Trócsányi: Beszélni kell az EJEB hatásköréről

Nehéz eldönteni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) emberi jogi aktivistaként szeretné-e teljesíteni küldetését vagy valódi bírói testületként kíván működni, amiért egyre több bírálat éri. Párbeszéd kell a testület hatásköréről - jelentette ki Trócsányi László igazságügy-miniszter a La Libre Belgique című belga napilapban pénteken megjelent írásában.

Trócsányi László A strasbourgi bíróság a bírálatok középpontjában című cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy amíg az emberi jogi bíróság döntéseit sokan “csalhatatlan iránytűnek” tartják, addig mások erős hangvételű bírálatokat fogalmaznak meg vele szemben.

A miniszter többek között egy francia példát emelt ki, amelyben a bíróság azért marasztalta el Franciaországot, mert a francia hatóságok nem adtak engedélyt egy két férfiből álló házaspárnak, hogy egy béranya által megszült gyermeket örökbe fogadjanak. Párizs válaszában az emberi jogi bíróság reformját sürgette azt is kilátásba helyezve, ha a tagországok nem értenek egyet a reform ötletével, Franciaország megszünteti tagságát.

Az (Európa Tanács égisze alatt működő) bíróság az emberi jogokat rögzítő Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt alapelvek alapján mond ítéletet országok felett. Határozatainak jelentősége, hogy azok jogi következményekkel járhatnak, de politikai jelentést is hordozhatnak egy országra nézve. Trócsányi László szerint a bíróság olyan regionális testület, amely emberi jogi normákat akar meghatározni a hozzá tartozó 47 tagállam számára.

Az egységesítés korlátozást jelent

Némelyek véleménye szerint ahelyett, hogy feladatát betöltve minimális követelményeket határozna meg, általánosítani akarja az emberi jogokat úgy, hogy nem veszi figyelembe a szubszidiaritás elvét, sem az egyes országok történelmi és kulturális gyökereit. Mivel különbség van egyes államok problémái között – terrorizmus vagy gazdasági válság -, a megoldások is változhatnak. Az egységesítés tehát korlátozást jelent – szögezte le.

Az igazságügy-miniszter Bertrand Mathieu-t, a nemzetközi alkotmányjogi szövetség alelnökét idézte, aki szerint léteznek közös európai értékek, ugyanakkor a nemzeti gyökerek és demokratikus legitimáció nélküli bíróságnak nem lenne szabad megfeledkeznie az egyes országok saját értékeiről.

A miniszter példaként Magyarország esetét említette, amelyben a strasbourgi bírák nem vették kellőképpen figyelembe a szimbólumok rendszerváltás előtti jelentését egy, a vörös csillag viselésével kapcsolatos eset vizsgálatakor. A migráció esetében pedig a bíróság ítélkezési gyakorlata “úgy tűnik, nem tükrözi a valóságot, amellyel az egyes államok szembesülnek” – fogalmazott.

Aláhúzta ugyanakkor, “visszalépés lenne, ha nem ismernénk el a bíróság minimumkövetelményeit az emberi jogokra vonatkozóan”. A túlzott szabványosítás továbbra sem helyes, párbeszédre van szükség. Párbeszédre a tagállamok kormányai és a bíróság, illetve az Európa Tanács és az illetékes szervek között – írta. ”Csak a kölcsönösségen alapuló párbeszéd vezethet eredményre” – hangsúlyozta Trócsányi László.
http://www.hirado.hu/2017/01/27/trocsanyi-beszelni-kell-az-ejeb-hataskorerol/

A strasbourgi bíróság a kritikák kereszttüzében - Az igazságügy miniszter véleménye az EJEB működéséről

Jogi Fórum / figyelo.hu
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) működéséről írja le véleményét Trócsányi László igazságügyi miniszter a Figyelő legújabb számában. A miniszter szerint sok olyan jogtudós van, aki a strasbourgi bíróság döntéseit egyfajta Bibliának, iránytűnek tekinti, de a nemzeti alkotmánybíróságok, bíróságok, valamint jogvédő szervezetek is előszeretettel hivatkoznak a strasbourgi bíróság döntéseire.
Napjainkban jelentős európai országok politikusai és jogászai nyilatkoznak kritikai éllel. Az EJEB működését már nemcsak dicséret, hanem erős fenntartások is kísérik. Szerintük a bíróság már nem a minimum standard szabályok meghatározására törekszik, hanem - hatáskörén túlterjeszkedve - az emberi jogok olyan mértékű uniformizálására vállalkozik, amely nem veszi figyelembe a szubszidiaritást, az országok különböző történelmét és kulturális gyökereit, noha az ET tagjai között jelentős eltérések vannak. Az egyes államoknak más és más problémákra (terrorizmus, gazdasági válság, stb.) kell választ adniuk, a megoldási módozatok eltérőek lehetnek. Az uniformizálásnak tehát eleve korlátai vannak.
Magyarország is megtapasztalhatta a strasbourgi bíróság döntésével kapcsolatos anomáliákat. Az ún. vörös csillag viselésével kapcsolatos döntés nem értékelte megfelelően azt, hogy a rendszerváltozás előtt mit jelentett hazánkban a vörös csillag mint jelkép. A közelmúltban az ún. rokkantsági ügyben 9-8 szavazati aránnyal meghozott ítélet a tulajdonjogi várományt értékelte rendkívül kiterjesztő módon. E döntés szellemisége mintha szemben állna az Európai Unió bíróságának közelmúltbeli, a szociális juttatások korlátozását elismerő döntéseivel.
A menekültügyi kérdésekben pedig a bíróság joggyakorlata mintha nem venné figyelembe azt a migrációs nyomást, amellyel egyes államok napjainkban találkoznak. Arról, hogy a menekültügyi szabályozás és gyakorlat vonatkozásában egy adott ország biztonságos származási vagy tranzit-országnak minősíthető-e vagy sem, a bíróság megállapításai nem tekinthetők meggyőzőnek. Nehezen dönthető el, hogy adott esetben a bíróság jogvédő feladatoknak akar eleget tenni vagy valós bírói fórumként jár el.
A tisztességes eljárást a bíróság számon kéri a tagállamokon, ugyanakkor a strasbourgi bíróság döntésével szemben a Nagykamarájához benyújtott fellebbezés be nem fogadását a bíróságnak nem kell indokolnia. Az is problematikus, hogy a részes államoktól a strasbourgi bíróság elvárja a bírósági eljárások ésszerű időn belüli befejezését, ugyanakkor saját eljárása során nem tesz ennek eleget, amikor a kérelmek benyújtását követően évek telnek el a döntés meghozataláig.
Az EJEB működését érintő tartalmi és eljárási kritikákat kár lenne vita nélkül lesöpörni az asztalról. Az ET országait illetően az emberi jogok területén a minimum standardok meghatározása hasznos és támogatandó, visszalépés lenne, ha nem becsülnénk meg az eredményeket. A túlzott uniformizálást azonban nem lehet támogatni.
Dialógusra van szükség. A dialógusra sor kerülhet a tagállam kormányzati szervei és a Bíróság, illetve az ET illetékes szervei között. De szükség van a bírók közötti dialógusra is. Az egyik irányba ma már „kiválóan" működik: a nemzeti bíróságok döntéseik alátámasztására előszeretettel- sokszor kényelmi okokból - parttalanul hivatkoznak a strasbourgi bíróság gyakorlatára. Ugyanakkor szükség lenne a másik irányra is: a döntéseiket nemzeti jogrendszerüket szem előtt tartva meghozó tagállami bírók precedens értékű döntéseikkel „üzenhetnének" az európai bírói fóru moknak. Az európai jogi rend ugyanis nem hierarchikus, miután nincs egy egységes európai szuperállam. Az európai bírói fórumoknak is figyelembe kellene venniük a nemzeti bíróságok jogfejlesztő gyakorlatát és az egyes országok történeti, kulturális vagy más - akár gazdasági, akár biztonsági - szempontjain alapuló jogalkotását.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37132

