Egy ismeretlen, kigyúrt férfiakból álló csoport fogadta Lukács Zoltánt, az MSZP alelnökét és társait kedd reggel az NVI épületénél, mikor azért érkeztek, hogy ismét beadja a párt a vasárnap boltzárról szóló népszavazási kezdeményezését. A "bőrfejű" férfiak egy nénit kísértek el, aki szintén a kérdésben kíván beadvánnyal élni, de az NVI csak az első beadványt vizsgálhatja. A startpisztoly a Kúria ítélethirdetésekor dörren, ami után be lehet adni a kezdeményezéseket.
Lukács Zoltán a Klubrádió reggeli műsorfolyamában telefonon mondta el, hogy 15-20 "bőrfejű", Nagy-Magyarország jelképeket viselő csoport állta el kedd az NVI bejáratát az Alkotmány utcában. Korábban ismert volt, hogy a párt ma újra megpróbálja beadni a vasárnapi kötelező boltzárról szóló népszavazási javaslatát, erre készülhettek fel a férfiak, akik mind úgy nyilatkoztak, hogy ők is beadvánnyal kívánnak élni.
A népszavazási eljárásrend szerint amennyiben egy kérdésben több beadvány is érkezik, akkor a legelsővel kell foglalkoznia a bizottságnak, mely sokáig elhúzódhat. Korábban az MSZP népszavazási javaslatát egy értelmetlen kérdés előzte meg a boltzárról, így a párt kezdeményezését nem tárgyalta akkor az NVI. Lukács Zoltán és Nyakó István azért mentek már hajnalban, mert a Kúria várhatóan ma délelőtt hoz ítéletet a korábbi beadvánnyal kapcsolatban, így az ítélethirdetést követően már lehet élni új beadvánnyal - ezt az MSZP szerint állítólag 8 nappal előre jelezni kell az NVI-nél.
Tavaly az NVI elnöke, Pálffy Ilona az igazságügyi miniszterhez fordult, hogy szűntessék meg a párhuzamosságot tiltó gyakorlatot, azaz egy témában, de több kérdésben újra lehessen párhuzamosan aláírásokat gyűjteni. A gyakrolat azonban azóta sem változott.
Az NVI sajtóosztálya részéről Listár Dániel nem kívánt nyilatkozni, arra kérte a sajtót, hogy mindenki tájékozódjon a helyszínen, ő nem tartózkodik az épületnél. Listár hozzátette, hogy nem valós az MSZP állítása, miszerint előre jelezni kell új népszavazási kérdés beadását.
Lukács szerint reggel patthelyzet alakult ki, az MTI helyszínen tartózkodó fotósát is inzultálták. A Népszava értesülése szerint 7 óra körül már bejutottak az épületbe az MSZP képviselői, nyomukban a "bőrfejűekkel". Az MSZP-s politikus a helyszínen azt mondta, hogy "a hatalom szélsőjobboldaliakat küldhetett az NVI elé".
Kollégánk jelentése szerint az előtérben egy idősebb hölgy ül, úgy tűnik, hogy őt kísérik a férfiak. Az előtérben van egy gombnyomásos blokkoló berendezés, amely megnyomásával lehet jelezni, hogy ki adta be az első népszavazási kezdeményezést. Nyakó Istvánt végül odaengedték a berendezéshez, azonban még nem adhatta le papírját, ugyanis meg kell várni a Kúria ítélethirdetését. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy Nyakó és Lukács az ítélet hirdetésekor versenyt futnak majd az előtérben a gombnyomásért a hölggyel, várhatóan reggel 9-kor dönt a Kúria.
A zavart az is fokozza, hogy a férfiak is azt állítják, hogy népszavazási kezdeményezést kívánnak leadni.
Az MSZP előző beadványát Simonné Gercsényi Gabriella előzte meg, ezt támadta meg a MSZP a Kúrián. Az MSZP mellett akkor beadvánnyal kívánt élni a Demokratikus Koalíció, a Liga Szakszervezet és a Vállalkozók Országos Szövetsége is. Az előtérben ülő idős hölgy senkinek nem kívánt nyilatkozni - erről az MSZP egy videót is közzétett Facebook oldalán.
Közben Gőgös Zoltán (MSZP) is megjelent az NVI épületénél. A 444 értesülése szerint Gőgös a földárverések miatt kíván új népszavazási kezdeményezéssel élni. Gőgös állítólag megkérdezte az ajtóban álló férfiaktól, hogy akarják-e a vasárnapi boltzárat. "Diétázunk" - mondta erre az egyik férfi.
Egy titkárságvezető kiment a várakozókhoz, és mindenkit arra kért, hogy ne akadályozzák majd egymást abban, hogy beadhassák a népszavazási kérdéseiket - ezt követően visszatért az irodájába. Rendőrök továbbra sincsenek a helyszínen.
A szurkolókat tömörítő FradiMob állásfoglalása szerint a helyszínen megjelent férfiak nem tartoznak a szurkolók közé, hanem a Kubatov Gáborhoz kötődő Fradi Security biztonsági cég alkalmazottai lehetnek. A biztonsági szolgálatról felelevenítik, hogy az embereik tisztították meg a tiltakozóktól a Fidesz pártszékházát, mikor azok az alkotmánymódosítás ellen tüntettek 2013-ban.
Meglőzték az MSZP-t a Kúria nyilvánosságra hozott döntését követően, egyelőre vitatott, hogy az idős hölgy, vagy valamelyik férfi adta be elsőként népszavazási kezdeményezését Nyakó Istvánék előtt.
A 444 szerint az egyik férfi adhatta le először beadványát, Nyakó útját állták társai. Az idős hölgy is le tudta adni népszavazási kezdeményezését, azonban ezt követően távozott a helyszínről, senkinek sem nyilatkozott.
http://hvg.hu/itthon/20160223_Borfejuek_alltak_el_az_MSZP_utjat_az_OVBnel#
2017. január 20.
A népszavazási botrányban érintett összes kopasz büntetett előéletű
http://hvg.hu/itthon/20170119_minden_a_nepszavazasi_botranyban_erintett_kopasz_buntetett_eloeletu
Valamennyi, a Nyakó Istvánt tavaly a Nemzeti Választási Iroda épületénél akadályozó férfi büntetett előéletű a rendőrségi nyomozati anyagok szerint - írja a 24.hu.
Csaknem egy éve történt, hogy kopasz férfiak egy csoportja megakadályozta az MSZP-s Nyakó Istvánt abban, hogy elsőként férjen oda az időbélyegzőhöz a Nemzeti Választási Iroda épületében, így elsőként adhassa le a vasárnapi boltzárról szóló népszavazási kezdeményezését. Helyette Erdősi Lászlóné kérdéseit fogadta be az NVI.
Az ügyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság március 4-én közölte, hogy nyomozást rendelt el az ügyben választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. Augusztusban azonban megszüntette az eljárást.
Nyakó István azonban novemberben pótmagánvád-indítványt adott be a bírósághoz, amely engedélyt adott arra, hogy a politikus és jogi képviselője betekintsen a nyomozati iratokba.
A 24.hu azt írja: Nyakóék ezekből azt olvasták ki, hogy az összes kopasz személyazonosságát és kapcsolatait feltérképezték a rendőrök, s kiderítették róluk, hogy valamennyien büntetett előéletűek.
Olyan is akad köztük, akit korábban fegyveres rablásért ítéltek el.
A 24.hu forrásai azt állítják, hogy a vizsgálatba bevonta az Alkotmányvédelmi Hivatal jelentésében a tíz személy nevét tartalmazó lista mellett az a kifejezés áll: ők „akadályozták meg Nyakó Istvánt” a népszavazási kezdeményezés leadásában.
A hatóságok ennek ellenére sem tartották jogellenesnek a csoport Nyakó elleni akcióját.
2016. február 23., kedd
2016. február 15., hétfő
Német bíróság vizsgálja az ECB kötvényvásárlásait
Figyelő Online - Csepi Lajos
A német alkotmánybíróság kedden vizsgálatot kezd az Európai Központi Bank (ECB) kötvényvásárlási programja ügyében. Azt kívánják megállapítani, hogy az ECB alapító okirata feljogosítja-e a bankot korlátlan mennyiségű államkötvény felvásárlására.
A vizsgálat éppen akkor indul, amikor az ECB kötvényvásárlási programjának további bővítésére készül.
Az OMT-t, a Közvetlen Pénzügyi Tranzakciók Programját 2012-ben, az eurozóna adósság-válságának tetőpontján, az ECB hatékony eszközeként vezették be,azzal a céllal, hogy a befektetőket elriasszák az államkötvényekkel történő spekulációtól. A program nem valósult meg, azóta pedig egy sokkal nagyobb volumenű kötvény-vásárlási program, a QE-nek nevezett gazdaság-élénkítő projekt váltotta fel, bár ennek célja nem a spekuláció megelőzése, hanem az infláció élénkítése.
A legmagasabb szintű német bíróság vizsgálata a mára már valószínűleg céltalanná vált intézkedésre irányul, a döntés azonban minden bizonnyal komoly hatással lesz az ECB folyamatban lévő, 1,1 trillió euró értékű, 2017 márciusáig lebonyolítani tervezett kötvényvásárlási programjára.
