Az autokrácia trükkje: az emberek igazságérzete nevében nekimenni a bíróságoknak

erdelyip plankog

Az új nemzeti konzultációval a kormány a bíróságok ellen is hergel.
Több kérdés is kifejezetten a független igazságszolgáltatást támadja, miközben a parlament megszavazta, hogy nem fognak kifizetni jogerősen megítélt kártérítéseket.
A háttérben zajlik a jogi keretrendszer faragása a kormány ízlése szerint.
A szintén illiberális vezetésű Lengyelországban már előrébb jár ez a folyamat, ott napi bíróellenes műsor megy a köztévén.
Így lehet az „emberek igazságérzetét” az autokratikus törekvések szolgálatába állítani.
Évek óta folyik a Fidesz kommunikációs háborúja a civil szervezetek ellen a kormányzati médiabirodalom és a nemzeti konzultációk segítségével. Olyan lendülettel, hogy bíróság is elmarasztalta Rogán Antal minisztériumát, mert valótlanságot írtak a civilekről a konzultációban.

A parlament fideszes többsége különféle jogszabályokat is kitalált, hogy megnehezítsék a civilek életét, de ezeket, például a külföldi támogatásokról vagy a civilek különadójáról szóló törvényeket a gyakorlatban nem alkalmazzák.


A bíróságok ügyében ehhez képest eddig fordított volt a helyzet. Kommunikációs támadások korábban nem nagyon történtek, de folyamatos volt a jogi mérnökösködés, új jogszabályok és rendeletek születtek, amiket azonnal alkalmaztak is, hogy a NER ki tudja terjeszteni a befolyását az igazságszolgáltatásban.

MOST VISZONT A KORMÁNY ELKEZDETT SZTORIT ÉPÍTENI A BÍRÓSÁGOK ÜGYE KÖRÉ IS.

Orbán Viktor januári sajtótájékoztatója.Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP
Jogállami finomságok kocsmanyelven
Az első lövést a miniszterelnök adta le év eleji sajtótájékoztatóján. Arról, hogy az államnak kártérítést kellene fizetnie jogerős bírósági döntés alapján azért, mert szegregáltan oktattak a gyöngyöspatai iskolában, azt mondta:

„Én nem vagyok gyöngyöspatai, de hát azért, ha ott élnék, mégis megkérdezném, ez hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap.”

A szintén jogerős bírósági ítéletek alapján megítélt börtönkártérítések ügyét azzal a példával érzékeltette: a kifogások között szerepel, hogy egyes zárkákba nem süt be a nap.

A két esetben nemcsak az a közös, hogy a miniszterelnök eltorzította a valós képet (a szegregációs kártérítésnek semmi köze a „munkavégzéshez”, a börtönkártérítések egyáltalán nem csak a napsütésről szólnak) – hanem az is, hogy elvont jogállami témákat hétköznapi, átélhető sztorivá tett, amihez mindenki azonnal tud érzelmileg kapcsolódni.

Pedig mindkét esetben alapvető demokratikus jogállami vívmányokról van szó: egy államnak kötelessége biztosítani, hogy polgárait ne érje megkülönböztetés származásuk alapján, és kötelessége az is, hogy tisztességes viszonyokat biztosítson az elítélteknek. A demokratikus jogállamok régen túljutottak azon a felismerésen, hogy mindenkinek jobb, ha ezeket a szabályokat betartjuk. Ezekkel a lépésekkel viszont kisebbségben lévő, népszerűtlen csoportok „járnak jól”, és a járnak jól itt annyit jelent, hogy érvényesülnek az alapvető demokratikus jogaik. Egy kellően gátlástalan politikai erő pedig itt észreveheti a lehetőséget arra, hogy a többségben lévőket hergeljék ezzel.

Minden ellenség egy csoportban
A közvéleményt heti rendszerességgel szondázó kormányzat legalább két kampánylegyet üt egy konzultációs csapásra: új ellenségnek kijelölte a gyöngyöspatai romákat és a kártérítést kapó elítélteket, és közben egy mozdulattal ugyanebbe a csoportba terelte a bíróságokat, és az ügyvédeket is. Mindehhez hozzácsaptak a szegedi Szeviép-ügyet, ahol fegyelmi eljárás is indult egy bíró összeférhetetlensége miatt.

