Új csúcsokat ostromol az államadósság: június végén a GDP 85,1 százalékán állt, a három hónappal korábbi 84,4 és a múlt év végi 79,4 százalékkal szemben – ez derült ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hétfőn közzétett előzetes pénzügyi számláinak adataiból.
Az adósság GDP-arányos szintje 2010 közepe óta először emelkedett a 85 százalékos szint fölé, akkor 85,6 százalékon tetőzött – akkor az emlékezetes Kósa-Szijjártó nyilatkozatok után tört ilyen magasra.
Az adósság mértéke hétfőn derült ki, és kedden már maga Orbán Viktor magyarázta el az Index riporterének a fertőrákosi Páneurópai Piknik Emlékparkban, hogy valójában miért nem magas az államadósság:
"Nem magas. Ki kell vonni a nettóból a tartalékokat, és úgy már nem magas!"
A miniszterelnök talányos szavait ebben a cikkben próbáltuk értelmezni, az NGM viszont nem merült el Orbán szavaiban, hanem új trükkökön kezdett el agyalni, hogy az év végére 80 százalék alá tudja csökkenteni az államadósságot.
Ha ez elmarad, az Európai Bizottság újraindíthatja ellenünk azt a túlzottdeficit-eljárást, amely alól még csak nemrég kerültünk ki. Az mindenesetre legalább jó hír, hogy az állam mostanában elképesztően olcsón kap pénzt a piactól, így most tényleg érdemes magasabbra nyomni az adósságszintet.
Jó kérdés, hogy ez meddig marad így, hiszen ha az amerikai jegybank, a Fed tényleg a tervezettnél korábban kezd kamatot emelni, véget érhet az a nagy pénzbőség a világgazdaságban, amiben jelenleg a magyar állam is lubickol, és aminek az olcsó hiteleket is köszönheti.
3,3 millió szegény országa lettünk
Orbán Viktor nem csak az államadósságról beszélt a páneurópai pikniken, hanem a bérekről is. A miniszterelnök azt mondta, hogy az uniós átlagbéreket a magyar „hamarosan”, illetve „belátható időn belül el fogja érni, hogy ha a mostani gazdaságpolitika folytatódhat”. Igaz, azt is megemlítette, hogy pontos dátumot nem mondana, mert az felelőtlen ígérgetés lenne. Amit a bérekről most tudunk: 154 ezer forint az átlagbér, ami több, mint tavaly ilyenkor, de 310-es árfolyamon számolva 497 eurónak felel meg – az unióban ennél csak a román és a bolgár havi nettó kevesebb (mindkettő 400 euró alatt volt tavaly), a környékünkön a visegrádi államokban 680-705 euró között változik, míg Szlovéniában eléri az 1000 eurót.
Nem csoda, hogy az is kiderült a héten, hogy a szegény emberek számát tekintve nagyon gyatrán állunk: a számok a módszertantól függően változhatnak, de a Tárki szerint a magyarok 17 százaléka élt 2012-ben a szegénységi küszöb alatt, míg az Eurostat adatai alapján tavaly 3,285 millió ember kevesebb mint 65 ezer forintból élt havonta. ...
http://index.hu/gazdasag/2014/08/24/hig/
2014. augusztus 24., vasárnap
Több megszorító intézkedést tettek semmissé
2014. augusztus 15., péntek 23:15 , forrás: MTI, szerző: SZN
Megsemmisítette a portugál alkotmánybíróság a kormány által elfogadott megszorító intézkedéseket, köztük a közszférában dolgozók nyugdíjának megadóztatását.
Az alkotmánybíróság jóváhagyta ugyan, hogy legalább 3,5, de legfeljebb 10 százalékkal csökkentsék a havi 1500 eurónál többet kereső közalkalmazottak és köztisztviselők fizetését, de ez csak 2015 végéig lesz érvényben a törvényben eredetileg szereplő 2018 helyett. A testület megsemmisítette azt a rendelkezést is, amelynek értelmében 2-3,5 százalék adóval sújtották volna a havi 1000 eurót meghaladó közalkalmazotti nyugdíjakat.
A megszorító intézkedéseket még az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) 2011-ben megkötött, 78 milliárd eurós készenléti hitelkeretről szóló megállapodás alapján fogadták el. Portugália idén májusban került ki a nemzetközi pénzügyi védnökség alól, miután az összes részletet visszafizette. A portugál kormány vállalta, hogy 2014-ben 4 százalékra csökkenti az államháztartási hiányt, majd 2,5 százalékra legkésőbb 2015-ben.
A portugál alkotmánybíróság döntése megnehezíti a vállalt hiánycélok teljesítését. A portugál kormánynak most alternatív eszközökhöz kell nyúlnia, hogy pótolja az alkotmánybíróság döntése nyomán kieső, nagyjából 370 millió eurós (115,4 milliárd forint) bevételt.
Megsemmisítette a portugál alkotmánybíróság a kormány által elfogadott megszorító intézkedéseket, köztük a közszférában dolgozók nyugdíjának megadóztatását.
Az alkotmánybíróság jóváhagyta ugyan, hogy legalább 3,5, de legfeljebb 10 százalékkal csökkentsék a havi 1500 eurónál többet kereső közalkalmazottak és köztisztviselők fizetését, de ez csak 2015 végéig lesz érvényben a törvényben eredetileg szereplő 2018 helyett. A testület megsemmisítette azt a rendelkezést is, amelynek értelmében 2-3,5 százalék adóval sújtották volna a havi 1000 eurót meghaladó közalkalmazotti nyugdíjakat.
