Minden választáshoz új szabályok: megint alkotmánymódosításra készül a Fidesz

 Egy újabb alkotmánymódosítás nyomán már 2024-ben egy napon lesznek az európai és az önkormányzati választások. A demokrácia alapintézményének, a választás szabályainak újabb átírása, ahogy eddig, most is a Fidesz aktuális hatalompolitikai céljait szolgálja. De mit jelent a magyar demokrácia szempontjából a jogrend folyamatos fölforgatása? Létezik-e jogbiztonság egy ilyen rendszerben, és milyen közös keretet biztosítanak a közösségnek a párhavonta módosuló jogszabályok?

Számításaink szerint 2010 óta huszonötödször módosítja a parlamenti fideszes kétharmad a választásokkal kapcsolatos sarkalatos törvényeket, illetve az alkotmány idevágó részeit. Ebben nincsenek benne a választásokat érintő, egyszerű feles többséget igénylő módosítások. (A Fidesz 2015. februártól, amikor Kész Zoltán időközi választáson győzött, három évig kétharmad nélkül kormányzott.)

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője június 21-én benyújtott egy javaslatot az Alaptörvény módosításáról (ez lesz a tizenegyedik), miszerint összevonnák a 2024-ben esedékes európai parlamenti és önkormányzati választást. Az őszi önkormányzatit előrehoznák a tavaszi EP-választás idejére.

Besakkozni az ellenzéket

A módosítás hivatalos indoka a spórolás, politikai haszna és motiváltsága nyilvánvaló. A több pártból álló Fidesz-ellenzék így ugyanazon a napon, a két választáson lenne kénytelen külön-külön és egyszerre is indulni, ami bonyolult kommunikációs és politikai taktikai helyzetet teremtene számukra és szavazóik számára is.

A magyar belpolitika szempontjából kevésbé fontos EP-választáson ugyanis a pártok önállóan indultak volna, így ez a választás megmutathatta volna valós támogatottságukat, ami a pártösszefogás és közös jelöltállítás alapjául szolgálhatott volna az eredetileg fél évvel későbbi helyhatósági választásra.

Az önkormányzati választás célja az eddigi ellenzéki pozíciókat lehetőleg újakkal bővíteni a Fidesz polgármester- és helyi képviselőjelöltjeivel szemben, ami akkor lehet sikeres, ha nem aprózódnak el az ellenzékre adott szavazatok. A 2019-es önkormányzati választáson a tízezer lakosnál nagyobb városoknak (a 3177 magyarországi településből 167 ilyen van a budapesti kerületekkel együtt, ahol a magyar népesség majdnem fele él) valamivel kevesebb mint a fele ellenzéki lett. A 23 megyei jogú városból tízben lett ellenzéki a polgármester, a szintén 23 fővárosi kerületből 14 lett az ellenzéké, plusz a legfontosabb, a főpolgármesteri poszt.

Az Alaptörvény-módosítás a két, egymással ellentétes ellenzéki politikai stratégiát egy választásra (még ha külön szavazólapokon is) kényszerítené.

Megoldjuk! Megoldják?

Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója a Klubrádióban arról beszélt, hogy „ehhez fogjuk akkor a stratégiát illeszteni (…) Problémát okozhat, de ezt meg kell tudnia oldani az ellenzéknek.”

Gelencsér Ferenc, a Momentum új elnöke lapunknak adott interjújában nemrég nem kívánt foglalkozni az akkor még csak belengetett módosítással. Ugyanebben az interjúban lényegében hadat üzent az ellenzék kisebb pártjainak (MSZP, LMP, Párbeszéd). Az EP-választást jelölte meg annak eldöntésére, hogy milyen társadalmi igény van azok kínálatára, és kijelentette: „nem evidens, hogy az önkormányzati választásokon hatpárti összefogás lesz”.

A közös jelöltek helyosztója az alkotmánymódosítással elveszne, maradnak a közvélemény-kutatások által jelzett pártpreferenciák. Ez a kisebb pártok alkupozícióit javítaná, elsősorban az ilyen tárgyalásokon nagy rutinnal rendelkező MSZP-ét. A párt már a 2021-es ellenzéki előválasztás jelöltállítása előtti pártegyeztetéseken is jól fogott pozíciókat.

Ilyen kép már biztos nem lesz: közös ellenzéki tüntetés 2021. október 23-án

Ilyen kép már biztos nem lesz: közös ellenzéki tüntetés 2021. október 23-án

Mit léphetne erre az alkotmánymódosításra az ellenzék? – kérdeztük Kész Zoltán korábbi független parlamenti képviselőt, aki az előválasztás korai, Márki-Zay Péter győzelmét hozó szakaszában tanácsadója volt a későbbi miniszterelnök-jelöltnek.

Ő mindjárt leszögezte, hogy nem adna tanácsot a mostani ellenzéki pártoknak. „A választások az elmúlt két hónapban azt mutatják, hogy az embereknek elegük van ebből az ellenzéki politizálásból. A mostani pártok legnagyobb gondja az üzenetnélküliség, a politizálásnak nyomát sem láttuk náluk, csak a Fideszt reagálják le folyamatosan.”

Szerinte meg kell találni azokat a módszereket, amelyekkel meg lehet szólítani a politikából teljesen kiábrándult tömegeket. Erre szerinte legalkalmasabb egy új formáció lenne, amely szlovén mintára, a politikán kívülről érkezve alakulhatna meg.

„Ahol pedig meg tudod mutatni magad új pártként, az az EP-választás – mondta a volt képviselő. – Föladni az önkormányzati választást, meghagyni a civil szervezetek, helyi közösségek szintjén, és előjönni egy teljesen újjal az EP-választásra akár ideológiai, akár országos relevanciájú ügy vagy ügyek mentén.”

A választási törvény folyamatos alakítása

1990-ben a kormányprogram vitájában Orbán Viktor még azzal kritizálta a kormányt, hogy „Nem lehet évezredek alatt kimunkált stabil jogelveket rövid távú politikai célokhoz igazítani.” Ehhez képest az Országgyűlésben 2010-ben törvénykezési dömping indult el, amely hamarosan permanens alkotmányozással párosult. Az egyik legtöbb módosítás a választási jogszabályokban történt, mint írtuk, a mostani a huszonötödik lesz.

Az egyéni képviselői indítványként való benyújtással, a gyorsított eljárásban való elfogadással a jogalkotás folyamatából teljesen kiiktatták az egyeztetéseket (nem csak az ellenzékkel, az érintettekkel is), a hatásvizsgálatokat és sok esetben a nyilvánosságot is.

A Fidesz pár hét alatt fogadta el az új Alaptörvényt. Az alkotmányozó folyamat lényegi része az Országgyűlésen kívül, titokban, a Fidesz szakértői köreiben zajlott (Szájer József szerint ő írta a brüsszeli vonaton), kilenc nap alatt tárgyalta az Országgyűlés, de még a szavazás előtt is alapvetően módosították.

Az eddigi változtatások

A rendszerváltáskor kialakított választási rendszer a nagyszámú egyéni választói körzet (176) miatt erősen torzított a győztes párt irányába, és nagyon könnyen lehetett vele abszolút többséget elérni. Így tudta 2010-ben a Fidesz a listás szavazatok 52 százalékával, a szavazásra jogosultak szavazatainak 33 százalékával a mandátumok több mint kétharmadát megszerezni.

A törvényt a Fidesz 2011-ben azzal az indokkal módosította, hogy a parlamenti képviselők számát 386-ról 198-ra csökkentse. Kiegyenlíthette volna az aránytalanságokat, de nem ezt tette: az új törvény még inkább többségi formát öltött. Miután az egyéni körzetekben a mandátumok 45 százalékának sorsa a győztes mindent visz elve alapján eldőlt, az arányosság alkotmányos szempontját a listás mandátumok biztosították. A 2011-es törvénymódosítás eredményeként a megyei listákat teljesen megszüntették, az egyéni körzetekből származó mandátumok aránya 53 százalékra nőtt.

Újrarajzolták az ország összes választókerületét is. Az inkább a Fideszre hajló körzeteket egyben hagyták, a többit viszont átszabták, a stabil jobboldali választókerületek így megerősödtek, a billegő választókerületek pedig jobboldalibb karakterűvé váltak

A Fidesz megszüntette a választás kétfordulós rendszerét is. 1990 óta a két választási forduló között létrejövő, a pártok megállapodásai alapján zajló visszalépések érdemben formálták a végeredményt, így kerülhetett kormányra 1998-ban a Fidesz. A második választási forduló megszüntetése azt a célt szolgálta, hogy a Fidesszel szemben álló kisebb pártok között ne jöhessen létre együttműködés. Ez a 2019-es önkormányzati választásig sikerült is.

