Strasbourg elkaszálta a 98%-os különadót

G. Szabó Dániel

2013. május 14., kedd 10:15 |
A bíróság szerint a különadó sértette a magántulajdonhoz való jogot. A döntés nem hat ki automatikusan minden érintettre, de akik már Strasbourghoz fordultak, azoknak fontos a döntés. A felperes N.K.M. csaknem ötmillió forintot kap, ügyvédje elégedett az ítélettel. Elképzelhető, hogy a kormány nem várja meg a folyamatban lévő körülbelül 40-50 ügyben az ítéletet, hanem megegyezik azokkal, akik már a strasbourgi bírósághoz fordultak. Giró-Szász András kormányszóvivő kedden azt mondta: a kormánynak 3 hónapja van a fellebbezésre, de az idei költségvetésben lenne pénz a körülbelül ezer érintett teljes kártalanítására is.

A 98 százalékos különadó megsértette a magántulajdonhoz való jogot – állapította meg kedden a strasbourgi emberi jogi bíróság (a bírósági ítélet angolul ezen a linken olvasható). A döntés nem jelenti azt, hogy minden érintettet automatikusan kárpótolnak. Az N. K. M monogramú felperesnek csaknem ötmillió forintot ítélt meg a bíróság.
A kormány mérlegeli a fellebbezést

A kormánynak három hónapja van arra, hogy ebben az ügyben fellebbezéssel éljen, mondta kedden Giró-Szász András kormányszóvivő. Ha a kormány nem él ezzel a lehetőséggel, a bíróság döntése három hónap múlva lép életbe. Arra a kérdésre, hogy ebben az esetben csak a keresetet benyújtókat kártalanítaná-e a kormány vagy mindenkit, akit sújtott a különadó, Giró-Szász András azt válaszolta: előbb meg kell várni, hogy a kormány fellebbez-e az ügyben vagy sem. A kormányszóvivő megjegyezte: emlékei szerint körülbelül ezer embert érintett a 98 százalékos különadó. Ha mindenkit kártalanítanának, az kb. 5 milliárd forintot tenne ki, a kormánynak pedig erre az évre 400 milliárd forintos tartaléka van.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közölte, hogy "tanulmányozza az ítéletet".

A különadó a közszférában dolgozó vezetők végkielégítésének kétmillió forint feletti részét, a beosztottak végkielégítésének 3,5 millió forint feletti részét érintette. Az adó a 2010. január elseje utáni végkielégítésekre vonatkozik.

Az N. K. M. monogramú indítványozó harminc évig volt köztisztviselő. 2011. májusában rúgták ki, végkielégítésként tíz hónapnyi fizetésre volt jogosult, emellett a fel nem használt szabadnapjait is megváltotta a munkáltató. Mivel beosztott volt, a végkielégítésének 3,5 millió forint feletti részét (2,4 millió forintot) kellett 98 százalékkal leadóznia. A strasbourgi bírósághoz 2011 októberében fordult N. K. M., ítéletet kedden hoztak, az eljárás tehát 18 hónapig tartott.
Totalitárius rendszerekre jellemző

A volt köztisztviselő hölgy azért fordult a bírósághoz, mert a különadó szerinte sérti a tulajdonhoz való jogát valamint a diszkrimináció tilalmát is, mivel csak a közszférában dolgozókra érvényes. Érvelése szerint a különadó azért is jogszerűtlen, mert annak indoklása (az ilyen magas végkielégítések szembe mennek a társadalom igazságérzetével és a jó erkölccsel) sérti a jó hírnevét.

A bíróság szerint a különadó a tulajdonhoz való jogot sértette meg. Karsai Dániel, a hölgy ügyvédje elégedett a döntéssel és a kártérítés összegével is (a körülbelül ötmillió forintból 3,2 a kártérítés, a többi az eljárás költségeinek megtérítése). A bíróság nem állapította meg a felperes jó hírnevének sérelmét, egyébként minden lényeges pontban igazat adott a felperesnek.

Az alperes kormány többek között azzal érvelt, hogy a 98 százalékos különadó csak a volt köztisztviselő fizetésének 3,5 millió forint feletti részére vonatkozott, az az alatti összeget csak tizenhat százalékos adó terhelte. Érveltek ezen kívül azzal is, hogy ez az összeg „tizenhat havi magyar átlagfizetésnek felelt meg 2010-ben” és a felperest sem hozta nehéz helyzetbe, nem veszélyeztette az egzisztenciáját a különadó.

A felperes szerint a tulajdonának jogtalan elvétele mellett, a törvény indokolása is – a társadalom igazságérzetének megvédése – totalitárius rendszerekre jellemző, a rendelkezés nem volt előrelátható. Állítása szerint nem volt igaz az sem, hogy az adó nem hozta nehéz anyagi helyzetbe, hiszen miután hirtelen rúgták ki, több mint egy évig munkanélküli volt. Állásának váratlan elvesztése miatt erre az időszakra még felkészülni sem volt ideje.

Az érintettekre nézve esetleg kedvező döntésen felbuzdulva azonban már valószínűleg nem érdemes a bírósághoz fordulni. Az eljárási szabályok szerint erre a sérelem bekövetkeztétől számított fél éven belül van csak lehetőség, ez a határidő pedig már az érintettek túlnyomó többségénél valószínűleg eltelt. Aki korábban már Strasbourghoz fordult, azoknak fontos az ítélet, mivel az ő ügyeikben hasonló ítélet várható. Az ügyvéd tudomása szerint 40-50 ügy lehet folyamatban.

Az ügyvéd szerint az is elképzelhető, hogy a kormány a keddi elmarasztaló döntés után nem várja meg a többi ítéletet, hanem megpróbál megegyezni az érintettekkel.

Harmadszorra sikerült

A különadót először 2005-ig visszamenőleg vezették be, ezt azonban az Alkotmánybíróság elkaszálta, mondván sérti a visszamenő hatály tilalmát. Az alkotmánybírósági döntés után nem a kifogásolt törvényt módosította a kormánytöbbség, hanem az Alkotmányt: jelentősen korlátozták az AB jogköreit, abban bízva, hogy a testület ezután nem fogja elmeszelni az ismételten, csaknem változatlan formában benyújtott különadó-törvényt. Az AB azonban ismét elkaszálta a törvényt, arra hivatkozva, hogy a visszaható hatály a legalapvetőbb jogot, az emberi méltóságot sérti.

Lázár János, a törvény benyújtója szerint a döntés „szembe ment az ország érdekeivel”, a rendelkezés célja az, hogy "az érdemtelen, pofátlan végkielégítéseket felvevők ezeket 98 százalékkal adózzák le”. Az Alkotmánybíróság nem találta ugyanakkor alkotmányellenesnek azt, hogy a különadót 2010-től vezessék be, ami valamelyest azért mégis visszaható hatályú jogalkotás volt, hiszen a törvényt 2010 végén fogadták el.

A törvényt végül, harmadszorra, úgy fogadta el az Országgyűlés, hogy csak a 2010 utáni végkielégítésekre vonatkozzon. A törvény sokakat hozott nehéz helyzetbe, hiszen a végkielégítés összegét többnyire felélték az érintettek.