ÍGY PEDIG MEGALKOTTÁK A NAPLOPÓK ÉS BŰNÖZŐK PÁRTJÁN ÁLLÓ, KORRUPT BÍRÓSÁGOK KÉPÉT.
Ez a kép már alkalmas arra, hogy a társadalom szemében gyengítse a független bíróság tekintélyét, hiszen olyan dolgokat művelnek, ami szemben áll „az emberek igazságérzetével”.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője ma reggel a Magyar Nemzetnek adott interjújában pont a „börtönbizniszt” emlegetve arról beszélt, hogy

„AZ ÍTÉLKEZŐ BÍRÓK IS HIBÁSAK EBBEN A HELYZETBEN”

noha a kártérítéseket lehetővé tévő jogszabályt a fideszes többség fogadta el 2015-ben. Kocsis a hétfői interjúban arról is beszélt, hogy

„AZ IS TÉNY, HOGY A BÍRÓI KAR FIGYELEMRE MÉLTÓ RÉSZE ELFOGULT A BALOLDALLAL POLITIKAI ÜGYEKBEN.”

Kövér László korábban így fogalmazott: „A gyöngyöspatai kárpótlási ügyben egy szűk kisebbség az ügyvédek és a Soros-féle háttérhatalom hálózatának segítségével jelentős összegeket akar zsebre tenni.” A Fidesz bevetette egyik kedvenc eszközét, a nyelvpolitikát is (ennek jelentőségéről korábban részletesen írtunk): az új szóvirág, amit minden fórumon terjesztenek, a „börtönbiznisz”.


Tüntetés a szabad bíróságokért és a romák kirekesztése ellen.Fotó: Halász Júlia
További politikai előny a Fidesznek, hogy mindenkit, aki ellenvéleményt fogalmaz meg ebben a témában, és a jogállam mellett áll ki, legyen az ellenzéki politikus vagy civil, automatikusan a bűnözők barátjaként mutathat be. És ezt általában meg is teszik, a kormánymédiában gondosan kikeresve a legsúlyosabb bűneseteket.

A jogállami intézmények elleni hergelés miatt már tiltakoztak is társadalomtudósok és civil szervezetek, volt tüntetés a témában. Már önmagában is káros, ha egy kormány kampányolni kezd a bíróságok ellen, a közbizalmat az is rombolja, ha mindez megmarad kommunikációs szinten. De az ilyen kampányok sokszor jogi változásoknak ágyazanak meg.

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS JOGI KERETRENDSZERÉNEK FARIGCSÁLÁSA PEDIG AZ UTÓBBI IDŐBEN SEM ÁLLT LE.
Jelenleg három olyan kérdés van, ami meghatározhatja a magyar bíróságok pályáját a következő néhány évben.

1. A rendszer tetejének megszállása
A választási ügyek politikai szempontból például kiemelten fontosak a Fidesz számára. Ők alkották meg a választási törvényt, ők diktálják a tempót a Nemzeti Választási Bizottságban, de mindez semmit sem ér, ha végül egy bíróságra kerülő választási ügyben nem a számukra kedvező döntés születik.

Hogy ezt, és sok másik kritikus témát bebiztosítsanak, különbírósági rendszert hoztak volna létre, ide került volna a választáson kívül még egy sor politikai szempontból érzékeny ügy, a bírói helyeket pedig részben az államigazgatásból, minisztériumokból és kormányhivatalokból érkező emberekkel töltötték volna fel.

A különbíróságok létrehozásának először 2016-ban futottak neki, de akkor a kétharmados többség hiányában nem sikerült a dolog. A 2018-as választási győzelem után új lendülettel fordultak a témának, de a 2019-es EP választás európai eredménye nehéz helyzetbe hozta a Fideszt, gesztust kellett tenni mérsékelt szövetségeseiknek, és a különbíróságos projektet ezért elengedték.

Tavaly év végén, néhány héttel azután, hogy Varga Judit igazságügyminiszter bejelentette, hogy lemondanak a különbíróságok bevezetéséről, egy nagyon sokféle jogszabályt egyszerre módosító, úgynevezett salátatörvényt fogadott el a fideszes többség, ami a meglévő bírósági rendszert több ponton is megváltoztatta.

A legfontosabb módosítás lehetővé teszi az állami intézményeknek, hogy bizonyos esetekben az alkotmánybírósághoz fellebbeznek, hogy az alsóbb szintű bíróságok számukra kedvezőtlen döntéseit megváltoztassák. Az alkotmánybírákat a parlament választja, kivétel nélkül a fideszes többségnek köszönhetik a megbízásukat.

Vegyünk egy példát: egy állampolgár választási ügyben tesz panaszt, de azt a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasítja. A panaszos bírósághoz fordul az NVB döntése ellen, ahol jogerősen az ő javára döntenek. Korábban itt volt a történet vége. Mostantól viszont az NVB a jogerős döntést az Alkotmánybíróságon támadhatja meg, ahol már régóta a Fidesz emberei ülnek, és a kormány politikai szempontjai sokkal jobban érvényesülnek, mint más bíróságokon.

A tavaly év végi módosítás a Kúria befolyását is megnövelte, és lehetővé tette, hogy az alkotmánybírák átüljenek a Kúriára. Ennek azért van jelentősége, mert a Kúria jelenlegi elnökének, a mérsékelt Darák Péternek hamarosan lejárt a mandátuma, és a helyére minden valószínűség szerint Varga Zs. András alkotmánybíró, a Fidesz egyik legfontosabb jogi ideológusa kerülhet.

Ezek a változások azt mutatják, hogy a kormány rájött: felesleges egyéni bírákra nyomást gyakorolni, mondjuk fegyelmi ügyekkel, vagy felépíteni egy drága különbírósági rendszert, elég az igazságszolgáltatás legtetejét megszállni. A legfontosabb, politikailag kényes ügyek ugyanis előbb vagy utóbb úgyis a Kúria vagy az Alkotmánybíróság előtt fognak kikötni.

2. Fél éve azt sem tudták kicsoda, ma mindenki Senyei György Barnára figyel
Az igazságszolgáltatás szinte az egyetlen olyan komoly önálló hatalommal rendelkező állami terület, ahol a Fidesz nem igazán tudta kiterjeszteni a befolyását az elmúlt 10 évben. Ez a ritka kudarcuk Handó Tünde tavalyi távozásában csúcsosodott ki. Handó megüresedő helyére a Fidesz nagy meglepetésre a bírósági körökben sem különösebben ismert Senyei György Barnát nevezte ki. Senyei még csak néhány hónapja van a hivatalában, és a bírák többsége – beleértve Handó kritikusait – eddig szimpátiával figyeli a tevékenységét.


Senyei György BarnaFotó: Halász Júlia
Nem tudni viszont, hogy mi Senyei terve azokkal a bírósági vezetőkkel, akiket Handó nevezett ki az elmúlt években, gyakran vitatott körülmények között. A bírák egy része szerint ebben a témában a meghatározó lépés az ország egyik legfontosabb és legnagyobb bíróságának, a Fővárosi Törvényszék vezetőjének kinevezése lesz.

A bíróságot jelenleg megbízottként Tatár-Kiss Péter vezeti, ő egy tavalyi fegyelmi ügy miatt nem kimondottan népszerű a beosztottjai között. A Fővárosi Törvényszéket korábban Fazekas Sándor vezette (míg összen nem rúgta a port Handóval), ő pedig minden valószínűség szerint újra pályázik majd a posztra. Ha Senyei visszahelyezi a Fővárosi Törvényszék élére Fazekast, az sokak szerint azt jelenti, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem fog majd visszaélni a vezetői kinevezésekkel, mint ahogy azt Handó tette éveken át.

3. Ami nem a miénk, az nincs
Magyarországon a büntető igazságszolgáltatás politikailag érzékeny részében a bíróságoknak nem mindig jut szerep. Bizonyos ügyek el sem juthatnak a bíróságokig. A Polt Péter vezette ügyészség ugyanis nem emel vádat olyan ügyekben, amik a Fidesz legfontosabb vezetőit vagy azok családtagjait veszélyeztetnék.

Sokak szerint ez a megközelítés, a bíróságok marginalizálása az igazságszolgáltatás más részein is megfigyelhető.

Az elmúlt években a parlament úgy változtatott bizonyos eljárásjogi szabályokat, hogy egyre drágább és bonyolultabb legyen az állampolgároknak bíróság elé vinni a vitás ügyeiket. Vannak persze teljesen legitim érvek a perek számának csökkentése mellett, de egyesek szerint ezeknek a törekvéseknek egy része arról is szól, hogy a NER nem akarja, hogy az autonóm módon működő bíróságok érdemben alakíthassák a társadalmi viszonyokat Magyarországon, így inkább megpróbálják az igazságszolgáltatás szerepét általában is csökkenteni.