Az aránytalanságot tovább növelte az úgynevezett győzteskompenzáció, amely a győztes egyéni jelölt után további töredékszavazatokkal jutalmazta a jelölt pártját. Míg korábban a kompenzáció arra szolgált, hogy a győztes mindent visz elve miatt hátrányba került egyéni jelöltek pártját kompenzálja, most a győztes pártot jutalmazta tovább. A győzteskompenzáció hat olyan mandátumot juttatott a Fidesznek, amelyek a demokratikus kompenzáció elve alapján más pártokat illettek volna meg.

A szavazati jog megadása a kettős állampolgároknak szintén mandátumokat eredményezett a Fidesznek. A kormány intenzíven toborzott közöttük, és diszkriminatív választási szabályozást vezetett be javukra a külföldön dolgozó magyarokkal szemben.

Megváltoztak a jelöltállítás feltételei és a jelölteket illető állami pénzügyi kampánytámogatás rendszere is, ami kamupártos visszaélések melegágya lett.

A Fidesz megváltoztatta a politikai reklámok szabályozását is, miközben a kormány zavartalanul népszerűsíthette a mögötte álló párt politikáját az elektronikus médiumokban (is). Például a 2014-es választási kampány idején egyetlen kereskedelmi tévé és rádió sem biztosított műsoridőt a versengő pártoknak.

Az óriásplakát-piac nagy részét a Fidesz-közeli üzletemberek szerezték meg (először még Simicska Lajos), a villanyoszlopokon elhelyezhető plakátokat értékesítő céget először csődközelbe juttatták egy törvénnyel, majd felvásárolták – ezután el is törölték a korábbi törvényt.

A 2018-as választásokig a Fidesz még azon dolgozott, hogy ellehetetlenítse az ellenzéki pártok közötti koordinációt. Egy törvénymódosítás bevezette, hogy ha egy párt akár csak egyetlen helyen is visszalépteti jelötjét egy másik javára, hatalmas kampánytámogatástól esik el, több jelölt visszaléptetésével pedig sávosan növekedik az elvont összeg. A 2022-es választás előtt már egy listára kényszerítette őket azzal, hogy 71-re emelte az országos lista állításához szükséges egyéni jelöltek számát.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) választási megfigyelési missziója a 2018-as választásokról azt írta, hogy az országgyűlési választásokat az állam és a kormánypártok anyagi forrásainak jelentős átfedése határozta meg, „aláásva a jelöltek lehetőségét arra, hogy egyenlő feltételek mellett versengjenek”.

A különböző törvényekben elhelyezett, a választásokat is érintő szabályok jelentős torzítást eredményeztek a választási eredményekben a választói akarathoz képest.

 

A jogalkalmazás szétesett

Statisztikai adatok és elemzések számszerűen mutatják 2010 óta a jogalkotás előkészítetlenségét és ebből következően a jogszabályok rossz/romló minőségét (például a jogalkotás radikálisan gyorsuló ütemére vagy a jogszabályok módosítására vonatkozó adatok).

A magyar jogalkotás minősége című kötet (szerkesztette Sebők Miklós, Gajduschek György és Molnár Csaba) elemzései szerint a törvényjavaslatok tárgyalására fordított idő átlagos hossza 1994 és 2002 között közel három hónap volt, a következő két ciklusban még mindig két hónap, és a 2010 utáni másfél hónapos átlagérték a 2014–2018-as ciklusra úgy változott, hogy már minden negyedik törvényt három napon belül fogadtak el. „Ennyire rövid idő alatt nincs lehetőség a jogszabály alapos megvitatására, az érvek ütköztetésére és ezzel a döntés kikristályosítására, minőségének javítására” – szerepel a kötet egyik tanulmányában.

„Amikor elkezdtem, akkor a szakmai része [a munkának] elég túlsúlyban volt. Hatvan-hetven százalék volt a szakmai rész, a többi politika. Mára már bőven a 80:20-at súroljuk (az előbbi a politika). A töréspont 2010 volt.”

„A kormányzat ettől a gyorsaságtól saját magát kényszeríti folyamatos korrekciókra. […] Ez azért a társadalom szempontjából is fontos és negatív hatás.”

„Már az, hogy három-négy hónaponként módosítasz egy jogszabályt, az nem eredményezhet a gazdasági szereplők részéről optimális hozzáállást.”

„A jogalkalmazás szétesett. Az állandó jogszabályváltozások szétzilálták az egységes jogalkalmazást.”

Régóta a kormányzati törvény-előkészítésben dolgozó minisztériumi közigazgatási szakemberek mélyinterjúiból idéztünk. Ezek igazolják, hogy „a szakértelem vagy bármilyen elemzés értelmetlen a politikák kialakításának folyamatában.” A kormányzati tevékenység szakmaisága tekintetében az EU tagállamai között Magyarország az utolsó előtti helyen állt.

„A központi politikai akaraton túl semmilyen más szempont nem kaphat teret, legyen szó hivatali szakértelemről, társadalmi csoportokról, az érintettek elvárásairól. A döntések hatalompolitikai szempontjai a meghatározók (…) a hatalmi elit (rövid távú) politikai céljai felülírják a társadalom hosszú távú szempontjait” – szerepel az egyik elemzésben.

A Fidesz választásokon szerzett többségét korlátlan mandátumként értelmezi. A társadalmi konszenzus hiányzik alapvető törvények, így az Alaptörvény mögül is.

A Fidesz tehát a saját választási kilátásainak fényében folyamatosan változtatja a törvényeket. Milyen hatással van ez a magyar jogállamra, a választók viszonyára a jogrendszerhez és magára a demokráciára?

Jakab András jogtudós tavaly lapunknak adott nagyinterjújában a Fidesz jogalkotását politikai voluntarizmusnak nevezte, amelyet a határtalan pragmatizmus jellemez. „A fő irány a hatalomra vonatkozó tényleges korlátok leépítése és ezzel párhuzamosan a társadalomra nehezedő kontroll növelése. Ezek ellentmondanak a jogállami alapgondolatnak (…) Nincs alkotmányelméleti vízió sem, csak rögtönzés ​a mindenkori aktuális napi igények vagy adott esetben a tervezett középtávú hatalompolitikai tervek szerint. Erre példa az, hogy ha a rezsimnek nem kedves emberek ülnek egy független intézményben, akkor annak a hatásköreit lecsökkentik vagy az intézmény függetlenségi garanciáit leépítik. Aztán miután kicserélik a személyzeti állományt, ugyanannak az intézménynek megerősítik a függetlenségét, akár a hatásköreit is.”

Körösényi András politikatudós lapunknak tavalyi interjújában is, most pedig egy, a NER-elit előtt elmondott, a Válaszonline.hu által közölt beszédében azt mondta, hogy „az Orbán-rezsim permanens intézményátalakító hevülete vetekszik az egykori reformkommunistákéval, noha az vitatható, hogy mindez valamiféle jobbos társadalommérnökösködés vagy a tiszta voluntarizmus eredményeként történik-e.” Szerinte az önkényes módon működő hatalom nem tartja tiszteletben a fennálló törvényeket, konvenciókat, eljárási szabályokat, hanem folyamatosan felülírja azokat, kiszámíthatatlanná téve a hatalomgyakorlást. „Ezt mutatta a 2010-es évek első felének permanens alkotmányozása, később számos törvényhozási terület, a rendkívüli jogrend kiterjedt alkalmazása vagy például az idei pedagógussztrájk rendeleti úton történő ellehetetlenítése.”

Lehetnének előnyei is

„Ahogy az ellenzéki pártokat elnézem, valójában előnyükre válna most egy olyan reform, amely megmentené őket attól az illúziótól, hogy az EP-választásokat felhasználhatják egy állami költségvetésből támogatott, más tekintetben tét nélküli háziverseny céljára. Kétéves távlatban se nagyon látok a pártközpontokon kívül olyan százezreket az országban, akik szeretnének egy ilyen O1G-háziversenyen voksolgatni” – értékelte blogján a tervezett törvénymódosítást Tóka Gábor választási szakértő.