Semmit nem fognak kapni a Jukosz-részvényesek?

2017. január 19. 12:58 | forrás: mti
Oroszország alkotmányába ütközik, ezért végrehajthatatlan az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az a 2014-ben meghozott ítélete, amely csaknem 1,9 milliárd euró kárpótlás megfizetésére kötelezte Moszkvát az egykori Yukos (Jukosz) olajvállalat részvényesei számára.
Nagy balhé volt
Oroszország egykori legnagyobb olajvállalatának tulajdonosai az orosz államnak azt a lépését támadták meg a bíróságon, amellyel 2003-ban, adókihágásokra hivatkozva, átvette a cég irányítását és elhallgattatta annak vezetőjét, Mihail Hodorkovszkijt, aki anyagi támogatást nyújtott Vlagyimir Putyin elnök politikai ellenfeleinek.
Hodorkovszkij, aki tíz évet töltött börtönben, jelenleg emigrációban él, és továbbra is aktív politikai szerepet vállal.
Magasabb rendű ítélet
Az orosz szövetségi parlament 2015-ben fogadta el azt a törvényt, amely az ország alkotmányát magasabb rendűnek minősítette az EJEB ítéleteinél.
A strasbourgi székhelyű, az Európa Tanács égisze alatt működő bíróság már 2011-ben megállapította, hogy Oroszország megsértette a cég magántulajdonhoz és jogorvoslathoz fűződő jogát.
Eredeti beadványában a Yukos ezen a címen 81 milliárd euró kártérítést követelt, ám a bírák a vállalat több panaszát elutasították.
A 2007-ben felszámolt Yukos 2004-ben fordult az emberi jogi bírósághoz, amiért szerinte az orosz állam a cég ellen folytatott adóügyi eljárásokban, majd a büntetések megállapításakor sorozatosan megsértette a cég tisztességes eljáráshoz és tulajdonának védelméhez való jogát, diszkriminatív módon járt el, és aránytalan intézkedéseket hozott.
Igaza is van, meg nem is
2011-ben a testület azt állapította meg, hogy a 2000-es évet érintő adóügyi eljárásban a vállalatnak valóban sérültek a jogai, nem volt elég ideje felkészülni, hogy az eljárásban képviselhesse a saját álláspontját, a büntetés kiszabásakor pedig sérült a magántulajdont megillető védelem, a végrehajtás pedig valóban aránytalan intézkedés volt.
Elutasították viszont a bírák a cég azon állítását, hogy a többi évre vonatkozó adóeljárások esetén is sérült volna a tulajdonhoz való jog, az orosz hatóságok a bírák szerint nem jártak el diszkriminatív módon, valamint nem látták bizonyítottnak azt sem, hogy az orosz hatóságok visszaéltek volna a joggal, és az eljárást valójában a Yukos elpusztítása és vagyonának megszerzése motiválta volna. A kártérítés mértékét a bíróság 2013-ban állapította meg.
http://www.tozsdeforum.hu/tozsde/reszvenypiac/semmit-nem-fognak-kapni-a-yokus-reszvenyesek-77419.html

Velencei Bizottság: Aggasztó a lengyel alkotmánybíróság helyzete

Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke aggodalmát fejezte ki a lengyel alkotmánybíróságon belüli "romló helyzet" miatt strasbourgi nyilatkozatában hétfőn.
Kijelentette, hogy az Európa Tanács (ET) alkotmányjogi szakértőkből álló testületének bírálatát követően, amely szerint a lengyel kormány jogszabályok módosításával kísérelte meg befolyásolni az alkotmánybíróság munkáját, Varsó most a gyakorlatban tett lépéseket annak érdekében, hogy a bíróság a kormánytöbbség akaratának megfelelően cselekedjen.

Buquicchio azt kifogásolta, hogy az alkotmánybíróság új elnökét megkérdőjelezhető eljárás során választották meg, az új elnök olyan bíróra ruházta át hatásköreit, akit a bíróság által alkotmányellenesnek ítélt jogi alapon választottak meg, az alkotmánybíróság alelnökét pedig kívánsága ellenére küldték szabadságra. Szót emelt Buquicchio amiatt is, hogy az alkotmánybíróság három tagjának megválasztását hét évvel később próbálják érvényteleníteni.

A Velencei Bizottság elnökének véleménye szerint az alkotmánybíróság mind ez idáig döntő szerepet játszott abban, hogy biztosítsa az emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus alapértékek tiszteletben tartását Lengyelországban – írja az MTI.

