„Az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz.”
(Isteni Liturgia)
Ukrajna 2022. február 24-i orosz inváziója egy ortodox keresztény hagyományú nép ellen elkövetett történelmi horderejű fenyegetésnek minősül. Az ortodox hívők számára még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy az orosz ortodox egyház felső hierarchiája nem hajlandó elismerni ezt az inváziót, ehelyett homályos kijelentéseket tesz a béke szükségességéről az ukrajnai „események” és „viszálykodás” fényében, miközben hangsúlyozza az ukrán és az orosz, a Szent Rusz népeit összekötő testvériséget, a viszálykodásért pedig a gonosz Nyugatot hibáztatja, sőt a pásztorolása alá tartozó közösségeket a viszálykodást nyíltan ösztönző imádkozásra szólítja fel.
A Moszkvai Patriarchátus több főpapjának támogatása Vlagyimir Putyin elnök Ukrajna elleni háborúja mellett az ortodox etnofiletista vallási fundamentalizmus egyik totalitárius jellegű, Russzkij Mir vagy az orosz világ néven ismeretes, tévtanításnak minősülő formájában gyökerezik, amely sokakat vonz az ortodox egyházban, de még a szélsőjobboldal, valamint a katolikus és protestáns fundamentalisták is felvállalták.
Vlagyimir Putyin elnök és Kirill (Gungyajev) moszkvai pátriárka (Moszkvai Patriarchátus) beszédei az elmúlt két évtizedben többször is hivatkoztak az orosz világ ideológiájára, illetve kifejtették azt. 2014-ben, amikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet és kívülről támogatott (proxy) háborút indított Ukrajna Donbasz térségében, egészen az Ukrajna elleni totális háború kezdetéig és azt követően is, Putyin és Kirill pátriárka az orosz világ ideológiájához folyamodott az invázió fő igazolásaként. A tanítás szerint létezik egy transznacionális, Szent Oroszországnak vagy Szent Rusznak nevezett orosz szféra vagy civilizáció, amely magába foglalja Oroszországot, Ukrajnát és Fehéroroszországot (olykor idesorolják Moldovát és Kazahsztánt is), valamint az orosz nemzetiségűeket és az orosz ajkúakat szerte a világon. Azt állítja, hogy ennek az „orosz világnak” közös politikai központja (Moszkva), közös spirituális központja (Kijev, mint „minden Rusz anyja”), közös nyelve (orosz), közös egyháza (orosz ortodox egyház, Moszkvai Patriarchátus) és egy közös pátriárkája van (Moszkva pátriárkája), akik egy közös elnökkel/nemzeti vezetővel (Putyinnal) „összhangban” munkálkodnak annak érdekében, hogy ezt az orosz világot kormányozzák, valamint támogassák a közös megkülönböztető szellemiséget, erkölcsöt és kultúrát.
Ezzel az „orosz világgal” (hangzik a tanítás) áll szemben a korrupt Nyugat, élén az Egyesült Államokkal és a nyugat-európai nemzetekkel, behódolva a „liberalizmus”, a „globalizáció”, a „kereszténygyűlölet”, a melegparádékon hangoztatott „homoszexuálisok jogai”, valamint a „militáns szekularizmus” előtt. A Nyugat és az egyházszakadásba esett, tévelygő ortodoxok (mint például Bartholomaiosz egyetemes pátriárka és más, őt támogató helyi ortodox egyházak) fölött és azokkal szemben áll a Moszkvai Patriarchátus, Vlagyimir Putyinnal egyetemben, az ortodox tanítás igaz védelmezőiként, amelyet a hagyományos erkölcs szempontjai mentén, a hagyomány rigorista és rugalmatlan felfogása szerint és a Szent Oroszország iránti hódolat szemszögéből értelmeznek.
Kirill pátriárka 2009-es trónra lépése óta a Moszkvai Patriarchátus vezető személyiségei, valamint az orosz állam szóvivői folyamatosan ezekre az elvekre támaszkodtak abbéli kísérletükben, hogy meghiúsítsák az ortodox egység teológiai alapját. Az 1872-es konstantinápolyi zsinat elítélte az egyház etnikai szervezkedésének elvét. Az etnofiletizmus tévtanítása képezi az „orosz világ” ideológiájának alapját. Ha ezeket a téveszméket érvényesnek tekintjük, akkor az ortodox egyház többé nem Jézus Krisztus evangéliumának, az apostoloknak, a niceai-konstantinápolyi hitvallásnak, az egyetemes zsinatoknak és az egyházatyáknak az egyháza. Az egység lényegileg lehetetlenné válik.
Ezért elvetjük az „orosz világ” eretnekséget és Oroszország kormányának az Ukrajna elleni háború kirobbantásával elkövetett gyalázatos tetteit, amely ebből az aljas és védhetetlen tanításból fakad az orosz ortodox egyház bűnpártolása mellett, mint mélységesen nem ortodox, kereszténytelen és azon emberiség ellen szóló eszmét, amely arra hivatott, hogy „megigazuljon, megvilágosodjék… megmosdassék Jézus Krisztus Urunk nevében és Isten lelke által” (Keresztség szertartása). Ahogy Oroszország megszállta Ukrajnát, úgy szállta meg Kirill pátriárka Moszkvai Patriarchátusa az ortodox egyházat, például Afrikában, megosztottságot és viszályt szülve, számtalan, nemcsak testben, hanem lélekben is sérülő áldozattal, a hívek üdvösségét veszélyeztető módon.
Az Egyházat pusztító és megosztó „orosz világ” tanítást látván, Urunk Jézus Krisztus evangéliuma és élő Testének szent hagyománya, az ortodox egyház arra ihlet bennünket, hogy kijelentsük és megvalljuk a következő igazságokat:
1. „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (Jn 18:36)
Valljuk, hogy a történelem Isten által kijelölt célja és beteljesülése, télosza a mi Urunk, Jézus Krisztus országának eljövetele, amely a Szentlélekben való igazságosság, béke és öröm országa, amelyről a Szentírás tanúskodik az egyházatyák által mérvadóan értelmezett módon. Ez az az Ország, amelyben minden szent liturgián ízelítőt kapva részt veszünk: „Áldott az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön örökké!” (Isteni Liturgia). Ez az Ország az egyetlen alap és tekintély az ortodoxok, sőt minden keresztény számára. Nincsen külön forrása a kinyilatkoztatásnak, nincs alapja a közösségnek, a társadalomnak, az államnak, a törvénynek, a személyes identitásnak és a tanításnak, az ortodoxiának mint az élő Krisztus Testének, azon kívül, mint ami Urunkban, Jézus Krisztusban és Isten Lelkében, általa és az Ő révén kinyilatkoztatott.
Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amelynek törekvése, hogy a próféták által látott, Krisztus által hirdetett és fölavatott, az apostolok által tanított, az Egyház által bölcsességként kapott, az egyházatyák által hittételként megfogalmazott és minden szent liturgiában megtapasztalható Isten Országát evilági uralommal váltsa föl, legyen az a Szent Rusz, a Szent Bizánc vagy bármely más földi birodalom, ezzel elbitorolva Krisztus azon hatalmát, hogy átadja Istennek, az Atyának az uralmat (1 Korinthus 15:24) és elvitatva Isten erejét, hogy letöröljön minden szemről minden könnyet (Jelenések 21:4). Határozottan elítéljük a teológia minden formáját, amely tagadja, hogy a keresztények vándorok és menekültek e világon (Zsidók 13:14), vagyis azt, hogy „a mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust” (Filippi 3:20), és hogy a keresztények „saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra” (Levél Diognétoszhoz, 5, Vanyó László fordítása).
2. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Máté 22:21)
Valljuk,hogy Isten Országának végső diadalára várva elismerjük Urunk Jézus Krisztus egyedüli és mindenek fölött álló hatalmát. Ezekben az időkben a földi uralkodók biztosítják a békét, hogy Isten népe „csöndes és nyugodalmas életet élhessen, teljes istenfélelemben és alázatban” (Isteni Liturgia). Ennek ellenére, nincs olyan nemzet, állam vagy az emberi élet rendje, amely elsőbbrendű igényt támaszthatna ránk, mint Jézus Krisztus, kinek nevére „minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké” (Filippi 2:10).
Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely alárendelné az Istennek az Isten egy, szent egyházában megnyilvánuló Országát bármely evilági uralomnak, amely más egyházi vagy világi úrban keresi a megigazulásunk és megváltásunk lehetőségét. Határozottan elvetünk minden olyan kormányzási formát, amely az államot isteníti (a teokráciát) és elnyeli az Egyházat, megfosztva az Egyházat attól a szabadságától, hogy prófétaként fellépjen minden igazságtalanság ellen. Megdorgáljuk továbbá mindazokat, akik a cezaropapizmust hirdetik és ezáltal felváltják a megfeszített és feltámadt Úr iránti mindenek fölött való engedelmességüket bármilyen, uralkodói hatalommal felruházott vezető irántival, aki azt állítja magáról, hogy Isten felkentje, akár „császárnak”, „uralkodónak”, „cárnak” vagy „elnöknek” neveztetik.
3. „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Galaták 3:28)
Valljuk, hogy az emberiség faj, vallás, nyelv, etnikai hovatartozás vagy az emberi lét bármilyen egyéb másodlagos vonása alapján történő csoportokra osztása ennek a tökéletlen és bűnös világnak a sajátsága, és azok az egyházatyák hagyománya szerint „a test jegyeinek” tekinthetők (Nazianzoszi Szent Gergely, VII. beszéd, 23). Egyik csoport másokkal szembeni felsőbbrendűségének állítása jellemző gonoszsága az ilyen megkülönböztetésnek, amely gyökeresen ellentétben áll az Evangéliummal, mely szerint Krisztusban mindenki egy és egyenlő, mindenkinek saját tetteiért kell felelnie Előtte, és az Ő szeretete és megbocsátása nyitva áll mindenek számára, nem adott társadalmi vagy etnikai csoport tagjaiként, hanem Isten képére és hasonlatosságára teremtett és egyenlőnek született emberekként (1 Mózes 1:26).
Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely Istentől való alapítást vagy tekintélyt, különleges szakralitást vagy szeplőtelenséget tulajdonít bármely helyi, nemzeti vagy etnikai identitásnak, vagy amely bármely kultúrát különlegesnek vagy Isten által megszenteltnek minősíti, legyen az görög, román, orosz, ukrán vagy egyéb.
4. „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.” (Máté 5:43-45)
Urunk parancsolatát követve valljuk, Áthoszi Szent Sziluán kijelentésének megfelelően: „Isten kegyelme nincsen meg abban az emberben, aki nem szereti ellenségeit”, és nem ismerhetünk békét mindaddig, amíg nem szeretjük ellenségeinket. Ezért a háborúskodás a Krisztus szeretete törvényével szembeni elemi kudarc.
Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely népek, vallások, felekezetek, nemzetek vagy államok közötti megosztottságra, bizalmatlanságra, gyűlöletre és erőszakra sarkall. Továbbá elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely démonizálja vagy bátorítja a démonizálását azoknak, akiket az állam vagy a társadalom „másnak” ítél, beleértve az idegeneket, a politikai és vallási másként gondolkodókat és egyéb megbélyegzett társadalmi kisebbségeket. Elvetünk minden manicheus és gnosztikus megkülönböztetést, amely a szent ortodox keleti kultúrát és annak ortodox népeit az aljas és erkölcstelen „Nyugat” fölé emelné. Különösen gonosz dolog más nemzeteket elítélni az Egyház különleges liturgikus könyörgései útján, az ortodox egyház tagjait és kultúráit szellemi megszenteltségük állításával a testies, világi „heterodoxok” fölé emelni.
