormányzati reagálás szükségességével „magyarázható az alapvető jogok tartalmának, feltételrendszerének átalakítása az alaptörvényben. Ugyancsak ezen körülmények indokolták az Alkotmánybíróság hatáskörének (...) jelentős átalakítását, és az egyéni alapjogvédelem irányába való átterelését is”. Pedig az alkotmánybíráskodás integritásának védelme nem öncél, de alapvető feltétele – éppen a válság, illetve a gyakorlati parlamenti kontroll nélküli kétharmados többség körülményei között – a jogállamiságnak, az intézmények demokratikus működésének.
Aki ezt tudatlanságból nem képes, vagy szolgalelkűségből nem hajlandó észrevenni, az megbízóit, a magyar állampolgárok demokratikus közösségét, árulja el. Ahelyett, hogy alkotmánybíróként – amiképpen tiszte és becsülete diktálná –, a kiszolgáltatottakkal, a védelemre szorulókkal vállalna szolidaritást, a hatalom urainak kegyét keresi akkor, amikor azt írja: „A körülmények lényeges megváltozása következtében a 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés, kiútkeresés új irányokat vett.
Ez a folyamat jelentős, nagyarányú, szokatlan változásokkal, alapvető jogok tartalmának újrafogalmazásával, alanyi jogosultságok megvonásával vagy korlátozásával, kötelezettségek, terhek telepítésével, az egyéni felelősség előtérbe helyezésével jár… A válság különösen súlyosan érinti az ún. második generációs (gazdasági, szociális, kulturális) emberi jogokat (alkotmányos alapjogokat). Ezeket a társadalom jogkorlátozásként, szerzett jogok megvonásaként vagy mértékük csökkenéseként éli meg. Összességében azt lehet mondani, hogy a „szociális jogállam” – objektív és szubjektív, belső és külső kényszerek hatására – visszavonulóban van.”
Lenkovics szerint ezt, az alkotmányos alapjogok korlátozását kell tudomásul vennünk, ezt kell elfogadnunk, így kell „Magyarország első egységes alaptörvényét” (az átmeneti rendelkezésekkel együtt) értelmezni. Dermesztő, és a jogállam, az emberi jogok magyarországi esélyeinek szempontjából vészjósló, ezeket a Matolcsy György, Orbán Viktor és Kövér László szájából ismerős szavakat egy alkotmánybíró – vélhetőleg korlátolt felelőssége téves tudatában leírt – véleményeként olvasni.
A szerző történész
Rév István, Vélemény
Az alapvető jogok biztosának kezdeményezésére, az Alkotmánybíróság megvizsgálta Magyarország Alaptörvénye (amely 2012. január elsején lépett az egykori Magyar Köztársaság alkotmányának helyébe) Átmeneti rendelkezéseinek alkotmányosságát, és azokat alkotmányellenesnek találta.
A megsemmisített rendelkezések között található többek között a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló rész, a bíróságok önkényes kijelöléséről, a bírák és ügyészek nyugdíjazásáról, az egyházak elismerésével kapcsolatos országgyűlési joghatóságról, a rendkívüli állapot kihirdetéséről szóló törvény. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egykori alkotmány helyébe lépő alaptörvénynek, az átmeneti rendelkezésékbe emelt 2. módosítását is, amely a választás politikai alapjogát szűkítette az úgynevezett regisztrációs kötelezettség bevezetésével.
Az Alkotmánybíróság többségi határozatához többen, köztük dr. Balsai István és dr. Lenkovics Barnabás, különvéleményt fűztek. Balsai visszautasítja azt a feltételezést, hogy az alkotmánynak komolyan veendő egységes szövegnek kell lennie.
Abszurdnak tartja – és mivel az úgynevezett alaptörvény kidolgozásában aktív szerepet vállalt, annak elfogadásakor az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke volt, tudja, hogy mit beszél –, hogy az Alkotmánybíróság következtetéseket von le az alkotmány szövegéből: „A többségi határozat az alaptörvény egységességére vonatkozóan, annak utolsó mondatának („Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”) egységességre utaló fordulatából von le messzemenő következtetéseket.
Álláspontom szerint a fenti szófordulat bármilyen irányú értelmezéséhez azt kellett volna tisztázni, hogy a mondat egyáltalán az alaptörvény részének tekinthető-e. Az „egységes” kifejezés nyelvtanilag csupán az alaptörvény egyik jelzőjeként jelenik meg. E mondatra a megsemmisítést kimondó határozatban hivatkozni abszurd. Dr. Balsai szerint tehát nevetséges komolyan venni a leírt, kétharmaddal megszavazott alkotmányos szöveget. Az alkotmány egységes szövegére utaló kitétel stilisztikai fordulat csupán, ahogyan az alaptörvényből levezetett jog is csak fikció, „hivatkozni rá, majdnem annyira abszurd, mintha a… »Legyen béke, szabadság és egyetértés« szimbolikus zárszót” venné bárki is komolyan.
Balsai szerint, mi sem bizonyítja jobban a szöveg komolytalanságát, mint a zárszó semmire sem kötelező hamissága, hiszen nem béke van, nem szabadság és nincs egyetértés, de állandó politikai, ideológiai háború, egyet nem értés és alávetettség Isten és ember előtt.
Dr. Lenkovics különvéleményében kifejti: „Jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy szemben állnak egymással, különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működhetnek, hanem éppen a demokratikus jogállam és az alkotmányosság megvalósulása és kiteljesedése érdekében – tiszteletben tartva egymás hatáskörét – kötelesek együttműködni is.”
