Három hónappal az európai parlamenti választások előtt Németországban eltörölték a háromszázalékos küszöböt.
NOL| 2014. február 26.
Az indoklás szerint az alaptörvénybe ütközött, mert sértette a választási esélyegyenlőséget. A német alkotmánybíróság elnöke szerint az esélyegyenlőséggel szemben egyetlen fontos érvet lehet felvonultatni, ez pedig a parlament működőképességének fenntartása. Ha ugyanis túl sok kis párt kerül be a törvényhozásba, akkor az nehezítheti, sőt, ellehetetlenítheti a döntéshozást és a felelős kormányzást. Ám a német taláros testület szerint az EP-t egyelőre korai lenne a Bundestaghoz hasonlítani, itt a stabil többség nem olyan fontos. A parlamenti küszöb a német parlamenti választásokon továbbra is megmarad.
A döntésnek különösen a szélsőjobboldali NPD örülhet, amely így nem az esélytelenek nyugalmával indul a májusi szavazáson. Az anyagi gondokkal küzdő párt számára fontos, hogy a számítások szerint már egy százalékos támogatással is lehet palamenti mandátumot szerezni - és ekkor jogosultak költségvetési támogatásra is.
A parlamenti küszöb eltörlését 19 kis párt (köztük a Kalózok, a Szabad Választók vagy épp az NPD) és ezer magánszemély nyújtotta be, arra hivatkozva, hogy a német választási rendszer őket hátrányos helyzetbe hozza, senki sem akarja egy olyan szervezetre adni a voksát, amelyről sejthető, hogy nem ugorja meg a parlamenti küszöböt. A német alkotmánybíróság egyébként 2011-ben már alkotmányellenesnek minősítette a parlamenti küszöböt az EP-választásokon, tavaly az öt százalékot háromra csökkentette, és most pedig ezt is eltörölte.
A német alkotmánybírák döntése a magyar választási rendszerre természetesen nincs hatással, bár – igaz, nem teljesen megalapozottan – sokan és sokszor hivatkoztak rá, hogy nálunk 1989-ben a német modellt vették át, beleértve az akkor négy, később öt százalékosra emelt parlamenti küszöböt. Akkor ennek még volt jelentősége, mert a hat parlamenti párt mellett volt három olyan szerveződés is, amely három százalék feletti, két másik pedig két százalékhoz közeli szavazatarányt ért el. Ha küszöb híján mindannyian bekerülnek az országgyűlésbe, 11 frakció alakulhat, és a kicsik – amelyek együttesen a voksok csaknem 14 százalékát szerezték meg – akár a kormányalakításba is beleszólhattak volna.
Mára azonban a parlamenti küszöb gyakorlatilag értelmét veszítette – állítja László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Egyre kevesebb párt állított ugyanis országos listát – ami a mandátumszerzés feltétele –, ráadásul a választók felismerték, hogy a kevésbé esélyes szerveződésekre leadott szavazatok elvesznek. Emiatt 1994-ben és 1998-ban már csak két, 2002-ben három olyan párt volt, amely értékelhető, legalább két-három százalék körüli eredményt ért el. Igaz, ha 2002-ben a MIÉP 4,3 százalékkal, a Centrum 3,9 százalékkal és a Munkáspárt 2,1 százalékkal parlamenti erővé válik, biztosan más lett volna a kormány összetétele.
Azóta viszont a kisebb pártok szinte esélytelenül indulnak a választásokon: 2006-ban a MIÉP, 2010-ben pedig az MDF ért el olyan eredményt – több mint két százalékot –, ami parlamenti küszöb híján az országos listáról néhány mandátumot eredményezett volna. A kabinet alakításába azonban már nem szólhattak volna bele.
László kérdésünkre hangsúlyozta: bizonyos, hogy az ötszázalékos küszöb eltörlése az európai parlamenti választáson semmilyen következménnyel nem járna. Annak a pártnak ugyanis, amely a Magyarországnak jutó 21 mandátumból legalább egyet meg kíván szerezi, el kell érnie ezt a szavazatarányt.
Az országgyűlési választás esetében is hasonló a helyzet. A kicsik nagy valószínűséggel csak az országos listáról kerülhetnének be a parlamentbe, ehhez pedig a jelenlegi szabályok szerint a két-három százalék is kevés lenne. Ilyen támogatottságra a szakértő szerint ma az ismeretlen szerveződések egyike sem számíthat.
2014. február 26., szerda
2014. február 21., péntek
Kossuth Rádió, 2014. február 20., Hírek 14:00
„Nem csitulnak az indulatok Kijevben. Orvlövészek lövik a rendvédelmi erők tagjait az egyik szálloda tetejéről. Az ukrán belügyminisztérium azt tanácsolja az embereknek, hogy ne menjenek az utcára, mert ott fegyveresek vannak. A rendvédelmi szervek megkezdték a terroristák felkutatását és ártalmatlanná tételét. Az ukrán titkosszolgálat volt első elnökhelyettese szerint a terrorellenes vizsgálat bármelyik ukrán állampolgárra vonatkozhat, és csak tovább súlyosbítja az országban kialakult helyzetet. A volt képviselő szerint a terrorellenes művelet gyakorlatilag egyet jelent a szükségállapot bevezetésével.”
http://index.hu/bloghu/mandiner/2014/02/21/kijevben_orvloveszek_lovik_a_rendoroket_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxcv
http://index.hu/bloghu/mandiner/2014/02/21/kijevben_orvloveszek_lovik_a_rendoroket_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxcv
2014. február 17., hétfő
Az Ab elnökét ismét beválasztották az uniós bírójelölteket véleményező bizottságba
Ismét beválasztotta az Európai Unió Tanácsa Paczolay Pétert, a magyar Alkotmánybíróság (Ab) elnökét az Európai Unió bíróságaiba jelölt bírák és főtanácsnokok alkalmasságát véleményező bizottság tagjai közé - közölte az Ab hétfőn.
Paczolay Péter az egyetlen a testületben, aki a legutóbb csatlakozott tizenhárom tagállam valamelyikét képviseli, a magyar Ab-elnököt az Európai Unió Tanácsa másodszor választotta be a héttagú testületbe, megbízatása négy évig tart. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett február 11-ei keltezésű határozat szerint a bizottság tagja Andreas Vosskuhle, a német szövetségi alkotmánybíróság elnöke, Lord Mance, az angol legfelsőbb bíróság bírája, Pauliine Koskelo, a finn legfelsőbb bíróság elnöknője, Christiaan Timmermans, a luxembourgi bíróság volt holland bírája és Luigi Berlinguer, olasz európai parlamenti képviselő.
A bizottságot továbbra is Jean-Marc Sauvé, a francia államtanács alelnöke vezeti. Az Európai Unió Bíróságának tagjait a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki azt követően, hogy konzultáltak a jelölteket véleményező bizottsággal. Paczolay Péter tavaly október óta tiszteletbeli elnökeke a Velencei Bizottságnak, az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületének.
Paczolay Péter a Velencei Bizottság munkáját 1991 óta segíti, 2001-ben lett a testület póttagja, 2005-ben rendes tagja, 2009 és 2011 között alelnöke, második négyéves mandátuma 2013 nyarán járt le, a kormány nem jelölte újra, azt követően választotta a Velencei Bizottság tiszteletbeli tagjává. (MTI)
Paczolay Péter az egyetlen a testületben, aki a legutóbb csatlakozott tizenhárom tagállam valamelyikét képviseli, a magyar Ab-elnököt az Európai Unió Tanácsa másodszor választotta be a héttagú testületbe, megbízatása négy évig tart. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett február 11-ei keltezésű határozat szerint a bizottság tagja Andreas Vosskuhle, a német szövetségi alkotmánybíróság elnöke, Lord Mance, az angol legfelsőbb bíróság bírája, Pauliine Koskelo, a finn legfelsőbb bíróság elnöknője, Christiaan Timmermans, a luxembourgi bíróság volt holland bírája és Luigi Berlinguer, olasz európai parlamenti képviselő.
A bizottságot továbbra is Jean-Marc Sauvé, a francia államtanács alelnöke vezeti. Az Európai Unió Bíróságának tagjait a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki azt követően, hogy konzultáltak a jelölteket véleményező bizottsággal. Paczolay Péter tavaly október óta tiszteletbeli elnökeke a Velencei Bizottságnak, az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületének.
Paczolay Péter a Velencei Bizottság munkáját 1991 óta segíti, 2001-ben lett a testület póttagja, 2005-ben rendes tagja, 2009 és 2011 között alelnöke, második négyéves mandátuma 2013 nyarán járt le, a kormány nem jelölte újra, azt követően választotta a Velencei Bizottság tiszteletbeli tagjává. (MTI)
2014. február 14., péntek
Román alkotmánymódosítás: megkezdődött a tervezet normakontrollja
Az alkotmánybíróságnak legkésőbb hétfőig kell megfogalmaznia észrevételeit, mielőtt a tervezet a parlament plénuma elé kerül.
Megkezdődött román alkotmánymódosító tervezet normakontrollja pénteken: a parlamenti különbizottság által kidolgozott tervezetről az alkotmánybíróságnak legkésőbb hétfőig kell megfogalmaznia észrevételeit, mielőtt az a parlament plénuma elé kerül. "Nem nekünk kell megmondanunk, hogy egy vagy kétkamarás legyen a parlament" - jelentette ki az ülés előtt Augustin Zegrean, az alkotmánybíróság elnöke, arra utalva, hogy Traian Basescu államfő és a jobbközép ellenzék a kétkamarás rendszer megtartása miatt ellenzi a szociálliberális kormánytöbbség által kidolgozott alkotmánymódosítást.
Mint mondta, azt vizsgálják, hogy a tervezet összhangban van-e a hatályos alkotmánnyal.
A hatályos román alkotmány korlátokat szab az alaptörvény módosításának: ezektől csak akkor tekinthet el a törvényhozás, ha nemcsak módosítja az alkotmányt, hanem új alaptörvényt fogad el.
Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását. A módosítás nem érintheti továbbá a köztársasági államformát, az ország területi integritását, a többpártrendszert, az igazságszolgáltatás függetlenségét és nem korlátozhatja az emberi jogokat.
A február elején véglegesített tervezetbe egy különálló székelyföldi vagy partiumi közigazgatási térség alkotmányos feltételei is bekerültek. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslatára a szövegező különbizottság elfogadta azt, hogy a megalakítandó régiókon belül a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződhessenek: az ilyen kezdeményezéseket a bukaresti parlamentnek sarkalatos törvényben kellene jóváhagynia. Az RMDSZ ettől és a romániai magyarság számára előrelépést hozó többi rendelkezéstől tette függővé: támogatja-e az alkotmánymódosítást.
A normakontroll után a tervezet a román törvényhozás elé kerül. A módosítást mindkét háznak kétharmados többséggel kell elfogadnia, ha pedig különböző formában szavazzák meg, akkor a két ház együttes ülésén háromnegyedes többség dönthet a tervezet végső formájáról.
A módosított alkotmány akkor lép hatályba, ha azt - a parlamenti szavazás után egy hónapon belül - érvényes népszavazás is megerősíti. Az alkotmánymódosító referendumot a május 25-i európai parlamenti választásokkal egy időben készül megrendezni a román kormánykoalíció.
MTI
Megkezdődött román alkotmánymódosító tervezet normakontrollja pénteken: a parlamenti különbizottság által kidolgozott tervezetről az alkotmánybíróságnak legkésőbb hétfőig kell megfogalmaznia észrevételeit, mielőtt az a parlament plénuma elé kerül. "Nem nekünk kell megmondanunk, hogy egy vagy kétkamarás legyen a parlament" - jelentette ki az ülés előtt Augustin Zegrean, az alkotmánybíróság elnöke, arra utalva, hogy Traian Basescu államfő és a jobbközép ellenzék a kétkamarás rendszer megtartása miatt ellenzi a szociálliberális kormánytöbbség által kidolgozott alkotmánymódosítást.
Mint mondta, azt vizsgálják, hogy a tervezet összhangban van-e a hatályos alkotmánnyal.
A hatályos román alkotmány korlátokat szab az alaptörvény módosításának: ezektől csak akkor tekinthet el a törvényhozás, ha nemcsak módosítja az alkotmányt, hanem új alaptörvényt fogad el.
Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását. A módosítás nem érintheti továbbá a köztársasági államformát, az ország területi integritását, a többpártrendszert, az igazságszolgáltatás függetlenségét és nem korlátozhatja az emberi jogokat.
A február elején véglegesített tervezetbe egy különálló székelyföldi vagy partiumi közigazgatási térség alkotmányos feltételei is bekerültek. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslatára a szövegező különbizottság elfogadta azt, hogy a megalakítandó régiókon belül a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződhessenek: az ilyen kezdeményezéseket a bukaresti parlamentnek sarkalatos törvényben kellene jóváhagynia. Az RMDSZ ettől és a romániai magyarság számára előrelépést hozó többi rendelkezéstől tette függővé: támogatja-e az alkotmánymódosítást.
A normakontroll után a tervezet a román törvényhozás elé kerül. A módosítást mindkét háznak kétharmados többséggel kell elfogadnia, ha pedig különböző formában szavazzák meg, akkor a két ház együttes ülésén háromnegyedes többség dönthet a tervezet végső formájáról.
A módosított alkotmány akkor lép hatályba, ha azt - a parlamenti szavazás után egy hónapon belül - érvényes népszavazás is megerősíti. Az alkotmánymódosító referendumot a május 25-i európai parlamenti választásokkal egy időben készül megrendezni a román kormánykoalíció.
MTI
Paczolay: Fő cél az alkotmányos kultúra átmentése
Ars Boni jogi folyóirat
Az MTA Jogtudományi Intézet sarkalatos törvényekről szóló beszélgetéssorozatán ezúttal az alkotmánybíróságot érintő változások kerültek sorra – ismerteti az Ars Boni jogi folyóirat. Mint írják, a Jakab András moderálásával megrendezett beszélgetésen Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, Chronowski Nóra, Tilk Péter és Tóth Gábor Attila egyetemi oktatók, a téma szakértői elemezték az elmúlt évek fejleményeit és az előttünk álló kihívásokat.
Az egyik legfontosabb kérdés ma az Alkotmánybíróság (AB) helye a hatalommegosztás új rendszerében. A beszélgetés résztvevői között nem volt vita abban, hogy az Alkotmánybíróságot érintő változásokat nem lehet csupán az Alkotmánybíróságról szóló törvény (Abtv.) alapján megítélni, a helyzet elemzéséhez az Alaptörvény újításait is vizsgálni kell. Az AB Alaptörvény utáni helyzetének értékelést már különbözőképpen értékelték a szakértők.
Chronowski Nóra szerint sok lényeges módosítás történt, amelyek „lényegileg megváltoztatták az AB-nek a hatalommegosztásban kivívott helyzetét”, változatlan maradt ugyanakkor az alkotmánybíráskodás elkülönült, centralizált osztrák modellje. A Pécsi Egyetem oktatója sajnálatosnak nevezte, hogy a szabályozás nem egy esetben a jogalkotó preventív vagy egyenesen az AB döntéseit szankcionáló lépései nyomán alakult.
Paczolay Péter felidézte, hogy amikor az új alkotmány vitája és ezzel az Alkotmánybíróságot érintő joganyag reformja elkezdődött, az AB-n belül is több álláspont jelent meg a változásokkal kapcsolatban. Ő maga a változások irányával és a jogalkotó által megfogalmazott legfőbb célokkal egy fontos kérdés kivételével egyetértett, és úgy gondolja, hogy az Alaptörvény után egy új egyensúly alakult ki, amelyben az Alkotmánybíróság megőrizte jogvédő szerepkörét.
Alkotmánybíróság
Verdiktet hirdet az Alkotmánybíróság. Az új helyzetben a testület hitele is tét
Ahogy ezt az Alaptörvény parlamenti vitájában is elmondta, a pénzügyi tárgyú törvényekkel kapcsolatos hatáskör-korlátozást elfogadhatatlannak és károsnak tartja, mivel példátlan és veszélyes, hogy a jogrend egy területét az Alkotmánybíróság csak kivételesen és néhány szempontból vizsgálhatja.
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint az új rendszert érintő legfontosabb problémák nem az új alkotmánnyal keletkeztek, hanem az Alaptörvény és Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításai során következtek be, amelyek megbontottak egy koherens rendszert, mivel a kétharmados parlamenti többség nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy szinte már rutinszerűen kivonja az AB hatásköre alól a vitás kérdések eldöntést.
Tilk Péter szerint bár az új Abtv.-ben vannak jó irányok, (például a jogegységi határozatok felülvizsgálhatóságának kimondása) sajnos a reformok kapcsán erőteljesen megjelenik az a felfogás, amely a hatékonyság, gyorsaság szempontjait helyezi előtérbe a jogvédelem rovására. A Pécsi Egyetem oktatója szerint károsak a jogalkotó olyan cinikus megnyilatkozásai, mint például Alkotmánybíróság hatáskör-korlátozását kodifikáló törvényjavaslat (amely a 98 százalékos különadóról szóló első AB-döntés után néhány órával már fenn volt a parlament honlapján) indokolása, amely szerint a korlátozásra azért van szükség, mert a jogállam annyira megszilárdult, hogy szükségtelen a testület korábbi hatásköreinek fenntartása.
Az alkotmánybírák jogállását illető változások kapcsán kritizálta a megbízatási idő 12 évre emelését, mivel véleménye szerint „akinek 9 év nem elegendő arra, hogy alkotmánybíróként kiteljesedjen, annak 12 sem lesz elég”. Tilk nem ért egyet azzal a módosítással sem, amely szerint a bírák megbízatása az új tag megválasztásáig meghosszabbodik, mivel ez visszaélésékre adhat okot, hiszen nem érdeke egy új tag választása egy olyan politikai erőnek, amelynek politikailag előnyös a kiváló tag hivatalban tartása.
Tóth Gábor Attila messzebbről indította a helyzet elemzését, mivel szerinte az Alkotmánybíróságot érintő reform nem elszigetelt jelenség, nem az elmúlt húsz év szakmai tapasztalatainak összefoglalása, hanem egy általános rendszer-átalakítás része, ezért „az ördög nem a részletekben, hanem éppen az egészben van.”
A kétharmados törvények korábbi konstrukcióját nem tartotta ugyan hibátlannak, legfőképpen a választási rendszer torzító hatása miatt (megfelelő körülmények esetén az összes választópolgár harmada kétharmados többséghez juttathat egy pártot a parlamentben), de megítélése szerint kétségkívül működőképes rezsim volt. Általánosságban is úgy gondolja, hogy egy nem föderális berendezkedésű államban, ahol az Alkotmánybíróságon kívül kevés ellensúlya van egy parlamenti többségnek, bizonyos kérdésekben elfogadható megoldás a minősített többségű törvények intézménye.
A Debreceni Egyetem tanszékvezetője szerint az átalakulások irányát tekintve az jelenti a legfontosabb változást, hogy az Alaptörvény szövegébe és a sarkalatos törvények közé is bekerültek olyan kérdések, amelyeket általában kormányzati hatásköröknek tartanak (család-, nyugdíj-, adó-, föld-, energiapolitika), ez pedig veszélyes módon csorbítja a jövendő kormányok cselekvőképességét, méghozzá alapvető jelentőségű kérdésekben. Tóth Gábor Attila szerint az Alaptörvénnyel létrejövő új közjogi berendezkedés célja egy konkrét kormányzat elveinek és értékrendjének a szolgálata, és mivel ez a fő cél, akkor az Alkotmánybíróságot érintő változások jól szolgálják ezt.
