2015. szeptember 30., szerda,
Szerző: Domány András
Az Alkotmánybíróság elutasította az alapvető jogok biztosa és a Kúria javaslatát, és nem minősítette az Alaptörvénybe ütközőnek azt, hogy az önkormányzati törvény szerint helyi rendeletek határozhatják meg „a közösségi együttélés alapvető szabályait”, illetve ezek megszegésének jogi következményeit.
Székely László ombudsman azért fordult az AB-hoz, mert szerinte ez a szabályozás ellentétes a jogbiztonság elvével, mert nem egyértelmű, hogy mire hatalmazták fel a képviselő-testületeket. "Az önkormányzatok – nem egy esetben a helyi bevételek növelése érdekében – egészen »abszurd« és szokatlan közösségi együttélési szabályokat is alkotnak, amelynek nyomán pedig jelentős összegű bírságokat szabnak ki a szabályok ellen vétőkre" - összegezte tapasztalatait. Hasonló következtetésre jutott a Kúria is egy kerületi rendelet törvényességi felülvizsgálata során.
Az alkotmánybírák többsége ezzel nem értett egyet, és itt vált világossá, mivel jár, ha a parlamenti többség magába az Alaptörvénybe illeszt bele korábban azzal ellentétesnek nyilvánított előírásokat. Ugyanis miután 2012-ben az AB megsemmisítette azt, hogy az „életvitelszerű közterületi tartózkodást”, azaz lényegében a hajléktalanságot önmagában jogsértőnek lehessen tekinteni, a képviselők 2013-ban az Alaptörvénybe beleírták: „Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”.
Ehhez most a bírák hozzátették: bár ez az alkotmányos szabály „csak az életvitelszerű tartózkodásra vonatkozóan tartalmaz konkrét rendelkezést, következményei ennél szélesebbek”. Vagyis ha tiltott zónákat szabad kijelölniük az önkormányzatoknak, akkor egyéb magatartási szabályokat is meghatározhatnak. Ha pedig ezt hibásan, törvénybe ütközően teszik, amit az AB szerint a többségről eleve nem helyes feltételezni, erre is van orvosság, hiszen a megyei kormányhivatal az ilyen helyi rendelet ellen bírósághoz fordulhat, vagy akár az AB megkérdezését is kezdeményezheti.
Csak négy alkotmánybíró vélte úgy, hogy a kifogásolt pontokat meg kellene semmisíteni. Czine Ágnes szerint például kollégáinak többsége téved, amikor a hajléktalanokra vonatkozó szabályt szélesen értelmezi, ugyanis maga a kormány mondta ki, amikor az Alaptörvény-módosítás után újrafogalmazták a szabálysértési törvény adott pontját, hogy „a helyi önkormányzatok rendeletalkotási joga korlátozott, a tiltást csak … a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális értékek védelme érdekében tehetik meg”. Vagyis ebből egyáltalán nem következik, hogy az állampolgárok életvitelének értékelésére is felhatalmazást kaptak. A törvény garanciákat mellőző, pontatlan megfogalmazása pedig „magában hordozza annak lehetőségét, hogy az önkormányzat tetszése szerint, illetve az érintettek alapvető jogait érintő módon határozza meg a közösségi együttélés alapvető szabályait.”
Salamon László különvéleményében azt írta, hogy „rendkívül széles, parttalan” jogkört kaptak az önkormányzatok, és így lehetővé vált, hogy „állami kényszereszközökkel avatkozzanak be a … polgárok életébe és a magasabb szintű jogszabályok szerint nem jogellenes magatartásokat is szankcionálhassanak”. Hasonlóan érvelt Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybíró is, de kisebbségben maradtak.
http://hvg.hu/itthon/20150930_Ab_az_onkormanyzatok_meghatarozhatjak_a_k
2015. szeptember 30., szerda
Sorra szedi be a pofonokat a NAV az áfabotrányban
2015. szeptember 30.,
Szerző: Máriás Leonárd - Baksa Roland
Vida Ildikó visszalépett egy pertől, egy másik NAV-vezető el sem ment egy tárgyalásra, egy harmadik vesztett. A hatalom igyekezett és igyekszik megleckéztetni a két éve indult áfabotrány kirobbantóját, és azokat, akik Horváth András mellé álltak. De eddig gólparádéval vezetnek Horváth Andrásék a bíróságon. Van egy, az USA-ban kitüntetett korrupciókutató, akit most negyedszer pereltek be a hatóságok kijelentései miatt. Közben úgy tűnik, mintha csigalassúsággal haladna a nyomozás az igazi ügyben, ami miatt feljelentést is tett az áfabotrány kipattintója.
Lassan két éve annak, hogy Horváth András kirobbantotta az áfabotrányt. 2013. november elején, miután felmondott a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, sajtótájékoztatót tartott egyebek mellett arról, hogy az adóhivatal diszkriminál, van védett kör az adózókon belül, míg mások ellen felhasználják az adóhatóságot, furcsa módon mintha nem menne minden, a gyanú szerint adócsalási ügy után a hatóság, és a politika sem erőlteti meg magát. A hatóságok, a kormányoldal nekiment Horváthnak, annak ellenére, hogy közérdekű bejelentőként védelem illette, illetné meg. Pár hónap után az ügy kezdett alábbhagyni, de tavaly ősszel a kitiltási botrány a Horváth által felfestett képet támasztotta alá.
Az agyonhallgatás mellett az állam több szervén keresztül is jóformán Horváth és a mellé állók megleckéztetését folytatta az elmúlt két évben. Mostanra azonban a “meccs” úgy áll, hogy Horváthék fölényesen vezetnek, több ügyük pedig még folyamatban van:
1. Vida Ildikó, pár hónapja a NAV éléről távozott elnök elállt attól a pertől, amelyet Vágó Gábor volt LMP-s képviselővel szemben indított, és amelynek pár héttel ezelőtt lett volna a tárgyalása. Vida 3,5 millió forintot követelt sérelemdíjként, valamint nyilvános bocsánatkérést, amiért tavaly novemberben, a kitiltási botrány során Vágó szerinte a becsületét és a jó hírnevét sértő megnyilatkozásokat tett. Ilyen volt például, hogy Vágó kiírta a Facebook-oldalára, hogy "mindenki menjen csoportosan a NAV-hoz érdeklődni, lemondott-e már a korrupció nagyasszonya, Vida Ildikó! Hosszú sorok kígyóznak majd az adóhatóság irodái előtt!". Vida azt is sérelmezte, hogy Vágó a Facebookon közzétette ezt a Vida-mémet.
2. Nemrég pert vesztett első fokon Dávida Marianna, a NAV Központi Hivatalának Vida Ildikó által kinevezett ellenőrzési főosztályvezetője is. A Horváth András által kirobbantott NAV-botrányban többször előkerült a neve, végül a Népszabadságot és a Népszavát perelte be, mert a kitiltási botrány során azt írták, hogy a neve rajta lehet a kitiltottak listáján. A per tárgya volt az is, hogy Vancsura István volt NAV-igazgató azt nyilatkozta, hogy Dávida Marianna ellenőrzéseket lehetetlenített el a Kiemelt Ügyek Igazgatóságán. A per nem lehetett könnyű a NAV-os főosztályvezetőnek, a tárgyalás során olyan vádak hangzottak el vele szemben, hogy például „két kézzel verte az asztalt, hogy itt nem lesz megállapítás”. Vancsura vallomása itt nézhető meg.
Dávida azt állította, az Egyesült Államokból kitiltottak listáján nem volt, és nincs is rajta, de a bíróság minden vádpontban felmentést adott a Népszabadságnak. Az indoklás szerint az akkor rendelkezésre álló információk alapján okszerűen juthatott a lap arra a következtetésre, hogy szerepelhet a kitiltási listán. A vizsgálatok ellehetetlenítéséről szóló állításokról pedig azt mondta a bíróság, hogy annyira általánosak voltak, hogy azért nem lehet felelősségre vonni a lapot.
3. A NAV egy nappal a tárgyalás előtt elállt a pertől abban az ügyben, amit Érsek Zsolt, az MSZP Heves megyei elnöke és az Eger Televízió ellen indított. A politikus azt mondta a kitiltási botrány során, hogy "a NAV vezetői a legnagyobb adócsalók". A hivatal kezdetben harciasan lépett fel, azt állította, súlyosan megsértették a vezetői személyiségi jogait, ezért követelte, hogy kérjenek elnézést, saját költségükön tegyék közzé az MTI-n, az Eger Televízióban és annak honlapján. Emellett egymillió forint sérelemdíjra is igényt tartott. Az elállást mégis azzal indokolta, hogy a per beláthatatlan ideig tartana, és a bírósági gyakorlat szerint a közfeladatot ellátó személyeknek az átlagosnál többet kell elviselniük. A bíróságon Vida Ildikó NAV-elnöknek is meg kellett volna jelennie.
4. A bíróság második körben is elutasította a NAV Horváth András és Jávor István korrupciókutató szociológus ellen benyújtott keresetét, melyben a hivatal becsületsértés és jó hírnevének megsértése miatt perelt volna, 3-3 milliót követelve tőlük. A bíróság pontatlanságra hivatkozva elutasította az adóhatóság keresetét, a NAV fellebbezett, és ismét visszadobták a keresetet.
5. Első- és másodfokon is elbukta a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azt a Klubrádió ellen indított pert, amit Jávor István nyilatkozata miatt indítottak. A szociológus a tanulmányai alapján a NAV-os szervezeti korrupcióról beszélt a rádióban és azt mondta, az adóhivatal törvényellenes utasításokat kapott a minisztériumtól.
6. Az NGM mintha kipécézte volna Jávort. A tárca rágalmazás miatt is keresetet nyújtott be a szociológus ellen, de azt is mindkét fokon elbukta az NGM.
7. De mindez nem szegte a kedvét a minisztériumnak, idén tavasszal újabb keresetet nyújtott be Jávor ellen, de már becsületsértést akar kimondatni a bírósággal a tárca. Vagyis ez jóformán a negyedik, Jávor ellen indított per az állam (NGM, NAV) részéről, ezért is mondja azt az Egyesült Államokban korrupciós tanulmánya miatt kitüntetett kutató-szociológus, hogy “ez már egyértelműen leszámolás, jogi eszközökkel”. Az első tárgyalás jövő héten lesz.
