Translate

2025. szeptember 29., hétfő

Hogyan akadályozza az EJEB a migrációval kapcsolatos demokratikus fellépést?

 Kimagasló érdeklődés mellett mutatták be Brüsszelben azt az átfogó elemzést, amely feltárja, hogy milyen bírói aktivizmussal veszi át az Emberi Jogok Európai Bírósága az irányítást (az elvileg) független államok demokratikusan megválasztott hatalomgyakorlóitól.

Az MCC Brüsszel új jelentése bemutatja, hogyan szolgál politikai célokat a strasbourgi bíróság, milyen eszközökkel és módszerekkel terjeszkedik túl eredeti célján, és korlátozza a tagállamok szuverenitását. A legszembeötlőbben az illegális migráció elleni védekezést korlátozzák, ami Magyarország önrendelkezését kiemelten is sújtja. Ezekről a széles körben ismert aggodalmakról beszélgettek az uniós folyamatokat jól ismerő szakemberek a 200 fős közönség előtt.

Ahogy Frank Füredi a Politiconak kifejtette, egyre elterjedtebb az a felismerés, hogy az EU-nak „reaálisnak” kell lennie a migrációval kapcsolatban:

„Orbán, különösen ebben a kérdésben, nagyon jól játszotta ki a lapjait... a reálpolitika győzedelmeskedett afölött a luxus-hiedelem felett, miszerint a tömeges migrációnak nincsenek társadalmi következményei.”

Frank Füredi, az MCC Brüsszel igazgatója megnyitójában kiemelte az igazságszolgáltatás és a politikai rendszer közötti egyre növekvő összefonódást, aláásva az igazságszolgáltatás függetlenségét. Megjegyezte, hogy ez az esemény csak a kezdet, a think tank elkötelezett a folyamatos szellemi megújulás előmozdítása mellett.

Jacob Reynolds, az MCC Brüsszel szakpolitikáért felelős vezetője a vita moderátora hangsúlyozta a világszerte tapasztalható fokozódó szólásszabadság elleneséget – felidézve annak legtragikusabb következményét, Charlie Kirk meggyilkolását. A szakértői kerekasztal az európai és nemzeti bíróságok közötti feszültségekre koncentrált, amely különösen a migráció kérdésében, valamint a politikailag terhelt jogértelmezések problémája körül nyilvánul meg. A nemzeti szuverenitást és demokráciát sértő jurisztokratikus akadályok elhárítása, azaz a politika és jog elkülönített hatókörének és szerepének megtartása-visszaállítása az MCC Brüsszel új jelentése szerint fontosabb mint valaha. Ennek érdekében Reynolds a jogi nyelv „demisztifikálására” szólított fel, amely az MCC Brüsszel kutatásainak központi témája is.

A vitát a nagy tiszteletnek örvendő Marc Bossuyt az Antwerpeni Egyetem nemzetközi jog professzor emeritusa, Belgium Alkotmánybíróságának elnök emeritusa nyitotta meg, aki nagy szakértelemmel rendelkezik a migrációs jogszabályok alkalmazása terén Belgium menekültekért és hontalanokért felelős tiszteletbeli főbiztosaként, valamint az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának korábbi elnökeként.

Megvitatta az Európa Tanács kilenc tagállamának közös levelét (2025. május), amely megkérdőjelezte az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az általa képviselt Egyezmény, különösen a migráció kérdésének értelmezését. Hangsúlyozta, hogy a felterjesztés a 46 tagnak csak egy kisebbségét képviseli.

A problémát a „menekült” fogalmára vezette vissza, amelyet nagymértékben befolyásoltak a strasbourgi ítéletek. Eközben az értelmezés is vitatott, mivel nincs kötelező érvényű dokumentum a menedékjogokról (csak az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata). Például az 5. cikk tiltja a kínzást, míg a 3. cikk garantálja az életet, a szabadságot és a biztonságot. De mi számít kínzásnak és meddig terjed a szabadság biztosításának kötelezettsége?

A Bíróság megakadályozta a külföldi állampolgárok kiutasítását a kínzás veszélye miatt, miközben kiterjesztette a menedékkérők jogait a „tisztességes bánásmódra”. Ez túlterhelte a Bíróságot. Azt is megjegyezte, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény (EEJE) nagymértékben támaszkodott az 1969-es Amerikai Emberi Jogi Egyezményre, ami egyensúlyhiányt teremtett európai alkalmazásakor. A tisztességes eljáráshoz való jogot garantáló 6. cikk az emberi jogi definíciók kiszélesítésével tovább bonyolítja a kiutasításokat.

Az alkotmánybíróság elnöke hangsúlyozta az EU tagállamai közötti bizalomhiányt is. Kijelentette, hogy a menedékkérőket vissza kellene küldeni az első belépési országba (pl. Görögországba vagy Szerbiába), ahelyett, hogy gazdagabb államokba költöznének – különben folytatódni fog az EU-n belüli „másodlagos migráció”.

