Nagyon mérgesek a kuvaitiak

MTI
Tízezrek vonultak fel pénteken, egy nappal a parlamenti választás előtt Kuvaitban, és a voksolás bojkottjára szólítottak fel, tiltakozásul amiatt, hogy az ország uralkodója októberben - az ellenzék szerint számára hátrányosan - megváltoztatta a választási szabályokat.

Ellenzői szerint az új szabályozás - amely szerint minden választónak egy voksa van - a kormánypárti jelölteknek kedvez. Korábban egy ember négy voksot is leadhatott - ha sikerült három támogatót szereznie - az általa támogatott jelöltre, és a rendszer hívei szerint erre továbbra is szükség lenne, mivel Kuvaitban nem működnek politikai pártok, csak informális csoportosulások léteznek.

Az uralkodó, Szabah el-Ahmed el-Dzsábir asz-Szabah emír ugyanakkor azt állítja, hogy a változtatásra nemzetbiztonsági okokból és a stabilitás fenntartása érdekében volt szükség.
Kuvait az egyetlen öböl menti arab monarchia, amely választott parlamenttel rendelkezik. Az egykamarás, 66 tagú Nemzetgyűlés 50 tagját négy évre közvetlenül választják, és hivatalból tagja a kormány 16 minisztere is. A nők 2006 óta rendelkeznek választójoggal, a törvényhozásba 2009-ben került be először nő.

Februárban már tartottak előre hozott választást, amelyet az iszlamista ellenzék nyert meg, de az eredményt az alkotmánybíróság júniusban érvénytelenítette, és a 2009-ben megválasztott előző törvényhozást helyezte vissza hivatalába. A kuvaiti parlamentnek törvényhozási felhatalmazása ugyan van, de a miniszterelnököt, aki a kormányt összeállítja, az uralkodó nevezi ki.

Jogtalan elbocsátásért 9 ezer eurót fizet a magyar állam

MTI, Gazdasági Rádió
A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának öttagú tanácsa elutasította a fellebbezést abban az ügyben, amelyben a bíróság júliusban, első fokon elmarasztalta Magyarországot egy közalkalmazott indoklás nélküli elbocsátása miatt. Ezzel az elmarasztaló ítélet jogerőre emelkedett.
Az Európa Tanács égisze alatt működő bírósághoz az európai emberi jogi egyezmény előírásainak megsértésére hivatkozva lehet fordulni akkor, ha a panaszos már minden hazai jogorvoslati lehetőséget igénybe vett, és nem járt eredménnyel. A strasbourgi bírói testület július 10-ikén elmarasztalta és összesen 9 ezer euró megfizetésére kötelezte Magyarországot egy közalkalmazott indoklás nélküli elbocsátása miatt. A volt magyar közalkalmazott nő - akinek a nevét saját kérésére nem hozták nyilvánosságra - azzal érvelt, hogy miután 2010. szeptember 27-én indoklás nélkül bocsátották el állásából, nem fordult bírósághoz, hiszen nem tudott volna semmilyen ellenérvet felhozni a perbeli siker reményében az elbocsátás általa nem ismert indokaival szemben. Ezzel tehát szerinte sérült az a joga, hogy sérelem esetén bírósághoz fordulhat.

Az indoklás nélküli elbocsátást lehetővé tevő jogszabályt a magyar Alkotmánybíróság 2011. február 18-án alkotmányellenesnek minősítette, majd ugyanazon év május 6-án azt is kimondta, hogy az ilyen, alkotmányellenesnek minősített jogszabályokat nem lehet alkalmazni a bíróságok előtt folyamatban levő ügyekben. Strasbourgban igazat adtak a panaszosnak, és megállapították, hogy Magyarországon megsértették az igazságszolgáltatás igénybe vételéhez fűződő jogát. A magyar állam képviselője nem vitatta érdemben a panaszos tényállításait, azzal azonban nem értett egyet, hogy a kifogásolt - és időközben megsemmisített - előírások az európai emberi jogi egyezményben foglalt jogok csorbítását jelentették: szerinte a panaszos a felmondás indoklásának hiánya ellenére is fordulhatott volna bírósághoz. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 6 ezer euró nem vagyoni kártérítést, valamint - a reálisan felmerült költségek megtérítésére - további 3 ezer eurót ítélt meg a panaszos javára.

Államcsíny – az új törvények összehangolt rendje

2012. április 16. hétfő, 03:27

Bolgár György ma közölt beszélgetésében Vörös Imre volt alkotmánybíróval joggal hívta fel a figyelmet rá, hogy elsikkadt Vörös Imre Állmacsínytevők című írása, amely március 8-án jelent meg a hvg.hu-n. (Sajnos nem ez az egyetlen fontos megállapításokat tartalmazó írás, amely visszhangtalan marad.) Az alábbiakban rövide(ebbe)n összefoglaljuk Vörös Imre írását. Amely nemcsak azért fontos, mert megindokolja, miért látja úgy a szerző, hogy érdemes gyanakodnunk: a kétharmados magyar kormányzó és törvényhozó erő államcsínyt hajtott végre. Hanem azért is, mert a politikusi önmentéseket és önérzeteskedéseket is a helyükre teszi. Egyrészt ugyanis nem magán- és belügy egyetlen uniós tagországban sem, hogy „a politikát” teljes rendszerátalakításra használják-e fel. Másrészt világossá teszi, hogy amikor magyar politikusok a konkrét törvényeket érintő konkrét kifogásokhoz ragaszkodnak, és a szuverenitás nevében kikérik maguknak a demokrácia felszámolásának vizsgálatát, azaz „a politikai” kifogásokat, éppen arra törekszenek, hogy eltakarják a magyar állampolgárok és az Unió szervezetei elől azt a tényt, hogy „a fogaskerékszerűen egymásba illeszkedő” konkrét törvények mára valóban antidemokratikus rendszerváltást – alkotmányellenes puccsot – eredményeztek.

Vörös Imre írása

Uniós tagsági feltétel a jogállam alapelveinek elfogadása és a hatékony politikai demokrácia

„A mostani – mondhatni újonnan felfedezett európai jognak való – megfelelési kampányban a magyar Alaptörvénnyel való viszony fel sem merül. Csakhogy a magyar Országgyűlés az elmúlt másfél évben e törvényalkotási konglomerátummal saját magának telepített aknamezőt: az EU-nak az európai joggal való összhangra vonatkozó vizsgálatai mellett folynak az Európa Tanács vizsgálatai is, melyek a sokkal szélesebb körű, általánosabb emberi jogi-alkotmányjogi kontextusra is kiterjednek. Az Európa Tanács – Magyarország által is aláírt – Alapokmányának 3. cikke kimondja: ’Az Európa Tanács minden tagállamának el kell fogadnia a jogállamiság alapelveit’. Az Európa Tanács keretében 1950-ben megalkotott ’Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Európai Egyezmény’-ének preambuluma pedig leszögezi: ’A világ békéjének és igazságosságának alapja (…) a hatékony politikai demokrácia (…) figyelembe vétele útján tartható fenn’. Tehát az Európa Tanács Velencei Bizottságának tárgyilagos – ettől még nem egyedül üdvözítő, de mindenképpen megfontolandó, adott esetben követendő – véleménye is kimunkálás alatt áll, amelyet persze valamiféle provinciális ’szabadságharcos’ faluvégi kurta kocsmában még ki lehet röhögni, de politikusok, civil szervezetek, polgárok és – nem utolsó sorban – befektetők cseppet sem hagyják figyelmen kívül.”

A gyanakvást keltő törvényekről

„A közbeszéd központjában manapság az áll, hogy egy-egy törvény egyik vagy másik rendelkezése jó-e vagy rossz, a demokráciára, a jogállamiságra nézve kedvező vagy netán rombolja azt, más ország másik jogrendjében is van-e ilyen rendelkezés. Visszhangot kelt, hogy a magyar Alkotmánybíróság 2010 végén megsemmisítette a médiatörvény egyes rendelkezéseit, vagy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek azon újonnan beiktatott szabályait, amely az előzetes letartóztatás időtartamának meghosszabbítása mellett megtiltotta az ügyvédnek a gyanúsított kezdeti meghallgatásánál való jelenlétét. Ettől persze még marad a kérdés: vajon e törvények többi rendelkezései, avagy az 2010 ősze óta megalkotott sok-sok törvény egyes szabályai kiállják-e az alkotmányosság próbáját?”

Vörös Imre felsorolja a legnyilvánvalóbban jogállam-ellenes kormányzati-törvényhozói lépéseket.

• Azt, hogy az új legfelsőbb bírósági adminisztratív vezető bármelyik magyar állampolgártól megvonhatja azt a jogot, hogy ügyét a törvények által pártatlanul és normatív módon kijelölt bíróság tárgyalja (azaz végső soron a hatalommal – vagy a hatalom ügyfelével – biztosan „rokonszenvező” bíróság elé kelljen állnia. Ugyanezt a jogot a legfőbb ügyésznek is megadták a büntetőeljárásról szóló törvényben – majd amikor az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek nyilvánította, egy szemérmetlen húzással átemelte a rendelkezést az Alaptörvényhez fűzött kiegészítő törvénybe. „A ’jogállami’ technika egyszerű – írja Vörös Imre. – Ha az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek, sőt még plusz nemzetközi szerződésbe ütközőnek minősít valamit, akkor beírjuk az Alaptörvénybe, hogy a testület ne vizsgálhassa – ami ugyanis az Alaptörvényben van, az már per definitionem nem lehet alkotmányellenes.”

• Azt, hogy a jövőben minden bíró egyetlen személytől – ugyanettől az adminisztratív vezetőtől – függ.

• Azt, hogy az új választójogi törvény „meghamisíthatja a választópolgárok akaratnyilvánítását”, s hogy a médiaszabályozás milyen abszurd megoldásokat tartalmaz.

• Azt, hogy a Költségvetési Tanácsnak a köztársasági elnök által kinevezett elnöke plusz a másik két tag egyikének a szavazata elég ahhoz, hogy Magyarországnak (az esetleges új kormánynak) ne legyen költségvetése.

• Azt, hogy a 32 „sarkalatos” – azaz kétharmados – törvény nullára korlátozza az esetleges új kormány mozgásterét.

Az alkotmány azért van, hogy határt szabjon a többségi diktatúrának, az Alkotmánybíróság azért van, hogy ügyeljen ezekre a határokra

A felsorolást ezzel zárja: „A kétharmados parlamenti szavazattöbbség nem ad felhatalmazást a ’többség diktatúrájára’: az alkotmánybíráskodás létrehozatalát alapvetően éppen ez a szempont indukálta. A mindenkori parlamenti többség tevékenységét, azt, hogy jogalkotói hatalmával éljen, és ne éljen vissza, hogy a törvényhozói, és általában a közhatalom gyakorlása ne csapjon át visszaélésbe, kizárólagosságba, hogy a többségi akarat érvényre juttatása együtt járjon a kisebbségi érdekek körültekintő, tárgyilagos mérlegelés szerinti méltányos figyelembevételével, nos, mindezt éppen az alkotmányok megfogalmazása és rendelkezéseinek az alkotmánybíróságok általi betartatása biztosíthatja. Az alkotmánybeli szabályok nem ’közhelyek’, így az Alapörvény sem ’közhelygyűjtemény’, hanem jogi norma, amit elsősorban és mindenekfelett az Országgyűlésnek kell betartania, az Alkotmánybíróságnak pedig betartatnia. És nem az Európai Unió Bizottságának, nem Neelie Kroesnek, José Manuel Barrosonak, vagy az Európa Tanács Velencei Bizottságának. Nekik is, persze – de nem elsősorban nekik.”