„Aggasztó ugyanakkor, hogy az alkotmánybíróságot módszeresen akadályozzák abban, hogy elvégezze az alkotmányban kijelölt feladatát” – fogalmazott Buquicchio.

Az Európai Bizottság az alkotmánybíróság helyzete miatt 2016 januárjában előzetes vizsgálatot indított az uniós jogállamisági mechanizmus keretében Lengyelország ellen. Ezt követően – februárban – a Velencei Bizottság indított vizsgálatot, ennek tárgya a 2015 decemberében módosított alkotmánybírósági törvény kulcseleme volt, amely szerint nagy súlyú ügyekben a 15 tagú testület legalább 13 bíró jelenlétében és kétharmados többséggel hozhat érvényes határozatokat. Eddig az ilyen esetekben 9 bíró jelenléte volt elegendő.
http://168ora.hu/velencei-bizottsag-aggaszto-lengyel-alkotmanybirosag-helyzete/

Majdnem száz weboldal terjeszti az orosz propagandát Magyarországon

Index
2016.04.07. 13:01

Magyarországon körülbelül kilencven, az orosz információs hadviselésbe illeszkedő honlap, blog működhet – írja a Vs.hu. A portál kimutatást készített az olyan oldalakról, melyek beleillhetnek az orosz propagandagépezetről tudottakba, de a többségükről nehéz eldönteni, hogy önszorgalomból szolgálják-e ki az orosz célokat, vagy egy nagyobb dezinformációs hálózat részei.

Az oldal emlékeztet: az orosz propaganda közismerten elárasztja fizetett kommentelőkkel és oldalakkal az internetet, melyek számos célország nyelvén működnek. (Az orosz dezinformációs gépezetről itt olvashat bővebben.)
Ömlik az orosz propaganda, és sokáig észre sem vettük
Ömlik az orosz propaganda, és sokáig észre sem vettük
A sikert az jelenti, ha már a taxisofőrök is az ő városi legendáikról és kreált ügyeikről beszélnek. A Kreml célja már nem a meggyőzés, hanem az elbizonytalanítás: saját értékeinkbe, a demokráciába, az EU-ba és az amerikai szövetségbe vetett hitben.
Tovább

A magyar közönséget célzó oldalakat a cikk szerint jellemzően:

Nem Magyarországon bejegyzett lájkvadász oldalak, sok álhírrel, gyakran migránsok által elkövetett brutális bűntényekről, erőszakról (ezekből van a legtöbb, például Aktívblog.net, Meteon.org, Titkolthírek.hu)
A világ eseményeit az orosz bel- és külpolitika szemszögéből magyarázzák (Hídfő.ru, Oroszhírek.hu, Orientalista.hu)
Kizárólag migrációval kapcsolatos (ál)híreket közölnek. (Napimigráns.com)
Jobbik-közeli szájtok (Kuruc.info, Szentkoronaradio.hu)
Klasszikus szélsőjobboldali, „magyar sorskérdés” szájtok

A vizsgált oldalak témái kapcsolódnak az orosz bel-, kül- és gazdaságpolitika érdekeihez, de ezen belül megfigyelhetők trendek: a paksi atomerőművet támogató és az ukrán-orosz konfliktussal foglalkozó oldalak aktivitása csökkent, most a migrációval és a Közel-Kelettel foglalkozó oldalak gyártják a legtöbb tartalmat.

Az oldalak összességében hol erősebb, hol lazább hálózatot alkotnak, közös bennük az iszlamofóbia és a migránsellenesség. A Vs szerint három fő csoportba sorolhatók az oldalak:

a Jobbikhoz, vagy a szélsőjobboldal ismert alakjaihoz köthető oldalak
az anoniman regisztrált, nyíltan migránsellenes, Putyin- és Kreml-párti oldalak
klasszikus vállalkozói álhíroldalak, amelyek a migránskérdést csak forgalomterelésre használják

A szájtokat és csoportokat első körben a Google szabad szavas keresésével próbálták összegyűjteni, utána a szájtok regisztrálóját azonosították, és felvették az adatbázisba a többi általuk regisztrált oldalt is. Az így készült statisztika alapján a menekültválsággal párhuzamosan, 2014-ről 2015-re nőtt meg az orosz célokat szolgáló oldalak száma ugrásszerűen, hatról majdnem negyvenre nőtt az adott évben bejegyzett oldalak száma.
http://index.hu/belfold/2016/04/07/kozel_negyven_oldal_tolja_oroszorszag_szekeret_magyarorszagon/

ALTBUNDESPRÄSIDENT MIT 82 GESTORBEN Roman Herzog ist tot

Trauer um Altbundespräsident Roman Herzog.
Herzog starb im Alter von 82 Jahren, bestätigte das Bundespräsidialamt in Berlin. Er war von 1994 bis 1999 Bundespräsident.
Bundespräsident Joachim Gauck würdigte seinen Vorgänger als „markante Persönlichkeit, die das Selbstverständnis Deutschlands und das Miteinander in unserer Gesellschaft geprägt und gestaltet hat“.
„Mit Sachverstand, Klugheit und großer Lebenserfahrung trat er für unser Land und seine freiheitliche Verfassung ein.“
Alt-Bundespräsident Roman Herzog und seine Ehefrau Alexandra Freifrau von Berlichingen. Das Foto entstand im März 2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Alt-Bundespräsident Roman Herzog und seine Ehefrau Alexandra Freifrau von Berlichingen. Das Foto entstand im März 2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Foto: Daniel Naupold / dpa

Beherzter Kampf gegen Blockaden
Herzog hatte in seiner Amtszeit unermüdlich vor Reformmüdigkeit in Deutschland gewarnt. Er machte es sich zur Aufgabe, gegen Blockaden in Politik und Gesellschaft anzugehen.
Mit seiner berühmten Berliner Rede im April 1997 („Durch Deutschland muss ein Ruck gehen...“) schrieb Roman Herzog Geschichte. Darin forderte er die Deutschen auf, von „liebgewordenen Besitzständen“ Abstand zu nehmen.
„Durch Deutschland muß ein Ruck gehen“
Der damalige Bundespräsident Roman Herzog am 26.4.1997 während seiner Grundsatzrede im Berliner Hotel Adlon
Foto: Andreas Altwein / dpa

