KERPEL-FRONIUS ÁDÁM LACZÓ FERENC 2017.06.30. 13:53
Horthy vezérkultuszának kliséi napjainkban is visszaköszönnek. Pár napja épp Orbán Viktor nevezte kivételes államférfiúnak. Az ilyen megnyilvánulásokra azonban nem a kiegyensúlyozott és hiteles értékelés a szokásos felelet, hanem a kormányzó démonizálása. Horthy szerepének kiegyensúlyozott elemzéséhez egyidejűleg kell meghaladnunk a kritikátlanságot és a démonizálást. De a kiegyensúlyozottság nem egyenlő az értékelés semlegességével: Horthy morális felelőssége párhuzamba állítható a politikaival.
1. Horthy személyisége
Horthy Miklós nem készült politikusnak, politikai érdeklődése és képességei is meglehetősen korlátozottak voltak. Magyarország első világháborút követő összeomlása váratlanul juttatta hatalomba. Bár az ideológiák korában emelkedett fel, nem volt koherens politikai ideológiája. Alapvetően szabadságellenes és etnikai alapú, ugyanakkor meglehetősen zavaros konzervativizmust képviselt. Egyfajta magyar konzervativizmust, mely forradalom-, demokrácia- és egyenlőségellenes volt. Eközben – vezérkultusza ellenére – sokkal inkább volt befolyásolható és lavírozó személyiség, mint koncepciózus és karakán államférfi.
2. Horthy rezsimje
A Horthy nevével fémjelzett tekintélyelvű rezsim a két világháború közti Európa jellegzetes terméke volt; számos párhuzamos jelenségre bukkanhatunk más országokban is. Horthy korántsem volt teljhatalmú diktátor. Magyarország a kormányzó uralkodása alatt modernizálódott ugyan, de a hivatalosságot a modern világ alapvető jelenségeivel szembeni fenntartások és ellenérzések jellemezték. Horthy nem épített fasiszta rendszert, eleve nem vágyott tömegmozgalmakra. Nézeteitől és ideáljaitól mindkettő idegen volt. Ellenforradalmár volt, a szónak inkább 19., mint 20. századi értelmében: az ellenforradalom számára a modern forradalmak vívmányainak elutasítását jelentette, nem jobboldali tükörképét. Etnicista volt, de nem népi. Rezsimje fennállásának második felében azonban folyvást radikalizálódott. Horthy uralkodásának negyedszázadát semmi értelme kettévágni – épp hogy az 1919-től 1944 őszéig tartó radikalizációs folyamatot érdemes szemügyre vennünk.
3. Zsidóellenesség
A zsidóellenesség a korszak állandó eleme, a hatalmi elit nézeteinek szerves és teljes nyíltsággal képviselt része volt. A magyar zsidók diszkriminációját már az 1920-as numerus clausus törvénybe foglalta, melyet később számos ún. zsidótörvény és zsidóellenes intézkedés követett. A zsidóellenes politikák idővel, főként 1938 után egyre radikalizálódtak, és ezzel Horthy semmilyen módon nem állt szemben. A zsidósággal kapcsolatban hangoztatott vélekedésekből ugyan nem vezethető le közvetlenül a második világháború idején megvalósított népirtás, ám ami ennél fontosabb, komolyabb feszültség vagy ellentmondás sincs e vélekedések és az emberiség elleni bűncselekmény között.
4. Határrevíziós törekvések
A határrevízió Horthy rendszerének alapcéljai között szerepelt. Ebben Horthy csak részleges és időleges sikereket ért el. Az etnikai revízió elvének képviselete ugyan következetes volt, de az etnikai homogenitás eszméjére épült, és így erősítette az etnikai radikalizmust. 1938 és 1941 között az ország területileg terjeszkedett, saját polgárainak jelentős csoportjait viszont egyre jobban kirekesztette. Horthy nem a történelmi, soknemzetiségű ország helyreállításán dolgozott (ennek a nemzetállamok korában nem is igen lett volna realitása), és végül az etnikai határok felállításában is kudarcot vallott.