5. „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Máté 9:13; vö. Hóseás 6:6 és Ézsaiás 1:11-17)
Valljuk, hogy Krisztus arra hív bennünket, hogy személyes és közösségi irgalmasságot gyakoroljunk a szegények, éhezők, hajléktalanok, menekültek, bevándorlók, betegek és szenvedők iránt, és igazságot keressünk az üldözöttek, nyomorultak és rászorulók számára. Ha megtagadjuk felebarátunk hívását; ha ehelyett felebarátunkat ütlegeljük és kiraboljuk, és hagyjuk őt az út szélén szenvedni és elpusztulni (az irgalmas szamaritánus példázata, Lukács 10:25-37), akkor nem vagyunk Krisztus szeretetében az Isten Országa felé vezető úton, hanem Krisztus és Egyháza ellenségeivé tettük magunkat. Elhívatásunk arra szól, hogy ne csupán imádkozzunk a békéért, hanem aktívan és prófétaként szólaljunk fel és ítéljük el az igazságtalanságot, és akár életünk árán is teremtsünk békét. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté 5:9) A liturgia és az ima áldozatának bemutatása az áldozatos cselekvés megtagadása mellett nem más, mint az ítéletnek hozott áldozat, amely összeférhetetlen a Krisztusban hozott áldozattal (Máté 5:22-26 és 1 Korinthus 11:27-32).
Ezért elítéljük mint ortodoxnak nem tekinthetőt, és elvetjük a lelki „kvietizmus” mindennemű pártolását az Egyház hívei és papsága körében, a legföljebb való pátriárkától kezdve egészen a legszerényebb laikusokig. Megdorgáljuk azokat, akik a békéért imádkoznak, miközben, akár félelemből, akár kicsinyhitűségből, elmulasztják a tevőleges béketeremtést.
6. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (János 8:31-32)
Valljuk, hogy Jézus nemcsak az igazság megismerésére hívja el tanítványait, hanem az igazság kimondására is: „Ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” (Máté 5:37). A világ második legnagyobb katonai hatalmának egy szomszéd ország ellen irányuló kiterjedt inváziója nem csupán „különleges katonai művelet”, „esemény” vagy „konfliktus” vagy bármilyen más eufemizmus, amelyhez a helyzet valóságát tagadó módon folyamodnak. Ellenkezőleg, az ténylegesen kiterjedt katonai invázió, amely már így is rengeteg civil és katona halálát, több mint negyvennégy millió ember életének erőszakos megzavarását, valamint több mint kétmillió ember kitelepítését és száműzetését eredményezte (a 2022. március 13-i adatok szerint). Ezt az igazságot ki kell mondani, bármilyen fájdalmas is legyen.
Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást vagy cselekedetet, amely megtagadja az igazság kimondását, vagy tevőlegesen elhallgattatja az igazságot a Krisztus Evangéliuma ellen Ukrajnában elkövetett gonoszságokról. Határozottan elítélünk minden beszédet a „testvérgyilkos háborúról”, „Káin bűnének megismétléséről, aki irigységből megölte saját testvérét”, ha az nem ismeri el kifejezetten a felek egyikének a másik ellen irányuló gyilkos szándékát és bűnösségét (Jelenések 3:15-16).
Kijelentjük, hogy az általunk megerősített igazságok és az általunk ortodoxnak nem tekinthetőként elítélt és elvetett tévelygésekre vonatkozó állítások Jézus Krisztus Evangéliumán és az ortodox keresztény hit szent hagyományán alapulnak. Felhívjuk mindazokat, akik elfogadják ezt a nyilatkozatot, hogy egyházpolitikai döntéseikben legyenek figyelemmel ezekre a teológiai elvekre. Kérlelünk mindenkit, akit ez a kijelentés érint, hogy térjen vissza „a béke kötelékében a Lélek egységéhez” (Efézus 4:3).
2022. március 13-án, az Ortodoxia Vasárnapján
Fordham University Orthodox Christian Studies Center és a Volos Academy for Theological Studies
Eredeti szöveg a közel 1200 aláíró bővülő listájával:
A Declaration on the Russkii Mir Teaching, https://publicorthodoxy.org/2022/03/13/a-declaration-on-the-russian-world-russkii-mir-teaching/
Fordította: Amik Annamária
A magyar fordítás eredetileg itt jelent meg: https://kritizorok.com/2022/03/23/egy-nyilatkozat-az-orosz-vilag-russzkij-mir-tanitasrol/
Ha aláírásával támogatni szeretné ezt a nyilatkozatot, kérjük, kövesse a linket, és adja meg nevét: https://forms.gle/uCBo8YVhTupjafoA6
Az aláírások listája automatikusan frissül itt: https://bit.ly/3MOq0Le
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése