A német alkotmánybíróság 2009. június 30-án elég lesújtó ítéletet mondott az Európai Parlamentről. A lisszaboni szerződést értékelő ítéletükben azt írták, az EU “strukturális demokráciadeficitjének” két legfőbb oka is az Európai Parlament:
Egyrészt azért, mert bár pont a lisszaboni szerződés adott olyan jogosítványokat az EP-nek, amivel az ma már több egy gittegyletnél, még mindig alárendelt olyan, nem demokratikusan választott intézményeknek, mint az Európai Bizottság vagy a Tanács.
Másrészt teljesen aránytalan a választópolgárok képviselete, a kis tagállamok polgárai sokszorosan felülreprezentáltak.
De még mennyire.
Bár a 751 európai képviselőhelyet a lakosságszámot figyelembe véve osztották szét a tagállamok között, arányosnak semmiképp nem nevezhető a rendszer.
Például hatvanezer máltait ugyanúgy egy ember képvisel, mint hétszázezer németet. Magyarán, 12 német szava ér annyit, mint egy máltaié.
A probléma Magyarországról is ismerős lehet, itt részben azért volt szükség a magyar országgyűlési választókörzetek újrarajzolására, mert az utolsó választáson már 2,5-szeres volt az eltérés a legkisebb és a legnagyobb népességű választókerületek között. De ez is eltörpül az európai aránytalanságok mellett – márpedig a demokratikus képviselet egyik alapja, hogy a szavazatok is egyenlőek.
A rendszer egyértelműen a kisebb tagállamok javára torzít. A legnagyobb nyertes a legkisebb tagállam, Málta:
A négyszázezer máltait hatan képviselik,
ahogy 1,3 millió észtet hatan,
a 2,3 millió lettet nyolcan,
a 82,5 millió németet pedig 96-an.
Az arányos képviselet alapján minden 550 ezer választópolgárra kéne jusson egy EP-képviselő, de a tagállamok jelentős részében ennél kevesebb ember választ egyet – Luxemburgban és Máltán összesen nem élnek ennyien.
Magyarország számára egyébként inkább kedvező a rendszer, mert itt kb. 400 ezer választópolgárra jut egy képviselő.
(Via Bruegel.org)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése