Az idők szava: új elnök jöhet az Ab élére

2014. augusztus 24., vasárnap
Szerző: Babus Endre

A nők önrendelkezési jogát korlátozni kész, abortuszellenes magzatvédő kerülhet pár hónapon belül az Alkotmánybíróság élére. És ha így lesz, arra sem árt felkészülni, hogy a sajtószabadság a jövőben nem áll majd az Ab fokozott védelme alatt.

Két, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnökhöz egykor közel állt tagja is van a jelenlegi Alkotmánybíróságnak (Ab). Egyikük ugyanúgy paraszti sorból származó, első generációs értelmiségi, mint a harmadik köztársaság második államfője volt, aki szinte egyetemre kerülésének pillanatától megkülönböztetett figyelemmel kísérte a nyírségi fiú pályafutását. A hajdani professzor és tanítványa később egyazon tanszéken oktatott, majd az utóbbi – az ország első polgárává lett akadémikus felkérésére – a parlament egyik biztosaként közszolgálatba is lépett. A másik, Mádlhoz egykor ugyancsak erősen kötődő jelenlegi alkotmánybíró a korábbi elnök első számú jogi szakértője volt a Sándor-palotában. Szakmai értelemben az ő nevéhez is fűződött 2000–2005 között a volt államfő nem kevesebb, mint 14 alkotmányossági vétója, amiknek egyébként annak idején kivétel nélkül helyt adott a Donáti utcai alkotmányőrség.

Az utóbbi jogtudós – Paczolay Péter – az Ab jelenlegi elnöke. Az előbbi – Lenkovics Barnabás – pedig a lehetséges utód, amennyiben a Népszabadság minapi értesülése megalapozottnak bizonyul. A 2015. február 23-án bírói megbízatásának a végéhez érő Paczolay, akinek utódlásáról előbb-utóbb tehát dönteni kell, immár a testület második leghosszabb ideig regnáló elnöke Sólyom László után (lásd Az ötös fogat című írásunkat). Lenkovics Barnabásból, akit 12 évre még egyszer megválaszthat majd alkotmánybírónak a parlament (ez természetesen Paczolayra nézve is igaz), viszont akár a testületet legtovább irányító főbíró is lehet még – ha történetesen Orbán Viktor miniszterelnök is úgy akarja.

A két professzor egyaránt konzervatív jogász, ám Paczolay ezen túl határozottan liberálisnak, Lenkovics viszont közösségi elvű etatistának mondható, ennek megfelelően markánsan különbözően látják az alkotmánybíráskodás szerepét a 2010 óta egyre inkább centralizált közjogi rendszerben. Az Ab jelenlegi elnöke egy minden korábbinál nehezebb időszakban (amikor az intézmény puszta léte is kétségessé vált), fájdalmas kompromisszumok, sőt olykor súlyos kudarcok árán is, négy éve folyamatosan képes biztosítani a testület rendeltetésszerű működését. Sorozatos kormányzati intervenciók – hatáskörelvonások, a régi precedensek érvénytelenítése és csaknem fél tucat, a kormányhoz lojális bíró beépítése a testületbe – ellenére Paczolay el tudta érni, hogy a korábbi bal- és jobboldali megosztottságon túllépjen az Ab.

A sokak által már 2010–2011-ben reménytelen helyzetűnek mondott testületen belül így már hosszabb ideje a '89-es „sólyomisták” és a '11-es „orbánisták” intellektuális küzdelme zajlik. Az előzetes várakozásokra rácáfolva az Ab gúzsba kötve is képes volt táncolni, s az elmúlt években meghátrálásra kényszerítette a kétharmados parlamenti többséget olyan kitüntetett fontosságú ügyekben, mint amilyen például az előzetes választási regisztráció vagy a három dobás törvénye volt. Paczolay és társai eredményesen léptek fel a bírák tömeges és rajtaütésszerű nyugdíjazása és az egyetemi hallgatók 8–12 éves röghöz kötése ellen is.

A parlamenttel 2011 végén megszavaztatott „pótalkotmány” hatályon kívül helyezése során pedig a bársonytalárosok új jogdogmatikai tételeket is lefektettek, továbbfejlesztve a magyar közjogot. Az igencsak változó eredményű, testületen belüli csatározások közepette Paczolay és kollégái alapvetően képesek voltak megőrizni az alkotmányos kultúrát és értékeket az elmúlt ciklusban Magyarországon. Ehhez azonban nemcsak a kormányzati intervenciókat kellett hatástalanítania a testületnek, ellen kellett tudnia állni a hatalom barátinak tetsző gesztusainak is. Ha Paczolay és a vele tartó bírák az elmúlt években engednek „89-ből”, akkor a testület ma már minden bizonnyal a budai Vár kapuin belül, egy reprezentatív palazzóban hirdetheti ki a határozatait a Vízivárosban álló Kádár-kori székház helyett. Az elnök pedig változatlanul tagja lenne a nagy tekintélyű Velencei Bizottságnak, s aligha volna kétséges újabb 12 éves bírói megbízatása sem.

