Darák Péter: Több mint száz ügyben sikerült az elmúlt években
kimondani, hogy koncepciós perekben ítéltek el ártatlan polgárokat, hogy ezek
semmisek, így megadtuk az erkölcsi elégtételt meghurcolt honfitársainknak
Kochan Krisztina
2020. DECEMBER 29. KEDD. 5:05
FRISSÍTVE: 2020. DECEMBER 30. 10:05
Kilenc évvel ezelőtt több változás is történt az igazságszolgáltatás
terén. Kettévált a Legfelsőbb Bíróság. Az Országos Bírósági Hivatal vezetője
Handó Tünde, míg a Kúria elnöke Darák Péter lett. A Kúria elnöke értékelte
lapunknak az elmúlt kilenc évet.
Elnökként az Alaptörvényben rögzített feladatokat kellett elsősorban
megoldanom – mondta Darák Péter
Fotó: MH/Papajcsik Péter
– Mi a lényege a 2012-ben életbe lépett új rendszernek?
– Kicsit korábbról kezdeném. A rendszerváltozást követően markáns
pillanat volt 1997, amikor egy kétharmaddal bíró kormány teljesen elszakította
az igazságügyi rendszert a demokratikus politikai rendszertől. Bár a világon
példaértékű önkormányzatiságot valósított meg, a változtatás később azzal járt,
hogy a bírói szervezet befelé fordult, és a modernizáció, az inspiráció nem
tudta elérni a szervezetet. Ezen változtatott a 2011-es reform. A bírói
szervezettel szemben nem csak az volt az elvárás, hogy független és pártatlan
legyen, hanem az is, hogy a jelentős értéket jelentő igazságszolgálati
alapelvek a mindennapokban megvalósuljanak. Létrejött az Országos Bírósági
Hivatal mint igazgatási szervezet, és megerősödött a bírók szakmai munkáját
koordináló szakmai vezetés, a Kúria szerepe.
– Milyen előnyökkel kezdhette meg a munkát a Kúria elnökeként?
– Belülről láttam a Legfelsőbb Bíróság működését, hiszen akkor már
tizenkét éve legfelsőbb bírósági bíró voltam. Voltak komoly tapasztalataim
nemzetközi téren is. A kilencvenes évek elejétől hónapokat töltöttem
nyugat-európai legfelsőbb bíróságokon, ahol az ottani szervezeti struktúrát és
bírói gyakorlatot tanulmányozhattam.
– Mi volt a legfontosabb célja?
–Az egyik legfontosabb az volt, hogy visszavezessem a magyar felsőbb
bíráskodást az európai kultúrkörbe, és új lendületet adjak a nélkülözhetetlen
szakmai kapcsolatoknak. Ezek a törekvések találkoztak a Kúria bíráinak azon
szándékával, hogy legyenek összehasonlítási pontjaink Franciaországgal,
Németországgal, az Egyesült Királysággal. Ennélfogva egyfajta világszínvonalú
megközelítés érvényesülhetett a sokszor nagyon partikuláris jogvitákban is.
– Ez miért fontos?
– A jog világa univerzálódik. Magyarországon a rendszerváltás után
láthattuk, hogy a korábbi évtizedekre jellemző, a jogszabályok nyelvtani
értelmezésén alapuló bíráskodás mellett megjelent az elvszerű ítélkezés iránti
igény. Ez az igény az Alaptörvényben konkrétan megjelent, a megvalósításában az
Alkotmánybíróság játszott komoly szerepet. A másik lényeges változás 2011-ben
az volt, hogy az Alkotmánybíróság felhatalmazást kapott arra, hogy bírósági
ügyekben vizsgálja az alkotmányos elveknek megfelelő ítélkezést. Így 2012-ben,
amikor az elnöki székbe kerültem, a modernizálás, a kitekintésre való lehetőség
megteremtése mellett a legfontosabb feladatom az volt, hogy nyitottá tegyem a
szervezetet az alkotmányos elvek érvényesíthetőségére. Ezen három
alkotmánybírósági elnökkel rengeteget dolgoztunk.