Jobban vagy rosszabbul működik az Alkotmánybíróság az új rendszerben? – tette fel a kérdést Jakab András. Chronowski Nóra szerint egyértelműen rosszabbul működik az AB, mivel nem tud egyetérteni Paczolay Péterrel, aki szerint a legfontosabb ügyek eljutottak a testület elé. Felhívta a figyelmet a látencia jelenségére; nem tudhatjuk, hogy a jogsérelmek mekkora hányada nem jutott el a testülethez. Chronowski szerint azok az ügyek sem mutatnak jobb képet, amelyekből beadvány született. Utólagos normakontroll folytán 2012-ben 9, 2013-ban pedig 2 esetben semmisített meg jogszabályt az AB. 2014-ig 216 bírósági ítélet ellen nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, ebből 10 határozat született, a többi ügyet mind végzéssel zárta le a testület, és mindösszesen 3 esetben állapított meg alaptörvény-ellenességet. További probléma a rendszerben, hogy hiába az ombudsman kezdeményezési lehetősége, a biztos is szelektál az ügyek között, és az ügyek jelentős részét az sem engedi a testület elé, hogy a jogbiztonság nem védhető alkotmányjogi panasz útján.
Országgyűlés
Ülésezik az Országgyűlés. A hatalom patkójában...
Jakab András felvetésére, miszerint az elutasítási arányok nagyjából megfelelnek a német arányoknak, Chronowski úgy reagált, hogy a német jogállam nem húszéves, és emiatt indokolható, ha hasonló az elutasítások aránya. De még rosszabb a helyzet, ha hozzávesszük, hogy az elmúlt években milyen változáson ment át a magyar jogrend, nagyságrendekkel nagyobb problémákat okozva, mint a korábbi években.
Az actio popularis (az utólagos normakontroll bárki általi kezdeményezhetősége) kapcsán Paczolay Péter kiemelte, hogy bár a rendszerváltás körüli időkben indokolható volt a szerepe, utóbb azonban öngólnak bizonyult az intézmény, és mostanra egyértelművé vált, hogy jobban meg kell szűrni a testület elé kerülő indítványokat. Az új rendszer ugyanakkor túlteljesítette a feladatot, és talán túlságosan is szűkre szabta az utólagos normakontroll kezdeményezői körét, hiszen az alkotmánybírák csak a minden érdek nélküli indítványozást ellenezték. Az új rendszerhez alkalmazkodva az ombudsman aktívan segítette az indítványozókat, így a legvitatottabb törvények megjelenhettek az AB előtt.
A valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével nem szűnt meg a normakontroll hatásköre a testületnek, és bár sokan féltek tőle, hogy bele fog fulladni az AB a sok indítványba a valódi alkotmányjogi panasz miatt, az eddigi tapasztalatok szerint ez nem következett be. Ez legnagyobbrészt a beadványok minőségének (a legtöbb ügy nem éri el az alapvető alkotmányjogi kérdés megkövetelt szintjét) és annak tudható be, hogy maga a testület is igen szigorúan veszi a befogadási kritériumokat. Így bár szinte heti rendszerességgel kerülnek bírósági ítéletek a teljes ülés elé, kijelenthető, hogy még nem következett be az új egyensúly, sem minőségben sem mennyiségben nem érték el az a beadványok a kívánatosnak mondható szintet.
Tilk Péter szerint kapkodás tapasztalható az AB-t érintő jogalkotás területén, példaként említve az ügyvédkényszer esetét, amely többször is módosult az utóbbi években. Problémásnak tartja az actio popularis megszüntetését, mivel szerinte jobb munkaszervezéssel, több munkatárs felvételével a probléma legjavát meg lehetett volna oldani anélkül is, hogy teljesen megszüntetik az intézményt. Az alkotmányjogi panasz kapcsán elmondta, bár befogadóbbá vált a testület gyakorlata, mégis nagyon komoly, több milliárdos ügyek nem jutnak be a testület elé, mivel a jogbiztonságra nem lehet hivatkozni. Általánosságban is kijelenthető, hogy eljárási okok miatt nagyon komoly jogsérelmek kerülnek ki a jogvédelem körén.
„Az Alkotmánybíróság ésszerű időn belül dönt – ez nem az a szakasz, amire állampolgárként ránézek és elönt a nyugalom.” Tilk Péter kritizálta a jogalkotót, hogy továbbra sem ad semmilyen általános határidőt az ügyek elbírálásával kapcsolatban. A korábbi gyakorlatról szólva megemlítette, volt olyan ügy, amiben öt évvel azután született meg az eljárást megszüntető végzés, hogy hatályon kívül helyezték az egész ügy alapjául szolgáló törvényi szakaszt. Ugyanígy öt évbe telt, míg az AB elbírálta a Somogy Megyei Bíróság alkotmányértelmezési kérelmét, amelynek elbírálásához nagyjából 1 percet kellett, hiszen az indítványozó nem kérhetett volna alkotmányértelmezést.
Tóth Gábor Attila szerint az Alkotmánybíróság munkájának fontos fokmérője egy demokráciában, hogy van-e tekintélye, bíznak-e benne az emberek. A korábbi évekhez képest ez a mutató sokat romlott az elmúlt négy évben, és jelenleg nagyon messze van az ideálistól. Tóth szerint az is nagyon komoly probléma, hogy olyan kérdések, amelyek korábban alapvető részei voltak a testület munkájának, mára szinte teljesen eltűntek. „Hol vannak a tulajdonvédelmi tesztek? Arányosság? Diszkrimináció-tilalom?” – sorolta.
Chronowski Nóra kiemelte, hogy az actio popularis révén, bár elvileg bárki kezdeményezhetett eljárást az AB előtt, a beadványok mértéke beállt egy kulturált szintre. Az intézmény nagy előnye volt továbbá, hogy a hatására volt egyfajta óvatosság a kormányzat részéről, mert a törvényeiket bárki korlátozások nélkül megtámadhatta az AB előtt. Az alkotmánybírák jelenlegi munkájával kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy jobban kiaknázhatnák azt a hatáskört, amely alapján a nemzetközi szerződésbe ütközést hivatalból vizsgálhatják, mivel így európai alkotmányos standardokat érvényesíthetnének. Az AB-határozatok hatályvesztése kapcsán rámutatott, hogy az egész intézkedés nehezen értelmezhető, hiszen jogszabályok szokták hatályukat veszteni, nem alkotmánybírósági döntések, és természetesen továbbra is lehet rájuk hivatkozni, hiszen furcsa lenne, ha egy külföldi AB-határozatra lehetne hivatkozni, egy korábbi magyarra pedig nem.
Tóth Gábor Attila felvetésére, mit mondhat egy egyetemi tanár a diákjainak, hogy miért kell a korábbi AB-határozatokkal foglalkozniuk, hiszen hatályukat vesztették, Chronowski Nóra az ítélkezésben betöltött fontos szerepükre hívta fel a figyelmet, Tilk Péter pedig ezeket egyszerűen a történeti alkotmány vívmányaiként kezelné…
Kúria_bíróság
A Kúria épülete. Volt olyan elképzelés is, miszerint az AB-t a Kúria egyik tanácsává fokozták volna le
„Kétharmados többség esetén különleges az Alkotmánybíróság helyzete, egy fontos célja pedig nem lehet más, mint az alkotmányos kultúra átmentése.” – jelentette ki Paczolay Péter. Hozzátette: A 2010 utáni alkotmánybíráskodást értékelve két fontos körülményt nem szabad figyelmen kívül hagynunk: az alkotmányozás alatt felmerültek olyan javaslatok, amelyek az Alkotmánybíróságot a Kúria egyik tanácsává fokozták volna le, sőt egyesek az intézmény teljes megszüntetését is felvetették. A testület mozgásterét nagyban szűkítette az a körülmény is, hogy a kétharmados többség bármilyen alkotmánybírósági döntést azonnal felülírhatott, és a parlament ettől nem is riadt vissza.
Paczolay szerint az Alkotmánybíróság feladatával kapcsolatban a testületen belül is több álláspont jelenik meg. Magát azok közé sorolja, akik ezt elsősorban az alapjogvédelemben jelölik meg. Egy másik álláspont az Alaptörvény szövegének védelmét tartja a testület fő feladatának, akár az alapjogokkal szemben is, míg egy harmadik felfogás szerint az AB feladata a közösségi érdekek védelme az egyéni jogvédelemmel szemben.
A testület munkájának mindennapjaival kapcsolatban kijelentette: „Sajátos pozíciómnál fogva tartózkodom attól, hogy a testület működését és a társaim beilleszkedését minősítsem. Ezt meghagyom a tudomány képviselőinek.”
Az AB elnöke szerint összességében azonban hiba lenne az első néhány év alapján ítéletet mondani az új szabályok alapján működő AB felett. Felhívta a figyelmet, hogy a német alkotmánybíróság első tíz éve is nagyon küzdelmes volt, mivel állandó politikai ellenszélben kellett dolgoznia a testületnek, és Adenauer is felvetette az AB megszüntetését. Ennek ellenére a német testület mostanra a legnagyobb tekintélyű alkotmánybírósággá vált.
Az MTA Jogtudományi Intézet sarkalatos törvényekről szóló beszélgetéssorozatán ezúttal az alkotmánybíróságot érintő változások kerültek sorra – ismerteti az Ars Boni jogi folyóirat. Mint írják, a Jakab András moderálásával megrendezett beszélgetésen Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, Chronowski Nóra, Tilk Péter és Tóth Gábor Attila egyetemi oktatók, a téma szakértői elemezték az elmúlt évek fejleményeit és az előttünk álló kihívásokat.
Az egyik legfontosabb kérdés ma az Alkotmánybíróság (AB) helye a hatalommegosztás új rendszerében. A beszélgetés résztvevői között nem volt vita abban, hogy az Alkotmánybíróságot érintő változásokat nem lehet csupán az Alkotmánybíróságról szóló törvény (Abtv.) alapján megítélni, a helyzet elemzéséhez az Alaptörvény újításait is vizsgálni kell. Az AB Alaptörvény utáni helyzetének értékelést már különbözőképpen értékelték a szakértők.
Chronowski Nóra szerint sok lényeges módosítás történt, amelyek „lényegileg megváltoztatták az AB-nek a hatalommegosztásban kivívott helyzetét”, változatlan maradt ugyanakkor az alkotmánybíráskodás elkülönült, centralizált osztrák modellje. A Pécsi Egyetem oktatója sajnálatosnak nevezte, hogy a szabályozás nem egy esetben a jogalkotó preventív vagy egyenesen az AB döntéseit szankcionáló lépései nyomán alakult.
Paczolay Péter felidézte, hogy amikor az új alkotmány vitája és ezzel az Alkotmánybíróságot érintő joganyag reformja elkezdődött, az AB-n belül is több álláspont jelent meg a változásokkal kapcsolatban. Ő maga a változások irányával és a jogalkotó által megfogalmazott legfőbb célokkal egy fontos kérdés kivételével egyetértett, és úgy gondolja, hogy az Alaptörvény után egy új egyensúly alakult ki, amelyben az Alkotmánybíróság megőrizte jogvédő szerepkörét.
Alkotmánybíróság
Verdiktet hirdet az Alkotmánybíróság. Az új helyzetben a testület hitele is tét
Ahogy ezt az Alaptörvény parlamenti vitájában is elmondta, a pénzügyi tárgyú törvényekkel kapcsolatos hatáskör-korlátozást elfogadhatatlannak és károsnak tartja, mivel példátlan és veszélyes, hogy a jogrend egy területét az Alkotmánybíróság csak kivételesen és néhány szempontból vizsgálhatja.
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint az új rendszert érintő legfontosabb problémák nem az új alkotmánnyal keletkeztek, hanem az Alaptörvény és Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításai során következtek be, amelyek megbontottak egy koherens rendszert, mivel a kétharmados parlamenti többség nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy szinte már rutinszerűen kivonja az AB hatásköre alól a vitás kérdések eldöntést.
Tilk Péter szerint bár az új Abtv.-ben vannak jó irányok, (például a jogegységi határozatok felülvizsgálhatóságának kimondása) sajnos a reformok kapcsán erőteljesen megjelenik az a felfogás, amely a hatékonyság, gyorsaság szempontjait helyezi előtérbe a jogvédelem rovására. A Pécsi Egyetem oktatója szerint károsak a jogalkotó olyan cinikus megnyilatkozásai, mint például Alkotmánybíróság hatáskör-korlátozását kodifikáló törvényjavaslat (amely a 98 százalékos különadóról szóló első AB-döntés után néhány órával már fenn volt a parlament honlapján) indokolása, amely szerint a korlátozásra azért van szükség, mert a jogállam annyira megszilárdult, hogy szükségtelen a testület korábbi hatásköreinek fenntartása.
Az alkotmánybírák jogállását illető változások kapcsán kritizálta a megbízatási idő 12 évre emelését, mivel véleménye szerint „akinek 9 év nem elegendő arra, hogy alkotmánybíróként kiteljesedjen, annak 12 sem lesz elég”. Tilk nem ért egyet azzal a módosítással sem, amely szerint a bírák megbízatása az új tag megválasztásáig meghosszabbodik, mivel ez visszaélésékre adhat okot, hiszen nem érdeke egy új tag választása egy olyan politikai erőnek, amelynek politikailag előnyös a kiváló tag hivatalban tartása.
Tóth Gábor Attila messzebbről indította a helyzet elemzését, mivel szerinte az Alkotmánybíróságot érintő reform nem elszigetelt jelenség, nem az elmúlt húsz év szakmai tapasztalatainak összefoglalása, hanem egy általános rendszer-átalakítás része, ezért „az ördög nem a részletekben, hanem éppen az egészben van.”
A kétharmados törvények korábbi konstrukcióját nem tartotta ugyan hibátlannak, legfőképpen a választási rendszer torzító hatása miatt (megfelelő körülmények esetén az összes választópolgár harmada kétharmados többséghez juttathat egy pártot a parlamentben), de megítélése szerint kétségkívül működőképes rezsim volt. Általánosságban is úgy gondolja, hogy egy nem föderális berendezkedésű államban, ahol az Alkotmánybíróságon kívül kevés ellensúlya van egy parlamenti többségnek, bizonyos kérdésekben elfogadható megoldás a minősített többségű törvények intézménye.
A Debreceni Egyetem tanszékvezetője szerint az átalakulások irányát tekintve az jelenti a legfontosabb változást, hogy az Alaptörvény szövegébe és a sarkalatos törvények közé is bekerültek olyan kérdések, amelyeket általában kormányzati hatásköröknek tartanak (család-, nyugdíj-, adó-, föld-, energiapolitika), ez pedig veszélyes módon csorbítja a jövendő kormányok cselekvőképességét, méghozzá alapvető jelentőségű kérdésekben. Tóth Gábor Attila szerint az Alaptörvénnyel létrejövő új közjogi berendezkedés célja egy konkrét kormányzat elveinek és értékrendjének a szolgálata, és mivel ez a fő cél, akkor az Alkotmánybíróságot érintő változások jól szolgálják ezt.
Jobban vagy rosszabbul működik az Alkotmánybíróság az új rendszerben? – tette fel a kérdést Jakab András. Chronowski Nóra szerint egyértelműen rosszabbul működik az AB, mivel nem tud egyetérteni Paczolay Péterrel, aki szerint a legfontosabb ügyek eljutottak a testület elé. Felhívta a figyelmet a látencia jelenségére; nem tudhatjuk, hogy a jogsérelmek mekkora hányada nem jutott el a testülethez. Chronowski szerint azok az ügyek sem mutatnak jobb képet, amelyekből beadvány született. Utólagos normakontroll folytán 2012-ben 9, 2013-ban pedig 2 esetben semmisített meg jogszabályt az AB. 2014-ig 216 bírósági ítélet ellen nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, ebből 10 határozat született, a többi ügyet mind végzéssel zárta le a testület, és mindösszesen 3 esetben állapított meg alaptörvény-ellenességet. További probléma a rendszerben, hogy hiába az ombudsman kezdeményezési lehetősége, a biztos is szelektál az ügyek között, és az ügyek jelentős részét az sem engedi a testület elé, hogy a jogbiztonság nem védhető alkotmányjogi panasz útján.
Országgyűlés
Ülésezik az Országgyűlés. A hatalom patkójában...
Jakab András felvetésére, miszerint az elutasítási arányok nagyjából megfelelnek a német arányoknak, Chronowski úgy reagált, hogy a német jogállam nem húszéves, és emiatt indokolható, ha hasonló az elutasítások aránya. De még rosszabb a helyzet, ha hozzávesszük, hogy az elmúlt években milyen változáson ment át a magyar jogrend, nagyságrendekkel nagyobb problémákat okozva, mint a korábbi években.
Az actio popularis (az utólagos normakontroll bárki általi kezdeményezhetősége) kapcsán Paczolay Péter kiemelte, hogy bár a rendszerváltás körüli időkben indokolható volt a szerepe, utóbb azonban öngólnak bizonyult az intézmény, és mostanra egyértelművé vált, hogy jobban meg kell szűrni a testület elé kerülő indítványokat. Az új rendszer ugyanakkor túlteljesítette a feladatot, és talán túlságosan is szűkre szabta az utólagos normakontroll kezdeményezői körét, hiszen az alkotmánybírák csak a minden érdek nélküli indítványozást ellenezték. Az új rendszerhez alkalmazkodva az ombudsman aktívan segítette az indítványozókat, így a legvitatottabb törvények megjelenhettek az AB előtt.
A valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével nem szűnt meg a normakontroll hatásköre a testületnek, és bár sokan féltek tőle, hogy bele fog fulladni az AB a sok indítványba a valódi alkotmányjogi panasz miatt, az eddigi tapasztalatok szerint ez nem következett be. Ez legnagyobbrészt a beadványok minőségének (a legtöbb ügy nem éri el az alapvető alkotmányjogi kérdés megkövetelt szintjét) és annak tudható be, hogy maga a testület is igen szigorúan veszi a befogadási kritériumokat. Így bár szinte heti rendszerességgel kerülnek bírósági ítéletek a teljes ülés elé, kijelenthető, hogy még nem következett be az új egyensúly, sem minőségben sem mennyiségben nem érték el az a beadványok a kívánatosnak mondható szintet.
Tilk Péter szerint kapkodás tapasztalható az AB-t érintő jogalkotás területén, példaként említve az ügyvédkényszer esetét, amely többször is módosult az utóbbi években. Problémásnak tartja az actio popularis megszüntetését, mivel szerinte jobb munkaszervezéssel, több munkatárs felvételével a probléma legjavát meg lehetett volna oldani anélkül is, hogy teljesen megszüntetik az intézményt. Az alkotmányjogi panasz kapcsán elmondta, bár befogadóbbá vált a testület gyakorlata, mégis nagyon komoly, több milliárdos ügyek nem jutnak be a testület elé, mivel a jogbiztonságra nem lehet hivatkozni. Általánosságban is kijelenthető, hogy eljárási okok miatt nagyon komoly jogsérelmek kerülnek ki a jogvédelem körén.
„Az Alkotmánybíróság ésszerű időn belül dönt – ez nem az a szakasz, amire állampolgárként ránézek és elönt a nyugalom.” Tilk Péter kritizálta a jogalkotót, hogy továbbra sem ad semmilyen általános határidőt az ügyek elbírálásával kapcsolatban. A korábbi gyakorlatról szólva megemlítette, volt olyan ügy, amiben öt évvel azután született meg az eljárást megszüntető végzés, hogy hatályon kívül helyezték az egész ügy alapjául szolgáló törvényi szakaszt. Ugyanígy öt évbe telt, míg az AB elbírálta a Somogy Megyei Bíróság alkotmányértelmezési kérelmét, amelynek elbírálásához nagyjából 1 percet kellett, hiszen az indítványozó nem kérhetett volna alkotmányértelmezést.