Herzog war es auch, der den Impuls für den „Holocaust-Gedenktag“ an (27. Januar) gegeben hat.
Sein Leben
Herzog wurde 1934 in Landshut geboren. Abitur 1953 mit sehr gut, er studierte Jura in München, bereits mit 30 Jahren hatte er sich habilitiert. Ein Jahr später wurde er Professor an der Freien Universität Berlin.
1970 trat er in die CDU ein.
Von 1980 bis 1983 war der CDU-Mann Herzog baden-württembergischer Innenminister. Von 1994 bis 1999 stand Herzog an der Spitze der Bundesrepublik.
Vor seiner Präsidentschaft war er der Präsident des Bundesverfassungsgerichts in Karlsruhe. Er machte sich als einer der Kommentatoren des Grundgesetzes einen Namen.
Alt-Bundespräsident Roman Herzog, aufgenommen am 10.03.2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Alt-Bundespräsident Roman Herzog (2015)
Foto: Daniel Naupold / dpa
Von 1958 bis 2000 war Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane verheiratet. Sie starb an Krebs. 2001 heiratete er Alexandra Freifrau von Berlichingen. Mit ihr gemeinsam lebte er zuletzt auf der Götzenburg in Jagsthausen, zwischen Heilbronn und Stuttgart.
2009 wurde bekannt, dass Herzog sich einer Krebs-OP unterziehen musste.
Damals als Bundespräsident traf Roman Herzog 1996 auf Papst Johannes Paul II. auf dessen Deutschland-Besuch
Damals als Bundespräsident traf Roman Herzog 1996 auf Papst Johannes Paul II. auf dessen Deutschland-Besuch
Foto: Action Press

Politiker mit Weitsicht
Seine politische Weitsicht stellte er immer wieder auch in BILD-Interviews unter Beweis.
Herzog setzte sich auch kritisch mit den Bürgern und Politikern auseinander. „Das Volk bewegt sich nicht“, sagte er im Frühjahr 2008. Es gebe eine gewisse Bereitschaft zu Reformen, „aber es bräuchte politische Führung, echtes Charisma, um sie zu mobilisieren“.
Ende 2013 mahnte er die Gestalter Europas, den „Warnschuss“ der ersten AfD-Erfolge ernstzunehmen.
„Die AfD ist ein Alarmsignal für die Europa-Politik in dem Sinne, dass die Bürger neue Antworten auf die Europa-Frage erwarten", sagte Herzog damals. Und mahnte:
„Für meine Generation war Europa: Frieden, Erweiterung der Freiheit, wirtschaftlicher Wohlstand. Alle drei Punkte sind für die meisten Menschen heute selbstverständlich. Für sie ist wichtig, dass Europas Wohlstand innerhalb der Globalisierung gesichert wird und dass Europa sich politisch und wirtschaftlich gegen die USA und China behauptet. Das leistet Europa nicht. Stattdessen gibt es jede Menge kleinliche Bevormundung, von Schreckbildern auf Zigaretten-Packungen bis zum Glühlampenverbot. Ich kann nur empfehlen, die AfD nicht als lästigen Prozente-Dieb zu sehen, sondern als europapolitischen Warnschuss.“
Roman Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane vor der Villa Hammerschmidt in Bonn
Roman Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane vor der Villa Hammerschmidt in Bonn
Foto: Action Press
Engagierter Christ
Neben seinen vielseitigen politischen Aktivitäten engagierte sich der Protestant auch für seinen christlichen Glauben und seine Kirche.
Zwischen 1973 und 1991 gehörte Herzog der Synode der Evangelischen Kirche in Deutschland (EKD) an, von 1978 bis 1983 stand er dem Evangelischen Arbeitskreis von CDU und CSU vor. Von 1981 bis 1994 hatte er zudem die Mitherausgeberschaft der Bonner Wochenzeitung „Christ und Welt – Rheinischer Merkur“ übernommen.
Auch nach seiner Zeit als Bundespräsident setzte Herzog seinen Einsatz für christliche Fragen fort. So übernahm er zwischen 1996 und 2006 die Rolle des Kuratoriumsvorsitzenden der Hermann-Kunst-Stiftung zur Förderung der neutestamentlichen Textforschung, die unter Theologen weltweit höchstes Ansehen genießt.
Alle Bundespräsidenten des Bundesrepublik Deutschland - Infografik
Gauck kondoliert der Witwe
Bundespräsident Gauck kondolierte Alexandra Freifrau von Berlichingen zum Tode ihres Mannes, schrieb: „Als Minister, als Präsident des Bundesverfassungsgerichts und als Bundespräsident waren ihm die Bürger- und Freiheitsrechte niemals nur abstrakte Begriffe. Als Vorsitzender des Europäischen Grundrechte-Konvents hatte er maßgeblich Anteil an der Europäischen Einigung.“
Und weiter: „'Die Fähigkeit zur Innovation entscheidet über unser Schicksal' – das war die feste Überzeugung von Roman Herzog. Deshalb hat Ihr Mann Reformbereitschaft angemahnt und stand zugleich für die Bewahrung des Bewährten. Sein vorwärtsstrebender Mut verband sich mit einer charmanten Skepsis. Diese Mischung war ebenso unverwechselbar wie sein unabhängiger Geist und seine Liebe zum klaren Wort. Mit diesen Eigenschaften trug er viel zur Verständigung zwischen Bürgern und Politik bei und erwarb sich Respekt und große Sympathie bei ungezählten Menschen.“
Roman Herzog habe sich um Deutschland verdient gemacht. „Wir werden ihn in dankbarer Erinnerung behalten.“
http://www.bild.de/politik/inland/roman-herzog/eilmeldung-politik-herzog-49677912.bild.html

retro: Nem olvad be az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróságba

Nem olvad be az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróságba
Népszava Online - Belpolitika
2009.11.24. | 17:06:34
Navracsics: nem akarjuk átalakítani az igazságszolgáltatás szervezetét
Új közigazgatáson dolgoznak
Nem akarja átalakítani a Fidesz az igazságszolgáltatás szervezetét - jelentette ki Navracsics Tibor kedden.
A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője ezt arra reagálva mondta, hogy napvilágot láttak olyan hírek, melyek szerint az ellenzéki párt kormányra kerülése után esetleg beolvasztaná az Alkotmánybíróságot (Ab) a Legfelsőbb Bíróságba. A Figyelő című lap múlt heti számában azt írta: a Fidesz egyik munkacsoportja mérlegeli annak lehetőségét, hogy az Ab a jövőben a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumaként működjön.
Navracsics Tibor mindezzel összefüggésben kifejtette: bár a Fidesz kormányzásra való felkészülése jegyében valóban dolgoznak egy új közigazgatás és egy hatékonyabb állam kialakításának tervén, de ennek semmi köze nincs az igazságszolgáltatáshoz.
MTI
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1268723

