Szimbolikus törvényeket kaszált el az Alkotmánybíróság

Az új egyházügyi törvény megalkotásáig a jelenleg érvényes szabályozás marad hatályban. Az újságírót nem lehet arra kötelezni, hogy minden esetben felfedje a forrást, és az ügyész sem választhat bíróságot illetve bírót. Ezek a legfontosabb döntések. Változtatás nélkül közöljük az Alkotmánybíróság szerkesztőségünkhöz is eljuttatott dokumentumait. Pálffy: számítottunk rá, hogy a közérdek túl általános lesz Szinte száz százalékig biztos voltam abban, hogy a forrásvédelemmel kapcsolatos passzusok nem állják majd ki az alkotmányosság próbáját - mondta el lapunknak Pálffy István kereszténydemokrata országgyűlési képviselő. A politikus ugyanis egyet értett az AB érvelésével, miszerint túl általános a "közérdek" kifejezés a törvényben. Ha viszont precízen meghatározzuk, hogy az újságíró mikor köteles megnevezni a forrását, akkor ez a probléma is megoldódik - fogalmazott Pálffy, aki szerint abban az esetben kell majd kiadni a informátort, ha ahhoz nemzetbiztonsági, közbiztonsági vagy állambiztonsági érdek fűződik. A KDNP-s képviselő a médiabiztossal kapcsolatos AB-határozatot is indokoltnak találta. Személy szerint én nem csak azt kifogásoltam, hogy a Médiahatóságon belül hozzuk létre a médiabiztosi intézményt, hanem hogy egyáltalán létrehozzuk. Az általános ombudsman intézménye ugyanis alkalmas lehet arra, hogy kezelje ezeket a panaszokat - mutatott rá a képviselő, aki szerint ebben az esetben úgy hoztak létre egy posztot, hogy még nem tudták, pontosan milyen jogkörrel rendelkezik majd az általános ombudsman. Pálffy István arra is felhívta a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság egyetlen passzust sem semmisített meg azonnali hatállyal, ami azt mutatja, hogy nincs olyan része a médiatörvénynek, amely "már holnap lehetetlenné az egész rendszert". A kereszténydemokrata politikus szerint a tartalomszolgáltatással kapcsolatos megjegyzések is ezt támasztják alá: a mai médiatörvény ugyanis a tartalomszabályozás tekintetében is jó irányt mutat, az Alkotmánybíróság mindössze azt állapította meg, hogy nem lehet minden médiatípust egy kalap alá venni. A politikus azt is elmondta, hogy a kifogásolt passzusokat ráérnek május 31-ig, az AB által előírt időpontig megváltoztatni. Három törvényt is elkaszált az AB Alkotmányellenesnek ítélte az Alkotmánybíróság (Ab) a médiaszabályozás több olyan rendelkezését, amely az írott sajtó tartalomszabályozásával, az újságírók információforrásainak védelmével, az adatszolgáltatási kötelezettséggel, valamint a média- és hírközlési biztos intézményével függ össze. Az Ab a hétfői döntéséről közleményben tájékoztatta az MTI-t. Közlésük szerint az Alkotmánybírósághoz számos olyan indítvány érkezett, amely a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.), valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) rendelkezéseit támadta. Az Ab a hétfőn meghozott határozatában azokat az indítványokat bírálta el, amelyek elsősorban a nyomtatott és az internetes sajtótermékek, azaz az írott sajtó szabályozásának előírásait kifogásolták. Az Ab megállapította, hogy az Smtv. az írott sajtó esetében alkotmányellenesen szabta meg a médiahatóság által számon kérhető előírások körét. Mint írták, a hatósági tartalomfelügyelet lehetősége önmagában ugyan az írott sajtó esetében sem alkotmányellenes, de a jogalkotónak fokozott figyelemmel kell lennie arra, hogy a különböző médiumok szabályozását eltérő alkotmányossági mércék határozzák meg. A testület az emberi jogok, az emberi méltóság, a magánélet, illetve a nyilatkozatot tevő személy jogai érvényesülésének médiahatósági vizsgálatát - a jogrendszerben meglévő egyéb jogérvényesítési lehetőségek figyelembevételével - az írott sajtó esetében a sajtószabadság alkotmányellenes korlátozásának ítélte. Annak érdekében, hogy az alkotmányellenesség jogkövetkezménye az audiovizuális média felügyeletét ne érintse, az Alkotmánybíróság nem az érintett tartalmi szabályok, hanem az Smtv. hatályának részleges, az írott sajtóra kiterjedő részének megsemmisítése mellett döntött, a megsemmisítés időpontjaként 2012. május 31-ét határozta meg. Az Ab az újságírók információforrásainak védelmére vonatkozó szabályozást is alkotmányellenesnek ítélte. Egyrészt megsemmisítette az Smtv.