Az uniós „kötelezettségszegés” nem egyes normák hibáját jelenti, hanem azt, hogy az egyes törvények mára elfogadhatatlan közjogi rendszerré álltak össze

„A probléma ugyanis mára már jelentősen túlnőtt azon, hogy egyik vagy másik, 2010 ősze óta az ország közjogi ’átszervezése’ során megalkotott törvény egyik vagy másik rendelkezése megfelel-e az európai jognak vagy az Európa Tanács dokumentumainak. Vagy számtalan más nemzetközi szerződésnek…” „nyilvánvaló képtelenség (és ezért merül fel a kötelezettségszegés gyanúja, illetve indult meg az emiatti eljárás), hogy miután a csatlakozási tárgyalások során bizonyítottuk a taggá válásunkra való ’érettségünket’ – jogrendszerünknek az európai joggal való összhangját –, most, a taggá válás után visszaforgatjuk az idő kerekét. Álságosan, de nagyon átlátszóan szuverenitásunkra hivatkozva úgy teszünk, mintha a korábban feltételül szabott csatlakozási kritériumok folyamatos fenntartására, teljesítésére nem is vállaltunk volna kötelezettséget. Ebben áll a kötelezettségszegés – nemcsak az európai jog, hanem egy nemzetközi szerződés: a csatlakozási megszegése is.” Vagyis „a magyar jogrendszer az azt alkotó törvények komplex összefüggésrendszerében a csatlakozáskor euro-konform volt, ma pedig súlyos gyanú merül fel arra nézve, hogy nem csupán egyik vagy másik rendelkezése nem konform, hanem a maga egészében olyan közjogi struktúrát teremtett, amely az Európa Tanács szerint is komoly aggályokat kelt és vizsgálatot igényel…”

„Az egyes törvények ugyanis 2011. december 31-re egységes közjogi rendszerré álltak össze, amelyek a maguk összességében már a magyar Alaptörvény szerinti vizsgálatot is megérdemlik. Ezért álságos arra hivatkozni, hogy egyik vagy másik vitatott jogszabályi rendelkezés más országban is létezik.”

„Már nem a részről, hanem az egészről van szó.” „A rendszer egésze – és erre kezdenek gyanakodni uniós partnereink és az Európa Tanács is –azt a bizonyos előre bejelentett ’centrális erőteret’ hozta létre, amely nem feltétlenül minősül jogállaminak és demokratikusnak.”

A törvény szövege az egyetlen garancia, és nem a jogalkalmazó „jóindulata”

Vörös Imre a jogállam lényegét így foglalja össze:
„Mélységesen cinikusnak és hamisnak érzem ezért azt az álláspontot, amely szerint felesleges a törvény szövegén aggályoskodni, várjuk meg, hogy a gyakorlatban hogyan alkalmazzák.” „És ne is kísérletezzünk azzal sem, hogy az aggályos, tendenciózusan, sanda, de egyértelműen kivehető célokra törően megfogalmazott tartalmú törvények alkalmazása majd a jóságos jogalkalmazó hangulatától függően lehet enyhébb, lágyabb is. Nem! A törvény szövege a garancia, éspedig az egyetlen garancia. A jogállam attól jogállam, hogy előreláthatóságot biztosít polgárainak, ezt nevezzük jogbiztonságnak. Az előreláthatóság biztonsága a jog mint társadalmi intézmény nagy értéke.”

Az alkotmányos vizsgálatnak arra kell irányulnia, hogy a törvények együttesen lehetővé teszik-e a közhatalom kizárólagos birtoklását

Ezt követően a szerző azt az alkotmánybeli szabályt értelmezi, amely tiltja a közhatalom kizárólagos birtoklását, sőt, ennek a lehetőségét is, majd megállapítja: „A közhatalom kizárólagos birtoklását törvények sorozata képes csak lehetővé tenni és a jövőre nézve is – a működésben is – garantálni. Az alkotmányossági vizsgálat tehát ebben az esetben arra irányulhat, hogy vannak-e olyan törvények, amelyek együttesen, a maguk összefüggésében együtthatva képesek a közhatalom kizárólagos birtoklását lehetővé tenni, megvalósítani, majd ezt tartósítani és garantálni. Egy határ átlépéséről, egy más minőségről van tehát szó, amely határ elvontan persze nem határozható meg.” Mint írja, a korábban felhozott példái „a teljesség igénye nélkül vették számba azokat a komoly gondokat, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a mindenkori kormány ebben az új közjogi intézményrendszerben, politikai versenytársaira tekintet nélkül, képes a közhatalmat többé-kevésbé – inkább többé, mint kevésbé – kizárólagosan birtokolni.”

„Az emlegetett törvények a maguk összességében megítélésem szerint valóban komolyan felidézik a közhatalom kizárólagos birtoklásának intézményesített lehetőségét – nemcsak egy adott parlamenti ciklusban, hanem azon túl is. Márpedig a törvény-csomag megteremtette lehetőség önmagában elég, annak tényleges megvalósulása… már csupán a parlamenti többség által támogatott hatalom birtokosának jóindulatától függ.”

„Az a közjogi intézményrendszer és helyzet, ami ma Magyarországon beállt, nem csak az európai jog szempontjából, hanem mindenekelőtt a magyar alkotmányosság szempontjából aggályos.”

Államcsíny

„Nehéz nem szembe nézni a tényekkel: alapos a gyanú arra nézve, hogy a kizárólagos közhatalom-birtokláson alapuló hatalomgyakorlás rendszere kiépült. Ezt a köznyelv államcsínynek nevezi. Márpedig sem az egykori Magyar Köztársaságban, sem a mostani Magyarországon nem szabad államcsínyt végrehajtani – legalábbis alkotmányosan nem. A legitimitást – a törvényhozási úton végrehajtottságot – ugyanis felülírja az alkotmányosság. Nem ’alkotmányos államcsínyről’ van/lehet tehát szó, hanem csakis és kizárólag alkotmányellenes államcsínyről.”

Írását azzal zárja, miért lesz nagy horderejű az Alkotmánybíróságnak az a döntése, amelyet a Szabadság és Reform intézet indítványáról hoz majd (amely elolvasható az Alkotmánybírósági beadványok tára című rovatunkban is). A döntéssel „ugyanis Magyarország átvenné a kezdeményező szerepet az európai intézményektől a saját dolgaink rendezése tekintetében. Nem kívülről mondanák meg nekünk, hogy mi van összhangban ezzel meg azzal az európai jogi szabállyal, hanem a magyar Alkotmánybíróság mondaná meg, hogy mi van összhangban az Alaptörvénnyel”.
Galamus

Sokkoló rendőrtámadás Hatvanban

Földes András
Egy, a rendőrök által megvert fiú miatt tört ki botrány a hatvani rendőrség előtt, tudtuk meg a TASZ ügyvédjétől. Az eset információink szerint sorozatos rendőrattakokba torkollt, amelyek során nőket, gyerekeket és idős embereket vertek meg a rendőrök. Állítólag olyanok is a rendőri brutalitás áldozatául estek, akik nem is tudtak az ügyről.

Az MTI és a rendőrség péntek délutáni közleménye rendőrökre támadó feldühödött csoportról adott ki közleményt: a hivatalos tájékoztatás szerint kábítószerrel való visszaélés gyanúja miatt előállítottak 12 embert csütörtökön, és emiatt gyűltek össze a rokonok a rendőrkapitányság épülete előtt. A nyomozó ügyészség a hivatalos hírek szerint a tizenkettőből végül két személyt vett őrizetbe kábítószer-terjesztés gyanújával, és további 5 ember ellen indított eljárást hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt.
Sokkoló támadás

A TASZ ügyvédje szerint ugyanakkor a kapitányság elé vonuló hozzátartozók nem ok nélkül kezdtek háborogni. A rendőri erőszakba torkolló eseményeket információink szerint az indította el, amikor az egyik elengedett férfi a verés látható jeleivel az arcán távozott a rendőrségről. A zúgolódókra rátámadtak a rendőrök, válogatás nélkül verték az ott tartózkodókat, nőket és gyerekeket. A tömeg a közeli lakótelep házaiba menekült, de a rendőrök oda is követték őket. Volt, akinek kificamították a vállát, mentőt is kellett hívni, számolt be Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd szemtanúk egybehangzó állításaira hivatkozva.

Az esetet telefonon is rögzítette valaki, de egy rendőr állítólag kicsavarta a kezéből a készüléket, és elvette. Úgy tudjuk, Horváth Aladár, roma jogvédő is a helyszínre utazott, és érdeklődött a telefonról, amelyen bizonyító erejű felvételek lehetnek, de kérésére nem kapott egyértelmű választ.

A rendőri támadásnak áldozata lett a TASZ terepmunkása szerint egy háromfős csoport is. A nagymama, négyéves és 14 éves hallássérült unokája a fentiekről mit sem tudva sétált a lakótelepen, amikor a rendőrök rájuk támadtak. A fiút megverték, a nagymamát pedig gázsprével fújták le. A lakótelep erkélyeiről többen látták az esetet, és végül ők hívtak mentőt.

A mentő elszállította a fiút, akinek hollétéről sokáig nem tudott a család. A nagymama értesítette a nem Hatvanban dolgozó édesapát, aki a rendőrségre ment, hogy a gyerekét keresse. A férfi nem kapott tájékoztatást, de amikor visszaült autójába, a rendőrök a segélyszervezet munkatársa szerint kirángatták, és megverték.

Az akciókban a rendőrség mellett készenléti rendőrök, vagy TEK-esek is részt vettek, állították szemtanúk.
Kutyás házkutatás

Még egy rendőrattak történt csütörtök este. Egy nagyjából tízfős csoport szállt ki a rendőrséghez közeli lakótelepre, ahol hangosbeszélőn felszólították az egyik lakásban tartózkodó családot, hogy feltartott kézzel jöjjenek ki. A rendőrök kutyákkal kutatták át a lakást, amelyben több fiatal gyerek aludt. Információink szerint kábítószert kerestek, de nem találtak. A rendőrtámadásban sérültek panaszt szerettek volna tenni, de nem engedték be őket a kapitányságra, mondta a TASZ munkatársa.

Az esettel kapcsolatban megkerestük a Heves megyei rendőr-főkapitányságot, ahol a következő tájékoztatást kaptuk: "A rendőrség a Hatvanban 2012. november 22-én délután történtekkel kapcsolatban a hatáskörébe és illetékességébe tartozó szükséges mértékű tájékoztatást megadta."

A rendőr-főkapitányság MTI-hez eljuttatott nyilatkozata ehhez annyit tett hozzá: "Egy ember ellen hivatalos személy elleni erőszak, öt ellen csoportos garázdaság megalapozott gyanúja miatt indult eljárás azok közül, akik csütörtökön a hatvani rendőrkapitányság előtt randalíroztak."

