Törökország választott, és megkezdte történetét az új politikai, elnöki rendszerben. Megszűnik a miniszterelnöki poszt, Erdogan irányítja a kormányt is, és ő dönt arról. ki lehet tagja az Alkotmánybíróságnak vagy a legfőbb jogi tanácsnak. Az ellenzék innentől úgy focizik, hogy nem lesz nála a labda, a bíró pedig elnézi Erdogan legnagyobb bodicsekjeit is. A vége akár török kivándorlási hullám is lehet.
"Fasiszta rezsim alatt élünk. De a fasiszta rezsimek általában nem nyernek választást 53 százalékkal, inkább 90 százalékkal. Ez is azt mutatja, hogy még vannak progresszív értékek, és képesek életre kelni" – ezt Selin Sayek Böke Köztársasági Néppárti (CHP) parlamenti képviselő mondta a BBC-nek a török választások után, és jól példázza, milyen átmeneti, hibrid politikai formációban él ma Törökország, és élnek sok populista rezsim alatt az emberek. De Törökország most, úgy fest, átlép egy másik korszakba, amihez Recep Tayyip Erdogannak az EU-s vezetők közül Orbán Viktor elsőként gratulált, még a hivatalos választási eredmények megszületése előtt - csaknem pontosan egy évvel ezelőtti találkozójuk után ez nem is igazán meglepetés.
Csak koalícióban van meg a többség, de kit érdekel
A törökországi választáson Erdogan pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette abszolút többségét, 42 százalékot ért el, de választási koalíciós partnerével, a 11 százalékot elérő nemzeti radikális Nemzeti Cselekvés Pártjával (MHP) meglesz a kormánytöbbsége, folytatódik az Erdogan-uralom – Egeresi Zoltán Törökország-szakértő szerint vagy koalícióban, vagy partnerségben fognak együtt kormányozni. A MHP-vel való szövetség viszont egy nacionalistább, konfliktusvállalóbb Törökországot jelent, ami alapvetően nehezíti meg, hogy a közeljövőben újrainduljon a békefolyamat a Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) vagy hogy enyhüljön a nyomás a kurd Népek Demokratikus Pártján (HDP).
© MTI / EPA / Srdjan Suki
Arra, hogy az AKP elveszti abszolút többségét, egyesek számítottak, mert a párt népszerűsége visszaesett, 2015-höz képest 5-10 százalékot vesztett a párt, mondja Egeresi. Viszont ennek a jelentősége nem túl nagy: az új elnöki rendszerben már az elnök nevezi ki a minisztereket. A többség kérdése a legfontosabb, kétharmad egyedül az alkotmány módosításához kell a török törvénykezésben, de azt 2017-ben jó időre módosították.
A török választási rendszer az erősebb, minél több választási körzetben nagy támogatottsággal rendelkező pártoknak kedvez a magas, 10 százalékos választási küszöb miatt, mondja Egeresi. A legutóbbi törvénymódosítás a pártszövetségeknek azonban lehetővé tette, hogy tagjai a 10 százalék elérése nélkül bejussanak a parlamentbe. A mostani választáson három párt is a 10 százalékos határon ellensúlyozott, s végül az egyedül induló kurd HDP is bejutott. Viszont, ha nem sikerült volna megugrania a küszöböt, akkor a keleti tartományokban a második legerősebb erőt jelentő AKP szerezte volna meg az ADP szinte összes képviselői helyét, ami kényelmes parlamenti többséget jelentett volna.
Az ellenzéki CHP 23 százalékot ért el, a HDP pedig átlépte a parlamentbe jutáshoz szükséges 10 százalékos küszöböt, úgy ért el 11,7 százalékot, hogy vezetője, Selahattin Demirtas jelenleg terrorvádakkal börtönben ül. (Demirtas az elnökválasztáson is indult, azon 8,4 százaléknyi voks jutott neki.)
Selahattin Demirtas támogatói Ankarában 2018. június 19-én
© AFP / Adem Altan
Törökországban jelenleg 138 579 ember tartanak őrizetben vélt gülenizmus miatt, 78 687 embert tartóztattak le, 319 újságíró ül börtönben, 189 médiumot hallgattattak el, 4463 bírót és ügyészt bocsátottak el a 2016. július 15-i puccs utáni tisztogatást követően a Turkey Purge oldal számításai szerint – a tisztogatások a mai napig nem álltak le, ahogy az akkor elrendelt rendkívüli állapotot sem oldották fel.
Nem is a szabadság értékét emelte ki Erdogan a megválasztása utáni beszédében, hanem a biztonságét. Erdogan továbbra is harcol a terror ellen, ez alatt a kurdok elleni hadműveleteket kell érteni, akár Szíriában is.
A legerősebb pártnak lejtett a pálya
A választási rendszert az AKP alaposan átírta, saját érdekének megfelelően módosította a választási körzethatárokat, megváltoztatta a választási törvényt, sok tartományban korlátozta a gyülekezési szabadságot, a rendőrség pedig kedvére vegzálta az ellenzéki pártokat, kriminalizálta azokat, akik az elnököt kritikával illették, miközben az elnök felelősségre vonása nem került elő egy ügyben sem. Egeresi is úgy látja, az ellenzékhez képest sokkal nagyobb állami erőforrások bevonásával jóval nagyobb volt az AKP láthatósága. Ráadásul a médiapiac kormányközeli kézbe kerülése (néhány kisebb orgánumot leszámítva) a választás előtt fejeződött be, ami szintén nehezítette az ellenzék helyzetét. A választás maga viszont, noha beszámoltak néhány kisebb visszaélésről, alapvetően szabadnak volt tekinthető.