A program bírálói azt állítják: az ilyen intézkedések gyakorlatilag nem jelentenek mást, mint az államadósságok frissen nyomtatott pénzzel történő kifizetését.
Az OMT ellen eredetileg 2014-ben, 37 ezer euro-szkeptikus aláírásával kezdeményeztek eljárást a legfelsőbb német bírói fórum előtt. Az alkotmánybíróság akkor részlegesen egyetértett a kezdeményezők aggodalmaival. Állásfoglalásában úgy fogalmazott, hogy „lényeges indokok utalnak arra, hogy a program túlmutat az ECB pénzügy-politikai felhatalmazásán, sérti a tagállamok hatáskörét és ellentmond a költségvetési hiány finanszírozását tilalmazó előírásnak.” A végső döntés előtt azonban megküldte az ügyet a luxemburgi Európai Bíróságnak (ECJ).
Az ECJ a múlt év júniusában félresöpörte a német bíróság aggályait és kimondta, hogy a program összeegyeztethető az EU jogával.
A német alkotmánybíróságnak ennek ismeretében kell kimondania a végső döntést. Erre néhány hónapon belül aligha lehet számítani.
Az adósságtól irtózó Németország különösen bizalmatlan az ilyen kötvényvásárlási programok sikerét illetően. Az ország központi bankjának vezetője, Jens Weidmann mind az OMT, mind pedig a QE esetében nemmel szavazott. Weidmann nem titkolta ellenvéleményét az ECB rendszeres pénzügy-politikai ülésein sem, amikor a Bank főnöke, Mario Draghi a kötvényvásárlási program további bővítését javasolta.
A Commerzbank elemzője, Michael Schubert úgy véli, hogy a német bíróság „valószínűleg az ECJ döntése után sem fogja megváltoztatni korábbi döntését. Szerinte a német bírák „bizonyára megpróbálnak egy kompromisszumot keresni”. Ez azt jelentheti, hogy elfogadják az ECJ következtetéseit, de visszautasítják annak indoklását, vagy egyszerűen fenntartják maguknak a jogot, hogy az új fejlemények fényében a helyzet ismételten áttekintsék.
Egy sor ismert német közgazdász, közöttük az Ifo Intézetet vezető Clemens Fuest arra figyelmeztetett: ha a német bíróság egyetért az ECJ-vel, az további, unortodox módszerek alkalmazásának sorát indíthatja el. „Attól a perctől kezdve, hogy az ECB beavatkozik a válság megoldásába, fennáll annak a veszélye, hogy az eurozónát rossz irányba indítjuk el” mondta Fuest, rámutatva, hogy az adóssággal küzdő országok ebben az esetben nem kényszerülnek érdemi gazdasági reformok megvalósítására és egyszerűen megvárják, hogy az ECB kihúzza őket a csávából.
Mario Draghi már utalt arra, hogy az ECB első, idei pénzügy-politikai ülésén a Bank újabb ösztönző intézkedéseket fogadhat el és további, kamatcsökkentő lépést tehet, hogy az alacsony szinten ragadó inflációt feljebb lökdösse.
http://figyelo.hu/cikkek/429383-nemet-birosag-vizsgalja-az-ecb-kotvenyvasarlasait
A német alkotmánybíróság kedden vizsgálatot kezd az Európai Központi Bank (ECB) kötvényvásárlási programja ügyében. Azt kívánják megállapítani, hogy az ECB alapító okirata feljogosítja-e a bankot korlátlan mennyiségű államkötvény felvásárlására.
A vizsgálat éppen akkor indul, amikor az ECB kötvényvásárlási programjának további bővítésére készül.
Az OMT-t, a Közvetlen Pénzügyi Tranzakciók Programját 2012-ben, az eurozóna adósság-válságának tetőpontján, az ECB hatékony eszközeként vezették be,azzal a céllal, hogy a befektetőket elriasszák az államkötvényekkel történő spekulációtól. A program nem valósult meg, azóta pedig egy sokkal nagyobb volumenű kötvény-vásárlási program, a QE-nek nevezett gazdaság-élénkítő projekt váltotta fel, bár ennek célja nem a spekuláció megelőzése, hanem az infláció élénkítése.
A legmagasabb szintű német bíróság vizsgálata a mára már valószínűleg céltalanná vált intézkedésre irányul, a döntés azonban minden bizonnyal komoly hatással lesz az ECB folyamatban lévő, 1,1 trillió euró értékű, 2017 márciusáig lebonyolítani tervezett kötvényvásárlási programjára.
A program bírálói azt állítják: az ilyen intézkedések gyakorlatilag nem jelentenek mást, mint az államadósságok frissen nyomtatott pénzzel történő kifizetését.
Az OMT ellen eredetileg 2014-ben, 37 ezer euro-szkeptikus aláírásával kezdeményeztek eljárást a legfelsőbb német bírói fórum előtt. Az alkotmánybíróság akkor részlegesen egyetértett a kezdeményezők aggodalmaival. Állásfoglalásában úgy fogalmazott, hogy „lényeges indokok utalnak arra, hogy a program túlmutat az ECB pénzügy-politikai felhatalmazásán, sérti a tagállamok hatáskörét és ellentmond a költségvetési hiány finanszírozását tilalmazó előírásnak.” A végső döntés előtt azonban megküldte az ügyet a luxemburgi Európai Bíróságnak (ECJ).
Az ECJ a múlt év júniusában félresöpörte a német bíróság aggályait és kimondta, hogy a program összeegyeztethető az EU jogával.
A német alkotmánybíróságnak ennek ismeretében kell kimondania a végső döntést. Erre néhány hónapon belül aligha lehet számítani.
Az adósságtól irtózó Németország különösen bizalmatlan az ilyen kötvényvásárlási programok sikerét illetően. Az ország központi bankjának vezetője, Jens Weidmann mind az OMT, mind pedig a QE esetében nemmel szavazott. Weidmann nem titkolta ellenvéleményét az ECB rendszeres pénzügy-politikai ülésein sem, amikor a Bank főnöke, Mario Draghi a kötvényvásárlási program további bővítését javasolta.
A Commerzbank elemzője, Michael Schubert úgy véli, hogy a német bíróság „valószínűleg az ECJ döntése után sem fogja megváltoztatni korábbi döntését. Szerinte a német bírák „bizonyára megpróbálnak egy kompromisszumot keresni”. Ez azt jelentheti, hogy elfogadják az ECJ következtetéseit, de visszautasítják annak indoklását, vagy egyszerűen fenntartják maguknak a jogot, hogy az új fejlemények fényében a helyzet ismételten áttekintsék.
Egy sor ismert német közgazdász, közöttük az Ifo Intézetet vezető Clemens Fuest arra figyelmeztetett: ha a német bíróság egyetért az ECJ-vel, az további, unortodox módszerek alkalmazásának sorát indíthatja el. „Attól a perctől kezdve, hogy az ECB beavatkozik a válság megoldásába, fennáll annak a veszélye, hogy az eurozónát rossz irányba indítjuk el” mondta Fuest, rámutatva, hogy az adóssággal küzdő országok ebben az esetben nem kényszerülnek érdemi gazdasági reformok megvalósítására és egyszerűen megvárják, hogy az ECB kihúzza őket a csávából.
Mario Draghi már utalt arra, hogy az ECB első, idei pénzügy-politikai ülésén a Bank újabb ösztönző intézkedéseket fogadhat el és további, kamatcsökkentő lépést tehet, hogy az alacsony szinten ragadó inflációt feljebb lökdösse.
http://figyelo.hu/cikkek/429383-nemet-birosag-vizsgalja-az-ecb-kotvenyvasarlasait
2016. február 13., szombat
Meghalt az amerikai legfelsőbb bíróság főbírója – máris megkezdődött a vita
Barack Obama elnök és az Egyesült Államok volt elnökei, demokrata párti és republikánus politikusok fejezik ki részvétüket és méltatják Antonin Scaliát.
A konzervatív bíró halála órákkal a republikánus elnökjelölt-aspiránsok dél-karolinai országos tévévitája előtt történt, így a vita kezdetén a politikusoknak is ez volt a témájuk.
Vajon, ha elnök lenne, mit tenne Scalia bíró halála után: kinevezne azonnal valakit, annak ellenére, hogy választási év van, vagy ezt a felelősséget a következő elnökre hagyná? – kérdezte az elnökjelölt-aspiránsok vitáját szervező CBS televízió munkatársa a hat politikustól. Valamennyi résztvevő – miután méltatta Scaliát, és halálát az amerikai konzervatívok óriási veszteségének nevezte – azt válaszolta, hogy Obama elnöknek nem szabadna most kijelölnie az új főbírót.
Közben Barack Obama a nyilvánosság előtt méltatta az elhunyt Scaliát, aki a legfelsőbb bíróság leghosszabb ideje hivatalban lévő tagja volt, kinevezését még Ronald Reagan elnök javasolta 1986-ban. George W. Bush korábbi elnök briliáns jogásznak és nagyszerű amerikainak nevezte az elhunytat. Közleményben méltatta Antonin Scaliát valamennyi republikánus és demokrata elnökjelölt-aspiráns, s a szenátus mindkét csoportjának vezetője is.
