IVÁN ANDRÁS JOÓB SÁNDOR EUROLOGUS 2017.07.20. 15:20 MÓDOSÍTVA: 2017-07-20 15:36:21
Óriási politikai vihart kavart a lengyel kormánypárt. A törvényhozás alsó házában, a szejmben csütörtökön elfogadták a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) harmadik olyan törvényjavaslatát is, amelyekkel a bíróságokat befolyásolhatja. A lépés ellen több ezren tüntettek, és nemcsak az Európai Bizottság, hanem még az eddig mindent aláíró lengyel elnök sem értett mindenben egyet a tervezetekkel.
Nem ez az első problémás eset
A PiS a 2015-ös választási győzelme óta terjeszti ki a befolyását az állami médiában, az ügyészségek és az alkotmánybíróság felett. Utóbbi miatt
az Európai Bizottság tavaly év elején korábban és azóta sem látott lépéssel jogállamisági eljárást indított a lengyel kormány ellen.
A párbeszédre építő, büntetés nélküli levelezgetés viszont nem hatott. Már jó ideje a kétlépcsős eljárás második szakaszánál tartanak, de csak foghegyről válaszolgattak a testületnek, és a kormány elengedte a füle mellett a kifogásokat. Varsó idén februárig kapott határidőt, hogy visszatáncoljon, de lehívta a blöfföt. Az Európai Bizottság szerdán belengette, hogy újabb ajánlást küldhet a jogállamisági mechanizmuson keresztül, de erre valószínűleg ugyanúgy tennének a PiS-ben, mint eddig.
Eddig csak utcai tüntetésektől futamodtak meg, amikor kihátráltak az ultraszigorú abortusztörvény mögül. A PiS annak ellenére is lépésről lépésre építette ki saját rendszerét, hogy valójában csak szűk, 234 fős többsége van a 430 tagú alsóházban.
Hasonló a magyar helyzethez, mégis más
A lengyel kormány uniós megítélése részben épp a kompromisszumkészség hiánya miatt más, mint a magyaré. A hazai kormány engedett, ha kellett – igaz, időnként csak részben, kisebb kérdésekben.
Szerdán Frans Timmermans is kiemelte, hogy a lengyel és a magyar helyzet eltér. Magyarországon nem kívánják az igazságügyi miniszter befolyása alá vonni a bírói testület munkáját, azaz nem kérdőjelezik meg a hatalmi ágak szétválasztását. „Vannak problémák Magyarországgal”, amelyek miatt kötelezettségszegési eljárások vannak folyamatban, de a lengyel törvényjavaslatok politikai befolyás alá helyeznék az igazságszolgáltatást. Lengyelországban tehát a jogállamiság elleni támadás jellegénél fogva eltérő a magyar problémákhoz képest – mondta a bizottsági alelnök.
Frans Timmermans
Frans Timmermans
Fotó: Thierry Charlier / AFP
Továbbra is elbeszél egymás mellett a Fidesz és a Néppárt
Továbbra is elbeszél egymás mellett a Fidesz és a Néppárt
A kormány fontolóra veszi a brüsszeli aggályokat, de nem ígértek olyat, hogy meg is változtatják a CEU-törvényt. A Néppárt viszont szokatlanul éles hangnemben kelt ki Orbán brüsszelezése ellen.
Tovább
A különbségnek viszont van egy politikai oka is. A Fidesz-KDNP-t fedezi, hogy a legnagyobb politikai csoport, a jobbközép Európai Néppárt tagja, akárcsak például Angela Merkelék CDU/CSU-ja. A civil szervezetek és a CEU megtámadásával, valamint a Néppárt szerint „durván félrevezető” nemzeti konzultációval a közelmúltban a Fidesz-KDNP-nek sikerült maga ellen fordítania a Néppárt egy jelentős részét. Ennek ellenére nem zárták ki. Orbán Viktor azzal pattintotta le az esetleges kilépésüket firtató kérdést, hogy miért tennék. Nem véletlen, hogy korábban a PiS egyik politikusa is arról beszélt az EUrologusnak: szerinte hiba volt otthagyniuk a legnagyobb politikai csoportot, részben pont a védelem miatt, amit a tagság adott.
A mindent aláíró elnök is változtatást kért
Április óta egy sor olyan törvénytervezettel állt elő a lengyel kormánypárt, amik a bíróságok átalakítását érintik, de a múlt héten pörgették fel nagyon a folyamatot. A PiS két törvényt már múlt szerdán megszavazott a szejmben (alsóház), majd ezeket péntek éjjel a szintén kormánytöbbségű szenátus is változtatás nélkül jóváhagyta. A legfelsőbb bíróságról szóló harmadik törvény tárgyalását pedig felgyorsították a napokban, és a szejm csütörtökön délután meg is szavazta a javaslatot.
A két, már elfogadott, de még az államfő aláírására váró törvény közül az egyik az országos igazságszolgáltatási tanácsra vonatkozik, ami nagyjából a magyar Országos Bírósági Hivatal helyi megfelelője. A 25 fős tanácsnak széles jogkörei voltak a bírók kinevezésénél, és a fegyelmi ügyek is hozzájuk tartoztak. A testületből 10 tag különböző módokon eddig is politikai kinevezett volt, de innentől a többi 15 tagot sem a szakmai szervezetek, hanem az alsóház képviselői választanák meg. A másik, már elfogadott törvénytervezet alapján az igazságügyi miniszter visszahívhatná a bíróságok elnökeit, és újakat nevezhetne ki helyettük.
A legfelsőbb bíróságra vonatkozó törvény alapján felmentenék, illetve nyugdíjaznák az összes olyan legfelsőbb bírát, akinek az igazságügyi miniszter nem hosszabbítja meg a mandátumát. Az már ebből is látszik, hogy a törvénymódosításokkal a Jarosław Kaczyński PiS-elnök bizalmi emberének tartott Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter a rendszerváltás óta nem látott jogköröket kapna. A bíróságok felépítéséről szóló törvényjavaslat alapján is az igazságügyi miniszternek lenne nagyobb beleszólása a bírók és a gyakornokok kiválasztásába.
Jaroslaw Kaczynskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője a
Jaroslaw Kaczynskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője a
Fotó: Jacek Turczyk / MTI / EPA
Az első két jogszabály már csak a köztársasági elnök, Andrzej Duda aláírására vár. A korábban a PiS-ben politizáló, a kormánypárt javaslatait szinte kivétel nélkül átengedő, de a BBC szerint az elmúlt időszakban Jarosław Kaczyńskival nem mindenben egyetértő államfő kedden váratlanul bejelentette, megvétózza a javaslatokat, ha nem veszik bele a kért változtatását.
Beata Szydło miniszterelnök első nyilatkozataiból úgy tűnt, hogy vita alakulhat ki az elnök és a kormány között, de végül Duda már aznap éjjel tanácskozott az alsóház és a felsőház elnökével, és elfogadták az általa kért kompromisszumokat. Ez annyit jelent, hogy a parlament nem sima, hanem háromötödös többséggel választja meg az országos igazságszolgáltatási tanács tagjait, vagyis a PiS-nek 42 ellenzéki képviselő támogatását is meg kell szereznie.
Ezrek tüntettek, a kormánytévé puccsról beszélt
Duda hivatalosan a már múlt hét óta tartó tüntetésekkel indokolta a változtatási javaslatát. Kedden is több ezren emeltek a magasba gyertyákat az elnöki palota előtt. „Szabad bíróságokat! Vétót akarunk!" – skandálták sokan az elnöki palota előtt.
K EPA20170716217
Fotó: Jakub Kaczmarczyk / MTI / EPA
A parlamentet vasárnap óta kordonokkal vették körbe, mert Varsóban és más városokban is több ezren tiltakoztak az igazságügyi átalakítások ellen. A rendőrség szerint 4500, az önkormányzat szerint több mint 10 ezer tüntető volt a fővárosban. „Szégyen! Szégyen!" – skandálták a tüntetők, akik diktátornak nevezték Jarosław Kaczyńskit, a PiS elnökét, akinek ugyan nincs hivatalos kormánytisztsége, de a háttérben ő fogja össze a szálakat. Tüntetések voltak Krakkóban, Katowicében és más lengyel városokban is.
A kormányzati TVP tévé a megmozdulásokról azt mondta be, hogy a tüntetésekkel puccsot akarnak előkészíteni a demokratikusan megválasztott kormány ellen, ami az igazságügy régóta érő reformját próbálja éppen keresztülvinni.
Közben a szejm kedden már tárgyalta a legfelsőbb bíróságról szóló törvénymódosítást is. Este megszavazta, hogy az arról szóló törvénytervezetet második olvasatra bocsátja, és közben kiiktatja az előzetes bizottsági vitát is. Szerdán aztán mégis egy parlamenti bizottság elé utalták a heves vitákat kiváltó tervezetet. A PiS által láthatóan minden eszközzel siettetett szavazás ellehetetlenítésére törekvő ellenzéki képviselők több mint ezer módosító indítványt adtak be.
Elitistának bélyegezték a bírókat
A PiS már 2005-ben kormányra kerülve is megpróbálkozott ehhez hasonló lépésekkel. Akkor, és most is azzal érveltek, hogy a bírók elszakadtak a társadalomtól, egy kivételezett elitet szolgálnak ki, és szinte egy külön kaszttá váltak. A kormánypárt másik érve, hogy a bíróságokat átjárja a korrupció, az ítéletek pedig lassan születnek meg. Beata Szydło miniszterelnök azt mondta, hogy az igazságszolgáltatás most nem az emberek, hanem a jogászok oldalán áll.
Beata Szydlo lengyel miniszterelnök (b) és Krzysztof Jurgiel mezőgazdasági miniszter (k) Piotr Glinski miniszterelnök-helyettes társaságában (j) a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Beata Szydlo lengyel miniszterelnök (b) és Krzysztof Jurgiel mezőgazdasági miniszter (k) Piotr Glinski miniszterelnök-helyettes társaságában (j) a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Fotó: Marcin Obara / MTI / EPA
Kaczyński arról is beszélt, hogy az országos bírói tanácsot még az utolsó szocialista parlament állította fel 1989-ben, és ezért annak örökségét, baloldaliságát tartósította. A kért változtatásai ellenére Duda is azt mondta, hogy a lengyelek elégedetlenek az igazságszolgáltatás működésével, ezért a rendszerhez hozzá kell nyúlni, és egyes bírók mentalitásában is új irányra van szükség.
Kell a reform, de milyen?