A megszorító intézkedéseket még az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) 2011-ben megkötött, 78 milliárd eurós készenléti hitelkeretről szóló megállapodás alapján fogadták el. Portugália idén májusban került ki a nemzetközi pénzügyi védnökség alól, miután az összes részletet visszafizette. A portugál kormány vállalta, hogy 2014-ben 4 százalékra csökkenti az államháztartási hiányt, majd 2,5 százalékra legkésőbb 2015-ben.
A portugál alkotmánybíróság döntése megnehezíti a vállalt hiánycélok teljesítését. A portugál kormánynak most alternatív eszközökhöz kell nyúlnia, hogy pótolja az alkotmánybíróság döntése nyomán kieső, nagyjából 370 millió eurós (115,4 milliárd forint) bevételt.
Az idők szava: új elnök jöhet az Ab élére
2014. augusztus 24., vasárnap
Szerző: Babus Endre
A nők önrendelkezési jogát korlátozni kész, abortuszellenes magzatvédő kerülhet pár hónapon belül az Alkotmánybíróság élére. És ha így lesz, arra sem árt felkészülni, hogy a sajtószabadság a jövőben nem áll majd az Ab fokozott védelme alatt.
Két, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnökhöz egykor közel állt tagja is van a jelenlegi Alkotmánybíróságnak (Ab). Egyikük ugyanúgy paraszti sorból származó, első generációs értelmiségi, mint a harmadik köztársaság második államfője volt, aki szinte egyetemre kerülésének pillanatától megkülönböztetett figyelemmel kísérte a nyírségi fiú pályafutását. A hajdani professzor és tanítványa később egyazon tanszéken oktatott, majd az utóbbi – az ország első polgárává lett akadémikus felkérésére – a parlament egyik biztosaként közszolgálatba is lépett. A másik, Mádlhoz egykor ugyancsak erősen kötődő jelenlegi alkotmánybíró a korábbi elnök első számú jogi szakértője volt a Sándor-palotában. Szakmai értelemben az ő nevéhez is fűződött 2000–2005 között a volt államfő nem kevesebb, mint 14 alkotmányossági vétója, amiknek egyébként annak idején kivétel nélkül helyt adott a Donáti utcai alkotmányőrség.
Az utóbbi jogtudós – Paczolay Péter – az Ab jelenlegi elnöke. Az előbbi – Lenkovics Barnabás – pedig a lehetséges utód, amennyiben a Népszabadság minapi értesülése megalapozottnak bizonyul. A 2015. február 23-án bírói megbízatásának a végéhez érő Paczolay, akinek utódlásáról előbb-utóbb tehát dönteni kell, immár a testület második leghosszabb ideig regnáló elnöke Sólyom László után (lásd Az ötös fogat című írásunkat). Lenkovics Barnabásból, akit 12 évre még egyszer megválaszthat majd alkotmánybírónak a parlament (ez természetesen Paczolayra nézve is igaz), viszont akár a testületet legtovább irányító főbíró is lehet még – ha történetesen Orbán Viktor miniszterelnök is úgy akarja.
A két professzor egyaránt konzervatív jogász, ám Paczolay ezen túl határozottan liberálisnak, Lenkovics viszont közösségi elvű etatistának mondható, ennek megfelelően markánsan különbözően látják az alkotmánybíráskodás szerepét a 2010 óta egyre inkább centralizált közjogi rendszerben. Az Ab jelenlegi elnöke egy minden korábbinál nehezebb időszakban (amikor az intézmény puszta léte is kétségessé vált), fájdalmas kompromisszumok, sőt olykor súlyos kudarcok árán is, négy éve folyamatosan képes biztosítani a testület rendeltetésszerű működését. Sorozatos kormányzati intervenciók – hatáskörelvonások, a régi precedensek érvénytelenítése és csaknem fél tucat, a kormányhoz lojális bíró beépítése a testületbe – ellenére Paczolay el tudta érni, hogy a korábbi bal- és jobboldali megosztottságon túllépjen az Ab.
A sokak által már 2010–2011-ben reménytelen helyzetűnek mondott testületen belül így már hosszabb ideje a '89-es „sólyomisták” és a '11-es „orbánisták” intellektuális küzdelme zajlik. Az előzetes várakozásokra rácáfolva az Ab gúzsba kötve is képes volt táncolni, s az elmúlt években meghátrálásra kényszerítette a kétharmados parlamenti többséget olyan kitüntetett fontosságú ügyekben, mint amilyen például az előzetes választási regisztráció vagy a három dobás törvénye volt. Paczolay és társai eredményesen léptek fel a bírák tömeges és rajtaütésszerű nyugdíjazása és az egyetemi hallgatók 8–12 éves röghöz kötése ellen is.
A parlamenttel 2011 végén megszavaztatott „pótalkotmány” hatályon kívül helyezése során pedig a bársonytalárosok új jogdogmatikai tételeket is lefektettek, továbbfejlesztve a magyar közjogot. Az igencsak változó eredményű, testületen belüli csatározások közepette Paczolay és kollégái alapvetően képesek voltak megőrizni az alkotmányos kultúrát és értékeket az elmúlt ciklusban Magyarországon. Ehhez azonban nemcsak a kormányzati intervenciókat kellett hatástalanítania a testületnek, ellen kellett tudnia állni a hatalom barátinak tetsző gesztusainak is. Ha Paczolay és a vele tartó bírák az elmúlt években engednek „89-ből”, akkor a testület ma már minden bizonnyal a budai Vár kapuin belül, egy reprezentatív palazzóban hirdetheti ki a határozatait a Vízivárosban álló Kádár-kori székház helyett. Az elnök pedig változatlanul tagja lenne a nagy tekintélyű Velencei Bizottságnak, s aligha volna kétséges újabb 12 éves bírói megbízatása sem.
Az ötös fogat
Paczolay Péter (2008. július–)
1990 januárjától az Ab főtanácsosa, 1996 novemberétől főtitkára volt. 2000 augusztusában „kívülre” – a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz – került. 2006 februárjától alkotmánybíró, 2007 márciusa és 2008 júliusa között elnökhelyettes. 2008. július 4-étől az Ab teljes ülése három évre, majd – már az új szabályok szerint – 2011. július 4-én a Ház a testület elnökévé választotta – hivatali idejének végéig szólóan.
Bihari Mihály (2005. november – 2008. július)
Első körben 1999 júniusa és 2008 júliusa között volt az Ab tagja, 2005 novemberétől pedig elnöke. 2010 júliusa és 2013 februárja között ismét alkotmánybíróként dolgozott.
Holló András (2003. augusztus – 2005. november)
1990-től a bíróság főtitkára volt, 1996 novembertől 2013 novemberéig az Ab tagja, közben 1998 novemberétől helyettes elnök, majd 2003 augusztusától elnök volt. 2005. novemberi bírói újraválasztása után 2008 és 2011 júliusa között ismét helyettes elnök.
Németh János (1998. november – 2003. augusztus)
1997 júniusában lett alkotmánybíró, majd bő egy év után a testület első embere.
Sólyom László (1990. július – 1998. november)
1989 novembere és 1990 júliusa között az Ab helyettes elnökeként vezette a bíróságot, majd 1998 novemberéig elnökként állt a testület élén.
A Sándor-palota korábbi vezető jogi szakértőjét azonban hamarosan a volt elnök hajdani tanítványa válthatja az Ab élén. A hatalom minden jel szerint pontosan érzékeli, hogy Lenkovics „érti az idők szavát”. „A jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy (azok) szemben állnak egymással, (s) különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működnek (...). Az Ab-nak is tudomásul kell vennie, ha lényegesen megváltoznak a körülmények, megváltozik az a közeg, amiben a jogállam is működik” – ismételte meg nemrég egy interjúban a magánjogász-professzor az általa már 2012 végén – a pótalkotmány többségi elkaszálásakor – kidolgozott különvéleményét.
Lenkovics valósággal ideológiai hátteret vázolt fel a kormányzati törekvések mögé. A 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés új irányokat vett – hangsúlyozta, hozzátéve: ez nagyarányú és szokatlan változásokkal, az alapvető jogok újrafogalmazásával vagy korlátozásával, sőt esetenként azok megvonásával is együtt járhat. „Összességében azt lehet mondani, hogy a »szociális jogállam« visszaszorulóban van. Mindezt sokan Európa-szerte, így nálunk is, a »demokratikus jogállam« és az alkotmányosság válságaként élik meg” – magyarázta különvéleményében az ELTE tanára.
A tényekhez tartozik, hogy Lenkovics a kormányzat egy-két vitatott húzását maga is alkotmányellenesnek minősítette. Az előzetes választási regisztráció például szerinte is szembement volna az alaptörvénnyel. Ugyanilyen okból elutasította a családok védelméről szóló törvényt is, amely voltaképpen diszkriminálja az élettársi kapcsolatban élőket, s nem értett egyet a hajléktalanokat szabálysértőkké nyilvánítani próbáló törvényi intézkedésekkel sem. Az Ab többsége által megsemmisített, ideologikus töltetű, 2011 végi alkotmánytoldalék törlésével viszont már ugyanúgy nem értett egyet, mint a törvényes bíróhoz való jogot sértő rendelkezések megsemmisítésével.
Ha valóban Lenkovics lesz az Ab új elnöke, nem árt felkészülni arra, hogy a sajtószabadság a jövőben már nem áll majd az Ab fokozott védelme alatt. S nyilván bizonyos konzekvenciákkal jár az is, hogy a rendszerváltás óta először egy magát nyíltan abortuszellenesnek nevező jogász irányíthatja majd Magyarország első számú jogvédő testületét.
http://hvg.hu/hvgfriss/2014.34/201434_szemelycsere_az_ab_elen_az_idok_szava
Szerző: Babus Endre
A nők önrendelkezési jogát korlátozni kész, abortuszellenes magzatvédő kerülhet pár hónapon belül az Alkotmánybíróság élére. És ha így lesz, arra sem árt felkészülni, hogy a sajtószabadság a jövőben nem áll majd az Ab fokozott védelme alatt.
Két, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnökhöz egykor közel állt tagja is van a jelenlegi Alkotmánybíróságnak (Ab). Egyikük ugyanúgy paraszti sorból származó, első generációs értelmiségi, mint a harmadik köztársaság második államfője volt, aki szinte egyetemre kerülésének pillanatától megkülönböztetett figyelemmel kísérte a nyírségi fiú pályafutását. A hajdani professzor és tanítványa később egyazon tanszéken oktatott, majd az utóbbi – az ország első polgárává lett akadémikus felkérésére – a parlament egyik biztosaként közszolgálatba is lépett. A másik, Mádlhoz egykor ugyancsak erősen kötődő jelenlegi alkotmánybíró a korábbi elnök első számú jogi szakértője volt a Sándor-palotában. Szakmai értelemben az ő nevéhez is fűződött 2000–2005 között a volt államfő nem kevesebb, mint 14 alkotmányossági vétója, amiknek egyébként annak idején kivétel nélkül helyt adott a Donáti utcai alkotmányőrség.