8. Idén júliusban megszüntették azt a büntetőügyben indított nyomozást, ami a NAV feljelentése nyomán indult az áfacsalási botrány miatt ismeretlen tettes ellen. Az ismeretlen tettes itt a kötelező jogi formula, az adóhivatal álláspontja lényegében az volt, hogy Horváth András rágalmazta a hivatalt, amikor kirobbantotta az áfacsalási botrányt.
9. Még folyamatban van az az eljárás, amit a NAV kezdeményezett Horváth Andrással szemben, miután kirobbantotta az áfacsalási botrányt. Az adóhivatal információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekményért tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, ebből lett az a törvénysértő házkutatás Horváth András lakásán, melynek során lefoglalták az áfacsaló céghálózatokat tartalmazó zöld dossziét, de az egész leginkább arra volt alkalmas, hogy megfélemlítsék az áfacsalási botrány kirobbantóját. Horváth András a hvg.hu kérdésére azt mondta, ebben az eljárásban egyetlen alkalommal sem hallgatták ki, és véleménye szerint megalapozatlan a feljelentés. Talán éppen emiatt történik most az, hogy a hatóság folyamatosan szolgáltatja vissza a lakásáról lefoglalt bizonyítékokat Horváthnak vagy éppen a NAV-nak.
10. Folyamatban van még az a per, amit a NAV indított az Átlátszó ellen még az áfacsalási botrány elején. A portál cikke leállított vizsgálatokról írt, a perben még első fokon sem született döntés. A per tárgyát képező cikkben azt állították, hogy Somos Katalin főigazgató leállított egy áfacsaló hálózat felderítésére irányuló vizsgálatot. Az érintett cégek egy-két évvel később milliárdos adóhiányt hátrahagyva fantomizálódtak, illetve csődbe mentek. A NAV egymillió forintot követel a portáltól jó hírneve megsértése miatt. A portál pár hónapja tanúként idéztette az érintett ellenőrzési terület két korábbi vezetőjét és magát a sértett főigazgatót, ő azonban nem jelent meg.
Kívül-belül támadják már a NAV-ot
Összefüggenek az áfacsalási botránnyal azok a jelenlegi is folyó munkaügyi perek is, amiket a NAV dolgozói indítottak a hivatal ellen. A perek lényege, hogy az alkalmazottak sérelmezik, hogy a NAV indoklás nélkül elbocsátotta vagy áthelyezte őket a szervezeten belül, úgy érzik, mintha az ellehetetlenítésük lenne a cél. Úgy hírlik, ilyen áthelyezéseket olyanok kaphattak a szervezetben, akik bírálták, hogy a hivatal nem vizsgálta ki az áfacsalásokat és a hivatali vezetők visszaéléseit.
Külföldön védelem és jutalom jár, itthon vegzálás
Máshol jutalom, nálunk csak az üldöztetés a Horváth Andrások jussa. Külföldön is voltak, akik adócsalók ezreit leplezték le. A csalók pénzét kezelő országok üldözték a tisztaságért küzdőket, de az elveszített adó visszaszerzéséért küzdő állam busásan megjutalmazta őket. Horváth Andrásnak a NAV-tól való kilépése óta nincs munkahelye – pedig volt, hogy megpályázott állásokat a közigazgatásban, egy, a NAV-feljelentéséből táplálkozó eljárás pedig még folyamatban van ellene. Aki hozzá hasonlóan idehaza a korábbi években korrupt hivatalnokokat és politikusokat buktatott le, mind ráfaragott.
Munkaügyi pere van például Hegedűs-Deme Zsoltnak, a megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatósága volt igazgatójának. Hegedűs-Deme azt kifogásolja, hogy a NAV egyoldalúan módosította a munkakörét, és az igazgatói szintről egy afféle segéd-adóellenőri munkakörbe helyezte. Jelenleg is ebben a beosztásban van a NAV állományában. 2011-es leváltásáig a hálózatos áfacsalás elleni harc irányítója volt, egyike volt annak a néhány vezetőnek, akik kidolgozták a hálózatos adócsalás elleni hatékony fellépés információtechnológiai módszertanát, illetve megteremtették az ehhez szükséges feltételeket.
Hegedűs-Deme áprilisban tanúskodott a Népszava és a Népszabadság ellen indított Dávida-perben, és súlyos állításokat tett a NAV felsővezetésének intézkedéseivel kapcsolatban. Ezeket azóta sem cáfolta az adóhivatal – írja az Átlátszó. Másnap a hírek szerint hívatta a felettese, rosszallását fejezte ki a tanúvallomás miatt, és olyan biankó nyilatkozatokat íratott alá vele, melyekkel hozzájárult az áthelyezéséhez. Később derült csak ki, hogy végrehajtói munkakörbe fokozták le. Hegedűs néhány nap múlva írásban közölte, hogy nem fogadja el az új munkakört, és per lett az ügyből.
Van egy hasonló munkajogi pere a NAV-val Vancsura Istvánnak, a megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatóságán belüli RAPID ellenőrzési osztály volt vezetőjének. Ezen kívül tudomásunk szerint egy ilyen munkajogi per eljutott már Strasbourgig, az Emberi Jogok Európai Bíróságára.
Nem halad a nyomozás?
Az áfacsalási botrányként elhíresült ügyben Horváth András feljelentése alapján 2013 decemberében rendelték el a nyomozást hivatali visszaélés és más bűncselekmények miatt. A nyomozást a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda végzi, és már több alkalommal meghosszabbították a lezárás határidejét.
Jelenleg december 13. a nyomozás határideje, de meghosszabbítható – derült ki a nyomozást felügyelő főügyészség megkeresésünkre küldött válaszából. Mint megtudtuk, az ügyben eddig egy gyanúsítottat hallgatott ki a hatóság, ami megfelel a fél, vagy akár egy évvel ezelőtti állapotnak. Korábban már kiderült, hogy egy NAV-vezetőről van szó. Érdeklődtünk a rendőrségnél is, hol tart a nyomozás. Cikkünk megjelenése után azt a választ kaptuk, hogy hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt folyik a nyomozás, egy gyanúsított van, de további információt - a nyomozás érdekeire tekintettel - nem tudnak adni.
Milliárdos leleplezések sorát köszönhetjük Horváth Andrásnak
Az áfacsalási botrány több olyan áfacsalási ügy felderítését kényszeríthette ki, melyek vélhetően egytől egyig ott vannak a zöld dossziéban, és alighanem homályban maradtak volna, ha Horváth Andrásék nem ütik a vasat. (Bár a NAV rendszerint visszautasítja ezt, mondván, ők ugyanúgy végzik a dolgukat most is, meg az elmúlt egy-két évben is, mint ahogyan végezték korábban.)
Ilyen volt például az a 2013 decemberében kipattant 4 milliárd forint értékű áfacsalási ügy, amiben a CBA-közeli Portéka ABC Kft. visszaélései lepleződtek le. De ilyen volt a Sovereign cukorral elkövetett többmilliárdos áfacsalás is. Vagy Overdose gazdája, Mikóczy Zoltán cukros áfacsalási ügye, majd az áfacsalással kapcsolatban felmerült szervezők ügye, akik közül az egyik főszereplőt Vida Ildikó volt ügyvédje védi. Még a rejtélyes körülmények között eltűnt, majd tavaly év végén ismét felbukkant, felvidéki bűnbánó áfacsaló vállalkozó történetében is olyan cégek szerepeltek, amelyek szinte biztosan ott voltak a zöld dossziéban.
A tavaly ősszel kirobbant kitiltási botrányban, az akkor még kormányközelinek számító Magyar Nemzetben szivárgott ki, hogy a három óriásvállalat, a Bunge, a Glencore és a Cargill része annak a céghálónak, amit a NAV térképezett fel a hazai adócsalásokkal összefüggésben. A térkép valójában már rég ott lehetett a zöld dossziéban. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a NAV évek óta tudott a hálózatos áfacsalások konkrét szereplőiről, épp az egyik nagy kárvallott, a Bunge adott információcsomagot az adóhivatalnak, mégsem történt érdemi lépés az ügyükben.
http://hvg.hu/gazdasag/20150930_Sorra_szedi_be_a_pofonokat_a_NAV_az_afabo
Szerző: Máriás Leonárd - Baksa Roland
Vida Ildikó visszalépett egy pertől, egy másik NAV-vezető el sem ment egy tárgyalásra, egy harmadik vesztett. A hatalom igyekezett és igyekszik megleckéztetni a két éve indult áfabotrány kirobbantóját, és azokat, akik Horváth András mellé álltak. De eddig gólparádéval vezetnek Horváth Andrásék a bíróságon. Van egy, az USA-ban kitüntetett korrupciókutató, akit most negyedszer pereltek be a hatóságok kijelentései miatt. Közben úgy tűnik, mintha csigalassúsággal haladna a nyomozás az igazi ügyben, ami miatt feljelentést is tett az áfabotrány kipattintója.
Lassan két éve annak, hogy Horváth András kirobbantotta az áfabotrányt. 2013. november elején, miután felmondott a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, sajtótájékoztatót tartott egyebek mellett arról, hogy az adóhivatal diszkriminál, van védett kör az adózókon belül, míg mások ellen felhasználják az adóhatóságot, furcsa módon mintha nem menne minden, a gyanú szerint adócsalási ügy után a hatóság, és a politika sem erőlteti meg magát. A hatóságok, a kormányoldal nekiment Horváthnak, annak ellenére, hogy közérdekű bejelentőként védelem illette, illetné meg. Pár hónap után az ügy kezdett alábbhagyni, de tavaly ősszel a kitiltási botrány a Horváth által felfestett képet támasztotta alá.