Abban a PiS táborán kívül is többen egyetértenek, hogy a bírósági rendszer működését valamilyen formában meg kellene reformálni. Többek között erről beszélt a Euronewsnak Borys Budka, a jobbközép Polgári Platform (PO), a legfontosabb ellenzéki párt egyik volt igazságügyi minisztere is. Azonban szerinte tisztán látható, hogy a kormány az elmúlt két évben támadást indított a bíróságok ellen, az új törvényekkel pedig egyedül gyakorolna kontrollt az igazságszolgáltatás felett.
A lengyelek hagyományosan nem nagyon bíznak a közintézményekben, és a bíróságokban sem, egy tavalyi tanulmány alapján 60 százalék úgy vélte, hogy a testületek csak a saját érdekeiket nézik. Viszont egy 2014-es EU-s felmérésben nagyjából minden negyedik ember gondolta korruptnak a bírókat, ellenben 39 százalék mondta ugyanezt a politikusokról – akiknek éppen teljesen kiszolgáltatnák a bíróságokat.
Az ellenzék a PiS érveire válaszul azt is lobogtatta, hogy az elmúlt 15 évben 10 ezerből csak néhány olyan bíró volt, akiket kenőpénz elfogadásáért elítéltek. Egy átlagos ügy pedig az elsőfokú bíróságokon 200 napig tart, nagyjából annyi ideig, mint Németországban.
A bíróságok függetlenségét féltik
A Polgári Platform szerint a törvénymódosítás alkotmányellenes, és veszélyezteti a bíróságok függetlenségét. Ellenzéki képviselők azzal vádolták a PiS-t, hogy megsértené a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, és saját hatalmát próbálja bebetonozni. A törvénymódosításokat a bírói szakmai szervezetek, a legfelsőbb bíróság és az Amnesty International is bírálta.
Stanislaw Piotrowicz az igazságügyi bizottság elnöke (j) felszólítja Marek Suskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt tagját (k) és Ryszard Petrut az ellenzéki Nowoczesna párt elnökét (b3) hogy fejezzék be a dulakodást a mikrofonért a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Stanislaw Piotrowicz az igazságügyi bizottság elnöke (j) felszólítja Marek Suskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt tagját (k) és Ryszard Petrut az ellenzéki Nowoczesna párt elnökét (b3) hogy fejezzék be a dulakodást a mikrofonért a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Fotó: Marcin Obara / MTI / EPA
Jerzy Stępień, az alkotmánybíróság volt elnöke szerint a legfelsőbb bíróságot érintő döntés lenne egy utolsó szög lenne a jogállamiság koporsójában. Mások is azzal érveltek, hogy egyrészt a legfelsőbb bíróság mondja ki, hogy érvényesek voltak-e a választások, másrészt hamarosan egy sor fontos döntést hozhat. Ez indokolhatja is a PiS siettségét, hiszen annak meglehetősen távolra mutató következményei lehetnek, hogy a legfelsőbb bíróság szeptemberben megállapítja, törvényesen választották-e meg a 2015-ös választás után az alkotmánybíróság új elnökét.
Példátlan bejelentést tett az Európai Bizottság
Az Európai Bizottság szintén mozgásba lendült. Az uniós kvázi-kormány közölte, hogy a változtatásnak „rendkívül negatív hatása lenne az igazságszolgáltatás függetlenségére, és fokozná a jogállamiságot érő rendszerszintű veszélyt az országban”, ha a jelenlegi formájukban fogadnák el a kifogásolt törvényeket.
A testület a „hetes cikk” szerinti eljárást is belengette.
Erről még egyetlen tagállammal szemben sem volt szó az Európai Bizottságban, most viszont Frans Timmermans, a testület kettes számú embere szerint „nagyon közel kerültünk” hozzá.
Akár az Európai Parlament is beindíthatja
A magyar kormánnyal szembeni hetes cikket élesítő javaslatnak először az Európai Parlament előkészítő bizottságon kellene átmennie, aztán a teljes képviselőtestületen. A Fidesz-KDNP néppárti tagsága miatt ez legkésőbb a második akadálynál jó eséllyel elbukna (azokkal az átállt néppártiakkal együtt se lenne meg a szükséges többség, akikkel a májusi, közvetlen következmények nélküli elítélő határozat átment). A lengyelek viszont bajban lennének, ha elindulna egy hasonló javaslat az EP-ben: az öt pártcsalád, amelyeknek a vezetői levelet írtak, simán elég képviselőt tudna e mögé állítani. Szeptemberig szünetelnek az ülések, úgyhogy addig várhatóan nem sok minden fog történni, utána viszont nem biztos, hogy megússzák a lengyelek egy dörgedelmes, de következmények nélküli állásfoglalással.
Már önmagában az is erős politikai üzenet, hogy vitatkoznak a lépésről. Magyarország ellen is „csak” az eljárás beizzításának az előkészítéséről van szó az Európai Parlamentben, amely a Bizottsághoz hasonlóan elindíthatja a folyamatot, és ahonnan nemrég öt képviselőcsoport vezetője sürgetett levélben határozott fellépést a lengyelek ügyében. A lengyel kormány ellen korábban indult jogállamisági mechanizmus is egy nem hivatalos előszobája a többlépcsős lehetőségnek, amit jogi atombombaként emlegetnek, mert súlyosak a következményei és – pont ezért – félnek használni.
Az EU eljárást indíthat Magyarország ellen
Az EU eljárást indíthat Magyarország ellen
Az Európai Parlament elkezdi vizsgálni, hogy tiszteletben tartják-e az európai alapjogokat Magyarországon.
Tovább
A hetes cikkhez akkor lehet nyúlni, ha egy tagállam rendszerszerűen megsérti az uniós alapértékeket. Az eljárás végén bizonyos uniós jogokat, például a kormány uniós szavazati jogát függeszthetik fel (hogy konkrétan melyeket, azt a többi tagállamnak kell kitalálnia), de esélytelen, hogy a lengyelek eljussanak idáig. Ehhez egyhangú döntés kellene, Orbán Viktor viszont korábban megígérte, hogy ebben az esetben vétózna, így kizárt a szankció.
Uniós jogot is sérthet
Marad még a leghatásosabb eszköz, a kötelezettségszegési eljárás.
Ha a hetes cikk a jogi atomcsapás, ez a precíziós bomba.
Az Európai Bizottság indíthatja akkor, ha egy tagállam konkrét uniós jogszabályokat sért. Levélben egyezkednek a tagállammal, és ha nem tudnak alkut kötni, az Európai Bíróság elé kerülhet az ügy, amiből pénzbüntetés lehet.
Frans Timmermans, a Bizottság alelnöke szerdán arról beszélt, hogy „gyorsan előkészítjük a kötelezettségszegési eljárásokat az uniós jog megsértése miatt, hogy jövő héten meg tudjuk őket indítani”, de ez nem lesz egyszerű feladat. Az EU-nak van jog- és igazságügyi hatásköre, de arra valószínűleg nem lesz könnyű uniós szabályt találni, hogy egy tagállam mi alapján nevezi ki a bírókat. A PiS egyik érve például pont az, hogy Németországban is sokkal kiterjedtebb az igazságügyi miniszter hatásköre (habár ezzel a tartományi különbségeket nem veszik figyelembe).
Magyar minta? Az Orbán-kormány is piszkálta az igazságügyi rendszert
Magyarország ellen is kötelezettségszegési eljárást vetettek be, amikor az Orbán-kormány 2010 után jelentősen át akarta alakítani a bírói igazgatást. Bizonyos hasonlóságok tetten érhetők a lengyel lépésekkel. Magyarországon is nagyobb kormányzati befolyást engedtek volna az igazságszolgáltatás rendszerébe, de nem mindegyik próbálkozás sikerült.
A bírók nyugdíjkorhatárát 70 évről 62-re akarták leszállítani, ami közel 300 bíró lecserélését tette volna lehetővé. A kormány az egész folyamatot a közszolgálati nyugdíjszabályok egységesítésével, a fiatalítással és az ítélkezés gyorsításával indokolta, de az akkori feltételezések szerint így akarták helyzetbe hozni az új kormányhoz hű bírókat. 2012-ben az Alkotmánybíróság kimondta: alkotmányellenes ennyire rövid határidőn belül nyugdíjazni a bírákat, ez ugyanis sérti a bírák elmozdíthatatlanságának alapelvét. Az ügyben uniós kötelezettségszegési eljárás is indult. Ennek a végére tett pontot 2012 novemberében az Európai Unió Bírósága, amely megállapította: a nyugdíjkorhatár leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
Átalakították a bíróságok szervezeti felépítését is. 2012-ben létrehozták a bíróságok központi igazgatási szervét, az Országos Bírósági Hivatalt (OBH). Ennek elnöke kilenc évre Szájer József fideszes politikus felesége, a miniszterelnök családi barátja, Handó Tünde lett. Az eredeti javaslat nagyon széles jogköröket adott volna az OBH elnökének, amihez nem voltak meg a megfelelő garanciák. Az OBH elnöke jelentős beleszólást kapott arra, kit terjesszen fel bírói kinevezésre a köztársasági elnöknek. Hivatalosan az igazságszolgáltatás gyorsítása érdekében pereket helyezhettetett át más bíróságokra. Az EU-tól független Európa Tanács tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság kritizálta a jogszabályokat. A két törvény felülvizsgálatát ezután a kormány kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. Az AB 2013 júniusában kimondta: mulasztásos alkotmánysértést jelent, hogy az Országos Bírói Hivatal elnökének és a Kúria elnökének lehetősége van a bírói álláshelyre kiírt pályázatokat indoklás nélkül eredménytelenné nyilvánítani.
Felsült a kormány az önálló közigazgatási felsőbíróságok létrehozásával is, ahol az állampolgárok, vállalkozások a különféle államigazgatási (adóhatósági, önkormányzati) határozatok törvényességi felülvizsgálatát kérhetik a bíróságtól. Az eredeti javaslat például előírta volna, hogy közjogi tisztségviselők jelölhessék ki a fontos ügyekben ítélkező összes közigazgatási felsőbírót, sőt a felsőbírók felének a már addigra erős kormánypárti befolyás alá került közigazgatásból kellett volna érkeznie. Áder János maga kérte a 2016. december 6-án elfogadott törvény alkotmánybírósági normakontrollját. Az Alkotmánybíróság idén januárban kimondta, hogy a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonságot, a jogállamiság követelményét, ugyanis azokat nem egyszerű, hanem minősített, kétharmados többséggel kellett volna elfogadnia az Országgyűlésnek.