De mit is jelent a nemzetközi presztízs emelése, hogy változnak a szíriai hadműveletek? Vannak szakértők, akik szerint nem várható változás a török hadviselésben: a cél a szíriai kurdok befolyásának csökkentése, az autonómia korlátozása, majd megszüntetése. Ezt elérték, amikor elfoglalták a kurd enklávét.
A Törökország által támogatott Szabad Szíriai Hadsereg lázadócsoport milicistái Kafr-Dzsanában 2018. március 9-én
© MTI / EPA / Aref Tammaui
Egeresi Zoltán szerint pedig a hadműveletek a szíriai Idlib tartomány úgynevezett deeszkalációs, biztonsági zónájának ellenőrzését is jelentik, ahova jellemzően dzsihadista hátterű, különböző szíriai vagy épp külföldi katonai erők szorultak.
Szíriában a törökök mozgástere egyébként kicsi, csak ott kezdhetnek bármibe, ahol nincs amerikai vagy orosz haderő. Ezeket a szíriai területeket a törökök nem foglalják el, de pacifikálják, stabilizálják. Ezeket a kisebb sikereket a törökök otthon eredményként tudják felmutatni, ahogy azt is, hogy az USA tárgyal velük.
De alapvetően Törökország kiszámíthatatlan országnak számít, Szíriával most épp hideg békében, az oroszokkal épp befejezték a Török Áramlat gázvezeték nyomvonalának kijelölését, de Moszkva most épp gyanakodva nézi az amerikai-török közeledést. A nemzetközi presztízs emelése ezért inkább csak lózung, bár kisebb eredmények vannak: Katart Törökország segítette a szaúdi blokád alatt, és Szomáliában is létrehozott két katonai bázist, ezt más ország nem lépte meg. Ankara sok fejlesztési pénzeket osztogat, Palesztinát is támogatja. Egeresi szerint az elmúlt pár évben Törökország imázsa (terrortámadások, puccskísérlet, letartóztatás, diplomáciai csörték több nyugat-európai állammal) romlott, aminek gazdasági következményei vannak. A hatalmi transzformáció után a gazdaság rendbetétele kerül előtérbe, melynek fontos eleme a nyugat-európai befektetők (vissza)csalogatása. Ez nem fog menni politikai gesztusok és békülékenyebb hangnem nélkül.
Készen van a török basa?
Erdogan innentől egy új rendszerben fog uralkodni, és ez utóbbi szó nem túlzás. Innentől a 2017-es, hajszállal, 51-49 arányban elfogadott alkotmánymódosítás értelmében elnöki rendszer működik Törökországban. Az alkotmányt 18 helyen változtatták meg, az elnök a legfőbb hatalommá vált. A módosítások után a katonaság hagyományosan erős és autonóm szerepe meggyöngül, a hadsereg a civil igazságszolgáltatás alá kerül, a katonai bíróságokon ezentúl csak kisebb vétségeket fognak ott tárgyalni. Az pedig erősen elnöki hatás alá kerül: az Ügyészek és Bírák Tanácsának létszáma 22-ről 13 főre csökken, ebből 7-et a parlament nevez ki, 4-et az elnök, egyet az Igazságügyi Minisztérium jelöl.
Az alkotmánybíróság is átalakul, 17-ről 15 főre csökken a tagok száma, 3 tagot választ a parlament, 12-t az elnök. A katonai delegáltak kikerülnek a testületből.
Az elnök és miniszterelnök eddig megosztotta a hatalmat, mostantól az elnök a kormány és az állam feje is, Erdogan nevezi ki a minisztereket is, a miniszterelnöki pozíció pedig megszűnik. Az elnök elmozdítása is rendkívül nehézzé vált az új rendszerben, tehát Erdogan, aki elnökként határozatokat is hozhat, jogilag jóval erősebb helyzetben van, mint előtte, mondja Egeresi.
Nem meglepő, hogy a közintézmények és egyetemek vezetőjét is az elnök nevezi ki, és bármikor elrendelhet rendkívüli állapotot legfeljebb hat hónap időtartamra. Ezután ötévente együtt lesz a parlamenti és elnökválasztás.
Azaz minden Erdogan kezében lesz – nem nehéz párhuzamot látni a legújabb Orbán-kormány szerkezetével, amelyben szintén erős központosítás figyelhető meg. A nagy különbség az, hogy Törökországban még létezik egy viszonylag erős ellenzék. De meddig? A Bloomberg elemzése szerint innentől egy olyan focimeccsen játszanak, ahol sosem lesz náluk a labda, és a bíró, azaz az egyre inkább függő török igazságszolgáltatás, nem fogja lefújni az Erdogan-csapat kőkemény belemenéseit.
Mit szólnak ehhez az Erdogannal szemben kritikus törökök? Egeresi szerint a török társadalom polarizált, ez a jövőben sem fog változni. Az Erdogan-kritikus hangok (s nemcsak a "nyugatos" törökök) szomorúan vették tudomásul az eredményeket, de ezt a múlt éjjel elnyomta (szó szerint) az AKP–MHP-szimpatizánsok ünneplése. A választás nem hozott jelentős meglepetést, de facto nem sok dolog változik Törökországban azonban az elkeseredettség kétségkívül nőni fog. Ha ez nem vezet is utcai zavargásokhoz, egyre több török tekint Európa felé.
http://hvg.hu/vilag/20180625_Orban_kedvenc_politikusatol_lesheti_el_milyen_egy_bivalyeros_elnoki_rendszer
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése