Összeférhetetlenség merült fel Czine Ágnesnél

 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓ REKTORHELYETTESEKÉNT IS DOLGOZIK

Munkatársunktól

Nem összeegyeztethető, hogy valaki egyszerre legyen az Alkotmánybíróság tagja, és egy egyetem rektorhelyettese. Márpedig Czine Ágnes, a Károli Gáspár Református Egyetem élén álló szakember esetében ez merült fel.

HIRDETÉS

2019 októbere óta mintegy 67,5 millió forint megbízási díjat és jutalmat vett fel a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettesi feladataiért Czine Ágnes alkotmánybíró, aki az Alkotmánybíróság tagjaként legfeljebb tudományos oktatótevékenységet folytathatna keresőfoglalkozásként – derül ki a Károli Gáspár Református Egyetemhez elküldött közérdekű adatigénylésből.

Czine Ágnest 2014 szeptemberében választotta meg az Alkotmánybíróság tagjává az Országgyűlés. A tisztség betöltéséről azonban egyértelműen kimondja az alkotmánybíróságról szóló törvény, hogy az alkotmánybírónak tudományos, oktatótevékenységen kívül nem lehet más keresőfoglalkozása.

Czine Ágnes alkotmánybíró (jobb oldalon) 2021 januárjáig bruttó 67 millió forintot vett fel a református egyetemtől
Fotó: MTI

Ráadásul a nemzeti felsőoktatási törvény elkülöníti a rektori és rektorhelyettesi tevékenységet az oktatói munkától, mivel azok vezetői tevékenységnek minősülnek. Ezt megerősíti az alkotmánybíróságról szóló törvényhez fűzött külön miniszteri rendelet is, amely alapján Czine Ágnes alkotmánybírói tevékenysége és a Károli Gáspár Református Egyetemen betöltött rektorhelyettesi feladatkörei összeférhetetlenek.

Az egyetemtől kikért kifizetési dokumentumokból kiderült, hogy Czine Ágnes 2019. október 1-je óta a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese, amely feladatért 2021. január 1-jéig megbízási díjakkal és jutalmakkal együtt összesen bruttó 67 522 133 forint díjazásban részesült.

Az Alkotmánybíróság honlapján megtalálható vagyonnyilatkozatában Czine Ágnes feltüntette a rektorhelyettesi tevékenységet egyébe jövedelemként, amelyért a vagyonbevallás szerint havi bruttó 1467 900 forint díjazásban részesül.

Lapunk azzal a kérdéssel fordult a református egyetem rektorhelyetteséhez, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e az alkotmánybírói és rektorhelyettesi tisztségeit, valamint szándékában áll-e lemondani valamelyik posztjáról, azonban lapzártáig nem kaptunk választ.

2021. július 30-án Dr. Czine Ágnes a következő közleményt juttatta el szerkesztőségünkhöz:

„A Károli Gáspár Református Egyetem rektora 2019. október 1. napjával megbízott a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási és képzési rektorhelyettesi feladatainak ellátásával, amelyet a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően elfogadtam, és azt az Alkotmánybíróságnak bejelentettem. Ezen feladatok ellátására törvényi lehetőséget adnak az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tv. 10. §-ának (1) bekezdésében foglaltak, amely törvényhely szerint alkotmánybíró tudományos és felsőoktatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó tisztségeket is elláthat, ha az az alkotmánybírói feladatok ellátását nem akadályozza. Ezt követően 2020. június 9. napján azt is bejelentettem az Alkotmánybíróság teljes ülésének, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem szenátusa ideiglenesen megbízott az egyetem rektori feladatainak ellátásával. Az Alkotmánybíróság teljes ülése a bejelentést tudomásul vette. Az oktatási és képzési rektorhelyettesi (rektori) feladatok ellátása az alkotmánybírói feladataim ellátását nem akadályozza, ez a fentiekben hivatkozott jogszabályhely alapján tehát nem összeegyeztethetetlen az alkotmánybírói feladataim ellátásával.”

https://magyarnemzet.hu/belfold/osszeferhetetlenseg-merult-fel-czine-agnesnel-10148462/

Az Európai Bizottság nem hagyja jóvá a helyreállítási tervet, amíg nincs igazságügyi reform Magyarországon

Szűcs Ágnes (EUrologus)

Rendszerszintű problémák vannak a jogállamisággal Magyarországon, az Európai Bizottság pedig kész minden eszközt – beleértve az uniós támogatások felfüggesztését is – bevetni a demokrácia védelmében – mondta Didier Reynders uniós biztos lapunknak adott interjújában.

Az Európai Bizottság mindaddig nem fogja jóváhagyni a magyar nemzeti helyreállítási tervet, amíg az Orbán-kormány nem hajt végre igazságügyi reformot és ad megfelelő garanciákat arra, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által feltárt korrupciós ügyeket megfelelően ki is vizsgálják a nemzeti hatóságok – nyilatkozta Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos az Eurologusnak. Reynders a legújabb jogállamisági jelentés apropóján adott interjút hétfőn három sajtótermék – a Politico brüsszeli, uniós ügyekkel foglalkozó médiuma, a Delo szlovén napilap és az EUrologus – munkatársainak.