Boritókép: A lengyel szenátus (felsőház) és a szejm (alsóház) által már jóváhagyott igazságügyi reform ellen tüntetnek a Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) nevű lengyel ellenzéki mozgalom aktivistái Varsóban 2017. július 16-án. Fotó: MTI/EPA/Jacek Turczyk
http://index.hu/kulfold/2017/07/20/lengyelorszag_birosag_pis_andrzej_duda_jogallamisag_beata_szydlo_europai_bizottsag/
2017. július 20., csütörtök
2017. július 9., vasárnap
Európai kormányt sürget Ferenc pápa
2017. július 9. 09:35
Európai ügyeiről egy európai szövetségi kormánynak és szövetségi parlamentnek kellene döntenie – közölte Ferenc pápa. A katolikus egyházfő hangsúlyozta: „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
Aggodalmát fejezte ki a nagyhatalmak közötti „nagyon veszélyes szövetségek” lehetősége miatt Ferenc pápa, aki a migrációról és Európa jövőjéről is beszélt a La Repubblica olasz napilapnak szombaton.
A katolikus egyházfő óva intette a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót, mint intézményt tömörítő G20-csoportot a „veszélyes és torz szövetségek” megalakításától, amelyek kárt okozhatnak a szegényeknek és a bevándorlóknak.
„Aggaszt, hogy nagyon veszélyes szövetségek alakulhatnak a torz világszemléletű hatalmak között” – mondta Ferenc pápa, az Egyesült Államok és Oroszország, Kína és Észak-Korea, az orosz és a szíriai elnök közötti szövetséget emlegetve. Ferenc pápa veszélyesnek tartja a kialakult migrációs helyzetet is, amely a mai világ „központi és növekvő problémája", a szegényeket, a gyengéket, a kirekesztetteket érinti, akikhez a kivándorlók is tartoznak. Hangsúlyozta, hogy a G20-csoport hamburgi találkozón olyan döntések születhetnek, amelyek „a fél világ migránsait sújthatják”.
Megjegyezte, hogy vannak országok, ahol a szegényeket nem a migráció teremti, hanem az adott ország társadalmi nehézségei, „máshol viszont kevés a helyi szegény, mégis félnek a migránsok inváziójától”. Európáról szólva a katolikus egyházfő úgy vélekedett, hogy európai föderációra van szükség, hogy „törvényekről és magatartásról ne egyedi politikusok döntsenek”, hanem egy európai szövetségi kormány és szövetségi parlament, máskülönben „Európa nem fog érni semmit a világban”. Ferenc pápa a hamburgi csúcs alkalmából levelet intézett a házigazda Angela Merkel német kancellárhoz a világban zajló konfliktusok leállítását sürgetve.
Szombati Twitter-bejegyzésében Ferenc pápa azt írta, „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
(MTI)
http://mandiner.hu/cikk/20170709_europai_kormanyt_surget_ferenc_papa
Európai ügyeiről egy európai szövetségi kormánynak és szövetségi parlamentnek kellene döntenie – közölte Ferenc pápa. A katolikus egyházfő hangsúlyozta: „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
Aggodalmát fejezte ki a nagyhatalmak közötti „nagyon veszélyes szövetségek” lehetősége miatt Ferenc pápa, aki a migrációról és Európa jövőjéről is beszélt a La Repubblica olasz napilapnak szombaton.
A katolikus egyházfő óva intette a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót, mint intézményt tömörítő G20-csoportot a „veszélyes és torz szövetségek” megalakításától, amelyek kárt okozhatnak a szegényeknek és a bevándorlóknak.
„Aggaszt, hogy nagyon veszélyes szövetségek alakulhatnak a torz világszemléletű hatalmak között” – mondta Ferenc pápa, az Egyesült Államok és Oroszország, Kína és Észak-Korea, az orosz és a szíriai elnök közötti szövetséget emlegetve. Ferenc pápa veszélyesnek tartja a kialakult migrációs helyzetet is, amely a mai világ „központi és növekvő problémája", a szegényeket, a gyengéket, a kirekesztetteket érinti, akikhez a kivándorlók is tartoznak. Hangsúlyozta, hogy a G20-csoport hamburgi találkozón olyan döntések születhetnek, amelyek „a fél világ migránsait sújthatják”.
Megjegyezte, hogy vannak országok, ahol a szegényeket nem a migráció teremti, hanem az adott ország társadalmi nehézségei, „máshol viszont kevés a helyi szegény, mégis félnek a migránsok inváziójától”. Európáról szólva a katolikus egyházfő úgy vélekedett, hogy európai föderációra van szükség, hogy „törvényekről és magatartásról ne egyedi politikusok döntsenek”, hanem egy európai szövetségi kormány és szövetségi parlament, máskülönben „Európa nem fog érni semmit a világban”. Ferenc pápa a hamburgi csúcs alkalmából levelet intézett a házigazda Angela Merkel német kancellárhoz a világban zajló konfliktusok leállítását sürgetve.
Szombati Twitter-bejegyzésében Ferenc pápa azt írta, „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
(MTI)
http://mandiner.hu/cikk/20170709_europai_kormanyt_surget_ferenc_papa
Soros György: Ez Európa utolsó esélye
2016. július. 26. 15:26 2016. július. 26. 16:16 GAZDASÁG
Először magyar nyelven: Soros György nagy port kavart, Szijjártó Péter szerint "egészen elképesztő" javaslatai a menekültválság európai szintű kezelésére. Az ismert magyar származású tőzsdeguru és filantróp szerint a nemzeti kerítések nem megoldások, egységes, humánus és észszerű tervre van szükség.
A menekültválság már eddig is az Európai Unió lassú, de biztos szétesésével fenyegetett, de június 23-án egy újabb nagy csapáshoz, a Brexithez is hozzájárult. Mindkét válság felerősítette a xenofób, nacionalista mozgalmakat szerte a kontinensen. Ezek az erők az elkövetkező egy évben számos kulcsfontosságú szavazás megnyerésére törekednek, beleértve a 2017-es francia, holland és német választásokat, az EU menekültügyi politikájáról szóló idén október 2-án tartandó magyar népszavazást, illetve az ugyanezen a napon sorra kerülő megismételt osztrák elnökválasztást, valamint az októberben vagy novemberben megrendezendő, az ország alkotmányáról szóló olasz referendumot.
Ahelyett, hogy az EU egységesen lépett volna fel ezekkel a fenyegetésekkel szemben, az EU-tagállamok egyre kevésbé hajlandóak egymással együttműködni. A saját érdekeiket szolgáló, egymástól eltérő migrációs politikát folytatnak, gyakran a szomszédos országok nyilvánvaló kárára. Ebben a helyzetben rövid távon nem lehetséges egy átfogó és koherens európai menedékjogi politika kialakítása, az Európai Bizottság erre irányuló erőfeszítései ellenére sem.
Hiányzik az együttműködéshez szükséges bizalom, amelyet egy hosszú és fáradságos folyamat révén kell újra kiépíteni.
A bizalom hiánya azért jelent nagy gondot, mert az európai vezetők legfőbb prioritásának egy átfogó politika kialakítására kellene irányulnia, ami nélkül az unió nem maradhat fenn. A mostani menekültválság nem egyszeri, rövid távon lezajló esemény, a belátható jövőben fokozottabb migrációs nyomás alakulhat ki számos ok miatt: az Európa és Afrika közötti demográfiai és gazdasági egyensúlytalanság, a szélesebb régióban tapasztalható, véget nem érő konfliktusok, illetve a klímaváltozás drámai hatásai következtében.
A problémákat más államokra, mások kárára áthárító migrációs politika, mint például a határon történő kerítésépítés nemcsak tovább töredezi az uniót, hanem súlyos károkat okoz az európai gazdaság számára, illetve az alapvető emberi jogok érvényesülése szempontjából is.
*
Milyen lenne a migrációs válság átfogó megközelítése, amely garantálná, hogy évente legalább 300 ezer, a Közel-Keletről érkező menekült (nem gazdasági migráns) Európában – és remélhetőleg a világ más országaiban – történő befogadását? Ez már elég nagy keretszám ahhoz, hogy meggyőze a valódi menedékkérőket arról, hogy ne kockáztassák életüket a Földközi-tengeren való átjutással, különösen akkor, ha illegális úton érik el Európát. Az illegális bevándorlás ugyanis megfosztaná őket attól a jogtól, hogy valódi menedékkérőknek tekintsék őket.
Ez szolgálhatna alapul ahhoz, hogy Európa biztosítsa a szükséges forrást a menekülteket jelentős számban befogadó, Európán kívüli országok támogatására, ahol a menekültek ügyeit intéző központokat hoznának létre. Továbbá ez szolgálhat alapul egy tényleges uniós határőrség felállítására; a menedékjogi eljárások lefolytatásával és a menedékkérők integrálásával, illetve a menedékjogra nem jogosultak visszaszállításával kapcsolatos közös elvek kialakítására; valamint a Dublin III. szabályozás újratárgyalására annak érdekében, hogy az EU-n belül tisztességesebb módon osszák el a menedékjog nyújtásából fakadó terheket.
© AP / Anja Niedringhaus
A válságra adott jelenlegi széttöredezett válaszlépéseket, amelyek az EU és Törökország közötti, a menekülthullám megállítására vonatkozó megállapodásban csúcsosodtak ki, négy alapvető hiba jellemzi.
- Először is, ez nem egy valódi európai reakció: a Törökországgal való megállapodást Angela Merkel német kancellár tárgyalta meg.
- Másodsorban, az európai válaszlépések súlyosan alulfinanszírozottak.
- Harmadsorban, ezek Görögországot de facto olyan menekültgyűjtőhellyé alakították át, amely ehhez nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával.
- Végül, a válaszlépések nem önkéntes alapon történnek: olyan kvótákat próbálnak központilag megszabni, amelyeket sok tagállam radikálisan ellenez, továbbá a menekülteket olyan országokban telepítenék le, ahol nem látnák szívesen őket, és ahová ők nem is akarnak menni, miközben Törökországba szállítanak vissza olyanokat, akik illegálisan jutottak be Európába.
A Törökországgal aláírt megállapodás már a július 15-i puccskísérlet előtt is súlyos problémákat vetett fel, amelyek Európa jövőjét még bizonytalanabbá tették. A megállapodás, látszólag, sikernek tűnhet, mivel a balkáni útvonal jórészt elzáródott, és a Görögországba érkező menekültek száma jelentősen csökkent. A menekülthullám így a veszélyesebb Földközi-tengeri útvonalra került át. Ugyanakkor alapvetően tévesek voltak az EU-török megállapodással kapcsolatos előfeltevések, miszerint a menedékkérőket legálisan visszaszállíthatják majd Törökországba. A görög bíróságok és a menedékjogi kérdésekben eljáró testületek ugyanis folyamatosan azt állapítják meg, hogy Törökország nem „biztonságos harmadik ország” a legtöbb szíriai menedékkérő számára. Ezt a helyzetet a puccskísérlet várhatóan tovább erősít.