Az utóbbi jogtudós – Paczolay Péter – az Ab jelenlegi elnöke. Az előbbi – Lenkovics Barnabás – pedig a lehetséges utód, amennyiben a Népszabadság minapi értesülése megalapozottnak bizonyul. A 2015. február 23-án bírói megbízatásának a végéhez érő Paczolay, akinek utódlásáról előbb-utóbb tehát dönteni kell, immár a testület második leghosszabb ideig regnáló elnöke Sólyom László után (lásd Az ötös fogat című írásunkat). Lenkovics Barnabásból, akit 12 évre még egyszer megválaszthat majd alkotmánybírónak a parlament (ez természetesen Paczolayra nézve is igaz), viszont akár a testületet legtovább irányító főbíró is lehet még – ha történetesen Orbán Viktor miniszterelnök is úgy akarja.
A két professzor egyaránt konzervatív jogász, ám Paczolay ezen túl határozottan liberálisnak, Lenkovics viszont közösségi elvű etatistának mondható, ennek megfelelően markánsan különbözően látják az alkotmánybíráskodás szerepét a 2010 óta egyre inkább centralizált közjogi rendszerben. Az Ab jelenlegi elnöke egy minden korábbinál nehezebb időszakban (amikor az intézmény puszta léte is kétségessé vált), fájdalmas kompromisszumok, sőt olykor súlyos kudarcok árán is, négy éve folyamatosan képes biztosítani a testület rendeltetésszerű működését. Sorozatos kormányzati intervenciók – hatáskörelvonások, a régi precedensek érvénytelenítése és csaknem fél tucat, a kormányhoz lojális bíró beépítése a testületbe – ellenére Paczolay el tudta érni, hogy a korábbi bal- és jobboldali megosztottságon túllépjen az Ab.
A sokak által már 2010–2011-ben reménytelen helyzetűnek mondott testületen belül így már hosszabb ideje a '89-es „sólyomisták” és a '11-es „orbánisták” intellektuális küzdelme zajlik. Az előzetes várakozásokra rácáfolva az Ab gúzsba kötve is képes volt táncolni, s az elmúlt években meghátrálásra kényszerítette a kétharmados parlamenti többséget olyan kitüntetett fontosságú ügyekben, mint amilyen például az előzetes választási regisztráció vagy a három dobás törvénye volt. Paczolay és társai eredményesen léptek fel a bírák tömeges és rajtaütésszerű nyugdíjazása és az egyetemi hallgatók 8–12 éves röghöz kötése ellen is.
A parlamenttel 2011 végén megszavaztatott „pótalkotmány” hatályon kívül helyezése során pedig a bársonytalárosok új jogdogmatikai tételeket is lefektettek, továbbfejlesztve a magyar közjogot. Az igencsak változó eredményű, testületen belüli csatározások közepette Paczolay és kollégái alapvetően képesek voltak megőrizni az alkotmányos kultúrát és értékeket az elmúlt ciklusban Magyarországon. Ehhez azonban nemcsak a kormányzati intervenciókat kellett hatástalanítania a testületnek, ellen kellett tudnia állni a hatalom barátinak tetsző gesztusainak is. Ha Paczolay és a vele tartó bírák az elmúlt években engednek „89-ből”, akkor a testület ma már minden bizonnyal a budai Vár kapuin belül, egy reprezentatív palazzóban hirdetheti ki a határozatait a Vízivárosban álló Kádár-kori székház helyett. Az elnök pedig változatlanul tagja lenne a nagy tekintélyű Velencei Bizottságnak, s aligha volna kétséges újabb 12 éves bírói megbízatása sem.
Az ötös fogat
Paczolay Péter (2008. július–)
1990 januárjától az Ab főtanácsosa, 1996 novemberétől főtitkára volt. 2000 augusztusában „kívülre” – a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz – került. 2006 februárjától alkotmánybíró, 2007 márciusa és 2008 júliusa között elnökhelyettes. 2008. július 4-étől az Ab teljes ülése három évre, majd – már az új szabályok szerint – 2011. július 4-én a Ház a testület elnökévé választotta – hivatali idejének végéig szólóan.
Bihari Mihály (2005. november – 2008. július)
Első körben 1999 júniusa és 2008 júliusa között volt az Ab tagja, 2005 novemberétől pedig elnöke. 2010 júliusa és 2013 februárja között ismét alkotmánybíróként dolgozott.
Holló András (2003. augusztus – 2005. november)
1990-től a bíróság főtitkára volt, 1996 novembertől 2013 novemberéig az Ab tagja, közben 1998 novemberétől helyettes elnök, majd 2003 augusztusától elnök volt. 2005. novemberi bírói újraválasztása után 2008 és 2011 júliusa között ismét helyettes elnök.
Németh János (1998. november – 2003. augusztus)
1997 júniusában lett alkotmánybíró, majd bő egy év után a testület első embere.
Sólyom László (1990. július – 1998. november)
1989 novembere és 1990 júliusa között az Ab helyettes elnökeként vezette a bíróságot, majd 1998 novemberéig elnökként állt a testület élén.
A Sándor-palota korábbi vezető jogi szakértőjét azonban hamarosan a volt elnök hajdani tanítványa válthatja az Ab élén. A hatalom minden jel szerint pontosan érzékeli, hogy Lenkovics „érti az idők szavát”. „A jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy (azok) szemben állnak egymással, (s) különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működnek (...). Az Ab-nak is tudomásul kell vennie, ha lényegesen megváltoznak a körülmények, megváltozik az a közeg, amiben a jogállam is működik” – ismételte meg nemrég egy interjúban a magánjogász-professzor az általa már 2012 végén – a pótalkotmány többségi elkaszálásakor – kidolgozott különvéleményét.
Lenkovics valósággal ideológiai hátteret vázolt fel a kormányzati törekvések mögé. A 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés új irányokat vett – hangsúlyozta, hozzátéve: ez nagyarányú és szokatlan változásokkal, az alapvető jogok újrafogalmazásával vagy korlátozásával, sőt esetenként azok megvonásával is együtt járhat. „Összességében azt lehet mondani, hogy a »szociális jogállam« visszaszorulóban van. Mindezt sokan Európa-szerte, így nálunk is, a »demokratikus jogállam« és az alkotmányosság válságaként élik meg” – magyarázta különvéleményében az ELTE tanára.
A tényekhez tartozik, hogy Lenkovics a kormányzat egy-két vitatott húzását maga is alkotmányellenesnek minősítette. Az előzetes választási regisztráció például szerinte is szembement volna az alaptörvénnyel. Ugyanilyen okból elutasította a családok védelméről szóló törvényt is, amely voltaképpen diszkriminálja az élettársi kapcsolatban élőket, s nem értett egyet a hajléktalanokat szabálysértőkké nyilvánítani próbáló törvényi intézkedésekkel sem. Az Ab többsége által megsemmisített, ideologikus töltetű, 2011 végi alkotmánytoldalék törlésével viszont már ugyanúgy nem értett egyet, mint a törvényes bíróhoz való jogot sértő rendelkezések megsemmisítésével.
Ha valóban Lenkovics lesz az Ab új elnöke, nem árt felkészülni arra, hogy a sajtószabadság a jövőben már nem áll majd az Ab fokozott védelme alatt. S nyilván bizonyos konzekvenciákkal jár az is, hogy a rendszerváltás óta először egy magát nyíltan abortuszellenesnek nevező jogász irányíthatja majd Magyarország első számú jogvédő testületét.
http://hvg.hu/hvgfriss/2014.34/201434_szemelycsere_az_ab_elen_az_idok_szava
Az európai integrációnak morális alapjai vannak. Interjú Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság elnökével.
dr. Kiss Anna 2014.08.18. 7:30
Dr. Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság elnökével arról beszélgetünk, vajon EU-tagságunk milyen változásokat hozott a hazai igazságszolgáltatás hétköznapjaiban, különös tekintettel az Alkotmánybíróság tevékenységére és azokra az európai értékekre, melyeket a történelem nehéz vajúdásában szült, és ezért létüktől eltekinteni ma már nem lehet.
Vajon a joggal szemben támasztott követelmények között létezik-e sorrend, és ha igen, akkor melyek azok az elvek, melyek primátusa kimutatható? Az Európai Unió hogyan segíti ezek megvalósítását? Igaza van-e Radbruchnak, amikor azt állítja, hogy a különböző időszakokban az ember hajlamos arra, hogy a hangsúlyt az egyikre vagy a másikra helyezze?
Igen, az ember hajlamos arra, hogy olykor–olykor a hangsúlyt az egyikre vagy a másikra helyezze, például a célszerűségre.
Napjainkban a világot sújtó válság okán elindult a jogállammal kapcsolatos kételyek térhódítása, ezért újra meg újra tudatosítanunk kell azokat a vívmányokat, azokat az értékeket, amelyek bár nem is olyan régen jelentek meg Európa keleti felében, de sokan talán túl könnyen vesznek evidenciának olyan vívmányokat, amelyek jelenleg igen, de korábban még nem hatották át hétköznapjainkat.
Akik átélték a XX. századi diktatúrák rémtetteit, azoknak a jogállamiság kiemelkedő értékessége meghatározó élettapasztalat a jelenben, de Európa nyugati felében sem öröktől fogva léteznek ezek az alapeszmék. Schuman híres nyilatkozata 1950-ben a béke megőrzéséhez szükséges európai föderáció alapjait egy alapvetően gazdasági együttműködés keretében kívánta megteremteni, fő célként akkor még nem jelent meg az emberi jogok érvényesítése vagy a demokrácia terjesztése.
Több mint 20 évvel később, a hetvenes évek közepén került az integráció vállalt céljai közé az emberi jogok tematikája, a jogállamiság és a demokrácia terjesztésének gondolata. Ennek hátterében mindenképpen az áll, hogy a tagállamoknál kimutatható egyfajta közös alkotmányos hagyomány, mely az uniós jogrendet is meghatározza. Ez mindenképpen hatással volt hazánkra, és nemcsak a csatlakozáskor, hanem az új alkotmány kidolgozásakor is. Ezt hangsúlyoztam annak idején az Alkotmány-előkészítő országgyűlési bizottsághoz az Alkotmánybíróság nevében intézett levelemben: az új alkotmánynak is követnie kell a közös európai alkotmányos hagyományt, ami sokban meghatározza az alapértékeket. Az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma megerősíti a tagállamok elkötelezettségét a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett. Az alapértékek és az emberi jogok listája és tartalma tehát alapvetően az új alaptörvényt követően sem változhat. A demokrácia, a népszuverenitás, a köztársaság, a jogállamiság, a hatalommegosztás, a bírói függetlenség, a jogbiztonság éppúgy az új alkotmány alapértékei, mint például az emberi jogok katalógusában az élet védelme, az emberi méltóság, vagy éppen a véleménynyilvánítás szabadsága.
Ezek az értékek tehát már jócskán túlmutatnak a Schuman nyilatkozatában említett gazdasági együttműködésen.