Attól függetlenül, hogy a választási szabályokat nem ahhoz kellene szabni, hogy valamelyik politikai oldalnak éppen mi lenne jó, Tóka Gábor azt jó gondolatnak tartja, hogy az EP- és az önkormányzati választások legyenek ugyanakkor. Nem a költségcsökkentés miatt, hanem mert „ennek az árukapcsolásnak nincs olyan előre látható és valóban antidemokratikus ágenda- és kampánypénzügy-torzító hatása, mint a tavaly ősszel (roppant oktalan ellenzéki javaslatra) bevezetett népszavazás–parlamenti választás kombinációs lehetőségnek. Ezzel szemben valódi pozitívuma lenne, ha növeli a részvételt.”

Emlékeztetett arra is, hogy az 1998-as önkormányzati választás időpontját is előrébb hozta az akkor kétharmaddal kormányzó szociálliberális koalíció – egyébként ellenzéki támogatás nélkül.

A mostani ellenzék helyzetét biztosan nem segíti a döntés, főleg mert ezzel párhuzamosan a Fidesz jelentősen csökkenteni készül a pártfrakciók támogatását is (a kormánypárti kampány ezenfelül bőven hozzáfér a költségvetéshez), és a historizálása miatt ellenzéki élcelődés tárgyává lett régi/új közigazgatási elnevezések (vármegyék és főispánok) mögött újabb csorbítása készülhet az autonómiát egyébként is csak nyomokban tartalmazó önkormányzatiságnak.

De ennél is nagyobb és hosszabban ható gond, hogy az egyébként is mélyen megosztott társadalomban a közösség alapvető demokratikus együttműködési szabályainak folyamatos faragása tovább szűkíti, jelentékteleníti a közös teret, közös kultúrát.

16x9 Image

Kerényi György

Kerényi György közel harmincéves újságírói pályája során hét médiumot alapított vagy vett részt az indításában: köztük kalóz-, roma és két börtönrádiót, valamint mainstream újságokat. Volt a Kossuth rádió főszerkesztője és három évig dolgozott a szlovák közszolgálati média magyar adójánál, a Pátria Rádiónál. Tíz évig tanított az ELTE médiatanszékén.

kerenyig@rferl.org

https://www.szabadeuropa.hu/a/minden-valasztashoz-uj-szabalyok-megint-alkotmanymodositasra-keszul-a-fidesz/31919765.html

Az amerikai legfelsőbb bíróság eltörölte az abortusz alkotmányos védelmét

 

Az amerikai legfelsőbb bíróság felülbírálta a „Roe v Wade” néven elhíresült bírósági precedenst, a döntéssel megszűnt az abortuszhoz való jog alkotmányos védelme az Egyesült Államokban – számolt be a Telex  a CNN nyomán.

Az abortusz így most kikerül az egyéni jogok közül, és a terhességmegszakításról szóló szabályozást a tagállami törvényhozások jogkörébe teszik át, a jövőben tehát az egyes államoknak lesz lehetősége megszabni az abortuszra vonatkozó törvényeket.

https://www.atv.hu/kulfold/20220624/az-amerikai-legfelsobb-birosag-eltorolte-az-abortusz-alkotmanyos-vedelmet

Döntött az EU bírósága: diszkriminatív Ausztria szabályozása, nem különböztethetnek meg állampolgárság alapján

 

TAKÁCS PETRA

Ausztria 2019. január 1-jén vezetett be jogszabályt, mely azon külföldi munkavállalók esetében, akiknek a gyermekei állandó jelleggel egy másik uniós tagállamban tartózkodnak, az érintett tagállamban fennálló általános árszínvonal függvényében állapítja meg a családi ellátások és különböző adókedvezmények összegét.

Diszkriminatív, ezért ellentétes az uniós joggal az Ausztriában dolgozó külföldi munkavállalóknak járó családi juttatásokat és különböző adókedvezményeket érintő osztrák jogszabály – közölte döntését az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága csütörtökön.

Ausztria 2019. január 1-jén vezetett be jogszabályt, mely azon külföldi munkavállalók esetében, akiknek a gyermekei állandó jelleggel egy másik uniós tagállamban tartózkodnak, az érintett tagállamban fennálló általános árszínvonal függvényében állapítja meg a családi ellátások és különböző adókedvezmények összegét. Mivel az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedés hátrányos megkülönböztetésnek számít, eljárást indított Ausztriával szemben.

Az Európai Unió Bírósága ítéletében mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy az uniós jog tiltja a bevándorló munkavállalók állampolgárságán alapuló bármely hátrányos megkülönböztetést a szociális biztonság területén. Közölték továbbá, hogy a családi támogatás és az eltartott gyermek után járó adókedvezmény nem csökkenthető, illetve nem módosítható azzal az indokkal, hogy a jogosult vagy családtagjai egy másik tagállamban rendelkeznek lakóhellyel.

Az uniós bíróság kimondta: a szabályozásban foglaltak állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek, amely semmiképpen nem igazolt. A vitatott osztrák szabályozás ennek értelmében a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló uniós rendelet megsértésének minősül – húzták alá.

Mivel a bevándorló munkavállalók ugyanúgy részt vesznek a családi támogatások és adókedvezmények alapjául szolgáló hozzájárulások finanszírozásában, mint a hazai munkavállalók, az osztrák szabályozás a munkavállalók unión belüli szabad mozgásáról szóló rendelet megsértésének is minősül – írták.

Az uniós bíróság ítéletében teljes egészében helyt adott az Európai Bizottság által indított, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek és kimondta: uniós jogot sért az osztrák jogszabály, mely a munkavállalók számára nyújtott családi támogatásokat és különböző adókedvezményeket a gyermekeik lakóhelye szerinti államtól függően igazítja ki.

(MTI)

https://liner.hu/ausztria-diszkriminativ-eu-birosag/

Tajtékoznak a britek az Emberi Jogok Európai Bírósága döntése miatt

 Infostart / InfoRádió - Szvetnik Endre (London)

Az Emberi Jogok Európai Bírósága letiltotta a brit kormány első „kitoloncolójáratát”. Az eset nemcsak az Európa-ellenes érzelmeket korbácsolta fel, de felmerült az is: egy orosz bíró döntése is közrejátszott a londoni kormány számára kínos lépésben.

Az előzmény: csak az idén több mint 10 ezer illegális bevándorló indult a francia partokról Nagy-Britanniába. Őket a La Manche csatorna brit felségvizein a brit parti őrség kénytelen összeszedni és a szárazföldre vinni – ez történt kedden 79 átkelővel. Az embercsempészek által csónakokba ültetett emberek ezek után általában menedékjogért folyamodnak.

▾hirdetés

A brit kormány most úgy akarja elvenni a kedvüket, hogy Ruandába akarja deportálni őket – az egykor népirtást átélt afrikai állammal szerződést kötöttek, hogy egy ottani komplexumba telepítik őket, amíg feldolgozzák menekültkérelmüket.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban az utolsó pillanatban botot dugott a küllők közé:

másfél órával az első brit „kitoloncoló járat” indulása előtt a földre parancsolta a gépet.

A repülőn hét menedékkérőt vittek volna Ruandába.

Mindez roppant kínos Boris Johnson brit kormányfőnek és belügyminiszterének, a keménykedéséről ismert Priti Patelnek (aki maga Afrikából bevándorolt indiai szülők lánya).

Boris Johnson a hírre lebegtetni kezdte, hogy kilépteti országát az Emberi Jogok Európai Egyezményéből, amelynek szövegezésében az 1940-es évek végétől Winston Churchill volt konzervatív miniszerelnök is segédkezett és amelyet Nagy-Britannia elsőként ratifikált.

Emellett azzal vádolta meg az ügyvédeket, hogy „kihasználják a menekülteket” és „az embercsempészeket segítik”.

Brit konzervatív képviselők – akik már amúgy sem szívelik az egyezményt, mert az korlátozná a szabadkereskedelmi egyezmények megkötését a kétes emberi jogi gyakorlatot követő államokkal – dühösen ismét a kilépést kezdték követelni.

Patel közölte: nem hátrálnak, és kitartanak amellett, hogy „ellenőrizzük nemzetünk határait”. A brit ellenzék árnyék-belügyminisztere, Yvette Cooper közben megjegyezte: „a kormány olyan politikát követ, amelyről tudja, hogy nem megvalósítható és amely nem fékezi meg az embercsempészeket. 120 millió fontot adtak Ruandának és bérbe vettek egy magángépet, ami nem tudott felszállni”. A 120 millió előleg, a gép pedig félmillió font adófizetői pénzbe került.

