„Szükségszerű volt a Kúria modernizálása”

Darák Péter: Több mint száz ügyben sikerült az elmúlt években kimondani, hogy koncepciós perekben ítéltek el ártatlan polgárokat, hogy ezek semmisek, így megadtuk az erkölcsi elégtételt meghurcolt honfitársainknak

Kochan Krisztina

2020. DECEMBER 29. KEDD. 5:05

FRISSÍTVE: 2020. DECEMBER 30. 10:05

Kilenc évvel ezelőtt több változás is történt az igazságszolgáltatás terén. Kettévált a Legfelsőbb Bíróság. Az Országos Bírósági Hivatal vezetője Handó Tünde, míg a Kúria elnöke Darák Péter lett. A Kúria elnöke értékelte lapunknak az elmúlt kilenc évet.

 

Elnökként az Alaptörvényben rögzített feladatokat kellett elsősorban megoldanom – mondta Darák Péter

Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Mi a lényege a 2012-ben életbe lépett új rendszernek?

– Kicsit korábbról kezdeném. A rendszerváltozást követően markáns pillanat volt 1997, amikor egy kétharmaddal bíró kormány teljesen elszakította az igazságügyi rendszert a demokratikus politikai rendszertől. Bár a világon példaértékű önkormányzatiságot valósított meg, a változtatás később azzal járt, hogy a bírói szervezet befelé fordult, és a modernizáció, az inspiráció nem tudta elérni a szervezetet. Ezen változtatott a 2011-es reform. A bírói szervezettel szemben nem csak az volt az elvárás, hogy független és pártatlan legyen, hanem az is, hogy a jelentős értéket jelentő igazságszolgálati alapelvek a mindennapokban megvalósuljanak. Létrejött az Országos Bírósági Hivatal mint igazgatási szervezet, és megerősödött a bírók szakmai munkáját koordináló szakmai vezetés, a Kúria szerepe.

– Milyen előnyökkel kezdhette meg a munkát a Kúria elnökeként?

– Belülről láttam a Legfelsőbb Bíróság működését, hiszen akkor már tizenkét éve legfelsőbb bírósági bíró voltam. Voltak komoly tapasztalataim nemzetközi téren is. A kilencvenes évek elejétől hónapokat töltöttem nyugat-európai legfelsőbb bíróságokon, ahol az ottani szervezeti struktúrát és bírói gyakorlatot tanulmányozhattam.

– Mi volt a legfontosabb célja?

–Az egyik legfontosabb az volt, hogy visszavezessem a magyar felsőbb bíráskodást az euró­pai kultúrkörbe, és új lendületet adjak a nélkülözhetetlen szakmai kapcsolatoknak. Ezek a törekvések találkoztak a Kúria bíráinak azon szándékával, hogy legyenek összehasonlítási pontjaink Franciaországgal, Németországgal, az Egyesült Királysággal. Ennélfogva egyfajta világszínvonalú megközelítés érvényesülhetett a sokszor nagyon partikuláris jogvitákban is.

– Ez miért fontos?

– A jog világa univerzálódik. Magyarországon a rendszerváltás után láthattuk, hogy a korábbi évtizedekre jellemző, a jogszabályok nyelvtani értelmezésén alapuló bíráskodás mellett megjelent az elvszerű ítélkezés iránti igény. Ez az igény az Alaptörvényben konkrétan megjelent, a megvalósításában az Alkotmánybíróság játszott komoly szerepet. A másik lényeges változás 2011-ben az volt, hogy az Alkotmánybíróság felhatalmazást kapott arra, hogy bírósági ügyekben vizsgálja az alkotmányos elveknek megfelelő ítélkezést. Így 2012-ben, amikor az elnöki székbe kerültem, a modernizálás, a kitekintésre való lehetőség megteremtése mellett a legfontosabb feladatom az volt, hogy nyitottá tegyem a szervezetet az alkotmányos elvek érvényesíthetőségére. Ezen három alkotmánybírósági elnökkel rengeteget dolgoztunk.

– Mikor látszott először a változás?

– Az alkotmányos párbeszéd gyümölcse az elmúlt években érett be, amikor tizenhárom magyar kutatócsoport vizsgálta a valódi alkotmányjogi panasz első öt évének gyakorlatát. Vaskos, négykötetes tanulmánysorozat született, amelyből a magyar jogtudósok, ügyvédek, bírák tájékozódhatnak, milyen irányba megy a jogrendszerünk. Egy másik mérföldkő, amely leginkább a Kúria büntetőbíráinak és a Legfőbb Ügyészségnek köszönhető, az igazságtétel volt. A 2010-es évekre az igazságtétel tetszhalotti állapotba került azzal, hogy nem maradtak olyan hozzátartozói az 1956 utáni megtorlások elítéltjeinek, akik kezdeményezhették volna a korábbi törvénysértő ítéletek megsemmisítését. Ezért törvénymódosítást kezdeményeztünk, amelynek eredményeként a Legfőbb Ügyészség jogosulttá vált ilyen indítványok Kúria elé terjesztésére. Több mint száz ügyben sikerült az elmúlt években kimondani, hogy koncepciós perekben ítéltek el ártatlan polgárokat, hogy ezek semmisek, így megadtuk az erkölcsi elégtételt meghurcolt honfitársainknak.

– Mennyire borította fel a járvány a megszokott életet?

– A bíróság működésének legfontosabb alapelve a közvetlenség. Minden magyar állampolgár jogosult szembenézni a bírájával, ennek nem csak szimbolikus jelentősége van. Nekünk személyünkben is meg kell győzni a polgárokat arról, hogy az ügyeiket teljes pártatlansággal és az igazság megkeresésével bíráljuk el. A járvány megjelenésekor felvetődött a kérdés, hogy a veszélyhelyzetben szükség van-e a bíróságok munkájára? Amikor először szembesültünk ezzel, az igazságügyi miniszter asszonnyal való konzultáció keretében Senyei György elnök úrral leszögeztük, ameddig csak lehet, a bíróságokat működésben kell tartani. Ennek az egyik oka az, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra hátralékok halmozódjanak fel, hiszen évtizedekig ez volt az a probléma, amellyel leginkább küszködött a bírósági rendszer.

– Ez mennyire fontos a lakosság számára?

– A polgárok sok esetben annak mentén alkotnak véleményt az igazságszolgáltatásról, hogy mennyi ideig tartanak a perek. Ebben van rögzült előítélet még a Kádár-rendszerből. Akármilyen gyorsak vagyunk, az soha nem elég. Ugyanakkor, ha összevetjük a számokat a nyugat-európaiakkal, azt látjuk, hogy Magyarország élen jár az eljárások rövidségé­ben. A másik szempont az, ha valóban nagy baj van, akkor a bíróságok a társadalmi béke fenntartásának a legfontosabb eszközei. Nem engedhetjük meg, hogy a bíróságok ne álljanak készen a társadalmi rendünk, az ország békéje megőrzésére. Még olyan áldozat árán is, hogy bizonyos eljárásokban a közvetlenség elvét fel kellett adnunk és sajátos megoldásokhoz kellett folyamodnunk. Például polgári és közigazgatási ügyekben megkérdeztük a peres feleket, hogy ragaszkodnak-e a tárgyaláshoz, mert ha nem, akkor nyilvános tárgyaláson kívül el fogjuk dönteni az ügyüket néhány héten belül. Ha kérik a tárgyalást, akkor meg kell várniuk a veszélyhelyzet végét. Az eredmény lehengerlő. Több száz ügyből egyetlen egyben kérték csak a peres felek, hogy napoljuk el a határozathozatalt. Ez számomra azt jelenti, hogy megbíznak az emberek a Kúria működésében, bíráiban és színvonalában. Ez talán a legfontosabb visszajelzés, amelyet az elmúlt kilenc évben kaptam.