Lenkovics szerint, az alkotmánybíró, az alkotmánybíróság feladata nem az akadékoskodás, az okvetetlenkedés, mint írja, „válságos időkben”, a folyamatok lassítása, a jogalkotó és a végrehajtó hatalom intézkedéseinek alkotmányos ellenőrzése, ellenkezőleg, támogatni azokat a „válságjogi, azaz átmeneti jellegű megoldásokat”, amelyek „akár alkotmányos szintű jogi megoldásokat újra és újra indokolhatnak”. A nem sportügyi, de jogi doktorátussal rendelkező Lenkovics úgy gondolkodik a hatalommegosztás elvéről, ahogyan a posztjáról viharosan távozó dr. Schmitt vélekedett: a köztársasági elnöknek nem a törvényalkotás fékjének, de annak motorjának kell lennie. Ahogyan 2012 márciusában adott interjújában az elnöki funkciójában rövid életű Schmitt Pál felpanaszolta, sorsát is e felfogás drámai következményének látta: „Valószínű, az, hogy most, 20 évvel a dolgozat megírása után kerül elő az ügy, annak köszönhető, hogy megpróbáltam segíteni a kormány munkáját, és a törvényalkotásban inkább motor voltam,mintsem fék.
Inkább a határidők betartását, és a rendteremtés időzítését, mélységét segítettem elő”. Dr. Lenkovics úgy gondolja, hogy az Alkotmánybíróság feladata megtalálni, mint fogalmazott: „az alkotmánytól és a jogállamiságtól elvárt stabilitás (jogbiztonság, közjogi érvényesség) és a kényszerű kormányzati intézkedések, a gyors és hatékony változtatások, módosítások közötti határvonalat és egyensúlyt.” Nem az a dolga tehát, hogy védje az alkotmányt, az alkotmányosságot, az állampolgár alkotmányos jogait, akár a jogalkotóval, a végrehajtó hatalommal, az államigazgatás túlkapásaival, törvénytelen, jogszerűtlen intézkedéseivel szemben, mert ezt „a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet.
Ez bizonyos mércék dogmává merevedését eredményezné, a törvényhozás, a kormányzás, sőt a jogállam egészének működését bénítaná, vagy szükségtelenül, vagy aránytalanul lassítaná, minek következtében a válság kezelését lehetetlenné tenné, illetve egyes területeken a válság további mélyülését eredményezné”. Az Alkotmánybíróság funkciója, ebben a védhetetlenül félreértelmezett szerepfelfogásban, a válság és a bizonytalanság körülményei között, nem a jogbiztonság és a centralizáló hatalomnak mind kiszolgáltatottabb állampolgár védelme, hanem a kormány zavartalan munkájának segítése.
Saját intézményének érdekeivel szemben is a kormány ellensúlyokat félresöprő intézkedéseit védelmezi Lenkovics Barnabás. Azt állítja, hogy a válság elleni gyors kormányzati reagálás szükségességével „magyarázható az alapvető jogok tartalmának, feltételrendszerének átalakítása az alaptörvényben. Ugyancsak ezen körülmények indokolták az Alkotmánybíróság hatáskörének (...) jelentős átalakítását, és az egyéni alapjogvédelem irányába való átterelését is”. Pedig az alkotmánybíráskodás integritásának védelme nem öncél, de alapvető feltétele – éppen a válság, illetve a gyakorlati parlamenti kontroll nélküli kétharmados többség körülményei között – a jogállamiságnak, az intézmények demokratikus működésének.
Aki ezt tudatlanságból nem képes, vagy szolgalelkűségből nem hajlandó észrevenni, az megbízóit, a magyar állampolgárok demokratikus közösségét, árulja el. Ahelyett, hogy alkotmánybíróként – amiképpen tiszte és becsülete diktálná –, a kiszolgáltatottakkal, a védelemre szorulókkal vállalna szolidaritást, a hatalom urainak kegyét keresi akkor, amikor azt írja: „A körülmények lényeges megváltozása következtében a 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés, kiútkeresés új irányokat vett.
Ez a folyamat jelentős, nagyarányú, szokatlan változásokkal, alapvető jogok tartalmának újrafogalmazásával, alanyi jogosultságok megvonásával vagy korlátozásával, kötelezettségek, terhek telepítésével, az egyéni felelősség előtérbe helyezésével jár… A válság különösen súlyosan érinti az ún. második generációs (gazdasági, szociális, kulturális) emberi jogokat (alkotmányos alapjogokat). Ezeket a társadalom jogkorlátozásként, szerzett jogok megvonásaként vagy mértékük csökkenéseként éli meg. Összességében azt lehet mondani, hogy a „szociális jogállam” – objektív és szubjektív, belső és külső kényszerek hatására – visszavonulóban van.”
Lenkovics szerint ezt, az alkotmányos alapjogok korlátozását kell tudomásul vennünk, ezt kell elfogadnunk, így kell „Magyarország első egységes alaptörvényét” (az átmeneti rendelkezésekkel együtt) értelmezni. Dermesztő, és a jogállam, az emberi jogok magyarországi esélyeinek szempontjából vészjósló, ezeket a Matolcsy György, Orbán Viktor és Kövér László szájából ismerős szavakat egy alkotmánybíró – vélhetőleg korlátolt felelőssége téves tudatában leírt – véleményeként olvasni.
A szerző történész
Rév István, Vélemény
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)