"A köztársaság válsága"

Kis János: A köztársaság válsága

… A kormányzásara esélyes párt elnöke szerint a rendszerváltás alkotmánya "technokrata szabályhalmaz", melyben nincs semmi tiszteletre méltó; a párt köreiből az államfői hatalom kiterjesztéséről, az AB hatásköreinek szűkítéséről, a politikai szabadságjogok megszorításáról hallani. … [A Fidesz-kormány] Eljelentéktelenítheti az Alkotmánybíróságot és a kormányzat többi intézményes ellensúlyát. Megkurtíthatja a politikai szabadságjogokat. …

hvg, 2009. december 26., 52-53. szám, 6-11. oldal, idézetek a 6. és 10. oldalról

http://www.gondola.hu/cikkek/69052-Egy_kis_traktatus_-_avagy_a_baloldal_ideologusainak_merev_dogmai.html


Egy kis traktátus - avagy a baloldal ideológusainak merev dogmái
2010. január 5. 10:43

Az év utolsó hvg-jében megjelent Kis János cikke a köztársaság válságáról. A cikkben valóságtól távol álló dogmatikus axiómák találhatók. Addig, amíg a baloldal – és a jelek szerint a liberalizmus Kis értelmezésében balt jelent - le nem cseréli, újra nem értelmezi ezeket a roppant káros, szinte megtörhetetlen dogmákat, nos, addig nehezen lesz egyetértés.

Kis világosan baloldali narratívájával most nem is igazán foglalkoznék. Bevallja a baloldal hibáit is, miközben a jobboldal erényeiről nem beszél, de vannak avatott politológusok, akik majd foglalkoznak ezzel. Csakhogy maga a történelmi narratíva téves, a logikai bázis, az alapok. Emellett a dialektikus materializmus kísértete járja át. Nem elég, hogy marxista alapokon nyugszik, de nem is a nyugati, frankfurti kritikai marxizmus, hanem a keleti kritikai marxizmus alapján álló történelemszemlélet szövi be. Úgy tűnik, ez ma valóban az ész trónfosztása.

A skizofrénia jegyében a politikai publicista Kis például szemmel láthatóan nem olvasta – vagy gondolta tovább - a politikai filozófus Kist, egyébként pedig szociológiai és történelmi csúsztatások kerültek a dolgozatba. Mindemellett muszáj egy kis aktuálpolitikai kitérőt is tenni: tartalmaz az esszé egy elég furcsa megállapítást is: „…a párt köreiből az államfői hatalom kiterjesztéséről, az AB hatásköreinek szűkítéséről, a politikai szabadságjogok megszorításáról hallani.” Nehéz lenne egyetlen komoly fideszes politikus bármelyik mondatába ezt beleértelmezni. A helyzet arra emlékeztet, mint amikor Mihancsik Zsófia interjúvolta Konrád Györgyöt a régen pártlappá süllyesztett Mozgó Világban még 2007-ben, s kérdése így szólt: ”…Vonulnak a különféle Szent István-i rendszerváltók, Orbán az Astoriánál újra elismétli azt a kegyes és brutális egyveleget, amelyet hetente hallunk tőle, és közösen követelik a hazug és nemzetvesztő kormány lemondását, némi zsidózással fűszerezve. …” Amint M.Zs. sajtómunkás Szent István-i rendszerváltónak ironizálja az ellenzéki párt elnökét, egy kalap alá véve őt a zsidózókkal – horribile dictu közéjük értelmezi - az majdnem olyan szép pillanata a szemmel láthatóan független magyar sajtó – l. a Mozgó Világ és a József Attila alapítvány kapcsolatát a Táncsics alapítvánnyal – megmozdulásainak, mint a Klubrádiós ciánozás Kuncze exelnök úr részéről. Bár nyilván csak élcelődés ez a részemről és a szoci pártalapítványnak, mint pénzforrásnak semmi köze nincs ezekhez a megszólalásokhoz.

Hozzászokhattunk már ahhoz baloldali politikusoktól, pártszóvivőktől, hogy mondanak, vagy ferdítenek maguknak egy minden alapot nélkülöző éleset, aztán ez bekerül a köztudatba. Erre azonban nyilván nem kell figyelni, csak a jobboldal mérgezheti a levegőt, viszont Debreczeni publicista kiváló megszólalása, amint szintén a Mozgó Világban hasonlítja az ellenzék vezetőjét Mussolinihez, az a megtestesült tiszta tavaszi szellő. Egy rendszerváltó alapító atyától – mármint Kistől - ezt persze nem várná az ember, de láttunk már karón varjút.

Az alapokról

Ami mégis elsőként az alapvetéseknél kitűnik, az a következő megállapítás: „1944–1945-ben a hagyományos magyar jobboldal megbukott. A „történelmi osztály” katasztrófába vezette az országot, és a katasztrófa őt magát is elsodorta. Ilyen súlyos vereség rendes körülmények közt mélyreható önvizsgálatot szokott elindítani.” Először is a történelmi osztály, mint olyan, marxista kategória. Nehezen lehet egy „osztályt” másképp értelmezni. Másodszor: ha objektíve nézzük, akkor már 1914-ben vagy 18-ban, 19-ben, de legkésőbb 1920-ban bukott meg, a trianoni katasztrófa, a Tanácsköztársaság és vörösterror, vagy a fehérterror éveiben. Mindegyikre politikai kánontól függetlenül, objektív szempontból alátámasztott érveléssel lehet hivatkozni, mint „megbukásra” pl.: 14-ben nem szabadott volna belemenni a háborúba (ez Jászi érve, de elfogadható), 18-ban nem szabadott volna leszerelni (l. Károlyi későbbi bukása, stb), 19-ben a Tanácsköztársaságot nem sikerült időben megállítani, és ezek összességének folyományaként Trianont sem, továbbá abszurd módon a kommunisták harcoltak az országért, a jobboldal nem volt időben képes rá, 1920-ban pedig sokak szerint a fehérterror volt rossz – bár sok szempontból érthető - válasz a vörösterrorra. Persze egyéb alternatív értelmezési lehetőségek is vannak.

Mindenesetre az I. világháború után a „történelmi osztály”-t a II. világháborús katasztrófáért felelőssé tenni furcsa, ugyanis a történelmi tények meglehetős félreértelmezésére ad lehetőséget. A Horthy korszakban ugyanis megbukott (volna) Gömbös, Teleki főbe lőtte magát, Imrédyt lemondatták, Szálasit pedig lecsukatták. A történelmi katasztrófa Kelet-Európában mindenkit elért. Kivétel nélkül mindenkit. Minden ország „történelmi osztálya” repült ugyanis, köszönhetően az egyik, a másik, vagy mindkettő totalitárius nagyhatalomnak. Ráadásul úgy tűnik, a magyar „történelmi osztály”-ba a Horthy korszakban nagyon is beleértendő például a Weiss, a Hatvany és a Chorin család. Amennyiben igen (és igen), akkor ők is felelősek a katasztrófáért, vagy nem?

Vajon mit kellett volna tennie a „történelmi osztály”-nak amikor a következő „vicc” járta német katonai körökben:

„Mennyi ideig tart Magyarországot bekebelezni?

- Egy napig, vagy három napig.

- Hogyhogy?

- A különbséget a felvázolt csapásirány és a bordélyházak elrendezésének összefüggései okozzák.”

A magyar nemesi, vagy vezető réteget, ha már vádolni lehet valamivel, akkor legalább vádoljuk igazságosan, és vegyük tudomásul: a reális autokefál alternatív cselekvés lehetősége körülbelül 1938-ig adatott meg Magyarországnak. Összefoglalva: az első világháborúba volt némi beleszólásunk, a másodikba nem. Tény, hogy a kiugrás nem sikerült, tény, hogy borzalmas katasztrófa történt, ám az is tény, hogy nem egyértelmű a felelősség. A németbarátsággal, vagy olaszbarátsággal vádolni utólag egy kényszerpályás politikai helyzetben levő csoportosulást, az eléggé rossz vágányra vezet, főleg a korszak viszonyait tekintetbe véve.

Azt ne is vegyük figyelembe, hogy amúgy a „történelmi osztály”, mint olyan szociológiailag nem értelmezhető, hiszen Magyarországon a nemesi származásúak majd 10%-át tették ki a népességnek.

Míg tehát véleményem szerint a német „történelmi osztály” sok szempontból felelőssé tehető a katasztrófáért (egyes kivételekkel, l. Stauffenberg, Rommel, stb), addig a magyar „történelmi osztály” egyes kivételeket (l. pl. Festetics Sándor, Széchenyi Lajos, Pálffy Fidél, és Kemény Gábor) nem tekintve nem felelős. Persze a zárójelben említettek történelmi felelősségét nehéz lenne tagadni. Röviden: a magyar nemesség és a magyar vezető réteg igen jelentős része (végül is kormányon volt) egyáltalán nem szeretett volna német csatlós maradni, és a legvégsőbb időkig (l. pl. Kállay) megpróbált megegyezni a Nyugattal, kiugrani a vesztes háborúból. Más kérdés, hogy a kommunista diktatúrát sem akarta.

Abban nyilván Kisnek igaza van, hogy a múltmunkát el kellett volna végezni, feltárni a valós felelősség elemeit, ám e felelősség kérdése azért nem olyan egyszerű. Emellé amúgy oda kellett volna tenni a baloldali „élcsapatot” is az 1919-es Tanácsköztársaságban történtek, továbbá az 1945-1989-közötti történelmi tények miatt. Tehát „Semmi sincs egészen úgy…”, ahogy Füst Milán mondaná.

Kultúrfolytonosság, vagy kultúrkampf?

A következő nagy dogma a jobboldal kvázi kulturális folytonossága az előbb említett „felelős” történelmi osztállyal. „Amikor eljött a rendszerváltás, az új jobboldal hangadó körei oda tértek vissza, ahol a régi abbahagyni kényszerült. De immár nem történelmünk egyik legszörnyűbb kataklizmájáért felelős vesztesként, hanem a kommunista diktatúra bukásának revánsra vágyó nyerteseként.”

A revánsról szólva: az, hogy az Antall kormány támaszkodott bizonyos korábbi jobboldali hagyományokra, bizonyára okozhatott egyeseknek kellemetlen perceket, ám ne felejtsük el: az antalli kormányzás sok korábbi állampárti kádert, (pl. Szilvásy Györgyöt) főtisztviselőt átvett, továbbá vezető politikusai között lényegében nem volt „nagyarisztokrata”. Az utódpárt vezetői közül pedig senkit sem támadott élesen. Emellett az akkori, már balliberális sajtó vezető személyiségei a nagy viharként megélt médiaháború ellenére néhány ritka kivételtől eltekintve máig jelen vannak – ugyanúgy vezetőként, képernyősként, hangadóként - a médiumokban.

Amit Kis elfelejt: a nemesi származás sem volt jobboldali előjog. Az SZDSZ vezető politikusai közül például Magyar Bálint, Demszky Gábor egyaránt büszkélkedhet arisztokrata ősökkel, a szocialista Medgyessy Péter pedig határon kívüli születésű és szintén régi família leszármazottja. Erőltetettnek tűnhet, de Esterházy Pétert is említhetjük. Ezek után fel is tehetnénk a kérdést, kinek az arisztokratája a jó arisztokrata, és hol kell ahhoz születni, hogy jó irányba fejlődjön a politikai nézetrendszer?

A kapitalizmus szelleme

A továbbiak a cikkben újabb kérdéseket vetődnek fel: „Nem kellett felülvizsgálniuk a kapitalizmus – a piac, a verseny s kivált a banktőke – iránti ambivalens érzelmeiket, a magyar liberális hagyománnyal szemben táplált ellenszenvüket, sem azt a hajlandóságot, hogy ellenérzéseik és félelmeik tárgyát a zsidóság képében személyesítsék meg.” A Horthy korszakban a piac, a verseny s kivált a banktőke egyaránt jelentős szerepet játszott a gazdaságban. Ez bizonyításra nem szoruló trivialitás. Megjegyzendő, hogy az 1988-as GT az Apáthy féle 1875-ös kereskedelmi kódexen alapult, amelyet a két háború között végig hatályban tartottak, ahogy a magánjogi esetjogot-zsinórmértéket is. A banki intézményrendszert, a magántulajdonon és versenyen alapuló gazdaságot a kommunista hatalomátvétel után semmisítették meg a kommunisták. A kommunista párt és nem a korábbi „történelmi osztály”. Az Antall kormány ráadásul folytatta a privatizációt, megpróbálta – amennyire tudta – ellenőrzött keretek közé terelni. Vajon az ellenőrzés kísérlete fájhatott?

Avagy a protestáns etika?

Kis szerint a baloldalnak régi hagyományai közül büszkének kell lennie a földosztásra. Egy ilyen gondolat után valami nagyon furcsa és hideglelős hangulat keríti hatalmába az egyszeri olvasót: akkor az 1946. évi VII. törvényt (l. hóhértörvény) miért is nem kellene rögtön visszaállítani?

Teljesen egyértelmű: az akkori magyar birtokstruktúra túlméretes latifundiumokkal terhelt, rendkívül igazságtalan szerkezetben őrződött meg. E kérdés felismerése nem csak baloldali, hanem egyetemes politikai kérdés a korszakban: bár a szociáldemokrata kezdetek léteztek (Károlyi), Buza Barnától egészen a másról ismert jobboldali Darányiig sok vezető magyar politikus próbált meg segíteni a földbirtok-problémán. Akár mérsékelt, átgondolt földosztással is. Azonban annak felismerése, hogy a virágoknak jót tesz a fény, nem jelenti azt, hogy ki kell őket ültetni a sivatagba: 1945-ben a szovjet kommunista terv alapján (l. Wolfgang Leonhard munkájától kezdve Borhiig) a parasztpárt és a kommunista párt hatékony összjátékának köszönhetően sikerült egy olyan birtokszerkezetet kialakítani, amely aztán hatékonyan segítette elő a magyar mezőgazdaság összeomlását, a kolhozosítást, majd téeszesítést és nem utolsó sorban a parasztság erőszakos megtörését. A földtörvény Sztálin szovjetuniójából jött ide, és az ő céljait is szolgálta. Hozzáteendő: a kapitalizmus először is tulajdon és jogbiztonságot igényel, no ez a törvény már a korszakban sem tűnt ennek túlzottan hatékony elősegítőjének.

A végkövetkeztetések, avagy a köztársaság vége

„Most kezd csak megmutatkozni, mekkora bajt okozott az SZDSZ azzal, hogy szétverte önmagát” - mondja Kis, és ezzel beismeri, hogy nem érti a jelenlegi helyzet kialakulásának és az SZDSZ önszétverésének okát. Azt ugyanis sok tekintetben maga az SZDSZ okozta sajátos, megdönthetetlen dogmáival és állandó, baloldal felé hajló megalkuvásaival. Ha a megfelelő időben azt az utat követik, amelyet a valódi - nem bal, nem is neo - liberalizmus megkövetelt volna, valószínűleg még ma is lenne SZDSZ. Azonban az egy teljesen más párt lenne.

Ma viszont már az SZDSZ-kérdés nem időszerű, viszont annál inkább időszerű áttekinteni a múltmunka lehetőségeit. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy alapvető kérdésekben nincs konszenzus.

Amennyiben ezek közül nem kristályosodik ki egy legalább valamennyire objektív álláspont, amelyet a magyar politikai és értelmiségi elit baloldali része is el tud fogadni – nem feltétlenül szeretettel, de mégis belátással – addig tartani lehet attól, hogy a demokrácia alapvető intézményeit továbbra is másként értékelik politikai oldalaktól függően. Ezzel összefüggésben: a lényeges kérdés nem a III. köztársaság alkotmánya, hanem a valós demokrácia megléte és a nemzet fejlődése.
- csett -

Csehszlovák Alkotmánybíróság, 1948-ig

Pozsony, 1969. április 20. Karel Pomaizl cseh történelemfilozófus írása a Hét című napilapban, amely elsőként összegzi és elemzi a nemzetiségi alkotmánytörvény hiányosságait és az annak kapcsán felmerülő problémákat. Karel Pomaizl: Valódi egyenjogúságot a nemzetiségeknek

Ami a nyelvhasználatot illeti, alkotmánytörvénybe kellene iktatni az államban használt valamennyi nyelv egyenjogúságát, miként az a marxizmus elveinek megfelel. Meg kellene tiltani mindennemű nyelvi megkülönböztetést, törvénybe iktatni s a gyakorlatban is biztosítani a két, illetve többnyelvűséget a nemzetiségileg vegyes területeken. A nemzetiségek törvényes jogainak védelmét az alkotmánybíróságra kellene bízni, mint legfontosabb funkciói egyikét. Az alkotmánybíróság megszüntetése, 1948-ban, hibás lépésnek bizonyult. Lehetővé tette a törvénytelenségek elkövetését s nem csupán a nemzetiségek ügyében. 262. lap, pdf-ben 5. oldal Hét, 1969. április 20. 9-10. p.
http://www.foruminst.sk/documents/8/92.pdf

Bírák a hatalom bögyében

"... Ezért is keltett csodálkozást az a pletyka, hogy ha a Fidesz alakíthat kormányt, a párt megszüntetné az Alkotmánybíróság önállóságát, és a rendszerváltás levezénylésében érdemeket szerzett testületet betagolná a Legfelsőbb Bíróság alá, annak negyedik kollégiumává tenné. Ezzel az Ab elnöke elveszítené rangját, hiszen az lehetetlen, hogy az öt közjogi méltóság bármelyike "főnöke" legyen a másiknak. Mint látszik, a javaslat még akkor is abszurd volna, ha a Fidesz és az Alkotmánybíróság viszonyát húszéves feszült viszony jellemezné. Valójában ennek ellenkezője igaz. A rendszerváltás után furcsa alkotmányozás kezdődött; az Alkotmánybíróság a pártállami időkben született alaptörvény alapján hirdet határozatokat, próbálva értéktartalmat adni az alaptörvény szövegének. "Alkotmány a magasban" - mondhatnánk erre Illyés Gyula nyomán. A jelek szerint a baloldali kormányok kevésbé látják tisztán ezeket a morális körvonalakat, mint a jobboldaliak.
Az ellenzéki párt mégis olyan óvatlan volt, hogy amikor a Figyelő nyilatkozatot kért az önálló Alkotmánybíróság megszüntetéséről, Répássy Róbert, a párt jogi kabinetjének vezetője nem kommentálta az értesülést, ami persze megerősítésként hatott. Az összeesküvés-elméletet erősítette, hogy a Fidesznek valóban szándékában áll megváltoztatni az Alkotmány preambulumát, mert nem tartják elég kifejezőnek a bevezető részt. Az ideges hangulatban végül Navracsics Tibor vág rendet. "Semmi alapja nincs annak, hogy a Fidesz az Alkotmánybíróság önállóságának megszüntetését, a Legfelsőbb Bíróság alá való betagozódását tervezné. A leghatározottabban cáfolom" - mondja lapunknak a Fidesz frakcióvezetője.
Az Alkotmánybírósághoz egyébként is nehéz lenne hozzányúlni, mivel óriási tekintélyt szerzett magának, és korábbi döntéseivel a mostani hétköznapjainkat is meghatározza. Az államilag támogatott lakáshitelesek például a Bokros-csomag elmeszelésének köszönhetik, hogy a Gyurcsány-kormány nem tudta eltörölni a kamattámogatást a már megkötött szerződéseknél.
Politikai büntetés
A testület megalakulásának évfordulóján rendezett nemzetközi konferencián az alkotmánybírák kicserélték tapasztalataikat, hogy a politikai hatalom milyen "büntetéseket" mér ki rájuk. Olaszországban például a Silvio Berlusconi miniszterelnök mentelmi jogáról szóló törvény megsemmisítése után 12 évről 9-re csökkentenék a bírák megbízatásának időpontját. Az MSZP a Fidesz népszavazási kérdéseinek átengedése miatt nem szavazta meg tavaly Bihari Mihály elnök és Kukorelli István testületi tag újraválasztását. Az Alkotmánybíróság fennállása alatt 29 bíró köszönt el a testülettől, eddig valamennyien megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrendet. Csak Bihari és Kukorelli nem, mivel az ő nevüket a szocialisták bosszúból az augusztus 20-i, majd az október 23-i kitüntetési listáról is kihúzták."
Heti Válasz, Élő Anita, Létrehozás: 2009. dec. 8.
http://hetivalasz.hu/itthon/birak-a-hatalom-bogyeben-25469/#

Orosz Alkotmánybíróság

Mint a kommunizmusban: két alkotmánybíró is különös módon távozott
Véglegesen alárendelődött az orosz alkotmánybíróság a hatalomnak?
Anton Bendarzsevszkij
2009. december 10., csütörtök
A múlt héten röppent fel a hír: egyszerre két orosz alkotmánybíró is kilép az Alkotmánybíróság kötelékéből. Az egyik alkotmánybíró – Vlagyimir Jaroszlavcev azonnali hatállyal kilépett az alkotmánybírók tanácsából, másikuk – Anatolij Kononov pedig bejelentette, hogy idő előtt, 2010 január 1-től visszavonul. Az Alkotmánybíróságból nem szoktak csak úgy kilépni a bírák, ráadásul mindketten egyszerre. Utánajártunk, mi lehet a háttérben.
December másodikán a nagyobb orosz hírügynökségek csupán rövidhírben tudósítottak: Vlagyimir Jaroszlavcev azonnali hatállyal kilép az Alkotmánybíróság kötelékéből, „ismeretlen okokból”, írta az Interfax. Néhány órára rá, egy másik néhány soros hír is felbukkant: egy másik alkotmánybíró is visszavonul, Anatolij Kononov, bár ő nem azonnal, hanem 2010 január 1-től, hivatalos indoklás szerint „egészségügyi okokból”. Az „előzetes visszavonulást” pedig valóban „előzetesként” kell értelmezni, hiszen az orosz alkotmány szerint hivatala 2017 júniusáig tartott volna.
Másnap, tehát december harmadikán a Ria hírügynökség két interjút is közölt a visszavonuló alkotmánybírók ügyében: az egyik, Alekszandr Torsin, a parlament elnök-helyettese a hírügynökségnek elmondta, hogy „teljesen egyetért” a lemondásokkal, mert szerinte az említett két személy a „bírói erkölcsöt” sértette meg. Ugyanezen a véleményen volt az igazságügyi szervek közösségi felügyeletéért felelős bizottság elnöke, Anatolij Kucserena. Az ő véleménye szerint az alkotmánybíróknak „egyéni véleményük miatt” kellett lemondaniuk, mert fellépéseikkel „kárt okoztak az orosz igazságszolgáltatási rendszernek”.
„Ha egy alkotmánybíró valamivel nem ért egyet, valami nem tetszik neki, akkor vonuljon vissza, és akkor egyszerű orosz állampolgárként, vagy valamilyen szakértőként mondhat véleményt egyes kérdésekben” – mondta Kucserena.
A kérdés itt az, hogy nem-e azért van az alkotmánybíróság intézménye, hogy önálló véleményt alkosson az orosz törvényhozással és alkotmánysértésekkel kapcsolatban, és ne azt a véleményt mondja vissza, amit a hatalom elvár tőle.
A két interjú már eltérést mutatott az előző napi hivatalos állásponttól, amikor az Alkotmánybíróság vezetője, Valerij Zorkin bejelentette, hogy Kononov kizárólag egészségügyi okokból vonul vissza, és ez semmilyen kapcsolatban nincs „az állítólagos represszív szankciókkal a karhatalom részéről” a sorozatos különvéleményei miatt.
A Lenta.ru és a Kommerszant ennél tovább ment, és azt írták, hogy alkotmánybíró kollégáik nyomására kellett mennie Jaroszlavcevnek és Kononovnak. Valójában az Alkotmánybíróságnak nincs joga, hogy valamelyik bíróját menessze hivatalából, az csakis önként történhet. Valószínűleg – írta a Lenta.ru – a két alkotmánybírónak a bíróság tanácsán „javasolták”, hogy hagyják ott az igazságügyi szervet, mert jelenlegi nézeteik mellett nem képviselhetik az Alkotmánybíróságot. De nézzük sorjában, milyen "etikai kihágásaik" voltak Jaroszlavcevnek és Kanonovnak.

Vlagyimir Jaroszlavcev jelenleg 57 éves, tehát alkotmánybírói megbízatása 2022-ben járt volna le. 1995 óta alkotmánybíró. Az Alkotmánybíróság nemzetközi kapcsolati bizottságát vezeti.
Több mint 10 különvéleményt nyújtott be a bíróságra alkotmánybírói karrierje során. Többek között nem értett egyet az igazságszolgáltatás 2001-es reformjával és a 2005-ös kormányzói választások megszüntetésével.
2009. augusztus 31-én a spanyol El Pais újságnak adott interjút, amely hangzatos címet viselte: „Oroszországban a nemzetbiztonsági szervek vezetik az országot, mint a szovjet időkben”. Ebben azon nézeteit fejtette ki a széles nyilvánosság előtt, miszerint Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt „az orosz igazságszolgáltatás eszköz lett a végrehajtó hatalom szolgálatában”. A döntéseket pedig nem a bírók, hanem az elnöki adminisztráció hozza. A cikkben továbbá Jaroszlavcev az alkotmánybíróság egy döntését vetette erős kritika alá, amelyben a New Times magazin újságírója, Natalia Morari panaszát utasították vissza. Natalia Morari moldovai újságírónőt az FSZB korábban kitiltotta az országból, ez ellen mind Jaroszlavcev, mind Kononov tiltakozott. Morari 2002 és 2007 között dolgozott Oroszországban és főleg az oroszországi korrupcióról írt a hatalom minden szintjén. „A nemzetbiztonsági szervek azt csinálnak, amit akarnak, a bíróságok pedig csak megerősítik az ő döntéseiket” – írta Jaroszlavcev, és azt is hozzátette, hogy „az igazságszolgáltatás romjai között érzem magam”.
Továbbá Jaroszlavcev kritika alá vetette a kormányzói választások megszüntetését, az elnöki újraválaszthatósági idő meghosszabbítását, és az igazságszolgáltatás fölött megvalósuló egyre erősebb állami kontrollt.
Az El Pais –nak adott interjú idején a többi alkotmánybíró szabadságát töltötte, ezért fordulhat elő, hogy csak most hallunk az ügyről – írja a Kommerszant. Visszatérésük után, az októberben összehívott tanácson beszélték meg Jaroszlavcev magatartását. Ám ezzel az ügy nem ért véget, ugyanis fordulatot hozott benne Anatolij Kononov fellépése.

A 62 éves Anatolij Kononov az egyik legrégebben hivatalban lévő orosz alkotmánybíró – azóta tölti be a posztot, mióta 1991-ben az újjáalakuló orosz állam megalapította az orosz Alkotmánybíróságot. Több mint 40 tudományos munkája és könyve jelent meg a büntetőjogról, kriminalisztikáról, állam és jogelméletről.
Különvéleményeinek számában abszolút rekorder: több mint 50-szer lépett fel más véleménnyel, mint amilyen döntést az Alkotmánybíróság hozott. Így pl. 1993-ban bírálta az Alkotmánybíróság döntését, miszerint Jelcin rendeletét a parlament feloszlatásáról alkotmányellenesnek minősítette, 2005-ben pedig illegitimnek tartotta a kormányzók megválasztásának a megszüntetését. 2009-ben három különvéleménnyel is fellépett: egyrészt az oroszok gyülekezési és tüntetési szabadsága mellett lépett fel, másrészt a már említett moldovai újságírónő, Natalia Morari pozícióját védte. Júliusban nem fogadta el az Alkotmánybíróság azon döntését, amelyben az visszautasította Mihail Hodorkovszkij panaszát az újabb ellene felhozott vádakkal szemben.
Ráadásul a Kommerszant orosz napilap szerint Kononov gyakran kemény kritikával illette a bíróság döntéseit. Nemegyszer nevezte kollégái okfejtéseit hibásaknak és alaptalanoknak és panaszkodott a „pontatlan, nem teljes és primitív” ügyvezetésért, amelyben a panasszal élők pozícióját fejtették ki. Továbbá a józan ész, a logika és a moralitás hiányával vádolta a kollégáit.
A Kommerszant szerint Kononov „feldühítette” a kormányt, miután élesen fellépett az Alkotmánybíróságban bevezetett módosítások ellen: 2009-től az Alkotmánybíróság vezetőjét az orosz elnök javaslatára választják. Ezt Kononov „tiszteletlennek és antidemokratikusnak” tartotta.
Valószínűleg az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor 2009. október végén a „Szobeszednik”című lapban kollégája, Jaroszlavcev védelmére kelt. Ebben megvédte alkotmánybíró kollégája nézeteit és értékeléseit és bejelentette, hogy Jaroszlavcevet már megbüntették az Alkotmánybíróság tanácsán és antidemokratikusnak minősítette a jelenlegi helyzetet.
Az alkotmánybírói kollégium újra összeült, immár Kononov ügyét tárgyalva, és „javaslatot” tettek a lemondására. Mivel a botrányt nem akarták nyilvánosságra hozni, addig valóban nem beszélt róla senki, ám december 2-án a Kommerszant kiszivárogtatta a két bíró visszavonulásának a hírét (ami egyébként azóta sem lett túl publikus az orosz sajtóban: az Interfax pl. két néhány soros rövidhír erejéig foglalkozott vele, a Vesti egy rövidebb cikket szentelt neki, a Ria hírügynökség pedig 2 rövidhírben és 3 interjúban tálalta az ügyet, amelyben a kormány álláspontját jelentették meg, miszerint a két alkotmánybírónak abszolút jogosan kellett mennie).
A Kommerszant orosz napilap szerint egyébként a helyzet az Alkotmánybíróságon drasztikusan éppen az új törvénymódosítás után változott meg, amely szerint az Alkotmánybíróság elnökét az orosz államfő javasolja. A lap statisztikai adatai szerint, amíg 2008-ban az Alkotmánybíróság az állampolgárok és az állam közötti peres ügyekben a legtöbb esetben az állampolgároknak adott igazat, addig 2009 májusától a legfontosabb kérdésekben a Kreml számára hozott kedvező döntést.
Ráadásul az is motiválhatta az alkotmánybírói kollégiumot, hogy a „Vlaszti”-ban nemrég felröppent a hír, hogy a Kreml az Alkotmánybíróság jogainak a megnyirbálását készíti elő. Így a két leginkább ellenzékinek tekinthető alkotmánybíró kizárása azt a célt szolgálhatta, hogy megmutassák, a bírói kollégium saját maga is fenn tudja tartani a megfelelő fegyelmet és nincs szükség a megregulázásukra.
Más elemzők szerint az igazságszolgáltatás végleg alárendelődött a végrehajtó hatalomnak Oroszországban.
© Kitek Média Kft. 2007-2009

http://kitekinto.hu/europa/2009/12/10/a_nemzetbiztonsagi_szervek_vezetik_az_orszagot_mint_a_kommunizmusban&s=hs

Ukrán Alkotmánybíróság

Tyimosenko az alkotmánybíróság felszámolására készül?
2009. december 14. 21:33

MNO - KA
Roman Zvarics, a NU-NSZ párt egyik tagja bejelentette, hogy Julija Tyimosenko osztotta Zvarics azon nézeteit, mely az alkotmánybíróság megszüntetésére vonatkoztak.

A Korrespondent.net internetes hírportál információi szerint Zvarics december 10-én, a közelgő elnökválasztással kapcsolatos rendezvényen jelentette ezt ki. Zvarics szerint a jövőbeni alkotmányreform egyik fő feladata az alkotmánybíróság megszüntetése. „Az alkotmánybíróság az ukrán jogrendszer egyik pozitivista bástyája” – jegyezte meg Zvarics. Az Ukrán Alkotmánybíróság Ukrajna egyetlen alkotmányos joghatósággal bíró testülete. Feladata, hogy biztosítsa az Alkotmány elsőbbrendűségét Ukrajna egész területén.