A ruandai kormány közben jelezte: kész továbbra is teljesíteni szerződéses vállalását és fogadni a britek által odaszállított menedékkérőket – akiket migránsoknak nevezett.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy vélhetően hazájában megkínzott, 54 éves iraki menedékkérő ügye miatt tiltotta meg a chartergép felszállását.

A testület megjegyezte: nem látja garantálva, hogy Ruandában fair módon tudnák elbírálni a kérelmezők ügyét.

A konzervatív Daily Telegraph című lap pedig gyorsan talált egy bűnbakot, a szankciók ellenére a testületben szeptember közepéig még dolgozó orosz bírót – és megjegyezte: a bíróság nem hajlandó közölni, mely bírók tárgyalták az ügyet. A lap megfogalmazása szerint olyan „megkérdőjelezhető emberi jogi gyakorlattal rendelkező országok bírái is megtalálhatók a 47 jogász között, mint Magyarország és Azerbajdzsán”.

(A nyitóképen: Tüntető emberjogi aktivisták a londoni fellebbviteli bíróság előtt 2022. június 13-án, miután az ítélőtábla elutasította a Nagy-Britanniába érkező illegális bevándorlók Ruandába telepítésének leállítását.)

https://infostart.hu/tudositoink/2022/06/16/tajtekoznak-a-britek-az-emberi-jogok-europai-birosaga-dontese-miatt#

Német alkotmánybíróság: Angela Merkel megsértette az AfD jogait egy 2020-as kijelentésével

 Angela Merkel volt német kancellár megsértette az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű jobboldali ellenzéki párt esélyegyenlőséghez fűződő jogát egy 2020 februárjában tett kijelentésével – mondta ki a német szövetségi alkotmánybíróság egy szerdán ismertetett ítéletében.

A több mint fél éve visszavonult politikust a pártjától, a jobbközép CDU-tól jobbra álló AfD panaszolta be az alkotmánybíróságánál, amiért 2020. február 6-án hivatalos dél-afrikai látogatása során a vendéglátójával, Cyril Ramaphosa államfővel Pretoriában tartott sajtótájékoztatóján megbocsáthatatlannak nevezte a Türingia tartományi parlamentben (Landtag) előző nap lebonyolított kormányfőválasztást.

Az erfurti Landtagban 2020. február 5-én a kormányfőválasztás harmadik fordulójában Thomas Kemmerich, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) politikusa nyerte el a tisztséget. A parlamenti erőviszonyok alapján világos volt, hogy a titkos szavazáson a CDU és az AfD képviselői is támogatták az FDP-s jelöltet.

Angela Merkel ezzel kapcsolatban a pretoriai sajtótájékoztató elején a diplomáciai szokásokkal szakítva közölte, hogy tesz egy belpolitikai vonatkozású “előzetes megjegyzést”, majd kifejtette: az erfurti Landtagban történtek szakítást jelentenek a számára és az egész CDU számára is alapvető meggyőződéssel, miszerint soha nem szabad az AfD-vel együttműködve többségi támogatást szerezni bármilyen ügyhöz.

Ezért az eljárás megbocsáthatatlan, eredményét vissza kell fordítani – mondta Angela Merkel, hozzátéve, hogy a türingiai kormányfőválasztás napja rossz nap volt a demokrácia számára.

Az alkotmánybíróság ítélete szerint Angela Merkel ezzel a hivatalos minőségében, kancellárként tett kijelentésével negatívan minősítette az AfD-t, és így egyoldalúan befolyásolta a politikai pártok közötti versenyt, és megsértette a pártok közötti esélyegyenlőségnek az alaptörvényben rögzített jogát.

A testület azt is kifogásolta, hogy a sajtótájékoztató leiratát közölték a szövetségi kormány honlapján. Az ítélet szerint a közzététel azt jelenti, hogy az alperes olyan erőforrásokat használt fel az AfD-re vonatkozó negatív értékítélet terjesztésére, amelyekkel csak ő rendelkezett, és így ugyancsak megsértette az egyenlő részvétel elvét.

Thomas Kemmerich megválasztása tartományi kormányfőnek a CDU és az AfD támogatásával országos botrányt okozott, amelynek hatására az FDP-s politikus három nap után, 2020. február 8-án közölte, hogy azonnali hatállyal távozik a tisztségből.

Türingiában végül 2020 márciusában sikerült rendezni a kormányválságot. Miniszterelnöknek Bodo Ramelow korábbi kormányfőt választották meg. A Baloldal (Die Linke) politikusa is csak a harmadik fordulóban nyert, amikor már nem abszolút többségre, hanem csak a leadott szavazatok többségére volt szükség a tisztség elnyeréséhez. Az első két fordulóban az AfD frakcióvezetője, Björn Höcke is indult, a harmadikban Bodo Ramelow volt az egyetlen jelölt. A Baloldal kisebbségi kormányt alakított a szociáldemokratákkal (SPD) és Zöldekkel, a CDU külső támogatásával.

https://hirado.hu/kulfold/cikk/2022/06/15/nemet-alkotmanybirosag-angela-merkel-megsertette-az-afd-jogait-egy-2020-as-kijelentesevel

Egy nyilatkozat az „orosz világ” (Russzkij Mir) tanításról

 „Az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz.”

(Isteni Liturgia)

Ukrajna 2022. február 24-i orosz inváziója egy ortodox keresztény hagyományú nép ellen elkövetett történelmi horderejű fenyegetésnek minősül. Az ortodox hívők számára még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy az orosz ortodox egyház felső hierarchiája nem hajlandó elismerni ezt az inváziót, ehelyett homályos kijelentéseket tesz a béke szükségességéről az ukrajnai „események” és „viszálykodás” fényében, miközben hangsúlyozza az ukrán és az orosz, a Szent Rusz népeit összekötő testvériséget, a viszálykodásért pedig a gonosz Nyugatot hibáztatja, sőt a pásztorolása alá tartozó közösségeket a viszálykodást nyíltan ösztönző imádkozásra szólítja fel.

A Moszkvai Patriarchátus több főpapjának támogatása Vlagyimir Putyin elnök Ukrajna elleni háborúja mellett az ortodox etnofiletista vallási fundamentalizmus egyik totalitárius jellegű, Russzkij Mir vagy az orosz világ néven ismeretes, tévtanításnak minősülő formájában gyökerezik, amely sokakat vonz az ortodox egyházban, de még a szélsőjobboldal, valamint a katolikus és protestáns fundamentalisták is felvállalták.

Vlagyimir Putyin elnök és Kirill (Gungyajev) moszkvai pátriárka (Moszkvai Patriarchátus) beszédei az elmúlt két évtizedben többször is hivatkoztak az orosz világ ideológiájára, illetve kifejtették azt. 2014-ben, amikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet és kívülről támogatott (proxy) háborút indított Ukrajna Donbasz térségében, egészen az Ukrajna elleni totális háború kezdetéig és azt követően is, Putyin és Kirill pátriárka az orosz világ ideológiájához folyamodott az invázió fő igazolásaként. A tanítás szerint létezik egy transznacionális, Szent Oroszországnak vagy Szent Rusznak nevezett orosz szféra vagy civilizáció, amely magába foglalja Oroszországot, Ukrajnát és Fehéroroszországot (olykor idesorolják Moldovát és Kazahsztánt is), valamint az orosz nemzetiségűeket és az orosz ajkúakat szerte a világon. Azt állítja, hogy ennek az „orosz világnak” közös politikai központja (Moszkva), közös spirituális központja (Kijev, mint „minden Rusz anyja”), közös nyelve (orosz), közös egyháza (orosz ortodox egyház, Moszkvai Patriarchátus) és egy közös pátriárkája van (Moszkva pátriárkája), akik egy közös elnökkel/nemzeti vezetővel (Putyinnal) „összhangban” munkálkodnak annak érdekében, hogy ezt az orosz világot kormányozzák, valamint támogassák a közös megkülönböztető szellemiséget, erkölcsöt és kultúrát.