Jelöljön vagy ne?
Ugyanakkor későbbi nagy vitát sejtető nyilatkozat is született. A szenátus republikánus többségének vezetője, Mitch McConnell nyilatkozatában leszögezte, hogy Obama elnöknek nem szabadna jelölnie új főbírót, ez majd legyen az új elnök feladata. A legfelsőbb bíróság tagjait az Egyesült Államok elnöke jelöli, és a szenátusnak kell jóváhagynia. A szenátusban jelenleg a republikánusok vannak többségben.
Közben Obama elnök – aki Kaliforniában tartózkodik, a délkelet-ázsiai országok vezetőinek csúcstalálkozóján -, miután részvétét fejezte ki és méltatta az elhunytat, újságíróknak nyilatkozva közölte, hogy alkotmányos kötelességének eleget téve megfelelő időben javaslatot tesz az új főbíró személyére.
Elemzők máris felhívják a figyelmet, hogy amennyiben Obama elnök főbírót jelöl az elnökválasztás előtt, ezzel jelentős mértékben megváltozhat a testület politikai összetétele, és a legfelsőbb bíróság a korábbiaknál jóval liberálisabb álláspontokat foglalhat el az amerikai társadalmat érintő egyes lényeges kérdésekben. A demokrata párt elnökjelölti posztjára pályázó Hillary Clinton egyébként, órákkal Scalia halála után, sürgette Obama elnököt, hogy minél előbb jelöljön új főbírót.
http://24.hu/kulfold/2016/02/14/meghalt-az-amerikai-legfelsobb-birosag-fobiroja-maris-megkezdodott-a-vita/
A konzervatív bíró halála órákkal a republikánus elnökjelölt-aspiránsok dél-karolinai országos tévévitája előtt történt, így a vita kezdetén a politikusoknak is ez volt a témájuk.
Vajon, ha elnök lenne, mit tenne Scalia bíró halála után: kinevezne azonnal valakit, annak ellenére, hogy választási év van, vagy ezt a felelősséget a következő elnökre hagyná? – kérdezte az elnökjelölt-aspiránsok vitáját szervező CBS televízió munkatársa a hat politikustól. Valamennyi résztvevő – miután méltatta Scaliát, és halálát az amerikai konzervatívok óriási veszteségének nevezte – azt válaszolta, hogy Obama elnöknek nem szabadna most kijelölnie az új főbírót.
Közben Barack Obama a nyilvánosság előtt méltatta az elhunyt Scaliát, aki a legfelsőbb bíróság leghosszabb ideje hivatalban lévő tagja volt, kinevezését még Ronald Reagan elnök javasolta 1986-ban. George W. Bush korábbi elnök briliáns jogásznak és nagyszerű amerikainak nevezte az elhunytat. Közleményben méltatta Antonin Scaliát valamennyi republikánus és demokrata elnökjelölt-aspiráns, s a szenátus mindkét csoportjának vezetője is.
Jelöljön vagy ne?
Ugyanakkor későbbi nagy vitát sejtető nyilatkozat is született. A szenátus republikánus többségének vezetője, Mitch McConnell nyilatkozatában leszögezte, hogy Obama elnöknek nem szabadna jelölnie új főbírót, ez majd legyen az új elnök feladata. A legfelsőbb bíróság tagjait az Egyesült Államok elnöke jelöli, és a szenátusnak kell jóváhagynia. A szenátusban jelenleg a republikánusok vannak többségben.
Közben Obama elnök – aki Kaliforniában tartózkodik, a délkelet-ázsiai országok vezetőinek csúcstalálkozóján -, miután részvétét fejezte ki és méltatta az elhunytat, újságíróknak nyilatkozva közölte, hogy alkotmányos kötelességének eleget téve megfelelő időben javaslatot tesz az új főbíró személyére.
Elemzők máris felhívják a figyelmet, hogy amennyiben Obama elnök főbírót jelöl az elnökválasztás előtt, ezzel jelentős mértékben megváltozhat a testület politikai összetétele, és a legfelsőbb bíróság a korábbiaknál jóval liberálisabb álláspontokat foglalhat el az amerikai társadalmat érintő egyes lényeges kérdésekben. A demokrata párt elnökjelölti posztjára pályázó Hillary Clinton egyébként, órákkal Scalia halála után, sürgette Obama elnököt, hogy minél előbb jelöljön új főbírót.
http://24.hu/kulfold/2016/02/14/meghalt-az-amerikai-legfelsobb-birosag-fobiroja-maris-megkezdodott-a-vita/
2016. február 12., péntek
Ferenc pápa és Kirill pátriárka történelmi találkozója Kubában
Február 12-én Kuba fővárosában, Havannában találkozott Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka, az orosz ortodox egyház feje. Ez az egyháztörténetben az első alkalom, hogy a pápa és a moszkvai pátriárka találkozott egymással.
A két órás zárt ajtók mögött zajló megbeszélést a havannai José Martí Nemzetközi Repülőtéren tartották, melynek végén a felek közös nyilatkozatot írtak alá.
Az ünnepélyes aláírás után megölelték egymást, majd röviden beszámoltak tanácskozásuk eredményeiről. Ferenc pápa örömmel állapította meg, hogy megismerhették egymás álláspontját, és félszavakból is értették egymást. Számos kezdeményezést vitattak meg, amelyeket idővel meg lehet valósítani. Egyben köszönetet mondott a kubai népnek. Kirill pátriárka szerint a beszélgetés során bizonyossá vált, hogy a két egyház képes együttműködni a kereszténység védelmében, a háború elkerüléséért, azért, hogy az emberi életet megbecsüljék az egész világon.
Ferenc pápa és Kirill pátriárka kubai találkozójuk után egy 30 pontból álló közös nyilatkozatot írtak alá, mely Szent Pál apostoltól kapta mottóját: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (2 Kor 13,13)
Elsőként hálát adnak találkozójukért Istennek, amelyre elsőként került sor a történelemben. A találkozó Kubában jöhetett létre „az Új Világ reményének” jelképes szigetén, Észak és Dél, Kelet és Nyugat kereszteződésében, a Régi Világ vitáitól távol.
Majd hálájukat fejezik ki a Krisztus által Istentől kapott ajándékokért: az első ezer év közös örökségéért: Szűz Mária és a szentek tiszteletéért, akik között megannyi a vértanú, a keresztények magvetése.
Ezután a különbségeket sorolják föl: az Eucharisztiában való közösség hiánya, a régi és új konfliktusok okozta sebek. Siratják „az egység elvesztését” is, amely emberi gyengeség és a bűn következményeként Krisztus főpapi imája ellenére – „hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk” – mégis megtörtént.
Tudatában, annak hogy számos akadály továbbra is fennmarad, azt remélik, találkozásuk közreműködhet az Istentől akart egység újjászületésében. „Találkozásunk megújult buzgalommal indítsa imára a világ minden keresztényét az Úrhoz minden tanítványa közötti teljes egységért. Egy olyan világban, amely nem csak szavakat vár tőlünk, hanem konkrét tetteket, ez a találkozó legyen a remény jele a jóakaratú emberek számára.”
Erőik egyesítésével szeretnének tanúságot tenni az első évezred közös örökségéről, Krisztus evangéliumáról közösen válaszolva a mai világ kihívásaira. „Lelkiismeretünk és lelkipásztori felelősségünk nem ad lehetőséget arra, hogy tétlenek maradjunk azon kihívások előtt, melyek közös választ kívánnak meg.”
Első helyen a közel-keleti, az észak-afrikai keresztényüldözésekről írnak, ahol a keresztényeket tömegesen űztek el otthonukból. A nemzetközi közösséget arra kérik, cselekedjenek sürgősen annak érdekében, hogy megelőzzék a keresztények további elűzését a Közel-Keletről. Ugyanakkor kifejezik együttérzésüket a polgárháborúk, a káosz és a terrorista erőszak más vallású áldozataival is.
A nyilatkozat külön kiemeli Irakot és Szíriát, ahol több ezer áldozat maradt otthon nélkül. Eme terrorral és erőszakkal szemben is a nemzetközi közösség fellépése szükséges; a szenvedő és menekülésre kényszerített embereknek pedig humanitárius segítségre van szüksége, de a fogva tartottak szabadon bocsátásáért is szükséges mindent megtenni.
A béke egyedül az igazságosság gyümölcse lehet, ezért elő kell segíteni a testvéri együttélést a különböző népcsoportok, egyházak, és vallások között, hogy a menekültek visszatérhessenek otthonaikba, a sebek begyógyuljanak, hogy az ártatlanul meggyilkoltak lelke békére lelhessen. Maguknak a háborúzó feleknek kell tehát jószándékot mutatva tárgyalásokat folytatnia.
Felhívják a terrorizmus elleni harcban elkötelezett országokat, hogy cselekedjenek felelősséggel és belátással. Imára buzdítják a keresztényeket „hogy a gondviselő Teremtő óvja meg teremtését a pusztulástól és ne engedjen újabb világháborút.”
Külön hangsúlyozza a nyilatkozat a vértanúk nagyságát, akik előtt a pápa és a pátriárka meghajtják fejüket, hiszen mindhalálig kitartottak Krisztusba vetett hitük mellet. Megerősítik azokat, akik jelenleg is szenvednek Krisztusért.
