Sérti a lengyel alkotmányt a gazdasági társaságok felszámolására vonatkozó előírások olyan értelmezése, melyre hivatkozva az új kulturális miniszter, BartlomiejSienkiewicz decemberben felmentette a közszolgálati médiát működtető társaságok vezetését – közölte a lengyel alkotmánybíróság csütörtökön közzétett ítéletében. Az alkotmánybíróság öttagú összetételben döntött, egy bíró ellenezte a végzést. A kulturális tárca szerint viszont a döntést figyelmen kívül kell hagyni.
„A gazdasági társaságokról szóló törvénynek a részvénytársaságok felszámolását érintő előírásait nem lehet úgy értelmezni, hogy magából a törvényből kifolyólag a közszolgálati médiára is vonatkoznak” – szólt az ítélet, aminek értelmében a gazdasági társaságok tagjainak leváltását szabályozó előírások alapján a közmédiára alkalmazott döntések semmilyen jogi következményt nem vonnak maguk után.
A testülethez december 14-én az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) képviselői nyújtottak be panaszt. Előtte az októberi parlamenti választások nyomán többségbe került parlamenti koalíció politikusai kilátásba helyezték a lengyel közszolgálati rádió és televízió vezetésének leváltását, illetve a közmédia jelenlegi szervezeti formájának felszámolását. December 20-án Sienkiewicz miniszter a gazdasági társaságokról szóló törvényre és egy parlamenti határozatra hivatkozva felmentette a közszolgálati televízió és rádió, valamint a PAP állami hírügynökség vezérigazgatóját. December 27-én Sienkiewicz felszámolási eljárást indított a közmédiát működtető társaságok ellen. Ennek értelmében az említett társaságokat a felszámolással megbízott illetékesek irányítják. A közmédia vezetésének felmentését AndrzejDuda államfő is törvénysértőnek nevezte. Az intézkedések ellen a múlt héten tömegfelvonuláson is tiltakoztak Varsóban.
A csütörtöki alkotmánybírósági döntésre reagálva, a varsói kulturális tárca közleményt adott ki. Az intézmény honlapján közzétett dokumentumban az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), valamint a lengyel legfelsőbb bíróság által az utóbbi években kiadott határozatokra hivatkozva azt írták, hogy az alkotmánybíróság nem független, ezért döntéseinek nincs általánosan kötelező erejük, és nem véglegesek, a jogi gyakorlatban pedig nem létezőnek tekintendők, így mellőzendők.
Sokan a jelenlegi politikai rendszer kiépüléséhez vezető út első lépcsőfokának tartják a 2008. márciusi szociális népszavazást. A Fidesz ellenzékből tudott három költségvetést érintő kérdést átvinni, majd olyan magasra tornászta a részvételt, hogy a népszavazás még a 2010 utáni alkotmányjogi környezetben is érvényes lett volna. Ez azóta sem sikerült senki másnak. Az ellenzéki pártok azonban idén is több népszavazási kezdeményezéssel próbálkoznak, a Jobbik-Konzervatívok például napokon belül elkezdheti gyűjteni az aláírásokat a kötelező kamarai tagdíj eltörléséről.
Érdemes megvizsgálni, hogy a 2010 óta formálódó közjogi környezetben milyen lehetőség van népszavazások kezdeményezésére. Cikksorozatunk előző részében 2004-ig dolgoztuk fel a magyar referendumok történetét. A mostani cikkünkben a 2008-as szociális népszavazástól kezdve nézzük meg, hogy milyen jogi csaták révén jutott el a Fidesz oda, hogy több mint hárommillió magyar választót állítson a saját oldalára. Bemutatjuk, hogy a vasárnapi boltzár körüli kopaszbotránytól miként jutottunk el a 2016-os migránskvóta-referendumig, majd a népszavazás intézményének teljes kiüresítéséig.
A 2008-as „szociális népszavazás”
Az akkor ellenzéki Fidesz olyanra volt képes 2008-ban, ami azóta kormányzó pártként sem sikerült nekik: eredményesen végigvitt egy népszavazási kezdeményezést, és akkora választói tömböt állított maga mellé (3,3 millió embert), amire azóta sem volt képes senki. A voksolás másik fontos hozadéka lélektani volt: olyan választók álltak százezres nagyságrendben döntésükkel a Fidesz mellé, akik korábban soha nem voltak a párt szavazói.