Mindeközben az EU-török megállapodást, amely azon az előfeltevésen alapult, hogy a menekültek jogait pénzügyi és politikai szívességekre lehet elcserélni, még szélesebb körben is mintának tekintik. Júniusban ugyanis az Európai Bizottság arra szólított fel, hogy az afrikai partnerországok esetében a fejlesztési támogatásokat a migráció visszaszorításának végrehajtásától tegyék függővé. Ez azonban sérti azokat az értékeket és alapelveket, amelyeknek irányt kellene szabniuk az EU számára, szakít a fejlesztési támogatások évtizedes gyakorlatával, áruvá alacsonyítja mind a menekülteket.
Az afrikai, illetve más országokkal való megállapodás nem alapulhat azon, hogy ha megállítják a migránsok Európába özönlését, akkor megtehetnek bármit, ami szeretnének.
Ez a megközelítés mindenkinek ártalmas, nemcsak morális, de politikai és gazdasági szempontból is.
Egy tisztességes, ugyanakkor pragmatikus megállapodás az Afrikában történő olyan fejlesztésekre fókuszálna, amelyek generációkon átívelően kezelnék a migrációnak alapvető és meghatározó okait.
*
Az EU jelenlegi megközelítésének hatékony alternatívája hét pillérre támaszkodhatna.
- Először is, az EU-nak és a világ többi részének jelentős számú menekültet kellene befogadnia biztonságos és rendezett módon, közvetlenül a frontországokból, ami jóval elfogadhatóbb lenne a közvélemény számára, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzet. Ha az EU olyan kötelezettséget vállalna, hogy évente csak 300 ezer menekültet fogadna be, és amihez a világ más országai is csatlakoznának, akkor a valódi menedékkérők elég jónak ítélnék meg esélyeiket az Európába jutásra ahhoz, hogy ne a menedékjog elveszítésével járó illegális utat válasszák. Ha ez még azzal is kiegészülne, hogy a nagyobb mértékű segélyek révén a frontországokban javulnának az életkörülmények, akkor nem is volna menekültválság. A gazdasági migránsok problémája azonban ezzel sem oldódna meg.
- Ezzel eljutunk a második ponthoz: az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést. Annál szinte semmi sem rémiszti meg jobban a közvéleményt, mint amikor kaotikus jeleneteket lát. Tizenöt hónappal a válság akut fázisának kezdete után továbbra is zűrzavaros a helyzet Görögországban és a Földközi-tenger térségében. Több mint 50 ezer menekült nyomorogva él rosszul szervezett, sebtiben felhúzott táborokban szerte Görögországban.
© MTI / EPA / Jánisz Koleszidisz
A közvélemény látja az erről szóló képsorokat, és azon csodálkozik, hogy a gazdag és hatalmas EU nem képes a háború elől menekülő gyermekek és asszonyok alapvető emberi ellátását sem biztosítani. Mindeközben a világ legfejlettebb hadiflottái képtelenek megmenteni a Földközi-tengeren átkelőket. A vízbe fúltak száma 50 százalékkal nőtt idén. A helyzet cinikus magyarázata – miszerint az EU elrettentő célzattal szándékosan engedi, hogy ilyen katasztrófa alakuljon ki – még aggasztóbb.
Ezt a helyzetet azzal lehetne azonnal javítani, ha Görögország és Olaszország elegendő támogatást kapna a menedékkérők ellátására, ha a hadihajók elsődleges feladata a menekültek felkutatása és mentése lenne, nem pedig a határok komolytalan „védelme”, illetve ha végrehajtanák azt a korábbi ígéretet, amely szerint 60 ezer menedékérőt telepítenének át Görögországból és Olaszországból az EU más tagállamaiba.
- Harmadrészt, az EU-nak elő kell teremtenie azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek biztosítják az EU előtt tornyosuló kihívások kezelését. Évek óta az EU-nak egyre több kötelezettséget kellett finanszíroznia a rendelkezésre álló források csökkenése mellett. 2014-ben a tagállamok és az Európai Parlament abban állapodott meg, hogy csökkentik az EU költségvetését, és annak felső limitjét a tagállamok GDP-jének csekély, 1,23 százalékos szintjében határozták meg a 2020-ig terjedő időszakban. Ez tragikus következményekkel járó hiba volt. Ekkora méretű költségvetéssel az EU nem marad fenn.
Évente legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy egy átfogó menedékjogi tervet tudjon kidolgozni. Ezekre a forrásokra mind az unión belül – a hatékony határőrizeti és menedékjogi szervek létrehozására, a tisztességes befogadási feltételek és menedékjogi eljárások, illetve az integráció lehetőségnek biztosítására – mind az unión kívül szükség van, hogy támogatni lehessen a menekülteket befogadó országokat, és elősegítsék a munkahelyteremtést szerte Afrikában és a Közel-Keleten. A megfelelő méretű határőrizeti és menedékjogi szervek működtetése egyedül 15 milliárd euróba kerülhet.
Bár 30 milliárd euró hatalmas összegnek tűnhet, azonban jóval kisebbnek látszik, ha az elhúzódó válság politikai, humánus és gazdasági költségeit nézzük. Fennáll például az a valódi veszély, hogy a nyitott belső határok schengeni rendszere felbomlik. A Bertelsmann Alapítvány becslése szerint Schengen megszűnése önmagában évente 47 és 140 milliárd euró közötti veszteségét okozna az EU GDP-jében. (A Bertelsmann Alapítvány számításai szerint Schengen megszűnése 10 év alatt mintegy 470 milliárd euróval, vagy évi 47 milliárd euróval csökkentené az EU GDP-jét. A pesszimistább forgatókönyv szerint az importárak 3 százalékkal emelkednének. Az összesített GDP-kiesés mértéke így 10 év alatt 235 milliárd euró lenne Németországban, 244 milliárd Franciaországban, míg az EU-ban 1,4 ezer milliárd, vagyis 140 milliárd euró évente.)
A jelenlegi megközelítés azon alapul, hogy az EU költségvetéséből mindig csak minimális összegeket csoportosítanak át, és aztán arra kérik a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a különböző dedikált pénzügyi eszközökhöz (Turkish Facility, illetve Trust Fund for Syria), amelyek a Törökországnak nyújtandó pénzügyi kompenzációt, illetve a szíriai válságra válaszul a nemzetközi szervezetek és a térségbeli országok uniós támogatását szolgálják. Ezek az alapok azonban csak átmeneti megoldást jelenthetnek, mivel se nem fenntarthatóak, se nem elég nagyok ahhoz, hogy megfelelően finanszírozzanak olyan erőfeszítéseket, amelyek nagyobbak és kiterjedtebbek a rendelkezésre álló eszközök mértékéhez képest.
Ezek az alapok hatásos eszközök lehetnek rövid távon ahhoz, hogy átcsoportosítsanak forrásokat, és lehetővé tegyék azt, hogy a tagállamok több forrást nyújtsanak egy adott speciális célra. Ám ezek az alapok rávilágítanak a jelenlegi rendszer alapvető hiányosságára is, nevezetesen arra, hogy minden lépésnél a tagállamok éppen adott jóindulatától függenek.
Annak érdekében, hogy rövid távon a szükséges forrásokat elő lehessen teremteni, az EU-nak jelentősebb összeget kellene elkülönítenie erre a célra. Ez viszonylag kisméretű uniós költségvetéssel megtámogatott jelentős adósságfelvétellel biztosítható, ahelyett, hogy évről évre nem elegendő összegeket különítenek el erre a célra.
Jelenleg az EU amellett áll ki, hogy viszonylag alacsony összegű adósságokat halmoz fel költségvetésének mérete miatt, ezért az uniós költségvetés esetében tőkeáttételt kell alkalmazni, ahogy minden szuverén kormányzat teszi a világban. Az évente biztosított csekély források helyett, a program elején befektetett nagyobb összeg segítségével az EU hatékonyabban tudna reagálni a menekültválság legveszélyesebb következményei közül néhányra, illetve meg tudná előzni a legsúlyosabb következményeket is. Toldozgatás-foltozgatás helyett, határozott forrásbefektetéssel van csak esély a válság kezelésére.
A válságba beletartozik a tagállamokban kialakult bevándorlóellenes hangulat is, amely erősítette az autokrata politikai pártokat, illetve fokozta azok reménytelenségét, akik tragikus helyzetükben Európában szeretnének menedéket találni, de jelenleg a közel-keleti befogadó országokban a társadalom perifériájára szorultak, vagy görögországi tranzitállomásokon rekedtek.
© AFP / Oliver Bunc
Ha jelentős kezdeti befektetéseket hajtanának végre a határvédelemben és a tengeri mentőműveletek vonatkozásában, valamint a menedékjogi eljárások és a menekültek tisztességes és emberséges oltalma terén, akkor talán mód nyílna arra, hogy a gazdaság, a politika és a szociális szféra dinamikája a xenofóbia és az elégedetlenség felől olyan konstruktív fejlemények felé mozduljon el, amelynek mind a menekültek, mind a befogadó országok haszonélvezői lennének. Hosszú távon ez csökkenti majd azt az összeget, amelyet Európának a menekültválság kezelésére, illetve az abból történő kilábalásra kell költenie.
Ennek finanszírozásához előbb vagy utóbb új európai adókat kell kivetni. Az addig is jelentkező igényeket részben a már létező uniós pénzügyi eszközök – Fizetési Mérleg Támogatás, Makropénzügyi Támogatás és az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus (EFSM) – fel nem használt hiteleiből lehetne fedezni. A fenti eszközökben összesen több mint 50 milliárd euró értékű fel nem használt hitel érhető el. Ezeket a pénzügyi eszközöket újra kell tervezni, és mandátumukat ki kell bővíteni, ami jelentős ellenállásba ütközik majd. A fenti összeg azonban jól mutatja, hogy az EU mekkora mértékű fel nem használt pénzügyi kapacitással rendelkezik.