Az agyonhallgatás mellett az állam több szervén keresztül is jóformán Horváth és a mellé állók megleckéztetését folytatta az elmúlt két évben. Mostanra azonban a “meccs” úgy áll, hogy Horváthék fölényesen vezetnek, több ügyük pedig még folyamatban van:
1. Vida Ildikó, pár hónapja a NAV éléről távozott elnök elállt attól a pertől, amelyet Vágó Gábor volt LMP-s képviselővel szemben indított, és amelynek pár héttel ezelőtt lett volna a tárgyalása. Vida 3,5 millió forintot követelt sérelemdíjként, valamint nyilvános bocsánatkérést, amiért tavaly novemberben, a kitiltási botrány során Vágó szerinte a becsületét és a jó hírnevét sértő megnyilatkozásokat tett. Ilyen volt például, hogy Vágó kiírta a Facebook-oldalára, hogy "mindenki menjen csoportosan a NAV-hoz érdeklődni, lemondott-e már a korrupció nagyasszonya, Vida Ildikó! Hosszú sorok kígyóznak majd az adóhatóság irodái előtt!". Vida azt is sérelmezte, hogy Vágó a Facebookon közzétette ezt a Vida-mémet.
2. Nemrég pert vesztett első fokon Dávida Marianna, a NAV Központi Hivatalának Vida Ildikó által kinevezett ellenőrzési főosztályvezetője is. A Horváth András által kirobbantott NAV-botrányban többször előkerült a neve, végül a Népszabadságot és a Népszavát perelte be, mert a kitiltási botrány során azt írták, hogy a neve rajta lehet a kitiltottak listáján. A per tárgya volt az is, hogy Vancsura István volt NAV-igazgató azt nyilatkozta, hogy Dávida Marianna ellenőrzéseket lehetetlenített el a Kiemelt Ügyek Igazgatóságán. A per nem lehetett könnyű a NAV-os főosztályvezetőnek, a tárgyalás során olyan vádak hangzottak el vele szemben, hogy például „két kézzel verte az asztalt, hogy itt nem lesz megállapítás”. Vancsura vallomása itt nézhető meg.
Dávida azt állította, az Egyesült Államokból kitiltottak listáján nem volt, és nincs is rajta, de a bíróság minden vádpontban felmentést adott a Népszabadságnak. Az indoklás szerint az akkor rendelkezésre álló információk alapján okszerűen juthatott a lap arra a következtetésre, hogy szerepelhet a kitiltási listán. A vizsgálatok ellehetetlenítéséről szóló állításokról pedig azt mondta a bíróság, hogy annyira általánosak voltak, hogy azért nem lehet felelősségre vonni a lapot.
3. A NAV egy nappal a tárgyalás előtt elállt a pertől abban az ügyben, amit Érsek Zsolt, az MSZP Heves megyei elnöke és az Eger Televízió ellen indított. A politikus azt mondta a kitiltási botrány során, hogy "a NAV vezetői a legnagyobb adócsalók". A hivatal kezdetben harciasan lépett fel, azt állította, súlyosan megsértették a vezetői személyiségi jogait, ezért követelte, hogy kérjenek elnézést, saját költségükön tegyék közzé az MTI-n, az Eger Televízióban és annak honlapján. Emellett egymillió forint sérelemdíjra is igényt tartott. Az elállást mégis azzal indokolta, hogy a per beláthatatlan ideig tartana, és a bírósági gyakorlat szerint a közfeladatot ellátó személyeknek az átlagosnál többet kell elviselniük. A bíróságon Vida Ildikó NAV-elnöknek is meg kellett volna jelennie.
4. A bíróság második körben is elutasította a NAV Horváth András és Jávor István korrupciókutató szociológus ellen benyújtott keresetét, melyben a hivatal becsületsértés és jó hírnevének megsértése miatt perelt volna, 3-3 milliót követelve tőlük. A bíróság pontatlanságra hivatkozva elutasította az adóhatóság keresetét, a NAV fellebbezett, és ismét visszadobták a keresetet.
5. Első- és másodfokon is elbukta a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azt a Klubrádió ellen indított pert, amit Jávor István nyilatkozata miatt indítottak. A szociológus a tanulmányai alapján a NAV-os szervezeti korrupcióról beszélt a rádióban és azt mondta, az adóhivatal törvényellenes utasításokat kapott a minisztériumtól.
6. Az NGM mintha kipécézte volna Jávort. A tárca rágalmazás miatt is keresetet nyújtott be a szociológus ellen, de azt is mindkét fokon elbukta az NGM.
7. De mindez nem szegte a kedvét a minisztériumnak, idén tavasszal újabb keresetet nyújtott be Jávor ellen, de már becsületsértést akar kimondatni a bírósággal a tárca. Vagyis ez jóformán a negyedik, Jávor ellen indított per az állam (NGM, NAV) részéről, ezért is mondja azt az Egyesült Államokban korrupciós tanulmánya miatt kitüntetett kutató-szociológus, hogy “ez már egyértelműen leszámolás, jogi eszközökkel”. Az első tárgyalás jövő héten lesz.
8. Idén júliusban megszüntették azt a büntetőügyben indított nyomozást, ami a NAV feljelentése nyomán indult az áfacsalási botrány miatt ismeretlen tettes ellen. Az ismeretlen tettes itt a kötelező jogi formula, az adóhivatal álláspontja lényegében az volt, hogy Horváth András rágalmazta a hivatalt, amikor kirobbantotta az áfacsalási botrányt.
9. Még folyamatban van az az eljárás, amit a NAV kezdeményezett Horváth Andrással szemben, miután kirobbantotta az áfacsalási botrányt. Az adóhivatal információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekményért tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, ebből lett az a törvénysértő házkutatás Horváth András lakásán, melynek során lefoglalták az áfacsaló céghálózatokat tartalmazó zöld dossziét, de az egész leginkább arra volt alkalmas, hogy megfélemlítsék az áfacsalási botrány kirobbantóját. Horváth András a hvg.hu kérdésére azt mondta, ebben az eljárásban egyetlen alkalommal sem hallgatták ki, és véleménye szerint megalapozatlan a feljelentés. Talán éppen emiatt történik most az, hogy a hatóság folyamatosan szolgáltatja vissza a lakásáról lefoglalt bizonyítékokat Horváthnak vagy éppen a NAV-nak.
10. Folyamatban van még az a per, amit a NAV indított az Átlátszó ellen még az áfacsalási botrány elején. A portál cikke leállított vizsgálatokról írt, a perben még első fokon sem született döntés. A per tárgyát képező cikkben azt állították, hogy Somos Katalin főigazgató leállított egy áfacsaló hálózat felderítésére irányuló vizsgálatot. Az érintett cégek egy-két évvel később milliárdos adóhiányt hátrahagyva fantomizálódtak, illetve csődbe mentek. A NAV egymillió forintot követel a portáltól jó hírneve megsértése miatt. A portál pár hónapja tanúként idéztette az érintett ellenőrzési terület két korábbi vezetőjét és magát a sértett főigazgatót, ő azonban nem jelent meg.
Kívül-belül támadják már a NAV-ot
Összefüggenek az áfacsalási botránnyal azok a jelenlegi is folyó munkaügyi perek is, amiket a NAV dolgozói indítottak a hivatal ellen. A perek lényege, hogy az alkalmazottak sérelmezik, hogy a NAV indoklás nélkül elbocsátotta vagy áthelyezte őket a szervezeten belül, úgy érzik, mintha az ellehetetlenítésük lenne a cél. Úgy hírlik, ilyen áthelyezéseket olyanok kaphattak a szervezetben, akik bírálták, hogy a hivatal nem vizsgálta ki az áfacsalásokat és a hivatali vezetők visszaéléseit.
Külföldön védelem és jutalom jár, itthon vegzálás
Máshol jutalom, nálunk csak az üldöztetés a Horváth Andrások jussa. Külföldön is voltak, akik adócsalók ezreit leplezték le. A csalók pénzét kezelő országok üldözték a tisztaságért küzdőket, de az elveszített adó visszaszerzéséért küzdő állam busásan megjutalmazta őket. Horváth Andrásnak a NAV-tól való kilépése óta nincs munkahelye – pedig volt, hogy megpályázott állásokat a közigazgatásban, egy, a NAV-feljelentéséből táplálkozó eljárás pedig még folyamatban van ellene. Aki hozzá hasonlóan idehaza a korábbi években korrupt hivatalnokokat és politikusokat buktatott le, mind ráfaragott.
Munkaügyi pere van például Hegedűs-Deme Zsoltnak, a megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatósága volt igazgatójának. Hegedűs-Deme azt kifogásolja, hogy a NAV egyoldalúan módosította a munkakörét, és az igazgatói szintről egy afféle segéd-adóellenőri munkakörbe helyezte. Jelenleg is ebben a beosztásban van a NAV állományában. 2011-es leváltásáig a hálózatos áfacsalás elleni harc irányítója volt, egyike volt annak a néhány vezetőnek, akik kidolgozták a hálózatos adócsalás elleni hatékony fellépés információtechnológiai módszertanát, illetve megteremtették az ehhez szükséges feltételeket.
Hegedűs-Deme áprilisban tanúskodott a Népszava és a Népszabadság ellen indított Dávida-perben, és súlyos állításokat tett a NAV felsővezetésének intézkedéseivel kapcsolatban. Ezeket azóta sem cáfolta az adóhivatal – írja az Átlátszó. Másnap a hírek szerint hívatta a felettese, rosszallását fejezte ki a tanúvallomás miatt, és olyan biankó nyilatkozatokat íratott alá vele, melyekkel hozzájárult az áthelyezéséhez. Később derült csak ki, hogy végrehajtói munkakörbe fokozták le. Hegedűs néhány nap múlva írásban közölte, hogy nem fogadja el az új munkakört, és per lett az ügyből.
Van egy hasonló munkajogi pere a NAV-val Vancsura Istvánnak, a megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatóságán belüli RAPID ellenőrzési osztály volt vezetőjének. Ezen kívül tudomásunk szerint egy ilyen munkajogi per eljutott már Strasbourgig, az Emberi Jogok Európai Bíróságára.
Nem halad a nyomozás?
Az áfacsalási botrányként elhíresült ügyben Horváth András feljelentése alapján 2013 decemberében rendelték el a nyomozást hivatali visszaélés és más bűncselekmények miatt. A nyomozást a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda végzi, és már több alkalommal meghosszabbították a lezárás határidejét.