2006 forró őszén, október 23-án hét népszavazási kérdést is benyújtott a Fidesz, ebből végül hármat hitelesített az Országos Választási Bizottság (OVB). A teljes jogi procedúra ezután közel egy teljes évet vett igénybe. Halmai Gábor alkotmányjogász szerint az OVB és az alkotmánybírák eltérő jogértelmezéséből fakadó ádáz viták és az azok eredményeként kialakított ellentétes vélemények, valamint a vitát kísérő újságírói és politikusi megnyilvánulások nagyban roncsolták a két testület tekintélyét, társadalmi elfogadottságát.
A Fidesz által kezdeményezett népszavazási kérdések a kórházi napidíj, a vizitdíj és a tandíj kivezetésére kötelezték volna a Gyurcsány-kormányt.
Mivel ezek olyan kérdések voltak, amelyek végső soron a költségvetés bevételi oldalát is érintették, megkezdődött az a jogászkodás, ami egyrészt a népszavazások bizonytalan törvényi és alkotmányi szabályozásából is fakadt, ugyanakkor az átlag választónak meglehetősen nehezen volt követhető.
A tandíj esetében például az OVB 2006 novemberében rögtön meg is tagadta a kérdés hitelesítését. Az alkotmánynak arra a passzusára hivatkoztak, ami kizárja a kormány programjáról tartott népszavazás lehetőségét. A Fidesz panaszt tett az Alkotmánybíróságnál (Ab) az OVB döntése ellen, az Ab pedig a Fidesznek adott igazat. Szerintük a kormányprogram egészéről nem tartható népszavazás, annak egyes tartalmi elemeiről azonban igen. Fontos megjegyezni, hogy az Ab sem volt egységes ebben a kérdésben: Holló András és Bragyova András alkotmánybírók különvéleményt fogalmaztak meg. Utóbbi szakvéleménye szerint az OVB döntését kellett volna helyben hagyniuk. Ugyanezeket a köröket a másik két népszavazási kérdésről is lefutották a felek, nem is egyszer.
Az OVB végül további jogi mozgástér hiányában hitelesítette a három kérdést, és 2007 nyarán kiadta az aláírásgyűjtő íveket. Jelezte ugyanakkor, hogy továbbra is fenntartja az álláspontját: szerintük alkotmányellenesek a népszavazási kérdések, hiszen „tiltott tárgykörűek”.
Sólyom László államfő 2008. március 9-ére tűzte ki a népszavazás dátumát. Kóka János, az SZDSZ akkori elnöke elővette a húsz évvel korábbi kampányszlogent, és úgy fogalmazott: aki „otthon marad, az a múltra szavaz”. A liberálisok kampányának irányításával Horn Gábort bízták meg. A párt mondása az volt, hogy aki igennel szavaz, a szocializmusra szavaz és bizonyos esetekben legalább annyira leegyszerűsítőek és csúsztatásokkal teliek voltak ezek a kampányüzenetek, mint a Fideszéi.
Valahol szimbolikus, hogy Orbán Viktor a szociálisnak nevezett népszavazási kampányát pont a baloldali Csepelen zárta, ahol azt mondta: bizonyára sok olyan szocialista választó lesz, aki másnap igennel fog szavazni a Fidesz kérdéseire. A Fidesz elnökének igaza lett. Másnap több mint négymillió magyar választó jelent meg az urnák előtt (50,5 százalékos volt a részvétel), és elsöprő arányban szavaztak a különböző díjak eltörlése mellett.
Az akkori Fidesszel 3,3 millió választó értett egyet, magyarán egy olyan választói tömb képződött meg ekkor, amelyben bőven voltak korábbi MSZP-s szavazók is. Jó pár olyan választókerületben, ahol a baloldal dominanciája kikezdhetetlennek tűnt 1994 óta, ez a voksolás jelentette a kapudrogot a Fidesz szavazótáborához.
A választási részvételt ezúttal is a településméret határozta meg, ugyanakkor a korábbi népszavazások trendjeitől homlokegyenest eltérően. Nem Budapesten és a nagyobb városokban volt a legmagasabb a részvétel, hanem a legkisebb falvakban. A Fidesz támogatottsága 2002 óta illeszkedik a települések lakosságszámához, csak éppen fordított arányosságban követve azt. Magyarán: minél alacsonyabb egy magyar település lakosságszáma, annál fideszesebb.