Az euróválság tetőpontján a tagállamok képesek voltak megteremteni a politikai akaratot arra, hogy olyan új eszközöket hozzanak létre, amelyek erősítették az EU pénzügyi erejét. A később Európai Stabilitási Mechanizmussá (ESM) váló EFSM, egy év alatt mintegy 500 milliárd euróra növelte az EU hitelfelvételi kapacitását, ami azt bizonyítja, hogy ha megvan a szükséges akarat, akkor megoldhatóak a nehézségek. Ezeknek az eszközöknek esetében azonban három korlátozó tényező áll fenn: jórészt kormányköziek, valamint a tagállamok, nem pedig az EU költségvetésének garanciáján alapulnak, ugyanis az uniós büdzsé túl kicsi ahhoz, hogy egy ekkora mértékű hitelfelvételt lehetővé tegyen. Másrészt a tagállamok részéről történő egyhangú felhatalmazást követelik meg, illetve harmadrészt lényegében arra találtattak ki, hogy pénzt hitelezzenek más tagországoknak, ahelyett hogy az EU nevében tényleges pénzköltést tennének lehetővé.
Ebből a helyzetből egyetlen kiút látszik: a megoldás mellett elkötelezett tagországok olyan koalíciója, amely nem igényel egyhangú döntést.
Ezek a kezdeményezések az EU költségvetésének mélyebb reformját idézhetik elő. Ezért tűnt biztatónak tavaly Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter páneurópai üzemanyagadóra tett javaslata. Nem sokkal később azonban világossá vált a kezdeményezés korlátja, amikor Schäuble az EU ki nem használt kölcsönfelvételi kapacitásának hasznosítása ellen emelte fel szavát.
Tagadhatatlan, hogy most az Európai Unió lényege és léte forog kockán. Felelőtlenség és a kötelességek elhanyagolásának megbocsájthatatlan bűne lenne, ha anélkül hagynánk szétesni az EU-t, hogy nem próbáljuk meg az uniós pénzügyi források hasznosítását. Nemzeti vészhelyzetek esetén a kormányok kötvényeket bocsátottak ki. Mikor kellene az EU-nak felhasználnia a jórészt érintetlen hitelfelvételi kapacitását, ha nem egy olyan pillanatban, amikor az unió léte került végzetes veszélybe? Ennek a lépésnek további előnye lenne, hogy biztosítaná az európai gazdaság szükséges élénkítését is. Miután jelenleg a kamatráták történelmi mélyponton vannak, így most különösen kedvező alkalom kínálkozik az adósságfelvételre.
- Negyedrészt, a válságot arra lehetne felhasználni, hogy a határok védelme, a menedékkérelmek elbírálása és a menekültek elhelyezése terén közös európai mechanizmusok alakuljanak ki. Történt már előrelépés ezen a területen: az Európai Parlament júliusban elfogadta az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására vonatkozó jogszabályt. A Dublin III. szabályozás – amely meghatározza, hogy melyik ország felelős a menedékkérők ügyének elbírálásáért és azok befogadásáért – azonban megakadályozza, hogy szolidaritás alakuljon ki az EU-tagállamok között, hiszen a terhek legnagyobb részét arra az országra helyezi, ahol az adott menedékkérő elsőként lépett be az unióba. Ezt a szabályozást szükséges lenne újratárgyalni.
Ezen a téren egy európai megoldás körvonalazódik Görögországban, ahol az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) de facto megvizsgálja a menedékkérelmeket annak érdekében, hogy ezzel segítse a túlterhelt görög hatóságokat. Egy egységes európai menedékjogi eljárás nem ösztönözné többé a menedékkérőket arra, hogy egyszerre több tagállamban is menedékjogért folyamodnak, illetve erősítené a tagállamok közötti bizalmat is.
- Ötödrészben, amikor a kérelmezők jogát elismerik a menedékjogra, szükség lenne egy olyan mechanizmusra, amely közös egyetértés alapján helyezi el a menekülteket Európán belül. Döntő fontosságú lesz az EU számára, hogy újragondolja a halva született letelepedési és áthelyezési programok végrehajtását. Az Európai Bizottság által júliusban beterjesztett új javaslatai már ebbe az irányba mutatnak. Az unió nem tudja kikényszeríteni, hogy a tagállamok vagy a menekültek részt vegyenek ezekben a programokban. A menekültek elhelyezésének önkéntes alapon kell történnie. Egy megfelelő mechanizmus révén világossá válhatnak a menekültek és a befogadó közösségek preferenciái, így a menekülteknek esélyük lenne oda kerülni, ahová szeretnének, és ahol szívesen látják őket. Az EASO által kidolgozott tervek ebbe az irányba mutatnak.
Fontos lenne, hogy ezeket a programokat az érintett közösségek magukénak tekintsék.
Polgármesterek szerte Európában jelezték készségüket arra, hogy tragikus helyzetben lévő menekülteket befogadjanak, azonban sokszor a nemzeti kormányzatok akadályozzák ezeket a törekvéseket. A köz- és a magánszféra által finanszírozott programok – amelyben egyének kis csoportja, közösségi szervezetek és cégek támogatják pénzügyileg és más módon, így például az oktatás és az álláskeresés terén az újonnan érkezőket – húzhatnak hasznot a polgárok kiaknázatlan jóakaratából szerte Európában.
A kanadai modell jó példával szolgálhat, bár az ország földrajzi kontextusa eltér Európáétól. Mindössze négy hónap alatt 25 ezer szíriai menekültet fogadott be Kanada, és a köz-, valamint a magánszféra együttműködésén alapuló programok, illetve helyi civil szervezetek segítségével integrálta őket. A kormányzat azt is bejelentette, hogy további 10 ezer szíriai menekültnek ad menedékjogot, így 2016-ban összességben 44 ezer menekültet fogad be. (Ugyanakkor Kanada évente összességében 300 ezer migránst fogad be, ami az EU esetében évi 4,5 millió migráns befogadásával lenne egyenértékű.)
A menekültek betelepítésére vonatkozó kanadai eljárás hosszú idő alatt finomodott, és még déli szomszédjának nagyon alapos biztonsági előírásainak is megfelel. A szíriai menedékkérők ügyének részletekbe menő elbírálását mintegy 500 konzuli és katonai tisztviselő hajtotta végre. A párizsi és brüsszeli terrorcselekmények ellenére is a közvélemény és a kanadai média is pozitívan fogadta ezeket az intézkedéseket. A siker meghatározó eleme volt az eltökélt politikai vezetés, a menekülteket befogadó helyi közösségekkel való szoros együttműködés, az alapos átvilágítási és letelepedési eljárások, valamint az elkerülhetetlen problémákkal való szembenézés. Hasonlítsuk össze a kanadai helyzetet az európaival, és képet kaphatunk arról, hogy az EU-nak milyen hosszú utat kell még megtennie.
- Hatodsorban az EU-nak a nemzetközi közösséggel együtt nagyvonalúbban kellene támogatnia a menekülteket befogadó, unión kívüli országokat, mint ahogy azt most teszi. A szükséges támogatás egyrészt pénzügyi jellegű, amivel az olyan országok, mint Jordánia megfelelő iskoláztatást, lakhatást, képzést és egészségügyi ellátást tudna biztosítani a menekültek számára.
Másrészt ez a támogatás a kereskedelmi könnyítések formájában valósulhatna meg, amivel az érintett országok mind a menekültek, mind saját polgáraik számára munkahelyeket tudnának biztosítani. Nincs értelme annak, hogy Európa több mint 200 milliárd eurót fordítson 2015-2020 között arra, hogy a saját területén belül kezelje a válságot – hiszen ekkora az az összeg, amelyet a tagállamok a tervek szerint menekültek befogadására és integrálására költenének el –, miközben az összeg töredékének külföldön történő felhasználása kezelhető mértékűvé tenné a migrációs helyzetet.
Hasonlóképpen, az EU-nak bőkezűbbnek kell lennie Afrika támogatásában is. Nyilvánvalóan nem elégséges, hogy a migráció kontrolljáért cserébe pénzügyi segélyt kínál fel, ahogy az az Európai Bizottság júniusi javaslatában olvasható. Ez a megközelítés csak arra jogosítja fel az afrikai vezetőket, hogy a migrációt Európával szembeni fenyegetésként kezeljék, ahogy azt Erdogan is tette. Ehelyett a valódi fejlesztési kérdésekre, a szabadkereskedelemre, jelentős mértékű beruházásokra és a korrupció felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalásokra kellene a hangsúlyt helyezni.
Néhány európai vezető egy afrikai Marshall-tervre szólított fel. Ez egy nagyvonalú törekvés. Amikor azonban a konkrétumokról esik a szó, Európa nagyon messze van ettől a víziótól. A II. világháború után az Egyesült Államok éves GDP-jének 1,4 százalékát fektette négy éven át Európa újjáépítésébe. Az eredeti Marshall-tervnek megfelelő mértékű mostani uniós befektetés évente négy éven át mintegy 270 milliárd eurónyi összeget feltételezne. Ettől a mértéktől azonban nagyon messze vagyunk.
- A hetedik és egyben utolsó pillére a jelenlegi uniós irányvonal alternatívájának az, hogy az idősödő európai népesség ismeretében az EU-nak lényegében egy olyan környezetet kell kialakítania, amelyben a gazdasági migrációt, gyakorlatias módon, az európai népek érdekében lehetne felhasználni. Merkel kancellár tágra nyitotta a menekültek előtt Németország kapuit, azonban nagylelkű lépése nélkülözte a megfelelő átgondoltságot, nem vette figyelembe a döntése által kiváltott szívóhatást. A több mint egymillió menedékkérő hirtelen áradata túlterhelte a hatóságok kapacitását, és a közvéleményt a migránsok ellen fordította.
Az EU-nak most sürgősen korlátoznia kell az újonnan érkezők beáramlását, amit csak a gazdasági migránsokkal szembeni diszkriminációval tud megvalósítani.
A migráció által eredményezett elérhető előnyök jóval felülmúlják a bevándorlók integrálásának költségeit. A képzett gazdasági bevándorlók fokozzák a termelékenységet, növekedést idéznek elő, és a befogadó ország abszorpciós kapacitását növelik. Az eltérő származású emberek eltérő képzettséget, ismereteket hoznak magukkal, hozzájárulásuk főként azokból az innovációkból adódik, amelyeket a saját specifikus képzettségük révén képesek megvalósítani. Számos történeti bizonyíték támasztja ezt alá, kezdve a hugenották első ipari forradalomhoz való hozzájárulásával, azzal, hogy a szövést meghonosították Angliában. Minden ilyen bizonyíték azt a konklúziót erősíti, hogy a migránsok jelentős mértékben képesek elősegíteni az innovációt és a fejlődést, ha erre esélyt kapnak.
Ennek a hét elvnek, megvalósítása esetén, lényeges szerepe lehet a közvélemény félelmeinek csökkentésében, a menedékkérők kaotikus áradata megfékezésében, az újonnan érkezők integrálása biztosításában, valamint a közel-keleti és afrikai országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításában és Európa nemzetközi emberiességi kötelezettségeinek teljesítésében.