5. 1944 előtti háborús bűnök
A Horthy által vezetett rezsim már 1944 előtt is több háborús bűnért vált felelőssé. Ezek közül kiemelkednek a magyar hatóságok által kezdeményezett, Kamenyec-Podolszkijban elkövetett tömegmészárláshoz vezető deportálások, a bácskai vérengzések és a magyar honvédség szovjetunióbeli megszállói tevékenysége során elkövetett atrocitások, az ott élő zsidók meggyilkolásában való részvétel. A munkaszolgálat intézménye szintén a radikalizálódó antiszemitizmus terepe volt. Keretében sok tízezren lelték erőszakos halálukat. Az intézmény története ugyanakkor ambivalens, hiszen nem kevesen végül éppen azért kerülték el a majdnem biztos halált jelentő deportálást, mert munkaszolgálatosok voltak.
6. Magyarország és a holokauszt
1944 elején a magyarországi zsidóság Közép-Európa legjelentősebb zsidó közössége volt. Tagjaik közül a legtöbben abban a hitben éltek, hogy túlélik a háborút. Fél évvel később már a meggyilkolt magyar zsidók alkották Auschwitz-Birkenau teljes történetének legnagyobb áldozati csoportját.
Magyarország a zsidóüldözésekért több szomszédjával, így Szlovákiával, Horvátországgal vagy Romániával is összevethető módon volt felelős. Szlovákia az Auschwitzba való tömeges deportálásokat elsőként, Magyarország pedig az azt utoljára végrehajtó ország – a kettő között a felelősség tekintetében nem lehet és nem is szabad érdemi különbséget tenni. A keleten terjeszkedő román állami szervek szintén korábban, ráadásul teljességgel saját akaratukból és saját eszközeikkel gyilkoltak százezreket. A román állam magterületein élő zsidó lakosokat azonban később sem szolgáltatták ki a náci vezetésnek. A magyar elkövetők részvétele ettől jelentősen eltér: miközben kisebb volt a közvetlenül magyar kézhez fűződő gyilkosságok száma, az áldozatok száma és aránya is magasabb volt a romániainál.
Ezt a különbséget jól illusztrálja sok ezer erdélyi, magyar anyanyelvű zsidó sorsa is. Míg Észak-Erdélyben nagy részük – nem utolsósorban a Romániában gyors ütemben radikalizálódó, egyre erőszakosabb antiszemitizmus miatt – eleinte lelkesen fogadta a magyar csapatok bevonulását, hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy ez a magyar állam már nem azonos a Monarchia korának alapvetően liberális Magyarországával. A zsidótörvények következtében egyik napról a másikra a társadalom peremére kerültek. 1944-ig azonban még így is bíztak abban, hogy Magyarországon mégiscsak nagyobb biztonságban élhetnek majd, mint Romániában. 1944 tavaszán aztán az észak-erdélyi zsidók nagy részét néhány héten belül meggyilkolták, míg a dél-erdélyiek életben maradtak.
7. Horthy 1944-ben
1944 márciusa Horthy személyes történetében is mérföldkő. A helyén maradt, a zsidók védelmében nem lépett fel. Kormányzóként legitimálta a német beavatkozást és az azt követő deportálásokat is.
A magyarországi zsidóság a német megszállás nélkül alighanem túlélte volna a háborút, a tömeges deportálás viszont a magyar fél aktív részvétele nélkül kivitelezhetetlen lett volna. A zsidók kifosztása és deportálása olajozott gépezetként zajlott, részt vett benne a magyar államapparátus és a társadalom jelentős része is. A deportálások leállítására csak 1944 júliusában került sor, mikorra már 437 000 embert deportáltak, csaknem mindnyájukat egyenesen Auschwitz-Birkenauba, nagy többségüket egyenesen a halálukba.
A deportálásokat Horthy elsősorban taktikai okokból állította le. Nyoma sincs feléledő empátiának vagy felelősségérzetnek, sokkal inkább elvtelen külpolitikai lavírozás folyt. 1944 októberének közepével, a nyilas hatalomátvétellel Horthy közvetlen felelőssége megszűnt – a magyar holokauszt nyilasok általi folytatásáért személyét legfeljebb közvetett felelősség terheli. A tényeken mindez nem változtat: a nyilasok által elkövetett minden groteszk kegyetlenség ellenére a magyar holokausztért a legnagyobb felelősség nem őket, hanem az 1944 tavaszán Horthy kinevezésére hatalomba kerülő és általa csak augusztus legvégén leváltott Sztójay-kormányt terheli.
