Retró 2012-12-31
Az alapvető jogok biztosának kezdeményezésére, az Alkotmánybíróság megvizsgálta Magyarország Alaptörvénye (amely 2012. január elsején lépett az egykori Magyar Köztársaság alkotmányának helyébe) Átmeneti rendelkezéseinek alkotmányosságát, és azokat alkotmányellenesnek találta.
A megsemmisített rendelkezések között található többek között a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló rész, a bíróságok önkényes kijelöléséről, a bírák és ügyészek nyugdíjazásáról, az egyházak elismerésével kapcsolatos országgyűlési joghatóságról, a rendkívüli állapot kihirdetéséről szóló törvény. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egykori alkotmány helyébe lépő alaptörvénynek, az átmeneti rendelkezésékbe emelt 2. módosítását is, amely a választás politikai alapjogát szűkítette az úgynevezett regisztrációs kötelezettség bevezetésével.
Az Alkotmánybíróság többségi határozatához többen, köztük dr. Balsai István és dr. Lenkovics Barnabás, különvéleményt fűztek. Balsai visszautasítja azt a feltételezést, hogy az alkotmánynak komolyan veendő egységes szövegnek kell lennie.
Abszurdnak tartja – és mivel az úgynevezett alaptörvény kidolgozásában aktív szerepet vállalt, annak elfogadásakor az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke volt, tudja, hogy mit beszél –, hogy az Alkotmánybíróság következtetéseket von le az alkotmány szövegéből: „A többségi határozat az alaptörvény egységességére vonatkozóan, annak utolsó mondatának („Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.”) egységességre utaló fordulatából von le messzemenő következtetéseket.
Álláspontom szerint a fenti szófordulat bármilyen irányú értelmezéséhez azt kellett volna tisztázni, hogy a mondat egyáltalán az alaptörvény részének tekinthető-e. Az „egységes” kifejezés nyelvtanilag csupán az alaptörvény egyik jelzőjeként jelenik meg. E mondatra a megsemmisítést kimondó határozatban hivatkozni abszurd. Dr. Balsai szerint tehát nevetséges komolyan venni a leírt, kétharmaddal megszavazott alkotmányos szöveget. Az alkotmány egységes szövegére utaló kitétel stilisztikai fordulat csupán, ahogyan az alaptörvényből levezetett jog is csak fikció, „hivatkozni rá, majdnem annyira abszurd, mintha a… »Legyen béke, szabadság és egyetértés« szimbolikus zárszót” venné bárki is komolyan.
Balsai szerint, mi sem bizonyítja jobban a szöveg komolytalanságát, mint a zárszó semmire sem kötelező hamissága, hiszen nem béke van, nem szabadság és nincs egyetértés, de állandó politikai, ideológiai háború, egyet nem értés és alávetettség Isten és ember előtt.
Dr. Lenkovics különvéleményében kifejti: „Jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy szemben állnak egymással, különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működhetnek, hanem éppen a demokratikus jogállam és az alkotmányosság megvalósulása és kiteljesedése érdekében – tiszteletben tartva egymás hatáskörét – kötelesek együttműködni is.”
Lenkovics szerint, az alkotmánybíró, az alkotmánybíróság feladata nem az akadékoskodás, az okvetetlenkedés, mint írja, „válságos időkben”, a folyamatok lassítása, a jogalkotó és a végrehajtó hatalom intézkedéseinek alkotmányos ellenőrzése, ellenkezőleg, támogatni azokat a „válságjogi, azaz átmeneti jellegű megoldásokat”, amelyek „akár alkotmányos szintű jogi megoldásokat újra és újra indokolhatnak”. A nem sportügyi, de jogi doktorátussal rendelkező Lenkovics úgy gondolkodik a hatalommegosztás elvéről, ahogyan a posztjáról viharosan távozó dr. Schmitt vélekedett: a köztársasági elnöknek nem a törvényalkotás fékjének, de annak motorjának kell lennie. Ahogyan 2012 márciusában adott interjújában az elnöki funkciójában rövid életű Schmitt Pál felpanaszolta, sorsát is e felfogás drámai következményének látta: „Valószínű, az, hogy most, 20 évvel a dolgozat megírása után kerül elő az ügy, annak köszönhető, hogy megpróbáltam segíteni a kormány munkáját, és a törvényalkotásban inkább motor voltam,mintsem fék.
Inkább a határidők betartását, és a rendteremtés időzítését, mélységét segítettem elő”. Dr. Lenkovics úgy gondolja, hogy az Alkotmánybíróság feladata megtalálni, mint fogalmazott: „az alkotmánytól és a jogállamiságtól elvárt stabilitás (jogbiztonság, közjogi érvényesség) és a kényszerű kormányzati intézkedések, a gyors és hatékony változtatások, módosítások közötti határvonalat és egyensúlyt.” Nem az a dolga tehát, hogy védje az alkotmányt, az alkotmányosságot, az állampolgár alkotmányos jogait, akár a jogalkotóval, a végrehajtó hatalommal, az államigazgatás túlkapásaival, törvénytelen, jogszerűtlen intézkedéseivel szemben, mert ezt „a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet.
Ez bizonyos mércék dogmává merevedését eredményezné, a törvényhozás, a kormányzás, sőt a jogállam egészének működését bénítaná, vagy szükségtelenül, vagy aránytalanul lassítaná, minek következtében a válság kezelését lehetetlenné tenné, illetve egyes területeken a válság további mélyülését eredményezné”. Az Alkotmánybíróság funkciója, ebben a védhetetlenül félreértelmezett szerepfelfogásban, a válság és a bizonytalanság körülményei között, nem a jogbiztonság és a centralizáló hatalomnak mind kiszolgáltatottabb állampolgár védelme, hanem a kormány zavartalan munkájának segítése.