Ezzel az „orosz világgal” (hangzik a tanítás) áll szemben a korrupt Nyugat, élén az Egyesült Államokkal és a nyugat-európai nemzetekkel, behódolva a „liberalizmus”, a „globalizáció”, a „kereszténygyűlölet”, a melegparádékon hangoztatott „homoszexuálisok jogai”, valamint a „militáns szekularizmus” előtt. A Nyugat és az egyházszakadásba esett, tévelygő ortodoxok (mint például Bartholomaiosz egyetemes pátriárka és más, őt támogató helyi ortodox egyházak) fölött és azokkal szemben áll a Moszkvai Patriarchátus, Vlagyimir Putyinnal egyetemben, az ortodox tanítás igaz védelmezőiként, amelyet a hagyományos erkölcs szempontjai mentén, a hagyomány rigorista és rugalmatlan felfogása szerint és a Szent Oroszország iránti hódolat szemszögéből értelmeznek.

Kirill pátriárka 2009-es trónra lépése óta a Moszkvai Patriarchátus vezető személyiségei, valamint az orosz állam szóvivői folyamatosan ezekre az elvekre támaszkodtak abbéli kísérletükben, hogy meghiúsítsák az ortodox egység teológiai alapját. Az 1872-es konstantinápolyi zsinat elítélte az egyház etnikai szervezkedésének elvét. Az etnofiletizmus tévtanítása képezi az „orosz világ” ideológiájának alapját. Ha ezeket a téveszméket érvényesnek tekintjük, akkor az ortodox egyház többé nem Jézus Krisztus evangéliumának, az apostoloknak, a niceai-konstantinápolyi hitvallásnak, az egyetemes zsinatoknak és az egyházatyáknak az egyháza. Az egység lényegileg lehetetlenné válik.

Ezért elvetjük az „orosz világ” eretnekséget és Oroszország kormányának az Ukrajna elleni háború kirobbantásával elkövetett gyalázatos tetteit, amely ebből az aljas és védhetetlen tanításból fakad az orosz ortodox egyház bűnpártolása mellett, mint mélységesen nem ortodox, kereszténytelen és azon emberiség ellen szóló eszmét, amely arra hivatott, hogy „megigazuljon, megvilágosodjék… megmosdassék Jézus Krisztus Urunk nevében és Isten lelke által” (Keresztség szertartása). Ahogy Oroszország megszállta Ukrajnát, úgy szállta meg Kirill pátriárka Moszkvai Patriarchátusa az ortodox egyházat, például Afrikában, megosztottságot és viszályt szülve, számtalan, nemcsak testben, hanem lélekben is sérülő áldozattal, a hívek üdvösségét veszélyeztető módon.

Az Egyházat pusztító és megosztó „orosz világ” tanítást látván, Urunk Jézus Krisztus evangéliuma és élő Testének szent hagyománya, az ortodox egyház arra ihlet bennünket, hogy kijelentsük és megvalljuk a következő igazságokat:

1. „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (Jn 18:36)

Valljuk, hogy a történelem Isten által kijelölt célja és beteljesülése, télosza a mi Urunk, Jézus Krisztus országának eljövetele, amely a Szentlélekben való igazságosság, béke és öröm országa, amelyről a Szentírás tanúskodik az egyházatyák által mérvadóan értelmezett módon. Ez az az Ország, amelyben minden szent liturgián ízelítőt kapva részt veszünk: „Áldott az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön örökké!” (Isteni Liturgia). Ez az Ország az egyetlen alap és tekintély az ortodoxok, sőt minden keresztény számára. Nincsen külön forrása a kinyilatkoztatásnak, nincs alapja a közösségnek, a társadalomnak, az államnak, a törvénynek, a személyes identitásnak és a tanításnak, az ortodoxiának mint az élő Krisztus Testének, azon kívül, mint ami Urunkban, Jézus Krisztusban és Isten Lelkében, általa és az Ő révén kinyilatkoztatott.

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amelynek törekvése, hogy a próféták által látott, Krisztus által hirdetett és fölavatott, az apostolok által tanított, az Egyház által bölcsességként kapott, az egyházatyák által hittételként megfogalmazott és minden szent liturgiában megtapasztalható Isten Országát evilági uralommal váltsa föl, legyen az a Szent Rusz, a Szent Bizánc vagy bármely más földi birodalom, ezzel elbitorolva Krisztus azon hatalmát, hogy átadja Istennek, az Atyának az uralmat (1 Korinthus 15:24) és elvitatva Isten erejét, hogy letöröljön minden szemről minden könnyet (Jelenések 21:4). Határozottan elítéljük a teológia minden formáját, amely tagadja, hogy a keresztények vándorok és menekültek e világon (Zsidók 13:14), vagyis azt, hogy „a mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust” (Filippi 3:20), és hogy a keresztények „saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra” (Levél Diognétoszhoz, 5, Vanyó László fordítása).

2. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Máté 22:21)

Valljuk,hogy Isten Országának végső diadalára várva elismerjük Urunk Jézus Krisztus egyedüli és mindenek fölött álló hatalmát. Ezekben az időkben a földi uralkodók biztosítják a békét, hogy Isten népe „csöndes és nyugodalmas életet élhessen, teljes istenfélelemben és alázatban” (Isteni Liturgia). Ennek ellenére, nincs olyan nemzet, állam vagy az emberi élet rendje, amely elsőbbrendű igényt támaszthatna ránk, mint Jézus Krisztus, kinek nevére „minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké” (Filippi 2:10).

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely alárendelné az Istennek az Isten egy, szent egyházában megnyilvánuló Országát bármely evilági uralomnak, amely más egyházi vagy világi úrban keresi a megigazulásunk és megváltásunk lehetőségét. Határozottan elvetünk minden olyan kormányzási formát, amely az államot isteníti (a teokráciát) és elnyeli az Egyházat, megfosztva az Egyházat attól a szabadságától, hogy prófétaként fellépjen minden igazságtalanság ellen. Megdorgáljuk továbbá mindazokat, akik a cezaropapizmust hirdetik és ezáltal felváltják a megfeszített és feltámadt Úr iránti mindenek fölött való engedelmességüket bármilyen, uralkodói hatalommal felruházott vezető irántival, aki azt állítja magáról, hogy Isten felkentje, akár „császárnak”, „uralkodónak”, „cárnak” vagy „elnöknek” neveztetik.

3. „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Galaták 3:28)

Valljuk, hogy az emberiség faj, vallás, nyelv, etnikai hovatartozás vagy az emberi lét bármilyen egyéb másodlagos vonása alapján történő csoportokra osztása ennek a tökéletlen és bűnös világnak a sajátsága, és azok az egyházatyák hagyománya szerint „a test jegyeinek” tekinthetők (Nazianzoszi Szent Gergely, VII. beszéd, 23). Egyik csoport másokkal szembeni felsőbbrendűségének állítása jellemző gonoszsága az ilyen megkülönböztetésnek, amely gyökeresen ellentétben áll az Evangéliummal, mely szerint Krisztusban mindenki egy és egyenlő, mindenkinek saját tetteiért kell felelnie Előtte, és az Ő szeretete és megbocsátása nyitva áll mindenek számára, nem adott társadalmi vagy etnikai csoport tagjaiként, hanem Isten képére és hasonlatosságára teremtett és egyenlőnek született emberekként (1 Mózes 1:26).

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely Istentől való alapítást vagy tekintélyt, különleges szakralitást vagy szeplőtelenséget tulajdonít bármely helyi, nemzeti vagy etnikai identitásnak, vagy amely bármely kultúrát különlegesnek vagy Isten által megszenteltnek minősíti, legyen az görög, román, orosz, ukrán vagy egyéb.

4. „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.” (Máté 5:43-45)

Urunk parancsolatát követve valljuk, Áthoszi Szent Sziluán kijelentésének megfelelően: „Isten kegyelme nincsen meg abban az emberben, aki nem szereti ellenségeit”, és nem ismerhetünk békét mindaddig, amíg nem szeretjük ellenségeinket. Ezért a háborúskodás a Krisztus szeretete törvényével szembeni elemi kudarc.

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely népek, vallások, felekezetek, nemzetek vagy államok közötti megosztottságra, bizalmatlanságra, gyűlöletre és erőszakra sarkall. Továbbá elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely démonizálja vagy bátorítja a démonizálását azoknak, akiket az állam vagy a társadalom „másnak” ítél, beleértve az idegeneket, a politikai és vallási másként gondolkodókat és egyéb megbélyegzett társadalmi kisebbségeket. Elvetünk minden manicheus és gnosztikus megkülönböztetést, amely a szent ortodox keleti kultúrát és annak ortodox népeit az aljas és erkölcstelen „Nyugat” fölé emelné. Különösen gonosz dolog más nemzeteket elítélni az Egyház különleges liturgikus könyörgései útján, az ortodox egyház tagjait és kultúráit szellemi megszenteltségük állításával a testies, világi „heterodoxok” fölé emelni.