8. Horthy felelőssége
Indokolatlan Horthy szerepének démonizálása. Személyére bizonyos értelemben jobban illik a gonosz banalitása kifejezés, mint Adolf Eichmannra. Ez azonban nem jelenthet elvtelen egyensúlyozást: Horthy érdemi megítélésének kulcskérdése második világháborús politikája és a holokauszthoz való viszonya. Szerepének kritikai vizsgálata a modern magyar történelemmel való foglalkozás minimumához tartozik, felelősségének tisztázása alapvető társadalmi szükséglet.
A népirtást a negyedszázados uralkodása alatt domináló kirekesztő szellem tette elgondolhatóvá. A magyar holokauszt messze legjelentősebb fejezetének végrehajtására kormányzása alatt, az ő hallgatólagos, de perdöntő egyetértésével került sor. A „végső megoldást” ugyan a náci német vezetés kezdeményezte, de Horthy Magyarországa készséges partnernek bizonyult hozzá. Horthy határrevíziós politikája eközben sikertelennek bizonyult, országa pedig – az általa leginkább ellenzett és 1941-ben a nácikkal szövetségben megtámadott – szovjetek kezébe hullott. Az erkölcsi megítélés és a politikai eredmények mérlege azonos irányba leng ki.
Kerpel-Fronius Ádám a berlini Holokauszt Emlékmű tudományos munkatársa, Laczó Ferenc történész, adjunktus a Maastrichti Egyetemen.
http://index.hu/velemeny/2017/06/30/horthy_miklos_holokauszt_felelosseg_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
2017. június 30., péntek
2017. június 20., kedd
A Fidesz biztos abban, hogy az Alkotmánybíróság nem kaszálja el a lex CEU-t
KÓSA ANDRÁS
– Majd biztos, alaposan megvizsgálják, mielőtt átengedik a törvényt, azért, hogy ne mondhassák róluk, nem megfontolt döntést hoztak – ezzel az elszólásszerű mondattal reagált egy fideszes képviselő, volt kormánytag arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi lesz a sorsa a lex CEU-nak, illetve annak a jogi szakvéleménynek, melyet Sólyom László mellett Lévay Miklós volt alkotmánybíró, valamint Jakab András és Szente Zoltán egyetemi tanárok és MTA-doktorok jegyeznek. (A képviselő azért nem vállalta nevét, mert hivatalos nyilatkozattételre nem kapott felhatalmazást.)
A jogi vélemény szerint – melyet Lévay Miklós lapunknak is kifejtett – „a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért azokat az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az alaptörvény-ellenesség súlyára, valamint arra, hogy az érintett rendelkezések még nem kerültek végrehajtásra – ex tunc (visszaható) hatállyal meg kellene semmisítenie”.
A Fideszben azonban biztosak benne, hogy az Alkotmánybíróság nem így dönt majd, és átengedi a jogszabályt.
A már idézett egykori kormánytagon kívül még egy, az ügyet szintén jól ismerő fideszes képviselővel, szakpolitikussal is beszélgettünk a lex CEU-ról (aki szintén névtelenséghez kötötte véleménye megjelentetését). Egymástól függetlenül mindketten úgy vélekedtek, hogy a törvényt bíráló Sólyom-féle beadvány jogi szempontból „értelmezhetetlen”.
A jogi szakvélemény szerint három ponton sérti a törvény az alkotmányt: alaptörvény-ellenesen korlátozza az egyetemi autonómiát, sérti a tanszabadsághoz, a kutatáshoz való jogot és teljesíthetetlen feltételeket támaszt az intézménnyel szemben.
Forrásaink ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy ezek az érvek nem állnak meg.
– Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az állam az általa alapított egyetemek tanítási rendjébe, tudományos életébe nem szól bele. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy állam úgy enged külföldi intézményeket működni, hogy bizonyos feltételeket szab nekik. Ez a világon mindenhol így van, én sem alapíthatok csak úgy a tetszésem szerint egyetemet máshol – mondta a cikkünk elején idézett egykori kormánytag.
Másik forrásunk szerint ugyanez a helyzet a tanítás, tanulás, és kutatás szabadságával is.
– Az állam nem szól bele abba, hogy a CEU-n mit tanítsanak, és hogyan, hanem ahhoz szab feltételeket, hogy az intézmény hogyan működjön. A kettő nem ugyanaz – mondta. A „teljesíthetetlen feltételek” esetében a képviselő árnyalta a képet. Az ugyanis szerinte elképzelhető, hogy a törvény által szabott szűk határidő valóban fennakad az alkotmányos kontrollon.
– Azonban ebben az esetben is – vélekedett – az AB legfeljebb úgy foglalhatna állást, hogy a jogalkotó szabjon lazább határidőt, de ez nem érintené a lex CEU lényegét.
Másik forrásunk ehhez hozzátette: az, hogy az Egyesült Államok szövetségi kormányával kellene megállapodni a CEU-ról, lehet még esetleg a szakvéleményben említett teljesíthetetlen feltétel, hiszen az amerikai kormány már kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek az ügyben.
– Ebben az esetben az AB úgynevezett alkotmányossági feltételt szabhatna a törvényhez, vagyis úgy foglalna állást, hogy ezen a paragrafuson változtatva már alkotmányos lesz a jogszabály. Ekkor mi természetesen változtatni fogunk, előírhatjuk akár azt is, hogy a kormánynak és a szövetségi államok negyedének kell megállapodnia – hangzott az iróniától sem mentes válasz az egykori kormánytagtól.
Az AB-t nem köti határidő a döntésben, és a lapunknak nyilatkozó képviselők nem is számítanak rá, hogy a nyári bírói szünet előtt határozni fognak a jogszabályról, vagyis legkorábban ősszel derülhet ki, hogy alkotmányos-e a lex CEU. Áder János köztársasági elnök – ugyan a szokásosnál hosszabb mérlegelés után, de – nem talált alkotmányossági kifogást és aláírta a törvényt.
https://mno.hu/belfold/a-fidesz-biztos-abban-hogy-az-alkotmanybirosag-nem-kaszalja-el-a-lex-ceu-t
– Majd biztos, alaposan megvizsgálják, mielőtt átengedik a törvényt, azért, hogy ne mondhassák róluk, nem megfontolt döntést hoztak – ezzel az elszólásszerű mondattal reagált egy fideszes képviselő, volt kormánytag arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi lesz a sorsa a lex CEU-nak, illetve annak a jogi szakvéleménynek, melyet Sólyom László mellett Lévay Miklós volt alkotmánybíró, valamint Jakab András és Szente Zoltán egyetemi tanárok és MTA-doktorok jegyeznek. (A képviselő azért nem vállalta nevét, mert hivatalos nyilatkozattételre nem kapott felhatalmazást.)
A jogi vélemény szerint – melyet Lévay Miklós lapunknak is kifejtett – „a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért azokat az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az alaptörvény-ellenesség súlyára, valamint arra, hogy az érintett rendelkezések még nem kerültek végrehajtásra – ex tunc (visszaható) hatállyal meg kellene semmisítenie”.
A Fideszben azonban biztosak benne, hogy az Alkotmánybíróság nem így dönt majd, és átengedi a jogszabályt.
A már idézett egykori kormánytagon kívül még egy, az ügyet szintén jól ismerő fideszes képviselővel, szakpolitikussal is beszélgettünk a lex CEU-ról (aki szintén névtelenséghez kötötte véleménye megjelentetését). Egymástól függetlenül mindketten úgy vélekedtek, hogy a törvényt bíráló Sólyom-féle beadvány jogi szempontból „értelmezhetetlen”.
A jogi szakvélemény szerint három ponton sérti a törvény az alkotmányt: alaptörvény-ellenesen korlátozza az egyetemi autonómiát, sérti a tanszabadsághoz, a kutatáshoz való jogot és teljesíthetetlen feltételeket támaszt az intézménnyel szemben.