Elzavarhatja Murszit az alkotmánybíróság

MTI,Index
Egyiptomi ellenzéki vezetők tömegtüntetésekre hívták az embereket tiltakozásul az ellen, hogy Mohamed Murszi államfő jelentősen kibővítette a saját jogköreit. Az ország alkotmánybírósága azt fontolgatja, hogy élne az államfő elmozdításához való jogával.

Az egyiptomi alkotmánybíróság egyik tagja csütörtök éjjel közölte, hogy a testület hivatal alóli fölmentési eljárást fontolgat Mohamed Murszi államfő ellen, miután ő kibővítette saját elnöki jogköreit. Az alkotmánybíróság esküszegés és az alkotmányos rend aláásása miatt lépne fel Murszi ellen. A névtelenül nyilatkozó bíró rámutatott arra, hogy az alkotmánybírák Egyiptom történelmében először élnének az államfő elmozdítására vonatkozó jogukkal.

Mohamed csütörtökön egy elnöki rendelettel jelentősen kibővítette saját jogköreit. Az új alkotmány elfogadásáig egyetlen általa hozott döntést sem lehet megtámadni a bíróságoknál, vagy más szerveknél. Murszi dekrétuma szerint az igazságügyi hatóságok immár nem oszlathatják fel az alkotmányozó tanácsot, és ugyanezt a védelmet megkapta a parlament felsőháza is. Mindkét testületben Murszi iszlamista szövetségesei vannak többségben. Elemzők szerint Murszi ezáltal gyakorlatilag a törvények fölé helyezte magát, és rendkívüli állapotra jellemző intézkedéseket hozott.

Murszi rendelete után az ellenzék egyik vezetője, a Nobel-díjas Mohamed el-Baradei azt írta Twitteren, hogy Murszi "új fáraóvá" kiáltotta ki magát, írja a BBC. A dekrétum miatt csütörtök éjszaka összeült tanácskozásra több tucat befolyásos ellenzéki vezető, köztük Amr Musza, az Arab Liga volt főtitkára és Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egykori vezetője. Az ellenzéki vezetők "a jogállam elleni puccsnak" nevezték Murszi intézkedéseit, követelték tőle, hogy vonja vissza rendeletét, és "milliók tiltakozására" szólították a polgárokat. Több forgatókönyvet vettek fontolóra: országos polgári engedetlenséget hirdetnek, tüntetéseket szerveznek, illetve bizalmatlansági indítványt kezdeményeznek az államfő ellen.

Murszi csütörtökön elmozdította hivatalából az ország főállamügyészét, Abdel Magid Mahmúdot is, és elrendelte, hogy tárgyalják újra mindazoknak az ügyét, akik felkelőkre támadtak még Mubarak hatalmának idején. Az új főállamügyész, Talaat Ibrahim Abdalla azonnal hatályon kívül helyezte az összes bírósági ítéletet, és perújrafelvételt rendelt el Hoszni Mubarak volt elnök és Habib al-Adli volt belügyminiszter ellen, akiket júniusban életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek.

Paczolay: Kihívás a hatalommegosztás értelmezése

Mind az Egyesült Államokban, mind Magyarországon kihívást jelent az egyes hatalmi ágak önállóságának értelmezése és védelmezése - jelentette ki Washingtonban az Alkotmánybíróság elnöke.

Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, és Stumpf István alkotmánybíró egy, a konzervatív Federalist Society által amerikai és európai bírók számára rendezett munkatalálkozón vett részt.

Az Alkotmánybíróság elnöke kiemelte Antonin Scalia bírónak, az amerikai Legfelsőbb Bíróság tagjának azt a gondolatát, hogy az amerikai alkotmány legértékesebb eleme a hatalmi ágak elválasztására épülő hatalmi szerkezet. Scalia hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság tagjaként ennek a védelmét tartja a legfontosabb feladatának, beleértve a bírói függetlenség megoltalmazását is. "Magam is úgy gondolom, hogy ez a mi alaptörvényünk számára is egy üzenet" - nyilatkozott Paczolay Péter - Hiszen a mi alaptörvényünk annyiban túl is megy az amerikai alkotmányon, hogy kifejezetten meg is fogalmazza a hatalommegosztás elvét, amíg az Egyesült Államokban ez az alkotmány struktúrájából és a benne foglalt szabályokból fakad."

"Amit ők 230 éve után is még napi feladatnak tartanak, az számunkra egy alig néhány hónapos alaptörvény esetében még nagyobb kihívás, vagyis az, hogy körvonalazzuk, értelmezzük és megvédjük a hatalommegosztást, az egyes hatalmi ágak önállóságát és hatáskörét" - mondta az Alkotmánybíróság elnöke.
A washingtoni tanácskozás szervezője, a Federalist Society három évtizede alakult az Egyesült Államok vezető jogi fakultásain.

Feladatának a szövetségi alkotmány eredeti értelmezésének a benne foglalt értékek védelmezését tartja. A vasárnaptól keddig tartott eszmecsere fő témái között szerepelt a bírói függetlenség, az alkotmányértelmezés lehetséges módjai közötti konfliktusok és az emberi jogok nemzetközi jogi védelme.

A magyarországi bírói függetlenséggel kapcsolatban szó esett azokról a reformokról, amelyek a rendszerváltozás óta a rendes bírói szervezetet érintették, beleértve az Alkotmánybíróságnak és az uniós bíróságnak az erre a vonatkozó határozatait. "Úgy tűnik, hogy nemcsak Magyarországon, de Európa sok más országában is vannak az alkotmánybíróságnak olyan konfliktusai a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalommal, amely közvetve vagy közvetlenül érinti a bírói függetlenség kérdését is" - nyilatkozott az Alkotmánybíróság elnöke.

A tanácskozás magyar részvevői arról is beszámoltak, hogy az új alaptörvény több szabályt is tartalmaz az alkotmányértelmezéssel kapcsolatban. Paczolay Péter elmondta, hogy a választói regisztrációnak az alaptörvényben való rögzítéséről nem esett szó.
A Federalist Society tanácskozásán európai részről francia, lengyel, olasz, grúz szlovén, román és magyar alkotmánybírók vettek részt, valamint az Európai Bíróság egy tagja. Az Egyesült Államokat több szövetségi fellebbviteli bíró és a Legfelsőbb Bíróság két tagja, Samuel A. Alito és Antonin Scalia reprezentálta.

A magyar Alkotmánybíróság két képviselője emellett külön találkozott Anthony Kennedyvel, az amerikai Legfelsőbb Bíróság egy harmadik tagjával és szerdán részt vett egy, a konzervatív Cato Intézet által a magyar alaptörvényről rendezett kerekasztal-beszélgetésen.
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/11/21/19/Paczolay_Kihivas_a_hatalommegosztas_ertelmezese_.aspx

Nem szabálysértés a közterületen élés

... Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke az Inforádió kérdésére kifejtette, várható volt, hogy ez a döntés születik,a szociális problémákat ugyanis szociális úton kell megoldani. ...
A döntés kapcsán az Inforádió Vecsei Miklóst, a Máltai Szeretetszoglálat alelnökét kérdezte. Vecsei Miklós kifejtette: várható volt, hogy az Ab megsemmisíti a rendelkezést.

"Mindenki, akivel beszéltünk, ezt jósolta. Másrészt a hétköznapok azt igazolták, hogy nincs is más út. Tulajdonképpen az elmúlt hónapok gyakorlatát mutatta, hogy nem büntettek az utcán, a rendőrség, a közterület-felügyelet velünk egyetértésben arra jutott, hogy a szociális problémákat szociális úton kell megoldani, és így is telt az elmúlt év."

"Azért nagyon fontos, hogy ez az Ab határozat megszületett, mert az önkormányzatok viszont elkezdték a rendeletalkotást és abban egészen szörnyű próbálkozások voltak arra, hogy meghatározzanak közrendet veszélyeztető magatartásokat. Én néhány budapesti önkormányzat rendelet tervezetét láttam, amit véleményezésre megküldtek, azokban egészen súlyos félreértések voltak arról, hogy mit is nevezhetünk közrendet veszélyeztető magatartásnak. Nagyon sokszor elmondtuk, hogy ezer oldalról szankcionálható egy csomó olyan dolog, ami valóban veszélyes, a szabálysértési törvény ki is tér erre. Alig van olyan valóban közrendet veszélyeztető magatartás, amit az eddigi jogszabályok alapján ne lehetne büntetni, tehát ez inkább a hangulatkeltésre adott lehetőséget. Az AB megsemmisítette a törvényt, az összes erre hivatkozó rendelet is ezzel együtt megsemmisült. Ezeket újra kell gondolni. Én azt remélem, hogy rákényszerülünk újra közösen arra, hogy végiggondoljuk ugyanazokat a problémákat, amiket mindannyian látunk, valóban a szociális munka eszközeivel oldjunk meg." - mondta Vecsei Miklós.

http://www.maltai.hu/?action=new&newid=870

Az Inforádió hanganyaga

''Nem fagynak meg a hajléktalanok az Alkotmánybíróság döntése miatt'' - Vecsey

Az Alkotmánybíróság döntése miatt a jövőben nem garantálható a hajléktalanok alacsony halálozási aránya – hangoztatja a Fidesz. A kormánypárt ezt annak kapcsán közölte, hogy a testület kedden alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, és megsemmisítette a szabálysértési törvénynek azt a rendelkezését, amely szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát. A Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a Klubrádiónak azt mondta: az alkotmánybíróság döntését nem lehet úgy értelmezni, hogy mostantól a testület megengedi, hogy bárki megfagyjon.
A Fidesz közleményében azt írta: tudomásul veszik a döntést, ugyanakkor kudarcnak tartják azt a politikát, amely lehetővé teszi, hogy a nehéz sorsú emberek az utcán éljenek. Tiszteletben tartja az Alkotmánybíróság döntését a hajléktalanokról, a főpolgármester, ugyanakkor a Magyar Nemzetnek kijelentette: a testület "akarva-akaratlanul" lehetővé tette, hogy hajléktalanok tömegei lakhassanak a közcélú aluljárókban. Tarlós István arról beszélt, hogy a határozat visszahozhatja a 2010 előtti időket, amikor a fedél nélkülieknek "az akkori liberális felfogás szerint elidegeníthetetlen joguk volt szabadon megfagyni, meghalni". Vecsey Miklós a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a Fővárosi hajléktalanügyi konzorcium egyik vezetője szerint a hajléktalanok kérdésének lezárását nem lehet úgy értelmezni, hogy bárkit hagynak megfagyni.
(Klubrádió)

Az előzményekről:
http://www.pesterlloyd.net/2011_41/41obdachloseDEZ/41obdachlosedez.html

A döntés után:
http://www.pesterlloyd.net/html/1246verfassungsgericht.html

Orbánt bírálja Sólyom László a választási regisztráció miatt

Szerző: hvg.hu
Két nagy választás előtt áll az Alkotmánybíróság, vele együtt pedig a magyar demokrácia és alkotmányosság Sólyom László szerint. A volt köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság (Ab) első elnöke az Origón megjelent keddi írásában a bírák kényszernyugdíjazásáról született uniós ítéletet elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az új alkotmány megszületése után már az Ab feladata, hogy a szöveget értelmezve garantálja az alkotmányos elvek működését Magyarországon.