– Mikor látszott először a változás?
– Az alkotmányos párbeszéd gyümölcse az elmúlt években érett be, amikor
tizenhárom magyar kutatócsoport vizsgálta a valódi alkotmányjogi panasz első öt
évének gyakorlatát. Vaskos, négykötetes tanulmánysorozat született, amelyből a
magyar jogtudósok, ügyvédek, bírák tájékozódhatnak, milyen irányba megy a
jogrendszerünk. Egy másik mérföldkő, amely leginkább a Kúria büntetőbíráinak és
a Legfőbb Ügyészségnek köszönhető, az igazságtétel volt. A 2010-es évekre az
igazságtétel tetszhalotti állapotba került azzal, hogy nem maradtak olyan
hozzátartozói az 1956 utáni megtorlások elítéltjeinek, akik kezdeményezhették
volna a korábbi törvénysértő ítéletek megsemmisítését. Ezért törvénymódosítást
kezdeményeztünk, amelynek eredményeként a Legfőbb Ügyészség jogosulttá vált
ilyen indítványok Kúria elé terjesztésére. Több mint száz ügyben sikerült az
elmúlt években kimondani, hogy koncepciós perekben ítéltek el ártatlan
polgárokat, hogy ezek semmisek, így megadtuk az erkölcsi elégtételt meghurcolt
honfitársainknak.
– Mennyire borította fel a járvány a megszokott életet?
– A bíróság működésének legfontosabb alapelve a közvetlenség. Minden
magyar állampolgár jogosult szembenézni a bírájával, ennek nem csak szimbolikus
jelentősége van. Nekünk személyünkben is meg kell győzni a polgárokat arról,
hogy az ügyeiket teljes pártatlansággal és az igazság megkeresésével bíráljuk
el. A járvány megjelenésekor felvetődött a kérdés, hogy a veszélyhelyzetben
szükség van-e a bíróságok munkájára? Amikor először szembesültünk ezzel, az
igazságügyi miniszter asszonnyal való konzultáció keretében Senyei György elnök
úrral leszögeztük, ameddig csak lehet, a bíróságokat működésben kell tartani.
Ennek az egyik oka az, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra hátralékok
halmozódjanak fel, hiszen évtizedekig ez volt az a probléma, amellyel leginkább
küszködött a bírósági rendszer.
– Ez mennyire fontos a lakosság számára?
– A polgárok sok esetben annak mentén alkotnak véleményt az
igazságszolgáltatásról, hogy mennyi ideig tartanak a perek. Ebben van rögzült
előítélet még a Kádár-rendszerből. Akármilyen gyorsak vagyunk, az soha nem
elég. Ugyanakkor, ha összevetjük a számokat a nyugat-európaiakkal, azt látjuk,
hogy Magyarország élen jár az eljárások rövidségében. A másik szempont az, ha
valóban nagy baj van, akkor a bíróságok a társadalmi béke fenntartásának a
legfontosabb eszközei. Nem engedhetjük meg, hogy a bíróságok ne álljanak készen
a társadalmi rendünk, az ország békéje megőrzésére. Még olyan áldozat árán is,
hogy bizonyos eljárásokban a közvetlenség elvét fel kellett adnunk és sajátos
megoldásokhoz kellett folyamodnunk. Például polgári és közigazgatási ügyekben
megkérdeztük a peres feleket, hogy ragaszkodnak-e a tárgyaláshoz, mert ha nem,
akkor nyilvános tárgyaláson kívül el fogjuk dönteni az ügyüket néhány héten
belül. Ha kérik a tárgyalást, akkor meg kell várniuk a veszélyhelyzet végét. Az
eredmény lehengerlő. Több száz ügyből egyetlen egyben kérték csak a peres
felek, hogy napoljuk el a határozathozatalt. Ez számomra azt jelenti, hogy megbíznak
az emberek a Kúria működésében, bíráiban és színvonalában. Ez talán a
legfontosabb visszajelzés, amelyet az elmúlt kilenc évben kaptam.