5. „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Máté 9:13; vö. Hóseás 6:6 és Ézsaiás 1:11-17)

Valljuk, hogy Krisztus arra hív bennünket, hogy személyes és közösségi irgalmasságot gyakoroljunk a szegények, éhezők, hajléktalanok, menekültek, bevándorlók, betegek és szenvedők iránt, és igazságot keressünk az üldözöttek, nyomorultak és rászorulók számára. Ha megtagadjuk felebarátunk hívását; ha ehelyett felebarátunkat ütlegeljük és kiraboljuk, és hagyjuk őt az út szélén szenvedni és elpusztulni (az irgalmas szamaritánus példázata, Lukács 10:25-37), akkor nem vagyunk Krisztus szeretetében az Isten Országa felé vezető úton, hanem Krisztus és Egyháza ellenségeivé tettük magunkat. Elhívatásunk arra szól, hogy ne csupán imádkozzunk a békéért, hanem aktívan és prófétaként szólaljunk fel és ítéljük el az igazságtalanságot, és akár életünk árán is teremtsünk békét. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté 5:9) A liturgia és az ima áldozatának bemutatása az áldozatos cselekvés megtagadása mellett nem más, mint az ítéletnek hozott áldozat, amely összeférhetetlen a Krisztusban hozott áldozattal (Máté 5:22-26 és 1 Korinthus 11:27-32).

Ezért elítéljük mint ortodoxnak nem tekinthetőt, és elvetjük a lelki „kvietizmus” mindennemű pártolását az Egyház hívei és papsága körében, a legföljebb való pátriárkától kezdve egészen a legszerényebb laikusokig. Megdorgáljuk azokat, akik a békéért imádkoznak, miközben, akár félelemből, akár kicsinyhitűségből, elmulasztják a tevőleges béketeremtést.

6. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (János 8:31-32)

Valljuk, hogy Jézus nemcsak az igazság megismerésére hívja el tanítványait, hanem az igazság kimondására is: „Ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” (Máté 5:37). A világ második legnagyobb katonai hatalmának egy szomszéd ország ellen irányuló kiterjedt inváziója nem csupán „különleges katonai művelet”, „esemény” vagy „konfliktus” vagy bármilyen más eufemizmus, amelyhez a helyzet valóságát tagadó módon folyamodnak. Ellenkezőleg, az ténylegesen kiterjedt katonai invázió, amely már így is rengeteg civil és katona halálát, több mint negyvennégy millió ember életének erőszakos megzavarását, valamint több mint kétmillió ember kitelepítését és száműzetését eredményezte (a 2022. március 13-i adatok szerint). Ezt az igazságot ki kell mondani, bármilyen fájdalmas is legyen.

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást vagy cselekedetet, amely megtagadja az igazság kimondását, vagy tevőlegesen elhallgattatja az igazságot a Krisztus Evangéliuma ellen Ukrajnában elkövetett gonoszságokról. Határozottan elítélünk minden beszédet a „testvérgyilkos háborúról”, „Káin bűnének megismétléséről, aki irigységből megölte saját testvérét”, ha az nem ismeri el kifejezetten a felek egyikének a másik ellen irányuló gyilkos szándékát és bűnösségét (Jelenések 3:15-16).

Kijelentjük, hogy az általunk megerősített igazságok és az általunk ortodoxnak nem tekinthetőként elítélt és elvetett tévelygésekre vonatkozó állítások Jézus Krisztus Evangéliumán és az ortodox keresztény hit szent hagyományán alapulnak. Felhívjuk mindazokat, akik elfogadják ezt a nyilatkozatot, hogy egyházpolitikai döntéseikben legyenek figyelemmel ezekre a teológiai elvekre. Kérlelünk mindenkit, akit ez a kijelentés érint, hogy térjen vissza „a béke kötelékében a Lélek egységéhez” (Efézus 4:3).

2022. március 13-án, az Ortodoxia Vasárnapján

Fordham University Orthodox Christian Studies Center és a Volos Academy for Theological Studies

Eredeti szöveg a közel 1200 aláíró bővülő listájával:
A Declaration on the Russkii Mir Teaching, https://publicorthodoxy.org/2022/03/13/a-declaration-on-the-russian-world-russkii-mir-teaching/

Fordította: Amik Annamária

A magyar fordítás eredetileg itt jelent meg: https://kritizorok.com/2022/03/23/egy-nyilatkozat-az-orosz-vilag-russzkij-mir-tanitasrol/

Ha aláírásával támogatni szeretné ezt a nyilatkozatot, kérjük, kövesse a linket, és adja meg nevét: https://forms.gle/uCBo8YVhTupjafoA6

Az aláírások listája automatikusan frissül itt: https://bit.ly/3MOq0Le

https://www.polymerwsvolos.org/2022/03/26/egy-nyilatkozat-az-orosz-vilag-russzkij-mir-tanitasrol/

A különleges jogrend 722. napján a magyar ugaron

 presshelsinki

SZABADSÁG

június 10., péntek 15:29

 168

Kik vagyunk?

Üvegzseb

Támogass

1989–1990

Kalendárium

Koronavírus

A szerdán elfogadott 4. felhatalmazási törvény kiiktatja a parlamenti kontroll maradékát is: az egyes veszélyhelyzeti rendeleteket nem kell külön megerősítenie az Országgyűlésnek. Sőt, a jövőben megalkotandó rendeletek kapcsán is biankó felhatalmazást kap a kormány. A kormányerő uralta állam tovább erősödik, a polgárok jogai pedig tovább gyengülnek.

Emlékeznek arra, amikor előbb az Antall-kormány háborús veszélyhelyzetet rendelt el és rendeleti kormányzást vezetett be, majd a Boross-, a Horn- és az első Orbán-kormány is éveken át fenntartotta mindezt, mert déli határainktól macskaugrásnyira véres háború dúlt, ráadásul délszláv és magyar menekülők tízezrei voltak hazánkban?

Nem emlékeznek? Biztos azért nem, mert ez valójában nem történt meg. Pedig akkor még 9 éven át NATO-légibázis is működött itt, mégpedig Taszáron. Innen szálltak fel például a Predator robotrepülőgépek, és a délszláv háborúban részt vevő NATO-erők kiképzése is itt történt. Nem is kellett volna sok, hogy hadviselőknek tekintsenek minket a szerbek.

Miért van mégis az, hogy most Magyarországon az Ukrajnában dúló háborúra hivatkozással veszélyhelyzetet vezettek be és rendeleti kormányzást? Annyival rosszabb lenne a helyzet, mint az 1990-es években, a délszláv háborúk idején volt?

Nem, a helyzet bizonyos értelemben sokkal jobb. Országunk azóta már a NATO és az Európai Unió tagja, így szövetségeseinknek kötelességük, hogy segítsenek, ha bajba kerülnénk.

Abból a szempontból viszont sokkal rosszabb a helyzet, hogy a mostani illiberális kormányerő gátlástalanul kihasználja hatalmi helyzetét, és még több hatalmat akar magának.

Az Alaptörvényt májusban immár tizedik alkalommal módosította a kormánytöbbség, hogy egyáltalán ki tudja hirdetni a kormány az újabb, „háborús” veszélyhelyzetet. A szerdán elfogadott negyedik felhatalmazási törvény pedig kiiktatja a parlamenti kontroll és a parlamenti nyilvánosság maradékát is: az egyes veszélyhelyzeti rendeleteket (az Alaptörvény szabályait megkerülve) nem kell külön megerősítenie az Országgyűlésnek, a jövőben megalkotandó, jelenleg ismeretlen tartamú rendeletek kapcsán is biankó felhatalmazást kap a kormány.

Nem honfitársaink vagy a menekülők megvédése a cél a veszélyhelyzet kihirdetésével és az újabb felhatalmazási törvénnyel, hiszen az Országgyűlés most sincs korlátozva ebben. Eszközei megvannak a jelenlegi helyzet kezeléséhez. Olyan szempontból sincs megkötve a keze, hogy akár pár nap alatt képes törvényt alkotni. Legutóbb éppen a felhatalmazási törvénnyel bizonyította mindezt: a kormány pénteken nyújtotta be a törvényjavaslatot, és szerdán már el is fogadták. De ha muszáj, pár nap alatt fabrikálhat bármilyen új törvényt.