A korábbi államfő szerint az Ab nyáron, a bírák nyugdíjazásáról szóló döntésekor kiderült, hogy a testület mennyire megosztott, és közel áll ahhoz, hogy letérjen arról az útról, amit magának 1990 óta kijelölt. Két nagy próba áll az Alkotmánybíróság előtt. Az egyik - amely már az Alkotmánybíróság előtt van - az átmeneti rendelkezések vizsgálata az ombudsman kezdeményezésére - írja Sólyom László az Origón közzétett esszéjében.

A másik rendelkezést pedig a napokban hozta meg az Országgyűlés: ez az általános választójog korlátozása az átmeneti rendelkezésekben azokra, akik regisztráltatják magukat. Az "alkotmányosság akarása", az alkotmányosságért való felelősség megkívánja, hogy az arra jogosultak ezt a módosítást és annak törvényi végrehajtását az Alkotmánybíróság elé vigyék - reagált arra a hvg.hu-n a múlt héten megjelent hírre, mely szerint a Fidesz mégsem akar előzetes normakontrollt kérni a testülettől a törvény hatálybalépése előtt, és arra számítanak, hogy ezt Áder János teszi majd meg. "Ezek a döntések az Alkotmánybíróság saját jövőjét és az alkotmányosság jövőjét is eldöntik Magyarországon" – figyelmeztetett Sólyom.

"Ez a kutya nem az a kutya"

Cikkében bírálja Orbán Viktort - a miniszterelnök nevének leírása nélkül - döglött kutyás hasonlata miatt. Sólyom szerint "ez a kutya nem az a kutya", és hiába állítja azt, hogy Alkotmánybíróság a nyári döntésében megsemmisítette a bírák nyugdíjazására vonatkozó összes előírást, mert az Európai Unió Bírósága nemcsak azokkal a passzusokkal foglalkozott, amiket az Ab kilőtt. Az Európai Unió Bírósága Sólyom szerint érintette ítéletében az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit is, "amelyben a bírákról szóló, megsemmisített törvényhez hasonló szabályok vannak".

"Nem döntött az Alkotmánybíróság a megsemmisített törvényen alapuló egyedi határozatok érvényességéről sem, amellyel a bírák jogviszonyát megszüntették" - írja a volt köztársasági elnök. Ezért a volt államfő úgy véli, "az átmeneti rendelkezések megfelelő részeit hatályon kívül kell helyezni".

Sólyom cinikusnak nevezte az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének nyilatkozatait is - szintén nem említve Handó Tünde nevét -, mert szerinte "a bírák egyéni perlésre utasítása cinikus, és sokukat belenyugvásra készteti. A jogalkotó pedig törvénytervezettel reagált az alkotmánybírósági határozatra: másfajta részletszabályok alkotmányba foglalásával, amit az Alkotmánybíróság már nem vizsgálhatna felül." Sólyom ugyanakkor azt is jelezte, ezt e tervezetet végül a kormánypárt visszavonta (hivatalos indoklás szerint azért, hogy a bírói érdekvédelmi szervezetekkel egyeztessenek. - a szerk.)

Szerinte "a szolgálati idő felső korhatárának leszállítása (…) csakis fokozatosan történhet. Mindkét bíróság indokolásából valamilyen mozgó skála következik: a 65 év feletti bírót sem lehet máról holnapra nyugdíjba küldeni, de annál rövidebb átmeneti idő elegendő, minél közelebb van a bíró az eddigi hetvenéves korhatárhoz. Azonban a legrövidebb átmeneti időnek is egy évnél hosszabbnak kell lennie a bíróság szerint, amely azzal példálózik, hogy másfelől Magyarországon a nyugdíjkorhatár hároméves megemelését nyolc év alatt hajtják végre." Szerinte az idő előtt nyugdíjba küldött bírákat "az eredeti állapot helyreállítása illeti meg, minden egyéb feltétel nélkül".

A korábbi államfő figyelmeztetett arra is, hogy az uniós "bíróság ítéletének végre nem hajtását az Európai Unió keményen" bünteti: "évente frissített közleményekben olvasható a visszatartó erejüket tekintve szinten tartott bírságok nagysága".

Sólyom László óvatosan ugyan, de bírálta az Alkotmánybíróság kormánytöbbség által jelölt és megválasztott új bíráit is "masszív ellenállásuk" miatt. Mint ismeretes, a testületen belül a döntéskor szavazategyenlőség alakult ki, és végül az Ab elnökének szavazata döntött - aki egyben a semmisítő határozatot is megfogalmazta. Szerinte az Ab nem térhet le arról az útról, melyet még az első testület az 1990-es években - amikor ő volt az elnök - kijelölt. "Az első Alkotmánybíróság mindent megtett, hogy meghonosítsa 'a közös európai alkotmányos hagyományt', és annak további fejlődésében részt vegyen" - írta Sólyom, arra is utalva, hogy elvi szinten még az alkotmányozó kormánypártok is ezt az utat akarták követni, hiszen azt tervezték, hogy egy az egyben átültetik az alkotmányba az EU Alapjogi Kartáját, ám végül erről letettek.

Alkotmányellenes a hajléktalanság tiltása

Index/MTI
2012. november 13.

Az Alkotmánybíróság hétfői határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette az új szabálysértési törvény azon rendelkezését, amely szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát.

Az AB emellett azokat a rendelkezéseket is megsemmisítette, melyek alapján az önkormányzatok saját rendeletben határozhatták volna meg a pénzbírsággal sújtható közösségellenes magatartásokat.

Alkotmányellenes a tulajdon elvonására lehetőséget adó elkobzás lehetősége is.

A parlament tavaly fogadta el a hivatalosan a "közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának ismételt megszegése" névre keresztelt tényállást, amire több fővárosi kerületi fideszes polgármester, például Rogán Antal, Papcsák Ferenc és Németh Szilárd tett javaslatot.

Az első két ügyben Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa kérte az Alkotmánybíróság vizsgálatát.

Az AB szerint összeegyeztethetetlen az alaptörvényben szabályzott emberi méltóság védelmével, ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből az utcán él. A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie, írták a bírák véleményükben.

Az Alkotmánybíróság szerint sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását.

A bírák szerint a törvény szövege ráadásul a jogbiztonságot is sérti, mivel hiányosságai és ellentmondásai olyan súlyos problémákat jelentenek, amelyek jogalkalmazói jogértelmezéssel nem oldhatók fel. Magyarán, törvényi definíció híján megállapíthatatlan, hogy mi minősül életvitelszerű közterületen lakásnak.

Az önkormányzatok rendeletalkotási jogával kapcsolatban a bírák megállapították, hogy a szabálysértési törvény rendkívül széles jogkört biztosít a tiltott magatartások meghatározására, ami azzal együtt, hogy a bírságolás miatt gazdasági érdekeltségük is van az önkormányzatoknak, jelentősen növeli a visszaélés esélyét. Az elkobzásról szóló szabályt pedig azért semmisítették meg, mert a tulajdonhoz való jog alapvető jog, amit önkormányzati rendeletben nem, legfeljebb törvényben lehet korlátozni.

Az AB határozatához négy, az Orbán-kormány idején kinevezett alkotmánybíró, Balsai István volt fideszes parlamenti képviselő, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Szívós Mária fűzött különvéleményt.

Milyen is az erős állam?

Évek óta halljuk: erős államra volna szükség. Eddig sokan talán bizonytalanok voltunk, milyen is lenne az. Még néhány nap, és megnyugodhatunk.
Ha az Országgyűlés elfogadja a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által- némi javítás után másodszorra - benyújtott T/8890 számú törvényjavaslatot a kormányzati ellenőrzéssel összefüggő egyes törvénymódosításokról, vége minden bizonytalanságnak.
Lássunk egy példát! Reggel 8-kor két öltönyös úr becsönget Kovács János ajtaján. A Kormányzati Ellenőrzési Hivataltói (Kehi) jöttünk - mondják, és megbízólevelet mutatnak. Kovács úr nem érti, mi köze a furcsa nevű hivatalhoz, de ez gyorsan kiderül. Az urak elmondják, hogy ők a General Electric magyar leányvállalatánál vizsgálódnak, aminek jogelődje, ugye, 1988-ban még állami vállalat volt.
Márpedig Kovács úr akkoriban a Tungsram mintaboltjában vett két villanykörtét. Lehet, és? Kovács úr jogviszonyban állt az akkori Tungsrammal, ezért a mostani ellenőrzés. De hát mit akarnak ellenőrizni? Akármit, először is adja át a dokumentumokat és a számítógépét! Kovács úr legszívesebben rávágná az ajtót a tréfamesterekre, de azok jóindulatúan figyelmeztetik: ne tegyen ilyet! Ha nem működik együtt, rendőrrel jönnek vissza, és meg is bírságolják. Kovács úr már óvatosabb. Hová fordulhatok? kérdi. Sehova - nyugtatják meg. Hol fellebbezhetek?
Sehol - mondják türelmesen. De a jegyzőkönyvet ugye megkapom? Viccel- nevetnek az urak -, miért írnánk jegyzőkönyvet? De mert a szolgáltató államot képviselik, tájékoztatják, hogy egy új törvény szerint járnak el. 1988-ban Kovács urat csúnyán átverték: a boltban 75 wattos izzó helyett 60-ast kapott. De kicsit se aggódjon, ha most tűri a lakás átvizsgálását, a papírjai elszállítását, a számítógépe tartalmának lemásolását, és minden kérdésre válaszol, akkor ők jól beperlik Kovács úr nevében azt a gazember céget.
A bíróság majd megállapítja, hogy a szerződés létre sem jött. És akkor? Akkor visszaadhatja a két villanykörtét, és megkapja a vételárat. Hogy rég nincs meg az izzó? Na, megnézheti magát, ha ilyen ócska trükkel próbálja akadályozni a törvényes ellenőrzést!
Rossz tréfa? Persze, de ha az említett javaslatból törvény lesz, ennél rosszabb is megtörténhet.
Egy frappánsnak tűnő módosítással az igazságügyi miniszter a Kehi ellenőrzési jogkörét - ami eddig csak az államháztartáson belüli szervekre és egyes állami többségű társaságokra terjedt kibővíteni javasolja. A javaslattevő először nagyot álmodott: ellenőrizhessen a Kehi minden céget, amelyben az állam - közvetve vagy közvetlenül - bármilyen csöpp részesedéssel bír, meg még az MNB-t is. Néhány újságcikk született, és kiderült, nem ez volt a szándék. Új változat: csak a 25 százaléknál nagyobb állami részesedéssel bíró társaságok lennének a Kehi céltáblái, az MNB-re meg nem is gondoltunk, csak úgy csináltunk, mintha. De akkor hogy jön ide a Tungsram? Úgy, hogy annak a bizonyos 25 százalékos részesedésnek - törvényi korlátok nélkül - "az ellenőrzéssel érintett időszakban" kellett fennállnia. És hogy jön ide Kovács úr? Úgy, hogy nemcsak a bizonytalan kritériumnak megfelelő cég ellenőrizhető, hanem minden cég és magánember, aki vele szerződéses jogviszonyban állt.
Kibontakozik tehát az erős állam, és "ökle", egy kormánynak alárendelt szervezet, amelyet amúgy az államháztartási ellenőrzési rendszer részeként határoz meg a törvény, és amely bárkit és bármit ellenőrizhet. A törvényből nem derül ki, milyen céllal, sőt az sem, milyen szabályok szerint folyna az ellenőrzés. Azt leszámítva, hogy az ellenőrzött számos olyan jogkorlátozást köteles eltűrni, amihez egy büntetőeljárásban legalább ügyészi engedély kell, és amiről a NA V álmodni sem mer. Sót a Kehi úgy férhet hozzá az üzleti és más titkokhoz, hogy semmi sem kötelezi azok megőrzésére. De hogy az állam még erősebb legyen, az ellenőrzött számára semmilyen jogorvoslati lehetőséget sem nyújt (kivéve a bírságolás megtámadását). De az erős államnak ez sem elég: ha a cég nem működik együtt a Kehivel, simán törlik az adó számát (és nem tud tovább működni), ha pedig a Kehi úgy gondolja, az ellenőrzött nevében megbízás nélkül akár pert is indíthat.
Ki vitatná, hogy a közpénzek - hazai és EU-s pénzek - felhasználását szigorúan ellenőrizni kell?
Ám a törvényjavaslat ennek örve alatt lényegében totális kontrollt, de legalábbis teljes körű információszerzési lehetőséget akar a kormánynak. Ha naivak vagyunk, remélhetjük (és megrémülhetünk), hogy hozzá nem értésből került a Ház asztalára ilyen javaslat.
De talán több okunk van az aggodalomra. Talán nem fognak Kovács úrhoz vagy a GE-hez becsöngetni a villanykörték miatt, a megfélemlítéshez bőven elég, hogy akár meg is tehetnék.
Ahol a kormány szándéka neveztetik közérdeknek, és ennek útjában nem állhat se jog, se intézmény, ott van miért félni. Kovács úr ettől egy ideig még jól fog aludni, és talán kekeckedésnek véli ezt az írást is. De a befektetők, legyenek hazaiak vagy külföldiek -akik mostanában amúgy is inkább mennek, mint jönnek - érteni fogják az üzenetet, és biztosabb ország után néznek. Ahol nemcsak erős állam, de jogállam is van.
Draskovics Tibor, HVG 2012. november 10., 45. szám, 88-89. oldal
A szerző volt pénzügyminiszter, igazságügyi és rendészeti miniszter.