Saját intézményének érdekeivel szemben is a kormány ellensúlyokat félresöprő intézkedéseit védelmezi Lenkovics Barnabás. Azt állítja, hogy a válság elleni gyors kormányzati reagálás szükségességével „magyarázható az alapvető jogok tartalmának, feltételrendszerének átalakítása az alaptörvényben. Ugyancsak ezen körülmények indokolták az Alkotmánybíróság hatáskörének (...) jelentős átalakítását, és az egyéni alapjogvédelem irányába való átterelését is”. Pedig az alkotmánybíráskodás integritásának védelme nem öncél, de alapvető feltétele – éppen a válság, illetve a gyakorlati parlamenti kontroll nélküli kétharmados többség körülményei között – a jogállamiságnak, az intézmények demokratikus működésének.
Aki ezt tudatlanságból nem képes, vagy szolgalelkűségből nem hajlandó észrevenni, az megbízóit, a magyar állampolgárok demokratikus közösségét, árulja el. Ahelyett, hogy alkotmánybíróként – amiképpen tiszte és becsülete diktálná –, a kiszolgáltatottakkal, a védelemre szorulókkal vállalna szolidaritást, a hatalom urainak kegyét keresi akkor, amikor azt írja: „A körülmények lényeges megváltozása következtében a 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés, kiútkeresés új irányokat vett.
Ez a folyamat jelentős, nagyarányú, szokatlan változásokkal, alapvető jogok tartalmának újrafogalmazásával, alanyi jogosultságok megvonásával vagy korlátozásával, kötelezettségek, terhek telepítésével, az egyéni felelősség előtérbe helyezésével jár… A válság különösen súlyosan érinti az ún. második generációs (gazdasági, szociális, kulturális) emberi jogokat (alkotmányos alapjogokat). Ezeket a társadalom jogkorlátozásként, szerzett jogok megvonásaként vagy mértékük csökkenéseként éli meg. Összességében azt lehet mondani, hogy a „szociális jogállam” – objektív és szubjektív, belső és külső kényszerek hatására – visszavonulóban van.”
Lenkovics szerint ezt, az alkotmányos alapjogok korlátozását kell tudomásul vennünk, ezt kell elfogadnunk, így kell „Magyarország első egységes alaptörvényét” (az átmeneti rendelkezésekkel együtt) értelmezni. Dermesztő, és a jogállam, az emberi jogok magyarországi esélyeinek szempontjából vészjósló, ezeket a Matolcsy György, Orbán Viktor és Kövér László szájából ismerős szavakat egy alkotmánybíró – vélhetőleg korlátolt felelőssége téves tudatában leírt – véleményeként olvasni.
A szerző történész
Rév István, Vélemény
2014. november 30., vasárnap
2014. november 23., vasárnap
A Parlament megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjait - 25 éve történt
1989. november 23. csütörtök: Négypárti sajtótájékoztató volt a Kossuth Klubban a hétvégi népszavazás előtt. Továbbra is rendkívül feszült a helyzet a csehszlovák fővárosban.
A Parlament egyenkénti szavazással, döntő többséggel megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjainak Ádám Antalt, Kilényi Gézát, Solt Pált, Sólyom Lászlót és Zlinszky Jánost. Az Országgyűlés munkája ezt követően az adótörvények feletti vitával folytatódott. Békesi László pénzügyminiszter terjesztette be az új adótörvény-javaslatokat: a magánszemélyek jövedelemadójáról, az általános jövedelemadóról, az általános forgalmi adóról, a vállalkozási nyereségadóról, valamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter expozéjában elmondta: az előzetes viták során sok javaslat hangzott el, amelyek alapvetően a gyorsabb gazdasági növekedést és az adóterhek csökkentését szorgalmazták. A gazdaság jelenlegi helyzetében azonban nincs lehetőség ilyen adópolitikára, az 1985-ös gazdaságpolitika megismétlése a katasztrofális örökséget okozó gazdasági voluntarizmus folytatása több mint felelőtlenség, gazdasági öngyilkosság lenne. A pénzügyminiszter nem értett egyet azokkal a javaslatokkal sem, hogy 1990-ben maradjon minden a régiben, ne módosítsák az adótörvényeket. Ebben az esetben ugyanis - mint mondta -, nem javulna a gazdálkodó szféra helyzete, újabb esztendő veszne kárba, ami az ország veszteségeit növelné - mondta Békesi László pénzügyminiszter.
Négypárti sajtótájékoztató volt a Kossuth Klubban a hétvégi népszavazás előtt. A Fidesz, a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége a hatalomkoncentráció nélküli, fokozatosan megvalósított békés átmenet híve. - hangsúlyozta Benyó Pál, az SZDP alelnöke. Deutsch Tamás, a Fidesz választmányának tagja azt hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen csak a négy igen mellett vannak érvek. Kiemelte:
azt szeretnék, ha az állampolgárok valóban a köztársasági elnök megválasztásának időpontjára voksolnának. Haraszti Miklós, az SZDSZ ügyvivője a népszavazás tisztaságát veszélyeztető szabálytalanságokról szólt. Törvényellenesnek minősítette, hogy az Országgyűlés magyarázattal látta el a népszavazási lapon szereplő kérdéseket. Mint mondta, ezzel valójában
ellenpropagandát csomagoltak a magyarázószövegbe.
Továbbra is rendkívül feszült a helyzet a csehszlovák fővárosban, délután négy órakor már több mint kétszázötvenezer ember tüntetett a Vencel téren. A tüntetők rendkívüli magas száma azzal is magyarázható volt, hogy elterjedt a hír, Alexader Dubcek az 1968-as prágai tavasz vezetője Prágába érkezett és beszédet fog mondani a Vencel téren. Az utolsó pillanatig érezhető volt a várakozás, de Dubcek végül nem jelent meg a Svobodné Slovo székházának erkélyén.
További érdekességek a rendszerváltó időkről a facebook.com/kozossiker oldalon.