-nek azt a rendelkezését, amely szerint az újságírót a bírósági és hatósági eljárásokban csak akkor illeti meg a forrásvédelem joga, ha az átadott információ közzétételéhez közérdek fűződött. A testület szerint ez a szabály alkotmányos indok nélkül nyitja tágra a sajtószabadság korlátozásának lehetőségét. Az Ab másrészt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg az információforrás felfedésére kötelezés egyébként alkotmányos indokaival összefüggésben. Az újságíró kötelezése ezekben az esetekben is csak kivételesen, bírói kontroll mellett és akkor alkotmányos, amikor a hatóság a szükséges információkhoz egyéb módon nem juthat hozzá. Mivel a szabályozás nem tartalmazza ezeket a megszorításokat, az Ab felhívta a törvényhozót, hogy a hiányosságokat mind a médiaszabályozásban, mind az egész jogrendben pótolja. A testület megvizsgálta a médiahatóság eljárásában a médiatartalom-szolgáltatókat terhelő adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó Mttv.-beli szabályozást is. Megállapította, hogy a szabályozás hiányosságai miatt a médiahatóság olyan védett információkat - például ügyvédi titoknak minősülő adatokat - is megszerezhet, amelyek előzetes bírói kontroll nélkül a sajtószabadság és a jogorvoslathoz való jog sérelmére vezetnek. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes mulasztás orvoslására hívta fel a törvényalkotót. A testület ugyanakkor megsemmisítette az Mttv. 175. paragrafusát, amely az egyes hatósági eljárásokban meglévő adatszolgáltatási kötelezettségen túl önálló "adatszolgáltatási eljárás" lehetőségét intézményesítette a médiahatóság számára. A sajtószabadság szükségtelen korlátozásával jár az olyan speciális eljárási rend, amelynek kizárólagos célja a megszerzett adatok alapján további eljárás megindításának megfontolása a médiahatóság részéről - olvasható a közleményben. Az Ab végül az Mttv.-ben szabályozott média- és hírközlési biztos intézményét támadó indítványokat is elbírálta. A határozatban megállapította, hogy a médiahatóság részeként működő, nem jogsértéseket, hanem érdeksérelmeket vizsgáló biztos fellépése a sajtó tevékenységébe való jelentős állami beavatkozásnak minősül. Közleményük szerint nincs alkotmányos indoka annak, hogy a biztos "méltányolandó érdekek" sérelme vagy annak veszélye esetén fellépjen. A biztos intézményének létrehozása ezért a sajtószabadságot alkotmányellenesen korlátozza. Tekintettel arra, hogy a biztos a sajtószabadságot nem érintő körben, például hírközlési ügyekben is eljárhat, a rá vonatkozó szabályozást az Alkotmánybíróság 2012. május 31-ével semmisítette meg, így a jogalkotónak megfelelő idő áll rendelkezésére a jogintézmény esetleges újraszabályozására. A határozathoz Balsai István, Lenkovics Barnabás és Pokol Béla különvéleményt fűzött. KDNP: működik a jogállam Budapest, 2011. december 19., hétfő (MTI) - Működik a jogállam, ezt bizonyítják az Alkotmánybíróság (Ab) hétfői határozatai - mondta Harrach Péter az MTI-nek annak kapcsán, hogy az Ab megsemmisítette a büntetőeljárási törvény több rendelkezését és a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló, júliusban megszavazott törvényt, továbbá alkotmányellenesnek ítélte a médiaszabályozás egyes passzusait. A Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője kiemelte: az egyházügyi törvény zárószavazása körüli jogalkotási szabálytalanságokat ki kell javítani. Ugyanakkor megjegyezte, ezen hibák az eredeti, a KDNP és az egyházügyi államtitkárság által kidolgozott törvényjavaslattal elkerülhetőek lettek volna. A büntetőeljárási törvényben kifogásolt intézkedések elsődleges célja az ítélkezés felgyorsítása volt, amely a polgárok jogos igénye - hangsúlyozta, példaként a Fővárosi Bíróság túlterheltségét említve. A médiatörvényről szólva kiemelte: az megteremti a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét, ami szerinte a jelenlegi helyzetben meg is valósul. A kormány kompromisszumkészségét bizonyítja, hogy az uniós ajánlásokat beépítette a jogszabályba - tette hozzá. MSZP: az egyházügyi törvény oda került, ahová való, a szemétdombra Az MSZP szerint az Alkotmánybíróság (Ab) hétfői megsemmisítő döntésével az egyházügyi törvény oda került, ahová való: a szemétdombra. Nyakó István hétfőn sajtótájékoztatón reagált arra, hogy az Ab közjogi érvénytelenség miatt megsemmisítette a júliusban elfogadott egyházügyi törvényt, amely a szocialista politikus szerint a lelkiismereti és vallásszabadság korlátozására és a vallási közösségek jogfosztásra irányult. Elmondta: azzal, hogy az Alkotmánybíróság nemcsak egyes passzusokat helyezett hatályon kívül, hanem az elvileg 2012. január 1-jén életbe lépő törvény egészét megsemmisítette, lehetőséget adott egy más felfogású, a vallási közösségek véleményének figyelembe vételével megszülető jogszabály elfogadására. Nyakó István ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Ab az egyházügyi törvény elfogadásának módját ítélte - eljárási szabálytalanság miatt - alkotmánysértőnek. Az MSZP-s képviselő sürgette Szászfalvi László egyházügyi államtitkár leváltását, mondván, hogy a kereszténydemokrata politikus alkalmatlan a feladatra. Emellett arra szólította fel a kormányoldalt, hogy tegyen le a "lelkek gyarmatosításának" szándékáról és ne korlátozza a vallási közösségek működését. A szocialista politikus szerint egyébként az Ab hétfői döntése szimbolikus, mivel az egyházügyi törvény volt az első a parlament által elfogadott sarkalatos törvények közül, s a Ház jelenleg is több ilyet tárgyal. Tóbiás József, az MSZP frakcióvezető-helyettese a sajtótájékoztatón arra hívta fel a figyelmet, hogy január 1-jén megszűnnek az Ab folyamatban lévő eljárásai, ha a jogszabályok utólagos vizsgálatát nem a kormány, az ombudsman, vagy a parlamenti képviselők negyede kezdeményezte. LMP: elképzelhető, hogy a költségvetés is elbukik Az LMP szerint az Alkotmánybíróság (Ab) hétfőn napvilágot látott döntéseivel "egy elég átfogó pofonsorozatot kapott ma Orbán Viktor kormánya" - mondta Schiffer András. A képviselő elképzelhetőnek tartotta, hogy ezután a költségvetés is el fog bukni. A frakcióvezető hétfői sajtótájékoztatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ab azért semmisítette meg az egyházügyi törvényt, mert közjogi érvénytelenséget talált a jogalkotási folyamatban. Hozzátette, hogy a testület azt a folyamatot ítélte alkotmányellenesnek, amelynek során a kormánypártok zárószavazás előtti módosító indítványokkal "bombáznak szét majdnem teljesen kész törvényeket" vagy oda nem kapcsolódó szabályozású tárgyakat vesznek elő. Schiffer András ennek alapján úgy fogalmazott, hogy miután a költségvetéshez is "temérdek" zárószavazás előtti módosító javaslat érkezett, "bátran kijelenthetjük, hogy a kormány megbukott". A politikus szerint ha az Ab következetesen folytatja ezt a gyakorlatát, akkor hiába szavazza meg a parlament a költségvetést, a büdzsé is meg fog bukni, mert nemcsak gazdaságpolitikai, hanem alkotmányos szempontból is "futóhomokra épült". Az elmúlt másfél év igen jelentős jogalkotási elemeit semmisítették meg, ami előrevetíti, hogy a kormányváltás óta eltelt időszak "jogalkotási dömpingje is be fog dőlni" - foglalta össze véleményét a politikus. Hozzátette, hogy a Fidesz viszont ellenzékben nem készült fel az ország irányítására, és "így jár minden párt, amelyet a félelem tart össze" - adott hangot véleményének. Egyúttal arra is kitért, hogy az Ab két ügyben is alaposnak találta az LMP indítványát. Hangsúlyozta, hogy Dorosz Dáviddal együtt több ponton is támadta a büntetőeljárási törvényt, miközben , Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes médiatörvénnyel kapcsolatban fogalmazta meg aggályait. Álláspontját részletesen kifejtve külön felhívta a figyelmet a kiemelt büntetőügyekre vonatkozó alkotmánybírósági döntésre, amelyik alkotmányellenesnek és nemzetközi szerződésbe ütközőnek minősítette azt, hogy Polt Péter legfőbb ügyész és az Országos Bírósági Hivatal (OBH) élére megválasztott Handó Tünde "szabadon terelgethet ügyeket egyik bíróságról a másikra". Schiffer András azt mondta, hogy a kormánytöbbség jelenleg úgy próbálja kicselezni az Ab-t, hogy alkotmányos szintre emeli azt, amit a testület alkotmányellenesnek talál. Véleménye szerint a kabinet viszont már nem csak az Alkotmánybírósággal vagy az alaptörvény intézkedéseivel megy szembe, hanem nyíltan szembehelyezkedik az emberi jogok európai egyezményével is. A média illetve sajtószabályozásra vonatkozó döntések esetében a testült nagyrészt osztotta az LMP-nek az írott sajtó állami felügyeletére illetve a forrásvédelemre vonatkozó aggályait - mondta végül. Az Alkotmánybíróság közleménye a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvénnyel kapcsolatban hozott határozatáról Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-én meghozott határozata megállapítja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény (Ehtv.) közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Ehtv. a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napon veszti hatályát; a már kihirdetett, de még hatályba nem lépett rendelkezései pedig nem lépnek hatályba. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett - magánszemélyektől, jogi személyektől, valamint egyházaktól - az Ehtv. egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványok a vallásszabadság jogának, az állam és egyház elválasztása elvének, a jogállamiság elvének, a jogorvoslathoz való jognak, a tisztességes eljáráshoz való jognak, a belső és a nemzetközi jog összhangjának, a köz érdekében végzett képviselői tevékenységnek, a Kormány együttműködési kötelezettségét kimondó alkotmányi szabálynak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét állították. Több indítvány azt is állította, hogy az Ehtv. megalkotására vonatkozó törvényhozási eljárás során megsértették a Magyar Köztársaság Országgyűlésének házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY. határozat (Házszabály) garanciális jelentőségű 107. §-át, amely a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtásának feltételeit szabályozza, ezért a törvény közjogilag érvénytelen. Az Alkotmánybíróság ennek helyt adva csak ezt az indítványi elemet vizsgálta. A vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ehtv. országgyűlési megalkotása során a T/3507/90. számú egységes javaslathoz képest a T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása lényeges változásokat eredményezett az egyházi jogállás megszerzésének szabályozásában, mivel - többek között - az egyházi jogállás megszerzését (illetve a jelenleg egyháznak minősülő szervezetek többsége esetén annak megtartását) az országgyűlési képviselők kétharmadának támogató szavazatától tette függővé, míg az egységes javaslat szerint a nyilvántartásba vételről bíróság döntött volna. Bár a közösségi vallásgyakorlás joga önmagában nem függ az egyházi jogállástól, ahhoz az Ehtv. mégis olyan többletjogosultságokat kapcsol, amelyek lényegesek a vallási közösség élete szempontjából, ezért az egyházi jogállás megszerzésének szabályozása a törvényjavaslat keretében alapvető jelentőségű, elvi szabályozási kérdésnek minősül. Az Alkotmánybíróság korábbi joggyakorlatára is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtási lehetőségének a koherenciazavarra korlátozása azért is jelentős szabály, mert enélkül - illetve figyelmen kívül hagyása esetén - a törvényhozási eljárás legvégső szakaszában is sor kerülhet a törvényjavaslat koncepcionális, átfogó módosítására. Az ilyen gyakorlat azt eredményezheti, hogy részben vagy egészben kiüresedik a törvényhozási eljárás ezt megelőző szakasza (a törvényjavaslat általános és részletes vitája), ami pedig a megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti. Ez alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a köz érdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül, ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az Ehtv. megalkotása során a T/3507/90. számú egységes javaslathoz képest koncepcionális változást tartalmazó T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtására és elfogadására a Házszabálynak - a közügyek érdemi megvitatásának, a köz érdekében végzendő képviselői tevékenységnek, ezáltal a demokratikus hatalomgyakorlásnak garanciáját képező, a jogalkotás ésszerű rendjének biztosítékául szolgáló - a 107. §-ával ellentétesen került sor, ami egyben az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének, valamint 20. § (2) bekezdésének sérelmét eredményezte; ezért az Ehtv. megsemmisítéséről döntött. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlés figyelmét arra, hogy - az Alaptörvény VII. cikkének megfelelő - új törvény elfogadásáig ne helyezze hatályon kívül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt, amely jelenleg szabályozza a tárgykört. A határozathoz dr. Bragyova András és dr. Holló András alkotmánybírók párhuzamos indokolást, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Paczolay Péter, dr. Pokol Béla, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírók pedig különvéleményt fűztek. A határozat teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján olvasható (www.mkab.hu). Budapest, 2011. december 19. Az Alkotmánybíróság közleménye az új médiaszabályozást támadó egyes indítványok elbírálásáról Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-én hozott határozatában az új médiaszabályozást támadó indítványok közül azokat bírálta el, amelyek elsősorban az írott sajtó szabályozásával kapcsolatos előírásokat kifogásolták. Az Alkotmánybíróság a tartalomszabályozással, az újságírók információforrásainak védelmével, az adatszolgáltatási kötelezettséggel, valamint a Média- és Hírközlési Biztos intézményével összefüggő több rendelkezést alkotmányellenesnek ítélt. Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett, amely az új médiaszabályozás - a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.), valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) - rendelkezéseit támadta. Az Alkotmánybíróság a 2011. december 19-én hozott határozatában azokat az indítványokat bírálta el, amelyek elsősorban a nyomtatott és az internetes sajtótermékek, azaz az írott sajtó szabályozásának előírásait kifogásolták. 1. Tartalomszabályozás Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az Smtv. az írott sajtó esetében alkotmányellenesen szabta meg a médiahatóság által számon kérhető előírások körét. A hatósági tartalomfelügyelet lehetősége önmagában ugyan az írott sajtó esetében sem alkotmányellenes, de a jogalkotónak fokozott figyelemmel kell lennie arra, hogy a különböző médiumok szabályozását eltérő alkotmányossági mércék határozzák meg. Az Alkotmánybíróság az emberi jogok, az emberi méltóság, a magánélet, illetve a nyilatkozatot tevő személy jogai érvényesülésének médiahatósági vizsgálatát - a jogrendszerben meglévő egyéb jogérvényesítési lehetőségek figyelembevételével - az írott sajtó esetében a sajtószabadság alkotmányellenes korlátozásának ítélte. Annak érdekében, hogy az alkotmányellenesség jogkövetkezménye az audiovizuális média felügyeletét ne érintse, az Alkotmánybíróság nem az érintett tartalmi szabályok, hanem az Smtv. hatályának részleges, az írott sajtóra kiterjedő részének megsemmisítése mellett döntött. Tekintettel arra, hogy a megsemmisítéssel a nyomtatott és az internetes sajtótermékek az Smtv.-ben foglalt alkotmányos szabályok, köztük a sajtó-helyreigazítási eljárás hatálya alól is kikerülnek, az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontjaként 2012. május 31-ét határozta meg, így a törvényhozónak megfelelő idő áll rendelkezésére a szükséges jogalkotási feladatok elvégzésére. 2. Forrásvédelem Az Alkotmánybíróság az újságírók információforrásainak védelmére vonatkozó szabályozást is alkotmányellenesnek ítélte. Az Alkotmánybíróság egyrészt megsemmisítette az Smtv.-nek azt a rendelkezését, amely szerint az újságírót a bírósági és hatósági eljárásokban csak akkor illeti meg a forrásvédelem joga, ha az átadott információ közzétételéhez közérdek fűződött. Ez a szabály alkotmányos indok nélkül nyitja tágra a sajtószabadság korlátozásának lehetőségét. Az Alkotmánybíróság másrészt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg az információforrás felfedésére kötelezés egyébként alkotmányos indokaival - minősített adatok illetéktelen kezelése, nemzetbiztonsági érdek, bűnmegelőzés és bűnüldözés - összefüggésben. Az újságíró kötelezése ezekben az esetekben is csak kivételesen, bírói kontroll mellett és akkor alkotmányos, amikor a hatóság a szükséges információkhoz egyéb módon nem juthat hozzá. Mivel a szabályozás nem tartalmazza ezeket a megszorításokat, ezért az Alkotmánybíróság felhívta a törvényhozót, hogy a hiányosságokat mind a médiaszabályozásban, mind az egész jogrendben pótolja. 