Pofon vagy kiütés?

Románia elnököt választott. Klaus Johannis, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, a jobbközép Keresztény-liberális Szövetség (ACL) jelöltje, Nagyszeben szász származású polgármestere magabiztosan, közel tízszázalékos előnnyel nyerte a romániai elnökválasztást szociáldemokrata ellenfelével, Victor Ponta kormányfővel szemben. Az országos választási iroda által 95 százalékos feldolgozottság mellett közölt részeredmények szerint Johannis az addig összesített voksok 54,66, Ponta pedig 45,33 százalékát szerezte meg. A romániai elnökválasztás második fordulójában a részvétel magas volt, a szavazásra jogosult 18,3 millió választópolgár 62 százaléka ment el voksolni.
A szavazás napjának délutánjáig a Pontát támogató Duna menti megyékben volt a legmagasabb részvétel, estére a Johannis mellett álló erdélyi megyék is az élbolyba kerültek a részvétel tekintetében. A legmagasabb részvételi arány a Bukaresttel szomszédos Ilfov megyében volt (80,2 százalék), de a nap végére Kolozs (69,6 százalék) és Szeben megye (66,6 százalék) is feljött az első öt megye közé. A legalacsonyabb arányú részvétel a magyarlakta térségekben volt: Hargita megyében a jogosultak 47,8, Kovászna megyében 49,9, Szatmár megyében 53 százaléka járult az urnákhoz. A magyar részvétel Hargita megyében majdnem 4, Kovászna megyében pedig csaknem 7 százalékkal magasabb volt vasárnap, mint a két héttel korábbi első fordulóban, amikor két magyar jelölt is szerepelt még a 14 elnökjelölt között. Bár Székelyföldön viszonylag alacsony volt a részvétel, a szász Klaus Johannis a két magyar többségű megyében aratta a legmagasabb arányú győzelmet: a részeredmények szerint Hargita és Kovászna megyében is a voksok csaknem 80 százalékát szerezte meg. Az országos választási iroda közölte, hogy a csaknem 300 külföldi szavazókörben közel 380 ezer román állampolgár adta le voksát. A külföldön élő románok voksolási aktivitása kimagasló volt. A világ minden részén, Japántól Nagy Britanniáig, az Egyesült Államoktól Új-Zélandig összesen tehát 380 ezren járultak urnákhoz. Londonban, Brüsszelben, Párizsban, Münchenben kígyózó sorokban várták a választók, hogy leadhassák voksukat. Ők a szavazatok majd 3,5 százalékát képviselték, vagyis bizony szoros eredmény esetén ők lehettek volna a mérleg nyelve, főleg, ha egy irányba húztak. Mérleg nyelvének a tízszázalékos szavazatkülönbség miatt nem kellett lenniük, de az egy irányba húzás megvolt a részükről. Méghozzá Ponta ellen, Johannis mellett. Ugyanis a 380 ezer szavazó 80 százaléka egyértelműen Johannist választotta, s a szavazásra várakozók sorállásai egyben Ponta illiberális lépéseinek bírálatával teltek, kis flashmobokként tüntetve is ellene. A nyugati románság teljesen elutasította az elmúlt években Ponta körül kibontakozott politikai erőt, amelyik egyébként jelentősen oroszellenes és kimagaslóan USA-barát politikát folytatott és folytat, így nem igazán tud a klasszikus formulával élni, miszerint a romániai ellenzék a liberális külfölddel összefogva létére tör - bár a kampányhajrában nyilván ez is előjött. A Ponta-éra 2012 nyarán kezdődött. Rögtön azzal, hogy a román közjogi hagyományokkal ellentétben magának vindikálta a jogot, hogy Romániát képviselje az Európai Tanácsban az államelnök helyett. Basescuval való gyors csörtéjében világosan megmutatta hatalomfelfogását, miszerint ha nem úgy van, ahogyan ő gondolja, az illető máris repül. Basescun példát akart statuálni, konfliktusukban nem sokat vacillált, egyszerűen felfüggesztette az elnököt, de végül elmozdítani mégsem tudta.
A közte és az államfő között kialakult helyzetet tetézte az is, hogy 2012 júniusában Ponta plágiumbotrányba keveredett. Az egyik legtekintélyesebb tudományos ismeretterjesztő folyóirat, a brit Nature azzal vádolta meg, hogy doktori disszertációja felét Dumitru Diaconu és Vasile Cretu munkáiból másolta. A 2003-ban írt, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori dolgozat témavezetője egyébként párttársa, Adrian Nastase korábbi miniszterelnök volt. A plágium tényét a romániai Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács is megállapította, és a kormányfő doktori címének visszavonását kezdeményezte. Csakhogy a miniszterelnök arra kérte Liviu Pop ideiglenes oktatási minisztert, hogy a testületet az ülés közben egy rendelettel szervezze át, döntéseit érvénytelenítse és egyszer és mindenkorra vonja meg a testülettől a jogot, hogy a továbbiakban plágiumügyekkel foglalkozhasson. Liviu Pop ezt végre is hajtotta, majd főnöke ügyét az Oktatási Minisztérium alá tartozó Országos Etikai Tanácshoz rendelte, amelyik természetesen azonnal meghozta ítéletét: Ponta nem plagizált.