Lendvai Szabolcs
http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-681206
A Parlament egyenkénti szavazással, döntő többséggel megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjainak Ádám Antalt, Kilényi Gézát, Solt Pált, Sólyom Lászlót és Zlinszky Jánost. Az Országgyűlés munkája ezt követően az adótörvények feletti vitával folytatódott. Békesi László pénzügyminiszter terjesztette be az új adótörvény-javaslatokat: a magánszemélyek jövedelemadójáról, az általános jövedelemadóról, az általános forgalmi adóról, a vállalkozási nyereségadóról, valamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter expozéjában elmondta: az előzetes viták során sok javaslat hangzott el, amelyek alapvetően a gyorsabb gazdasági növekedést és az adóterhek csökkentését szorgalmazták. A gazdaság jelenlegi helyzetében azonban nincs lehetőség ilyen adópolitikára, az 1985-ös gazdaságpolitika megismétlése a katasztrofális örökséget okozó gazdasági voluntarizmus folytatása több mint felelőtlenség, gazdasági öngyilkosság lenne. A pénzügyminiszter nem értett egyet azokkal a javaslatokkal sem, hogy 1990-ben maradjon minden a régiben, ne módosítsák az adótörvényeket. Ebben az esetben ugyanis - mint mondta -, nem javulna a gazdálkodó szféra helyzete, újabb esztendő veszne kárba, ami az ország veszteségeit növelné - mondta Békesi László pénzügyminiszter.
Négypárti sajtótájékoztató volt a Kossuth Klubban a hétvégi népszavazás előtt. A Fidesz, a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége a hatalomkoncentráció nélküli, fokozatosan megvalósított békés átmenet híve. - hangsúlyozta Benyó Pál, az SZDP alelnöke. Deutsch Tamás, a Fidesz választmányának tagja azt hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen csak a négy igen mellett vannak érvek. Kiemelte:
azt szeretnék, ha az állampolgárok valóban a köztársasági elnök megválasztásának időpontjára voksolnának. Haraszti Miklós, az SZDSZ ügyvivője a népszavazás tisztaságát veszélyeztető szabálytalanságokról szólt. Törvényellenesnek minősítette, hogy az Országgyűlés magyarázattal látta el a népszavazási lapon szereplő kérdéseket. Mint mondta, ezzel valójában
ellenpropagandát csomagoltak a magyarázószövegbe.
Továbbra is rendkívül feszült a helyzet a csehszlovák fővárosban, délután négy órakor már több mint kétszázötvenezer ember tüntetett a Vencel téren. A tüntetők rendkívüli magas száma azzal is magyarázható volt, hogy elterjedt a hír, Alexader Dubcek az 1968-as prágai tavasz vezetője Prágába érkezett és beszédet fog mondani a Vencel téren. Az utolsó pillanatig érezhető volt a várakozás, de Dubcek végül nem jelent meg a Svobodné Slovo székházának erkélyén.
További érdekességek a rendszerváltó időkről a facebook.com/kozossiker oldalon.
Lendvai Szabolcs
http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-681206
2014. november 18., kedd
Pofon vagy kiütés?
Románia elnököt választott. Klaus Johannis, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, a jobbközép Keresztény-liberális Szövetség (ACL) jelöltje, Nagyszeben szász származású polgármestere magabiztosan, közel tízszázalékos előnnyel nyerte a romániai elnökválasztást szociáldemokrata ellenfelével, Victor Ponta kormányfővel szemben. Az országos választási iroda által 95 százalékos feldolgozottság mellett közölt részeredmények szerint Johannis az addig összesített voksok 54,66, Ponta pedig 45,33 százalékát szerezte meg. A romániai elnökválasztás második fordulójában a részvétel magas volt, a szavazásra jogosult 18,3 millió választópolgár 62 százaléka ment el voksolni.
A szavazás napjának délutánjáig a Pontát támogató Duna menti megyékben volt a legmagasabb részvétel, estére a Johannis mellett álló erdélyi megyék is az élbolyba kerültek a részvétel tekintetében. A legmagasabb részvételi arány a Bukaresttel szomszédos Ilfov megyében volt (80,2 százalék), de a nap végére Kolozs (69,6 százalék) és Szeben megye (66,6 százalék) is feljött az első öt megye közé. A legalacsonyabb arányú részvétel a magyarlakta térségekben volt: Hargita megyében a jogosultak 47,8, Kovászna megyében 49,9, Szatmár megyében 53 százaléka járult az urnákhoz. A magyar részvétel Hargita megyében majdnem 4, Kovászna megyében pedig csaknem 7 százalékkal magasabb volt vasárnap, mint a két héttel korábbi első fordulóban, amikor két magyar jelölt is szerepelt még a 14 elnökjelölt között. Bár Székelyföldön viszonylag alacsony volt a részvétel, a szász Klaus Johannis a két magyar többségű megyében aratta a legmagasabb arányú győzelmet: a részeredmények szerint Hargita és Kovászna megyében is a voksok csaknem 80 százalékát szerezte meg. Az országos választási iroda közölte, hogy a csaknem 300 külföldi szavazókörben közel 380 ezer román állampolgár adta le voksát. A külföldön élő románok voksolási aktivitása kimagasló volt. A világ minden részén, Japántól Nagy Britanniáig, az Egyesült Államoktól Új-Zélandig összesen tehát 380 ezren járultak urnákhoz. Londonban, Brüsszelben, Párizsban, Münchenben kígyózó sorokban várták a választók, hogy leadhassák voksukat. Ők a szavazatok majd 3,5 százalékát képviselték, vagyis bizony szoros eredmény esetén ők lehettek volna a mérleg nyelve, főleg, ha egy irányba húztak. Mérleg nyelvének a tízszázalékos szavazatkülönbség miatt nem kellett lenniük, de az egy irányba húzás megvolt a részükről. Méghozzá Ponta ellen, Johannis mellett. Ugyanis a 380 ezer szavazó 80 százaléka egyértelműen Johannist választotta, s a szavazásra várakozók sorállásai egyben Ponta illiberális lépéseinek bírálatával teltek, kis flashmobokként tüntetve is ellene. A nyugati románság teljesen elutasította az elmúlt években Ponta körül kibontakozott politikai erőt, amelyik egyébként jelentősen oroszellenes és kimagaslóan USA-barát politikát folytatott és folytat, így nem igazán tud a klasszikus formulával élni, miszerint a romániai ellenzék a liberális külfölddel összefogva létére tör - bár a kampányhajrában nyilván ez is előjött. A Ponta-éra 2012 nyarán kezdődött. Rögtön azzal, hogy a román közjogi hagyományokkal ellentétben magának vindikálta a jogot, hogy Romániát képviselje az Európai Tanácsban az államelnök helyett. Basescuval való gyors csörtéjében világosan megmutatta hatalomfelfogását, miszerint ha nem úgy van, ahogyan ő gondolja, az illető máris repül. Basescun példát akart statuálni, konfliktusukban nem sokat vacillált, egyszerűen felfüggesztette az elnököt, de végül elmozdítani mégsem tudta.