(karpatinfo.net)
http://www.mno.hu/portal/682686

A Velencei Bizottság alelnöke

Paczolay Péter a velencei bizottság alelnöke lett
* MTI
2009. december 12., szombat 12:36 | Frissítve: 22 órája

Alelnökévé választotta az Európa Tanács velencei bizottsága a magyar Alkotmánybíróság (Ab) elnökét szombaton. Paczolay Péter az első magyar tisztségviselője az 1990-ben alakult testületnek, amely meghatározó szerepet játszik az európai alkotmányos örökség érvényesítésében, áll az Ab közleményében.
A velencei bizottság új elnöke az olasz Gianni Buquicchio, akit Sólyom László köztársasági elnök ez év november 23-án, az Alkotmánybíróság megalakulásának huszadik évfordulójára rendezett ünnepségen tüntetett ki a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével. A független nemzetközi szakértőkből álló velencei bizottságot (a Joggal a demokráciáért európai bizottságot) az Európa Tanács tanácsadó szerveként hozták létre.
A bizottság főleg az alkotmányozás, a közjog, a választási kérdések és az alkotmánybíráskodás kérdéseivel foglalkozik és olyan fontos kérdésekben foglalt állást, mint például a magyar státustörvény, a választójogi kódexek elvei, a bírói függetlenség, illetve a titkos CIA-repülések. Jelenleg azt vizsgálják, hogy a szlovák nyelvtörvény megfelel-e az európai normáknak.

http://index.hu/kulfold/eu/hirek/2009/12/12/paczolay_peter_a_velencei_bizottsag_alelnoke_lett/

A tekintélyromboló baloldali értelmiség

Navracsics Tibor szerint a köztársasági elnök autoritását a baloldali értelmiség rombolta le azzal, hogy Mádl Ferencet és Sólyom Lászlót "benyomták a jobboldali elnök pozíciójába". A Fidesz frakcióvezetője a XXI. Század Intézet kerekasztal-beszélgetésén kifejtette, az Alkotmánybíróság autoritásával is ez a helyzet. A képviselő szerint az igazi, súlyos jogsértések az alkotmányossággal szemben történtek, amikor például 2006. október 23-án a rendőrök azonosító jel nélkül gumilövedéket lőhettek ki a békés tüntetőkre. (MTI)
Magyar Nemzet, LXXII. évfolyam, 339. szám
2009. december 11., péntek, 2. oldal

Ne csak különvéleményeket...

Magyar Nemzet Online
Kulcsár Anna: Alkotmányos alkuk kora
2009.11.28 11:51
MNO
Kulcsár Anna: Noha a népszerűségi listák szerint az Alkotmánybíróság hosszú ideje megelőz minden más hatóságot, szervezetet, a rendszerváltozás óta eltelt idő valóban jó alkalom arra, hogy maguk a bírák, a politika és az egyszerű honpolgár is komolyan feltegye a kérdést: milyen a jogbiztonság idehaza s hogyan járul ehhez hozzá az AB? A legutóbbi időkben mintha a testület minden különösebb vezérelv nélkül határozna az egyes ügyekben. Mint régi tudósító, aki a kezdetektől részt vehettem a nyilvános ítélethirdetéseken, azt látom, hogy az AB döntései szinte kiszámíthatatlanok. Korábban sem lehetett persze a nagyközönség bizonyos abban, miféle álláspont formálja a jövőben az életét, ám ez újabban még inkább így van. Az elbizonytalanodás, az ad hoc döntések sorozata ugyanakkor nem mostanában kezdődött, hanem Németh János elnök 1998-as hivatalba lépésével. Az ember azóta látja: a testület időnként a pillanatnyi helyzethez igazodik, s mintha maga sem tudná, mitévő legyen. Erre nem lehet magyarázat az, hogy a grémium 11 tagú – jelenleg két státus üres –, hiszen a közös nevezőt ki kell alakítaniuk. Nem nevezhető ugyanis a legmagasabb alkotmányértelmező fórumnak, sőt bíróságnak sem az a szervezet, amely csak különvéleményeket tud felmutatni.
Magyar Nemzet, 2009. november 28.
http://www.mno.hu/portal/679322

Nem olvad be az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróságba

Népszava Online - Belpolitika
2009.11.24. | 17:06:34
Navracsics: nem akarjuk átalakítani az igazságszolgáltatás szervezetét
Új közigazgatáson dolgoznak
Nem akarja átalakítani a Fidesz az igazságszolgáltatás szervezetét - jelentette ki Navracsics Tibor kedden.
A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője ezt arra reagálva mondta, hogy napvilágot láttak olyan hírek, melyek szerint az ellenzéki párt kormányra kerülése után esetleg beolvasztaná az Alkotmánybíróságot (Ab) a Legfelsőbb Bíróságba. A Figyelő című lap múlt heti számában azt írta: a Fidesz egyik munkacsoportja mérlegeli annak lehetőségét, hogy az Ab a jövőben a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumaként működjön.
Navracsics Tibor mindezzel összefüggésben kifejtette: bár a Fidesz kormányzásra való felkészülése jegyében valóban dolgoznak egy új közigazgatás és egy hatékonyabb állam kialakításának tervén, de ennek semmi köze nincs az igazságszolgáltatáshoz.
MTI
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1268723

Az emberi jogok érvényesítése, a szabadság kiszélesítése, tágabb értelemben az emberi szenvedés csökkentése