A vallásközi párbeszéd eme aggasztó korban továbbra is nélkülözhetetlen, hiszen a vallási igazságainkról alkotott különböző felfogásnak nem szabad megakadályoznia a különböző hitű embereket abban, hogy békében és egyetértésben éljenek. A vallási vezetőknek fontos szerepe van abban, hogy a híveiket mások tiszteletére neveljék. „Teljes mértékben elfogadhatatlanok azok a törekvések, amelyek a bűntetteket vallásos szlogenekkel akarják igazolni.”
Hálát adnak azért is, hogy Oroszországban és Kelet-Európa több országában, ahol ateista rezsim uralkodott évtizedeken át, állami megerősítést nyert ismét a vallásszabadság. Ma a harcos ateizmus béklyóját megtörve megannyi helyen szabadon vallhatják meg hitüket a keresztények. Negyed évszázad alatt több tízezer új templom épült, több száz kolostor és teológiai iskola létesült. Kiemeli a nyilatkozat, hogy ortodoxok és katolikusok sokszor kéz a kézben dolgoznak a karitatív vagy szociális tevékenységükben tanúságot téve az Evangélium értékeiről.
A nyilatkozat kitér a szekularizációra is: több országtól távol áll bármilyen hivatkozás Istenre vagy igazságára, és így ezeken a helyeken a kereszténység sokszor a közéletből is kiszorul.
Európáról is szót ejt a nyilatkozat, amelynek „hűnek kell maradnia keresztény gyökereihez”. Arra kérik Nyugat- és Kelet-Európa keresztényeit, hogy egyesüljenek a Krisztusról és az Evangéliumról adott tanúságtételben oly módon, hogy Európa megőrizhesse kétezer éves keresztény hagyománya által formált lelkét.
„Tekintetünk azokhoz fordul, aki nehéz helyzetben élnek, akik nagymértékű szükségben és szegénységben élnek, miközben az emberiség anyagi javai egyre gyarapodnak.” – fejezi ki Ferenc pápa és Kirill pátriárka együttérzésüket a több millió menekült és elvándorló láttán, akik a gazdag országok ajtaján kopogtatnak. A féktelen fogyasztás fokozatosan feléli a bolygó erőforrásait. Ezt a földi javak egyenlőtlen elosztása tetézi.
A keresztény egyházaknak az igazságosság védelmére kell kelniük: a népek hagyománya iránti tisztelettel és egy hiteles szolidaritással támogatniuk kell a szenvedőket.
Nekünk keresztényeknek nem szabad el feledkeznünk arról, hogy „ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. (1 Kor,27–29).”
Ezután a családról beszél a nyilatkozat, mely „az emberi élet és a társadalom természetes központja.” Sok országban válságban van a család. A katolikusok és ortodoxok közös családfogalomban gondolkodnak, ezért tanúságot kell tenniük arról, hogy a család az életszentségre vezető út, amely a házasok egymás iránti hűségéről tesz tanúságot, nyitottan az élet megfoganására és a gyermekek nevelésére, mindezt a nemzedékek közötti szolidaritásban és a leggyengébbeket tisztelve. A család a házasságon alapszik, egy férfi és egy nő szabadon odaajándékozott és hűséges szeretetén. „A szeretet egyesülésük pecsétje és arra tanítja őket, hogy kölcsönösen ajándékként fogadják el egymást” – folytatódik a nyilatkozat. A házasság a szeretet és a hűség iskolája. Sajnos más együttélési formák lassan egy szintre emelkednek a házassággal a közvélemény előtt, ahogyan az anyai és apai hivatás fogalma is átértékelődik.
A nyilatkozat utolsó harmadában elsőként az élet védelméről esik szó. A meg nem született gyermekek vére Istenhez kiált, az „eutanázia” elfogadása miatt pedig sok idős ember a családjuk és a társadalom nehezékeként tekint már magára. A mesterséges megtermékenyítés technikái is aggasztóak, mert az emberi élet manipulálása az emberi lét alapjait támadja.
A fiatalokról is külön passzus ír: „Ma kifejezetten szeretnénk szólni a fiatalokhoz. Ti, fiatalok azt a feladatot kaptátok, hogy ne rejtsétek el a föld alá talentumaitokat (vö. Mt 25,25), hanem minden Isten által nektek adott képességeteket használjátok föl arra, hogy megerősítsétek Krisztus igazságát a világban, hogy életetekben megtestesítsétek Isten és a felebarát szeretetének evangéliumi parancsait. Ne féljetek szembe menni az árral, Isten igazságát védve, amelyhez a mai szekuláris normák messze nem alkalmazkodnak már. Isten mindnyájatokat szereti és várja, hogy tanítványai és apostolai legyetek. Legyetek a világ világossága, hogy akik körül vesznek titeket látva jótetteiteket, dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van (vö. Mt 5,14.16). A keresztény hitben neveljétek gyermekeiteket, továbbadva nekik a hit értékes igazgyöngyét (vö. Mt 13,46), amelyet szüleitektől és elődeitektől kaptatok. Emlékezzetek, „nagy árat fizettek értetek” (1 Kor 6,20), az Isten-Ember Jézus Krisztus kereszthalálát.
A nyilatkozat az ökumenizmussal folytatódik. Az ortodoxok és a katolikusok közös küldetést kaptak Krisztus evangéliumának hirdetésére a mai világban. Ez a küldetés a kölcsönös tiszteletet követel meg a keresztény közösségek tagjai iránt és kizár mindenféle prozelitizmust. „Nem vetélytársak vagyunk, hanem testvérek.” A nyilatkozat arra buzdítja a katolikusokat és az ortodoxokat, hogy éljenek egymással békében és szeretetben, ezzel elfogadhatatlannak tartja tisztességtelen eszközök alkalmazását, hogy megnyerjünk az egyik egyház híveit a másik számára. Szent Pál előírását kell inkább valóra váltanunk: „Becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek” (Róm 15,20).
A görögkatolikusok és az ortodoxok kapcsolatánál külön említést tesz a nyilatkozat a kiengesztelődést és a feszültségek megoldását remélve és elítélve a múltbéli „uniatizmus” módszerét. „Az ortodoxoknak és a görögkatolikusoknak kiengesztelődésre van szükségük, s arra, hogy megtalálják az együttélés mindnyájuk számára elfogadható módjait.”
A sebektől tépázott, súlyos gazdasági és humanitárius válságtól szenvedő Ukrajnában az ortodox hívek között támadt szakadás megoldását támogatja a nyilatkozat a létező egyházjogi normák alapján. Azt szeretné, ha Ukrajnában minden ortodox keresztény békében és egyetértésben élne. A katolikus közösségektől testvéri hozzáállást vár.
A nyilatkozat ismét a közös keresztényi tanúságtételre hív fel a mai világban, ahol egyre nagyobb ütemben tűnnek el az emberi élet spirituális tartóoszlopai.
A nyilatkozat egyfajta hitvallással zárul: „Krisztus az öröm és a remény forrása. A Benne való hit átalakítja az emberi életet, jelentéssel tölti meg azt. Ez a meggyőződés azok tapasztalatából született, akikről Péter apostol így beszél: Ti pedig, „akik egykor »nem nép« voltatok, most Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek” (1 Pt 2,10).
A közös nyilatkozat befejezésként a kölcsönös megértés ajándékáért hálát adva Isten Anyjához fordul az ősi imádság szavaival: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”. Hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával bátorítsa az őt tisztelőket a testvériességre, hogy az Isten által meghatározott időben újra egyek lehessenek, békében és egyetértésben Isten egyetlen népeként a legszentebb és oszthatatlan Szentháromság dicsőségére.
Forrás és fordítás: Korponai Gábor SJ
Fotó: News.va
Magyar Kurír
A két órás zárt ajtók mögött zajló megbeszélést a havannai José Martí Nemzetközi Repülőtéren tartották, melynek végén a felek közös nyilatkozatot írtak alá.
Az ünnepélyes aláírás után megölelték egymást, majd röviden beszámoltak tanácskozásuk eredményeiről. Ferenc pápa örömmel állapította meg, hogy megismerhették egymás álláspontját, és félszavakból is értették egymást. Számos kezdeményezést vitattak meg, amelyeket idővel meg lehet valósítani. Egyben köszönetet mondott a kubai népnek. Kirill pátriárka szerint a beszélgetés során bizonyossá vált, hogy a két egyház képes együttműködni a kereszténység védelmében, a háború elkerüléséért, azért, hogy az emberi életet megbecsüljék az egész világon.
Ferenc pápa és Kirill pátriárka kubai találkozójuk után egy 30 pontból álló közös nyilatkozatot írtak alá, mely Szent Pál apostoltól kapta mottóját: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (2 Kor 13,13)
Elsőként hálát adnak találkozójukért Istennek, amelyre elsőként került sor a történelemben. A találkozó Kubában jöhetett létre „az Új Világ reményének” jelképes szigetén, Észak és Dél, Kelet és Nyugat kereszteződésében, a Régi Világ vitáitól távol.