A menekültválság nem az egyedüli krízis, amellyel Európa szembenéz, azonban ez a legszorongatóbb. Ha pedig az unió jelentős előrelépést tudna elérni a menekültek ügyében, akkor az könnyebbé tenné a többi válság megoldását is, kezdve a folyamatos görög adósságválságtól, a Brexit okozta problémákon át, az Oroszország által jelentett kihívásokig. A nehéz feladvány minden egyes darabját a helyére kell tenni, ám a siker esélyei csekélyek. Amíg azonban esély mutatkozik egy olyan stratégiára, amely biztosíthatja, hogy fennmaradjon a békét garantáló és fontos morális elvek alapján működő Európai Unió, addig nem szabad feladni a reményt, addig érdemes nehéz döntéseket igénylő közös erőfeszítéseket tenni.
Az írás először a Foreign Policy c. folyóiratban jelent meg.
http://hvg.hu/gazdasag/20160726_Soros_Gyorgy_Europa_menekultvalsag_elemzes
Először magyar nyelven: Soros György nagy port kavart, Szijjártó Péter szerint "egészen elképesztő" javaslatai a menekültválság európai szintű kezelésére. Az ismert magyar származású tőzsdeguru és filantróp szerint a nemzeti kerítések nem megoldások, egységes, humánus és észszerű tervre van szükség.
A menekültválság már eddig is az Európai Unió lassú, de biztos szétesésével fenyegetett, de június 23-án egy újabb nagy csapáshoz, a Brexithez is hozzájárult. Mindkét válság felerősítette a xenofób, nacionalista mozgalmakat szerte a kontinensen. Ezek az erők az elkövetkező egy évben számos kulcsfontosságú szavazás megnyerésére törekednek, beleértve a 2017-es francia, holland és német választásokat, az EU menekültügyi politikájáról szóló idén október 2-án tartandó magyar népszavazást, illetve az ugyanezen a napon sorra kerülő megismételt osztrák elnökválasztást, valamint az októberben vagy novemberben megrendezendő, az ország alkotmányáról szóló olasz referendumot.
Ahelyett, hogy az EU egységesen lépett volna fel ezekkel a fenyegetésekkel szemben, az EU-tagállamok egyre kevésbé hajlandóak egymással együttműködni. A saját érdekeiket szolgáló, egymástól eltérő migrációs politikát folytatnak, gyakran a szomszédos országok nyilvánvaló kárára. Ebben a helyzetben rövid távon nem lehetséges egy átfogó és koherens európai menedékjogi politika kialakítása, az Európai Bizottság erre irányuló erőfeszítései ellenére sem.
Hiányzik az együttműködéshez szükséges bizalom, amelyet egy hosszú és fáradságos folyamat révén kell újra kiépíteni.
A bizalom hiánya azért jelent nagy gondot, mert az európai vezetők legfőbb prioritásának egy átfogó politika kialakítására kellene irányulnia, ami nélkül az unió nem maradhat fenn. A mostani menekültválság nem egyszeri, rövid távon lezajló esemény, a belátható jövőben fokozottabb migrációs nyomás alakulhat ki számos ok miatt: az Európa és Afrika közötti demográfiai és gazdasági egyensúlytalanság, a szélesebb régióban tapasztalható, véget nem érő konfliktusok, illetve a klímaváltozás drámai hatásai következtében.
A problémákat más államokra, mások kárára áthárító migrációs politika, mint például a határon történő kerítésépítés nemcsak tovább töredezi az uniót, hanem súlyos károkat okoz az európai gazdaság számára, illetve az alapvető emberi jogok érvényesülése szempontjából is.
*
Milyen lenne a migrációs válság átfogó megközelítése, amely garantálná, hogy évente legalább 300 ezer, a Közel-Keletről érkező menekült (nem gazdasági migráns) Európában – és remélhetőleg a világ más országaiban – történő befogadását? Ez már elég nagy keretszám ahhoz, hogy meggyőze a valódi menedékkérőket arról, hogy ne kockáztassák életüket a Földközi-tengeren való átjutással, különösen akkor, ha illegális úton érik el Európát. Az illegális bevándorlás ugyanis megfosztaná őket attól a jogtól, hogy valódi menedékkérőknek tekintsék őket.
Ez szolgálhatna alapul ahhoz, hogy Európa biztosítsa a szükséges forrást a menekülteket jelentős számban befogadó, Európán kívüli országok támogatására, ahol a menekültek ügyeit intéző központokat hoznának létre. Továbbá ez szolgálhat alapul egy tényleges uniós határőrség felállítására; a menedékjogi eljárások lefolytatásával és a menedékkérők integrálásával, illetve a menedékjogra nem jogosultak visszaszállításával kapcsolatos közös elvek kialakítására; valamint a Dublin III. szabályozás újratárgyalására annak érdekében, hogy az EU-n belül tisztességesebb módon osszák el a menedékjog nyújtásából fakadó terheket.
© AP / Anja Niedringhaus
A válságra adott jelenlegi széttöredezett válaszlépéseket, amelyek az EU és Törökország közötti, a menekülthullám megállítására vonatkozó megállapodásban csúcsosodtak ki, négy alapvető hiba jellemzi.
- Először is, ez nem egy valódi európai reakció: a Törökországgal való megállapodást Angela Merkel német kancellár tárgyalta meg.
- Másodsorban, az európai válaszlépések súlyosan alulfinanszírozottak.
- Harmadsorban, ezek Görögországot de facto olyan menekültgyűjtőhellyé alakították át, amely ehhez nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával.
- Végül, a válaszlépések nem önkéntes alapon történnek: olyan kvótákat próbálnak központilag megszabni, amelyeket sok tagállam radikálisan ellenez, továbbá a menekülteket olyan országokban telepítenék le, ahol nem látnák szívesen őket, és ahová ők nem is akarnak menni, miközben Törökországba szállítanak vissza olyanokat, akik illegálisan jutottak be Európába.
A Törökországgal aláírt megállapodás már a július 15-i puccskísérlet előtt is súlyos problémákat vetett fel, amelyek Európa jövőjét még bizonytalanabbá tették. A megállapodás, látszólag, sikernek tűnhet, mivel a balkáni útvonal jórészt elzáródott, és a Görögországba érkező menekültek száma jelentősen csökkent. A menekülthullám így a veszélyesebb Földközi-tengeri útvonalra került át. Ugyanakkor alapvetően tévesek voltak az EU-török megállapodással kapcsolatos előfeltevések, miszerint a menedékkérőket legálisan visszaszállíthatják majd Törökországba. A görög bíróságok és a menedékjogi kérdésekben eljáró testületek ugyanis folyamatosan azt állapítják meg, hogy Törökország nem „biztonságos harmadik ország” a legtöbb szíriai menedékkérő számára. Ezt a helyzetet a puccskísérlet várhatóan tovább erősít.
Mindeközben az EU-török megállapodást, amely azon az előfeltevésen alapult, hogy a menekültek jogait pénzügyi és politikai szívességekre lehet elcserélni, még szélesebb körben is mintának tekintik. Júniusban ugyanis az Európai Bizottság arra szólított fel, hogy az afrikai partnerországok esetében a fejlesztési támogatásokat a migráció visszaszorításának végrehajtásától tegyék függővé. Ez azonban sérti azokat az értékeket és alapelveket, amelyeknek irányt kellene szabniuk az EU számára, szakít a fejlesztési támogatások évtizedes gyakorlatával, áruvá alacsonyítja mind a menekülteket.
Az afrikai, illetve más országokkal való megállapodás nem alapulhat azon, hogy ha megállítják a migránsok Európába özönlését, akkor megtehetnek bármit, ami szeretnének.
Ez a megközelítés mindenkinek ártalmas, nemcsak morális, de politikai és gazdasági szempontból is.
Egy tisztességes, ugyanakkor pragmatikus megállapodás az Afrikában történő olyan fejlesztésekre fókuszálna, amelyek generációkon átívelően kezelnék a migrációnak alapvető és meghatározó okait.
*
Az EU jelenlegi megközelítésének hatékony alternatívája hét pillérre támaszkodhatna.
- Először is, az EU-nak és a világ többi részének jelentős számú menekültet kellene befogadnia biztonságos és rendezett módon, közvetlenül a frontországokból, ami jóval elfogadhatóbb lenne a közvélemény számára, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzet. Ha az EU olyan kötelezettséget vállalna, hogy évente csak 300 ezer menekültet fogadna be, és amihez a világ más országai is csatlakoznának, akkor a valódi menedékkérők elég jónak ítélnék meg esélyeiket az Európába jutásra ahhoz, hogy ne a menedékjog elveszítésével járó illegális utat válasszák. Ha ez még azzal is kiegészülne, hogy a nagyobb mértékű segélyek révén a frontországokban javulnának az életkörülmények, akkor nem is volna menekültválság. A gazdasági migránsok problémája azonban ezzel sem oldódna meg.
- Ezzel eljutunk a második ponthoz: az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést. Annál szinte semmi sem rémiszti meg jobban a közvéleményt, mint amikor kaotikus jeleneteket lát. Tizenöt hónappal a válság akut fázisának kezdete után továbbra is zűrzavaros a helyzet Görögországban és a Földközi-tenger térségében. Több mint 50 ezer menekült nyomorogva él rosszul szervezett, sebtiben felhúzott táborokban szerte Görögországban.
© MTI / EPA / Jánisz Koleszidisz
A közvélemény látja az erről szóló képsorokat, és azon csodálkozik, hogy a gazdag és hatalmas EU nem képes a háború elől menekülő gyermekek és asszonyok alapvető emberi ellátását sem biztosítani. Mindeközben a világ legfejlettebb hadiflottái képtelenek megmenteni a Földközi-tengeren átkelőket. A vízbe fúltak száma 50 százalékkal nőtt idén. A helyzet cinikus magyarázata – miszerint az EU elrettentő célzattal szándékosan engedi, hogy ilyen katasztrófa alakuljon ki – még aggasztóbb.
Ezt a helyzetet azzal lehetne azonnal javítani, ha Görögország és Olaszország elegendő támogatást kapna a menedékkérők ellátására, ha a hadihajók elsődleges feladata a menekültek felkutatása és mentése lenne, nem pedig a határok komolytalan „védelme”, illetve ha végrehajtanák azt a korábbi ígéretet, amely szerint 60 ezer menedékérőt telepítenének át Görögországból és Olaszországból az EU más tagállamaiba.