Didier Reynders

A kedden nyilvánosságra hozott második jogállamisági jelentés – a tavaly szeptemberihez hasonlóan – négy fő területen elemzi a jogállamiságot: az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni fellépés, a sajtó sokszínűsége, a fékek és ellensúlyok rendszere, és külön hangsúlyt fektet arra, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések demokratikusságát is megvizsgálja.

A jelentés Magyarországgal kapcsolatban többek között megállapítja, hogy:

Továbbra is fennállnak az ügyészség szervezeti felépítésével kapcsolatos aggályok, nincs megfelelő garancia a politikai befolyás kivédésére.

A bírói függetlenséget is egyre kevésbé védi a magyar rendszer – az új fejleményekre példának hozzák a Kúria elnökének kinevezése körüli ellentmondásokat.

A jogbiztonság szempontjából problémás, hogy a kormányzati szervek az Alkotmánybíróságnál fellebbezhetnek a számukra kedvezőtlen ítéletek ellen.

A törvények gyakori módosítása aláássa a jogszabályi környezet kiszámíthatóságát, bizonyos törvényeket még a megszokottnál is gyorsabb tempóban fogadtak el.

Az állami alkalmazottaknak és politikusok vagyonnyilatkozatának nincs rendszerszintű ellenőrzése, a gyanúsan nagy vagyonosodást csak akkor ellenőrizhetik, ha bűnügyi nyomozás is folyik az illető ellen.

Tavaly óta néhány magas rangú tisztviselő ellen is indították eljárást a korrupció gyanúja miatt, de összességében a magas rangú tisztviselők és közvetlen környezetük korrupciógyanús ügyeinek kivizsgálása igen korlátozott.

A korrupcióellenes kormányzati program csak a közszférára korlátozódik, kihagyva a többi kockázatos területet.

A Médiatanács politikai függése aggályos, Klubrádió esete, kormánymédia állami támogatásai és befolyás a médiapiac felett.

Az újságírók közadatokhoz való hozzáférését tovább korlátozták járvány miatt.

A járványhelyzetre való tekintettel az alkotmány kiemelt jogokat adott a kormánynak, amelyek addig lesznek érvényben, míg a kormány máshogy nem dönt.

„A jelentés célja, hogy párbeszédet folytassunk jogállamiságról a tagállamokkal. Ha ez létrejön, és látjuk, hogy a tagállamok javaslatokat tesznek, és megvalósítják a reformokat, az jó. De ha ez nincs meg, akkor minden más eszközt be fogunk vetni” – mondta Reynders.

Az uniós biztos hangsúlyozta: a jogállamisági jelentés egy megelőző eszköz, melynek célja, hogy az uniós jogállamisági kultúrát előmozdítsa. „De nem a jelentéssel fogjuk megoldani a nehéz ügyeket: abban az esetben a bíróságra megyünk, mint a lengyel igazságügy átalakításánál, vagy a legutóbbi magyar törvény esetében, amely a szexuális orientáció alapján alkalmaz hátrányos megkülönböztetést” – tette hozzá.

Reynders azt is kiemelte, hogy a Bizottság különbséget tesz a jól működő tagállami rendszerekre vonatkozó „megjegyzések, észrevételek, aggályok” és jogállamiság rendszerszintű hiányosságai esetében.

Magyarország és Lengyelország esetében rendszerszintű problémák vannak

– mondta, és arról is beszélt, hogy a két ország lényegében ellenáll annak, hogy a Bizottság észrevételeit megfogadja. Bár ezt különböző módon teszik, mert míg Varga Judit igazságügyi miniszter „majdnem minden uniós szintű találkozón” megjelenik, lengyel kollégája, Zbigniew Ziobro el sem megy ezekre.

A biztos szerint nyilvánvalóan „megvan annak az oka”, hogy a 27 uniós ország közül csak Magyarország és Lengyelország kritizálta a jogállamisági jelentés módszertanát, megkérdőjelezve az Európai Bizottság hozzáértését és kompetenciáját az ügyben. Ahogy „az sem véletlen, hogy Magyarország és Lengyelország nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez, és a hetes cikk szerinti eljárás is folyik ellenük.”

Reynders azt ígérte, hogy a következő hónapokban ismét „fel fogja kérni Lengyelországot és Magyarországot, hogy csatlakozzanak az Európai Ügyészséghez, hiszen anélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy megfelelő a csalás és korrupció elleni védelem.”

Ám mivel a két országban komoly problémák vannak és a párbeszéd kereteit kimerítették, az Európai Bizottság tovább akar lépni. „Be kell vetnünk az összes eszközt: hetes cikk szerinti eljárás, kötelezettségszegési eljárás, és legújabb fejleményként az uniós támogatásoknak feltételt támasztó jogállamisági mechanizmus, és a tárgyalások a helyreállítási alapról.

Mateusz Moravieczki lengyel és Orbán Viktor magyar miniszterelnök

© Orbán Viktor Facebook oldala

Ez már nem a megelőzésről szól, hanem a szankciókról

– mondta az uniós biztos.

Az EUrologus kérdésére Reynders elmagyarázta, hogy az Európai Bizottság alapvetően két területen vár el változtatást a magyar kormánytól ahhoz, hogy jóváhagyja a helyreállítási tervet: a költségvetési politikák koordinálásáról szóló Európai Szemeszter országajánlásainak megfelelően reformálják meg az igazságügyi rendszert, hogy ne merülhessen fel kétség az igazságszolgáltatás függetlenségével és politikai befolyástól való mentességével kapcsolatban, és az OLAF jelentései nyomán elinduljanak a korrupciógyanús ügyek vizsgálatai.

Az Elios támogatása az OLAF egyik emblematikus ügye volt

© Túry Gergely

„Biztosak akarunk lenni abban, hogy Magyarországon az uniós költségvetést védő rendszer elégendő garanciát nyújt, és elkezdődnek-e reformok az Európai Szemeszter ajánlásainak végrehajtása érdekében Ezért függesztettük fel a helyreállítási alap elfogadását. Ugyanerről lesz szó a jogállamisági mechanizmusnál is” – mondta a biztos, aki arra is utalt, hogy az uniós intézmény jelenleg azt vizsgálja, teljesülnek-e feltételek az uniós költségvetés védelmét szolgáló eljárás elindításához.

Az EUrologus külön rákérdezett, hogy ez azt jelenti-e, hogy addig, míg a magyar kormány nem hajt végre mélyreható igazságügyi reformot, nem lesznek uniós támogatások, Reynders válasza határozott volt:

Igen, de ezt már megmondtuk tavaly is. Most csak ezt ismételjük. Elég logikus, hogy a reformok hiánya aggaszt minket. Konkrét reformtervekre, új törvényekre van szükség, hogy lássuk a valódi elkötelezettséget.

A Pegasus-üggyel kapcsolatban Reynders még viccelődött is azzal, hogy nem tudja, őt lehallgatták-e. Komolyra fordítva a szót pedig elmondta, hogy az Európai Bizottság mesterséges intelligenciáról szóló ajánlásaiban is szerepel, hogy bizonyos, igen jól indokolt esetekben – például a terrorizmus elleni küzdelem – indokolt lehet a modern technológia használata. „A gond az, mikor minden másra használják: arra, hogy civil szervezeteket, politikusokat vagy újságírók ellenőrizzenek – ez a jogállamiság nyílt megsértése” – szögezte le. 

https://hvg.hu/eurologus/20210720_didier_reynders_europai_bizottsag_helyreallitasi_alap_jogallamisagi_jelentes

A lengyel alkotmánybíróság döntése után itt az új fogalom: Polexit

 

Infostart / Fóris György

2021. július 15. 17:52

 

Előzmények:

A lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az uniós bíróság döntését

Apokaliptikus képet festettek az első sajtójelentések a lengyel alkotmánybíróság EU-bírósági döntést megtagadó ítéletéről, egyaránt vélelmezve Lengyelország leendő kilépését az unióból, és azt, hogy a folyamat gyógyíthatatlan sebeket ejthet az EU kohézióján.

„Kétségessé vált Lengyelország jövője az Európai Unióban” – írta már címében a brüsszeli EUobserver, cikke bevezetőjében pedig úgy vélte, hogy a jelenlegi lengyel kormányzati és intézményi rendszer ezzel „megtette az első lépést a Rubicon átlépésére az EU-jogról folytatott háborújában”.

▾hirdetés

 

A brit Financial Times némileg visszafogottabban azzal indított, hogy a szerdai alkotmánybírósági döntéssel „a jogállamiság megítélése körül zajló Varsó–Brüsszel-ellenségeskedés tovább eszkalálódott”, majd utóbb egyes megszólalók véleményeként fordul elő többször is cikkben, hogy Lengyelország ezek szerint a kilépés útjára lépett.

Donald Tusk, korábbi többszörös lengyel kormányfő (utóbb öt évig az Európai Tanács elnöke, majd mostanáig az Európai Néppárt elnöke) maga is azzal indított, hogy szerinte „a Jog és Igazságosság Párt elhagyja az Európai Uniót” (és most „a lengyel népen múlik, hogy ebben megakadályozza” – tette hozzá, nyilván már a következő választásra is készülve).

Hasonlóképpen látta a helyzetet a lengyel jogállamisági ombudsman, Adam Bodnar is, akinek szavait számos tudósítás közölte, midőn kijelentette:

Lengyelország egy „lépésről lépésre haladó jogi Polexit folyamatában van”,

afelé haladva, hogy „kivezessék a lengyel igazságszolgáltatás rendszerét az EU jogrendjéből”.

Hallgassa most!

„Az Európai Bíróság döntésének a megtagadása egyértelműen az Európai Unióból való kilépés irányába tett lengyel lépés” – vélte közös nyilatkozatában a holland Jeroen Lenaers (az EP bel- és igazságügyi csoportjának néppárti szóvivője), valamint a szintén néppárti lengyel Andrzej Halicki, aki ugyanennek az EP-szakbizottságnak az alelnöke.

Manfred Weber, az EP néppárti frakció elnöke azzal kommentálta az alkotmánybírósági döntést, hogy az „komoly aggodalomra” ad okot, és a fejlemény „valamennyi lengyel számára figyelmeztetésül kell hogy szolgáljon, ha elkötelezett európaiak és európai jövőt akarnak gyerekeiknek és unokáiknak. A lengyel „kormány egyértelműen a Polexit útjára lépett” – tette hozzá a német képviselő.

Lengyelország EU-ból történő kiléptetésének szándékát vélelmezte Guy Verhofstad, a liberális frakció vezére is, míg a szocialista pártcsoport spanyol elnöke, Iratxe García Pérez arra hívta fel a figyelmet, hogy

a lengyel bíróság döntése szerinte „támadás az EU jogrendje ellen”,

és szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság és az EU-tanács „minden rendelkezésre álló eszközzel” reagáljon.

Akad olyan vélemény is – Jakub Jaraczeskitől, a Democracy Reporting International nevű német nem-kormányzati szervezet kutatójától idézte a brüsszeli Euractiv –, hogy a lengyel kormánynak elsősorban „arra volt szüksége, hogy valamilyen jogi pajzsot kapjon a luxembourgi bíróság ítéletei ellen, és ezt a politikailag elkötelezett lengyel bíróság meg is adta neki”.

Értelemszerűen a hivatalos lengyel reagálások mindettől szögesen eltérőek voltak. Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyminiszter azzal üdvözölte a szerinte „egyetlen helyes döntést”, hogy ezzel „az alkotmány és a normalitás elhárítja a lengyel belügyekbe való beavatkozási kísérleteket”, valamint az „EU különböző szervezetei által indított jogi agressziót”.

Amihez Janusz Kowalski, a Jog és Igazságosság Párttal szintén szövetséges Egyesült Lengyelország képviselője még azt tette hozzá, hogy

itt volt az ideje, hogy az „Európai Bírósággal úgy bánjanak, ahogyan megérdemli.

Totálisan figyelmen kívül kell hagyni a politikailag motivált luxembourgi bírók törvénytelen akcióit.”

Szakértők megjegyzik, hogy bár az első reagálások hajlanak a végletességre, azért azt is látni kell, hogy igazából nem új kérdés megbolygatásáról van szó. Thomas Jefferson emlékirataiból tudható, hogy már az amerikai legfelső bíróság két évszázaddal ezelőtti megteremtésénél sem volt egyértelmű a testület tagjainak élethosszig tartó kinevezése és az alkotmányhoz viszonyított jogosítványainak aktuális értelmezése.

A kérdés kezdettől fogva az volt, hogy egy demokráciában

mennyiben szavatolható a demokratikus legitimitás egy olyan testületnél, amely mögött nem áll közvetlen választói mandátum,

viszont amely adott esetben parlamenti többséggel születő törvényeket, demokratikusan választott kormányzati döntéseket kérdőjelezhet meg. Jefferson szerint az évtizedek alatt saját véleménye is változó volt a kérdés kapcsán.

Még komplikáltabbá válik ugyanez a kérdés egy nemzetek közötti szervezet részben nemzetek feletti szabályrendszerét megőrizni hivatott nemzetközi bíróság esetében. Amelynek állásfoglalása egyaránt érintheti az EU-jog és a nemzeti jog primátusát, illetve az EU-bíróság és a nemzeti alkotmányok, további az utóbbiakért felelős nemzeti bíróságok viszonyrendszerét.

A tavalyi karlsruhei EKB-döntés idején számos szakértő felvetette, hogy amikor a német alkotmánybíróság hatáskörtúllépést vélt megállapítani a luxembourgi bírói testület döntése kapcsán, akkor ennek mérlegelése azt a kérdést is exponálta, hogy ha a nemzeti bíróságoktól elvitatják az uniós jog megkérdőjelezését, akkor EU-szinten a luxembourgi bíróság egyedül marad, mint ez utóbbi megítélésének végső illetékes és legitimnek minősített fóruma. Miközben látszólag nem tartozik elszámolással senki felé. Ami – pusztán jogelméleti síkon – vissza is vezet az évszázadok óta ugyanezen dilemmával szembesülő amerikai legfelső bíróság legitimációjának a kérdéséhez.

Elemzők mindenesetre már tavaly, a karlsruhei ítélet kapcsán arra figyelmeztettek, hogy

egy alkotmányjogi vita európai uniós szintű lefolytatása előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz.