Tóth Gábor Attila szerint az Alkotmánybíróság munkájának fontos fokmérője egy demokráciában, hogy van-e tekintélye, bíznak-e benne az emberek. A korábbi évekhez képest ez a mutató sokat romlott az elmúlt négy évben, és jelenleg nagyon messze van az ideálistól. Tóth szerint az is nagyon komoly probléma, hogy olyan kérdések, amelyek korábban alapvető részei voltak a testület munkájának, mára szinte teljesen eltűntek. „Hol vannak a tulajdonvédelmi tesztek? Arányosság? Diszkrimináció-tilalom?” – sorolta.
Chronowski Nóra kiemelte, hogy az actio popularis révén, bár elvileg bárki kezdeményezhetett eljárást az AB előtt, a beadványok mértéke beállt egy kulturált szintre. Az intézmény nagy előnye volt továbbá, hogy a hatására volt egyfajta óvatosság a kormányzat részéről, mert a törvényeiket bárki korlátozások nélkül megtámadhatta az AB előtt. Az alkotmánybírák jelenlegi munkájával kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy jobban kiaknázhatnák azt a hatáskört, amely alapján a nemzetközi szerződésbe ütközést hivatalból vizsgálhatják, mivel így európai alkotmányos standardokat érvényesíthetnének. Az AB-határozatok hatályvesztése kapcsán rámutatott, hogy az egész intézkedés nehezen értelmezhető, hiszen jogszabályok szokták hatályukat veszteni, nem alkotmánybírósági döntések, és természetesen továbbra is lehet rájuk hivatkozni, hiszen furcsa lenne, ha egy külföldi AB-határozatra lehetne hivatkozni, egy korábbi magyarra pedig nem.
Tóth Gábor Attila felvetésére, mit mondhat egy egyetemi tanár a diákjainak, hogy miért kell a korábbi AB-határozatokkal foglalkozniuk, hiszen hatályukat vesztették, Chronowski Nóra az ítélkezésben betöltött fontos szerepükre hívta fel a figyelmet, Tilk Péter pedig ezeket egyszerűen a történeti alkotmány vívmányaiként kezelné…
Kúria_bíróság
A Kúria épülete. Volt olyan elképzelés is, miszerint az AB-t a Kúria egyik tanácsává fokozták volna le
„Kétharmados többség esetén különleges az Alkotmánybíróság helyzete, egy fontos célja pedig nem lehet más, mint az alkotmányos kultúra átmentése.” – jelentette ki Paczolay Péter. Hozzátette: A 2010 utáni alkotmánybíráskodást értékelve két fontos körülményt nem szabad figyelmen kívül hagynunk: az alkotmányozás alatt felmerültek olyan javaslatok, amelyek az Alkotmánybíróságot a Kúria egyik tanácsává fokozták volna le, sőt egyesek az intézmény teljes megszüntetését is felvetették. A testület mozgásterét nagyban szűkítette az a körülmény is, hogy a kétharmados többség bármilyen alkotmánybírósági döntést azonnal felülírhatott, és a parlament ettől nem is riadt vissza.
Paczolay szerint az Alkotmánybíróság feladatával kapcsolatban a testületen belül is több álláspont jelenik meg. Magát azok közé sorolja, akik ezt elsősorban az alapjogvédelemben jelölik meg. Egy másik álláspont az Alaptörvény szövegének védelmét tartja a testület fő feladatának, akár az alapjogokkal szemben is, míg egy harmadik felfogás szerint az AB feladata a közösségi érdekek védelme az egyéni jogvédelemmel szemben.
A testület munkájának mindennapjaival kapcsolatban kijelentette: „Sajátos pozíciómnál fogva tartózkodom attól, hogy a testület működését és a társaim beilleszkedését minősítsem. Ezt meghagyom a tudomány képviselőinek.”
Az AB elnöke szerint összességében azonban hiba lenne az első néhány év alapján ítéletet mondani az új szabályok alapján működő AB felett. Felhívta a figyelmet, hogy a német alkotmánybíróság első tíz éve is nagyon küzdelmes volt, mivel állandó politikai ellenszélben kellett dolgoznia a testületnek, és Adenauer is felvetette az AB megszüntetését. Ennek ellenére a német testület mostanra a legnagyobb tekintélyű alkotmánybírósággá vált.
2014. február 13., csütörtök
Orbán köpönyege és a keleti szél
Ahogyan sokan megírták, Orbán Viktor az elmúlt években egészen elképesztő változáson ment keresztül. A nyugati világ és civilizáció harcos védelmezőjéből, a szabadság bajnokából szép lassan keleti despoták lelkes barátjává alakult át. Nyilván fura érzés azt látni, hogy az ország vezetője rendszeresen olyasmiket tesz, amelyek miatt korábban másokat hazaárulással vádolt. Fura érzés, de végső soron számít ez?
Bizonyára sokan vannak, akiket egyszerűen zavar, hogy a miniszterelnök köpönyegforgató. Ez az érzés érthető, de semmi esetre sem lehet meghatározó egy magyar kormányfő megítélésében.
Az a helyzet ugyanis, hogy 1994 óta hazánkban csak ilyen emberek kerülhettek ebbe a pozícióba.
Gondoljuk csak végig: Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc – korábban egytől egyig az orosz megszállókat kiszolgáló kommunista rendszer viszonylag fontos és igencsak lelkes fogaskerekei voltak. Még az 1998-as Orbán Viktor is az egykori harcos antiklerikális liberálisból lett őskonzervatív. A mai Magyarországon az elvek rugalmas kezelése a miniszerelnöki pozíció megszerzésének előfeltétele lett. Mifelénk nem túl magasak a politikusokkal kapcsolatos etikai mércék. Szomorú, de ettől ez még adottságnak tűnik.
A saját maga és híveinek olvasatában Orbán Viktor nem is elvtelen, hanem pragmatikus. Felismerve, hogy a világgazdaság súlypontja nyugatról keletre tevődik át, a magyar kormány nem tesz mást, mint másokat megelőzve alkalmazkodik a realitásokhoz. Persze, nyilván hülyeség, hogy a magyarokat immáron száz éve az ázsiai eredetükkel csúfolják, mint ahogy az is, hogy ezért mostanra bárki is irigykedne ránk. Hülyeség, de hát a kínaiak ezt szeretik hallani – ha pedig ez kell ahhoz, hogy a nagy stratégiai partnerség létrejöjjön, akkor semmibe nem kerül egy kicsit eszetlenül hízelegni. Mint ahogyan a baltást gyilkost is megérte kiadni, mert azóta is ez a hosszú távú azeri-magyar barátság alapja. Ez pedig nem csak bölcs, hanem egyenesen vizionárius (lásd “egész Európa tőlünk tanul”, “minket másol mindenki”, stb.) cselekedet, ami hazánknak óriási előnyöket fog jelenteni.
Két óriási probléma van azonban a fenti gondolatmenettel, és végső soron Orbán Viktor színeváltozásával. Egyrészt ez a fene nagy keleti szél-trend csak Budapestről nézve tűnik ilyen egyértelmű irányúnak. Mint a legtöbb nyugati intellektuális divat, ez is kb. tíz év késéssel érte el hazánkat. A “feltörekvő országok (Kína, Oroszország, India, Brazília) növekedése megállíthatatlan” című lemezről azóta kiderült, hogy igencsak hamisan szól.
A valódi helyzetet kiválóan ismerő kínai és orosz elit az elmúlt öt-tíz évben nagyon világos véleményt mondott a két országról: tömegesen menekítik onnan a pénzüket, gyermekeiket Nyugatra küldik tanulni és próbálnak családjuk számára nyugati útlevelet szerezni.
Számukra ugyanis világos, ami a kelet-ámulatba forduló féltudású magyar elit számára nem: ezen országok rezsimjei nagyon instabilak és még rengeteg olyan kihívás előtt állnak, amelyeken nagyobb valószínűséggel fognak elbukni, mint átmenni. A mostani keleti szél semmivel sem fúj meggyőzőbben, mint harminc éve, amikor mindenki arról beszélt, hogy Japán válik a világ vezető gazdasági hatalmává, vagy mint negyven éve, amikor úgy volt, hogy a Szovjetúnió lesz ez az ellenállhatatlan erő.
Ezzel még csak ellennénk, hisz megszokhattuk már, hogy a világ középpontjától egyre távolabb kerülő magyar döntéshozók félreolvassák a jeleket. A nagyobb gond, hogy ezúttal a kormányfő túl sokat tesz fel erre a lapra. Természetesen nem csak Magyarország keresi a belpolitikai és belső szabályokkal kapcsolatos feltételek nélkül érkező keleti pénzeket (szemben ugye a nyugatiakkal, akiknek mindenféle elvárásai vannak átláthatósággal és jogbiztonsággal kapcsolatban). Afrika 5-10 éve volt szerelemben a kínai befektetőkkel, a lengyeleknek mintegy öt éve volt hasonló mániájuk, a görögöknek pedig a válság csúcsán. Szemben azonban ezekkel a példákkal, nekünk igazából nincs semmink, ami igazán vonzó lenne akár Peking, akár Moszkva szempontjából. Nincs jelentős nyersanyagvagyonunk, nem vagyunk középhatalom, de még csak egy pireuszi kikötőnk vagy mediterrán szigetünk sincs. Mi csak egy dolgot adhatunk, ami érdekes lehet ennek a két, tucatnyi kalapozó ország közül választó nagyhatalomnak: az EU- és a NATO-tagságunkból fakadó speciális értékeinket. Felejtsük el az EU piacára nyitott kapuról szóló badarságokat: ezt minden déli- és keleti EU-ország kínálja nekik, ezért nem fogják Budapestet választani.
Itt valószínűleg csak a szövetségi rendszerünkből való kikacsintás jelenthet értéket.