3. Adatszolgáltatási kötelezettség Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a médiahatóság eljárásában a médiatartalom-szolgáltatókat terhelő adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó Mttv.-beli szabályozást is. Az Alkotmánybíróság egyrészt megállapította, hogy a szabályozás hiányosságai miatt a médiahatóság olyan védett információkat - például ügyvédi titoknak minősülő adatokat - is megszerezhet, amelyek előzetes bírói kontroll nélkül a sajtószabadság és a jogorvoslathoz való jog sérelmére vezetnek. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes mulasztás orvoslására hívta fel a törvényalkotót. Az Alkotmánybíróság másrészt megsemmisítette az Mttv. 175. §-át, amely az egyes hatósági eljárásokban meglévő adatszolgáltatási kötelezettségen túl önálló "adatszolgáltatási eljárás" lehetőségét intézményesítette a médiahatóság számára. A sajtószabadság szükségtelen korlátozásával jár az olyan speciális eljárási rend, amelynek kizárólagos célja a megszerzett adatok alapján további eljárás megindításának megfontolása a médiahatóság részéről. 4. Média- és Hírközlési Biztos Az Alkotmánybíróság végül az Mttv.-ben szabályozott Média- és Hírközlési Biztos intézményét támadó indítványokat is elbírálta. A határozat megállapította, hogy a médiahatóság részeként működő, nem jogsértéseket, hanem érdeksérelmeket vizsgáló Biztos fellépése a sajtó tevékenységébe való jelentős állami beavatkozásnak minősül. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a sajtó tevékenységét részletes jogi előírások szabályozzák. E jogszabályi kötelezettségek érvényre juttatása érdekében különböző hatóságok által indítható eljárások mellett nincs alkotmányos indoka annak, hogy a Biztos - pontosabban meg nem határozott - "méltányolandó érdekek" sérelme vagy annak veszélye esetén fellépjen. A Biztos intézményének létrehozása ezért a sajtószabadságot alkotmányellenesen korlátozza. Tekintettel arra, hogy a Biztos a sajtószabadságot nem érintő körben, például hírközlési ügyekben is eljárhat, a rá vonatkozó szabályozást az Alkotmánybíróság 2012. május 31-ével semmisítette meg, így a jogalkotónak megfelelő idő áll rendelkezésére a jogintézmény esetleges újraszabályozására. A határozathoz dr. Balsai István, dr. Lenkovics Barnabás és dr. Pokol Béla alkotmánybírák különvéleményt fűztek. A határozat teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján olvasható (www.mkab.hu). Budapest, 2011. december 19. Az Alkotmánybíróság közleménye a kiemelt büntetőügyekre vonatkozó egyes büntetőeljárási szabályok alkotmányosságának vizsgálatáról Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-én hozott határozatában megsemmisítette a büntetőeljárási törvény több rendelkezését. Alkotmányba ütköző, valamint nemzetközi egyezményt sért az az illetékességi szabály, amelynek értelmében egyes ügyekben az a bíróság jár el, ahol az ügyész vádat emel. Alkotmányellenes továbbá a tanú adatai zárt kezelésének mérlegeléstől függő elrendelése, a százhúsz óráig tartó őrizet, az őrizet első negyvennyolc órájában a védővel való kapcsolatfelvétel jogorvoslat nélküli megtilthatósága. Nem alkotmányos a törvénynek az a kiegészítése, amely a nyomozási bíró számára kötelezővé teszi, hogy nyomozástaktikai szempontokra is figyelemmel legyen az eljárásában, továbbá csak bizonyos feltételek teljesülése mellett alkotmányos az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében történő büntetőeljárás lefolytatása. Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-ei ülésén több indítványozó - közöttük a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, két országgyűlési képviselő és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke - kezdeményezésére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény számos, 2011. július 13-án hatályba lépett módosító rendelkezésének alkotmányosságáról és nemzetközi szerződésbe ütközéséről döntött. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során figyelemmel volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta annak az illetékességi szabálynak az alkotmányosságát, amelynek értelmében a kiemelt jelentőségű büntetőügyekben az a bíróság jár el, ahol az ügyész - a legfőbb ügyész döntése alapján - az eljárás ésszerű időn belül való, illetve soron kívüli elbírálásának biztosítása végett vádat emel. Az Alkotmánybíróság szerint ez a szabály sérti az Alkotmánynak, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének a pártatlan bírósághoz való (ezen belül különösen a pártatlanság látszatát megkövetelő) jogot, valamint a fair eljárás elvét (és ebben a fegyverek egyenlőségének követelményét) megfogalmazó rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy az általános illetékességtől való eltérés csak akkor egyeztethető össze az Egyezménnyel, ha a döntés meghozatala a bíróságok intézményi struktúráin belül történik, valamint ha a jogalkotó az eltérés szabályait és előfeltételeit átláthatóan, előre és világosan rögzíti, és e tekintetben nem hagy teret diszkrecionális jogkörnek. Az Alkotmánybíróság korábban a 104/2010. (VI. 10.) AB határozatában döntött a tanú adatai zárt kezelésének mérlegeléstől függő elrendelését kifogásoló indítvány tárgyában, megállapítva a rendelkezés alkotmányellenességét. Mivel a most elbírált szabályozás ismét mérlegelés tárgyává tette a személyi adatok zárt kezelését, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ez szintén az információs önrendelkezési jog alkotmányellenes korlátozását jelenti. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes és az Egyezményt is sérti a büntetőeljárási törvény azon kiegészítése, amelynek következtében a nyomozási bíró - akkor, amikor az ítélkezésen kívül a váddal (nyomozásssal) kapcsolatos feladatokat is ellát - köteles figyelemmel lenni a nyomozó hatóság és az ügyész speciális, kizárólag a nyomozás során érvényesíthető nyomozástaktikai szempontjaira. Ez a rendelkezés az eljárási funkciómegosztás alkotmányi elvét és a pártatlan bírósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében történő büntetőeljárás lefolytatásának alkotmányosságát a 14/2004. (V. 7.) AB határozatában már vizsgálta, és megállapította, hogy a terhelt távollétében történő kivételes eljárás csak akkor egyeztethető össze az Egyezménnyel és az Alkotmánnyal, ha megalapozottan lehet következtetni a terhelt rosszhiszemű, az igazságszolgáltatás elkerülését célzó magatartására, és az eljárás megindítására önmagában nem elég a terhelt felkutatására tett intézkedések sikertelensége. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a külföldön, ismert helyen tartózkodó terhelt ellen távollétében csak akkor folytatható le büntetőeljárás, ha tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól, illetve ha lemondott a tárgyaláson való részvételi jogáról és az ítélettel szemben perújításnak van helye. Mivel a hatályos szabályozás ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget, az Alkotmánybíróság mind az Alkotmány, mind az Egyezmény megsértését megállapította. A százhúsz óráig tartó őrizettel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ilyen mértékű szabadságelvonás - különös figyelemmel az Emberi Jogok Európai Bíróságának még a százkét órát is elfogadhatatlannak tartó esetjogára - nem tesz eleget a személyi szabadság korlátozásával szemben az Alkotmányba és az Egyezménybe foglalt "haladéktalanul", illetve "lehető legrövidebb időn belüli" szabadon bocsátás vagy bíró elé állítás garanciális követelményének. Az Alkotmánybíróság az őrizet első negyvennyolc órájában a védővel való kapcsolatfelvétel - jogorvoslat nélküli - megtilthatóságát az Alkotmánynak a védelemhez és a jogorvoslathoz való joga megsértésének minősítette. Az alkotmányellenesnek, illetőleg nemzetközi szerződésbe ütközőnek ítélt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A határozathoz dr. Balogh Elemér, dr. Bragyova András, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Holló András és dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybírák párhuzamos indokolást, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Holló András, dr. Kiss László, dr. Lévay Miklós, dr. Pokol Béla és dr. Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt fűztek. A határozat teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján olvasható (www.mkab.hu). http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=502549#null