Forrásaink ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy ezek az érvek nem állnak meg.
– Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az állam az általa alapított egyetemek tanítási rendjébe, tudományos életébe nem szól bele. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy állam úgy enged külföldi intézményeket működni, hogy bizonyos feltételeket szab nekik. Ez a világon mindenhol így van, én sem alapíthatok csak úgy a tetszésem szerint egyetemet máshol – mondta a cikkünk elején idézett egykori kormánytag.
Másik forrásunk szerint ugyanez a helyzet a tanítás, tanulás, és kutatás szabadságával is.
– Az állam nem szól bele abba, hogy a CEU-n mit tanítsanak, és hogyan, hanem ahhoz szab feltételeket, hogy az intézmény hogyan működjön. A kettő nem ugyanaz – mondta. A „teljesíthetetlen feltételek” esetében a képviselő árnyalta a képet. Az ugyanis szerinte elképzelhető, hogy a törvény által szabott szűk határidő valóban fennakad az alkotmányos kontrollon.
– Azonban ebben az esetben is – vélekedett – az AB legfeljebb úgy foglalhatna állást, hogy a jogalkotó szabjon lazább határidőt, de ez nem érintené a lex CEU lényegét.
Másik forrásunk ehhez hozzátette: az, hogy az Egyesült Államok szövetségi kormányával kellene megállapodni a CEU-ról, lehet még esetleg a szakvéleményben említett teljesíthetetlen feltétel, hiszen az amerikai kormány már kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek az ügyben.
– Ebben az esetben az AB úgynevezett alkotmányossági feltételt szabhatna a törvényhez, vagyis úgy foglalna állást, hogy ezen a paragrafuson változtatva már alkotmányos lesz a jogszabály. Ekkor mi természetesen változtatni fogunk, előírhatjuk akár azt is, hogy a kormánynak és a szövetségi államok negyedének kell megállapodnia – hangzott az iróniától sem mentes válasz az egykori kormánytagtól.
Az AB-t nem köti határidő a döntésben, és a lapunknak nyilatkozó képviselők nem is számítanak rá, hogy a nyári bírói szünet előtt határozni fognak a jogszabályról, vagyis legkorábban ősszel derülhet ki, hogy alkotmányos-e a lex CEU. Áder János köztársasági elnök – ugyan a szokásosnál hosszabb mérlegelés után, de – nem talált alkotmányossági kifogást és aláírta a törvényt.
https://mno.hu/belfold/a-fidesz-biztos-abban-hogy-az-alkotmanybirosag-nem-kaszalja-el-a-lex-ceu-t
2017. június 15., csütörtök
Törökországban elítéltek egy diplomáciai védettséget élvező ENSZ-bírót
JOOBS
Börtönbüntetésre ítélték Törökországban Aydin Sefa Akayt, az egyik ENSZ-bíróság tagját, jelentette be a hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszék (ICTY) csütörtökön. A törvényszék szerint Ankara intézkedéseivel megsértette a nemzetközi bíró diplomáciai védettségét, írja az MTI.
A háborús bűncselekmények ügyében eljáró testület tájékoztatása szerint Akayt hét év hat hónap börtönbüntetésre ítélték terrorizmus támogatása miatt, továbbá azzal a váddal, hogy azonosult a tavaly nyári puccskísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen hitszónok nézeteivel.
A bíró egyike azoknak az ezreknek, akiket a 2016. júliusi, sikertelen államcsíny-kísérlet után vettek őrizetbe Törökországban.
http://index.hu/kulfold/2017/06/15/torokorszagban_eliteltek_egy_diplomaciai_vedettseget_elvezo_nemzetkozi_birot/
Börtönbüntetésre ítélték Törökországban Aydin Sefa Akayt, az egyik ENSZ-bíróság tagját, jelentette be a hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszék (ICTY) csütörtökön. A törvényszék szerint Ankara intézkedéseivel megsértette a nemzetközi bíró diplomáciai védettségét, írja az MTI.