Paczolay Péter előadása a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

Hosszú távon gátolja az Alaptörvény funkciójának érvényesülését, ha napi politikai érdekekből módosítanak rajta – jelentette ki Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában.

Bár a magyar Alaptörvény viszonylag friss jogszabály – fogalmazott –, így egyelőre nem látszik, hogy a későbbiekben hogyan alakul a stabilitása. Az Ab elnöke szerint káros az alkotmány napi politikai érdekekből való módosítása. Ez fokozottan érvényes az új Alaptörvényre, amely a magyarországi változásoknak új fundamentumaként jelent meg. Az alkotmány hosszú távú érvényesülése a szilárdságához, adott esetben a zártságához is kötődik. Paczolay Péter szerint természetesen szükség lehet alkotmánymódosításokra, de fontos, hogy az Alaptörvény magját jelentő szabályozások stabilak legyenek. Hozzátette: ha túl gyakran változtatnak az alkotmányon, akkor elveszti valódi funkcióját, nem tudja betölteni azt a feladatát, hogy a politikai közösség szilárd alapja legyen, számára magasabb értékeket közvetítsen, mércéje legyen a törvényhozás napi munkájának.

Litauszky Balázs, Inforádió – 2012. november 9.

Merkel: Három éven belül EU-föderáció kell (az eurózóna tagjainak)

A német kancellár az Európai Parlamentben azt mondta, hogy az eurózóna tagjainak szuverenitásuk sok részéről le kell mondaniuk a közös pénz megmentéséért. Három éven belül a nemzeti költségvetéseket, adópolitikát és munkajogot is brüsszeli felügyelet alá helyezné.
Angela Merkel német kancellár szerdán az Európai Parlamentben beszélt országa EU-s terveiről.
Merkel szerint az eurózóna tagjainak mindent meg kell tenniük a közös pénz stabilitásáért. Attól sem szabad megriadni, ha ezért alapszerződést kell módosítani.
Merkel szerint az EU-nak világos felhatalmazás és hatáskör kell, hogy beleszólhasson a nemzeti költségvetések alakításába. Az eddig ebbe az irányba tett lépések nem elegek.

Azt ígérte, hogy Németország mindent megtesz majd az euró megmentéséért, de kemény árat is kért érte. Az adópolitikát és a munkajogot is kiszedné a nemzeti hatáskörből. Merkel világossá tette, hogy a tagállamoknak le kell mondaniuk szuverenitásuk egy részéről.

Merkel a föderáció felé elmozduló eurózóna tervét már a decemberi csúcson el akarja fogadtatni a tagállamok vezetőivel, és két-három évet adna a terv végrehajtására.

Kiállt a bankunió mellett is, és visszautasította, hogy lassítani akarná létrehozását. Csak jelezte, hogy fontosabb neki a minőség mint a sietség. Spanyolország és Olaszország azért háborodott fel, mert szerintük Merkel arra játszik, hogy a jövő szeptemberi német választásokig ne legyen bankunió, hogy ne kelljen ezen országok bankrendszerét addig közös pénzből megmenteni.

Az eurózóna további integrálásával Merkel szerint is változtatni kell az EU működésén. Így például elképzelhetőnek nevezte, hogy a zóna 17 országának EP-képviselői szavazhassanak csak bizonyos kérdésekről.
http://index.hu/kulfold/2012/11/07/merkel_harom_even_belul_eu-foderacio_kell/

Feltámadt a meciarizmus Pozsonyban

Kocur László - 2012. november 6., Bocsánatkérésre és pénzbírságra kötelezte a szlovák alkotmánybíróság michal kovác volt államfőt fia elrablása ügyében.

Fia elrablóit még nem büntették meg, de őt már igen.
Egyenesen abszurdisztáninak nevezte Juraj Miskov, a szlovákiai liberális Szabadság és Szolidaritás parlamenti képviselője a Pozsonyi Kerületi Bíróság ítéletét, amely kártérítésre kötelezte Michal Kovác volt szlovák köztársasági elnököt Ivan Lexával, a Szlovák Információs Szolgálat volt igazgatójával szemben. A per tizenhat éve tart.

Elutasította az Alkotmánybíróság Michal Kovác volt szlovák elnök fellebbezését a Pozsonyi Kerületi Bíróság ítéletével szemben, így az jogerőre emelkedett. Michal Kovác 1993 és 1998 között töltötte be az államfői tisztséget. 1995. augusztus 31-én ismeretlen tettesek elrabolták a fiát, és az auszt­riai Hainburgba vitték, majd az SIS egyik ügynöke betelefonált az osztrák rendőrségre, hogy a rendőrőrs előtt egy autóban egy nemzetközi körözés alatt álló személy van. Az osztrák rendőrök a kocsiban az elkábított ifjabb Kovácot találták.
Michal Kovác mandátuma 1998. március 3-án lejárt, és elnöki jogkörei­nek egy részét a kormány gyakorolta. Vladimír Meciar miniszterelnök amnesztiában részesítette az emberrablási ügy résztvevőit, majd július 7-én újabb amnesztiát hirdetett a bűncselekménnyel kapcsolatban. Mivel az emberrablás így az amnesztia hatálya alá esett, az ügyben nem születhetett olyan jogerős ítélet, mely kimondta volna, hogy az ügy hátterében az Ivan Lexa vezette Szlovák Információs Szolgálat áll. A bíróság erre hivatkozva utasította bocsánatkérésre és kötelezte 3319 euró kifizetésére az agg politikust. Kovác azonban nem adja fel, az európai emberjogi bírósághoz fordul. A Kereszténydemokrata Mozgalom felháborodásának adott hangot az üggyel kapcsolatban. „Az igazságszolgáltatás Szlovákiában olyan pofont kapott, amilyent a meciarizmus óta nem” – mondta Ján Figel pártelnök.
Juraj Miskovot, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) frakcióvezetőjét elborzasztja, hogy Kovác alulmaradt az Ivan Lexával, a titkosszolgálat volt vezetőjével szembeni perében. Miskov szerint a Meciar-amnesztiák miatt máig nem derült ki az igazság, és a Smer-SD sem akar beavatkozni. A politikus úgy véli, fura helyzet állt elő, mert az elnök fiának elrablóit mindmáig nem büntették meg, de az exállamfőt igen.

Határidőhöz kötnék az alkotmánybírókat

Három KDH-s képviselő javaslata szerint az Alkotmánybíróság döntéshozatali folyamatát határidőhöz kötnék.

Monika Gibalová, Pavol Hrušovský és Pavol Abrhan indítványát a parlament második olvasatba utalta kedden. Eszerint az alkotmánybíróknak az eljárás megkezdésétől számított 90 napon belül döntést kellene hozniuk egy jogszabály felfüggesztéséről olyan esetben, amikor egy beadványban annak szerzője ezt kéri.

Gibalova indoklásában közölte, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint az Alkotmánybíróságnak felesleges halogatás nélkül kell meghoznia döntését egy adott jogszabály felfüggesztéséről, ugyanakkor véleménye szerint meglehetősen későn teszik ezt meg. Elmondása szerint olyan jogszabályok esetében kellene alkalmazni ezt a határidőt, amikor azok hatálya az alapvető jogok sérelmét, gazdasági károk okozását, vagy egyéb visszafordíthatatlan következményeket vet fel.

Jana Laššáková (Smer-SD) október közepén tájékoztatott, hogy előfordulhat, hogy változtatnának az Alkotmánybíróság bizonyos jogkörein. Erre egy minden frakció által delegált tagokból álló munkacsoportot állítottak fel. Laššáková szerint például a bírósági tárgyalások elnyújtása ellen benyújtott panaszokkal foglalkozhatna más szerv.