– Az elmúlt időszakot a vírus okozta nehézségek határozták meg a
Kúrián?
– A járványhelyzet miatt ezt az évet nevezhetjük a biztonság és a
megújulás évének. Hangsúlyosabb a biztonság jelző, hiszen a bíróságok működését
át kellett alakítani, a bírákat és a feleket is meg kell óvni a fertőzéstől.
Informatikai szempontból a bíróságok felkészültek voltak arra, hogy a virtuális
térben folytatódjanak perek. Működnek azok az Országos Bírósági Hivatal által
elvégzett fejlesztések, amelyek az elektronikus bírósági munkára vonatkoznak,
és zökkenőmentes az ügyfelek elektronikus értesítése is.
– Csak a tárgyalások tartásában történtek változások?
– A bírói tanácskozások mindenféle probléma nélkül zajlanak a virtuális
térben. Azt gondolom, radikális változásokat eredményezett a járványhelyzet a
működésben, ugyanakkor ezeknek meg tudtunk felelni. Ez a siker annak
köszönhető, hogy a bírói szervezet együtt volt az elmúlt időszakban, ismerjük
egymás gondolkodását olyan mélységig, hogy ezek a kapcsolatok el tudták viselni
a virtualizálódást.
– Hogy élte meg azt az új feladatot, amely a Kúria elnöki pozícióját
jelentette?
– Kreatív kilenc évet tudhatok magam mögött. Ha visszaolvassa valaki a
2011. december 13-án, a megválasztásom után megtartott sajtótájékoztatón
mondott gondolataimat, semmiben sem tértem el az ott megfogalmazott céloktól.
Úgy érzem, szükségszerű volt a Kúria modernizálása, amelyhez a nyugat-európai
tapasztalatok és a húsz év bíróként eltöltött időszak adta meg a muníciót.
Ebben a kilenc évben az elképzeléseim javarészt megvalósultak.
– Min kellett változtatnia?
– Arra rá kellett jönnöm, hogy az olyan elképzelésekről, amelyeket a
bíró kollégáim nem támogatnak, jobb lemondani. Megtapasztaltam, hogy elindult
egy projekt, amelyet az első időszakban én vezettem, aztán amint kiléptem
belőle és kerestem egy helyettest, abban a pillanatban megtorpant. Ezekről a
terveimről lemondtam, mert tudomásul kell venni, hogy a bíróságon alapvetően
ítélkezünk, és minden más, ami e mellett vagy e mögött van, csak másodlagos.
– Kúriai elnökként az elismerések mellett kereszttűzbe is kerülhet.
Hogy tudta kezelni ezeket a helyzeteket?
– Magánemberként nehezebben fogadtam volna ezeket a megnyilvánulásokat.
Az azonban, hogy a Kúriát képviselem, sokat jelent a kihívást jelentő
helyzetekben. A Kúria elnöke személyében példát kell mutatnia a tekintetben,
hogy toleráns a nyilvánossággal szemben. Ha én nem fogadok el egy kritikát,
bármilyen módon fogalmazták is azt meg, akkor hogy várhatok el ilyen
viszonyulást az egész igazságszolgáltatástól? A Kúria elnöke valóban
reflektorfényben van ebből a szempontból. Egy vezetőnek tudnia kell, hogy a
leg-értékesebb a bíráló vélemény. A dicséretekből nem lehet építkezni, fegyvert
kovácsolni, a kritikából annál inkább.
– Mit érez: jó lenne folytatni vagy inkább új kihívásokra vágyik?
– Az elnöki ciklust lezártam. Úgy gondolom, ilyen tisztségben kilenc
évnek elégnek kell lennie arra, hogy valaki megvalósíthassa az elképzeléseit.