Jelenleg december 13. a nyomozás határideje, de meghosszabbítható – derült ki a nyomozást felügyelő főügyészség megkeresésünkre küldött válaszából. Mint megtudtuk, az ügyben eddig egy gyanúsítottat hallgatott ki a hatóság, ami megfelel a fél, vagy akár egy évvel ezelőtti állapotnak. Korábban már kiderült, hogy egy NAV-vezetőről van szó. Érdeklődtünk a rendőrségnél is, hol tart a nyomozás. Cikkünk megjelenése után azt a választ kaptuk, hogy hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt folyik a nyomozás, egy gyanúsított van, de további információt - a nyomozás érdekeire tekintettel - nem tudnak adni.
Milliárdos leleplezések sorát köszönhetjük Horváth Andrásnak
Az áfacsalási botrány több olyan áfacsalási ügy felderítését kényszeríthette ki, melyek vélhetően egytől egyig ott vannak a zöld dossziéban, és alighanem homályban maradtak volna, ha Horváth Andrásék nem ütik a vasat. (Bár a NAV rendszerint visszautasítja ezt, mondván, ők ugyanúgy végzik a dolgukat most is, meg az elmúlt egy-két évben is, mint ahogyan végezték korábban.)
Ilyen volt például az a 2013 decemberében kipattant 4 milliárd forint értékű áfacsalási ügy, amiben a CBA-közeli Portéka ABC Kft. visszaélései lepleződtek le. De ilyen volt a Sovereign cukorral elkövetett többmilliárdos áfacsalás is. Vagy Overdose gazdája, Mikóczy Zoltán cukros áfacsalási ügye, majd az áfacsalással kapcsolatban felmerült szervezők ügye, akik közül az egyik főszereplőt Vida Ildikó volt ügyvédje védi. Még a rejtélyes körülmények között eltűnt, majd tavaly év végén ismét felbukkant, felvidéki bűnbánó áfacsaló vállalkozó történetében is olyan cégek szerepeltek, amelyek szinte biztosan ott voltak a zöld dossziéban.
A tavaly ősszel kirobbant kitiltási botrányban, az akkor még kormányközelinek számító Magyar Nemzetben szivárgott ki, hogy a három óriásvállalat, a Bunge, a Glencore és a Cargill része annak a céghálónak, amit a NAV térképezett fel a hazai adócsalásokkal összefüggésben. A térkép valójában már rég ott lehetett a zöld dossziéban. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a NAV évek óta tudott a hálózatos áfacsalások konkrét szereplőiről, épp az egyik nagy kárvallott, a Bunge adott információcsomagot az adóhivatalnak, mégsem történt érdemi lépés az ügyükben.
http://hvg.hu/gazdasag/20150930_Sorra_szedi_be_a_pofonokat_a_NAV_az_afabo
2015. szeptember 17., csütörtök
Németország elvesztette a szüzességét menekültügyben
Joób Sándor
Az eddigiekhez képest 180 fokos fordulat következett be Németország és Ausztria menekültpolitikájában? Átgondolták ők ezt? Következetesen cselekszenek, vagy tényleg egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és lépéseket tesznek, miközben kétségbeesetten improvizálnak? Az elmúlt két hét történéseit nézve próbálják ezt most minden oldalról megfejteni és magyarázni elemzők, és mi is.
Egy biztos, Németország és Ausztria is elveszítette a szüzességét menekültügyben. Az igaz és örök szerelemről szóló költemények sem mindig igazolódnak a férfiak és nők bonyolult világában. Úgy látszik, a menekültválság is sokkal összetettebb annál, mint hogy az Európai Unió alapértékeire, a genfi egyezményre, a dublini rendeletre való rutinszerű hivatkozással és a légkondicionált brüsszeli és berlini irodákban kidolgozott kvótarendszer belengetésével megoldható lenne.
Persze Magyarországon most mindenkiből előtör a káröröm: lám-lám, a minket bíráló németek és osztrákok is szembesülnek végre a valósággal. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az európai értékek fölöslegesek lennének: a helyzet tényleg csak európai összefogással oldható meg, de az eddig felhozott ideologikus érvek most kevésnek bizonyulnak ehhez. Nézzük meg, mennyi ellentmondás merült fel csak az elmúlt néhány hónapban.
Őrültség? Vicc?
A válságban reflektorfénybe került és azonnal igencsak szerény politikusi képességeket mutató osztrák kancellárral ellentétben Angela Merkelről nem mondható el, hogy összevissza beszélne. Merkel tavasz óta következetesen a menekültek és a velük járó terhek tagállamok közötti elosztását, azaz a kvótarendszert próbálja áterőltetni az EU-n, és most is újra és újra ezt ismételgeti. Elvben teljesen igaza van abban, hogy ez a helyzet csak közös fellépéssel oldható meg.
A kvótarendszert azonban Orbán nem ideológia alapon, hanem nagyon is gyakorlati megközelítés alapján nevezte már májusban őrültségnek. Tényleg, hogy lehet úgy elosztani a menekülteket, amíg azokról nem tudjuk, hogy kicsodák, és amíg azok mindenféle akadály és ellenőrzés nélkül léphetnek be az EU területére? Mostanra már a Spiegel is azt írja, hogy ha a kvótarendszert egyáltalán bevezetik valaha, az nem lesz más, mint egy vicc. A menekülteket kötözzék le Prágában vagy Budapesten, hogy ne menjenek oda, ahol nekik a legjobban tetszik? – tette fel a kérdést a lap publicistája (a német javaslat abból a szempontból azért nem teljesen földtől elrugaszkodott, hogy a befogadott menekültek csak abban az országban kapnák meg a szociális támogatást, amelyben kijelölték számukra a helyet).
Amit szabad Jupiternek
Németország az elmúlt hónapokban folyamatosan arra figyelmeztette Magyarországot és minden uniós tagállamot, hogy ne próbálkozzanak egyedi megoldásokkal a menekültügyben: a menekültek befogadását leíró dublini rendelet mindenkire érvényes, mindenki köteles betartani azt, mert az valóban csak így működőképes. Bár Görögország ekkor már régóta nem regisztrálta a menekülteket az EU külső határán, a fókusz itt is gyorsan Magyarországra helyeződött. Pedig Magyarország június végén csak annyit jelentett be, hogy „kapacitások hiányában” nem tudjuk visszafogadni a hozzánk visszaküldött menekülteket. Épp eléggé el vagyunk foglalva ugyanis a beérkező menekülttömegek regisztrációjával, amit mint uniós kötelezettségünket, ezután is akkurátusan teljesíteni akarunk.
Számozott karszalagokkal jelölik meg a menekülteket a német határnál
Ausztria azonnal a rendelet betartására szólította fel Magyarországot, holott két héttel azelőtt épp ők rendelték el, hogy csak a már beadott menedékkérelmeket bírálják el, az újonnan beadottakra ugyanis nekik sem volt elég emberük. A kapacitáshiányról ekkor már a németeknek is lehetett fogalmuk: a német Szövetségi Bevándorlási és Migrációs Hivatal már ekkor 250 ezer menekültkérelem elbírásával volt adós.
A magyar–német és a magyar–osztrák viszonyt a nyár végén még nem terhelték különösebb konfliktusok. Merkel augusztusban a heidenaui menekültellenes zavargásokkal volt elfoglalva, zéró toleranciát hirdetett az addig már több tucat menekülttábort megtámadó neonácik ellen. A német kancellár ekkor még meg is dicsérte Magyarországot, hogy következetesen regisztrálja a menekülteket, de ismét figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a dublini rendelettől nem térhet el. A rendelet betartásához az osztrákok is segítséget ajánlottak fel nekünk.
Egy egyedi német megoldás
Az osztrák kancellár, Werner Faymann augusztus 27-én még az embercsempészek elleni fellépést tartotta a legfontosabbnak a nyugat-balkáni konferencián. Erre az egy dologra véletlenül ráérzett. Épp aznap fedezték fel az osztrák autópályán azt a hűtőkamiont, amelyben 71 szír menekült fulladt meg. Ez a borzalmas katasztrófa azonban (amelynél csak az azt megelőző hetekben több, ennél nagyobb számú halálos áldozattal járó tragédia is történt a Földközi-tengeren), elfedett egy még nagyobb hatású, német intézkedést.
Menekülteket szállító embercsempészeket fogtak német rendőrök egy ellenőrzésen
Egy olyan egyedi megoldást, amelytől épp a németek óvtak mindenkit. Augusztus 24-én a német menekültügyi hivatal egy körlevélben azt az utasítást adta ki, hogy a túlterheltség miatt a Szíriából érkezők esetében nem alkalmazzák a dublini rendeletet, azaz nem küldik vissza őket abba az uniós országba, ahol először regisztrálták őket. Ez az intézkedés, illetve az ebből származó félreértés robbantotta fel aztán a már Európa határain belül ketyegő menekültügyi pokolgépet.
Az időzített bomba
Hiába magyarázták később a németek, hogy ez a döntés csak azokra vonatkozik, akik már Németországban várnak kérelmük elbírálására, a balkáni útvonalakon Nyugat-Európa felé igyekvők, a Röszkén és a Keleti pályaudvaron rostokoló menekültek ezt úgy értették: Németország minden szírt befogad. Hiába mondta azt Merkel szinte kezdettől fogva, hogy a háborús övezetekből érkezőket be kell fogadni, de a „gazdasági bevándorlóknak” nincs helyük az EU-ban, ebből mindenki csak a mondat első felét hallotta meg. Hiába mondta aztán a német belügyminiszter, hogy a dublini rendelet továbbra is érvényes, a dolog félreértelmezése pedig csak a haszonleső embercsempészek propagandája, a folyamat megállíthatatlan volt. Tovább tetézte a dolgot a német menekültügyi hivatal vezetőjének szerencsétlen nyilatkozata arról, hogy nincs felső határ, Németország bármennyi menekültet képes integrálni. A hivatal elnöke ma le is mondott.
Magyarország innentől hiába próbálta végrehajtani a törvényes regisztrációt, mindenki azonnal Németországba akart menni. Ebben a felfokozott hangulatban aztán se a német, se az osztrák politika és média nem volt képes megérteni, miért nem engedi ki a szívtelen magyar kormány a Németországba tartó menekülteket. Miért nem? Mert a törvények világosan előírják, hogy a menedékkérők nem utazhatnak egyik EU-tagállamból a másikba.
A Keleti pályaudvarnál tartott tüntetés és az autópályán végiggyalogló menekültmenet láttán végül egy osztrák–német megállapodással oldották meg a dolgot: Magyarország engedje ki a menekülteket. Orbán azóta is sértődötten emlegeti a német bátorítást, „Merkel meghívólevelét”, amely onnantól, a menekültek együttműködésének hiányában lehetetlenné tette a regisztrációt. Faymann jobb híján azzal tudott visszavágni, hogy Orbán átverte őt, mert legfeljebb 4 ezer menekültet ígért, de egy hétvége alatt legalább 13 ezer menekültet ömlesztett Ausztriára. Merkel és Fayman ezt a német belpolitikában is éles támadásokat kiváltó lépést most azzal magyarázza, hogy egy humanitárius katasztrófával fenyegető helyzetben kellett meghozni ezt a kivételes döntést.
Wilkommenskultur
A németek és osztrákok egyébként ha a regisztrációért addig néha meg is simogatták Magyarország fejét, a menekültek embertelen körülményei miatt már korábban is keményen bírálták a magyarokat. Németország és Ausztria ezután elsősorban azt igyekezett demonstrálni, hogyan lehet emberséges és európai módon fogadni az érkezőket. Ezt a kompenzációra amúgy is hajlamos Németországban talán túlzásba is vitték: az érkező menekülteket lelkesen megtapsolták és szabályos sztárokként üdvözölték. Szép új német fogalom is született: a fogadás és a befogadás kultúrája (Willkommenskultur).
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Fotó: Christof Stache / AFP
Ausztria és Németország ezután kezdett csak szembesülni a probléma igazi természetével és összetettségével. Ilyen mennyiségű és ilyen sebességgel érkező menekülttömeg elhelyezése és ellátása hatalmas, szinte megoldhatatlan logisztikai feladat. München hamar megtelt, és azt látta: az összefogás nemhogy európai szinten, de a német tartományok között sem működik igazán. A bajor fővárost magára hagyták, a többi tartomány és Berlin csak ímmel-ámmal segített.
Egyre több biztonsági problémával kapcsolatos jelzés is érkezett. Fabrice Leggeri, a Frontex, az EU határvédelmi támogató ügynökségének vezetője arra figyelmeztetett, hogy szíriai útleveleket hamisító hálózat működik Törökországban, hogy segítse a migránsok bejutását az Európai Unióba. Egyre többször merült fel Németországban is, hogy a menedékkérők között hány, az Iszlám Állammal szimpatizáló ember lehet. Az igazi probléma az, hogy ezt senki sem tudja pontosan megmondani, hiszen az érkezők személyazonosságát senki sem ellenőrizte.
Bajor, Orbán két jó barát
Nem véletlen, hogy a fordulat Németország menekültpolitikájában éppen Münchenből indult el. A váltást a Bajorországban erős keresztényszociális unió (CSU) indukálta, amely kis pártként szoros szimbiózisban él Merkel kereszténydemokratáival. (Bárki is próbálkozna, alig lehet párhuzamot vonni az egyik leggazdagabb német tartományt több évtizede kormányzó CSU és a magyar KDNP között.)
A CSU elnöke, Horst Seehofer győzte meg Merkelt arról, hogy nincs más út, mint a határellenőrzés bevezetése. A CSU vezetői nemcsak hogy meghívták Orbánt Münchenbe, de a tőle már ismerős érveket sorakoztatták fel a kancellárnak is. Mintha rájuk jobban hallgatott volna (igaz, a Bild szerint még erősebb érvként a koalícióból való kilépésüket is meglebegtették).
A CSU szerint a menekültek korlátlan beengedése a komoly biztonsági problémákon túl szívóhatást fejt ki, újabb tömegeket sarkall indulásra. A bajorok arra is figyelmeztetettek, hogy ha a bevándorlók száma meghaladja a születések számát, az megváltoztatja egy társadalom „kulturális statikáját”. Egy hét alatt több mint 70 ezer ember érkezett Münchenbe, a bajor tartományban pedig a születések száma évi 109 ezer. Árulkodó, hogy vasárnap délután a német határellenőrzésről szóló rendkívül fajsúlyos bejelentést végül nem Merkel, hanem belügyminisztere, Thomas de Maziere tette meg.
A németek azóta számos új jelenséggel szembesültek. Egy német rendőr például arra panaszkodott a Spiegelnek, hogy a határellenőrzés nem sokat ér. Meglepetten ecsetelte, hogy a határon érdekes módon szinte mindenki szírnek vallja magát, nekik pedig ebben csak akkor van okuk kételkedni, ha ezt nyilvánvalóan egy Fekete-Afrikából érkezett ember mondja nekik.
Nem illik bele a menekülteket övező heroikus hangulatba az a furcsa esemény sem, ami hétfőn történt. Egy Berlinbe tartó, menekültekkel megrakott különvonat vészfékjét többször is meghúzták, majd több mint száz ember ugrált le a szerelvényről, és tűnt el a semmibe. A Merkel mint megmentő nevét korábban hangosan skandáló menekültek egyszerűen nem akartak Berlinbe kerülni. Sokan még a német regisztrációt is ki akarják kerülni, mert inkább a menekültügyben lazább szabályokat alkalmazó Svédországba vagy más skandináv országba akarnak eljutni. Árnyalhatná a menekültekről kialakult képet a röszkei határállomásnál kitört zavargás is, bár a német médiában erről szerdán javarészt annyi jött le, hogy a magyar rendőrség „könnygázzal és vízágyúval támadt a menekültekre, köztük gyerekekre és nőkre”.
Egy is egy politikusi teljesítmény
Röviden szót kell ejteni az Ausztriát 2008 óta irányító, szociáldemokrata kancellár politikai teljesítményéről is. A közelgő bécsi önkormányzati választásokra kampányoló és nagykoalíciós partnerével pártpolitikai csatákat vívó Werner Faymann többször keményen nekitámadt Magyarországnak, és sorozatosan egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. Faymann kezdettől uniós és humanitárius kötelezettségeire figyelmeztette Magyarországot, sőt egyenesen a holokauszthoz hasonlította a magyar hatóságok eljárását, de mint azóta kiderült, Ausztriában sem mondják meg a menekülteknek, hogy nem viszik el őket Németországba.
Kutyás rendőrök a röszkei menekülttábor bejáratánál
Ausztria közben mintha végig kivételezett helyzetben lett volna: tudva, hogy a menekültek között elvétve akad, aki ott szeretne maradni, nem is regisztrálta a hozzá érkezőket, és szinte csak a Németországba való továbbításukban vállalt szerepet. Faymann az ügyben teljesen a németek mögé állt, és velük együtt onnan sürget most közös európai megoldást. Faymann folyamatosan patetikus nyilatkozatokat tett a Nobel-békedíjas Európai Unió menekültekkel szembeni humanitárius kötelezettségeiről. Magyar Levente, külügyi államtitkár ugyanakkor arra utalt, hogy a menekültek megmentőjeként tetszelgő Faymann a színfalak mögött nyomást gyakorolt más államokra, így Magyaroszágra is, hogy minden eszközzel tartsák vissza az Ausztria felé igyekvőket.
Az M1-esen Ausztria felé gyalogló menekültek ügyében szeptember 4-én Lázár János hiába várt hivatalos álláspontot, az osztrák kancellár azt mondta: ezzel a kérdéssel csak másnap reggel tud foglalkozni. Ehhez képest végül mégis aznap éjszaka a Facebookon jelentette be, hogy beengedik a menekülteket. A legnagyobb blamázs, hogy a német határellenőrzés bevezetése után Faymann cáfolta, hogy Ausztria is hasonló lépésre készülne, miközben Sebastian Kurz, a nagykoalíciós osztrák kormány néppárti külügyminisztere már aznap sürgette ezt. A teljes arcvesztés elkerülésére végül Faymann csak azt jelentette be, hogy a katonaságot is bevetik a rendőrség kisegítésére. Akárcsak Merkelnél, a határellenőrzés bevezetéséről szóló bejelentést ott is más tette meg: Reinhold Mitterlehner néppárti alkancellár.
Faymann láthatólag még most sem érti a valóságot. Kedden este azt mondta: lesz ugyan határellenőrzés, de nem lehet mindenkit maradéktalanul ellenőrizni. „Ha például háromezer ember érkezik, és sürgősen gyógyszerre van szükségük, akkor őket teljes mértékben nem tudják ellenőrizni a hatóságok” – mondta. Az osztrák kancellár valószínűleg még nem hallott a szerb–magyar határon a menekültek egyik stratégiájáról. Bevárják egymást, nagyobb csoportokat alkotnak, mert tudják, hogy ha egyszerre sokan lépnek be, nem tudják rendesen regisztrálni vagy ellenőrizni őket.
Ébredés
A német nyilvánosságban most mintha egyfajta ébredés zajlana. Az addigi fekete-fehér kép nem tartható fenn tovább a menekültügyben. Persze Németországnak demográfiai és gazdasági okokból elvileg jól jönne sok százezer munkaképes korú és képzett fiatalember. Csakhogy maga a német munkaügyi miniszter, a szociáldemokrata Andrea Nahles mondta, hogy a menekültek kevesebb mint tíz százalékának van olyan végzettsége, amivel azonnal el tudna helyezkedni Németországban, a német belügyminiszter szerint pedig akár 15-20 százalékos is lehet körükben az analfabéták aránya. Tehát nem a szír orvosok jelentik az átlagot.