A közte és az államfő között kialakult helyzetet tetézte az is, hogy 2012 júniusában Ponta plágiumbotrányba keveredett. Az egyik legtekintélyesebb tudományos ismeretterjesztő folyóirat, a brit Nature azzal vádolta meg, hogy doktori disszertációja felét Dumitru Diaconu és Vasile Cretu munkáiból másolta. A 2003-ban írt, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori dolgozat témavezetője egyébként párttársa, Adrian Nastase korábbi miniszterelnök volt. A plágium tényét a romániai Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács is megállapította, és a kormányfő doktori címének visszavonását kezdeményezte. Csakhogy a miniszterelnök arra kérte Liviu Pop ideiglenes oktatási minisztert, hogy a testületet az ülés közben egy rendelettel szervezze át, döntéseit érvénytelenítse és egyszer és mindenkorra vonja meg a testülettől a jogot, hogy a továbbiakban plágiumügyekkel foglalkozhasson. Liviu Pop ezt végre is hajtotta, majd főnöke ügyét az Oktatási Minisztérium alá tartozó Országos Etikai Tanácshoz rendelte, amelyik természetesen azonnal meghozta ítéletét: Ponta nem plagizált.
Hiába írt nyílt levelet a miniszterelnöknek egyetemi tanárok egy csoportja, amiben a doktori cím visszavonását követelték, illetve tiltakoztak a politika tudományos életbe való beavatkozása ellen, Ponta rájuk sem hederített. Mi a hivatalos álláspont? Hogy nem plagizált. Akkor? Ennyi. Pontáról az ügy kapcsán egyébként nemcsak az derült ki, hogy dolgozatából 85 oldal szó szerint megegyezik egy másik dolgozattal, hanem egy még súlyosabb hazugság is, miszerint a román kormányfő hivatalosan közölt életrajzának állításával ellentétben Ponta sohasem járt a neves Cataniai Egyetem mesterképzésére. De ez sem érdekelte! Ügyesen elárasztotta a román médiát intézkedéseinek híreivel, így a napi híráram egyszerűen elmosta a kérdést: hol szerzett, egyáltalán szerzett-e egyetemi végzettséget Ponta? Hiperaktív lépésekkel betonozta be közjogi hatalmát, s a nyári botrányok közepette csakis a 2012 őszi választásokra koncentrált.
Pontának amellett, hogy vívta a felfüggesztett Traian Basescu elnökkel alkotmányos csatáját, az első lépése az volt, hogy leváltotta a közszolgálati médiumok vezetőit és Ponta-hű közszolgálati médiumot faragott három hónap alatt. Leváltotta a román országgyűlés mindkét házának elnökét, leváltotta az ombudsmant, és alaposan megnyirbálta a bukaresti alkotmánybíróság hatáskörét. Később a testület összetételébe nyúlt bele, nyilván annak érdekében, hogy kormányzásának ne legyen akadálya a román AB alkotmányos ellenőrzése. Az átalakításokig pedig egyszerűen nem vette figyelembe a román taláros testület döntéseit, mintha azok rá nem vonatkoztak volna, vagy jogtechnikai csűrésekkel csavarásokkal végül mégiscsak az lett, amit ő akart. Pontának mindez meghozta a választási győzelmet 2012-ben. Méghozzá kétharmadost. A vidéki Románia és leginkább az idősebb korosztály teljesen a Ponta-féle médiahenger hatása, nyomása alatt állt, s így jelentős többséget ért el a törvényhozás mindkét házában. A román liberálisokkal 2014. március 3-áig kormányzott együtt második kormányában, majd ez év március 5-től a konzervatívokkal, az Országos Szövetség Románia Haladásáért formáció képviselőivel és az RMDSZ-szel kiegészülve létrejött a harmadik Ponta-kormány.
De mindez egyben hangulatváltással is járt Ponta személye kapcsán. Második kormányának jelentős tagjai korrupciós ügyekbe keveredtek, s augusztusban kampányfőnöke ellen is bűnvádi eljárást indítottak egy 71 millió lej összértékű, vagyis közel 5 milliárd forintnyi, még 2007-ig visszanyúló ügyben. A választások előtt már tüntetések voltak Ponta ellen. Persze a mellette katonáskodó médiaértelmiség és a miniszterelnökhöz húzó médiumok máris azt harsogták, hogy "román Majdant" szerveznek ellenük, és előjött az ellenzék és a civilek "hazaárulózós" megbélyegzése is. Az első forduló kapcsán pedig az verte ki a biztosítékot, hogy a külhoni szavazókat szemmel láthatólag távol akarta tartani a Ponta-kormány. Kígyózó sorok, kevés választókörzet, hivatali akadályoztatás, meg nem engedett hosszabbított szavazóköri nyitva tartás és a többi. Nyilván azért, mert a nyugati románság elutasította a Ponta-féle demokráciafelfogást, akik a hatalom szempontjából nyilván jobb lett volna, ha nem szavaznak. Az eredményvárás is Ponta-ellenes tüntetéssel kezdődött, míg az azt megelőző nap sok nagyvárosban többezres, Bukarestben pedig több mint húszezres tömeg fejezte ki ellenszenvét a Ceausescuhoz hasonlított Pontával szemben. A romániai elemzők azt mondják, mindez együttesen kellett ahhoz, hogy Klaus Johannis, a szász származású szebeni polgármester legyőzze Pontát az elnökválasztáson. Mindenki azt mondja, a "tiltakozó szavazók" aktivitása futtatta be Johannist, és az, hogy általuk a második fordulóban nagyobb volt a részvétel is. Mindezzel együtt Ponta világossá tette, hogy elnöki veresége nem érinti miniszterelnöki pozícióját. Hangsúlyozta, hogy 2016-ig szóló kormányfői mandátumát ki akarja tölteni. Vagyis álláspontja azt sugallja, hogy a mostani szavazást csak egy pofonnak tartja, de korántsem kiütésnek. Ami egyelőre igaznak tűnik, de a személyes vereségével a padlóra kerülés tényét nem lehet tagadni. Nyilván az RMDSZ magatartása is sokat fog nyomni a latban, hogy az immár harmadik Ponta-kormány életben marad-e 2016-ig. Ha ugyanis Johannis keresztény-liberális pártszövetsége valóban kezd kormányváltó hangulatot elérni Romániában, akkor a mindig überpragmatikus RMDSZ valószínűleg kifarol Ponta mögül, ahogy Kelemen Hunor is úgy van most kormányban, hogy már kilépett...