SITA/para

A magyar bírákra vonatkozó nyugdíjkorhatár radikális leszállítása hátrányos megkülönböztetésnek minősül

Az Európai Unió Bírósága
139/12. sz. SAJTÓKÖZLEMÉNY
Luxembourg, 2012. november 6.
Sajtó és Tájékoztatás
A C-286/12. sz. ügyben hozott ítélet
Bizottság kontra Magyarország
A magyar bírákra vonatkozó nyugdíjkorhatár radikális leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül
Ezen intézkedés nem áll arányban a magyar jogalkotó által elérni kívánt, a közszolgálatba tartozó foglalkozásokra vonatkozó nyugdíjkorhatár egységesítésére és az igazságszolgáltatáson belül kiegyensúlyozottabb korstruktúra kialakítására irányuló célokkal
Magyarországon 2011. december 31-ig a bírák, ügyészek és közjegyzők 70 éves korukig hivatalban maradhattak. Azonban, mivel a magyar szabályozást 2011-ben módosították, 2012. január 1-jétől az általános nyugdíjkorhatárt elérő, vagyis a 62. életévüket betöltő bírák és ügyészek szolgálati jogviszonya kötelezően megszűnik. Azon bírákra és ügyészekre vonatkozóan, akik ezt az életkort 2012. január 1-je előtt betöltötték, a magyar szabályozás úgy rendelkezik, hogy szolgálati jogviszonyuk 2012. június 30-án szűnik meg. Az említett korhatárt 2012. január 1-je és december 31-e között betöltő bírák és ügyészek szolgálati jogviszonya pedig 2012. december 31-én szűnik meg. 2014. január 1-jétől a közjegyzők szolgálati jogviszonya is azon a napon szűnik meg, amikor elérik az általános nyugdíjkorhatárt.
A Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított Magyarország ellen, mert úgy ítélte meg, hogy a kötelező nyugdíjkorhatár ilyen gyors és radikális leszállítása az életkoron alapuló, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv1 által tiltott hátrányos megkülönböztetést jelent az említett korhatárt betöltő bírák, ügyészek és közjegyzők tekintetében azokhoz képest, akik hivatalban maradhatnak.
A Bíróság helyt adott a Bizottság azon kérelmének, hogy az ügyet gyorsított eljárásban bírálja el, ami lehetővé tette az eljárás tartamának öt hónapra csökkentését.
A Bíróság először is megállapítja, hogy a 62. életévüket betöltő bírák, ügyészek és közjegyzők az ugyanezen foglalkozásokat űző fiatalabb személyekéhez hasonló helyzetben vannak. Mindazonáltal az előbbiek szolgálati jogviszonya életkoruk miatt kötelezően megszűnik, így a szolgálatban maradó személyekkel való bánásmódnál kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek. A Bíróság megállapítja tehát, hogy e helyzet közvetlenül az életkoron alapuló, eltérő bánásmódnak minősül.
A Bíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a szociálpolitika területére tartozó célok, mint például a foglalkoztatáspolitikával, a munkaerőpiaccal vagy a szakképzéssel kapcsolatos célok igazolhatják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmától való eltérést. E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a Magyarország által felhozott célok, nevezetesen a nyugdíjkorhatárnak a közszolgálatba tartozó foglalkozások tekintetében való egységesítésének szükségessége és a fiatal jogászok érintett foglalkozásokba való bejutását megkönnyítő kiegyensúlyozottabb korstruktúra kialakítása, a szociálpolitika területére tartozó céloknak minősülnek.
Mindazonáltal a korhatár egységesítésére vonatkozó célt illetően a Bíróság hangsúlyozza, hogy a vitatott szabályozással érintett személyek 2012. január 1-jéig 70 éves korukig hivatalban maradhattak, aminek következtében megalapozottan számíthattak arra, hogy ezen életkor eléréséig hivatalban maradhatnak. Márpedig a vitatott szabályozás hirtelen és jelentősen leszállította a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatárt, olyan átmeneti rendelkezések nélkül, amelyek biztosították volna az érintett személyek jogos bizalmának védelmét. Így e személyeknek kötelezően és véglegesen el kell hagyniuk a munkaerőpiacot, anélkül hogy idejük lett volna arra, hogy megtegyék az e helyzet következtében szükségessé váló, elsősorban gazdasági és pénzügyi lépéseket. A Bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy egyrészt e személyek nyugdíja legalább 30%-kal kevesebb, mint az illetményük, másrészt a szolgálati jogviszony megszüntetése nincs tekintettel a járulékfizetési időre, így nincs garantálva a teljes nyugdíjra való jogosultság.
Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy nincs összhangban a nyugdíjba vonulásra vonatkozó korhatárnak az említett foglalkozások tekintetében azonnal, időben több szakaszra való tagolás nélkül 8 évvel való leszállítása és az általános nyugdíjkorhatár 3 évvel, vagyis 62 évről 65 évre való megemelése, amelyre 2014-től kezdődően nyolc év alatt kerül sor. Márpedig ez az ellentmondás arra utal, hogy a korhatár leszállítása által érintettek érdekeit nem ugyanolyan súllyal vették figyelembe, mint a közszolgálatban foglalkoztatott többi munkavállaló érdekeit, akikre vonatkozóan a nyugdíjkorhatárt megemelték.
E körülmények között a Bíróság megállapítja, hogy a nyugdíjba vonulásra vonatkozó korhatárnak az érintett foglalkozások tekintetében radikálisan 8 évvel történő leszállítása nem minősül a nyugdíjkorhatárnak a közszolgálatba tartozó foglalkozások tekintetében való egységesítésére vonatkozó cél megvalósításához szükséges intézkedésnek.
Végül a Bíróság a Magyarország által felhozott azon célt vizsgálja, amely a kiegyensúlyozottabb korstruktúra kialakítására irányul. E tekintetben a Bíróság elismeri ugyan, hogy a nemzeti szabályozás rövid távon megkönnyítheti a fiatal jogászok érintett foglalkozásokba való bejutását, azonban hangsúlyozza, hogy a várt azonnali, látszólag kedvező hatások megkérdőjelezhetik a ténylegesen kiegyensúlyozott „korstruktúra” közép és hosszú távon való kialakításának lehetőségét. Ugyanis 2012-ben ugyan jelentősen felgyorsul az érintett szakmák személyi állományának megújulása annak következtében, hogy nyolc korosztályt egyetlen korosztály (a 2012-ben állásba kerülők korosztálya) vált föl, a cserélődés e ritmusa ugyanilyen radikálisan lassulni fog 2013-ban, amikor már csak egy korosztályt kell majd felváltani. Ezenfelül a cserélődés ritmusa még tovább fog lassulni, mivel a szolgálati jogviszony kötelező megszűnésével járó korhatárt 62 évről fokozatosan 65 évre emelik, ami egyenesen nehezíteni fogja a fiatal jogászok igazságszolgáltatásban való elhelyezkedését. Ebből következően a vitatott nemzeti szabályozás nem megfelelő a kiegyensúlyozottabb „korstruktúra” kialakítására vonatkozó cél eléréséhez.
A Bíróság megállapítja, hogy Magyarország nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel a nemzeti szabályozás olyan eltérő bánásmódot eredményez, amely nem alkalmas az elérni kívánt célok megvalósítására, illetve ahhoz nem szükséges, és így ellentétes az arányosság elvével.
EMLÉKEZTETŐ: Az uniós jogból eredő kötelezettségeit nem teljesítő tagállam ellen irányuló kötelezettségszegési eljárást a Bizottság vagy más tagállam indíthatja meg. Ha a Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat.
Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat. Mindazonáltal, amennyiben a tagállam nem tett eleget a valamely irányelv átültetésére elfogadott intézkedései Bizottságnak történő bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bíróság a Bizottság indítványa alapján már az első ítéletben szankciókat alkalmazhat.
A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a Bíróságot.
A kihirdetés napján az ítélet teljes szövege megtalálható a CURIA honlapon
www.curia.europa.eu
Sajtófelelős: Lehóczki Balázs 􀀋 (+352) 4303 5499
Az ítélet kihirdetésekor készített képfelvételek elérhetők: „Europe by Satellite” 􀀋 (+32) 2 2964106
www.curia.europa.eu

USA 2012 - Szoros eredmény várható a "billegő államokban"

MTI 2012. november 2., péntek 11:59

A tizenkét évvel ezelőtti amerikai elnökválasztási "krimi" csak 35 nappal a szavazás után ért véget, amikor a szövetségi alkotmánybíróság a republikánus George W. Bush-t nyilvánította győztessé a demokrata párti Al Gore-ral szemben. Azzal, hogy a bírák leállították a floridai szavazatok újraszámlálását, a fontos déli állam összes (29) elektora Bush-nak jutott, aki ezzel többséget szerzett az elektori testületben.

A fenti forgatókönyv idén is megismétlődhet. Mind Barack Obama, mind Mitt Romney kampánystábja felkészül az olyan jogi kihívásokra, amelyeket a Fehér Ház meghódításáért vívott szoros versenyfutás hozhat magával. Mindkét jelölt jogi szakembereket küldött Floridába, a billegő államok legfontosabbikába.

2000-ben az ifjabb Bush 537 szavazatnyi különbséggel (amelyet a Demokrata Párt vitatott) lett győztes Floridában, s ezzel az Egyesült Államok 43. elnöke. Idén is ugyanaz a jelszó, mint 12 évvel ezelőtt: minden szavazat számít november 6-án!

A szövetségi államok nagy részében előre megjósolható, melyik párt jelöltje nyer. A nyugati és keleti partvidék szavazói hagyományosan a Demokrata Pártra voksolnak, míg a Közép-Nyugat és a Dél államainak a lakossága a republikánusokhoz húz. Ott vannak azután a billegő államok (mintegy tíz), amelyek hol erre, hol arra a pártra szavaznak. Ezeknek a szavazatai döntik el, hogy a két elnökjelölt közül melyik szerez legalább 270 elektort az elnökválasztás kimenetelét eldöntő elektori testületben.

A billegő államokon belüli szoros eredménynek több hétig tartó bizonytalanság lehet a következménye, amelynek alighanem csak ügyvédek, jogászok tucatjai vethetnek véget. A figyelem középpontjában idén minden bizonnyal Ohio állam fog állni.

Ez a szövetségi állam szimbolikus jelentőséggel bír az elnökválasztás szempontjából. Aki itt nyerni tud, annak gyakorlatilag már a zsebében van a végső győzelem. Republikánus jelölt még soha nem tudott elnökválasztást nyerni, ha nem aratott győzelmet Ohióban. A Demokrata Párt színeiben pedig utoljára John F. Kennedy nyert elnökválasztást Ohio elektorainak "besöprése" nélkül - 52 évvel ezelőtt. Ohio 18 küldöttet delegál az elektori testületbe.

E szövetségi államban problémát okozhatnak az ideiglenes szavazólapok. Ezeket olyan választópolgárok kapják, akiknek a neve nem szerepel a választói névjegyzékben. Az összeszámláláskor ezeket a lapokat csak azután veszik figyelembe, ha az illetékes hatóság megvizsgálta az illetők választói jogosultságát. Ezzel a módszerrel akarják elejét venni csalási kísérleteknek. Konzervatív csoportoknak azt vetik a szemére, hogy az ideiglenes szavazólapokkal valójában a potenciális Obama-szavazóknak gördítenek akadályt az útjába. Ohióban például az ideiglenes szavazólapok összesítése csak november 17-én kezdődik majd, ezáltal pedig jelentős késedelmet szenvedhet az elnökválasztás győztesének kihirdetése.