Nincsenek olyan újak, amelyek további kilenc évet kitöltenének az intézmény
élén. Ugyanakkor az elnökség visszavetett más ambícióimban. Nevezetesen az
egyetemi oktatás és a konkrét ügyekben való ítélkezés terén. Ezért az elmúlt
időszakban nagy örömmel vetettem magam bele újra az ítélkezésbe.
– Mi az, amire a legbüszkébb?
– Elnökként az Alaptörvényben rögzített feladatokat kellett megoldanom.
Ilyen törvényi kötelezettség, hogy a Kúria az ítélkezés mellett
joggyakorlat-elemzést folytat. Óriási fejlemény az egész magyar jogrendszert
illetően, hogy végre van egy olyan szervezet, amely professzionális módon
elemzi a jogalkalmazást. A Kúria évente felméri, hogy működik-e a magyar
jogrendszer, vannak-e olyan szegmensei, amelyeken javítani kellene. Évente
nyolc-kilenc csoportban, adott jogterületre vonatkozóan ügyvédek, ügyészek,
professzorok, bírák vizsgálják, hogy például a büntetés-végrehajtási jog
érvényesülése megfelel-e a társadalmi elvárásoknak. Ha valamire büszke lehetek,
akkor az az, hogy a Kúria honlapján ott sorakoznak az elmúlt kilenc évből
ezeknek a joggyakorlat-elemző csoportoknak a jelentései, amelyek szakmai és
tudományos szempontból is megállják a helyüket.
– Volt sok olyan per, ami miatt nagy volt a nyomás a Kúrián, mint
például a devizahitelesek pere?
– Egyik elődöm mondta azt, hogy ennek az épületnek vastagok a falai,
nem szűrődik át rajtuk a zaj. Az indulatokat, érzelmeket távol kell tartani,
mert hosszútávon a helyüket megálló megoldásokat csak elfogulatlan nézőpontból
lehet hozni. Valóban óriási volt a joggyakorlatban a bizonytalanság a
devizahiteles ügyek megítélését illetően a ciklusom elején. A Kúria azonban
pontról pontra tisztázta a vitás kérdéseket és a szakmai szempontokat,
amelyeket érvényesített.
– Az igazságszolgáltatás lehet független a politikától?
– Magyarországon különösen érzékenyek vagyunk a függetlenség kérdésére.
Azt valóban tudomásul kell venni, hogy a bírák ugyan személyükben függetlenek,
de törvényeket alkalmaznak és a törvényekben jogalkotói szándékok, politikai
célok olvashatók. Az igazságszolgáltatás nem függetlenítheti magát a
demokratikusan megválasztott törvényalkotók szándékától. A mi feladatunk az,
hogy a törvények alkalmazása során megőrizzük személyi függetlenségünket, ami
annak a garanciája, hogy mindenki bízhasson abban, hogy az előre ismert jogi
rendelkezések alapján az ő ügyét elfogulatlanul, pártatlanul fogják eldönteni.
A függetlenség tehát ilyen nézőpontból érvényes. A függetlenségért akkor
érdemes kiállni, hogyha a nyilvánosság vagy a közéleti szereplők a bírónak ezt
a személyében való független döntéshozatalát fenyegetik. Ez fordul elő akkor,
amikor folyamatban lévő konkrét ügyekben szólalnak meg közszereplők. Ilyenkor
egyértelművé kell tenni, hogy a politikusoknak ugyan jelentős szerepük van a
törvények megalkotásában, de egy adott bírósági ügy eldöntése a bírákra
tartozik.
– Kilenc év után jöhet egy kis szabadság?
– Tudatosan készülök a váltásra. Az elmúlt fél évben már kerestem
magamnak olyan új feladatot, amely az elnöki teendők helyére tud lépni.
Másrészt a váltás nem teljes, hiszen az elmúlt kilenc évben is folyamatosan
tárgyaltam adóügyeket. Kifejezetten motivál, hogy ezt most nagyobb
intenzitással végezhetem.
https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20201229-szuksegszeru-volt-a-kuria-modernizalasa