Tölgyessy: Orbánt csak egy újabb rendszerváltással lehet elkergetni

Névre szóló törvények, a jogbiztonság csorbítása, a tulajdonhoz való jog elvének semmibe vétele, felszámolt alkotmánybíráskodás – ezek jellemzik Orbán rendszerét Tölgyessy Péter szerint. A végeredmény egy alig leváltható vezérdemokrácia, amelynek a vége csak egy új rendszerváltás lehet.

Ezúttal a Magyar Tudomány Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja tett kísérletet az orbáni rombolás tudományos összefoglalására. A közel ezer oldalas tanulmánykötet első esszéjét jegyzi Tölgyessy. Elemzésének legfontosabb megállapítása:

A Fidesz-politika, ahol csak teheti, centralizál és az erő pozíciójából kívánja egybefogni az országot.
A normaalkotást többnyire a politikai akaratátvitel instrumentumaként használó Orbán-rendszer törvényei, más jogszabályai rendszeresen egyénre, vállalatra és intézményre szólóan próbálják megvalósítani a központi akaratot.
A kormányzat magától értetődő elszánással csorbítja a jogbiztonság, valamint a tulajdonszabadság régi jogi elveit.
A hatalom tartalmi igazságosságelvárása állandóan változékony céljaihoz igazítja a jogszabályokat, ami elkerülhetetlenül kiszámíthatatlanná és eszközjellegűvé teszi a jogalkotást.
A kétharmados hatalom közvetlenül főként nem a tartalmi demokráciaigénnyel, hanem a hagyományos joguralom-követelménnyel ütközik.
A materiális tartalmi igazságosságot követelő kormányzati magatartással rendszerszerűen összeférhetetlen a következetes alkotmánybíráskodás.
Némileg érthetőbben:
Orbán szótárában nem szerepel a „konszolidáció” szó, nem tárgyal, mindent erőből visz végig, nem törődve sem a következményekkel, sem az áldozatokkal – kizárólag a pillanatnyi érdekeit és az azonnali nyereséget tartja szem előtt.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a törvények nem a közösségi normák rendszerbe foglalását jelentik, hanem az éppen aktuális hatalmi logika/akarat végrehajtói, gyakran egy konkrét cimbora érdekei védelmében hozzák meg a jogszabályokat. (Egy plasztikus példa: a KRESZ mindaddig tiltotta a lámpákról lelógó hirdetéseket, amíg az ezzel foglalkozó cég tönkre nem ment. Amint Garancsi István, Orbán viszonylag új liblingje felvásárolta a konkurenciát, azonnal visszavonták a korábban megszavazott tilalmat.)
A fenti példa jól jelzi: magasról tesznek a jogbiztonságra, a kiszámítható társadalmi és gazdálkodási környezetre. Bármikor hoznak olyan törvényeket, amelyeket néhány héttel korábban még bőszen letagadtak. Könnyedén számolnak fel teljes, magánkézben lévő iparágakat 24 óra leforgása alatt.
A fentiekből következik, hogy nem a demokrácia elemei vannak veszélyben, hiszen jogi eszközökkel nem csorbítják a szabadságjogokat, viszont a joguralmat, vagyis az egyenlő pályák, egyenlő esélyek törvények által védett elvét rég kikukázták.

Bárkit bedarál a rendszer, aki ellent mer mondani, vagy csak lehetősége van érdemben kifejteni a véleményét. Az alkotmánybíróságot úgy darálta be a NER, mintha soha nem is lett volna.

Tölgyessy elemzése szerint Orbán szakított a nyugati demokrácia- és gazdaságmodellel, ezeket okolva a magyar társadalom problémáiért.
Az állítólagos magyar útról, a világ számára hamarosan követendő például szolgáló vezérdemokráciáról azonban

nehéz elgondolni, hogy a Nyugat évszázados tapasztalatai, történelmi civilizációs vívmányai ellenében tartósan előrejuthat az ország. A joguralom és a hatalommegosztás, a piaci és a politikai verseny kikapcsolásának szándéka a magyarok többsége számára kiismerhetőbb, otthonosabb világot ígér. Ám félő, minden kétségtelen előrehaladás egy történelmileg újra veszélyes zsákutcának bizonyuló rendszerben történik. A számos részsiker után valamikor elfogy a Fidesz-hatalom ma még számottevő felhajtó ereje, és a módszeresen mozdíthatatlannak felépített Orbán-rendszer végül újabb nemzeti újrakezdés szükségességével zárul. Ez lenne alkalmasint a tizenegyedik rezsimváltás az utolsó magyar évszázadban.
http://b1.blog.hu/2017/01/06/tolgyessy_orbant_csak_egy_ujabb_rendszervaltassal_lehet_elkergetni

Majtényi László: tisztában vagyok az esélyeimmel

InfoRádió / Sigmond Árpád
Feltételekkel fogadná el a jelölést az államfői posztra Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke.

Négy feltételt említek, amelyeknek az elfogadása esetén elfogadnám a jelölést. Hozzáteszem, hogy itt nem a civilek, nem az engem támogató neves értelmiségiek jelölnek, hanem országgyűlési képviselők. Tehát a köztársasági elnököt az országgyűlési képviselők egyötöde jelölheti, és az országgyűlés választja meg.

Ha tehát ez a negyven képviselő, akire minimum szükség van a jelöléshez, egyetért a feltételeivel, elfogadná ezt a jelölést. Mik a feltételei?

Elsőként az alkotmányos köztársaság helyreállítása a javaslatom. Azt az igényt kellene valóra váltani, hogy a közhatalom gyakorlása fölött független intézmények őrködjenek. Javaslatom szerint továbbá olyan alkotmányra van szüksége ennek az országnak, amelyet azután egy népszavazás erősít meg.