Menekültszállóvá alakított csarnok a berlini Olimpiai Parkban
Azt senki sem szeretné, hogy ezt a témát a neonácik a maguk egyszerű eszközeivel, nevezetesen menekülttáborokra dobott Molotov-koktélokkal tematizálják. Az IfD reprezentatív közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a legtöbb európai országgal ellentétben a németek 70 százalékának nincs ellenére a bevándorlás. Ez nem csak a politikán múlik, a lakosság is segítőkészséggel fordul a menekültek felé. Ebben azért jelentős eltérés van nyugati és a keleti tartományok között: míg nyugaton 74 százalék támogatja a menekültek befogadását, a volt NDK területén csak 53 százalék.
Az Emnid által az N24 televíziónak szeptember elején készített felmérés szerint 56 százalékuk szerint a menekültek tudnak majd integrálódni a német társadalomba, 31 százalékuk szerint nem. 65 százalék szerint ezzel megállíthatják a társadalom veszélyes mértéket öltő elöregedését. Ugyanakkor 66 százalékuk szerint ez súlyos teher lesz a német szociális rendszerre, 64 százalékuk szerint pedig új konfliktusokat szülhet a szírek befogadása. Az IfD kutatása arra utal, hogy bár sok emberben van aggodalom a menekültek befogadásával járó problémák miatt, ez Németország nagy részén nem jelent sem idegenellenességet, sem radikalizálódást, azaz nem a szélsőjobboldali pártokat erősíti.
A menekültügyet Merkel eddig a racionális és az érzelmi megközelítés elegyével kezelte. Sokszor világosan kijelentette, hogy aki nem háborús veszély elől menekül, azt Németország nem fogadja be. A kancellár ezzel együtt menekülttáborokba látogatott, menekültekkel szelfizett, és közvetlen tanácsokat is adott a menekültként érkező nőknek. A dolog racionális és érzelmi kettőssége talán a legjobban akkor látszott, amikor egy tévéműsorban vigasztalni próbált egy sírdogáló palesztin lányt, akire a kitoloncolás várt, de kancellárként nem mondhatott mást: aki nem menekült, az nem maradhat Németországban. A kancellár fő üzenete Németország és a világ felé az volt, hogy Németország kötelessége segíteni, az ország pedig erős, és ezt a válságot is képes lesz kezelni.
Elemzők szerint a német politika mostani irányváltásával Merkel nem került ellentmondásba önmagával, legfeljebb az eddigi politika korrekciójáról van szó. A dolgok még most is következetesnek tűnnek: a rend és a biztonság is fontos, ezért kell ellenőrizni a határokat, de az igazi menekülteket ezután is befogadhatják, sőt, így jobban kiszűrhetik a menekültstátuszra nem jogosultakat.
A Spiegel publicistája szerint az euróválságot és a klímaválságot sikeresen menedzselő Merkel szinte mindig hasonló stratégiát követ. Nagyszabású terveket soha nem vázol fel előre, a teendőket apró részfeladatokra bontja, és csak kis lépésekben halad. Ez lehetővé teszi számára, hogy ha a szükség úgy kívánja, nagyobb kanyarokat is beiktathasson politikájába. A fukusimai atomkatasztrófa előtt például még az atomerőművek élettartamának meghosszabbítás mellett érvelt, utána azonban az atomerőművek teljes kiváltását hirdette meg 2022-re. Most is szükség lesz néhány egy újabb kanyarra.
http://index.hu/kulfold/2015/09/17/angela_merkel_werner_faymann_nemetorszag_ausztria_menekultek_csu_menekultvalsag/
Az eddigiekhez képest 180 fokos fordulat következett be Németország és Ausztria menekültpolitikájában? Átgondolták ők ezt? Következetesen cselekszenek, vagy tényleg egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és lépéseket tesznek, miközben kétségbeesetten improvizálnak? Az elmúlt két hét történéseit nézve próbálják ezt most minden oldalról megfejteni és magyarázni elemzők, és mi is.
Egy biztos, Németország és Ausztria is elveszítette a szüzességét menekültügyben. Az igaz és örök szerelemről szóló költemények sem mindig igazolódnak a férfiak és nők bonyolult világában. Úgy látszik, a menekültválság is sokkal összetettebb annál, mint hogy az Európai Unió alapértékeire, a genfi egyezményre, a dublini rendeletre való rutinszerű hivatkozással és a légkondicionált brüsszeli és berlini irodákban kidolgozott kvótarendszer belengetésével megoldható lenne.
Persze Magyarországon most mindenkiből előtör a káröröm: lám-lám, a minket bíráló németek és osztrákok is szembesülnek végre a valósággal. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az európai értékek fölöslegesek lennének: a helyzet tényleg csak európai összefogással oldható meg, de az eddig felhozott ideologikus érvek most kevésnek bizonyulnak ehhez. Nézzük meg, mennyi ellentmondás merült fel csak az elmúlt néhány hónapban.
Őrültség? Vicc?
A válságban reflektorfénybe került és azonnal igencsak szerény politikusi képességeket mutató osztrák kancellárral ellentétben Angela Merkelről nem mondható el, hogy összevissza beszélne. Merkel tavasz óta következetesen a menekültek és a velük járó terhek tagállamok közötti elosztását, azaz a kvótarendszert próbálja áterőltetni az EU-n, és most is újra és újra ezt ismételgeti. Elvben teljesen igaza van abban, hogy ez a helyzet csak közös fellépéssel oldható meg.
A kvótarendszert azonban Orbán nem ideológia alapon, hanem nagyon is gyakorlati megközelítés alapján nevezte már májusban őrültségnek. Tényleg, hogy lehet úgy elosztani a menekülteket, amíg azokról nem tudjuk, hogy kicsodák, és amíg azok mindenféle akadály és ellenőrzés nélkül léphetnek be az EU területére? Mostanra már a Spiegel is azt írja, hogy ha a kvótarendszert egyáltalán bevezetik valaha, az nem lesz más, mint egy vicc. A menekülteket kötözzék le Prágában vagy Budapesten, hogy ne menjenek oda, ahol nekik a legjobban tetszik? – tette fel a kérdést a lap publicistája (a német javaslat abból a szempontból azért nem teljesen földtől elrugaszkodott, hogy a befogadott menekültek csak abban az országban kapnák meg a szociális támogatást, amelyben kijelölték számukra a helyet).
Amit szabad Jupiternek
Németország az elmúlt hónapokban folyamatosan arra figyelmeztette Magyarországot és minden uniós tagállamot, hogy ne próbálkozzanak egyedi megoldásokkal a menekültügyben: a menekültek befogadását leíró dublini rendelet mindenkire érvényes, mindenki köteles betartani azt, mert az valóban csak így működőképes. Bár Görögország ekkor már régóta nem regisztrálta a menekülteket az EU külső határán, a fókusz itt is gyorsan Magyarországra helyeződött. Pedig Magyarország június végén csak annyit jelentett be, hogy „kapacitások hiányában” nem tudjuk visszafogadni a hozzánk visszaküldött menekülteket. Épp eléggé el vagyunk foglalva ugyanis a beérkező menekülttömegek regisztrációjával, amit mint uniós kötelezettségünket, ezután is akkurátusan teljesíteni akarunk.
Számozott karszalagokkal jelölik meg a menekülteket a német határnál
Ausztria azonnal a rendelet betartására szólította fel Magyarországot, holott két héttel azelőtt épp ők rendelték el, hogy csak a már beadott menedékkérelmeket bírálják el, az újonnan beadottakra ugyanis nekik sem volt elég emberük. A kapacitáshiányról ekkor már a németeknek is lehetett fogalmuk: a német Szövetségi Bevándorlási és Migrációs Hivatal már ekkor 250 ezer menekültkérelem elbírásával volt adós.
A magyar–német és a magyar–osztrák viszonyt a nyár végén még nem terhelték különösebb konfliktusok. Merkel augusztusban a heidenaui menekültellenes zavargásokkal volt elfoglalva, zéró toleranciát hirdetett az addig már több tucat menekülttábort megtámadó neonácik ellen. A német kancellár ekkor még meg is dicsérte Magyarországot, hogy következetesen regisztrálja a menekülteket, de ismét figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a dublini rendelettől nem térhet el. A rendelet betartásához az osztrákok is segítséget ajánlottak fel nekünk.
Egy egyedi német megoldás
Az osztrák kancellár, Werner Faymann augusztus 27-én még az embercsempészek elleni fellépést tartotta a legfontosabbnak a nyugat-balkáni konferencián. Erre az egy dologra véletlenül ráérzett. Épp aznap fedezték fel az osztrák autópályán azt a hűtőkamiont, amelyben 71 szír menekült fulladt meg. Ez a borzalmas katasztrófa azonban (amelynél csak az azt megelőző hetekben több, ennél nagyobb számú halálos áldozattal járó tragédia is történt a Földközi-tengeren), elfedett egy még nagyobb hatású, német intézkedést.
Menekülteket szállító embercsempészeket fogtak német rendőrök egy ellenőrzésen
Egy olyan egyedi megoldást, amelytől épp a németek óvtak mindenkit. Augusztus 24-én a német menekültügyi hivatal egy körlevélben azt az utasítást adta ki, hogy a túlterheltség miatt a Szíriából érkezők esetében nem alkalmazzák a dublini rendeletet, azaz nem küldik vissza őket abba az uniós országba, ahol először regisztrálták őket. Ez az intézkedés, illetve az ebből származó félreértés robbantotta fel aztán a már Európa határain belül ketyegő menekültügyi pokolgépet.
Az időzített bomba
Hiába magyarázták később a németek, hogy ez a döntés csak azokra vonatkozik, akik már Németországban várnak kérelmük elbírálására, a balkáni útvonalakon Nyugat-Európa felé igyekvők, a Röszkén és a Keleti pályaudvaron rostokoló menekültek ezt úgy értették: Németország minden szírt befogad. Hiába mondta azt Merkel szinte kezdettől fogva, hogy a háborús övezetekből érkezőket be kell fogadni, de a „gazdasági bevándorlóknak” nincs helyük az EU-ban, ebből mindenki csak a mondat első felét hallotta meg. Hiába mondta aztán a német belügyminiszter, hogy a dublini rendelet továbbra is érvényes, a dolog félreértelmezése pedig csak a haszonleső embercsempészek propagandája, a folyamat megállíthatatlan volt. Tovább tetézte a dolgot a német menekültügyi hivatal vezetőjének szerencsétlen nyilatkozata arról, hogy nincs felső határ, Németország bármennyi menekültet képes integrálni. A hivatal elnöke ma le is mondott.