Az például, ha Brüsszellel szemben Moszkva oldalán harcolunk: például úgy, hogy precedenst teremtünk a szigorú európai versenyszabályok megkerülésére (pont ezekkel a szabályokkal kezdte meg leszorítani a Bizottság a Gazprom régiónk felé kiszámlázott árait). Kína felé pedig például az, ha Unión belüli platformot teremtünk az USA-ból már részben kiutált és az EU-ban is gyanakodva szemlélt kínai távközlési cégeknek – hogy aztán ne csak az amerikaiak hallhassanak mindent. Vagy ha egy kicsit lazábbak lennénk a kínai cikkekkel az EU vámhatárt jelentő hazai belépési pontokon. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, a kérdés csak az, hogy Magyarország mire lehet hajlandó. Sajnos a dolog jellegéből fakadóan ezt még éveken át legfeljebb csak találgathatjuk.
Ha azonban valóban ilyesmiről van szó, akkor nagyon veszélyes játékot folytat a miniszterelnök. Mert ha a keleti szél Közép-Európában mégsem fog olyan erősen fújni, mint azt Orbán Viktor megálmodta, akkor nagyot bukunk. A Nyugat ugyanis már most megkerülhetetlen tényezője a magyar gazdaságnak: az itteni befektetések óriási többsége három nyugati országból jön, az exportunk döntő része az EU-ba megy, miközben évi közel ezer milliárd forint (!) uniós támogatást költünk el. Tőlük még egy kis visszavonuló is óriási károkat okozhat nekünk – nem is beszélve arról az eshetőségről, ha jelentős hitelvesztést szenvedünk el.
A kormányfő kínai nyilatkozatai ijesztőek. Nem azért, mert megint befejezett egy félkört annak a bizonyos köpönyegnek a forgása, hanem azért, mert rendszerint akkor ereszti el magát ennyire a miniszterelnök, amikor valami vállalhatatlant készül megindokolni. Csak nehogy megint a jövőnk egy jó nagy szeletét tegye fel a pókerasztalon, mint legutóbb Moszkvában.
http://velemenyvezer.444.hu/2014/02/13/orban-koponyege-es-a-keleti-szel/
Bizonyára sokan vannak, akiket egyszerűen zavar, hogy a miniszterelnök köpönyegforgató. Ez az érzés érthető, de semmi esetre sem lehet meghatározó egy magyar kormányfő megítélésében.
Az a helyzet ugyanis, hogy 1994 óta hazánkban csak ilyen emberek kerülhettek ebbe a pozícióba.
Gondoljuk csak végig: Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc – korábban egytől egyig az orosz megszállókat kiszolgáló kommunista rendszer viszonylag fontos és igencsak lelkes fogaskerekei voltak. Még az 1998-as Orbán Viktor is az egykori harcos antiklerikális liberálisból lett őskonzervatív. A mai Magyarországon az elvek rugalmas kezelése a miniszerelnöki pozíció megszerzésének előfeltétele lett. Mifelénk nem túl magasak a politikusokkal kapcsolatos etikai mércék. Szomorú, de ettől ez még adottságnak tűnik.
A saját maga és híveinek olvasatában Orbán Viktor nem is elvtelen, hanem pragmatikus. Felismerve, hogy a világgazdaság súlypontja nyugatról keletre tevődik át, a magyar kormány nem tesz mást, mint másokat megelőzve alkalmazkodik a realitásokhoz. Persze, nyilván hülyeség, hogy a magyarokat immáron száz éve az ázsiai eredetükkel csúfolják, mint ahogy az is, hogy ezért mostanra bárki is irigykedne ránk. Hülyeség, de hát a kínaiak ezt szeretik hallani – ha pedig ez kell ahhoz, hogy a nagy stratégiai partnerség létrejöjjön, akkor semmibe nem kerül egy kicsit eszetlenül hízelegni. Mint ahogyan a baltást gyilkost is megérte kiadni, mert azóta is ez a hosszú távú azeri-magyar barátság alapja. Ez pedig nem csak bölcs, hanem egyenesen vizionárius (lásd “egész Európa tőlünk tanul”, “minket másol mindenki”, stb.) cselekedet, ami hazánknak óriási előnyöket fog jelenteni.
Két óriási probléma van azonban a fenti gondolatmenettel, és végső soron Orbán Viktor színeváltozásával. Egyrészt ez a fene nagy keleti szél-trend csak Budapestről nézve tűnik ilyen egyértelmű irányúnak. Mint a legtöbb nyugati intellektuális divat, ez is kb. tíz év késéssel érte el hazánkat. A “feltörekvő országok (Kína, Oroszország, India, Brazília) növekedése megállíthatatlan” című lemezről azóta kiderült, hogy igencsak hamisan szól.
A valódi helyzetet kiválóan ismerő kínai és orosz elit az elmúlt öt-tíz évben nagyon világos véleményt mondott a két országról: tömegesen menekítik onnan a pénzüket, gyermekeiket Nyugatra küldik tanulni és próbálnak családjuk számára nyugati útlevelet szerezni.
Számukra ugyanis világos, ami a kelet-ámulatba forduló féltudású magyar elit számára nem: ezen országok rezsimjei nagyon instabilak és még rengeteg olyan kihívás előtt állnak, amelyeken nagyobb valószínűséggel fognak elbukni, mint átmenni. A mostani keleti szél semmivel sem fúj meggyőzőbben, mint harminc éve, amikor mindenki arról beszélt, hogy Japán válik a világ vezető gazdasági hatalmává, vagy mint negyven éve, amikor úgy volt, hogy a Szovjetúnió lesz ez az ellenállhatatlan erő.
Ezzel még csak ellennénk, hisz megszokhattuk már, hogy a világ középpontjától egyre távolabb kerülő magyar döntéshozók félreolvassák a jeleket. A nagyobb gond, hogy ezúttal a kormányfő túl sokat tesz fel erre a lapra. Természetesen nem csak Magyarország keresi a belpolitikai és belső szabályokkal kapcsolatos feltételek nélkül érkező keleti pénzeket (szemben ugye a nyugatiakkal, akiknek mindenféle elvárásai vannak átláthatósággal és jogbiztonsággal kapcsolatban). Afrika 5-10 éve volt szerelemben a kínai befektetőkkel, a lengyeleknek mintegy öt éve volt hasonló mániájuk, a görögöknek pedig a válság csúcsán. Szemben azonban ezekkel a példákkal, nekünk igazából nincs semmink, ami igazán vonzó lenne akár Peking, akár Moszkva szempontjából. Nincs jelentős nyersanyagvagyonunk, nem vagyunk középhatalom, de még csak egy pireuszi kikötőnk vagy mediterrán szigetünk sincs. Mi csak egy dolgot adhatunk, ami érdekes lehet ennek a két, tucatnyi kalapozó ország közül választó nagyhatalomnak: az EU- és a NATO-tagságunkból fakadó speciális értékeinket. Felejtsük el az EU piacára nyitott kapuról szóló badarságokat: ezt minden déli- és keleti EU-ország kínálja nekik, ezért nem fogják Budapestet választani.
Itt valószínűleg csak a szövetségi rendszerünkből való kikacsintás jelenthet értéket.
Az például, ha Brüsszellel szemben Moszkva oldalán harcolunk: például úgy, hogy precedenst teremtünk a szigorú európai versenyszabályok megkerülésére (pont ezekkel a szabályokkal kezdte meg leszorítani a Bizottság a Gazprom régiónk felé kiszámlázott árait). Kína felé pedig például az, ha Unión belüli platformot teremtünk az USA-ból már részben kiutált és az EU-ban is gyanakodva szemlélt kínai távközlési cégeknek – hogy aztán ne csak az amerikaiak hallhassanak mindent. Vagy ha egy kicsit lazábbak lennénk a kínai cikkekkel az EU vámhatárt jelentő hazai belépési pontokon. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, a kérdés csak az, hogy Magyarország mire lehet hajlandó. Sajnos a dolog jellegéből fakadóan ezt még éveken át legfeljebb csak találgathatjuk.
Ha azonban valóban ilyesmiről van szó, akkor nagyon veszélyes játékot folytat a miniszterelnök. Mert ha a keleti szél Közép-Európában mégsem fog olyan erősen fújni, mint azt Orbán Viktor megálmodta, akkor nagyot bukunk. A Nyugat ugyanis már most megkerülhetetlen tényezője a magyar gazdaságnak: az itteni befektetések óriási többsége három nyugati országból jön, az exportunk döntő része az EU-ba megy, miközben évi közel ezer milliárd forint (!) uniós támogatást költünk el. Tőlük még egy kis visszavonuló is óriási károkat okozhat nekünk – nem is beszélve arról az eshetőségről, ha jelentős hitelvesztést szenvedünk el.
A kormányfő kínai nyilatkozatai ijesztőek. Nem azért, mert megint befejezett egy félkört annak a bizonyos köpönyegnek a forgása, hanem azért, mert rendszerint akkor ereszti el magát ennyire a miniszterelnök, amikor valami vállalhatatlant készül megindokolni. Csak nehogy megint a jövőnk egy jó nagy szeletét tegye fel a pókerasztalon, mint legutóbb Moszkvában.
http://velemenyvezer.444.hu/2014/02/13/orban-koponyege-es-a-keleti-szel/
2014. február 9., vasárnap
Karlsruhe Luxembourgnak adta át a "forró krumplit"
Bruxinfo.eu
2014. február 9., vasárnap
A német alkotmánybíróság véleménye szerint az Európai Központi Bank a korlátlan kötvényvásárlási programmal túllépte a mandátumát. A karlsruhei testület ugyanakkor eddig példátlan módon az Európai Bírósághoz utalta az euróövezet egészét stabilizáló lépés jogszerűségének megállapítását.