Az ötös fogat

Paczolay Péter (2008. július–)
1990 januárjától az Ab főtanácsosa, 1996 novemberétől főtitkára volt. 2000 augusztusában „kívülre” – a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz – került. 2006 februárjától alkotmánybíró, 2007 márciusa és 2008 júliusa között elnökhelyettes. 2008. július 4-étől az Ab teljes ülése három évre, majd – már az új szabályok szerint – 2011. július 4-én a Ház a testület elnökévé választotta – hivatali idejének végéig szólóan.

Bihari Mihály (2005. november – 2008. július)
Első körben 1999 júniusa és 2008 júliusa között volt az Ab tagja, 2005 novemberétől pedig elnöke. 2010 júliusa és 2013 februárja között ismét alkotmánybíróként dolgozott.

Holló András (2003. augusztus – 2005. november)
1990-től a bíróság főtitkára volt, 1996 novembertől 2013 novemberéig az Ab tagja, közben 1998 novemberétől helyettes elnök, majd 2003 augusztusától elnök volt. 2005. novemberi bírói újraválasztása után 2008 és 2011 júliusa között ismét helyettes elnök.

Németh János (1998. november – 2003. augusztus)
1997 júniusában lett alkotmánybíró, majd bő egy év után a testület első embere.

Sólyom László (1990. július – 1998. november)
1989 novembere és 1990 júliusa között az Ab helyettes elnökeként vezette a bíróságot, majd 1998 novemberéig elnökként állt a testület élén.


A Sándor-palota korábbi vezető jogi szakértőjét azonban hamarosan a volt elnök hajdani tanítványa válthatja az Ab élén. A hatalom minden jel szerint pontosan érzékeli, hogy Lenkovics „érti az idők szavát”. „A jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy (azok) szemben állnak egymással, (s) különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működnek (...). Az Ab-nak is tudomásul kell vennie, ha lényegesen megváltoznak a körülmények, megváltozik az a közeg, amiben a jogállam is működik” – ismételte meg nemrég egy interjúban a magánjogász-professzor az általa már 2012 végén – a pótalkotmány többségi elkaszálásakor – kidolgozott különvéleményét.

Lenkovics valósággal ideológiai hátteret vázolt fel a kormányzati törekvések mögé. A 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés új irányokat vett – hangsúlyozta, hozzátéve: ez nagyarányú és szokatlan változásokkal, az alapvető jogok újrafogalmazásával vagy korlátozásával, sőt esetenként azok megvonásával is együtt járhat. „Összességében azt lehet mondani, hogy a »szociális jogállam« visszaszorulóban van. Mindezt sokan Európa-szerte, így nálunk is, a »demokratikus jogállam« és az alkotmányosság válságaként élik meg” – magyarázta különvéleményében az ELTE tanára.

A tényekhez tartozik, hogy Lenkovics a kormányzat egy-két vitatott húzását maga is alkotmányellenesnek minősítette. Az előzetes választási regisztráció például szerinte is szembement volna az alaptörvénnyel. Ugyanilyen okból elutasította a családok védelméről szóló törvényt is, amely voltaképpen diszkriminálja az élettársi kapcsolatban élőket, s nem értett egyet a hajléktalanokat szabálysértőkké nyilvánítani próbáló törvényi intézkedésekkel sem. Az Ab többsége által megsemmisített, ideologikus töltetű, 2011 végi alkotmánytoldalék törlésével viszont már ugyanúgy nem értett egyet, mint a törvényes bíróhoz való jogot sértő rendelkezések megsemmisítésével.

Ha valóban Lenkovics lesz az Ab új elnöke, nem árt felkészülni arra, hogy a sajtószabadság a jövőben már nem áll majd az Ab fokozott védelme alatt. S nyilván bizonyos konzekvenciákkal jár az is, hogy a rendszerváltás óta először egy magát nyíltan abortuszellenesnek nevező jogász irányíthatja majd Magyarország első számú jogvédő testületét.
http://hvg.hu/hvgfriss/2014.34/201434_szemelycsere_az_ab_elen_az_idok_szava