Mindenesetre egy biztos, a romániai választók nagyobb része és a diaszpóra románságának nyolcvan százaléka elutasítja azt, hogy Ponta továbbvigye Romániát egy nem liberális, centralizáló állam kiépítésének útján, s személyes hatalmi törekvéseit Johannissal akarta megzaboláz( tat)ni. Hogy ez sikerül-e? Az a Ponta- féle hatalomépítés jelenlegi stabilitásától vagy megingásától fog elsősorban függeni.
Demokrata
2014.11.19
A szavazás napjának délutánjáig a Pontát támogató Duna menti megyékben volt a legmagasabb részvétel, estére a Johannis mellett álló erdélyi megyék is az élbolyba kerültek a részvétel tekintetében. A legmagasabb részvételi arány a Bukaresttel szomszédos Ilfov megyében volt (80,2 százalék), de a nap végére Kolozs (69,6 százalék) és Szeben megye (66,6 százalék) is feljött az első öt megye közé. A legalacsonyabb arányú részvétel a magyarlakta térségekben volt: Hargita megyében a jogosultak 47,8, Kovászna megyében 49,9, Szatmár megyében 53 százaléka járult az urnákhoz. A magyar részvétel Hargita megyében majdnem 4, Kovászna megyében pedig csaknem 7 százalékkal magasabb volt vasárnap, mint a két héttel korábbi első fordulóban, amikor két magyar jelölt is szerepelt még a 14 elnökjelölt között. Bár Székelyföldön viszonylag alacsony volt a részvétel, a szász Klaus Johannis a két magyar többségű megyében aratta a legmagasabb arányú győzelmet: a részeredmények szerint Hargita és Kovászna megyében is a voksok csaknem 80 százalékát szerezte meg. Az országos választási iroda közölte, hogy a csaknem 300 külföldi szavazókörben közel 380 ezer román állampolgár adta le voksát. A külföldön élő románok voksolási aktivitása kimagasló volt. A világ minden részén, Japántól Nagy Britanniáig, az Egyesült Államoktól Új-Zélandig összesen tehát 380 ezren járultak urnákhoz. Londonban, Brüsszelben, Párizsban, Münchenben kígyózó sorokban várták a választók, hogy leadhassák voksukat. Ők a szavazatok majd 3,5 százalékát képviselték, vagyis bizony szoros eredmény esetén ők lehettek volna a mérleg nyelve, főleg, ha egy irányba húztak. Mérleg nyelvének a tízszázalékos szavazatkülönbség miatt nem kellett lenniük, de az egy irányba húzás megvolt a részükről. Méghozzá Ponta ellen, Johannis mellett. Ugyanis a 380 ezer szavazó 80 százaléka egyértelműen Johannist választotta, s a szavazásra várakozók sorállásai egyben Ponta illiberális lépéseinek bírálatával teltek, kis flashmobokként tüntetve is ellene. A nyugati románság teljesen elutasította az elmúlt években Ponta körül kibontakozott politikai erőt, amelyik egyébként jelentősen oroszellenes és kimagaslóan USA-barát politikát folytatott és folytat, így nem igazán tud a klasszikus formulával élni, miszerint a romániai ellenzék a liberális külfölddel összefogva létére tör - bár a kampányhajrában nyilván ez is előjött. A Ponta-éra 2012 nyarán kezdődött. Rögtön azzal, hogy a román közjogi hagyományokkal ellentétben magának vindikálta a jogot, hogy Romániát képviselje az Európai Tanácsban az államelnök helyett. Basescuval való gyors csörtéjében világosan megmutatta hatalomfelfogását, miszerint ha nem úgy van, ahogyan ő gondolja, az illető máris repül. Basescun példát akart statuálni, konfliktusukban nem sokat vacillált, egyszerűen felfüggesztette az elnököt, de végül elmozdítani mégsem tudta.
A közte és az államfő között kialakult helyzetet tetézte az is, hogy 2012 júniusában Ponta plágiumbotrányba keveredett. Az egyik legtekintélyesebb tudományos ismeretterjesztő folyóirat, a brit Nature azzal vádolta meg, hogy doktori disszertációja felét Dumitru Diaconu és Vasile Cretu munkáiból másolta. A 2003-ban írt, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori dolgozat témavezetője egyébként párttársa, Adrian Nastase korábbi miniszterelnök volt. A plágium tényét a romániai Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács is megállapította, és a kormányfő doktori címének visszavonását kezdeményezte. Csakhogy a miniszterelnök arra kérte Liviu Pop ideiglenes oktatási minisztert, hogy a testületet az ülés közben egy rendelettel szervezze át, döntéseit érvénytelenítse és egyszer és mindenkorra vonja meg a testülettől a jogot, hogy a továbbiakban plágiumügyekkel foglalkozhasson. Liviu Pop ezt végre is hajtotta, majd főnöke ügyét az Oktatási Minisztérium alá tartozó Országos Etikai Tanácshoz rendelte, amelyik természetesen azonnal meghozta ítéletét: Ponta nem plagizált.