A háborús bűncselekmények ügyében eljáró testület tájékoztatása szerint Akayt hét év hat hónap börtönbüntetésre ítélték terrorizmus támogatása miatt, továbbá azzal a váddal, hogy azonosult a tavaly nyári puccskísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen hitszónok nézeteivel.
A bíró egyike azoknak az ezreknek, akiket a 2016. júliusi, sikertelen államcsíny-kísérlet után vettek őrizetbe Törökországban.
http://index.hu/kulfold/2017/06/15/torokorszagban_eliteltek_egy_diplomaciai_vedettseget_elvezo_nemzetkozi_birot/
2017. június 1., csütörtök
Hatalmi ágak háborúja: alkotmányos válság jöhet Lengyelországban
szerző:
Domány András
A varsói Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek nyilvánította az államfő egyik döntését. A köztársasági elnök és a kormány szerint ezzel éppen az LB sértett alkotmányt. Az Alkotmánybíróság viszont hamarosan leválthatja az LB elnökét. Alkotmányos válság tör ki?
Amikor 2015-ben a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság párt megnyerte a választásokat, egy olyan politikusát is be akarta venni a kormányba, akit első fokon, még nem jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hatalmi visszaélés miatt. Ő fellebbezett, de a másodfokú bíróság még nem foglalkozott vele. A győztesekkel azonos pártból érkezett Andrzej Duda köztársasági elnök azzal oldotta meg a dilemmát, hogy kegyelmet adott az illetőnek, és így a pártelnök bizalmasa, Mariusz Kaminski megkaphatta a miniszteri kinevezést. A titkosszolgálatok irányítója lett, a legtitkosabb információkhoz is hozzáférhet. Duda arra hivatkozott, hogy meg akarja kímélni a bíróságokat egy elkerülhetetlenül politikai színezetet kapott ügyben a döntés kényszerétől.
Mariusz Kaminski, a lengyel titkosszolgálatok koordinátora 2016 szeptemberében.
© AFP / NurPhoto / Mateusz Wlodarczyk
Ám már akkor sokan felvetették: kegyelmet adni vagy annak lehet, akinek még nem kezdődött el a bírósági tárgyalása – ez az eljárási kegyelem –, vagy annak, akit már jogerősen elítéltek. Menet közben nem. Akkor, 2015 végén akadt egy bíróság, amely nem így gondolta, és az elnöki kegyelemre hivatkozva megszüntette az eljárást. Most ezt bírálta felül az egykori sértettek panasza alapján a Legfelsőbb Bíróság, visszaadva az ügyet oda, ahol másodfokon dönteni kellene a miniszter bűnösségéről. Az LB kimondta: az államfő alkotmányt sértett, nem volt joga kegyelmet adni egy ügy jogerős lezárása előtt. Vagyis ezután elvben előfordulhatna, hogy Kaminski a bársonyszékből a börtönbe kerül, ha a fellebbviteli bíróság is bűnösnek tartja.
Az alapügy 2006-2007-re nyúlik vissza. Az akkori Kaczynski-kormány idején Kaminski a Központi Korrupcióellenes Hivatal elnöke volt, és különböző provokációkat szervezett vélt korrupciós ügyek szereplői és a miniszterelnök politikai ellenfelei, köztük a kormánykoalícióban részt vevő, mégis ellenfélként kezelt Önvédelem parasztmozgalom vezetője, Andrzej Lepper ellen. Ennek során még okiratot is hamisíttatott. 2015 márciusában, fél évvel a választások előtt az első fokon ítélkező bíró – akit egyébként az új kormány hivatalba lépése óta mondvacsinált ürügyekkel próbálnak lejáratni a kormánypárti sajtóban – kimondta: Kaminski a törvény fölé helyezte magát, olyan akciókat hajtott végre, amelyekről tudta, hogy nem lenne szabad. Ezért három és fél év börtönre ítélte, és tíz évre eltiltotta a köztisztségviseléstől. Ezt az ítéletet kellene most jóváhagynia vagy felülbírálnia egy másodfokú bíróságnak, miután a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján nem sikerült kibújnia e kötelesség alól.