Magyarország innentől hiába próbálta végrehajtani a törvényes regisztrációt, mindenki azonnal Németországba akart menni. Ebben a felfokozott hangulatban aztán se a német, se az osztrák politika és média nem volt képes megérteni, miért nem engedi ki a szívtelen magyar kormány a Németországba tartó menekülteket. Miért nem? Mert a törvények világosan előírják, hogy a menedékkérők nem utazhatnak egyik EU-tagállamból a másikba.
A Keleti pályaudvarnál tartott tüntetés és az autópályán végiggyalogló menekültmenet láttán végül egy osztrák–német megállapodással oldották meg a dolgot: Magyarország engedje ki a menekülteket. Orbán azóta is sértődötten emlegeti a német bátorítást, „Merkel meghívólevelét”, amely onnantól, a menekültek együttműködésének hiányában lehetetlenné tette a regisztrációt. Faymann jobb híján azzal tudott visszavágni, hogy Orbán átverte őt, mert legfeljebb 4 ezer menekültet ígért, de egy hétvége alatt legalább 13 ezer menekültet ömlesztett Ausztriára. Merkel és Fayman ezt a német belpolitikában is éles támadásokat kiváltó lépést most azzal magyarázza, hogy egy humanitárius katasztrófával fenyegető helyzetben kellett meghozni ezt a kivételes döntést.
Wilkommenskultur
A németek és osztrákok egyébként ha a regisztrációért addig néha meg is simogatták Magyarország fejét, a menekültek embertelen körülményei miatt már korábban is keményen bírálták a magyarokat. Németország és Ausztria ezután elsősorban azt igyekezett demonstrálni, hogyan lehet emberséges és európai módon fogadni az érkezőket. Ezt a kompenzációra amúgy is hajlamos Németországban talán túlzásba is vitték: az érkező menekülteket lelkesen megtapsolták és szabályos sztárokként üdvözölték. Szép új német fogalom is született: a fogadás és a befogadás kultúrája (Willkommenskultur).
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Fotó: Christof Stache / AFP
Ausztria és Németország ezután kezdett csak szembesülni a probléma igazi természetével és összetettségével. Ilyen mennyiségű és ilyen sebességgel érkező menekülttömeg elhelyezése és ellátása hatalmas, szinte megoldhatatlan logisztikai feladat. München hamar megtelt, és azt látta: az összefogás nemhogy európai szinten, de a német tartományok között sem működik igazán. A bajor fővárost magára hagyták, a többi tartomány és Berlin csak ímmel-ámmal segített.
Egyre több biztonsági problémával kapcsolatos jelzés is érkezett. Fabrice Leggeri, a Frontex, az EU határvédelmi támogató ügynökségének vezetője arra figyelmeztetett, hogy szíriai útleveleket hamisító hálózat működik Törökországban, hogy segítse a migránsok bejutását az Európai Unióba. Egyre többször merült fel Németországban is, hogy a menedékkérők között hány, az Iszlám Állammal szimpatizáló ember lehet. Az igazi probléma az, hogy ezt senki sem tudja pontosan megmondani, hiszen az érkezők személyazonosságát senki sem ellenőrizte.
Bajor, Orbán két jó barát
Nem véletlen, hogy a fordulat Németország menekültpolitikájában éppen Münchenből indult el. A váltást a Bajorországban erős keresztényszociális unió (CSU) indukálta, amely kis pártként szoros szimbiózisban él Merkel kereszténydemokratáival. (Bárki is próbálkozna, alig lehet párhuzamot vonni az egyik leggazdagabb német tartományt több évtizede kormányzó CSU és a magyar KDNP között.)
A CSU elnöke, Horst Seehofer győzte meg Merkelt arról, hogy nincs más út, mint a határellenőrzés bevezetése. A CSU vezetői nemcsak hogy meghívták Orbánt Münchenbe, de a tőle már ismerős érveket sorakoztatták fel a kancellárnak is. Mintha rájuk jobban hallgatott volna (igaz, a Bild szerint még erősebb érvként a koalícióból való kilépésüket is meglebegtették).
A CSU szerint a menekültek korlátlan beengedése a komoly biztonsági problémákon túl szívóhatást fejt ki, újabb tömegeket sarkall indulásra. A bajorok arra is figyelmeztetettek, hogy ha a bevándorlók száma meghaladja a születések számát, az megváltoztatja egy társadalom „kulturális statikáját”. Egy hét alatt több mint 70 ezer ember érkezett Münchenbe, a bajor tartományban pedig a születések száma évi 109 ezer. Árulkodó, hogy vasárnap délután a német határellenőrzésről szóló rendkívül fajsúlyos bejelentést végül nem Merkel, hanem belügyminisztere, Thomas de Maziere tette meg.
A németek azóta számos új jelenséggel szembesültek. Egy német rendőr például arra panaszkodott a Spiegelnek, hogy a határellenőrzés nem sokat ér. Meglepetten ecsetelte, hogy a határon érdekes módon szinte mindenki szírnek vallja magát, nekik pedig ebben csak akkor van okuk kételkedni, ha ezt nyilvánvalóan egy Fekete-Afrikából érkezett ember mondja nekik.
Nem illik bele a menekülteket övező heroikus hangulatba az a furcsa esemény sem, ami hétfőn történt. Egy Berlinbe tartó, menekültekkel megrakott különvonat vészfékjét többször is meghúzták, majd több mint száz ember ugrált le a szerelvényről, és tűnt el a semmibe. A Merkel mint megmentő nevét korábban hangosan skandáló menekültek egyszerűen nem akartak Berlinbe kerülni. Sokan még a német regisztrációt is ki akarják kerülni, mert inkább a menekültügyben lazább szabályokat alkalmazó Svédországba vagy más skandináv országba akarnak eljutni. Árnyalhatná a menekültekről kialakult képet a röszkei határállomásnál kitört zavargás is, bár a német médiában erről szerdán javarészt annyi jött le, hogy a magyar rendőrség „könnygázzal és vízágyúval támadt a menekültekre, köztük gyerekekre és nőkre”.
Egy is egy politikusi teljesítmény
Röviden szót kell ejteni az Ausztriát 2008 óta irányító, szociáldemokrata kancellár politikai teljesítményéről is. A közelgő bécsi önkormányzati választásokra kampányoló és nagykoalíciós partnerével pártpolitikai csatákat vívó Werner Faymann többször keményen nekitámadt Magyarországnak, és sorozatosan egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. Faymann kezdettől uniós és humanitárius kötelezettségeire figyelmeztette Magyarországot, sőt egyenesen a holokauszthoz hasonlította a magyar hatóságok eljárását, de mint azóta kiderült, Ausztriában sem mondják meg a menekülteknek, hogy nem viszik el őket Németországba.
Kutyás rendőrök a röszkei menekülttábor bejáratánál
Ausztria közben mintha végig kivételezett helyzetben lett volna: tudva, hogy a menekültek között elvétve akad, aki ott szeretne maradni, nem is regisztrálta a hozzá érkezőket, és szinte csak a Németországba való továbbításukban vállalt szerepet. Faymann az ügyben teljesen a németek mögé állt, és velük együtt onnan sürget most közös európai megoldást. Faymann folyamatosan patetikus nyilatkozatokat tett a Nobel-békedíjas Európai Unió menekültekkel szembeni humanitárius kötelezettségeiről. Magyar Levente, külügyi államtitkár ugyanakkor arra utalt, hogy a menekültek megmentőjeként tetszelgő Faymann a színfalak mögött nyomást gyakorolt más államokra, így Magyaroszágra is, hogy minden eszközzel tartsák vissza az Ausztria felé igyekvőket.
Az M1-esen Ausztria felé gyalogló menekültek ügyében szeptember 4-én Lázár János hiába várt hivatalos álláspontot, az osztrák kancellár azt mondta: ezzel a kérdéssel csak másnap reggel tud foglalkozni. Ehhez képest végül mégis aznap éjszaka a Facebookon jelentette be, hogy beengedik a menekülteket. A legnagyobb blamázs, hogy a német határellenőrzés bevezetése után Faymann cáfolta, hogy Ausztria is hasonló lépésre készülne, miközben Sebastian Kurz, a nagykoalíciós osztrák kormány néppárti külügyminisztere már aznap sürgette ezt. A teljes arcvesztés elkerülésére végül Faymann csak azt jelentette be, hogy a katonaságot is bevetik a rendőrség kisegítésére. Akárcsak Merkelnél, a határellenőrzés bevezetéséről szóló bejelentést ott is más tette meg: Reinhold Mitterlehner néppárti alkancellár.
Faymann láthatólag még most sem érti a valóságot. Kedden este azt mondta: lesz ugyan határellenőrzés, de nem lehet mindenkit maradéktalanul ellenőrizni. „Ha például háromezer ember érkezik, és sürgősen gyógyszerre van szükségük, akkor őket teljes mértékben nem tudják ellenőrizni a hatóságok” – mondta. Az osztrák kancellár valószínűleg még nem hallott a szerb–magyar határon a menekültek egyik stratégiájáról. Bevárják egymást, nagyobb csoportokat alkotnak, mert tudják, hogy ha egyszerre sokan lépnek be, nem tudják rendesen regisztrálni vagy ellenőrizni őket.
Ébredés
A német nyilvánosságban most mintha egyfajta ébredés zajlana. Az addigi fekete-fehér kép nem tartható fenn tovább a menekültügyben. Persze Németországnak demográfiai és gazdasági okokból elvileg jól jönne sok százezer munkaképes korú és képzett fiatalember. Csakhogy maga a német munkaügyi miniszter, a szociáldemokrata Andrea Nahles mondta, hogy a menekültek kevesebb mint tíz százalékának van olyan végzettsége, amivel azonnal el tudna helyezkedni Németországban, a német belügyminiszter szerint pedig akár 15-20 százalékos is lehet körükben az analfabéták aránya. Tehát nem a szír orvosok jelentik az átlagot.