Hiába írt nyílt levelet a miniszterelnöknek egyetemi tanárok egy csoportja, amiben a doktori cím visszavonását követelték, illetve tiltakoztak a politika tudományos életbe való beavatkozása ellen, Ponta rájuk sem hederített. Mi a hivatalos álláspont? Hogy nem plagizált. Akkor? Ennyi. Pontáról az ügy kapcsán egyébként nemcsak az derült ki, hogy dolgozatából 85 oldal szó szerint megegyezik egy másik dolgozattal, hanem egy még súlyosabb hazugság is, miszerint a román kormányfő hivatalosan közölt életrajzának állításával ellentétben Ponta sohasem járt a neves Cataniai Egyetem mesterképzésére. De ez sem érdekelte! Ügyesen elárasztotta a román médiát intézkedéseinek híreivel, így a napi híráram egyszerűen elmosta a kérdést: hol szerzett, egyáltalán szerzett-e egyetemi végzettséget Ponta? Hiperaktív lépésekkel betonozta be közjogi hatalmát, s a nyári botrányok közepette csakis a 2012 őszi választásokra koncentrált.
Pontának amellett, hogy vívta a felfüggesztett Traian Basescu elnökkel alkotmányos csatáját, az első lépése az volt, hogy leváltotta a közszolgálati médiumok vezetőit és Ponta-hű közszolgálati médiumot faragott három hónap alatt. Leváltotta a román országgyűlés mindkét házának elnökét, leváltotta az ombudsmant, és alaposan megnyirbálta a bukaresti alkotmánybíróság hatáskörét. Később a testület összetételébe nyúlt bele, nyilván annak érdekében, hogy kormányzásának ne legyen akadálya a román AB alkotmányos ellenőrzése. Az átalakításokig pedig egyszerűen nem vette figyelembe a román taláros testület döntéseit, mintha azok rá nem vonatkoztak volna, vagy jogtechnikai csűrésekkel csavarásokkal végül mégiscsak az lett, amit ő akart. Pontának mindez meghozta a választási győzelmet 2012-ben. Méghozzá kétharmadost. A vidéki Románia és leginkább az idősebb korosztály teljesen a Ponta-féle médiahenger hatása, nyomása alatt állt, s így jelentős többséget ért el a törvényhozás mindkét házában. A román liberálisokkal 2014. március 3-áig kormányzott együtt második kormányában, majd ez év március 5-től a konzervatívokkal, az Országos Szövetség Románia Haladásáért formáció képviselőivel és az RMDSZ-szel kiegészülve létrejött a harmadik Ponta-kormány.
De mindez egyben hangulatváltással is járt Ponta személye kapcsán. Második kormányának jelentős tagjai korrupciós ügyekbe keveredtek, s augusztusban kampányfőnöke ellen is bűnvádi eljárást indítottak egy 71 millió lej összértékű, vagyis közel 5 milliárd forintnyi, még 2007-ig visszanyúló ügyben. A választások előtt már tüntetések voltak Ponta ellen. Persze a mellette katonáskodó médiaértelmiség és a miniszterelnökhöz húzó médiumok máris azt harsogták, hogy "román Majdant" szerveznek ellenük, és előjött az ellenzék és a civilek "hazaárulózós" megbélyegzése is. Az első forduló kapcsán pedig az verte ki a biztosítékot, hogy a külhoni szavazókat szemmel láthatólag távol akarta tartani a Ponta-kormány. Kígyózó sorok, kevés választókörzet, hivatali akadályoztatás, meg nem engedett hosszabbított szavazóköri nyitva tartás és a többi. Nyilván azért, mert a nyugati románság elutasította a Ponta-féle demokráciafelfogást, akik a hatalom szempontjából nyilván jobb lett volna, ha nem szavaznak. Az eredményvárás is Ponta-ellenes tüntetéssel kezdődött, míg az azt megelőző nap sok nagyvárosban többezres, Bukarestben pedig több mint húszezres tömeg fejezte ki ellenszenvét a Ceausescuhoz hasonlított Pontával szemben. A romániai elemzők azt mondják, mindez együttesen kellett ahhoz, hogy Klaus Johannis, a szász származású szebeni polgármester legyőzze Pontát az elnökválasztáson. Mindenki azt mondja, a "tiltakozó szavazók" aktivitása futtatta be Johannist, és az, hogy általuk a második fordulóban nagyobb volt a részvétel is. Mindezzel együtt Ponta világossá tette, hogy elnöki veresége nem érinti miniszterelnöki pozícióját. Hangsúlyozta, hogy 2016-ig szóló kormányfői mandátumát ki akarja tölteni. Vagyis álláspontja azt sugallja, hogy a mostani szavazást csak egy pofonnak tartja, de korántsem kiütésnek. Ami egyelőre igaznak tűnik, de a személyes vereségével a padlóra kerülés tényét nem lehet tagadni. Nyilván az RMDSZ magatartása is sokat fog nyomni a latban, hogy az immár harmadik Ponta-kormány életben marad-e 2016-ig. Ha ugyanis Johannis keresztény-liberális pártszövetsége valóban kezd kormányváltó hangulatot elérni Romániában, akkor a mindig überpragmatikus RMDSZ valószínűleg kifarol Ponta mögül, ahogy Kelemen Hunor is úgy van most kormányban, hogy már kilépett...
Mindenesetre egy biztos, a romániai választók nagyobb része és a diaszpóra románságának nyolcvan százaléka elutasítja azt, hogy Ponta továbbvigye Romániát egy nem liberális, centralizáló állam kiépítésének útján, s személyes hatalmi törekvéseit Johannissal akarta megzaboláz( tat)ni. Hogy ez sikerül-e? Az a Ponta- féle hatalomépítés jelenlegi stabilitásától vagy megingásától fog elsősorban függeni.