A lengyel példa
Ha bíróellenes kampányról van szó, a magyar konzultáció egyelőre csak halvány utánzata annak, ami Lengyelországban zajlik évek óta. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) akkora lendülettel vágott „az igazságügyi reformba” (ennek lényege, hogy a politikai vezetésnek legyen sokkal nagyobb befolyása a bíróságok működésére), hogy amiatt már 7-es cikkely szerinti eljárást is indított az Európai Bizottság.

A TÖBB HULLÁMOS JOGI TÁMADÁSSOROZATOT PEDIG LENGYELORSZÁGBAN IS HEVES MÉDIAKAMPÁNNYAL TÁMOGATJÁK MEG.
A lengyel köztévében minden hétköznap este adják a Kaszt című, bírók elleni lejáratóműsort. A „kaszt” elnevezés a lengyel kormánypárt köreinek kedvelt szóhasználata, így nevezik a bírók „kiváltságos osztályát”, akinek szerintük még a kommunista időkből maradtak meg az előjogaik. Működik külön Twitter-csatorna Kastawatch néven, ami bírók adatait közli, és volt bíróellenes kormányzati plakátkampány is.


Tüntetés Varsóban az igazságügyi reform ellen 2020 januárban.Fotó: Beata Zawrzel/NurPhoto
Ennek keretében többek között egy olyan bíró esetére hivatkoztak, aki kolbászt lopott. Az illető bíró már korábban nyugdíjba ment, és kiderült róla, hogy mentális zavarai voltak, a kormánypárti körök többek között ennek alapján hergelték az embereket a teljes intézményrendszer ellen.

Tavaly kiderült az is, hogy konkrétan az igazságügyi minisztériumból irányítottak bírók elleni internetes lejárató- és zaklatókampányt. Erről nyíltan beszélt egy volt dolgozó, aki részt vett ilyen kampányokban, aztán kiszállt. Februárban fizikailag is megtámadtak egy bírót Rybnikben.

A fenyegető hangulat erősödése mellett tavaly 300 bíró tervezett nyugdíjba vonulni. Ez a szám még 1-2 évvel korábban is általában feleannyi volt évente. Ugyanakkor az is igaz, hogy az igazságügyi reformmal szembeni tiltakozások is nagyon erősek voltak, százezres tüntetések is előfordultak az elmúlt években.

Az emberek az elit ellen
A független igazságszolgáltatással szembeni fellépés jellegzetesen illiberális törekvés, ami mind a magyar, mind a lengyel kormánypárt jellemzője. A támadások mögötti indoklás viszont inkább e pártok másik jellegzetességével írható le: a populizmussal.

A populista politika erők szerint általában ők az embereket képviselik az elittel szemben. A két csoport közül az emberek egyégesen tiszták, szemben az egységesen korrupt elittel. A politika feladata pedig az emberek akaratát tükrözni. (Erről beszélt egy korábbi interjúnkban Cas Mudde holland politikatudós, a populizmus kutatója is: „A Nyugat bűnrészessége, hogy fenntartják a Fidesz illiberális rendszerét”.)

Ebből pedig az is következik, hogy a populista elképzelés szerint lényegében nincsenek legitim kisebbségi érdekek, vagy jogos fékek a hatalom előtt, hiszen ezek a fékek az emberek akaratát korlátoznák.

ÍGY LEHET „AZ EMBEREKRE” HIVATKOZVA AUTOKRATIKUS TÖREKVÉSEKET MEGVALÓSÍTANI.
A Fidesz politikusai persze nem mindig hirdették ugyanezt, lépésről lépésre jutottunk el oda, hogy illegitimnek tartják a hatalom kontrollját.

Hasonló a helyzet a médiával: most már azt is tagadják, hogy egyáltalán létezik független média, vagy hogy a médiának feladata lenne a hatalom ellenőrzése. Ez sem volt mindig így. 2014-ben Gulyás Gergely még a 444-nek adott interjúban arra a kérdésünkre, „feladata egy híradónak, hogy ellenőrizze a hatalmat?”, azt választolta: „természetesen”.

Kovács Zoltán tavaly novemberben már azt közölte egy nemzetközi újságírókból álló küldöttséggel, hogy szerinte a média feladata nem a hatalom ellenőrzése, és a „független újságírók, akik mégis ezt teszik, politikai aktivisták”.

Borítókép: Kiss Bence
https://tldr.444.hu/2020/03/02/az-autokracia-trukkje-az-emberek-igazsagerzete-neveben-nekimenni-a-birosagoknak