- Harmadrészt, az EU-nak elő kell teremtenie azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek biztosítják az EU előtt tornyosuló kihívások kezelését. Évek óta az EU-nak egyre több kötelezettséget kellett finanszíroznia a rendelkezésre álló források csökkenése mellett. 2014-ben a tagállamok és az Európai Parlament abban állapodott meg, hogy csökkentik az EU költségvetését, és annak felső limitjét a tagállamok GDP-jének csekély, 1,23 százalékos szintjében határozták meg a 2020-ig terjedő időszakban. Ez tragikus következményekkel járó hiba volt. Ekkora méretű költségvetéssel az EU nem marad fenn.
Évente legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy egy átfogó menedékjogi tervet tudjon kidolgozni. Ezekre a forrásokra mind az unión belül – a hatékony határőrizeti és menedékjogi szervek létrehozására, a tisztességes befogadási feltételek és menedékjogi eljárások, illetve az integráció lehetőségnek biztosítására – mind az unión kívül szükség van, hogy támogatni lehessen a menekülteket befogadó országokat, és elősegítsék a munkahelyteremtést szerte Afrikában és a Közel-Keleten. A megfelelő méretű határőrizeti és menedékjogi szervek működtetése egyedül 15 milliárd euróba kerülhet.
Bár 30 milliárd euró hatalmas összegnek tűnhet, azonban jóval kisebbnek látszik, ha az elhúzódó válság politikai, humánus és gazdasági költségeit nézzük. Fennáll például az a valódi veszély, hogy a nyitott belső határok schengeni rendszere felbomlik. A Bertelsmann Alapítvány becslése szerint Schengen megszűnése önmagában évente 47 és 140 milliárd euró közötti veszteségét okozna az EU GDP-jében. (A Bertelsmann Alapítvány számításai szerint Schengen megszűnése 10 év alatt mintegy 470 milliárd euróval, vagy évi 47 milliárd euróval csökkentené az EU GDP-jét. A pesszimistább forgatókönyv szerint az importárak 3 százalékkal emelkednének. Az összesített GDP-kiesés mértéke így 10 év alatt 235 milliárd euró lenne Németországban, 244 milliárd Franciaországban, míg az EU-ban 1,4 ezer milliárd, vagyis 140 milliárd euró évente.)
A jelenlegi megközelítés azon alapul, hogy az EU költségvetéséből mindig csak minimális összegeket csoportosítanak át, és aztán arra kérik a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a különböző dedikált pénzügyi eszközökhöz (Turkish Facility, illetve Trust Fund for Syria), amelyek a Törökországnak nyújtandó pénzügyi kompenzációt, illetve a szíriai válságra válaszul a nemzetközi szervezetek és a térségbeli országok uniós támogatását szolgálják. Ezek az alapok azonban csak átmeneti megoldást jelenthetnek, mivel se nem fenntarthatóak, se nem elég nagyok ahhoz, hogy megfelelően finanszírozzanak olyan erőfeszítéseket, amelyek nagyobbak és kiterjedtebbek a rendelkezésre álló eszközök mértékéhez képest.
Ezek az alapok hatásos eszközök lehetnek rövid távon ahhoz, hogy átcsoportosítsanak forrásokat, és lehetővé tegyék azt, hogy a tagállamok több forrást nyújtsanak egy adott speciális célra. Ám ezek az alapok rávilágítanak a jelenlegi rendszer alapvető hiányosságára is, nevezetesen arra, hogy minden lépésnél a tagállamok éppen adott jóindulatától függenek.
Annak érdekében, hogy rövid távon a szükséges forrásokat elő lehessen teremteni, az EU-nak jelentősebb összeget kellene elkülönítenie erre a célra. Ez viszonylag kisméretű uniós költségvetéssel megtámogatott jelentős adósságfelvétellel biztosítható, ahelyett, hogy évről évre nem elegendő összegeket különítenek el erre a célra.
Jelenleg az EU amellett áll ki, hogy viszonylag alacsony összegű adósságokat halmoz fel költségvetésének mérete miatt, ezért az uniós költségvetés esetében tőkeáttételt kell alkalmazni, ahogy minden szuverén kormányzat teszi a világban. Az évente biztosított csekély források helyett, a program elején befektetett nagyobb összeg segítségével az EU hatékonyabban tudna reagálni a menekültválság legveszélyesebb következményei közül néhányra, illetve meg tudná előzni a legsúlyosabb következményeket is. Toldozgatás-foltozgatás helyett, határozott forrásbefektetéssel van csak esély a válság kezelésére.
A válságba beletartozik a tagállamokban kialakult bevándorlóellenes hangulat is, amely erősítette az autokrata politikai pártokat, illetve fokozta azok reménytelenségét, akik tragikus helyzetükben Európában szeretnének menedéket találni, de jelenleg a közel-keleti befogadó országokban a társadalom perifériájára szorultak, vagy görögországi tranzitállomásokon rekedtek.
© AFP / Oliver Bunc
Ha jelentős kezdeti befektetéseket hajtanának végre a határvédelemben és a tengeri mentőműveletek vonatkozásában, valamint a menedékjogi eljárások és a menekültek tisztességes és emberséges oltalma terén, akkor talán mód nyílna arra, hogy a gazdaság, a politika és a szociális szféra dinamikája a xenofóbia és az elégedetlenség felől olyan konstruktív fejlemények felé mozduljon el, amelynek mind a menekültek, mind a befogadó országok haszonélvezői lennének. Hosszú távon ez csökkenti majd azt az összeget, amelyet Európának a menekültválság kezelésére, illetve az abból történő kilábalásra kell költenie.
Ennek finanszírozásához előbb vagy utóbb új európai adókat kell kivetni. Az addig is jelentkező igényeket részben a már létező uniós pénzügyi eszközök – Fizetési Mérleg Támogatás, Makropénzügyi Támogatás és az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus (EFSM) – fel nem használt hiteleiből lehetne fedezni. A fenti eszközökben összesen több mint 50 milliárd euró értékű fel nem használt hitel érhető el. Ezeket a pénzügyi eszközöket újra kell tervezni, és mandátumukat ki kell bővíteni, ami jelentős ellenállásba ütközik majd. A fenti összeg azonban jól mutatja, hogy az EU mekkora mértékű fel nem használt pénzügyi kapacitással rendelkezik.
Az euróválság tetőpontján a tagállamok képesek voltak megteremteni a politikai akaratot arra, hogy olyan új eszközöket hozzanak létre, amelyek erősítették az EU pénzügyi erejét. A később Európai Stabilitási Mechanizmussá (ESM) váló EFSM, egy év alatt mintegy 500 milliárd euróra növelte az EU hitelfelvételi kapacitását, ami azt bizonyítja, hogy ha megvan a szükséges akarat, akkor megoldhatóak a nehézségek. Ezeknek az eszközöknek esetében azonban három korlátozó tényező áll fenn: jórészt kormányköziek, valamint a tagállamok, nem pedig az EU költségvetésének garanciáján alapulnak, ugyanis az uniós büdzsé túl kicsi ahhoz, hogy egy ekkora mértékű hitelfelvételt lehetővé tegyen. Másrészt a tagállamok részéről történő egyhangú felhatalmazást követelik meg, illetve harmadrészt lényegében arra találtattak ki, hogy pénzt hitelezzenek más tagországoknak, ahelyett hogy az EU nevében tényleges pénzköltést tennének lehetővé.
Ebből a helyzetből egyetlen kiút látszik: a megoldás mellett elkötelezett tagországok olyan koalíciója, amely nem igényel egyhangú döntést.
Ezek a kezdeményezések az EU költségvetésének mélyebb reformját idézhetik elő. Ezért tűnt biztatónak tavaly Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter páneurópai üzemanyagadóra tett javaslata. Nem sokkal később azonban világossá vált a kezdeményezés korlátja, amikor Schäuble az EU ki nem használt kölcsönfelvételi kapacitásának hasznosítása ellen emelte fel szavát.
Tagadhatatlan, hogy most az Európai Unió lényege és léte forog kockán. Felelőtlenség és a kötelességek elhanyagolásának megbocsájthatatlan bűne lenne, ha anélkül hagynánk szétesni az EU-t, hogy nem próbáljuk meg az uniós pénzügyi források hasznosítását. Nemzeti vészhelyzetek esetén a kormányok kötvényeket bocsátottak ki. Mikor kellene az EU-nak felhasználnia a jórészt érintetlen hitelfelvételi kapacitását, ha nem egy olyan pillanatban, amikor az unió léte került végzetes veszélybe? Ennek a lépésnek további előnye lenne, hogy biztosítaná az európai gazdaság szükséges élénkítését is. Miután jelenleg a kamatráták történelmi mélyponton vannak, így most különösen kedvező alkalom kínálkozik az adósságfelvételre.
- Negyedrészt, a válságot arra lehetne felhasználni, hogy a határok védelme, a menedékkérelmek elbírálása és a menekültek elhelyezése terén közös európai mechanizmusok alakuljanak ki. Történt már előrelépés ezen a területen: az Európai Parlament júliusban elfogadta az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására vonatkozó jogszabályt. A Dublin III. szabályozás – amely meghatározza, hogy melyik ország felelős a menedékkérők ügyének elbírálásáért és azok befogadásáért – azonban megakadályozza, hogy szolidaritás alakuljon ki az EU-tagállamok között, hiszen a terhek legnagyobb részét arra az országra helyezi, ahol az adott menedékkérő elsőként lépett be az unióba. Ezt a szabályozást szükséges lenne újratárgyalni.
Ezen a téren egy európai megoldás körvonalazódik Görögországban, ahol az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) de facto megvizsgálja a menedékkérelmeket annak érdekében, hogy ezzel segítse a túlterhelt görög hatóságokat. Egy egységes európai menedékjogi eljárás nem ösztönözné többé a menedékkérőket arra, hogy egyszerre több tagállamban is menedékjogért folyamodnak, illetve erősítené a tagállamok közötti bizalmat is.
- Ötödrészben, amikor a kérelmezők jogát elismerik a menedékjogra, szükség lenne egy olyan mechanizmusra, amely közös egyetértés alapján helyezi el a menekülteket Európán belül. Döntő fontosságú lesz az EU számára, hogy újragondolja a halva született letelepedési és áthelyezési programok végrehajtását. Az Európai Bizottság által júliusban beterjesztett új javaslatai már ebbe az irányba mutatnak. Az unió nem tudja kikényszeríteni, hogy a tagállamok vagy a menekültek részt vegyenek ezekben a programokban. A menekültek elhelyezésének önkéntes alapon kell történnie. Egy megfelelő mechanizmus révén világossá válhatnak a menekültek és a befogadó közösségek preferenciái, így a menekülteknek esélyük lenne oda kerülni, ahová szeretnének, és ahol szívesen látják őket. Az EASO által kidolgozott tervek ebbe az irányba mutatnak.