Szoros eredmény esetén a billegő államokban eltérő szabályok érvényesek. Floridában és Coloradóban csak akkor kell újra megszámlálni a szavazatokat, ha a két jelölt között 0,5 százalék vagy annál kisebb a különbség. Ohióban viszont csak 0,25 százaléknyi különbség esetén van szükség újraszámlálásra. Ez konkrét számokban kifejezve 20 ezer szavazatot jelentene. Iowa, New Hampshire, Nevada, Virginia és Wisconsin államban viszont maguknak a jelölteknek kell kezdeményezniük a szavazatok újraszámlálását.

retro: Paczolay: Az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezők

Nagy horderejű ügyekben nem remélhető konszenzusos döntés?
"Az Alkotmánybíróság a bírói nyugdíj ügyében minden korábbinál megosztottabb volt, és mára nem is tartható az elnökségem első két évében nyilvánvalóvá tett törekvésem, amely szerint a nagy horderejű ügyekben konszenzusos döntést kell hozni" – nyilatkozta lapunknak Paczolay Péter, a testület elnöke, aki szerint az új hatásköri szabályok okozta átmeneti félév után igen intenzív őszre van szükség az AB-n.
Lencsés Károly| NOL| 2012. július 29.

– „Elhárult egy fenyegető alkotmányos válság veszélye. Jó oka volt az OVB-nek, hogy végre tudomásul vegye, Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye” – jelentette ki Orbán Viktor a szociális népszavazás kapcsán még 2007-ben. Most viszont a bírák idő előtti nyugdíjazására vonatkozó rendelkezések kapcsán azt hangoztatja, hogy a rendszer marad, a kormány pedig a kitűzött céljait el fogja érni. Ön szerint melyik üzenet érvényes?

– Én azt gondolom, hogy az első, hiszen az AB döntései mindenkire nézve kötelező érvényűek. Azt persze, hogy az egyes határozatokból milyen következtetéseket vonnak le, már nagyrészt a törvényhozó hatalmon múlik. A testület most is tartózkodott attól, hogy tanácsokat adjon, illetve előírásokat szabjon meg arra vonatkozóan, miként kell a bírói függetlenséget csorbító, így nyilvánvalóan alkotmányellenes helyzetet orvosolni, amire a döntésünk irányul.

– És annak mi az üzenete, hogy július első napjaiban – amikor már sejteni lehetett, hogy az AB hamarosan határozatot hirdet – a köztársasági elnök sietve aláírta azoknak a bíráknak a felmentési határozatát is, akik idén töltik be a 62. életévüket, tehát december 31-ével kell nyugdíjba vonulniuk? Egyébként a kormány nem először fut versenyt az alkotmánybírákkal, hiszen a magánnyugdíjpénztárak vagy az egyházügyi törvény ügyében is valami hasonló történt.

– Valóban, mire a testület a döntést meghozta, az érintett bírák egy részét – akik 62 évnél idősebbek voltak – már felmentették. Az AB határozata erre az egyetlen lehetséges választ adta: a nyugdíjkorhatár leszállításáról szóló rendelkezéseket azok hatályba lépésének napjára visszamenőleg megsemmisítette. A testület ezzel olyan jogkövetkezményt alkalmazott, amellyel az elmúlt bő két évtizedben is csak elvétve, különösen súlyos indokok esetén élt. Meggyőződésem, hogy mi ennél többet nem tehettünk. Most azokon a sor, akiknek jogállami kötelessége, hogy saját hatáskörben az AB döntése szerint járjanak el.

– De ha a végrehajtó hatalom azt a megoldást választja, amire többször is volt példa, hogy az alaptörvény módosításával írják felül az AB határozatát, sejteni lehet, mi lesz a kényszernyugdíjazott bírák sorsa.

– Ezt a gyakorlatot korábban már több alkalommal is bíráltam, mert nem felel meg az alkotmányosság követelményeinek. Ugyanakkor reményemet fejeztem ki, hogy az új alaptörvény hatályba lépése után szakítanak ezzel a módszerrel. Most egyébként annyiban más a helyzet, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása kapcsán kötelezettségszegési eljárás keretében vizsgálódik az Európai Unió Bírósága, míg a strasbourgi emberi jogi bíróság az érintettek beadványa alapján jár majd el. Fontosnak tartom, hogy ilyen helyzetben először idehaza, a magyar jog keretein belül keressünk és találjunk megoldást. Bízom benne, hogy a mostani határozatunk nem arra ad majd újabb alkalmat, hogy a „ki az erősebb” kérdés jegyében kezeljék az ügyet, hanem az alkotmányos és a nemzetközileg is elfogadott elveknek megfelelő szabályozás születik.

A tavaly 1600 körüli folyamatban levő ügy jelentős része a törvény erejénél fogva megszűnt - mondja Paczolay Péter, az AB elnöke
Népszabadság - Kurucz Árpád – A bírák már tavaly az AB-hez fordultak, de mire a testület döntött, több mint kétszáz főt menesztettek. A mostani verdikt eső után köpönyeg…

– A megsemmisítés visszamenőleges hatálya miatt semmiképpen sem az. A helyzetünket nehezítette, hogy a szabályozás vizsgálata közben átalakult a jogszabályi környezet, s ezzel együtt változtak az AB hatáskörei. Ezért a bírák tavalyi beadványát – amely eredetileg absztrakt normakontrollra irányult, amelynek kezdeményezésére idén már nem jogosultak – alkotmányjogi panaszként ismét be kellett nyújtani. Ráadásul – ez a sajtóban is megjelent – változott az előadó alkotmánybíró személye is. Mindezek után előadó bíróként és elnökként is a lehető legrövidebb időn belül, még a nyári szünet előtt próbáltam a dolgot döntésre vinni. De hadd tegyem hozzá azt is: az AB ilyen bonyolult, nagy horderejű ügyekben három-négy hónap alatt korábban sem hozott határozatot. A visszamenőleges megsemmisítéssel pedig az AB éppen azt biztosította, hogy a már felmentett bírák is jogorvoslatot kapjanak. Ezzel a megoldással ráadásul azt is egyértelművé kívántuk tenni, hogy a döntésünk nemcsak azt a nyolcvan embert érinti, aki hozzánk fordult, hanem mindenkit, akit a megsemmisített szabályok alapján mentettek föl.

– Ami persze dodonai döntés: a jogalkalmazókra bízza, hogy a bírák jogállásáról szóló törvény alapján rendezzék a helyzetet, miközben egyes vélemények szerint az AB-határozatban rendelkezni kellett volna a menesztett emberek visszahelyezéséről.

– Határozott meggyőződésem, hogy az AB a rendelkezésére álló legszigorúbb szankciót alkalmazta ebben az ügyben, amivel minden tőle telhetőt megtett a jogsérelmek orvoslása érdekében. A testület a normakontroll-eljárásban a felmentések alapjául szolgáló törvényt vizsgálta, és értelemszerűen a jogkövetkezmény is ehhez igazodott. Nincs például törvényi alapja annak, hogy az AB a köztársasági elnök egyedi felmentő aktusainak semmisségéről rendelkezzék. A törvény visszamenőleges hatályú megsemmisítése volt az az eszköz, amellyel az AB valamennyi bíró, köztük a már felmentettek számára is biztosítani tudta sérelmeik orvoslását. Ez akkor is így van, ha ehhez további lépésekre van most szükség. Az érintettek ügyében azonban innentől kezdve a döntésünknek megfelelően kell eljárni, vagyis a jogellenes felmentéseket orvosolni kell.

– Ha késve is, de a bírák nyugdíjazása ügyében mindenképpen olyan döntés született, amely azt bizonyítja, hogy a testület – amelynek tevékenységét sokan kritizálják, és egyes tagjait gyakran politikai elfogultsággal is vádolják – képes szakmai alapon dönteni. Másfelől a határozatból kitűnik, hogy az AB soha ennyire nem volt megosztott, hiszen a határozatot hét alkotmánybíró elfogadta, hét elutasította, s csak az elnök szavazata döntött. Politikai vagy szakmai törésvonalak mentén vált két csapatra a testület?

– Az elemzések általában azt a feltételezést próbálják erősíteni, hogy egyértelműen politikai törésvonalak mentén született döntésről van szó. Azonban a tavaly szeptember óta – amikor az AB öt új, kizárólag a kormánypártok által jelölt taggal egészült ki (a Szerk.) – hozott határozatokhoz fűzött különvélemények és párhuzamos indoklások alapján ezek a törésvonalak nem nagyon igazolhatók. Tény ugyanakkor, hogy a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében a testület minden korábbinál megosztottabbá vált, és mára nem is tartható az elnökségem első két évében nyilvánvalóvá tett törekvésem, amely szerint a nagy horderejű ügyekben konszenzusos döntést kell hozni. Az elmúlt időszakban ez egyre nehezebbé vált, lassította a döntéshozatalt, ma pedig már világos, hogy bizonyos ügyekben teljesen reménytelen. Minden fanyalgó vélekedés dacára is úgy érzem azonban, hogy az AB bizonyítani tudta: kényes kérdésekben is a törvényhozás kontrollját jelentheti.

– Bizonyára sokan szeretnék úgy értékelni a kialakult helyzetet, hogy a bírák nem pártpolitikai szempontok, hanem saját – adott esetben konzervatív vagy liberális – értékrendjük alapján értelmezik különbözőképpen az alaptörvényt. De szakmai szempontok alapján lehetséges ugyanazt feketének vagy fehérnek látni?

– Az egyes ügyekben sokszor megbicsaklik az a logika, amely azon alapul, hogy az egyes alkotmánybírákat mely pártok jelölték. Most is volt olyan alkotmánybíró, akit korábban a Fidesz jelölt, és mégis támogatta a bírák előrehozott nyugdíjára vonatkozó szabályozás megsemmisítését. Ha pedig elolvassa a különvéleményeket, akkor azokban két alkotmánybíró szintén egyetértett a bírói függetlenség sérelmének megállapításával, és csak az alkalmazott jogkövetkezmény miatt nem támogatta a döntést. Más különvélemények a bírói függetlenség eltérő felfogása alapján érvelnek. Az én szakmai meggyőződésem az, hogy a bírák idő előtti menesztése – miután a nyugdíjkorhatárt átmeneti idő nélkül nyolc évvel csökkentették – sérti a függetlenséget. Az viszont nem lenne helyes, ha az eltérő megközelítéseket itt értékelném.

Paczolay Péter szerint "az actio popularis elvesztése nem jelenti azt, hogy utólagos normakontrollra ne lenne lehetőség"
Népszabadság - Kurucz Árpád – Az AB legutóbbi határozata azért is érdekes, mert talán első alkalommal próbálta értelmezni a történeti alkotmány vívmányait, hiszen a bírói függetlenségnek már a XIX. század második felében megfogalmazott elveire figyelemmel hozta meg a döntését.

