A talányos testület

Megyeri Dávid

Hideg zuhany volt a kora nyári kánikulában az Alkotmánybíróság keddi döntése, miszerint felfüggeszti az eljárást, magyarán eltolja magától a döntést a felsőoktatási és a civil szervezetek működését szabályozó törvénnyel kapcsolatban. A taláros grémium (politikailag?) korrekten úgy fogalmazott: „a testület jelen ügyekben arra a következtetésére jutott, hogy az alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások befejezését szükséges bevárnia.”

Úgy véli tehát az alaptörvény felett őrködő testület tagjainak többsége, hogy miután az Európai Bizottság tavaly év végén mindkét ügyben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt, szükséges megvárniuk a folyamatban lévő eljárások befejezését.

Az Alkotmánybíróság ezzel viszont nem kevesebbet mondott ki, mint hogy a Európai Bíróság alárendeltjének tartja magát. Megnyugtató azonban, hogy a nyílt meghunyászkodás, gazsulálás dokumentumához öten különvéleményt csatoltak. Juhász Imre indokolásával egyetérthetünk, aki szerint az alaptörvény védelme szempontjából rendkívül veszélyes, hogy a testület leszűkíti az saját alapjogvédelmi feladatkörét.

„Ha ugyanis az Alkotmánybíróság – akár csak részben is – az európai jog lehetőség szerinti érvényesülése miatt várja be az EUB döntését, akkor azzal egyúttal azt is sugallja, hogy az EUB hatásköre kiterjed a magyar jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára.”

A különvéleményt megfogalmazó bírók szerint a határozat indokolatlan és veszélyes. Igazuk van. Annál is inkább, mert borítékolható a luxembourgi székhelyű testület döntése. Ahogy eddig lényegében minden alkalommal, most is a kárunkra fognak dönteni, és elmarasztalják Magyarországot.

Kérdés az is, mit kellett ennyi ideig vacillálniuk a tudós alkotmányjogászoknak? Hisz a panaszok a két törvény ellen egy éve landoltak az AB asztalán, az Európai Bizottság pedig már fél éve megindította ellenünk a kötelezettségszegési procedúrát. Okkal vetődik fel: mire vártak eddig? Ezt a mostani döntéshalasztásról, döntésképtelenségről szóló határozatot már nyugodtan kinyilváníthatták volna jóval előbb is.

Vagy attól tartottak, akik az EU felettes szerveihez való szervilis igazodás mellett voksoltak, hogy ha nem Brüsszel polkorrekt, kizárólag a liberalizmusteljesítményt díjazó szája íze szerint döntenek, majd kormánypártiaknak fogják minősíteni őket? Hát nem esett le még a tantusz ezeknek az önállótlan, félénk alkotmánybíróknak, hogy így is, úgy is ezt a stigmát sütik rájuk, bárhogy is határoznak?

Viszont nincsen kár haszon nélkül: megtudtuk legalább hogy nincs Alkotmánybíróságunk – csak önmaga által korlátozott hatáskörrel. Ami annál is szomorúbb, mert mostani meghátrálásuk azt jelenti, hogy más kérdésekben is elismerik az EU testületeinek feljebbvalóságát. Akinek pedig minderről a szocializmus alatti „Nem lehet megkérdőjelezni a párt vezető szerepét” kőbe vésett szentencia jut az eszébe, a hiba nem az ő készülékében van.

Az Alkotmánybíróság régi híres tagja, Zlinszky János professzor emlegette, hogy a római jog alapján a jogot mindig érvényesíteni kell. Ami annyit tesz, hogy amire jogunk van, azzal élnünk kell. A taláros testület ezzel a jogával nem élt, és ezzel alárendelt státusba lavírozta magát, a magyar állampolgárokat pedig kiszolgáltatta jogkerülő uniós szerveknek.

Úgy akarnak talán eljárni, mint A tanúban a tűzoltók, akik akkor szálltak csak ki, amikor már porig égett a ház. A jelzett törvények azonban – hiába okádnak rá tüzet a liberál­globalisták – tűzálló anyagból készültek, úgyhogy az AB nélkül is kiállják a jog és törvényesség próbáját.

https://magyaridok.hu/ahelyzet/a-talanyos-testulet-3167680/