Menekültszállóvá alakított csarnok a berlini Olimpiai Parkban
Azt senki sem szeretné, hogy ezt a témát a neonácik a maguk egyszerű eszközeivel, nevezetesen menekülttáborokra dobott Molotov-koktélokkal tematizálják. Az IfD reprezentatív közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a legtöbb európai országgal ellentétben a németek 70 százalékának nincs ellenére a bevándorlás. Ez nem csak a politikán múlik, a lakosság is segítőkészséggel fordul a menekültek felé. Ebben azért jelentős eltérés van nyugati és a keleti tartományok között: míg nyugaton 74 százalék támogatja a menekültek befogadását, a volt NDK területén csak 53 százalék.
Az Emnid által az N24 televíziónak szeptember elején készített felmérés szerint 56 százalékuk szerint a menekültek tudnak majd integrálódni a német társadalomba, 31 százalékuk szerint nem. 65 százalék szerint ezzel megállíthatják a társadalom veszélyes mértéket öltő elöregedését. Ugyanakkor 66 százalékuk szerint ez súlyos teher lesz a német szociális rendszerre, 64 százalékuk szerint pedig új konfliktusokat szülhet a szírek befogadása. Az IfD kutatása arra utal, hogy bár sok emberben van aggodalom a menekültek befogadásával járó problémák miatt, ez Németország nagy részén nem jelent sem idegenellenességet, sem radikalizálódást, azaz nem a szélsőjobboldali pártokat erősíti.
A menekültügyet Merkel eddig a racionális és az érzelmi megközelítés elegyével kezelte. Sokszor világosan kijelentette, hogy aki nem háborús veszély elől menekül, azt Németország nem fogadja be. A kancellár ezzel együtt menekülttáborokba látogatott, menekültekkel szelfizett, és közvetlen tanácsokat is adott a menekültként érkező nőknek. A dolog racionális és érzelmi kettőssége talán a legjobban akkor látszott, amikor egy tévéműsorban vigasztalni próbált egy sírdogáló palesztin lányt, akire a kitoloncolás várt, de kancellárként nem mondhatott mást: aki nem menekült, az nem maradhat Németországban. A kancellár fő üzenete Németország és a világ felé az volt, hogy Németország kötelessége segíteni, az ország pedig erős, és ezt a válságot is képes lesz kezelni.
Elemzők szerint a német politika mostani irányváltásával Merkel nem került ellentmondásba önmagával, legfeljebb az eddigi politika korrekciójáról van szó. A dolgok még most is következetesnek tűnnek: a rend és a biztonság is fontos, ezért kell ellenőrizni a határokat, de az igazi menekülteket ezután is befogadhatják, sőt, így jobban kiszűrhetik a menekültstátuszra nem jogosultakat.
A Spiegel publicistája szerint az euróválságot és a klímaválságot sikeresen menedzselő Merkel szinte mindig hasonló stratégiát követ. Nagyszabású terveket soha nem vázol fel előre, a teendőket apró részfeladatokra bontja, és csak kis lépésekben halad. Ez lehetővé teszi számára, hogy ha a szükség úgy kívánja, nagyobb kanyarokat is beiktathasson politikájába. A fukusimai atomkatasztrófa előtt például még az atomerőművek élettartamának meghosszabbítás mellett érvelt, utána azonban az atomerőművek teljes kiváltását hirdette meg 2022-re. Most is szükség lesz néhány egy újabb kanyarra.
http://index.hu/kulfold/2015/09/17/angela_merkel_werner_faymann_nemetorszag_ausztria_menekultek_csu_menekultvalsag/
2015. szeptember 7., hétfő
Európa öngyilkos liberalizmusáról
Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.
„Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.
Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.
Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás. (...)
Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen elmondanám a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az Unió egyes országai beszűkülnek. A várható törvények ellentétben állnak az Unió alkotmányával, másrészt ki tagadná alapvető fontosságukat. Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne. Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy, mondjuk, Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.”
(Kertész Imre: A végső kocsma. Magvető, 2014, 224-25.; 289-90. o.)
http://mandiner.hu/cikk/20150907_kertesz_imre_europa_ongyilkos_liberalizmusarol
_______________________________________________________________
Muszlimbiztos gépkarabélyt tervezett egy amerikai fegyvergyártó
Olyan gépkarabélyt tervezett egy floridai fegyvergyártó, amelyet nem érinthet meg az Iszlám Állam harcosa. A fegyverre ugyanis bibliai idézetet és a templomos lovagok keresztjét vésték. Máris kiváltotta vele az amerikai muszlim csoportok haragját.
Az AR-15-öst az apopkai Spike’s Tactical nevű cég gyártja. A fegyverre a Zsoltárok könyve 144. fejezetének első mondatát írták fel: „Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.”
Emellett szerepel rajta a templomos lovagok keresztje is – a keresztes hadjáratok szimbóluma.
A fegyveren három állás van: béke, háború és Isten akarata.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20150906-muszlimbiztos-gepkarabelyt-tervezett-egy-amerikai-fegyvergyarto.html
______________________________________________________________________
Ferenc pápa: Minden európai plébánia fogadjon be egy menekült családot
Ferenc pápa vasárnap arra hívta föl az összes európai plébániát, hogy fogadjanak be egy-egy menekült családot a szolidaritás jegyében. A felszólítás minden vallási közösségnek, kolostornak és rendháznak is szól.
"Magukhoz a lelkipásztorokhoz, testvéreimhez, az európai püspökökhöz fordulok most, és arra kérem őket, hogy támogassák felhívásomat minden egyházközségben" - mondta Ferenc. Megígérte, hogy példát mutat: két vatikáni plébánia már a napokban így tesz majd.
A pápa az úrangyala imádság (Angelus) előtt a római Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívő előtt azt mondta, hogy ezt a konkrét gesztust a decemberben kezdődő szentév, az irgalmasság éve előkészítésének jegyében tegyék meg a vallási közösségek, írja az MTI.
"Annak a több tízezer menedékkérőnek a tragédiájával kapcsolatban, aki a halál elől menekül, háború és éhínség áldozata, vagy úton van egy reménybeli szebb élet felé, az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a leginkább magukra hagyottaknak, adjunk nekik kézzelfogható reményt" - mondta a pápa, aki szerint nem elég, ha csak bátorságra, türelemre biztatjuk őket: harcolni kell a remény beteljesítéséért.
Amikor a párok, a családok, a közösségek, a plébániák, az országok bezárkóznak, ez belőlünk jön, és semmi köze Istenhez - fogalmazott.
A pápa egy héttel ezelőtt hatékony nemzetközi együttműködést sürgetett a migránsok védelmében, és az osztrák autósztrádán holtan talált 71 menekültért imádkozott.
http://index.hu/kulfold/2015/09/06/ferenc_papa_minden_europai_egyhazkozseg_fogadjon_be_egy_menekult_csaladot/
„Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.
Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.
Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás. (...)
Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen elmondanám a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az Unió egyes országai beszűkülnek. A várható törvények ellentétben állnak az Unió alkotmányával, másrészt ki tagadná alapvető fontosságukat. Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne. Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy, mondjuk, Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.”
(Kertész Imre: A végső kocsma. Magvető, 2014, 224-25.; 289-90. o.)
http://mandiner.hu/cikk/20150907_kertesz_imre_europa_ongyilkos_liberalizmusarol
_______________________________________________________________
Muszlimbiztos gépkarabélyt tervezett egy amerikai fegyvergyártó
Olyan gépkarabélyt tervezett egy floridai fegyvergyártó, amelyet nem érinthet meg az Iszlám Állam harcosa. A fegyverre ugyanis bibliai idézetet és a templomos lovagok keresztjét vésték. Máris kiváltotta vele az amerikai muszlim csoportok haragját.
Az AR-15-öst az apopkai Spike’s Tactical nevű cég gyártja. A fegyverre a Zsoltárok könyve 144. fejezetének első mondatát írták fel: „Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.”
Emellett szerepel rajta a templomos lovagok keresztje is – a keresztes hadjáratok szimbóluma.
A fegyveren három állás van: béke, háború és Isten akarata.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20150906-muszlimbiztos-gepkarabelyt-tervezett-egy-amerikai-fegyvergyarto.html
______________________________________________________________________
Ferenc pápa: Minden európai plébánia fogadjon be egy menekült családot
Ferenc pápa vasárnap arra hívta föl az összes európai plébániát, hogy fogadjanak be egy-egy menekült családot a szolidaritás jegyében. A felszólítás minden vallási közösségnek, kolostornak és rendháznak is szól.
"Magukhoz a lelkipásztorokhoz, testvéreimhez, az európai püspökökhöz fordulok most, és arra kérem őket, hogy támogassák felhívásomat minden egyházközségben" - mondta Ferenc. Megígérte, hogy példát mutat: két vatikáni plébánia már a napokban így tesz majd.
A pápa az úrangyala imádság (Angelus) előtt a római Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívő előtt azt mondta, hogy ezt a konkrét gesztust a decemberben kezdődő szentév, az irgalmasság éve előkészítésének jegyében tegyék meg a vallási közösségek, írja az MTI.
"Annak a több tízezer menedékkérőnek a tragédiájával kapcsolatban, aki a halál elől menekül, háború és éhínség áldozata, vagy úton van egy reménybeli szebb élet felé, az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a leginkább magukra hagyottaknak, adjunk nekik kézzelfogható reményt" - mondta a pápa, aki szerint nem elég, ha csak bátorságra, türelemre biztatjuk őket: harcolni kell a remény beteljesítéséért.
Amikor a párok, a családok, a közösségek, a plébániák, az országok bezárkóznak, ez belőlünk jön, és semmi köze Istenhez - fogalmazott.
A pápa egy héttel ezelőtt hatékony nemzetközi együttműködést sürgetett a migránsok védelmében, és az osztrák autósztrádán holtan talált 71 menekültért imádkozott.
http://index.hu/kulfold/2015/09/06/ferenc_papa_minden_europai_egyhazkozseg_fogadjon_be_egy_menekult_csaladot/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)