Így aligha volt meglepő, hogy az igen szavazatok aránya is követte ezt a trendet, és az 500 fő alatti aprófalvakban volt a legelsöprőbb (89 százalék), de még Budapesten is a szavazók háromnegyede egyetértett a Fidesz állításaival.
A SZDSZ eredményváró eseményén a Hír TV bekapcsolt kamerái előtt Horn Gábor sajátos módon élőben szinkrontolmácsolta Gyurcsány Ferenc szavait, amikor arra utalt, hogy a kormányfő személyéről mondott ítélet a magyar választó: „Nem azt mondták, Feri! Azt mondták, menj a picsába, valljuk be!” Később Gyurcsány menesztette a SZDSZ-es egészségügyi minisztert, Horváth Ágnest, a párt pedig válaszul április végén kilépett a kormánykoalícióból.
Az ország ekkorra már nagyon jelentős gazdasági nehézségekkel küzdött, 2009-re a GDP volumenindexe 7 százalékos mértékben esett vissza 2008-hoz képest. Gyurcsány Ferenc nem mondott le a népszavazás után, hanem várt még egy évet, és további gazdasági-politikai vesszőfutás után némileg váratlanul 2009 márciusában mondott le a kormány éléről.
Verseny az idővel a vasárnapi boltzár ellen
Ahogyan azt a 2004-es referendum esetében is láttuk, egy-egy népszavazási kezdeményezésnél érdemes megvizsgálni azok keletkezésének politikai kontextusát, és nem csupán a végső kérdésfelvetést elemezni. Így érdemes eljárnunk a 2016-os kvótanépszavazás teljes körű megértésekor is.
2013-ban új népszavazási törvényt fogadott el a kétharmados többségű kormánypárt. Erre szükség is volt, mivel – ahogyan a 2006–2008 közötti jogértelmezési viták során kiderült – számos hiányossággal küzdött a korábbi szabályozás. A módosítás során újra 50 százalékos részvételhez kötötték a referendumok eredményességét, és bevezették az úgynevezett párhuzamossági moratóriumot. Erre azért volt szükség, hogy több hasonló vagy éppen homlokegyenest ellentétes tartalmú kérdésben ne lehessen egy időben népszavazási kezdeményezést benyújtani.
„A cél tehát legitim, a korlátozás mértéke viszont aránytalan volt” – fogalmazott akkor László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Ez azt jelentette, hogy lényegében egy-egy fontos közjogi kérdést bárki blokkolhatott hosszú hónapokra, mert minden esetben meg kellett várni a jogerős elutasító határozatot. Innentől kezdve a megfelelő ütemérzék, informáltság, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) aulájában tanúsított állóképesség, majd végül a testzsírszázalék lettek a döntő szempontok.
A vasárnapi boltzár esete pontosan arra világít rá, hogy
a hatalom nem feltétlenül a saját maga által konstruált jogi környezet által tud egy közvetlen demokratikus eszközt kitekerni politikai ellenfele kezéből, hanem az általa közben kiüresített intézmények sajátos jogértelmezésének eszközével is.
A parlament 2014 végén döntött a vasárnapi boltzárról. Jellemző a kormányzat pragmatizmusára, hogy alig egy évvel a törvény hatályba lépése után vissza is vonták azt. Mindezzel együtt a közhangulatot nem a kormányzat parlamenti ellenzéke tudta a legjobban letapogatni, hanem Szepessy Zsolt, Monok korábbi polgármestere. Ő arról volt ismert, hogy az Összefogás Pártja marginális választói támogatottság mellett (országosan 6552 szavazat) tudott felmarkolni közel 300 millió adófizetői forintot a 2014-es kampányuk támogatása jogcímén. Szepessy a vasárnapi boltzár tárgykörében mindössze két nappal a törvény megszületése után már be is nyújtotta saját népszavazási kérdését.
A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) a következő hetekben a párhuzamosság miatt visszautasította a későn ébredő DK hasonló témájú kérdését. Miután 2015. április 1-jén a Kúria is helybenhagyta Szepessy kérdésének elutasítását, újra nyitva állt az NVI kapuja. A Munkáspárt még aznap besétált, és beadott újabb két ilyen témájú népszavazási kérdést. Ezeken László Róbert szerint az első pillanattól kezdve látszott, hogy nem hitelesíthetőek, de arra alkalmas volt a párt fellépése, hogy újabb hónapokra lekerüljön az ügy a napirendről.