Csakhogy a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter és maga az érintett, a hivatalban lévő titkosszolgálati miniszter egybehangzóan úgy nyilatkozott: nem törődnek a Legfelsőbb Bíróság határozatával, mert éppen az sérti az alkotmányt, és ezzel az LB bírái helyezték magukat a törvények fölé. Szerintük ugyanis a köztársasági elnök kegyelmi jogköre korlátlan, és az ő döntését az LB nem bírálhatja felül. „Demokrácia van, nem bíróuralom” – nyilatkozta az elnöki hivatal.
Andrzej Duda lengyel elnök a NATO brüsszeli csúcstalálkozóján 2017 májusában.
© AFP / Sputnik / Alexey Vitvitsky
Mindennek hátterében az is áll, hogy a Legfelsőbb Bíróság élesen bírálja az igazságszolgáltatás átszervezését célzó kormányzati törekvéseket, amelyek szerinte sértik a bírói függetlenséget. Emiatt az igazságügyi miniszter panaszt tett a jelentős részben átalakított és megbénított Alkotmánybíróságnál, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét 2014-ben szabálytalanul nevezték ki. Az AB elutasítja azokat a véleményeket, hogy ebben nincs hatásköre, hiszen csak jogszabályok alkotmányosságát vizsgálhatja, egyedi személyi döntésekét nem, és még júniusban dönteni kíván: lehet, hogy elmozdítja tisztségéből az LB elnökét. Ha ilyen döntés születik, azt a kormány bizonyára igyekszik végrehajtatni, annak ellenére, hogy abban olyan alkotmánybírók vesznek részt, akiknek megválasztását a 2016 decembere előtti összetételű AB alkotmánysértőnek nyilvánította.
Tehát szembe kerültek egymással az egymástól független hatalmi ágak képviselői, és mivel a tényleges hatalom a kormány kezében van, bizonyára az igazságszolgáltatás húzza a rövidebbet. Ez mindenképp a jogállam válságát mutatja. Persze van egy megoldás: ha a most lépéskényszerbe hozott másodfokú bíróság megváltoztatja a korábbi ítéletet, és felmenti a minisztert a vádak alól. De a rossz szájíz mindenképp megmarad, ráadásul lehet, hogy addigra már a Legfelsőbb Bíróságnak is új elnöke lesz, aki visszavonja a vitatott törvényjavaslatok elleni tiltakozást.
http://hvg.hu/vilag/20170601_alkotmanyos_valsag_lengyelorszag
Domány András
A varsói Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek nyilvánította az államfő egyik döntését. A köztársasági elnök és a kormány szerint ezzel éppen az LB sértett alkotmányt. Az Alkotmánybíróság viszont hamarosan leválthatja az LB elnökét. Alkotmányos válság tör ki?
Amikor 2015-ben a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság párt megnyerte a választásokat, egy olyan politikusát is be akarta venni a kormányba, akit első fokon, még nem jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hatalmi visszaélés miatt. Ő fellebbezett, de a másodfokú bíróság még nem foglalkozott vele. A győztesekkel azonos pártból érkezett Andrzej Duda köztársasági elnök azzal oldotta meg a dilemmát, hogy kegyelmet adott az illetőnek, és így a pártelnök bizalmasa, Mariusz Kaminski megkaphatta a miniszteri kinevezést. A titkosszolgálatok irányítója lett, a legtitkosabb információkhoz is hozzáférhet. Duda arra hivatkozott, hogy meg akarja kímélni a bíróságokat egy elkerülhetetlenül politikai színezetet kapott ügyben a döntés kényszerétől.
Mariusz Kaminski, a lengyel titkosszolgálatok koordinátora 2016 szeptemberében.
© AFP / NurPhoto / Mateusz Wlodarczyk
Ám már akkor sokan felvetették: kegyelmet adni vagy annak lehet, akinek még nem kezdődött el a bírósági tárgyalása – ez az eljárási kegyelem –, vagy annak, akit már jogerősen elítéltek. Menet közben nem. Akkor, 2015 végén akadt egy bíróság, amely nem így gondolta, és az elnöki kegyelemre hivatkozva megszüntette az eljárást. Most ezt bírálta felül az egykori sértettek panasza alapján a Legfelsőbb Bíróság, visszaadva az ügyet oda, ahol másodfokon dönteni kellene a miniszter bűnösségéről. Az LB kimondta: az államfő alkotmányt sértett, nem volt joga kegyelmet adni egy ügy jogerős lezárása előtt. Vagyis ezután elvben előfordulhatna, hogy Kaminski a bársonyszékből a börtönbe kerül, ha a fellebbviteli bíróság is bűnösnek tartja.