Ez egyértelmű, de látnunk kell, hogy épp ezek jelentik az Európa-eszme lényegét. Az integráció eddigi menetében és jövőjében is döntő szerepe van a morális tényezőknek és értékeknek. A híres olasz történész, Federico Chabod Európa eszméjéről tartott előadásainak a végén azt a summázatot vonta le, hogy „Európa eszméjének és az európai érzületnek a kialakulásában a morális és kulturális tényezőknek abszolút vagy egyenesen kizárólagos elsőbbségük volt”. Chabod ezeket az előadásokat a milánói egyetemen 1943-44-ben tartotta. Nem véletlen, hogy szinte ugyanekkor adott elő az európai civilizációról a híres francia történész, Lucien Febvre is. Számomra természetes tehát annak belátása, hogy az Európai Uniónak morális alapjai vannak: béke, szabadság, emberi jogok. Ebből aktuálisan két dolog következik: egyrészt lehet, sőt kell is kritizálnunk az Európai Unió működését, de több mint hiba, ha az intézmény morális alapjainak létezését vonjuk kétségbe, másrészt nem szűkíthetjük le az EU-tagság előnyeinek kérdését a Brüsszeltől kapott euromilliókra.
A Velencei Bizottság is felhívja a figyelmet az általa fontosnak tartott európai értékekre.
A Velence Bizottság küldetése épp a közös európai alkotmányos hagyomány értékeinek az őrzése és továbbfejlesztése. Ezek az értékek a törvényesség biztosítása, beleértve az átlátható, számon kérhető és demokratikus jogalkotást; a jogbiztonság követelménye; az önkényesség tilalma; a független és pártatlan bírói szervekhez való fordulás joga; az emberi jogok tisztelete; a diszkrimináció tilalma; a törvény előtti egyenlőség elve.
Az Európai Unió nehezen szánta rá magát az alapjogok elismerésére, de aki figyelemmel kíséri az Európai Unióban történteket, az látja, hogy mostanában megindult az emberi jogok uniós elismerésének konkrét folyamata, mely több kérdést is felvet.
Dr. Paczolay Péter: Kétségtelen, hogy ebben a jogfejlődésben kétségek is megfogalmazódnak, melyek a Charta kötelező jellegének elismerésével és az Európai Uniónak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatlakozásával kapcsolatban merülnek fel.
Melyek ezek?
Az európai integráció miatti szuverenitás korlátozásának homályossága, az uniós jogrendszer és a nemzeti alkotmány viszonyának tisztázatlansága és az alapjogok terén fokozódó bizonytalanság. Annak vagyunk most tanúi, hogy az emberi jogi védelem megsokszorozódik. Nagy vívmánynak tartom, hogy az emberi jogok egyetemességének gondolata nem csupán magasztos gondolat ma már, hanem e jogok védelmi mechanizmusaiban is megjelenik. E vívmányt megőrizve mindazonáltal előbb-utóbb a helyzet tisztázása is szükségessé válhat. A nemzeti alkotmányok feladata az alapjogok védelme. Erre ráépül az Emberi Jogok Európai Egyezményének jogvédő mechanizmusa, a strasbourgi bíróság joggyakorlatával. Az Európai Unió Bírósága pedig 1969 óta ismeri el, hogy az alapvető jogok védelme az Európai Közösség, illetve az Európai Unió általános jogelvei közé tartozik. Most, hogy az Alapjogi Charta – a Lisszaboni Szerződés módosításai révén – az uniós jog része lett, immár a harmadik jogvédő dokumentum fog érvényesülni, legalábbis az uniós joggal összefüggő kérdésekben.
Tisztázandó akkor a három védelmi szint kapcsolata.
Ahogy egyre jobban fejlődnek ezek a védelmi rendszerek, úgy kell egyre inkább egymásra is figyelemmel lenniük. E nélkül párhuzamosságok vagy akár zavarok léphetnek föl a két európai bíróság, a luxembourgi és a strasbourgi bíróság között, illetve az európai bíróságok és a nemzeti bíróságok viszonyában. A kötelező erejű charta alapján, olyan esetekben, amelyek nem érintik az uniós jogot, a bíróságoknak az egyezményt kell alkalmazniuk, és ezt a strasbourgi bíróság vizsgálhatja felül. Az uniós jogot érintő kérdésekben a chartát kell alkalmazni végső soron a luxembourgi bíróság előtt. A belföldi bíróságnak viszont a nemzeti alkotmányt, az egyezményt és a chartát egyaránt figyelembe kell vennie. A Charta kötelezővé emelésével a két európai bíróság gyakorlata közti konvergencia esélye megnő.
További kérdések merülnek fel annak kapcsán is, miszerint napjaink komoly kihívása a hatékony állam sürgetése, a gazdasági válság kérdése és a globalizálódó világ biztonsági kihívása.
A polgárok többsége jogosan vár el hatékony intézkedéseket bizonyos problémák jelentkezése esetén az államtól. Gyakran hangoztatják, hogy a jogállami követelmények betartása a hatékonyság ellen hat, és az Alkotmánybíróság magasztos eszmékre hivatkozva a kormányzás szükséges intézkedéseit akadályozza, vagy a többség érdeke, a közérdek helyett kisebbségi érdekeknek ad elsőbbséget.
Az Alkotmánybíróság a hatékonyság érvényesülését nem vitatja, csakhogy sok esetben a mindenkori kormányzat éppen a hatékonyság érve alatt igényt tart arra, hogy politikai szándékait a közérdek nevében minél kevesebb akadállyal valósíthassa meg. Ezért az aktuálpolitikai érdekek vezérelte hatékonysággal szemben az Alkotmánybíróságnak a jogállamiságba ágyazott hatékonyságot, vagyis a jog ésszerű, kiszámítható és hatékony működésének feltételeit kell szem előtt tartania. Arra kell törekednie, hogy mindezt más alkotmányos érdekekkel is összhangba hozza.
Gondolom, a gazdasági válságból sem a jogállami kritériumok mellőzésén keresztül vezet a ki az út.
Dr. Paczolay Péter: Meggyőződésem szerint nem. A biztonsági kérdések esetében adandó válasznál nyilvánvaló, hogy minden társadalom elemi érdeke, hogy tagjainak és közösségeinek biztonságát garantálni tudja. Az is vitathatatlan, hogy a globalizálódó világ korábban nem tapasztalt természetű biztonsági kihívások elé állíthatja az államokat, de a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc jegyében sem lehet feladni a jogállami követelményeinket, és itt hadd idézzem Benjamin Franklin klasszikus intését, miszerint „aki kész szabadságát a biztonságáért feláldozni, az előbb-utóbb mindkettőt el fogja veszíteni”.
A jogállami követelményeket minden körülmények között fenn kell tartani, ugyanis éppen ezektől várható valódi, hosszú távú megoldás. Ugyanakkor a jogállamiság nem képes megvédeni magát intézményeinek gyenge működése mellett.
http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/az-europai-integracionak-moralis-alapjai-vannak-interju-paczolay-peterrel-az-alkotmanybirosag-elnokevel
Dr. Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság elnökével arról beszélgetünk, vajon EU-tagságunk milyen változásokat hozott a hazai igazságszolgáltatás hétköznapjaiban, különös tekintettel az Alkotmánybíróság tevékenységére és azokra az európai értékekre, melyeket a történelem nehéz vajúdásában szült, és ezért létüktől eltekinteni ma már nem lehet.
Vajon a joggal szemben támasztott követelmények között létezik-e sorrend, és ha igen, akkor melyek azok az elvek, melyek primátusa kimutatható? Az Európai Unió hogyan segíti ezek megvalósítását? Igaza van-e Radbruchnak, amikor azt állítja, hogy a különböző időszakokban az ember hajlamos arra, hogy a hangsúlyt az egyikre vagy a másikra helyezze?
Igen, az ember hajlamos arra, hogy olykor–olykor a hangsúlyt az egyikre vagy a másikra helyezze, például a célszerűségre.
Napjainkban a világot sújtó válság okán elindult a jogállammal kapcsolatos kételyek térhódítása, ezért újra meg újra tudatosítanunk kell azokat a vívmányokat, azokat az értékeket, amelyek bár nem is olyan régen jelentek meg Európa keleti felében, de sokan talán túl könnyen vesznek evidenciának olyan vívmányokat, amelyek jelenleg igen, de korábban még nem hatották át hétköznapjainkat.
Akik átélték a XX. századi diktatúrák rémtetteit, azoknak a jogállamiság kiemelkedő értékessége meghatározó élettapasztalat a jelenben, de Európa nyugati felében sem öröktől fogva léteznek ezek az alapeszmék. Schuman híres nyilatkozata 1950-ben a béke megőrzéséhez szükséges európai föderáció alapjait egy alapvetően gazdasági együttműködés keretében kívánta megteremteni, fő célként akkor még nem jelent meg az emberi jogok érvényesítése vagy a demokrácia terjesztése.
Több mint 20 évvel később, a hetvenes évek közepén került az integráció vállalt céljai közé az emberi jogok tematikája, a jogállamiság és a demokrácia terjesztésének gondolata. Ennek hátterében mindenképpen az áll, hogy a tagállamoknál kimutatható egyfajta közös alkotmányos hagyomány, mely az uniós jogrendet is meghatározza. Ez mindenképpen hatással volt hazánkra, és nemcsak a csatlakozáskor, hanem az új alkotmány kidolgozásakor is. Ezt hangsúlyoztam annak idején az Alkotmány-előkészítő országgyűlési bizottsághoz az Alkotmánybíróság nevében intézett levelemben: az új alkotmánynak is követnie kell a közös európai alkotmányos hagyományt, ami sokban meghatározza az alapértékeket. Az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma megerősíti a tagállamok elkötelezettségét a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett. Az alapértékek és az emberi jogok listája és tartalma tehát alapvetően az új alaptörvényt követően sem változhat. A demokrácia, a népszuverenitás, a köztársaság, a jogállamiság, a hatalommegosztás, a bírói függetlenség, a jogbiztonság éppúgy az új alkotmány alapértékei, mint például az emberi jogok katalógusában az élet védelme, az emberi méltóság, vagy éppen a véleménynyilvánítás szabadsága.
Ezek az értékek tehát már jócskán túlmutatnak a Schuman nyilatkozatában említett gazdasági együttműködésen.
Ez egyértelmű, de látnunk kell, hogy épp ezek jelentik az Európa-eszme lényegét. Az integráció eddigi menetében és jövőjében is döntő szerepe van a morális tényezőknek és értékeknek. A híres olasz történész, Federico Chabod Európa eszméjéről tartott előadásainak a végén azt a summázatot vonta le, hogy „Európa eszméjének és az európai érzületnek a kialakulásában a morális és kulturális tényezőknek abszolút vagy egyenesen kizárólagos elsőbbségük volt”. Chabod ezeket az előadásokat a milánói egyetemen 1943-44-ben tartotta. Nem véletlen, hogy szinte ugyanekkor adott elő az európai civilizációról a híres francia történész, Lucien Febvre is. Számomra természetes tehát annak belátása, hogy az Európai Uniónak morális alapjai vannak: béke, szabadság, emberi jogok. Ebből aktuálisan két dolog következik: egyrészt lehet, sőt kell is kritizálnunk az Európai Unió működését, de több mint hiba, ha az intézmény morális alapjainak létezését vonjuk kétségbe, másrészt nem szűkíthetjük le az EU-tagság előnyeinek kérdését a Brüsszeltől kapott euromilliókra.
A Velencei Bizottság is felhívja a figyelmet az általa fontosnak tartott európai értékekre.
