New York Times: a mameluk sajtónál a hallgatás a közreklám ára

2017. március 04. - Szelestey

Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje, 2017. március 4. Hangos lapszemle itt.trump-putin.jpg

New York Times/AP

new_york_times.jpg

Hogy Mészáros Lőrinc érdekeltséget szerzett az Opimus médiacégben, csak megerősíti a gyanút, hogy ősszel politikai okokból zárták be a vállalathoz tartozó Népszabadságot. A beszámoló megszólaltatja Polyák Gábort a Mérték Elemzőtől, aki külön is felhívja a figyelmet arra, hogy immár nyilvánvaló:
Orbán Viktor médiacárja állt a lap felszámolása mögött.

A hírügynökség idézi, hogy a felcsúti polgármester és korábbi gázszerelő főleg pénzes állami megrendeléseken gazdagodott meg. Üzleti sikereit nyíltan a miniszterelnökhöz fűződő barátságának tulajdonítja. A múlt év végén megvásárolta az Echo TV-t is, amivel csak tovább fokozta a kormánypárti sajtó fölényét. Polyák erről az mondja, hogy Mészáros el tudta kerülni a médiahatóság vizsgálatát, miután az Opimus hivatalosan csak a televízió után jutott a birtokába. Ugyanakkor a tudósítás kitér arra, hogy a Fidesz-hű lapok, rádiók, TV-k nemigen kérdeznek semmit a hatalomtól, cserében viszont kitömik őket állami hirdetésekkel.

Washington Post

washington_post_1.jpg

A vezércikk úgy látja, hogy a trumpizmus megbukhat Európában. Mint rámutat, az elnök megválasztása óta az a legnagyobb kérdés a nyugati politikában, vajon átterjed-e más országokra az a populista lázadás és a hatalmon lévő elit elleni láz, ami a Brexithez vezetett. Az esélyek igenis valósak a hollandoknál és a franciáknál. Csakhogy Párizsban – és Berlinben – Macron, illetve
Schulz személyében olyan jelölt bukkant fel,

aki a főáramlat híve, mind a politikát, mind az intézményeket tekintve. Nem véletlen, hogy Le Pen francia vetélytársa azonnal célpont lett az orosz állami propaganda számára, amely minden tőle telhető megtett Trump sikeréért, most pedig a Front National elnökasszonyát szeretné hatalomra segíteni. Macron kampányfőnöke szerint orosz hackerek több ezerszer támadták a pártot, és az olyan szerkesztőségek, mint a Russia Today vagy a Sputnik hamis híreket terjesztenek róla. Pl. hogy titokban meleg. Természetesen nem lehet kizárni, hogy a lejárató hadjárat sikeres lesz, ám egyelőre úgy néz ki, hogy megerősödnek azok a tényezők, amelyek ellenzik a nemzeti szuverenitás radikális hangoztatását és a gazdasági nacionalizmust. Ha valóban ők futnak be, az győzelem lesz mindazok számára, akik még hisznek a liberális demokrata Nyugatban.

FT

financial_times.jpg

Londonban könyv jelent meg arról, hogy Közép-Európában a 90-es évek nagy reményei miként adták át a helyüket a lopakodó populizmusnak. A szerző, Ellen Hinsey, a „Múlt féken tartása” c. jó 200 oldalas műben rámutat, hogy az EU tévedett, amikor a viszonylag sima rendszerváltás láttán az hitte, most az ő évszázada jön. A keleti végeken ugyanis előkerültek a mélyhűtőből a militáns és tekintélyelvű nézetek.
Putyin immár vitathatatlanul vezér a Despota Internacionáléban,

amelyhez olyan államok tartoznak, mint Magyarország, Kína és Fehér-Oroszország.