„Az emberi szenvedés csökkentése” az AB feladata
2009. november 23. 16:54
MNO - BL
Az Alkotmánybíróságnak (AB) nemcsak védenie kell a jogbiztonságot, jogállamiságot, hanem szolgálnia is azzal, hogy döntései következetesek és kiszámíthatóak – monda Paczolay Péter, az AB elnöke a testület megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett hétfői ünnepségen Budapesten.
Mint mondta, az alkotmánybíráskodás II. világháború utáni elterjedése válasz volt a korábbi totalitárius rendszerre. Nem feledhetjük el, hogy az Ellenzéki Kerekasztal által kikényszerített szabályozás is azt célozta: sem párt, sem személy, sem a többség ne lehessen diktátor a demokráciában – jelentette ki.
Hozzátette: nem a társadalom irányítása az AB feladata, mert ez a politika dolga. Az alkotmánybírák hivatása az emberi jogok érvényesítése, a szabadság kiszélesítése, tágabb értelemben az emberi szenvedés csökkentése – mondta.
(MTI)
http://www.mno.hu/portal/678265

Marad az Alkotmánybíróság

„Fidesz: marad az Alkotmánybíróság

Valótlan állításnak nevezte Szijjártó Péter, hogy a Fidesz a Legfelsőbb Bíróságba olvasztaná az Alkotmánybíróságot. A téma a Figyelő legfrissebb számában merül fel.

A Fidesz közleménye szerint „hírlapi kacsa az egyik hetilap állítása arról, hogy a Fidesz a Legfelsőbb Bíróságba olvasztaná az Alkotmánybíróságot”. Orbán Viktor korábban világosan értésre adta, hogy nem tervezi és nem támogatja a magyar közjogi rendszer teljes felforgatását – írta Szijjártó Péter, a párt elnöki stábjának vezetője

A Figyelő arról ír, hogy suttogva terjed a hír szakmai körökben: húsz évvel a rendszerváltás után megroggyanhat a magyar jogállami intézményrendszer egyik bástyája, az Alkotmánybíróság (AB). Független, egymással kapcsolatban nem álló jogi források is megerősítették, létezik olyan Fidesz-koncepció, hogy az Alkotmánybíróság a jövőben a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumaként működjön. Nem hivatalosan, zárt ajtók mögött maguk az alkotmánybírók is foglalkoztak vele – áll a Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában”

http://www.fn.hu/belfold/20091118/marad_alkotmanybirosag/

Alkotmánybíráskodás

"A totalitárius rendszer után újjászületett összes posztkommunista ország, beleértve a balti államokat is, az „osztrák–német” alkotmánybíráskodási modellt választotta – lásd Louis Favoreu: Constitutional Review in Europe, in Constitutionalism and Rights. The Influence of the United States Constitution Abroad (Alkotmányos felülvizsgálat Európában, in Alkotmányosság és jogok. Az Egyesült Államok alkotmányának befolyása külföldön) szerk. Louis Henkin, Albert J. Rosenthal, New York, 1990 –, melynek egy központosított testülete van. Az 1868-ban felállított osztrák Alkotmánybíróság volt az első, amely ezen a területen elkezdte tevékenységét, 1920-tól pedig már a parlament döntéseinek felülvizsgálatára is jogosult volt. Németország és Olaszország, később pedig Spanyolország és Portugália alkotmánybírósága szintén az osztrák modellt követte a második világháború, illetve a diktatúra évtizedei után, alkotmányossági szempontból felülvizsgálva a törvényhozást. (...) HG"
Alkotmány és alkotmánybíráskodás a rendszerváltozások után (Két angol nyelvű könyvről) FUNDAMENTUM / 2004. 1. SZÁM SZEMLE / 215

http://157.181.181.13/dokuk/04-1-19.pdf

Jog és erkölcs - Robert Alexy

„A jog fogalmáról szóló vitában a fő probléma a joghoz és erkölcshöz való viszony. Minden jogpozitivista elmélet az elválasztás tézisét követi. (…) Azt mondják, hogy a jog fogalmát úgy kell meghatározni, hogy az ne foglaljon magában erkölcsi elemeket. (...) [Alexy szerint] Az egyes jogi normák, vagy egy jogrendszer egésze elveszíti jogi jellegét a jogtalanság vagy az igazságtalanság egy bizonyos küszöbének átlépésénél.” Robert Alexy: A jog fogalma és érvényessége, 15, 17, 71.

In: Zwischen Naturrecht und Partikularismus: Grundlegung christlicher Ethik mit Blick auf die Debatte um eine universale Begründbarkeit der Menschenrechte
116. kötet/Theologische Bibliothek Töpelmann, Szerző Friedrich Lohmann Kiadó: Walter de Gruyter, 2002 ISBN3110173751, 9783110173758 Terjedelem 467 oldal, a 245-246. oldalról

A törvények szelleme

Montesquieu: A törvények szelleme

"A szabadság abban áll, hogy az ember mindent tehet, ami másnak nem árt. Korlátait a törvény állapítja meg. Nem lehet megakadályozni azt, amit a törvény nem tilt, nem lehet kényszeríteni senkit arra, amit a törvény nem rendel."

Im zweiten Teil des Werkes legt Montesquieu seine Gewaltenteilungslehre dar. Er stellt die Frage, ob es möglich ist, eine Gesellschaft zu schaffen, in der der Bürger frei ist und bejaht die Frage:

„Ein Staat kann so aufgebaut werden, dass niemand gezwungen ist, etwas zu tun, wozu er nach dem Gesetz nicht verpflichtet ist, und niemand gezwungen ist, etwas zu unterlassen, was das Gesetz gestattet.“

– Ebd. Buch 11, Kap. 4