A sok millió ukrajnai menekülőből pedig eddig mindösszesen 25 ezer kért itt védelmet. Sok, sok, de nem megoldhatatlan feladat, és nincs szükség hozzá a rendeleti kormányzásra.

2020. március 11., a veszélyhelyzet első kihirdetése óta eltelt 821 napból csak 99 volt olyan, amikor nem volt „különleges jogrend” országunkban. Előbb a koronavírus-járvány volt a hivatkozási alap, most az ukrajnai háború. Mindkettő súlyos probléma, de nem a korlátlan a hatalom az orvosság egyikre sem.

A kormányerő célja az újabb, immár háborús veszélyhelyzettel és a rendeleti kormányzással egyszerű: a hatalom demokratikus és parlamentáris ellenőrzésének teljes kiiktatása. A tartalmi kontroll eddig is inkább csak formális volt, most már kifejezetten „szünetel” is. Ha hagyjuk, sokáig így is fog maradni.

Szükségtelenül elrendelt veszélyhelyzetben és az alkotmányos korlátok kiiktatásával a kormányerő uralta állam tovább erősödik, a polgárok jogai pedig tovább gyengülnek. A Magyar Helsinki Bizottság éppen ezeket az alapjogokat védelmezi az önkényesen hosszúra nyújtott veszélyhelyzetben is – a te jogod a mi hivatásunk.

https://helsinkifigyelo.444.hu/2022/06/10/a-kulonleges-jogrend-722-napjan-a-magyar-ugaron

„Az alkotmánybírák függetlenek”

 SULYOK TAMÁS SZERINT A CÍMKÉZÉS ÉS AZ ELŐÍTÉLET SOHA NEM VEZETETT JÓRA

HARASZTI GYULA

Ízlés dolga, hogy ki kit nevez pártkatonának, de a történelem megmutatta, hogy a címkézés nem vezet semmi jóra – jelentette ki lapunknak Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke Karácsony Gergely azon nyilatkozatára reagálva, amelyben az alkotmánybírákat sértegette, mert megsemmisítették a főváros által kezdeményezett népszavazásokról szóló kúriai döntést. Emlékeztetett: a történelemben volt már ilyen, az ötvenes években például kuláknak bélyegezték meg a középparasztságot és bebörtönözték, megfosztották a méltóságuktól ezeket az embereket. A Fudan Egyetemről szóló népszavazást egyébként az Alkotmánybíróság szerint azért nem lehet megtartani, mert nemzetközi szerződést érint, az álláskeresési járadékról szólót pedig azért, mert befolyásolja a költségvetést – emelte ki az elnök.

– Az Európai Unió jogállamisági eljárásokat indított Magyarország ellen, többek között azt kifogásolva, hogy nem működik hazánkban a fékek és ellensúlyok rendszere. Valóban nem működik?
– Nem tisztem kitérni erre, hiszen egy folyamatban lévő eljárásról van szó, és ez is alapvetően politikai jellegű. Az Alkotmánybíróság valóban az egyik fontos szereplője a fékek és ellensúlyok rendszerének. A magyar alkotmányos rendünk így alakult ki a rendszerváltozás idején, elképzelhetetlen a szervezetünk nélkül. A skandináv országokban, illetve például Hollandiában ugyan nincs Alkotmánybíróság, de ott az angolszász jogrendszer működik, amely szerint minden bíróság mindenkire kiterjedő döntéseket tud hozni. A kontinentális bíróságok ezzel ellentétben csak a peres felekre vonatkozó döntéseket hozhatnak, ezért vált szükségessé az Alkotmánybíróságok létrehozása, amely képes normakontrollt ellátni, mindenkire kiterjedő hatályú döntésekkel.

– Képes erre a magyar Alkotmánybíróság, valóságos normakontrollt tud gyakorolni?
– Úgy gondolom, igen. A magyar Alkotmánybíróság ráadásul 2012 óta már nemcsak a jogalkotó felett gyakorolja ezt a kontrollt, hanem a teljes közigazgatás felett közvetett módon, illetve a bírói hatalom felett is, felülvizsgálhatja a jogerős ítéleteket is alkotmányossági szempontból.

– Beleszólhat-e egyáltalán az Európai Bíróság a tagállami bíróságok ítéleteibe?
– Az unióban 27 tagállami jog van, és egy sui generis (egyedi jellemzőkkel bíró) európai jogrendszer, amelyek egyenrangúak, nincs alá- és fölérendeltség. A tagállami bíróságok tehát nincsenek alárendelt pozícióban az Európai Bírósághoz képest. Ha konfliktus támad a tagállami bíróságok és az Európai Bíróság között, ezt csak kölcsönös párbeszéddel lehet feloldani, nincs olyan bírói fórum, amely az utolsó szót ki tudja mondani.

– Ez akkor azt jelenti, hogy az Európai Bíróság döntését, például azt, hogy támogatási forrásokat vehetnek el tőlünk a jogállamisági problémákra hivatkozva, nem is kell elfogadnunk.
– Az Európai Bíróság döntései ettől még érvényesek ránk nézve, ugyanúgy, mint a saját bíróságaink határozatai, ítéletei. Ráadásul minden tagállamra kötelezők. Az uniós jognak elsőbbsége van a tagállami jogokkal szemben, de nem az alkotmányjogokkal, amelyeket az uniós alapszerződés tagállami jogkörben hagy. Nagy felzúdulást keltett például nemrég, hogy az Európai Bíróság úgy döntött, a román alkotmánybíróság döntéseit nem kötelesek végrehajtani a román bíróságok, hogy ha azok az unió pénzügyi érdekeit veszélyeztetik. Ez azért is aggályos, mert a tagállami alkotmánybíróságok csak akkor tudják megvédeni az alkotmányos rendet, ha mindenkire kiterjedő döntéseket hozhatnak. Erről folyik egy párbeszéd, de az alkotmánybíróságok álláspontja szerint ez egy lehetetlen állapot.

– Azt nem tartja lehetetlen elképzelésnek, amit a baloldal miniszterelnök-jelöltje hangoztatott a kampány során, hogy akár feles többséggel is el lehetne törölni a jelenlegi alaptörvényt vagy akár megszüntetni az Alkotmánybíróságot?
– Aggályos, hogy ezt az elképzelést egy miniszterelnök-jelölt is magáévá tette, nemcsak a jogászok egy szűk csoportjának véleménye volt. Abban minden komoly szakembernél egyetértés van, hogy a kétharmados törvényeket nem lehet feles többséggel megváltoztatni, az alkotmányt pedig mindig is csak kétharmados többséggel lehetett módosítani. Az Alkotmánybíróság azonban még kétharmados többséggel, sőt egyhangú szavazással sem váltható le. Az alkotmánybírákat ugyanis határozott időre választják a parlamentek, és ez alatt az idő alatt csak maga a testület távolíthatja el az Alkotmánybíróság tagjait, szigorúan meghatározott szabályok szerint. Azért választják meg ezeket a közjogi tisztségviselőket hosszabb időre, hogy ciklusokon átívelő legyen az intézmény vezetése.

– Ehhez képest Karácsony Gergely nemrég a népszavazási kezdeményezéseik megsemmisítése miatt pártkatonáknak nevezte az alkotmánybírákat. Hogyan történik az alkotmánybírák megválasztása? Köze lehet ehhez a tagok politikai, világnézeti meggyőződésének?

– Az Alkotmánybíróság tagjait, mint ahogyan erre már utaltam, a parlamentek választják meg mindenütt Európában. Ez egy választott tisztség, ellentétben az egyéb bíróságok tagjaival, akiket a köztársasági elnök nevez ki. 

Az alkotmánybírák tehát függetlenek, és a jogszabályok szerint szigorú feltételei vannak annak, hogy kik tölthetik be ezt a tisztséget. Fontos például a komoly szakmai tudás, a tapasztalat és az életkor is, csak 45 és 70 éves kor között lehet valakiből alkotmánybíró. Az alkotmányozónak ezzel az a szándéka, hogy kiemelkedő jogi szaktudású személyek lássák el ezeket a feladatokat. És talán ami ebből a szempontból a legfontosabb, hogy Magyarországon egy politikai összeférhetetlenségi szabály is érvényben van az alkotmánybírákra nézve, négy évig senki sem választható meg erre a pozícióra, aki bármilyen párt- vagy kormányzati szervezet vezetője volt.