A következő alkalomra már az MSZP is felébredt téli álmából. Azt a megoldást találták ki, hogy a párt választási bizottságba delegált tagját, Litresits Andrást bíztak meg a papírok benyújtásával, mert abban bíztak, hogy a belepőkártyájával bárkinél korábban odaér a választási iroda pultjához. Ugyanezen a napon azonban különös módon egy Wodicska Zoltán nevű illető is népszavazást kezdeményezett a vasárnapi boltzárról. A választási bizottság végül Wodicska kérelmét vette előre, mert szerintük a szocialisták a bizottsági tagságból fakadó többletjogosítványt (belepőkártya) felhasználva értek csak oda korábban a pulthoz. Így a kérdést ismét hosszú hónapokra pihentette az NVB, ám az MSZP vs. Wodicska harcnak lett egy hozadéka: kihelyeztek az NVI aulájába egy időbélyegzőt, ami később főszerephez jutott.
Az ügyet blokkoló szereplők
Érdemes ezen a ponton pár mondatban kitérni arra, kik is voltak a kérdést a kormányzat érdekeivel megegyező módon blokkoló emberek. Szepessy Zsolt ellen két büntetőeljárás is folyt később. Az egyik, a 2014-ben kapott kampánytámogatás szabálytalan felhasználása miatt indult, amelynek végén 2018-ban másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A másik ügyben 2019 őszén öt év letöltendőt kapott, miután kiderült, hogy kárpátaljai ukrán állampolgároknak pénzért cserébe ígért segítséget, hogy azok minél gyorsabban magyar útlevélhez juthassanak. Perújítási harcában jogi képviseletét az alkotmánybírósági eljárásban nem más, mint a CÖF-ből is ismert ifj. Lomnici Zoltán látta el, aki korábban még a Pesti Srácok felületén méltatta a kamupártokkal kapcsolatos határozott kormányzati fellépést.
Wodicska Zoltán a Schmuck Andor-féle Szociáldemokrata Párt jelöltje volt 2014-ben a VI. kerületben, ahol az ügyészség is nyomozásba kezdett, miután arra jutottak, hogy hamis ajánlásokkal tudott elindulni a párt. Az aláírásokat a Fidesz íveiről másolhatták le a vádhatóság szerint. Wodicska a legutóbbi önkormányzati választáson már a szomszédos V. kerületben indult egyéniben.
A Kúria 2015. október 20-án elutasította Wodicska kérdését, ami nem volt meglepő, hiszen már az első pillanattól kezdve lehetett látni annak sorsát. Az addigra sokat látott aulában ezután rendezték meg az NVI negyedik hétközi fordulóját: az MSZP-s Harangozó Tamás és egy olyan tordasi boltos (Simonné Gercsényi Gabriella) között, akinek a boltja amúgy is nyitva tarthatott vasárnap. Harangozó a várakozás közben elmozdult a sorszámozótól, így Simonné kérdését fogadták be, amely így hangzott: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?”
A NVB akkori elnöke, Patyi András azon az állásponton volt, hogy hitelesíteni kell a kérdést, később azonban már úgy fogalmazott: a kérdés az egyértelműség határán mozog. A Kúria végül elkaszálta a kérdést, de addig újabb hónapok teltek el.
Közjogi érdeklődésű kopaszok mappákkal a kezükben
2016. február 23-ának hajnalán az MSZP és több internetes újság tudósítója várta, hogy kik próbálják meg újra valamilyen formában útját állni a népszavazási kezdeményezésnek.
Mire az MSZP-s Nyakó István a kora reggeli órákban az NVI épületéhez ért, egy tucatnyi kopasz, kigyúrt férfi állt az épület előtt, többük kezében egy mappa volt látható.
Később lépett a színre egy idősebb hölgy, Erdősi Lászlóné, egy fiatal férfi, Varró Ádám kíséretében. Nekik a kopaszok utat nyitottak, miközben Nyakót továbbra is távol tartották az időbélyegzőtől. Erdősiné egy volt fideszes polgármester felesége, Varró pedig gimnáziumi osztálytársa volt annak a Kindlovits Máténak, aki az akkori Fidesz-alelnök Kubatov Gábor titkára, és aki már a 2013-as Fidesz székház előtti dulakodás helyszínén is feltűnt a kigyúrt férfiak gyűrűjében.