Hiába írt nyílt levelet a miniszterelnöknek egyetemi tanárok egy csoportja, amiben a doktori cím visszavonását követelték, illetve tiltakoztak a politika tudományos életbe való beavatkozása ellen, Ponta rájuk sem hederített. Mi a hivatalos álláspont? Hogy nem plagizált. Akkor? Ennyi. Pontáról az ügy kapcsán egyébként nemcsak az derült ki, hogy dolgozatából 85 oldal szó szerint megegyezik egy másik dolgozattal, hanem egy még súlyosabb hazugság is, miszerint a román kormányfő hivatalosan közölt életrajzának állításával ellentétben Ponta sohasem járt a neves Cataniai Egyetem mesterképzésére. De ez sem érdekelte! Ügyesen elárasztotta a román médiát intézkedéseinek híreivel, így a napi híráram egyszerűen elmosta a kérdést: hol szerzett, egyáltalán szerzett-e egyetemi végzettséget Ponta? Hiperaktív lépésekkel betonozta be közjogi hatalmát, s a nyári botrányok közepette csakis a 2012 őszi választásokra koncentrált.
Pontának amellett, hogy vívta a felfüggesztett Traian Basescu elnökkel alkotmányos csatáját, az első lépése az volt, hogy leváltotta a közszolgálati médiumok vezetőit és Ponta-hű közszolgálati médiumot faragott három hónap alatt. Leváltotta a román országgyűlés mindkét házának elnökét, leváltotta az ombudsmant, és alaposan megnyirbálta a bukaresti alkotmánybíróság hatáskörét. Később a testület összetételébe nyúlt bele, nyilván annak érdekében, hogy kormányzásának ne legyen akadálya a román AB alkotmányos ellenőrzése. Az átalakításokig pedig egyszerűen nem vette figyelembe a román taláros testület döntéseit, mintha azok rá nem vonatkoztak volna, vagy jogtechnikai csűrésekkel csavarásokkal végül mégiscsak az lett, amit ő akart. Pontának mindez meghozta a választási győzelmet 2012-ben. Méghozzá kétharmadost. A vidéki Románia és leginkább az idősebb korosztály teljesen a Ponta-féle médiahenger hatása, nyomása alatt állt, s így jelentős többséget ért el a törvényhozás mindkét házában. A román liberálisokkal 2014. március 3-áig kormányzott együtt második kormányában, majd ez év március 5-től a konzervatívokkal, az Országos Szövetség Románia Haladásáért formáció képviselőivel és az RMDSZ-szel kiegészülve létrejött a harmadik Ponta-kormány.
De mindez egyben hangulatváltással is járt Ponta személye kapcsán. Második kormányának jelentős tagjai korrupciós ügyekbe keveredtek, s augusztusban kampányfőnöke ellen is bűnvádi eljárást indítottak egy 71 millió lej összértékű, vagyis közel 5 milliárd forintnyi, még 2007-ig visszanyúló ügyben. A választások előtt már tüntetések voltak Ponta ellen. Persze a mellette katonáskodó médiaértelmiség és a miniszterelnökhöz húzó médiumok máris azt harsogták, hogy "román Majdant" szerveznek ellenük, és előjött az ellenzék és a civilek "hazaárulózós" megbélyegzése is. Az első forduló kapcsán pedig az verte ki a biztosítékot, hogy a külhoni szavazókat szemmel láthatólag távol akarta tartani a Ponta-kormány. Kígyózó sorok, kevés választókörzet, hivatali akadályoztatás, meg nem engedett hosszabbított szavazóköri nyitva tartás és a többi. Nyilván azért, mert a nyugati románság elutasította a Ponta-féle demokráciafelfogást, akik a hatalom szempontjából nyilván jobb lett volna, ha nem szavaznak. Az eredményvárás is Ponta-ellenes tüntetéssel kezdődött, míg az azt megelőző nap sok nagyvárosban többezres, Bukarestben pedig több mint húszezres tömeg fejezte ki ellenszenvét a Ceausescuhoz hasonlított Pontával szemben. A romániai elemzők azt mondják, mindez együttesen kellett ahhoz, hogy Klaus Johannis, a szász származású szebeni polgármester legyőzze Pontát az elnökválasztáson. Mindenki azt mondja, a "tiltakozó szavazók" aktivitása futtatta be Johannist, és az, hogy általuk a második fordulóban nagyobb volt a részvétel is. Mindezzel együtt Ponta világossá tette, hogy elnöki veresége nem érinti miniszterelnöki pozícióját. Hangsúlyozta, hogy 2016-ig szóló kormányfői mandátumát ki akarja tölteni. Vagyis álláspontja azt sugallja, hogy a mostani szavazást csak egy pofonnak tartja, de korántsem kiütésnek. Ami egyelőre igaznak tűnik, de a személyes vereségével a padlóra kerülés tényét nem lehet tagadni. Nyilván az RMDSZ magatartása is sokat fog nyomni a latban, hogy az immár harmadik Ponta-kormány életben marad-e 2016-ig. Ha ugyanis Johannis keresztény-liberális pártszövetsége valóban kezd kormányváltó hangulatot elérni Romániában, akkor a mindig überpragmatikus RMDSZ valószínűleg kifarol Ponta mögül, ahogy Kelemen Hunor is úgy van most kormányban, hogy már kilépett...
Mindenesetre egy biztos, a romániai választók nagyobb része és a diaszpóra románságának nyolcvan százaléka elutasítja azt, hogy Ponta továbbvigye Romániát egy nem liberális, centralizáló állam kiépítésének útján, s személyes hatalmi törekvéseit Johannissal akarta megzaboláz( tat)ni. Hogy ez sikerül-e? Az a Ponta- féle hatalomépítés jelenlegi stabilitásától vagy megingásától fog elsősorban függeni.
Demokrata
2014.11.19