Az alapügy 2006-2007-re nyúlik vissza. Az akkori Kaczynski-kormány idején Kaminski a Központi Korrupcióellenes Hivatal elnöke volt, és különböző provokációkat szervezett vélt korrupciós ügyek szereplői és a miniszterelnök politikai ellenfelei, köztük a kormánykoalícióban részt vevő, mégis ellenfélként kezelt Önvédelem parasztmozgalom vezetője, Andrzej Lepper ellen. Ennek során még okiratot is hamisíttatott. 2015 márciusában, fél évvel a választások előtt az első fokon ítélkező bíró – akit egyébként az új kormány hivatalba lépése óta mondvacsinált ürügyekkel próbálnak lejáratni a kormánypárti sajtóban – kimondta: Kaminski a törvény fölé helyezte magát, olyan akciókat hajtott végre, amelyekről tudta, hogy nem lenne szabad. Ezért három és fél év börtönre ítélte, és tíz évre eltiltotta a köztisztségviseléstől. Ezt az ítéletet kellene most jóváhagynia vagy felülbírálnia egy másodfokú bíróságnak, miután a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján nem sikerült kibújnia e kötelesség alól.
Csakhogy a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter és maga az érintett, a hivatalban lévő titkosszolgálati miniszter egybehangzóan úgy nyilatkozott: nem törődnek a Legfelsőbb Bíróság határozatával, mert éppen az sérti az alkotmányt, és ezzel az LB bírái helyezték magukat a törvények fölé. Szerintük ugyanis a köztársasági elnök kegyelmi jogköre korlátlan, és az ő döntését az LB nem bírálhatja felül. „Demokrácia van, nem bíróuralom” – nyilatkozta az elnöki hivatal.
Andrzej Duda lengyel elnök a NATO brüsszeli csúcstalálkozóján 2017 májusában.
© AFP / Sputnik / Alexey Vitvitsky
Mindennek hátterében az is áll, hogy a Legfelsőbb Bíróság élesen bírálja az igazságszolgáltatás átszervezését célzó kormányzati törekvéseket, amelyek szerinte sértik a bírói függetlenséget. Emiatt az igazságügyi miniszter panaszt tett a jelentős részben átalakított és megbénított Alkotmánybíróságnál, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét 2014-ben szabálytalanul nevezték ki. Az AB elutasítja azokat a véleményeket, hogy ebben nincs hatásköre, hiszen csak jogszabályok alkotmányosságát vizsgálhatja, egyedi személyi döntésekét nem, és még júniusban dönteni kíván: lehet, hogy elmozdítja tisztségéből az LB elnökét. Ha ilyen döntés születik, azt a kormány bizonyára igyekszik végrehajtatni, annak ellenére, hogy abban olyan alkotmánybírók vesznek részt, akiknek megválasztását a 2016 decembere előtti összetételű AB alkotmánysértőnek nyilvánította.
Tehát szembe kerültek egymással az egymástól független hatalmi ágak képviselői, és mivel a tényleges hatalom a kormány kezében van, bizonyára az igazságszolgáltatás húzza a rövidebbet. Ez mindenképp a jogállam válságát mutatja. Persze van egy megoldás: ha a most lépéskényszerbe hozott másodfokú bíróság megváltoztatja a korábbi ítéletet, és felmenti a minisztert a vádak alól. De a rossz szájíz mindenképp megmarad, ráadásul lehet, hogy addigra már a Legfelsőbb Bíróságnak is új elnöke lesz, aki visszavonja a vitatott törvényjavaslatok elleni tiltakozást.
http://hvg.hu/vilag/20170601_alkotmanyos_valsag_lengyelorszag
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)