A Velence Bizottság küldetése épp a közös európai alkotmányos hagyomány értékeinek az őrzése és továbbfejlesztése. Ezek az értékek a törvényesség biztosítása, beleértve az átlátható, számon kérhető és demokratikus jogalkotást; a jogbiztonság követelménye; az önkényesség tilalma; a független és pártatlan bírói szervekhez való fordulás joga; az emberi jogok tisztelete; a diszkrimináció tilalma; a törvény előtti egyenlőség elve.
Az Európai Unió nehezen szánta rá magát az alapjogok elismerésére, de aki figyelemmel kíséri az Európai Unióban történteket, az látja, hogy mostanában megindult az emberi jogok uniós elismerésének konkrét folyamata, mely több kérdést is felvet.
Dr. Paczolay Péter: Kétségtelen, hogy ebben a jogfejlődésben kétségek is megfogalmazódnak, melyek a Charta kötelező jellegének elismerésével és az Európai Uniónak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatlakozásával kapcsolatban merülnek fel.
Melyek ezek?
Az európai integráció miatti szuverenitás korlátozásának homályossága, az uniós jogrendszer és a nemzeti alkotmány viszonyának tisztázatlansága és az alapjogok terén fokozódó bizonytalanság. Annak vagyunk most tanúi, hogy az emberi jogi védelem megsokszorozódik. Nagy vívmánynak tartom, hogy az emberi jogok egyetemességének gondolata nem csupán magasztos gondolat ma már, hanem e jogok védelmi mechanizmusaiban is megjelenik. E vívmányt megőrizve mindazonáltal előbb-utóbb a helyzet tisztázása is szükségessé válhat. A nemzeti alkotmányok feladata az alapjogok védelme. Erre ráépül az Emberi Jogok Európai Egyezményének jogvédő mechanizmusa, a strasbourgi bíróság joggyakorlatával. Az Európai Unió Bírósága pedig 1969 óta ismeri el, hogy az alapvető jogok védelme az Európai Közösség, illetve az Európai Unió általános jogelvei közé tartozik. Most, hogy az Alapjogi Charta – a Lisszaboni Szerződés módosításai révén – az uniós jog része lett, immár a harmadik jogvédő dokumentum fog érvényesülni, legalábbis az uniós joggal összefüggő kérdésekben.
Tisztázandó akkor a három védelmi szint kapcsolata.
Ahogy egyre jobban fejlődnek ezek a védelmi rendszerek, úgy kell egyre inkább egymásra is figyelemmel lenniük. E nélkül párhuzamosságok vagy akár zavarok léphetnek föl a két európai bíróság, a luxembourgi és a strasbourgi bíróság között, illetve az európai bíróságok és a nemzeti bíróságok viszonyában. A kötelező erejű charta alapján, olyan esetekben, amelyek nem érintik az uniós jogot, a bíróságoknak az egyezményt kell alkalmazniuk, és ezt a strasbourgi bíróság vizsgálhatja felül. Az uniós jogot érintő kérdésekben a chartát kell alkalmazni végső soron a luxembourgi bíróság előtt. A belföldi bíróságnak viszont a nemzeti alkotmányt, az egyezményt és a chartát egyaránt figyelembe kell vennie. A Charta kötelezővé emelésével a két európai bíróság gyakorlata közti konvergencia esélye megnő.
További kérdések merülnek fel annak kapcsán is, miszerint napjaink komoly kihívása a hatékony állam sürgetése, a gazdasági válság kérdése és a globalizálódó világ biztonsági kihívása.
A polgárok többsége jogosan vár el hatékony intézkedéseket bizonyos problémák jelentkezése esetén az államtól. Gyakran hangoztatják, hogy a jogállami követelmények betartása a hatékonyság ellen hat, és az Alkotmánybíróság magasztos eszmékre hivatkozva a kormányzás szükséges intézkedéseit akadályozza, vagy a többség érdeke, a közérdek helyett kisebbségi érdekeknek ad elsőbbséget.
Az Alkotmánybíróság a hatékonyság érvényesülését nem vitatja, csakhogy sok esetben a mindenkori kormányzat éppen a hatékonyság érve alatt igényt tart arra, hogy politikai szándékait a közérdek nevében minél kevesebb akadállyal valósíthassa meg. Ezért az aktuálpolitikai érdekek vezérelte hatékonysággal szemben az Alkotmánybíróságnak a jogállamiságba ágyazott hatékonyságot, vagyis a jog ésszerű, kiszámítható és hatékony működésének feltételeit kell szem előtt tartania. Arra kell törekednie, hogy mindezt más alkotmányos érdekekkel is összhangba hozza.
Gondolom, a gazdasági válságból sem a jogállami kritériumok mellőzésén keresztül vezet a ki az út.
Dr. Paczolay Péter: Meggyőződésem szerint nem. A biztonsági kérdések esetében adandó válasznál nyilvánvaló, hogy minden társadalom elemi érdeke, hogy tagjainak és közösségeinek biztonságát garantálni tudja. Az is vitathatatlan, hogy a globalizálódó világ korábban nem tapasztalt természetű biztonsági kihívások elé állíthatja az államokat, de a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc jegyében sem lehet feladni a jogállami követelményeinket, és itt hadd idézzem Benjamin Franklin klasszikus intését, miszerint „aki kész szabadságát a biztonságáért feláldozni, az előbb-utóbb mindkettőt el fogja veszíteni”.
A jogállami követelményeket minden körülmények között fenn kell tartani, ugyanis éppen ezektől várható valódi, hosszú távú megoldás. Ugyanakkor a jogállamiság nem képes megvédeni magát intézményeinek gyenge működése mellett.
http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/az-europai-integracionak-moralis-alapjai-vannak-interju-paczolay-peterrel-az-alkotmanybirosag-elnokevel
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)