– Mivel az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja meg, ahol kétharmados többségben van a konzervatív oldal, felmerülhet, hogy olyanokat választanak meg erre a tisztségre, akik ehhez a világnézethez, a kormányzó pártokhoz állnak közelebb.

– Úgy gondolom, hogy ennek ellenére a testületünk jogi gondolkodásában igen sokszínű. Az viszont Európában egyedülálló, hogy ilyen régóta egy pártszövetségnek van kétharmados többsége a parlamentben, nem véletlen, hogy ebben a helyzetben a közvélemény egy része az „ördögöt” látja ott is, ahol nincs. Ez viszont a véleménynyilvánítási szabadság alapjogának körébe tartozik, amit nekem hivatalból is védenem kell, hiszen alkotmányos érték. Az, hogy valaki valakit pártkatonának nevez vagy sem, ízlés dolga. Az én történelmi tapasztalatom az, hogy a címkézés és az előítélet soha nem vezetett jóra. Csak egy, a korosztályom által jól ismert példa erre: egykor megbecsült, tekintélyes emberek voltak a középparasztok, akiket később, az ötvenes években kuláknak neveztek és börtönbe csuktak. Megfosztották őket a tekintélyüktől. Én ezért sem aggatok soha címkéket senkire.

– Nézzük, mi váltotta ezt ki a főpolgármesterből! A Kúria Fudan Egyetemmel kapcsolatos népszavazásról szóló döntését azért semmisítették meg, mert álláspontjuk szerint ez nemzetközi szerződést érint. A referendum azonban nem erről a szerződésről szólt volna, hanem a Fudan Hungary Alapítványról szóló törvény eltörléséről. Mégis, miért nem fogadták el a bírósági döntést?

– Az alaptörvény szerint a népszavazásnak korlátja a nemzetközi kötelezettségvállalás. Az Alkotmánybíróság úgy látta, hogy egy nemzetközi kötelezettségvállalást végrehajtó törvény nagyon is szorosan kapcsolódik ehhez a nemzetközi kötelezettségvállaláshoz. Ennek megszüntetéséről ezért nem lehet referendumot tartani.

– Az álláskeresési járadék meghosszabbításáról viszont az álláspontjuk szerint azért nem lehet népszavazást tartani, mert költségvetést érintő kérdés. A járadék forrása azonban úgynevezett felülről nyitott  tétel, ez pedig a költségvetési törvény módosítása nélkül is változtatható. Miért nem lehet akkor erről szavazni?

– A Kúriának az volt az álláspontja, hogy akkor kizárt a népszavazás egy kérdésben, ha a költségvetési törvényt érinti. Az Alkotmánybíróság szerint azonban ez egy formalista értelmezés. Nemcsak a költségvetési törvényhez való kötődés számít, hanem egyáltalán az összes költségvetést érintő kérdésben sem helyes megengedni a referendumot. Gondoljunk bele, mi lenne, ha arról hirdetnének meg népszavazást, hogy legyen a jelenlegi mérték ötszöröse a nyugdíj. Nyilvánvaló, hogy ezt mindenki megszavazná, de beláthatatlan következményekkel járhatna az állam, a gazdaság stabilitása szempontjából.

– A kormány ismét bevezette a veszélyhelyzetet a szomszédunkban dúló háború miatt. Korlátozhatják-e emiatt az Alkotmánybíróság tevékenységét is?

– Alapvető szabály, hogy az Alkotmánybíróság tevékenysége a különleges jogrend idején sem korlátozható, bár az expressis verbis nincs benne az alaptörvényben, hogy ha a különleges jogrend idején bizonyos törvényhozási tárgyakban rendszeresen kormányrendeletek születnek, az Alkotmánybíróságnak szorosabban kell követni a jogalkotást, mint egyébként. A pandémia idején is mindig soron kívüli eljárásban bíráltuk el a sürgősségi kormányrendeletek ellen benyújtott indítványokat. A különleges jogrend sajátossága, hogy szükségesség és az arányosság mércéje megváltozik, vagyis több korlátozást kell az alapjogoknak eltűrnie. Szerencsés helyzet, hogy a magyar alkotmányos rend ezt megfelelően szabályozza, számos más európai országban a pandémia alatt az okozott problémát, hogy lehet-e egyáltalán rendeletet hozni a lezárásokról, a kijárási tilalomról vagy az oltási kötelezettségről. Az államnak azonban fontos intézményvédelmi kötelezettsége, hogy védje az emberi életet, a biztonságot egy ilyen szükséghelyzetben.

– Sok bejelentés érkezett önökhöz az alapjogok megsértése miatt a járvány idején, amikor például egyes munkahelyeken kötelező volt a dolgozóknak beoltatni magukat?

– Nagyon sok ilyen beadvány érkezett, de alapvető problémákat nem találtunk sem a kijárási tilalom miatt, sem a kötelező oltások kapcsán. Ezek tényleg olyan fontos állami érdeket szolgáltak, amelyeket méltányolni kellett, nemcsak nálunk, hanem egész Európában, az egész világon.

– Egy, a járványhoz is köthető konkrét ügyben a Kúria is kifogást emelt. A Vakcinainfo internetes regisztrációs oldal révén megismert e-mailekre olyan kormányzati üzenetek érkeztek, amelyek nem az egészségről szóltak, hanem a háborúról. Miért tartották alaptörvény-ellenesnek ezt a kúriai döntést?

– Az Alkotmánybíróságnak ebben az ügyben nem az adatvédelmi szabályok betartását kellett vizsgálnia, hanem azt, hogy egy választási kampány idején egy kormányzati szerv milyen tartalmú nyilatkozatot tehet. Az ugyanis sérti a választási törvényt, ha egy kormányzati szerv valamelyik párt vagy valamelyik jelölt mellett folytat kampányt. Az Alkotmánybíróság, megvizsgálva ennek a levélnek a szövegét, arra a következtetésre jutott, hogy a kormány néhány nappal a háború kitörése után a háborúról tájékoztatott, vagyis a tájékoztatási kötelezettségének tett eleget. Igaz, hogy a kabinet érvei mellett ismertették egy mondatban az ellenzék ezzel kapcsolatos álláspontját is, de ez nem számít kifejezetten kampánytevékenységnek. A tájékoztatási kötelezettséghez ugyanis ez is hozzá tartozik.

– A pedagógus szakszervezetek szerint súlyosan korlátozzák a sztrájkjogaikat azzal a törvénnyel, amelyet Novák Katalin államfő írt alá a napokban. Ezért alkotmányjogi panasszal élnek az Alkotmánybíróságnál. Megérkezett már ez a beadvány? És ha igen, foglalkoznak-e vele?

– Ezzel kapcsolatban nem mondhatok semmit, hiszen folyamatban lévő ügyről van szó. Az majd a konkrét indítványból állapítható meg, hogy a panasz érdemben vizsgálható lesz-e. Elviekben azt lehet mondani, hogy ha valakit egy jogszabály közvetlenül sért az alapjogaiban, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat a jogsérelem megszüntetése érdekében. Ha megérkezik ez a panasz, el fogjuk bírálni.

– Mire számít Novák Katalin köztársasági elnöktől a jövőben, több törvényt fog például visszaküldeni önökhöz előzetes normakontrollra, mint  az elődei?

– Nálunk ez azért egyik köztársasági elnöktől sem volt olyan gyakori, mint például Romániában, ahol szinte hetente történik ilyen. És ez független attól, melyik parlament is szavazott bizalmat az államfőknek. Göncz Árpád hatszor, Mádl Ferenc hétszer, Sólyom László tizenhétszer, Schmitt Pál egyszer, Áder János kilencszer élt ezzel a lehetőséggel. Amennyiben ilyen normakontrollok igénye érkezik majd Novák Katalintól is, azokat természetesen az előírt harmincnapos határidőn belül meg fogjuk vizsgálni. Egyébként jó az emberi kapcsolatom Novák Katalinnal, mindketten szegediek vagyunk, ismerjük egymást, biztosan jól együtt tudunk majd működni. Kívánom neki, hogy legmagasabb közjogi tisztség viselőjeként nagyon sikeres legyen.

Borítókép: Sulyok Tamás (Fotó: Bach Máté)

https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/06/az-alkotmanybirak-fuggetlenek