Majd hálájukat fejezik ki a Krisztus által Istentől kapott ajándékokért: az első ezer év közös örökségéért: Szűz Mária és a szentek tiszteletéért, akik között megannyi a vértanú, a keresztények magvetése.
Ezután a különbségeket sorolják föl: az Eucharisztiában való közösség hiánya, a régi és új konfliktusok okozta sebek. Siratják „az egység elvesztését” is, amely emberi gyengeség és a bűn következményeként Krisztus főpapi imája ellenére – „hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk” – mégis megtörtént.
Tudatában, annak hogy számos akadály továbbra is fennmarad, azt remélik, találkozásuk közreműködhet az Istentől akart egység újjászületésében. „Találkozásunk megújult buzgalommal indítsa imára a világ minden keresztényét az Úrhoz minden tanítványa közötti teljes egységért. Egy olyan világban, amely nem csak szavakat vár tőlünk, hanem konkrét tetteket, ez a találkozó legyen a remény jele a jóakaratú emberek számára.”
Erőik egyesítésével szeretnének tanúságot tenni az első évezred közös örökségéről, Krisztus evangéliumáról közösen válaszolva a mai világ kihívásaira. „Lelkiismeretünk és lelkipásztori felelősségünk nem ad lehetőséget arra, hogy tétlenek maradjunk azon kihívások előtt, melyek közös választ kívánnak meg.”
Első helyen a közel-keleti, az észak-afrikai keresztényüldözésekről írnak, ahol a keresztényeket tömegesen űztek el otthonukból. A nemzetközi közösséget arra kérik, cselekedjenek sürgősen annak érdekében, hogy megelőzzék a keresztények további elűzését a Közel-Keletről. Ugyanakkor kifejezik együttérzésüket a polgárháborúk, a káosz és a terrorista erőszak más vallású áldozataival is.
A nyilatkozat külön kiemeli Irakot és Szíriát, ahol több ezer áldozat maradt otthon nélkül. Eme terrorral és erőszakkal szemben is a nemzetközi közösség fellépése szükséges; a szenvedő és menekülésre kényszerített embereknek pedig humanitárius segítségre van szüksége, de a fogva tartottak szabadon bocsátásáért is szükséges mindent megtenni.
A béke egyedül az igazságosság gyümölcse lehet, ezért elő kell segíteni a testvéri együttélést a különböző népcsoportok, egyházak, és vallások között, hogy a menekültek visszatérhessenek otthonaikba, a sebek begyógyuljanak, hogy az ártatlanul meggyilkoltak lelke békére lelhessen. Maguknak a háborúzó feleknek kell tehát jószándékot mutatva tárgyalásokat folytatnia.
Felhívják a terrorizmus elleni harcban elkötelezett országokat, hogy cselekedjenek felelősséggel és belátással. Imára buzdítják a keresztényeket „hogy a gondviselő Teremtő óvja meg teremtését a pusztulástól és ne engedjen újabb világháborút.”
Külön hangsúlyozza a nyilatkozat a vértanúk nagyságát, akik előtt a pápa és a pátriárka meghajtják fejüket, hiszen mindhalálig kitartottak Krisztusba vetett hitük mellet. Megerősítik azokat, akik jelenleg is szenvednek Krisztusért.
A vallásközi párbeszéd eme aggasztó korban továbbra is nélkülözhetetlen, hiszen a vallási igazságainkról alkotott különböző felfogásnak nem szabad megakadályoznia a különböző hitű embereket abban, hogy békében és egyetértésben éljenek. A vallási vezetőknek fontos szerepe van abban, hogy a híveiket mások tiszteletére neveljék. „Teljes mértékben elfogadhatatlanok azok a törekvések, amelyek a bűntetteket vallásos szlogenekkel akarják igazolni.”
Hálát adnak azért is, hogy Oroszországban és Kelet-Európa több országában, ahol ateista rezsim uralkodott évtizedeken át, állami megerősítést nyert ismét a vallásszabadság. Ma a harcos ateizmus béklyóját megtörve megannyi helyen szabadon vallhatják meg hitüket a keresztények. Negyed évszázad alatt több tízezer új templom épült, több száz kolostor és teológiai iskola létesült. Kiemeli a nyilatkozat, hogy ortodoxok és katolikusok sokszor kéz a kézben dolgoznak a karitatív vagy szociális tevékenységükben tanúságot téve az Evangélium értékeiről.
A nyilatkozat kitér a szekularizációra is: több országtól távol áll bármilyen hivatkozás Istenre vagy igazságára, és így ezeken a helyeken a kereszténység sokszor a közéletből is kiszorul.
Európáról is szót ejt a nyilatkozat, amelynek „hűnek kell maradnia keresztény gyökereihez”. Arra kérik Nyugat- és Kelet-Európa keresztényeit, hogy egyesüljenek a Krisztusról és az Evangéliumról adott tanúságtételben oly módon, hogy Európa megőrizhesse kétezer éves keresztény hagyománya által formált lelkét.
„Tekintetünk azokhoz fordul, aki nehéz helyzetben élnek, akik nagymértékű szükségben és szegénységben élnek, miközben az emberiség anyagi javai egyre gyarapodnak.” – fejezi ki Ferenc pápa és Kirill pátriárka együttérzésüket a több millió menekült és elvándorló láttán, akik a gazdag országok ajtaján kopogtatnak. A féktelen fogyasztás fokozatosan feléli a bolygó erőforrásait. Ezt a földi javak egyenlőtlen elosztása tetézi.
A keresztény egyházaknak az igazságosság védelmére kell kelniük: a népek hagyománya iránti tisztelettel és egy hiteles szolidaritással támogatniuk kell a szenvedőket.
Nekünk keresztényeknek nem szabad el feledkeznünk arról, hogy „ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. (1 Kor,27–29).”
Ezután a családról beszél a nyilatkozat, mely „az emberi élet és a társadalom természetes központja.” Sok országban válságban van a család. A katolikusok és ortodoxok közös családfogalomban gondolkodnak, ezért tanúságot kell tenniük arról, hogy a család az életszentségre vezető út, amely a házasok egymás iránti hűségéről tesz tanúságot, nyitottan az élet megfoganására és a gyermekek nevelésére, mindezt a nemzedékek közötti szolidaritásban és a leggyengébbeket tisztelve. A család a házasságon alapszik, egy férfi és egy nő szabadon odaajándékozott és hűséges szeretetén. „A szeretet egyesülésük pecsétje és arra tanítja őket, hogy kölcsönösen ajándékként fogadják el egymást” – folytatódik a nyilatkozat. A házasság a szeretet és a hűség iskolája. Sajnos más együttélési formák lassan egy szintre emelkednek a házassággal a közvélemény előtt, ahogyan az anyai és apai hivatás fogalma is átértékelődik.
A nyilatkozat utolsó harmadában elsőként az élet védelméről esik szó. A meg nem született gyermekek vére Istenhez kiált, az „eutanázia” elfogadása miatt pedig sok idős ember a családjuk és a társadalom nehezékeként tekint már magára. A mesterséges megtermékenyítés technikái is aggasztóak, mert az emberi élet manipulálása az emberi lét alapjait támadja.
A fiatalokról is külön passzus ír: „Ma kifejezetten szeretnénk szólni a fiatalokhoz. Ti, fiatalok azt a feladatot kaptátok, hogy ne rejtsétek el a föld alá talentumaitokat (vö. Mt 25,25), hanem minden Isten által nektek adott képességeteket használjátok föl arra, hogy megerősítsétek Krisztus igazságát a világban, hogy életetekben megtestesítsétek Isten és a felebarát szeretetének evangéliumi parancsait. Ne féljetek szembe menni az árral, Isten igazságát védve, amelyhez a mai szekuláris normák messze nem alkalmazkodnak már. Isten mindnyájatokat szereti és várja, hogy tanítványai és apostolai legyetek. Legyetek a világ világossága, hogy akik körül vesznek titeket látva jótetteiteket, dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van (vö. Mt 5,14.16). A keresztény hitben neveljétek gyermekeiteket, továbbadva nekik a hit értékes igazgyöngyét (vö. Mt 13,46), amelyet szüleitektől és elődeitektől kaptatok. Emlékezzetek, „nagy árat fizettek értetek” (1 Kor 6,20), az Isten-Ember Jézus Krisztus kereszthalálát.
A nyilatkozat az ökumenizmussal folytatódik. Az ortodoxok és a katolikusok közös küldetést kaptak Krisztus evangéliumának hirdetésére a mai világban. Ez a küldetés a kölcsönös tiszteletet követel meg a keresztény közösségek tagjai iránt és kizár mindenféle prozelitizmust. „Nem vetélytársak vagyunk, hanem testvérek.” A nyilatkozat arra buzdítja a katolikusokat és az ortodoxokat, hogy éljenek egymással békében és szeretetben, ezzel elfogadhatatlannak tartja tisztességtelen eszközök alkalmazását, hogy megnyerjünk az egyik egyház híveit a másik számára. Szent Pál előírását kell inkább valóra váltanunk: „Becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek” (Róm 15,20).
A görögkatolikusok és az ortodoxok kapcsolatánál külön említést tesz a nyilatkozat a kiengesztelődést és a feszültségek megoldását remélve és elítélve a múltbéli „uniatizmus” módszerét. „Az ortodoxoknak és a görögkatolikusoknak kiengesztelődésre van szükségük, s arra, hogy megtalálják az együttélés mindnyájuk számára elfogadható módjait.”
A sebektől tépázott, súlyos gazdasági és humanitárius válságtól szenvedő Ukrajnában az ortodox hívek között támadt szakadás megoldását támogatja a nyilatkozat a létező egyházjogi normák alapján. Azt szeretné, ha Ukrajnában minden ortodox keresztény békében és egyetértésben élne. A katolikus közösségektől testvéri hozzáállást vár.
A nyilatkozat ismét a közös keresztényi tanúságtételre hív fel a mai világban, ahol egyre nagyobb ütemben tűnnek el az emberi élet spirituális tartóoszlopai.
A nyilatkozat egyfajta hitvallással zárul: „Krisztus az öröm és a remény forrása. A Benne való hit átalakítja az emberi életet, jelentéssel tölti meg azt. Ez a meggyőződés azok tapasztalatából született, akikről Péter apostol így beszél: Ti pedig, „akik egykor »nem nép« voltatok, most Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek” (1 Pt 2,10).
A közös nyilatkozat befejezésként a kölcsönös megértés ajándékáért hálát adva Isten Anyjához fordul az ősi imádság szavaival: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”. Hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával bátorítsa az őt tisztelőket a testvériességre, hogy az Isten által meghatározott időben újra egyek lehessenek, békében és egyetértésben Isten egyetlen népeként a legszentebb és oszthatatlan Szentháromság dicsőségére.
Forrás és fordítás: Korponai Gábor SJ
Fotó: News.va
Magyar Kurír
2016. február 8., hétfő
Német bírák a TTIP különbíróság ellen
Lovas István
A német bírók szövetsége hatalmas csapást mért az Európai Bizottságra azzal, hogy kiállt a transzatlanti kereskedelmi szerződés keretében javasolt befektetési bíróságok ellen. A bírák e tárgyban írt levele szerint „egy ilyen bíróságnak nincs törvényes alapja, és szükség sincs rá”. Cecilia Malmström kereskedelmi biztos szilárdan elkötelezett egy ilyen bíróság mellett, amelyet a befektetők aduászként tarthatnak a TTIP szabályait szerintük nem betartó szuverén államokkal szemben, jelenti az uniós ügyekre szakosodott portál. A német bírók hozzáteszik, tévedés az, hogy külön bíróságokat hozzanak létre bizonyos csoportok peres eljárására, és az ilyen bíróság elfogadhatatlan mértékben korlátozná mind a tagállamok, mind az EU törvénykezési hatalmát.
http://nemzeti.net/l.php?u=3767327
http://lovasistvan.hu/2016/02/05/nemet-birak-a-ttip-kulonbirosag-ellen-csapas-az-eu-ra-euractiv/
A német bírók szövetsége hatalmas csapást mért az Európai Bizottságra azzal, hogy kiállt a transzatlanti kereskedelmi szerződés keretében javasolt befektetési bíróságok ellen. A bírák e tárgyban írt levele szerint „egy ilyen bíróságnak nincs törvényes alapja, és szükség sincs rá”. Cecilia Malmström kereskedelmi biztos szilárdan elkötelezett egy ilyen bíróság mellett, amelyet a befektetők aduászként tarthatnak a TTIP szabályait szerintük nem betartó szuverén államokkal szemben, jelenti az uniós ügyekre szakosodott portál. A német bírók hozzáteszik, tévedés az, hogy külön bíróságokat hozzanak létre bizonyos csoportok peres eljárására, és az ilyen bíróság elfogadhatatlan mértékben korlátozná mind a tagállamok, mind az EU törvénykezési hatalmát.
http://nemzeti.net/l.php?u=3767327
http://lovasistvan.hu/2016/02/05/nemet-birak-a-ttip-kulonbirosag-ellen-csapas-az-eu-ra-euractiv/
2016. február 7., vasárnap
Kiska befűtött a taláros testületnek
POZSONY | Nem nevez ki új alkotmánybírót a választásokig Andrej Kiska köztársasági elnök, aki tegnap alkalmatlannak nevezte az Alkotmánybíróságot. Peter Pellegrini (Smer) házelnök szerint az államfő miatt működésképtelenné válhat a taláros testület.
Andrej Kiska államfő a márciusi parlamenti választásokig nem lép az alkotmánybíró-jelöltek ügyében. Kiska korábban alkalmatlannak minősített öt jelöltet, akik az Alkotmánybírósághoz (AB) fordultak. Az AB szóbeli és írásos indoklása eltérő volt. Közben decemberben a parlament egy újabb megüresedő helyre két smeres képviselőt, Mojmír Mamojkát és Jana Laššákovát jelölt. „Az Alkotmánybíróság nem viselkedhet úgy, mint egy megbízhatatlan politikai párt, mely mást mond, és mást cselekszik. Meg kell állapítanom, hogy a taláros testület alkalmatlan és elutasító” – közölte az államfő, aki szerint jómaga már mindent elkövetett azért, hogy működőképessé tegye az AB-t. Kiska úgy véli, az Alkotmánybíróság és az államfői jogkörök körüli bizonytalanságot csak az új parlament oldhatja meg. Ezt kétféleképpen teheti meg: vagy pontosan meghatározzák az államfő kompetenciáit az AB-vel kapcsolatban, vagy új jelölteket állít.
Peter Pellegrini házelnök érthetetlennek nevezte Kiska döntését. „Az alaptörvény a márciusi választások után sem változik. Ráadásul az AB egyértelműen állást foglalt a jelöltek kinevezésével kapcsolatban” – állítja Pellegrini, aki szerint Kiska lépése megbéníthatja az Alkotmánybíróságot. „Csak azért nem lehet módosítani az alkotmányt, mert az államfőnek vagy tanácsadóinak nem tetszenek egyes passzusai” – jelentette ki a házelnök. Pellegrini álláspontja változatlan: a plénum nem állít új jelölteket, Kiskának választania kell a korábbi alkotmánybíró-jelöltek közülük. Az AB egyébként február 28-tól 13 helyett 10 alkotmánybíróval működik, a három megüresedett hely továbbra is betöltetlen marad. (TASR, ie)
http://ujszo.com/online/kozelet/2016/02/05/kiska-befutott-a-talaros-testuletnek
Andrej Kiska államfő a márciusi parlamenti választásokig nem lép az alkotmánybíró-jelöltek ügyében. Kiska korábban alkalmatlannak minősített öt jelöltet, akik az Alkotmánybírósághoz (AB) fordultak. Az AB szóbeli és írásos indoklása eltérő volt. Közben decemberben a parlament egy újabb megüresedő helyre két smeres képviselőt, Mojmír Mamojkát és Jana Laššákovát jelölt. „Az Alkotmánybíróság nem viselkedhet úgy, mint egy megbízhatatlan politikai párt, mely mást mond, és mást cselekszik. Meg kell állapítanom, hogy a taláros testület alkalmatlan és elutasító” – közölte az államfő, aki szerint jómaga már mindent elkövetett azért, hogy működőképessé tegye az AB-t. Kiska úgy véli, az Alkotmánybíróság és az államfői jogkörök körüli bizonytalanságot csak az új parlament oldhatja meg. Ezt kétféleképpen teheti meg: vagy pontosan meghatározzák az államfő kompetenciáit az AB-vel kapcsolatban, vagy új jelölteket állít.
Peter Pellegrini házelnök érthetetlennek nevezte Kiska döntését. „Az alaptörvény a márciusi választások után sem változik. Ráadásul az AB egyértelműen állást foglalt a jelöltek kinevezésével kapcsolatban” – állítja Pellegrini, aki szerint Kiska lépése megbéníthatja az Alkotmánybíróságot. „Csak azért nem lehet módosítani az alkotmányt, mert az államfőnek vagy tanácsadóinak nem tetszenek egyes passzusai” – jelentette ki a házelnök. Pellegrini álláspontja változatlan: a plénum nem állít új jelölteket, Kiskának választania kell a korábbi alkotmánybíró-jelöltek közülük. Az AB egyébként február 28-tól 13 helyett 10 alkotmánybíróval működik, a három megüresedett hely továbbra is betöltetlen marad. (TASR, ie)
http://ujszo.com/online/kozelet/2016/02/05/kiska-befutott-a-talaros-testuletnek
2016. február 5., péntek
MagyarHirlap: Jobbágyi Gábor: Bíróságaink
Az egyes ügyek részleteibe nem kívánok belebonyolódni, inkább néhány általános vonásra, és az okokra hívnám fel a figyelmet.
Jobbágyi Gábor – 2016.02.05. 01:01
Tábornokper, Hagyó-, Biszku-, Dopeman-ügy, iszapkatasztrófa-per – csak néhány a legutóbbi időszakból, amelyekben a meghozott ítélet, az eljárás nemcsak a közvéleményt, a pártokat, a sértetteket, de a hozzáértő jogászokat is megdöbbentette.
Az egyes ügyek részleteibe nem kívánok belebonyolódni, inkább néhány általános vonásra, és az okokra hívnám fel a figyelmet. Pályám kezdetén közel egy évtizedig gyakorló jogász-ügyvéd-jogtanácsos voltam. Belső információink alapján akkor is tudtunk botrányos történésekről – amelyekről a közvélemény nem tudhatott.
Ennek egyik jellemzője a párt és állami vezetők törvény feletti, –kívüli állása volt. Ha a nómenklatúra felső szintjein bűncselekményt követtek el, az eljárás megindításához a központi vezetőség engedélye kellett – ami a legtöbbször nem érkezett meg –, így a cselekmény következmény nélkül maradt. Csak nagyon szűk körben, suttogva beszéltünk arról, hogy a Központi Bizottság illusztris tagja ittas vezetéssel két ember halálát okozta. Nem tudhattunk a szovjet katonák bűncselekményeiről, károkozásairól – már csak azért sem, mert ezekre a magyar bíróságoknak nem volt illetékességük. Így homályban maradt az is, hogy egy hadgyakorlatról hazatérő szovjet tank legénysége szétlőtt egy falusi kocsmát, mert nem akarták ingyen kiszolgálni őket, vagy a Badacsonyba csapódó és felrobbant katonai repülőről sem hallottunk, s a katonák által okozott közlekedési balesetek szintén ismeretlenek maradtak. Következmény nélkül maradt a világháború alatt megerőszakolt több százezer magyar nő halálos áldozatokkal is járó tragédiája.
A nómenklatúra alsóbb szintjén állók is különleges eljárásra számíthattak akár polgári, akár büntetőügyekben. Az ilyen ügyeket a bírósági elnök a meghatározott bíróra osztotta, így ha ezt észleltük, mi ügyvédek máris tudtuk, hogy nem sok jóra számíthatunk. Megemlíthetem azt az ügyet, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy elhagytam az ügyvédi pályát. Tizenhat éves ügyfelem kegyetlen nagy pofont kapott – nyolc napon belül gyógyuló könnyű testi sértést elszenvedve –, mint később kiderült, egy munkásőrtől. Aki a tárgyaláson viszonvádat emelt, mert a gyerek állítólag nekilökte nyom nélkül a biciklijét. Ügyfelemet elítélték, a munkásőrt felmentették jogos védelem címén, én meg elhagytam az ügyvédi pályát.
Azt reméltük, hogy a rendszerváltás után jön a jogegyenlőség és jogbiztonság, megszűnik az Orwell Állatfarmjában leírt állapot, miszerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.
Csalódásaink
Csalódtunk. Először a sortűzperekben. Felidéződött emlékeimben, hogy a hetvenes évek elején hallgatóként részt vehettem az Újvidék melletti Csurogon elkövetett háborús bűncselekmények elkövetőinek perén. Emiatt a fővádlottakat már a negyvenes években elítélték, ekkor a konkrét végrehajtók közül ítéltek el tizenötöt, összesen kétszázharminc év végrehajtható börtönbüntetésre. A sortűzperekben két ügyben három ember kapott összesen kilenc évet ugyanazon nemzetközi jogszabályok alapján. A döntéseket hozók, a parancsot kiadók felelősségéről nem volt szó.
Ez történt többek közt a Tocsik-, a Postabank-, a Kulcsár- és a moszkvai ingatlanügyben a bevezetőben említettek mellett. Ezek hosszú évek után a jogerős ítéletben vagy felmentéssel vagy jelképes, enyhe ítélettel zárultak. Annak ellenére történt ez, hogy mindegyik ügyben hatalmas nyilvánossággal indult a nyomozás – és a közvélemény hihette, hogy súlyos következményei lesznek a cselekményeknek.
Visszatartó erő
A valóban bonyolult ügyekben hosszú nyomozási és ügyészségi szakasz előzi meg a vádemelést, amelynek a végén súlyos bűncselekmények miatt emelnek vádat. A nyomozóhatóságoknál ma már jól képzett rendőrök, az ügyészségeknél nagy számban jól képzett jogászok dolgoznak. Így a vádemelés előtt többszörös szűrőn mennek át az ügyek, s közben a hatóságoknak lehetőségük van leállítani az eljárást, vagy enyhe cselekmény miatt vádat emelni. Ezért érthetetlen, hogy folyamatosan eltér a nagy ügyekben a bíróságok és az ügyészségek álláspontja. (Ebből nem következik, hogy ebben a szakaszban nem fordulhat elő hiba, lásd például a móri ügyet.) Hogyan hozzák bíróságaink ezeket a határozatokat? Nehezen döntenek mind az első-, mind másodfokon. Tény, hogy egy sokvádlottas, bonyolult ügyben a legnehezebb rész az ítélet meghozatala és írásba foglalása. Nemegyszer több száz oldalas az írásba foglalt ítélet, így a feladattól való húzódozás érthető – bár nem elfogadható.
S itt esik egybe a bíróság szándéka a perelhúzásra törekvő sztárügyvédek módszereivel, a gyakran háromhavonta vagy félévente tartott tárgyalásokon újabb és újabb indítványok előterjesztésével, betegség miatti távolmaradásokkal, elfogultsági kifogással. S ha felkerül a vaskos iratcsomag több év után a másodfokra – nemegyszer itt is az egyszerűbb megoldást választják, hatályon kívül helyezik az ítéletet, olyan esetleges hibák miatt, amelyek orvosolhatók lennének másodfokon is. Ekkor első fokon újrakezdődik az eljárás. Ez az ide-oda tologatás némely ügyekben többször is előfordul (például a tescós rablás ügyében már tíz éve). Az idő múlása azonban kedvező a vádlottaknak, ez enyhítő körülmény, másrészt bizonytalanabbá válnak a bizonyítékok.
Szintén új vonás, hogy a bírósági eljárásban vádlottak és tanúk visszavonják a nyomozás során tett terhelő vallomásaikat. Ezért sokszor összeomlik vagy erősen gyengül a vád helyzete. Tudomásom szerint a bíráink és ügyészeink ezt következmény nélkül tudomásul veszik, holott ez a magatartás kimerítheti a hamis vád, vagy a hatóság félrevezetésének súlyos bűncselekményét. Ilyen vádemelésekről nincs tudomásunk – pedig ennek komoly visszatartó ereje lenne.
Nómenklatúra-ítélkezés
Problémát jelent a szakértői tevékenység is. A hatóságoknak szinte minden ügyben szükségük van szakértőkre. A vélemények elkészítésének elhúzódása szintén az egyik oka a hosszú eljárásoknak. A vádlottaknak viszont joguk van új szakértőt igényelni, és ilyenkor szokott bekövetkezni egy nehezen érthető fordulat: a szakértői vélemények lényeges pontokban eltérnek. Ez a helyzet szinte olyan, mintha nem létezne szakértői vélemény, a bíróságnak nehéz és problematikus a választás.
Csak néhányat említettem a súlyosan problematikus ítéletek okai közül. Lehetne ezen változtatni? Igen, de nehezen. A bíróságok függetlensége alapvető demokratikus érték, ebbe a politikának, a többi hatalmi ágnak beavatkozási lehetősége nincs.
Komoly eljárásjogi változtatások enyhíthetnek a helyzeten. (Ennek egyik eszközét vezették be a közelmúltban: a Legfőbb Ügyész indítványa alapján a Kúria öt, másodfokon hatályon kívül helyezett ügyből négyben megállapította, hogy hibás, indokolatlan volt a hatályon kívül helyező másodfokú döntés, a kisebb hibát – ha volt – a másodfokú bíróságnak orvosolnia kellett volna.) A bírók, bíróságok a törvényeknek alárendeltek, vagyis jogalkalmazók, és nem helyezhetik magukat törvényen felül és kívül. Ezért ha a tényeknek, jogszabályoknak ellentmondó ítélet születik, és ezt a felsőbb bíróságok észlelik, ennek egy kontrollrendszer nyomán hatása lehet a nagyot tévedő bíró pályájára. (Nem valószínű, hogy felmerült a Dopeman-ügy bírájában, hogy ha a felmentő ítélete jogszerű, akkor minden állampolgárnak alanyi joga számára kedvezőtlen döntés esetén bírák műanyag fejével futballozni a Kossuth téren, rendőri biztosítással.) A bíróságok sokszor nem veszik figyelembe az ítéleteik társadalmi hatását. Egy „következmények nélküli országban” eluralkodhat a jogi anarchia, az önbíráskodás.
Arról nem beszélve, hogy az ítéleteknek gyakran sokmilliós perköltség- és kártérítési vonzatuk is van, amelyet az állam (az adófizető) visel. Nem lenne célszerű, ha a közvéleményben rögzülne, hogy visszatérőben van a kádári nómenklatúra-bíráskodás, vagyis vagyunk mi egyenlők, de vannak nálunk egyenlőbbek.
Az elmondottak nem érintik azt, hogy a bíráink többsége megnyugtató, igazságos ítéletet hoz, amely már első fokon jogerőre emelkedik.
http://magyarhirlap.hu/cikk/46912/Birosagaink
Jobbágyi Gábor – 2016.02.05. 01:01
Tábornokper, Hagyó-, Biszku-, Dopeman-ügy, iszapkatasztrófa-per – csak néhány a legutóbbi időszakból, amelyekben a meghozott ítélet, az eljárás nemcsak a közvéleményt, a pártokat, a sértetteket, de a hozzáértő jogászokat is megdöbbentette.