– Az elmúlt időszakot a vírus okozta nehéz­ségek határozták meg a Kúrián?

– A járványhelyzet miatt ezt az évet nevezhetjük a biztonság és a megújulás évének. Hangsúlyosabb a biztonság jelző, hiszen a bíróságok működését át kellett alakítani, a bírákat és a feleket is meg kell óvni a fertőzéstől. Informatikai szempontból a bíróságok felkészültek voltak arra, hogy a virtuális térben folytatódjanak perek. Működnek azok az Országos Bírósági Hivatal által elvégzett fejlesztések, amelyek az elektronikus bírósági munkára vonatkoznak, és zökkenőmentes az ügyfelek elektronikus értesítése is.

– Csak a tárgyalások tartásában történtek változások?

– A bírói tanácskozások mindenféle probléma nélkül zajlanak a virtuális térben. Azt gondolom, radikális változásokat eredményezett a járványhelyzet a működésben, ugyanakkor ezeknek meg tudtunk felelni. Ez a siker annak köszönhető, hogy a bírói szervezet együtt volt az elmúlt időszakban, ismerjük egymás gondolkodását olyan mélységig, hogy ezek a kapcsolatok el tudták viselni a virtualizálódást.

– Hogy élte meg azt az új feladatot, amely a Kúria elnöki pozícióját jelentette?

– Kreatív kilenc évet tudhatok magam mögött. Ha visszaolvassa valaki a 2011. december 13-án, a megválasztásom után megtartott sajtótájékoztatón mondott gondolataimat, semmiben sem tértem el az ott megfogalmazott céloktól. Úgy érzem, szükségszerű volt a Kúria modernizálása, amelyhez a nyugat-európai tapasztalatok és a húsz év bíróként eltöltött időszak adta meg a muníciót. Ebben a kilenc évben az elképzeléseim javarészt megvalósultak.

– Min kellett változtatnia?

– Arra rá kellett jönnöm, hogy az olyan elképzelésekről, amelyeket a bíró kollégáim nem támogatnak, jobb lemondani. Megtapasztaltam, hogy elindult egy projekt, amelyet az első időszakban én vezettem, aztán amint kiléptem belőle és kerestem egy helyettest, abban a pillanatban megtorpant. Ezekről a terveimről lemondtam, mert tudomásul kell venni, hogy a bíróságon alapvetően ítélkezünk, és minden más, ami e mellett vagy e mögött van, csak másodlagos.

– Kúriai elnökként az elismerések mellett kereszttűzbe is kerülhet. Hogy tudta kezelni ezeket a helyzeteket?

– Magánemberként nehezebben fogadtam volna ezeket a megnyilvánulásokat. Az azonban, hogy a Kúriát képviselem, sokat jelent a kihívást jelentő helyzetekben. A Kúria elnöke személyében példát kell mutatnia a tekintetben, hogy toleráns a nyilvánossággal szemben. Ha én nem fogadok el egy kritikát, bármilyen módon fogalmazták is azt meg, akkor hogy várhatok el ilyen viszonyulást az egész igazságszolgáltatástól? A Kúria elnöke valóban reflektorfényben van ebből a szempontból. Egy vezetőnek tudnia kell, hogy a leg-értékesebb a bíráló vélemény. A dicséretekből nem lehet építkezni, fegyvert kovácsolni, a kritikából annál inkább.

– Mit érez: jó lenne folytatni vagy inkább új kihívásokra vágyik?

– Az elnöki ciklust lezártam. Úgy gondolom, ilyen tisztségben kilenc évnek elégnek kell lennie arra, hogy valaki megvalósíthassa az elképzeléseit. Nincsenek olyan újak, amelyek további kilenc évet kitöltenének az intézmény élén. Ugyanakkor az elnökség visszavetett más ambícióimban. Nevezetesen az egyetemi oktatás és a konkrét ügyekben való ítélkezés terén. Ezért az elmúlt időszakban nagy örömmel vetettem magam bele újra az ítélkezésbe.