Demokrata
2014.11.19
2014. november 5., szerda
Paczolay: az alkotmánybíráskodásnak az alapjogokat kell védenie
Az alkotmánybírósági hatáskörök szűkítése, az alkotmánybíró-választás rendjének megváltoztatása, illetve az Alkotmánybíróság (Ab) döntéseit felülíró alkotmányozási gyakorlat idején az alkotmánybíráskodás számára a túlélés is kérdésesnek tűnt, ezek után fontos eredmény, hogy az új szabályozás a jövőre nézve is megteremtette a hatékony alkotmánybíráskodás lehetőségét - mondta Paczolay Péter, a testület elnöke szerdán a rendszerváltás negyedszázados évfordulója alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott konferencián.
Az alkotmánybíráskodásnak nem a társadalomirányítás általános szempontjai szerint kell működnie, az a speciális rendeltetése, hogy az alapjogok pártját fogja - jegyezte meg Paczolay Péter.
Az Ab mindaddig betölti hivatását, míg az alkotmányosság őre, védi az alapjogokat és a hatalommegosztást mindazokkal szemben, akik hatékonyságra, biztonságra vagy éppen gazdasági helyzetre hivatkozva csorbítani akarják azokat, az Ab tagjai pedig autonóm személyiségek, akik nem kormányzati álláspontokat képviselnek a testület ülésein - tette hozzá az elnök.
Az elmúlt negyedszázad tanulsága az Ab szempontjából, hogy előzmények nélküli intézményként is sikerült meghonosítania az európai alkotmányos kultúrát, és amennyire lehet ma is képviseli, valamint az egymást váltó kormányok mellett a folytonosságot, a politika gyakorlati törekvései mellett az értékalapú mérlegelést - mondta Paczolay Péter.
Az Ab elnöke a testület elmúlt negyedszázadát felidézve az 1989-es létrehozását követő "hőskorral" kapcsolatban elmondta: a testület fontos szerepet játszott a rendszerváltásban, alapvetően befolyásolta jogrendszert, és rendkívül nagy nemzetközi elismerést vívott ki. Máig maradandó érték többek között az alapjogok korlátozásának megítélésére kidolgozott szükségesség-arányosság tesztje. Ennek az időszaknak a megítélése is sokszínű: vitatott például az, ahogy a korai Ab határköreit saját értelmezése alapján alakította, illetve hogy úgy döntött, a nyilvánosság kizárásával végzi munkáját és nem tart nyilvános tárgyalásokat.
Trócsányi László igazságügyi miniszter eladásában kiemelte: a legfontosabb a jogállamiság, az európai értékek és a magyar alkotmányos identitás megőrzése. Az igazságügyi tárca célkitűzése, hogy a jogrendet hassa át az alaptörvény és az európai értékek; a hatékonyság és a jogállamiság pedig ne egymás ellenében, hanem egymást erősítve érvényesüljön.
Trócsányi László a jelentős eredmények közé sorolta a két, devizahitelesek védelmére alkotott törvényt, és a tárca előtt álló nagy kihívások között említette a büntető és polgári perrendtartás előkészítését.
Az elmúlt negyedszázad igazságügyi politikáját felelevenítve a miniszter elmondta: a jogi eszközökkel megvívott forradalom, a rendszerváltás után az Antall-kormány igazságügy-minisztere, Balsai István időszakában folytatódott az 1989-ben megkezdődött nagy közjogi átalakítás, a legfőbb feladat a régi rezsim felszámolása, az általa okozott sérelmek orvoslása és az új rendszer megalapozása volt.
Trócsányi László szerint 1994-98 az elvetélt alkotmányozás időszaka volt, amikor a kormányzó erők a koalíció két pártja közti ellentét miatt a kétharmados parlamenti többség birtokában sem tudtak új alaptörvényt alkotni. Az első Orbán-kormány igazságügy-miniszterének, Dávid Ibolyának 1998 és 2002 között az egyik legfontosabb feladata az uniós csatlakozáshoz vezető jogharmonizáció volt, hogy alkalmassá tegye a magyar jogrendszert a közösségi vívmányok átemelésére. A 2002 és 2010 közötti öt igazságügy-minisztert felvonultató időszak jellemzője a turbulencia volt.
Szabó Máté társadalomtudós, volt ombudsman a civil társadalom elmúlt 25 évével foglalkozó előadásában arra hívta fel a figyelmet: az internetadó elleni, napokban lezajlott tüntetések bizonyítják, hogy a jelenlegi demokráciában is lehetséges interakció a politika és a civilek között.
Nagy jelentőséget tulajdonított a magyar civil társadalom erőszakmentes kultúrájának, amely a rendszerváltás óta - 2006 kivételes eseményeit leszámítva - töretlenül működött. Ez fontos, megőrzendő érték, hiszen a térség államai közül nem mindenütt volt vértelen az átmenet, puccsok, polgárháborúk, etnikai tisztogatások zajlottak több szomszédos országban.
Szabó Máté azt is megjegyezte: a rendszerváltás idején még egyértelmű volt, hogy a civil szféra a jó és az állami a rossz, de már a taxisblokád megmutatta, hogy egy demokratikus társadalomban ez soha nem fekete-fehér. Arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a rendszerváltás megmozdulásai több jogot követeltek a társadalomnak, addig a mai tüntetések már a jogok szűkítése elleni tiltakozásról szólnak.
Müller György közigazgatási szakember előadásában arról beszélt, hogy az elmúlt négy évben a kormány és a többi hatalmi ág viszonyát tekintve az egyik nagy jelentőségű változás az alkotmánybíráskodás lehetőségeinek szűkülése. Hozzátette: eddig minden kormány sokallta az Ab hatásköreit, nagy pofonokat kapott a testülettől - a legnagyobbat 2008-ban a szociális népszavazás kérdéseinek átengedésekor -, és minden kormány szerette volna csökkenteni az Ab hatásköreit.
Hozzátette: 2010 és 2014 között a törvényjavaslatok mintegy 30 százaléka egyéni képviselői indítvány volt, ami jelzi, hogy erősödött a politikai kormányzás és visszaszorult a társadalmi, kormányzati, ágazati, szakmai egyeztetés.