A 89-es magyar indulást Heller Ágnes úgy jellemzi, hogy a győzelem után az MDF vezetői nem tudták, kiket kormányoznak, a nép pedig nem volt tisztában azzal, hogy mi is az a szabadság, és hogy azért felelősséggel tartozik. Ezért sajátíthatta ki az államot egy olyan elszánt autokrata, mint Orbán Viktor. Meghirdethette az illiberális államot, amelyben ő és a Fidesz ellene fordul mindenkinek, aki korlátozza a nemzetállamot. Lengyelországban jó 10 éve a megkérdezettek 40 % fontosabbnak tartotta az erős vezetés a demokráciával szemben. Hát, mostanra megkapták a Jog és Igazságosságot, amely az egész demokráciát fenyegeti. Ráadásul a térségben elszürkül a civil társadalom, és nem csak a felülről érkező elnyomás miatt, hanem azért is, mert a lakosság nem tekinti fontosnak. És ez utóbbi jelenti a tragédia nagyobbik részét.

Guardian

guardian.jpg
Az erősödő euroszkepticizmus létveszélyt jelent az unió számára,

szerencsére a brit kilépés eltérített egy-két vezetőt attól, hogy egyfolytában ostorozza a szervezetet. Ezt az a politikus mondta, akit Juncker legesélyesebb utódjának tartanak 2019 után a Bizottság élén. Jyrki Katainen volt finn kormányfő, aki jelenleg a testület alelnöke, úgy gondolja, eljött az idő, hogy a tagállamok átvegyék az európai tervet, mert az nem járja, hogy egyesek azért támadják Brüsszelt, mivel odahaza igyekeznek politikai jó pontokat szerezni. Vagy hogy nem mutatnak kellő szolidaritást, pedig ők maguk is megszavazták a szóban forgó döntést. A cikk itt közbeveti, hogy a Bizottság két napja bírálta a többi közt Magyarországot, Ausztriát és Lengyelországot, amiért azok elutasítják a menekültek átvételét. Katainen erről úgy vélekedik, hogy egynémely államok nem hajlandók kivenni részüket a gondok közös megoldásából, illetve befeketítik az EU-t, habár ők maguk rábólintottak az adott döntésre. Rövidlátó politikai megfontolásokból bírálják az uniót, és ez befolyásolja a polgárok látásmódját is. Pedig az emberek jobban akarják az összefogást, mint a kormányok, ideértve hogy további nemzeti jogköröket adjanak át a közösségnek, pl. a védelem és a klímaváltozás területén.

Frankfurter Rundschau

frankfurter.jpg

A kaliforniai Berkeley Egyetem egyik neves filozófia professzora azt mondja, hogy az Amerikát sújtó politikai válság elvonja a figyelmet és leköti az erőket, miközben nemzetközi mozgalmat kellene indítani a populizmus és a rasszizmus ellen. Judith Butler szintén nacionalistának és idegenellenesnek tartja Trumpot, mint oly sokan, ám az elnök bármennyire is próbál tekintélyelvű lenni, egymaga nem képes szétzúzni az emberi jogokat és a demokráciát.
Már formálódik vele szemben az ellenállás, a két nagy párt hívei egyaránt részt vesznek benne,

a harc az értékekért, az alkotmányos demokráciáért folyik. De mint a szakértő rámutat, a rasszista nacionalizmus nyomul a magyaroknál, németeknél, osztrákoknál, franciáknál, briteknél és a svájciaknál is, ezért itt nemzetek fölötti ellennyomásra van szükség. A másik oldalon ugyanis az erkölcsi-politikai nihilizmus áll, ami a többi közt abban nyilvánul meg, hogy országok zárják le a határaikat, kifejezetten helyeslik, hogy menekültek szenvednek és halnak meg, elfordulnak a kínok láttán és ehhez képest még azt gondolják, hogy nekik van igazuk. Trumpnak és a hasonszőrűeknek fontos jellemzőjük, hogy szavakból akarnak valóságot teremteni. Erős sajtószabadság kell, hogy ellensúlyozni lehessen ezt a veszélyes taktikát.
http://b1.blog.hu/2017/03/04/new_york_times_a_mameluk_sajtonal_a_hallgatas_a_kozreklam_ara_szelestey_lajos_nemzetkozi_sajtoszemle