Azzal, hogy Mateusz Morawiecki idén márciusban annak tisztázást kérte a lengyel alkotmánybíróságtól, vajon kimondható-e az, hogy a nemzeti alkotmányból levezetett nemzeti jog elsőbbséget kell, hogy élvezzen az európai uniós joghoz képest, továbbá, hogy a nemzetállamok mozgásszabadsággal kell, hogy rendelkezzenek annak eldöntésében, bármi is volt a végső szándéka, lényegében ehhez a vitához is startjelzést adott.

A kép teljességéhez tartozik, hogy a lengyel kormányfő nem elsőként vagy egyedüliként exponálta így kérdést, hiszen korábban – kevésbé látványos ügyekben – egy dániai és egy csehországi esetben már született luxembourgi döntés megkérdőjelező nemzeti bírósági ítélet. Ezt tetőzte be a tavaly májusi, Európai Központi Bank kapcsán hozott karlsruhei ítélet, ami viszont már elég nagy figyelmet is keltett. (Utóbb tovább tetézte ezt, hogy idén májusban aztán ugyanezt a német alkotmánybírósági döntést az Európai Bizottság meg kötelezettségszegési eljárással formálisan megkérdőjelezte.)

Lengyelország esete annyiban növelte még inkább az ügy iránti érdeklődést, hogy az uniós intézmények és az amúgy is több tekintetben euszkeptikus lengyel kormány között már fél évtizede zajlik egy szerteágazó jogértelmezési vita, sőt, ezek miatt már jogállamisági eljárás is folyamatban van Varsó ellen. A mostani fejlemény ennek kontextusában helyezte az esetet.

Azt ugyan sokan kétlik, hogy a szerdai alkotmánybírósági döntés valóban automatikusan Lengyelország kilépési folyamatának a kezdetét jelentené (különös tekintettel arra, hogy a lengyel közvéleményben eközben kiugróan magas az EU-tagság támogatottsága). Az azonban nagy bizonyossággal előre látható, hogy a lépés EU-intézményi válaszlépéseket fog kiváltani (miként előre látható, hogy ugyanez lesz a következménye annak is, ha és amikor a lengyel alkotmánybíróság végül – mostani hírek szerint valamikor augusztus elejéig – kimondja a nemzeti jog elsődlegességét az EU-joghoz képest).

Ez a forgatókönyv viszont azt vetíti előre, hogy a kérdésben különböző oldalakon álló tagállami csoportok nagy valószínűséggel felzárkóznak majd valamelyik oldal – a lengyel értelmezés és az EU-intézményi álláspont – mögé, amivel

egy ponton túl immár kormányzati szintű vitákban feszülnek majd egymásnak a vélemények

az EU-jog és a nemzetközi jog elsőbbségének, valamint az Európai Bíróság pontos illetékességének a megítélésről.

Az is jól látszik, hogy egy ilyen vita inkább lesz politikai, mint tisztán jogi, mivel ezen a ponton az unió alapszerződése nem kínál teljesen egyértelmű kapaszkodót. Az uniós jog elsőbbségének kérdése ugyanis alapítás óta mindmáig esetjogi bírósági döntéseken, nem pedig valamennyi tagországra egységesen érvényes, alapszerződésben rögzített jogi kötelezettségen alapul.

Valószínűleg nem véletlen, hogy Didier Reynders, európai bizottsági igazságügyi biztos a napokban arra figyelmeztetett, hogy egy ilyen vita, ha összuniós szinten kirobban, esetleg helyrehozhatatlan kikezdheti az EU alapjait – idézte a belga biztost a Financial Times.

https://infostart.hu/kulfold/2021/07/15/a-lengyel-alkotmanybirosag-dontese-utan-itt-az-uj-fogalom-polexit

 

Csütörtökön kezdődhet a polexit?

 

- bv -

- BV -

2021.07.14. 11:05

Akár Lengyelország uniós kilépését is kezdeményezheti a varsói kormány. Mateusz Morawiecki kormányfő még márciusban nyújtotta be az uniós alapelvet megkérdőjelező indítványt, s döntsön bárhogyan a testület, garantált az újabb konfliktus Brüsszel és Varsó között.

Várhatóan csütörtökön dönt arról a lengyel alkotmánybíróság, hogy a nemzeti jog elsőbbséget élvezhet-e az uniós jogokkal szemben – írja az Euronews. Az Európai Unió Bírósága 1964-ben fogalmazta meg az „elsőbbség elvét”, amely kiköti: az európai intézmények által alkotott jog beépül a tagállamok jogrendszerébe. Ezáltal a kötelező erejű európai jogi aktus abszolút elsőbbséget élvez a nemzeti jogok felett.

A LENGYEL JOBBOLDALI JOG ÉS IGAZSÁGOSSÁG (PIS) KORMÁNYPÁRT AZONBAN EZT AZ ALAPELVET IS MEGKÉRDŐJELEZTE A SOK KRITIKÁT KIVÁLTOTT IGAZSÁGÜGYI REFORM SORÁN.