Máthé Gábor egyetemi tanár előadásában a rendszerváltás eseményeinek változó megítélését jelezve Milton Friedman magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdászt idézte, aki negyed százada még azt üzente a volt szocialista országoknak: "Privatizációt! Privatizációt! Privatizációt!" Másfél évtizeddel később azonban így korrigált: "Tévedtem! Tévedtem! Tévedtem!"
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-678989
Az alkotmánybíráskodásnak nem a társadalomirányítás általános szempontjai szerint kell működnie, az a speciális rendeltetése, hogy az alapjogok pártját fogja - jegyezte meg Paczolay Péter.
Az Ab mindaddig betölti hivatását, míg az alkotmányosság őre, védi az alapjogokat és a hatalommegosztást mindazokkal szemben, akik hatékonyságra, biztonságra vagy éppen gazdasági helyzetre hivatkozva csorbítani akarják azokat, az Ab tagjai pedig autonóm személyiségek, akik nem kormányzati álláspontokat képviselnek a testület ülésein - tette hozzá az elnök.
Az elmúlt negyedszázad tanulsága az Ab szempontjából, hogy előzmények nélküli intézményként is sikerült meghonosítania az európai alkotmányos kultúrát, és amennyire lehet ma is képviseli, valamint az egymást váltó kormányok mellett a folytonosságot, a politika gyakorlati törekvései mellett az értékalapú mérlegelést - mondta Paczolay Péter.
Az Ab elnöke a testület elmúlt negyedszázadát felidézve az 1989-es létrehozását követő "hőskorral" kapcsolatban elmondta: a testület fontos szerepet játszott a rendszerváltásban, alapvetően befolyásolta jogrendszert, és rendkívül nagy nemzetközi elismerést vívott ki. Máig maradandó érték többek között az alapjogok korlátozásának megítélésére kidolgozott szükségesség-arányosság tesztje. Ennek az időszaknak a megítélése is sokszínű: vitatott például az, ahogy a korai Ab határköreit saját értelmezése alapján alakította, illetve hogy úgy döntött, a nyilvánosság kizárásával végzi munkáját és nem tart nyilvános tárgyalásokat.
Trócsányi László igazságügyi miniszter eladásában kiemelte: a legfontosabb a jogállamiság, az európai értékek és a magyar alkotmányos identitás megőrzése. Az igazságügyi tárca célkitűzése, hogy a jogrendet hassa át az alaptörvény és az európai értékek; a hatékonyság és a jogállamiság pedig ne egymás ellenében, hanem egymást erősítve érvényesüljön.
Trócsányi László a jelentős eredmények közé sorolta a két, devizahitelesek védelmére alkotott törvényt, és a tárca előtt álló nagy kihívások között említette a büntető és polgári perrendtartás előkészítését.
Az elmúlt negyedszázad igazságügyi politikáját felelevenítve a miniszter elmondta: a jogi eszközökkel megvívott forradalom, a rendszerváltás után az Antall-kormány igazságügy-minisztere, Balsai István időszakában folytatódott az 1989-ben megkezdődött nagy közjogi átalakítás, a legfőbb feladat a régi rezsim felszámolása, az általa okozott sérelmek orvoslása és az új rendszer megalapozása volt.
Trócsányi László szerint 1994-98 az elvetélt alkotmányozás időszaka volt, amikor a kormányzó erők a koalíció két pártja közti ellentét miatt a kétharmados parlamenti többség birtokában sem tudtak új alaptörvényt alkotni. Az első Orbán-kormány igazságügy-miniszterének, Dávid Ibolyának 1998 és 2002 között az egyik legfontosabb feladata az uniós csatlakozáshoz vezető jogharmonizáció volt, hogy alkalmassá tegye a magyar jogrendszert a közösségi vívmányok átemelésére. A 2002 és 2010 közötti öt igazságügy-minisztert felvonultató időszak jellemzője a turbulencia volt.
Szabó Máté társadalomtudós, volt ombudsman a civil társadalom elmúlt 25 évével foglalkozó előadásában arra hívta fel a figyelmet: az internetadó elleni, napokban lezajlott tüntetések bizonyítják, hogy a jelenlegi demokráciában is lehetséges interakció a politika és a civilek között.
Nagy jelentőséget tulajdonított a magyar civil társadalom erőszakmentes kultúrájának, amely a rendszerváltás óta - 2006 kivételes eseményeit leszámítva - töretlenül működött. Ez fontos, megőrzendő érték, hiszen a térség államai közül nem mindenütt volt vértelen az átmenet, puccsok, polgárháborúk, etnikai tisztogatások zajlottak több szomszédos országban.
Szabó Máté azt is megjegyezte: a rendszerváltás idején még egyértelmű volt, hogy a civil szféra a jó és az állami a rossz, de már a taxisblokád megmutatta, hogy egy demokratikus társadalomban ez soha nem fekete-fehér. Arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a rendszerváltás megmozdulásai több jogot követeltek a társadalomnak, addig a mai tüntetések már a jogok szűkítése elleni tiltakozásról szólnak.
Müller György közigazgatási szakember előadásában arról beszélt, hogy az elmúlt négy évben a kormány és a többi hatalmi ág viszonyát tekintve az egyik nagy jelentőségű változás az alkotmánybíráskodás lehetőségeinek szűkülése. Hozzátette: eddig minden kormány sokallta az Ab hatásköreit, nagy pofonokat kapott a testülettől - a legnagyobbat 2008-ban a szociális népszavazás kérdéseinek átengedésekor -, és minden kormány szerette volna csökkenteni az Ab hatásköreit.
Hozzátette: 2010 és 2014 között a törvényjavaslatok mintegy 30 százaléka egyéni képviselői indítvány volt, ami jelzi, hogy erősödött a politikai kormányzás és visszaszorult a társadalmi, kormányzati, ágazati, szakmai egyeztetés.
Máthé Gábor egyetemi tanár előadásában a rendszerváltás eseményeinek változó megítélését jelezve Milton Friedman magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdászt idézte, aki negyed százada még azt üzente a volt szocialista országoknak: "Privatizációt! Privatizációt! Privatizációt!" Másfél évtizeddel később azonban így korrigált: "Tévedtem! Tévedtem! Tévedtem!"
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-678989
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)