Sorsdöntő hónap

A június sorsdöntő hónap lesz az EU számára. Június 21-én a német alkotmánybíróság az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programja elleni kereset ügyében hoz ítéletet, két nappal később pedig a brit szavazók arról döntenek, hogy országuk kilépjen-e az EU-ból. Mindkettőnek komoly következményei lesznek az EU hosszú távú politikai és gazdasági stabilitása szempontjából.

A két döntés közül a német alkotmánybíróság ítélete számít a kevésbé látványosnak, azonban az a maastrichti szerződés EKB általi interpretálásának lényegét érinti. A felperesek, akik között német parlamenti képviselők is vannak, azt a kérdést tették fel, hogy vajon a Bundesbanknak részt kell-e vennie az EKB közvetlen monetáris tranzakciós programjában (Outright Monetary Transactions, OMT), miután érvelésük szerint az sérti az EU-szerződés 123. és 125. cikkét, amelyek állításuk szerint tiltják a pénznyomda révén megvalósuló állami mentőcsomagokat. Különösképpen a válság által sújtott országok állampapírjainak vásárlására vonatkozó korlátlan EKB-kötelezettségvállalást kifogásolják, amelyet Mario Draghi EKB-elnök „bármi áron” kifejezéssel írt le.
Az OMT program értelmében azoknak a befektetőknek, akik ilyen államkötvényeket vesznek, nem kell aggódniuk egy potenciális csőd miatt; még a csődveszély bekövetkezte előtt az EKB felvásárolja a befektetőktől a veszélyeztetett állampapírokat. Csak annyira van szükség, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmushoz forduljanak, a pénzügyi alap pedig gyors segítséget tud nyújtani az eurózóna összes tagállamának. Ennek eredményeképpen a kötvénytulajdonosoktól a gazdaságilag egészséges eurózóna-tagállamok adófizetőihez kerül át a csődkockázat vállalása.
A német alkotmánybíróság előtt lévő kérdés az, hogy vajon ez a mechanizmus, amelyet már jóváhagyott az Európai Bíróság, összeegyeztethető-e Németország alkotmányával; különösképpen azzal, hogy az OMT aláássa-e a Bundestag költségvetési jogköreit. Ebben a kérdésben az Európai Bíróság nem dönthet.

Két okból kifolyólag a bíróság várhatóan feltételekhez köti a Bundesbank OMT-ben való részvételét. Állítólag a Bundesbank már konzultált a bírósággal az EKB mennyiségi lazítási programjáról, és a bíróság a hírek szerint arra szólított fel, hogy vegyék ki a központi bankok közös kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket az államkötvény-vásárlásokat illetően. A bíróság előzetes véleménye azt is megfogalmazta, hogy az EKB túlléphette mandátumát.

Ha a bíróság ezt az érvelést követi, és ítéletében a Bundesbanknak az OMT-programban való részvétele ellen dönt, akkor a döntés az egészséges és a válság által sújtott gazdaságok közötti kamatfelárak növekedését okozza, ami tükrözi majd a valódi kockázatokat a befektetők felé. Ez véget vetne az álmodozásoknak, és egyben lépést jelentene az elszámoltathatóság erősítése felé, valamint az eurózónát visszahelyezné azon feszes költségvetési keretek közé, ami nélkül egyetlenegy gazdasági rendszer sem tud fennmaradni.

A második döntés, amely a brit EU-tagságra vonatkozik, még fontosabb következményekkel járhat. A népszavazás újabb megrázkódtatást jelent Nagy-Britannia Európa többi részével való viharos kapcsolatának hosszú történetében. Nagy-Britannia 1973-ban harmadik próbálkozásra tudott csatalakozni az EU elődjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez, miután Charles de Gaulle francia elnök 1963-ban és 1967-ben is megvétózta az ország belépését.

Nagy-Britannia és az EU kapcsolata kezdettől fogva feszült volt. A csatlakozási feltételekkel szembeni, Nagy-Britannián belül tapasztalt jelentős ellenkezés miatt már 1975-ben is népszavazást tartottak a tagságról. A brit szavazók többsége a benn maradás mellett voksolt. Azok után, hogy 1979-ben hatalomra került, Margaret Thatcher miniszterelnök lecsillapította a szkeptikusokat azzal, hogy speciális feltételeket tárgyalt ki az ország számára.

Az elmúlt években tapasztalt euróválság azonban felélesztette az Európával szembeni szkepticizmust. Habár Nagy-Britannia a gyakorlatban csak részlegesen vesz részt a válságot kezelő uniós intézkedések finanszírozásában, azonban a szigetországban egyre növekszik a félelem azzal kapcsolatban, hogy egy nap majd az országnak és adófizetőinek kell megmenteniük a dél-európai államokat és az uniós bankokat. Ezzel egy időben az európai menekültválság is elkezdte tépázni a britek idegeit. Thatcher, illetve az 1970 és 1974 között kormányzó Edward Heath miniszterelnök idejében Nagy-Britannia szigorította a Nemzetközösségből az országba irányuló bevándorlást. Ma pedig azzal kapcsolatban alakult ki félelem, hogy az EU-ból egy új bevándorlási hullám indul el az ország irányába.

Valószínűleg a Brexit kockázatai miatt a még bizonytalan szavazók jelentik majd azt a szavazati bázist, amelyre szükség lesz ahhoz, hogy az ország ne lépjen ki az EU-ból. A referendum azonban rávilágít az EU súlyos hiányosságaira, illetve arra, hogy vezetői képtelenek egy hihető és meggyőző stratégiát kidolgozni a kontinenst érő kihívások kezelésére.
Bármi lesz is a két júniusi döntés eredménye, egy dolog biztos: az EU és intézményei iránti feltétel nélküli bizalom ideje lejárt.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org

Szerző: Hans-Wernes Sinn, a Müncheni Egyetem közgazdászprofesszora, az Ifo gazdaságkutató intézet volt elnök
http://www.vg.hu/gazdasag/sorsdonto-honap-470792