– Mi az, amire a legbüszkébb?

– Elnökként az Alaptörvényben rögzített feladatokat kellett megoldanom. Ilyen törvényi kötelezettség, hogy a Kúria az ítélkezés mellett joggyakorlat-elemzést folytat. Óriási fejlemény az egész magyar jogrendszert illetően, hogy végre van egy olyan szervezet, amely professzionális módon elemzi a jogalkalmazást. A Kúria évente felméri, hogy működik-e a magyar jogrendszer, vannak-e olyan szegmensei, amelyeken javítani kellene. Évente nyolc-kilenc csoportban, adott jogterületre vonatkozóan ügyvédek, ügyészek, professzorok, bírák vizsgálják, hogy például a büntetés-végrehajtási jog érvényesülése megfelel-e a társadalmi elvárásoknak. Ha valamire büszke lehetek, akkor az az, hogy a Kúria honlapján ott sorakoznak az elmúlt kilenc évből ezeknek a joggyakorlat-elemző csoportoknak a jelentései, amelyek szakmai és tudományos szempontból is megállják a helyüket.

– Volt sok olyan per, ami miatt nagy volt a nyomás a Kúrián, mint például a devizahitelesek pere?

– Egyik elődöm mondta azt, hogy ennek az épületnek vastagok a falai, nem szűrődik át rajtuk a zaj. Az indulatokat, érzelmeket távol kell tartani, mert hosszútávon a helyüket megálló megoldásokat csak elfogulatlan nézőpontból lehet hozni. Valóban óriási volt a jog­gyakorlatban a bizonytalanság a devizahiteles ügyek megítélését illetően a ciklusom elején. A Kúria azonban pontról pontra tisztázta a vitás kérdéseket és a szakmai szempontokat, amelyeket érvényesített.

– Az igazságszolgáltatás lehet független a politikától?

– Magyarországon különösen érzékenyek vagyunk a függetlenség kérdésére. Azt valóban tudomásul kell venni, hogy a bírák ugyan személyükben függetlenek, de törvényeket alkalmaznak és a törvényekben jogalkotói szándékok, politikai célok olvashatók. Az igazságszolgáltatás nem függetlenítheti magát a demokratikusan megválasztott törvényalkotók szándékától. A mi feladatunk az, hogy a törvények alkalmazása során megőrizzük személyi függetlenségünket, ami annak a garanciája, hogy mindenki bízhasson abban, hogy az előre ismert jogi rendelkezések alapján az ő ügyét elfogulatlanul, pártatlanul fogják eldönteni. A függetlenség tehát ilyen nézőpontból érvényes. A függetlenségért akkor érdemes kiállni, hogyha a nyilvánosság vagy a közéleti szereplők a bírónak ezt a személyében való független döntéshozatalát fenyegetik. Ez fordul elő akkor, amikor folyamatban lévő konkrét ügyekben szólalnak meg közszereplők. Ilyenkor egyértelművé kell tenni, hogy a politikusoknak ugyan jelentős szerepük van a törvények megalkotásában, de egy adott bírósági ügy eldöntése a bírákra tartozik.

– Kilenc év után jöhet egy kis szabadság?

– Tudatosan készülök a váltásra. Az elmúlt fél évben már kerestem magamnak olyan új feladatot, amely az elnöki teendők helyére tud lépni. Másrészt a váltás nem teljes, hiszen az elmúlt kilenc évben is folyamatosan tárgyaltam adóügyeket. Kifejezetten motivál, hogy ezt most nagyobb intenzitással végezhetem.

https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20201229-szuksegszeru-volt-a-kuria-modernizalasa