Luke Gittos, ügyvéd, a Spiked rovatvezetője az Egyesült Királyság kontextusát vizsgálta, ahol az emberi jogi törvények reformja politikai tabuvá vált. Megemlítette a konzervatív kormány ruandai tervét, amelyet az EJEB blokkolt arra hivatkozva, hogy kockázatot jelent a menedékkérőkre nézve – ez jó példája annak, amikor az igazságszolgáltatási hatalom felülírja a demokratikus döntéseket.

Állítása szerint még a liberális európai parlamenti képviselők is felismerik a változás szükségességét. Egyes reformisták az Egyezmény teljes elhagyását javasolják. Filozófiai aggályként vetette fel, hogy vajon a felelősségre vonhatatlan bíráknak jogában áll-e megvédeni “a szabadságot”? A 20. század közepe óta a jogászok befolyása drámaian megnőtt, létrehozva azt, amit ő „jogászok uralmának” (“rule of lawyers”) nevezett. Összességében a nemzetközi kötelezettségek egyre inkább felülírják a nemzeti szuverenitást, aláásva a demokratikus elszámoltathatóságot.

Nyílt felhívással zárta megszólalását, világossá téve, hogy az EJEB-ből való kilépés nem pusztán jogi, hanem mélyreható politikai kérdés is, arra nézve, hogy hogyan fogunk demokratikusan kormányozni a jövőben.

Dr Petri Bernadett közvetlen EU-s források koordinálásáért felelős miniszteri biztos magyar szemszögből közelítette meg a kérdést. Az EJEB-t „jurisztokráciáját” önjelölt arisztokráciaként írta le. Megjegyezte, hogy ügyeinek 99%-át magánszemélyek vagy NGO-k panaszai teszik ki, amelyeket gyakran külföldről finanszíroznak. Azzal érvelt, hogy a bírák nem igazi alkotmányos döntőbírák, és jogi érvelésük a politikai szelekkel együtt változik.

Figyelmeztetett, hogy a jogok kiterjesztése az életszínvonalra szinte lehetetlenné teszi a kitoloncolásokat. Még a humanitárius vízum megtagadása is az Egyezmény megsértésének minősülhet. Kiemelte Magyarország konfliktusát az EU intézményeivel: 2024 júniusában az Európai Bíróság 200 millió euróra, plusz napi 1 millió euróra büntette Magyarországot, amíg menekültjogi politikáját meg nem változtatja.

Említette az Illias és Ahmed ügyet, ahol a tranzitzónában történő fogvatartást az 5. Cikk megsértését jelentő szabadságvesztésnek minősítették. Dr. Petri bírálta az Európai Bizottság nemzetközi bíróságokkal való együttműködését is, amely szerinte aláássa a demokráciát.

Záró kérdése élesen világított rá a fennálló helyzet visszásságára: ha a bírák felülbírálhatják a választott képviselők döntéseit, akkor ki kormányozza Európát?

A felvezető előadásokat követő panelbeszélgetés azt vitatta meg, hogy a reform vagy a kilépés-e a jobb megoldás.

Marc Bossuyt a reform mellett foglalt állást, a kilépést csak végső megoldásként említve.

Luke Gittos a mélyen gyökerező kulturális és politikai dinamika miatt irreálisnak tartotta a reformot, és radikális megoldásokat sürgetett. Az igazságtalanságokkal terhelt működés példájaként megjegyezte, hogy Olaszországra nem csak a migránsok megmentésének terhe hárul, de utána a menedékkérelmek feldolgozására is kényszerül.

Petri Bernadett a Nemzetközi Bíróság további átpolitizálódását jósolta, tekintettel az Európai Bizottsággal való szoros együttműködésére.

A közönség kérdései aggodalmaknak adtak hangot az igazságszolgáltatás szocializációjával, a baloldal dominanciájával az európai bíróságokon, valamint az olyan szervezetek befolyásával kapcsolatban, mint a Nyílt Társadalom Alapítvány. Többen is feltették, hogy Magyarországnak jelölnie kellene egy konzervatív értékeket képviselő bírót, ellensúlyozva a baloldal eszközének tekintett bírói aktivizmust.

Zárásként Bossuyt óvatos optimizmusa arra irányult, hogy ma már lehetséges nyíltan kritizálni az emberi jogi törvényeket, ami 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Dr. Petri a civil szervezetek elkülönítését az igazságszolgáltatástól, valamint a szerződések betartását emelte ki, mint a jogi stabilitás és a bizalom alapja. Gittos megismételte álláspontját, miszerint az EJEB mellett nem érdemes kiállni, és hogy hazájának Nagy-Britanniának ki kell lépnie, hogy visszaállítsa a törvényei feletti demokratikus ellenőrzést.

https://mcc.hu/hir/hogyan-akadalyozza-az-ejeb-a-migracioval-kapcsolatos-demokratikus-fellepest