– Ez az ügy váratlan alkalmat kínált arra, hogy a már korábban sokak által megfogalmazott kérdésre választ adjunk: miként lehet azt a rejtélyes lehetőséget kihasználnunk, hogy a történeti alkotmány értelmezésének segítségével találjunk megoldást valamilyen aktuális alapjogi problémára. Közös gondolkodás eredményeként jutottunk arra a következtetésre, hogy hívjuk fel az 1869. évi IV. törvénycikket, amely rögzíti a bírói függetlenség alapelveit, amelyek – a történeti alkotmány egyik vívmányaként – máig érvényesnek tekinthetők. Én egyébként a kilencvenes években egy dolgozat erejéig foglalkoztam a történeti alkotmánnyal, és már akkor úgy gondoltam, hogy annak értékei most is aktuálisak. A testület jogtörténész tagja, Balogh Elemér tevőlegesen is segített nekem e rész kidolgozásában. Ez a hivatkozás egyébként nem jogalapja a kifogásolt rendelkezések megsemmisítésének, inkább csak az értelmezést segítette egy olyan helyzetben, amikor két jogszabály közötti ellentmondást, illetve alaptörvény-ellenességet kellett feloldanunk. Ehhez pedig segítségül hívtuk azt az 1869-es törvénycikket, amelyből kitűnik, hogy a bírói függetlenségnek – amelynek része volt az elmozdíthatatlanság és a hetvenéves nyugdíjkorhatár is – csaknem másfél évszázada élő hagyománya van Magyarországon.

– Pokol Béla viszont különvéleményében arra figyelmeztetett, hogy a történeti alkotmányra hivatkozással veszélyes precedenst teremtett az AB.

– Már korábban is vitát váltott ki, hogy ilyen nehezen definiálható, nem pontosan körülhatárolható tartalmú fogalom bekerüljön-e egy korszerű alaptörvénybe, s talán a jogalkotók sem hittek abban, hogy ezt értelmes tartalommal sikerül majd kitölteni. Azt hiszem, hogy a történeti alkotmány nem lesz gyakori hivatkozási alap, de most ezt mindenképpen helyénvalónak láttam. Nem gondolom, hogy ezzel a lehetőséggel a beadványozók a későbbiekben túl gyakran élhetnének majd, hiszen a történeti alkotmányra hivatkozással jogszabály megsemmisítését önmagában nem lehet megalapozni, s a történeti alkotmányhoz nem térhetünk vissza, legfeljebb annak a mai jogfelfogás szerint is értelmezhető néhány vívmányát értékelhetjük. A bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság kétségkívül ilyen vívmány.

– A közelmúltban meghozott határozatok azt is mutatják, hogy az AB esetenként a kifogásolt rendelkezéseket formai okokra hivatkozással semmisítette meg, miközben a jogszabályok érdemét tekintve tartózkodott az állásfoglalástól. Ez történt az egyházügyi törvény, illetve az egyetemi hallgatók röghöz kötéséről szóló kormányrendelet esetében is. Egyes vélemények szerint elgyávult a testület. Tényleg így van?

– Mindkét említett ügyben nagyon szorított minket az idő, és a formai hibák megállapítása gyors, a jogszabályok hatálybalépése előtti döntést eredményezhetett. Emellett egyes ügyekben a testület megosztottsága is kétségkívül oda vezetett, hogy az előadó alkotmánybírák számoltak azzal: könnyebb konszenzust teremteni, illetve megszerezni a döntéshez szükséges többséget, ha a beadványok kapcsán csak formai kifogásokat fogalmaznak meg. A kérdésben szereplő két esetben ezért valóban itt megálltunk, de a bírák nyugdíjazása ügyében érdemben is megállapítottuk a szabályozás alkotmányellenességét.

– Januártól új szabályok alapján működik az alkotmánybíróság, például megszűnt a mindenki által kezdeményezhető utólagos normakontroll, az actio popularis, jött viszont a bírói döntések felülvizsgálatára is kiterjedő alkotmányjogi panasz.

– Valóban ez az egyik leglátványosabb és leginkább vitatott változás, s a lehetséges következményeket mi sem láttuk előre. Annyi már bizonyos, hogy a tavaly 1600 körüli folyamatban levő ügy jelentős része a törvény erejénél fogva megszűnt. Az utólagos normakontrollra irányuló beadványokat, amennyiben valaki bizonyítani tudta a személyes érintettségét, március végéig alkotmányjogi panaszként ismét be lehetett terjeszteni, s csaknem háromszázan éltek ezzel a lehetőséggel. Folyamatosan döntünk ezek befogadhatóságáról. Érkezett emellett körülbelül háromszáz új alkotmányjogi panasz, és bár a törvény nem tartalmaz ilyet, a befogadási eljárásra határidőket szabtunk meg. Érdemi döntés viszont az alkotmánybírósági törvény értelmében csak azokban az esetekben várható majd, amikor a panaszban kiemelkedő jelentőségű alkotmányossági kérdés merül fel, illetve ha az érintettnek a kifogásolt bírósági döntés az ügy érdemére kiható jogsérelmet okozott.

– Utólagos normakontrollt ma csak a kormány, a képviselők legalább negyede, illetve az alapvető jogok biztosa indítványozhat. A kabinet vagy a parlament ilyet nem fog kezdeményezni, magánszemély, illetve társadalmi szervezet pedig nem is jogosult rá. Nem kell attól tartani, hogy emiatt hatályban maradhatnak alkotmányellenes törvények?

– A félreértések eloszlatása érdekében ezúttal is hangsúlyozom, hogy az actio popularis elvesztése nem jelenti azt, hogy utólagos normakontrollra ne lenne lehetőség. Alkotmányjogi panaszt ugyanis nemcsak bírói ítélet kapcsán, hanem akkor is be lehet nyújtani, ha valakinek az alkotmányos jogait valamilyen törvény közvetlenül, bírói döntés nélkül is sérti. Ez a helyzet például az egyházügyi törvény esetében, amikor egyértelműen kimutatható az egyéni érintettség. A bírák nyugdíjazására vonatkozó szabályok felülvizsgálatára ugyancsak az adott lehetőséget, hogy a törvény egy bizonyos kör alapvető jogait csorbította, s ennek megállapítása érdekében nem kellett előbb bírósághoz fordulni. Egy-egy fontos ügyben pedig már az is látszik, hogy a civil jogvédők sem tekintik magukat eszköztelennek az AB-hoz fordulás terén. Az egyházügyi törvény esetében a jogsérelmet szenvedettek képviselőjeként, a terrorelhárítási központ titkos adatszerzésével kapcsolatban pedig közvetlen érintettként fordultak hozzánk. Az is bebizonyosodott, hogy az ombudsman indítványozói joga kulcseleme az új szabályozásnak: az alapvető jogok biztosa eddig húsz ügyben nyújtott be indítványt utólagos normakontrollra, az utóbbi hetekben például a családjogi törvény, a hallgatók röghöz kötése, a nemzetiségi törvény, a választási törvény és az alkotmánybírósági törvény miatt is hozzánk fordult. Összességében tehát egyértelműen adottak a feltételek ahhoz, hogy az AB a jövőben is eltávolítsa a jogrendből az alkotmányellenes törvényeket.

– Okozott-e zavart, hogy az év első néhány hónapja tulajdonképpen átmeneti időszak volt, amikor mindenkinek tanulnia kellett az új szabályokat?

– Az AB első félévi tevékenységét éppen az átmeneti jelleg miatt nehéz értékelni, hiszen az első három hónap részben a korábbi ügyek megszüntetésével, részben az utólagos normakontrollra irányuló korábbi beadványok alkotmányjogi panaszként történő érkeztetésével, szignálásával telt el. S hogy ez valóban tanulóidőszak volt, az is jelzi, hogy az egyes ügyek befogadhatóságáról szeptemberig nem öttagú tanácsokban, hanem teljes ülésen döntünk. Ennek célja az, hogy egyebek mellett a személyes érintettség tekintetében egységes követelményrendszert alakítsunk ki. Ez tehát egy csonka félév volt, és mérleget csak az esztendő végén tudunk vonni. De ahhoz, hogy 2012-t eredményes időszaknak tekinthessük majd, az ősszel igen intenzív munkára, számos érdemi határozat meghozatalára lesz szükség.

– Ősztől tehát már csak öt bírón múlik, hogy a testület érdemben mely ügyekben jár majd el? Ez jelentheti azt, hogy az egyes beadványok sorsa a tanácsok összetételétől függően esetlegessé válik?

– Szó sincs erről, mert az alkotmánybíráknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy az ügy teljes ülés előtt való tárgyalását kérjék. Azt gondolom, hogy a fontosabb ügyekben élni fogunk ezzel a lehetőséggel.

– A személyes érintettség megítélése alapvető kérdésnek tűnik, mert például a Szabadság és Reform Intézet beadványát ennek hiányában utasították el, miközben a panaszban arra hivatkoztak, hogy a Fidesznek a hatalom kizárólagos megszerzésére és gyakorlására irányuló törekvéseinek mindenki az áldozatává válhat.

– A testület egyhangúan döntött arról, hogy a személyes érintettségnek azt a rendkívül tág értelmezését, amelyre a beadványt alapozták, nem fogadhatjuk el. Az alkotmányjogi panasz szerint önmagában az, hogy bizonyos intézmények vezetőit vagy testületek tagjait a kormány érdemi egyeztetés nélkül neveztetheti ki, a hatalom kizárólagos gyakorlására irányul, és válogatás nélkül mindenkit érint. Ezzel az AB nem értett egyet, és ennél konkrétabb érintettséget vár el, de kétségtelen, hogy a befogadási kritériumrendszer még alakulóban van. Visszatérve az eredeti kérdésre: felfigyeltünk arra, hogy a magunk szabta határidőket esetenként nem tudjuk tartani, mert sokszor hiánypótlásra van szükség, és emiatt a bírónak már alig marad ideje a döntés előkészítésére. Ez azt jelzi, hogy a panaszosoknak – illetve jogi képviselőiknek – is tanulniuk kell az új szabályokat, miközben máris látszik: egyes ügyvédek, illetve jogvédő szervezetek nyilvánvalóan szakosodni kívánnak, s több, igen színvonalas beadvánnyal is találkoztam. Viszont nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy bizonyos ügyekben – azt gondolva, hogy ezzel nagyobb nyomatékot adnak az adott indítványnak – számos panasz érkezett, mivel ez csak lassítja a folyamatot, a beadványokat egyenként számba kell venni. Erre semmi szükség, hiszen például a bírák esetében a döntésünk nemcsak azt a nyolcvan embert érinti, aki hozzánk fordult, hanem mindenkit. Mindemellett állást kellett foglalnunk például arról, hogy mi legyen a korábbi határozatok sorsa. Végül konszenzusos döntés született a testületen belül: az alaptörvény elfogadása előtt született határozatok – amennyiben az alkotmányos rendelkezések ma is azonosak vagy hasonlók – tovább élnek, és az azoktól való esetleges eltérést indokolni kell majd.

– Az eddigi tapasztalatok alapján látni-e már, hogy milyen jellegű ügyekben nyújtanak be alkotmányjogi panaszt?

– Számomra meglepetést okozott, hogy többnyire nem büntetőügyekben fordulnak hozzánk, miközben az alapjogokat leginkább az ilyen eljárásokban korlátozzák. Ezzel szemben az indítványok zöme polgári jogi és gazdasági ügyben érkezik, aminek persze lehet egy egészen nyilvánvaló magyarázata: egy gazdálkodó szervezet könnyebben fizeti meg az ügyvédet, mint egy gyanúsított, akinek a jogi segítségnyújtásról szóló törvény szerint alkotmányjogi panasz esetén nem jár ingyenes jogi képviselet. Az ombudsman egyébként ezt a rendelkezést is megtámadta.