Fontos lenne, hogy ezeket a programokat az érintett közösségek magukénak tekintsék.
Polgármesterek szerte Európában jelezték készségüket arra, hogy tragikus helyzetben lévő menekülteket befogadjanak, azonban sokszor a nemzeti kormányzatok akadályozzák ezeket a törekvéseket. A köz- és a magánszféra által finanszírozott programok – amelyben egyének kis csoportja, közösségi szervezetek és cégek támogatják pénzügyileg és más módon, így például az oktatás és az álláskeresés terén az újonnan érkezőket – húzhatnak hasznot a polgárok kiaknázatlan jóakaratából szerte Európában.
A kanadai modell jó példával szolgálhat, bár az ország földrajzi kontextusa eltér Európáétól. Mindössze négy hónap alatt 25 ezer szíriai menekültet fogadott be Kanada, és a köz-, valamint a magánszféra együttműködésén alapuló programok, illetve helyi civil szervezetek segítségével integrálta őket. A kormányzat azt is bejelentette, hogy további 10 ezer szíriai menekültnek ad menedékjogot, így 2016-ban összességben 44 ezer menekültet fogad be. (Ugyanakkor Kanada évente összességében 300 ezer migránst fogad be, ami az EU esetében évi 4,5 millió migráns befogadásával lenne egyenértékű.)
A menekültek betelepítésére vonatkozó kanadai eljárás hosszú idő alatt finomodott, és még déli szomszédjának nagyon alapos biztonsági előírásainak is megfelel. A szíriai menedékkérők ügyének részletekbe menő elbírálását mintegy 500 konzuli és katonai tisztviselő hajtotta végre. A párizsi és brüsszeli terrorcselekmények ellenére is a közvélemény és a kanadai média is pozitívan fogadta ezeket az intézkedéseket. A siker meghatározó eleme volt az eltökélt politikai vezetés, a menekülteket befogadó helyi közösségekkel való szoros együttműködés, az alapos átvilágítási és letelepedési eljárások, valamint az elkerülhetetlen problémákkal való szembenézés. Hasonlítsuk össze a kanadai helyzetet az európaival, és képet kaphatunk arról, hogy az EU-nak milyen hosszú utat kell még megtennie.
- Hatodsorban az EU-nak a nemzetközi közösséggel együtt nagyvonalúbban kellene támogatnia a menekülteket befogadó, unión kívüli országokat, mint ahogy azt most teszi. A szükséges támogatás egyrészt pénzügyi jellegű, amivel az olyan országok, mint Jordánia megfelelő iskoláztatást, lakhatást, képzést és egészségügyi ellátást tudna biztosítani a menekültek számára.
Másrészt ez a támogatás a kereskedelmi könnyítések formájában valósulhatna meg, amivel az érintett országok mind a menekültek, mind saját polgáraik számára munkahelyeket tudnának biztosítani. Nincs értelme annak, hogy Európa több mint 200 milliárd eurót fordítson 2015-2020 között arra, hogy a saját területén belül kezelje a válságot – hiszen ekkora az az összeg, amelyet a tagállamok a tervek szerint menekültek befogadására és integrálására költenének el –, miközben az összeg töredékének külföldön történő felhasználása kezelhető mértékűvé tenné a migrációs helyzetet.
Hasonlóképpen, az EU-nak bőkezűbbnek kell lennie Afrika támogatásában is. Nyilvánvalóan nem elégséges, hogy a migráció kontrolljáért cserébe pénzügyi segélyt kínál fel, ahogy az az Európai Bizottság júniusi javaslatában olvasható. Ez a megközelítés csak arra jogosítja fel az afrikai vezetőket, hogy a migrációt Európával szembeni fenyegetésként kezeljék, ahogy azt Erdogan is tette. Ehelyett a valódi fejlesztési kérdésekre, a szabadkereskedelemre, jelentős mértékű beruházásokra és a korrupció felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalásokra kellene a hangsúlyt helyezni.
Néhány európai vezető egy afrikai Marshall-tervre szólított fel. Ez egy nagyvonalú törekvés. Amikor azonban a konkrétumokról esik a szó, Európa nagyon messze van ettől a víziótól. A II. világháború után az Egyesült Államok éves GDP-jének 1,4 százalékát fektette négy éven át Európa újjáépítésébe. Az eredeti Marshall-tervnek megfelelő mértékű mostani uniós befektetés évente négy éven át mintegy 270 milliárd eurónyi összeget feltételezne. Ettől a mértéktől azonban nagyon messze vagyunk.
- A hetedik és egyben utolsó pillére a jelenlegi uniós irányvonal alternatívájának az, hogy az idősödő európai népesség ismeretében az EU-nak lényegében egy olyan környezetet kell kialakítania, amelyben a gazdasági migrációt, gyakorlatias módon, az európai népek érdekében lehetne felhasználni. Merkel kancellár tágra nyitotta a menekültek előtt Németország kapuit, azonban nagylelkű lépése nélkülözte a megfelelő átgondoltságot, nem vette figyelembe a döntése által kiváltott szívóhatást. A több mint egymillió menedékkérő hirtelen áradata túlterhelte a hatóságok kapacitását, és a közvéleményt a migránsok ellen fordította.
Az EU-nak most sürgősen korlátoznia kell az újonnan érkezők beáramlását, amit csak a gazdasági migránsokkal szembeni diszkriminációval tud megvalósítani.
A migráció által eredményezett elérhető előnyök jóval felülmúlják a bevándorlók integrálásának költségeit. A képzett gazdasági bevándorlók fokozzák a termelékenységet, növekedést idéznek elő, és a befogadó ország abszorpciós kapacitását növelik. Az eltérő származású emberek eltérő képzettséget, ismereteket hoznak magukkal, hozzájárulásuk főként azokból az innovációkból adódik, amelyeket a saját specifikus képzettségük révén képesek megvalósítani. Számos történeti bizonyíték támasztja ezt alá, kezdve a hugenották első ipari forradalomhoz való hozzájárulásával, azzal, hogy a szövést meghonosították Angliában. Minden ilyen bizonyíték azt a konklúziót erősíti, hogy a migránsok jelentős mértékben képesek elősegíteni az innovációt és a fejlődést, ha erre esélyt kapnak.
Ennek a hét elvnek, megvalósítása esetén, lényeges szerepe lehet a közvélemény félelmeinek csökkentésében, a menedékkérők kaotikus áradata megfékezésében, az újonnan érkezők integrálása biztosításában, valamint a közel-keleti és afrikai országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításában és Európa nemzetközi emberiességi kötelezettségeinek teljesítésében.
A menekültválság nem az egyedüli krízis, amellyel Európa szembenéz, azonban ez a legszorongatóbb. Ha pedig az unió jelentős előrelépést tudna elérni a menekültek ügyében, akkor az könnyebbé tenné a többi válság megoldását is, kezdve a folyamatos görög adósságválságtól, a Brexit okozta problémákon át, az Oroszország által jelentett kihívásokig. A nehéz feladvány minden egyes darabját a helyére kell tenni, ám a siker esélyei csekélyek. Amíg azonban esély mutatkozik egy olyan stratégiára, amely biztosíthatja, hogy fennmaradjon a békét garantáló és fontos morális elvek alapján működő Európai Unió, addig nem szabad feladni a reményt, addig érdemes nehéz döntéseket igénylő közös erőfeszítéseket tenni.
Az írás először a Foreign Policy c. folyóiratban jelent meg.
http://hvg.hu/gazdasag/20160726_Soros_Gyorgy_Europa_menekultvalsag_elemzes
2017. július 7., péntek
Nemzeti önazonosság megőrzése - Párbeszédre van szükség az Alkotmánybíróság szerint
Jogi Fórum / MTI 2017.06.30.
A magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg tavaly év végi határozatban, hogy a nemzeti önazonosság megőrzéséhez párbeszédre van szükség az Európai Unióban - mondta Sulyok Tamás, a testület elnöke a georgiai Batumiban, az európai alkotmánybíróságok XVII. konferenciáján.
Az Alkotmánybíróság közleményében idézte Sulyok Tamást, aki úgy fogalmazott: az Alkotmánybíróság ezzel "egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európaiságunk megőrzése mellett".
Közölték: Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Georgiában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítaniuk és működtetniük.
Az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme rendkívül fontos, ez azonban "nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül" - emelte ki.
Meglátása szerint a párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartaniuk, mivel közös cél érdekében munkálkodnak.
Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban "mögöttes felelőssége" van - írták az elnököt idézve -, közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.
Az Alkotmánybíróság tavaly november 30-án tette közzé határozatát, amelynek alapján vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Székely László, az alapvető jogok biztosa kért alkotmányértelmezést a menekültek tömeges áthelyezését lehetővé tévő uniós kvótarendszer miatt.
A magyar kormány 2015 decemberében fordult a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához, hogy kérje a kötelező bevándorlási kvóta megsemmisítését.
A menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet május 10-én tárgyalta az Európai Unió Bírósága. Szakértők szerint az ügyben ősszel vagy legkésőbb télen várható ítélet.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37870
A magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg tavaly év végi határozatban, hogy a nemzeti önazonosság megőrzéséhez párbeszédre van szükség az Európai Unióban - mondta Sulyok Tamás, a testület elnöke a georgiai Batumiban, az európai alkotmánybíróságok XVII. konferenciáján.
Az Alkotmánybíróság közleményében idézte Sulyok Tamást, aki úgy fogalmazott: az Alkotmánybíróság ezzel "egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európaiságunk megőrzése mellett".
Közölték: Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Georgiában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítaniuk és működtetniük.
Az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme rendkívül fontos, ez azonban "nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül" - emelte ki.
Meglátása szerint a párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartaniuk, mivel közös cél érdekében munkálkodnak.
Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban "mögöttes felelőssége" van - írták az elnököt idézve -, közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.
Az Alkotmánybíróság tavaly november 30-án tette közzé határozatát, amelynek alapján vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Székely László, az alapvető jogok biztosa kért alkotmányértelmezést a menekültek tömeges áthelyezését lehetővé tévő uniós kvótarendszer miatt.
A magyar kormány 2015 decemberében fordult a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához, hogy kérje a kötelező bevándorlási kvóta megsemmisítését.
A menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet május 10-én tárgyalta az Európai Unió Bírósága. Szakértők szerint az ügyben ősszel vagy legkésőbb télen várható ítélet.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37870
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)