A német alkotmánybíróság nyolc bírája közül hat az Európai Központi Bank EU-szerződésben meghatározott mandátumával összeegyeztethetetlennek ítélte meg a pénteken nyilvánosságra hozott döntésben a Frankfurt által 2012 szeptemberében bejelentett kötvényvásárlási programot. A karlsruhei testület ugyanakkor véleményének súlyát jelentősen tompítva és saját kétségeit is elárulva az Európai Bírósághoz utalta a német panasz elbírálását.
Az ügy pikantériája, hogy általános vélemény szerint az EKB korlátlan kötvényvásárlásáról szóló Draghi-bejelentés szüntette meg az euróövezetet fenyegető egzisztenciális válságot, mivel egy csapásra eloszlatta a kételyeket akörül, hogy Frankfurt nem hagyja elsüllyedni az egységes valutaövezetet. Fonák módon az OMT-program bejelentése már önmagában is gyökeres fordulatot hozott a helyzetben, jóllehet, a gyakorlatban még egyszer sem alkalmazták.
Német közgazdászok és más szervezetek ugyanakkor a karlsruhei székhelyű alkotmánybírósághoz fordultak a kötvényvásárlási program jogszerűségének elbírálása végett. A taláros testület pénteki ítéletében az elsődleges uniós joggal összeegyeztethetetlennek minősítette a programot, mert megítélése szerint arra nem terjed ki az Európai Központi Bank mandátuma.
„Nyomós érvek szólnak annak feltételezése mellett, hogy (a lépés) túllépi az EKB monetáris politikai hatáskörét és ezáltal megsérti a tagállamok jogköreit, és megszegi a költségvetés monetáris eszközökkel történő finanszírozására vonatkozó tilalmat” – áll a német alkotmánybíróság ítéletéről szóló közleményben.
A bírák ugyanakkor mintha maguk sem lettek volna teljesen meggyőződve az igazukról, amit az is jelez, hogy a nyolcból két bíró különvéleményt fogalmazott meg. Karlsruhe végül is elismerte a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság illetékességét a végleges döntésben, ami először fordul elő a testület praxisában és elemzők szerint valahol annak elismeréséről tanúskodik, hogy a német alkotmánybíróság nem ítélkezhet az Európai Központi Bank felett.
A Financial Times információi szerint Frankfurtban nagy megkönnyebbüléssel fogadták a döntést, mert előzőleg attól tartottak, hogy egy nyíltan elmarasztaló ítélet – ami a Bundesbankot vagy a Bundestagot jogi lépésekre utasította volna – aláásta volna az eurózóna jegybankjának az önálló politikai mozgásterét és a tekintélyét is.
Az EKB-nál egyébként pénteken megismételték, hogy a bank véleménye szerint teljesen a mandátumával összhangban cselekedett. Az FT szerint ugyanakkor a jegybank már korlátokat szabott a kötvényvásárlási programnak, amikor bejelentette, hogy csak a létező egy vagy három éves futamidejű kötvényeket érinti a program. És ebben az esetben is, az adósság maximum 50 százalékát vásárolhatja fel (ennek maximális összegét 500 milliárd euróra becsülték).
Az Európai Bizottság is üdvözölte pénteken a német alkotmánybíróság döntését, ugyancsak hangsúlyozva, hogy a kötvényvásárlási program – szerinte – összhangban áll az uniós joggal. Brüsszel egyébként ennek szellemében kész véleményt nyilvánítani az eljárás során.
Gunttram Wolff, a brüsszeli központú Bruegel Intézet igazgatója pénteken közölte, hogy nem ért egyet a karlsruhei bíróság azon megállapításával, miszerint a kötvényvásárlási program az elsődleges uniós jogba ütközik. Az ismert szakértő szerint az OMT szükséges lépés volt az EKB monetáris politikai mandátumának a végrehajtásában.
Wolff másfelől úgy véli, hogy a német alkotmánybíróság nyitva hagyja a lehetőséget az intézkedésnek egy olyanfajta értelmezése előtt az Európai Bíróság számára, ami az elsődleges joggal való összeegyeztethetőség mellett szól. Ha például az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) által finanszírozott mentőprogramok feltételessége teljesül, és a kötvényvásárlás során kizárják a veszteségeket, akkor a Bruegel igazgatója szerint az EU általános céljait támogató megfelelő intézkedésnek is minősülhet. Mivel az ESM-program jogilag csak akkor igazolható, ha az adósságot fenntarthatónak ítélik, az OMT ilyen körülmények fennforgása esetén megengedhető lehet.
Wolff arra is rámutat, hogy Karlsruhe ítélete azt sugallja, hogy az EKB elsődleges (előnyt élvező) hitelezőnek minősül. A kutató szerint ez ugyanakkor megnehezítheti az ESM vagy OMT-programból való kilépést. A magánhitelezők ugyanis úgy értelmeznék, hogy a feléjük fennálló adósság alárendelődik az EKB felé fennálló adósságnak, és ezért sokkal magasabb hozamfelárakat számolnak majd fel a hitelekért.
De facto ez azt jelentheti, hogy még ha az adósság általában fenn is tartható, a programból való kilépés lehetetlenné válik, mert az alárendelés megakadályozza a piacokhoz való hozzáférést. Wolff szerint ennek az lehet az eredménye, hogy a magánadósság és a hivatalos, intézményi hitelezőkkel szemben fennálló adósság leírása valószínűbbé válik annak érdekében, hogy egy ország visszatérhessen a piacra. Ezért nagy jelentősége lesz annak, hogy az Európai Bíróság megerősíti-e az EKB elsődlegességét.
Az FT Armin von Bogdandyt, a heidelbergi Max Planck Egyetem igazgatóját idézte, aki bölcs lépésnek nevezte a német alkotmánybíróság döntését, mivel „ezzel másnak passzolja át a forró krumplit”.
A karlsruhei alkotmánybíróság március 18-án egy másik beadványra az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) jogszerűségéről is állást készül foglalni.
http://kitekinto.hu/europa/2014/02/09/karlsruhe_luxembourgnak_adta_at_a_forro_krumplit/
2014. február 9., vasárnap
A német alkotmánybíróság véleménye szerint az Európai Központi Bank a korlátlan kötvényvásárlási programmal túllépte a mandátumát. A karlsruhei testület ugyanakkor eddig példátlan módon az Európai Bírósághoz utalta az euróövezet egészét stabilizáló lépés jogszerűségének megállapítását.
A német alkotmánybíróság nyolc bírája közül hat az Európai Központi Bank EU-szerződésben meghatározott mandátumával összeegyeztethetetlennek ítélte meg a pénteken nyilvánosságra hozott döntésben a Frankfurt által 2012 szeptemberében bejelentett kötvényvásárlási programot. A karlsruhei testület ugyanakkor véleményének súlyát jelentősen tompítva és saját kétségeit is elárulva az Európai Bírósághoz utalta a német panasz elbírálását.
Az ügy pikantériája, hogy általános vélemény szerint az EKB korlátlan kötvényvásárlásáról szóló Draghi-bejelentés szüntette meg az euróövezetet fenyegető egzisztenciális válságot, mivel egy csapásra eloszlatta a kételyeket akörül, hogy Frankfurt nem hagyja elsüllyedni az egységes valutaövezetet. Fonák módon az OMT-program bejelentése már önmagában is gyökeres fordulatot hozott a helyzetben, jóllehet, a gyakorlatban még egyszer sem alkalmazták.
Német közgazdászok és más szervezetek ugyanakkor a karlsruhei székhelyű alkotmánybírósághoz fordultak a kötvényvásárlási program jogszerűségének elbírálása végett. A taláros testület pénteki ítéletében az elsődleges uniós joggal összeegyeztethetetlennek minősítette a programot, mert megítélése szerint arra nem terjed ki az Európai Központi Bank mandátuma.
„Nyomós érvek szólnak annak feltételezése mellett, hogy (a lépés) túllépi az EKB monetáris politikai hatáskörét és ezáltal megsérti a tagállamok jogköreit, és megszegi a költségvetés monetáris eszközökkel történő finanszírozására vonatkozó tilalmat” – áll a német alkotmánybíróság ítéletéről szóló közleményben.
A bírák ugyanakkor mintha maguk sem lettek volna teljesen meggyőződve az igazukról, amit az is jelez, hogy a nyolcból két bíró különvéleményt fogalmazott meg. Karlsruhe végül is elismerte a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság illetékességét a végleges döntésben, ami először fordul elő a testület praxisában és elemzők szerint valahol annak elismeréséről tanúskodik, hogy a német alkotmánybíróság nem ítélkezhet az Európai Központi Bank felett.
A Financial Times információi szerint Frankfurtban nagy megkönnyebbüléssel fogadták a döntést, mert előzőleg attól tartottak, hogy egy nyíltan elmarasztaló ítélet – ami a Bundesbankot vagy a Bundestagot jogi lépésekre utasította volna – aláásta volna az eurózóna jegybankjának az önálló politikai mozgásterét és a tekintélyét is.
Az EKB-nál egyébként pénteken megismételték, hogy a bank véleménye szerint teljesen a mandátumával összhangban cselekedett. Az FT szerint ugyanakkor a jegybank már korlátokat szabott a kötvényvásárlási programnak, amikor bejelentette, hogy csak a létező egy vagy három éves futamidejű kötvényeket érinti a program. És ebben az esetben is, az adósság maximum 50 százalékát vásárolhatja fel (ennek maximális összegét 500 milliárd euróra becsülték).
Az Európai Bizottság is üdvözölte pénteken a német alkotmánybíróság döntését, ugyancsak hangsúlyozva, hogy a kötvényvásárlási program – szerinte – összhangban áll az uniós joggal. Brüsszel egyébként ennek szellemében kész véleményt nyilvánítani az eljárás során.
Gunttram Wolff, a brüsszeli központú Bruegel Intézet igazgatója pénteken közölte, hogy nem ért egyet a karlsruhei bíróság azon megállapításával, miszerint a kötvényvásárlási program az elsődleges uniós jogba ütközik. Az ismert szakértő szerint az OMT szükséges lépés volt az EKB monetáris politikai mandátumának a végrehajtásában.