Az egyes ügyek részleteibe nem kívánok belebonyolódni, inkább néhány általános vonásra, és az okokra hívnám fel a figyelmet. Pályám kezdetén közel egy évtizedig gyakorló jogász-ügyvéd-jogtanácsos voltam. Belső információink alapján akkor is tudtunk botrányos történésekről – amelyekről a közvélemény nem tudhatott.
Ennek egyik jellemzője a párt és állami vezetők törvény feletti, –kívüli állása volt. Ha a nómenklatúra felső szintjein bűncselekményt követtek el, az eljárás megindításához a központi vezetőség engedélye kellett – ami a legtöbbször nem érkezett meg –, így a cselekmény következmény nélkül maradt. Csak nagyon szűk körben, suttogva beszéltünk arról, hogy a Központi Bizottság illusztris tagja ittas vezetéssel két ember halálát okozta. Nem tudhattunk a szovjet katonák bűncselekményeiről, károkozásairól – már csak azért sem, mert ezekre a magyar bíróságoknak nem volt illetékességük. Így homályban maradt az is, hogy egy hadgyakorlatról hazatérő szovjet tank legénysége szétlőtt egy falusi kocsmát, mert nem akarták ingyen kiszolgálni őket, vagy a Badacsonyba csapódó és felrobbant katonai repülőről sem hallottunk, s a katonák által okozott közlekedési balesetek szintén ismeretlenek maradtak. Következmény nélkül maradt a világháború alatt megerőszakolt több százezer magyar nő halálos áldozatokkal is járó tragédiája.
A nómenklatúra alsóbb szintjén állók is különleges eljárásra számíthattak akár polgári, akár büntetőügyekben. Az ilyen ügyeket a bírósági elnök a meghatározott bíróra osztotta, így ha ezt észleltük, mi ügyvédek máris tudtuk, hogy nem sok jóra számíthatunk. Megemlíthetem azt az ügyet, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy elhagytam az ügyvédi pályát. Tizenhat éves ügyfelem kegyetlen nagy pofont kapott – nyolc napon belül gyógyuló könnyű testi sértést elszenvedve –, mint később kiderült, egy munkásőrtől. Aki a tárgyaláson viszonvádat emelt, mert a gyerek állítólag nekilökte nyom nélkül a biciklijét. Ügyfelemet elítélték, a munkásőrt felmentették jogos védelem címén, én meg elhagytam az ügyvédi pályát.
Azt reméltük, hogy a rendszerváltás után jön a jogegyenlőség és jogbiztonság, megszűnik az Orwell Állatfarmjában leírt állapot, miszerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.
Csalódásaink
Csalódtunk. Először a sortűzperekben. Felidéződött emlékeimben, hogy a hetvenes évek elején hallgatóként részt vehettem az Újvidék melletti Csurogon elkövetett háborús bűncselekmények elkövetőinek perén. Emiatt a fővádlottakat már a negyvenes években elítélték, ekkor a konkrét végrehajtók közül ítéltek el tizenötöt, összesen kétszázharminc év végrehajtható börtönbüntetésre. A sortűzperekben két ügyben három ember kapott összesen kilenc évet ugyanazon nemzetközi jogszabályok alapján. A döntéseket hozók, a parancsot kiadók felelősségéről nem volt szó.
Ez történt többek közt a Tocsik-, a Postabank-, a Kulcsár- és a moszkvai ingatlanügyben a bevezetőben említettek mellett. Ezek hosszú évek után a jogerős ítéletben vagy felmentéssel vagy jelképes, enyhe ítélettel zárultak. Annak ellenére történt ez, hogy mindegyik ügyben hatalmas nyilvánossággal indult a nyomozás – és a közvélemény hihette, hogy súlyos következményei lesznek a cselekményeknek.
Visszatartó erő
A valóban bonyolult ügyekben hosszú nyomozási és ügyészségi szakasz előzi meg a vádemelést, amelynek a végén súlyos bűncselekmények miatt emelnek vádat. A nyomozóhatóságoknál ma már jól képzett rendőrök, az ügyészségeknél nagy számban jól képzett jogászok dolgoznak. Így a vádemelés előtt többszörös szűrőn mennek át az ügyek, s közben a hatóságoknak lehetőségük van leállítani az eljárást, vagy enyhe cselekmény miatt vádat emelni. Ezért érthetetlen, hogy folyamatosan eltér a nagy ügyekben a bíróságok és az ügyészségek álláspontja. (Ebből nem következik, hogy ebben a szakaszban nem fordulhat elő hiba, lásd például a móri ügyet.) Hogyan hozzák bíróságaink ezeket a határozatokat? Nehezen döntenek mind az első-, mind másodfokon. Tény, hogy egy sokvádlottas, bonyolult ügyben a legnehezebb rész az ítélet meghozatala és írásba foglalása. Nemegyszer több száz oldalas az írásba foglalt ítélet, így a feladattól való húzódozás érthető – bár nem elfogadható.
S itt esik egybe a bíróság szándéka a perelhúzásra törekvő sztárügyvédek módszereivel, a gyakran háromhavonta vagy félévente tartott tárgyalásokon újabb és újabb indítványok előterjesztésével, betegség miatti távolmaradásokkal, elfogultsági kifogással. S ha felkerül a vaskos iratcsomag több év után a másodfokra – nemegyszer itt is az egyszerűbb megoldást választják, hatályon kívül helyezik az ítéletet, olyan esetleges hibák miatt, amelyek orvosolhatók lennének másodfokon is. Ekkor első fokon újrakezdődik az eljárás. Ez az ide-oda tologatás némely ügyekben többször is előfordul (például a tescós rablás ügyében már tíz éve). Az idő múlása azonban kedvező a vádlottaknak, ez enyhítő körülmény, másrészt bizonytalanabbá válnak a bizonyítékok.
Szintén új vonás, hogy a bírósági eljárásban vádlottak és tanúk visszavonják a nyomozás során tett terhelő vallomásaikat. Ezért sokszor összeomlik vagy erősen gyengül a vád helyzete. Tudomásom szerint a bíráink és ügyészeink ezt következmény nélkül tudomásul veszik, holott ez a magatartás kimerítheti a hamis vád, vagy a hatóság félrevezetésének súlyos bűncselekményét. Ilyen vádemelésekről nincs tudomásunk – pedig ennek komoly visszatartó ereje lenne.
Nómenklatúra-ítélkezés
Problémát jelent a szakértői tevékenység is. A hatóságoknak szinte minden ügyben szükségük van szakértőkre. A vélemények elkészítésének elhúzódása szintén az egyik oka a hosszú eljárásoknak. A vádlottaknak viszont joguk van új szakértőt igényelni, és ilyenkor szokott bekövetkezni egy nehezen érthető fordulat: a szakértői vélemények lényeges pontokban eltérnek. Ez a helyzet szinte olyan, mintha nem létezne szakértői vélemény, a bíróságnak nehéz és problematikus a választás.
Csak néhányat említettem a súlyosan problematikus ítéletek okai közül. Lehetne ezen változtatni? Igen, de nehezen. A bíróságok függetlensége alapvető demokratikus érték, ebbe a politikának, a többi hatalmi ágnak beavatkozási lehetősége nincs.
Komoly eljárásjogi változtatások enyhíthetnek a helyzeten. (Ennek egyik eszközét vezették be a közelmúltban: a Legfőbb Ügyész indítványa alapján a Kúria öt, másodfokon hatályon kívül helyezett ügyből négyben megállapította, hogy hibás, indokolatlan volt a hatályon kívül helyező másodfokú döntés, a kisebb hibát – ha volt – a másodfokú bíróságnak orvosolnia kellett volna.) A bírók, bíróságok a törvényeknek alárendeltek, vagyis jogalkalmazók, és nem helyezhetik magukat törvényen felül és kívül. Ezért ha a tényeknek, jogszabályoknak ellentmondó ítélet születik, és ezt a felsőbb bíróságok észlelik, ennek egy kontrollrendszer nyomán hatása lehet a nagyot tévedő bíró pályájára. (Nem valószínű, hogy felmerült a Dopeman-ügy bírájában, hogy ha a felmentő ítélete jogszerű, akkor minden állampolgárnak alanyi joga számára kedvezőtlen döntés esetén bírák műanyag fejével futballozni a Kossuth téren, rendőri biztosítással.) A bíróságok sokszor nem veszik figyelembe az ítéleteik társadalmi hatását. Egy „következmények nélküli országban” eluralkodhat a jogi anarchia, az önbíráskodás.
Arról nem beszélve, hogy az ítéleteknek gyakran sokmilliós perköltség- és kártérítési vonzatuk is van, amelyet az állam (az adófizető) visel. Nem lenne célszerű, ha a közvéleményben rögzülne, hogy visszatérőben van a kádári nómenklatúra-bíráskodás, vagyis vagyunk mi egyenlők, de vannak nálunk egyenlőbbek.
Az elmondottak nem érintik azt, hogy a bíráink többsége megnyugtató, igazságos ítéletet hoz, amely már első fokon jogerőre emelkedik.
http://magyarhirlap.hu/cikk/46912/Birosagaink
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)