A 2019-ben elfogadott, a sajtóban csak „szájkosártörvényként” hivatkozott jogszabály az Európai Bizottság szerint sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, ezért kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelországgal szemben. Mivel a testület ajánlásait Varsó nem vette figyelembe, Brüsszel az Európai Unió Bírósága elé vitte az ügyet.

Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki szerint azonban az igazságügyi reform nemzeti hatáskörbe tartozik. Márciusban a kormányfő a lengyel nemzeti jog és az uniós jog közötti hierarchiára vonatkozó indítványt nyújtott be; a lépés nagy riadalmat okozott Brüsszelben. Akkor a bizottság levélben fordult a varsói vezetéshez, amiben leszögezte:

Az indítvány az uniós jog alapvető elveit vitatja, az Európai Unió Bíróságának ítéletei minden uniós tagállami hatóságra és bíróságra nézve kötelező érvényűek.

Az alkotmánybíróság korábban már elnapolta döntését, az Euronews szerint azonban a héten meghozzák ítéletüket. „Amennyiben az alkotmánybíróság a lengyel kormány ellenében foglal állást, az EU Bírósága kényszerítheti a kormányt az igazságügyi reform egyes elemeinek visszavonására” – írja a brüsszeli hírportál. Hozzáteszi azonban:

HA AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG A LENGYEL KORMÁNY MELLETT FOGLAL ÁLLÁST, ÉS KIMONDJA, HOGY AZ UNIÓ EGYES RENDELKEZÉSEI ALKOTMÁNYELLENESEK, AKKOR LENGYELORSZÁG MÓDOSÍTHATJA ALKOTMÁNYÁT, VAGY AKÁR A KILÉPÉSÉT IS KEZDEMÉNYEZHETI AZ EURÓPAI UNIÓBÓL.

https://index.hu/kulfold/2021/07/14/lengyelorszag-eu-birosagi-reform-alkotmanybirosag/

AZ ALKOTMÁNYOS ÖNAZONOSSÁG AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG DÖNTÉSEIBEN

 2021. június 30.

„Tíz évvel ezelőtt, 2011. április 18-án az alkotmányozó hatalom új alapokra helyezte Magyarország alkotmányos berendezkedését. A korábbi alkotmánybíráskodás fő feladata a rendszerváltás lezárása, a jogrendszer – mondjuk így – „diktatúrátlanítása és jogállamosítása” volt. Az Alaptörvény elfogadásával az alkotmányozó egy politikailag neutrálisabb, mindazonáltal nagyon erős alapjogvédelmi felhatalmazással rendelkező, az európai fősodorba jobban beleillő alkotmánybíróság létrehozása mellett tette le a voksát.” Ezt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke mondta a Magyar Jogász Egylet által szervezett, az „Értékek és intézmények a tíz éves Alaptörvényben” címet viselő konferencián, amelyen minden jogi hivatásrend képviseltette magát.

Az Alkotmánybíróság elnöke kifejtette, hogy az új típusú alapjogi bíráskodással egyidejűleg megszűnt az actio popularis intézménye, és ezzel az Alkotmánybíróság negatív jogalkotói szerepe visszaszorult. Sulyok Tamás hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény nem csak  Magyarországon belül ró fontos szerepet az Alkotmánybíróságra. Az európai uniós klauzula értelmében a magyar Alkotmánybíróság kiemelt feladata, hogy az Európa-barátság jegyében az európai egység ügyét előre vigye. Ennek következtében az Alkotmánybíróság az elmúlt évtized  során nagy hangsúlyt fektetett az európai alkotmányos párbeszédre, és ez a jövőben sem lehet másként. Az esetleges konfliktusos helyzeteket  párbeszéd útján kívánja feloldani.

Az Alkotmánybíróság elnöke előadásában hangsúlyozta a magyar Alkotmánybíróság integrációs felelősségét is, amelynek értelmében meg kell óvnia a magyar alkotmányos berendezkedés egyediségét jelentő értékeit, lényegében a magyar alkotmányos identitást. Mint elmondta: „Csak ennek a védelmével valósulhat meg az egység a sokféleségben és maradhat a Szerződések szerinti mederben az integrációs folyamat. Ki kell emelnünk, hogy a tagállami alkotmányok közül egyedülálló módon csak a magyar Alaptörvény tartalmazza az alkotmányos identitás védelmének követelményét, amely így az Alkotmánybíróság és minden állami szerv számára kötelező.”

Sulyok Tamás leszögezte: „Az Alaptörvény a társadalmi béke záloga.” Véleménye szerint  aki manapság  a társadalmi béke és a közrend elsődleges garanciáját, jelesül az Alaptörvényt kívánja alkotmányellenes eszközökkel ignorálni,  kiiktatni, megsemmisíteni, az a demokratikus párbeszéd  keretein kívül helyezi magát.

„Az ilyen, egyértelműen alkotmányellenes és a társadalmi rendet fenyegető megnyilvánulásokkal szemben az Alkotmánybíróság mint az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve csakis a zéró tolerancia elvét tarthatja érvényesítendőnek. Az Alkotmánybíróság – mint eddig is – minden alkotmányos eszközzel a legmesszebb menőkig él, és élni is fog annak érdekében, hogy megvédje a társadalmi békét, a polgárok és társadalmi szervezeteik alapvető jogait, személyi és vagyoni biztonságát.” – fejtette ki az elnök.

Az Alaptörvény hatályba lépése óta eltelt 10 esztendőt összegezvén Sulyok Tamás a következőket ismertette.

„Az Alkotmánybíróság 867 érdemi határozatot hozott és 264 jogszabályi rendelkezést, valamint 132 bírói döntést semmisített meg határozataiban. 44 mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, 61 alkotmányos követelményt írt elő, és 57 alkalmazási tilalmat rendelt el, azaz  összesen 558 esetben avatkozott be a hatalmi ágak által meghozott aktusokkal összefüggésben az alapjogok és alkotmányos rend védelme érdekében.

Az Alkotmánybíróság tevékenységét azonban nem csupán kvantitatív alapon fontos megítélni. Tartalmi, kvalitatív szempontból is igen jelentős alapjogvédelem-erősítő fejlődést tett lehetővé a tíz éve született Alaptörvény.

Jelentős vívmányok születtek a legfontosabb alapjogok tekintetében.

Az Alkotmánybíróság több ízben megvédte a sajtó szabadságát, a demokrácia egyik legfontosabb intézményes előfeltételét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk terjesztése, és alaptörvénybeli feladatának ellátásáért senki nem marasztalható el. Az Alkotmánybíróság világossá tette, hogy a tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, és a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását.

A vallásszabadsággal összefüggésben az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a különböző vallási közösségek tagjai között nem tehető különbség: minden vallási közösség valamennyi tagját megilleti a vallásszabadság joga.

Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenséget sem engedte csorbítani. Alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentését előíró törvényi szabályokat. Kifejtette továbbá, hogy az Alaptörvényből nem következik olyan nemzetbiztonsági érdek, amely a bírók megszorítás nélküli nemzetbiztonsági ellenőrzésének szükségességét igazolná.

Fontos és előremutató döntések születtek a gyülekezési jog gyakorlása kérdésében is. Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg a testület, amiért a törvényalkotó nem szabályozta a gyülekezéshez való alapjog és a magánszférához való alapjog kollíziója esetén az ütköző alapjogok feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit.  Mindezzel egy új technikát honosított meg a hazai alkotmánybíráskodásban, a fair balance, németül schonender Ausgleich, azaz az alapjogok közti egyensúly elvét.

Az Alkotmánybíróság legnagyobb nemzetközi figyelmet kiváltó határozata az úgynevezett kvóta-határozat volt. Ebben az Alaptörvény uniós klauzulájának absztrakt értelmezése alapján megállapította, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.

A határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Európai Unió az Alapjogi Charta és az Európai Unió Bírósága révén az alapvető jogok kielégítő védelmét biztosítja. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem mondhat le az emberi méltóság és az alapvető jogok védelméről, és biztosítania kell, hogy az Európai Unióban megvalósuló közös hatáskörgyakorlás ne járjon az emberi méltóság vagy más alapvető jogok lényeges tartalmának sérelmével.

Az Európai Unió közös hatáskörein túlterjeszkedő uniós jogi aktusokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a két fő korlátot állapított meg. A közös hatáskörgyakorlás egyrészt nem sértheti Magyarország szuverenitását, másrészt nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével.

Szintén az elmúlt évtized nagy sikerei közé tartozik, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz típus, vagyis az alaptörvény-ellenes bírói ítéletet támadó alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak tekintendő az Emberi Jogok Európai Bírósága szempontjából. A magyar Alkotmánybíróság nem megkerülhető, mielőtt bárki a strasbourgi szervhez fordulna panaszával, igénybe kell vennie a hazai intézmény eljárását.”

Beszéde zárásaként az Alkotmánybíróság elnöke a múltat felidézve és a jövőbe tekintve így összegzett: „Az Alaptörvénnyel az Alkotmánybíróság a rendszerváltás zárókövéből a jogállami jogrend zárókövévé vált. Amíg ugyanis a rendszerváltás záróköveként az Alkotmánybíróság az absztrakt utólagos normakontroll hatáskörét gyakorolva negatív jogalkotóként jellemzően a törvényhozó hatalom felett gyakorolt alkotmányos kontrollt, addig az Alaptörvény szerint a jelenlegi Alkotmánybíróság mindhárom hatalmi ág: a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom felett is alkotmányos kontrollal él, és az Alkotmánybíróságnak egyedül az alkotmányozó akarata előtt kell meghajolnia. Ebben a struktúrában válik az Alkotmánybíróság a jogrendboltozatának meg- és fenntartójává. Bízom benne, hogy ez a zárókő még sok további évtizedig fog szilárd tartást biztosítani hazánk jogrendjének.”

https://www.alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/az-alkotmanyos-onazonossag-az-alkotmanybirosag-donteseiben

Pokol Béla: A Chávez-féle alkotmánypuccsot másolhatja le a magyar baloldal

 

2021. június 30. 19:59

Az alkotmánybíró szerint az Alaptörvénybe is be kell építeni az ezt megelőző alkotmányos garanciákat.