Wolff másfelől úgy véli, hogy a német alkotmánybíróság nyitva hagyja a lehetőséget az intézkedésnek egy olyanfajta értelmezése előtt az Európai Bíróság számára, ami az elsődleges joggal való összeegyeztethetőség mellett szól. Ha például az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) által finanszírozott mentőprogramok feltételessége teljesül, és a kötvényvásárlás során kizárják a veszteségeket, akkor a Bruegel igazgatója szerint az EU általános céljait támogató megfelelő intézkedésnek is minősülhet. Mivel az ESM-program jogilag csak akkor igazolható, ha az adósságot fenntarthatónak ítélik, az OMT ilyen körülmények fennforgása esetén megengedhető lehet.
Wolff arra is rámutat, hogy Karlsruhe ítélete azt sugallja, hogy az EKB elsődleges (előnyt élvező) hitelezőnek minősül. A kutató szerint ez ugyanakkor megnehezítheti az ESM vagy OMT-programból való kilépést. A magánhitelezők ugyanis úgy értelmeznék, hogy a feléjük fennálló adósság alárendelődik az EKB felé fennálló adósságnak, és ezért sokkal magasabb hozamfelárakat számolnak majd fel a hitelekért.
De facto ez azt jelentheti, hogy még ha az adósság általában fenn is tartható, a programból való kilépés lehetetlenné válik, mert az alárendelés megakadályozza a piacokhoz való hozzáférést. Wolff szerint ennek az lehet az eredménye, hogy a magánadósság és a hivatalos, intézményi hitelezőkkel szemben fennálló adósság leírása valószínűbbé válik annak érdekében, hogy egy ország visszatérhessen a piacra. Ezért nagy jelentősége lesz annak, hogy az Európai Bíróság megerősíti-e az EKB elsődlegességét.
Az FT Armin von Bogdandyt, a heidelbergi Max Planck Egyetem igazgatóját idézte, aki bölcs lépésnek nevezte a német alkotmánybíróság döntését, mivel „ezzel másnak passzolja át a forró krumplit”.
A karlsruhei alkotmánybíróság március 18-án egy másik beadványra az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) jogszerűségéről is állást készül foglalni.
http://kitekinto.hu/europa/2014/02/09/karlsruhe_luxembourgnak_adta_at_a_forro_krumplit/
2014. február 7., péntek
Paczolay: az alkotmányos kultúra átmentése a cél
Markánsan eltérő nézetek vannak az alkotmánybíráskodás feladatait, az alapjogokat, illetve egyén és közösség viszonyát illetően a testületen belül - mondta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke az Akadémia jogtudományi intézetében tartott szakmai fórumon csütörtökön.
Az európai mércék alkalmazhatósága is megosztja a testületet, a negyedik alkotmánymódosítás nyomán pedig a korábbi határozatok idézhetőségének kérdése is újra és újra vitákhoz vezet - fűzte hozzá Paczolay Péter. Megjegyezte: tartózkodik attól, hogy kollégáinak beilleszkedését minősítse.
Az Ab-re vonatkozó szabályozás elmúlt években lezajlott átalakítása kapcsán az elnök kiemelte: a jelenlegi Ab számos vonatkozásban jelentősen eltér az első két évtized Alkotmánybíróságától, de megőrizte alkotmányvédő szerepét, a legfontosabb és legvitatottabb törvények eljutottak az Ab-hoz, és így a testület továbbra is a törvényhozás kontrollja maradhatott. Bár ennek feltétele egy olyan aktív, alkotmányos jogvédelem iránt elkötelezett ombudsman, mint amilyen Szabó Máté volt, hiszen az utólagos normakontroll kezdeményezésének lehetősége jelentősen szűkült.
A hatáskörök átalakulását optimistán szemlélve egy új egyensúly alakult ki: a korábban nagy szerepet betöltő actio popularis - alanyi jogon történő Ab-hoz fordulás - megszűnt, helyette a személyes érdeket megkívánó alkotmányjogi panasz lépett előtérbe - fejtette ki a Paczolay Péter. Megjegyezte azt is, hogy ezekkel a célokkal egyetértett. Az actio popularist a rendszerváltáskor politikailag érthetőnek, de szakmai szempontból eltúlzottnak tartotta. Ugyanakkor az elnök úgy vélekedett, hogy az új szabályozás az alkotmányos normakontrollt túlzottan visszaszorította, ez csupán a minden jogi érdek nélküli indítványozással összefüggésben fogadható el.
A közpénzügyekkel kapcsolatos hatáskör-korlátozás az Ab elnöke szerint pedig még a legnagyobb jóindulattal szemlélve sem tekinthető egy új egyensúly részének, hiszen elfogadhatatlan, hogy az alapjogok egy területe csak nagyon kivételesen és korlátozottan vizsgálható alkotmányjogi szempontból.
Az Ab-t az alkotmányos jogvédelem visszaszorulása kapcsán ért kritikákra reagálva az elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a testület kétharmados - bármikor alkotmányozni képes - törvényhozó hatalom mellett működik.
Paczolay Péter szerint az alkotmánybíráskodás szempontjából az elmúlt években az volt a legproblematikusabb, hogy a szabályozást sűrűn módosította parlamenti többség, a neki nem tetsző alkotmánybírósági döntéseket pedig nem egyszer a kétharmad birtokában felülírta, egyre újabb területeket kivonva ezzel az alkotmányos felülvizsgálat köréből.
Arra a felvetésre, hogy egyáltalán mi értelme van az alkotmánybíráskodásnak kétharmados parlamenti többség mellett, az Ab elnöke úgy reagált: az alkotmányos kultúra átmentése mindenképpen az egyik fontos cél. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: néhány év nem elegendő arra, hogy az átalakult alkotmánybíráskodásról letisztult értékelést lehessen alkotni, ehhez még több idő kell.
A Sarkalatos átalakulások - A kétharmados/sarkalatos törvények változásai 2010-2014 című sorozat keretében az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete hétről hétre több mint 20 alkalommal vitatják meg a szakértő vendégek, többek között a közpénzügyek, az egyházak, a parlamenti jog, a választójog, a médiajog, az ombudsmani szabályozás, az adatvédelem, a bíróságok, a nemzetiségek, a népszavazás vagy a jogalkotás kérdéseit.
MTI
Az európai mércék alkalmazhatósága is megosztja a testületet, a negyedik alkotmánymódosítás nyomán pedig a korábbi határozatok idézhetőségének kérdése is újra és újra vitákhoz vezet - fűzte hozzá Paczolay Péter. Megjegyezte: tartózkodik attól, hogy kollégáinak beilleszkedését minősítse.
Az Ab-re vonatkozó szabályozás elmúlt években lezajlott átalakítása kapcsán az elnök kiemelte: a jelenlegi Ab számos vonatkozásban jelentősen eltér az első két évtized Alkotmánybíróságától, de megőrizte alkotmányvédő szerepét, a legfontosabb és legvitatottabb törvények eljutottak az Ab-hoz, és így a testület továbbra is a törvényhozás kontrollja maradhatott. Bár ennek feltétele egy olyan aktív, alkotmányos jogvédelem iránt elkötelezett ombudsman, mint amilyen Szabó Máté volt, hiszen az utólagos normakontroll kezdeményezésének lehetősége jelentősen szűkült.
A hatáskörök átalakulását optimistán szemlélve egy új egyensúly alakult ki: a korábban nagy szerepet betöltő actio popularis - alanyi jogon történő Ab-hoz fordulás - megszűnt, helyette a személyes érdeket megkívánó alkotmányjogi panasz lépett előtérbe - fejtette ki a Paczolay Péter. Megjegyezte azt is, hogy ezekkel a célokkal egyetértett. Az actio popularist a rendszerváltáskor politikailag érthetőnek, de szakmai szempontból eltúlzottnak tartotta. Ugyanakkor az elnök úgy vélekedett, hogy az új szabályozás az alkotmányos normakontrollt túlzottan visszaszorította, ez csupán a minden jogi érdek nélküli indítványozással összefüggésben fogadható el.
A közpénzügyekkel kapcsolatos hatáskör-korlátozás az Ab elnöke szerint pedig még a legnagyobb jóindulattal szemlélve sem tekinthető egy új egyensúly részének, hiszen elfogadhatatlan, hogy az alapjogok egy területe csak nagyon kivételesen és korlátozottan vizsgálható alkotmányjogi szempontból.
Az Ab-t az alkotmányos jogvédelem visszaszorulása kapcsán ért kritikákra reagálva az elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a testület kétharmados - bármikor alkotmányozni képes - törvényhozó hatalom mellett működik.
Paczolay Péter szerint az alkotmánybíráskodás szempontjából az elmúlt években az volt a legproblematikusabb, hogy a szabályozást sűrűn módosította parlamenti többség, a neki nem tetsző alkotmánybírósági döntéseket pedig nem egyszer a kétharmad birtokában felülírta, egyre újabb területeket kivonva ezzel az alkotmányos felülvizsgálat köréből.
Arra a felvetésre, hogy egyáltalán mi értelme van az alkotmánybíráskodásnak kétharmados parlamenti többség mellett, az Ab elnöke úgy reagált: az alkotmányos kultúra átmentése mindenképpen az egyik fontos cél. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: néhány év nem elegendő arra, hogy az átalakult alkotmánybíráskodásról letisztult értékelést lehessen alkotni, ehhez még több idő kell.
A Sarkalatos átalakulások - A kétharmados/sarkalatos törvények változásai 2010-2014 című sorozat keretében az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete hétről hétre több mint 20 alkalommal vitatják meg a szakértő vendégek, többek között a közpénzügyek, az egyházak, a parlamenti jog, a választójog, a médiajog, az ombudsmani szabályozás, az adatvédelem, a bíróságok, a nemzetiségek, a népszavazás vagy a jogalkotás kérdéseit.
MTI
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)