A második a demokratikus nyilvánosság – ideértve természetesen a sajtószabadság teljes érvényesülését. Ez egy olyan nyilvánosságot biztosító intézményrendszernek a működtetését igényli, amelyik biztosítja azt, hogy szabad és tisztességes, fair választásokon a választópolgárok időről időre leválthassák a kormányzati hatalom képviselőit.

A következő, szerintem iszonyatosan fontos kérdés az, hogy ma Magyarországon elviselhetetlen a szegénység. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az emberhez méltó élethez. Ez a szöveg egyébként egy régi alkotmánybírósági határozatra utal.

Az utolsó pontja a szövegemnek pedig az, hogy a korrupcióval szemben fel kell lépni. Ugyanis a korrupció nagyjából átszövi ma Magyarországon az állam működését.

Ha jelöli is a parlamenti képviselők egyötöde, akkor is a második fordulóban feltehetőleg Áder Jánost újraválasztanák, a kormánypártok őt támogatják. Mi a jelentősége egy ilyen jelölésnek?

Az esélyekkel teljes mértékben tisztában vagyok. Ennek a jelölésnek nem az az értelme, hogy ennek révén én köztársasági elnök lehessek. Ennek egyébként megvan az a kellemes előnye is, hogy fel sem merülhet az, hogy bármiféle személyes érdek mozgatna engem akkor, amikor a jelölést elfogadom. Tulajdonképpen az igazi előnye az, hogy ez a jelöltség lehetővé teszi azt, hogy egy kívánatos szabad országról beszélhessünk, és fórumokat, csatornákat ad arra, hogy egy jövendő, és a mostaninál barátságosabb országnak a képét felvázoljuk.

Más szerepet is vállalna egyébként az államfőjelöltin kívül a későbbi baloldali esetleg kampányokban. Ha igen, akkor mi lenne az?

Maga a köztársasági elnöki jelölés, ami ugyan egy ilyen megosztott országban tényleg úgy fest, hogy van egy baloldali jelölt, és van egy – nem tudom, hogy jobboldalinak nevezhetjük-e, de – a nemzeti együttműködés rendszerének jelöltje.

De ez nem egy nagyon szerencsés megközelítése az intézménynek. A jelenlegi alaptörvény és a jogállami alkotmány is az elnök feladatának kifejezetten azt szabja, hogy a nemzet egységét kell megjelenítenie. A korábbi elnökök között voltak olyanok, akik ennek nagyon jelentős részben meg is feleltek.

Nagyon remélem, hogy a háttérben az én elnökjelöltként való felbukkanásom nem egy kimondottan baloldali kampány része lett. Nyilván az én jelölőim között több a baloldali szimpatizánsként elkönyvelt ember, de van olyan is, aki az Eötvös Körnek oszlopos tagja, és a másik táborba van besorolva.

Fel sem merült bennem, hogy én köztársasági elnökjelölt lehetnék. Egyébként nekem egy nagyon kiegyensúlyozott és boldog életem van, semmilyen tisztség nem hiányzik. Abban, hogy ilyen szerepeket vállalok, nem valamilyen tisztség iránti vonzódás jelenik meg. Én a legjobban elvagyok magamban, és semmilyen állami szerepre nincs szükségem.
http://inforadio.hu/belfold/2017/01/05/feltetelekkel_fogadna_el_az_allamfo-jelolest_majtenyi_laszlo/

Egyre vékonyabb a fal a politika és az alkotmánybíráskodás között

Nem azzal van a probléma, ha egy alkotmánybíró a munkája során saját erkölcsi-jogi értékrendjét képviseli, hanem azzal, ha a különböző ügyekben, pusztán hatalmi érdekek miatt képes egymásnak homlokegyenest ellentmondó jogi érvelést használni – nyilatkozta a 168 Órának Tordai Csaba alkotmányjogász. Mostanában számos határozat esetében hiányolja azt a jogi igényességet, ami akkor is elvárható lenne, ha a testület mindenképpen a kormány érdekeinek megfelelő döntést szeretne hozni. Tordai szerint alkotmánybíráskodásra továbbra is szükség van, de csak olyanra, amely képes a hatalomgyakorlás ellensúlya lenni.

– A rendszerváltás utáni két évtizedben átalakult és megszilárdulni látszik a magyar jogrend. Szükség van még egyáltalán Alkotmánybíróságra?

– Azt a kérdést kell feltenni, hogy a magyar alkotmány támaszt-e jogi korlátokat a többségi hatalomgyakorlással szemben. Ha igen, márpedig igen, akkor léteznie kell olyan eljárásnak, amelynek során a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálni lehet. Alkotmánybíráskodásra tehát mindenképpen szükség van. Hogy ezt egy-egy országban milyen szervezet pontosan milyen hatáskörrel felruházva gyakorolja, abban a történelmi és jogi hagyományok alapján nagyon sokféle példát láthatunk. Mindenesetre bármilyen formában történik is, az alkotmánybíráskodásnak a mindenkori hatalomgyakorlás ellensúlyaként kell működnie.

– Ez azt jelenti, hogy szükségszerűen konfrontálódnia kell a mindenkori kormánnyal és a törvényhozással?

– Alapvetően igen, hiszen az ő hatalomgyakorlásukat bírálja felül alkotmányossági szempontból. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hatalomgyakorlók számára is fontos lehet az alkotmánybíráskodás fenntartása, például azért, mert korrekciós lehetőséget nyújt a saját döntéseik fölülírására.

– Még az Orbán-kormánynak is?

– Pontosan ezt tette a kabinet például a Quaestor-törvény esetében, amikor a sebtiben összetákolt jogszabályt az AB-döntés miatt a kormánytöbbség újraírhatta, és épp az Alkotmánybíróságra hivatkozva tudott presztízsveszteség nélkül megmenekülni egy eredetileg gyenge minőségű jogszabály következményeitől. Másrészt az AB képes arra, hogy országhatárokon belül tartson egy jogvitát, amivel megóvhatja a mindenkori kormányt egy nemzetközi presztízsveszteségtől. Megnyirbálhatta az AB hatáskörét a kormánytöbbség 2010-ben a 98 százalékos különadó eltörlése miatt, de végül az érintettek rendre megnyerték a pereiket a strasbourgi emberi jogi bíróságon. Mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha hagyja dolgozni a kormány az Alkotmánybíróságot.