A Nyakó vs. kopaszok és Erdősiné ügyben végül előbbinek adott igazat a Kúria, de ekkor már 2016. április 6-át írtunk. Előtte az NVB még cinikus módon megállapította, hogy Erdősiné és Varró Ádám előnye nem volt bizonyítható a kopaszok fizikai jelenlétéből fakadóan, miközben ezt a teljes magyar nyilvánosság a saját szemével láthatta. Öt nappal később Rogán Antal bejelentette, hogy a kormány feloldja a vasárnapi boltzárat, így a jóléti irányból érkező politikai kihívást teljesen leszerelte a hatalom.
Bedobták, hogy legyen kvótanépszavazás
Térjünk vissza egy kicsit az NVI aulájában lezajlott botrányra 2016. február 23-án. Mit lépett erre a kormány? Orbán Viktor már másnap bejelentette, hogy népszavazást kezdeményeznek egy teljesen más témában, a migránskvóta ügyében. Ebben az időben az Európai Unió azon a terven dolgozott, hogy a beáramló menekülteket a lakosságszám alapján meghatározott kvóta szerint helyezzék el az egyes tagállamokban.
Az igazi ok azonban az volt, hogy a Fidesznek lépnie kellett, és átkereteznie a népszavazásokról szóló diskurzust.
Igen ám, de egy magánszemély pár nappal korábban már beadott egy ilyen népszavazási kérdést a témában. Rogán Antal személyesen találkozott vele, majd az eredményes beszélgetés után az illető visszavonta a népszavazási kezdeményezését, Orbán Viktor beszéde előtt alig másfél órával.
A kvótanépszavazást 2016. október 2-án tartották. A 2015 nyara óta tartó menekültválságról addigra számos magyar választónak lehetett személyes tapasztalata, hiszen ekkoriban még a déli határsávban, a főváros utcáin vagy éppen az M1-es autópálya mentén is bárki láthatta az elvonuló embertömeget.
A kormányzat a sajtón keresztül napirenden is tudta tartani az ügyet, amely végül a 2018-as kampány fő vezérfonalává vált. A népszavazás így lényegében a kampány egyik elemének is volt tekinthető, ami sikeresen kimozdította a pártot a 2015–2016 körüli bizonytalanságból. Ráadásul 2016. szeptember 24-én egy robbantásos támadást is elkövettek Budapest belvárosában, amelyben két rendőr és egy taxisofőr sérült meg. A robbantás ténye sokkolta a magyar közvéleményt, és mivel ezekben a hónapokban rendre történtek különböző iszlamista indíttatású terrortámadások Európa számos nagyvárosában, ideig-óráig összefüggésbe is hozhatták ezt más hasonló közelmúltbéli eseményekkel. A magyar nemzetiségű elkövetőt csak a referendum után kapták el Zala megyében.
A népszavazáson a Fidesz mellett a Jobbik is a migránskvóta elutasítására bátorította szavazóit. Igaz, utóbbi nem fejtett ki érdemi kampánytevékenységet, csak ilyen módon próbált kibújni a csapdahelyzetből, míg a baloldali pártok a távolmaradásra biztatták híveiket. A Fodor Gábor vezette Liberálisok az igen szavazat mellett álltak ki, amivel legfeljebb a referendum eredményességét segíthették volna elő. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt az érvénytelen voksolásra („nemigen”) biztatta híveit, de emellett érvelt a Társaság a Szabadságjogokérttárss is.
Végül a választók 44 százaléka sem jelent meg a népszavazáson. A 2008-as szociális népszavazáshoz hasonlóan 2016-ban is Budapesten volt a legalacsonyabb a részvétel (39 százalék), és a Fidesz országgyűlési választásokon elért eredményeinek megfelelően a legalacsonyabb lélekszámú aprófalvakban a legmagasabb. A Kutyapárt biztatásának hatására 223 ezer választó érvénytelenül szavazott, legtöbben Budapesten és a budai agglomerációs övezetben. Kovács Gergely, a Kutyapárt elnöke az eredmények láttán döntött a 2018-as indulás mellett.
A részvételi arány kiugróan magas volt a nyugati határszélen, ami egyrészt megfelel a korábbi népszavazásokon és országgyűlési választásokon látott trendeknek, ugyanakkor ez a térsége hazánknak meglehetősen sokat is szerepelt a migránsválságról szóló híradásokban. A referendum tehát érvénytelen lett, azonban Orbán kezdeményezte az Alaptörvény módosítását a „népszavazás szellemében”.
2022-ben az országgyűlési választásokkal egy napon is tartottak népszavazást. Négy olyan kérdést kínált fel a magyar választóknak a kormány, ami a szexuális irányultságot és nemátalakító műtétek népszerűsítését bemutatott volt hivatott megakadályozni kiskorúaknak. A kérdések jellegéből fakadóan ezen a ponton már tényleg nehéz volt szétválasztani a nemzeti konzultációt és a népszavazást műfajilag, hiszen mind a kettővel az lehetett a célja a hatalomnak, hogy egyrészt uralja a belpolitikai beszédtémákat, valamint csapdahelyzetbe hozza ellenzékét.
A nemzeti konzultáció eszközével adatbázis építhető és frissíthető, egy ilyen referendum azonban sokkal inkább a választáson való részvételt növelheti. Ehhez képest némileg meglepő módon ez a népszavazás is érvénytelen lett, hiszen az ellenzék az érvénytelen voksolásra buzdította híveit.
Soha ilyen nagy arányban nem szavaztak érvénytelenül magyarországi referendumon: 1,7 millió választópolgár adott le érvénytelen szavazatot, ez a leadott voksok 21 százaléka volt. Mivel a távolmaradásra nem volt értelme buzdítani a híveiket az ellenzéki pártoknak, így az érvénytelenül leadott voksolás eszköze maradt egyedül a kormánykritikus erőknek, valamint azoknak a jogvédő szervezeteknek, akik ugyanerre szólították fel a választókat. A kormányzat 3,7 milliárd forint adóforintot költött el a népszavazás kampányára, tehát a Fidesz üzenetével megegyező plakátok kihelyezésére.
A választási részvétel ezúttal megegyezett az országgyűlési választáséval. A fővárosban volt a legmagasabb a részvétel, majd a települések lakosságszámával arányosan csökkent, és az 500 fő alatti aprófalvak esetében ismét valamivel magasabb (68 százalék).
Az érvénytelen voksok aránya is Budapesten volt kiugró (45 százalék), míg a legkisebb településeken mindössze minden ötödik választó követte az ellenzéki pártok kérését. A kormányzat által kezdeményezett népszavazások összekötését az országgyűlési választásokkal – mint politikai innovációt – 2023 októberében a lengyel kormány is kipróbálta, ám kudarcot vallottak. A referendum eredménytelen lett, és a választásokat is elveszítették, így a magyar kormánnyal szövetséges PiS ki is került a hatalomból.
A népszavazások eredeti jelentősége a közvetlen népakarat kifejezésében áll, ami időről időre féket képezhetne a megválasztott politikusoknak. Ezzel szemben hazánkban 2008 óta pártpolitikai érdekeket szolgál ez az intézmény is, ugyanakkor már a rendszerváltás után egyáltalán nem volt képes betölteni eredeti funkcióját. A magyar társadalom közügyekkel szemben tanúsított részvétlenségének ékes bizonyítéka, hogy a 2010 óta városainkban megtartott helyi szintű népszavazások (az egyetlen szerencsi kivételtől eltekintve) is mind eredménytelenül zárultak.
A legfelsőbb bíróság elutasította azt az igazságügyi reformcsomagot Izraelben, amely korábban országos tüntetéseket váltott ki a Netanjahu-kormány ellen –írjaa BBC. A tüntetésekről mi is többszörbeszámoltunk.
Most a 15 alkotmánybíróból nyolc a módosítás ellen döntött, ezzel tehát a reformcsomag hatályát vesztette. Az indoklás szerint a törvény sértené a demokratikus állam jellemzőit.
Korábban beszámoltunk róla, hogy az igazságügyi törvénycsomag érintette volna a bírák kinevezését, és szűkítette volna a legfelsőbb bíróság jogköreit, illetve lényegében az igazságszolgáltatás jelentős részét alárendelték volna a politikának. Ezentúl a reform jóval nagyobb kormányzati befolyást eredményezett volna a bírák kiválasztásában is.