Az egykori marxista venezuelai elnök, Hugo Chávez alkotmánypuccsreceptjét követné a baloldal, amikor azt hirdetik, hogy kormányra kerülésük esetén kétharmados többség hiányában is átírnák az Alaptörvényt – mutat rá új könyvében Pokol Béla. Az  alkotmánybíró kötetét a Magyar Nemzet idézi.

 

Pokol az Államcsíny és alkotmánypuccs című könyvben arra figyelmeztet, hogy már 2011-ben megjelentek olyan felvetések – például a balliberális Magyar Narancsban –, amelyek elfogadhatónak nevezték, hogy az akkori ellenzék kormányra kerülve, de kétharmados parlamenti többség hiányában is alkotmányozzon, például egyszerű népszavazással.

 

Az elmúlt fél évben ezek a felvetések újra előkerültek, lapunk is rendszeresen beszámol az újabb és újabb ötletekről.

 

Bár ez az eljárás egyértelműen és teljes mértékben illegitim lenne, Pokol Béla úgy látja, hogy egy alkotmánypuccsot jóval nehezebb megelőzni és megakadályozni, mint egy kormánypuccsot. Ezt azzal indokolja, hogy míg a kormányhatalmi szintű államcsíny még annak megtörténte előtt, titkosszolgálati eszközökkel jórészt megelőzhető, egy alkotmánypuccs esetén erre már nincs akkora esély. Ugyanis az illegitim alkotmányozási kísérlet idejére a kormányhatalmi erők már uralják az államot, ezért egyszerűen félretolhatják az állam alkotmányi kereteit, és a meg nem szerzett alkotmányozó hatalom felett rendelkezve vágnak bele az államhatalom alapjainak az átalakításába.

 

Az egykori alkotmánybíró megoldási javaslattal is előállt.

Szerinte a kormányhatalom megszerzésére legálisan készülődő, de eközben a alkotmánypuccsot is előkészítő politikai szerveződések ellen még akkor kell fellépni, amikor még a kormányhatalmon kívüli státusban vannak. Ezt pedig a „belső ellenállás” növelésével, vagyis az alaptörvény védelmének megerősítésével gondolja megvalósíthatónak.

 

Az alkotmány illegitim átírásának megakadályozására például alaptörvény-kiegészítésként annak rögzítését javasolja a szerző, hogy az alkotmánymódosítás – vagy az új alkotmány készítése – a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben és kizárólag az erre előírt módon lehetséges, míg az ezt kikerülő út alkotmányellenes és tilos. Az alkotmányos garanciának az alaptörvényen belüli rögzítése azért is fontos Pokol Béla szerint, mert akár Nyugaton is bevett gyakorlattá válhat az alkotmányellenes eljárásmód. Szavai szerint ugyanis a nyugati világ fősodrú szellemi-politikai áramlataira az jellemző, hogy még a nagyobb jogsértések esetében is elnézőek.

 

A Magyar Nemzet emlékeztet: az alkotmánypuccs baloldali elképzelése eredetileg Hugo Chávez venezuelai elnök nevéhez fűződik, s Dél-Amerikában gyorsan teret hódított a törvényellenes precedens. Pokol Béla felidézi, hogy a marxista vezető egy új alkotmányt akart létrehozni 1998-ban, ám nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados parlamenti többsége. Mozgástere bővítésére ezért az általa kinevezett kormány kiadott egy rendeletet, amely alapján Chávez szűk parlamenti többsége egy bizalmi embereikből és jogászaikból álló „alkotmányozó gyűlést” hívott össze.

 

Itt készítették elő azt az alkotmányszöveget, amelyet a parlament kikerülésével, közvetlen népszavazás útján akarták elfogadtatni.

A referendumra vonatkozólag pedig olyan többségi kritériumokat állapítottak meg, amelyek ütköztek a hatályos alkotmánnyal. Ezután a kormány azt a kérdést intézte az alkotmányossági kérdésekben illetékes ottani legfelsőbb bírósághoz, hogy megteheti-e ezt alkotmányosan. A Chávezhez közel álló bírói többség pedig úgy érvelt, hogy bár az alkotmány hallgat a közvetlenül a nép által létrehozható alkotmány lehetőségéről, ám ez nem jelenthet tilalmat. Ezzel gyakorlatilag alkotmányosnak ismerték el Chávez tervét, amely végül meg is valósult.

 

A Pokol Béla által alkotmánypuccsnak nevezett modell ragadósnak bizonyult Latin-Amerikában, ezt a megoldást vette át később Ecuador és Bolívia is.

 

Nyitókép: MTI Fotó, Szigetváry Zsolt

https://mandiner.hu/cikk/20210630_pokol_bela_alkotmanyos_puccs_del_amerikai_baloldal