– Módosítanám az első kérdést: szükség van-e egy jelentősen szűkített hatáskörű és a kormánypártok által jelölt bírókkal feltöltött Alkotmánybíróságra– Egyes elemzők szerint az AB jelenlegi működése az alkotmánybíráskodás megcsúfolása.

– Az AB jelenlegi működése szinte a késői Kádár-kor jogvédelmi mechanizmusait idézi. Különösebb politikai tét nélküli ügyekben – mint pél­­dául a rendőrökről készített fényképek közzétételével kapcsolatban vagy információszabadsági ügyekben – el lehet érni sikereket. Olyan témákban viszont, amelyek hatalmi kérdéseket érintenek vagy érdemi pénzügyi hatásuk van, azokban már alig. Ezekben dominánsan érvényesül az alkotmánybírák többségének politikai lojalitása.

– Például?

– Két kúriai döntést is úgy meszelt el az elmúlt egy évben az Alkotmánybíróság, hogy azt jogilag nehéz megmagyarázni. Alkotmányellenesnek mi­­nősítette például a testület a fér­­fiak 40 év utáni nyugdíjba vonulásáról szóló népszavazási kezdeményezést. 2012 óta minden más, persze alapvetően ellenzéki népszavazási ügyben kifejezetten tartózkodó volt az AB, nem is foglalkozott érdemben a Kúria döntésének felülvizsgálatával, ebben az esetben viszont „besegített” a kormánypártoknak. A másik esetben megsemmisítette azokat a kúriai határozatokat, amelyek elmarasztalták a közmédia és a TV2 kormánybarát kvótanépszavazási hirdetéseit. Ezekben az ügyekben a testület tagjainak többsége látványosan elszakadt a jogi dogmatikától, egyértelműen hatalmi érdekek szolgálatába szegődött.

– Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi AB elfogult a kormánypártok mellett?

– Amit biztosan állíthatunk, hogy a határozatok mögötti morális értékrend az elmúlt években érzékelhetően megváltozott: határozottan konzervatívabb, közösségcentrikusabb lett, ugyanakkor erősebben épít az egyén nagyobb felelősségvállalására is. Ez az értékeltolódás önmagában még nem jelentene színvonalromlást, ha kiszámítható és következetes gyakorlatban nyilvánulna meg. Míg azonban hatalmi szempontból meglehetősen egy irányba mutatnak a meghozott döntések, addig egyes bírók néhány hét eltéréssel képesek homlokegyenest eltérő jogi érveléssel előrukkolni. Ráadásul ez leginkább azokra a bírákra jellemző, akiket direktebb politikai kötődéssel szoktak illetni. Nem magyarázható ez másként, mint hogy a testületnek ezek a tagjai a határozathozatalok során nem erkölcsi értékeket vagy jogi szerepfelfogást képviselnek, hanem elsősorban nettó politikai érdekeket szolgálnak ki. Pedig az alkotmánybíráskodáshoz szilárd erkölcsi-jogi értékrendre van szükség. Én például egyáltalán nem tartok attól, hogy alkotmánybíró lett a magát keresztény-konzervatívnak valló, az ellenzék által támadott Schanda Balázsból, mert biztos vagyok benne, hogy a döntéseiben mindenkor a saját értékrendjéhez és jogfelfogásához lesz hű és nem fogja befolyásolni semmiféle kormányzati érdek.

– Ha már szóba hozta a legutóbbi alkotmánybíró-választást: egymásnak ugrottak az ellenzéki pártok. Az LMP szerint minden lehetőséget meg kell ragadni az AB működésének javítására, ezért a párt részt vett a jelöltállítási folyamatban. A többiek nem, így tiltakoztak a jelenlegi rendszer ellen. Ön szerint melyik a helyes ellenzéki álláspont?

– Ez jogon túli vita. Az idő dönti majd el, hogy melyik stratégia a helyes, ráadásul nem is feltétlenül egy-két éves időtávlatban, hiszen a mostani választással 2023-ig lényegében változatlan lesz a testület összetétele. Ha egy politikai erő arra számít, hogy a jelenlegi hatalmi szerkezet lassan, folyamatosan fog erodálódni és visszaalakítható jól működő demokráciává, akkor minden olyan kis lépést támogathat, ami egy picit is javítja a fennálló rendszert. Aki viszont arra számít, hogy a rezsim a következő tíz évben össze fog omlani, az minden rendszerkorrekciós lépésre úgy tekint, mint ami a struktúra konzerválódását segíti. Ez a dilemma egyébként rendszeresen felmerül diktatúrákban, illetve különböző autoriter rendszerekben. A hetvenes-nyolcvanas években ugyanezt a vitát folytatta le a reformértelmiség és a demokratikus ellenzék. Azt a vitát sem az egyik vagy a másik álláspont erkölcsi igazsága döntötte el, hanem a külső körülmények változása, a Szovjetunió összeomlása.

– Úgy tűnik, mintha a demokratikus intézményrendszer fokozatos erodálódása elérte volna az Alkotmánybíróságot is. Valóban így van?

– Az AB létrehozására 1989–90-ben, egy kivételes történelmi pillanatban került sor. Az alkotmánybírákat megválasztó hatalomgyakorlók nagy része közel sem volt tisztában azzal, hogy mekkora jelentősége van a testületnek egy működő demokráciában. Az első időszakban különösebb nehézségek nélkül lehetett alkotmánybíró olyan autonóm személyiségekből is, akiknek a kiválasztása során meg sem fogalmazódtak politikai elvárások. Meg is lepődött a politikai szféra, amikor a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság valódi hatalmi tényezővé nőtte ki magát, pusztán attól, hogy komolyan vette a feladatát. Belakta a jogi teret, elment a határokig.

– Változott ez a későbbiekben?

– Az első alkotmánybírák megválasztását követően egészen 2010-ig a testület feltöltése politikai alapon, de konszenzussal történt. A különböző oldalak hozzájuk közel álló embereket igyekeztek delegálni az AB-ba, ugyanakkor a pártok kifejezetten törekedtek arra, hogy az ellenfeleikhez közel álló legkarakteresebb jogász figurákat azért távol tartsák az AB-től. A jobboldal megvétózta mások mellett Halmai Gábort vagy Majtényi Lászlót, a baloldal pedig nem adott esélyt például Pokol Bélának. Kivételessé vált, hogy teljes konszenzussal kerüljenek be bírák a testületbe, de azért akadt rá példa Kukorelli István vagy éppen Paczolay Péter személyében. A Sólyomék által az Alkotmánybíróság és a politika közé felépített masszív fal így idővel vékonyodni kezdett, de azért sokáig fennmaradt. Ám ahogy a 2010 előtt megválasztott bírák mandátuma lejárt, a kizárólag a kormánypártok által támogatott jelöltek közül olyanok is nagy számban bekerültek a testületbe, akiknél már szinte nem is érzékelhető a fal megléte.

– Kik voltak a „renitensek”, a legnagyobb különvélemény-írók?

– Több oka lehet annak, ha valaki sokszor fogalmaz meg különvéleményt. Ha egy alkotmánybírónak olyan a szerepfelfogása, hogy szinte minden ügyben száz százalékig önazonos álláspontot akar megjeleníteni, akkor szükségszerűen gyakran él ezzel a lehetőséggel. Így világosan jelezheti ugyan sok ügyben a saját véleményét, viszont kisebb lesz a ráhatása a szükségsze­­rűen konszenzussal megszülető többségi döntésekre. Ilyen volt például még a Sólyom-érában Vörös Imre, később pedig Bragyova András, akiket szinte predesztinált erre a szerepre a jogtudósi-akadémikusi alkatuk. A jelenlegi testületből Stumpf István és Czine Ágnes fogalmaz meg legtöbbször különvéleményt, ők viszont általában a következetességet és az alkotmánybírósági dogmatikát kérik számon a többségi határozatokon.

– A politikai lojalitás automatikusan csökkenti a határozatok színvonalát?

– Ha a politikai lojalitás áll egy alkotmánybíró tevékenységének a középpontjában, az mindig baj, hiszen az alkotmánybíráskodás éppen a politikai szféra korlátozását hivatott szolgálni. Ehhez képest is külön elszomorító, hogy mostanában több alkotmánybíró még ahhoz sem veszi a fáradságot, hogy igényesen próbálja meg alátámasztani, ha a kormány érdekeinek megfelelő döntést akar meghozni. Nem sok hiányzik, hogy az emiatt kritizálható bírák többségbe kerüljenek a testületben. Azt hiszem, hogy az LMP leginkább azért ment bele a legutóbbi választási alkuba, hogy ezt megakadályozza, még azon az áron is, hogy a négy új tag mindegyike konzervatív értékrendet képvisel.

– Vagyis volt az Alkotmánybíróságnak egy fénykora, amihez képest most szerényebb teljesítményt nyújt?

– Nem is fénykornak nevezném, hanem hőskornak. A magyar alkotmányjog születése igazából az Alkotmánybíróság felállításához kötődik, az államszocializmus alatt az egyetemi tantárgyat is államjognak hívták. Magyarországon a közjogi hagyományok 1948–49-ben megszakadtak, az európai jogfejlődésből évtizedekre kimaradtunk. A rendszerváltás után gyakorlatilag az Alkotmánybíróságnak kellett dogmatikailag megkonstruálnia a magyar alkotmányjogot. Ez a munka nyilván nem vethető össze azzal, amikor – az AB második és harmadik feltöltése idején – már egy kiforrott konstrukciót kellett finomítani, csiszolgatni. 2010 óta viszont már az alkotmányosság relativizálása zajlik. Felfüggesztődött az az alaptétel, miszerint az alkotmány mint jogi norma kereteket szab a hatalomgyakorlásnak. Ezt az Orbán-kormány a hatáskör-korlátozással már 2010 őszén megüzente az Alkotmánybíróságnak. Hasonló üzenet volt az Alaptörvény negyedik módosítása is 2013-ban, amikor az olyan, hatalmi szempontból különösebben nagy jelentőséggel nem bíró vitatott kérdéseket, amelyekben korábban az AB szembe mert menni a kormánnyal – például a közterületeken való életvitelszerű tartózkodást vagy a hallgatói röghözkötést –, beemelték az Alaptörvénybe. A kormánytöbbség egyszerűen nem viselte el, hogy legyen olyan fórum, amely képes neki ellentmondani, amely képes bármilyen szempontból ellensúlyt képezni vele szemben.

– Van visszaút az Alkotmánybíróság számára– Visszaszerezheti a korábbi jogkörét, illetve tekintélyét?

– Az autoriter rendszerek sajátossága, hogy ledöntik a hatalomgyakorlás korlátait. Bármilyen kormány is lép egyszer a jelenlegi helyébe, olyan mintákat örököl meg, amelyeket csak nagyon erős önuralommal tud majd elutasítani. Hogy Magyarországon hosszú távon normává válik-e a hatalomgyakorlás jelenlegi módja, vagy utólag kisiklásnak tűnik majd a mostani korszak, azt ma még lehetetlen megmondani. A választókon múlik, hogy tartósan elviselik-e az önkényes jellegű kormányzást, vagy sem. Ettől függ az Alkotmánybíróság sorsa is.

Tordai Csaba

alkotmányjogász, ügyvéd 1978-ban született Székesfehérvárott, középiskolai tanulmányait Pannonhalmán, a Bencés Gimnáziumban végezte, 2003-ban az ELTE-n szerzett jogi diplomát.

2003 és 2007 között az Igazságügyi Minisztériumban közjogi területen, majd 2010-ig a Miniszterelnöki Hivatalban állami vezetőként tevékenykedett. Tanított alkotmányjogot a győri Széchenyi István Egyetemen és a Bibó István Szakkollégiumban, sajtójogot az ELTE-n és a színművészeti egyetemen.

2010 óta ügyvédként dolgozik, különböző ügyekben eljárt ellenzéki pártok jogi képviselőjeként, de pro bono segíti az Átlátszó portál munkáját is. Több sikeres alkotmányjogi és strasbourgi panaszt készített elő, közjogi tárgykörben számos publikációja jelent meg.

http://168ora.hu/az-alkotmanyossag-relativizalasa-zajlik-tordai-csaba-egyre-vekonyabb-fal-politika-es-az-alkotmanybiraskodas-kozott/